K. M. Holmes: Miénk a pillanat (Tiéd a főszerep 2.)

"Los Angeles repülőtere. A csomagomért nyúltam és leemeltem a bőröndömet a szalagról. Nehéz volt, az hét szentség."

*

Bűvölet zongoraszóra

Helena Jones azért érkezik Los Angelesbe, hogy interjút készítsen barátnője, Camie nagy sikerű filmsorozatának szereplőivel. Arra azonban nem számít, hogy az élete hamarosan a feje tetejére áll. Az interjú helyszínén szembetalálkozik egy ismerős, igéző szempárral, melynek tulajdonosa Nathan volt, akivel élete legperzselőbb éjszakáját töltötte évekkel ezelőtt, majd a férfi szépen felszívódott.

Ám a véletlenek sorozata még csak most kezdődik. Egy bárban, ahol zongorahangok kíséretében változik meg minden körülötte, rábukkan apja titkos múltjára és újra Nathan bűvkörébe kerül. Vajon meddig lesz képes harcolni az érzelmeivel és ezzel a lélegzetelállító pasival? Van kiút a kétségbeesett sóvárgásból?

Ha csak hárítania kell, az menni fog – véli Helena.

Vagy mégsem?

K. M. Holmes második regénye perzselően szenvedélyes és titokzatos történet, melyet az Angyalok városa különös és csillogó világa csak még izgalmasabbá varázsol.

Az írónő már az első debütáló regényével megvett magának kilóra, bizonyította a rátermettségét, s kétségem sem volt afelől, hogy bizony én még akarok olvasni tőle. Többre van szükségem, mint Miguel, kell Damien, majd röppent a hír, hogy Nathan történetén dolgozik és én már akkor éreztem, hogy ha törik, ha szakad én bizony elolvasom. Ezúttal is szeretném megköszönni, mind az írónőnek, s mind a kiadónak a bizalmat, hogy a Miénk a pillanat előolvasója lehetettem.

Már ahogy elkezdtem a regényt fülig ért a szám, össze-vissza vigyorogtam és nem bírtam magammal. Belevetettem magam az olvasásba és magához láncolt a történet. Nem volt elég az, hogy már az első oldalak után egyre többet és többet akartam, egyszerűen annyira a rabjává tett, hogy csak nagy nehézségek árán sikerült letennem és gondolkodnom rajta, mert bizony ez nem az a regény, amit csak elolvasol, aztán lesz valahogy. Nem, ez az a regény, ami gondolatokat ébreszt benned, ami érzéseket vált ki belőled és ami megköveteli magának a megérdemelt figyelmet. Az írónő nemcsak egyszerűen megírta Nathan és Helena történetét, hanem beleadott anyait-apait, megmutatta, hogy mennyire tehetséges, mennyire van hozzá érzéke. Igen, levett a lábamról. Imádtam, ahogy fejezetről fejezetre egyre többet mutatott meg magából, ahogy kitárta a szívét, ahogy vezetett az úton és egy percig sem engedte el a kezem. A Miénk a pillanat több, mint egy szórakoztató, romantikus-erotikus regény. A szív és az ész játéka, ahonnan nem lehet épen kikerülni. Érzéki, szexi, de ugyanakkor szellemes, adok-kapok szituációban gazdag, igazi, hamisíthatatlan K. M. Holmes írás, ami megmutatja az írónő valódi énjét. Maga a történet már az első sorok után sejteti azt, hogy az olvasók szeretni fogják, hiszen ki ne szeretné két szív találkozásának fergeteges és káprázatos történetét? 

Két szív, akik nem is lehetnének ennél különbözőek, a sors mégis összehozza őket. Egy éjszaka, egy mindent elsöprő kaland kezdete, ami a regény első szavával kezdődik és az utolsóval ér véget. A kötet már jóval azelőtt elkezdődik, hogy egyáltalán feltűnne. Minden érzelem, minden esemény egy 2 évvel ezelőtti éjszakához vezetnek vissza. Az írónő ezeket a pillanatokat kellően adagolva, a kellő helyeken tárja elénk, de nem hagyja, hogy beleéljük magunkat, mert ahol szükség van rá, ott megsebez minket és még a legboldogabb pillanatok után is képes a mélybe taszítani. 

A Miénk a pillanat egy olvasmányos, szerelmes, bonyodalmakban gazdag, szerethető történet egy nőcsábásszal a főszerepben. De tényleg az? Mi van, ha ez csak a látszat? Mi van ha jóval több van ebben a Nathanben, mint amit elsőre gondolnánk róla? Vajon Helena elég erős ahhoz, hogy ne essen újra és újra ugyanabba a hibába? Vajon a két évvel ezelőtti események újra megtörténnek? Vajon a kötet végére összetörik a szívünk vagy az írónő útközben visszailleszti a letört darabokat? 

Mindenre fény derül, ha adsz egy esélyt Nathannek és Helenának, hogy elmondják a történetüket. A kötet erőssége, hogy nemcsak a jelenre fókuszál, hanem a múltra is. Időről időre újabb információkkal lep meg minket, ezzel teljesen felkavarja a vizet és már tényleg nem tudod, hová is fog mindez vezetni, de nem tudod letenni, mert kíváncsi vagy és ez a kíváncsiság hajt a regény vége felé. Nem gondoltam volna egy percig sem, de míg a kötet első fele tele van izgalommal, érzékiséggel, addig a közepe tájától kezdődnek a bonyodalmak, jönnek az újabb pofonok és kétséges, hogy fel tudsz e állni, miután a padlóra küldött. 

Nemcsak levesz a lábadról, de le is dönt. Az újabb és újabb fordulatok felcsigázzák az embert és megmutatja azt az erőt, ami a kötetben rejtőzik, de nemcsak a cselekmény az, ami megfogott, hanem a karakterek is. Nathan elvarázsolt, még amikor elkezdtem kételkedni benne, akkor is volt egy sugallat, ami nem hagyta, hogy elengedjem. Éreztem, jóval több van benne és igazam lett. Hiába a kemény külső és a macsó stílus, ha egyszer a mélyben egy érzelmes szív lapul, ami alig várja, hogy kibontakozhasson és megmutathassa a valódi arcát a világnak. 

Aztán ott van Helena, aki már az első pillanattól kezdve szimpatikus volt, együtt éltem át vele a cselekményt, együtt voltunk boldogok, bizonytalanok, szomorúak és együtt döntöttünk el mi legyen. Éljük e tovább az életünket, mintha mi sem történt volna vagy bogozzuk ki a szálakat és küzdjünk meg a valósággal és az igazsággal?

A regény utolsó 60 oldala szó szerint arcul csapott, s mikor már azt hittem volna, nem történhet semmi meglepő, bizony akkor történt valami új, ami mindent megváltoztatott és elbizonytalanított. Nathan és Helena története erős, ádáz, ugyanakkor szexi és van benne valami egészen természetes. A Miénk a pillanat egyszerre volt lágy, egyszerre szólaltatta meg a szív legapróbb húrjait, s ezzel együtt taposott a fékbe. Hagyta, hogy elsuhanjanak mellettem a fák és csak Nathan és Helena maradjon előttem. Szerettem a regényt, hiszen őszinte, szókimondó, ha kell a végsőkig küzd és nem hagy cserben. Ha egy igazán kalandos, ugyanakkor megkapó szerelmi történetre vágytok, ami nem klisés és ami igazán olvastatja magát, akkor nagyon ajánlom a Miénk a pillanatot. Az írónő újfent odatette magát, kihozta magából a maximumot és újra elkápráztatott. Végig imádtam, a rabja lettem és ha nem lesz Damiennek külön sztorija, nem tudom mit kezdek magammal. Kedves írónő, csak írj és írj, örvendeztess meg minket újabb és újabb történetekkel, öntsd ki nekünk a szíved és hagyd, hogy a karakterek mutassák az utat. Egy ígéretes szerző második ígéretes regényét volt szerencsém olvasni, ahol minden megtörténhet, ahol nincsenek se határok, se megállás, ugyanakkor bonyodalmak, érzelmek és vágyak irányítják a cselekményt.

" - Nathant? Visszautasítani? - Nevetett. - Sok szerencsét hozzá."

"A nők tisztában vannak azzal, hogy ez mennyire gerjeszti a férfiakat? Főképp az olyan csillapíthatatlan kangörccsel megáldott példányokat, mint jómagam. A tekintetem igyekeztem a szemén tartani, mert a nadrágom szorítása már kezdett kellemetlenül idegesíteni."

" - Két napja vagyok itt és az életem kész káosz. Már előre félek a folytatástól."

"Az, hogy ismertük egymást, mégis idegenekként próbáltunk viselkedni. Az ösztöneimre hatott, ami kurvára kiéhezett volt már egy ilyen kihívásra."

"Ha más férfi lenne ennyire kendőzetlen, az taszítana, de ez itt...csak vonzz. Darabjaimra hullok, mint a vasreszelék és köré rendeződik minden sejtem, szabályos sorban, a mágneses előterében."

"Jézusom, miért érzem állandóan azt, hogy amint közelebb kerülök hozzá, megszűnik körülöttem minden? Átszáguldunk egy másik síkba, egy ismeretlen dimenzióba, ahol csak mi magunk létezünk."

"Értem én, hogy helyes a pasi, de ennyire nem kellene elájulni tőle... mindenkinek!"

A Miénk a pillanat előjegyezhető az Álomgyár Kiadó webshopjában ide kattintva! Várható megjelenés: szeptember