Benjamin Stevenson: Idén karácsonykor mindenki gyilkos (Ernest Cunningham 3.)

"Az ausztráliai karácsony elég sok tekintetben különbözik az északi féltekén jellemző ünneptől, amelyet könyvekben és filmekben látunk."

*

Van pár jelentős különbség az ausztrál és az európai karácsony közt. Példának okáért nálunk nem havazik. És, szigorúan a saját tapasztalataim alapján, az emberek sokkal többet öldökölnek ilyenkor. Vagyis megint helyben vagyunk. Miután megoldottam két meglehetősen komoly gyilkossági ügyet, a harmadik esetem akkor veszi kezdetét, amikor valaki szó szerint elveszíti a fejét egy karácsonyi bűvészelőadáson. Szenteste írom ezeket a sorokat, és őszintén szólva az egész helyzet egy adventi naptárra hasonlít. Huszonhárom nyom és egy gyilkos, mert nyilván a legfinomabb falat mindig a végére marad. Nincs egyszerű dolgom. Karácsony van, szóval mindenkinek megvan a maga indítéka. Nem arra kell rájönnöm, ki akarta holtan látni ezt a szerencsétlent – hanem hogy ki előzött meg mindenkit… Ernest Cunningham, mindannyiunk kedvenc ausztrál nyomozója visszatér egy fergeteges karácsonyi különkiadásra, melyben az eddigi legfurább gyilkossági ügyével szembesül. 

"De ki ne nyomozná le a volt felesége új pasiját?"

A karácsony közeledtével szeretek krimiket olvasni, és az egyik választásom Benjamin Stevenson: Idén karácsonykor mindenki gyilkos lett. Ernest Cunningham eddig nem okozott csalódást, és most is megmutatta, hogy rövidebb terjedelemben is tud érdekes és informatív esetet megoldani és minden karácsonyi kívánság úgy teljesüljön, ahogy Ernest megoldja a gyilkosságokat.

 

Ennél jobb karácsonyi krimit szerintem akarva sem kívánhatna az ember. Egy igazán gyors lefolyású, érdekes és jól átgondolt gyilkosságnak lehetünk a felgöngyölítői. Azt már megszokhattuk, hogy ahol Ernest felbukkan ott mindig történik valami, de az, hogy nemcsak egy gyilkosság hull az ölébe, hanem több is, na erre pont nem számítottam. Érdekes volt maga az eset, végig fenn tudta tartani a figyelmemet, és érdekelt, hogy ki a tettes, mi volt az indítéka és mégis, hogyan is vitelezte ki Benjamin Stevenson. A kötet elején már egyből bedob minket a történet sűrűjébe, és elénk tárja a haláleset főbb részleteit, ami sokkal árnyaltabb, mint elsőre tűnne.

A kötet maga nem valami hosszú, sőt kifejezetten rövid, de így sem éreztem azt, hogy sietnénk valahova, vagy azt, hogy ne lenne mindenen kellő mennyiségű fókusz. Stevenson jól forgatta a szálakat, a fekete humor és a sajátos Ernest Cunningham hangulat végig érződött, és ezért nem is lehetnék eléggé hálás. Pont annyira volt morbid, mint amire számítottam rá, és pont annyit mutatott meg magából, mint amennyi szükséges volt.

A kötet címe eléggé beszédes, és szó szerint lelövi a poént, viszont én így is szerettem. Imádtam igazából, és nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a sorozatra, hiszen a halálesetek ellenére is szórakoztató, tele van apró részletekkel, amikre érdemes odafigyelni, és ha jobban belegondolunk minden információ ott volt előttünk, csak össze kellett volna kötni az összefüggéseket.

A karakterek egy része régi ismerős, a másik fele pedig potenciális gyanúsított, akik még nem tisztázták magukat, de a megfelelő helyen zöld utat kapnak ahhoz, hogy hozzátegyenek a cselekményhez és ahhoz, hogy egy kerek egész történetet adjon ki a két gyilkosság, amire a fókusz került ebben a kötetben. A rövidsége miatt pont nem számítottam arra, hogy nem egy, hanem kapásból két megoldásra váró ügy is lesz.

Ernest Cunningham ezúttal is hozta a szokásos Ernest Cunningham formáját, aki egy amatőr detektív, ha úgy tetszik, és ahol jár ott lépten-nyomon gyilkosság követi. Egyszerűen nem tud úgy elmenni sehova, hogy ne szaladjon bele egy újabb esetbe, ami addig birizgálja a fantáziáját, amíg meg nem oldja azt. Zseniális egy sorozat, amit sokkal több embernek kellene ismernie!!

A kötet felépítése nagyon tetszett, már csak azért is, mert senki előtt sem ismeretlen az adventi kalendárium fogalma, és Ernest Cunningham is eköré építve mutatja be a gyilkosságokat, és mutat rá nyilvánvaló dolgokra. Hol egy apró részlet tűnik fel neki, hol pedig egy karakter, aki vagy kilóg a többiek közül, vagy gyanúsabb, mint a többiek. Jó volt ezeket az adventi ablakokat nyitogatni, és még többet megtudni a összefüggésekről és arról, hogy mi is volt az indíték.

A karakterek, habár nem kapnak annyi teret, hogy kibontakozhassanak, még így is sikerült megmutatniuk magukat, és mindenkinek megvan a maga múltja, és tetteinek a láncolata, hogy mit miért csinált, vagy éppen nem csinált. Maga a gyilkosságok megoldása nagyon jól kidolgozott, aprólékos és látszik benne a logika, viszont az is igaz, hogy magamtól soha nem jöttem volna rá, hogy ki tette és miért. És ez pont így volt jól.

Összességében nagyon élveztem ezt a rövid kis karácsonyi kalendáriumos gyilkosságokkal tarkított karácsonyi krimit. Ernest Cunningham újra megmutatta, hogy még nagyon sok van benne, és nem érdemes kihagyni az újabb és újabb kalandjait, amibe belekeveredik, és talál rá az újabb gyilkosság, vagy éppen leendő ügy, ami megoldásra vár.

"A helyiség bűzlött az alkoholtól. Úgy éreztem, nemcsak a bor lett levegőztetve, hanem a levegő is boroztatva, mert oxigén helyett etilt lélegeztem be."

" - Ez valami vallatási technika? 

- Mi?

- Hogy félbeszakítasz. Azért csinálod, hogy megtörd a lendületemet? Meg akarod akasztani a gyanúsítottat?"

"Az egyik sarokban egy búbánatos, vézna karácsonyfa árválkodott, hervatag megjelenését csak fokozta, hogy az is műanyagból készült. Az ernyedt angyalhaj nem bírta rávenni magát a csillogásra a neonlámpák alatt."

"Odakint még mindig izzott a forróság, egy kis szellő sem kínált enyhülést. A napsütés egy dolog, de az ilyen szélcsendes éjszakák paplanként nehezednek az emberre. Úgy éreztem magam, mintha a saját bőrömbe lennék vákuumfóliázva."

"A nonstop motel recepciósának szeme akár karácsonyfaizzónak is elment volna, úgy felragyogott, amikor közöltem vele, hogy azonnal be akarok jelentkezni, és készpénzben fizetek."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Lauren Asher: The Fine Print - Az apró betűs rész (Dreamland Billionaires 1.)

"Amikor legutóbb temetésen voltam, eltört a karom."

*

Rowan ​már régóta nem hisz a szerelemben – Zahra mégis tökéletesnek látszik. Valódivá válhat a mesés kapcsolat, ami közöttük szövődött? 

ROWAN Tündérmesékben utazom: vidámparkokban, produkciós cégekben, ötcsillagos hotelekben. Hatalmas vagyonhoz jutok, ha rájövök, hogyan újítsam meg nagyapám vidámparkját, a Dreamlandet. Elméletben jó ötletnek tűnt felvenni Zahrát, hogy a kreatív ötleteivel segítsen, de aztán megcsókoltam. És álnéven írtam neki üzenetet. Minden a feje tetejére állt, és mire rájöttem, hogy hibáztam, már késő volt. A magamfajtáknak nem jut happy end. A mi végzetünk az, hogy tönkretegyük a saját boldogságunkat. ZAHRA Részegen kritizáltam a Dreamland legdrágább attrakcióját, úgyhogy biztosra vettem, másnap kirúgnak. Ehelyett Rowan Kane álommunkát ajánlott nekem. Hogy mi ebben a csapda? Nos, a világ legszörnyűbb főnöke: Rowan goromba és elérhetetlen, de a szívemet ez nem érdekelte. Legalábbis addig, amíg rá nem jöttem a titkára. Meg kell mutatnom egy milliárdosnak, hogy a pénz nem old meg mindent. Főképp nem a kettőnk kapcsolatát. 

Vajon Rowan képes új esélyt kérni? És Zahra mer még hinni neki? És mindeközben sikerül megújítani a Dreamlandet, azaz teljesíteni a nagyapa végakaratát? 

Egy különleges helyszín, egy szerethető szereplőpáros és egy hatalmas siker, ami a TikTokon is hódít. Tarts a szereplőinkkel egy mesés helyszínre, és láss a tündérmese mögé!

"Mert az ő szeretete feltétel nélküli megbecsülést és védelmet jelent, ami hatalmas kincs a mai világban."

Hol volt eddig Lauren Asher? Miért csak most jött szembe velem? Miért? Annyira jó volt a The Fine Print!! Imádtam, és igaz, hogy nem sűrűn olvasok billionaire romance-t, de Az apró betűs rész zseniális volt. Könnyed a szöveg, egyediek a karakterek és olyan mintha te is a Dreamlandi parkban sétálnál a különböző hercegnők, kastélyok és látványosságok között. Tele van élettel, döntésekkel és egy csupaszív lánnyal. Igagi grumpy x sunshine szerelmet kaptam, amit nem tudtam nem imádni!!

Már az első fejezet után éreztem, hogy jó lesz és az a hangulat, amit már ekkor éreztem végig elkísért, és nem hagyott cserben. Ha mindig is érdekelt, akkor milyen lehet egy Universal Studios Parkban dolgozni, akkor mindenképp olvasd el a The Fine Printet, mert le merném fogadni, hogy az írónő innen vette a Dreamland ötletét. Bakancslistás hely számomra, úgyhogy már ezért megérte elolvasnom ezt a könyvet. Imádom a mogorva, grumpy férfi hősöket, akiknek az értékrendje morálisan megkérdőjelezhető, és akik az érzelmek minden megnyilvánulásának ellene vannak. Rowan Kane tökéletesen hozta ezt a karaktert, a gazdag szépfiút, a főnököt, akinek az élete csak a munka és a végrendelet körül forog. Aztán jött Zahra és minden fenekestül a tetejére állt. Rowan vergődése a jéghegy csúcsa. Mindig is szerettem azokat a férfi karaktereket, akik nem képesek normálisan kifejezni az érzéseiket és a hosszabbik úton jutnak el a felismerésig. Rowan is ilyen, és ha nem lenne szexi a kép, amit elképzeltem róla lehet, hogy nem vett volna le ennyire a lábamról. Az írónő nagyon jól megalkotta a karakterét, a személyiségjegyeit, a gazdag férfi képét, aki nem mosolyog, aki éjt nappallá téve csak dolgozik, és aki mégsem tud ellenállni a szélvihar Zahrának, a ragyogó napsütésnek és a bohókás, vidám természetének. Zahra nemcsak Rowan arcára csal mosolyt, hanem a tiédre is, mert ahol ő megjelenik ott nincs helye búskomorságnak, rossz kedvnek, vagy éppen gorombaságnak. Imádtam a két főszereplő beszólogatásait, adok-kapok helyzeteit és azt, hogy Rowan nem tudott távol maradni Zahrától.

Egyáltalán nem számítottam rá, hogy ennyire jó lesz Az apró betűs rész, gondoltam, hogy majd egy jó romantikus történet lesz, de arra nem számítottam, hogy ennyire imádni fogom, és azt fogom érezni, hogy Lauren Asher egy zseni, akinek még több Dreamland Billionairest kell írnia. Az első oldaltól az utolsóig lenyűgözött. Megrengette a kicsi világomat, és én is a történet része akarok lenni. Kell nekem egy saját Rowan Kane!!

Olyan érzelmeket váltott ki belőlem a kötet olvasása, amikre nem voltam felkészülve. Előhozta a fangirl énemet, aki sírt, nevetett, aki átélte a teljes cselekményt, akinek összetört egy ponton a szíve. Voltam dühös, boldog, elkeseredett, szomorú és az összes létező érzelmet megtapasztaltam, amíg Az apró betűs részt olvastam. Volt, hogy együtt örültem Zahrával, volt hogy fogtam a fejem Rowan esetlensége miatt, és igen, engem is teljesen levett Mr. Kane a lábamról!!

Az írónő szépen megfogta a kezem, behúzott a történetbe, és az utolsó oldalakkal sem engedett el. A Disney imádó énem nem is lehetne boldogabb, hiszen olyan Az apró betűs rész, mint a gyerekeknek a karácsony. Tele van minden jóval, és csak rajtad áll, hogy engedsz e a kísértésnek, vagy hagyod, hogy Dreamland csak álom maradjon. Én nem tudom, hogy mit csinált velem ez a kötet, de az biztos, hogy a megszállottja lettem, a szó szoros értelmében.

Rowan már az elején is egy bunkó seggfej, de ez a seggfej megkapta a váltott szemszög kiváltságát, így amikor utálhattam volna sem tudtam, mert kitárta a szívét, elém lökte az érzéseit és hagyta, hogy azt csináljak vele, amit csak akarok. Nyers volt, erős, de valahol ott lapult benne az a kisfiú is, aki nem lehetett az, aki szeretett volna lenni, és aki lemondott olyan dolgokról, amik boldoggá tették, és emiatt kicsit összetört a szívem. Összetört, de aztán hála Zahrának újra dobogni kezdett, és szépen összeillesztette a darabokat.

Őszintén nem csodálom, hogy imádtam a The Fine Printet, hiszen ki tudna nemet mondani egy grumpy alfa típusú pasinak? Rowan és Zahra kapcsolata kaotikus, mégis tele van valódi érzésekkel, vonzalommal, szexualitással és intim pillanatokkal. Viszont az írónő szépen adagolja ezeket a részeket, nem érzed azt, hogy letámadt volna, hiszen a normalitás talaján maradva randiknak lehetünk szemtanúi, annak, hogy Rowan szépen lassan a maga tempójában jön rá arra, hogy nem is annyira alkalmi a kapcsolata Zahrával, mint azt tervezte.

Ha azt mondom, hogy igazi megszállott lettem, akkor az nem fejezi ki eléggé, hogy mit is érzek Az apró betűs rész iránt. Egyes helyeken Rowan olyan volt, mint egy modern Kaz Brekker, aki odafigyel a befektetéseire, és ezzel magyarázza azt, hogy miért is lihegett folyton Zahra nyakába, és miért nem hagyta szegény lányt dolgozni. A morally grey része is csak ezt erősíti meg, és nem is imádhattam volna jobban emiatt. Kaptam egy grumpy x sunshine, billionaire romance-ot, Disneyland vibe-bal, tele ötletekkel, álmokkal és a kecsegtető boldog befejezéssel. Egyszerre varázslatos és romantikus, egy kis 🌶️ megfűszerezve. Nem is tudom, hogy melyik volt a kedvenc részem, mert a rövid fejezeteknek hála befaltam egyszerre. Nemcsak Zahra hasában szálltak azok a bizonyos pillangók, hanem az enyémben is, és akárhányszor felbukkant Rowan éreztem a vibrálást és az éteri vonzást. Annak pedig külön örülök, hogy Zahra testvére, Ani által a fogyatékosság is előtérbe került a mentális egészség és a család mellett, az etnikumi sokszínűségről nem is beszélve. Lauren Asher mindent megtett, hogy egy ütős kezdő részt adjon ennek a trilógiának, és már most percekkel Az apró betűs rész befejezése után alig várom, hogy Rowan testvéreinek a történetét is megismerjem, és megtudjam, hogy ki lesz az, aki beállva Zahra mellé helyreteszi a két Kane férfit. Ha olvasnál egy olyan könyvet, ami elrepít a gyerekkorodba, megmutatja, hogy igenis létezik igaz szerelem és happy end, akkor ne habozz kézbe venni a The Fine Printet, ami erősen függőséget okoz, és ami a legjobb billionaire romance, amit eddig olvastam.

" - Nem akarod, hogy segítsek? - duzzog. 

- Előbb talán hívj meg vacsorára! 

- Azt hittem, már jóllaktál a lábam közt."

"Kétszer megjelennek, majd eltűnnek a buborékok, aztán egyszer csak új üzenet érkezik a mobilomra. Nem mintha a kijelzőt bámulva vártam volna, vagy ilyesmi."

" - Az üzlet első szabálya: mindig tisztázd a feltételeket, mielőtt bármibe beleegyezel."

" - Még mindig kell az a mérőszalag? Kereshetek egyet, hogy eldöntsük a múltkori vitát. 

- Nem kell. Kábé a torkomban is érezlek."

" - Ugye nem Mr. Kane-ről beszélünk? - kapom a szívemhez a kezem megjátszott döbbenettel. - Őt még egy Valium-túladagolás sem tudná felvidítani."

"Valamiért őrülten bejön, ahogy fapofával sérteget, és akaratlanul is vonzónak találom a nyerseségét. Az lehet az oka, hogy fiatal és befolyásolható korszakomban olvastam a Büszkeség és balítéletet."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Lex Croucher: Reputation - Kinek a jó híre?

"Mint minden valamirevaló dolog, ez is egy partival kezdődött."

*

Lex Croucher végtelenül szórakoztató regénye egy klasszikus romantikus vígjáték a Bajos Csajok és Jane Austen rajongóinak. 

A szülei által elhagyott, középosztálybeli Georgiana Ellers új városba költözött, hogy az elmondhatatlanul savanyú nagynénjével és nagybátyjával éljen. Egy különösen unalmas bulin találkozik a titokzatos Frances Campbellel, a társaság egyik gazdag tagjával, aki olyan életet él, amilyet Georgiana a legmerészebb álmaiban sem tudott volna elképzelni. 

A magányos és sebezhető Georgiana bekerül tehát Frances és az ő őrülten gazdag, erkölcstelenségben tobzódó barátainak társaságába. Georgiana előtt egy új világ tárul fel: részeg dorbézolás, féktelen éjszakák, sármos fiatalemberek és a társadalom legfelsőbb rétegei. 

De lehet, hogy a felső tízezerbe való belépés ára sokkal magasabb, mint amennyit Georgiana hajlandó fizetni érte…

"Sajnos ez nem tündérmese, ahol a végén minden fájdalomért kárpótlás és nagy boldogság jár. Inkább az örömhöz mindig tartozik fájdalom is."

Szereted a Bridgertont? Na és a The Buccaneerst? Ha olvasnál egy történelmi romantikust, ami ennek a kettőnek az ötvözete, akkor nagyon jó helyen jársz, mert Lex Croucher Reputation - Kinek a jó híre? c. regénye ezt a kettő népszerű világot egyesíti egy szórakoztató és nagyon is feminista regényben. Nagyon olvasmányos, és garantálom, hogy jól fogsz szórakozni olvasás közben.

Lex Croucher már a legeslegelején bebizonyította, hogy bizony én ezt a könyvet nagyon élvezni fogom, és ez így is lett. Tele van érdekes pillanatokkal, kicsit szabadabb, mint a Bridgerton világa, sokkal inkább The Buccaneers hangulata van a maga züllött, néha ármányban gazdag cselekményével. Az írónő stílusa baromi könnyed, szinte fel sem tűnt, hogy besötétedett, hiszen annyira magával ragadott. Nagyon jó a stílusa, és kellőképp befogadható a szöveg, na meg a nyelvezet ahhoz, hogy könnyen és gyorsan lehessen haladni vele. Az ilyen történelmi romantikusokat szeretem, amik igaz, hogy egy adott korban játszódnak, mégsem érzem azt, hogy nehezen tudnám beleélni magam. Georgiana-val én is ott voltam a sorok között, ha kellett fogtam a kezét vagy erős adtam neki, hogy ne hagyja, hogy rossz útra vigyék. A Reputation ahogy azt a neve is mondja a jó hírnévről szól, a gazdagok pazarló és semmitől meg nem ijedő szegletéről, egy olyan társaságon keresztül mutatva be ezt, akik ugyan fiatalok, de nem az adott kor normái szerint viselkednek, vagy éppen fejezik ki magukat. Emiatt más, mint az eddigi történelmi romantikusok, amiket olvastam, ugyanakkor ezért is újdonság, mert nem hozza azt a szokványos sablont, amit már úgy megszoktam. Örülök, hogy az írónő hallatta a hangját, és megmutatta, hogy másképp is lehet csinálni. A kor hangulata így is tökéletesen átjön, és nekem kifejezetten tetszett, hogy ennyire szókimondó és őszinte a kötet.

Amint elolvastam a fülszöveget, nálam már nyert ügye volt a Reputationnek. Nem árul zsákbamacskát, cserébe viszont azt kapod, amit előrejelez neked. Se nem többet, se nem kevesebbet. Nagyon szórakoztató, s ha már az első fejezetben is mosolyt csal az arcodra, akkor biztos, hogy a továbbiakban sem fog cserben hagyni. Engem nem hagyott, és felettébb örülök, hogy a részese lehettem ennek az önálló történetnek. El sem tudom mondani, hogy mekkora felüdülés egy olyan standalone kötetet olvasni, ami kiad egy kerek egész történetet, és nem kell hónapokat (éveket) várni a folytatásra.

Georgiana egy igencsak kíváncsi teremtés, akinél jobb főszereplőt nem is kívánhatna a Reputation. Kellőképp merész, könnyen befolyásolható ahhoz, hogy tökéletes főszereplő és narrátor váljon belőle. Eleinte kicsit tapasztalatlan, naiv, könnyű bele vinni a rosszba, de ahogy haladunk úgy kezd szépen felnőni Georgiana is, és lesz egyre megfontoltabb. A züllés és az alkoholtól mámoros részek szépen megmutatják, hogy nem feltétlenül viselkedtek a régenskorban illendően.

A kötet tele van az adott korra néző normalitástól eltérő események láncolatával, ami adja az egész kötet mozgatóelemét. Emellett olyan fontos témát is érint, mint a nemi erőszak, vagy éppen a befolyásolás, a másik becsapása. Tele van sötétséggel ez a kötet, hitvány tettekkel, de még így is kapunk egy szerelmi szálat, aminek lehet drukkolni már az elejétől kezdve.

A romantikus része szerintem nagyon aranyos volt, illetve jól állt a kötetnek az, hogy ahogy a cselekmény gyors, úgy az érzelmek kialakulása lassú és végig bizonytalanságban tart. Én nagyon drukkoltam, és az az igazság, hogy csalódott lennék, ha Georgiana a sok megpróbáltatás után ne talált volna rá arra a bizonyosra, akire már az elejétől kezdve vágyott. Teljesen levett a lábamról, és jó érzéssel töltött el.

A történet karakterei igen érdekesek, Mean Girls hangulata van a felszínes kapcsolatok és a Queen Be megléte miatt, de érdekes koncepció, és nagyon jól is van kivitelezve. Szépen hozza a Bajos csajok sztereotípiákat, amit aztán Georgiana romba dönt, és már nincs meg az a dinamika, ami az elején ott volt. A gazdag arisztokrata világba kalauzol el, ahol az alkohol, a tudatmódosító szerek és az alkoholizmus elvárt dolgok.

Georgiana egy igazán egyedi, okos és helyenként mókás karakter, aki beleesik a rosszkor rossz helyen csapdájában, és egy olyan társaságba keveredik, amit akár a Saltburn is megirigyelhetne. Ha a Saltburn a régenskori Angliában játszódna, akkor az a Reputation - Kinek a jó híre? lenne az. Megvan benne a féktelen mulatás és az ármány, a másik hátba szúrása, és kiközösítése is. Lex Croucher egy zseni, akitől még nagyon szeretnék olvasni. A karakterek színesek, mindenki egy igazi egyéniség, persze nem szeretünk mindenkit, van aki semleges marad, de az tuti, hogy Georgiana és Thomas maradandó nyomot hagynak. Frances és a sleppje hol szórakoztató légkört adott, hol pedig azt éreztették velem, hogy piszok vagyok a talpuk alatt. Nagyon jól hozta általuk az írónő az elit zárt világát, amibe nagyon nehéz bekerülni, de annál inkább könnyebb a kerítés másik oldalán találni magunkat. Egyedül a kötet lezárása az, ami nekem túl hirtelen történt, és nagyon szívesen olvastam volna még tovább. Egy epilógus a levél után baromira hiányzik nekem!! Viszont összességében szerintem egy nagyon jó történet, és ha szereted a Bridgerton, The Buccaneers és Saltburn világát, akkor mindenképp érdemes egy esélyt adni a Reputationnek is.

"Georgiana egyből világosan látta, hogy az üzletben semmi olyan nem kapható, amit ő meg tudna fizetni, ezért gyorsan el is határozta, hogy inkább hozzá se nyúl semmihez – még ahhoz a kalaphoz sem, amelyen egy almát eszegető, veszett képű menyét billeg –, nehogy véletlen összepiszkolja, és kénytelen legyen egy új ló árát leszurkolni érte."

" - Annyira azért nem voltam oda azért a fiúért - mormolta Cecily. 

- Minden este írtál neki! Másra se tudtál gondolni! Ha így viselkedsz, amikor épp nem vagy annyira oda valakiért, akkor a következő választottadat katonai védelem alá kell helyezni."

"A fiatalember válasz helyett a polcokat kezdte vizsgálgatni, keresgélt az üvegek között, tenyerét puhán húzta végig a címkéken. Georgianának libabőrös lett a karja, és arra gondolt, hogy igen szívesen lenne most egy palack merlot Crawley bácsi pincéjében."

" - Te hiszel az igaz szerelemben? - fordította egyszer csak Jonathan felé hunyorogva a fejét Frances. 

- Én abban hiszek, hogy a pénz, a neveltetés és a szép fogsor előtt nincsenek akadályok - felelte a fiatalember nem sok meggyőződéssel."

"A fény természeténél fogva jó, gondolta magában. Az emberek viszont könnyűszerrel képesek a rosszra."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)