2018. december 25., kedd

Borsa Brown: Gyalázat és hit (Gyalázat 1.)


"Érzem, hogy itt a hajnal. Orromban az illata, bőrömön a nedves szele..."

*

Egy ​elzárt amish közösség és a külvilág összecsapása
Dorothy Miller, a fiatal amish lány Sarasotában éli mindennapjait. Bár közösségük visszahúzódik a világi élettől, de nem zárkózik el teljesen. Gregory Hamilton újabb üzleti tervet készül véghezvinni, nívós éttermet építene a városi amish piac helyén. A hely felvásárlása már folyamatban van, és ezzel az amish közösség tagjai is szembesülnek. Vajon felveszik a harcot azzal az emberrel, aki tönkre akarja őket tenni, vagy jámbor lélekként beletörődnek a helyzetbe? És mit tesz Dorothy Miller? Mi történik, ha kezünkbe vehetjük a sorsunk irányítását, de képtelenek vagyunk józanul dönteni, mert a szívünk nem engedi? Mi van, ha olyasvalakibe szeretünk bele, aki egyenesen az ellenségünk?
És van, amikor már hiába a hit, az amish maffia is közbelép, egy igazán különleges ember vezetésével. Végül pedig mindenki szembesül vele, hogy a bűn az ajtajuk előtt áll, és arra vár, hogy beengedjék.


Borsa az egyik olyan írónő, akire érdemes várni, hiszen újabbnál-újabb olyan világokba vezet be minket, amik elzártak és csak felületes információink vannak róluk. Az arab világ és az olasz kultúra mellett ezúttal az amishok életébe enged betekintést kitérve minden egyes részletre, ugyanúgy bemutatva a bukkanókat és nem fél attól, hogy valós információkra hagyatkozva egy olyan cselekményt tárjon elénk, ami amellett, hogy ámulatba ejt, de valamilyen szinten le is nyűgöz.

Nagyon, de tényleg nagyon sokat kellett várni a Gyalázat és hitre, de azt mondhatom, hogy minden várakozást megért, hiszen nem túlzok, ha azt írom, hogy ez az eddigi legkedvesebb történetem Borsa tollából. Mind az arab s mind az olasz maffia világa más és más okokból szerettette meg magát velem, de a Gyalázatnál érzem azt, hogy bizony ezt Borsa nekem írta. Minden egyes részletével és kifejezésmódjával arra sarkalt a cselekmény, hogy csak úgy faljam és faljam a sorokat. Nem bírtam betelni vele. Igazi függőséget okozott, ha csak egy percre is másra kellett figyeljek. Eszméletlen, hogy mekkora hatást gyakorolt rám olvasás közben. Egyetlen egy percig nem éreztem azt, hogy ki vagyok rekesztve a világából, mivel ami magyarázatra szorult kifejezés vagy szóösszetétel az szépen le lett írva, hogy mi is az, vagy hogy éppen mit is takar, hogyan kell elképzelni. Köztudott, hogy sokat olvasok, de ennyire egyedi könyvhöz még eddig nem volt szerencsém. S igen, aki olvashat Borsától az szerencsésnek mondhatja magát. Imádom, ahogy a szálakat szövi. A váltott szemszögtől egyenesen elaléltam. Ez kellett, hogy igazán izgalmas, megkapó és követhető legyen a cselekmény minden oldalról. 

Nem találtam benne egyetlen egy olyan mozzanatot sem, ami ne lett volna úgy megvilágítva, hogy a másik karakter szemszögéből is látnánk. Ha csak azt veszem, akkor már a témájával és a felépítésével, terjedelmével megnyerte magának az Év Könyve Díjat, s a borítót még nem is említettem. Nagyszerű munkát végzett a kiadó összes embere és nem is csodálom, hogy ennyire felkapott lett Borsa, mivel egy olyan csapat áll mögötte, akik hagyják szabadon szárnyalni, hagyják, hogy kiélje a kreativitását és a kíváncsiságát. A kötet előtt nem igazán foglalkoztatott az amishok világa, nyilván tudtam, hogy létezik, de ennyi. 

Semmilyen információm nem volt arról, hogy hogyan is élnek ők és ezt olyan szinten felforgatta az írónő, hogy a kötet hatására elkezdtem a témával foglalkozó filmeket és könyveket keresni, mivel úgy felkorbácsolta az éhségemet, hogy nem fogom kibírni a második rész megjelenéséig. A karakterek már az elején megvettek magamnak, na jó Gregory nem, de amit művelt vele a cselekmény alatt Borsa azt nevezem írói szárnyalásnak, nemcsak hogy megkedveltette magát velem, de egyenesen ő lett a mindenem. Samuel, a szexi amish fel sem érhet hozzá. Már most letettem a voksomat Gregory mellé. 

Mondjon bárki bármit néha az a legnagyobb csábítás, amire azt hisszük, hogy nem lehet a miénk és akkor éljük át az igazi boldogságot, amikor végre megkapjuk. Nincs is annál felemelőbb és édesebb. Viszont visszatérve a karakterekre maga az amish közösség nemcsak egy megfoghatatlan fogalom, hanem bizony eszmék, gondolatok, arcok, jellemek és karakterek tartoznak hozzá. A lelki szemeim előtt elevenedtek meg és úgy mutatták be az ő kis közösségüket, hogy az természetes és odaillő legyen. Egy percig nem éreztem, hogy kívülálló vagyok. Olyan volt, mintha én is a közösség tagja lennék és velük együtt néznem, ahogy a mindig jó és szerény Dorothy rálép a kísértés lépcsőfokaira. 

Ezek a "botlások" és bűnös gondolatokkal tarkított részek váltak a kedvenceimmé és úgy magában Dorothyt is nagyon megkedveltem. Okos, kedves, ha kell harap, egyáltalán nem hagyja magát, kicsit naiv, de nagyon érdekes és alig várom, hogy meg tudjam, hogy a Gyalázat és hit után, hogyan is folytatódik a története a nem mindennapi szerelmi háromszögével. Borsa mesterien ötvözi a mi világunkat az amish világgal, hol keverve, s hol különálló egészként mutatva meg azt. Nem akarok nagyon nyalizósnak tűnni, de az a helyzet, hogy Borsának istenadta tehetsége van ahhoz, hogy amihez ő hozzáér az sikeres és szerethető legyen.  

A történet szépsége pont az, hogy soha nem lehetünk benne biztosak, hogy mi is lesz a következő lépés, de az biztos, hogy a kikapcsolódás és a szórakozás garantált. Bár nem tudom, hogy az szórakozásnak minősül e, ha az ember még hajnalba is a Gyalázat és hitet olvassa úgy, hogy már csak pár óra van hátra és megszólal az ébresztő, hogy ideje iskolába/munkába indulni. Viszont az biztos, hogy nem okoz álmatlan éjszakákat és addig nem ereszt, amíg ki nem végezzük, s ezt nem feltétlenül az első kötetre értem, hanem azokra is, amik még meg sincsenek írva. Hát ez van. Borsa egyszerűen arra született, hogy ilyen és ehhez hasonló profin megírt, különleges világba kalauzoló történeteket hozzon elő magából és addig ne álljon le, amíg legalább 50 könyvet meg nem írt. Összességében nemcsak, hogy tetszett,de egyszerűen imádtam minden egyes betűjét, minden szenvedéssel, nevetéssel és szomorúsággal együtt. Akit érdekelnek az amishok, vagy csak egyszerűen szeretik Borsát és az írásait, azoknak bátran merem ajánlani, mert csalódni biztosan nem fognak, sőt előre figyelmeztetek mindenkit, hogy erős függősséget okoz.
"Van egy kérdés, ami napjában többször is megfordul a fejemben, legyen szó üzletről vagy nőkről: megéri? Igen. Gregory Hamilton mindig aszerint határoz, hogy mi az, ami megéri, és mi az, ami nem. Nem tudok a pillanatnak élni!"

" - Jaj, Samuel. Ne adj a rossz nyelvekre! Ha körülnéznél, látnád, hogy minden lány szívesen menne hozzád feleségül. De, az Isten áldjon meg, neked kell lépned! Miért nem kéred meg valamelyik kezét? Annyi szép eladósorban lévő lány van!"

" - Most már csak az a kérdés, Gregory, hogy melyik farkas megy el egy ilyen bárány mellett harapás nélkül. Mert most már azt is sejted, hogy finom... Nem igaz?"

"Jóképű, keményfejű, jégszívű... Mit érnek a vonzó vonások a többi mellett? Samuel távolodó izmos alkatát elnézve úgy vélem: nagyon sokat!"

"Nem csupán az életünk jelene tesz minket boldoggá, hanem az agyunk rejtekén megbújó képek, emlékek. És sajnos nekem abból nincs szép, nem tudok mit elővenni."



Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 30%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Carley Fortune: Várlak a tónál

" Észrevétlenül jutok el a néptelen recepciós pultig." * Találkozzunk ​egy év múlva… És ezúttal ne hagyj cserben!  Fern Brookban...