Elizabeth Lim: Ez hát a szerelem (Sorsfordító történetek)

 "Az év ezen időszakának legfőbb eseménye közelgett - minden hajadon lány hivatalos volt a bálba, melyet György király palotájában rendeztek."

*

Mi lett volna, ha Hamupipőke sosem próbálja fel az üvegcipellőt?

Hamupipőke hősiesen tűrte sorsát, de eljött a perc, amikor képtelen továbbra is eltitkolni, hogy hiányzik neki a herceg, és mostohájával is végképp elviselhetetlenné vált az élete. Nagy döntésre szánja el magát: varrónőnek jelentkezik a palotába. Azonban amikor a király udvarban vendégeskedő nővérének szolgálatába áll, fültanúként egy nagy összeesküvés közepén találja magát. 

A konspirálók nem csupán a király és a herceg hatalmára törnek, de a tündérek is az ármánykodásuk céltáblái, így Hamupipőke Tündérkeresztanyja is veszélybe kerül. Hamupipőkének meg kel találnia a módját annak, hogyan állítsa meg a cselszövőket még mielőtt túl késő lenne…

A kötet a Manó könyvek gondozásában jelent meg csodaszép rózsaszín élfestéssel. Alapesetben a rózsaszín nem a kedvenc színem, de ennél a kötetnél nagyon szépen harmonizál a borító színvilága és a rózsaszín él. Tökéletesen kiegészítik egymást és egy kis pluszt is adnak a kötetnek.

Hamupipőke meséje senki előtt sem kellene, hogy újdonság legyen, de ha mégis, akkor elöljáróban annyit érdemes tudni, hogy adott egy bál, egy herceg és egy szolgasorba taszított lány, tökhintóval, egerekkel és üvegcipellővel megspékelve. Az írónő ezt a klasszikusnak számító mesét írja át, s kihagyja azt a részt, amikor Hamupipőke felpróbálja az üvegcipellőt és ő lesz Károly herceg mennyasszonya. Az eredeti mese valahol itt ér véget, de az Ez hát a szerelem pont itt kezdődik, nincs lehetősége Hamupipőkének felpróbálni a cipellőt, más fordulatot vesz a cselekmény és innentől lesz csak igazán izgalmas. Bevallom nekem az írónő által továbbgondolt változat jobban bejön, mint az eredeti, mivel Cinderella nem az a gyámoltalan kislány már, nem várja, hogy megtalálja a herceg, nem számít segítségre, hanem erős nőhöz méltóan a saját kezébe veszi a sorsát és nem hagyja, hogy holmi hercegecskék döntésétől függjön a saját sorsa. Ez a feministább megközelítés könnyen befogadható, emészthető és sokkal izgalmasabb, mint az eredeti. Eddig 3 Sorsfordító történetet olvastam és az Ez hát a szerelem tetszik eddig a legjobban, itt engedte csak el igazán magát az írónő és itt mutatja meg először, hogy mikre is képes, a Mulán alatt nem éreztem ezt a kreativitást, mint a Cinderella alatt és hiába átírás, avagy tovább gondolás, ha a megszokott alapok maradnak és a sztori is izgalmasabb, az számomra egy teljesen új és szerethetőbb mesét ad. 

Maga a cselekmény furfangos, tündérmesei elemekkel tarkított, szerethető, erős, mégis hercegnős, kicsit bolondos, ábrándos, de nagy meglepetéseket is tartogat. A középpontban Hamupipőke áll és nagyrészt az ő szemszögéből kísérhetjük figyelemmel az eseményeket. De mellette más karakterek is teret kapnak a bizonyításra. A kötet többek között arra keresi a választ, hogy ha Hamupipőke nem próbálja fel a cipellőt, akkor vajon hogy alakult volna a sorsa? Vajon akkor is összefutott volna a herceggel? 

Vajon, akkor is egymásba szerettek volna? És a mostohával mi van? Élné tovább a kis világát vagy addig gyötörné Ellát, amit vége nincs és teljesen uralma alá nem vonja szegényt? Ezekre és még sok másra is választ ad a kötet egy csipet mágiával és tündéri varázzsal karöltve. A kötet ott válik igazán izgalmassá, ahol végre Hamupipőke kilép a komfortzónájából és kezébe veszi a sorsát. Nemcsak egy egyszerű regénnyel van dolgunk, hanem egy olvasmányos, szerethető, karakterekben és igazságokban gazdag történettel. 

A szerelmi szál lassan bontakozik ki, végig előttünk van, de ármányokkal és cselszövésekkel felturbózva. Emiatt lassabb, de annál édesebb és sokáig fenntartja az olvasók figyelmét. Persze nem minden cukormázzal van körbehintve és a kötet bőven tartogat meglepetéseket is. Nem egy negatív karakter kerül előtérbe, nem egy olyan fordulat csavar a sztorin, amit előre nem láthatunk, de ezek miatt is olyan könnyű haladni vele és egyáltalán nem csalódtam benne, szerettem, mert lélekben újra gyerek lehettem, az egyik kedvenc mesémet élhettem újra és minden egyes újítás úgy volt jó, ahogy azt az írónő megálmodta. 

Nincsenek benne túlzások, annyira természetes maga a cselekmény is, mintha ez lenne az eredeti verzió hosszabb kiadása. Minden egyes oldallal egyre többet és többet ad, olyan nem várt fordulatokat vet be, amik felrázzák az eseményeket és amik szépen lassan a kellő mederbe terelik a sztorit. A karakterek közül természetesen Ella és Károly kerültek hozzám a legközelebb, de Ginevra személyét is nagyon megszerettem. 

A legutáltabbak pedig a mostohák és a Nagyherceg. Szívem szerint kihagytam volna őket a történetből, de akkor meg túl egyszerű, túl rózsaszín lett volna minden és ők adják a kötet fűszerezését. Szerves részei annak, még ha utálja is őket az ember, hiszen ha nincsenek rosszakarók, akkor a boldogság megtalálása és a happy end sem olyan édes. A küzdelmek és az érzések igazi lavinaként rombolják le a negatív energiákat és utat törnek a fény felé. Ami pedig magát a cselekmény lezárását illeti valahol számítottam rá, plusz meg is döbbentem, de nincs tündérmese áldozatok és mesés befejezés nélkül. Összességében nagyon élveztem, várom a következő átdolgozást és ha mindig is azt képzeltétek, hogy majd egyszer hercegnők lesztek és eljön értetek a herceg, olvassátok el az Ez hát a szerelmet és rájöttök arra, nem kell semmilyen herceg a boldogsághoz, mert a boldogság kulcsa ti magatok és a sikereitek a kulcs. Semmilyen herceg nem tudja elérni, hogy kiállj magadért és a kezedbe vedd az irányítást. Ehhez te és az akaraterőd kell. Az Ez hát a szerelem igazi lelki tuning, ami egyszerre kapcsol ki, melengeti meg a szívedet és megmutatja mekkora játékos is a sors.

" - Ne köszönd. Bárcsak többet tehetnék! - A tündér gyöngéden Hamupipőke vállára tette a kezét. - Légy bátor, kedvesem. A boldogág felé vezető út nem mindig könnyű. Most mennem kell."

" - Nem vennék mérget rá, hogy az apád emlékszik erre. Különben is, jó lenne, ha ismét bemutatna az egész udvar előtt, hogy emlékeztethessem a régi ellenségeimet, hogy még mindig élek és virulok!"

" - Tedd, ami boldoggá tesz, Hamupipőke. Ezt kívánom neked. Mikor először eljöttem hozzád, ezzel szerettem volna segíteni neked. Menj el a bálba az új barátaiddal, vegyél fel egy csinos ruhát, és táncolj hajnalig. Szökj ki a királyi kertbe, és igyál egy teát a holdfényben. Vessz el Valors utcáin, és költs valamennyit a fizetésedből olyasvalamire, amire mindennap öröm ránézni. A legkisebb dolgokat is megéri kiélvezni, hisz nagyobbak felé visznek."

" - A hattyú volt édesanyám kedvenc madara. Mindig arról mesélt, hogy ha egyszer szerelmesek lesznek, örökre párban maradnak."

Köszönöm szépen a Manó Könyvek Kiadónak a recenziós példányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 20%-os kedvezménnyel!