L. M. Chilton: Jobbra húzva

"Elkövettem pár rossz dolgot életemben."

*

Fordulatos, ​gyors tempójú és fergetegesen sötét humorú modern krimi, mely az online ismerkedés félelmetes és rejtélyes világában játszódik. 

Gwen Turner úgy elszúrta az életét, hogy nehéz rá szavakat találni. Szakított élete férfijával, ráadásul olyan mondvacsinált okokra hivatkozva, melyekkel utólag szégyell szembenézni. Otthagyta jövedelmező állását, hogy nyisson egy kávézót, ami csak nyeli a pénzt. És mindennek a tetejébe a legjobb barátnője épp házasodni készül, végleg magára hagyva őt a szinglik világában. 

Az olcsó borokkal és még olcsóbb valóságshow-k nézésével töltött esték egyikén Gwen úgy dönt, hogy kipróbál egy randiapplikációt. A városban azonban kevés már a házasságra alkalmas férfi, így egyik pocsék randi követi másikat. Aztán, amikor már a vezető hírekben is beszámolnak az utóbbi időkben váratlanul megnövekedett gyilkosságokról, Gwen szörnyű felfedezést tesz: az áldozatok rendre azon férfiak közül kerülnek ki, akikkel nemrég randizott. 

A rendőrség szemében ő lesz a fő gyanúsított, így nem marad más választása, mint hogy felkeresse volt randipartnereit (azokat is, akik csúnyán lekoptatták), és leleplezze a gyilkost, mielőtt késő lenne.

" - Kezdem érteni, miért nem akart veled második randit egyetlen fickó sem - motyogta."

Nagyon jókat hallottam erről a könyvről, és a könnyedebb krimiket alapból nagyon szeretem, így nem is volt kérdés, hogy esélyt adjak e L. M. Chilton debütáló regényének. Annyira szórakoztató volt, de közben baromi gyorsan is lehetett vele haladni. Végig izgultam, hogy mikor mi fog kiderülni. Persze arra nem jöttem rá, hogy ki a tettes, sőt végig rossz nyomon jártam, de így is élvezet volt elveszni a történetben.

A Jobbra húzva talán az egyik legszórakoztatóbb és legkézzelfoghatóbb krimi, amit olvastam! Van benne egy jó nagy adag dráma, néhol kicsit elveszel benne, de az biztos, hogy végig fenntartja a figyelmed és nem hagyja, hogy veszíts a lendületből. Magam sem gondoltam volna, de nagyon gyorsan a végére értem, és az az igazság, hogy annyira mai, annyira jó volt, hogy még nagyon szívesen olvastam volna tovább. Az alap maga nagyon aktuális, hiszen a társkereső alkalmazások már a mindennapok részei, és érdekes volt egy olyan gyilkosság sorozatnak a végére érni, amiben a társkeresés, mint kulcsfontosságú tényező kapott helyett. Logikailag teljesen érthető volt, a végére szépen össze is állt a kép, de ami engem illet, én csak a sötétben tapogatóztam, és csak élveztem azt, amit adott. Nem kell halálosan komolyan venni a cselekményét, nem kell egy Agatha Christie mértékű krimire számítani, viszont a Finlay Donovan olvasók nagyon fogják imádni, mert pont olyan szétszórt, bohókás és cozy thriller, mint Elle Cosimano regényei. Nem mondom azt, hogy egyszerre befaltam, mert sajnos nem volt annyi időm, hogy együltő helyben a végére érjek, viszont ha lett volna, akkor biztos vagyok benne, hogy még aznap, amikor elkezdtem fényt derítettem volna mindenre. A részletek, az indíték, és maguk a karakterek is nagyon szépen ki vannak forrva, és eszméletlen, hogy mennyire egyensúlyban vannak a cselekmény egészével.

Nemcsak egy gyilkosság történik, hanem több, és mind egyetlen egy személyhez vezet vissza. De mi van akkor, ha nem Gwen a tettes, hiába van ott minden helyszínen, és hiába üti bele az orrát? Ha nem ő gyilkolja halomra a volt randipartnereit, akkor ki? Őszintén meglepődtem a válaszon, kicsit sem számítottam rá, de azt hiszem pont így volt jó.

A hangulat az egyszerűen fergeteges. Néhol kicsit zavaros ugyan, tele van őrültséggel, mégis emiatt szerethető annyira. Egyszerre humoros és abszurd. Van benne logika, közbe meg tele van olyan jelenetekkel, amiket nem akarsz elhinni, és nem érted, hogy mégis mi a fene történik. Na, pont az ilyen krimiket szeretem, amik nem akarják, hogy véresen komolyan vedd őket, mégis gyilkosságok hada történik közben.

A kötet főszereplője, Gwen megéri a pénzét. Őszintén ennyi gáz randival sem volt még dolgom, mint amit ez a nőszemély átélt. Egyik rossz tapasztalatból ugrik a másikba, és végig azt éreztem a visszaemlékezéseknél, hogy nem lehet igaz. Azon baromira meglepődtem pl., hogy L. M. Chilton egy férfi, és a randik nem légből kapottak. Mindenkinek biztos vannak cikis vagy éppen gáz randis sztorijai, de úgy hiszem, hogy Gwen mindenkit felülmúlt.

A kötet elsődleges célja nem az, hogy megtaláld a gyilkost, persze valamilyen szinte ez is fontos, de az elsődleges cél, ami a szeme előtt lobog az a szórakoztatás. És én baromi jól szórakoztam rajta. Teljes mértékben elérte a célját, és azt adta, amire vágytam. Egy könnyed, gyorsan és könnyen olvasható krimit, amit a medence mellől is lehet olvasni, és amit nem kell véresen komolyan venni.

A gyilkosság mellett az online randizás, illetve a pártalálási nehézségekre is felhívja a figyelmet a kötet. Megmutatja az árnyoldalt, azt, hogy sosem lehetsz biztos benne kivel találkozol, ki az, aki a telefon másik oldalán van, és azt sem tudhatod, hogy kinek a célkeresztjébe kerülsz azáltal, hogy ismeretlenekkel találkozol. Megmutatja, hogy az interneten mindenki másnak adja ki magát, és nehéz olyat találni, aki nem rakja tele a profilját hazugságokkal.

A történet végig izgalmas, viszont akkor kezd el igazán pörögni a cselekmény, amikor Gwen is beveti magát, és fejest ugrik a bajba, vagyis magánakcióba kezd, és a saját feje után megy addig, amíg meg nem találja a gyilkost, és rá nem jön arra, hogy miért is gyilkolta meg valaki sorban a volt randipartnereit. Az biztos, hogy Gwent nem kell félteni, és minden helyzetből talál kiutat. Nem egy szívbajos karakter az tuti, és az is biztos, hogy megéri a pénzét. Nem egyszer fogtam miatta a fejem, és nem egyszer gondoltam azt, hogy ennek bizony nagyon rossz vége lesz. Nagyon sokat nem is tévedtem, de no spoiler. Ami nekem feltette az i-re a pontot az a kötet vége, vagyis a lezárás, ahol fény derül arra, hogy ki is a tettes. Volt egy pár tippem olvasás közben, hogy mégis ki lehet az elkövető, ugyanakkor szokás szerint minden tipp téves volt és jól meglepett L. M. Chilton a végére, és olyan bizonyítékokkal támasztotta alá a bűntetteket amire valljuk be számíthattam volna, hiszen minden információ ott volt előttem, jó hogy nem verte ki a szememet, mégsem tettem. Összességében nagyon élveztem, jó volt elveszni Gwen zavaros életében, és nagyon tetszett, ahogy Chilton felépítette a kötet vázát, majd a kivitelezésnél arra is figyelt, hogy ne csak a krimi vonalat erősítse, hanem azt is, hogy ne higgyünk el feltétlenül mindent, amit a neten vagy egy társkereső applikációban látunk. A könnyedebb, cozy krimi rajongóknak ajánlom elsősorban, akik nem akarnak egy véresen komoly ügy részesei lenni, ugyanakkor készen állnak a nyomozásra és arra, hogy L. M. Chilton meglepjen a debütáló regényével.

" - A pszichopatákról sem süt, hogy azok, Gwen. Látszatra teljesen racionálisnak tűnnek. Nem rohangásznak fényes nappal egy véres sniccerrel a kezükben. Ennél azért okosabbak."

"Ha létezett valami, amitől garantáltan nem tudtam megnyugodni, az az volt, ha valaki azt mondta, nyugodjak meg. Sőt ettől csak még ingerültebb lettem."

" - Nos, statisztikailag, ha ragaszkodsz hozzá, hogy Eastbourne összes pöcsfejét jobbra húzd ezekben az appokban, akkor elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb egy pszichopatával találd szemben magad."

" - Mi a bátor abban, ha megcsalsz valakit? 

- Nem, a bátor rész a beismerès volt."

" - A csávó totál egybitesnek néz ki, Gwen. 

- Hát, mind annak tűnik, ha mindössze pár mondatra redukálod őket! - dohogtam. - De vajon gyilkosnak néz ki vagy sem? Ez a milliódolláros kérdés."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Elise Kova: Air Awakens - Ébredő szél (Ébredő szél 1.)

"A nyári viharok gyakori vendégek voltak a fővárosban."

*

A ​lassan kibontakozó románc és az elemi mágia rajongóinak íródott Ébredő szél egy olyan világban játszódik, ahol a hatalom legkisebb ígérete is intrikák és vágyak kereszttüzébe kerül. 

Vhalla Yarl könyvári tanoncból válik nagy hatalmú varázslónővé, és egy olyan románcba keveredik, amelynek hevessége csak az újonnan felfedezett erejéhez mérhető. 

A Solaris Birodalomnak már csak egyetlen királyságot kell meghódítania a kontinens feletti teljes uralomért, de a visszahúzódó Vhalla Yarlban szunnyadó, nemzedékek óta nem látott elemi mágia megfordíthatja a háború menetét. 

Vhallát kis kora óta arra tanították, hogy tartsa távol magát a Varázslók Tornyától, a titokzatos mágikus testvériségtől, így könyvekkel körülvéve, békében élte hétköznapjait. De amikor tudtán kívül megmenti az egyik legnagyobb hatalmú varázsló, Aldrik koronaherceg életét, önkéntelenül is részesévé válik ennek a világnak. Súlyos döntés előtt áll: elfogadja varázstudását és a vele járó felelősséget, vagy kiirtja magából a mágiát, és visszatér a korábbi életéhez. 

Veszedelmes erők feszülnek egymásnak az árnyak között – vajon Vhallának milyen árat kell fizetnie a habozásáért?

" - Te vagy az a lány, Vhalla, akiről rögtön tudni, hogy különleges. Annyira, hogy az ember szinte meg sem mer érinteni, mert fél, hogy összetörsz."

Elise Kova neve nem ismeretlen előttem, már többször is szembejöttek velem a regényei, viszont csak most vágtam bele a fejszémet a munkásságába, és milyen jól tettem. Nagyon jól esett az Ébredő szél, és alig várom, hogy többet tudhassak meg erről a világról, Aldrik hercegről, na meg persze Vhalláról és a képességéről. Ha te is szeretted az ATLA (Avatar: Az utolsó léghajlító) világát, akkor ne hagyd ki ezt a lebilincselő ifjúsági fantasyt.

Az Ébredő szél eleinte kicsit furcsa volt, kellett egy kis idő mire hozzászoktam az írónő stílusához, magához a világhoz, és Vhalla karakteréhez, de amint ez megtörtént egyszerűen nem lehetett kivenni a könyvet a kezeim közül, mert nem volt más vágyam, mint olvasni, és szó szerint befaltam a sorokat. Olyan érzés olvasni az Ébredő szelet, mintha felültem volna egy hullámvasútra, és hagytam volna neki, hogy akkor taszítson le a mélybe, amikor a legkevésbé számítanék rá. Ifjúsági fantasy, tele mágiával, elementális erővel, hercegekkel, könyvekkel, döntésekkel és egy csepp romantikával. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy merre fog alakulni a történet és a remek kezdés után vajon képes lesz e továbbra is fenntartani a figyelmem, és bebizonyítani azt, hogy miért is esett ennyire jól az olvasása. Vhalla egy nagyon kedvelhető karakter, aki igaz, hogy néha túl hiszékeny, kicsit butácska, de hiszem, hogy változni fog, és felnő a feladatához. Már az első fejezetek után megmutatja magát, azt hogy érdemes lesz rá odafigyelni, és ha nem is mindig értettem egyet a döntéseivel, attól még ugyanúgy végigizgultam a kötetet, és drukkoltam neki, hogy sikerüljön önmagára találnia, és felnőni a rá szabott feladathoz. Úgy nagyjából a kötet felénél éreztem azt vele kapcsolatban, hogy kezd kinőni a gyermeki bájból, és olyannak látja a világot, amilyen.

Az írónő stílusa és a történet gördülékenysége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ennyire élvezhető, olvasmányos és letehetetlen legyen a kötet. Úgy érzem, hogy pont jókor talált meg magának, és ezzel azt hiszem egy új kedvenc sorozatom is született. Az ifjúsági fantasy rajongói egyenesen imádni fogják Elise Kova sorozatát!!

Mint már említettem, Vhalla a főszereplő, ő az, akinek a szemszögéből, és nézőpontjából átélhetjük a cselekményt. A kötet elején egy könyvtárban segédkezik, s ez is indítja el az útján. Egy szerencsés véletlennek köszönhetően derül fény a képességére, s ha nem is tudunk meg sokat a Széljárókról még így is temérdek információval gazdagodhatunk a mágia meglétét illetően. Egy pontig Vhalla élete olyan volt, mintha a Levegő népének az egyik templomában segédkezett volna, és ez az érzés sokáig megmaradt.

Vhalla mellett két herceg is fontosabb szerepet kap. Míg Aldrik kevésbé bontakozik ki, addig ő az, aki nagyobb benyomást tesz ránk. Vele szemben Baldair úgy érzem, hogy csak azért került elő, hogy kicsit felpörgesse az eseményeket és Vhallát a megfelelő irányba terelje. Viszont így sem bánom a jelenlétét, mert miatta egészen izgalmas és érdekes fejezetekben lehetett részem.

Habár nagyon eltérnek egymástól, én mégis szerettem mind Aldrikot, s mind Baldairt, hiszen hercegekhez képest jóval közelebb érzi őket az ember magához, mint azt alapesetben tennék. Mellettük vannak még további mellékkarakterek is, akik hozzájárulnak az eseményekhez, ugyanakkor Vhalla, Aldrik és Baldair a legfontosabbak.

Nem tudom, hogy szándékos volt e, de van egy enyhe szerelmi háromszög feeleingje a kötetnek, viszont hálisten nem helyez nagy hangsúlyt rá az írónő. Az érzelmek, illetve a romantikus vonal is egészen elenyésző, és megmarad az ifjúsági vonalon, viszont van egy olyan érzésem, hogy ez nem lesz mindig így, hiszen egy viszonylag hosszabb sorozatról beszélünk, és már Vhalla az Ébredő szél alatt is 17-18 evés.

Ami magát a cselekményt illeti a maga lassú medrében folyt, és innen bontakozott ki, viszont még mindig egy sorozat első részéről van szó, és szerintem pont jó volt az, hogy nem adott annyit, és hagyta, hogy az információk útközben ragadjanak ránk, és úgy nyerjenek értelmet az elrejtett apróságok. A mágia, mint központi elem nekem baromira bejött, imádtam azokat a részeket, amikben ezek kerültek elő, és még ha nem is éreztem azt, hogy mindig történik valami, akkor is szerettem olvasni, és nagyon örülök, hogy elhozta nekünk ezt a sorozatot a kiadó. Fiatalabb olvasóknak is teljes szívvel tudom ajánlani, és remélem, hogy másnak is legalább annyira fog tetszeni, mint ahogy nekem tetszett. Összességében egy jó kis első részt kaptam, érdekes karakterekkel, még érdekesebb világfelépítéssel, brutális utolsó fejezetekkel, véletlen egybeesésekkel, politikával, barátsággal, élvezhető világfelépítéssel és karakterfejlődéssel, ami már az első rész végén elkezdte bontogatni a szárnyait. Vhalla a tökéletes Ébredő szél főhősnője, akinek még nagyon sok megpróbáltatásban lesz része, de nagyon várom, hogy még többet láthassak ebből a világból, és tűkön ülve várom a folytatást. Ha szereted az ifjúsági fantasyt és az elementális mágiát, akkor ne hagyd ki Elise Kova Ébredő szél sorozatának első részét az Air Awakenst.

"Vhalla feje csak úgy zsongott. A világ látszólag a feje tetejére állt, és egyre kevésbé értette, mi folyik körülötte."

"Ő, aki sosem volt több egy lelkes könyvmolynál, olyasmit birtokolt, amiért királyok gyilkoltak"

"Tudom, hogy azt szeretnéd, azt kívánod, hogy az egész világot pergamenre lehessen vetni, hogy két könyvborító közé zárjuk. Sajnos rám esett a kellemetlen feladat, hogy közöljem: a dolgok nem így működnek."

"Az a varázsló leszel, aki életeket menthetne, de inkább senkiként akar tovább élni? Ha valakit felnyársal egy kard, a kardot hibáztatod, vagy a lovagot, aki forgatja?"

"A jó emberek között az ártatlanság álcáját viselő gonosztevők is rejtőznek"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Margie Fuston: Kegyetlen illúziók

"A nyári viharok gyakori vendégek voltak a fővárosban."

*

Avát a bosszúvágy élteti. Az édesanyját tíz éve megölte egy vámpír, és azóta is meg akarja torolni a halálát. 

Egy nap különleges bűvészelőadásra téved, ahol a mutatványokra lehetetlen észszerű magyarázatot találni. 

Ava kideríti, hogy a társulat tagjai egy ősi, titkos társasághoz tartoznak, akiknek varázserejük van. 

Mivel a lányban is felfedezik ezt a képességet, megígérik, hogy megtanítják, hogyan győzheti le az éjszaka teremtményeit. (Hogy erre pont egy szívdöglesztő pasi készíti fel ? Hát legyen!) 

Ám ahhoz, hogy Avából halhatatlan mágus váljon, részt kell vennie egy baljós hangulatú kastélyban rendezett versenyen, ahol elmosódik a határ valóság és káprázat között. A végkimenete pedig halálos is lehet… 

A sötét hangulatú, romantikus fantasyk kedvelőinek!

"Mindig megnézem az eltűnt házi kedvencek plakátjait."

Már akkor felfigyeltem erre a kötetre, amikor bekerült a Fairyloot havi könyvei közé. Egy Caravalhoz hasonló világgal és vámpírokkal mindig meg lehet lepni, és bármikor szívesen elmerülök egy ilyen olvasmányban. Van egy kis Buffy, a vámpírok réme beütése is, ami miatt még inkább megszerettem ezt a különleges, ugyanakkor nagyon elhanyagolt történetet. Miért nem beszél több ember róla? Miért nincs tele vele a booksta, booktok?

Ritkán olvasok vámpíros könyveket, viszont amikor igen, akkor ilyen kis csodák kerülnek a kezeim közé. Vámpír vadászok, titkos társaság és Buffy olyan húzóerők, amiknek nem lehet ellenállni, és aminek én sem tudtam nemet mondani. A kötet az elején még kicsit döcög, de aztán ahogy szépen beindul és megmutatja, hogy mi is rejlik ebben a paranormális világban biztos vagyok benne, hogy te is elcsábulnál!! A könyv első fele tele van tapogatózással, kalandokkal, a világ megismerésével, majd jó sok izgalommal, különlegességgel, különcséggel, magával Ava életének egyes mozzanataival, a múltjával, varázslattal, trükkökkel, ismeretlen helyzetekkel, egy kis depresszióval és események hadával, a titkos társaságról nem is beszélve. Az első 50 oldal után csak úgy pörög a kötet, és ez a pörgés egészen a végéig kitart, ahol habár visszább vesz a lendületből, mégsem mondanám, hogy unalmas volt, mert a lassabb részekben is van bőven információ, energia és megadta azt a lezárást, amit vártam és, amit szerettem volna a kötettől. Egy percig nem éreztem azt, hogy ne adott volna meg minden információt, és pont azért szerettem, mert a maga nemében különleges volt, és nagyon megkedveltem a karaktereket.

Talán a legrégebbi kedvenc trope-m a found family és annyira örülök, hogy az írónő adott egy olyan társaságot, akiket lehet imádni, és akik hiába nem vérszerinti rokonok, mégis megvan köztük az összhang, a dinamika, és tökéletesen érvényesül a választott család fogalma. Csak annyit mondok, hogy Roman, és akik olvasták azok érteni fogják, mert Roman megér egy misét, az egyszer biztos.

Ava és a bűvészcsapat teljesen megnyert magának, és annyira imádtam őket. Annyi potenciál van bennük, és az írónő nagyon szépen ki is aknázza ezeket. Ami viszont kicsit beárnyékolja számomra a kötetet az a szerelmi háromszög. Köszönöm, de nem kérek belőle!! Valahogy sosem tudtam megbarátkozni vele, és ez most sem volt másképp. Szerettem volna szeretni, de nem nekem való, ugyanakkor ki vagyok teljesen békülve a végkimenetellel, így igazán nem panaszkodhatok.

Amire még nem számítottam a háromszög mellett az az, hogy egy ponton a kötet átment kvázi horrorba. Meglepődtem, és nem hittem volna, de nagyon kellett neki ez az irány, mert baromi jól állt neki a brutalitás, vér és a csavarok, amikkel tele van a Kegyetlen illúziók. Nemcsak a múlt tartogat meglepetéseket, hanem a jelen is. Egyes részeknél azt éreztem, hogy teljesen leesett az állam, és képtelen voltam feldolgozni azt, hogy mi mindent zsúfolt bele ebbe a kötetben az írónő. Csak úgy kapkodtam a fejem a csavarok miatt. Zseniális, de komolyan!!

Ennyire akciódús vámpíros - illúziókkal teli könyvet is ritkán olvasni. A Kegyetlen illúziók egyike azoknak a könyveknek, amelyek fejezetről fejezetre meglepnek. Vannak benne vámpírok, mágia, családi titkok és bosszú. Élek-halok a titkokért, így alig vártam, hogy újabb titokról hulljon le a lepel, és még több bonyodalmat láthassunk. A varázslat része engem teljesen lenyűgözött, már csak azért is, mert nagyon ritka, hogy nem Harry Potteres vonalon történik a varázslat, hanem tényleg egyedi, és a Kegyetlen illúziókban az.

Ez az egész Caraval-Buffy, a vámpírok réme szembeállítás nagyszerű volt, és szerintem még nem olvastam hasonlót. Összességében a Kegyetlen illúziók egy nagyon élvezhető, olvasmányos fantasy paranormális elemekkel megtűzdelve, amiben a vámpírok világa keveredik az illúzióval, és a megtévesztéssel. Ha szereted a különlegesebb vámpíros/paranormális történeteket, akkor ne hagyd ki Margie Fuston Kegyetlen illúziók c. kötetét sem!!

"Manipuláció – akár az “illúzió” szinonimája is lehetne."

"Ha csak álmokban élsz, a valóság soha nem lesz kielégítő."

" - Csak az ostobák nem félnek semmitől."

"De a lelki sérülés nem olyan, mint a var, amely idővel leesik, és nyoma sem marad. Sokkal inkább, mint a porcelánbaba, amit hiába ragasztasz össze, miután eltörik, a ragasztó és a repedések örökre megmaradnak, még ha olyan aprók is, hogy csak te látod."

"Ha a vámpírok léteznek, mágia miért ne létezhetne ugyanúgy?"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)