Stephanie Archer: Behind the Net - A háló mögött (Vancouver Storm 1.)

 "A jobbszélső a kapu felé siklik, és a korong felém vágódik."

*

Egy ​grumpy sunshine hokirománc 

Ő a szexi, barátságtalan kapus, akibe bele voltam zúgva a középiskolában, és most én lettem a bennlakó asszisztense. Miután az exem a zeneiparban sárba tiporta az álmaimat, betelt a pohár és elegem lett abból, hogy összetörjék a szívemet. Egy NHL játékos titkárnőjének lenni könnyű feladatnak tűnt, de Jamie Streicher körül semmi sem egyszerű. Ijesztően szexi, mogorva seggfej, aki ki nem állhat engem. És hatalmas az egója. Gondot jelent majd, hogy megőrizzük a hivatalos hangnemet, különösen akkor, amikor azt követeli, hogy költözzek hozzá. 

De a barátságtalan felszín alatt meglepően édes és védelmező. 

Amikor Jamie megtudja, milyen pocsék volt az exem az ágyban, a versengés szelleme feltámad, és Jamie bátorít mindenre, és elkényeztet minden lehetséges módon. A dalírásban jelentkező alkotói szikra? Visszanyertem megint, és ismét dalokat írok. A meccseken a trikóját hordom, lármás bulikra járok a csapattal és ismét bátor vagyok a színpadon – de közben beleszeretek Jamie-be. 

Megeshet, hogy összetöri a szívemet, de talán akkor is megéri.

" - Hogyan lehetséges, hogy még sosem láttalak egy meccsen sem? - Nem vagyok nagy hokirajongó... - vonom meg a vállamat."

Szereted a hoki románcokat? A slow burn szerelmeket? A grumpy x sunshine trope-t? Na és azt, amikor a férfi karakter esik először szerelembe? Mi a helyzet a főnök x asszisztens felállással? Jöhet a lakótárs trope is? Ha ezekre igen a válasz, akkor ne hagyd ki Stephanie Archer: A háló mögött című kötetét, ami egy ízig-vérig hokis románc tele édes és perzselő pillanatokkal.

Engem mindig meg lehet venni kilóra, ha hokis könyvekről van szó. Stephanie Archer pedig egy üde foltja a sport románcoknak. Már az elején nagyon beszippantott a történet, hiszen imádom, amikor egy történet gyors tempót diktál, vannak benne édes, angsty részek, na meg spicy is. Úgy érzem, hogy az írónő mindenből a legjobbat tette bele, és igyekezett megírni azt a hokis történetet, ami annak ellenére, hogy felnőttekről szól valamilyen szinten aranyos is. Pippa már az elején megmutatta, hogy őt bizony imádni fogjuk, annak ellenére is, hogy romokban az önbecsülése, nincs önbizalma és úgy alapjáraton bizonytalan. Ismerős, ugye? Itt jön a képbe a profi sportoló, akinek asszisztensre van szüksége, és aki eleinte nagyon morcos, mogorva, néha egyenesen bunkó, de ahogy haladunk a kötettel úgy veti le Jamie ezt a köntöst, és mutatja meg, hogy ki is lapul a hokimez alatt. Jamie ha nem is az első pillanatokban, de az első néhány fejezet után már megnyert magának, és tudtam, hogy jó lesz. Jó lesz, mert olvastatja magát, gyors a tempója, mindig történik valami, ha nem Jamie életében, akkor Pippáéban. Érdekes volt látni, ahogy először még nagyon feszengenek egymás társaságában, aztán ahogy szépen feloldódnak úgy tör elő az igazi énjük, és mutatják meg, hogy Pippa sem mindig az a mosolygós napsugár, hiszen neki is vannak bizonytalanságai, és Jamie sem az a faragatlan tuskó, mint akinek tűnni akar.

A 'he falls first' eléggé hamar előkerül, és nem tudtam nem szeretni emiatt az írónőt. Annyi angst van miatta ebben a sztoriban, hogy csak na. Persze kapunk egy kis káoszt is, a hokira is fókuszál, illetve felvezeti a következő könyv karaktereit is. A háló mögött egy nagyon szórakoztató, ugyanakkor spicy és aranyos történet tele kutyás pillanatokkal, a múlt árnyaival, és a nélkülözhetetlen vágyakozással, ami csak úgy árad a kötetből.

A legjobban talán az tetszett a történetben, hogy a hokisztár külső mögött Jamie megmaradt embernek, akinek szükségletei vannak, vágyai, még akkor is, ha próbál ezeknek ellenállni, és megmutatni, hogy nincs szüksége Pippára, amikor nagyon is kell az életébe az a szélvihar, amit a lány hoz magával. Nemcsak a Daisyvel közös pillanatok voltak édesek, hanem azok is, amiben Jamie próbál jól viselkedni. Ezek a kedvenceim, mert valahol felhívás keringőre is, na meg megédesíti a sorokat.

A hokis vonal ugyanakkor igaz, hogy megjelenik, de ha több lett volna belőle, én azt sem bánnám, mert nagyon élveztem, ahogy az írónő a sportról írt, és ha eddig nem lett volna kedvem meglátogatni egy meccset, A háló mögött után biztos elkezdenék jegyet keresni az első hoki meccsemre. Kellően kielégíti a kíváncsiságot, ugyanakkor még többet akarsz belőle.

A karakterek szerethetősége és a hoki mellett az írónő olyan fontos dolgokra hívja fel a figyelmet, mint a másik kihasználása, az önbizalomhiány, egy előző kapcsolatból maradt törékeny szív, ami arra vár, hogy valaki befoltozza, bizalmatlanság, pánikroham, trauma, és hiába cuki a borító, amit egyébként imádok, a történet a maga nemében a felhozott problémák miatt komoly is. Romantikus, ugyanakkor van mondanivalója.

Maga a cselekmény és a történet alapja nagyon jó, kis könnyed romantika, érdekesek a karakterek, szépen ívelnek az események és a szálak, továbbá jót tett a kétféle szemszög a kötetnek. Jamie maga a tökéletes barát, aki önbizalmat ad, aki hisz benned és segít, hogy elérd az álmaid. Tökéletes hokis pasi, aki csak arra vár, hogy felfedezd magadnak.

Sajnos ezek mellett nem vagyok megelégedve a fordítással. Már több munkáját is olvastam a fordítónak, a Christina Lauren könyveknek a fordításaiért egyenesen rajongok, de úgy érzem, hogy ez most egy nagyon gyenge munka lett. Többször éreztem azt olvasás közben, hogy nem értem, amit olvasok, mert vagy magyartalan volt a szöveg, vagy rosszul használta a kifejezéseket, illetve olyan is előfordult, hogy egy-egy szót nem értettem, és elképzelni sem tudom, hogy mit akart a fordító. Számomra ez az egyetlen buktatója a kötetnek, hiszen ennek ellenére egy felettébb aranyos, szerethető és édes történet volt, amit lehet barátokból szerelmesek történetnek is tekinteni. Pippa egy szerény, de szerethető, csupaszív lány, aki megérdemli, hogy olyan mellett legyen, aki vigyáz rá, támogatja, és mindent megtesz a boldogságáért, megbecsüli a jelenlétét az életében. Jamie a szívem egy darabját birtokolja, és minden önbizalomhiányos nő mellé kéne egy Jamie Streicher, aki nemcsak egy szexi sportoló, hanem egy figyelmes barát is. Ha szereted a hokis történeteket, és olvasnál egy kicsit lassabb tűzön égő, ugyanakkor insta love-ra hajazó kötetet, ne hagyd ki Stephanie Archer Vancouver Storm sorozatának első részét. :)

"Felemelkedik a kezem, és csak az utolsó pillanatban kapok észbe. Mi a francot csinálsz, Streicher? Komolyan le akartad törölni azt a könnycseppet onnan? És most meg komolyan leülsz a csajjal szemben az asztalhoz?! A térdemet idegesen ugráltatva töprengek, mi a francot tehetnék." 

 "Nem kellene ezt csinálnom. 

De hiszen csak fantáziálok róla, tiltakozik az egyik felem. 

Inkább ez, mint engedni a vágynak." 

 " - Ne haragudj, Pippa. - A tekintete végigfut hajamon, az arcomon, le a kulcscsontomig. - Nagyon szép vagy, tudod?" 

 " - Valószínűleg mindjárt nekem fogsz ugrani azért, amit mondani fogok - szól Owens. 

- Akkor ne mondd. 

Rám vigyorog. 

- Mindegy! Úgyis kimondom. Szerintem jobban játszol, amikor Pippa is kint van a meccsen."

"Szerelmes vagyok ebbe a lányba. Arra még nem állok készen, hogy szavakba öntsem, mert túl veszélyesnek érzem, és minden másnál jobban vágyom rá, hogy Pippával hosszú távra tervezhessünk." 

" - Én győztem, mert én sokkal régebb óta szeretlek, mint hogy ráébredtem volna!"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Grace Draven: Ragyogás (Lidérc királyok 1.)

" Ma volt Ildikó esküvőjének a napja, és úgy döntött, ha nem fogja beteríteni a vendégeket a gyomra tartalmával, már rendkívül sikeresnek értékelheti az eseményt."

*

Egy ​férfi és egy nő – akiket a kötelességtudat és a politikai játszmák hoztak össze egymással – lassan ráébred, hogy a sors egymásnak szánta őket, miközben egy ellenséges királyság éppen a szétszakításukon mesterkedik. 

Egy jelentéktelen herceg 

A kai herceg, Brishen Khaskem, már régen beletörődött abba, hogy apja után a bátyja fogja megörökölni a trónt, és ő csupán egy lényegtelen tartalék a család és a királyság számára. Amikor azonban az emberek által lakott Gauri Királyság és a kaiok Bast-Haradis-i Királysága politikai és kereskedelmi szövetséget köt egymással, Brishennek feleségül kell vennie egy gauri nőt, hogy megpecsételjék a megállapodást. A herceg kötelességtudóan beleegyezik a házasságba, és szembesül a ténnyel, hogy menyasszonya épp olyan csúnya, mint amilyenre számított, de mégis sokkal gyönyörűbbnek találja, mint elképzelte. 

Egy jelentéktelen udvarhölgy 

Ildikó, a gauri király unokahúga, már régen beletörődött abba, hogy csupán érdekházasság szempontjából képviselhet értéket a királyi család számára. Mégis döbbenten értesül arról, hogy nem egy külföldi nemesnek szánják, hanem a kai király kisebbik fiának, vagyis a jövendőbelije még csak nem is ember. De újdonsült férje oldalán elindul az ismeretlenbe, és idővel megtanulja elfogadni a társát, aki bár sötétségbe burkolózik, de lelkét a legragyogóbb fényből kovácsolták.

" - El kell búcsúznom az anyádtól? 

- Csak abban az esetben, ha mazochista vagy. "

Grace Draven kötete nagyon meglepett, mert nem arra számítottam, mint amit adott, hanem sokkal, de sokkal jobb volt annál. Ha mindig is inkább a Szörnyeteget kedvelted a Herceg helyett a Szépség és a Szörnyetegben, akkor te is imádni fogod ezt a rövid, gyorsan olvasható és feszes tempót diktáló monster romance-t. Kicsit meghökkentett, az igaz, de magamat is meglepve extra gyorsan a végére értem. Az újdonság varázsával ledöntött, és biztos vagyok benne, hogy szeretnék még olvasni az írónőtől.

Amikor valaki azt mondja, hogy Szépség és a Szörnyeteg retelling, akkor nem egészen arra gondolsz, hogy a Szörnyeteg megmarad szörnyetegnek, hanem arra, hogy visszaváltozik herceggé, igaz? Na Grace Draven ezen csavart egyet, és a regénye egyik kulcsfontosságú karakterének egy kai herceget tett meg, aki megjelenésben nagyon elüt az emberekétől. Szőrös testével és sárga szemével inkább hasonlít egy vadállatra, mint egy értelmes, gondolkodó személyre. A monster romance mindig is az a műfaj volt, amit kicsit féltem kipróbálni, mert mi van ha tetszene? Azt már tudtam, hogy az alien romance bejön, na de, hogy a monster is? Aztán szépen lassan rájöttem olvasás közben, hogy talán nem is baj, hogy megtalált magának ez a kötet, mert szerintem kezdésnek nagyon jó. Se nem túl erotikus, se nem túl durva. New Adult vonalon mozog, mégsem akar több lenni, mint ami: egy szórakoztató, elrendezett házassággal átitatott, két faj szerelme, amiben barátokból lesznek szerelmesek. Fantasy a javából, hiszen nagyon érdekes a világfelépítése, és kevesebb mint 300 oldalban képes felvázolni előttünk a Grace Draven által megálmodott világot, ami eleinte tele van előítéletekkel, majd ahogy haladunk úgy jövünk rá, hogy sokkal fontosabb az egyén, a gondolkodás és a személyiség, mint az, hogy ki melyik fajhoz tartozik, és hogy mennyire találja csúnyának vagy éppen visszataszítónak a másikat. Viszont mindenképp újdonság volt, ahogy arról olvashattam mennyire is nem szívleli a két faj egymást, és hogy mennyire is undorodnak a másiktól. Ebben a történetben elsősorban a kaiokról és a gauikról tudunk meg többet, míg a kaiok inkább állatias jegyekkel rendelkeznek, addig a gauik hasonlítanak leginkább az emberre.

Már a kötet eleje elég viccesen és valamilyen szinten humorosan kezdődik ahhoz, hogy már az első oldalak után azt éreztesse, hogy ez más, mint az eddigi olvasmányaid. Más, mert az írónő stílusa nagyon egyedi, kis egyszerű, ami csak a legszükségesebbekre tér ki, és nem szaporítja feleslegesen a szót. Elmondja, amit szeretne, feszített tempóban haladunk, és végig ott motoszkál a fejedben.

Az elrendezett házasság sem a megszokott módon zajlik, hiszen ezekben általában valamilyen szintű vonzalom van a két fél között, de nem a Ragyogásban, mert itt tényleg undorodnak egymástól a karakterek, történetesen Ildikó és Brishen. Ezek a részek számomra a legszórakoztatóbbak voltak, leginkább azért, mert az ellenszenv ellenére is tisztelettel tudtak fordulni a másik felé.

Nem titok, hogy a borító miatt és a fülszöveg miatt én azt hittem, hogy Grace Draven Ragyogása egy retelling valamilyen formában, és ha úgy nézzük akkor valóban az, közben meg mégsem. Ildikó egy vöröshajú, rózsaszín bőrű nő, akit kiszakítanak az otthonából, és akinek alkalmazkodnia kell egy számára ismeretlen faj szokásaihoz, ételeihez és életmódjához. Ismerősen hangzik, ugye?

Elsőre meglepődtem a magyar nevű főszereplő miatt, gyorsan rá is kerestem, hogy valóban Ildikó akar e lenni, és igen, így számomra ez egy kicsi pluszt adott, mivel nagyon ritka, hogy külföldi szerzők magyar nevet adjanak a főszereplőnek. Már emiatt is megkedveltem az írónőt, de úgy igazán a kötet különcsége vett meg magának. Egyszerű, ahol kell ott leíró, de legtöbbször gyorsan haladós, rövid fejezetekkel átitatott könnyed kis olvasmány.

Brishent leginkább egy óriásra nőtt beszélő farkashoz tudnám hasonlítani, de a Szörnyeteg is tökéletes példa a kaiok megjelenéséhez. Ugyanakkor a kemény külső egy igazi úriembert takar, aki a helyzete mellett is előtérbe helyezi a felesége igényeit és semmit sem erőltet rá. Az eleinte fennálló kémia hiánya eléggé szórakoztatott ahhoz, hogy beszippantson a kötet, viszont örülök, hogy a barátságra és a másik megismerésére helyezi a hangsúlyt az írónő.

A spicy részek először megleptek, mert hiába tudtam, hogy lesz benne nem számítottam rá, hogy leíró lesz. Valahogy teljesen ignoráltam a tényt, hogy a Ragyogás egy max. 🌶️🌶️ faktoros regény. Annak azonban örülök, hogy az első találkozásom a monster romance-okkal ilyen lightos lett. A másik megismerése mellett kapunk egy adag veszélyt, izgalmat és udvari intrikát is, na meg egy olyan befejezést, ami kiállt a folytatásért és azért, hogy többet tudjunk meg. Összességében, ha elsőre fura is volt a kötet a végére megszerettem, mert jól van felépítve, könnyed kikapcsolódást nyújt, gyorsan lehet haladni vele és pont annyit ad, mint amennyi szükséges. Se nem több, se nem kevesebb, mint egy szórakoztató, fél nap alatt kiolvasható regény. A karakterei szimpatikusak, Ildikó és Brishen párosa eleinte szokatlan, de aztán, ahogy egyre nagyobb teret kapnak úgy lesznek kedvelhetőek együtt, és őszintén én a végét végig izgultam. Szerintem ilyen gyorsan a végére nem akartam egy kötetnek sem érni, mert egyszerűen tudni akartam, hogy mi lesz a végkimenet. Örülök, hogy olvashattam a kötetet, és remélem, hogy meg fogja találni magának az olvasóit ez a különleges fantasy történet. Ha még csak most ismerkednél a monster romance műfajával, akkor kezd Grace Draven Ragyogás c. kötetével!

" - Ha a hála kifejezése szégyent hoz rám és a családomra, akkor csupán árnyékok vagyunk."

"Uralkodónak lenni többet jelent a vérnél és a születési előjognál."

" - Elhangoznak a jó tanácsaikkal, együttérzően megveregetik a vállam, és azt mondogatják, hogy egyszerűen feküdjek hanyatt, és gondoljak arra, hogy ez a kötelességem a királyommal és a házammal szemben. - Szárazon elmosolyodott. - A többség egyébként azt javasolta, hogy legyen olyan sötét a szobában, hogy az orromig se lássak. És ha már itt tartunk, lehetőleg a maga orrát se lássam."

" - De akkor is az enyém vagy, férjem."

"Lehet, hogy az emberek szépnek tartották, a kaiok pedig csúnyának, de jól vágott az esze, és jólelkű volt. Brishen egyre jobban csodálta őt."

"Nem volt oka arra, hogy sírjon. A férje nem nyert volna meg egy gauri szépségversenyt, de különleges férfi volt, és Ildikó kedvelte őt. Kevés nőnek volt ekkora szerencséje azzal a házastárssal, akit kiválasztottak neki, vagy akit ő kiválasztottak maguk mellé."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Heather Fawcett: Emily Wilde tündérenciklopédiája (Emily Wilde 1.)

"Árnyék most a legkevésbé sincs jó véleménnyel rólam."

*

Jóllehet ​Emily Wilde professzor nem tudja, hogyan kell társaságban viselkedni – vagy egyáltalán elérni, hogy meghívják valahova –, de jó úton jár afelé, hogy a világ egyik legnevesebb drüadológusa, azaz szerzeteket tanulmányozó tudósa legyen. Épp a tudományos közösség első, mindent átfogó tündérenciklopédiáján dolgozik, amitől pályafutása felívelését várja, és már csak egy fejezet van hátra, ami a sarkköri Ljoslandon élő titokzatos rejtettekről szólna. 

Ám Emily teljesen idegen terepen találja magát, amikor megérkezik Hrafnsvik csodás, de zord falujába. A külvilágtól szinte teljesen elszigetelten élő helyieknek egymásra kell hagyatkozniuk a túlélés érdekében, és Emily társas készségek hiányában hamar magára haragítja a fél falut. A dolgok tovább bonyolódnak Wendell Bambleby professzor érkezésével, aki Emily egyetemi riválisa, és szintén a rejtetteket kutatja. 

Amikor a lehengerlő természetű férfi felajánlja Emilynek, hogy dolgozzanak együtt, a nő kénytelen elfogadni az ajánlatát, máskülönben fennállna a veszélye annak, hogy Bambleby kisajátítja magának az összes felfedezés érdemét. Ugyanakkor azt is tudja, hogy Wendell több annál, mint aminek látszik, és nem bízhat meg benne. Emily csakhamar azon kapja magát, hogy hiába szeretne tudományos távolságot tartani a ljoslandi szerzetektől, belekeveredik gonosz játszmáikba. Ha Wendell-lel együtt segíteni akar Hrafnsvik lakóinak, nemcsak a hőn dédelgetett tudományos objektivitását kell kockára tennie, hanem az életét is. 

Heather Fawcett regénye egy varázslatos izlandi tündérmese, ami az 1900-as évek egy képzeletbeli világában játszódik, ötvözve az Ezüstfonás, A Hollókirály és a Ház az égszínkék tengernél különleges hangulatát.

"A ljoslandiak sokszor hagynak itt-ott ajándékokat a közönséges tündéreknek, de azon tűnődtem, hogy vajon ez az apró tündér kapott-e már valaha is valamit, amit kifejezetten neki szántak."

Már az eredeti megjelenésekor is felkeltette a figyelmemet ez a kötet, emiatt nagyon megörültem, amikor kiderült, hogy az Agave könyvek elhozzák nekünk magyarul. Az Emily Wilde tündérenciklopédiája egy felettébb szerethető, egyedi történet tele folklórral és a tündérek különböző fajtáival, akik hol kedvesek, hol segítőkészek, s hol pedig elrabolnak és fogva akarnak tartani a birodalmukban.

Az írónő nagyon szépen megírta ezt a naplóbejegyzésekre hajazó történetet, amiben egy olyan lányt tesz meg a főszereplőjének, akivel nagyon könnyen lehet azonosulni, és aki megmutatja, hogy egy különc is lehet egy regény központi karaktere. Emily Wilde egy kutató, aki a tündérek miatt utazik a sarkköri Ljoslandonba. Ez a mese tele van lényekkel, magának való falusiakkal, rejtélyekkel, egy jó nagy adag misztikummal és kutatással, ami sosem akar véget érni. Már az elején nagyon megfogott magának a regény, igazából egyszerre le is csúszott a fele, és amilyen különleges maga a történetvezetés olyan kiváló a szöveg is. Nagyon jó lett a magyar fordítás, illetve hozta azt a hangulatot, amit vártam tőle. Ha kellett titokzatos volt, ha meg arra volt szükség, akkor különc. Imádom az egyediséget, és ez Emily Wilde tündérenciklopédiája minden tekintetben az. Különleges a tündéres fantasyk között, illetve van benn egyfajta melankolikus hangulata is. Nem az a történet, ami mindenkinek bejön, viszont, aki odáig van a természetfeletti témáért, na meg a tündérekért annak nagyon fog tetszeni. Egy téli csodavilágba kalauzol el mindet az 1900-as évek elején, ami csak úgy hemzseg a mágiától. A karakterei maguknak valóak, ugyanakkor képtelenség nem megszeretni a falu lakóit, és Árnyék, Emily kutyája is belopja magát a szívedbe. Egy igazi cozy fantasy, amit télen a kandalló előtt ülve a legjobb olvasni, hiszen Emily is a téli hónapokban látogat el Ljoslandonba, és vészeli át a zord, és kemény telet, amit kutatással, és írással tölt. Maga az alapötlet nagyon egyedi, és habár egyes helyeken kellőképp szokatlan, talán pont ez is egyben a kötet varázsa. Különleges fantasy, ami az alapoktól építkezik, és nem fél másnak lenni, mint a megszokott.

A különleges hangulátaval és Wendell karakterével elég hamar megfogott magának, viszont Wendell nem az a tipikus férfi főszereplő, aki hamar leveszi a lábáról a női olvasókat. Nem, Wendell, akárcsak az Emily Wilde tündérenciklopédiája is egy fura szerzet, akit nem mindig lehet megérteni, és aki megannyi titkot tartogat magában, ugyanakkor a tudálékos álca alatt valahol egy igazán szerethető karakter is.

Úgy gondolom, hogy Emily és Wendell jó munkakapcsolatot ápol, jót tesz nekik a versengés, és a másik sikerének megkérdőjelezése, ugyanakkor a romantikus vonal derült égből villámcsapásként csapott le rám, és nem is érzem úgy, hogy belevaló lett volna. Nekem eléggé kívülálló szereplő lett a romantika, akkor is, ha alapvetően látom benne a rációt, valahogy mégsem győzött meg rendesen.

Maga a megálmodott világ baromi egyedi, és ha nem is éppen Ljoslandonba utaznék el, de azért szívesen felkerekednék Emilyvel tündérek után kutatni, és feljegyezni a látottakat, az élményeket és mindazt, amit az adott helyen megosztanak velünk, legyen az a folklór egy darabja vagy éppen egy megtörtént esemény. Ebben a részben elsősorban a nemes tündérekre fókuszálunk, na meg az elcserélt gyermek jelenségére. Míg az előbbi veszélyesebb, addig az utóbbi vonzza a bajt és a tündérek énekét, aminek nem lehet ellenállni.

A falu, ahol játszódik a történet jól mutatja, hogy mekkora fába is vágta Emily a fejszéjét ezzel az expedíciójával. Eleinte fagyos a légkör, nem kedvesek az emberek, de ez el is várható tőlük, hiszen egy zárt közösségbe tört be Emily, és ezen a közösségen belül szándékozik felderíteni a tündérek mozgását, szokásait és mindent, amit Ljoslandon ad neki. A kutatás része szerintem irtó jó lett, és a fagyos hangulat is tökéletesen illet ahhoz a varázslatos képhez, amit lefest az írónő olvasás közben.

Számomra a kötet legnagyobb pozitívuma azok a karakterek, és az egyedi világ. Tündéres könyvnek nem lehet és nem is tudok nemet mondani. Emily egy hihetetlenül makacs, okos és bátor hősnő, aki megmutatja, hogy mi mindenre is képes. Olyan olvasni a naplóbejegyzéseit, mintha delíriumban vagy tündérbor hatása alatt állnánk. Hol elkápráztat, hol pedig összezavar, és akárcsak Emily eltűnik a talpad alól a realitás talaja, és mire kettőt pislogsz már a tündérek világában találod magad.

Emily már ebben az első kötetben fejlődik, mint karakter, s az Emily Wilde tündérenciklopédiája pont annyira szól ezekről a mágikus lényekről, mint Emily fejlődéséről. A magának való, bezárkozó lány szépen kibújik a csigaházából, és beengedi az embereket, illetve a kavargó érzéseket. Wendell, mint karakter ezzel szemben meglehetősen szórakoztató, és ha nem is meglepetés a kiléte, akkor is van benne valami, ami megfog. Néhol kicsit kényes, különc vagy épp magának való, akárcsak Emily, de épp ezért olyan tökéletes kutatópartner. A tündéres, mágikus vonal is pont annyira egyedi és különleges, mint amire szüksége van a kötetnek, és nagyon várom, hogy még több kalandban lehessen részem. Emily egy igazi felfedező, aki mindennek utána néz, legyen az veszélyes, vagy éppen felelőtlenség, és pont emiatt szerettem annyira az Emily Wilde tündérenciklopédiáját, mert mellette nem lehet unatkozni, és meglehetősen érdekes volt elmerülni a világnak ebben az aprócska szegletében! A talált család mellett enyhe barátokból szerelmesek trope található a kötetben, viszont ebben az első részben én még nem éreztem annyira erősnek ezt ahhoz, hogy jobban is foglalkozzak vele. Viszont mindenképp várom, hogy mi is lesz Emily válasza Wendell számára, és még milyen kalandokat tartogat számukra az írónő a sorozat következő kötetében, az Emily Wilde's Map of the Otherlandsben.

"Még mindig úgy érzem, mintha vékony sóréteg feszülne a bőrömre a hajóút után. Olyan vagyok, mint egy könyvespolc, amelyre hagyták rátelepedni a port."

"Belesimulsz a környezetbe. Olyan, mintha itt sem lennél. Üdítő élmény."

"Csak azért, mert a te szívedet ezer könyvkupac pora lepi be, másét még nem. Tessék!"

"Nincs itt semmi, csak jég, sötétség, és utálatos, vérszomjas lények. Jellemző, hogy engem is iderángattál."

"Az életem olyan pillanatok hosszú egymásutánjából áll, amelyek során az észszerűséget választottam az együttérzés helyett, amelyek során háttérbe szorítottam az érzéseimet, hogy teljesítsek valamilyen intellektuális feladatot."

"Elég, ha olyan mogorván nézel a fára, ahogy rám szoktál, attól biztos kettéhasad."

"Bambleby szeme igazából nem fekete, hanem olyan, mint az erdő zöldje alkonyatkor, amit csak nagyon közelről lehet észrevenni. Már többször láttam elveszni másokat a tekintete kereszttüzében. Ilyenkor kótyagosan poroszkálnak ebben a sötét rengetegben, belegabalyodnak a tüskés bokrokba és isten tudja, mi másba."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Kate Golden: Ónix hajnala (A szent kövek 1.)

 "Ryder és Halden valószínűleg már meghaltak."

*

A ​sötétség királya elfogta. 

Most meg kell találnia magában a fényt. 

Arwen Valondale soha nem tartotta magát különösebben bátornak, így végképp nem gondolta volna, hogy egy napon majd a saját élete árán próbálja megmenteni az öccsét. Amikor azonban ez megtörténik, a kontinens legveszedelmesebb királyságának foglyává válik, és a gonosz ónixi király katonáinak gyógyítására kell használnia rejtélyes, mágikus képességeit. 

Ráadásul a kastélyt, ahol őrzik, ősöreg, szörnyetegekkel teli erdő veszi körül, így Arwennek nem elég túljárni a fogvatartói eszén: ha meg akar szökni, szövetkeznie kell titokzatos rabtársával. Az illető viszont sajnos éppolyan dühítően viselkedik, mint amilyen agyafúrt – és nagyon úgy tűnik, mintha kéjes élvezettel játszadozna a lány legmélyebb félelmeivel. 

Arwennek azonban nincs választása, ebben a helyzetben nem engedhet meg magának olyan luxust, mint a bizalom. Nemsokára ármányos nemesekkel, sötét mágiával és veszedelmes lényekkel kell megküzdenie, ugyanakkor arra is rájön, hogy a gyógyítás ereje mellett olyan képességek is szunnyadnak benne, amelyek csak a megfelelő pillanatra várnak ahhoz, hogy kibontakozhassanak. Ha ez megtörténik, akkor Arwen talán ép bőrrel szabadulhat élete legveszélyesebb helyzetéből.

" - Csak abban rejlik valódi bátorság, amikor olyasvalamivel nézünk szembe, amitől rettegünk."

Szereted az enemies to lovers szerelmeket? Egy jó kis grumpy x sunshine-t? Ki tette ezt veleddel felturbózva? Ha ezekre a kérdésekre a válasz igen, akkor el kell olvasnod A szent kövek trilógia első részét, az Ónix hajnalát mert egyszerűen zseniális. Eddig az összes eddigi Anassa kiadós könyv valamilyen mértékben különleges volt, na de az Ónix hajnala az egyik legkiemelkedőbb, amit olvastam tőlük.

Kate Golden egy istennő, és alig várom, hogy belekezdhessek a második részbe, mert olyan nincs, hogy egy percet is várni tudjak. Kell a folytatás, szomjazok érte és minden porcikám tűkön ülve várja a bejelentést, hogy igen nemsokára olvashatjuk magyarul a második részt is. Odáig vagyok az olyan kötetekért, amik egyediek, egy félreértett gonosz szerepel bennük, és amik kimagaslanak a tucat fantasyk közül. Na, az Ónix hajnala pont ilyen. Az írónő egy nagyon egyedi, szépen kidolgozott világgal örvendeztet meg minket, amiben különböző drágakövekről elnevezett királyságok vannak, háború dúl és alapvetően a félelmekre alapozva kinevez egy főgonoszt, akinek köszönhetjük a vérengzést, a veszteségeket és a fájdalmakat. Az Ónix hajnala egy zseniális kezdés, ami már az első kötetben képes meglepetéseket okozni, és megmutatni egy világot, amiben sokkal több rejlik, mint amit elsőre megmutat magából. A kötet elejét és a végét össze sem lehet hasonlítani egymással, olyan mintha két teljesen különböző történet lenne, csak a karakterek azonosak. Hihetetlen, hogy mennyi erő és elszántság rejlik ebben a kötetben. Nemcsak egy újabb fantasy, amit leemelsz a polcról és kiolvasol. Ó, nem, az Ónix hajnalát átéled és együtt harcolsz Arwennel és Kane-nel. Együtt fedezed fel Arwennel Ónixot, és együtt sokkolódtok le a végére. Azt éreztem olvasás közben, hogy habár nehéz meglepni, mégis nem egyszer sikerült neki, és úgy érzem, hogy úgy igazán a történet még csak most kezdődik. Már ez az első rész is annyira jó volt, viszont a vége mindent ütött. Zseniális volt, gonosz, meglepő és kaparom a falat, hogy még a második rész nincs a kezemben. Nekem ezennel egy új függőség kezdődött el, amit Ónix hajnalának és Kane Ravenwoodnak hívnak.

Sokaknak talán zavaró lehet a félreértett gonosz, és a semmit sem tudó lány párosa, viszont el kell ismerni, hogy van ebben a felállásban valami. Tetszett, hogy habár Kane nem mutatja meg magát eleinte, mégis sejteni lehet, hogy kicsoda is ő. Ezzel szemben Arwen sodródik az árral, és próbál talpon maradni egy számára ismeretlen és félelmetes világban. Nemcsak a megszokott közegéből szakítják ki, hanem az ismerős környezetből is.

Arwen már nem egy olyan királyságban van, ahol a legnagyobb félelmet a besorozás jelenti, hanem Ónixban, ahol bizony az erdő is veszedelmeket, és halált rejt magában. Természetfeletti lények mászkálnak a sötétben, akik nem félnek támadni, és ölni, ha beléjük botlasz. Ezen felül van sárkány is a kötetben, viszont a végén hatalmasat koppan az állunk miatta. Én még mindig keresem, hogy hova is gurult, mert wow, egyáltalán nem számítottam erre a fordulatra!!

Maga a cselekmény végig izgalmas, nem éreztem azt, hogy lenne olyan része, amit unnék. Ha nem Arwen miatt, akkor ott volt Kane, és azt muszáj elismernem, hogy valami isteni közöttük a kémia. Csak úgy sercegnek a lapok, és imádom ezt az egész ellenségekből szerelmesek trope-t. Kane hozza a grumpy oldalt a grumpy x sunshine-ból, míg Arwen a helyzete ellenére is maga az önfeledt napsütés, aki mindenben meglátja a lehetőséget, és nem fél merészet lépni.

Persze a rutinos fantasy olvasók már nem egy olyan történettel találkozhattak, amiben ellenségekből lesznek szerelmesek, mégis úgy hiszem, hogy nagyon is megéri elolvasni az Ónix hajnalát, ha nem is Arwen és Kane párosa miatt, akkor a világért, ami garantáltan tartogat meglepetéseket, arról nem is beszélve, hogy még annyi királyság várja, hogy felfedezzük őket. Nemcsak Borostyán és Ónix fontos, hanem a többi is.

A romantika része a kötetnek erősen slow burn megfűszerezve egy kis utálattal, na meg amiért a szívem repes az az, hogy a férfi karakter esik először szerelembe, és ennél a trope-nál nekem végem van, de szó szerint. Kane és Arwen között csak úgy izzik a levegő, és Kane gondoskodó oldala teljesen megnyert magának. Megmutatta, hogy hiába morally grey karakter, mégis megvan benne a szerethető oldal, és úgy igazán utálni sem lehet. Nem lehet, mert érdekes, és Arwennel nagyon jó párost alkotnak.

Talán az utóbbi idők egyik legjobb romantasy kötete, amit olvastam az Ónix hajnala. Tele van izgalmakkal, érdekes helyzetekkel, árulással, titkokkal, mágiával, varázslattal, szörnyekkel, meglepő fordulatokkal, egy nagyobb képpel, ami szépen fokozatosan bontogatja a szárnyait, és temérdek információval, amiknek a segítségével könnyen lavírozhatunk az Ónix hajnala sorai között. Ugyanakkor a kötet első olyan 50 oldala kicsit lassabban indul be, de aztán bepörög és nehéz letenni. A karakterek és a világ mellett, ami engem leginkább megfogott azok a párbeszédek, amik hol szórakoztatóak, hol pedig viccesek voltak, és arra késztettek, hogy igenis szedjem elő a jelölőimet és kezdjem el megjelölni a kedvenc részeimet a kötetben. Hála Kane-nek temérdek lett, és azok a szövegek, amiket letolt Arwennek én teljesen kész voltam tőlük. Olyan eszméletlen párost alkotnak, szépen ki is egészítik is egymást, na meg ha kell, akkor Arwen a sarkára áll és nem hagyja, hogy Kane-től függjön. Tetszett a kicsit talpraállósabb oldala, akit már nem fog egy szellő elfújni, és aki a végére nagy meglepetést tartogat. Összességében én imádtam az Ónix hajnalát, és ha te is szeretnél egy jó kis enemies to lovers, touch her and die, illetve who did this to you romantasyt olvasni, akkor mindenképp Kate Golden regényét választ.

" - Mindig mindent újra lehet kezdeni, Kane."

" - Nem tudom, hogy bízhatom-e benned, kismadár."

" - Azok a királyok, akiket az érzelmeik vezérelnek, hajlamosak olyan döntéseket hozni, amelyekkel ártanak a népüknek."

" - Három olyan dolog van a világon, amit imádok. Az olvasás, a kihívások, és annak bebizonyítása, hogy valaki más téved - vágta rá Mari, mire hangosan felnevettem."

" - A királyt hetek óta nem látták nővel. Mindenki erről beszél a várban. Most felmerült bennem, hogy talán miattad."

" - Ne becsüld alá magad, kismadár. Én soha nem akartalak megsérteni. Fogalmad sincs arról, hogy milyen különlegesnek tartalak."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

P. C. Harris: Blokkolj, ha tudsz!

" A kifogásokat keresem, hogy lemondhassam a holnapi megbeszélést az új főnökömmel, aki egy fafejű ripacs."

*

Amikor ​a szerelem a jégnél is keményebb és a pokolnál is forróbb. Sally Dannison egy vérbeli újságíró, akinek a karrierje az első. Pökhendi főnöke se tántoríthatja el attól, hogy a legjobb legyen a szakmájában. Egy nap azonban olyan feladatot bíz rá, amelyhez semmi kedve nincs. Interjú egy arrogáns hokicsillaggal. Aki mellesleg szintén nem örül ennek a riportnak. 

Josh Nickerson élsportoló, akinek egyetlen célja és hivatása, hogy újabb Stanley-kupához juttassa csapatát. A hokinak köszönhetően nők ezrei rajonganak érte, de a felkínálkozó lehetőségek közül csupán néhányuk ágyában hajszolja az élvezeteket. Komolysága és keménysége kikezdhetetlen, Sally azonban mégis talál rajta fogást. Találkozásuk olyan sorsszerű robbanás, amely mindkettőjük lelkét felperzseli. Amikor útjaik újra és újra keresztezik egymást, arcpirító szenvedéllyel vesznek elégtételt egymástól, és ez további bonyodalmat okoz mindkettőjük számára. 

Vajon melyikük ravaszabb játékos a saját maga pályáján? 

P. C. Harris erotikus-romantikus regénye megannyi izgalmas és érzelmes pillanatot ígér. A két főszereplő izzó vággyal teli kapcsolata pedig a leghűvösebb szíveket is felolvasztja.

"Az életnek áldásnak kellene lennie, és nem átoknak."

Már a legelső regényénél éreztem, hogy a hokis vonal az írónő vonala. Imádtam anno az Újrajátszást, a mai napig az egyik kedvenc hokis történetem, emiatt nagy reményekkel vágtam bele a Blokkolj, ha tudsz! c. kötetbe, ami P. C. Harris újdonsága. Az az igazság, hogy engem mindig le lehet venni a lábamról egy jó kis hoki románccal, és nem kell sok ahhoz, hogy imádjam. A Blokkolj, ha tudsz! pedig hozta a tőle elvártakat.

A Blokkolj, ha tudsz! egy kicsit más, mint az általam ismert és szeretett hokis történetek, viszont úgy érzem, hogy ez a frissítés már nagyon kellett, hiszen ki ne szeretne egy spicy jelenetektől hemzsegő, tesztoszterontól fűtött, krimivel megspékelt sport románcot tele adok-kapok helyzetekkel, és jó nagy adag szemtelenséggel? Ugye, hogy mindenki imádna egy ilyen könyvet! Na P. C. Harris pont ezeket fogta meg és gyúrta össze. Tele van csipkelődésekkel, egy gyorsan égő tűzzel, ami néhol csak úgy perzselt, viszont kellett a történetnek jó 50 oldal, hogy beszippantson, mert az elején azt éreztem, hogy már be van gyújtva a kazán, viszont a lángok még nem érték el a fát, és pislákol a tűz. De aztán 50 oldal után, mintha varázsütésszerűen történt volna valami, azt vettem észre, hogy csak úgy falom a sorokat. Minél többet és többet akartam tudni, és addig nem nyugodtam, amíg a végére nem értem, és ennyi év után is azt tudom mondani, hogy P. C. Harrisnek írnia kell, méghozzá ilyen remekeket, mint a Blokkolj, ha tudsz! Remélem a következő könyvére nem kell ilyen sokat várni, és nem hagyjuk el a hoki világát sem, mert az a helyzet, hogy annyira jól ír róla, és látszik benne a kutatás, hogy igazság szerint csak szeretni lehet. Tetszett benne, hogy habár nem olyan hosszú regényről van szó, mégis tele van izgalommal, a két karakter között zseniális a dinamika és minden egyes oldalon történik valami. Nemcsak Sally életébe ad betekintést, hanem Josh-éba is. Láthatjuk a sportolói, illetve az újságíró oldalt is, és meglehetősen élveztem elmerülni a cselekményben.

Sally egy belevaló csaj, aki tudja, hogy mit akar és meg is szerzi azt. Ugyanakkor az én ízlésemnek kicsit gyors volt a tempó, és úgy éreztem, hogy ennek bizony slow burn-nek kellene lennie, mert valahogy ez az instant vonzalom nem tetszett. A csipkelődések és a másiknak való beszólások igen, de valamiért azt vártam, hogy lassabb lesz az egymásra találás, viszont ez semmit sem von le a kötet értékéből számomra, mert ígyis-úgyis szerettem.

Sally mellett ott van az ügyeletes szívtipró, mindenki kedvenc hokisa, Josh aki miatt bekerül a kötetbe a krimi szál, ami az egyik kedvenc elemem is lett. Josh hozza a megszokott allűröket, a nagymenő sportoló képét, a trágár beszédet, a testiséget és azokat a pillanatokat, amikben csak úgy forr és sistereg a levegő közte és Sally között. A dinamikájuk szinte tökéletes, és nem is lehetne náluk találóbb főszereplői a Blokkolj, ha tudsznak!!

Maga a kötet két szálon fut. Egyszer van a hokis, amiben az érzelmek hadakoznak egymással, a férfi karakter esik először szerelembe, amolyan szerelem első látásra dolog van kettejük között, még akkor is, ha eleinte a másik piszkálódása mögé bújnak, aztán ott van a krimis szál, ami teljesen kiszámíthatatlan, és tele van meglepetésekkel. Már magában a tény, hogy a sport világa keveredik a krimivel meghökkentő, mégis oly jól működnek egymás mellett, illetve egymással.

A szerelmi civódás illetve vágyakozás teszi ki a kötet java részét, amit cseppet sem bánok, mert ezek a jelenetek, hol bosszantóak, hol perzselőek, hol pedig mennek a saját fejük után, és tele vannak izgalmas, boldog, szórakoztató és humoros részekkel, ahol neked is mosolyognod kell, vagy épp elfojtani a nevetést. Az biztos, hogy akik szeretik a hokit, szeretnek könnyed környezetben olvasni róluk, és élnek-halnak a romantikus történetekért, azoknak igazi telitalálat a Blokkolj, ha tudsz!

Habár fülszöveg alapján egy teljesen átlagos hokis könyvnek tűnik, mégsem az. Egyedi, van benne spiritusz, továbbá lelke és szíve. Az utolsó úgy nagyjából 50 oldal pedig olyan szinten pörög, hogy nem tudod egyszerűen hova kapd a fejed, hogy ne maradj le semmiről, és ez a kontraszt valami isteni. Isteni, mert az első 50 oldal annyira nem fog meg, viszont az utolsó 50 még az utolsó sorok utánra is marasztal, és talán pont ez a kötet varázsa.

Maga a hoki, mint sport nem kap annyira nagy hangsúlyt, mint amit várna tőle az ember. Kapunk ugyan edzéseket, meccseket, de az a helyzet, hogy nekem ebből a világból sosem elég, így ha unalmas statisztikákkal lett volna tele, én akkor is szerettem volna. Sally és Josh mellett egy-két hokijátékost is szívesen megismernék közelebbről, hiszen egy eléggé illusztris társaságot válogatott össze az írónő, akik hiszem, hogy legalább annyira érdekesek, mint Josh, aki hozta az elvártakat, és teljesen az ujjai köré csavart. Összességében egy olyan visszatérés a Blokkolj, ha tudsz!, ami már nagyon érett, és örülök, hogy olvashattam P. C. Harris legújabb hokis könyvét. Ha anno te is szeretted az Újrajátszást, akkor nem is kérdés, hogy esélyt kell e adnod ennek a letisztult borítójú, de annál pikánsabb hokis románcnak, ami tele van izgalmas részekkel, fantasztikus dinamikával, érdekes karakterekkel és humorral, ami végigkíséri a történet egészét. Határozottan egy NA kötet, ami a leírásoknak hála perzselően szexi. Más, mint amit az Újrajátszásban megszoktam az írónőtől, ugyanakkor nagyon kellett ez a vérfrissítés, és alig várom, hogy még többet olvashassak P. C. Harristől. Nemcsak a sport és a krimi aránya volt úgy jó, ahogy volt, hanem a karakterek jelleme és céljai is. Határozottak, semmitől sem félnek és végre egy hokis románc, ami más, mint a társai, ami nem egyetemi helyszínen játszódik, hanem a való életben!!

" -És mondd, nagy bajba kerültél miattam? 

- Lehet. De pont annyira szeretek bajban lenni, mint benned - a mondatom vége suttogásba fullad. "

" - Csak ellenőriztem, korcsolyázható-e a tó - bököm ki az ittlétem okát, de azonnal a nyelvembe harapok, amikor rájövök, milyen hülyeség szaladt ki a számon. 

- Vízibicikliről már hallottam, de vízihokiról még nem. 

- Tényleg? Pedig errefelé eléggé felkapott sport - féloldalas grimasszal válaszolok, ő azonban tűnődő arckifejezéssel bámul."

" - A volt főnökömre emlékeztetsz - szólal meg Sally. - Na, ne mondd, szivi… - Sok bennetek a közös. Mind a ketten feleslegesen vesztek egy dolgot. Levegőt."

" - Jól van, kislány… Most már értem, miért találtátok meg egymást ezzel a vihogó majommal - mutat rám Andy."

" - Nehogy megsértődj már, ember, te jöttél az oroszlán barlangjába megcibálni a bajuszát. Növessz tököt hozzá legközelebb!"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

L. J. Shen: Vonzó (Vágyak iskolája 4.)

"Az anyám sírja fölött állok, és azon merengek, mi a faszért száraz a szemem."

*

Mi lehet fontosabb az álmainknál? 

Bailey Followhill a tökéletes lány. Kedves, jószívű, csinos, kontrollmániás. Megjelenése és modora kifogástalan. Szöges ellentéte bajkeverő nővérének, Dariának. 

Ám amikor kiváló teljesítménye épphogy közepessé válik a Juilliardon, Bailey látszólag nagyszerű élete gyorsabban foszlik szét, mint az elnyűtt szalagok a balettcipőjén. A pletykák főszereplőjévé válik. A zűrös diák, a drogos. 

Lev Cole olyan különleges, hogy amihez csak hozzáér, az arannyá változik. Díjnyertes hátvéd és futballkapitány. Dél-Kalifornia legdögösebb pasija. Egy tipikus klisé. 

Azonban Lev csak tengődik a barátnője mellett. Nem szereti. És az előtte álló karrierlehetőség sem érdekli. Két dolog fontos számára – Bailey és a pilótává válás –, ám azok elérhetetlenek. Csakhogy a fiú többé már nem elégszik meg azzal az élettel, amit mások választottak neki. 

Vajon a szomszéd rosszfiú megmentheti a sérült lelkű „jókislányt”? Az Amazon, USA Today és Washington Post bestsellerszerző L. J. Shen szívszorító regénye az embereket összekötő igazságokról… és az őket szétválasztó hazugságokról mesél.

" - Kérlek, segíts megírni a mi „boldogan éltek, míg meg nem halak" befejezésünket!"

Lehet, hogy kő alatt élek, de nem tudtam, hogy a Vágyak iskolájának lesz új része. Én abban a hitben éltem, hogy ez egy trilógia, de repes a szívem, hogy mégsem, és újra elmerülhettem egy már ismert és szeretett világban. L. J. Shen mindig meg tud lepni, és a Vonzó az egyik legjobb meglepetés, amit kaphattam tőle!! Ha azt hitted, hogy a Vágyak iskolájának elég három kötete elég, akkor tévedtél, mert a Vonzó pont az a rész, amire nem tudtad, hogy szükséged van egészen addig, amíg kézbe nem vetted.

Ha azt mondom, hogy tönkretett és megtiporta a lelkem ez a kötet, akkor nem fogalmazok elég pontosan. Már Knight könyve is fájdalmas volt Rosie és Dean miatt, de a Vonzónál érzem csak azt igazán, hogy milyen is az, ha kitépik a szívem a helyéről, majd belökik egy lávafolyamba, és hagyják, hogy percről-percre egyre többet vegyen el belőlem. L. J. Shen szinte minden kötete nagyon erős, Lev könyve is az, sőt... Azt éreztem olvasás közben, hogy hiába repes a szívem a lelkem apró darabokban hever valahol a földön. Nagyon megviselt a kötet olvasása, ugyanakkor nem cserélném el az élményt semmiért. Nagyon, de tényleg nagyon ritkán sírok könyveken, legutóbb talán pont Knight volt az, aki megríkatott, de az a helyzet, hogy Levnél több olyan fejezet is van, ami könnyeket csalt a szemembe, és ami miatt nem volt elég a kikészített papírzsebkendő mennyiség. L. J. Shen újból megcsinálta, és megmutatta egy függőségekkel teli kötetben, hogy miért is imádok annyira olvasni tőle. Mind a Sinners of Saint, s mind a Bostoni Bikák sorozata komoly témákkal foglalkozik, s hiába hasonló Lev kötete Knightéhoz, mégsem éreztem azt, hogy ugyanaz lenne. Bailey függőséggel szenved, míg Lev megfelelési kényszerrel, ami miatt elnyomja önmagát, a vágyait és sokkal tovább tart számára a boldogsághoz vezető út. Lev és Bailey kapcsolata ezért toxikus, és hiába volt valamilyen szinten a többieké is az, ők mindenkin túltesznek, talán Vicious bácsin nem, de nem számítottam arra, hogy Lev története ennyire kemény és ennyire aljas lesz.

A függőség legcsúnyább, legelborzasztóbb oldalát mutatta meg. Úgy érzem, hogy teljesen kitárta előttünk a szívét, és arra várt, hogy mi hozzunk ítéletet felette. Nem egyszerűen hagyta, hogy a karakterek kibogozzák az érzéseiket, hanem jól megforgatta bennünk a kést, és arra várt, hogy mi döntsük el vajon Bailey megérdemli e Levet, vagy minden veszve van számára, amit eddig fontosnak tartott?

Maga a cselekmény is pont a függőség miatt eléggé durva, néhol mocskos is, és morálisan erőteljesen megkérdőjelezhető. Nem az a tipikus friends to lovers szerelem, mint amit a legtöbb könyvben kapunk. Ebben van verejték, feláldozás, megtartóztatás, kifordulás önmagunkból, temérdek fájdalom, könnyek, viharos érzelmek, és egy olyan vonzalom, ami minden akadályt képes legyőzni.

Bevallom Bailey és Lev annyira nem rémlett, hiszen a testvéreik mellett nagyon eltörpültek, ugyanakkor a Vonzó az a kötet, amire tényleg nem gondoltam volna, hogy szükségem van. Nemcsak az előző kötetek szereplői köszönnek vissza, hanem a szülők is, és nem egyszer szakadt meg a szívem. Akik olvasták Dean és Rosie kötetet, vagy Knightét azok hozzám hasonlóan még inkább össze fognak törni, és nagyon nehéz volt kikerülni ebből az ördögi körből.

Ahogy az lenni szokott egy L. J. Shen regénynél, úgy a Vonzó is megkapta a maga spicy részeit, viszont azt kell, hogy mondjam sokkal toxikusabb lett, mint a többiek egybevéve. Nagyon mocskos, néhol teljesen megalázó és valahol szomorú is, hogy a nyomásnak köszönhetően Bailey kifordult önmagából, és olyan dolgokat tett, amiket a függősége nélkül nem tett volna. Ezek a részek hiába voltak szenvedélyesek, mégis fájtak.

Közben meg olyan szépen átadja az írónő az érzelmeket, hogy te is megéled a fájdalmakat, és te is úgy érzed, hogy teljesen kifacsart Lev kötete. Kifacsart, mert érzelmileg elég sokat elvett, és nem tudom még, hogy a befejezés elég e ahhoz, hogy minden könnyemet és szomorúságomat visszaadja. Keményen leterített, és nem is találhatott volna meg magának jobbkor.

Ami a legjobban megviselt a regényben az a függőség közelisége és az az út, amit Bailey körbejárt. Az írónő nem szépít semmit, és a nyers tényeket dobálja felénk. Nem teketóriázott, nem akart mellébeszélni, és olyan valóságosan adta át azt a gyötrelmet, amit Lev és Bailey bejártak, hogy bizony én is darabokra törtem, de mellettem nincs egy Lev, aki megvárja, hogy összeszedjem magam, és képes legyek újra lélegezni.

Érzelmileg teljesen kicsinált, de ha tudnék sem változtatnék semmit sem a Vonzóban. A nyersessége és őszintesége az, ami miatt leginkább levett a lábamról, és ez az, ami miatt fel sem tűnt mennyire belemerültem, amíg fel nem tekintettem a lapokból. Úgy hiszem, hogy ez a kötet segítség lehet azoknak, akik küszködnek valamilyen függőséggel, hiszen Bailey-n keresztül látjuk a kezdeteket, a tagadást, az első lejtmenetet, a szakadék szélét, a kihágásokat, a megváltozott viselkedést, és azt is, hogy egy fiatal lány, hogy lesz rabja ennek a függőségnek, ami élete végéig el fogja kísérni, és ott lesz vele kísértésként. Levnél nagyszerűbb, odaadóbb társat nem is kívánhatna magának. Viszont Lev sem tökéletes, ugyanúgy küszköd problémákkal, mint bárki más. Nála a másoknak való megfelelés (Dean álmainak kergetése) nyomja rá a bélyegét a döntéseire, és arra, hogy milyen jövőt is szeretne magának. Nagyon örülök, hogy amikor már Rosie nem lehetett ott mellette, akkor Dixie ott volt, és meghozta helyette a fontos döntéseket. Nagyon megszerettem Lev és Bailey párosát, annak ellenére is, hogy baromi fájdalmas volt olvasni a Vonzót. Viszont az kicsit vigasztal, hogy Dean életébe is beleláthattunk, és nem hagyta az írónő, hogy dagonyázzon a boldogtalanságban Rosie után. Ha szereted az írónő regényeit, illetve a Vágyak iskoláját, akkor a Vonzót se hagyd ki!!

" - Bailey Followhill. Szerelmes vagyok veled. Nem emlékszem olyanra, hogy ne lettem volna szerelmes beléd. És nem tudom elképzelni az életemet nélküled. Már a születésem előtt te voltál az igazi. És te leszel. az a halálom után is. Te vagy a kezdetem, a közepem és… nos, a halálom is te okozod majd, valószínűleg."

" - Nem kérem a bocsánatkérésed! 

- Az örökkédet akarom."

" - Mind elbukunk. Azok, akik felállnak, na ők az igazi győztesek. És ha már voltál a padlón, megtanulod sokkal jobban értékelni a jó dolgokat."

"Miért tesz bárki olyasmit, amit nem szabadna? 

Fájdalomból, elkeseredettségből, dühből."

" - A sérült áru is áru. A hibák teszik különlegessé. Attól lesz önmaga . Egy túlélő vagy, akit az őt ért hatások formáztak. Légy büszke a sebhelyeidre, Gerle! Mert ahol te nehézséget látsz, én ott lehetőséget. Ahol te tökéletlenséget látsz, én fejlődést. Ahol te kudarcot látsz, én erőfeszítést. Ahol te elkeseredést látsz, én reményt."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Lynn Painter: Szerelmi fogadás (Mr. Téves Szám 2.)

" - Kaphatnék egy Manhattant és egy chardonnay-t?" 

*

Lynn ​Painter új romkomjában egy fiatal nő és egy férfi fogadást köt: ki találja meg előbb az igazit? Közben nem veszik észre, hogy inkább egymásra kellett volna tenniük. 

Hallie Piper új életet kezd. Miután négykézláb lopakodott ki egy hotelszobából (mondhatjuk, élete mélypontján), úgy dönt, itt az ideje, hogy felnőtt nőhöz méltóan viselkedjen. Új lakásba költözik, megváltoztatja a frizuráját és lecseréli a ruhatárát, de amikor bejelentkezik a társkereső alkalmazásba, amelytől az új szerelmet reméli, szinte rögtön azzal a fickóval hozza össze a sors, akivel… nos, nem kéne. 

Miután kölcsönösen megegyeznek, hogy egymás iránt nem érdeklődnek, rájönnek, hogy remekül tudják egymást segíteni, miközben ki-ki az igazit keresi. SMS-ben értesítik egymást a randijaikról, és gyakran ugyanabba az étterembe szervezik a találkozókat. 

Aztán egy esküvőre készülve megbeszélik, hogy eljátsszák, hogy együtt vannak, vége a fogadásnak. Miközben egy párnak adják ki magukat, a határok elmosódnak, és mindketten próbálják megérteni, miért nem lenne jó partner a másik.

"Álmodozni szabad, nem?"

Lynn Painter nem tud rosszat írni, legyen az cuki YA, vagy NA, én minden szaván csüngök, és teljesen rabul ejt. Ez a Szerelmi fogadással sem volt másképp. Rutinos Painter olvasóként csak azt tudom mondani, hogy ha aranyos romantikus történetre vágysz, akkor az írónő könyveit válaszd, mert biztos nem fogsz csalódni bennük, és utána kényszert fogsz érezni arra, hogy minden könyvét elolvasd annyira tehetséges az írónő!!

A Mr. Téves Számot nagyon szerettem, ez is volt a legelső könyv, amit olvastam Lynn Paintertől, így mindig előkelő helye lesz a szívemben, és örülök, hogy a Szerelmi fogadás hozta azt a színvonalat és hangulatot, amit vártam tőle. Már az első fejezetek is megadják a kellő alapot, és biztosíthatlak róla, hogy onnantól csak még jobb lesz. Nemcsak Hallie tesz sokat hozzá, hanem Jack is, akibe egy kicsit te is beleszeretsz. A Szerelmi fogadás egy aranyos friends to lovers történet tele olyan trope-kkal, mint kamu randizás, egy ágy és cat daddy, hiszen Jacknek van egy cicája. Már csak ezzel megnyert magának, hiszen ki tudna ellenállni egy olyan könyvnek, amiben a cicák is fontos résztvevői, és ugyanúgy alakítják a cselekményt, mint a váratlan pillanatok, az érzelmek vagy épp a félrekommunikálás ténye. Nagyon szórakoztató, ugyanakkor a hónapban már ez a második olyan könyvem, amiben az internetes ismerkedés, randiappok vannak fókuszban, míg az előző egy thriller volt, addig a Szerelmi fogadás egy felettébb szerethető és aranyos történet. Hallie és Jack kapcsolata nem a szokványos módon zajlik, hiszen előbb ismerik meg a másik testi vágyait, és csak utána lesznek barátok, majd jönnek azok a fránya mindent megbonyolító érzelmek. Megvan a történetben minden, ami egy jó barátokból szerelmesek alaphoz kell, és nem utolsó sorban keserédes, vagy éppen elbizonytalanító részeket szül. Részben azért is szeretem a friends to lovers típusú szerelmeket, mert van benne valami egészen édes, még akkor is, ha ott a félsz, hogy tönkreteszed a barátságot.

Maga a cselekmény nagyon szórakoztató, az alap is kellőképp ki van dolgozva, és úgy érzem, hogy Hallie és Jack miatt lett sokkal jobb. Nagyon sokat hozzáadnak a cselekményhez, és ahhoz, hogy szeresd a történetüket. Hallie egy igencsak szórakoztató jelenség, akinek nehéz nemet mondani, és aki valahogy mindig megtalálja a necces szitukat. A randik, illetve a próbálkozásai tökéletesen kiegészítik Jack kevésbé lelkes randizós oldalát.

Valahogy miattuk sokkal több lett számomra a regény. Jack egy hihetetlen pasi, és köszönöm Lynn Painter, hogy ő kezdett el először érzelmeket táplálni. Köszönöm, hogy kétségek között tartottad és hagytad, hogy megjelenjen a valódi énje, aki ha lassan is, de meglátja azt, ami eddig is ott volt az orra előtt, és csak lépnie kellett volna. Jack a tökéletes Szerelmi fogadás férfi főszereplő, és erről nem vagyok hajlandó vitát nyitni.

Hallie és Jack kapcsolata már az elején megnyert magának, viszont csak a közös tacozás alatt forrott ki igazán az a kapocs, ami összeköti őket. Mellékesen megjegyezném, hogy én is szívesen beülnék velük kajálni. Hallie-ről többet tudunk meg, de a váltott szemszögnek hála Jack és a gondolatai sem maradnak ismeretlenek előttünk, sőt a legkedvesebb részeim azok, amikor Jack oldaláról láthatjuk azt, ahogyan szépen ráébred arra, hogy lehet Hallie nem csupán barát.

A kötet tetőpontja és legjobb része az kétség kívül a Hallie családjával való találkozás, illetve a kamurandizás. Imádtam!! Nemcsak aranyos volt, hanem végre az érzelmek is jobban megmutatkoztak, és bizony kapunk 🌶️jelenetet is, viszont mivel Lynn Painterről van szó nem lépjük át a határt, és tökéletes összhangban marad a régóta a mélyben lappangó érzelmekkel.

A két karakter mellett, amit muszáj vagyok megemlíteni az a remek írói stílus, ami végig érződik, a rövid fejezetek, az üzenetváltások, a cselekmény pörgőssége és a váltott szemszög. Imádom, ha nemcsak a női karakter kapja meg a szereplés jogát, hanem a férfi is, és Lynn Painter tökéletesen ábrázolta Jacket, és csak úgy szimplán élveztem elmerülni a Szerelmi fogadásban.

Egyszerre volt aranyos, és nagyon élvezhető. Több olyan trope-t is körbejár, amiket szeretek, és nagyon úgy néz ki, hogy az írónő nem tud olyat írni, ami ne tetszene nekem. Mindegyik írása kicsit más, ugyanakkor nekem a YA regényei lesznek a szívem csücskei, ugyanakkor bármikor szívesen elmerülök egy NA kötetben is. A Szerelmi fogadás egy vicces és humoros kötet tele édes pillanatokkal, meglátásokkal, cicákkal, barátsággal és a jól ismert és szeretett álkapcsolattal/kamu randizással, ami sosem csak kamu, és megédesíti az érzéseket. A Mr. Téves Szám főszereplői is vissza-visszatérnek néhány fejezet elejéig, mivel Olivia testvére Jack van soron, hogy ő is rátaláljon az ő Colinjára, akarom mondani élete szerelmére. Annyira jó volt viszontlátni Olivia és Colin párosát, nem véletlenül szerettem őket annyira a Mr. Téves Számban, és örülök, hogy Jack is méltó történetet kapott. Összességében egy remek kikapcsolódást nyújtó történetet kaptam, ami tele van édes pillanatokkal, és a szerelem erejével. Jack és Hallie együtt nagyon passzolnak, és imádtam végigbotladozni a barátság kusza fonalai között. Kellett nekem egy a cuki sztori, és kellett, hogy megismerjem Hallie és Jack karakterét, na meg Hallie cicáját is, akinek nem fogom lespoilerezni a nevét, de maradjunk annyiban, hogy nem szokványos. Romkom rajongóknak és Lynn Painter olvasóinak ajánlom elsősorban a Szerelmi fogadást, na meg azoknak, akik szeretnének egy jó kis friends to lovers történetet olvasni.

"Azt hiszem, inkább egy elképzelésbe voltam szerelmes, Hallie, de nem abba, aki vagy."

" - Annyit tudok, hogy minden egyes dolgot tönkretettél az életemben. 

- Tényleg? - horkant fel Hallie gúnyosan. 

- Igen. - Jack nyelt egyet. - Nem tudok úgy elmenni egy Burger King mellett, hogy ne jusson eszembe a sült krumplizás az ágyban, nem tudom úgy hallgatni a brit angolt, hogy ne a borzalmas akcentusod jusson eszembe; nem tudok úgy ránézni a gyémántreklámra, hogy ne képzeljem magam elé az idétlenül vigyorgó arcodat a Borsheim pultjánál; és nem tudom úgy figyelni a telefon jelzéseit, hogy ne azt kívánjam, bárcsak valami dilinyós üzenetet küldenél."

" - A fura nőnek igaza van."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)