Baráth Viktória: Az igazság nyomában (Igazság 1.)

"Mozdulatlanul, mereven bámulom az előttem álló monitort, miközben csak az jár a fejemben, hogy vajon hol cseszhettem el ennyire."

*

Perzselő ​hangulat a tárgyalóteremben. Hannah Jones, a harmincas évei közepén járó fiatal nő a miami ügyészségen dolgozik. Egy múltbéli botlása miatt a főnöke csak gyakornoki feladatokat bíz rá, ám amikor a férfi lányát megerőszakolják, Hannah kap egy lehetőséget, hogy ügyészként vehessen részt a vád képviseletében. Hajtja a bizonyítási vágy, és vissza akarja szerezni régi pozícióját, ezért vállalja a feladatot. Csak a karrierjével akar foglalkozni, mert tudja, ezúttal nem hibázhat. Az elhatározásnak azonban keresztbe tesz Max, a jóképű szomszédfiú, aki randira hívja Hannah-t. Látszólag minden tökéletesen alakul, az ügy jól halad, a bizonyítékok egyértelműek, és Max-szel is egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Azonban a lány lassan rádöbben, hogy semmi és senki sem az, aminek látszik…

Mennyire homályosítják el az ítélőképességünket a személyes érzelmeink? Elfeledtetheti a perzselő szenvedély a hazugságokat? Képesek vagyunk feladni saját elveinket egy magasabb cél érdekében?

Baráth Viktória, a kétszeres Aranykönyv-díjra jelölt szerző regénysorozatának első része romantikában, szenvedélyben és izgalmas fordulatokban egyaránt bővelkedik. Betekintést nyerhetünk az igazságszolgáltatás lebilincselő világába, ahol az ellenségeink könnyen válnak barátokká, a barátaink pedig ellenségekké.

Azt a mindenit! Imádom Viki írásait, Az igazság nyomában pedig határozottan a kedvencem lett. Minden egyes új regényével egy teljesen új arcát ismerhetem meg Vikinek. Minden egyes kötetével egyre többet mutat meg magából és egyre jobban imádom, de nemcsak az írói stílusát, hanem az írónőt is. Mindig úgy veszem a kezembe a regényeit, hogy tartalmas kikapcsolódás vár rám izgalommal fűszerezve és ez Az igazság nyomábanra is határozottan érvényes.

A kötet eleje amolyan mézes madzag, amit elhúzva előttünk, pofára ejt minket a továbbiakban az írónő. Ahogy Hannah és Max kapcsolatát felvezette kétszer is ellenőriztem, hogy biztosan Baráth Viki regényt olvasok e, mert túlontúl tökéletes volt minden és ez nagyon szemet szúrt. A rutinos olvasók már tisztában vannak vele, hogy nagyon kell vigyázni Vikivel, mert nála sohasem lehet hinni a látszatnak. Mindig történik valami olyan, ami teljesen új nézőpontból mutatja be az eseményeket. Amikor megérkezett az első csavar, az első pofára esés tudtam, hogy vége a bevezetésnek és kő keményen a húrok közé csapunk. Innentől kezdve nem volt finomkodás, sem pedig kegyelem. Érzékletesen, mindenféle hátsó szándék nélkül a dolgok velejéig behatolt és szinte a legvégsőkig fenntartotta az illúziót, s csak akkor engedett ennek, amikor a kötet utolsó oldalát is elértük. Már az elején sikerült nagyon megfognia a kötetnek, nem egy helyen éreztem azt, hogy igen, ez az igazi Viki, ez az a vonal, amit követnie kell a továbbiakban is. Bátran merem állítani, hogy Az igazság nyomában az egyik legjobb kötete, amit eddig írt és végre valahára valaminek a folytatását is megírja. Komolyan mondom alig merem elhinni. 

Eddig minden regénye olvasás után űrt hagyott bennem, de az a tény hogy lesz Igazság 2. nem tudom eléggé kifejezni, hogy mennyire boldog lettem tőle. Nagy valószínűséggel a falhoz csaptam volna a befejezést illetően, ha nem lenne második rész. De túlságosan előre szaladtam. Maga a cselekmény pörgős, titokzatos, kemény, őszinte, vad, kecsegtető, szerethető, csavarokkal teli és felettébb szenvedélyes. Mindemellett kiszámíthatatlan is, teljesen magához láncolt olvasás közben. Addig nem hagyott nyugodni, amíg a történet végére nem értem. Imádtam, hogy annyira kiszámíthatatlan volt, de mégis következetes és logikus. 

Szépen alulról kezdve építette fel és úgy bontakoztatta ki a cselekményt lépésről lépésre. Egyetlen egy apró lehetőséget sem hagyott ki arra nézve, hogy elgondolkoztasson minket és megmutassa, hogy bizony van egy ilyen oldala is. A regényt tekintve minden volt csak egysíkú és unalmas nem. Bár ha nagyon őszinte akarok lenni volt egy egészen apró hiányérzetem amiatt, hogy végig Hannah szemszögéből láttam az eseményeket, az ő gondolatai és felfogása került élem és én szívesen olvastam volna arról, hogy miket gondol Jason, hogy mik járnak a fejében és hogy miért úgy cselekedett ahogy. Viszont a karakterek nagyon kiforrottak voltak, igazi személyiséget kaptak, valósághűek voltak és nem hazudtolták meg magukat. 

Hannah nagyon közel került hozzám, imádtam ahogy a dolgokat irányította, ahogy egyik percben még ő volt a női terminátor, majd a másikban a megvigasztalandó, sebzett nő. Ez a kettősség tökéletesen illett ahhoz a személyiségjegyhez, amit megalkotott neki az írónő. Jason meg egy egészen apró részét a szívemnek birtokba vette és még most sem hajlandó visszaadni azt. Emellett nagyon hasonlít valakire, akit imádok, így részemről természetes volt, hogy drukkolok neki.

Magát a teljes cselekményt egy kemény és szívet tépő ügy köré építette az írónő. Olyan fordulatokat és csavarokat applikált ezáltal bele a történetbe, hogy nem egy helyen esett le az állam. Amíg nem bontakozik ki teljesen ez a szál, addig meglepetések tömkelege vár az olvasóra. Árulás, bizonyítékok, ártatlanság és rejtett titkok mind mind színesítik a történetet. Ennél összetettebb és ilyen komplex sztorit még nem olvastam Vikitől, de nagyon tetszik ez a vonal. Kicsit csajos, de mégis erőteljes és minden kétséget kizárólag nagyon 'baráth vikis'. A cselekmény központjában álló ügyet olyan pontossággal építi fel, mintha valós tárgyalás és ügy lenne, egy percig nem kételkedem a hitelességében. De ami úgy igazán feltette számomra az i-re a pontot az a regény lezárása. Dühöngtem rajta egy sort, de úgy igazán nem tudok haragudni, hiszen csak ezután lesz még igazán erőteljes és fenomenális a sztori. A szerelmi szál a lehető legerőteljesebben bontakozik ki, félre állítva minden ésszerű magyarázatot és tényt. A szexuális telítettség is csak tovább perzseli a lapokat. Nemcsak a tárgyalóteremben érezhető a perzselő hangulat, hanem a kötet lapjain keresztül is csak úgy ontja magából a forróságot. Esélye sincs lehűlni. Először még csak szikrázik, majd ahogy beindul a cselekmény úgy vált forróságra és úgy söpör végig futótűzként a lapokon. Egy zseniális kötet egy zseniális írónő tollából.

" - Ne búsulj! Ha nem hív fel, az az ő baja. Nem tudja, mit veszít. Ha azt hiszi, hogy nálad jobbat találhat, akkor meg sem érdemel téged."

"Végre kezdtem elfelejteni, hogy milyen aranyos, erre bevág nekem egy ilyet. Mégis hogyan álljak ellen ezeknek a csillogó kék szemeknek, miközben ilyeneket mond?"

" - A kikötőben áll egy hatalmas világítótorony - meséli. - Sokszor felmentem a tetejére, onnan néztem a naplementét. Ahogy az utolsó sugarak megcsillantak a tengeren... Szinte szerelmes lettem. Az volt a legszebb dolog, amit valaha is láttam. Egészen mostanáig."

" - Ha már az őszinteségnél tartunk - vonja fel a szemöldökét. - Miért lett belőled jogász Barbie?"

" - Még? - kérdezi meglepetten. - Egész éjjel együtt voltunk. Elhoztalak abból a pokolból, kaptál füvet, szusit, pezsgőt, aztán egy jachton aludtunk. Tudom, hogy hatalmas dolgot tettél értem de ez nem volt még elég?"

Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 40%-os kedvezménnyel!