"Úgy éreztem, gúnyt űz velem az élet, addig fog tiporni, míg fel nem adom."
*
Megannyi megpróbáltatás után, Zeynep sorsa még mindig kétséges. Megnehezíti a mindennapjait, hogy már nem csak a saját életéért felelős, döntései a szerettei jövőjét is befolyásolhatják. Még csak nem is sejti, hogy a múltban olyan titkok rejtőznek, amelyek ismeretében magabiztosabb lehetne, ahogy a felszínre kerülő igazság össze is törheti.
Hasan töretlenül lép újra színre, hogy helyrehozza a hibáit és közelebb kerüljön Zeynephez, aki nemcsak az életét, de az érzelmeit is felkavarta. A sötét oldal is tartogat számára olyan titkokat, amiket nem is sejt, de gyökeresen megváltoztatják az életét.
Egymásra találhatnak a titkok és hazugságok ellenére is? Képesek helytállni a nehézségek között?
Isztambul varázsa, a Kelet íze és egy szerelem, amit mindenki megakadályozna.
Az első és legfontosabb dolog, hogy nagyon sokat kellett várni a folytatásra, de minden egyes várakozással töltött perc megérte, hiszen Zeynep és Hasan történetét folytatni kell és újra elmerülni a világában. Igazi kis türelmetlenke voltam, de végre elérkezett a pillanat és nemcsak apró részleteket kapunk az írónőtől, hanem a teljes regényt. Ami nemcsak lezárja a duológiát, hanem be is teljesíti a hozzá fűzött reményeket. Álmomban sem mertem volna gondolni, hogy ennyire veszélyes, de ugyanakkor olvasmányos és szórakoztató lesz. Nyilván vannak benne durva és mocskos részek, de humorban, romantikában és vágyakban sem szűkölködik.
Miután megjelent a regény még nem tudtam, hogy mikor is fogom majd tudni olvasni, de Emy meglepett vele, amit nagyon köszönök és el nem tudom mondani, hogy mennyire jól esik a bizalma és, hogy ez mennyire megtisztelő számomra. Köszönöm! ❤️ Komolyabb témákhoz evezve... Már az első oldalak magához láncolnak, igazi élő - lélegző regény, ami nem hagy elmenni. Addig gyötör, amíg ki nem olvasod és amíg azt nem tudod mondani, hogy igen, ezért megérte várni. Ahogy Zeynep úgy Hasan sem könnyű eset, de az ő szerelmük elsöprő erővel bír, nemcsak pezsgett a cselekmény, de még parázslott, sőt néhol már - már égés veszély fenyegetett. Mint, valami radioaktív sugárzás, ami nem hagyja hogy ott folytasd, ahol abbahagytad. Igazi robbanóelegy a Veszélyes házasság. Ahol kell pislákol, robban, serceg, s nem ijed meg a kihívásoktól, sőt keresi azt. Emy Dust mindig sajátos és egyedi tárházzal dolgozik, s ez most sem volt másképp. Annyira érződik rajta az a fajta erő és elegancia, ami árad az írónőből, hogy az hihetetlen. Maga a cselekmény filmszerűen pergett le a szemeim előtt, én magam is szereplője lettem a regénynek és megelevenedett magam előtt Isztambul, a nyomornegyed, a piac, a kikötő és a luxus házak, a gazdagok környéke is.
Jómagam is részese lettem ennek a színes forgatagnak és egy pillanatig nem bánom, hogy tavaly elkezdtem az első részt, hiszen lehengerlő, piszkos, néhol mocskos, sötét árnyakkal és titkokkal teli, és ha borul az a bizonyos bili, akkor ott aztán jajj, mert nemcsak a regény vesz 180 fokos fordulatot, hanem te is. Ide-oda kapkodod a fejed és nem bírsz betelni a látvánnyal. Török motívumokkal telített érzelmekben gazdag, látványos regény lett Zeynep és Hasan történetének második része. Volt, hogy együtt féltem, szorongtam a szereplőkkel, s ha kellett vérszomjas gondolataim támadtak. Ugyanúgy befogadtam Zeynep fényét, mint Hasan sötétségét.
A két oldal között vergődtem, de minden egyes percet megért. S nemcsak a sztori brutálisan erős, hanem a karakterek is. Új értelmet nyert a karakterfejlődés fogalma. Nemcsak erősebbek, de gyengédebbek is lettek a szereplőink. Már nem csak abban a skatulyában mozognak, mint az első részben, hanem feszegetik a határaikat és addig nem nyugszanak, amíg nem robbannak. Ennyire cselekmény dús és elgondolkodtató regény nem születik minden évben, ki kell használni, ha egy évben egyszer születik.
Nagyon büszke vagyok az írónőre, de ezt remélem ő is tudja. Minden egyes regényével egyre többet mutat és a tehetségét is egyre jobban fokozza. Regényről regényre változik és eddig még nem sikerült olyat írnia, ami ne lenne a zsánerem. A történetvezetése is egyedi. Igaz, hogy váltott szemszögű a történet, mégis olyan érzésed van, mintha mindkét karakter te lennél és csak úgy sodródsz az árral. Azt nem mondom, hogy nem voltak olyan pillanatok, amikor megijedtem vagy amikor összetörtem, mert voltak és szegény Asu. Ez a féle elvarrása a szálaknak nem tetszett. Ahogy az utolsó fejezet is jócskán megtépázta az idegeimet. De látok potenciált arra, hogy még egy darabig maradjunk Isztambulban és megismerjük más szerelmi történetét, avagy az egymásra találásukat.
De visszatérve Zeynepre és Hasanra. Tűz és föld a személyiségüket tekintve és ha nem lennének bizonyos események talán nem is találkoztak volna, ami nagy hiba lett volna, hiszen nem lenne ez a sztori sem. Viszont nagyon jó példa arra, hogy bárki képes megváltozni és, hogy a múlt nem feltétlen van rossz hatással a jelenre. A Veszélyes házasság megmutatja, hogy mi lesz akkor, ha a bárány erősebb és megszelídíti az oroszlánt.
Zeynep a maga fényével beragyogja a cselekményt, zűrt hordoz zűr hátán, néha makacs, de ebből lesznek az igazán epikus részek, amire még évek múlva is emlékezni fog az ember. A magam részéről nagyon élveztem a szóváltásokat, az engedetlenséget, a vágy beteljesülését és azt a légkört, amit Hasannal teremtett. Igaz, hogy néhol veszélyes, de minden egyes érzelemnek, amit képvisel a történet megalapozott alapokkal adja elő. A vágy és a bosszú ugyanúgy terítéken van, mint az aggódás, a titkok elrejtése vagy éppen azok kibogozása. Hasan gyermekkora óta sötétségre van ítélve, de a fény beköszöntével erőre kap és harcol, nemcsak saját magáért, de az igazáért is. Néha makacs, önző, de szeretettel teli, gondoskodó. Zeynep az én ízlésemnek olykor túl makacs volt, de a makacsság az egyik olyan alkotóeleme a duológiának, ami nélkül nem lenne semmilyen házasság sem. Se nem kényszer, se nem veszélyes. Összességében egy nagyon jól kidolgozott, karakteres, veszélyes, vad, vágyakkal és titkokkal teli történet Isztambul szívében két különböző kasztba tartozó személy szerelméről és ennek nehézségeiről. Mindezt az alvilág mocskával és számos halálesettel és megdöbbentő, meghökkentő tényekkel és eseményekkel teszi még inkább ellenállhatatlanná és letehetetlenné.
"A borosta az állán kifejezetten jól állt, ajkai puhának tűntek. Amint rápillantottam átfutott rajtam a vágy, hogy megcsókoljon. Érezni akartam, ahogy lehelete a bőrömet karcolja, miközben szorosan magához von erős karjaival."
" - Az én házamban vagy, azt csinálod, amit én mondok, és ne merj még egyszer megjegyzést tenni akármire."
"Egymás csókjára szomjazva forrt össze ajkunk, mintha az oxigén is valami szükségtelen luxuscikk lenne az életben maradáshoz."
"Szerettem volna én lenni az, aki megmutatja neki, hogy a világ nem csak fekete, ahogy ő ismeri. Van értelme, hogy higgyen és bízzon bennem, mert együtt, még ha nem is könnyű úton, de rengeteg szépet átélhetnénk még."
Köszönöm Emy Dust írónőnek a bizalmat.Ha te is elolvasnád Zeynep és Hasan történetének folytatását az alábbi helyekről tudod beszerezni őket:
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése