Borbás Edina: Zárva

Két zárkózott lélek egy érintésmentes világban 

A 2000-es évek elején végigsöprő világjárványok új időszámítást hoztak az emberiség életébe. 2034-re természetessé válik az érintésmentes lét és a kéthetes karanténprotokoll, ami bármikor, bárhol bekövetkezhet. 

A 24 éves Michelle állásinterjúra siet San Francisco legmodernebb toronyházának legfelső szintjére, ám a lift a harminckettedik emeleten megáll, és Orix, a ház mesterséges intelligenciája bejelenti a karanténállapotot. Az ismeretlen utastárs, Bruce, azonnal tudja, mi vár rájuk, hisz ő alkotta meg a rendszert: két hétre a toronyház „fogságába” estek… 

A hallgatag, távolságtartó sztárprogramozó férfit és a fájdalmas titkát mélyen őrző lányt Orix összezárja a harminckettedik emeleten, és az idegenekből hirtelen lakótársak válnak… 

Gyűlölet, szenvedély és egy gyötrelmes titok kerül felszínre a lelket próbáló két hét során Borbás Edina új regényében.

Amióta megpillantottam Borbás Edina új regényének fülszövegét, azóta el szeretném olvasni. Az Álomgyár kiadónak köszönhetően lehetőségem nyílt előolvasni a kötetet és biztos vagyok benne, hogy nemcsak én vagyok teljesen odáig a történetért, hanem olvasók százai is odáig lesznek, amint megjelenik a kötet és elvesznek a cselekmény sűrűjében.

Rekordidő alatt, cirka másfél nap alatt kivégeztem a Zárva történetét. Nemcsak megfogott már az első oldalakon, hanem magához is láncolt a pörgős, részletgazdag és letehetetlen cselekményével. Nehezen tudtam elszakadni a világától, hiszen az érintés mentes életet, egy vírus elszabadulásának következményeit és a mesterséges intelligencia, a tudomány témakörét boncolgatja. Nem is lehetne ennél valóságosabb, hiszen 2020 is egy vírusról szól, a védekezésről és a túlélésről. Nagyon időszerű és hiába van sok hasonlóság kitaláció és valóság között, odaszögezi olvasóit a lapokhoz és a folyton pörgő események hálózatával tartja fogva őket. Már az első oldalak után villan a fejünkben a felismerés, ez is egy lehetséges jövőkép, hiszen ki tudja, hogy alakul a világ képe, hogy leszünk képesek legyőzni a mindennapos fenyegetettséget és vajon mi lesz az emberiség sorsa. Nagyon érdekes elméletet boncolgat az írónő emellett a regényében, többek között erkölcsi, morális kérdéseket vet fel és legjobb tudása szerint meg is válaszolja őket. Hétköznapi formában, sokak által foglalkoztatott kérdéseket tesz fel, a mesterséges intelligenciát is fejezetről fejezetre helyezi egyre jobban előtérbe és minden egyes oldallal új oldalát mutatja meg. 

Ez az első Borbás Edina regényem, de az biztos, hogy nem az utolsó. A Zárva kötet Michelle és Bruce történetét meséli el, megmutatja mi történik, akkor ha összezárunk két embert és olyan normák szerint "neveljük" őket, ahol tartani kell a másfél méter távolságot és minden érintkezés tilos és bűnös gondolat, sőt büntetik is. Az írónő egy olyan sci-fihez hasonló világot alkotott meg a regénye alatt, ahol a robotika mindennapos dolog, ahol az emberek virtuális térben érintkezhetnek csak és ahol minden szürke és egyforma. 

Az emberek besorolás szerint élnek, pontokat vonnak le tőlük cselekedeteikért és így lépegethetnek a társadalmi létrán. De vajon mi történik akkor, ha ez az élet már nem elég, ha többre vágynak karaktereink? Mi történik, akkor ha már nemcsak a vírus jelent veszélyt, hanem a mesterséges intelligencia, a mesterségesen megalkotott tudat? Mi van akkor, ha elkezdenek érezni egymás iránt az emberek egy érintés mentes világban? 

Mi van akkor, ha felborul a dolgok rendje? Mi van akkor, ha tudatra ébred a mesterségesen megalkotott intelligencia és mi van akkor, ha saját elképzései vannak és meg is akarja alkotni azokat? Mi van akkor, ha ... Nagyon sok kérdés és nagyon sok válasz, de egy közös bennük, mégpedig az, hogy ez a kötet kérdéseket, kételyeket vet fel és csak remélni tudjuk, hogy a mi valóságunk nem ilyen lesz. Maga a cselekmény szerteágazó, szépen kidolgozott, tudományosan megalapozott és igazi mestermű a műfaj rajongói körében. 

Nem egy hosszú regény, de velős gondolatokat ültet el, arra ösztönzi az embert, hogy becsülje meg azt, amije van és legyen hálás, még akkor is, ha ez néha baromi nehéz. Szerettem olvasni a kötetet, mivel kikapcsolódást nyújtott, képes volt beszippantani, képes volt arra, hogy ne figyeljek másra, csak rá és nem utolsó sorban elkápráztatott. Az írónő nagyon jó munkát végzett, alaposan utánanézett információknak és nem hagyta ezeket az információkat elsüllyedni a szavak útvesztőjében.

Ami magát a kötet felépítését illeti, két hét eseményei tárulnak a szemünk elé, napról napra, szépen lépésről lépésre építi az írónő a cselekményt, a karaktereit, ha kell formázza őket, de attól sem riad vissza, hogy új érzéseket, sugallatokat és gondolatokat ültessen el bennük. Michelle már az elejétől kezdve nagyon szimpatikus volt, s nemcsak amiatt, mert az írónő a színesbőrűekre is hangsúlyt helyez, hanem azért mert egy ítélkezés mentes világot alkotott meg, ahol még így is harcolni kell a kinézetünk miatt, s ahol mégsem mindenki olyan egyenlő, mint azt a rendszer hangoztatja. Fejezetről fejezetre egyre jobban közelebb éreztem magamhoz Michellet, vele együtt lélegeztem, éltem át új dolgokat és láttam meg a szöveg mögött rejlő tartalmat. Bruce eleinte unszimpatikus volt, aztán fokozatosan kinyílt és megkedveltette magát velem. A kötet érzelmi része is nagyon erős, nincs elsietve, teljesen hiteles és igazi felüdülést jelentettek az apró megmozdulások és az érzelmek kifejezésének módszerei. Ezenfelül elmondható, hogy nem egy sablonos sztorival örvendeztet meg minket az írónő, nem ugyanazt akarja újra és újra megírni, amit már mások megírtak, hanem egyedit és maradandót tett le a Zárva kötettel az asztalra. Egyedül a lezárással vannak problémáim, mégpedig az, hogy olvastam volna még tovább. Nem lehet így vége, egyszerűen nem. Nagyon remélem lesz folytatása, mert ezzel a lezárással nem elégedem meg. Bőven van benne még potenciál egy esetleges folytatásra.

"Itt állok szemtől-szemben azzal az emberrel, aki a világ legfejlettebb mesterséges intelligenciáját hozta létre, és a gépe rám féltékeny? Egészen szürreális ez a gondolat."

" - Ki a fene gondolná, hogy egy egyszerű tévé bekapcsolásához rakétamérnöki diploma kell - dobom el megadóan a távirányítót a fotelbe."

" - Hm. A mosoly mellé kávét is kapok. Azt hiszem, megtartanálak, ha android lennél. - vigyorog ő is, és próbálja kifürkészni a reakciómat, mert érzi, ezt a megjegyzést akár sértésnek is vehetném."

" - Érdekes, amint mondtál a mostani tetoválásokkal kapcsolatban. Nem olyan véglegesek... Talán ez a baj a világgal. Minden csak látszat és semmi sem valódi."

" - Minden lehetséges Michelle! Minden."

Köszönöm szépen a kiadónak és az írónőnek az előolvasási lehetőséget! Ha neked is felkeltette az érdeklődésedet a regény ide kattintva előrendelhető 25%-os kedvezménnyel!