Frank Márton: Két tűz között (Páratlanok 2.)

"Angelina öles léptekkel, hangosan zihálva, karjait energetikusan lendítve szelte a folyosót."

*

Ha ​nincs senki, aki meg akarja fejteni a titkod, örökre fogoly maradsz. Vajon megéri-e várni valakire, aki fontos nekünk, ha ezzel nemcsak magunkat sodorjuk súlyos veszélybe, hanem a családunkat is? Gerard kétségek között maradt Párizsban Miatta, Helen miatt, aki megígérte, hogy visszajön. Alighogy megtudja, helyesen döntött-e, váratlanul lecsap az Anakonda, s kiélezett hajsza veszi kezdetét az ellenségekkel teli városban. Curamoto, a Láthatatlanok vezére látszólag segítséget kínál, de közben az emberei szemlátomást mindent megtesznek azért, hogy elfogják Gerard-t. Ráadásul kiderül, hogy Forsan élete is súlyos veszélybe került… És mi van Hansszal, Gianlucával, Bruce-szal meg a többi páratlannal? Élnek még egyáltalán? Vagy ismét Curamoto fogságába kerültek?

A Páratlanok-trilógia második kötetében mindvégig jelen van a múlt: valakit elveszítünk miatta, valaki túllép rajta, valakik arra kényszerülnek, hogy szakítsanak vele, valakiket pedig talán éppen ez kapcsol össze…

A Páratlanok első része igazi csemegének bizonyult, s alig vártam, hogy a második kötetet is a kezembe foghassam. Nemcsak páratlan olvasmány, de nagyszerű kaland is tele izgalommal, akcióval, talánnyal, meglepő fordulatokkal és temérdek érdekes információval és ténnyel. Frank Márton megalkotott egy olyan világot, ami nemcsak hogy olvastatja magát, de a fiatalabb korosztály figyelmét is felhívja. Kezdve a kötet szereplőivel, a mondanivalójával, s már magában azzal, hogy ennyire brutálisan szép és különleges borítót kapott a második kötet is.

Én személy szerint ezt a második részt is nagyon megszerettem. Maga a történet ott folytatódik, ahol az első rész abbamaradt. Nagyon érdekes volt olvasnom, hogy mikkel is kell Gerardnak és a többieknek szembesülnie, s igaz, hogy nem rögtön indult be a cselekmény, mégis a beindulás után nincs megállás. Csak úgy száguldunk a lapok között. Hol egy meglepő tény vagy fordulat keresztezi az utunkat, hol egy érzelem bukkan fel, s hol éppen az ellenség csörtet be, hogy felkavarja a regény medrét. Annyi biztos, hogy nem egy mindennapi, szokványos olvasmány. Tele van fantáziával, reménnyel és rejtett motívumokkal. Maga a farkas mint főmotívum megmarad, de mint a borítóból is látszik, maga a kígyó, pontosabban az anakonda is feltűnik. A cselekményt tekintve hol kacifántos, hol iszonyatosan akciódús, s hol annyira elképesztő, hogy csak ámultam rajta. Igaz, hogy tizenévesek a főszereplők mégsem gyerekes vagy éppen elcsépelt az egész, hanem szépen kidolgozott, a karakterek ki vannak forrva, de azért képesek a változásra és a fejlődésre. Hol meglepetést osztanak, hol csalódást keltenek, de az biztos, hogy unalomra okot nem adnak. S már nemcsak a srácok kerülnek előtérbe, hanem Helen is, igen arról a Helenről van szó, akit az első kötet alatt ismerhettünk meg, ez a fajta vérfrissítés nagyon jót tett a kötetnek, hiszen ezáltal még színesebb és még összetettebb képet ad a cselekményről, s magáról a kötetről is, s új olvasó közönséget is bevonz ezáltal. 

Arról nem is beszélve, hogy így az érzelmek kibontakozásának sincs semmilyen akadálya, áramolhatnak, s a kételyek és magabiztos hiány is velejárói lehetnek a kötetnek. Emellett a fordulatok, a helyszínek csak úgy ékesítik a második részt.

Igazi kalandban lehet részünk. Mindegy, hogy vízen, földön vagy a levegőben, de az biztos, hogy egyik oldal sem olyan mint a rá következő, hiszen újdonságot és meglepetést ugyanúgy tartalmaz. Maga a fantasy elemek is kellő mennyiségben fordulnak elő, nincs az, hogy nem illenek bele a regénybe, mivel Márton mindig a kellő helyen csempészi bele őket. 

Mind a farkasos, s mind a ninjás részek különálló elemei a kötetnek, de együtt is tökéletesen, összecsiszolva működnek. Ha kell kiegészítik egymást, s ha arra van szükség elhatárolódnak a másiktól és a saját medrében folyva adják át a kötethez szükséges tudást. Megmondom őszintén nem igazán tudtam, hogy mibe is vágom a fejszémet, amikor elkezdtem a Páratlanok második kötetét, viszont minden elvárásomat felülmúlta.

Szórakoztató, veszélyes, kalandos, fantasy elemekkel tarkított, összetett, egységét tekintve tömör, velős kötetet kaptam, ami simán megállja a helyét bármely toplistán. Maga a cselekmény elég terjedelmes és kiterjedt, de azok az alapvető információk, amik a megértéséhez kellenek kellően a rendelkezésünkre állnak, sőt arra is teret hagy, hogy mi magunk jöjjünk rá a kis összeesküvésekre, az árulásokra vagy éppen a furcsának nevezhető eseményekre.

Maguk a karakterek egyéniségek, valódi személyiséggel és érzelmi töltettel ruházta fel őket a szerző. Maga a küldetés és a regény mozgató rúgója és a végkifejlet még mindig nem tiszta előttem, de nagyon látszik, hogy egy alaposan átgondolt kötetről van szó. Az akció része leginkább az utolsó egy-két fejezetben érezhető, de akkor nagyon, sőt annyira akciódús, meglepő és fenomenális az utolsó két fejezet, hogy csak úgy repültek az oldalak. Meglepetés ért meglepetés hátán. És az a befejezés, na az kérem szépen minden volt, csak fair nem. Értem én, hogy kellett bele egy függővég, de akkor is. Hol a harmadik rész? Nem lehet így félbehagyni valamit, s állítom nektek az izgalmak még csak ezután következnek igazán. Azt ajánlom, hogy mindenki kösse fel a gatyáját vagy a szoknyáját, mert Frank Márton a harmadik részben tarolni fog. Már alig várom. A Két tűz között nemcsak érzelmileg motivált, de velős gondolatokat is ébresztett bennem. Szellemi fejlődés, a felnőtté válás kezdeti stádiuma mind fellelhető benne, s ez még csak nem is a jéghegy csúcsa. Jaj, mi lesz még itt. Egy mindent elsöprő érzelmi hullámvasútra váltottam jegyet, de egy percig nem bántam meg.

" - Van seb, amely sosem gyógyul be. - Trod rövid szünetet tartott. - A mi sebünk Tánya elvesztése. Az Anakonda belénk mart, és mi ezt nem fogjuk szó nélkül hagyni. Lecsapunk rá, és véres cafatokra tépjük nyálkás hüllőtestét. De előbb kiszabadítjuk Forsant."

" - Dehogynem! - csitította Hans. - Festheted a körmeidet, olvashatsz Joy magazint és várakozhatsz türelemmel, amíg a csata véget nem ér. Ezt szokták csinálni a lányok."

" - Hogy kinyírjuk-e? - gondolkozott el a fiú. - Nem hiszem, hogy képesek lennénk embert ölni. De bosszút állnánk, az biztos, méghozzá a gyilkolásnál sokkal bonyolultabb és kegyetlenebb módon."

"Határozottan az volt az érzése, hogy kezd megőrülni: amikor a lány New Yorkban volt, sokszor eszébe jutott, igen, de nem percenként! A függők érezhetnek így, gondolta, amikor megfosztják őket az anyagtól. Lehet, hogy ő is függő lett? Lehet, hogy Helen az ő drogja, és amit érez, azok elvonási tünetek? Ha így van... márpedig így van... akkor le kell szoknia! De hogyan? Hogyan szokhatna le erről a szerről, ami olyan közel van hozzá, hogy szinte érzi az illatát? S amiből, amikor végre elfeledkezhetne róla, mindig újabb dózist kap? Tudta a választ: sehogy. Süllyedni fog tovább, egyre mélyebbre és mélyebbre."

Köszönöm a Ciceró Könyvstúdiónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!