Micalea Smeltzer: The Resurrection of Wildflowers - A vadvirágok feltámadása (Vadvirág 2.)

"Eltartott egy ideig, amíg megtanultam, hogy időnként nem számít, mennyire mélyen, vagy mennyire erősen szeretsz valakit vagy valamit, akkor is el kell engedned. Nem menthetsz meg egy süllyedő hajót."

*

Lucy Score és Colleen Hoover rajongóinak szól ez a szívszorító modern romantikus történet egy fájdalmas múltú fiatal nőről, aki beleszeret a szomszéd egyedülálló apába. 

Thayer mindent elveszített. De én magamat vesztettem el. 

Thayer szíve menthetetlenül összetört. Az én életem visszafordíthatatlanul megváltozott. Ezért hagytam el. Új életet kezdtem. De soha nem felejtettem el. Hat éve találkoztam utoljára Thayer Holmes-szal. Kénytelen voltam visszatérni a szülővárosomba, ez pedig azt jelenti, hogy muszáj keményen szembenéznem a múltunkkal, és feldolgozni a válásom mellékhatásait. Most ott tartok, ahol ő, amikor megismerkedtünk: az újrakezdésnél. Többé nem titkolunk el semmit egymás elől. Nem minden szerelem kap második esélyt, de talán mi kivételt képezünk. De az is lehet, hogy nem.

"A szeretteink soha nem hagynak el minket igazán, amíg emlékszünk rájuk. Akkor is, ha fáj, akkor is, ha elviselhetetlennek tűnik a kín: emlékeznünk kell."

Az első rész nagyon tetszett, emiatt nem volt kérdéses, hogy szeretném e olvasni a folytatást. Ha a kezedbe vetted már a The Confidence of Wildflowers - A vadvirágok magabiztossága c. kötetet, akkor egyetértesz abban, hogy szomjaztuk a második részt, azt hogy újra Salem és Thayer életének a részesei lehessünk. A vadvirágok feltámadása évekkel az első kötet után játszódik, évekkel Forest halála után, és emiatt az elején nagyon fájdlmas.

Salem és Thayer története nagyon megérintett, már csak azért is, mert olyan sorsszerű az egymásra találásuk, age gap romance, ami mostanában hatalmas kedvencem, és ha titkolom is, de a második esély szerelmek a gyengéim. Salem és Thayer szerelme valamit mélyen legbelül megérintett bennem, és nem is lehetnék ezért hálásabb nekik. A szívem egy egészen apró darabját elrabolták, amit már szerintem sosem fogok visszakapni. A vadvirágok magabiztossága után úgy érzem, hogy kellett A vadvirágok feltámadása, hogy ne csak a történet legyen kerek, hanem én is, hiszen az első rész darabokra tört, és csak Salem és Thayer egymásra találása tudta beforrasztani a hegeket. Viszont emiatt nehéz is volt olvasni a történetet, hiszen vannak benne keményebb, veszteséggel teli részek, ami miatt azt érzem, hogy darabokra törtem. Micalea Smeltzer nem egyszer tört össze, de úgy néz ki, hogy mindig sikerül neki újra összeraknia a darabjaimat. Nagyon imádtam ezt a duológiát, még akkor is, ha ebben a részben sem adta ingyen a boldogságot, s mind Salemnek, s mind Thayernek rendesen meg kellett küzdenie érte. Azt érzem, hogy az első rész óta hatalmas fejlődésen mentek keresztül, de ahhoz, hogy eljuthassunk oda, ahol most vagyunk, bizony kellettek a veszteségek és azok a tragédiák, amik alakították a jellemüket.

Már Salem sem az a fiatal lány, aki volt, hanem egy olyan nő, aki a legnagyobb veszteséget is képes legyőzni, és megmutatni, hogy milyen fából is faragták. Thayer, mint karakter összetört, de közben utána össze is rakott. Sokkal érzelmesebb és sokkal mélyebb, mint A vadvirágok magabiztossága. Thayer eddig is kedvencem volt, de ezután még inkább a szerelmese lettem, mert hölgyeim ilyen egy igazi férfi.

Egy igazi hullámvasút a kötet olvasása, hiszen hol nevetsz, hol sírsz. Hol boldog vagy, hol pedig szomorú. Hol úgy érzed, hogy már a hátad mögött vannak a nehézségek, hol pedig azt, hogy a java csak ezután következik. Micalea Smeltzer úgy játszadozott velem, mint macska a prédájával, és eközben azt is megmutatta, hogy mire is képes a veszteség érzése.

Míg az első részben Thayer morcos, addig ebben szinte rá sem lehet ismerni. (A morcos, és a boldog Thayer is nagyon bejön, csak hogy elkerüljük a félreértéseket.:D) Összetörte az élet és Forrest tragédiája, mégsem adta fel, és amikor lehetőség adódott megmutatta, igenis tud harcolni, és elérni a célját. Teljesen más volt a karaktere ebben a részben, és teljesen más képet festett magáról, mint A vadvirágok magabiztosságában.

Akárcsak Thayer, Salem sem az, mint aki volt. Neki nagyon jót tett az idő és a távolság. Egy kész, felnőtt nő váltja át a tinilány helyét, aki felelősségteljes, tudatos és gondoskodó. Megérett Thayerhez, és Thayer is Salemhez. Dacára az age gapnek, szerintem nagyon jó párost alkotnak, és nagyon kellett a lelkemnek ez a kötet. Feláldozott és megmutatta, hogy sosem késő újrakezdeni, és élni az életet. Mindig van helye a boldogságnak, még a legnagyobb veszteségek után is, főleg akkor, ha már belénk rúgott az élet és kisöpörte a talajt a lábunk alól.

A sok szomorúság ellenére vidámság, boldog pillanatok és szívmelengető részek is helyet kaptak, amik miatt még inkább szeretem ezt a történetet. Ugyanakkor fájt is olvasni, hiszen Forrest végig hiányzott, és tátongó űrt hagyott maga után. Jelen pillanatban egy kicsit utálom miatta az írónőt, mert neki nem lett volna szabadott meghalnia, és mégis... A vadvirágok feltámadása elsősorban a romantikus irodalom kedvelőinek kedvez, hiszen sokkal kevésbé tör össze, mint A vadvirágok magabiztossága. A Vadvirágok duett első része után fel voltam készülve a legrosszabbra, de szerencsére egy kevésbé sokkoló második részt kaptam. A történet Salem és Thayer kapcsolatának alakulását követi, miközben a múlt fájdalmait, és a jövő reményeit próbálják feldolgozni. A vadvirágok feltámadása tele van reménnyel, egy szebb és teljesebb jövő képével, és egy cserfes kislánnyal, aki minden pillanatot képes felvidítani, és akin már most látszik, hogy egy igazi egyéniség. Elsősorban azoknak ajánlanám ezt a könyvet, akik szerették az első részt, és akik készek egy olyan könyvbe belekezdeni, ami mentes a drámáktól, de cserébe mély és érzelmes. A fő hangsúlyt a karakterek fejlődésére és a belső egyensúlyra helyezi az írónő, amely végig alakítja a kötet hangulatát.

"Nem könnyű egy szülőnek elveszíteni a gyerekét. 

Seda kinyújtja apró kezét, és Thayer arcához érinti. 

- Nem baj. Majd én segítek neked."

"Ha van valami az életben, amit mindannyian megérdemlünk, az az, hogy szeressünk, és minket is szeressenek."

"Néha nehéz felfognom, hogy bármire képes vagyok, amit eltervezek. Sokáig voltam elveszett. Nem tudtam, hogy mit akarok, vagy mi akarok lenni, és e miatt a bizonytalanság miatt kezdtem azt hinni, hogy talán nem vagyok elég jó, vagy elég okos. Azt hiszem, hogy én lettem saját magam legrosszabb kritikusa."

" - Mindannyian csinálunk gubancokat, Salem. Az számít, ahogyan kibogozzuk őket."

" - Az élet túl rövid ahhoz, hogy állandóan a múlton rágódjunk vagy azon, mi lett volna, ha… Itt van nekünk ez - mutat körbe. - Az itt és most."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)