2024. június 16., vasárnap

Margie Fuston: Kegyetlen illúziók


"A nyári viharok gyakori vendégek voltak a fővárosban."

*

Avát a bosszúvágy élteti. Az édesanyját tíz éve megölte egy vámpír, és azóta is meg akarja torolni a halálát. 
Egy nap különleges bűvészelőadásra téved, ahol a mutatványokra lehetetlen észszerű magyarázatot találni. 
Ava kideríti, hogy a társulat tagjai egy ősi, titkos társasághoz tartoznak, akiknek varázserejük van. 
Mivel a lányban is felfedezik ezt a képességet, megígérik, hogy megtanítják, hogyan győzheti le az éjszaka teremtményeit. (Hogy erre pont egy szívdöglesztő pasi készíti fel ? Hát legyen!) 
Ám ahhoz, hogy Avából halhatatlan mágus váljon, részt kell vennie egy baljós hangulatú kastélyban rendezett versenyen, ahol elmosódik a határ valóság és káprázat között. A végkimenete pedig halálos is lehet… 
A sötét hangulatú, romantikus fantasyk kedvelőinek!



"Mindig megnézem az eltűnt házi kedvencek plakátjait."

Már akkor felfigyeltem erre a kötetre, amikor bekerült a Fairyloot havi könyvei közé. Egy Caravalhoz hasonló világgal és vámpírokkal mindig meg lehet lepni, és bármikor szívesen elmerülök egy ilyen olvasmányban. Van egy kis Buffy, a vámpírok réme beütése is, ami miatt még inkább megszerettem ezt a különleges, ugyanakkor nagyon elhanyagolt történetet. Miért nem beszél több ember róla? Miért nincs tele vele a booksta, booktok?

Ritkán olvasok vámpíros könyveket, viszont amikor igen, akkor ilyen kis csodák kerülnek a kezeim közé. Vámpír vadászok, titkos társaság és Buffy olyan húzóerők, amiknek nem lehet ellenállni, és aminek én sem tudtam nemet mondani. A kötet az elején még kicsit döcög, de aztán ahogy szépen beindul és megmutatja, hogy mi is rejlik ebben a paranormális világban biztos vagyok benne, hogy te is elcsábulnál!! A könyv első fele tele van tapogatózással, kalandokkal, a világ megismerésével, majd jó sok izgalommal, különlegességgel, különcséggel, magával Ava életének egyes mozzanataival, a múltjával, varázslattal, trükkökkel, ismeretlen helyzetekkel, egy kis depresszióval és események hadával, a titkos társaságról nem is beszélve. Az első 50 oldal után csak úgy pörög a kötet, és ez a pörgés egészen a végéig kitart, ahol habár visszább vesz a lendületből, mégsem mondanám, hogy unalmas volt, mert a lassabb részekben is van bőven információ, energia és megadta azt a lezárást, amit vártam és, amit szerettem volna a kötettől. Egy percig nem éreztem azt, hogy ne adott volna meg minden információt, és pont azért szerettem, mert a maga nemében különleges volt, és nagyon megkedveltem a karaktereket.

Talán a legrégebbi kedvenc trope-m a found family és annyira örülök, hogy az írónő adott egy olyan társaságot, akiket lehet imádni, és akik hiába nem vérszerinti rokonok, mégis megvan köztük az összhang, a dinamika, és tökéletesen érvényesül a választott család fogalma. Csak annyit mondok, hogy Roman, és akik olvasták azok érteni fogják, mert Roman megér egy misét, az egyszer biztos.

Ava és a bűvészcsapat teljesen megnyert magának, és annyira imádtam őket. Annyi potenciál van bennük, és az írónő nagyon szépen ki is aknázza ezeket. Ami viszont kicsit beárnyékolja számomra a kötetet az a szerelmi háromszög. Köszönöm, de nem kérek belőle!! Valahogy sosem tudtam megbarátkozni vele, és ez most sem volt másképp. Szerettem volna szeretni, de nem nekem való, ugyanakkor ki vagyok teljesen békülve a végkimenetellel, így igazán nem panaszkodhatok.

Amire még nem számítottam a háromszög mellett az az, hogy egy ponton a kötet átment kvázi horrorba. Meglepődtem, és nem hittem volna, de nagyon kellett neki ez az irány, mert baromi jól állt neki a brutalitás, vér és a csavarok, amikkel tele van a Kegyetlen illúziók. Nemcsak a múlt tartogat meglepetéseket, hanem a jelen is. Egyes részeknél azt éreztem, hogy teljesen leesett az állam, és képtelen voltam feldolgozni azt, hogy mi mindent zsúfolt bele ebbe a kötetben az írónő. Csak úgy kapkodtam a fejem a csavarok miatt. Zseniális, de komolyan!!

Ennyire akciódús vámpíros - illúziókkal teli könyvet is ritkán olvasni. A Kegyetlen illúziók egyike azoknak a könyveknek, amelyek fejezetről fejezetre meglepnek. Vannak benne vámpírok, mágia, családi titkok és bosszú. Élek-halok a titkokért, így alig vártam, hogy újabb titokról hulljon le a lepel, és még több bonyodalmat láthassunk. A varázslat része engem teljesen lenyűgözött, már csak azért is, mert nagyon ritka, hogy nem Harry Potteres vonalon történik a varázslat, hanem tényleg egyedi, és a Kegyetlen illúziókban az.

Ez az egész Caraval-Buffy, a vámpírok réme szembeállítás nagyszerű volt, és szerintem még nem olvastam hasonlót. Összességében a Kegyetlen illúziók egy nagyon élvezhető, olvasmányos fantasy paranormális elemekkel megtűzdelve, amiben a vámpírok világa keveredik az illúzióval, és a megtévesztéssel. Ha szereted a különlegesebb vámpíros/paranormális történeteket, akkor ne hagyd ki Margie Fuston Kegyetlen illúziók c. kötetét sem!!

"Manipuláció – akár az “illúzió” szinonimája is lehetne."

"Ha csak álmokban élsz, a valóság soha nem lesz kielégítő."

" - Csak az ostobák nem félnek semmitől."

"De a lelki sérülés nem olyan, mint a var, amely idővel leesik, és nyoma sem marad. Sokkal inkább, mint a porcelánbaba, amit hiába ragasztasz össze, miután eltörik, a ragasztó és a repedések örökre megmaradnak, még ha olyan aprók is, hogy csak te látod."

"Ha a vámpírok léteznek, mágia miért ne létezhetne ugyanúgy?"


🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)


2024. június 15., szombat

Mackenzi Lee: A Tél Katonája - Hidegfront


 " Amikor felébredsz, csak a halálodra emlékszel."

*

AZ ​EMLÉKEINK HATÁROZZÁK MEG AZT, AKIK VAGYUNK – MI MARAD BELŐLÜNK HA MINDET ELVESZIK TŐLÜNK? 1954: A Tél Katonája a Szovjetunió legerősebb fegyvere. A legveszélyesebb titkos küldetéseket hajtja végre. Egyetlen célja: teljesíteni a parancsot. 
Csakhogy ő nem mindig volt a Tél Katonája… 
1941: A tizenhat éves Bucky Barnes csatlakozni szeretne az USA II. világháborúban harcoló seregéhez, de a helyi parancsnok megakadályozza ebben. Amikor felájánlják neki, hogy kiképzik az Egyesült Királyság titkosszolgálatának ügynökévé, Bucky előtt megcsillan a remény, hogy hőssé válhat. Ám alig ér Londonba, máris menekülnie kell egy rejtélyes orgyilkos elől, ráadásul egy olyan lány társaságában, aki a háborúban harcolófelek mindegyike számára értékes titok birtokában van. 
Több mint egy évtizeddel később a Tél Katonája ugyanazt a rejtélyt próbálja megoldani, amit annak idején Bucky. Az időn átívelve nemcsak a küldetésük, hanem az életük is összekapcsolódik; ám arra egyikük sem számít, hogy mindez hatással lesz a saját, személyes háborújuk kimenetelére is.


" – Mindkettőnk agyán mások ujjlenyomatai vannak."

Valaki azt mondta, hogy Bucky Barnes? Ezzel konkrétan el is dőlt, amikor megláttam, hogy mi lesz az írónő következő Marvel témájú regénye, hogy bizony én ezt olvasni fogom. Loki mellett Bucky az egyik kedvencem még, akiről úgy gondolom, hogy nem tudunk eleget, és sokkal több van benne, mint a Hydra ölébe, illetve Steve Rogers legjobb barátja. A Tél Katonája - Hidegfront pedig pont azt a Buckyt mutatja be nekünk, akit az MCU-ból nem ismerhetünk.

Valahol számítottam rá, hogy fájdalmas lesz, mert hát Buckyról van szó, és aki tudja a képregényekből/filmekből, hogy mi is az ő története, azok érteni fogják. Egyfelől szerettem olvasni, mert voltak benne humorosabb részek, láthattuk a fiatal Buckyt, azt aki nem tudta mihez is kezdjen önmagával, aztán mindig belekeveredett valamilyen bajba, láthattuk egy első szerelem szikráját, ugyanakkor kőkeményen a szomorú és szívet szaggató Tél Katonáját is, akinek nincsenek emlékei, aki nem tudja a saját nevét, és csak küldetése van, amit teljesítenie kell. A történet ezen a két idősíkon játszódik, egyszer 1941-ben vagyunk, majd 1954-ben. Mind a két időpontnak kulcsfontosságú szerep jut a cselekmény szempontjából, és érdemes nagyon figyelni, még akkor is, ha tudjuk mi a kimenetele. Alapvetően, ha csak azt nézem, hogy mi a kötet témája, akkor nem nekem való, mivel nem szoktam és nem is szeretek világháborús könyveket olvasni, viszont James Barnes múltjához ez is hozzátartozik, és miatta nem is éreztem azt, hogy háborús könyvet olvasok, mivel végig rá és a Tél Katonája projektre összpontosít. Egymás után váltakozva lehetünk szemtanúi az eseményeknek és első kézből értesülhetünk az események lefolyásáról. Kicsit fájdalmas olvasni, ugyanakkor a 16 éves Bucky nagyon közel került hozzám, és teljes mértékben együtt tudtam vele érezni. 

Volt, hogy vele együtt drukkoltam, volt hogy nem akartam hinni annak, amit olvasok és valahol a sorok között mosolyt is csalt az arcomra. Persze tele van temérdek veszélyes pillanattal, mégis valahogy sokkal közelibbnek éreztem ezeket a részeket, mint amikor a semmire sem emlékező Bucky került előtérbe. Ne érts félre, ezek a részek is hitelesek, ugyanakkor sokkal nyomasztóbbak és fájdalmasabbak is. A Buckyt szerető énemnek nagyon fájt a Tél Katonájának szemszögéből látni az eseményeket, és a szívem szakadt meg érte!!

Az írónő újból megmutatta, hogy mennyire is jól meg tudja ragadni a karakter lényét, és teljesen hitelesnek éreztem azt, ahogy Buckyról és az életéről írt. Úgy, ahogy a Lokis kötetnél vagy éppen a Gamora és Nebulásnál úgy itt is remekül fel van építve a cselekmény, nincsenek benne logikai bukfencek, és hozzák az elvárt színvonalat, nem másítja meg a karakter lényét, és végig arra törekedett, hogy a leghitelesebb legyen. Úgy érzem, hogy sikerült is neki, és hiába YA regény egyes részek brutálisak.

Lehet, hogy elfogult vagyok, és hát miért is ne lennék az, de még annak ellenére is, hogy egyes részek nehezek voltak és szó szerint fájt olvasni, még így is imádtam és elég gyorsan be is daráltam. Ahogy elkezdtem nem is igazán akartam semmi mást csinálni, viszont tudtam, hogy egy adott hangulatban kell legyek a kötethez, mert sokkal keményebb, mint az írónő első két MARVEL kötete.

A Hidegfront alatt nem azt a Buckyt láthatjuk, mint akit az MCU filmjeiben, hanem sokkal inkább a képregényes verziót, így akik még nem olvasták a képregényeket, azoknak igazi meglepetés lehet MacKenzi Lee regénye, viszont így is tökéletes volt. Az időbeli ugrások teszik igazán letehetetlenné a kötetet, és emiatt nem tudjuk szépen beosztani, mert amikor valami izgalmas történne (mind 1941-ben, s mind 1954-ben is van belőle bőven részünk) jön a csavar és epekedhetve várhatjuk, hogy újra ott legyünk Bucky, illetve V mellett, aki a Tél Katonáját testesíti meg.

Ezenfelül van egyfajta keserédesség is a kötetben, hiszen kapunk egy szerethető női karaktert, aki elsőre nem tűnik fontosnak, de aztán megmutatja, hogy jóval több van benne, mint amire számítottunk tőle. Ugyanakkor a boldogság nem lehet teljes. Sajnos sejteni lehet, hogy mi lesz Gimlet és Bucky sorsa, viszont azért reménykedünk. Mellette azért persze Steve is feltűnik, viszont csak a végefelé, és akkor sem jut neki sok szerep, amivel teljesen ki vagyok békülve.

Míg 1941 tele van lehetőségekkel, reményekkel és döntésekkel, addig 1954 brutális, nincs szabadság, nincs akarat, csak parancsok vannak és teljesítendő küldetések. Ezek a részek kemények, tele vannak erőszakkal, vérrel, a kontrol elvesztésével és emlékfoszlányok sokaságával, amik készülnek kitörni, amik alig várják, hogy a felszínre kerülhessenek, és ne legyenek többé elnyomva. 

Bevallom az utolsó fejezetek nagyon betettek, és kicsit könnyes is lett a szemem, de mentségemre szóljon, hogy Loki mellett Bucky az, akivel a leginkább szimpatizálok, és akinek át tudom érezni a helyzetét. Az utolsó fejezet egyenesen kegyetlen, és darabokra tör. Nem érdekli, hogy mit akarsz, elveszi tőled azokat a könnyeket, és hagyja, hogy megszakadjon a szíved. Tudtam, éreztem, hogy nem lesz jó vége, de basszus... Nem találok szavakat. Mackenzi Lee ebben a kötetben tette úgy igazán oda magát, és itt mutatta meg, hogy mekkora erő is rejlik benne. Már az időbeli ugrásokat is szépen tálalja, nem éreztem darabosnak őket, és nem hagyott kérdéseket maguk után, viszont az utolsó fejezet az, ami úgy igazán felteszi az i-re a pontot és megmutatja, hogy nem minden regény érhet véget happy enddel, és nem minden történet célja az, hogy boldogsággal töltsön el. A Tél Katonája - Hidegfront igenis összetör és jól megtapossa az összetört darabokat. Ha te is szereted a Marvel világát, illetve Steve helyett Buckyt választanád, akkor ne habozz kézbe venni ezt a remekművet és hagyd, hogy Bucky rajtad is átgázoljon, és megmutassa, hogyan is lett egy élettől buzgó 16 éves fiúból az oroszok egyik legelvetemültebb és legkegyetlenebb fegyvere!!
" - Utasításokat kaptam. 
- Te jó ég! Ezt ráhímezték már a szovjet zászlóra?"

" - Igen, hát most épp háborúban állunk, Buck. A finomkodás és a jó modor nem igazán priortás."

" - Van egy olyan érzésem, hogy a náciság elsődleges követelménye a „Hitler” név helyes betűzése."

" - Nem harcoltam Amerika Kapitány mellett - ellenkezett a férfi fogcsikorgatva. - Sohasem működnék együtt amerikaiakkal!"

"PROJEKT: TÉL KATONÁJA 
Alany: James Buchanan Barnes 
Ismert álnevek: Bucky, Kanári, Desperado"



🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)


2024. június 11., kedd

Lynette Noni: A ketrec (A gyógyító 2.)


"Tovább. Tovább kellett menniük."

*

Kiva ​egyik kalitkából a másikba kerül, amikor megszökve egy halálos börtönből egy megtévesztő palotában találja magát. Kiva Meridan igazi túlélő. Nem csak a Zalindov börtönét élte túl, hanem a halálos Végzet Próbáját is. Most azonban többre vágyik a túlélésnél – ugyanis eljött a bosszú ideje. Az utóbbi tíz évben más célja sem volt, mint hogy ismét együtt lehessen a családjával, és hogy elpusztíthassa azokat, akik tönkretették az életüket. Most azonban, hogy kiszabadult a Zalindovból, küldetése minden korábbinál bonyolultabbá vált. 
Ahogy Kiva megkezdi új életét a fővárosban, rádöbben, hogy nem egyedül ő szenvedett, míg a Zalindovban volt – a testvérei, és az ő nézeteik is megváltoztak. Így hát Kiva hamarosan azon kapja magát, hogy nem csak az ellenségei, hanem a saját családja előtt is titkolózik. 
A városfalakon kívül egyre csak nő a feszültség, ahogy a lázadók gyülekeznek, az északi királyságok pedig egyre nagyobb fenyegetést jelentenek. Még sosem volt ilyen fontos, hogy Kiva kihez is hűséges, azonban lassan a lány maga is kezdi megkérdőjelezni, ki mellé is kéne állnia. Ahhoz, hogy ezt túlélje, Kiva kénytelen lesz még azelőtt kiigazodni hazugságainak bonyolult hálóján, hogy mindkét oldal ellene fordulna és mindent elveszítene.


"Légy fény a sötétségben, Kiva."

Tavaly hatalmas kedvencem lett A gyógyító, emiatt nagyon vártam a folytatást, és azt, hogy valóban ennyire jó e ez a sorozat, vagy csak az első része volt kiemelkedő. Senkit se emésszen tovább semmilyen kétség, mert A ketrec hozza a megszokott színvonalat, brutális és alaposan fel kell kötnie azt a bizonyos nadrágot a harmadik résznek, hogy meg tudja ugrani az első kettő erejét és sikerét. Nekem iszonyatosan tetszett, és tűkön ülve várom a befejező részt!!

Ha azt hitted, hogy majd A gyógyító lesz a nagy durranás, akkor még biztos nem olvastad A ketrecet, mert utána csak úgy kaparod fel az állad a földről olyan brutálisan ért véget. Komolyan büntetném a függővéget, mert ez konkrétan kínzás, amit az írónő művelt. Darabokban vagyok, és nem tudom összerakni magam a kötet után. Egyszerűen fenomenális, amit művelt, és nagyon nehezen találom csak a szavakat. Ennyire erős trilógiát is nagyon régen olvastam. Olyat meg pláne nem, ami ennyire egyedi, szerethető és részletgazdag lenne, mint a The Prison Healer- sorozat. Az írónő alaposan felkavarja azt a bizonyos állóvizet, és addig nem hagy békén, amíg a falat nem kaparod a folytatás miatt!! Vannak azok a függővégek, amiket idővel elfelejtesz, na de nem A ketrecnél, ezt egyszerűen nem lehet elfelejteni, és már most sem tudom, hogy mit fogok kezdeni magammal addig, amíg nem jön magyarul a The Blood Traitor!! Még az sem zavart igazán, hogy az elején kellett egy kis idő, mire újra felvettem a fonalat, mert tudtam, hogy nem fog cserben hagyni az írónő, és nem is hagyott, mert ahogy sikerült belerázódnom onnantól kezdve nem volt megállás, és őszintén nem is akartam, hogy megálljon. Két fronton játszódik a történet, az érzelmek is csak úgy tombolnak, kapkodod a fejed, hogy mi is történt, van egyfajta baljós előérzeted, majd várod, hogy ez beigazolódjon, és amikor ez megtörténik tudod, hogy véged, és nem fogsz tudni másra gondolni, mint Lynette Noni A gyógyító világára. 

Kiva egy nagyon erős, ugyanakkor bizonytalan hősnő, akinek kell az, hogy lássa mindkét felet, és aztán úgy döntsön, ahogy azt a szíve diktálja. Rettenetesen izgultam miatta végig, hogy le ne bukjon, hogy legyen ideje dönteni, és ne kelljen újból az életben maradásért küldenie. But jokes on me... Nem teljesülhet minden kívánságunk.

Az írónő azonban fogja a kezünket, és úgy navigál végig minket A ketrecen. Először megadja azt a löketet, amire szükségünk van, majd ahogy haladunk előre úgy lesz egyre szövevényesebb, egyre nyakatekertebb és veszélyesebb a történet. Már nemcsak azon van a hangsúly, hogy Kiva túléljen és kiszabaduljon a Zalindovból, hanem azon, hogy helyesen cselekedjen, és a végén ne bánja meg a tetteit.

Mind Kiva, s mind Jaren már az első részben kedvencem lett, viszont ennek a mértékére csak A ketrecben döbbentem rá. Míg A gyógyítóban úgy érzem, hogy nem volt más választásom, mint kedvelni őket, addig ebben a második részben megmutatják magukat, főleg Jaren, aki a szívem egyik csücske lett. Nagyon kedveltem Kivával a párosukat, még akkor is ha nagyon megmarad YA szinten, de ennek a trilógiának ez is jól áll.

Maga a történet teljesen kiszámíthatatlan, sose tudtam, hogy mikor mi fog következni, és emiatt nem lehetek eléggé hálás az írónőnek, mivel nemcsak egy nagyszerűen felépített világot kaptam, hanem egy remek cselekményt is, ami alatt lehetett izgulni, és lehetett szó szerint csak úgy falni a lapokat. Nagyon könnyű volt beleesni a csak még egy fejezet csapdájába, mert egyszerűen nem akartam, és nem is tudtam letenni.

Úgy kellett nekem ez a második rész, mint egy vastag töltelékkel megkent sütemény. Minden egyes részét imádtam, és az az adrenalinlöket, amit adott páratlan. A szív és az ész, na meg a hűség csap össze egymással. Végig ezek a jelenségek csatároznak egymássall, és csak a helyzettől függ, hogy éppen melyik van előnyben. Persze, mindenki sejti, hogy mi lenne a helyes döntés, de vajon Kiva aszerint dönt, vagy meglépni a nehezet, és mindent felforgat, mint amiben eddig hitt?

Ami a legjobban tetszett ebben a részben az talán az volt, hogy mindig történik valami. Ha nem a világgal kapcsolatban, ami teljesen lenyűgöz, és nagyon kellett az a térkép, akkor Kiva és Jaren kapcsán volt előrelépés. Az biztos, hogy egyik karakter sem tétlenkedik, és amikor azt hinnéd, hogy már ismered őket, akkor mutatják meg, hogy van még bennük olyan terület, amit nem fedtek fel előttünk.

Úgy érzem, hogy nagyon nehéz úgy beszélni, illetve írni A ketrecről, hogy abba ne legyen spoiler, de ha egy olyan könyvet olvasnál, ami agyeldobós, függővéges, függőséget okozó remekmű, ráadásul disztópikus, dark fantasy jellegű, tele varázslattal és eltitkolt képességekkel, akkor ne habozz belekezdeni A gyógyítóba, és szenvedjünk együtt a FÜGGŐVÉG miatt. Azt érzem, hogy amilyen jó ez a sorozat, olyan kegyetlen az egyes kötetek lezárása!! Hagyja, hogy megszeresd a karaktereket, majd bedob egy olyan bombát, amit nehéz feldolgozni, és elvárja, hogy ezután normálisan funkcionálj!! Ami egyenesen képtelenség. Mint A gyógyítónál, így A ketrecnél sincs halvány lila fogalmam, hogy mi lesz a következő részben, hiszen A gyógyító után is úgy folytatódott A ketrec, amire nem számítottam. Őszintén zseniális Lynette Noni világa, és alig várom, hogy még többet kaphassak belőle. Összességében, mint arra már rájöhettél ezt a részt is IMÁDTAM, viszont bárcsak ne használná az írónő a függővéget a könyvei végén!! Kicsit kegyetlen volt ez a kötet, de ugyanakkor egy igazi remekmű is, amit még több embernek kellene ismernie. Kiva, Jaren, Tipp és a többiek is megérdemelnék, hogy minden fantasyt kedvelő olvassa Lynette Noni utánozhatatlan, akcióban gazdag, ZSENIÁLIS, lehengerlő és részletekben gazdag világát. Nemcsak a jó és a rossz kapott teret A ketrecben, hanem a kételyek, a döntések és a titkok is. Tele van bizonytalansággal, a jó és a rossz örökös harcával, a szív és az ész játékával, és egy fontos döntéssel, ami mindent képes felülírni és megváltoztatni. Olvassátok és szeressétek, na meg szenvedjetek ti is kicsit A ketrec miatt!!
"A határvonalak elmosódtak, a jó és a rossz pedig már közel nem tűnt olyan feketének és fehérnek, mint korábban."

" - Vedd úgy, hogy én vagyok az új legjobb barátod, Napsugár. Bárhová mész, én veled tartok. Hát nem remek?"

" - Megmondtam, hogy ne döfj le! - mondta mérgesen. - Egyetlen feladatod volt."

"Belefáradtam abba, hogy végignézzem, ahogy jó emberek szenvednek egy olyan célért, amiben már én sem biztos, hogy hiszek."

"A bizalom az árulás első hozzávalója."

"Egyetlen háborút sem lehet áldozatok nélkül megnyerni, kishúgom. Mindenki, aki kiáll ellenünk, az ellenségünk – az ellenség pedig nem érdemel kegyelmet."



🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)



2024. június 9., vasárnap

Annabel Monaghan: Nora kilép a forgatókönyvből


" Hollywood ma idejön."

*

Nora ​életét hamarosan elejétől végéig újra kell írni… 
Nora Hamilton bárkinél jobban ismeri a szerelem képletét. Forgatókönyvíró egy romantikus tévécsatornánál, úgyhogy ez a munkája. Amikor az ingyenélő férje lelép, és egyedül hagyja őt a két gyerekkel, Nora pénzre váltja a házasság csődjét: megírja élete legjobb forgatókönyvét. 
Elképedten értesül, hogy mozifilmet készítenek a forgatókönyvéből, amit ráadásul az eredeti helyszínen, Nora százéves házában forgatnak le. A mihaszna férj szerepét a Bolygó Legszexibb Pasijára, Leo Vance-re osztják, és ezzel Nora élete mindenestül a feje tetejére áll. 
A forgatás végeztével a stáb összepakol, Leót viszont Nora egy fél üveg tequila társaságában a verandán találja. A férfi napi ezer dollárt fizet, ha maradhat még egy hétig. A plusz hétezer dollár kimondottan jól jönne Norának, de nem is ezért egyezik bele, hanem mert látja Leo tekintetében: erre most tényleg szüksége van. 
Egy hét sok vagy kevés? Arra elég, hogy valakibe beleszeress. És arra is, hogy összetörd a szíved. 
A Nora kilép a forgatókönyvből a legjobb fajta szerelmi történet – tele van melegséggel, szellemességgel és bölcsességgel. Nem hiányzik belőle a való világ, ahol dolgozni kell, gyereket nevelni, és minden felnőtt valami csomagot cipel magával. Nora és Leo számára a szerelem nagyobb sztori, mint egy szélesvásznú mozifilm.


"Ha vállalod, hogy nem vagy tökéletes, az élet könnyebbé válik."

Már két éve az eredeti megjelenés előtt volt szerencsém olvasni ezt a könyvet. Akkor nagyon imádtam, így baromi kíváncsi voltam, hogy vajon a magyar fordítás is tetszene e, és határozottan igen, mert sikerült újra beleszeretnem ebbe a szívet melengető történetbe, ami a maga rövidségével képes volt órákig kikapcsolni. Nagyon szeretem a small town romance típusú könyveket, na meg a hollywoodi románcokat is, így nálam Annabel Monaghan regénye telitalálat.

Mindenki ismeri azokat a filmeket, amiben a híres, hollywoodi színész beleszeret az egyszerű földi halandóba, na a Nora kilép a forgatókönyvből is ilyen. Viszont a karakterek középkorúak, már van egy leélt élet mögöttük, és felelősséggel tartoznak a szeretteikért. Nora egy nagyon szimpatikus anyuka két gyerkőccel, míg Leo az ügyeletes szívtipró, aki mindenkit le tud venni a lábáról egyetlen mosollyal. A történet velük, illetve egy forgatással kezdődik, ami nemcsak Nora életét változtatja meg, hanem Leo-ét is. Olyan volt olvasni Nora és Leo történetét, mintha egy Hallmark-filmet néztem volna híres színészekkel, második esélyekkel és kisvárosi romantikával felturbózva. Míg a második esélyekért nem vagyok oda, addig egy kisvárosi románccal le lehet venni a lábamról. És a Nora kilép a forgatókönyvből egy olyan történet, ami maximálisan meggyőzött másodjára is, és alig várom, hogy még többet olvashassak az írónőtől. Úgy érzem, hogy nemcsak nekem, de másoknak is szüksége van/volt arra, hogy hallják Nora történetét, és merjenek lépni. Mint említettem Nora a főszereplőnk, aki amellett, hogy édesanya forgatókönyvíró, aki a TRC-nek ír, azaz egy romantikus tv csatornának, és a fő profilja a romantikus, ezen belül is a bugyuta romantikus filmek, ugyanakkor a Nora kilép a forgatókönyvből egy mélabúsabb, életközelibb valóságot filmesít meg, ami egyben Nora búcsúja is a volt férjétől, Bentől. A romantika, mint műfaj végig uralkodik, és apró mozzanatokkal hoz még többet ki magából, nem véletlenül szerettem annyira ezt a romantikus és szívet melengető történetet.

Annabel Monaghan kötete nemcsak egy filmes románc, oh nem, ennél jóval több. Egy esély a szerelemre, kilépés a komfortzónából és rátalálás önmagunkra, hiszen nem áll meg azután sem az élet, hogy valakinek gyermekei vannak, és erre a legjobb példa Nora. A személyisége, a karaktere és az egész lénye annyira megkapó, közvetlen, emiatt nagyon könnyen együtt lehet érezni vele, és maximálisan tudjuk utálni Bent, ugyanakkor drukkolunk is Leonak, hogy ne rontsa el.

Szóval igen, a Nora kilép a forgatókönyvből az igaz szerelemről szól, és nem arról, amit a filmvásznon is láthatunk, hanem arról, ami a való életben zajlik, amikben vannak bukkanók, ígéretek, csalódások, talpraállás és megannyi édes pillanat. Imádtam olvasni, és nem csak azért, mert rövid volt és könnyen emészthető, kis könnyed olvasmány, hanem azért is, mert a szerző hangja erős volt, és nem félt valódi érzéseket, kétségeket és ígéreteket mutatni.

A karakterek, a cselekmény és az egész történet nagyon szerethető. Nemcsak Nora gyerekei fogják belopni magukat a szívedbe hanem Leo is, aki annak ellenére, hogy híres, nem tartja magát elég jónak, és valahol könnyű átérezni a helyzetét, hiszen olyan könnyű elveszíteni önmagunkat, ha belekerülünk egy olyan örvénybe, ami nem akar elengedni, és ami ott van, hogy lehúzzon a legváratlanabb pillanatokban.

Újabban egyre több kisvárosi románcot olvasok, ugyanakkor a Nora kilép a forgatókönyvből az egyik legjobb amit olvastam, persze csak a Knockemout és Eden család sorozatok után, mert azok a small town romance-ok atyjai annyira jók. Annabel Monaghan írása egyszerre volt pörgős, és kicsit fájdalmas a múlt és a jelen összefüggései és párhuzamai miatt.

Úgy érzem, hogy habár Nora egy igencsak bizalmatlan karakter, mégis ilyennek kellett lennie. Jó volt, hogy az írónő nem lökte egyből az ölébe a boldogságot, még akkor is, ha azt szerettem volna, és mindkét felet megdolgoztatta. Hol a bizonytalanság magjait vetette el, hol pedig a kétségét, és pont emiatt oly letehetetlen, mert egyszerűen tudnod kell, hogy mi Nora és Leo sorsa, vagy hogy egyáltalán lehet e közös jövője egy kisvárosi anyukának és egy híres színésznek.

Az írónő nem szán könnyű sorsot Noranak, hiszen már egy házasság ott van a háta mögött, a gyerekei és az élet, amit Ben távozása után kellett elrendeznie, a folytonos csalódásról nem is beszélve. Leo ezzel szemben újra önmagára talál, és nemcsak neki lesz menedéke Laurel Ridge, hanem nekem is. Imádnék akár csak egy hétvégére is, de kiruccanni egy Laurel Ridge-hez hasonló helyre, ahol megelevenedhetne előttem Nora és Leo második esély szerelme. A Nora kilép a forgatókönyvből tipikusan az a kötet, amiben mindenkinek, legyél híres, vagy éppen forgatókönyvíró megadatik a boldogság. Megmutatja, hogy bárki kaphat második esélyt, legyen az Leo, a híres színész, vagy Nora, az elvált anyuka, aki már egyszer megégette magát a szerelem oltárán. A szerelem és a boldogság mindenkire vár, és talán ez a legnagyobb mondanivalója is a történetnek. Összességében én nagyon szerettem ezt a könyvet, másodjára sem volt kevésbé jó, mint első olvasásra, és pont annyi komolyság van a kötetben, mint amire szüksége volt. Biztos vagyok benne, hogy ha ezentúl kiülök reggelente a teraszra napfelkeltét nézni, akkor Nora és Leo fog róla eszembe jutni, és az, hogy mindenkire ott vár a boldogság. Ha egy könnyed, kis nyári olvasmányra vágysz, ami tele van gyerek zsivajjal, programokkal, hétköznapi dolgokkal és egy híres és sármos színésszel, akkor olvasd el Annabel Monaghan Nora kilép a forgatókönyvből c. regényét!!
"A legtrükkösebb része annak, ha anya vagy, különösen, ha egyedülálló anya vagy, hogy tudod, mikor szabad szétesni."

"Kinyúlt pulcsimat a hálóingemre húzom, és kimegyek a kávémmal a verandára. Csodálatos! Az ég ragyogó rózsaszín."

" - Menjünk innen, mielőtt valami kínos dolgot csinálok!"

"És a kirakós utolsó darabja: Leo szíve is összetört."

"Mi van, ha azzal, hogy megírom, megszabadulhatnék tőle, és többé nem rágódnék rajta? Mi lenne, ha kiírhatnám magamból, és megtalálnám a kiutat ebből a gödörből?"

"Néha elfelejtem, hogy az élet nem egy mozifilm."



🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)


Christina Lauren: Feltámasztott szerelem

"Első ránézésre nem illettünk egymáshoz." * Egy házasság, amelyet majdnem romba dönt egy tragédia…  És egy tiltott kísérlet, ame...