J. K. Rowling: Harry Potter és a Főnix Rendje (Harry Potter 5.)

"Végéhez közeledett a nyár addigi legforróbb napja, s a Privet Drive kövér kockaházai álmos csendbe burkolóztak."

*

Harry Potter nem hitte volna, hogy egyszer ő fogja megvédeni basáskodó unokatestvérét, Dudley-t. Ám amikor fényes nappal dementorok támadnak kettőjükre, ez történik. De számos más vészjósló esemény is mutatja, hogy a varázsvilág békéjét sötét erők fenyegetik.

Harry nincs egyedül az ellenük vívott küzdelemben: a Főnix Rendje egy titkos főhadiszálláson szervezi a Sötét Nagyúr elleni harcot, ami minden fronton zajlik. Harry például kénytelen különórákat venni Piton professzortól, hogy ki tudja védeni Voldemort erőszakos behatolásait a tudatába.

Az ötödik rész több szempontból is megterhelő volt számomra. Először is egy majd 750 oldalas féltéglával volt dolgom, folyton pergő cselekménnyel és tragikus véggel. Maga a cselekmény nem volt titok előttem, s ahogy olvastam úgy törtek elő bennem az emlékek és nem akartam, hogy hamar véget érjen a kötet, hiszen akkor leírva is látom azt, amitől már az elején is rettegtem.

A Főnix Rendje egyszerre varázsolt el újból és váltott ki undort és megvetést belőlem. Ezt leginkább az új karakterünk egyikére értem. Nem titok, hogy borzalmasan utálom Dolores Umbridge személyét. Már a filmben sem szerettem, de amit leművelt az ötödik részben az valami borzalmas. Elérte azt az írónő, hogy utáljam, mégis rávett arra, hogy többet és többet olvassak belőle. Ad egy olyan karaktert, aki minden gonoszságot megtestesít. Minek nekünk Voldemort, ha ott van Umbridge? Ennyire unszimpatikus, gyötrelmes és förtelmes karakter nem létezik még egy olyan, mint ő. Gyűlöltem és alig vártam, hogy kilépjen a képből. Aztán megkaptuk Luna Lovegood-ot, akit lehet szeretni és nem szeretni, de az biztos, hogy több ikonikus mondat is társul hozzá, ami mára teljes mértékben összeforrt a Harry Potter élménnyel, hiszen már nemcsak egy név, hanem egy egész franchise épült rá, milliók rajonganak érte és még többen akarnak hasonlítani valamelyik karakterre. A Főnix Rendje már közel hozza a felnőtté válás pillanatát, sanyargatja a főszereplőt és igazi akadályok elé állítja, amit csak ésszel és tiszta szívvel lehet megugrani és megoldani. Nemcsak a regény, de maga a cselekmény is felnőttesebb, komolyabb és érződik a vég szele, ami fenekestül felforgat majd mindent. 

Az írónő újabb órákba ad betekintést, egy új szemszögből mutatja meg a varázsvilágot és már nem vezet kézen fogva, hanem hagyja, hogy egyedül fedezd fel a cselekményt és annak minden egyes mozzanatát, hagyja hogy barangolj, hagyja hogy hibát hibára halmozz és hagyja, hogy ezeket egyedül oldd meg és a hiányzó puzzle darabokat is egyedül kell a helyére illesztened. Szó mi szó, 750 oldal az 750 oldal. Nagyon sok minden történik, mégis a végére úgy érzed, hogy a lényeg az utolsó néhány fejezet és addig csak lógattad a lábad és sodródtál az elkerülhetetlen vég felé. 

Még messze nincs vége a történetnek, s úgy igazán csak most kezdődik el minden. Érdemes több napot áldozni rá, hogy tényleg minden egyes részlet a helyére pattanjon és kiadja a teljes képet. Az elkerülhetetlen vég mellett olyan fontos történésekre hívja fel a figyelmet az írónő, mint az első szerelem, az első csók, s ennek minden szépségével és hibájával együtt. 

Mégis szerettem ezeket a részeket, mert bohókás volt és megmosolyogtatott, bár az néha kicsit idegesítő volt, hogy akkora balfácán Harry és mindent a fülébe kell rágni, de ezzel együtt is úgy érzem, hogy kellett ez az ötödik részbe. Hermione már kevésbé idegesített, a Weasley ikrek hatalmas kedvenceimmé avanzsáltak, s igaz, hogy eddig is szerettem őket, de most tették fel arra a bizonyos i-re a pontot. Zseniálisak és minden egyes fejezet velük igazi felüdülés és humorbomba. 

Néha Ron viselkedése kiakasztotta nálam a mérőt, de aztán szépen a helyére pakolta az érzéseit és minden folytatódhatott a rendes kerékvágásban. Draco akkora arc, annyira imádom. Nemcsak megnevetettet, de teljes mértékben a befolyása alá kerültem, nem véletlen hogy ő a kedvenc karakterem, viszont nem győzöm ismételni magam, hogy még több kell belőle és frusztráló, hogy az írónő nem fektet kellő hangsúlyt a karakterére. 

Ami viszont a cselekményt illeti nagyon is a helyén van. Cseppet sem unalmas, mindig történik valami, néha fontosabb, néha kevésbé, de egy percre nem áll meg a cselekmény, csak pörög és pörög. Néhol gonosz, néhol fukar, de amikor kell összeszedi magát és robbant. Harryék már az ötödik évben járnak, s ezzel párhuzamosan a cselekmény is következetesebb, szókimondóbb és furfangosabb. Már majdnem felnőtt, de mégsem. Már majdnem ért mindent, de még vannak vak foltok.

Voldemort újból a legrosszabbkor bukkan elő. A csata elő szele már érezhető, de még annyira nem, hogy aggódnunk kellene. Sirius, Lupin és Dumbledore mind hozzátesznek a cselekményhez, de ha kell elvesznek belőle és romokat hagynak maguk után. Szerintem mindenki nevében beszélhetek, ha azt mondom, hogy a legmegterhelőbb és egyben legszomorúbb fejezet a Túl a függönyön. Összetört, darabokra hullottam és kifacsart. A földbe dögölt és kést szúrt a szívembe. Fájt és most is fáj, örökké fájni fog. Bevallom megszenvedtem, de fájdalmas seb marad utána. A Harry Potter és a Főnix Rendje már messze nem Harry beilleszkedéséről és a Roxforti életéről szól, hanem a túlélésről és arról, hogy a titkok elkezdjenek a felszínre kerülni. Nem véletlen, hogy az ötödik kötet igazi vízválasztó. Itt dől el, hogy akarjuk e folytatni vagy sem. Itt dől el, hogy akarjuk e a további 2 kötetet és itt döntünk arról is, hogy engedjük e a kötetnek, hogy beszippantson és aztán megcsócsálva kiköpjön vagy külső szemlélőkké válunk és nem engedjük közel magunkhoz. A döntés a miénk, de az biztos, hogy így is úgyis fájni fog.

" - Udvariasabban, Potter, különben büntetőfeladat lesz a vége - felelte Malfoy, akinek ugyanolyan egyenes szálú, szőke haja és hegyes álla volt, mint az apjának. - Amint látod, én ellentétben veled, prefektus lettem, és ez azt jelenti, hogy én, ellentétben veled, büntetést szabhatok ki."

" - Persze - bólintott Luna. -Elsős korom óta évről évre láttam őket. Mindig is ezek húzták a kocsikat. Ne félj, épp olyan normális vagy, mint én."

" - Biztos, hogy szelídek? - kérdezte az előbbinél is riadtabban Malfoy. - Volt már olyan, hogy vérszomjas állatokkal kellett dolgoznunk az órán..."

" - Ha az ember Fred és George mellett nő fel - csóválta a fejét Ginny -, megtanulja, hogy mindent lehet, csak akarni kell. Persze egy kis bátorság sem árt."

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 20%-os kedvezménnyel!

Marilyn Miller: A királynő (Vezér 2.)

"Serena Salvatore vagyok, és ez az én történetem."

*

Serena ​Salvatore vagyok, és ez az én történetem. Egy olyan világ részévé váltam, ahol egy szabály létezik: a hűség. Egy olyan világ részévé, amely nem ismeri a könyörületet, ahol mindennap meg kell küzdeni az életben maradásért. Félre kellett tennem az elveimet, azt, aki voltam, hogy azzá az emberré válhassak, aki ma vagyok. Egy maffiavezér felesége. Szerelme. Társa. Bizalmasa.

Hogy féltem-e? Igen. Hogy akartam? Az már nem számít, mert ezt az életet választottam. Egy maffiavezért. Egy férfit, akibe visszavonhatatlanul beleszerettem. Már az övé vagyok. Az alvilág része vagyok.

Én vagyok A KIRÁLYNŐ.

„Mikor megérint, világok dőlnek romba. De leginkább az én világom erősnek hitt pillérei. Olyan ez, mintha csak ekkor élnék igazán. Mintha az érintése nélkül egy haldokló test lennék, ami a sötétséget vágyja.”

Marilyn Miller újra az alvilág kegyetlenségébe taszítja az olvasóit A vezér c. könyv folytatásában, választ keresve arra, hogy egy hétköznapi nő, hogyan képes az alvilág egyik legmeghatározóbb személyévé válni.

Amikor befejeztem A vezért úgy gondoltam, hogy egy kerek, lezárt történetet kaptam és nem is igazán tudtam elképzelni, hogy Marilyn mit tud még ebből a sztoriból kihozni. Megalkotta az alvilág legmocskosabb zugát, szerelmet és erotikát csempészett bele és azt az érzetet adta, hogy egy mocskos szerelem is lehet szerelem.

Majd elolvastam A királynőt és minden eddigi elképzelésemet felülmúlta, nemcsak hogy meghaladta A vezért, de már az első pár oldal után bebizonyította, hogy erre szükségünk volt, így válik teljessé Serena és Alexander története. Bevallom kétségeim voltak, de ezeket az írónő már az első pillanattól kezdve lerombolta és olyat alkotott, ami nemcsak alvilági, mocskos, de gyötrelmes és kegyetlen is. Egy világ, ahol mindennek és mindenkinek ára van, ahol nem bízhatsz senkiben és semmiben. Ahol a tét nemcsak a te életed, de a szeretteidé és azoké, akik fontosak neked. Ahogy belecsöppenünk a cselekménybe úgy húz minket magával az írónő, hol gyötörve, hol örömökkel elárasztva, de az biztos, hogy egy perc nyugtot nem hagy. Felkavaró, erőszakos, véres és áldozatokkal teli. Nemcsak megleckéztet, de olyan részleteket tár eléd, amik megbotránkoztatnak, amik miatt úgy érzed, hogy ez az írónő eddigi legjobb regénye. Nem olvastam tőle minden eddigi megjelent írását, de azt nyugodt szívvel állítom, hogy A királynőhöz foghatót még sem tőle, sem mástól nem olvastam. Ha Amerikában élnénk és ott jelent volna meg a regény, akkor biztos, hogy film készülne belőle, ha nem sorozat. 

Tetszett, hogy olyan apróbb dolgokat is kifejt ebben a második részben, mint maga a szervezet és annak a felépítése, vagy éppen arra helyez hangsúlyt, hogy egy teljesen más szögben mutassa be a karaktereket. Nemcsak új tulajdonsággal ruházza fel őket, de változásra is készteti őket. Serena igazi megpróbáltatása nem a szívében dúl, hanem a lelkében, igazi lelki megpróbáltatások és embert próbáló feladatok várnak rá A királynő lapjai alatt. 

Ha azt hitted, hogy ismered az írónő igazán sötét oldalát, akkor nagyon tévedsz. A királynő alatt teljesedik csak ki igazán. Véres jelenetek, sokkoló események és veszélyek, fordulatok. Nincs egy olyan fejezet, amiben ne történne valami lényeges, ha nem a szív, akkor a lélek harca zajlik, s nemcsak Serena, de Alexander is jócskán változik. Egy még kegyetlenebb, még sötétebb oldalát ismerhetjük meg, s tényleg csak az erős idegzetűeknek való ez a regény. 

Kell hozzá gyomor, mert itt aztán kő kövön nem marad szárazon. Egy pontom már nekem is sok volt, de folytattam és egy percig nem bánom. Elborzasztott, ugyanakkor csodálatba is ejtett, hogy egy olyan cuki nő, mint Marilyn hogy képes ennyire sötét és kegyetlen regény megírására. Ami pedig magát a cselekményt illeti, nagyon izgalmas, mocskos, alvilági, de megtalálja az egyensúlyt és a szerelmet, a törődést és titkokat is felszínre hoz. 

Kőkemény gondolatok, még erősebb megnyilvánulások és egy igencsak erős vonalvezetés jellemzi. A múlt még nem ismert darabjai is előtérbe kerülnek. Igazi harc zajlik a regény lapjai alatt. Ámokfutás a jövőért és azért, hogy Serena megállja a helyét Alexander világában. Teljesen beszippantott és rabul ejtett ez a mocskos és sötét világ. A félreértések elkerülése végett, vannak nyilván örömteli pillanatok is, de aki egy könnyed olvasmányra számít az csalódni fog. 

Semmi könnyed nincs benne, embert próbáló, erős szív és lélek kell hozzá, mert bizony A királynő az a regény, ami tönkretesz, beléd tapos és még meg is rúg. Nem finomkodik, nem cicomázza ki a dolgokat, az arcodba köpi és nem hagyja, hogy ellenkezz. Akik belevetik magukat, nem szabadulnak könnyen és a végére garantáltan romokban fognak heverni. Darabjaira szed szét, s mégis imádni fogod. Az elejétől kezdve, lépésről lépésre ad egyre többet, lesz egyre sötétebb, egyre mocskosabb és egyre veszélyesebb. Váratlan fordulatok tömkelegével mutatja meg az igazi erejét és a legváratlanabb pillanatokban fegyverez le. A legnagyobbat nem a közepén, hanem a végén rúg beléd és nem segít fel, hanem hagyja, hogy te magad állj fel és készülj fel a végső csapásra. A királynő Serena története, azé hogy hogyan is lesz ő az alvilág királynője, hogy hogyan foglalja el a trónt a király mellett, s az ehhez vezető véres utat mutatja be. Néhol rettegni fogsz, sírni vagy épp toporzékolni, de hidd el, megéri. Mint a főnix te is, akár Serena újjászületsz és erősebben távozol, mint ahogy belekezdtél. Whiskyt elő, mert ezt a regényt józanul aligha lehet kibírni. Végezetül pedig csak annyit mondanék még, hogy ha nem olvastál még az írónőtől, akkor épp itt az ideje.

" - Tudod, Serena - közelebb hajolok hozzá -, vannak olyan drágakövek, amik mindig ugyanúgy ragyognak."

" - Egy olyan ember, akinek soha semmije nem volt, vagyis akitől elvettek mindent, az tud tiszta szívből szeretni. Mert ő tudja, mi a fájdalom, a remény, az elmúlás. Ezen kívül természetesen a külső sem elhanyagolható. Alexander a legvonzóbb férfi, akivel valaha találkoztam."

"Gyilkosok prédája vagyok, mégsem a haláltól félek, hanem az élettől."

"Egy olyan ember kezei közé taszítottam a feleségemet, aki gyűlöl engem. A miérteket ugyan nem ismerem, de éreztem a hangjából áradó fenyegetést."



Köszönöm szépen Marilyn Miller írónőnek, hogy olvashattam A királynőt. Ha te is elolvasnád az alábbi helyekről beszerezhető!
Közvetlenül az írónőtől (dedikálva, ajándék könyvjelzővel)
NewLine Kiadó webshopjából (20%-os kedvezménnyel)
Álomgyár oldaláról (15%-os kedvezménnyel)
Book24 oldaláról (12%-os kedvezménnyel)

R. Kelényi Angelika: A lánynevelde 2. (Riva nővérek)

"Marco Fiore elgondolkodva forgatta a kezében a fotót, melynek hátoldalán a Doria név szerepelt."

*

Christina ​húgai, Nella és Leona is megváltoztak az évek során. Nella huszonkét éves felnőtt nő lett, és komoly munkát kap a Sorores Lányneveldében, de öt év elteltével is magát hibáztatja a nővére pokoljárásáért. Ezért magára vállal egy veszélyes feladatot, amikor kiderül, hogy az eltűnt férj, signore Costello és a véresre vert lány, Carmela ügye összefügghet. Szívén viseli a bántalmazott nő sorsát, saját múltbéli fájdalmait látja rajta, ezért jelentkezik a mulatóba szórakoztató hölgynek, ahol Carmela is szolgált… Christina félti ugyan, de beleegyezik húga vállalkozásába, hisz Nella tökéletesen alkalmas erre a szerepre, ráadásul az eltelt öt évben megtanulta, hogyan használja a szépségét és az eszét. A titokzatos mulatóban eleinte könnyedén veszi az akadályokat, és hamar a tulajdonos és úri körének kedvencévé válik. Csakhogy a szerelem és a múltja utoléri, ezzel nem csak az éltét, hanem a feladatát, mi több, Christinát is veszélybe sodorja… Christina és Marco mindent megtesz, hogy kiderítse, hová tűnt Costello, és egyre több furcsa, rejtélyes dologra jönnek rá. A szálak ijesztő irányba futnak, az ésszerűség határán túlra… Közös nyomozásuk során egymás iránti érzelmeik is komoly próbát állnak ki, kemény harcot vívnak azért, hogy ne csak Nellát, hanem szerelmüket is megmentsék. Képes lesz-e Nella felülemelkedni múltbéli sérelmein és hidegvérrel véghezvinni a feladatát? Lehetséges-e belelátni egy beteg elmébe, és megtalálni a megoldást egy valójában egyszerűnek induló bűnügyre?

Mennyire vártam én ezt a regényt. Emlékszem, hogy mennyire kétségbe voltam esve, amikor véget ért az első rész és nem tudtam egyből elkezdeni a következőt. Angelika a Riva nővérekkel egy olyan történetet alapozott meg, amit egyszerre olvasmányos, kalandos, cselszövésekkel és csavarokkal teli, ugyanakkor a kor bájaiba is betekintést nyújt. Úgy érzem, hogy nemcsak méltóképpen fejezte be a nővérek történetét, de azt is megmutatta, hogy immáron negyedik alkalommal képes elvarázsolni ugyanazokkal a főszereplőkkel.

De még mielőtt nagyon beleélném magam, muszáj néhány szót szólnom a borítóról. Egyszerűen valami meseszép, annyira Nellás és annyira illik a történethez, hogy az valami hihetetlen. Kecses, korhű és felettébb felkelti az emberek figyelmét. Ami pedig a belső tartalmat illeti, csak ámulok és boldog vagyok. Boldog vagyok, mert részese lehettem a kalandnak és hálás vagyok, mert megismerhettem a Riva lányok sorsát. Amit Angelika a Mennyei bűnök első részében lefektetett alapnak arra most választ ad, többlet jelentést és tovább szövi mindazt, amit megálmodott. Már nemcsak Christina a főszereplő, már nem csak rá irányul a figyelem, hanem a két lány sorsa is élesen kirajzolódik előttünk. Nella és Leona is egy teljesen új oldalát mutatja meg. Míg Nellát a szívembe zártam és alig vártam a gondolatait és fejezeteit, addig Leona meghökkentett és ledöbbentett. Kihúzta a lábam alól a talajt és hagyta, hogy zuhanjak. Ezzel szemben a cselekmény kapaszkodót nyújtott és nem hagyta, hogy összetörjem magam. Felemelt és utat mutatott. Maga a történet ott folytatódik, ahol az első rész véget ért. Egyből bevezet a sűrűjébe és ahogy egyre inkább haladtam előre éreztem azt, hogy még nagyon sok mindent nem tudok és megdöbbentő dolgok és események fognak történni. És ez így is lett. 

Kapkodtam a fejem, vártam az újabb csavarokat és vártam, hogy végre minden egyes puzzle darab a helyére kerüljön, s megtudjam a rejtély miben létét, s hogy végre össze tudjam rakni a képet. A lánynevelde 2 egy igencsak összetett, komplex, korhű, izgalmas és veszélyes regény a valaha kori Róma utcáin és bordélyházain át. Egy történet, ami a becsületről, a tettek következményeiről és az emberi gyarlóságról szól. 

Egy történet, ahol semmi sem fekete-fehér, s egy történet, ahol semmi sem az aminek latszik, ahol nem bízhatsz meg senkiben és semmiben. Egyszerre emel fel és taszít a mélybe. Nagyszerű vezetéstechnika ötvözve a szerelemmel és a vágyakkal, mert bizony a testiség és a külső szépség is ugyanúgy előtérbe kerül, mint a belső értékek és a látszat. 

Nemcsak összetett a regény, de fordulatokkal teli és magával ragadó. Aki egyszer kézbe veszi, az garantáltan nem fogja tudni letenni 5 percre sem. Majdnem 400 oldal, de pillanatok alatt eltűnik az ember kezei között. A cselekmény középpontjában még mindig a nyomozás áll, e köré is épülnek az események és a karakterek is e mentén mutatják meg valódi alakjukat és a valódi természetüket. A csipkék világa keveredik a gyilkosok és a vér alattomos világával. 

A finom, női selyem kéz a férfi érintéssel teszi pörgővé és veszélyessé az eseményeket. A rejtély és nyomozás szála fejezetről fejezetre egyre izgalmasabb és kuszább lesz, de ahogy haladunk a csattanó, a nagy lezárás felé kezd csak igazán összeállni és az utolsó fejezetekig várja, hogy lecsaphasson a gyanútlan olvasóra. Emellett az emberi elme, a múlt árnyai és az eltitkolt sérelmek is felszínre kerülnek. 

Mérően megváltoztatva ezzel a kötet hangulatát és a karakterekről kialakult véleményt. Maga a kötet 3 szálon fut, de amikor ez a 3 szál végre összeér lesz csak igazán teljes a regény, s csak ekkor mondhatjuk nyugodt szívvel azt, hogy igen, megérte erre várni. Megérte, hogy az írónő minden szálat felgöngyölítsen és hogy végre mindent kristálytisztán lássunk. Angelika elsöprő győzelmet arat ezzel a regényével. 

Általa elutazhatunk a bűnös Rómába, megmutatja a bordélyházak világát, s nem utolsó sorban Nella történetét is bemutatja, amire titkon mindig is vágytam. Izgalmas, néhol buja, de nagyon is szerethető közegbe kerül, s jóval többet mutat meg magából, mint amire számítottam. Az írónő lecsupaszítja előttünk és igazi keretbe foglalja, hiszen minden vele kezdődött és úgy az igazságos, ha vele is ér véget. Ami magát a lezárást illeti. Ha azt mondom, hogy kapkodtam a fejem és csak lestem, hogy most mi történik, akkor nem állítok valótlant, mert nagyon meglepő, legalábbis számomra és igazából kétségeim voltak, hogy milyen lezárást is szeretnék, vagy hogy egyáltalán szeretném e, ha vége lenne. Kétségtelen, hogy olyan válaszokat is ad, amire még csak a kérdés sem fogalmazódott meg bennem, de segített rájönnöm arra, hogy nemcsak a történelmi romantikát, hanem a történelmi krimit is nagyon szeretem, különösen akkor, ha azt maga Angelika írja. Összességében úgy érzem, hogy méltó második részt kapott és ha nagyon mohó akarok lenni azt mondanám, hogy egy út itt véget ért, de új kapukat és lehetőségeket nyitott meg, s alig várom a következő Riva történetet, de nem vagyok mohó, így csak annyit mondok, hogy szerettem és örülnék még több regénynek, főszerepben Marcoval, Nellával, Christinával és Leonával.

" - Egyszer akkora pofont kapsz egy nőtől, meglátod, hogy elmegy a kedved ettől a szemtelen udvarlástól."

" - Én is. Jó móka lett volna felidézni a múltat, de hát... - tárta szét a karját színpadiasan. - A rosszfiú, minden szajha álma, végül szerelmes lett."

" - Az egyik pillanatban olyan, akár a jég, a másikban pedig egy tüzes delnő. Mondja, melyik az igazi?"

" - Biztonságban, boldogtalanul. Igen. Inkább legyek veszélyben, de éljek, érezzem, hogy élek. - Nella olyan szenvedélyesen beszélt, hogy Christinának szemernyi kételye sem volt afelől, ha ő nemet mond, a húga akkor is távozik."

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

Karina Halle: Egy lépéssel közelebb (McGregor testvérek történetei 2.)

" - Nem bánok semmit!"

*

A lány azt hiszi, a fickó csak egy öntelt szépfiú. A fickó úgy gondolja, a lány maga a megtestesült prüdéria. De most olyan ajánlatot készül tenni neki, amire biztosan nem fog nemet mondani. Nicola Price-nak mindene megvolt: remek karrier, tökéletes barát, elképesztő cipőgyűjtemény és egy szuper lakás San Francisco legjobb környékén. De amikor váratlanul teherbe esik, és az a mocsok fiúja otthagyja őt a slamasztikában egyedül, Nicola tökéletes élete egyszeriben felfordul, és úgy is marad.

Néhány évvel később Nicola már egy ötéves kislány büszke, egyedülálló anyukájaként és egy hatalmas hazugságban él. Alig tudja fenntartani rossz környékbeli lakását, és minden hapsi menekülőre fogja, amint meghallja, hogy egyedül neveli a gyerekét. Küszködik és fél – és sehol sincs az életében, amiről korábban azt hitte, hogy 31 éves korában tartani fog.

A mentőangyala egy magas, jóképű és gazdag skót férfi személyében jelenik meg: ő Bram McGregor, Nicola jó barátjának, Lindennek a bátyja. Bram tud egyet s mást a büszkeségről, és amikor Nicola körülményei tragikussá válnak, felajánl a nőnek egy apartmant a saját házában.

Tökéletes egyezségnek tűnik a dolog egészen addig, amíg Nicola nem bánja, hogy Bram közelében éljen, aki a nagylelkűsége ellenére minden adandó alkalommal szembeszáll a nő elképzeléseivel.

De az életben semmi sincs ingyen, és ahogy Nicola beteszi a lábát Bram házába, rájön, hogy a titokzatos szépfiú többe kerül majd neki, mint gondolta volna.

Akár a szívét is elveszítheti.

A sorozat első része néhány oldal után egyből elnyerte a tetszésemet, emiatt nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon a többi rész milyen lesz. A másodikkal nem lőttem mellé, hiszen egy érzéki, komoly kötettel volt dolgom. Bár azért kicsit féltem, hogy túl nagyok az elvárásaim és nem fogja megugrani Lindenék történetének a szintjét, hát tévedtem. Nagyon is.

S hogy miért tévedtem? Nemcsak egy fokkal jobb volt az első résznél, hanem új kapukat, új helyzeteket és új problémákat nyitott meg. Már nem egy ígéret áll a kötet középpontjában, hanem maga az élet és a döntések, s ezeknek a következménye. Egy fokkal komolyabb, na jó teljesen más mint Lindenék sztorija, valahogy kézzel foghatóbb, szívhez szólóbb és könnyebb belerázkódni a cselekménybe. Az írónő most sem hazudtolta meg önmagát, hiszen elég érdekesen indít ahhoz, hogy felkeltse az olvasók figyelmét. Egy új, pajkosabb oldalát mutatja meg, s ezáltal a regény is komolyabb. Egy csipet erotika, egy nagy adag múltbeli döntés és a helyzet valósága, ami mindent felkavar és elsöpör. Az Egy lépéssel közelebb a fülszöveggel ellentétben egy szívét tépő szerelem története, ahol nem lehet sem hibázni, sem pedig tévedni. Ahol a tévedés és a titkok romba dönthetnek mindent, amit addig az írónő felépített. A két karakter sem egyszerű eset, ahogy maga a cselekmény sem az. Adott Bram, Linden bátyja, akit beskatulyáztak, s mint tudjuk nehéz kitörni belőle, majd ott van az egyedülálló édesanya, akinek a feje felett összecsapnak a hullámok. Érzéki, érzelem dús és szívszorító történet két szív találkozásáról, ahol a tét nemcsak a másik boldogsága, hanem a gátlások és falak ledöntése is. Az írónő Nicola személyében testesíti meg az erős anyai szerepet a megbántott lélek szerepével. 

Bram személyében pedig a szexéhes szívtipró verseng a meg nem értett lélek harcaival. Sokkal több van a felszín alatt, sokkal több minden rejlik a mélyben. Maga a szöveg kicsit vulgáris, néhol szórakoztató, de nagyon is olvasmányos és akik szeretik az egyenes beszédet, a kicsit lassabb cselekményt, azoknak kész főnyeremény ez a második kötet. Karina Halle egy új oldalát mutatja meg, ahol a gyengédséget vegyíti a rossz döntésekkel és a szív lélekőrlő küzdelmeivel. 

Nemcsak egy anya története ez, hanem a gyerekéi, akire úgy vigyázunk, mint a szemünk fényére. Ha szereted a romantikát, a testi vágyakozást és ha a háttér tartalmaktól sem riadsz meg, akkor egész biztos vagyok benne, hogy értékeket fogsz találni a McGregor testvérek történeteiben. Ami pedig a cselekményt illeti, igaz hogy az eleje lassan indul be, kicsit nógatni kell, akárcsak Nicolát, de aztán ahogy beindul nem hagy nyugvást. 

Egyik inger ér a másik után és egyik fordulat jön a következő után. Maga az élet kerül terítékre szépen tálalva egy kis bonyodalommal megfűszerezve. A karakterek is erősek, ugyanakkor tudják mit akarnak és ezt nem félnek kimutatni. Határozottak, merészek és őrült kombinációt nyújtanak együtt. Nicola kiegészíti Bramet és Bram kiegészíti Nicolát.

Mint a mágnes két pólusa, vonzzák egymást, még akkor is ha fájdalmak és könnyek járnak vele. Bram már az első pillanattól kezdve szimpatikus volt, láttam benne fantáziát, amit az írónő teljesen ki is használ. Nemcsak kénye-kedve szerint alakítja, formálja, de a kellő helyeken feladja neki a leckét. Nicolában meg pont az tetszett, hogy határozott, konkrét elképzelései vannak és saját maga elé helyezi a kislányát, aki egy tünemény és imádtam a közös részeket vele. 

Bram és Nicola az Egy lépéssel közelebb kötetben tarolnak és mindenkit magukkal rántanak. Kő-kövön nem marad szárazon, minden egyes lépés előrébb visz a regény csomópontja felé, ahol akár meg is akadhatna a kötet, de az írónő egy zseniális fordulattal újra egyenesbe hozza a hibákat és értelmet ad bizonyos részeknek. Maga a regény hol vicces, hol nagyon komoly, s hol érzéki, érzelmek csatája. A skót szál csak még inkább hozzáad a történethez. Szexiséggel és kuriózummal látja el azt. Ezen felül megtanít arra is, hogy semmi sincs ingyen, mindenért meg kell harcolni, ha nem fizetni kell érte akkor saját magaddal és a büszkeségeddel állsz harcban. A kötet maga az élet sötét oldala tele napos részekkel, de csak az utolsó fejezet után láthatjuk meg, hogy elvonulnak e a felhők, s kisüt e a nap. Már amikor azt hinné az ember, hogy mindent tudunk, akkor kiborítja az írónő a bilit és a képünkbe tolja a múltat és választás elé állítja a karaktereit. Nemcsak felpezsdíti az oldalakat, de cselekvésre is készteti azt. Fájdalmas pillanatok, napvilágra kerülő titkok és a szív harca veszi kezdetét. A tét nem más mint a boldogság.

"Emlékszel arra, amit a büszkeséggel kapcsolatban mondtam, meg hogy nagyon önfejű vagyok? Na most Bram sokkal durvábban beletaposott a lelkembe annál, mint sejthetné."

" - Tudod, ha mi egy pár volnánk - mondja, és a karját felrakja a háttámlára, közvetlenül a vállam mögé -, akkor ez a pamlag tökéletes volna nekünk. Soha nem kelnénk fel. Kénytelenek volnánk itt ücsörögni egymás társaságában az idők végezetéig."

"Az a helyzet, kibaszottul kellemetlen nagy helyzet, hogy kezdek belezúgni. Ez persze nem szerelem, tudom, hogy nem az. Nem csavarta el a fejemet, nem orozta el a szívemet."

" - Bevallom neked, Linden bátyja lett volna az utolsó ember, akiről azt feltételeztem volna, hogy aranyból van a szíve. Ne ítélj első látásra! Persze, ha valaki, akkor te tisztában vagy ezzel."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

Abby Winter: Magamnak akarlak (Treasure 3.)

"A szürke felhőkből kibukkanó hatalmas épületek tornyai látványából tudtam, hogy megérkeztünk.Újabb koncertfelkérést teljesítünk az új menedzserünknek köszönhetően."

*

Kyle élete úgy tűnik, végre sínen van. A Treasure nevű rockbanda billentyűseként elérte az álmait. Majdnem mindene megvan, amire korábban vágyott.

Egy nap azonban a múlt árnyai újra feltűnnek.

Elég a barátság, vagy egy különleges lány felbukkanása, hogy megoldja a gondjait?

Ginának az elmúlt évek nem alakultak szerencsésen. Nem elég, hogy a férje elhagyta, és egyedül maradt a lányával, de egy nap az állását is elveszti. Éppen akkor, amikor imádott zenekara és billentyűse a városban van, aki szintén nem könnyíti meg a dolgát. Igyekszik ugyan helyt állni, de ez nem egyszerű, hiszen nem szeret másoktól segítséget kérni.

Valóban egyedül kell megküzdenie a rosszakarókkal?

Hova vezethet egy véletlen találkozás?

Ismerd meg Emy Dust írónő Csalfa viszonyok című könyvében már megismert Gina Swansonnak, és a Treasure billentyűsének, Kyle Meyersnek fordulatokkal teli kapcsolatát!

Már nagyon vártam Kyle és Gina történetét, már csak azért is, mert amikor megismertem Ginát Emy Dust Csalfa viszonyok regényében, már akkor szerettem volna, ha kap egy saját sztorit, de az, hogy az egyik kedvenc Treasure taggal kapja meg a megérdemelt könyvét, hatalmas boldogság a számomra. Abby írásai mindig kikapcsolnak és nem hazudok, ha azt mondom, hogy az egyik legjobban várt regény tőle az a Magamnak akarlak volt.

Nem sokat teketóriázik az írónő, egyből belecsap a regény közepébe. Nem finomkodik, már az első néhány oldal után kész tények elé állít minket és bevezet a cselekmény sűrűjébe. Sziporkázó hangulat, indulatok, makacs gondolatok és sejtelmes múlt. Ezek mind-mind elemei a Treasure sorozat harmadik kötetének. Egy kicsit mégis más mint az előzőek, mégis tökéletesen illik a megkezdett imázsba és teljes mértékben kielégítette a kíváncsiságomat és újra csak felspannolt. Imádtam, ahogy az írónő vezette a szálakat, ahogy már meglévő szituációt boncolgatott, csinosítgatott és egy olyan keretbe foglalta, amire nemcsak ő, de Emy Dust is büszke lehet, hogy az egyik karaktere ilyen szép lezárást kapott. Gina és Ruth a szívem egyik csücske, imádom a kis cserfes lányt, ahogy mindenben és mindenkiben meglátja a jót és gyermeki bájjal szórja tele a regényt. Ami magát a regény kezdetét illeti gyors, pörgős és egy percet nem hagy a gondolkodásra, kész tények elé állít és időről időre letaglóz. Igaz, hogy ez immáron a harmadik kötet a sorozatból, viszont annyi egyéniséget és érdekes emberi sorsot mutat be az írónő, hogy nem lehet megunni. Maga a cselekmény csak úgy olvastatja magát, fénysebességgel száguld előre, ledönt a lábadról és nem hagy lélegzethez jutni. Kyle egy igencsak problémás karakter, mégis megéri belevetni magad, hiszen nemcsak a múltjára derül fény, hanem a jelenére és a jövőjére is. 

Lélegzetelállító, kalandos, néhol trükkös, de nagyon is szerelmes és valós problémákat boncolgat. Nemcsak az anyaságot helyezi előtérbe minden boldogságával és nehézségével, hanem a családi kapcsolatokra is nagy hangsúlyt fektet. Megmutatja a két végletet, a két pólust, aminek taszítania kellene egymást, mégis mint a mágnes vonzzák egymást, akárcsak Kyle és Gina. Azok számára, akik nincsenek otthon a sorozat világában, Kyle a Treasure banda billentyűse, bárkit megkaphat, akkor és amikor ő akarja. Gina a Csalfa viszonyok mellékszereplője, emellett egyedülálló édesanya és fiatal nő. 

Abby Winter arra keresi a regényében a választ, hogy vajon egy zenész szívtipró képes e megszelídülni, ha megtalálja azt a nőt, akire mindig is vágyott, de semmi sem ilyen egyszerű. Mire eljutunk a kötet végére és megkapjuk a választ, megizzaszt az írónő, kétségbe vonja az elképzeléseinket és fenekestül felforgatja az életünket. Kyle és Gina története nemcsak egy a sok közül. 

Értékeket állít fel és sztereotípiákat dönt meg. Kikapcsol, arra késztet, hogy elmerülj a cselekményben és olyan titkokat tár eléd, amire nem vagy felkészülve, amik lesokkolnak. Látszólag csak egy szerelmes történet, két szív találkozásáról, de ennél jóval több. Harc az érzelmek és a múlt felett. Harc a szerelemért, harc a családért és harc önmagunkért. Harc egy szebb jövőért és a boldogabb holnapért. 

Az írónő mindezt úgy találja, hogy a banda életébe is betekintést enged, s az új kötet, immáron a negyedik rész szereplőinek is megalapozza a talajt. Kyle és Gina többek mint az előző párosok, szívet tépően gyönyörű és fájdalmas történetet kapnak az írónőtől, ahol semmi sincs előre megírva és mindenért meg kell harcolni. 

Mód felett élveztem és teljesen elvarázsolt a Magamnak akarlak. Komoly volt, megrengetett és sok mindenre fényt is derített. Mint egy úthenger ledózerolt és csak az utolsó oldalak után engedte, hogy felálljak és kifújjam a levegőt. Kellett ez a rész és kell a további is, mert a Treasure sorozat egy igazi ékkő, ami kötetről kötetre egyre jobban csillog és egyre többet és többet ad magából.

Összességében egy méltó harmadik részt kaptam, méltó történettel és méltó többlet jelentéssel. Abby Winter újfent odatette magát és megmutatta, hogy még nagyon sok mindent ki lehet hozni a Treasure-ből. Én már alig várom a következő történetet. Ami viszont a lezárást illeti, annyira olvastam volna még tovább. Annyira szépen fogalmazta meg az írónő a mondanivalóját és maga a regény is teljesen tükrözi az írónő stílusát és azt, amit ő képvisel. Lehengerlő magabiztossággal és kellő alázattal visz végig minket Kyle és Gina történetén. Ahol arra van szükség felfedi a titkokat és ledöbbent minket, de ahol kell előveszi a romantikusabb oldalát és elkápráztatja az olvasóit. Már jó pár regényét volt szerencsém olvasni az írónőnek, s a Magamnak akarlak az egyik kedvenc lett. Erős, magabiztos és bravúros. Kellően adagolja a romantika elemeit a már megszokott stílussal. Ezek után még inkább tudni akarom, hogy mi lesz Dannel, mert igencsak függővéges lezárást kapott a Magamnak akarlak. Kinyitott egy kaput, s most várnom kell, hogy eljussak a bejáratig.

" - Ne mondj olyat, amit nem gondolsz komolyan - vágtam vissza a korábbi szavaival."

"Szorosan öleltük egymást. Nem kellett több szó. Ebben benne volt minden. Búcsúzóul még egyszer megcsókolt, majd anélkül sétált ki az ajtómon, hogy visszanézett volna."

"Megkapaszkodtam a kád szélében és izgatottan vártam, hogy Kyle megszabaduljon a nadrágjától. Mire ez megtörtént, már hangosan ziháltam."

" - Azért jöttem, hogy lehetőséged legyen helyrehozni, amit elcsesztél - vágtam az arcába. Láttam rajta, hogy meghökken, ahogy én is a kijelentésemtől, de nem adhattam a tudtára. Farkasszemet néztünk egymással hosszú percekig."

Köszönöm szépen Abby Winter írónőnek, hogy olvashattam a regényét. Ha te is elolvasnád, a Treasure harmadik része megrendelhető az alábbi helyekről!

Közvetlenül az írónőtől (dedikáltan)

Líra oldaláról (15%-os kedvezménnyel)

Álomgyár oldaláról (15%-os kedvezménnyel)

Book24-ről (12%-os kedvezménnyel)

Interjú K. M. Holmes írónővel

Sziasztok! A napokban fejeztem be K. M. Holmes Tiéd a főszerep című regényét és nagyon sok kérdés felmerült bennem mind a könyvvel, s mind az írónővel kapcsolatban. Olvasás közben már elkezdtem beszélgetni vele, de miután kiolvastam biztos voltam benne, hogy ha van ideje, akkor készítek vele egy interjút is. Magát, mint embert egy közvetlen, kedves és aranyos nőnek ismertem meg és alig várom, hogy találkozzunk és még jobban megismerhessem, illetve faggathassam egy kicsit. Tizenhat kérdésen keresztül beszélgettem vele a kezdetekről, a jelenlegi könyvéről és a jövőről. Fogadjátok szeretettel az elkészült interjút. :)

*

1. Ki az a K. M. Holmes?

Szerettem volna álnevet. Nem azért, mert nem szeretem a sajátomat, hanem mert íróként K. M. Holmes-ként akartam ismertté válni. Ebben ott vagyok és mögé is bújhatok. Hiszen két életet élek az írás által. Akit az olvasók kapnak az K. M. Holmes - megtöltve velem. :)

2. Ki vagy mi inspirált a Tiéd a főszerep megírására?

Az írás iránti vágyam volt a mozgatója ennek az egésznek. Azért kezdtem el írni, mert ha nem teszem meg, ha továbbra is elnyomom magamban, szerintem mára már fizikai fájdalmakat éreznék miatta.

3. Mikor döntötted el, hogy írni szeretnél?

Folyamatosan alakult ki bennem és egészen korán fogtam neki az írásnak. Tinédzserként írtam novellákat, majd négy regényt, amit a barátnőim nagyon szerettek. Ahogy az ő barátnői és azok barátnői és így tovább... Utána az életem olyan fordulatot vett, hogy nem adakozhattam az írás iránti szenvedélyemnek, el kellett tennem egy időre. Azt hittem el is kopott bennem, de az évek múlásával egyre több könyvet vettem a kezembe és egyre inkább belém fúrta magát az érzés, hogy nekem is alkotnom kellene. Olvastam, csak olvastam, majd egy pár éve (3) azt mondtam, hogy a fene essen bele, hát én nem hagyom ezt az érzést tovább szunnyadni és belefogtam. Akkor még csak a saját magam megnyugtatására. De aztán elolvasták a barátnőim és egy emberként rám parancsoltak, hogy küldjem el egy kiadónak. Emlékszem mennyire remegtem, mikor a kísérőlevelet fogalmaztam a kéziratom mellé. Az Álomgyár volt az egyetlen, akinek elküldtem. A többi már történelem :)

4. Van olyan személy, akiről mintáztad a karaktereid jellemét?

Nem tudom a választ :) Ha konkrét emberre gondoltál, akiben hasonló jellemvonások vannak, akkor a válaszom nem. Minden a képzeletem szüleménye, amire akár egy filmbéli karakter is hatással lehetett. 

5. Miért pont a romantikus - erotikus műfajban kezdtél el tevékenykedni?

Szeretem ezt a műfajt olvasni (is). Pedig pár éve, mikor A szürke ötven árnyalata megjelent, pontosan emlékszem mennyire tiltakoztam ellene. Azt gondoltam soha nem fogom a kezembe venni és különben is: Milyen ember kíváncsi egy ilyen témájú könyvre??? Mígnem egy újságban megakadt a szemem egy részleten, amit leközöltek belőle. Aznap este már otthon olvastam az említett könyvet. Szeretem a romantikát, bármilyen formában jelenjen meg (film, zene, könyv). Az pedig, hogy tartalmaz erotikus részeket, nekem csak megfűszerezi a történetet. Természetes dolog, ami az élethez hozzátartozik és ha ízlésesen van megfogalmazva, megfelelő mennyiségben, nekem ad egy pikantériát az élményhez.

6. Ha választanod kellene, akkor Damien vagy Miguel?

Őszinte leszek. Mindkettő. Mindkettőt másért szerettem meg.

7. Melyik a kedvenc részed a Tiéd a főszerepből?

De jó, hogy megkérdezted! Mert vannak kedvenc részeim:

- Miguel és Camie találkozása és az az egész hét a kedvencem. Imádtam írni, rengeteget szórakoztam rajtuk, 

- Damian telefonhívása, mikor Camie a kádban van,

- a meghallgatás, ahol Damian megjelenik,

- Amy bármelyik szövegrésze :),

- a "kutatómunka", melyre Miguel hazaér,

- Camie hangüzenteit hallgató Miguel és utána az apjával való társalgás,

- jaj, nos elég sok van, itt abba is hagyom :)

8. Tudatosan alakítottad úgy a szálakat, hogy az olvasóid mindkét karakterbe beleszeressenek?

Nagyon is tudatosan.

9. A továbbiakban tervezel dolgozni Damiennel?

Hmmm. Ezt már többen kérdezték. Tudnék neki írni egy történetet...

10. Mi lesz Nathannel? Érdemesnek találod egy saját regényre?

Olyannyira, hogy ő lesz a következő regényem főszereplője. Aki eléggé meg fog lepni mindenkit, garantálom.

11. Mik a tervek a jövőre nézve?

Amennyiben szeretni fogjátok az írásomat és azt, amilyen módon közvetítek, akkor szeretnék még sok történetet írni. Jelenleg négy romantikus regény van leskiccelve és egy thriller --› jól olvastad :)

12. Miért pont Los Angeles a helyszín? Jártál már esetleg ott?

Oh, de jó volna! Még nem jártam ott, de mindenféle hezitálás nélkül ülnék fel az oda tartó gépre. A filmipar miatt választottam ezt a helyszínt.

13. Camie karakterében van belőled is valami, olyan tulajdonság, ami rád is érvényes?

Minden bizonnyal. Volt olyan blogger értékelés, ahol jellemezték a karaktert és az olyan volt, mintha magamról olvastam volna :) Meg is lepődtem, mert pont azokat a tulajdonságokat emelte ki Camie-ből, amik simán rám illettek. A humor mindenképp az enyém. Azt átadtam a karakternek és a történetnek egyaránt.

14. Személyes vizekre evezve. Van olyan kedvenc szerződ, aki inspirál az írásban?

Rengeteg! Minden olyan író inspirál, akinek az írásában el tudok merülni. Azért nem írok kedvencet, mert sokféle stílust kedvelek. De az is fontos, hogy egy könyv kellő hangulatban találjon meg. Hiába vagyok oda egy történetért és írói stílusért, ha nem tudok vele egy adott lelkiállapotban eggyé válni. Például azt is tudom, hogy John Green Csillagainkban a hiba című könyvét soha többé nem olvasom el újra. Annyira tönkretett lelkileg, hogy máig nem hevertem ki. És ebből már tudod is, mennyire átadom magam olvasás közben az írónak. Ezért öröm számomra, hogy én is tudok reptetni másokat :) Fantasztikus dolog egy ilyen utazásra vinni az embereket.

15. S ha már kedvenc szerző, van esetleg kedvenc regényed, amit ajánlanál olvasásra?

Nincs annyi karakter... :)

16. Végezetül pedig arra lennék kíváncsi, hogy mennyire volt nehéz a könyv kiadásáig vezető út?

Szerencsésnek érzem magam, hiszen nekem ez viszonylag zökkenőmentes volt. Anne L. Green egyik könyvének a hátulján olvastam egy kiadói szövegrészt, miszerint olyan bűvészeket keresnek, akik a varázspálca helyett egy tollal tudnak varázsolni. Megtetszett ez a felhívás és utánuk néztem, majd felkerestem őket és a kézirat leadását követően nem sokra rá jött is a várva-várt telefon, miszerint kiadásra alkalmasnak ítélték. Máig el tudnám magam sírni az akkori érzést felidézve. A szerződéskötés után pedig három kemény hónap következett, de élveztem minden állomást. A szerkesztést, amiből rengeteget tanultam, hiszen én ösztöntől vezérelve írtam és egyáltalán nem volt ellenemre, hogy rámutassanak bizonyos hibákra, vagy épp az erősségeimre. A borítótervezés is nagyon izgalmas volt, szerettem volna egy kicsit különlegesebbet, Faniszló Ádám pedig megalkotta nekem a tökéleteset. Mert én annak látom, dacára annak, hogy kevés dologról állítok ilyet.

KÖSZÖNÖM AZ ÉLETEM ELSŐ INTERJÚJÁT ÍRÓKÉNT!!!!

Köszönöm szépen, hogy elvállaltad. :) Ha felkeltette az érdeklődésedet az írónő, illetve az első regénye ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

Vi Keeland: Fiatal szerető

"Vegyél egy tangát!"

*

Amikor először találkoztam Ford Donovannal, fogalmam sem volt, hogy ki ő…, néhány szembeötlő dolgot leszámítva. Tudtam róla, hogy túl fiatal hozzám, isteni a teste, sikeres és okos. De menjünk vissza a történet legelejére. A legjobb barátnőm kijelentette, hogy újra randiznom kellene, és a tudtom nélkül létrehozta a profilomat az egyik népszerű társkereső oldalon.

Huszonegy és huszonhét éves kor között jelölte be a potenciális partnerek életkorát. Továbbá megjegyzésként odaírta, hogy az Orál Király és hasonló becenévvel rendelkezők azonnal a lista tetejére kerülnek. Nem lett volna szabad aktiválnia a profilomat…

A lényeg, hogy így találkoztam Forddal. Elkezdtünk üzeneteket írogatni egymásnak. Megnevettetett, de ennek ellenére is zavart a kora, úgyhogy részemről csak barátságról lehetett szó. Miután hetekig győzködött, végül ráálltam, hogy egyetlenegyszer találkozzunk. Húsz évvel ezelőtt randiztam utoljára a középiskolai szerelmemmel. Tudtam, hogy nem lehet ebből semmi tartós, de kíváncsi voltam rá. Remegő lábbal léptem be az étterembe. Ford a bárpultnál ült. Amikor megfordult, elállt a lélegzetem. A szexi mosolyától majdnem lecsúszott a bugyim. De annyira ismerősnek tűnt… Ahogy közelebb értem, rájöttem, miért. A szomszéd nyaraló tulajdonosának a fia volt. A szomszéd fiú. Évek óta nem láttam, és ő időközben felnőtt férfi lett. Kimentem az étteremből és hagytam a fenébe ezt az őrültséget. Majd beköszöntött a nyár, és ki kezdett el ismét lejárni a családi nyaralóba?

Már a fülszöveg olvasása után fülig ért a szám. Nemcsak felkeltette az érdeklődésemet, de kíváncsivá is tett. Imádom az írónő regényeit és felőlem akármennyit írhat, eddig egyik sem fogott ki rajtam. A Fiatal szeretőkkel új kedvencet avattam és még ennyit könyvön nem nevettem. Humoros, energiabomba és lehengerlő. Hamisítatlan Vi regény.

Friss, fiatalos, üde. Igazi nyári olvasmány, amit a nagy kánikulában egy délután alatt el lehet olvasni. Kikapcsol, szórakoztat és a kellő helyeken megnevettet. Ahogy elkezdtem újra azt éreztem, hogy élek, hogy van értelme várni. Igaz, hogy komoly problémákat is boncolgat, de mindezt egy olyan köntösbe burkolta, ami lehetővé teszi azt, hogy fülig pirulj olvasás közben és hatalmas mosollyal asszisztáld végig Valentina és Ford kalandját. Már az első oldalak után éreztem, hogy ez egy kicsit más lesz, mint az eddigiek. Vi nem tud rossz regényt írni, ez tény, de a Fiatal szeretőkkel valami egészen hihetetlent rakott le az asztalra. Nemcsak önismeret elé állít minket, de sztereotípiákat is megdönt. Nem számít a kor és az, hogy melyik életszakaszban vagy éppen, a fő az hogy boldog légy és engedd el azokat az energiákat és érzéseket, amik gátolják a boldogságod. Szokták mondani, hogy a kor nem számít és a börtön csak egy cella, de Vi úgy írta meg ezt a regényét, hogy abba semmi törvénybe ütköző ne legyen és valahol el tudjuk fogadni, sőt drukkoljunk a főszereplőknek, hogy a végén összejöjjenek. Tabukat renget meg és kitárja a világot. Megmutatja, hogy nem számít hány évesek vagyok és az sem, ha egy nálunk jóval fiatalabb tetszik meg. Az életet élni kell, nem pedig végigaggódni az egészet és azt figyelni, hogy ki mit gondol. 

Az írónő elindít minket az úton a boldogság és az elfogadás felé, s már csak rajtunk múlik, hogy elfogadjuk e vagy sem. Mindezt egy romantikus, cuki történettel teszi. Hol szexi, hol lehengerlő, de az biztos, hogy letehetetlen olvasmány a maga valóságával és mondanivalójával mert igen, kicsit más a stílusa, mint amit eddig megszokhattunk, de abban nincs változás, hogy komoly dolgokat pedzeget. Nemcsak a felszínt kapargatja, hanem le is ás a mélybe és felszínre hozza a rejtett problémákat és a múltat. 

Két teljesen különböző emberek, két teljesen különböző életúton keresztül. A Fiatal szeretők jóval több, mint egy aranyos olvasmány, kőkeményen elénk tárja a valóságot és arra ösztönöz, hogy ha kell változtassunk. Sokáig éreztem úgy, hogy nekem írta ezt a regényt, de nem, mert mindenkinek írta, aki csak egy kicsit is bizonytalan önmagával szemben. Ami a cselekményt illeti egyszerre volt szórakoztató, szellemes, leleményes és komoly. 

Valentina és Ford története szenvedélyes, őszinte és az utolsó szóig érték. A Fiatal szeretők nekünk nőknek szól. Nemcsak az életről, de arról is, hogy fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk és ne akarjunk azon változtatni, mint akik vagyunk. Emellett tréfás, vicces üzenetekkel oldja a hangulatot, perzselő jelenetekkel színezi a cselekményt és váratlan fordulatokkal pezsdíti fel a regény hangulatát. Sokat ad és még annál többet is kér érte. Tükör a világra és tükör önmagunk felé. 

Nem mondod azt, hogy Ford karaktere nem hagyott bennem mély nyomokat, mert nagy hatással volt rám, mégis Valentina értékei és nézetei azok, amikre úgy igazán oda kell figyelnünk olvasás közben, hiszen ahogy változik a véleménye, úgy változtatja a mienket is. Minden egy egyszerű nyári kalandnak indul, de mi van akkor, ha ebbe jóval több van, mint egy kaland? Mi van, ha a kor nem számít? Mi van akkor, ha önmagunk elfogadásának az a kulcsa, hogy élünk és nem vesztegetjük az időt? 

Mi van, ha... És még megannyi kérdést fel lehetne tenni, de a Fiatal szeretők nem azt akarja, hogy kérdések százával halmozd el, hanem hogy ezekre megtaláld a választ és változtass, ha kell. Engem személy szerint mélyen érintett a regény, sokat tudtam tanulni belőle és lehengerelt Vi stílusa és odaadása a regény irányába. A vége felé éreztem azt, hogy kezd komolyodni. Már nemcsak boldog pillanatokkal találkoztam, hanem jöttek a problémák és a megoldásra váró helyzetek. A múlt darabkáira derül fény, egy teljesen új szemszögből mutatja a cselekményeket és ahogy Valentina, úgy Ford is fejlődik. Igazi jellemfejlődés zajlik a sorok között, igazi érték van elrejtve, ami rád vár, kedves olvasó hogy megtaláld és úgy raktározd el magadban, hogy az segítse az élethelyzetedet és fényt gyújtson az alagút végén. Vi Keeland egy igazi meteor, aki nemcsak tarol a regényeivel, de útmutatást is ad melléjük. A Fiatal szeretők az életre világít rá, annak fontosságára és arra, hogy minden egyes megélt pillanat jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, akik vagyunk. Mindezt egy könnyed, lehengerlő olvasmánnyal teszi. A karakterek szerethetőek, egyediek és van bennük valami különleges. Nemcsak számokból állnak, hanem érzésekből és vágyakból is, amik arra várnak, hogy megéljék őket és beteljesítsék a rendeltetésüket.

"Gúnyolódott velem, de igaza volt. A kapcsolatunk erős volt. Éreztem, még mielőtt megismertem volna a személyiségét és azt összekapcsolhattam volna egy helyes arccal, valamint egy nevetségesen kidolgozott testtel. Ford megnevettetett, és jól éreztem magam a társaságában."

" Ha én nyerek, akkor eljössz velem egy igazi randira, amikor elviszlek egy elegáns étterembe és nem teszel úgy, mintha nem randi lenne."

" - El kellene kezdened leszarni, hogy mások mit gondolnak. Nem számít, hogy mi helyes és mi helytelen, ha valamit szeretnél, feltéve, ha nem bántasz meg vele senkit."

"A kezébe fogta az arcomat és odahúzott magához. Szenvedélyes csókban forrt össze az ajkunk. Más volt ez, mint az eddigi csókjaink: lassabb, kevésbé vad, sokkal érzelemdúsabb és mélyebb."

" - Ne csak üldögéljen és várja, hogy minden úgy történjen, ahogy szeretné. Az eseményeket nekünk kell irányítani, okostojás."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!