R. Kelényi Angelika: Amit még elmondanék

"Hé, idő! Várj!"

*

Boldogan élünk vagy boldogtalanul? 

Ki az, aki a boldogságunkat irányítja? Olykor csupán néhány meghitt percre vágyunk, egy csepp magányra, máskor pávaként tetszelgünk, hogy valaki figyeljen ránk és el ne engedje a kezünket. 

Nők ma és a múltban. Vajon mi változott? A megaláztatás, a megbecsülés, a szeretni vágyás, a lazaság, amivel elrejtjük félelmeinket, kishitűségünket? Kiszolgáltatottak vagyunk? Túl sok kompromisszumot kötünk a szerelemben? Félünk a megbélyegzéstől, a társadalmi elvárásoktól? 

Az írónő novellái és versei sodró erővel és érzelemmel mutatják be a szerelem különböző aspektusait, némi iróniával megfűszerezve, az abszurd megfogalmazástól sem visszariadva. A hús-vér karakterek szinte kilépnek a lapok közül, hogy megmutassák magukat, vagy megmutassanak minket saját magunknak. 

R. Kelényi Angelika sajnálatos módon 2023-ban eltávozott, így korábbi írásait most a család beleegyezésével publikáljuk.

"Az ember társas lény, nem szeret egyedül élni, kivételt képeznek ez alól persze a remetetípusú magányos farkasok és a bolondok."

Vallomással tartozom: sokáig húztam ennek a kötetnek az olvasását, hiszen tudtam, hogy fájni fog és keserédes lesz. De nemcsak az olvasás tartott sokáig, hanem ennek az értékelésnek a megszületése is, hiszen teljesen magamba zuhantam a kötet elolvasása után.

R. Kelényi Angelika az a szerző volt, akivel személyesen is találkozhattam, akinek mindenkihez volt egy jó szava és, aki maga volt a napsütés. Szerettem a dedikálásaira járni, imádtam a történelmi romantikusait olvasni, aztán a Caroline Wood sorozatot, amit még be kellene fejezzek, és nem tudok úgy gondolni az Amit még elmondanék c. kötetre, mint egy túl korán bekövetkezett búcsú.

Ebben a kötetben olyan írások kaptak helyet, amik nem érték meg a kiadást, de hála a kiadónak Angelika a tragédia után sem hagyott minket üres kézzel. Egyfelől igazán megterhelt, másfelől pedig mosolygott a lelkem, hogy ha Angelika nem is lehet itt velünk, az írásai által mindig visszaemlékezhetünk azokra a mosolygós és vidám pillanatokra, amikkel megörvendeztetett minket.

Egy igazán szívbemarkoló olvasmány, ami nemcsak az olvasóinak nyújt támaszt, hanem azoknak is akik még csak most ismerkednek az írásaival, akik még csak most fedezik fel A lányneveldét, a Mennyei bűnöket, vagy éppen a Caroline Wood sorozatot.

Az olvasókra érzelmi hatást gyakorol, és nem egyszer tör minket össze olvasás közben. Angelika munkáihoz hasonlóan itt is jelen van a nyíltság és az őszinteség, amely lehetővé teszi, hogy saját érzelmekkel és tapasztalatokkal ruházzuk fel a kötet mondanivalóját. Ez a kötet nemcsak az írónő pályáját hivatott lezárni, hanem azt az életutat is, amit bejárt Angelika. Egy emlékezés, amely az életmű fontos pillére.

A kötetben nemcsak rövid történetek kerülnek elő, amiket már sosem tud elmesélni nekünk az írónő, hanem versek és novellák is. Hol ismerős közegbe csöppenünk a hangulat által, hol pedig olyan szürreális helyzetbe vagyunk, hogy legszívesebben megkérdeznénk Angelikától, hogy ez mégis hogy pattant ki a fejéből, de ezt már sajnos nem tudjuk megtenni. Fájdalmas és könnyes a búcsú, de minden olvasójának erőt kell meríteni, és még egyszer utoljára elkísérni Angelikát.

Aki ismerte az írónőt az tudja, hogy mennyire nyílt és őszinte személyiség volt. Na ez, ebben a kötetben is érződik, és emiatt nem is lehetnék hálásabb, hiszen mindegy, hogy az adott novella, történet vagy vers negatív, illetve pozitív hangulatú az biztos, hogy végig hű önmagához és őszinte. A rossz dolgokat is a maga természetes bájával eleveníti meg, és ebben rejlik a kötet varázsa.

Összességében én nem bántam meg, hogy a kezembe vettem, viszont zsepit készítsetek elő, és ha csak egy kötetét olvasod el az írónőnek, akkor az legyen ez.

"Minden pasi vele akart megismerkedni. Még hogy nem számít a külső! Ilyet is kizárólag a bombanők és a férjezettek mondanak. Igenis számít, ugyanis az ember meg sem akar ismerkedni olyasvalakivel, aki a külső jegyei alapján nem vonzza. Attól fogva kit érdekel, hogy szép-e a lelke?"

"Ragaszkodtam a hazug életemhez. Én is hazudtam. Azt hazudtam,hogy nem hazudok."

"Kell valaki,akinek adhatunk,biztos,hogy mindenki képes rá,csak megfelelő befogadó kell hozzá."

"Azért iszonyú nagy különbség van a borotvált fejű, kigyúrt, gengszterkinézetű álvagányok és a normálisan,intellektuálisan hátracsúszó homlok okán egy milliméteresre levágott hajú férfiak között."

"Három évig használtuk egymást. Vagy szerettük. Én legalábbis szerettem."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Idekattintva megrendelhető! :)