S. A. Chakraborty: Aranybirodalom (Dévábád-trilógia 3.)

"Banu Manézse e-Náhida a várost figyelte az örök idők óta hozzá tartozó palota mellvédjéről."

*

A ​Dévábád-trilógia utolsó kötetében egy szélhámosnő és egy idealista dzsinn herceg szövetségre lép, hogy megmentsék a mágikus királyságukat egy pusztító polgárháborútól. 

Dévábád elbukott. 

A város varázserejébe kerülő kegyetlen ostrom után Banu Manézse, a Náhidok vezére és újjáélesztett parancsnoka, Dára kénytelenek helyrehozni a bomladozó szövetségüket, valamint kibékíteni egy szétszakadt, hadakozó népet. Ám a vérontás és szeretett Nahrijának elvesztése előhozza Dára múltjának legsötétebb démonjait. Az eltiprásukhoz szembe kell néznie a szörnyű tényekkel, és rábíznia magát azokra, akiket egykor az ellenségének tartott. Nahri és Ali szintén nehéz döntésekkel szembesülnek Kairó biztonságában, miután az utolsó pillanatban elmenekültek a vérszomjas családjuktól és Dévábád gyilkos intrikáitól. Noha Nahri békére lel az emberi otthona régi szokásai és megszokott kényelme révén, mégis kísérti, hogy a hátrahagyott szerettei és az őt megváltóként tisztelő népe ki van téve egy új zsarnok elnyomásának. Alit ugyancsak nem hagyja nyugodni a múlt, így eltökéli, hogy visszatér megmenteni a városát és a megmaradt családját. Miközben az anyja királyságában szövetségeseket keres, felfedezi, hogy sokkal mélyebben gyökerezik a máridokhoz fűződő kapcsolata, ami nemcsak a Nahrival való viszonyát, de a hitét is alapjaiban ingatja meg. A béke terjedésével sorra tűnnek fel a rejtélyes ősi szereplők, Nahri, Ali és Dára pedig rájönnek, hogy a világuk helyreállításához talán muszáj összecsapniuk a néhai szeretteikkel… és kiállniuk azok mellett, akiket egykor eltiportak.

A második rész lezárása óta tűkön ülve vártam a folytatást, alig bírtam magammal, szinte órákat néztem ki az ablakon és vártam a futárt, hogy hozzá és végre bele tudjak kezdeni, mert Ali, Nahri és Dára nélkül üresnek éreztem az életem. Aztán megérkezett és leesett az állam, mert baromi vaskos, hosszú és annyi mindent takarhat 700 oldal, hogy szinte már hiperventilláltam az előttem váró kaland miatt. Elkezdtem és nem akartam elengedni, minden egyes kis sorát élvezettel és rajongással olvastam. Nem telt el úgy egy perc sem, hogy ne azon tanakodtam volna, mi lesz még itt, mi fog történni és hogy fog véget érni ez a feledhetetlen és különleges kaland.

Most pedig itt vagyok, eltelt 6 nap és kiolvastam ezt a monstrumot. Ülök a kis olvasós kuckómban és annyi gondolat cikázik át a fejemben, hogy nem is tudom mivel kezdjem. Szóval a kötet hosszú, 4 részből áll, s mind a négy rész alatt történik valami egészen különleges, valami meghatározó. Az Aranybirodalom jóval több izgalmat, feszültséget ad, mint az első két rész, már nemcsak a világ megismerésén van a hangsúly és az apró elvetett magokon, hanem bizony ezek a magok kicsíráznak, kikelnek és leesik tőle az állad, de szó szerint. Hiába érzed úgy, hogy nem akarod abbahagyni, a tömény és velős információk, események miatt kénytelen vagy szüneteket beiktatni, mert annyira intenzív és annyira tömör a kötet. A cselekmény még mindig egy sajátos varázzsal átitatott főzet, ami fejezet fejezet hátán mutat újdonságot és tereli el a cselekményt egy még izgalmasabb és még veszélyesebb irányba. Kalandban, cselszövésben és titkokban sem szűkölködik, ha kell információk tömkelegével lát el, de ha arra van szükség, hagyja hogy a sötétben tapogatózzunk. A kötet igazi különlegessége, hogy már nemcsak Ali, Nahri és Dára hármasán van a hangsúly, hanem a történelmen, a múlton és a hibákon, a döntéseken és azok következményein. Manézse is jócskán kiveszi a részét a cselekményből és egy teljesen új irányba terel ezáltal minket. 

Nem mondom azt, hogy néhol nem volt kiszámítható a regény, de az biztos, hogy a kiszámíthatóság következményei fenekestül felforgatják a karakterek életét és a döntéseiket. A kötet emellett nagyon összetett, logikailag tökéletesen átszőtt, viszont a szerelmi szál egy tüske marad a szememben, mert nincs eléggé kiforrva, a kötet végére nyitva marad ez a szál és hiába ad apró jeleneteket, mindezek eltörpülnek a kötet egészét nézve. 

Viszont a karakterek fejlődése bámulatos. Már sehol sincs a gőgös herceg és a furfangos tolvaj, nem, már felnőttek a feladathoz és minden tettüknek ára és következménye van. Már nemcsak a dévek fontos elemei a kötetnek, hanem a máridok is és ez a szál az egyik kedvencem lett és nemcsak azért, mert alapjáraton közelebb állnak hozzám a vízi lények, hanem azért, mert az írónő kellően adagolta az előző kötetekben róluk az információkat és a végső hajrában, az utolsó kötetben mindent a méltó helyére emelt és úgy mutatja meg a máridok létét, ahogy azt kell. 

Ad egy kis kuriozumot a kötethez, közben picit el is vesz belőle, de a megfelelő helyen és időben még többet ad hozzá. A tűz és a víz lényei mellett a levegő és a föld lényei is hangsúlyosabb szerephez jutnak, több fontos esemény szereplőivé válnak, amik alapjaiban formálják a kötet eseménysorozatát. Ami magát a kötetet illeti páratlan cselekménnyel, erős karakterekkel és egy méltó lezáró résszel koronázza meg a sikert. Minden karakternek célt és utat mutat. 

Nahri által megmutatja, hogy semmi sem lehetetlen és tennünk kell a dolgok jóra fordulásáért, mert ha mi nem teszünk, mások sem fognak. Ali most vált csak igazán kedvenccé és nemcsak a gyökerei, hanem a karakterfejlődése miatt is. Hihetetlen mit ért el vele az írónő, s igaz eddig is kedveltem, de most már végérvényesen is kijelenthetem, hogy a Dévábád trilógia kedvenc karaktere címet, Alizajd al-Kahtáni nyerte el. Nemcsak önfeláldozó, de fejlődni képes, néhol erősebb, néhol gyengébb, de nagyon is szerethető karakter, aki maga elé helyezi a népe és a világa sorsát. 

Dárát hiába kedveltem meg nagyon az első rész alatt, mostanra teljesen kikopott belőlem mindenféle szimpatizálás vele szemben, de még egyszer utoljára megforgatta bennem azt a bizonyos tőrt az írónő. Nem haragszom érte, hisz így lesz teljes, elfogadható és érthető az élete, a tettei és a döntései következménye. Mellettük Muntadzir és Dzsamséd állnak igazán közel hozzám, viszont ugyanaz a bajom velük is, mint Alival és Nahrival. 

Hiába erős a kötet, a világ, ha az érzelmek nem kapnak elég teret, emiatt is érzem úgy, hogy se mi olvasók, se az írónő nem áll még készen az elengedésükre és dukál egy spin-off kötet vagy akár egy trilógia, netalántán sorozat még a három alapkötethez. Mint ahogy már említettem a kötet négy egységre tagolt fejezetek sora. Ezek az egységek a legelejétől épülnek fel, minden egyes részben más kap hangsúlyt, de közös bennük, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek a kikapcsolódásért és a szórakoztatásért. Ezek nemcsak változó hosszúságúak, hanem más és más dominál bennük. A talpra állás, nehéz döntések meghozatala, a hiúság, az emberség és a mindezek után következő világ, annak helyreállítása és jobbá tétele. Összességében úgy érzem, hogy egy nagyon részletes, szinte mindenre kitérő záró kötetet kaptam tele izgalmakkal, fordulatokkal, pártfordulásokkal, nehéz döntésekkel, mindent eldöntő eseményekkel és világokat megváltoztató nézetekkel. Nem mondom azt, hogy tökéletes lett, de nagyon közel áll hozzá. Még egy cseppnyi romantika a sok vérontás mellé és tökéletes. De így is nagyon elégedett vagyok, hiszen egyáltalán nem csalódtam és minden várakozásomat felülmúlta az Aranybirodalom és az írónő is.

" - Eltűnök egy életre kelt csontvázakkal teli temetőből, aztán hat évvel később megjelenek az üzletedben, és az a legfontosabb, hogy a férjem-e a férfi, akit amúgy alig látsz?"

" - Dévábád egy halálcsapda. Megront és tönkretesz mindenkit, aki megpróbálja helyrehozni. De te magad mondtad, hogy mi ketten megszabadulhatunk tőle. Mindketten. Ez a legkevesebb, amit megérdemlünk!"

" - Annyira elfáradtam - nyögte. - Bármit építek is, összeomlik. A kairói életem. A dévábádi álmaim. Feláldozom mindenem, de tényleg mindenem. Csakis azért, hogy holmi jöttment ledönthesse. Az egésznek semmi értelme. Semmi!"

" - Azt hiszem, a megalázó és az álságos mindkettőnk családjára jellemző. Mellesleg egy rakás safít kalóz és egy sunyi náhida bánu társaságában érkezel. Neked örülnek majd a legjobban közülünk."

" - Szóval a Kahtánikat választod?

  - Nem, inkább Dévábádot. Helyre akarom hozni a dolgot, és talán egy nap olyan lesz a világ, hogy mindenki a helyes döntést választhatja a családja vagy a törzse helyett."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 25%-os kedvezménnyel!