Palotás Petra: Szárnyaszegett pillangók (Szárnyaszegett pillangók 1.)

"Kora hajnalban a madarak csiripelésére ébredt."

*

Bangkok piros lámpás negyedében hetek óta a félelem az úr. Laura, egy svéd fotóslány a helyszínre utazik, hogy újságíró kollégáit képanyaggal támogatva segítsen egy sorozatgyilkos nyomára bukkanni. Ám hamarosan ő maga is elmerül a város titokzatos, buja világában, ami nem csupán a nyomozást, de az ő már többször megsebzett szívét is veszélybe sodorja.

Bűn és bűnhődés, kegyes hazugságok, önző hiúság vagy a vak szerelem szövik a kusza szálakat? Esetleg mindezek együttesen?

A regény Ázsia egyik leglüktetőbb metropoliszába repíti az olvasót, hogy annak minden színével és illatával, vétkével és gyönyörével egy izgalmas történet részese lehessen.

Palotás Petra legújabb könyve a szerző első regényének, a Bangkok titkainak átdolgozott, bővített kiadása, amelyben a további fejezetek mellett új szereplők is meglepik majd a romantikus krimik kedvelőit.

Az Álomgyár Kiadó jóvoltából a megjelenés előtt a kezembe vehettem Palotás Petra legújabb regényét, ami minden elképzelésemet és követelményemet felülmúlta. Tartalmas, valódi értékekkel rendelkező, üzenetet közvetítő, tanulságos és vakmerő, csontig hatoló regényt kaptam, amit még egy kis ázsiai életérzéssel is megspékelt. Nem volt még szerencsém másik Palotás Petra regényhez, de az biztos, hogy a Szárnyaszegett pillangók után szépen sorban a többire is sort kerítek.

Egy nagyon intelligens, intellektuális érzékkel megáldott, logikusan felépített regényre számíthatnak azok, akik a kezükbe veszik a regényt. Nemcsak úgy nagy általánosságban esik szó arról, hogy milyen élet is vár azokra, akik Ázsiában, azon belül is Bangkokban kénytelenek felnőni. Ezt az alap motívumot helyezi az előtérbe, ebből kiindulva szövi a szálakat, ad a cselekménynek egy vázat, amit formálva tökéletesít egészen a sztori végéig. Maga a kezdés elég erős, egyből átjönnek az érzelmek, azok a jelentőségteljes pillanatok, amiket mi is átélhettünk már, az utazás szépsége vagy a félelem az ismeretlentől. Laura már a kezdetektől fogva szimpatikus jelenség, az ő jelenléte nemcsak színesíti, de bonyolítja is magát a cselekményt, ami alapjában véve egy bizonyos sémára épül. De kellően kifejező és olyan természetességgel és eleganciával fokozza az eseményeket, hogy még a legegyszerűbb és legalapvetőbb kirakós darabból is bonyodalmat sző. Adott a téma, ami egyrészről nehezen emészthető, másrészről pedig ott van a kíváncsiság is, hiszen nem mindennap olvashat arról az ember, hogy mik is történnek a piros lámpás negyed utcában. Azzal talán senkinek sem árulok egy nagy titkot, ha azt mondom, hogy az eseményt gyilkosságok indítják el, amik hol segítik a könnyebb olvasás élményét, hol pedig lassítják azt. 

Magát a témát tekintve le a kalappal az írónő előtt, hiszen nem az jut elsőnek az eszembe Petra téma választásáról, hogy hú de borzalmas - nyilván az, de - olyan fordulatokkal és titokzatossággal van megbolondítva a regény, hogy olvasás közben csak úgy falja az ember a sorokat. Nem titok, hogy iskola mellett dolgozom, de még így is sikerült egy nap alatt kiolvasnom a teljes regényt, úgy magához láncolt és addig nem eresztett, amíg ki nem derült az események végkimenetele. Hiába szépíteni a dolgokat, az írónő sem tette ezt, mégis hiányoltam belőle azt, hogy sokkal több hangsúly kerüljön a prostik életére. 

Igaz, hogy Malia által valamennyire betekinthetünk ebbe, de csak a felszínt kapargatva. Palotás Petra inkább a lélekre helyezi a hangsúly, s erre építve bontogatja a szárnyait, csakúgy mint a pillangók. Lépésről lépésre egyre inkább többet ver a szárnyaival, s ezzel párhuzamosan egyre inkább összezavarja az olvasót. Minél több mindenre derül fény, annál inkább bizonytalanított el. A regény végéig nem is voltam benne biztos, hogy mi a titok nyitja. 

Maga a cselekmény megannyi szálon fut, minden egyes fontos karakter megkapja a teret a kibontakozásra, ha egyetlen egy gondolat erejéig, de akkor is adottak a lehetőségek. Alapvetően mint már említettem több szálon fut a cselekmény, s ezek a szálak a regény felénél kezdenek összefutni. Minél inkább tartunk a vége felé, annál inkább lesz összetettebb és következetesebb a Szárnyaszegett pillangók. Maga a cím és a motívum zseniális választás. Tökéletes megmagyarázza, hogy miért is ez lett a cím. A történet lendületessége mellett nagy erénye még a helyszín bemutatások és a különböző leírások, jellemzések. Annyira valósághűen adja át az életérzést, az ázsiai feelinget, hogy jómagam is ott lépkedtem az utcákon, felszálltam a tuk tukra és éreztem az orromban az illatokat. 

Imádtam, ahogy egy kis történelmet is csempészett bele az írónő. Mindemellett természetesen a legfőbb hangsúlyt az érzelmekre és a lélek rejtelmeire helyezte. Ugyanúgy betekintést engedett sebzett lelkekbe, mint erőteljes érzelmekbe. Nem félt megmutatni magát, nem félt egy síkon maradni. Nemcsak kiragadott egy-egy érzelmet, de társított is hozzá körítést és megfelelő hátteret. S még párhuzamot is állít a jó és a rossz között. Szépen és a maga természetességével a múlt eseményeit is úgy helyezi el, hogy az a kellő időpontban bukkanjon fel és adjon a történetnek egy teljesen új nézőpontot. 

Való igaz, hogy Petra regénye lüktet, s már-már a velejéig beleásta magát, mégis hiányérzetem van. A történet eleje és közepe páratlan, de a vége...  Összecsapottnak érződik, nem érzem azt, hogy kellően ki lett volna dolgozva. Hiányzik belőle az az erő, ami uralja a kötetet. Számomra túl hamar ért véget és nem adott minden kérdésemre választ, sőt inkább csak sokasodtak, minthogy megszűntek volna azok. Egy kérdés azonban nem hagy nyugodni, vajon lesz folytatás, vagy ez mind, amit kaphatunk a történettől? De ennek ellenére is elnyerte a szívemet a történet. Végig izgultam, tördeltem a kezeimet, hogy vajon mi fog történni legközelebb, alig vártam, hogy minél inkább elmélyüljek benne és teljes mértékben kizárjam a külvilágot. Azok számára ajánlom, akik szeretik a fordulatokban gazdag, tabut döngető, de mégis érzelmi töltettel felruházott sztorikat. Meglepetten tapasztaltam olvasás közben, hogy nemcsak keserűség vagy éppen többet akarás, kitörés párosul a mondanivalóval, de meglepő találkozások, szerelmek is felforgatják a cselekmény folyamát.

"– Amint látja, maga az egyetlen hölgy a körünkben, de ha megengedi, fiúsítani fogjuk, csakis a könnyebb együttműködés érdekében – mondta a férfi."

"– Persze, ha megfeledkezünk a további gyilkosságokról, hiszen közeledünk a hónap közepéhez, a következő áldozat biztosan nem hallaná örömmel, ahogy te most az időbőséget emlegeted."

"– Bízza csak rám! Bármiben lefogadom, hogy legfeljebb hetven bahtért célba érünk – mondta, majd elszántan a férfira nézett."

"– Ne legyen igazságtalan – csitította Frank. – Ha helyi társasjátékot játszik, be kell tartania a helyi szabályokat. Sokat kell még tanulnia – folytatta atyáskodva, miközben megsimogatta Laura aranyszőke haját."

"– Eleget láttunk, gyerünk innét – szólt, és sietve elindult a lépcsőn lefelé, hogy minél hamarabb újra a parton legyen. A ház előtt a fiú a fejét a térdére hajtva, félálomban várta őket, az elcsigázottsága erősebbnek bizonyult a félelménél. Laura gyengéden megbökte, hogy magához térjen, és végre visszaindulhassanak a városba. Hajnali három volt, mire ágyba kerültek."


Köszönöm az Álomgyár Kiadónak az előolvasási lehetőséget! Ha te is elolvasnád ide kattintva előrendelhető 25%-os kedvezménnyel! Ne feledjétek 1 hét múlva könyvpremier! A részletekért kattintsatok: Szárnyaszegett pillangók bemutató