2020. július 27., hétfő

Holly Miller: Álmomban már szerettelek


"Joel, borzasztóan sajnálom! Hihetetlen, hogy így találkozunk..."

*

Mernél szeretni, ha tudnád, hogy mi lesz a kapcsolat vége? Joel fél a jövőtől. Gyerekkora óta kísértik a szeretteit megjelenítő álmok: látomások arról, hogy mi fog történni, legyen az jó vagy rossz. Az álmok megelőzésének egyetlen módja, hogy a szeretett lénytől távol tartja magát. Megfogadta, hogy soha többé nem lesz szerelmes. Callie képtelen elengedni a múltat. Amióta a legjobb barátnője meghalt, elveszettnek érzi magát. Tudja, hogy sokkal ösztönösebben, sokkal felszabadultabban kellene élnie. Csak azt nem tudja, hogyan találjon vissza régi énjéhez, amely mert nagyot álmodni. Joelnek és Callie-nek egyaránt megvan rá az oka, hogy megtanuljanak a mában élni. És noha nem kifejezetten keresik egymást, találkozásuk pillanatától mindketten érzik, hogy hatalmas fordulat következett be az életükben.
Aztán egy éjjel Joel Callie-vel álmodik, és az álomban megjelenik legnagyobb félelme. Ekkor mindketten döntéshelyzetbe kerülnek: együtt maradnak-e annak ellenére, hogy tudják, mi lesz a sorsuk? És ha egyikük napjai menthetetlenül végesek, létezik-e olyan élet a számára, mint ami járna is neki? Képesek befolyásolni az életük alakulását, vagy ami meg van írva számukra, azon nem lehet változtatni? A két főszereplő, Joel és Callie által elmesélt Álmomban már szerettelek Holly Miller magával ragadó és felejthetetlen, romantikus debütáló regénye a szeretethez szükséges bátorságról, kiváltképp akkor, amikor úgy gondoljuk, hogy tudjuk, mi lesz a szerelem vége.


Én is részt veszek az Álomgyár kiadó megjelenési kampányában, emiatt előolvashattam az Álmomban már szerettelek kötetet és azt kell, hogy mondjam, nagyon sokat adott, igaz nem hasonlít egyik eddigi olvasmányomra sem, viszont van benne valami szívfájdítóan gyönyörű, ami a lapokhoz szegezett és nem engedett el.

A kötet azt kérdezi, hogy mernél e szeretni, ha tudnád mi lesz a kapcsolat vége? Kapásból rávágnám, hogy nem, de aztán jobban belegondol az ember és rájön, hogy ezt nem ő irányítja, nem ő mondja meg a szívének kit, mikor és miért szeressen. Nem mondja azt, hogy nem, ez nem lesz jó, ne szeress, mert ez nem így működik. Nem tudod kontrollálni, hogy ki iránt érzel többet, viszont azt tudod befolyásolni, hogy engedsz e ezeknek az érzelmeknek vagy hagyod, hogy az enyészeté legyen. Holly Miller egy érzelmes utazásra invitál, ahol a szemek nem maradnak szárazon és ahol a tét nemcsak a boldogság, hanem a jövő elfogadása és a másik elengedése. Nagyon sok kérdés felmerült bennem, mialatt olvastam, a legfontosabb mégis az, hogy vajon ha én lennék Joel helyében engednék az érzelmeknek vagy strucc módjára hátat fordítanék neki és élnem tovább az életem? Nemcsak velős gondolatokra ébreszt rá a kötet, hanem egy nem hétköznapi, már - már túlságosan is fájdalmas, megindító szerelmet bontakoztat ki a lelki szemeim előtt. Maga a regény lassan indul, az első pár fejezet nem igazán győzött meg, de ahogy egyre jobban haladtam benne úgy jöttek az újabb és újabb érzések és gondolatok, amik egy teljesen új mederbe sodortak, megmutatták, hogy van erő ebben a regényben, nem hiába van a kampány, nem hiába vették már most meg annyian a kötet jogait. 

Igen, erős, ugyanakkor, ahol az kell gyengéd is. Végig fogja a kezed, nem hagyja hogy eltévedj, az érzelmeket maximálisan átadja. Nemcsak rávilágít az igazi szeretetre, hanem kész érvekkel alá is támasztja azt. Kellemes, ugyanakkor szívbemarkoló is. Egy szerelem, ami megtörtént, de vajon akkor is engedte volna Joel, ha tudja mi lesz a vége? Joel és Callie kapcsolata oldalról oldalra bontakozik ki egyre jobban. Míg a kezdeti nehézségeket legyőzik, ki tudja mi hoz számukra a sors. 

A karakterek nemcsak szöges ellentétei egymásnak, hanem a mágnes két ellentétes pólusa, hiszen hiába vonzzák egymást, ha aztán mint a mágnes taszítják a másikat az ellenkező irányba. Míg Joel egy magának való fickó, sajátos életfelfogással, addig Callie egy szabad lélek, akit gúzsba kötnek a múlt árnyai, a megszokottság és a megfelelni akarás. Nem mer kilépni a komfortzónájából, kapaszkodik belé, s ki tudja ez hova fog vezetni. Vajon emiatt megéri szeretni a másikat, ha nincs közös jövőjük? Vajon megéri a sok fájdalom? 

Minden kiderül az Álmomban már szerettelek kötet alatt. Érzelmek, viaskodás, fájdalmak, az élet megmagyarázhatatlan eseményei, a sors és az álmok erős szövetsége. A regény tele érzelmekkel, bonyodalmakkal és visszafordíthatatlan pillanatokkal. Szívszaggató, ugyanakkor reménnyel átitatott is, hiszen mindig megvan az esélye annak, hogy a dolgok jóra fordulnak. Vajon Callie és Joel kapcsolata is jóra fordul? Vagy egymástól távol éri utol őket az élet? 

Az Álmomban már szerettelek egy olyan regény, ami nemcsak addig marad veled, amíg olvasod, hanem utána is. Végigkíséri az életed, ha kell támogat, de az biztos, hogy nem tudod majd kiverni a fejedből. Amit sikerszerzők tömkelege ajánl az csak jó lehet és ez a regényre is határozottan érvényes. Még én is, akinek kőből van a szíve, megszenvedtem, átadtam magam az érzéseknek és hagytam, hadd száguldjon a maga tempójában. 

Nemcsak megmozdít benned valamit, de ösztökél is, hogy élj. Hogy nem számítanak a bukkanók és a fájdalmak, addig amíg örömteli pillanatokat élhetsz át, amíg van miért felkelni másnap, ami miatt boldogabbnak érzed magad. Igen, a kötet eleje lassan csobogó patak, de aztán olyan gyorsan véget ér, hogy ha kell fennmaradsz hajnalig, csak azért hogy megtudd mi lesz a két főszereplő sorsa, hogy megtudd tényleg olyan véget ér, mint amire számítasz, vagy teljesen ledöbbent és sokkol? 

Az egyszer biztos, hogy minden ébren töltött pillanat, maximálisan kifizetődő, hiszen a lelkedet érinti meg a kötet és a szívedet markolja meg. Aki egyszer elkezdi annak nincs kiút, beszippantja a kötet és a végén fájdalmak közepette ereszti el. De még utána is úgy érzed, kellett ez, hiszen általa több lettél. Ami magát a történetet illeti, egyszerre van ereje, egyszerre sodor el, egyszerre húzza ki alólad a realitás talaját és egyszerre ad leckéket az életről. Habár a történet fikció, azok az érzések és sugallatok, amit ad, nagyon is valósak. Valós és brutális erővel talál el. Eltalál, megsebez és a végsőkig elmegy azért, hogy érezd Joel és Callie szerelmének gyötrelmes, ugyanakkor gyönyörű történetét. Az írónő a debütáló regényével nemcsak felkerül a toplisták tetejére, hanem meg is hódítja a szíveket és alig várod, hogy valami újjal rukkoljon elő és újra kápráztasson el. Bátran vedd kézbe, nem fogsz csalódni. Érzelmes utazás az álmok és a valóság talaján. Ami a kötet végét illeti, zsepit elő, mert szem nem marad szárazon utána. Már - már túlontúl tökéletes, az amit az írónő letett az asztalra, de ez ne riasszon el senkit, hiszen nagyon szépen van megírva, hihetetlenül olvasmányos a történet vezetése, nehéz letenni és beeszi magát az olvasók szívébe. Tökéletes kikapcsolódást nyújt, ha tartalmasan akarod eltölteni az idődet és készen állsz az érzelmek befogadására.
"Harmincnégy éves vagyok, és felmondják az albérletemet. Na, ha valami, akkor ez a legjobb mentség arra, hogy az ember megegyen egy fél liter fagyit!"

"De ami miatt a legnagyobb élvezet Callie alatt lakni, hogy reggelente árad a metálballada a fürdőszobájából. Döbbenetesen pocsék a hallása, ám rájöttem, hogy ez egyáltalán nem zavar. Kiderül, hogy kimondottan jólesik erre az egyedi és harsány disszonanciára ébredni."

" - Nem kell hibátlannak lenni azért, hogy az ember szerethető legyen."

"Mert a szeretet nem a könnyebb út választásáról, az egyszerű megoldásokról szól, hanem a kemény feladatokról, a nehéz döntésekről, az önfeláldozásról, amit az ember valójában nem akar megtenni."

" - Te azt hiszed, hogy fel kellene adnom, igaz? Hogy engedjem Callie-t a maga útján, hogy találjon valakit, aki boldoggá teszi. Ezt szokták mondani, ugye? Ha szeretsz valakit, engedd el!"



Ha te is elolvasnád az alábbi helyeken megrendelhető!
Álomgyár Könyvesboltok

Book24
Bookline
Libri
Líra

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Carley Fortune: Várlak a tónál

" Észrevétlenül jutok el a néptelen recepciós pultig." * Találkozzunk ​egy év múlva… És ezúttal ne hagyj cserben!  Fern Brookban...