Leigh Bardugo: Six of crows - Hat varjú (Hat varjú 1.)

"Joostnak két gondja volt: a hold és a bajsza."

*

Ketterdam: nyüzsgő nemzetközi kereskedelmi csomópont, ahol jó pénzért minden megkapható, és ezt senki nem tudja jobban, mint Kaz Brekker, a kivételes tehetségű bűnöző. 

Kaz veszélyes küldetésre kap megbízást, és cserébe olyan gazdagságot kínálnak neki, ami legvadabb álmait is felülmúlja. Egyedül viszont képtelen sikerre vinni a vállalkozást… 

Egy bosszúszomjas elítélt. 

Egy szerencsejáték-függő mesterlövész. 

Egy különleges múltú szökevény. 

Egy Kísértet néven ismert kém. 

Egy varázserejét a nyomornegyedben kamatoztató szívtörő. 

Egy tolvaj, aki a leglehetetlenebb helyzetekből is kiszabadul. 

Hat veszélyes törvényenkívüli és egy lehetetlen vállalkozás. Kaz csapata az egyetlen, ami megmentheti a világot a pusztulástól – ha előbb ki nem nyírják egymást.

Még a sorozat megjelenése előtt szerettem volna elolvasni a Hat varjút is, hiszen egy csavarral ennek a kötetnek a szereplői is szerepet kaptak a sorozatban. Már nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mit is hozott össze a Netflix, de az már most biztos, hogy a színészek egytől egyig tökéletesek és minden egyes promóciós képpel és trailerrel egyre inkább felkeltik a rajongók figyelmét. Maga a kötet lassan 2 éve várta, hogy végre kézbe vegyem és büszkén kijelenthetem, hogy ez megtörtént és ha nem is lett akkora szerelem azért 4,5 csillagot nagyon is megért ez a kötet.

A Hat varjú egy kicsit más, mint az Árnyék és csont trilógia, valamivel izgalmasabb, veszélyesebb, ugyanakkor van benne valami egészen különleges is. Nem igazán tudtam, mire is számítsak, hiszen én nagyon szeretem a Grisha sorozatot is, de az utolsó kötet már nem volt olyan izgalmas, mint az első kettő, nem éreztem azt az erőt, és sajnos a Hat varjú eleje sem volt valami erős. Elkezdtem és egyszerűen nem akart beindulni a sztori, kicsit unalmas volt nem tudott lekötni és alig vártam, hogy történjen már végre valami, mert így bizony elalszom. Nem is kellett sokat várnom, mert a kezdeti nehézségek helyét átvette egy fokozottabb tempó, ami titkokban, veszélyekben és küldetésekben gazdag volt. A fordulatokat és a vakmerő pillanatokat sem vetette meg, s emiatt megérte szenvedni az elején, hiszen ahogy beindul, onnantól kezdve nincs megállás és robog teljes gőzzel előre a cselekmény. Egy olyan gyors és izgalmas tempót diktál onnantól a kötet, hogy az olvasó szó szerint odatapad a lapokhoz és beleesik a "csak még egy fejezetet" szindrómába. Nagyjából a kötet második részétől kezd izgalmas lenni a történet, s maga a Hat varjú alapvetően 6 részegségből áll, több szemszögből játszódnak az események és lehetőségünk van szinte mindenkit közelebbről megismerni, nemcsak a tettei és a múltja alapján, hanem a gondolatai révén is. 

A kötet egy rablás köré összpontosul, ez van a középpontban és ez határozza meg a karakterek lépéseit és minden egyes esemény ide tornyosul ki. Emellett hat karaktert ismerhetünk meg, nem véletlenül hat hiszen a kötet címe is az, hogy Hat varjú. Kaz, Inej, Jesper, Wylan, Nyina és Matthias. Hat különböző sors, hat különböző személyiség, hat különböző élettörténet. Ez a felállás már az első pillanatban levett a lábamról, hiszen az írónő nemcsak érdekes karaktereket alkotott meg, hanem emellett minden egyes részletet alaposan ki is dolgozott, hogy még több felületet le tudjon fedni velük. 

Végre megértettem, miért is szeretik annyian Kaz karakterét, aki a maga 'morally grey' szférájában kiemelkedő és ki ne szeretne egy ilyen karaktert, de most komolyan? A nőket vonzza a veszély és Kaz egy igencsak veszélyes karakter, sötét múlttal és még sötétebb jelennel. Nem véletlenül kapta a Piszkoskéz becenevet. Mellette Inej és Jesper lett nagy kedvencem. Mindketten nagyon egyediek és jóval többek annál, mint amit elsőre gondolna róluk az ember. 

Nyina és Matthias párosát egyelőre nem tudom hova tenni, bár az enemies to lovers vonal nagyon is tetszik velük kapcsolatban. Maga a cselekmény hol bravúros, hol veszélyes, de izgalmakban és vakmerő húzásokban is bővelkedik. Imádtam azt benne, hogy sose lehettem biztos a dolgomban, az események legtöbbször nem olyan fordulatot vettek, mint amire számítottam és az is kifejezetten üdítő volt, hogy képes volt oldalról oldalra lekötni a figyelmem és a váltott szemszögnek hála egy sokkal teljesebb képet kaptam, mintha csak egy karakter szempontjából láttam volna az eseményeket. 

Maga a történet az Árnyék és csont harmadik része után játszódik néhány évvel, s ez meg is látszik a köteten, viszont arra nem számítottam, hogy még így is sikerült titokzatosnak és baljósnak megmaradnia. Nem egy helyen képedtem el az írónő zsenialitásán. Az általa elképzelt világ még mindig zseniális, kiforrott, viszont a Hat varjúnál érződik az először, hogy bizony erről a világból még nagyon sok mindent nem tudunk, kiaknázatlan ötletek tárhelye. 

Nagyon kecsegtető és nagyon sok fantáziával van megáldva. Emellett teljesen lehengerel, ha épp arra volt szükség akkor romantikus gondolatokat vetett el az olvasó fejében, de sokszor be is csapott minket a kötet. Imádtam, hogy ennyire kiszámíthatatlan volt és habár a kötet eleje nem tökéletes, a történet maga közel állt hozzá. Ízig-vérig fantasy a javából, ami az írói zseniális miatt különleges, van benne spiritusz és nem fél a kegyetlenkedéstől és a vértől sem. Erkölcsileg néhány helyen romlott, de ez nem vesz el az értékéből. Összességében egy nagyon kecsegtető történetet kaptam, egy már ismert világon belül, ami jócskán szolgált újdonsággal, izgalmas jelenetekkel és hat elképesztő karakterrel. Kaz Brekker jött, látott és győzött. Teljesen meggyőzött az erős fellépésével, az eszével és azzal, hogy minden helyzetből meglátta a kiutat, még akkor is, ha lehetetlennek tűnt. Végig izgultam a karakterekkel a cselekményt, lélekben ott voltam velük és ahol kellett, ott nekem is hevesen vert a szívem, drukkoltam és együtt mentünk végig a küldetésen. A kötet lezárása enyhén függővéges, de nem annyira, hogy kaparni kellene tőle a falat, viszont az jó hír, hogy még áprilisban meg fog jelenni nagyjából a sorozattal egy időben a második rész, így akik előttem olvasták a kötetet és akik most kezdik el, végre be is fejezhetik és pontot tehetnek a ketterdami varjak történetének a végére, bár már most érzem, hogy nehéz lesz elengedni őket.

" - Ha még egyszer pisztolyt mersz rám fogni, mind a két csuklódat eltöröm, és fel kell bérelned valakit, hogy segítsen hugyozni - ütögette meg Kaz a kalapja karimáját a pálcája fogantyújával. - Vagy megkérheted rá a bájos Elise-t is."

" - Amikor mindenki úgy tudja, hogy szörnyeteg az ember, akkor nem kell arra pazarolnia az időt, hogy minden szörnyűséget kivitelezzen is."

" - Azt sem bíznám rád, hogy bekösd a cipőmet, mert megfújnád a cipőfűzőmet, Kaz. Még ha feldagasztom az arcát, akkor sem lesz hihető - vizsgálgatta Muzzen arcát a lány."

" - Mióta vagyok az inasod?

 - Kés van nálam, emlékszel? - szólt vissza Kaz a válla fölött.

 - Nálam meg pisztoly! - kiáltotta utána Jesper."

"Ő nem hiúz, nem pók, még csak nem is Kísértet. Ő Inej Ghafa, akire odafent vár a jövője."

" - Matthiasnak semmi sem tetszik veled kapcsolatban, de amikor elneveted magad, úgy feléled, mint a tulipán a friss vízben."

 🛒  Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!

Stephenie Meyer: Midnight sun - Éjféli nap (Twilight saga)

"Ebben a napszakban kívántam a leggyakrabban, hogy bárcsak képes lennék aludni."

*

Twilight ​forever! 

Megérkezett! Stephenie Meyer diadalmasan visszatért a Twilight saga világába ezzel a várva várt kötettel. Íme Edward és Bella ikonikus szerelmi története a vámpír szemszögéből.. A feledhetetlen történet Edward élményein keresztül friss, de tagadhatatlanul sötét csavart kap. 

Találkozása a gyönyörű és rejtélyes Bellával hosszú vámpíréletének legmeglepőbb, ugyanakkor leggyötrőbb élménye is. Miközben megismerjük Edward múltjának magával ragadó részleteit és belső életének összetettségét, megértjük azt is, hogy miért ez a találkozás lett élete legmeghatározóbb küzdelme. 

Mégis, hogyan követhetné a szívét, ha ezzel veszélybe sodorja szerelme életét? 

Az új kötet oldalain Stephenie Meyer visszarepít bennünket abba a világba, ami világszerte olvasók millióit ejtette rabul. Hádész és Perszephoné mítoszából merítve pedig egy epikus regényt tár az olvasók elé a halhatatlan szerelem mély örömeiről és letaglózó következményeiről. Teljes az élmény!

Nem vagyok az az elvetemült Twihard fan, de a Twilight könyvek az elsők között voltak, amiket elolvastam a könyvmollyá válásom elején, s habár nem rajongok a filmekért, a könyvek mindig is közel fognak állni hozzám. Amikor először olvastam a hírt, miszerint végre valahára megírja az írónő oly sok év kihagyás után a Midnight sunt, nagyon izgatott lettem, mert mindig is érdekelt, hogy Edward hogyan is élte meg az eseményeket és ha egy rövid időre is, de szerettem volna újra belecsöppenni Forks életébe és újra elmerülni az Alkonyat történetében.

Azt tudtam, hogy nem egy rövid regénnyel van dolgunk, de arra nem számítottam, hogy egy igazi féltéglát kapok, de cseppet sem bántam, hiszen így még több időt tölthettem el a karakterekkel és tovább is húzhattam az olvasást. Mivel egy igencsak vaskos kötetről van szó, ezért valamivel lassabban is olvastam ki, mint ahogy szoktam, de minden egyes vele töltött pillanat megérte, hiszen ugyanúgy olvastam, mintha elsőre tettem volna. És azt kell, hogy mondjam még így is elég nosztalgikus élményt nyújtott. A Twilight fanoknak mindenféleképpen igazi csemege, ami visszahozza a régi rajongást és újra tinit varázsol belőlünk. Maga a történet szerintem senki előtt sem ismeretlen. Adott egy különc lány, aki új városba költözik, új iskolába jár és adott egy fiú, aki nem hasonlítható egyik Forks-i tinihez sem, aki már első pillanattól kezdve kitűnik a többiek közül, aki nem emberi lény, s akinek a legfőbb tápláléka a vér. Nemcsak újra átélhetjük az Alkonyatot, de eddig nem látott és hallott információk is előtérbe kerülnek. Ad a történethez egy kis pluszt, s amíg el nem kezded, addig nem is tudatosul benned, hogy bizony ez hiányzott az életedből. Eleinte én is nagyon szkeptikus voltam, de aztán szépen meggyőzött a regény, hogy ez nem egy újabb bőrlehúzás egy már ismert és híres történetről, hanem egy plusz, ami sokat ad a már megismert világhoz. 

Gondolom sokan, ahogy én is, nem értettük miért is gránátalma a kötet szimbóluma, miért ez van előtérbe helyezve, de ahogy haladunk előre ez is szépen igazolja magát és több utaláson keresztül is megmutatja miért pont gránátalma van a kötet borítóján.  Ahogy elkezdtem olvasni magát a kötetet újra éreztem azt a borongós hangulatot, ami végig körül lengi a kötetet, s ha mellé még be is kapcsoljátok a Twilight hivatalos soundtrackjét, akkor lesz csak igazán robbanó és letaglózó az élmény. 

Az írónő 819 oldalon keresztül örvendeztet meg minket Edward gondolataival, a cselekvései hátterével, s ezzel párhuzamosan a többi Cullennel is, aminek különösen örültem, mivel Emmett, Alice és Jasper nagyon nagy kedvenceim, s végre úgy éreztem a kötet olvasása közben, hogy ők is több hangsúlyt kapnak, jobban rá vannak kényszerítve a kitárulkozásra, s emiatt nagyon hálás vagyok az írónőnek, még akkor is, ha néha Edward gondolatai az agyamra mentek és jó lett volna párszor behúzni neki, hogy térjen észhez és ne viselkedjen úgy, mint aki nem érdemli meg a boldogságot. 

S ez a kötet legnagyobb mondanivalója is, hogy mindenki megérdemli a boldogságot, senki sem kárhoztatott magányra. S még, ha úgy is érezzük, hogy nem vagyunk a társadalomba valók, vagy épp szörnyek vagyunk, ne felejtsük el, hogy a tetteink határoznak meg minket, nem az hogy éppen milyen körülmények közül jövünk, hanem azok a tettek és cselekedetek, amiket szabad akaratból teszünk vagy épp tettünk a múltban. 

Visszatérve a történetre hiába csak Edward szemszögéből van írva a történet sok karakter pont miatta kerül kedvezőbb megvilágításba. Míg Bella az Alkonyatban kissé idegőrlő volt, addig itt egy teljesen más oldalát mutatja meg. Aztán ott van Alice, aki jóval nagyobb teret kapott, s nem véletlenül, hiszen ő az alapja az egésznek, s ő az aki miatt egyáltalán beszélhetünk a Twilight sagáról. 

Ő az, aki habár nem tűnik annyira erősnek, mégis az, aki nemcsak az a kedves és szimpatikus lány, hanem ő is az, akinek nem egyszerű a múltja, mégis megtalálta a sötétségből kivezető utat, s aki felvillanyozta a Midnight sunt már csak a jelenlétével és a folytonos látomásaival, amik fejezetről fejezetre viszik előre a regényt. Ami alapjaiban véve hol szórakoztató, hol pedig már az ember idegeire megy, hiszen javarészt Edward őrlődését kísérhetjük nyomon, amikor is a vadász beleszeret az áldozatába és nem bír menekülni a bűvköréből. 

Maga a regény lefolyása is lassabb, mint a többi köteté, jóval több gyötrelmes pillanat is vegyül bele, ugyanakkor a Midnight sun csak a saga első részét foglalja magába, több részlettel, több belső monológgal és több önostorozással. Azt külön szeretném megemlíteni, hogy hiába baromi hosszú a kötet, egyáltalán nem lerágott csont, egyáltalán nem unalmas. Ennyi év eltelte után is van benne szerethető motívum és a történet sem halt meg az évek alatt. Az írónő feltámasztott egy sokak által kedvelt sorozatot, amit remélem egy Alice, Jasper vagy épp Emmett történet fog követni. Magában a kötetben továbbá különösen szerettem azt, hogy a kedvenc jeleneteimet is újraélhettem, gondolok itt a baseballos jelenetre vagy épp az első találkozásra. Összességében úgy érzem, hogy egy olyan kötetet kaptam, ami tökéletesen megkoronázta a Twilight iránti szeretetemet, de nem esett túlzásba és megmaradt a racionalitás talaján. Örülök, hogy végül befejezte az írónő és olvashattam, de kevesebb szenvedéssel és belső marcangolással élvezhetőbb lett volna, viszont így is egy kiemelkedő alkotást tett le az asztalra, ami hol veszélyes, kalandos vagy éppen véres. Ha mindig is kíváncsi voltál Edward hogyan élte át az Alkonyat eseményeit, akkor ezt a kötetet neked írták. Légy te is részese a Twilight élménynek és éld át Edward szemszögéből is a történetet, de vigyázat, mert a kötet után erősen nosztalgikus hangulatba kerülhetsz, és nem biztos, hogy meg tudod állni, hogy ne folytasd a már megismert és szeretett történetet az oroszlán és a bárány szerelméről.

"Miért kellett idejönnie? Miért kell léteznie? Miért kellett elrontania azt a kis békét, amire végre rátaláltam a halhatatlanságomban? Miért kellett ennek a bosszantó emberi lénynek világra jönnie? Tönkre fog tenni engem."

"Mert bár meggyilkolhattam volna az összes pókot a házában, levághattam volna az összes tövist minden egyes rózsabokorról, amihez valaha hozzáérhet, az útjába állhattam volna minden egyes gyorsuló autónak, ami egy kilométeres körzetben megközelíti őt, de semmit sem tehettem, hogy megváltoztassam azt, ami vagyok."

"Véletlenül gyökerestül kitéptem a fiatal lucfenyőt, amin a kezemet pihentettem, amikor megláttam, hogy Mike az ujjai közé fogja Bella egyik hajtincsét."

"Miközben ő evett, egy furcsa párhuzam ugrott be nekem váratlanul. Egy pillanatra Perszephonét láttam magam előtt, kezében a gránátalmával. Aki az Alvilágra kárkoztatja magát.

Tehát ez lettem volna én? Hádész maga, aki miután megkívánta a tavaszt, elrabolja, és végtelen éjszakára ítéli."

"Ha csak eggyel több gránátalmát veszek el a kelleténél, akkor Bella örökké alvilágra ítéltetik velem. Nem lesz visszaút. Tavasz, napfény, család, jövő, lélek - mindnek búcsút inthet."

"Ahogy a nedves haja hosszú hínárként tekergett a válla fölött, az arcán pedig megcsillant a holdfény, Bella több volt mint csinos. Kellene egy olyan szó, ami képes leírni ezt az állapotot, ami félúton helyezkedik el egy istennő és egy hableány között."

 🛒 Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!

Rachael Anderson: The Fall of Lord Drayson - Lord Drayson bukása (Tanglewood 1.)

 "Lucy Beresford kisasszonyt, az elhunyt lelkész lányát szerető szülei arra nevelték, hogy mindig igazat mondjon."

*

Amikor Colin Cavendish, Drayson újdonsült grófja tájékoztatja Lucy Beresfordot, hogy az édesanyjával együtt el kell hagyniuk a házat, amit az elmúlt két évben az otthonuknak tekintettek, Lucy rettentően felháborodik. 

Nincs se pénzük, se rokonaik, nincs senki, akihez segítségért fordulhatnának, és nincs hova menniük. Hogy meri a gróf minden lelkiismeretfurdalás nélkül felrúgni az apja Beresfordéknak tett ígéretét? A végzet Lucy kezére játszik, amikor egy lovasbaleset után eszméletlen állapotban talál a grófra az út közepén. 

Amikor a férfi magához tér és nem emlékszik rá, hogy ki is ő valójában, Lucy megragadja az alkalmat, hogy leckét adjon alázatosságból a grófnak: elhiteti vele, hogy ő csupán egy egyszerű szolga, méghozzá Lucy szolgálatában. 

És ezzel kezdetét veszi az elbűvölő mese egy nagyképű lordról és egy lobbanékony fiatal lányról, akik úgy belekavarodnak az események hálójába, hogy az is kérdésessé válik, kikeverednek-e belőle valaha.

Rachael Anderson első magyarul megjelent regénye azonnal elnyerte a szívemet és nagyon örülök, hogy a magyar olvasók is megismerhetik az írónőt és a történeteit. A Lord Drayson bukása egy felettébb aranyos tündérmese, ami igaz kicsit kiszámítható, de nagyon szerethető és a karakterek is igazi egyéniségek. Erős nyitánya ez a Tanglewood sorozatnak és ha a többi rész is ennyire édes, humoros és szórakoztató lesz, akkor nagyon fogom szeretni őket.

Először a Blogturné klubnál találkoztam a könyvvel és egyből felkeltette az érdeklődésemet. Csábít a fülszöveg, megfog a borító és nem is volt kérdés, hogy szeretném e olvasni. Igazi könnyed kis olvasmány tele édes jelenetekkel, humorral és egy jó nagy adag bájjal, ami végigkíséri a regényt az utolsó sorokig. Már a kötet elején lehet érezni, hogy ez bizony egy nagyon könnyed történet lesz és hűen önmagához tartotta az elvárt szintet és minden egyes oldallal egyre többet és többet adott magából. Maga a kötet nem kezdődik idillien, de ahogy haladunk úgy mutatja meg az igazi valóját és úgy veszi le az olvasóit is a lábukról. A Lord Drayson bukásában megismerhetjük Lucy és Colin szerelmének történetét, ami már az elején egy hatalmas csavarral indít, mégis humoros és egészen elbűvölő körítést ad a történetnek. Imádtam olvasni és minden egyes percért hálás vagyok, hiszen a lelkemnek pont erre a cuki történetre volt szüksége. Igaz, néhány helyen nagyon tündérmesés, de épp emiatt is annyira szerethető, s bátran merem állítani azt, hogy aki alapjáraton nincs oda a történelmi romantikus regényekért, az is tud benne olyan elemeket felfedezni, ami miatt érdekessé és igazi kikapcsolódássá válik számára a regény. Ahogy elkezdtem voltak kételyeim, de ez rögtön el is illant. 

Azt viszont be kell vallanom, hogy az elején Lord Drayson nagyon nem volt szimpatikus, legszívesebben rávágtam volna az ajtót, de aztán a csavart követően egyre inkább megkedveltem és drukkoltam neki. Ezzel szemben Lucy már a kezdetektől nagy kedvencemmé avanzsált és ez ki is tartott az utolsó oldalakig. Maguk a mellékkarakterek is nagyon szerethetőek, bájosak, igazi egyéniségek, akik hol kedvesek, hol pedig megmutatják, hogy sokszor sokkal több minden lapul a felszín alatt, mint azt az ember elsőre gondolná. 

Ami magát a cselekményt illeti hol szórakoztató, s hol pedig valami fontosra hívja fel a figyelmet. Nemcsak egy szeleburdi történet ez, hanem annál jóval több. Igen, aranyos meg nagyon könnyed, guilty pleasure olvasmány, de a gyászt is érinti és az újrakezdés lehetőségét is, ami szerintem azért is fontos, mert a szeretteink is azt akarnák, hogy boldogok legyünk és újra teljes életet élhessünk az elvesztésük után is. 

Az különösen tetszett a történetben, hogy nemcsak egy szerelemnek lehettünk a szem - és fültanúi, hanem kettőnek is és, ha nem csal a szimatom, akkor burkoltan, de egy harmadiknak az eleje is el van rejtve a sorok között. Habár nem vagyok oda a sablonos történetekért, ezt mégis imádtam minden egyes hibájával együtt. Nem egy slow burn romance, mégis van benne valami, ami megfog és nem ereszt. 

Eredeti, mert egy nagyon kedves kis sztorival van dolgunk és eredeti, mert édes és felettébb szórakoztató módon tárja elénk az írónő Lucy és Colin nem szokványos megismerkedésének történetét. Nem egyszer csalt mosolyt az arcomra a párosuk, s ha nem is egy vágyaktól túltengő kötet attól még a maga nemében megvan a vágyódás és a szerelem iránti igény. Legjobban úgy tudnám jellemezni a kötetet, mint egy igencsak bájos és kedves kis történet tele érzelmekkel és érdekes karakterekkel. Ha szereted Jane Austent és a 19. században játszódó, korhű romantikus történeteket egy csipetnyi csavarral, akkor a Tanglewood sorozat első része neked való. Tökéletes kikapcsolódás egy hosszúra nyújt nap után, ami nem vár tőled világmegváltó gondolatokat, mégis ellazít és boldogsággal tölti meg a szíved legeldugottabb zugát is. Hatalmas kedvenccé vált, meggyőzött a kedvességével és izgatottan várom a következő kötetet, ami a már megismert Mr. Ludlow történetét meséli el. Nagyon várom, hogy megtudhassam mit is tartogat számára az írónő. 

" - Ha esetleg elfelejtette volna, én egy lelkész lánya vagyok - emlékeztette Lucy. - Az apám arra tanított, hogy higgyek abban, hogy mindenki számára van remény."

" - Vigyázzon, mit vet, Beresford kisasszony! Hamarosan eljön az aratás napja."

" - Hacsak nem tervezi, hogy a "ló" titulusát még hozzáadja a feladataim listájához és engem fog be a szekér elé, az esetben, igen."

"Abban a pillanatban, hogy a lány bevallja, mit tett, vagy ő maga elmondja, hogy tudja, ki ő valójában, minden véget érne. Nem lenne több lovaglólecke, sem több pillantás, tréfás megjegyzés, vagy érintés. A lány maradna, ő elmenne, és semmi nem lenne már többé ugyanaz."

 🛒 Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!

Marissa Meyer: Cress (Holdbéli krónikák 3.)

"A műhold tizenhat óránként írt le egy teljes kört a Föld körül."

*

Még a jövőben is akadnak bajba jutott hölgyek… (Mert néha még a legerősebbeket is meg kell menteni…) 

Cress mindent kockára tett azért, hogy figyelmeztesse Cindert Levana királynő gonosz tervére; még úgy is, hogy gyerekkora óta egy műholdba zárva él, netmonitorok társaságában. A rengeteg képernyő előtt töltött idő alatt Cress zseniális hackerré vált. Csakhogy parancs érkezett Levanától, hogy keresse meg Cindert és az ő jóképű tettestársát. 

Amikor Cinder, Thorne kapitány, Scarlet és Farkas Cress kiszabadítására irányuló merész küldetése félresiklik, a csapat szétválik. Cress végre kiszabadul, ám ezért súlyos árat kell fizetnie. Mindeközben Levana királynőt semmi sem állíthatja meg abban, hogy feleségül menjen Kai császárhoz. 

Lehet, hogy Cress, Scarlet és Cinder nem önként vállalkozott arra, hogy megmentse a világot, de talán egyedül ők képesek rá. Vajon megtalálják a kiutat a legreménytelenebb helyzetekből?

Cresst már a Scarlet alatt megismerhettük, de úgy igazán csak a harmadik részben bontakozik ki a karaktere, s ekkor is csatlakozik a többiekhez. Nem titok, hogy mennyire is imádom Aranyhaj történetét, s bizony ez a rész egy retelling, méghozzá Aranyhaj retelling egy jó nagy adag sci-fis csavarral. Akármennyire is szokatlan volt először ez a vonal, annyira megkedveltem a végére, hogy úgy érzem a Holdbéli krónikák kötetről kötetre egyre jobb és izgalmasabb lesz. Ez a Cress alatt sem volt másképp. Kaptunk egy megmentésre váró hősnőt, akit már az első találkozás alkalmával a szívünkbe zártunk és egy csibészes főhőst, akit sokáig nem igazán szívleltem, de aztán csak megmutatta ki is ő és mennyi minden lapul az egója alatt. Határozottan kedvenc lett ez a rész is.

A maga 600 oldalával nem egy rövid olvasmány, de minden egyes oldala igazi kincs. Talán már feltűnt, hogy mennyire is imádom ezt a sorozatot, de ha nem, akkor itt egy újabb emlékeztető, hiszen a Holdbéli krónikákat mindenkinek el kéne olvasnia. Nemcsak amiatt, mert aktuális a vírusos helyzet miatt, hanem azért is, mert iszonyatosan kalandos, olvasmányos, nehéz letenni és levesz a lábadról. Nem számítottam rá, hogy ennyire szeretni fogom, mégis a Scarlettel szorosan az élmezőnyben van, már csak azért is, mert csavarokkal teli, meglepetésekben és szerelmekben gazdag történet, amit nem akartam letenni és nem akartam, hogy véget érjen. Az írónő egy újabb fergeteges résszel lepte meg olvasóit, gyönyörű kerettel és a már megszokott színvonallal. Nagyon szerethető, szépen ívelő, mestermű, ami kitűnik a sci-fi műfajából és ami helyet követel a képzeletbeli trónon. Nagyon izgatott voltam a kötettel kapcsolatban és szerencsére minden hozzá fűzött reményemet betöltötte, sőt felül is múlta azokat, hiszen nem egy helyen mutatta meg azt, hogy milyen is az, ha egy cselekmény szerteágazó, ha több szálon, több karakter szemszögéből fut és egy bizonyos ponton azt is megmutatta, milyen az, ha ezek a szálak összeérnek és milyen az, ha az első kötetben megkezdett szál végre értelmét nyeri és el tudod helyezni az apró információkat, amik később kiadják a teljes képet. 

Emiatt is mondható el a kötetről, hogy mind külsőleg, s mind tartalmilag a helyén van minden, szemet kápráztatóan aprólékos és nincs egy felesleges szál vagy épp mozzanat benne. Cress megmutatta, hogy mennyi fantáziával van megáldva, hogy mennyire varázslatos és mennyire gazdag mind érzelmek téren, s mind a cselekményt tekintve, ami hol gyorsabb mederben száguld, s hol pedig lelassít, hogy letelepedjenek az információk és engedi, hogy mi magunk rakjuk össze a kirakós darabkáit. 

Az írónő itt is hozta a megszokott minőséget, s nem túlzok, ha azt állítom, hogy eddig ez a legkalandosabb, legszórakoztatóbb, legvarázslatosabb rész az eddigiek közül, s még koránt sincs vége, de már ennél a harmadik résznél is érezhető, hogy a történet java még csak most kezdődik el igazán. Imádtam, hogy nemcsak Cress, de ugyanúgy a többiek is újra szerepet kaptak és végre Thorne is kilép abból a skatulyából, amibe belepasszírozta az írónő és igenis megmutatja, hogy van benne fantázia, nemcsak egy szép pofi és bűntettek lajstroma. 

Igen, kedvelhető és szerethető karakter, akinek lehet drukkolni, s aki megmutatja, hogy milyen értékek is rejlenek a mélyben. Maga a cselekmény humorban és érzelmekben, szerelmekben sem marad alul, viszont azt nagyon sajnáltam, hogy Scarlet és Farkas kevesebb szerepet kapott, de remélem ezt a későbbiekben orvosolni fogja az írónő, hiszen kár lenne értük. Cress és Thorne kapcsolata eléggé szokatlan módon kezdődik, de annál édesebben folytatódik, s képtelenség nem megkedvelni a párosukat. 

Tetszett, hogy az írónő a megmentendő hercegnő szerepébe passzírozta bele Cresst, ugyanakkor azt is megmutatta, hogy nem feltétlen van szüksége a megmentésre, hiszen képes megállni a saját lábán, találékony és könnyen alkalmazkodik. Mellette Thorne-t is alaposabban megismerhetjük és nemcsak azt az énjét, akit mutat másoknak, hanem a finomabb, értelmesebb oldalát is, s hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vett le a lábamról, mert levett és nem értem eddig miért nem kedveltem őt. 

Lehet, hogy nem egy szőke herceg fehér lovon, de vannak benne értékek és ha megnyílik, akkor igazi kincsekre lelhetünk. Scarleték mellett Cress és Thorne lett a másik kedvenc párosom. Mellettük Cinder is hangsúlyos, de emellett a karakter fejlődésének a szemtanúi is lehetünk. Ez a kötet az, ami szerintem a legtöbb érzelmet hordozza magában, s nemcsak azért, mert a végére eléggé szomorú jelenet is a szemünk elé tárul, hanem azért is, mert olyan csavart dobott be az írónő, amire nem számítottam, s ami nagyon megviselt. Sírni nem sírtam, de mindenképp ajánlom a zsepi beszerzését.

Összességében egy akciódús, kalandos regényt kaptam, ami egyre közelebb visz minket a sorozat lezárásához, ugyanakkor titkokat és megoldásokat is rejt magában. Az írónő újfent lenyűgözött a lényegre törő leírásaival, azzal ahogy a cselekményt alakítja, s a karakterek sokszínűségével és nem mindennapi megjelenésükkel. Annak kifejezetten örülök, hogy Iko is a helyére került, s végre a fanartok is értelmet nyertek számomra. Winter és Jacin, a negyedik kötet főszereplői is tiszteletüket tették e kötet alatt, de még nem tudom mit gondoljak róluk. Mindenesetre nagyon várom a következő részt, s remélem minél hamarabb olvashatjuk is. Ha egy igazán izgalmas és egyedi sorozatra vágysz, ami humoros is és komoly is, de egyben fantasy elemekkel tarkított sci-fi, akkor nagyon ajánlom a Holdbéli krónikákat, mert egy igazán kiemelkedő alkotás tele izgalmakkal, váratlan fordulatokkal, szerethető karakterekkel és mesés elemekkel. Retelling egy teljesen új köntösben és megvilágításban, ami olvasók millióinak a szívét rabolta már el.

" - Gondolod, hogy valaha is viszont fogsz szeretni?

  - Cress, nagyon édes vagy, de nem én vagyok az első srác, akivel valaha találkoztál? Gyere, állj fel szépen!"

" - Kicsinálsz, Cress! Mégis mikor tettem én bármit, ami hősiesnek tűnik? Az, hogy kimentettünk téged a műholdról, Cinder ötlete volt, és te voltál az, akinek köszönhetően nem haltunk szörnyet, amikor lezuhantunk, aki végigvezetett a sivatagon..."

" - Idióta vagy, ha utánamész! - torkolta le Jamal. - Addigra már úgyis eladják, és az az öreg nem fog érte kétszer fizetni. Tégy magadnak egy szívességet, és lépj tovább! Hiszen csak egy kagyló holdlakó, ennyit nem ér!

 - Ha őszintén így gondolod - dugta vissza korábbi helyére a fegyvert Thorne -, akkor  nem ismered fel a valódi értéket, még akkor sem, ha kiszúrja a szemed."

" - Elnézést, bocsánat, ne is foglalkozzatok velem, csak beugrom ide... Ó, nahát, szia! - köszönt egy kifejezetten jóképű, Kaira hasonlító droidnak, aki a többiekhez hasonlóan szintén nem reagált. - Vagy mégsem - motyogta, ahogy elnyomakodott mellette. - Elnézést, egy kis helyet, ha kérhetem!"

"Hanem mert a valódi Carswell Thorne erőt adott neki a sivatagban. Eljött érte, amikor elrabolták. megcsókolta, amikor minden remény odaveszett, és a halál küszöbén jártak."

 🛒 Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!

Kylie Scott: Trust - Bizalom

 " - Nehogy elfelejtsd a kukoricachipset! - kiabálta Georgia a kocsija ablakából kihajolva."

*

A ​fiatalság a tapasztalatszerzésről szól: milyen az, amikor először lógsz a suliból, amikor először leszel szerelmes… és amikor először nyom valaki fegyvert a fejedhez. Miután a tizenhét éves Edie-t a helyi bolt kirablása közben túszul ejtik, az élete alapjaiban megváltozik. 

Elege lesz a magániskolájában uralkodó sznobizmusból és gúnyolódásból, és átiratkozik a helyi állami gimibe, nem sejtve, hogy ott találkozik Johnnal, aki az életét is kockára téve megmentette őt. 

Miközben Edie élete sokkal intenzívebbé válik, John éppen jó útra akar térni évekig tartó bulizás és drogdílerkedés után: nem késik az órákról és a jövőjét tervezi. Kettejük között egy valószerűtlen szövetség alakul ki: John megvédi Edie-t a hülyeségektől, és segít neki tágabb perspektívában gondolkodni. De amikor még egy „első” dologban segít neki, mégpedig abban, hogy elveszítse a szüzességét, a barátságuk bonyolulttá válik. 

Közben újra abban a veszélyes világban találják magukat, amit alig tudtak túlélni. Elsőre még szerencsésen megoldották, de most már többet veszíthetnek: egymást.

Kylie Scott írásai mindig jókor találnak meg, és ez a Bizalommal sem volt másképp. Először a borító vonta magára a figyelmemet, hiszen ezzel a fekete-szürke háttérrel és a kék színnel egyből odavonzza a figyelmet és hiába félmeztelen pasi van rajta, nem lesz emiatt olcsó. Eleve is odáig vagyok ezekért a csodákért és a Trust borítója is ilyen. Ízléses mégis szexi. Tökéletes John, aki garantáltan elrabolja a női olvasók szívét. Aztán a borító után elolvastam a fülszöveget és tudtam, hogy nekem ezt olvasnom kell.

Már a kötet eleje lesokkolt és mély gondolatokat ébresztett bennem. Kyle Scott már az első fejezetekkel velős gondolatokat közvetít és ez végig kihatással van a regényre. Elgondolkodtató, de egyben gyors lefolyású, könnyen emészthető olvasmány is. Hozza a már megszokott stílust, amit elvárok az írónőtől, és egy percig sem akarja másnak mutatni magát, mint aki. Az különösen tetszett, hogy nem menekült el a problémák elől, hanem szembesített minket vele, és a regény kibontakozásával összhangban adja át a Trust mondanivalóját. Imádtam olvasni és szerettem benne, hogy mindent őszintén írt le, nem akart tökéletes lenni, a karaktereivel sem erre törekedett, mégis értékeket és gondolatokat adott át a regényével. Maga az alapsztori már az első oldalakon beszippantott és nagyon kíváncsivá is tett, hogy mit fog ebből az egészből kihozni az írónő, s ha voltak is fenntartásaim, azok elég hamar el is párologtak. Többet között az életről ír, az elfogadásról, a bántalmazásról, a függőségről, az élet jó és rossz oldaláról, az iskolai megfélemlítésről és arról, hogy legyünk akárkik, megérdemeljük a teljes életet és a boldogságot. A kötet egy szálon fut, mégis két karakter életútját mutatja be. Nemcsak Edie-n van a hangsúly, hanem Johnon is. 

Edie-n keresztül lehetünk szemtanúi a tökéletlenségnek, ami nem jelenti azt, hogy kevesebbek lennénk a többieknél, sőt pont amiatt, hogy nem tökéletes, hogy nem egy modell alkat, lett annyira szimpatikus már az elején és végig azt éreztem, hogy akár rólam is írhatott volna az írónő, kivéve a fegyveres rablós dolgot, mert az nem történt meg velem, de én is voltam ugyanúgy bizonytalan magammal szemben, nem hittem el, ha valaki érdeklődött irántam, s ezzel azt mutatja meg az írónő, hogy lehetünk bárkik, nézhetünk ki bárhogyan, az élet ott van előttünk, csak meg kell ragadni és átélni, megtapasztalni azokat az eseményeket és fontos momentumokat, amit elénk sodor. 

Aztán ott van John, a cuki rosszfiú, akit nem lehet utálni, aki elég hamar belopja magát a szívedbe és akin keresztül láthatjuk azt, hogy a legmélyebb gödörből is van kiút, folyamatosan fejlődünk és semmi sincs kőbe vésve, lehetünk akárkik, előttünk áll az élet és ha van bennünk elég akaraterő bármilyen skatulyából ki tudunk lépni. Emellett a traumák feldolgozása, a beilleszkedés és társadalmi sztereotípiák földbe tiprása is fontos szerepet kap. 

A Trust megmutatja, hogy nem kell ahhoz pompom lánynak lenni, hogy megkapd az áhított fiút és nem kell mások véleményét kőbe vésett szentírásként kezelni. A kötet megtanít szeretni és szeretve lenni. Megtanít arra, hogy fogadd el azt, aki vagy és hozd ki ebből a maximumot. Megtanít arra, hogy élj az álmaidnak, állíts fontossági sorrendet és szórd ki az életedből azokat, akik gátolnak vagy épp azokat, akik visszahúznak. Emellett arra is rámutat, hogy legtöbb esetben a bajban ismerszik meg az ember igaz barátja, s aki a te szerencsétlenségeden akar nyerészkedni, annak jobb minél előbb elengedni a kezét és más emberek felé nyitni. 

Mindezt Kylie Scott középiskolai közegbe helyezte el, s emiatt nem lett kevesebb a regény, hiszen pont ez az a réteg, akinek szüksége van az iránymutatásra és arra, hogy rájuk is odafigyeljen az ember. Szerettem a karaktereket, szerettem a cselekményt és szerettem, ahogy a kellő helyeken találtak el a gondolatok és ahogy egyre jobban kibontakozott a lelki szemeim előtt a cselekmény. Ami pedig a szerelmi szálat illeti, szerintem nagyon aranyos volt és jót tett a kötetnek, hogy ennyire lassan bontakozott ki, hogy volt varázsa és nem egyből a kötet elején akarta letuszkolni a torkunkon az írónő, mert így a maga nemében sokkal szerethetőbb lett. 

Összességében nagyon szerettem és sokkal több mindent adott ez a kötet, mint amire számítottam. Értéket adott és közvetített, fontos dolgokat helyezett az események középpontjába és nem egy helyen vetette be a lehengerlő stílusát, ami egyszerre tette letehetetlenné és igazán különlegessé a kötetet. Nem volt túl nyomasztó, még a keményebb témák ellenére sem, sőt minden egyes mozzanatot, eseményt és jelenetet önmagához hűen írt és mutatott be az írónő. Egy percig nem éreztem azt, hogy valami nincs a helyén, mert ahol kellett a végletekig komoly maradt, de ahol feszültségoldásra volt szükség ott bevetette a humor eszközét. A kötetnek a barátokból szerelmesek vonal (friends to lovers) igazán jót tett és emiatt is annyira keserédes maga a történet, van benne bánat is, de örömteli pillanatok és az első szerelem varázsa is, ami miatt sok helyen már-már bájos volt a történet. Maga a cselekmény nagyon pörög, a kezdeti lassúság helyét átveszi egy gyorsabb tempó, ami arra ösztökél, hogy minél előbb fejezd be a kötetet és tudd meg mi lett Edie és John történetének a vége.

"Azt kívántam, bárcsak tényleg gyilkos bálna lennék. Akkor leharapnám Kara fejét, és strandlabdának használnám. Ki tudja, lehet, hogy a búrája amúgy is csak forró levegővel van tele."

" - Fura - mondtam az elsuhanó házakat nézve. - Most már tudom, mennyi mindentől félhet az ember, és ez megrémiszt. Másrészt olyan érzésem is van, hogy azok után, amit átéltem, mindent túl tudok élni. Úgy értem, hogy mitől kellene félnem? Fura, nem?"

" - Másrészt aligha van értelme úgy életben maradni, ha közben nem akarod rendbe hozni a dolgokat. - Komolyan csengett a hangja, és az arckifejezése is komoly volt. - Nem így van?"

"Fütyültem a baconos és juharszirupos palacsintára, nekem Johntól csorgott a nyálam."

" - Miért más szabályok érvényesek rád és rám?

 - Mert még soha nem találkoztam olyan lánnyal, akire vigyázni szeretnék."

 🛒 Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!

Meghan Quinn: Három vakrandi (Számok és randik 1.)

" - Csak mondjam be a nevemet?"

*

„Jó reggelt, Malibu! Újabb gyönyörű napra ébredtünk itt a nyugati parton. Én Noely Clark vagyok, ez pedig a Húspiac adása…” Amikor a feltörekvő helyi étterem, a Vakkóstoló reklámszakembereiben felmerült a kérdés, vajon melyik dögös helyi celebet kérjék fel a már amúgy is felkapott kajálda népszerűsítésére, nálam jobb alanyt keresve sem találhattak volna. 

Vagány? Pipa Egyedülálló? Pipa Szereleméhes? Pipa 

Azonnal lecsaptam a lehetőségre. Javíthatatlanul romantikus és rendkívül elfoglalt dolgozó nő lévén eddig még nem sikerült rátalálnom álmaim férfijára, így hát kapva kaptam az alkalmon. 

Aztán jöttek a randik – három nagyon különböző, nagyon kellemes, nagyon egyedi randi –, és most már csak egyvalami biztos… Bajban vagyok. „Jó reggelt, Malibu! Noely Clark vagyok, és súlyos döntés előtt állok. 

Melyiket válasszam: az Öltönyöst, a Lázadót vagy a Bajnokot?” A szerelem hálójában elsöprően vicces és romantikus modern változata.

Először a kötet címe hívta fel magára a figyelmemet, aztán megláttam, hogy szerepet kap benne egy hokis, és egyből tudtam, hogy ez a kötet nekem való. Igaz, ritkán olvasok arany pöttyös regényeket, viszont, ahogy egyre idősebb leszek, azt veszem észre, hogy megértem ezekre a történetekre is, és sokkal jobban tudom élvezni őket, mint teszem azt 18 évesen. Meghan Quinntől még nem olvastam, s részben emiatt is voltam kíváncsi a Három vakrandira, na meg a koncepció is megér egy misét szerintem. Egyedi, bájos, humoros és szem nem marad szárazon, na nem a sírástól, hanem a nevetéstől.

Kapásból, ha meg kellene válaszolnom azt a kérdést, hogy kit választanék, az Öltönyöst, a Lázadót vagy a Bajnokot, bajban lennék, de egyet kell értenem Noely döntésével, hiszen valószínűleg én is annál ragadtam volna végül le, akinél ő, de haladjunk szépen sorban. Először is, már a fülszöveg sejteti, hogy ez bizony egy nagyon szórakoztató kötet lesz, és nem is tévedünk nagyot, hiszen oldalról oldalra egyre többet nevetünk a cselekményen, egyre többet mosolygunk és boldogsággal töltenek el a váratlan helyzetek, s az is, ha a kezembe vehetem a könyvet és részese lehetek az eseményeknek. A kötet középpontjában egy csinos malibui műsorvezető áll, aki kicsit szeleburdi, ugyanakkor talpraesett és nagyon nem akarja a világért sem megtalálni a szerelem. Majd regisztrál egy új társkeresőre, s konkrétan innen veszi kezdetét úgy igazán a cselekmény. Eleinte nem tudtam mit is várjak tőle, vagy hogy egyáltalán legyenek e elvárásaim, de az a legjobb döntés, ha nincsenek és akkor nem lepődünk meg azon, hogy javarészt nem komoly, sokkal inkább derült égből villámcsapásként dönt le minket a lábunkról. A kötet maga 4 részre van tagolva, az első háromban megismerhetjük az Öltönyöst, a Lázadót és a Bajnokot. 

Mindenki megkapja a maga kis terét a kibontakozásra, s annak rendje és módja szerint, bele is szeretünk az éppen aktuálisba, ami azért is nehezíti meg a döntést, mert nem tudjuk kinek is drukkoljunk a továbbiakban. Velem legalábbis így történt, hiszen az írónő mind a három hímet olyan tulajdonságokkal vértezte fel, amik imponáltak, amik szimpatikussá és szerethetővé tették az adott karaktert. 

Először Jacket ismerhetjük meg, aki jóval több, mint amit az öltönye sejtet. Nemcsak komoly tud lenni, de érzéki és egyenesen szexi is. Nagyon szerettem ezt az első részt, s ezzel az első szerelem is kialakult. Aztán jött Beck, aki egyből levett a lábamról, pikáns és dögös volt. Elvarázsolt, de itt sem volt teljesen rendben minden. Majd jött a harmadik jómadár, Hayden, akit mondanom sem kell, hogy a felhevült állapotokat lehűtötte a jeges életmódjával és a cukiságával. 

Meghan Quinn nemcsak a hősnőjét készteti választásra, de minket is. Mind a három rész alatt szemtanúi lehettünk boldogságnak, vonzódásnak, de valami sosem klappolt, aztán jött egy csavar a történetben és teljesen úgy éreztem, hogy végig játszadoznak velem. Nagyon felkavarja a vizet az utolsó rész, s azt kell, hogy mondjam, amennyire féltem ettől a csavartól, annál inkább megszerettem és már látom, hogy ez kellett a kötetnek, ez a nem mindennapi fordulat, ami hol titokzatos, hol pedig már-már bosszantóan világos. 

Maga a regény nagyon olvastatja magát, kellemes kikapcsolódást nyújt és nem utolsó sorban ellazít, hagyja hogy ússz az árral és nem akar lehúzni, az a legfőbb szándéka, hogy fennmaradj a vízen és élvezd az utazást. S ez sikerült is neki. Felettébb megszerettem mind a karaktereket, s mind a regény cselekményét. Ahol kellett vicces volt, de a komoly és sorsfordító döntésektől sem riadt vissza. A romantika része hol finomabban kerül előtérbe, s hol keményebben, de az biztos, hogy vágyaktól terhes részekben ugyanúgy része lehet az olvasónak, mint finom, puhatolózó mozdulatokban. 

A humor és a szerelem eszközeit bevetve rabolja el a szíveket és dönti romba a mai randizási szokásokról kialakult képet. Ha egy szórakoztató regényre vágysz, ahol a szexi pasik, a humor és a titokzatosság alapkellék, akkor a Három vakrandi neked íródott. Nemcsak azért, mert könnyed a stílusa és van benne valami egészen természetes, hanem azért is, mert nagyon könnyen olvasható és teljes mértékben kikapcsol, és akár borral a kézben is simán olvasható egy hosszú nap után. 

Nagyon szerettem a kötetben, hogy nem akart túlságosan rózsaszín lenni, hogy nemcsak a randizás jó oldalát mutatta meg, hanem a bukkanókat is. Emellett imádtam azt a szarkasztikus légkört, ami Noely egész személyiségét körbelengi, és ami végig hű társa volt a regény alatt. Sziporkázó, ugyanakkor bolondos is. Annak ellenére is, hogy néhol kiszámítható, nagyon kedvelhető történet egy cserfes műsorvezetőről, aki a kötet végére vagy megtalálja az áhított szerelmet, vagy nem, de ez csak akkor derül ki, ha elolvasod Noely utazását a randiappon. S hogy vajon tud e választani a 3 tökéletes jelölt közül? Az csak az időzítésen és az írónő leleményességén múlik. Csupa humor, kacagás és jó hangulat. Ha ezek közül valamelyikre éppen szükséged van, ne gondolkodj kedves olvasó, könyvet a kézbe és merülj el Meghan Quinn szórakoztató regényében. Lezárásként pedig csak annyit, hogy ide a sorozat többi kötetével, mert ez az első rész fenomenális volt és még többet akarok ebből a humoros, de egyben szórakoztató és ellazító kötetből. Ha minden igaz, akkor a következő két kötet a parlagon maradt srácok történetét mutatja be, amikre iszonyúan kíváncsi vagyok.

"Ha Jack nem lenne, ki kellene találni. Eddig azt hittem, ilyen pasik csak a mesében meg a forgatókönyvírók fejében léteznek. De most itt van ő, teljes valójában, és újra találkozni akar velem. Gyorsan igent kell mondanom, amíg még nem késő."

" - Ha Chris Hemsworth beregisztrálna a Vakkóstolóba, azonnal megkérném Chadet, hogy készítsen nekem egy profilt, és reménykednék, hogy nem haragszik meg ezért a kis félrekacsintásért.

 - Chrisért szerintem még maga Chad is versenybe szállna."

"Hát ez nagyon fincsi! HokisSrác szendvicszabálás helyett inkább a konditeremben izzad. A mellkasára tapasztom a kezemet, az ujjaim a pólóját babrálják. Felnézek, és egy nagyon zavart, ám ismerős arc néz szembe velem."

" - Öltönyöstől a Lázadóig, Lázadótól a Bajnokig. Érdekes útvonal. Ki mozgatott meg a legjobban?"

 🛒 Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!

J. Bengtsson: Cake - Egy szerelem története (Cake 1.)

"2014. május 30-án reggel még csak egyszerű huszonhárom éves pénzügy és számvitel szakos hallgató voltam az Arizonai Állami Egyetemen, aki a nyári szünet első heteit élvezte."

*

Lehet, ​hogy Jake McKallister rocksztár, de annyi biztos, hogy nem átlagos. Fiatal kamaszként borzasztó bűntett áldozata lett, és ezt azóta sem heverte ki. A munkájába temetkezett. Ha nem lett volna a zene, amiben elmélyülhetett, talán túl sem éli. 

A karrier és a siker könnyen jött számára, a szerelem annál kevésbé. Mikor a szókimondó és életigenlő Casey Caldwellt kérik fel a híresen zárkózott zenész kísérőjének egy közös barátjuk esküvőjén, Casey a legrosszabbra számít. Mégis, milyen közös témájuk lehet? 

Casey, a szószátyár, Jake, a magába forduló, zárkózott. Jake élete a zene körül forog, Casey még tisztán énekelni sem tud. A lány gyerekkora maga volt a boldogság, a srácé a média által szétcincált rémálom. 

És mégis, nyilvánvaló különbségeik ellenére, Jake és Casey egymásra talál, és Casey fénye beragyogja Jake sötét gondolatait. De vajon elég erős lesz-e a szerelmük, hogy legyűrje a fiú sötét múltjának romboló terhét? 

J. Bengtsson egy óriási vörös fenyőkkel körbevett házban nőtt fel Észak-Kaliforniában. Mindig arról álmodott, hogy többet lásson a világból, ezért az egyetem első évét külföldön töltötte Európában. Sokkal többel tért haza, mint arra valaha is számított: egy svéd fiú szerelmével. Ezután több év kontinensek közötti ingázás következett, míg végül összeházasodtak, született három gyermekük és letelepedtek Dél-Kaliforniában. A Cake J. Bengtsson első regénye.

Csupa jókat hallottam már erről a könyvről és a megjelenést következően egyből fel is került a kívánságlistámra. Már azzal levett a lábamról, hogy rocksztár románc és a fülszöveg is nagyon érdekesen hangzik. Első pillanatra szerelem volt, és olvasás után is csak azt tudom mondani, hogy ez a kötet legalább annyira édes, mint egy finom torta. Ahol kell, ott bőven van töltelék, de ha épp úgy hozza a szükség, keserű is tud lenni a sok tejszínhab alatt. Borzasztóan édes, ugyanakkor meg is szakad tőle a szíved.

Nem túlzok, ha azt állítom, hogy az idei év egyik nagy kedvence lett J. Bengtsson regénye, mivel alapjáraton is odáig vagyok azokért a történetekért, amiben egy egyszerű lány összejön egy híres zenésszel, az meg csak hab a tortán, ha ez a zenész helyes, szexi és rocker is. Már itt levett a lábamról az írónő, s még nem is igazán merültem el a történetben. Maga a cselekmény elég viccesen kezdődik és ez a hangulat végig uralkodik a köteten. Az első 100 oldalon déja vu érzésem volt, és rendesen megborzongtam, ahogy olvastam. Imádom, ha egy történetben van valami, ami már az első fejezetek után megfog, ha van többlet jelentése, ha közölni akar valamit, s ha közben még édes is, akkor már nyert ügye van nálam. A Cake pontosan ilyen. Egy olyan történet, amit érdemes elolvasni, amit érdemes levenni a polcról és odaadni a barátoknak, ajánlani az ismerősöknek, mert nemcsak kikapcsol, de gondolkodóba is ejt. Emellett szerethető, humoros, igazi rózsaszín felhős szerelmi történet, ami egy idő után nemcsak cuki lesz, hanem komoly, sebzett, szomorú és szívet szaggató is. Nem egy tipikus Rubin Pöttyös, de kétség kívül nagyon is illik a sorozat elemei közé. 

Casey és Jake története már az elején elsöprő, epikus és nem túlzok, ha azt állítom, hogy a kezdeti szorongás után igazi felüdülés, tisztára mint egy tündérmese, de mint minden tündérmesében itt sem minden csupa vidámság és kacagás, s bizony, ahogy haladunk előre úgy tárja ki előttünk a lelkét az írónő és úgy mutatja meg azt, hogy miért is írta meg ezt a történetet, miért vetette a gondolatait a lapokra és miért érezte úgy, hogy ezt a kötetet meg kell ismernie az olvasóközönségnek is. 

Úgy érzem, hogy nemcsak egy egyszerű szerelmes sztorit kaptam, hanem annál jóval többet. Rávilágít az emberek valódi alakjára, megmutatja milyen az élet kemény oldala, milyen a küzdeni akarás és milyen az, ha a sok rossz után valami egészen egyedülálló is történik az emberrel. Sokszor nem tudhatjuk mi lapul a mélyben, az ember múltjában, s ezzel a regényével az írónő alaposan felkavarja az állóvizet, s még ha szépen lassan is, de ledobja közénk a bombát és türelmesen kivárja, hogy robbanjon, mi pedig összeomoljunk a súlya alatt. 

Egyszerre öröm és boldogság olvasni a Cake-t és egyszerre fájdalmas és nehéz is. Sokszor mosolyog rajta az ember, de legalább ugyanennyiszer össze is facsarodik az ember szíve, és nem tudja hova rakni a lelkében kavargó érzéseket, gondolatokat és kérdéseket. Borzalmasan megindító és szívszorító történet egy egyszerű lányról és egy terhes múlttal rendelkező zenész egymásra találásáról és szerelméről. 

Nagyon sokat ad, s még annál is többet vesz el, hiszen nem egyszer borzaszt el és nem egyszer akarja kitépni a szíved a helyéről, de még így is boldog pillanatok, vicces vagy éppen szórakoztató események és érzelmes jelenetek kereszttüzében találhatja magát az ember. Szerettem nagyon a történetben, hogy lépésről lépésre épült fel, hogy nem akart egyszerre lesokkolni és szépen lassan adagolta az információkat. 

Ami a karaktereket illeti, szinte mindenkit nagyon megkedveltem, de Casey és Jake párosa mindent vitt. Az első kedvenc pillanatom velük kapcsolatban az, amikor leesett miért is lett Cake a kötet címe. Casey tipikusan az a szomszédlány, aki a maga szépségével és természetes jellemével veszi le az embert a lábáról, és aki a rendkívüli humorával vonzza magához a körülötte állókat. Aztán ott van Jake, aki borzalmas, szörnyű múlttal rendelkezik, s akinek meg kellett küldeni az életben maradásért, s aki emiatt zárkózott, nehéz kiismerni, de ha megnyílik kenyérre lehet kenni és igazi édes pofa. A kötet ezen felül a maga nemében nagyon különleges, nem az a szokványos regény, amit ebben a zsánerben megszokhattunk, s pont amiatt is olyan jó. Tökéletes a kezdés, egyből megragad, a kötet közepe is tovább szítja a kíváncsiságot, majd a kötet vége végig sakkban tartja az olvasókat és elbizonytalanítja őket a happy enddel kapcsolatban. Nem egyszer nevettem a köteten, s nem egyszer szorult össze a torkom. Nagyon érzelmes, valódi érzéseket közvetít, szexi, ahol kell vidám, de a komolyságot sem veti meg és végig hű marad önmagához. Régen olvastam ennyire megkapó és egyedi szerelmi történetet, ami ennyire levett volna a lábamról és ami ennyire mélyen érintett volna.

" - Jaj, menj már, Jake! Tökre egymásra vagytok hangolódva. Te is tudod. Ő is tudja. A rohadt aranyhalak a recepció halastavában is tisztában vannak vele!"

"Utáltam, hogy egy másik férfi élvezheti Casey figyelmét. Bejövök neki, tudtam. És nekem is bejön ő. Szóval mi a tökömért üldögélek én itt, miközben az a seggarc épp befűzi? Úristen, mekkora marha vagyok! Konkrétan a srác karjaiba löktem..."

" - Vezetek, marharépa, nyugi van! Ja, és csak szólok, ha lekéssük a gépet, az a te hibád!"

"Megérintettem az arcát. Egyetlen férfi mellett sem éreztem még magam ennyire különlegesnek, ahogy ennyire bizonytalannak sem. Annyi mindent szerettem volna mondani neki. De nem most volt az ideje."

" - Néha abban kell megtalálni a boldogságot, amink van. És neked rengeteg mindened van: családod, aki szeret téged, hihetetlen karriered és egy csodálatos lány, aki imád."

 🛒 Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!