Lauren Roberts: Reckless - A vakmerő (Hatalom nélkül 2.)

 

"A folyosók kísértetiesen üresek ezen az órán."

*

Ilya a széthullás szélén áll… 

Miután túlélte a Purgáló Próbatételeket, az Átlagosnak született Paedyn Gray megölte a Királyt, és új lökést adott az Ellenállásnak. Most pedig menekülnie kell a fiú elől, akinek legszívesebben a karjába vetné magát. 

Kai, Ilya Végrehajtója hűségesen szolgálja immár királlyá koronázott fivérét, Kittet. A Tűzpuszta gyilkos sivatagában és Dor ellenséges városának sikátoraiban kutat az egyetlen ember után, akit szíve szerint nem szeretne elkapni. Ám az Elitek nélküli szomszédos birodalomban szerepet cserél vad és vadász, és megkezdődik a halálos küzdelem vágy és kötelesség között.

" - Akkor én azzal töltöm majd az életemet, hogy rád vadászok - felelem halkan. - Téged kereslek az árnyak között. Veled harcolok az utcán. Veled táncolok álmomban. Mert csak úgy tudok nélküled élni, ha tudom, hogy te is életben vagy."

Ki volt az, aki majdnem végig idióta vigyorral a képén olvasta végig a Reckless - A vakmerő c. kötetet Kai Azer miatt? Igen, én voltam az, bűnös vagyok minden vádban. De mit tehettem volna, ha egyszerűen annyira jó a történet, és imádtam minden egyes Kai Azer gondolatot?? 

Excuse me? Mégis mi volt ez, és hol van a következő könyv? Kifacsarta a lelkem, és bevágta a sarokba. Ha azt hitted, hogy a Powerless - Hatalom nélkül az erő, akkor a Reckless - A vakmerő a szíve ennek a sorozatnak. Sokkal mélyebb és fájdalmasabb, mint a sorozat első része, és már értem, hogy miért ilyen rövid. Ha ennél hosszabb lett volna egy darabja nem maradt volna a lelkemnek. Egyszerűen csodálatos volt, és imádom Lauren Robertset azért, ahogy sanyargatja a karaktereit, és általa engem is. A kötet ott folytatja, ahol a Powerless véget ért, és én próbáltam húzni az olvasást, hogy tovább tartson, de egyszerűen túl erős volt a húzóerő, és olyan hatással volt rám, hogy nehezen tudtam másra gondolni, mint Paedyn és Kai. Paedyn Gray és Kai Azer kapcsolatának alakulásának lehetünk a szemtanúi ebben a kötetben, ahogy a gyűlölet átalakul nyers érzelmekké, aztán jól megforgatja bennünk a kést, és megmutatja, hogy tud még meglepetéseket tartogatni az írónő, és már megint úgy zárta le a cselekményt, hogy legszívesebben a falhoz vágtam volna, és beültem volna a sarokba sírni. Megannyi érzelmet váltott ki belőlem, és végig imádtam. Nagyon erős, és szerintem sokkal jobb, mint az első rész. Itt már nem kell megismernünk a világot, a fennálló konfliktust, hiszen ismerjük, és koncentrálhatunk a mély érzelmekre, a döntésekre és arra az útra, ami oda vezet, hogy Paedyn visszatérjen, és újra a két herceg között álljon. 

Emellett az írónő olyan témákat boncolgat, mint politikai intrikák, személyes konfliktusok, belső vívódások, érzelmek és egy szoros és elválaszthatatlan kapocs, ami húzza Kait és Paet a másikhoz, és nem tudnak ez ellen mit tenni. Paedyn ebben a kötetben menekül a tettei elől, míg Kai üldözni, és egyre közelebb és közelebb kerül hozzá. Még mindig az enemies to lovers szál dominál, ami miatt nem tudom nem szeretni. Újra visszatérünk az alapokhoz, de olyan jó volt!! Ez a szál és a karakterek közötti dinamika alakítja a cselekményt, és mutatja meg, hogy még messze sincs vége Paedyn és Kai történetének.

A világfelépítés úgy gondolom, hogy továbbra is erős és dominál, különösen azok a részek, amikben Dor városában és a sivatagban járunk, hiszen itt kapunk az írónőtől részletes leírást, és tökéletesen illik a politikai és társadalmi feszültségek közé. A központi fókusz ezúttal az Átlagosokon van, én legalábbis úgy érzem, hogy ez a kötet ad egyfajta tágabb rávilágítást, és végre azt is megismerhetjük, hogy honnan jött Paedyn, nemcsak azt, hogy most ki is ő.

Már ahogy elkezdtem éreztem, hogy én ezt nagyon fogom szeretni. Imádtam olvasni, és a lelkem egy darabja a karakterekkel maradt. Az elején nem gondoltam volna, de a végére hivatalosan is ez lett a kedvenc részem, és a kedvenc Lauren Roberts könyvem. Pont arra volt szükségem, hogy ez a kötet megszorongassa a lelkemet, és megmutassa, hogy mennyi mindent tud kezdeni vele.

Végig drukkoltam Paedynnek, hogy sikerüljön elmenekülnie, és valahol máshol új életet kezdenie, ahol nem körözött bűnöző, ahol nem ő az ellenség, de emellett annak is drukkoltam, hogy Kai találja meg, és a paranccsal ellentétesen viselkedjen. Ez a kettősség végig jelen van, mind a menekülés és mind Kai belső harca az, hogy hiába szereti a lányt, mégis küldetése van, parancsa amit be kell tartania, és ami végig rányomja a bélyegét arra, hogy hogyan is irányul Paedynhez.

Maga a cselekmény eleinte lassabb lefolyású, de ahogy haladunk a kötetben úgy lesz egyre feszesebb a tempó, és egyre közelebb kerülünk oda, hogy ne csak Paedyn és Kai szemszögét láthassuk a hajsza során, hanem azt is, hogy mit gondolnak a másikkal való találkozásról, és hogy viszonyulnak egy-egy jelenethez. Bevallom én imádtam a dinamikát kettejük között, és jó volt elmerülni a gondolataikban. Kit fejezetei szépen kiegészítették Paedyn és Kai lelki tusáját, de Kit azért meglepett a végén rendesen.

A kötet a Powerless - Hatalom nélküllel ellentétben érzelmileg mély, és érződik a karakterek fejlődése, főleg Paedyn és Kai az, akiken látszik a változás, az hogy a legjobban őket formálta az események láncolata, és az, hogy az a végzetük, akit szeretniük kellene. Teljesen reménytelen a szerelmük, mégis annyi reménnyel tölt el. Érzelmileg úgy gondolom, hogy nagyon erős a kötet, és ebben rejlik az igazi ereje ennek a nagyszerű második résznek.

Összességében a Reckless - A vakmerő egy izgalmas, adrenalinbomba, ami érzelmileg is gazdag, de a cselekménye lassú lefolyású, és inkább az érzelmeken, Paedyn és Kai dinamikáján, na meg Kit parancsán van a hangsúly. Amikor felbukkantak Kit fejezetei bevallom elbizonytalanodtam, de ez is volt az írónő célja. Nagyon jól megoldotta a titokzatosságot, és a végére hagyta az igazi nagyágyút, a bombát, ami tönkretett, és nemcsak Kai-jal éreztette azt, hogy vérzik, hanem velünk is. Jelen pillanatban darabokban vagyok, és próbálom összeszedni magam de az a helyzet, hogy baromi nehéz. Kiütött az írónő, és nem bírok talpra állni. Ilyet nagyon régen csinált kötet, de örülök neki, mert a Reckless - A vakmerő, mint a címe is mutatja nem ismer félelmet. Ha szereted a lassú lefolyású romantasy történeteket, amiben el van "átkozva" a szerelmesek, és ahol valóban enemies to lovers a szerelmi szál, egy cseppnyi szerelmi háromszöggel megbolondítva, akkor ne hagyd ki Lauren Roberts Reckless - A vakmerő c. kötetét! Plusz pont, ha szereted a hosszú belső monológokat, és szereted ha kínoznak olvasás közben, mert akkor hagyd, hogy Paedyn és Kai szenvedjenek még egy kicsit a Recklessben. A harmadik kötet magyar megjelenéséig őszig várnunk kell, de muszáj tudnom, hogy mi lesz a szerelmesekkel, és muszáj látnom, hogy Kai Azer szíve nem hever darabokban.

"Ha lelkednek csak egyetlen darabkája sóvárog utánam, én az egész életemet azzal fogom tölteni, hogy megpróbálom kiérdemelni."

"Kétlem, hogy valaha is érezte volna magát ennyire szabadnak. Csak én és a körülöttünk lévő lelkek tudják, merre jár. Van valamiféle vigasz abban, ha az ember önként téved el, és elrejtőzik az élet elől."

"Kitt megváltozott. Mindketten megváltoztunk. Már nem tudom, hol ér véget a fivérem, és hol kezdődik a király."

"Őt látom magam előtt. Nem a Végrehajtót. Nem a számtalan álarcát, amelyet magára szokott ölteni. Csak őt. Gyűlölöm."

" - Áruld el, kedvesem, gyakran gondolsz rám? - A hangja suttogásnak hangzik, mintha a fülemhez nyomta volna a száját. Megborzongok, pontosan emlékszem az érzésre."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)