Emy Dust: A felismerés (Vámpírok és farkasok 1.)

"Az ébresztő visítására riadtam fel reggel, a hangja azonnal kiszakított az álomból."

*

Seattle ​ugyanolyan város, mint bármelyik, de csak azoknak, akik nem ismerik a titkát. Faith egy hétköznapi fiatal lány, nemrég költözött a nagyvárosba, hogy saját lábára álljon. Egy nap új szomszédok érkeznek a házba, és Faith még csak nem is sejti, hogy ezzel minden megváltozik körülötte. Egy új érzés miatt, Faith képtelen ellenállni a veszélyesen vonzó ellenszenves szomszédjának. Ahogy Madox is küzd, hogy minél távolabb tartsa magától a lányt és a veszedelmes világától, ahol vámpírként is a jó oldalt próbálja erősíteni. Az ellenségek nem csak a gonosz vámpírok személyében léteznek, hanem egy másik vérengző faj is megnehezíti Madox mindennapjait. Faith mire megemészti, hogy a vámpírok és a farkasok nagyon is léteznek, ráadásul mindenhol ott vannak, már késő menekülni. Nincs visszaút onnan, ahol ő maga is préda lesz. Belecsöppen az ismeretlen világba, ahol nagyobb az esély arra, hogy szétválasszák őket, minthogy együtt legyenek. Nagy árat kell fizetniük az életben maradásért. A sok titok között el tud veszni az egymás iránt érzett szerelmük? Egy végzetes cselszövés szembe tudja fordítani őket, hogy ellenségekké váljanak?

Teljesen új műfajba vágta a fejszéjét az írónő, de az első rész elolvasása után úgy gondolom, hogy nemcsak a romantikusabb műfajokban állja meg a helyét, hanem a fantasy oltárán is. El tudom képzelni, hogy milyen sok idő volt átszokni egy teljesen új közegbe, de ehhez mérten egész ügyesen megoldotta Emy.

Maga a kötet kezdése nekem személy szerint nagyon tetszett. Néhány spoilert már lelőttem magamnak, hiszen az írónő a saját kis csoportjában is osztott már meg részleteket belőle, s ezek miatt a részletek miatt is kezdtem neki nyugodt szívvel, hiszen a műfaj más, de az írónő és a stílusa ugyanaz. Mondhatni, hogy könnyű dolgom volt, de nem, mert a vámpíros-vérfarkasos sztorikat nagyon kritikusan kezelem, hiszen nehéz újat mutatni, főleg akkor, ha egy olyan személy olvassa A felismerést, aki régen igazi megszállottként csak ilyen köteteket volt hajlandó a kezébe venni. A kötet olvasása alatt igazi nosztalgikus hangulatba kerültem és igaz, hogy jó néhány klisét észrevettem benne, meg voltak olyan jelenetek, amik vagy filmre vagy sorozatra hajaztak, de ezek egyáltalán nem zavartak és csak ajánlani tudom a műfaj kedvelőinek, hogy olvassák el, mert tényleg érdekes, van története, dögös pasikkal van tele, veszélyes, romantikus, borzongató és átitatja az a báj, ami az írónőt és az ő stílusát is jellemzi. Kevés időm volt olvasásra szentelni a napjaimat, de még így is hiper gyorsan végigszáguldottam a regényen, mivel aki egyszer elkezdi az csak nagy erőfeszítések árán tudja letenni. Én is csak úgy faltam a sorozat és alig vártam, hogy újabb és újabb oldalakon menjek végig és éljem át a főszereplőkkel a cselekményt. Ami egyébként nagyon képzelet gazdag, kreatív, mozgékony, megdöbbentő, de ha kell az ideget is beléd ülteti. Olyan csavarok találhatóak benne, hogy csak kapkodtam a fejem, sóhajtoztam és azért rimánkodtam, hogy ne lássam jól azt, ami a szemem előtt bontakozott ki és legyen az egész egy vicc. 

Az biztos, hogy nem egy helyen okoz meglepetéseket, de ezek után a meglepetések után válik csak igazán izgalmassá és eseménydússá a cselekmény. Egy percig nem bánom, hogy felültem a Madox-vonatra és elmentem vele a végállomásig, hiszen minden olvasásra szánt időm megtérült és igazi élménnyel gazdagodva csuktam be a kötetet. Még a klisék ellenére is van benne olyan elem, ami egyedi, ami egy olyan kitaláció része, ami csak még színesebbé és még szenzációsabbá tette a regényt. Magát a kötetet három egységre tudnám lebontani, még úgy is, hogy ezt maga az írónő nem tette meg, de nagyon is látszik ez a fajta tagoltsága. Míg az első felében inkább a vámpírokra, a hierarchikus felépítésükre, az életvitelükre és a lényeges információkra támaszkodhatunk, addig a második egység a vérfarkasoké. 

S ezzel együtt velük is csomó információ kerül elénk. Igazi bombaként ontja magából az izgalmasabbnál-izgalmasabb, vagy éppen veszélyesebbnél-veszélyesebb tudnivalókat. A kötet utolsó harmadában, vagyis inkább már a végében a boszorkányoké a főszerep, s bár róluk nem tudunk meg olyan sokat, mégis fontos kulcsfigurái a történetnek. A felismerés, mint nyitókötet nagyon jó kezdete a sorozatnak, amivé ki fogja magát nőni a Vámpírok&Farkasok, hiszen bízom benne, hogy nem csak nekem indult be a fantáziám és az írónő is látja, hogy milyen potenciál rejlik Faith, Madox és Jeff hármasságában és az ő történetükben. Igaz, hogy azt írtam, hogy kritikus leszek, de Emy Dust az egyik olyan magyar írónő, akinek még a hibáit és a kliséit is szeretem. Valamilyen szinten értem, hogy mit miért választott és első ilyen fantasy próbálkozással van dolgunk, s ahhoz képest le a kalappal előtte. 

Amit úgy hiányoltam belőle az az erotika volt, már úgy megszoktam, hogy van az írásában fülledtség és vágyakozás, de pl. a vágy az megmaradt. Átalakult egy új formába, de érezhető ahogy haladunk előre a történetben, hogy van szerelem a levegőben és az érzelmekre is alapozva lesz. Megfelelő arányban keveredik az akciódússág a gyengédebb érzelmekkel, bár amellett nem tudok elmenni, hogy majdnem szívrohamot kaptam a regény egy pontján. Nemcsak, hogy megállt bennem az ütő, de csodálkoztam is, hogy ez most komoly. 

S a végére rá kellett jönnöm, hogy dobjak el minden Emy Dust eszközt, amit eddig ismertem és készüljek fel a változásra, mert bizony A felismerésben semmi sem az, mint aminek látszik. Nem lehet biztosra menni vagy éppen találgatni. Az írónő úgy játszadozhat az érzelmeinkkel, ahogy csak akar, mert határt nem szabhat neki semmi sem. Ha kell elvesz, s ha arra van szükség, akkor bőségesen ad. De emellett figyel is ránk, hiszen nem magának, hanem nekünk írja a történeteit, minket akar kikapcsolni és szórakoztatni, s ez újra sikerült neki. A karakterei jellemét is úgy válogatta meg, hogy mindig legyenek bennünk kétségek, hogy mi magunk is állítsunk fel olvasás közben hipotéziseket és következtessünk, még akkor is, ha hatalmas pofára esés lesz a vége. A kötet befejezéséről csak annyit, hogy még, még, még. Igazi függővé tett és tudnom kell, hogy mi lesz Madoxszal. Imádtam a karakterét, még akkor is, ha egy igazi őstulok és bunkó, de mi csajok már csak így vagyunk a pasikkal. Minél kiállhatatlanabb, annál jobban akarjuk. Ez esetben a folytatást szeretném, de azt nagyon. Ha ki szeretnétek kapcsolni, vagy ha szeretitek a paranormálist, akkor ne habozzatok belekezdeni A felismerésbe, mert garantáltan nem fog csalódást okozni, s állíthatom, hogy szív nem marad üresen. Temérdek érzelmet képes kiváltani az emberből. Igazi függőséget okoz. Olyan volt mint egy jó rock koncert, élve felemésztett és a végéig nem eresztett. Együtt tomboltam végig az egészet a karakterekkel és az érzelmeikkel, hangulatingadozásaikkal. Ahol kellett elragadtak az érzelmek, s ahol arra volt szükség lenyugodtam és teljesen átadtam magam az áradatnak.

"Az egy farkas volt, hatalmas, tekintélyt parancsoló, izmos állat. Visszagondolva, gyönyörű példány volt. Ő pedig előttem Jeff. A befektetési tanácsadó. Ő is elég magas és izmos, de képtelenség, hogy ő legyen a tegnapi esti lény."

" - Kutyaparti a kertben, srácok - Hallottam a házból kijövő hangot, mire mind a négy farkas felugrott."

" - Tudom, hogy nem akarod, hogy bajom essen, de veled akarok lenni, még ha veszélyes is - mondtam ki félve, és átváltottam a szám ideges harapdálására."

" - Örülnék, ha veled bővülne a családunk. Képes vagyok rá, hogy hatalmat adjak a kezedbe, ha te is szeretnéd."

Köszönöm Emy Dust írónőnek a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető közvetlenül az írónőtől!

J. K. Smith: Káosz a köbön

" - Jó - ordítottam teli torokból. Úgy éreztem, menten felrobban az agyam, hogy elszakadnak az idegszálaim, hogy végletekig feszített idegsejtjeimmel simán befognám bármelyik rádióadót is."

*

A ​káosz a köbön főszereplője Andi, akit a Szerelem hirdetésre című első J. K. Smith-regényből ismerhettünk meg Kori szókimondó barátnőjeként. Azóta férjez ment Kanadába Tomhoz, és a Walker-farmon éli látszólag boldog, nyugodt, kiegyensúlyozott vidéki életét. Paul sikeres ügyvéd. Az ő élete csupa csillogás: fényes karriert tudhat magáénak, drága autókat, luxuslakást és tökéletes testű nőket. De mi történik, ha mindkét ember életében megkapargatjuk a felszínt? Lehet, hogy Andi házassága valójában elhamarkodott volt, és Tommal nem is közösek a céljaik? Paulnak vajon mire van szüksége ahhoz, hogy lehulljon a szeméről a fátyol, és a hamis csillogást hátrahagyva visszatérjen szülővárosába, hogy ott kezdjen új, tartalmasabb életet? Ha kíváncsi vagy, mekkora káosz keletkezik abból, ha két ennyire különböző ember találkozik egymással, és a sorsuk egymásba fonódik, akkor feltétlenül olvasd el ezt a könyvet. Külön érdekessége, hogy J. K. Smith első regényéből megismert szereplők életébe nyerhetünk újból bepillantást.


Imádom Judit stílusát, így kétség sem fért hozzá, hogy az elsők között fogom kiolvasni az új kötetét. A premier könyvbemutatón is az elsők között voltam, akiknek dedikálta Andi történetét. Nagyon jó volt végre személyesen is találkozni vele és nemcsak a könyvein keresztül megtudni, hogy milyen is ő valójában. A jó hangulatú bemutató után másnap szó szerint nekiestem a kötetnek, s habár volt egy érzelmi kicsapongásom és napokig könyv közelébe sem mentem Judit kihozott ebből az érzelmi válságból és harmadjára is megmutatta, hogy mire is képes.

Már a Szerelem hirdetésre kötet alatt felötlött bennem, hogy mi lenne, ha Andi és Tom is megkapná az ő sztorijukat, amit meg is említettem az írónőnek, de ekkor még nem tudtam, hogy ez egyszer meg fog valósulni és a kezembe foghatom azt a kötetet, amit nagyon vágytam olvasni, de ez is megtörtént és te jó ég, hogy én mennyire imádtam a Káosz a köbönt. Nemcsak kikapcsolt, szórakoztatott, de el is feledtette velem a gondjaimat és teljesen új mederbe sodort. Azt viszont jobb, ha tudjátok, hogy komolyság is vegyül alaposan a történetbe, sőt egészen más, mint amit eddig megszokhattunk az írónőtől. Persze az alap még mindig a pajkosságon, a humoron és a színes palettán van, mégis van benne újdonság érzet is és ha alapul veszem az előzményeket nagy fejlődés látszik, mind a történetvezetési szálakat tekintve, s mind a stilisztikát. Már nem csak egyszerűen fejezeteket kapunk, hanem bölcsességeket, összefoglalókat, néhány jó szót egy-egy újabb rész előtt, amik tökéletesen összefoglalják és leírják, hogy mire is számíthatunk. S a cselekmény sem hazudtolja meg magát. Az előző kötetekhez képest ez is eseménydús, romantikus, néhol szarkasztikus de egy új elemmel is gazdagodott, komoly és kényes témát boncolgat. Én személy szerint nagyon örültem, hogy Andi kap egy saját könyvet, de azt az álmaimban sem gondoltam volna, hogy egy tollvonással széttöri az álmomat azzal az írónő, hogy bevezet egy újnak nem mondható szereplőt, s ezzel felborítja a kártyavárat, amit az előző kötetben oly szépen felépített. Ezáltal is látszik, hogy mire is képes Judit. 

Nem kell őt félteni, hiszen nemcsak a humorhoz, de a végzetes találkozások és egymásra találások nagymestere is, akinek az írás a kisujjában van. Annak ellenére, hogy felülmúlta a számításaimat örülök neki, hogy így tett, hiszen így sokkal több mindenre tudott időt fordítani. Már nem egyszerűen az egymásra találáson van a hangsúly, hanem azon, hogy kijöjjünk egy olyan szakadékból, ami akár a mélybe is taszíthatna, de nem mi felállunk és addig küzdünk, amíg meg nem találjuk a számításunkat, még akkor is, ha ehhez rögös út vezet, s bizony J. K. Smih aztán tudja, hogy játsszon az ember idegeivel és érzelmeivel. 

Tökéletesen kombinálja a kilátástalanság helyzetét az újrakezdésével és a szebb jövő előtérbe helyezésével. Számomra amolyan párkapcsolati kalauzként is szolgált, mivel nemcsak a rózsaszín ködös szerelmet reprezentálja, hanem bizony a nehézségeket és csalódásokat, bukkanókat is. Ha nagyon szentimentális és elvetemült lennék mondhatnám, hogy ez a kedvenc eddigi J. K. Smith regényem, de ez nem igazán lenne helytálló, mivel a többi is a szívem polcának a helyén ülnek sorban. Az a nagy helyzet, hogy szinte mindegy, hogy mit ír Judit, amíg beleteszi az egyéniségét és személyiségét az egyenlő a kasszasikerrel és biztosan imádni fogom. Istenem, annyit nevettem Andi szarkazmusán és annyira mélyen érintett a kötet mélyebb pontja, hogy egyszer hol összecsavart a szívem, hol pedig fellélegzett. 

Nem egyszerűen csemege volt a számomra, hanem szellemi felfrissülés a mindennapok fáradalmai és nehézségei után. Az írónő úgy bánik a szavakkal, hogy azok mélyre hatolnak, beeszik magukat a fejedbe és alig fogod már várni a következő kötetet, hogy egy igazi csodában lehessen részed. Természetesen Andi mellett Kori mindennapjaiba, életébe és felfordult bioritmusába is beenged és akik olvasták már a Szerelem hirdetésre című művet, azok nagyon fogják értékelni, mivel gondolom nemcsak engem érdekelt, hogy mi is lesz Chris, Holly és Kori sorsa azután, hogy egymásra találnak és élik az ő kis mindennapi életüket. 

A farm, a kisvárosi élet és az idegennyelv használata mind-mind jótékonyan hatottak a hangulatra. Egy olyan atmoszférába csöppenhettünk bele, ami kellemes, megnyugtató lehetne, ha ezt nem fűszerezte volna az írónő és nem adott volna hozzá valami kis pluszt, ami tovább emeli a színvonalat és már tudom, hogy nagyon dicsérem a kötetet, de imádtam és amit imádok, az teljességgel levett a lábamról és nincs mese mindenkinek el kell olvasnia. A cselekmény maga nagyon változatos, aktív. A romantikusabb jelenetek azok bizony alaposan oda lettek téve. Ha nem is teljesen vannak, minden apró részletig kidolgozva, akkor is átjön a fülledt hangulat, a macska-egér játék és az ezzel párhuzamos kekeckedések és csipkelődések hangulata. A kezdeti idillt hamar felváltja a letargia, de ahogy haladunk előre úgy világosul meg minden és úgy ereszti el a kezünket az írónő, hogy mi magunk fedezzük fel a mélyben rejlő motívumokat, a mondanivalót és arra sarkall mindenkit, hogy nézzünk a felszín alá is és ne csak a külcsínt, azt a viselkedést és megjelenést lássuk, ami szembeötlik, hanem azt is, amit próbálnak a karakterek és tulajdonképpen mi magunk is elrejteni. S a legnagyobb meglepetést titokban a végére tartogatta Judit, ami egyszerre lepett meg, s töltötte el boldogsággal a szívemet. Ezzel együtt úgy érzem, hogy lezárult egy ciklus, egy korszak, s alig várja, hogy belépjen a következőbe, ami még lehengerlőbb és ellenállhatatlan lesz, az egészen biztos.

" - Tehát együtt dolgoztok heti négy nap, napi néhány órát, és meg vagytok róla győződve, hogy egy hónap után is élve fogtok kijönni onnan mindketten? - könyökölt rá fürkészőn Kori az asztalra."

" - Szólhatnál ennek a nyikhajnak, hogy a szexi nálunk is szexi. Lehet, másképp írják, de attól még ugyanazt jelenti - bökött apa hüvelykujjával hódolóm felé, mire én is röhögni kezdtem."

" - Ha kihasználod a helyzetét, levágom kicsi Pault - fenyegette meg Liz a kísérőmet."

" - Én is szeretlek, de néha meg tudnálak ölni, úgy gyűlöllek - emeltem a számhoz a kezét, és nyomtam rá egy puszit. - Most mi lesz?"

" - Rettenetesen Andis - nevetett a férje is. - Olyan arcot fog vágni Paul az ébredéskor, mint amikor Cuki az ölébe pisilt, vagy amikor a drága bőrcipőjében belelépett a tehénlepénybe."

Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 25%-os kedvezménnyel!

Kékesi Dóra: A holnap érintése

"A szülei birtokának udvarán felállított sátor alatt Dobó Eszter elégedetten figyelte az asztalnál ülő két családot!"

*

Szenvedélyes küzdelem a szerelemért és a túlélésért.

Egy 38 éven át őrzött levél felfedi a múltat. 1956-ban, Budapesten Váradi Miklósné Horváth Anna fiatalasszonyként titkos viszonyt folytat férje munkatársával, Nagy Krisztiánnal.

Annak ellenére esnek szerelembe, hogy tudják, számukra nincs holnap.

Anna házas, a férfi pedig jegyben jár, mégsem adják fel!

Reménytelen küzdelem egy megsebzett férj, és egy elhagyott menyasszonnyal szemben az elnyomás és a terror árnyékában. 1956. október 23-a azonban mindent megváltoztat. Kitör a forradalom és már nem csak a szerelmükért harcolnak, hanem az életükért is.

Kékesi Dóra első regényében valós történelmi helyzetben küzdenek szereplői a szerelemükért és az életben maradásért. Titkok, hazugságok, féltékenység és egy szenvedélyes szerelem ejtik rabul az olvasót.

Bevallom féltem nekikezdeni a regénynek, mivel megijesztett a fülszövege, nem éreztem magamat eléggé biztosnak ahhoz, hogy belevágjak ebbe a történetbe, de a borító csodaszép és az írónő személye, fogalmazásmódja is nagyon érdekelt, s egy pillanatig nem bántam meg, hogy most adtam meg A holnap érintésének az esélyt.

Magát a cselekményt egy levél indítja el a rögös úton. Ahogy belekezdtem még nem körvonalazódott előttem, hogy mit is fogok kapni, de ahogy egyre mélyebbre ástam úgy vetült ki a lelki szemeim elé a cselekmény, ami néhol borús, romantikus, gyermeki, de ugyanúgy erőszakos, elborzasztó és valósághű is. Mindenki tanult már az 1956-os eseményekről és ezek az események döntő elemei a regénynek. Ezek azok a mozgatórugók, amik nélkül nem lenne ilyen szívhez szóló, nem lenne ennyire érzelmes. Egészen a háromnegyedéig még csak a felszínt kapargatja. Felvázolja a fontosabb eseményeket, a szerelmesek megismerkedésének pillanatát, a jelentőségteljes eseményeket, a töltőanyagot, ami kitölti a teljes regényt. Mindezt úgy oldja meg Kékesi Dóra, hogy nemcsak hogy hűen ábrázolja a múltat, hogy milyen is lehetett az élet 1956-ban, hanem teljesen olyan érzést kelt, mintha magunk is ott lennénk és mi is átélnénk az eseményeket Annával együtt. Olyan erős érzelmi töltetet ad, hogy képtelenség egyhuzamban kiolvasni, mivel kellenek bele szünetek, megállások. Én többször is félretettem, mert úgy éreztem, hogy ezt érzelmileg nem bírom. Ez jórészt az utolsó harmadra volt jellemző. 

Amíg kibontakozik a szerelem és a vonzódás nagyon szépen lehet haladni, mivel dallamos, energikus és emészthető. Úgy írta meg az írónő, hogy a korhűsége mellett mondanivalója is legyen és az volt vele a célja, hogy elgondolkodjunk közbe. Olyanoknak ajánlom olvasásra, akik bírják a komolyabb hangvételű, nem könnyen emészthető regényeket és kész darabokra hasítani a szívét, hiszen nemcsak darabokra tör, de a végére újra is illeszti a darabokat, hogy törött, de legalább teljes szívvel tudjuk felrakni a polcra a kötetet. Nem titok, hogy régen nem a szerelem volt az elsődleges házasságkötésnél, hanem a megélhetés, az elvárásoknak és szabályoknak való megfelelés. Igen ám, de mi történik akkor, ha már házasok vagyunk és betoppan a nagy betűs szerelem? 

Az írónő pontosan erre ad választ a múlt eseményeivel tarkítva egy olyan közegbe lökve minket, ahol nem szívesen élnénk, de ez is a múlt része és örülök neki, hogy nem egy újabb romantikus regénnyel van dolgom, hanem egy olyannal, ami értéket közvetít és rávilágít ma már nem létező élethelyzetekre. Ehhez tökéletesen használja a politika, a forrongások és az instabil Magyarország helyzetét. Emellett a hazafiság és a dezertálás fogalma is előkerül, mint kötőanyag. Viszont maga a regény nem valami terjedelmes, de annál inkább komolyabb. Emellett ha nem tudnám, hogy ez Dóra első regénye el sem hinném, olyan profin van megírva. Az idézett szövegek, a helyszín leírások, az atmoszféra és a szókincs mind-mind profi munkára utalnak és akik a kezükbe veszik A holnap érintését nemcsak a múltba kaphatnak betekintést, hanem egy fiatal és tehetséges írónőt is megismerhetnek, akinek már alig várom az új regényét.

Teljes mértékben sikerült meggyőznie a tehetségével és a kifejezésmódjával, hogy érdemes rá odafigyelni. A kötet hangulata fokozatosan az események komolyabbra fordulásával változnak. A kezdeti döbbenetet felváltja a kíváncsiság és ezt csak még jobban tetézi, hogy hol a múltban vagyunk, hol a jelenbe és ez a kettősség tökéletes összhangban vannak egymással. Egy biztos, aki ad neki egy esélyt nem fog csalódni és a regénnyel együtt fogja átélni a reményt, a csalódást, az aggodalmat, az új élet esélyét, a korlátozott és beszabályozott életet és azt, hogy milyen nehéz is volt 1956-ban magyarnak lenni.

Felkelti a hazafiság érzését és addig nem ereszt, amíg ki nem facsarta a szíveket. Maga a szerelmi szál szépen vezetett, következetes, végzetes, reményekkel teli, vágyott, drámai, titkos és nem egészen 2 fejezeten át kétséges, de a befejezés minden sebre gyógyír. Kezdtem félni a vége felé, hogy csalódnom kell és nagyon nem fog tetszeni, ahogy befejeződik, de szerencsére igazi happy endes befejezést kapunk. Ha szereted a komfortzónából kimozdító, eget rengető regényeket egy kis romantikával és történelemmel spékelve és nem borzadsz egy a véres és olykor kilátástalan jelenetektől, akkor A holnap érintése a te regényed és igazi csemege lesz a számodra. Úgy érzem, hogy egy nagyszerű regénnyel lehetett dolgom, ami nem kapott eddig elég figyelmet, pedig nagyon megérdemelte volna, hiszen az újdonság erejével hat, csomó érzelmet vált ki az olvasóból és nagyon tanulságos, gondolatébresztő és megmutatja, hogy ma a 21. században milyen szerencsések is vagyunk, hogy mi dönthetjük el, hogy járunk e egyetemre, hogy hol élünk vagy, hogy hova költözünk. Ha megyünk külföldre, akkor hova és nem az, hogy lehet e menni. Köszönöm Dórának, hogy megajándékozott ezzel a fejtágítással és én is részese lehettem egy levél által elindított regénynek és Anna meg Krisztián bimbózó és mindent elsöprő románcának.

"Kezébe vette kézfejemet, és a tenyeremre gyengéden képzeletbeli köröket rajzolt ujjával -, a csiga vonala olyan, mint a rózsa szirmai, amik szorosan körbefogják és védelmezik a bibét. - Gyengéd csókot lehelt a tenyerembe. - Ez egy ehető kakaós rózsa."

"Azt leszámítva, hogy az egyedüli péksütemény, amit ki nem állhattam, a kakaós csiga volt, ez volt életem legszebb és legromantikusabb ajándéka."

" - Más terveid vannak? Felfogtad, mi folyik Budapesten és az egész országban? Forradalom! Honfitársaink, barátaink halnak meg az utcákon! A szovjetek lelőnek mindenkit, aki csak él és mozog, te pedig itt enyelegsz a barátnőddel? Mi ütött beléd, ember?"

"Együtt indultunk el. Hogy hova? Nem tudtam. Hogy kihez? Nem tudtam. Hogy miért? Azt sem árulta el. Nem is érdekelt, csak az, hogy a közelében lehessek."

Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

Meghan March: Véletlen szeretők

" - Becca tegnap este látta Rykert az edzőteremben, rövidnadrág volt rajta, és hát hogy is mondjam, azt hallottam, hogy a faroklenyomata óriási."

*

Milyen a férfi? Arrogáns.

Milyen a nő? Önelégült.

Gyűlölöm a férfit.

Vágyom a nőre.

Két éve folyamatosan elutasítom a pasast.

Engem pedig minden elutasítás megerősít.

Nem vagyok egy egyéjszakás csaj.

Nem érted, hogy nem kalandra vágyom?

Teljesen megőrjít, nekem erre az emberre nincs szükségem!

Végül úgyis beleegyezel, nem adom fel.

A nemzetközi bestsellerszerző, Meghan March a hatalmas sikerű Vágy-trilógia után újabb romantikus-erotikus könyvekkel örvendezteti meg a műfaj kedvelőit.

Miután elolvastam a Vigyél magaddal c. kötetet azóta vártam, hogy végre a Véletlen szeretők is megjelenjen. Kétség sem fér hozzá, hogy ez az én kötetem, mivel imádok egyetemista románcokról olvasni, nagyon bírom az írónő stílusát és mivel fiatal felnőttekről szól ezért kevésbé erotikus és kevésbé használ trágár szavakat. Ne értsetek félre semmi bajom az erotikával, de számomra bőven elég az, amit egy-egy ilyen kötet ad.

Miután kézhez kaptam percekig csak néztem, hogy milyen bitang jó is lett a borító, s utána természetes, hogy egyből rá is vetettem magam. Nagymenő egyetemista srác szerelmes lesz? Netalántán megváltozik egy lány miatt? Igen és igen. Már a fülszöveg sejteti, hogy kedvenc lesz számomra és nagyon jól el is találta, hiszen faltam a sorokat, szinte ki sem mozdultam otthonról. Az idő is épp most fordult hidegebbre, s egy jó kis bekuckózós hétvégére tökéletes olvasmány. Melegséggel tölti el a szíveket, szórakoztat, de valamilyen szinten komoly is marad. Annyi hasonló könyvet olvastam már, mégis tudod az írónő olyan újat mutatni, ami miatt nem mondhatom azt rá, hogy tucat, mert igenis értékes és ha nem egyedülálló, de legalább élvezetes. Szeretem Meghan írásaiban azt, hogy nem tart sokáig egy-egy fejezet elolvasása és, hogy nem kell gondolkodnak közbe. Amikor a kezembe veszem a könyveit olyan, mintha valaki lekapcsolna egy kapcsolót a fejembe és akkor csakis a regényre összpontosítok és nem létezik, hogy elterelődjön a figyelmem. Még úgy se, hogy közbe zajlik körülöttem az élet. Maga a történet egyfelől enyhén sablonos, megvan benne a nagymenő macsó, aki csak a strigulákra hajt, s egyszer csak megjelenik a színen egy csaj, aki miatt megváltozik. Ez mind szép és jó, de a való életben ez nem helytálló, viszont olvasni róla teljesen más. 

Aztán megvan a mi kis Hamupipőkénk is, aki ideig-óráig ellenáll,de aztán úgyis beadja a derekát. A legtöbb hasonló sztori itt szokott unalmassá válni és a pasi itt lesz papucs, de nem a Véletlen szeretők oldalain. A sablonosság ellenére is vannak benne becsülendő momentumok, részek és jellemvonások. Justine jelleme az egyik ilyen, hiszen amellett, hogy kiszámítható a viselkedése a karakter nagyon is példaértékű. Egy nehéz sorsú lányról van szó, akinek mindenért, de tényleg mindenért meg kellett küzdenie és semmit sem kapott csak úgy az élettől. Nem hullott ölébe a lehetőség, kemény és alázatos munkával érte el azt, ahol éppen tart. 

Aztán ott van Ryker, aki hozza a macsót, aki azért is megszerzi a lányt, de emellett megvan benne az a plusz is, hogy szerethető, szexi, pikáns jeleneteket lehet vele írni és neki is, mint másnak vannak emberi hibái és ő is képes arra, hogy forrófejű legyen és aszerint cselekedjen. A cselekmény középpontjában a pénz áll és ez is indítja el az eseményeket. Ez az a momentum, ami lavinaként sodorja magával a történéseket, s ami miatt egyáltalán beszélhetünk velős gondolatokról, elnyomott érzésekről, titkokról és önbecsülésről. Alapjában véve nem egy hosszú olvasmány,de annál lényegretörőbb és annál több minden lapul az oldalak között. Az egyetemi helyszín megadja azt a feelinget, amit éreznünk kell, s még ha nálunk nem is ilyen az oktatás, akkor is jó belemerülni és ott lenni a szereplőkkel lélekben. 

Olyannyira interaktív és kézzel fogható, hogy simán el tudom képzelni, hogy film készüljön belőle. Az eleje valamiért engem Az üzletre emlékeztet, de mivel azt is nagyon szerettem, ezért emiatt nem maradt bennem tüske, sőt... a karakterek miatt teljesen mást kaptam, mint amit vártam tőle. Van mondanivalója, visz valahova a történet, van eleje és vége. Megvan benne a szépen felépítés és kivitelezés elve. Az erotika kedvelőinek is kedvez, de csak olyan szinten, hogy ez még ne legyen túl sok, s hogyha alapul veszem az eddigi olvasmányaimat az írónőtől, akkor talán ebben van a legkevesebb fülledt jelenet, de ami van benne az üt rendesen és ezáltal azt is bebizonyította nekem Meghan March, hogy nem kell feltétlenül minden oldalon valami erotikusnak lennie ahhoz, hogy valóban azt lehessen mondani, hogy a Véletlen szeretők is egy újabb erotikus-romantikus csemege, mert a kevesebb néha több elvre alapozva, rejtett utalásokkal és belső monológgal fűszerezi az esetleges helyeket, ahol elkél a vérfrissítés.

Tetszett, hogy a múlt eseményeibe is betekintést ad, hogy a végére sem maradtak nyitva kérdések, hogy mindenre kaptam vagy választ vagy magyarázatot és ami a legfontosabb, hogy nemcsak élvezetes olvasmány, de könnyen bele is lehet szeretni. Talán nem tévedek nagyot, ha azt írom, hogy ez az egyik legjobb alkotása az írónőnek és az biztos, hogy kiemelkedő éke lesz a könyvespolcomnak. Összességében igazi kikapcsolódást és szórakoztatást nyújtó olvasmány, amiben kellően keveredik a romantika a jövő képlékenységével, a kiszámíthatatlansággal és az erotikával. A cica-egér harcok, amiket a főszereplőink vívtak az elején nagyon ismerős számomra, s jókat is nevettem rajtuk, mert valamilyen szinten alapelvárás, hogy a megkezdett vonzalom és az elvetett gondolatfoszlányok táptalajra leljenek és kiburjánzanak, ez a Véletlen szeretőkkel sincs másképp.

"Rossz kedvem van, úgyhogy nem vonom meg magamtól ezt a kis élvezetet. Hamupipőkéről az jut eszembe, hogy az álmok valóra válnak. A mai nap viszont egyértelműen bizonyítja, hogy Ryker nem a szőke herceg."

"Megborzongok. Fogalmam sincs, mit tegyek. Ryker Grant, akivel kapcsolatban eldöntöttem, hogy semmi nem lesz köztünk, meztelenül fekszik rajtam. Méghozzá tök merev hímtaggal. Ami hozzám ér."

" - Attól tartok, te csak elvonod a figyelmemet, így képtelen leszek másra gondolni. Egyre jobban beszippantasz, míg végül azt sem fogom tudni, mi volt a fő célom."

"Esküszöm, nem fogok panaszkodni, ha az asszony sütni akar. Sőt. Talán könyörögni fogok a sütiért, ami végképp nem méltó egy királyhoz."

" - Nem gyűlöllek. A fenébe, Justine! Szeretlek. Soha nem tudnálak gyűlölni. Azért ütköztem részegen a védőkorlátnak, mert egy komplett idióta vagyok. Az én hibám. Nem a tiéd. Minden miattam van. Nem miattad."

Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

Baráth Viktória: Egy év Rómában

"Meredten bámulom a mobilom kijelzőjét."

*

Két ​megtört szív. Két reményvesztett lélek. Egy közös cél: megtalálni a boldogságot. Leila Findley, a 33 éves írónő élete mélypontra kerül. A múltjában történt tragédiák hatására kialakult depresszióját alkohollal, gyógyszerekkel és egyéjszakás kalandokkal próbálja kezelni. Ezt azonban a kiadója nem nézi jól szemmel, így ultimátumot kap: vagy elutazik, hogy naplót írjon, amit végül könyvként kiadhatnak, vagy elveszíti a szerződését, az utolsó dolgot az életében, ami legalább egy kicsit boldoggá teszi. Nincs más választása, egy évre Rómába kell költöznie. Hogy könnyebben boldoguljon az idegen városban, segítséget kap Jonathan Raymond atya személyében. A férfi pontosan Leila ellentéte: mosolygós, jókedvű, életvidám, ezért az állandóan komor hangulatú lány eleinte elutasítóan bánik vele. Az atya pozitív hozzáállása azonban őt is megfertőzi. Szokatlan barátságuk egyre jobban elmélyül, amitől Leila úgy érzi, hogy a legmélyebb gödörből is létezhet kiút. Képesek vagyunk megküzdeni a múltunk démonaival? Lehetünk még a tragédiáink ellenére is boldogok? Ránk találhat a szerelem azután, hogy már végleg letettünk róla?

Egy nyereményjáték keretein belül jutottam hozzá a kötethez és egy percig sem bánom, hogy indultam rajta, mivel eddig is szerettem Viki írásait és A főnök a top favorit, mégis erősen verseng az első helyért az Egy év Rómában is. Már csak azért is, mert megkaptam a szokásos baráthvikis élményt és alapból is bakancslistás hely nálam Róma, így kétségem sem volt afelől, hogy jól fogom érezni magam olvasás közben és egy újabb jó élménnyel zárhatom le az augusztusomat, mivel ebben a hónapban ez lett a hónap könyve. Komoly, szórakoztató, érzelmes, ádáz és nagyon is olvasmányos.

Maga a történet egy kicsit lassan indul be, legalább is én így éreztem és a regény eleje is inkább melankólikus, letört állapotba taszított, viszont, ahogy egyre jobban megnyílt a főszereplő lány, Leila és átadta magát az érzékeknek, a kalandnak és annak az egy évnek, amit Rómában tölt kezdtem úgy igazán ráérezni a történetre. Az alapelgondolás, miszerint alkotószabadságra küldenek valakit egy teljesen idegen országba kicsit veszélyes is, de kockázat nélkül nincs nyereség, ahogy azt mondani szokták és ez az Egy év Rómában alatt sincs másképp. Nagyon szépen és lassan kibontakozva indít a regény, s ahogy egyre jobban haladunk előre úgy bújik ki Leila is a csigaházából, s ezáltal mi is részt vehetünk azon az utazáson, ami egy életre képes megváltoztatni az életét. A cselekményleírások, maga a városnak a bemutatása olyan érzékletes volt és olyannyira valósnak éreztem, hogy má szinte én is ott lépkedtem Róma utcáin és láttam a lelki szemeim előtt a nevezetességeket, a kávézót, a parókiát és igen, a motelt is. Minden egyes leírással csak még jobban tudatosult bennem, hogy ha törik, ha szakad, de nekem Rómába kell utaznom. Olyan élményt adott, olyan érzéseket váltott ki belőlem, amik maradandóak és nem egyszerűen addig tartanak, amíg olvasom a cselekményt, hanem jóval tovább. Már említettem a főszereplőt, a válságban lévő írónőt, s talán amiatt is éreztem át a helyzetét, mert már én is voltam válságban, éreztem, hogy milyen is az, amikor semmi sem jön össze és hiába teszel bármit is, nem látod túl sok értelmét, igazából most is egy ilyen gödörben csücsülök, de a regény hatására úgy érzem, hogy kezdek kivergődni belőle és az Egy év Rómában megmutatta, hogy semmi sem lehetetlen. 

A kalandozások, az új tájak és helyek felfedezése mind szép és jó, viszont a legjobban mégsem ez fogott meg, persze tetszett, hogy kézzel fogható közelségbe került, mégis Raymond atya volt az, aki mindent vitt. Már az első megjelenésekor tudtam, hogy oda kell figyelnem rá és nem is tévedtem sokat. Az a titokzatosság és az a megfoghatatlan légkör, ami körüllengi teszi fel a koronát a kötetre. Ennyire érzékletes és szexi papról sem olvastam még az biztos, de pont ez a tiltott dolog, ami meghozza a regény pikantériáját és egy olyan irányba tereli a cselekményt, ahol mi olvasók csak reménykedhetünk, hogy szabályt szeg és még forróbbá, még érzékletesebbé teszi a cselekményt, már csak a puszta jelenlétével is. 

Emellett nemcsak Róma utcáin barangolunk, hanem Elba szigetén és Velencén is. Mondanom sem kell, hogy mennyire különleges hangulatot varázsolnak ezek a helyszínek a történetnek. Magát a cselekményt tekintve lassan épülő, de egyes részeknél baromi gyorsan belendülő szálat kapunk, ahol tényleg csak a fantázia szabhat korlátot az eseményeknek. Az elejétől kezdve egészen a kötet háromnegyedéig csak érleli az írónő a tiltott szerelem gondolatát, s addig nagyon aprólékosan mutatja be azt, hogy mit is csinálnak napi szinten a papok, hogy mit csinálhatnak és mit nem. De ahogy ezeket megismerjük utána egy akkora fordulat áll be a cselekménybe, hogy csak kapkodtam a fejemet. 

Az érzelmek utat törnek maguknak és mindent letarolnak. Legyen az egy akadály, vagy egy meglévő kapcsolat vagy éppen tiltott dolog. Nem számít, mert ahogy az érzelmek kiteljesednek úgy válik egyre perzselőbbé és egyre eufórikusabbá a cselekmény, és maguk a fordulatok nemcsak meglepetéseket hordoznak magukkal, hanem meglepődést és tömény erotikát is. De ezt is a jobbik fajtából, amikor a kevesebb néha több és megmarad az érzékletesség és testiség oldalán.

Mindemellett a múlt is hangsúlyos, s igaz, hogy nem minden részletre derül fény, de a fontosabb, életet megváltoztató részek utat törnek maguknak és magával ragadnak. Ezek egyrészt fájdalmas részletek, de minden fájdalmat megér az, ahogy a végére kiteljesedik és bekebelez mindent. Annyira imádtam, de tényleg. Viki egyik legjobb alkotásával van dolgunk és az érzelmek kavalkádja lenyűgöző. Hol reménykedünk, hol örülünk, hol sopánkodunk, de az hét szentség, hogy érzelmek nélkül nem lehet végigolvasni. A kötet utolsó negyedét imádtam. De a vége, na hát kérem szépen lesz pár keresetlen szavam Vikihez az biztos. Hogy a fenébe lehet így lezárni egy ilyen csodálatos regényt?? Mégis hogy?? Megadja nekünk, amire már az eleje óta várunk és reménykedünk, hogy beteljesüljön, majd a beteljesülés után tört döf a szívünkbe és még jól meg is forgatja azt. Komolyan mondom, hogy jobban kiakasztott, mint A főnök lezárása és az sem volt piskóta na de ez... nem találok szavakat. Viszont ebből is látszik, hogy mennyire maradandó, mennyire érzékletes az, amit Viki ír és ha már csak fele ennyire lett volna durva a kötet lezárása nem éreztem volna a már megszokott és megszeretett baráthvikis lezárást, mert az, hogy széttiporjon mindent a lezárással már Viki névjegyévé vált és akármennyire is fájdalmas, akkor is így teljes az élmény. Összességében nagyon szerettem és biztos vagyok benne, hogy még sokszor a kezembe fog kerülni. A cselekménye fantáziadús volt, részletgazdag, igazi barangolás Róma utcáin, az érzelmek is a helyén voltak és a szerelmi szál is éppen csak annyira gyönyörű, hogy az már fájdalmas, de egy percig nem bántam meg, hogy a kezembe vettem és elmerültem a világában.

" - Ami azt illeti - szólalt meg mély hangon -, inkább én fogok segíteni önnek. Jonathan Raymond vagyok, én leszek az idegenvezetője."

"Túl jól ismertem már ezt a típust, de minden nőnek szüksége van arra, hogy valaki folyton udvaroljon neki. Kell a hiúságunknak. Megálltam előtte, és egyenesen a szemébe néztem."

" - Dehogynem! Már azon gondolkodtam, hogy hogy lehet ekkora ribi, hogy egy pappal flörtöl, erre kiderül, hogy szegénynek fogalma sincs róla!"

"A szemembe nézve mosolygott, amitől minden a helyére került a fejemben. Ő volt a legjobb barátom, az egyetlen ember, akinek tényleg megnyíltam, csakis ez lehetett az oka, hogy más kontextusban is az ő arca ugrott be."

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 30%-os kedvezménnyel!

Anne L. Green: A sötétség fogságában (bővített)

"Egy sikátor árnyékában a falnak dőlve álltam és vártam."

*

A nők tényleg a zűrös pasikhoz vonzódnak?

Andrew Dark egy drogkartell vezetőjeként élvezi a hatalom és a pénz adta lehetőségeket, ám ebben a sötét világban mindennek megvan az ára. Hamar ráébred erre ő is, amikor egy alkalommal hiba csúszik a számításába. Elraboltatja az áruló embere húgát, a szókimondó és csinos Christine Stuartot. Fogva tartó és túsza között kínzó vágy ébred. Háttérbe szorulnak a józan, észszerű döntések.

Vajon Andrew Dark, a sármos rosszfiú tényleg csak egy gátlástalan bűnöző? A férfi múltjával van esélyük a felhőtlen szerelemre?

A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt Anne L. Greennek, a 2015. év elsőkönyves felfedezettjének romantikus-erotikus regénye nemcsak új köntösbe öltözött, de a korábbiaknál is több izgalommal és szövevényes fordulattal bővült.

Egyik nap azt álmodtam, hogy egy jachton vagyok és ez olyan nagy hatással volt rám, hogy utána nem sokkal el is kezdtem A sötétség fogságábant olvasni. Az igaz, hogy már az eredeti verzióhoz volt szerencsém, de mindig öröm egy már megszeretett történetet az új köntösében bővített tartalommal kézbe venni és elmerülni benne.

Annak idején, amikor először olvastam a kötetet szerettem, de nem tett rám akkora benyomást, mint A remény hajnala, de ez most megváltozni látszik, hiszen nagyon élveztem. Minden egyes régi emlékem újból előtört és olyan jó érzéssel töltött el, hogy már tudtam mi fog történni, hogy milyen fordulatok és váratlan pillanatok fognak közbe szólni, de még így is sikerült meglepnie az írónőnek. Teljesen magába szippantott az a sötét világ amit megalkotott és most jött meg csak úgy igazán a kedvem ahhoz, hogy minden Anne L. Green kötetet újra olvassak, mert akárhányszor olvasom újra mindig más érzelmeket vált ki belőlem. Ismertem a történetet, mégsem untam egy percig sem, sőt ha az emlékezetem nem csal, akkor még gyorsabban és lendületesebben is haladtam vele, mint amikor először fogtam kezembe a 2015-ös verziót. Imádtam, ahogy az alvilágot keverte az ártatlansággal, a pajzánsággal, a vágyakozással, a szerelemmel, a veszéllyel és a jövő ígéretével. Nem győztem falni az oldalakat. Nemcsak, hogy élvezetesebb lett számomra így kibővítve, de eddig ez volt az az ALG kötet, amit nem kedveltem annyira, viszont most már az egyik kedvencem lett. Nem is értem magamat, hogy miért kellett 3 évnek eltelnie ahhoz, hogy megértsem, megszeressem és teljes valójában lássam úgy a kötetet, ahogy van. 

Ebből is látszik, hogy nekem is fel kellett nőnöm ahhoz, hogy elmondhassam magamról, hogy igenis álompasivá avanzsált Andrew Dark is, nemcsak a többi ALG pasi, de ez már szinte az írónő védjegyévé is vált. De kezdjük az elején. Váltott szemszögből ismerhetjük meg az előzményeket, majd utána ahogy a két sors összefonódik a közös élet első lépcsőfokait. Főszereplőink ennél eltérőbbek nem is lehetnének. Ott van Andrew, a rosszfiú, a drogcsempész, a kartell esélyes várományosa, akinek látszólag mindene megvan. Nehéz munkával, de szinte a semmiből tört be a kartell életébe és felépített magának egy olyan világot, melyben egészen addig jól elvolt, míg meg nem jelent a színen Christine. 

Chris mindene Andrewnak, színtiszta ellentétek. Ő a jókislány, akinek látszólag szép élete van, mégsem élvezi azt. S mit ad isten, pont egy olyan pasihoz kerül, akinek szintén zűrös múltja volt, mert bizony Chris sem gondtalan gyerekkorral rendelkezik. Mint azt már teljességgel megszokhattuk az ALG regények oldalain, főhőseinknek mindig olyan múltjuk van, amit ki kell bogozni, ami kihatással van a jelenre, s miután lezárták azt csak akkor kezdődhet meg a közös és mindent elsöprő élet a világ mezején. Van benne egy kis Stockholm-szindróma is, de egy olyan fajta; ami teljességgel kezelhető, nem a durva fajtából való és nem érezzük közbe azt, hogy bármi is kötelező. Maga a cselekmény pörgős, akciódús, lélegzetelállító, káprázatos, veszélyes, furfangos, küzdelmekkel teli, szenvedélyes és nagyon is vall az írónőre a stílusa. 

Minden egyes perce élvezet volt. Minél többet tudtam meg annál jobban élveztem és nagyon érdekes volt, ahogy a két főkarakter átveszi a másik fél előnyös tulajdonságait és belerakja a kis személyiségébe. Emellett igazi kalandokban és adrenalint felvivő jelenetekben is részem lehetett, ahol már jócskán az eget verte a pulzusom és olyan löketet adott, ami a regény végéig kitartott, sőt még tovább is, mert megismerhettem Reggie-t, aki már most felkeltette az érdeklődésemet. Maga a maffia, az alvilág és a kartell világa sosem vonzott, viszont csak úgy, mint Borsa, Anne is élvezetessé teszi a tényeket, a borzalmas valóságot és úgy rakta össze A sötétség fogságábant, hogy élvezzem azt és ne legyenek kétségein afelől, amikor egy újabb fordulatot vagy megdöbbentő, meghökkentő cselszövést eszközölt. 520 oldal tömény izgalom erotikával és veszéllyel keverve, ezt jelenti nekem a bővített kiadást.

Teljes mértékben ellazított, ha kellett kihozott a komfortzónámból és ahol kellett rettegéssel töltött el. Sosem lehettem biztos, hogy milyen újdonság fog szembejönni velem az oldalakon, de azért annak nagyon is örülök, hogy A remény hajnala mellett A sötétség fogságában is kibővült és megkapta a végleges és méltó külsejét, mert megint nem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy a borítótervező milyen nagyszerű munkát is végzett. De ez mind nem valósulhatott volna meg az írónő kreativitása nélkül. Az új jelenetek nemcsak izgalmasak voltak, hanem egyfajta pluszt is hozzáadtak a történethez. Emlékszem, hogy mennyire nem tudtam annak idején kibékülni a lezárással, de most, hogy tovább lett szőve Chris és Drew története sok mindent érzek, csak elégtelenséget nem, mivel tényleg nagyon jót tett a történetnek ez a bővítés és az, hogy csiszolt rajta az írónő. S ez annyira nem is meglepő, mert amiben elsőre volt már fantázia, az nem fog kiveszni belőle, sőt... Mindent egybevetve nagyon elégedett vagyok. Nagyon szerettem a kötet összetettségét; azt hogy történjék bármilyen hátbatámadás vagy veszekedés, esetleg ellentét kiéleződés az úgy lett megoldva, hogy értelme és fontos momentuma legyen a későbbiekben. Ha kellett érzelmekkel töltött el, de volt, hogy elborzasztott vagy kételyeket ébresztett bennem, de ez a kötet szépsége, s talán magának Andrewnak is, hogy bármennyire is veszélyes, annál jobban vágyott és annál inkább szeretnénk a magunkénak tudni. A történettel jómagam is így voltam, és végre a magaménak tudhatom. És lehet, hogy én vagyok a telhetetlen, de szívesen olvasnék még ehhez hasonló veszélyes vizeken evező történetet ALG tollából.

" - Adjam el a lelkem az ördögnek? - Nem bírtam tovább, kacagni kezdtem, tetszett ez a kiscsaj, olyan látványosan utált. Ez nekem is új volt, általában nem ezt a hatást váltottam ki a nőkből."

" - Miért is ne! Az élet egy nagy játék! Ez is az élet része, hát játsszunk! - lelkesedett. Összeugrott a gyomrom, mert úgy éreztem, ő sem a motorcsónakról beszélt, hanem a kettőnk dolgáról."

" - Te jelentesz nekem mindent, Chrissi, az igazi szerelem veled kezdődik és veled ér véget. Szeretlek, érted képes lennék meghalni, és a pokolból visszatérve mindent újrakezdeni."

" - Mert ezt kellett mondania, én is ezt mondtam volna. Szerelmes beléd, és ez nem múlik el csak úgy."

" - Áh, ma már másodszor cukizol le. Ez... megalázó. Egy férfi nem cuki, egy kisgyerek vagy egy kölyökkutya talán - háborodtam fel."

Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 50%-os kedvezménnyel!

Alessandra Torre: Hollywoodi mocsok

"A déli nők különlegesek, ez vitán felül áll. Háborúból született nők vagyunk, a múltunk tele csatákkal és káosszal, magunk és mások védelmével."

*

Cole Masten. Hollywood Tökéletes Férjéből Hollywood Legszexibb Agglegénye lett, miután szupersztár felesége elhagyta. Most minden partiban benne van, és mindenkit megfektet, akit tud. Los Angeles, vigyázz: új rosszfiú van a városban! Summer Jenkins. Ez én vagyok. Kisvárosi lány, aki a Georgia állambeli Quincyben ragadt. A csirkés kajáim mennyeiek, a pókerasztalnál ki tudok forgatni egy felnőtt férfit a vagyonából, és az érettségi évében közfelkiáltással választottak meg a Legbarátságosabbnak. Más világban éltünk. Nem is lett volna szabad találkoznunk. Csakhogy Cole Masten elolvasott egy könyvet az én kis városomról. Hat hónappal később pedig leszállt a magángépével a poros kis repterünkön, és magával hozta Hollywoodot. Azonnal tudtam, hogy ez bajt jelent. A városnak ‒ és nekem is. Néha az ellentéteknek nagyon nem kellene vonzania egymást.

Már egy ideje kísért a kötet, mivel már jóval a megjelenés előtt tudtam, hogy majd egyszer meg fog jelenni és nagyon vártam. Aztán, amikor barátnőmmel mozis estet tartottunk mindig felkerült a listára a könyvből készült film címe, de addig, amíg nem olvastam el, nem akartam megnézni, de azt hiszem ez most már megoldódott. Ha azt mondom, hogy nagy elvárásaim voltak a történettel kapcsolatban, akkor kicsit füllentenék, mert igazából kikapcsolódást kerestem, de annál jóval többet kaptam.

Mielőtt nagyon belemerülnék tudnotok kell, hogy imádom az olyan könyveket, amik a valóságot kutatják meg, amik feltárnak olyan részleteket is, amikről csak az érintettek tudnak, s a film készítés egy ilyen dolog. Beengedést enged a kulisszák mögé, mi is részesei lehetünk a cselekménynek, teljese testközelségből láthatjuk, hogy mi is van egy film elkészítési folyamata mögött és azt is, hogy sokszor ez nem fenékig tejfel, nem elég valamit egyszer eljátszani, mert a siker és a megfelelő jelenet eléréséhez akár tucatszor is meg kell csinálni ugyanazt. Nagyon szépen, néha szarkasztikusan, de mindenféleképpen humorosan, életszagúan vezet be minket a kötet a Hollywoodi mocsok világába. Az első pár fejezetben még kést káosz uralkodott a fejemben, hogy most tulajdonképpen mi is történik, kinek a szemszögét látom és társai, de ahogy haladtam előre úgy kristályosodott ki előttem, úgy vált minden érthetővé és így is kapta meg az értelmét az, hogy a cselekmény valóban elinduljon a saját rögös útján, mert bizony bukkanókkal teli út vezet a kötet lezáró soraiig. S ez nem feltétlen azt jelenti, hogy rossz volt a kötet, mert határozottan élvezhető; hanem azt, hogy az érzelmi kitörések, a megmozdulások és a különböző csavarok igazi hullámvasútra ültettek, ahol egyszer sírva nevettem - ez a betegségemnek is betudható lehetne -, örömömbe sírtam vagy egyszerűen csak fogtam a fejem és ki akartam nyírni a szereplőket. Nagyon mozgalmas, izgalmas, veszedelmes, erotikus, romantikus. Egy kicsit olyan adok kapok az egész, de nagyon megéri eljutni a végéig. 

Olvasás alatt kaptam hideget is, meg meleget is, de egy percig nem éreztem azt, hogy ne illene bele a regény cselekményébe ez a szerteágazóság. Nemcsak a felszínt kapargatja, hanem be is enged az alá és mindenféle mocskot, ahogy azt a cím is szépen kiemeli elénk tár és úgy, ahogy van szembesít vele. Nem egyszerűen egy film megszületésének lehetünk szemtanúi vagy egy szerelem kibontakozásának, hanem annak, hogy mi mindenre vagyunk ki nők képesek, ha kell ármánykodunk, ha kell cukiskodunk, de mindannyiunkban ott van az a dög, ami ha kiszabadul ott kő kövön nem marad. 

Az írónő briliánsan eltalálta Summer karakterét. Igazi belső harcokat vív, belevaló, ha kell megmondja a tutit és nem fél önmaga lenni, nem fél anyait-apait beleadni, ha az kell. Persze dráma is van benne bőven, de ez csak még sziporkázóbbá és még olvashatóbbá teszi. Egy percig nem lehet olvasás közben unatkozni. Azt hittem, hogy majd egy hétig fogom olvasni, mert időközben megbetegedtem és borzalmasan vagyok, de nem, mert 2 nap alatt simán befejeztem és az az érzelmi löket amit adott, szerintem bőven elég lesz ahhoz, hogy kilábaljak a betegségemből. 

Ha magát a történetet veszem, akkor valósághű, kekeckedő, bonyodalmas, de szerethető, hű önmagához, érteket képvisel, megmutatja azt, amire fel akarta hívni a figyelmet, beenged a csillogás alá, úgy keresztezi a szálakat, hogy azok közben irónikusak is, de derűre is adnak okot és igen, azok a pikáns, forró jelenetek - direkt nem írom, hogy szex jelenetek, mert a csókjeleneteket is úgy megoldotta az írónő, hogy le a kalappal előtte - adták meg a koronát a kötetnek. Minden csipkelődés, ellenszegülés, bunkózás és visszavágás csak hab a már így is túl krémes és ínycsiklandozó tortán. 

Ha a Hollywoodi mocsok egy torta lenne, akkor egy szem morzsa vagy krém sem maradna belőle, olyannyira ízletes és elengedhetetlen. A karaktereket imádtam. Summer csúcs volt, de tényleg, ahhoz képest, hogy a kötet elején nem tűnt annyira kiemelkedőnek a végére igazi kedvencé érett és istenem, azok a beszólások, a tettei, a múltja... hát régen nevettem ennyit egy könyvön, az tuti. Alig várom, hogy filmben is láthassam, hogy vajon ott is ekkora élmény e. 

Aztán ott van természetesen a szupersztár Cole, akit megcsaltak és eldobtak. Ez már magába egy olyan kombó, amiért nemcsak a huszonévesek vannak odáig, de az idősebb olvasók is. Azzal, hogy két ilyen szarkasztikus, semmitől sem félő karaktert nevezett ki Alessandra Torre a Hollywoodi mocsok főszereplőinek előre bezsebelhette a sikert, mert az hétszentség, hogy ezt a kombót elrontani szinte lehetetlen. Izzik közöttük a levegő, s már-már attól féltem, hogy lángra kap a kötet és olthatom el a lángokat. Cole az én pici szívem csücske lett, még akkor is, ha az elején elkönyveltem egy édes, de felejthető arcocskának, de nem az írónő rácáfolt és bumm... fergeteges karakterré alakította, aki szexis, belevaló és nagyon is álom könyves pasi. Olvastam olyan kritikát, miszerint nem mindenkinek jött át a regény mondanivalója, de engem megvett kilóra. Nagyon várom már a második kötetet, mivel az már nem a falusi lányról és a nagymenő filmsztárról fog szólni, hanem a kapcsolatukról és a szerelmük kibontakozásáról. Apropó szerelem, annyira szépen építette fel az írónő ezt a szálat, lépésről-lépésről ültette el a magokat és a kellő helyen csíráztatta ki őket, de ha kellett visszanyesett belőle vagy éppen megöntözte azt. Ez az az élmény, ami miatt elkezdtem Rubin Pöttyösöket olvasni, mert a Hollywood Dirt hozza a már megszokott és elvárt élményt és a sorozat egy újabb ékes darabjává vált. Ha engem kérdeztek bátran olvassátok el. Ha anyumnak tetszett - akinek nagyon kényes az ízlése könyvek terén -, akkor nektek is biztos, hogy tetszeni fog, vagy ha nem is, akkor is remélem, hogy megtaláljátok benne a belső értékeket és tovább láttok annál, mint ami le van írva.

"A szálláscsináló felváltotta a lányt az ajtóban. Kár. A lány szebb látványt nyújtott. A fickó nagyon pörgött, egyfolytában bólogatott, néha integetett is - Cole feje szinte belefájdult."

"Az ajtó felé fordultam, és elhatároztam, hogy nem rágódok többet a döntésemen. Megtettem, és ahogy errefelé mondják, ha a tojás kint van, azt a tyúkba visszadugni már nem lehet."

"Cole apró porfelhőt kavarva megtorpant, és a térdére támaszkodott, hogy kilihegje magát. Egek, ez a lány olyan, mint valami vírus: megtámadta az ő gyenge immunrendszerét, beköltözött a véráramába."

"Hogy lehet ez? Ezekben a kisvárosokban az emberek nem csak a dugással meg az ásással vannak elfoglalva? Hogy lehet, hogy Summert, a maga külsejével, a maga személyiségével nem csókolják meg naponta többször, hogy nem állnak sorban az udvarlói a birtok határán, mint a ledöntésre váró dominók? És milyen hosszú a hosszú idő?"

" - Lányok - mormolta Summer. - Nem nők. Régen én is akartam egy karikát a köldökömbe.

   - Én nem vagyok egy piercing. - Cole sose hitte volna, hogy ezt egyszer fennhangon kell kijelentenie."

Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!