2019. október 20., vasárnap

Marilyn Miller: A rabság gyönyöre


"Itt állok a bátyám mellett és könnyes szemekkel nézem végig, hogyan engedik le a szüleim holttestét a sötétségbe, hogyan ragadja el tőlem a boldog napokat a halál, hogyan hullik darabjaira az életem."

*

Egyszerű nyaralásnak indul az egész, ami rémálommá válik.
Egy barátnő. Egy ház. Ahol semmi sem az, aminek látszik.
Egy titkos buli, ahol Aisha elveszíti a legfontosabbat. A szabadságát. Az élete már nem az övé, más rendelkezik vele.
Olyan életet kell élnie, amit nem ő választott, hanem amibe belekényszerítették. Minden napja szenvedés, amiből egy kiút látszik. Ám a pokolból nem ilyen egyszerű a menekülés.
Egy majdnem tragikus találkozás mindent megváltoztat, szabadságának kulcsa Roman Raine kezébe kerül. Egy olyan férfi kezébe, akihez még vonzódni is veszélyes.
Azonban az ellentétek ellenére feltámad a vágy, a határok, amik elválasztják őket,
egy napon elmosódnak, hogy átadhassák magukat a gyönyörnek.
A rabság gyönyörének.

„ Semmi mást nem akarok ebben a pillanatban, csak a karjaiban darabokra hullni, hogy a végén csak azokat a darabkákat szedhessem össze, amik fontosak. Azokat, amikben ő már benne él."

Megvan az a kis magyar kör, akiktől nagyon szeretek olvasni és mielőtt valaki újat engednék be ebbe a körbe, mindig elgondolkodom rajta, hogy kinek is szavazzak bizalmat. Szeretem az újdonságokat, de ugyanakkor a megszokott dolgokat is, na de az, hogy elolvastam A rabság gyönyörét minden volt, csak megszokott nem. Maga az írónő keresett fel azzal, hogy szeretné, ha elolvasnám a nemsokára megjelenő regényét, s mivel az én drága Ella Steelem javasolt neki nem volt kérdés, hogy igent mondok a felkérésre. Ella tudja, hogy miket szeretek és bíztam benne, hogy ezúttal sem fogok csalódni, hiszen ha ő bizalmat szavaz Marilyn Millernek, akkor az okkal van.

Bevallom attól még egy kicsit tartottam a regénytől, hiszen ez előtt még nem olvastam az írónőtől. Az egy dolog, hogy nagyon sokáig szemeztem a Küzdj velemmel, de odáig sosem jutottam, hogy be is szerezzem és ténylegesen el is olvassam, ne csak a borítót bámuljam és a fülszöveget olvassam agyon. De A rabság gyönyöre talán képes lesz arra, hogy végre rászánjam magam és még többet olvassak az írónőtől, mert az az igazság, hogy akármennyire megdöbbentő és sokkoló volt A rabság gyönyöre tetszett, még akkor is amikor elborzadtam és a legszívesebben jó messzire hajítottam volna a telómat. De nem tettem, bár ha fizikai formában olvastam volna, lehet hogy simán behajítom a sarokba, hogy na nem, ez nekem sok, ilyet nem írhat Marilyn. De igen, megtette. Ledöbbentett, lesokkolt és a földbe döngölt. Úgy éreztem bizonyos részek után magamat, mintha átment volna rajtam egy úthenger 2x. Borzalmasan fájt néhány rész és igen, nem tagadom szétmarcangolta a lelkivilágomat. Ugyanakkor gondolat ébresztőként is funkcionált. Többször kellett félre rakjam, mert úgy éreztem, hogy nem bírom és kell a pihenés, a feltöltődés, hiszen lelkileg nagyon megterhelő, de ez is csak azt bizonyítja, hogy egyes remek regények, milyen nagy hatással is lehetnek az emberre és ez mindenképp jó dolog. Fájdalmas és idegőrlő, de jó. Még azután, hogy kiolvastam is csak néztem magam elé, hogy oké, de én erről, hogy fogok úgy írni, hogy ne spoilerezzek el mindent?? 

Szóval igen, kemény dolgokról ír, amik valósak és szomorú, de akár veled is megtörténhet, sose tudhatod. Elég annyi, hogy rossz időben vagy rossz helyen és már bekövetkezett a baj. Ugyanakkor ez az egész fogságba esek, de beleszeretek a megmentőmbe elsőre sok volt nekem, és ahogy alakulnak az események úgy kezdem én is egyre inkább elfogadni, hogy igen, miért is ne? De ne szaladjunk ennyire előre. Maga a regény kezdése még semmi baljósat nem hordoz magával, sőt, amolyan idilli, szabaduljunk ki a megszokott közegből, lássunk világot. 

Teljesen bele tudom élni magam. Maga a sztori Gloriával és Aishával kezdődik, de Romannal és Aishával ér véget. Egy kezdet két ember, különféle háttér mégis a sors összehozza őket és bumm, meglepő fordulatok, veszély, sokkoló tények, adrenalin, félelem, vágyak, szerelem, minden mi szem-szájnak ingere. Amúgy tökre örültem, hogy van benne egy kis utazás, világlátás is, de aztán a hatalmas fordulatra, ami már a regény elején szembejön, na arra a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy megtörténhet. 

Mocskos, visszataszító, már-már gusztustalan, mégis szerves része a cselekménynek és annak mondanivalójának. Nem szégyellem bevallani, de fájt olvasni. Szét tépte a lelkem és nem vagyok biztos benne, hogy a végére sikerült e valamelyest összeraknia azt. A kötet második negyede nem emberhez méltó, teljesen felkavart, nem éreztem jól magam olvasás közben, sőt alig vártam, hogy a megpróbáltatásoknak vége legyen és máshova kerüljön a hangsúly, hogy végre vegye át a hatalmat az érzelem és a minőségi együtt töltött idő. Nehéz olvasmány, tele komoly témákkal ugyanakkor valami pluszt is képes nyújtani. 

Ahol elvesz ott később ad is. Nem mondom, hogy addig nem járjuk meg a poklok poklát, mert hát igen, de ez is része A rabság gyönyörének. Szenvedés nélkül nincs szerelem és fordítva. A karakterek még ha nem is az elejétől fogva, de baromi erősek. Minden tiszteletem Aisháé, hiszen a szemünk előtt nőtt fel, fogadta el a sorsát, de a reményt sosem adta fel, végig ott pulzált benne és arra várt, hogy kitörjön és mindent elsöpörjön maga körül. Roman bevallom eleinte nem volt szimpatikus, de aztán szépen lassan beleette magát a szívembe és onnantól már drukkoltam neki, hogy legyen ő az a motoros, extrém sport kedvelő herceg, akire Aishának szüksége van. 

S ha már Aisha egyik ismerősömet is így hívják és belegondoltam, hogy mi lenne ha vele történt volna mindez, hát rendesen letaglózott már maga a puszta gondolat is. Első regényem Marilyntől és ekkorát még senki sem lökött rajtam. Belelökött a mélybe, kapálóztam, küzdöttem, de nem könyörült meg rajtam. Újból és újból lerántott a mélybe és hagyta, hogy fuldokoljak.  Egyáltalán nem ilyen első élményre számítottam, mégsem bánom, hogy esélyt adtam. Újat mutatott, egy teljesen más nézőpontot. Máshogy látja a világot, mint ahogy mi, de ameddig ilyen szintű és minőségű regényeket ad ki a kezei közül hajrá. Teljesen felkavart, ugyanakkor arra is ösztökélt, hogy ne adjam fel. Ássak mélyebbre és tudjam meg, hogy mi lesz Aisha és Roman sorsa. Vágyak, szenvedély, szenvedés, kárhozat, szexiség, eltitkolt múlt, meglepő fejlemények, lesokkoló cselekmény mindezt egy nagyon tehetséges magyar írónő tollából. A rabság gyönyöre nemcsak rabul ejt, de fogva is tart és ember legyen a talpán akit nem ráz meg és nem gondolkodtat el.
"De nem érhetek hozzá. Nem használhatom ki a helyzetet, mert akkor cseppet sem lennék különb annál a férfitól, akit úgy gyűlöl."

"Igaz, ott nem volt sötét, mégis... soha nem féltem annyira, mint akkor, ott, abban a világos szobában. Mert nem kell sötétség ahhoz, hogy a félelem megszülessen. A félelmet mi magunk tápláljuk."

" - Igen. Te vagy a robbanás, az anarchia, a csend és a béke. Melletted igazi hadvezér lehetek. Bárkit és bármit képes lennék leigázni érted."

" - Biztosan. Ahogy az érintésnek, a csóknak, a szexnek. Én csinálni szeretem, és nem olvasni róla."

" - Nem kell az engedélyed, Marcus! - Hirtelen felpattanok és elé állok. Úgy feszülünk egymásnak, mint a hatalomért küzdő oroszlánok. De én nem akarom az ő királyságát. Sajátot akarok."



Köszönöm Marilyn Miller írónőnek az előolvasási lehetőséget! Ha te is kedvet kaptál hozzá az alábbi helyekről elő tudod rendelni:
Közvetlenül az írónőtől dedikálva
NewLine Kiadó oldaláról
Álomgyár oldaláról
Book24ről

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Carley Fortune: Várlak a tónál

" Észrevétlenül jutok el a néptelen recepciós pultig." * Találkozzunk ​egy év múlva… És ezúttal ne hagyj cserben!  Fern Brookban...