Emma Chase: Egy ágyban a herceggel (Uralkodj magadon 1.)

"A legelső emlékem semmiben sem különbözik mások első emlékeitől. Hároméves voltam, és az első napomat töltöttem az oviban."

*

Nicholas Arthur Frederick Edward Pembrook Wessco királyságának trónörököse, úgy is mondhatnánk, méltóságos őszexisége, elképesztően vonzó, ellenállhatatlanul jóképű és szégyentelenül öntelt – de hát ki ne lenne az, ha folyton hajbókolnak előtte? De egyszer csak egy hóeséses manhattani éjszakán a herceg találkozik egy fekete hajú szépséggel, akinek esze ágában sincs meghajolni előtte. Helyette inkább belevág egy tál pitét a herceg képébe. Nicholas a fejébe veszi, hogy kideríti, vajon a lány is olyan ízletes-e, amilyen a pitéje. Trónörökösként hozzászokott, hogy megkap mindent, amit csak akar. Egy herceggel randizni nem éppen olyan, amilyennek a pincérnőként dolgozó Olivia Hammond elképzelte. Adott egy folyton ítélkező királynő, egy lelkesen helytelenítő másodörökös, egy csapat könyörtelen lesifotós és a nyilvánosság fürkésző tekintete. Bár ló húzta hintón tartanak a Roll Royces-ok felé, és újabban senkit nem nyakaznak már le, a királyi család tagjai még messze vannak attól, hogy maguk közé fogadjanak egy közembert. De Oliviának mindez talán megéri Nicholasért. Nicholas úgy nőtt fel, hogy az egész világ őt figyelte, és most a házasságával készülnek ugyanezt tenni. Itt az ideje, hogy eldöntse, ki is ő valójában, és ami még ennél is fontosabb, mit szeretne az életben: királyként uralkodni… vagy egyszerű férfiként örökké birtokolni Olivia szerelmét.

Úristen! Hogy én eddig miből maradtam ki. Emma Chase egy zseni. Hatalmas hiba volt a részemről, hogy eddig nem olvastam tőle semmit, de azt hiszen ez ezentúl másképp lesz. Az Uralkodj magadon! sorozat már az első kötetével lenyűgözött. Imádom a sztoriját, a karaktereit, az egész cselekményt és azt a tündérmese feelinget, ami a lapokból árad. Fantasztikus, megvalósítható és minden lány álmát teljesíti az írónő egyetlen egy kötettel. Hiszen ki ne akart volna kislányként hercegnő vagy éppen királynő lenni? Előhozta belőlem a gyermeki énemet, s ujjongva vetettem bele magam a történetbe.

Nagyon gyorsan belelendültem a történetbe, már az első oldalon magával ragadott és csak nagy nehezen eresztett el. Azt hiszem igazi függő lettem. Árad az elegancia, a felsőbbrendűség és a tekintély a lapokból, s ez nemcsak magával ragad, de el is repít egészen a a kötet végéig. Nagyon tetszett, ahogy két teljesen különböző származású, lakóhelyű és más hagyományokból érkező világot keresztez, s ezt helyezi a kötet középpontjába. Nem gondoltam volna az elején, hogy én ennyire függeni fogok a kötettől, de ez történt. Hatalmas mosollyal az arcomon olvastam. Igaz, hogy először eléggé szkeptikus voltam, de aztán egyre inkább meggyőzött, s ezáltal egyfajta boldogság és jókedv is megtöltötte a szívemet. Nyilván vannak nehéz és fájdalmas pontjai is a regénynek, de ezek mind hozzásegítenek a kötet lezárásához. Nagyon tetszik, hogy kiszámíthatatlan, nem lehet előre megmondani, hogy mi is lesz a következő lépés, vagy hogy milyen fordulatot fognak venni az események. S bármennyire is vasból van a szívem, Emma Chase-nek sikerült megolvasztani és vidámságot, reményt belecsempésznie. Ha ő nincs, még mindig borúsan látnám a világot. Fényt adott, vezetett az utamon egy teljesebb, felszabadultabb élet felé. Úgy érzem, hogy ezzel a kötetével valamit szabadjára engedett bennem, egy gátat oldott fel, s ezért nem lehetek elég hálás neki. A kötet után úgy érzem, hogy minden rózsaszín és igenis vannak még csodák, előre el nem tervezett találkozások, amikor a sors az egyetlen irányító. 

A karaktereket nagyon élethűen ábrázolja, a lelki szemeim előtt zajlott le a cselekmény. Nem volt egy olyan pillanat, amikor ne vártam volna izgatottan, hogy mi lesz ezután. Valamilyen szinten persze lehetetlennek gondolja az ember, hogy hasonló megtörténhet, de semmi sem lehetetlen, s erre nem is tudnék jobb példát felhozni, mint Meghan Markle és Harry herceg szerelmét. Tündérmesei, mégis valós, akárcsak Nicholas herceg és Olivia egymásra találása. Azt hiszen pont jókor került a kezembe és pont a megfelelő időben világította be az utat, ami a boldogsághoz vezet. Igaz, hogy tele van útvesztővel és sok munkával ez az út, de kellő ráfordítással semmi sem lehetetlen. 

Maga a cselekmény grandiózus, izgalmas, pikáns, erotikus, vad, megmosolyogtató vagy éppen elgondolkodtató és tényekre rávilágítós. A hétköznapi dolgokból ugyanúgy varázslatosat szül, mint a varázslatosból hétköznapit. Teljes kontrasztot alkot. Nem leng ki. A nyelvezete is csak elősegíti a könnyebb érthetőséget és a gördülékeny olvasást. Ami a fordítást illeti nem vagyok teljesen megelégedve vele. Néhol magyartalan volt és rossz volt egy egy szóra, vagy kifejezésre ránézni. Egyenesen bántotta a szememet, de még ez sem ejtett csorbát azon, amit a kötet ad, amit általa átélhetünk. 

Abban egészen biztos vagyok, hogy az Egy ágyban a herceggel egy meghatározó olvasmány, s nemcsak abból a szempontból, hogy letehetetlen, hanem abból is, hogy mennyire is jó döntés volt ezt a sorozatot megismertetni a magyar olvasókkal is. A karakterek zseniálisak, szerethetőek, szinte már élnek és lélegeznek, de ugyanakkor valamilyen szinten elképzelhetetlenek is, hogy valóban létezhetnek a való világban. Csupa ellentmondás, mégis tökéletesen kiegészítik egymást, s egy kerek egészet alkotnak. 

Nicholas már a kötet elején is szimpatikus volt, de ahogy egyre jobban beengedett a felszín alá csak azután lett igazi kedvenc. Nemcsak bátor, de ostoba is. Néha legszívesebben megcsaptam volna, hogy észhez térjen. Olivia nagyon vakmerő, kedves, alázatos lány, aki miatt már megéri olvasni a kötetet. A helyszínek egytől egyig különlegesek. Főleg az uralkodó palotájában játszódóak lettek a kedvenceim. Olyan pluszt adtak, amire sok regény nem képes. Szórakoztatott, de ugyanakkor el is varázsolt. Kedvencem lett az biztos. 

A sok csillogás mellett egy olyan világot is megismerhetünk, amit más esetben nem igazán tudnánk. Ha nagyon kellene hasonlítanom valamihez, akkor azt mondanám, hogy kicsit Neveletlen hercegnő feelingje volt, de annál ezerszer jobb lett. Az összes hibájával együtt igazi élmény. A bálok, a sajtó és a szerelem megléte csak még színesebbé, még tiltottabbá tette, s ezzel együtt nemcsak titokzatossággal de a kulisszák mögötti betekintéssel is kecsegtet. Maga a sztori hihetetlen, mégis kézzel fogható, tényekkel alátámasztott, ezenfelül szórakoztató, megmutatja, hogy mindegy hogy ki honnan, milyen közegből származik az élet nem áll meg, a legváratlanabb pillanatokban állít próba elé, s teljesen mindegy, hogy ki vagy a problémák és a gondok senkit sem kerülnek el. Legyenek azok személyes jellegűek vagy egy egész országot érintőek. Ugyanez igaz a szerelemre is. Sosem tudhatod, hogy mikor és hol fog kopogtatni az ajtódon. Felkészültnek kell lenned és teret engedni neki, hiszen sosem tudhatod, hogy mi fog kisülni belőle. Lehet az éppen világmegváltós vagy éppen átlagos, de Emma Chase rámutat arra, hogy sose lehetünk biztosak semmiben, lehet nekünk is szerencsénk lesz és nem egy igazi herceg fog betoppanni az életünkbe, hanem egy hétköznapi srác, de akkor is bánhat úgy velünk, mint ahogy a hercegnőkkel szokás.

" - Persze, hogy nem vagy az. De fiatal vagy és gyönyörű, én pedig helyes és gazdag. Itt az lenne az egyetlen ésszerű kérdés, hogy tulajdonképpen miért nem dugunk már most?"

"Hiszen mit is adhatna az ember egy hercegnek? Egy férfinak, akinek egy egész ország áll a rendelkezésére, a világ pedig a lábai előtt hever. 

Valamit, amit csak egy New York-i lány tudhat."

" - Teológiát hallgatok az egyetemen, és sokat beszélünk a mennyről és a pokolról. Az egyik elmélet szerint, akkor vagyunk a mennyben, ha érezzük Isten jelenlétét, amikor a jóság felénk sugárzik. A pokol pedig az, amikor Isten elfordul tőlünk és magunkra hagy, amikor tudod, hogy soha többé nem fogod azt a melegséget és szeretetet újra érezni. - Elmélyült a hangja. - Nicholas pont ilyen. Amíg rád ragyog, az egész világ ragyog körülötted. És mivel az ő elvárásai magasabbak, mint Istené, ha csalódik, ami elkerülhetetlen, akkor ő maga lesz a pokol."

" - A helyzet az, szerelmem, hogy a kocsi az enyém, a ház is az enyém, sőt az egész kurva ország az enyém. Sehova sem tudsz menni, mert én azt fogom nekik parancsolni, hogy ne vigyenek sehova."

" - Akkor is - tűnődött Henry, amint az ajtó felé mentünk - szívesen bekukkantanék Értelem és Érzelem kisasszony hosszú szoknyája alá. Titebottum névvel biztosan valami jó dolog rejlik alatta."

Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 40%-os kedvezménnyel!

Abby Winter: Treasure - Érezni akarlak (Treasure 1.)

" - Ann! Egy futár téged keres."

*

Ann egy átlagos nő, átlagos élettel. Unalmas mindennapjaiból barátnője szakítja ki egy meglepetés szülinapi koncertre, Londonba. Egy rég dédelgetett vágya válik valóra, mikor kiderül, hogy kedvenc zenekarát láthatja élőben, de arra, ami ott történik, legmerészebb álmában sem gondolt. Brad a világ egyik leghíresebb zenekarának frontembere. Több éve a rivaldafényben éli mindennapjait, amiből kezd elege lenni. Nem csak a maga gondjával kell megküzdenie, de zenekara, a Treasure sincs a helyzet magaslatán. Meddig tudnak a csúcson maradni, ha kicsúszik a kezéből az irányítás? Aztán egy váratlan találkozás úgy tűnik, mindent megváltoztat, és Brad úgy érzi, végre révbe ért. De vajon elég erősek az érzései, vagy csak egy múló fellángolás a részéről? Ann elbír a sztársággal járó kellemetlenségekkel? Küzdelmes úton kell végigmenniük, ha együtt szeretnének lenni. Vajon képesek legyőzni az ellenségeiket?

„Érezni akarlak, érezni mindig.”

Az írónő az egyik kedvenc témámhoz nyúlt, ami nem más mint a zenész - egyszerű lány sztoriján alapuló romantikus - erotikus regény. A műfaj sajátosságai és egyedi elemek ugyanúgy fellelhetőek a kötetben, mint a csavaros utalások, vagy a sokszínű kifejezésmód.

Abby Winter már a második fejezet után teljesen megnyert magának. Imádok koncertekre járni, magát a bandát is teljes egészében el tudtam képzelni. Saját emlékekkel és már megtörtént eseményekkel tudtam behelyettesíteni a velem történteket a történetbe. Ami egyebek mellett nagyon interaktív, igenis elképzelhető, bár azért tündérmesés is. De a képzelet erejéig választ kapunk arra, hogy mi lett volna ha a kedvenc koncertünkön megtetszünk a frontembernek és ezáltal teljesen felfordul az életünk. Abby erre adja meg a választ Ann és Brad szemszögén keresztül. Stílusosan nem egy, hanem két szemszögből, váltakozva tekintetünk magára a cselekményre. Ami hol szerelmes, vad, túlbuzgó, sejtelmes, nyitott, valós, ármányos vagy éppen erotikus és mindent elsöprő érzelmi lökettel tölt fel minket. Érzelmi szinten nagyon a toppon van, minden érzelem valós és nemcsak azt láthatjuk, hogy alakul a szerelmi szál, de a kételyekbe és aggályokba is betekintést nyerhetünk. Viszont igaz, hogy nagyon jó az alap és vannak részek, amik kifejezetten minden szempontból rendben vannak, de az is igaz, hogy vannak olyan részek, amik nem annyira hangsúlyosak, lehetnének kidolgozottabbak vagy éppen titokzatosabbak. Nincs meg a kellő harmónia, de érzem én azt, hogy ez még a továbbiakban fejlődni fog, hiszen jóval több van a srácokban, mint egy kötet és még a többiek is megérnek egy misét. 

Nagyon nagy potenciált látok mind a Treasure-ben, s mind az írónőben. Mindkettőre érdemes lesz még odafigyelni, mivel nagyon esélyesnek látom, hogy a rock zenész srácaival nagyon sokra fogja még vinni Abby Winter. Visszatérve a cselekményhez igazi ínyenc csemege volt az olvasása. Végre a Stage Dive sorozat után van, ami ezen a vonalon, a rocksztáros, zenészes vonalon valami maradandó és kötelező született, hiszen aki életében legalább egyszer is rajongott a rockért, mint zenéért vagy éppen a rocker pasikért, akkor azoknak nem csak melegen ajánlott, hanem egyenesen kötelező olvasmány. 

Az egész egységet figyelembe véve nagyon olvasmányos, könnyű a nyelvezete és érezhető az a stílus, amit maga az írónő képvisel, s egy kis szeletet magából Abby-ből is lehet érezni. Bájos, de ugyanakkor elgondolkodtató is. Izgalmas, de ugyanakkor mély, érzelmekkel teli, hatásos, határozott, de ugyanakkor gyengéd is, mint egy jó szerető. Az biztos, hogy este lefekvés előtt olvasni nem lehet, mert akkor egész hajnalban fennmarad az ember, csak azért, hogy a végére járjon Ann és Brad történetének. 

Mellettük van még egy másik szerelmi szál is, de merem remélni, hogy kapnak saját sztorit is, mert imádom őket és igen, nem elég belőlük sem, igen Abby még szeretnék sok-sok Ann és Bradet is. Igazi függővé tett a kötet és alig várom az újabb regényeket. A stilisztikát figyelve javuló tendenciát vélek felfedezni, hiszen már szinte alig voltak elírások, logikai bukfenc egyáltalán nem volt és egy olyan sajátos stílus, mind írói, s mind egyéni stílus árad a lapokból, amik egyrészt béklyóba kötnek, másrészt kirántják alólad a talajt. 

Maguk a karakterek hitelesek, néhol már túlságosan is emberiek, s ami a legjobban tetszik bennük az, hogy nem fiatalok, nyilván valamennyire azok, de nem a 20-as éveikben járnak, s emiatt is egy sokkal felnőttesebb, egy sokkal komolyabb légkör jellemzi őket, viszont emellett Ann személyében a kislányosság és a hitetlenség is megvan, ami fiatalságot és rugalmasságot kölcsönöz a regénynek.  Apró, vagy éppen elhanyagolhatónak tűnik, mégis a regény szempontjából irtó fontos. 

A helyszínek, ezek leírásai és bemutatása exkluzívítást hordoz magában, köszönhetően a backstage pillanatoknak és a nem mindennapi koncert élménynek, hiszen a szórakoztatás mellett teljes mértékben ki is kapcsol a Treasure sorozat első része. Igen, én már sorozatként tartom számon. A fejezetek szépen, mindenféle bukkanó nélkül követik egymást, szépen összefüggésben állnak és olykor, ha kell apró függővég szerűséggel érnek véget.

Végezetül pedig csak annyit szeretnék mondani, hogy nem csalódtam Abby Winterben. Minden egyes írásában valami újat mutat, valami olyat, amit eddig nem. Szerettem a karaktereit, a történetét és minden egyes csavart, amit elrejtett. Még az utolsó oldalakon is meglepett vagy éppen elkápráztatott. Nem hiába, hiszen tehetségből és kreativitásból nem szenved hiányt. Ann és Brad története igaz, hogy rögösen, tele bukkanókkal indult, voltak mély és sötét vagy éppen kilátástalan pillanatok is, de a sztori végére ezek mind a feledés homályába merülnek, s csak a jóra és a szépre emlékezünk. Igazi keretet alkotva zárja le a cselekményt a koncert motívummal, hiszen minden ezzel kezdődött, s úgy az igazi, ha azzal is zárul le. Feledhetetlen élmény egy kicsit sem átlagos szerelemről. Ha tehetitek mindenféleképpen olvassátok el, hiszen nagyon is megéri és lehet, hogy egy új kedvenc sorozatot fogtok általa kapni.

"Nem tudom, miért most jött ki ez belőlem, de nem tudtam visszafogni magam. Bocsánatot kérni jöttem, erre lelki szemetesládát csináltam belőle."

" - Tudom, hogy nem lesz egyszerű, és azt is, hogy neked lesz a nehezebb. De adj egy esélyt, kérlek! Szeretném megpróbálni. Sok csontváz pihen a szekrényemben, de igyekezni fogok, hogy elég jó legyek neked!"

"Most itt álltunk, mint két szerencsétlen, és szóhoz sem jutottunk. Ritka pillanatok egyike volt. A szemébe nézve csalódottságot, és szomorúságot láttam. Próbálta tartani magát, de nem igazán tudta elrejteni a könnyeit."

" - Tudom, hogy nem egyszerű, haver. De megérdemeljük, hogy megpróbáljuk. Végre olyan lányok vannak mellettünk, akiknek mi vagyunk a fontosak. Nem a pénz, nem a hírnév, hanem mi."

Köszönöm Abby Winter írónőnek a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető közvetlenül az írónőtől.

Budai Lotti: Shirzan bosszúja (Ágyas és úrnő 2.)

" - Azt akarja mondani, hogy nem evett semmit - kérdezte Azam suttogva. - Ma sem?"

*

Egy kegyvesztett asszony az angol trón ellen

A Shirzan bosszújában folytatódnak Louise Elsfield kalandjai, akit az átélt tragédiák kétségbeesésbe taszítanak. Ám, egy titokzatos indiai férfi keze utána nyúl és visszahozza a fényre. Az asszony és a vonzó Azam herceg között szenvedélyes viszony veszi kezdetét, amit a herceg féltékeny felesége nem néz tétlenül. Louise végül a halál torkában ébred fel a szerelmes álomból, hogy visszatérjen a forrongó Angliába és bosszút álljon boldogtalansága okozóján. Főhősünk hamarosan a király hatalmának megdöntésére szövetkező nemesek oldalán találja magát. Újabb veszélyekbe és kalandokba sodoródik, s mindeközben bosszúja beteljesítése érdekében kénytelen lesz saját testét is fegyverként bevetni.

Elég sokat vártam, mire a kezembe vettem ezt a második kötetet, s igaz hogy már régóta a polcon csücsült és várta, hogy olvassam végre, mégis csak Japán feledhetetlen világa után lapoztam fel. Nincs megállás, Budai Lotti függő lettem. Ezt a Shirzan bosszúja is tanúsíthatja. Meglepően gyorsan és beletemetkezve a kötetbe haladtam oldalról oldalra. Nagyon megfogott magának, s nemcsak India varázsa miatt, hanem amiatt a lelki erő miatt is, ami árad a kötetből. Eszméletlen. Már most az elején elmondhatom, hogy messze felülmúlja az első kötetet, azaz a Shirzan szerelmét.

Maga a kötet három nagyobb egységre bontható, s minden egységnek megvan a maga története és mondanivalója. Egyik sem hasonlít a másikra, mégis teljes mértékben összefüggésben állnak egymással és kiegészítik egymást. Ezek az egységek igazi láncot alkotva adják ki a teljes képet, melynek ismerete szükséges a világosabb látáshoz és a sztori megértéséhez. Az első ilyen rész még az indiai világot, a kultúrát és Louise ottani életét hivatott bemutatni, s rávilágítani az indiai civilizáció sokszínűségére és a működésére. Valós képet fest le, megfelelő költői eszközökkel. Ezeket mind izgalommal, szenvedéllyel, románccal, tüzes vágyakkal és keleties motívumokkal egészíti ki, s ezáltal indít el minket a kötet cselekményének láncolatán. Megmutatja a női szerepeket az indiai világban, a háremek életét, egy nő kiszolgáltatottság és azt, hogy mennyire is nehéz a családtól messze élni, s milyen kiszámíthatatlan is egy összetört vagy épp megsértett női büszkeség. Nemcsak felkavaró, de egyben tanulságos is ez a rész, mely kifejezetten a kedvemre volt, imádtam a sorait olvasni, és az a három rövidnek nem éppen mondható fejezet szépen lezárta Indiát, s ennek vonatkoztatását a kötetre nézve, viszont maga a megtörtént események nem múlnak el nyom nélkül, s bizony még hatalmas jelentőségük lesz a további részekben. 

A második rész egység már szorosan kötődik a történelmi eseményekhez, nemcsak tényekként felsorakoztatva, de a miérteket is szépen sorban számba véve. A teljes kötetet tekintve talán a második rész volt az, ami annyira nem az én ízlesemnek való.

Ármányok, hazugságok, játszadozás, manipulálás, amik leginkább közrejátszanak a rész fejezetei alatt. Persze korhű és élvezhető és jó is volt olvasni, csak az erkölcsi részével voltak gondjaim, nekem túlságosan sok volt a felszínes viselkedés és a megjátszás. De ezeket leszámítva a történelem rajongóinak igazi csemege lehet.

Összeesküvéselméletek sokasága, rejtett motívumok, visszaköszönő indiai szál, érzelmek, szenvedély, erkölcsi aggályok és megannyi érdekes és érdekfeszítő tények, álláspontok, jól alátámasztott mondanivalóval. Ezeket adja a második részegység, s ezzel el is értünk a kötet harmadik részéhez, ahol egy kisebb ugrás következik, hiszen itt már úgymond a jövő képei elevenednek meg.

Louise immáron idősebb, a fiai kész felnőttek, de az biztos, hogy unatkozni itt sem fogunk. Jimmy és Henry, leginkább Henry nem ad okot rá. Egyik bajból keveredik a másikba, hol éppen jó fiú, s hol inkább rossz, de az biztos, hogy e rész fő mozgatórugója ő, hiszen vele az élet sosem áll meg. 

Itt is előjönnek az érzelmek, a rejtett, hátsó szándékok, az összeesküvések, az árulás, az ármány, s a veszni hagyott, beteljesületlen szerelem. Az igazság az, hogy ezeket a fejezetek imádtam a legjobban, s szívesen olvastam volna még belőle. Louise sorsa is rendeződik, a hatalom átvétel utáni állapotok is részesei a cselekménynek, s ez is nagyban közrejátszik abban, hogy ne csak egyszer olvasós legyen a Shirzan duológia. Összegezve egy nagyon komplex és kiforrott regényt kaptam tele izgalommal, korhű mozzanatokkal, akcióval, szerelemmel, szenvedéllyel, politikával, utazással és olyan karaktereket ismerhettem meg, akik még nagyon sokáig velem lesznek és akik az életem részévé váltak valamilyen szinten. Akik egy lenyűgöző, de annál inkább feledhetetlen kalandra vágynak, ahol az érzelmek és a romantika is szerepet kap, azoknak nagyon tudom ajánlani Budai Lotti első álomgyáras két kötetét, hiszen bámulatos, nem mindennapi, pörgős és eszméletlenül érdekes és fantáziadús történetet kapunk tőle, s az már csak rajtunk múlik, hogy mennyire is becsüljük meg ezt.

"Louise érezte, hogy elpirul. Különös, gondolta, nem hitte volna, hogy valaha zavarba hozhatják még egy férfi szavai. De nem érezte helyesnek, hogy Azam herceg ilyesmiről és főleg ilyen hangon beszéljen vele. Ilyen pillantást vessen rá..."

" - Tudom... Azt hiszem, én is mindvégig tudtam, csak gyáva voltam szembenézni vele. De akkor is te vagy az, aki úgy dönt, hogy nem kísér tovább az én utamon. S ez fáj. Rettenetesen fáj. És fájni fog, amíg csak élek."

" - A vágyakozás miatt. Minden asszonynak szüksége van a gyöngédségre, hogy érezze a bőrén egy férfi csókját, érintését a keblén... S ha a magány ettől sokáig megfoszt egy nőt... Akkor az előbb-utóbb bármire hajlandó lesz, hogy megkapja."

" - Biztos benne? Maga valóban páratlan szépségű és kivételes képességekkel megáldott asszony, de hogy el tudjon szakítani egy olyan hosszú barátságot, mint ami a szeretőjét Jakabhoz köti..."

" - A fél világot is bejárhatja az ember, ha nincs hova hazatérnie. Egy hajó kajütje nem otthon. De igen, igaza van, sokfelé megfordultam."

Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

Budai Lotti: A nyugati szerető (A szamuráj lánya 1.)

"Anthony Pearson lustán fordult át másik oldalára a puha matracon."

*

Miya, Joritomo Aszuakura szamuráj lánya, éppen menyegzőjére készül a helyi tartományúr fiával, amikor a sors az útjába sodorja Antony Pearsont, a vonzó angol kereskedőt. A két fiatal egymásba szeret, ám titkos és szenvedélyes viszonyuk lelepleződik. Miya és Antony életét a lány vőlegénye menti meg, aki a történtek ellenére feleségül veszi a szamuráj lányát. Miya mélységes hálát érez férje iránt, akit azonban családjával együtt elsöpör egy politikai tisztogatás, amit az ország vezetője, a sógun rendelt el. Miya magára marad a háború szélére sodródott országban, s hamarosan a gésák egyszerre lenyűgöző és veszélyes világában találja magát. Miya végül bosszút esküszik férje gyilkosai és az ország vezetője, a sógun ellen, s harcában kész minden eszközt bevetni... 

Budai Lotti - a hatalmas sikert aratott Ágyas és úrnő című sorozata után - új regényében a 19. századi Japán titokzatos világát tárja elénk, amelyben nyomon követhetjük Kelet és Nyugat találkozását egy rendkívüli fiatal lány szívszorító kalandjain keresztül. Az írónőtől megszokott módon a könyvben ezúttal is szórakoztató formában elegyedik egymással a romantika, a szenvedély és a történelmi hitelesség.

Budai Lotti számomra a tavalyi év nagy felfedezettje. Különleges látásmódjával és megkapó stílusával nagyon hamar a szívembe zártam a munkásságát. A nyugati szerető is nagyon jól mutatja, hogy egy igencsak fiatal, de annál inkább tehetséges írónővel van dolgunk, akiből csak úgy jönnek a szavak és mindenféle megerőltetés nélkül képes elkalauzolni minket ismeretlen vizekre.

Amikor elkezdtem a regényt nagyon örültem, hogy egy újabb csodában lehet részem, de arra egy percig sem gondoltam, hogy ennyire imádni fogom és, hogy ennyire el fog varázsolni. Adott témának Japán, amiről ugyebár nem sokat tudok, sem a kultúrájáról, sem az ott élő emberekről, arról meg főleg nem, hogy milyen is lehetett ott az élet a 19. században. De A nyugati szerető által erre és még sok egyébre is fény derül. Az összetettebb mondatok, kifejezések, maguk a tipikusan japán eredetű szavak és kulturális hagyományok megismerése által nemcsak letehetetlen, de a keleties varázzsal még inkább felejthetetlenné teszik a regényt. Maga a történet hűen tükrözi a történelmi eseményeket is, hiszen alapvetően egy történelmi alapokon nyugvó kötetről van szó, ahol szinte minden előfordulhat. Ármány, árulás, veszély, megfelelési kényszer, meghajlás egy nagyobb akarat előtt, alázat, titokzatosság, titkok, intrika, szerelem, szenvedély, alvilági mocsok, szenny, és felszabadulás, béklyóból való kitörés. Nagyon összetett és nem hétköznapi történetről van szó, ahol az események nemcsak követik a múltat, de útmutatást is adnak hozzá. 

Minden mögött ott van a miért, a magyarázat, s ezáltal nemcsak egy új világot ismerhetünk meg, hanem a velejéig beláthatunk. A történetünk főszereplője Mija, aki egy szamuráj lánya, s ezáltal kötelességek hordozója. A család nagy büszkesége. Igen ám, de ahogy ez szokott lenni, jönnek a véletlen találkozások, a titkok, a szerelem és minden átértékelődik. Ahogy elindul a lavina, úgy követik egymást az események, úgy változik egyre inkább a jövő képe. Igazi pillangóhatásként, minden összefüggésben áll egymással és ahogy szépen lassan összeérnek majd eltávolodnak a szálak úgy válik egyre kalandosabbá, egyre izgalmassá a regény. 

Mija úgy felforgatja az eseményeket, ahogy csak lehet. Egyrészt megismerhetjük japán fényűző életét, majd a mocsok bugyraiba is beleshetünk. A kéj és a szerelmi légyottok ugyanúgy részei a regénynek, mint a tea készítés művészete vagy maga az írás. Annyira összhangban vannak egymással az események, a különféle napos és sötét oldal, hogy az szinte már már hihetetlen. Az egyszer biztos hogy a műfaj rajongóinak igazi csemege, s aki eddig nem igazán kedvelte a történelmi romantikusokat az biztos, hogy meg fogja szeretni. A cselekményt tekintve szerteágazóság, keleties vonzalom és kiszámíthatatlanság a fő motívumai. 

De emellett egyrészt tragikus és szívszorító is a története. Másrészt viszont lenyűgöző, páratlan alkotás. Egy igazi remekmunka, amit bölcsen adott ki a kezei közül az írónő. Olyan, mint egy nagyon értékes drágakő, addig a végső pontig van csiszolva, hogy az megfelelő, s már már tökéletes legyen. A romantikus része számomra nagyon élvezetes, egy kicsit tiltott, de annál inkább édesebb volt. Nagyon tetszett a regényben, hogy nemcsak a jóra tette a hangsúlyt, hanem attól sem riadt vissza, hogy mészárlás és vér szennyezze be a lapokat, ezzel emelve a kötet komolyságán és mondanivalóján, miszerint sosem tudatjuk, hogy kiben bízhatunk meg, ki az aki elárul minket, s ki az aki kiemel. 

Mindemellett igazi büszkeséggel tölt el, hogy magyar lehetek és olvashatom ezt a regényt. Úgy érzem, hogy ahogy sorban írja Lotti a regényeit egyre kiforrottabb és egyre profibb lesz abban, amit csinál. Minden egyes regényével ámulatba ejt, egyre inkább kedvelem a stílusát, a művészi kifejező eszközeit, a látásmódját és magát az írónőt. Páratlan munka egy nem éppen szokványos látványvilággal és lelkivilággal megáldott írónő kezei közül. 

Komolyra fordítva a szót. Egységes képi világ, jól követhető cselekmény és hű történelmi eseményeken nyugvó kötet A nyugati szerető, ami A szamuráj lánya duológia első letehetetlen kötete. A karakterek valósak, létező tulajdonságokkal felruházott, érző vérző emberek, akiknek a sorsát a szívünkön viseljük. Ahogy haladunk a kötetben előre úgy lesz egyre inkább komorabb, egyre inkább mentes a csillogástól és attól a pompától, amit a kötet első felében érezhetünk. A piros lámpás negyed fejezetei és a bordély házak közötti különbségek egyre inkább szembetűnőek, egyre inkább gondolkodásra adnak okot. S ezáltal nemcsak elgondolkodtat a regény, de meg is tanít valami újat. Tanít az önbecsülésre, magára a történelemre és az életre. Igaz, hogy nem a mai világban játszódik, de éppen ez benne a szép, ez adja meg azt a kis pluszt, amitől ez a kötet más lesz, mint a többi. Végszó gyanánt pedig csak annyit mondanék, hogy nagyon gratulálok Lottinak és alig várom a második kötetet és az utána következő további regényeit, hiszen egy igazi gyöngyszemet fedeztem fel a személyében és Viktornak is köszönöm, hogy a figyelmembe ajánlotta az írónő munkásságát. Nem lehetek elég hálás neki.

"Mija  elmosolyodott. Úgy látszik, ebben semmi különbség sincs az idegen és a japán férfiak között. Mind túl büszke beismerni a fájdalmát..."

" - Ige. Ez az egyetlen módja, hogy örökre együtt maradhassunk. Itt mi sohasem lehetnénk egészen egymáséi. De én veled szeretném leélni az életem. Feleségül akarlak venni."

" - Mert úgy hiszem, egy ilyen rózsabimbó a te kertedben gyönyörű virággá fakadhat, míg más, főleg egy Goró-féle bordélytulajdonosnak a kezei közt csak elhervadna..."

" - Végre az enyém leszel... - suttogta. - Azóta várok erre a pillanatra, hogy először megláttalak. Abban a pillanatban tudtam, hogy a végzetem egy napon a karjaidba űz."

Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 40%-os kedvezménnyel!

R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök 1. (Riva nővérek)

"Azon az augusztusi éjjelen csendes eső áztatta Róma utcáit."

*

Kegyetlen ​titkok és szenvedélyes szerelem a 19. századi Rómában

1858-ban Rómában egy német hercegnő, Katharina, mocskos titkokról próbálja lerántani a leplet, de számtalan akadályba ütközik. Marco Fiore, a megkeseredett, hitehagyott, ópiumfüggő egyházi nyomozó kapja a lehetőséget, hogy felgöngyölítse a Sant'Ambrogio zárdában folyó kegyetlen, parázna játékokat. A bűnösök mind magas rangú egyházi személyek, akik saját és egymás érdekeit akár gyilkosságok árán is képesek megvédeni. A szálak a kolostor rendfőnöke, Maria Luisa nővér kezében futnak össze, akit senki nem mer megvádolni. Marco igyekszik rájönni a titok nyitjára, de tudja, egyedül kevés ehhez a feladathoz. Egy véletlen folytán találkozik a gyönyörű, de szorult helyzetben lévő Blancával, és ráveszi, hogy segítsen neki a nyomozásban. A lány jelentkezik a zárdába, hogy bizonyítékot szerezzen Maria Luisa nővér pokoli tevékenységére. A történetet valós események ihlették.

R. Kelényi Angelika Terézanyu-díjas, többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő ezúttal a 19. századi Rómába kalauzolja el az olvasókat. A regény gyilkosságról, összeesküvésről, gyalázatról, hazugságról és titkokról mesél. A sötét és mocskos tetteket csupán a szenvedélyes és tiszta szerelem története ellensúlyozza.

Angelika az egyik olyan magyar írónő, aki új világokat tár fel előttem és akinek minden egyes írása nagyon szerethető és élvezhető. Klisé, hogy vártam már az új regényét, mégis idáig vártam vele, de hónap vége felé kijön a második rész és nem akartam fél évet várni, így se tudom, hogy mi lesz velem a bemutatóig, hiszen nemcsak, hogy újra elkápráztatott az írónő, de ámulatba is ejtett. A Mennyei bűnök valamivel komolyabb és eseménydúsabb, titokzatosabb, mint Az ártatlan trilógia, s már most az első kötet előolvasása után érzem, hogy bizony nagyon is megérte a kezembe venni.

Maga a történet két szálon fut, két szemszögből ismerhetjük meg magát a cselekményt, a fordulópontokat és a regény mozgatórugóját. Nem egy szokványos témát állít a középpontba, de akik olvastak már Angelikától azok tudják, hogy mikre is képes, de akik csak most ismerkednek vele, azoknak elmondhatom, hogy a leghihetetlenebb, a legkülönösebb információkból is olyat alkot, hogy a legtöbb történelmi romantika írói is megirigyelhetnék a tudását. De kezdjük szépen az elején. Adott Blanca Riva, aki a kötetünk főszereplője, egy alázatos lány, aki a saját életét teszi félre azért, hogy a két kisebb húga tanulhasson, és ne érezhesse azt a kétségbeesett érzést, amit ő. Minden egyes tette arra mutat, hogy mennyire önzetlen, szerény teremtés, s emellett még a vágyait is elnyomja, csak hogy a testvéreinek jó legyen, a körülményekhez képest a legjobb. Odaadó, gondoskodó, szerény , szorgalmas, de aztán fordulat áll be az életébe, s ez mindent felborít. Megváltozik, már nem az, aki a regény elején. Megél dolgokat, fejlődik, sokat tanul és újjászületik. Minden egyes tettében és mozdulatában ott a múlt szörnyűsége és a jövő bizonytalansága. 

Nagyon nagyon sokat fejlődik, viszont ezáltal teljesen el is határolódik az egykori énétől. Meglepő fordulatok, szörnyűségek és a mindennapi fáradalmak egy teljesen új közegbe és térbe terelik, ahol a túlélés kulcsa az alkalmazkodás és a megfelelés. Míg a másik főszereplőnk, Marco egy züllött ember, egy hitét vesztett személy. De idővel nemcsak, hogy őt is a szívünkbe zárjuk, de vele együtt izgulunk, hogy mi lesz vele, hogy tudja kezelni a nem szokványos érzéseit. 

Mindezek központjában egy nyomozás áll, egy igencsak rejtélyes és nem mindennapi ügy felkerekítésének óhaja. Az írónő ezeket a lehető legprecízebb eszközökkel, sok sok utána olvasással és azzal a csipetnyi eleganciával, ami már az első oldalon árad a kötetből kalauzol el minket Róma utcáin egészen a bűn barlangjáig, amit tüzetesen a második kötetben ismerhetünk meg. Gyilkosság, talány, erkölcsi romlottság, hit vesztés és az élet újra értelmezése mind-mind közrejátszói a történet alakulásának. 

Magát a cselekményt tekintve korhű, változatos, gazdag szókinccsel megáldott, izgalmas, tabuk nélküli, veszélyes, furfangos, szenvedélyes és lehetetlen. Aki egyszer elkezdi az belekerül egy olyan körforgásba, amiből nem lehet kijönni. Elevenen felfal és addig nem ereszt, amíg ki nem olvastad egy ültő helyben az egészet. A történet lebilincselő, odaszegez a sorokhoz. A karakterek megfognak, míg a stílus az, ami nem ereszt, csak még jobban odaszegez és addig piszkálja a csőrödet, amíg meg nem tudod, hogy hogyan is fejeződik be az első Riva nővérek kötet. 

Mindenfelé tabut nélkülöz. A dolgokat a teljes valójukban írja le, s tárja elénk, de emellett az érzelmekre is hat, sőt, igazi érzelmi kavalkád sorakozik fel előttünk. Maga az érzelmi része nagyon erős, teljes mértékben átérezhetőek az érzelmek, a szenvedés, a nyomor képei, a mindennapi megfelelés, az alázat és a felnőtté válás pillanatai. Nagyon nagy potenciált érzek a Riva nővérekben, talán még Flóránál is nagyobbat. Ugyanúgy megvan az ártatlan lány szerepe, de ezúttal egy jó nagy adag sötétség is párosul mellé, ami csak még kíváncsibbá, még szomjasabbá teszi az olvasókat. 

A kötet ahogy az egyik oldalon ad, úgy vesz el a másikon. Ha kell átgázol rajtad és hagyja, hogy letargiába ess, s ahhoz sem rest, hogy felkaparjon a padlóról, miután odataszított. Ennyire mozgalmas, sötét, de mégis szórakoztató történelmi alapokon nyugvó regényt rég olvastam. Minden elismerésem Angelikáé. Fejezetet faltam fejezet után. A fejemet kapkodva olvastam minden egyes sort. Ha kellett elámultam, ha kellett elborzadtam, de az esetek 90%-ában lebilincselt, megfosztott az akaratomtól és szabályosan függővé tett a néhai pap és az esendő, de sok mindent átélt lány története, aki az erejével és a bosszúvágyával minden akadályt sikeresen teljesít és ember maradjon a talpán, aki szembe mer szállni vele. Iszonyatosan várom a második kötetet, hiszen mindennek lehet nevezni a befejező sorokat, de az biztos, hogy utána nyugodtan nem fog tudni az ember.

" - És hogy néz ki? Mio Dio! Akár egy ágrólszakadt, nyomorult csatornatöltelék! Hát elment az esze, signore Fiore? Mi a fenét csinált öt napig? Tán az árokban aludt, s a Teverében fürdött? Csurom víz és... - elfintorodott. - És büdös is."

" - Én már semmiben sem hiszek, asszonyom. Az isteni jelenlétben különösen nem. Sokkal inkább abban vagyok biztos, hogy az ördög az emberben lakozik."

" - Most? Azonnal? Megőrültél? Ettől a történettől hogy lehet gerjedelmed?"

"Összeszedettnek és határozottnak tűnt, egyszer sem keveredett ellentmondásba, ugyanakkor maga az eset mégis elképesztően bizarrul hangzott. Fiore azonban tudta, az élet írja a legfurcsább regényeket, olyan történeteket, melyeket egyetlen író sem talál ki."

" - Nem is akarok én úri kisasszony lenni. Nagyon fárasztó dolog ez a kisasszonykodás - rázta a fejét Leona és elhúzta a száját."

Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 40%-os kedvezménnyel!

Frank Márton: Két tűz között (Páratlanok 2.)

"Angelina öles léptekkel, hangosan zihálva, karjait energetikusan lendítve szelte a folyosót."

*

Ha ​nincs senki, aki meg akarja fejteni a titkod, örökre fogoly maradsz. Vajon megéri-e várni valakire, aki fontos nekünk, ha ezzel nemcsak magunkat sodorjuk súlyos veszélybe, hanem a családunkat is? Gerard kétségek között maradt Párizsban Miatta, Helen miatt, aki megígérte, hogy visszajön. Alighogy megtudja, helyesen döntött-e, váratlanul lecsap az Anakonda, s kiélezett hajsza veszi kezdetét az ellenségekkel teli városban. Curamoto, a Láthatatlanok vezére látszólag segítséget kínál, de közben az emberei szemlátomást mindent megtesznek azért, hogy elfogják Gerard-t. Ráadásul kiderül, hogy Forsan élete is súlyos veszélybe került… És mi van Hansszal, Gianlucával, Bruce-szal meg a többi páratlannal? Élnek még egyáltalán? Vagy ismét Curamoto fogságába kerültek?

A Páratlanok-trilógia második kötetében mindvégig jelen van a múlt: valakit elveszítünk miatta, valaki túllép rajta, valakik arra kényszerülnek, hogy szakítsanak vele, valakiket pedig talán éppen ez kapcsol össze…

A Páratlanok első része igazi csemegének bizonyult, s alig vártam, hogy a második kötetet is a kezembe foghassam. Nemcsak páratlan olvasmány, de nagyszerű kaland is tele izgalommal, akcióval, talánnyal, meglepő fordulatokkal és temérdek érdekes információval és ténnyel. Frank Márton megalkotott egy olyan világot, ami nemcsak hogy olvastatja magát, de a fiatalabb korosztály figyelmét is felhívja. Kezdve a kötet szereplőivel, a mondanivalójával, s már magában azzal, hogy ennyire brutálisan szép és különleges borítót kapott a második kötet is.

Én személy szerint ezt a második részt is nagyon megszerettem. Maga a történet ott folytatódik, ahol az első rész abbamaradt. Nagyon érdekes volt olvasnom, hogy mikkel is kell Gerardnak és a többieknek szembesülnie, s igaz, hogy nem rögtön indult be a cselekmény, mégis a beindulás után nincs megállás. Csak úgy száguldunk a lapok között. Hol egy meglepő tény vagy fordulat keresztezi az utunkat, hol egy érzelem bukkan fel, s hol éppen az ellenség csörtet be, hogy felkavarja a regény medrét. Annyi biztos, hogy nem egy mindennapi, szokványos olvasmány. Tele van fantáziával, reménnyel és rejtett motívumokkal. Maga a farkas mint főmotívum megmarad, de mint a borítóból is látszik, maga a kígyó, pontosabban az anakonda is feltűnik. A cselekményt tekintve hol kacifántos, hol iszonyatosan akciódús, s hol annyira elképesztő, hogy csak ámultam rajta. Igaz, hogy tizenévesek a főszereplők mégsem gyerekes vagy éppen elcsépelt az egész, hanem szépen kidolgozott, a karakterek ki vannak forrva, de azért képesek a változásra és a fejlődésre. Hol meglepetést osztanak, hol csalódást keltenek, de az biztos, hogy unalomra okot nem adnak. S már nemcsak a srácok kerülnek előtérbe, hanem Helen is, igen arról a Helenről van szó, akit az első kötet alatt ismerhettünk meg, ez a fajta vérfrissítés nagyon jót tett a kötetnek, hiszen ezáltal még színesebb és még összetettebb képet ad a cselekményről, s magáról a kötetről is, s új olvasó közönséget is bevonz ezáltal. 

Arról nem is beszélve, hogy így az érzelmek kibontakozásának sincs semmilyen akadálya, áramolhatnak, s a kételyek és magabiztos hiány is velejárói lehetnek a kötetnek. Emellett a fordulatok, a helyszínek csak úgy ékesítik a második részt.

Igazi kalandban lehet részünk. Mindegy, hogy vízen, földön vagy a levegőben, de az biztos, hogy egyik oldal sem olyan mint a rá következő, hiszen újdonságot és meglepetést ugyanúgy tartalmaz. Maga a fantasy elemek is kellő mennyiségben fordulnak elő, nincs az, hogy nem illenek bele a regénybe, mivel Márton mindig a kellő helyen csempészi bele őket. 

Mind a farkasos, s mind a ninjás részek különálló elemei a kötetnek, de együtt is tökéletesen, összecsiszolva működnek. Ha kell kiegészítik egymást, s ha arra van szükség elhatárolódnak a másiktól és a saját medrében folyva adják át a kötethez szükséges tudást. Megmondom őszintén nem igazán tudtam, hogy mibe is vágom a fejszémet, amikor elkezdtem a Páratlanok második kötetét, viszont minden elvárásomat felülmúlta.

Szórakoztató, veszélyes, kalandos, fantasy elemekkel tarkított, összetett, egységét tekintve tömör, velős kötetet kaptam, ami simán megállja a helyét bármely toplistán. Maga a cselekmény elég terjedelmes és kiterjedt, de azok az alapvető információk, amik a megértéséhez kellenek kellően a rendelkezésünkre állnak, sőt arra is teret hagy, hogy mi magunk jöjjünk rá a kis összeesküvésekre, az árulásokra vagy éppen a furcsának nevezhető eseményekre.

Maguk a karakterek egyéniségek, valódi személyiséggel és érzelmi töltettel ruházta fel őket a szerző. Maga a küldetés és a regény mozgató rúgója és a végkifejlet még mindig nem tiszta előttem, de nagyon látszik, hogy egy alaposan átgondolt kötetről van szó. Az akció része leginkább az utolsó egy-két fejezetben érezhető, de akkor nagyon, sőt annyira akciódús, meglepő és fenomenális az utolsó két fejezet, hogy csak úgy repültek az oldalak. Meglepetés ért meglepetés hátán. És az a befejezés, na az kérem szépen minden volt, csak fair nem. Értem én, hogy kellett bele egy függővég, de akkor is. Hol a harmadik rész? Nem lehet így félbehagyni valamit, s állítom nektek az izgalmak még csak ezután következnek igazán. Azt ajánlom, hogy mindenki kösse fel a gatyáját vagy a szoknyáját, mert Frank Márton a harmadik részben tarolni fog. Már alig várom. A Két tűz között nemcsak érzelmileg motivált, de velős gondolatokat is ébresztett bennem. Szellemi fejlődés, a felnőtté válás kezdeti stádiuma mind fellelhető benne, s ez még csak nem is a jéghegy csúcsa. Jaj, mi lesz még itt. Egy mindent elsöprő érzelmi hullámvasútra váltottam jegyet, de egy percig nem bántam meg.

" - Van seb, amely sosem gyógyul be. - Trod rövid szünetet tartott. - A mi sebünk Tánya elvesztése. Az Anakonda belénk mart, és mi ezt nem fogjuk szó nélkül hagyni. Lecsapunk rá, és véres cafatokra tépjük nyálkás hüllőtestét. De előbb kiszabadítjuk Forsant."

" - Dehogynem! - csitította Hans. - Festheted a körmeidet, olvashatsz Joy magazint és várakozhatsz türelemmel, amíg a csata véget nem ér. Ezt szokták csinálni a lányok."

" - Hogy kinyírjuk-e? - gondolkozott el a fiú. - Nem hiszem, hogy képesek lennénk embert ölni. De bosszút állnánk, az biztos, méghozzá a gyilkolásnál sokkal bonyolultabb és kegyetlenebb módon."

"Határozottan az volt az érzése, hogy kezd megőrülni: amikor a lány New Yorkban volt, sokszor eszébe jutott, igen, de nem percenként! A függők érezhetnek így, gondolta, amikor megfosztják őket az anyagtól. Lehet, hogy ő is függő lett? Lehet, hogy Helen az ő drogja, és amit érez, azok elvonási tünetek? Ha így van... márpedig így van... akkor le kell szoknia! De hogyan? Hogyan szokhatna le erről a szerről, ami olyan közel van hozzá, hogy szinte érzi az illatát? S amiből, amikor végre elfeledkezhetne róla, mindig újabb dózist kap? Tudta a választ: sehogy. Süllyedni fog tovább, egyre mélyebbre és mélyebbre."

Köszönöm a Ciceró Könyvstúdiónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

Anne L. Green: Érzéki csábító (Csábító 2.)

"Meghalt. Az öcsém halott, és az értelmetlen halála teljesen a padlóra küldött."

*

Bár Niko és Olivia ellentétes oldalon játszott, a sorsuk egyre inkább összefonódott. A kölcsönös vonzalom és a tragikus körülmények egymás felé sodorták őket. Hiába tudják mindketten, hogy a köztük lévő fellángolásnak nem lehet jövője, már nem a józan ész, hanem az érzelmeik irányítják őket. A legnagyobb küzdelmeket már nem az ellenfeleikkel, hanem a saját démonaikkal vívják. Olivia lelke bosszúért kiált, melyhez az erejét Nikoból nyeri. Nikoról viszont mindennap lehull egy újabb álarc. Oliviára van szüksége ahhoz, hogy visszataláljon eredeti önmagához. A határok elmosódnak. Felvállalva az egymás iránt érzett szenvedélyt, beláthatatlan következmények áradata zúdul a nyakukba. Niko hiábavaló csatát vív saját múltjának elnyomásáért, egy új élet megteremtéséért. Rá kell döbbenniük, az elkövetett vétkeik elől nem menekülhetnek. Ahogy telik az idő, úgy lesz egyre nagyobb a kockázat is. Az ellenségeik pedig lesben állva várnak, hogy hibát kövessenek el… Az Érzéki csábító a Csábító-sorozat második része. A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő legújabb, szenvedélyes és váratlan bonyodalmakkal teli modern kori romantikus történetében semmi nem az, aminek látszik. A történet a Végzetes csábító című kötetben folytatódik.

Niko és Olivia fülledt, de annál inkább izgalmas kalandja folytatódik, s nem is akárhogyan. Tömény erotika, izgalom, belső szenvedés, megkapó pillanatok, szerelem, múlt, a jövő bizonytalansága és talány, azok a kifejezések, amik a legjobban illenek a regényre. Mint tudjátok Anne az egyik kedvenc magyar írónőm és nincs olyan regénye, amit ne olvastam volna legalább egyszer, s az a helyzet, hogy a Csábító trilógiájával olyat alkotott, amit eddig csak építgetett. Imádom a stílusát, a kifejezéseket, a tipikus annelgreenes hangulatot és azt, hogy teljes mértékben kikapcsol.

Már nagyon nagyon vártam a Csábító trilógia második részét, hiszen az első nem éppen úgy ért véget, hogy sokat lehessen várni a következő részre. Szinte belepusztultam a hiányában, de szerencsére gyorsan eltelt az idő és elérkezett az a pillanat, hogy folytatódik a kaland és a szenvedély. Ez a második kötet leginkább a belső gondolatok, a kételyek és a fülledt erotika kötete. Túlnyomó többségében perzselnek az oldalak, szikrákat hánynak és fogva tartanak. Nemcsak mi olvasók ismerhetjük meg még jobban a szituációt és a cselekményt, de maguk a karakterek is jobban megismerik egymást, az érzéseiket, a mozgatórugóikat s emellett még, teljesebben bontakoznak ki, s ezáltal sokkalta közelebbinek érezheti magának a kötetet az ember. Tömény és magvas gondolatokat, meglepő fordulatokat és egy adag talányt is elrejt a sorok közé, s még ha a mozgató erő maga a behajtás, mint foglalkozás volt, átvette a helyét a karakterek közötti vonzalom kialakulása és a cselekmény kiteljesedése. A lélek és a mindennapi problémák előkerülésével nemcsak színesebb, de kiforrottabb és tömörebb is lett maga a cselekmény. 

A kötet hangulatának még mindig van egy nyugalmat árasztó feelingje, de ezt ne tévessze össze senki azzal, hogy egysíkú vagy unalmas lenne, mert cseppet sem az, sőt ez szinte lehetetlen, hiszen Anne L. Green regényről van szó. Figyelembe véve, hogy folytatásról van szó, nem igen tudtam, hogy mire is kellene számítanom, hiszen Anne írói munkásságára sem igazán jellemző, akárcsak Baráth Vikinél, hogy folytatást írjon, ezért is vártam annyira a második kötet megjelenését, mivel iszonyúan kíváncsivá tett és érdekelt, hogy vajon így is megmarad e a már megszokott feeling és, hogy át fog e jönni a kötet üzenete, de megnyugtatok mindenkit, nagyon is átjött, sőt ha ilyen folytatásokat tud írni Erzsó, akkor az összes eddigi megjelent kötethez szeretnék minimum egy folytatást. 

De visszatérve az Érzéki csábítóhoz, lágyabb mégis erőteljes motívumok és alaphelyzetek adják a cselekmény alapját, ami nemcsak erőteljes, de érzéki és titokzatos is. Mind Niko, s mind Olivia személyisége teljesen új megközelítésbe kerül, beláthatunk a felszín alá, s addig boncolgatjuk, alakítgatjuk, amíg már teljesen csupaszon állnak előttünk és majdnem mindenre fény derül.

Legnagyobb meglepetésemre, nemcsak Via, de Niko múltjában is túrkálunk, sőt Niko érzései és gondolatai is teljesen átszellemülve a maga nyers és valós formájában jönnek át. Már nemcsak a kemény macsót, a szépfiút látjuk, hanem az alatta lévő igazi férfit, akit még ugyan rejteget, de már iszonyúan várom, hogy még többet tudjak meg róla és arról, hogy kicsoda is ő és, hogy mi az ő teljes sztorija. 

Azok az információ töredékek, amit az írónő megoszt velünk a regény alatt édes kevés, de ahhoz bőven elég, hogy fent tartsa a figyelmet és a regényhez szögezzen. Több szó, mint száz... Nem győzöm hangsúlyozni, hogy Anne L. Green milyen fordulatos, pikáns és szenvedélyes sztorit alkotott. Tudom, hogy ebben ő is benne van, a lelkének vagyis inkább a múltjának egy darabja és nemcsak csodálom érte, de tisztelem is, hogy ezt így ilyen formában össze tudta rakni és egy ütős, de annál inkább egyedi és utánozhatatlan trilógiával írta ki magából a dolgokat. Maga a regény nagyon olvastatja magát, a nyelvezete teljesen érthető, a stílusa páratlan és van benne valami, amit nem tudok megfogalmazni, de érződik, hogy ki is írta, ezer könyv közül is megismerném Anne keze nyomát. Összességében nagyon ajánlom, hogy olvassátok el, akkor is, ha eddig nem ismertétek vagy éppen nem szerettétek (van egyáltalán ilyen?) Anne regényeit, vagy ha úgy éreztétek, hogy nincs kiforrva az írói vonala, viszont ha imádjátok az írónőt, akárcsak én, akkor egyenesen imádni fogjátok, sőt nem túlzok, ha azt mondom, hogy szerelem lesz első olvasásra. Annyiszor lehet újra olvasni ezt a részt, hogy a mondanivalója még így sem veszt az értékéből, sőt minden egyes újra olvasásnál más és más tapasztalatot ad a már meglévőekhez.

" - Ehhez először fel kellene nyitnod a képzeletbeli kagylóhéjat - cirógattam meg könnyáztatta arcát. - Olyan burokkal vontad körül magad, ami áthatolhatatlan. Lépj ki belőle! Adj esélyt az érzelmeknek! - könyörögtem neki."

"Mert bizony a szerelem az egy rohadt vírus, ami beeszi magát az ember szívébe, agyába és testébe, majd lassú parazitaként felfal. A legyőzéséhez pedig nem voltam elég erős. Lázasan kerestem a megoldást, hogyan somfordálhatok vissza az életébe."

" - Én soha többé nem bonyolódom párkapcsolatba. Mondd, hová tűntek az igazi férfiak? Nem teszem ki többé a szívem a csalódásnak. Soha többé nem leszek szerelmes. Jó nekem egyedül, már megszoktam. Végleg feladom - estem kétségbe."

" - Pont ezért vagy te a fény, én pedig a lepke. Mindketten tudjuk, hogyan végződik. Megégetsz majd, mégsem állok ellen a vonzásnak - csókoltam az ajkai közé."

" - Minden bizonnyal bele. Porrá égeted magad, de mint a főnixmadár, te is feltámadsz a hamvaidból. Erősebb, bölcsebb és tapasztaltabb leszel. Az új Olivia nem őrli majd magát annyit, ha a boldogságáról van szó. Boldognak lenni nem mindig azt jelenti, hogy minden tökéletes."



Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!