Naomi Novik: A végzet iskolája (Solomancia 1.)

"Amikor Orion másodszor is megmentette az életemet, úgy döntöttem, hogy meg kell halnia."

*

A ​Solomancia első leckéje: A tanulás még soha nem volt ennyire halálos.

A végzet iskolájának neve Solomancia, a mágikus hatalommal bírók tanintézménye, ahol a kudarc szó szerint halált jelent – mígnem egy El nevű lány el nem kezdi feltárni a hely titkait. 

Itt nincsenek tanárok, nincsen szünidő, nincsenek barátok sem, csak stratégiai szövetségesek. 

A túlélés fontosabb, mint bármilyen jegy, mert az iskola nem engedi a diákjait távozni addig, amíg le nem teszik a záróvizsgát… vagy meg nem halnak. A szabályok csalókán egyszerűek: Ne járkálj egyedül a folyosókon! És óvakodj a mindenütt lesben álló szörnyektől! 

El azonban különösen alkalmas arra, hogy szembeszálljon az iskola veszélyeivel. Szövetségesei ugyan nincsenek, de sötét hatalma hegyeket képes lerombolni, és milliónyi életet eltörölni. Könnyen legyőzhetné az iskolában cserkésző szörnyeket. A gond csupán az, hogy ez a sötét mágia az összes többi tanulóval is végezne. 

NAOMI NOVIK, a Nebula-, Locus- és Mythopoeic-díjas Rengeteg és a Locus-díjas Ezüstfonás után egy új történettel jelentkezik egy remekül megformált, vonakodó, sötét varázslónőről, akinek az a sorsa, hogy átírja a mágia szabályait.

Naomi Novik neve nem ismeretlen előttem. Néhány évvel ezelőtt megismerkedhettem az Ezüstfonás c. regényével, és azóta vártam, hogy újra olvashassak tőle. Az írónőre jellemző, hogy egyedi stílusával, megkapó szókincsével mesél, és különleges hangulatot áraszt a regényeivel. Ez a Solomancia sorozat első köteténél sincs másképp. Már az első pár oldal után érezhető egy dark academia feeling, ami végig elkísér minket. Maga a kötet nem hosszú, ugyanakkor olvastatja magát, és több mint a kötet felét egyszerre faltam be. Ez azért elég sokat elmond. Beszippant, és nem ereszt. Csak ajánlani tudom a fantasy rajongóinak.

Mielőtt nagyon belemennék az értékelésbe, muszáj megemlítenem, hogy mennyire gyönyörű a borító, a belső grafikáról nem is beszélve. Tökéletesen illik a történethez, egyből megragadja a tekintetet és azt sugallja, hogy vegyél le a polcról, és merülj el bennem. Egy igazi csoda, s szerencsére nemcsak a külcsín nyerő, hanem a belbecs is. Az írónő újra bebizonyította mit tud, és miért is szeretik annyira a munkásságát. Nem titok, hogy szeretem az olyan regényeket, ahol a mágia, és az iskola párosa együtt van jelen, és A végzet iskolája pont ilyen. Kellően titokzatos, hátborzongató, és az biztos, hogy nem járnék a Solomanciára, viszont az kétség kívül igaz rá, hogy akármennyire furcsának is tűnik eleinte a felépítése, az biztos, hogy egyedi és különleges. Különleges, mert vannak benne szörnyek, iskolai hierarchia rendszer, barátságok, alakuló kapcsolat, és egy jó nagy adag sötétség. Emiatt annyira izgalmas és groteszk, viszont nagyon élvezetes és szerethető olvasmány is. A karakterek érdekesek, van bennük valami egészen páratlan, a helyszín brutális, a kötetből áradó hangulat pedig eszméletlen. Igazi kedvenc lett, és alig várom, hogy a második részt is olvashassam. Teljesen a rabja lettem, és azt hiszem kijelenthetem, hogy ez a sorozat bizony függőséget okoz. Nemcsak a főszereplő elbeszélései teszik egyedivé és szórakoztatóvá a cselekményt, hanem maga a kötet felépítése és a megálmodott világ is. Igaz, eleinte minden nagyon szokatlan volt, de szerencsére nagyon hamar belerázódtam. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy Naomi Novik azon írónők közé tartozik, aki nem fog mindenkit levenni a lábáról, és lesznek olyanok, akiknek nem fog átjönni a kötet hangulata, de különleges kötethez különleges olvasók dukálnak.

A Solomancia sorozat első része a túlélésről, a táplálékláncban elfoglalt helyről, és a mindennapok nehézségéről szól. Nemcsak arra mutat rá, hogy mennyire is veszélyes egyedül lenni, hanem arra is, hogy ahogy a pillangó meglebegteti a szárnyát, úgy elég egyetlen pillanat, egyetlen mozdulat, hogy teljesen új megközelítésben tűnjön fel valaki. S habár a kötet El szemszögéből íródott, ő vezet végig minket a cselekményen, ő is csak egy része a nagyobb egésznek. 

Tele van titkokkal, a háttérben meghúzódó ki nem mondott szavakkal és talánnyal, ami egyszerre teszi érdekessé és kívülállóvá is. Nem az a tipikusan kedves karakter, akihez bárki fordulhat, nem, ő ennek a szöges ellentéte, s talán emiatt is kedveltem meg annyira, hiszen nem akart más lenni, mint aki, s hagyta, hogy azok találják meg, akik nem a felszínt akarják kapargatni, hanem készek elmerülni a mélyben.

El mellett Orion, a hős, aki mindenkit megment, is nagyon fontos karakter. Nemcsak azért, mert a hátán hordja az embertársai sorsát, hanem azért is, mert nem tudhatjuk, hogy ki is ő valójában. Nagyon vegyes érzelmekkel zártam a kötetet. Az elején kicsit idegesítő volt, mint karakter, aztán egészen megkedveltem, majd a végén már nem tudtam mit is gondoljak róla. Tipikusan egy olyan jellemet alkotott meg általa Naomi Novik, aki egy meglepetés, és teljesen kiszámíthatatlan. Arról nem is beszélve, hogy El és Orion erősen Dramione érzést keltett bennem, és felettébb kíváncsi vagyok merre viszi tovább az írónő a szálukat.

Mint már említettem a kötet dark academia jegyeket hordoz magában, nemcsak a sötét hangulat, hanem az iskola mivoltából is. Tetszett, hogy ennyire szövevényes, ennyire alakoskodó, és brutális volt a kötet. Nem veti meg sem a halál eszközeit, sem pedig az erőszakot. Viszont ami igazán kiemeli a kötetet az az, hogy nem esik át a ló túloldalára. Nemcsak arra épít, hogy minél több brutalitás legyen benne, hanem arra is, hogy meglegyen a sötétség és a fény erőegyensúlya, és ne borzadjanak el annyira az olvasók. Néhány helyen Öngyilkos osztály hangulatot áraszt, de ez nem baj, hiszen a saját maga nézetei és látásmódja szerint alakította ki.

Maga a cselekmény az első néhány oldalon nem túl izgalmas, ugyanakkor a kötet többi része bőven kárpótol. Emellett sok a monológ, a mesélés és a múltban kutakodás, viszont pont ezek miatt lesz egyre sodróbb lendületű. Az alapoktól építi fel a vázat, és hagy időt a kibontakozásra is. Nem akar mindent egyszerre ránk zúdítani, ugyanakkor azt sem akarja, hogy elvesszünk az információ örvényében. S pont amiatt, hogy várni kell, hogy összeálljon a teljes kép, lesz fergeteges a történet.

Egy cseppet sem bánom, hogy A végzet iskolája a második Novik regényem, sőt... nekem személy szerint jobban tetszett, mint az Ezüstfonás, ami szintén kedvenc regény, de már csak a második helyen áll. Amit még mindenféleképpen érdemesnek tartok megemlíteni, és ami miatt elkezdtem ezt a kötetet, az a részletgazdag, már-már szövevényes iskola. Egyszerűen zseniális, imádtam a szörnyeket benne, a veszélyt, a hangulatot és a felépítése is lehengerlő. Minden elismerésem az írónőé, hiszen nem kevés munka lehetett ezt összerakni. 

Tényleg csak ámultam és bámultam olvasás közben, a térkép kifejezetten jól jött, hogy ne vesszek el és ne fussak bele egy szörnybe, ami aztán a végemet okozta volna. Nem mondom, hogy egyszerű és minden logikailag a helyén van, mert hahó, mégiscsak az űrben van ez az iskola, de akkor hogy is jutnak oxigénhez a diákok? Az biztos, hogy még több információ és még több magyarázat szükségeltetik ahhoz, hogy ne csak lenyűgöző legyen a felépítése, hanem érthető is. 

Összességében úgy gondolom, hogy A végzet iskolája egy nagyon ígéretes kezdet, ami tele van mágiával és titkokkal, s emellett hatalmas potenciál is rejlik benne. Különleges, és a maga szokatlanságával vesz le a lábadról. Kicsit olyan, mintha a Harry Potter egy nagyon kicsavart verzióját olvastam volna, ahol nemcsak Harry van veszélyben, hanem az iskolába járó összes diák, s ahol nagyobb annak az esélye, hogy felfal egy szörny, minthogy elvégezd azt a négy évet. S ha ez nem lenne elég, akkor teljesen magadra vagy utalva, kilök a nagyvilágba és nem nyújt segítő kezet a túléléshez, hanem hagyja, hogy te magad ébredj rá arra, hogyan is tudnál túlélni ebben a szörnyekkel és pusztító erőkkel teli világban. S habár tizenévesek a főhőseink sokszor éreztem azt, hogy még nagyon gyerekek. Hiányzott a felnőttes gondolkodás és az érzelmek. Igaz, hogy kapunk egy szerelmi szálat, de nagyon ad hoc, remélem ez a második részben változni fog, mert amúgy látok benne fantáziát. El, Orion és a többiek is érdekesek, s lehet, hogy nem lesz elsőre mindenki szimpatikus, de lehet, hogy ez a kötet vége felé változni fog. Ha szereted a fantasyt, ha újdonságra vágysz és nem félsz új világok felé nyitni, akkor nagyon ajánlom A végzet iskoláját. Hagyd, hogy a maga különcségével elvarázsoljon, és megmutassa, mit is tud. Csakis erős idegrendszerűek. Trigger warning: vér, erőszak, halál

" - Üdv néked, Galadriel! Haragot vetsz és pusztulást aratsz, enklávékat törölsz el a föld színéről, menedékeket rombolsz le, gyermekeket szakítasz ki otthonukból, és..."

" - Ha óvatos vagyok, akkor hetente kétszer ugranak rám. Ha nem vigyázok, akkor ötször annyiszor. Nem vetted észre, hogy én vagyok az évfolyam legfincsibb desszertje? Az egyedül lófráló lúzer a vödörnyi manájával. De még ha népszerű is lennék, akkor is megtámadnának havonta legalább egyszer, mint mindenkit."

" - Tényleg dolgod van, vagy szívesebben lapítasz odalent, hogy ne kelljen normális érintkezésbe lépned másokkal?"

"Tényleg fogalmam sem volt róla, mit akar, miért fogdossa a kezemet, abban a pillanatban, amelyet élete utolsó pillanatának hitt, és amint egy pillanatnyi figyelmet szenteltem neki, olyan egyértelmű lett az egész, hogy totál idiótának éreztem magam."

Köszönöm szépen a Gabo Kiadónak a recenziós példányt!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)