Ruby Saw: Csak két lépés Észak

"Mindig is érdekelt Észak-Korea diktatúrája, és az ott élők élete, így nem haboztam lecsapni a lehetőségre, amikor megtudtam, hogy a volt egyetemem tanulmányi kirándulásra megy Dél-Koreába, és van még hely."

*

Észak-Korea. ​Egy földrész, aminek a puszta hallatán összeszorul az emberek gyomra. Hadley Hilson újságíró azonban nem így volt ezzel, és csatlakozott a volt egyeteme tanulmányi kirándulásához, ami Dél-Koreába indult, de érintőlegesen az északi határhoz is. Az újságíró élete nagy sztorijára készül, az Észak- és Dél-Korea közti különbségek bemutatásával. A drogok nem illegálisak északon, mégis elkülönítik a busznyi diákot a határnál, miután füvet találnak az egyik táskában. A csoportot kísérő professzor furcsán viselkedik. Amerika nem töri magát, hogy a dolgok után járjon.

Hadley-t furcsa élmény éri: taszítja, de egyben vonzza is Jin Park ezredes, amire nem tud magyarázatot adni.

Jin küzd a szívével és a józan eszével, de alul marad a harcban.

Meddig megy el egy újságíró a tökéletes sztoriért? Vajon ott a katonák tényleg mindent megtehetnek? Ki áll az egésznek a hátterében?

Korrupció, hatalom, élni akarás, vágy és szenvedély.

Igaz, hogy már múlthét pénteken megkaptam a kötetet az írónőnek hála, és annyira nem bírtam magammal, hogy már azon a hétvégén ki is olvastam. Elöljáróban annyit, hogy nagyon nem az a kategória a kötet, amikor hátra dőlve, kikapcsolódva olvasod a kanapén elterülve. Nagyon nem ez a kategória. Veszedelmes, valós, brutális, idegtépő, és embert próbáló a Csak két lépés Észak. Nem egy leányálom. Akik a kezükbe veszik, azok készüljenek fel arra, hogy utána erősen el fognak gondolkodni a világon és egyes kultúrák működésén és fel fog villanni a kérdés, hogy a mai modern világban mégis hogy létezhet ilyen.

Nem mondanám magam annak az olvasónak, aki nem bírja a kegyetlen igazságot és az sem vagyok, aki visszariad attól, ha olyat lát, ami rendesen a lelkembe gázol és összetör egy kicsit belülről. Felejtsétek el, amit eddig Ruby Sawról tudtok és azt a kényelmességet is verjétek ki a fejetekből, amit a Pillangó-hatás alatt megtudtatok, amit éreztétek, mert ez a kötet gyökerestül változtatja meg a világotokat és dönt romokba titeket olvasás alatt. Még úgy is, hogy nem egy terjedelmes kötetről van szó, egy teljes napig tartott, amíg átverekedtem magam a cselekményen, annyira letaglózott és fejbe vágott a valódisága és a megmutatott arca Észak-Koreának. Nyilván a netről, tv-ből, az iskolában tanultakból lehet információnk arról, hogy mi is folyik abban az országban, de ahogy Ruby leírja és ahogy egy komplett történetet körítve bemutatja azt, az annyira kegyetlen és annyira borzalmas, hogy csak erős idegzetűeknek ajánlom az olvasását. Engem teljesen letaglózott, sokk hatása alá kerültem és még most is alig hiszem el, hogy a Pillangó -hatás után egy ilyen mély és komoly művel rukkolt elő az írónő. Erős kezdése ez 2019-nek, de legalább ilyen regényeket várok tőle a továbbiakban is. Nagyon magasra tette ezzel a lécet nálam. Több oldala is van a kötetnek, ugyanúgy lehet szeretni és lehet utálni. A Csak két lépés Észak nagyon megosztóra sikeredett. 

Biztos vagyok benne, hogy lesznek olyanok, akik nem fogják bírni a gyűrődést és már az első két fejezet után abba fogják hagyni a történetet, de akik kitartanak a végsőkig azok olyan élménnyel és tudással gazdagodnak, amit senki sem vehet el tőlük. Abban is egész biztos vagyok, hogy ezután a kötet után velem egyetemben sokan másképp fognak nézni a világra és olyan dolgokért lesznek hálásak, amiket eddig természetesnek vettek. Áttérve a történetre... 

Maga a fülszöveg elég sokat sejtet magából, de még így sem adja át azt a hangulatot és rettegés érzést, amit a kötet hordoz magában, mert bizony olvasás alatt engem is teljesen levert a víz, nagyon halkan lélegzetem, alig mertem megszólalni és minden egyes zajra megrémültem vagy éppen felkapcsoltam a lámpát, hogy biztonságban érezhessem magam.

A cselekmény tömör, rövid, összefüggő, kiszámíthatatlan, erős, ütős és nagyon komoly. Hiába csak 236 oldal, de ezek az oldalak minden egyes lapozással titokzatosak, ott rejlik bennük a félelem, a kiszámíthatatlanság és a talány, hogy még milyen fordulat, illetve csavar található a kötetben. Nem mondom ezt sokszor, de maradandó emlék számomra a Csak két lépés Észak. 

Annyira új, eddig ismeretlen oldalát mutatta meg az írónő nekem, hogy minden elismerésem az övé, mert el tudom képzelni, hogy mennyire embert próbáló és mennyire nehéz, na meg fájdalmas lehetett megírni. Az egész kötetet Hadley szemszögéből olvashatjuk, aki a volt egyeteme Észak-Koreai tanulmányi kirándulásán vesz részt, de ez a kirándulás nem mindennapi fejleményekkel és eseményekkel zárulnak. Szó esik benne hatalomról, korrupcióról, pénzmosásról, árulásról, de emellett szerelmi szál is kerül bele tele vággyal és vágyakozással, szenvedéllyel és küzdelemmel az életben maradásért. 

Magukat a karaktereket annyira nem ismerhetjük meg, inkább a főszereplőkre helyezte az írónő a hangsúlyt, ami jelen esetben a lehető legjobb döntésnek bizonyult, hiszen így nem nőnek annyira hozzánk és ha meg is visel minket a sorsuk, akkor sem annyira, mintha tudnánk a teljes élet történetüket vagy éppen azt, hogy hogy éltek eddig.

Maga Hadley, mint karakter nagyon hozzám nőtt és vele együtt izgultam, féltem és éltem át sorba a szörnyűségeket, amiket át kellett élnie. Valahol a szívem mélyén reménykedtem benne, hogy végül happy enddel zárul majd a kötet, de ne ringassátok magatokat hiú reményekbe, addig a pontig amíg el nem az utolsó fejezet az utolsó mondatával semmiben sem lehetünk biztosak. 

A való élet sem mindig happy endes és Ruby ezt hűen be is tartja. Ahol kell fenntartja a remény illúzióját, de ha arra van szükség kinyúl a lapokból és jól megszorongatja a szívünket és ráébreszt arra, hogy ne várjunk semmi jót ettől a kötettől csak a brutális igazságot. Aztán meg egy meglepetés, igazi ajándék érhet minket, amihez jobb ha előkészítitek a százas zsepit, mert garantált, hogy szem nem marad szárazon. Emlékszem Ruby fel akarta adni az írást, nagyon örülök neki, hogy nem tette, mert a magyar olvasóknak szüksége van erre a gyöngyszemre. Belevaló, vagány írónő, aki előrébb valónak tartja a saját gondolatait, és nem érdekli, hogy mások mit gondolnak. Ezt nagyon becsülöm benne és innen is üzenem, hogy csak így tovább. Azzal a különleges és egyedi szemléletével, amivel rendelkezik még sok-sok színes és értéket képviselő kötettel fog megajándékozni minket. Igaz, hogy fájdalmas volt olvasni a Csak két lépés Északot, de minden egyes gyötrelmes perc meghozta a gyümölcsét és le a kalappal Ruby Saw előtt. Megmutatta ezzel a regényével még a hitetlenkedőknek is, hogy van mit a tejbe aprítania.

"De olyan érzésem is volt, mintha egy koncentrációs táborban lennénk, és most vennének fel minket a halál listájára."

"A testi sérüléseim vajmi kicsik voltak a lelkemet és a női mivoltomat ért sebekhez képest. Azok véreztek, ontották magukból a vért. A bánat olyan súllyal nyomta a vállamat, hogy azt hittem összeroppanok alatta. Fájt, hogy meg akartak becsteleníteni, hogy egy férfi bántott."

" - Meg akartalak védeni, nem érted? Te és én? Mi lenne köztünk? Én börtönbe megyek, te meg Amerikába, két külön világ vagyunk, akik..."

" - Köszönöm, hogy nem hagytad, hogy szörnyeteg legyen belőlem. Mindig is emlékezni fogok rád! A háborúban megláttad bennem a békét. - Az ujjamat az ajkára tettem, ezzel lecsitítva. Könnyes szemmel néztem fel rá, és megsimítottam az arcát."



Köszönöm Ruby Sawnak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető közvetlenül az írónőtől!