Julia Quinn & Shonda Rhimes: Sarolta királyné

 "A német arisztokrácia összes tagjához hasonlóan Sophia Charlotte Mecklenburg-Strelitz hercegnőnek is sok neve volt."

*

A ​New York Times bestseller szerzője, Julia Quinn és a televíziós úttörő Shonda Rhimes mozgalmas, lendületes és felettébb romantikus regényt írt, amelynek főszereplője a Bridgerton-sorozatból ismert Sarolta királyné és III. György király, az ő szerelmi történetük, valamint, hogy ez a szerelem milyen változásokat hozott a társadalom életében. A regényt a Shondaland által a Netflixnek készített eredeti sorozat, a Sarolta királyné – Egy Bridgerton történet ihlette. 

„Egy korona vagyunk. Az ő terhe az enyém és az enyém az övé…” 1761-ben egy szép szeptemberi napon egy király és egy királyi menyasszony találkozik, életükben először. Néhány óra múlva már házasok. A német hercegnőként született Sophia Charlotte Mecklenburg-Strelitz gyönyörű, makacs és nagyon, de nagyon okos… nem kifejezetten azok a tulajdonságok, amelyekre a brit udvar vágyott, amikor jövendőbelit keresett az ifjú III. Györgynek. Ám Saroltának nagyon is szüksége volt makacsságára és függetlenségére, mert Györgynek titkai voltak… olyan titkai, amelyek megrengethették volna a monarchia alapjait. 

Miután Sarolta új, királynéi szerepében találja magát, meg kell tanulnia eligazodni és előrehaladni a bonyolult udvari politikában… mindeközben a szívére is vigyáznia kell, mert beleszeret a királyba, hiába igyekszik György eltávolítani magától. De mindenekelőtt meg kell tanulnia uralkodni, és megérteni, hogy egy egész társadalom átalakítására kapott hatalmat. Harcolnia kell, de nem magáért, hanem a férjéért és minden új alattvalójáért, akik az ő útmutatását és kegyeit várják. Mert ő már soha nem lesz Charlotte. El kell fogadnia a sorsát, teljesítenie kell kötelességét… Nagy-Britannia és Írország királynéjaként.

" - György! Veled leszek ég és föld között. Mindig megmondom neked, hogy hol vagy."

Fangirl értékelés következik. Amikor kijött a sorozat Netflixre egyből megnéztem, és nem túlzok ha azt mondom, hogy imádtam. Legszívesebben már másnap újból kezdtem volna. Na ez az érzés újra előtört belőlem olvasva a Sarolta királynét. Tökéletesen hozza a sorozat hangulatát, imádnivaló, ugyanakkor érzelmes és valahol szomorú történet is egy lányról, aki egy számára ismeretlen országban kénytelen tovább élni, ahol a titkok mindennaposak, és ahol ő nem más, mint egy eszköz a cél elérése érdekében, de Julia Quinn és Shonda Rhimes megmutatják, hogy ennél jóval több Sarolta. Fontos, hogy ne felejtsétek el, hogy ez a kötet még mindig fikció, a személyek valósak, de a cselekmény a képzelet, illetve nagyrészt Shonda Rhimes szüleménye.

Nagyon nagyon imádtam olvasni. A megszállottja lettem, és nincs olyan, hogy elég, ha Sarolta királynéról és György királyról van szó. Ahogy elkezdtem újra rámtört a rajongás érzése, a fejemben újra megszólaltak a szereplők, és ahogy olvastam a magyar szöveget, úgy hangzott a fejemben az angol megfelelője. Emiatt egy igazán intenzív élményt kaptam. Én is ott lépkedtem Saroltával, végig fogtam a kezét és együtt próbáltuk kibogozni a királyné lét csínját-bínját. Ahogy a sorozat úgy a kötet is több szálon fut, ugyanakkor itt nincsenek időbeli ugrálások. Az elején kezdi a mesélést a kötet, és egy bizonyos ponton hagyja abba. Eleinte nem tudtam mire számítsak tőle, de tudtam, hogy nagyon fogom szeretni, és ez így is lett. Kezdve csak Györgytől, földműves Györgyig, György 'jó a gombokkal'-ról nem is beszélve. Talán azért, mert angolul ment a fejemben a szöveg, valamivel nehezebb volt számomra magyarul olvasni, de mindenképp szerettem volna így is átélni ezt a fergeteges szerelmi történetet. A Sarolta királyné egy olyan kötet, ami a történelmi romantikusok kedvelőinek igazi csemege, a Bridgerton rajongóinak pedig egyenesen kötelező. Ugyanakkor míg része a sorozatos Bridgertonnak, addig a könyvek lezártak, nem igazán igazodik hozzájuk, több ellentmondás is van benne, ami miatt nem nevezhető Bridgerton eredettörténetnek, de ettől függetlenül ugyanolyan élményt ad, és visszahozza azokat az érzéseket is.

Nem titok, hogy mekkora rajongója is vagyok ennek a világnak, és amellett sem tudok elmenni szó nélkül, amit Julia Quinn és Shonda Rhimes letett az asztalra. A Sarolta királyné egy nagyon szép, ám annál inkább fájdalmasabb és őrültebb szerelem története. Valós történelmi tényeket adaptáltak be egy népszerű, ám történelmileg nem éppen hű felállásba. De ettől ugyanúgy szerethető, sőt talán még annál inkább az, hiszen a szerelemre, és az érzelmekre teszi a hangsúlyt. Továbbá a társadalmi helyzetbe, az arisztokrácia életébe, és a lemondások világába is betekintést ad, 

Szerintem még ekkora mosollyal soha nem olvastam az arcomon könyvet. Végig fangirlködtem és átéltem az egészet. A lelkemig hatolt, megmelengette a szívemet, és kitöltötte minden egyes gondolatomat. Az arcpirító részletektől én is elpirultam, feltöltött boldogsághormonnal, és alapjaiban határozta meg a hangulatomat. Éreztem közben örömet, kétségbeesést, fájdalmat, árulást és sírtam is. Sírtam, mert Sarolta és György szerelme gyönyörű. A legkeményebb időszakban is kiállnak egymás mellett, és nem hagyják, hogy a sötétség diktálja az ütemet. 

A kötet, mint már említettem több szemszögből íródott, ezáltal Sarolta, György, Agatha és Brimsley is hozzáad a cselekményhez. Javarészt Sarolta az, aki megismertetni velünk a történetet, de akik látták a sorozatot, azoknak nem lesz ismeretlen, mert azon ritka esetek egyike ez a kötet, amikor a sorozat kap regényváltozatot, és nem fordítva. Hűen tükrözi az ott látottakat, és egy percig sem okoz csalódást. Julia Quinn egy zseni, akitől egyenesen bűn nem olvasni!! Shonda Rhimes pedig tökéletesen kiegészíti őt. 

Sarolta szinte még gyerekként kerül a Sarolta királyné cselekményébe, de ahogy haladunk előre úgy nő fel a feladatához, és nemcsak ahhoz, hogy királyné, hanem az arisztokrácia alapjait is megrengeti, megmutatja, hogy mekkora erő is rejlik benne. Illetve szemtanúi lehetünk, ahogy megtapasztalja az élet döntésekkel tűzdelt részét is. Egy igazán erős női karakter, aki mindig a talpára esik, és már az első oldalak során képes kilóra megvenni magának. 

György király, Csak György, vagy éppen Földműves György az, aki mosolyt csal az arcodra, aki miatt te is kiállod a megpróbáltatásokat, és ő az, aki miatt a legtöbb könnyet is ejted. A fejezetei egészen kicsapongóak. Nagyon érdekes volt egy őrült elmébe betekintést nyerni. Teljesen más élményt adott, hogy leírva láthattam a gondolatait, mint amikor a képernyőn láttam az őrültség jeleit. Párhuzamosan az olvasással, a lelki szemeim előtt peregtek le a történtek. 

György teljesen megbabonázott, az ikonikus mondatai olyan szinten megrengették a lelki világomat, hogy az nem igaz. Képtelen voltam józanul gondolkodni, és akárcsak egy őrült ember, nekem is csak egy valami keringett a fejemben, de az nem a Vénusz volt és a csillagok, hanem az, hogy sose érjen véget a kötet. Nem akartam, hogy véget érjen, de az a helyzet, hogy képtelen voltam letenni. Fizikailag fájt. 

Aztán ott van Agatha... Féltem olvasni a fejezeteit!! Nem akartam újra "látni". Borzalmasan kemény sors jut neki, nagyon sajnáltam, ugyanakkor azt akartam, hogy minél hamarabb túljussunk rajtuk. Az elvárásokkal ellentétben kevés igazán kemény jelenete van, amiért örök hálám, mert nem tudom, hogy bírtam volna ki, ha újból látnom kellett volna a megpróbáltatásait, de ezt leszámítva nagyon tisztelem a karakterét. Talán az egyik legjobb Julia Quinn karakter, akit létrehozott az írónő. 

Brimsley és Reynolds. Annyira de annyira szerettem őket, és nem tudok úgy írni róluk, hogy az ne legyen fangirlös. Még többet szeretnék belőlük. Tudnom kell, hogy mi lesz velük. Az ő kapcsolatuk csak sokadlagos a Sarolta királynéban, mégis megérint, és izgalommal tölt el. Két személy, akik élete hozzá van kötve a királyhoz és királynéhoz, mégis megtalálják az egymáshoz vezető utat. Arról nem is beszélve, hogy a sorozat utolsó részében Brimsley egyedül táncol, és a szívem nem tudja feldolgozni azt, hogy nincs rendesen megírva a szerelmük története. Egy tabu, amiről szívesen olvasnék. A csillogás mögötti emberek is éppen annyira érdekes, mint az arisztokrácia élete. És ezt Brimsley és Reynolds kérdés nélkül bebizonyították. 

Azt hiszem szinte lehetetlen, hogy elfogulatlan legyek, de az a helyzet, hogy a Sarolta királyné sokkal jobban tetszett, mint a Bridgerton család kötetei. Az első négyet olvastam, de a negyediket nem fejeztem be, és ott számomra meghalt a könyvsorozat, viszont a Netflixes verziót imádom!! A Sarolta királyné nemcsak sorozatban lett kedvenc, hanem könyvben is. Egy mindent elemésztő, fájdalmasan gyönyörű szerelmet kaptam, tiszta érzelmekkel, egy kis őrültséggel, jó sok titokkal, kötelességgel és írói zsenialitással. Szerintem sose fogom túltenni magam György vallomásán: "I loved you desperately. I cannot breath when you are not near. I love you, Charlotte. My heart calls your name." azaz "- Attól a pillanattól kezdve, amikor megláttam, hogy át akarsz mászni a falon, végtelenül szeretlek. Nem kapok levegőt, ha nem vagy a közelemben. Szeretlek, Sarolta. - Két tenyere közé vette a felesége arcát. - Szívem a te nevedet dobogja." A cselekményt pedig jobb, ha nem is említem, mert akkor ez a bejegyzés sose ér a végére. A Sarolta királyné teljesen megtört, és ledöntött a lábamról, kibillentett az egyensúlyomból, és nem egyszer hagyta, hogy zuhanjak a sötétség felé. Hagyta, hogy elnyeljen az őrültség, amiből a Vénusz sem képes kizökkenteni.

"Mint egy igazi csillag. Egy üstökös. Minden, ami ragyog az éjszakai égen, valami varázslattal a földre szállt; olyan varázslattal, amiről az egyház azt állította, hogy nem is létezik."

" - Nem - jelentette ki határozottan a királyné. - A kutyák nagyok és fenségesek. A pinscher, a juhászkutya, a schnauzer. Ez egy deformált nyúl."

" - Az orrom előtt lengetik a boldogságot, de soha nem engedik elérni."

"Mi van akkor, ha csak György, az ő Györgye csak egy töredék?"

" - Fél férjed van, Sarolta. Fél életed. Nem tudom megadni neked azt a jövőt, amit megérdemelsz. Nem teljesen vagyok a tied. Ez nem egy teljes házasság. Csak egy fél házasság. Fél ember. Fél király. Fél élet.
- Ha az, amink van, csak fél, akkor a lehető legjobb féllé tesszük. Szeretlek. És az elég."

" - Elmondtad nekem az igazat. Azt mondtad, hogy csak György vagy. És az vagy. Félig király. Félig földműves. De mindig csak György. És csak annak kell lenned."

" - Csak György? Földműves György?

Lélegzet-visszafojtva várt. És aztán ott volt György, benézett az ágy alá.

- Gyere - hívta Sarolta mosolyogva. - Rejtőzz el velem az egek elől!"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Julia Dippel: Az örök tűz (Izara 1.)

 

"Az iskolai lárma szinte elviselhetetlen ellentétben állt az utolsó lágy, őszi napsugarakkal."

*

Titkos ​társaságok, természetfeletti lények és egy tiltott szerelem… Ariana átlagos tininek mondható átlagosan siralmas kamaszkorral. Szülei elváltak, érzelmileg ingatag édesanyjával él együtt, miközben dúsgazdag édesapját teljes szívéből megveti. 

A suliban sem nyer népszerűségi versenyt, és miközben egy menő elitiskolába jár, pincérnőként dolgozik, hogy fussa benzinre rozoga autójába. Ezek után a legkevésbé az hiányzik neki, hogy természetfeletti lények törjenek az életére – köztük Lucian, aki sosem végez félmunkát. 

De miért került épp Ariana a célkeresztbe, és kik mozgatják a szálakat a háttérben? Lucian végül Ariana mellé áll, hogy együtt járjanak utána az igazságnak, és kiderítsék, mi folyik itt valójában. Sosem lehetnek biztosak abban, hogy ki a barát és ki az ellenség, talán még egymásban sem bízhatnak. Ám egy dolog biztos: Arinak életben kell maradnia. 

Julia Dippel Izara-sorozata az elmúlt évek legnépszerűbb német ifjúsági regényciklusa, Az örök tűz pedig megjelenése után elnyerte a legjobb német nyelvű első könyvnek járó díjat.

Szeretted A Végzet Ereklyéit, de azóta sem találtál olyan sorozatot, ami ennyire addiktív lenne? Van egy jó hírem a számodra. Ha szeretted Cassandra Clare könyveit, biztos vagyok benne, hogy Julia Dippel Izara című sorozata is tetszene neked. Izgalmas, árnyalt, lenyűgöző a világfelépítése, vannak benne démonok, angyalok, erkölcsi döntések, a jó és a rossz örökös harca, boszorkányok, harcosok, az emberi szem előtt láthatatlan világ, ami akárcsak az Árnyvadász világ, egybeolvad a miénkkel. Urban fantasy a javából egy kis tiltott szerelemmel megspékelve!! Jól hangzik, ugye? Ismerd meg te is Lucian és Ariana letehetetlen történetét!

Amikor belekezdtem a kötetbe nem sok elvárásom volt. Emiatt igazi derült égből villámcsapásként ért, hogy milyen jó is. Nemcsak izgalmas, de a karakterek is érdekesek, de ami a legjobban megnyert magának az a világ!! Egyszerűen imádtam, és nem tudtam elég gyorsan olvasni ahhoz, hogy minél többet tudjak meg, és behozzam a lemaradásomat. Jelenleg 5 kötetnél tart a sorozat, és ha a többi rész is annyira FENOMENÁLIS lesz, mint Az örök tűz, akkor azt hiszem van egy új kedvenc sorozatom. Már többször kiszúrta a szemem, és Julia Dippel is csak megerősített benne, hogy a német szerzők igazi kincsek. Mindegy, hogy romantikus, misztikus vagy éppen fantasy vonalon mozognak, mert amit letesznek az asztalra, az szinte már must have. Eddig csak olyan német ajkúakkal volt dolgom, akiket nem tudtam nem imádni, és erre a listára Dippel is felkerült. Egy igazán igényes, keménykötéses féltégla az Izara sorozat első része, de megvan benne minden amit a paranormális, romantikus fantasyt olvasók szeretnek. Nemcsak a karakterek adnak sokat a történethez, hanem az írónő által kitalált démonfajták is. Van itt minden: brachionok és primusok. Egy olyan társadalom, amivel még garantálom, hogy nem találkoztál. Nagyon egyedi, és igazi kuriózum ez a két faj. Ha unod a sablonokat, vedd kézbe ezt a kötetet, és minden bajod elszáll.

Tényleg nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog a történet. Adott egy lány, Ariana, aki eleinte nem tud semmiről, éli a mindennapi iskolás lány életét, és nincs nagyobb problémája, mint az exe és a tanulmányai. De mindezek alatt ott van egy eltitkolt világ, ami alig várja, hogy bekebelezze. Tény és való, hogy a kötet kezdése cringe, és többször fogtam a fejem, de ne adjátok fel, mert miután bekerül Ariana ebbe a világba, onnantól lesz igazán érdekes a kötet. 

Az nem is kérdés, hogy mekkora meglepetést okozott nekem Az örök tűz, mert én azt hittem, hogy majd egy elcsépelt, tinirománcot kapok, de nem. A 16 éves énem élne-halna ezért a sorozatért, de azért a 26 éves énem is nagyon tud örülni neki. Ha most ennyire tetszik, nem is tudom mi lett volna velem, ha 16 évesen olvasom. :) Szerintem ki se lehetett volna venni a kezemből, spoiler alert: így sem lehetett. Két napig a kezemhez nőtt, amíg ki nem olvastam. Nem viccelek, még a konyhába is vittem magammal.

Az írónő által alkotott világ elég hamar megnyert magának, illetve beszippantott, és van egy olyan érzésem, hogy addig nem nyugszom, amíg el nem olvasom az összes magyarul megjelent részt. Tudom, hogy nemcsak én vagyok így vele, de az impozáns borító elég hamar felkeltette az érdeklődésemet, de ami igazán megfogott az maga a történet. Veszélyes, információkban gazdag, jól felépített, átlátható, terjedelmes, és minden egyes fejezettel egyre izgalmasabb.

Ez az egész angyal - démon - boszorkány háromszög megvett magának kilóra, és nagyon örülök, hogy már a polcomon csücsül a folytatás, mert nem hiszem, hogy sokáig bírnám, és záros határidőn belül (1-2 nap) tuti újra a kezemben lesz, mert ez a vég, ez valami nagyon kegyetlen. Amit az elején elkezd építeni, azt a kötet végén fejezi be az írónő, de nem is akárhogyan. Megadja a módját, na meg annak is, hogy sóvárogj a folytatásért. Ha elfogadsz egy jó tanácsot, szerezd be a többi részt is, mert egyből nyúlnál a következő részért. 

A karakterek egytől egyig egyéniségek. Mindenkiben van valami jó tulajdonság, amit lehet kedvelni (itt természetesen a kis csapatra gondolok: Lizzy, Ari, Lucian, Gideon, Aaron, Jimmy, Toby, Ryan). Lucian nem titkolom, de új kedvenc könyves pasim lett, hiszen ki ne szeretne egy démont, aki bugyiolvasztó mosollyal rendelkezik, és bármit megtenne a kiszemeltjéért? Azért azt muszáj elmondanom, hogy az elején cseppet sem kedveltem, de végül csak beadtam a derekam, és cseppet sem bánom.

Ariana eleinte hiába egy naiv csitri, bocsi de tényleg az volt elég sokszor, ami agyamra ment, de a kötet végére felnő, már nem az a lány, aki az elején volt, hanem önmaga erősebb, információkkal teli változata, aki előtt nem ismeretlen a világ valódi alakja, és az sem, ha olyan dolgokkal kell szembenéznie, mint a boszorkányok bűbája, vagy a démonok szemfényvesztése. Kedvelhető, erős és könnyű azonosulni vele. 

Az örök tűz nem egy finomkodó regény. Tele van döntésekkel, misztikummal és meglepő fordulatokkal. Számomra ilyen egy valamirevaló sorozat kezdése. Kecsegtető, van benne fantázia, és eléri, hogy még többet akarj tudni. Az új fajok megjelenése egyszerűen zseniális, és alig várom, hogy lássam mi is van még az írónő tarsolyában, mert abban biztos vagyok, hogy Az örök tűz még csak a jéghegy alja. Sok víznek kell lefolynia ahhoz, hogy elérjük a csúcsát, de megéri. Nagyon nagy reményeket fűzök a folytatáshoz!!

Mint már említettem urban fantasy, de van benne egy cseppnyi romantika is, ami lassan alakul ki, de annál édesebb. Azért csak cseppnyi, mert az Izara sorozat első részében nem ez a domináns, sokkal inkább a megálmodott világ megismerése, és az, hogy tisztában legyünk a fogalmakkal, és a helyére tudjuk illeszteni a kapott információkat. Na meg aztán YA, azaz young adult kötetről van szó. De Lucian és Ariana nagyon cukik együtt, és csak remélni tudom, hogy valahogy tovább viszi ezt a lassan folyó szerelmet az írónő, mert a sok fantasy elem mellé nagyon kell egy kis romantika is, és Az örök tűznek jól is áll. Mivel ifjúsági regény, ezért a tettek zárt ajtók mögött történnek, de kárpótol minket Lucian ellenállhatatlan kisugárzása, és a megannyi váratlan, vagy éppen megdöbbentő fordulat és esemény. Spoiler alert: elég sokszor megdöbbentő, vagy éppen csak kapkodod a fejed. A cselekmény pedig maga a megtestesült szerelem. Hiába inkább YA regény, simán ajánlom NA fantasy rajongóknak is. Vannak apró hibái, de ezek eltörpülnek az izgalmak és a folytonos történések mellett. Olvassátok ti is, mert nagyon megéri!!

" - Egy cápákkal teli medence közepén ülsz egy üveggömbben, amelynek falán egy óriási repedés van, és te folyamatosan rugdosod az üveget. Legalább Harris megtaníthatta volna neked, hogyan kell kicsit visszafogottabban viselkedni.".

"Nagyszerű terv, Piroska!, mondtam magamnak. Csak kövesd a gonosz farkast a sötét erdőbe!"

"Mit akarhatna egy halhatatlan primus egy jöttment lánytól? Már rég elmúltak azok az idők, amikor még ilyesmiről álmodoztam. A mostohaapám elérte, ne is reménykedjek benne, hogy álmaim hercege egyáltalán létezik. Brendon pedig megadta a kegyelemdöfést. Még egyszer nem fogok efféle reményekbe kapaszkodni."

" - Izara egy olyan lélek, ami sosem enyészik el. Ha a primusok irigykednek az emberi lélekre, akkor logikus, hogy születik egy legenda, ami életben tartja a reményeiket és az álmaikat."

" - Randizni akarsz velem? - hebegtem. Áruló szívem nagyot dobban örömében.
- Miért ne? - kérdezte, közben megvonta a vállát.
- Talán mert a fél világ meg akar ölni, és ezért egy kibírhatatlan, megszállottan kötelességtudó brachion két hete fogva tart egy bunkerben."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Heteira: A hold vonzása

"Összetartozás. Az kell, hogy mindenki tudja, összetartozunk. Egyek vagyunk, te a részem vagy. És én a részed vagyok. Nekem erre van szükségem."

*

SEJTELMES ALAKOK A HOLDFÉNYBEN. IZZÓ SZENVEDÉLY… 

Mi a közös egy csendes norvég szigetben, egy nyüzsgő új-zélandi városban, a budai hegyekben és San Francisco utcáiban? Hogy rejtélyes vérfarkasok járják őket… Tizenegy vérpezsdítő, megható és izgalommal teli misztikus-romantikus történet vár az olvasóra. A szerelem mindig elképesztő csoda. Néhol ősi harcosokkal néznek szembe, néhol a társadalom tiltásával vagy különös gyilkosságok elkövetőivel. 

Máskor csak egy elkóborolt macskát keresnek, esetleg választ a kérdésre, hogy ki mellett lehetnének igazán boldogok. Kire számíthatsz, ha nem a szerelmedre? Heteira lebilincselő történetei évek óta ejtik rabul az olvasók szívét. Ez a különleges novellaválogatás számtalan országba kalauzolja el az olvasót, mítoszokra és legendákra épít, de nagyon is emberi történeteket mesél a szerelem megannyi arcáról. 

ÉLVEZD A SZENVEDÉLY VONZÁSÁT!

Róbert Katalin munkássága nem ismeretlen előttem, a Keresd az igazit! hatalmas kedvencem tőle, ezért is vártam nagyon, hogy megnézzem mit is tud vérfarkasos témában alkotni. Ha választanom kellene egy kedvenc természetfeletti lényt, akkor az bizony a vérfarkas lenne.Van bennük valami, ami lenyűgöz. Az erejük, a megjelenésük, és a körülöttük létrejött mítoszok. A vérfarkasokért rajongó énem oda meg vissza van a gyönyörtől, hiszen A hold vonzása csak úgy hemzseg tőlük. Ha te is imádod ezeket a lényeket, kétség sem fér hozzá, hogy olvasnod kell Heteira novelláit.

Heteira 11 novellája került be ebbe a válogatásba, ami válogat a romantika és a misztikum vonala között. Vannak benne csöpögősebb, és bizony kalandosabb írások is, de szinte majdnem mindegyikre jellemző, hogy terjedelmük 30 oldal körüli. Emiatt nem mondanám rövidnek őket, de ahhoz pont eleget kapunk, hogy elmerüljünk a megálmodott cselekményekben. 

A mítoszok és legendák beleszövése nekem különösen tetszett, hiszen mindig jó olvasni a különböző hiedelmekről. Arról nem is beszélve, milyen szépen vezeti elő ezeket a szálakat az írónő. Nem egy történetben van még több is, potenciál, amit ki lehetne használni. Ezek általában több karakterrel dolgoznak, több bennük a párbeszéd, és jobban meg is ragad benned. Főleg a Vérfarkas a szomszédomra értem ezt, mert ott tényleg látszik, hogy jóval több van benne, mint amit kaptunk. 

Nem szoktam olyan sűrűn novellákat olvasni, de mint szinte minden gyűjteményben itt is vannak kiemelkedő és kevésbé kiemelkedő alkotások. Vannak azok, amik megszólítanak, és kicsit gyengébbek is. De ez nem von le az értékéből, hiszen elég színes a paletta, amivel Heteira dolgozik, és a lehető legkülönfélébb módokon közelíti meg a témát, ami jelen esetünkben a vérfarkasok jelensége. 

Vannak gyorsabb, és valamivel lassabb tempójú novellák is. Van, amit gyorsan végig olvasunk, és van, amit kicsit lassabban. De ugyanúgy igaz mindegyikre, hogy érzelmekben gazdag, néhol a cselekmény dominál, vagy éppen a vágyak. Emellett izgalmas módon vezet be az adott novella világába. Nemcsak egy országra fókuszál, hanem szinte az egész világra, ezért több helyen is játszódik A hold vonzása. Mindegyik helyszín sajátosságát valamilyen szinten sikerült beépítenie az írónőnek az adott történetbe. 

A 11 novellából jó pár kedvenc lett, de a szívemhez legközelebbiről, a Vérfarkas a szomszédomról bővebben is szeretnék írni. Lehet azért lett ez a No. 1 novellám, mert ez volt az első, vagy éppen mert van benne husky is, nekem meg az a kedvenc kutyus fajtám, vagy a szexi viking miatt, de a lényeg, hogy tökéletes kezdésnek bizonyult, és örülök, hogy ezt tette az írónő a kötet elejére. Megalapozza a hangulatot, és példákkal hivatkozik a vérfarkas mítoszra. 

Vérfarkas a szomszédom 

Már az első novellán is látszik, hogy nem azt a tipikus vérfarkast kapjuk, amit a filmekből ismerünk, hanem alaposan utánajárt az írónő a különböző mítoszoknak, a különböző megjelenéseiknek, és ezeket építette bele ebbe a rövid történetbe. Az eleje nekem keserédes, egy bizonyos pillanatot meg is könnyeztem, hiszen szívbemarkoló és szomorú, ugyanakkor a többi része vágyban, titokban és veszélyben gazdag. A skandináv mitológiát veszi alapul Heteira, s erre építi fel a Vérfarkas a szomszédom cselekményét. Nagyon kis rövid, de ennek ellenére is maximálisan élvezhető. A vérfarkasok egy teljesen új oldalát ismerhetjük meg, egy nem mellesleg szexi viking képében. A Lokis utalásokért pedig repesett a szívem. :)

Összességében úgy gondolom, hogy szépen össze lett rakva ez a gyűjtemény, és a novellák tekintetében is sikerült egy elég színes közeget létrehozni. Nincsenek benne klisék. Látszik a sok kutatómunka és utánajárás, és pont emiatt emelkedik ki más novella gyűjtemény közül. Azt nem is említve, hogy valami miatt a vámpírok sokkal népszerűbbek, mint a vérfarkasok, ezért róluk igencsak nehéz értékelhető írást találni. 

Személy szerint én jobban szeretem a vérfarkasos sztorikat, mint a vámpírosokat. Továbbá annak is örülök, hogy Heteira mgpegóbálta átírni az egyes mítoszok alapjait. Örülök, hogy olvashattam ezt a kalandokban gazdag, fordulatos és szerethető kötetet. Van még néhány Róbert Kati regény a polcomon, amiket még nem olvastam, de ezután biztos vagyok benne, hogy hamarabb sorra fogom keríteni őket.

" - Aksel! Az emberek nem vadásznak le egy évtizeddel később senkit. 

- Nem? Még csak most tanulom az emberi viselkedést, és a filmek mást sugallnak. 

- Hát ne a filmekből tanulj!"

"Nyilván mindenre van egy kiábrándító és egyben illegális magyarázat. Nyilván valami bűnöző vagy, és most a nyomodban van a maffia. Lehet, hogy bekameráztad a házamat, vagy legalább felszereltél néhány mikrofont. Mit tudom én. De bármi értelmesebb annál, mint hogy a vérfarkasok valódiak!"

"Haragos sírás szorította a torkát, pedig egyetlen csepp könnyet sem akart ejteni ezért a beképzelt pasiért. Nézhet ki akármilyen jól, ennyit nem ér…"

"Falkaellenes megállapodás, így nevezték a törvényt."

" - Neked varázsige kell, hogy eldöntsd, szereted-e azt a lányt?"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Csak mi ketten! - Az év legjobb young adult novellái - 2021

 

"Az osztályban ma reggel olyan volt a hangulat, mint egy temetésen, mert matekkal kezdtünk."

*

Szerelem, kaland, szívhez szóló vágyak. Merülj el a varázsban! 

Mit tennél, ha egy zavarba ejtően jóképű, de szemtelen srác miatt az egész iskola hazugnak tartana? Hogyan lehet helyrehozni egy elrontott szerelmi bűbájt? 

Összebarátkozhat-e a focicsapat kapitánya a középiskola legnagyobb kockájával? Ki lehet az a titokzatos idegen, aki izgalmas üzeneteket hagy a könyvtári könyvekben? Milyen ajándék olvaszthatná meg az osztály jégkirálynőjének fagyos szívét? Tizenhat sziporkázóan eredeti, felejthetetlen történet, ami megnevettet, elgondolkoztat, meghat, de biztosan elrabolja a szívedet! 

A pályázat hét nyertes írása mellett a kötetet gazdagítják Tavi Kata, Róbert Katalin, Rácz-Stefán Tibor, Eszes Rita, Novák Vica, Szöllösi Kristóf, Ecsédi Orsolya, Tóth Eszter és Chiara novellái. 

Találj rá az új kedvenc Vörös Pöttyös történetedre!

Alapjáraton nem vagyok nagy novella fogyasztó, de több általam ismert magyar író novellája is bekerült, amikre kíváncsi voltam, viszont a 'Lépned kell, ha mész' hozta meg a kellő lökést ahhoz, hogy átrágjam magam ezen a 16 rövid történetből álló köteten. Mint, ahogy minden novella gyűjteménynél, így itt is elmondható, hogy vegyes a felhozatal. Vannak nagyon erős történetek, amik sikítanak a folytatásért, és vannak olyanok is, amiknek pont elég a novella formátum.

Zsenge, ifjú koromban csak úgy faltam a Vörös Pöttyös Könyveket, na jó, ez most is igaz, de tini koromban szinte csak ebből a kiadói sorozatból csemegéztem. Újra elhozta nekem ez a gyűjtemény a Vörös Pöttyösökre jellemző atmoszférát, és kedves, aranyos YA novellákkal lepett meg. A Young Adult műfaj már kevésbé áll közel hozzám, mint mondjuk 10 éve, de így is szeretek alkalmanként YA köteteket a kezembe venni. A Csak mi ketten egy igazán szerethető válogatás. Vannak benne pályázatra beküldött alkotások és már ismert szerzők novellái is. Igazán vegyes a felhozatal ebből a szempontból, de lássuk is a kedvenceimet, amik megérintettek bennem valamit olvasás közben.

Eszes Rita: Zivatar

Eszes Rita az egyik olyan magyar író, akinek az összes regénye a polcomon csücsül, de ennek ellenére sem olvastam még tőle, ami óriási hiba, mivel egy üde színfoltja a novella gyűjteménynek. Ez a hiper szuper rövid novella is képes volt megmutatni, hogy cirka 30 oldalon is lehet maradandót alkotni. Kicsit k- és tini drámás hangulata van, de nagyon jól áll ez a Zivatarnak. Van benne komolyabb téma is, az elfogadás és a különböző népek együttélése. A helyszín Japán, de koreai szálak is felfedezhetőek benne. A Xo, Kitty és XoXo után pont erre volt szükségem!! Nagyon szívesen olvastam volna hosszabban is. Vivien és Csihó egy édes páros, akik megmutatják, hogy összefogással bármi elérhető. Emellett aranyos és elgondolkodtató írás. A Zivatar miatt biztos vagyok benne, hogy előbb sort fogok keríteni Eszes Rita többi könyvére!! 

Ecsédi Orsolya: Lépésről lépésre

A Juli vagyok, könyvmollyal már egyszer bebizonyította nekem Ecsédi Orsolya, hogy tud írni, méghozzá a fiatalabb korosztály számára. Ez a novellája is nekik íródott, viszont ugyanúgy végig izgultam, mintha nekem íródott volna. Adott egy könyvmoly lány, akinek üzeneteket hagynak könyvtári könyvekben. Kell ennél jobb? Annyira cuki kezdése volt ennek a novellának, hogy nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjak. Jól esett a lelkemnek, és az üzenetek mindent vittek. Édesek voltak, és végig mosollyal az arcomon olvastam a sorokat. Talán az egyik legaranyosabb írása ennek a gyűjteménynek. 

Szöllősi Kristóf: Csajozási tippek árnyharcosoknak

Erről már csak a cím miatt is érdemes beszélni. Kezdjük azzal, hogy imádok tanácsokat osztogatni, na meg ez az árnyharcos téma is jól hangzik. Együtt a kettő még ennél is jobb. Amikor elkezdtem tudtam, hogy szeretni fogom. Megvan benne az első szerelmek esetlensége, a bizonytalanság, az amikor úgy érezzük miénk a világ, és semmi sem állíthat meg. Aranyos volt, na meg a karakterek is egyéniségek. Kicsit más, mint amire először gondoltam a címből, de nagyon megszerettem a végére. Adott a jó hangulat, egy csipetnyi fantasy, és az érdekes karakterek. Kellő alapokkal rendelkező, olvasmányos írás. :) 

Rácz-Stefán Tibor: Az első tánc 

Tibitől már nem egyszer olvastam, és mindig megmutatja, hogy mennyire is jól tud MM románcokat írni. De most egy új oldalát mutatja meg, most is van a történetben queer karakter, de itt a hangsúly a veszteségen és magán az életen van. Belecsöppenünk egy Quinceañera ünnepségbe, ahol a nővé érést ünneplik. Kapunk egy szeletet a spanyol (mexikói) kultúrából, a barátságról és a döntések fontosságáról. Szívet melengető történet, ami nekem túl rövid volt, és nagyon szívesen olvastam volna tovább. Van ebben a rövid történetben egy olyan varázs, ami szerintem megérdemelne egy külön könyvet. Már ebből a pár oldalból kiderült számomra az, hogy imádnék egy ízig-vérig spanyol sztorit olvasni Tibitől, amibe ugyanúgy beleszövi az LMBTQ vonalat, mint a többi könyvébe. Érdekel, hogy mi lesz Rubi és Lexa sorsa, na meg az is, hogy az első tánc valami kezdete, vagy csak egy régóta vágyott álom beteljesülése.

Kalivoda Lilla: Lépned kell, ha mész

Elértünk ahhoz a novellához, amit a legeslegjobban vártam. Próbálok pártatlan maradni, de fantasyról van szó, és én meg imádom a fantasy történeteket, és a Lépned kell, ha mész egy igazi gyöngyszem. Nagyon tetszett a megálmodott világ, a karakterek is érdekesek, a szerelmi szál *chefs kiss* és olyan jó hangulat árad a történetből, hogy legszívesebben újrakezdeném. Már csak akkor lehetne jobb az élmény, ha kiderülne, hogy nemcsak egy szeletet kapunk ebből a világból, hanem bizony egy egész könyvet, fancy borítóval és térképpel. Lilla hangja egyedi, megragadja a fantasy műfajára jellemző emelkedett hangulatot, és ebben a néhány oldalban is sikerült elmélyítenie ezt a sztorit annyira, hogy a terjedelem ellenére is legyen eleje, közepe és vége. Bravúrosan oldotta meg a gyors tempót, és a cselekmény lefolyását. Feszített tempóval, művészien lavírozunk a sorok között figyelve a történet kibontakozására, és az alaphangulat megteremtésére. Nagyon szívesen olvasnék egy sokkal hosszabb verziót belőle, ahol megismerhetjük jobban Kestrát, a félelfeket és a "kapitányt" is. 

Róbert Katalin: Szeretnél egy kiscicát?

Róbert Katalin munkássága sem ismeretlen előttem, na jó eddig csak egy könyvét olvastam (Keresd az igazit!), de azt nagyon szerettem. Az emberek általában vagy cicások vagy kutyások, újabban nyuszisok. Na én cicás vagyok, így extrán örültem annak, hogy bekerült egy első randis, kicsit bénácska, de nagyon cuki történet, aminek a középpontjában egy kiscica áll. Nem mondom, hogy lehetett volna hosszabb, mert simán elbírt volna még jó pár oldalt ez a kis novella, de így is aranyos és élvezhető. A karakterek kicsit esetlenek, de szerethetőek és humor is van bőven benne. Mosolyogtam, nevettem, és csak úgy élveztem ezt a történetet. Talán az egyik legaranyosabb írása a novella válogatásnak. Ha ti is cicások vagytok, semmiképp se hagyjátok ki. :) 

Tavi Kata: Bűbáj megrendelésre

Tavi Katával ez az első találkozásom. Nagyjából akkor kezdett el ifjúsági regényeket írni, amikor én már úgymond "kinőttem" vagy "kinövő félben voltam" belőlük. De mindig is érdekelt, izgatta a fantáziámat, hogy miből is maradok ki. Na meg, szeretek számomra új magyar íróknak is esélyt adni, és nem bántam meg, hogy elolvastam a Bűbáj megrendelésre novellát. Már a címe megvett magának kilóra, és tudtam, hogy élvezni fogom, amíg tart. Az a helyzet, hogy ezt is olvastam volna tovább, sőt bővebben is akár.

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Lynette Noni: A gyógyító (A gyógyító 1.)

 

"A halál alkonyatkor érkezett."

*

A tizenhét éves Kiva Meridan a hírhedt halálbörtön, a Zalindov rabjaként él, ahol gyógyítóként tevékenykedik. Amikor a Lázadó Királynőt letartóztatják, arra ítélik, hogy kiállja a Végzet Próbáját. Aki győzedelmeskedik, azt ártatlannak nyilvánítják, és szabadon engedik – csakhogy eddig még senki sem élte túl. Így hát a súlyosan beteg Lázadó Királynőnek esélye sincs. Egyik nap Kiva egy kódolt üzenetet kap a családjától: „Ne hagyd meghalni! Jövünk.” Ezért önként jelentkezik, és átveszi a Lázadó Királynő helyét a próbán, hogy mindketten megszabadulhassanak. A börtön már a lázadás küszöbén áll, ráadásul megjelenik egy rejtélyes, új rab, aki a lány szívéért küzd. Kiva úgy érzi, a megpróbáltatásai még csak most kezdődnek.

Amióta megjelent a Fairyloot kiadása ebből a könyvből, azóta el szerettem volna olvasni. Nagyon nagy reményeket fűztem hozzá, de az életben nem gondoltam volna, hogy mire befejezem új kedvenc könyvemmé növi ki magát, pedig ez történt. Az elején még voltak kételyeim, mert számomra lassan indult be a cselekménye, de utána nem volt megállás és elragadt magával a The Prison Healer világa. Egy nagyon élvezhető, YA fantasy regényről van szó, ami magában hordozza az újdonság varázsát is. Ez az első olyan fantasym, ami teljes egészében egy börtönben játszódik, és az a helyzet, hogy a sötétség és veszélyek ellenére is teljesen megnyert magának.

A gyógyítóban megvan minden, ami egy valamirevaló fantasy kötetbe kell. Fantasztikus karakterek, érdekes világfelépítés, térkép (egyből kettő, amiket imádok, mert 1) térkép mániás vagyok, 2) must have fantasynél és 3) sokkal interaktívabb élményt nyújt, ha szemmel tudod követni, mikor hol vannak a karakterek), tehetség és egy olyan írói stílus, ami nem ereszt. Lynette Noni egy olyan világot alkotott meg, ami kegyetlen, nincs benne irgalom, mégis ott van a remény magja, hogy egyszer minden jobbra fordulhat. A főszereplő, Kiva, akinek a szemszögéből olvashatjuk az eseményeket egy eleinte visszahúzodó, csendes lány, akinek egyetlen célja a túlélés, és a remény, hogy újra a családjával lehet. Aztán ez az álarc szépen lassan megkopik, ahogy haladunk előre és megmutatja, hogy sokkal több van benne. Néha felelőtlen, ugyanakkor a börtön legnagyobb segítsége, aki nélkül úgy hullanának az emberek, mint a legyek. A kötet vele és a múltjával erősen mellbe vág, és utána is arra törekszik, hogy minél többször meglepjen. Leginkább a börtön életébe ad betekintést, a próbatételekbe, és ígéretet lesz arra, hogy a későbbi kötetekben az egész világot jobban láthatjuk, legalábbis én remélem, hogy ez így lesz. Ha saccolnom kellene azt mondanám, hogy a lépcsős fokról fokra építkezés teszi ki a kötet 70%-át, míg a többi teret ad az érzelmek kialakulásának, a karakterek fejlődésének, a titkok kibontakozásának, és a négy próbának, amik egyfajta kuriózumként funkcionálnak.

Maga a cselekmény az elején lassan indul be, kell neki jó pár oldal (khm fejezet), hogy elkapja a lendület, de aztán megállíthatatlanul robog előre. Egyre többet és többet mutat meg magából, egyre inkább beeszi magát a bőröd alá, és nem ereszt. Nekem nagyon tetszett, hogy nem a szokványos fantasy elemekkel játszik az írónő, hanem újakat hoz be, és a legjobb tudása szerint formálja ezeket. Nem az a tucat fantasy, hiszen van benne újdonság, továbbá próbál eközben kitörni a YA könyvek csapdájából is.

A fordulatok és meglepő pillanatok sem ismeretlenek A gyógyító számára, ugyanakkor nincs akkora wow faktora, de közben mégis megfogja az olvasóit, és hagyja, hogy a saját tempójában merüljenek el a cselekmény sűrűjében. Emellett valamilyen szinten a lapokhoz is oda szegez, mert tudnod kell, hogy mi következik a következő fejezet után, és látni akarod a teljes képet, ami miatt megéri átevezni a börtön fullasztó atmoszféráján. Még akkor is, ha néha kilátástalannak tűnik a helyzet. 

A kötet igazi sajátossága a Végzet Próbája, ami nem egyszer szült kegyetlen pillanatokat, és nem egyszer okozott szívrohamot. Nagyon drukkoltam Kivának, mert az a helyzet, hogy már az elején nagyon megkedveltem. Egy szimpatikus, talpraesett, gondoskodó, mégis erős női karakter, aki előtt még hatalmas fejlődés áll, de már ott van a kapujában, és nem adja fel. Szerettem benne, hogy habár nehezen nyílik meg, a kiválasztott karakterekkel igazi found family-re hajazó kapcsolatot alakít ki.

Kiva mellett Tipp, Jaren és Naari álltak még közel hozzám. Tipp a maga életvidám természetesével a legsötétebb szobát is beragyogja, és nagyon megszerettem, hogy ennyire lelkes és mindenben képes meglátni a jót. Jaren és Naari kapcsán pedig nem lehetünk biztosak, hiszen végig ott leng körülöttük egy ismeretlen aura, amit nem tudunk hova tenni, de az biztos, hogy fognak meglepetést okozni. Engem legalábbis meglepett a velük kapcsolatos csavar, mert egyáltalán nem számítottam rá, vagy ez így nem is igazán helytálló, mert éreztem, hogy lesz valami, csak azt nem, hogy mi.

A börtön, a felépítése, a hierarchiája és a különböző feladatok közötti kapocs adja a történet magját. Ez mozgatja a cselekményt, ez a zárt világ az, amibe betekintést enged az írónő. Az azon túli világról keveset tudunk, ugyanakkor az alapokat megadja, viszont nem éreztem azt, hogy ebben a részben nagyon ki akarna szabadulni a börtön világából. Említéseket tesz, felkészít a következő részre, de a legvégéig végig a börtön falai között mozgunk, és a cselekmény is ide szorul, ami egyfelől nagyon jól állt a kötetnek, másfelől kíváncsi lettem volna a világ többi részére is. 

A lassan kibontakozó, már-már láthatatlan szerelem megédesíti a sorokat. Megmarad teljesen a young adult könyvek vonalán, de azért remélem, hogy a trilógia alatt ez a szál fejlődni fog. Bevezetésnek jó volt, de többet akarok tudni. Azt érzem, hogy túl korán lett vége a kötetnek, és túl későn ösztönözte lépésre a karaktereit az írónő, mégis imádtam olvasni, mert érdekes és izgalmas volt. Tudom, hogy sokaknak nem feltétlenül nyerte el a tetszését, vagy éppen hiányoltak valamit a kötetből, viszont nekem most ebben az esős időben pont erre volt szükségem. Nem halálosan komoly, mégis megadja azt, amit minden ifjúsági regénynek meg kéne: a kikapcsolódást és a kalandot. A gyógyító egy élvezetes, veszélyes próbákban gazdag, titkoktól terhes regény, egy nagyobb egész kicsiny része, ami szükséges az egész képhez, ugyanakkor kecsegtető első kötet is. Összességében én nagyon szerettem, és a gördülékenysége miatt beleestem a 'csak még egy fejezetet' csapdájába, amit nem bánok, mert elmerülhettem egy slow burn, found family történetben, ami nem mellesleg nagyon könnyen olvasható és pillanatok alatt képes beenni magát a bőröd alá. A vége hiába kiszámítható, nagyot üt, és emiatt na meg azért, mert új kedvenc lett, alig várom a folytatást! Ha már most a kezembe foghatnám is késő lenne, mert ez a lezárás, te jó ég!!

" - Mindig is előszeretettel szurkoltam az esélyteleneknek - mondta Mirryn, elmélázva. - Te pedig, Kiva Meridan, te vagy a legesélytelenebb ember, akivel valaha találkoztam."

" - Miért nem engeded magadnak, hogy közel kerülj másokhoz? - Naari hangjában őszinte kíváncsiság volt. - Nekem úgy tűnik, Jaren az a ritka fajta jó ember, akire megérné rááldoznod az idődet."

" - Csak hogy tudd, nem valami bajba jutott hölgyként tekintek rád, akit meg kell menteni. Még sosem találkoztam nálad erősebb emberrel. Nemcsak azért, mert egy egész évtizedet kibírtál ezen az istenverte helyen, hanem mert újra és újra feláldozod a saját szükségleteidet azért, hogy szolgáld a körülötted lévőket, még azokat is - főleg azokat -, akik nem is kérnek a a segítségedből. Úgyhogy igazad van, valóban nincs rá szükséged, hogy megvívjam a csatáidat. - Közelebb lépett, és mély, berekedt hangon hozzátette: De... ha megengeded, szeretnék melletted állni, ahogy megvívod őket."

" - Te aztán igazi túlélő vagy, Kiva Meridan. Ezt is át fogod vészelni."

" - Semmit sem várok tőled, Kiva. Mindössze annyit akarok, hogy élj. Azt akarom, hogy szabad légy. Ehhez pedig életben kell maradnod."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Vi Keeland: Nico, a harcos (Keményfiúk 1.)

"Szeretem azt gondolni, hogy a múltam nem követ úgy, mint a saját árnyékom egy napsütéses napon."

*

Nem számított, hogy a bíró szerint tiszta és egyértelmű ütés volt. Nico Hunter többé nem lesz a régi. Elle élete csodálatos: szereti a munkáját, szép lakásban él, és a párja, akivel két éve együtt van, igazi főnyeremény. De mindez unalmas… 

A túl sok érzelem viszont nagyon veszélyes lehet. Saját múltja ékes bizonyítéka annak, hogy mi történik akkor, ha az ember elveszíti az uralmat az érzései fölött. Aztán Nico besétál Elle irodájába, és minden megváltozik. Mindkettőjük számára. 

Vajon mi a közös a tetovált, kemény MMA-harcosban és a mindig tipp-topp ügyvédnőben? Sokkal több, mint gondolták… 

Vi Keeland, a New York Times, a Wall Street Journal és a USA Today bestsellerszerző kötetei több millió példányban keltek el világszerte. 

Regénysorozata az MMA-harcosok sötét és érzéki világába csalogat minket. Az első kötetben egy olyan románc bontakozik ki előttünk, ahol a különbségek csak izgalmasabbá teszik a kapcsolatot.

Vi Keeland egy korábbi megjelenésével van dolgunk, ami még 2013-ban látott napvilágot, cirka 10 éve. Ezalatt az idő alatt Vi nagyon nagyon sokat fejlődött nemcsak, ami az írást jelenti, hanem karakterábrázolás terén is. Nyilván érződik a Nico, a harcoson, hogy igen egy Vi Keeland regényről beszélünk, ugyanakkor van benne valami nyers, vad erő és jó sok szex. Már úgy megszoktam, hogy inkább a banter és a slow burn romantika jellemzi az írónő írásait, ami miatt alaposan meglepődtem, de még ennek ellenére is jó volt olvasni a Keményfiúk sorozat első részét.

A traumák és a múlt ebben a kötetben is döntő szerepet játszanak, úgy ahogy a későbbi Vi regényekben is. Ebben a tekintetben nem sokat változott az írónő, ami egyből feltűnt nekem, ahogy elkezdtem a Nico, a harcost az az, hogy rövidebb, mint amihez szokva vagyok és több benne a pikantéria, illetve az erőteljes vágyak. Minden más szempontból hozza a már megszokott vonalat, a megszokott tárházzal, és azt vettem észre, hogy ahogy egyre több könyvet ír Vi, úgy lesznek egyre kiforrottabbak és terjedelmesek az írásai. A Nico, a harcos egy gyors lefolyású, könnyen olvasható, nehéz témákat pedzegető, izgalmas olvasmány. Az MMA világát hozza közelebb hozzánk. Nekem ez a világ nem újdonság, mert fiatalabb koromban elég sok ketrecharcot néztem, viszont valahogy sosem vonzott a brutalitás és az erőszak miatt az, hogy regényben is olvassak erről. Vi szépen bevezet minket ebbe a világba, a kellő információkat átadja, de amúgy hagyja, hogy a karakterei irányítsák a cselekmény vázát. Bevallom nekem az eleje egy kicsit unalmas volt, akárcsak William karaktere, aki se nem Will, se nem Bill. *nevető sírós smiley* Tökéletesen hozza az írónő a külsőleg szinte 10/10 férfit, aki belül olyan unalmas, hogy szavak nincsenek rá.

A Worth to Fight Nico és Elle története, két megtört léleké, akiket kísért a múlt. Látszólag két teljesen különböző életutat járnak be karaktereink, mégis van valami, ami összekapcsolja őket. A múltbéli trauma, a vér, az erőszak és ennek a jelenre gyakorolt hatása. Végig azt éreztem, hogy egyensúlyozunk a sötétség és a fény között, de csak nem akar világosabb lenni, és egyre jobban elnyel a mély. Vi ezúttal sem könnyű témához nyúlt, mégis úgy gondolom, hogy szépen megoldotta a regénybe az átvitelt.

A karakterekben a traumákon kívül semmi közös nincs. Elle egy ügyvédi irodában tölti mindennapjait, míg Nico MMA harcos. Az ő szerelmük történetét ismerhetjük meg a Nico, a harcosban. Találkozásuk már-már sorszerű. Ott vannak egymásnak, támogatják a másikat ahol tudják, de mint minden pár ők sincsenek mindig összhangban. Valahol instant love a találkozásuk, ami nem a kedvenc trope-om, és emiatt azt éreztem, hogy túl hamar csöppentünk bele az érzelmi hullámvasútba.

Nem egyszer a fájdalmas részek letaglóznak, vagy éppen kétségbe ejtenek. Ahogy Nico, úgy mi is átéljük a küzdelmeit, és azt, ahogy harcol a múlt sebeivel. Nem mondom, hogy tökéletes a regény, mert vannak benne hibák, túl rövid, de Nico az egyik olyan pontja, ahol az írónő maradéktalanul átadja a vívódás és bűntudat érzelmeit. Nico egy igazi harcos, aki sosem adja fel, max. megfeneklik, de az biztos, hogy mindig megtalálja azt, amiért érdemes harcolni.

Ezzel szemben Elle kapcsán végig ott lebeg előttünk a kimondatlan múlt, amivel akárcsak Nico, hanem mi is a kötet végefelé szembesülünk. Sorsdöntő pillanatok ezek, ahol nem az a kérdés, hogy vajon elég erős e az elme és az érzelmek, hanem az, hogy vajon a múlt szellemei hagyják e, hogy Elle elengedje őket, és önfeledten, teszem azt, veszélyesen, és ne unalmasan élje a mindennapjait? Iszonyatosan sajnáltam szegényt, és eléggé meg is viselt az a sors, amit Vi a pici Elle-nek szánt. Fájt a lelkem miatta!!

Leginkább úgy tudnám összefoglalni a Nico, a harcost mint egy gyors menet. Kemény, és a végsőkig kimerít. Itt természetesen a boxra gondolok, mielőtt nagyon élénk fantáziával rossz fele kanyarodnának a gondolataid. :) Emellett van benne gyengédség, erotika, vicces jelenetek és alapjában véve egy fülledt romantikus történet. Szerintem az eddigi legrövidebb Vi Keeland kötet, amit olvastam, de ért ahhoz, amit csinál, és nagyon jól megoldotta, hogy kevesebb, mint 300 oldalon összefoglalja, amit ki szeretne hozni a történetből, és meg is csinálja azt kérdések és kételkedés nélkül. Sokszor írtam már, de úgy érzem, hogy mindig el kell mondanom mennyire is szeretem azt, amit az írónő csinál. A Nico, a harcosnál is megmutatta, hogy habár kemény témákhoz nyúl, nem riad vissza az újdonságoktól sem. A traumák, ezek feldolgozása és a kecsegtető jövő megadják a kezdő löketet ahhoz, hogy minél hamarabb be akard fejezni, és 1, megtudni miért is olyan sötét és fájdalommal teli Elle múltja, illetve 2, Nico elég erős e ahhoz, hogy ő legyen a támasz, aki a legrosszabb pillanatokban sem hagy magadra. A dráma és a mélység borítékolható, de épp ez a jó benne, hogy a könnyedséget keveri a keménységgel, és nem riad vissza a könnyektől, illetve az erősebb érzelmektől sem. Ha szeretitek az írónő munkásságát, ne hagyjátok ki a Keményfiúk sorozatot sem!

" - Basszus, öregem, neked annyi! Az a csaj, akit ki kell érdekelni, az birtokolni fog téged"

"Olyan, mint egy drog, amiből újabb és újabb adagra vágyom. Az ő öröme az én jutalmam, és bármit megteszek, hogy örömet szerezzek neki."

" - Ó, egek! Maga nagy bajban van! Ismerem ezt a nézést. Ez az elszánt nézés, és a Hunter fiúk nem nyugszanak, amíg meg nem szerzik, amit akarnak."

" - Nem hallottad, amit mondtam? Szerinte egy szörnyeteg vagyok. Egy szörnyeteg, akinek nem lehet megbocsátani. És igaza van."

" - Az a Nico, akit én ismerek, igazi harcos. Mondd, ez a lány nem érdemli meg, hogy harcolj érte?"

"A száztíz kiló tetovált kemény, zűrös izomkolosszus mögött a legérzékenyebb és legcsodálatosabb lélek lakik. Nyolcéves korom óta először érzem azt, hogy én vagyok a föld legszerencsésebb lánya."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Jennifer Lynn Barnes: Az örökség kulcsa (Örökösök viadala 3.)

" - Beszélnünk kell a tizennyolcadik születésnapjáról - visszhangoztak Alisa szavai a Hawthorne-ház öt könyvtára legnagyobbikának két emelet magasba nyúló könyvespolcokkal teljesen beépített falai között."

*

Az Örökösök viadala és Az örökség ára folytatása 

Averynek már csak néhány hetet kell átvészelnie a rejtélyekkel teli Hawthorne-házban, hogy hozzájusson sokmilliárd dolláros örökségéhez. 

Az életére folyamatosan veszély leselkedik, de legalább van kire támaszkodnia: a Hawthorne testvérek befogadták a családjukba, és megosztották vele titkaikat. Néhány nappal azelőtt, hogy Averyből a világ leggazdagabb tinije lenne, felbukkan valaki a múltból, és a segítségét kéri. 

A látogató jelenléte teljesen felbolygatja a kastélyt, régi sebeket tép fel, és újabb rejtélyeket hoz felszínre. Közben kezdetét veszi egy utolsó, veszedelmes játék egy ismeretlen, de nagy hatalmú ellenféllel, a tét pedig hatalmas: mindent vagy semmit.

Az első két részt nagyon gyorsan bedaráltam, és ezzel a harmadikkal sem húztam sokáig az időt. Jennifer Lynn Barnes megalkotott egy olyan sorozatot, aminek minden egyes része maga az izgalom, tele van rejtélyekkel, titkokkal, játékkal és olyan karakterekkel, akik végig segítik az utadat. Elméletileg ez a befejező kötet, viszont nem az utolsó könyv ebből a világból. Látszólag lezárul az Örökösök viadala trilógia Az örökség kulcsával, de a móka korántsem ért véget. Barnes újból megmutatja zsenialitását, és azt, hogy az utolsó utáni pillanatokban is képes még egyet csavarni a történeten. Már az előző részek is tele vannak bonyodalmakkal, de a tetőpontot csak Az örökség kulcsában érik el.

A nyomozás és a folytonos rejtvényfejtés még mindig nagyon tetszik. Szeretem, ahogy rávesz arra az írónő, hogy próbáljam meg átlátni az adott szituációt, és kitalálni, illetve összerakni a puzzle apró darabkáit. Ebben a harmadik kötetben lesz igazán csavaros, és bonyodalmas a cselekmény. Itt ér be az előző két kötet gyümölcse, és látszólag itt kapunk választ minden kérdésünkre. Emellett tele van drámával, bizalmatlansággal, szerelemmel, döntésekkel és magával a családdal, sokkal kiélezettebb a helyzet, mint valaha, és csak rajtad áll, sikerül e időben kirakni a teljes képet. Bevallom, féltem ettől a résztől, de nem kellett volna, mert egyenesen imádtam, és nincs olyan, hogy elég, mert ebből a világból sosem elég. Az örökség kulcsa nemcsak válaszokat ad, hanem fényt derít olyan titkokra is, amikre nem számítottál. Egy nagyon erős, gondolkozós regény tele csavarokkal és váratlan fordulatokkal. Az események 110 fokos fordulatot vesznek, és nincs az az erő, ami képes lenne megállítani a dominót, ami minden egyes lépéssel egyre közelebb visz az utolsó kockához. Voltak számomra meglepő, és kevésbé meglepő fordulatok, de összességében elmondható, hogy nem ez lesz az a regény, aminek hasraütésszerűen ki lehet találni a végét, és a mindenkit érdeklő kérdésre a választ, miszerint miért pont Avery lett a Hawthorne vagyok örököse.

Az írásmódot, a furfangosságot és a karaktereket még mindig imádom. Az írásmódot azért, mert könnyen értelmezhető, a kitalálósabb részek is csak hozzáadnak az egészhez, és emiatt azt érzi az ember, hogy ő maga is ott van a birtokon és segít megoldani Tobias Hawthorne rejtvényeit. Az öregembert azért még mindig nem kedvelem, de tény, hogy ha ő nincs, akkor az Örökösök viadala sem lenne. A furfangosság része számomra azért kiemelkedő, mert igazi jolly joker. Nem lehet kiszámítani, csak jól tippelni.

Szerintem ennyire nyakatekert, csavaros, jól átgondolt befejező részt még nem olvastam, és nem is hiszem, hogy valaha is fogok. Jennifer Lynn Barnes a lehetetlent is megcsavarta, és megmutatta, hogy a legegyszerűbb tények mögött is van történet, amire érdemes fényt deríteni. Nem mondom, hogy néha nem volt túl sok a csavar, és nem éreztem azt, hogy el vagyok veszve, mert az esetek többségében el voltam, de hála a karaktereknek kijutottam az útvesztőből, és nem ragadtam meg egy-egy nyomnál.

Mint az előző részeknél úgy itt is elmondom, hogy hiába Avery története ez a trilógia nem kapunk eleget a Hawthorne fiúkból. Itt nem Graysonra vagy Jamesonra gondolok, hanem Nashre és legfőképp Xanderre, aki az egyik legkevesebb karakterem a Hawthorne-ok közül. Annyival, de annyival többet érdemelt volna. Lehet, hogy ő a legkisebb a 4 testvér közül, mégis ő az, aki a leginkább megérint és a humorával a legkomorabb hangulatot is feldobja.

Aztán persze újból előtérbe kerül a Grayson vs. Jameson, amire mondatjátok azt, hogy de már egyszer eldőlt. Igen, ám, de a dráma kedvéért újból itt van, és valahol össze is törte a szívemet. Mindkét srácot imádom, más-más miatt, boldog vagyok a választást illetően, ugyanakkor szomorú is. Ha nem YA regény lenne simán lehetne why choose, mert ez a szerelmi háromszög minden egyes kötettel egyre inkább tönkre tesz. Nemcsak a Hawthorne fiúk tesznek tönkre, hanem az írónő is amiatt, hogy megalkotta őket.

A humor és a romantika segítenek a legcsavarosabb részeken is túllendülni, illetve ha kell megkavarják az amúgy sem csendes vizet. Xander humora mindig a legjobb pillanatokban bukkan fel, és a romantikus pillanatok is enyhítik a keserédes, vagy éppen árulással teli jeleneteket. Maga az út a megoldásig hosszadalmas, már-már azt az érzést kelti, hogy sose jön el a vég, s aztán derült égből villámcsapásként lesújt, s ahogy jött úgy tovább is áll.

A kötet talán egyetlen negatív pontja az a lezárás. Kettő és háromnegyed könyvön keresztül keressük a választ majd az írónő néhány oldalba sűrítve lelövi az egészet, és otthagy minket a semmi közepén, vagyis nem a semmi közepén, hanem a veszély melegágyában. Az eleje és a közepe nagyon szépen ki van dolgozva, át van gondolva, egyedül a nagy finálénál éreztem azt, hogy többre számítottam, lehetett volna hosszadalmasabb, bővebb, de jó hír, vagy legalábbis szerintem az, hogy nem igazán lezárás ez. Úgy érzem eléggé nyitva maradt ahhoz, hogy lehessen még mit kezdeni vele.

Összességében nagyon szerettem ezt a sorozatot, a karaktereket (Avery, Libby, Max, Jameson, Grayson, Xander és Nash) nagyon megkedveltem. Igazi egyéniségeket alkotott meg az írónő. A világ és a rejtvények teszik igazán különlegessé az Örökösök viadalát, ugyanakkor a könnyed stílus és a rövid fejezetek azok, amik megtartják az olvasókat. Hihetetlenül gyorsan lehet haladni velük, a csavarok észveszejtőek, néha veszélyesek, vagy éppen ármányt és árulást halmoznak egymásra, de az egyszer biztos, hogy egy percig sem unatkozik az ember, amíg Az örökség kulcsát olvassa, vagy éppen az előző köteteket. Ha azt mondom, hogy az Örökösök viadala és Az örökség ára fergeteges, akkor Az örökség kulcsa az elsöprő káosz, ami még több titkot fed fel, még jobban megbolygatja a szálakat. Szerethető. Játékos. De megvan benne a bosszú, és a félelmet nem ismerő ember képe is. Veszélyesebb, mint az eddigi részek, ugyanakkor kiélezettebb is a helyzet, hisz oly közel a megoldás. Avery ahogy eddig úgy a trilógia lezárásában is változik, és már csak árnyéka annak az Averynek, aki az első kötetben volt. Egy erős, okos, furfangos lány, aki nem véletlenül lett a Hawthorne örökség kezdeményezettje. Ha szeretitek a csavarokkal teli, ugyanakkor néha veszélyes és titkokkal terhes történeteket, ne hagyjátok ki az Örökösök viadalát sem, mert megéri kézbe venni a köteteket.

" - Tudod, Örökösnő, néha nem tehetsz mást, mint figyeled, merre fúj a szél, és aszerint tervezed meg az útvonalat."

"Nem minden rejtély egy előre kitalált, bonyolult játék, a megoldás pedig nem mindig elegáns és jól eltervezett lépések eredménye."

" - Most te ülsz a zongoránál, lányom. A Vincent Blake-félék pedig el fogják törni az összes ujjadat. De csak akkor, ha hagyod."

"Ökölbe szorult a kezem. Jameson Winchester Hawthorne-t a veszély éltette."

" - Szeretlek. Tényleg az életemet adnám érted. Azt se bánnám, hogy gyűlölsz, ha attól nagyobb biztonságban lennél. Mert tényleg van, ami túl értékes ahhoz, hogy feltegyük egy játékra."

" - Azt is tudom, hogy Grayson jobb nálam. Mindig is az volt. Jobb ember, jobb unoka, jobb Hawthorne. Azt hiszem, ezért vágytam olyan kétségbeesetten arra, hogy Emily engem válasszon. Egyszer én akartam lenni a jobb. Persze hiába. Emnek én csak egy játék voltam, ő viszont a szerelme."

" - Az, hogy közel engedtelek magamhoz - vallottam tovább Jamesonnak, alig egy méterre tőle guggolva -, hogy én és te mi lettünk, megváltoztatott. Te tanítottál meg arra, hogy akarjak dolgokat. - Hogy akarjam őt. - Miattad már én is éhes vagyok. Mindenre. Az egész világot akarom. - A szemébe néztem, és nem engedtem el a tekintetét. - Méghozzá veled."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)