Harley Laroux: Her ​Soul for Revenge - Lelke a bosszúért (Souls-trilógia 2.)

"Nagypapa mindig azt mondta, hogy soha ne válaszoljak, ha az erdőből a nevemet hallom. Nem számít, ha az anyám, a bátyám vagy akár a legjobb barátom hangja. Ezt már kislány koromban a fejembe verte, amikor még az udvaron is alig tudtam járkálni, nemhogy elmenni az erdőig."

*

Egy démonra van szüksége, hogy bosszút állhasson. A segítségéért cserében bármit megígér. 

Juniper 

Miután egy szekta megpróbált feláldozni a gonosz istenének, elmenekültem, és bármit megtettem azért, hogy életben maradjak, amíg egy démon egyezséget nem ajánlott: adjam el neki a lelkemet, ő pedig segít végrehajtani vágyott bosszúmat. Vért fog ontani, és a szörnyek, amiktől egykor elmenekültem, hamarosan futni fognak előlem. De a lelkem elátkozása csak a kezdet volt: a démon most a szívemet akarja. 

Zane 

Évszázadok óta vadászok lelkekre, de ő a legértékesebb jutalom: romlott és állatias, megtört lelke olyan sötét, mint az enyém. Azt hittem, könnyű lesz megszerezni, de Juniper minden, csak nem egyszerű. Az ellenségei vérében ázó úton követtem, de lehet, hogy legközelebb már a mi vérünket ontják. Amikor egy ősi isten felriad szendergéséből, meglehet, hogy egyikünk sem éli túl.

"Sok furcsa dolgot csináltam már október 31-én, de még soha nem terveztem azt, hogy belógok egy halloweeni buliba, és megölöm a házigazdát."

A Souls-trilógia első része tavaly nagy kedvencem lett, ezért nagyon vártam már a második részt, amiben Juniper és Zane kapnak nagyobb szerepet. Juniper története azóta izgatja a fantáziámat, amióta először szóba került a Her Soul to Take - A lelke elrablója c. kötetben. Nagyon jó volt a megérzésem a karakterével kapcsolatban, mert felettébb élveztem a Her Soul for Revenge - Lelke a bosszúért kötetet. Meg merem kockáztatni, hogy még jobb is volt, mint az első rész.

Elvárásokkal kezdtem neki a történetnek, hiszen mégis kedvenc lett az első rész, ugyanakkor sokkal többet kaptam tőle, mint amire számítottam. Egyfelől Juniper oldaláról megismerhetjük az eseményeket, amik már A lelke elrablója alatt is előtérbe került, igen ám, de végre Juniper szemszögéből láthatjuk, hogy mégis ő hogy élte meg a feláldozást, és azt hogy az elmenekülése után bujkálni kényszerült. Zane-nel a kapcsolata sem felhőtlenül indult, ám mindenképp a démon javára írható, hogy türelmes, és kivárta a sorát. Nem lépett addig, amíg úgy nem látta, hogy Juniper valóban készen áll, és kész eladni a lelkét a bosszúért. Sokkal véresebb, és kegyetlenebb ez a kötet, én mégis teljesen el tudtam veszni a sorok között, és magamhoz viszonyítva elég gyorsan a végére is értem. Persze vannak benne szexi és mocskos részek is, de a fő hangsúly a bosszún van. Na meg persze azokon a hátborzongató lényeken, amik az erdőt uralják, és amik miatt nem ajánlott bemenni oda. Emiatt volt egy olyan érzésem, mintha az írónő az Appalache-hegység folklórját és kriptidjeit hívta volna segítségül, ami kétség kívül hozzájárult ahhoz, hogy ennyire para legyen egyes részeknél a cselekmény, és ne csak Juniper féljen beljebb menni, hanem Zane is. Olyan lényeket sorakoztat fel Laroux, amivel a legfélelmetesebb álmaidban sem akarsz találkozni!

A kötet egyik erőssége, persze a karakterek és a történetvezetés mellett, az a hangulat. Nagyon sötét, és tele van iszonyattal, mégis ez fog meg a legjobban, és ez az a faktor, ami miatt nem tudod, és ami miatt nem is akarsz elszakadni a történettől. Ahol kell ott meggyőző, vagy éppen brutális, véres, de a szektás részek is hagynak maguk után kivetni valót, és olyan erővel söpörnek el, amire egyáltalán nem számítottal. Juniper szemszöge miatt sokkal elborzasztóbb az, amit a Hadleigh-k művelnek, és miattuk nem egyszer fogsz meghökkenni.

Olvasva az első részt nem kellett volna, hogy bármi is meglepjen, de mégis így történet. a kémia kifejezetten kiemelkedik Juniper és Zane között, és nemcsak a szexuális vágyakozás részéről, hanem ahogy haladunk előre úgy lesz egyre erősebb az érzelmi része is. A sok mocsok és szex között kialakulnak azok a fránya érzelmek is, ami miatt már nemcsak egy alku köti össze a karaktereket, hanem annál egy jóval erősebb erő is, amit nem tudnak megválasztani, és ami képes romba dönteni őket.

A Lelke a bosszúért kötetben már nemcsak Juniper sorsán van a hangsúly, hanem a bosszún is. Juniper már nem egy áldozat, akit csak úgy fel lehet áldozni. Ó, nem! Ő az üldözöttből lett vadász, aki alig várja, hogy leterítse zsákmányát! Ő az a töltény, amit elsütve borul minden, és az eddigi hierarchia vagy éppen a tébolyult elme által felállított kultusz van hatalmas veszélyben. Ő az, aki elindítja a lavinát, de nem várja el, hogy bárki is megállítsa azt, sőt Zane-nel karöltve nézik végig a véres bukást.

Brutálisabb volt, mint az első rész? Igen, de én mégis szerettem ezért. Annak viszont különösen örültem, hogy nemcsak Juniper és Zane volt jelen, hanem ahol szükség volt ott láttuk Leont is, na meg a harmadik kötet főszereplőit is, és muszáj annyit elmondanom, hogy nagyon érdekes lesz. Zane végig a hátán vitte a cselekményt, és a szexi, ugyanakkor pimasz kilétével ellopta a rivaldafényt Juniper elől, de ezt cseppet sem bánom, mert nagyon jó közöttük a dinamika, és mellette Juniper is megkapja a szereplés lehetőségét, megismerhetjük a történetét, és azt is láthatjuk, hogy a Hadleigh-k nem tudták megtörni, és erősebben tért vissza, mint valaha. Ugyanakkor nem kíméli őt a Lelke a bosszúért sem, de ezt nem is vártam volna el, hogy kesztyűs kézzel bánjon vele az írónő. Zane-t sem kímélte, de így lett kerek a történet, így tudta úgy igazán megmutatni az erejét, és azt a hatalmas erőt, ami a sorok között rejlik. Ha olvastad már a Souls-trilógia első részét, akkor ne hagyd ki a másodikat sem, ha pedig még csak most ismerkedsz az írónő munkásságával és szereted a paranormális, démonos, véres, feláldozós történeteket, akkor mindenképp adj egy esélyt a Her ​Soul for Revenge - Lelke a bosszúért c. kötetnek!

"A túlélés zűrzavaros. A túlélésben nincs erkölcs és nincs szépség. A túlélés nem fekete-fehér, jó a rossz ellen. A túlélés vörös árnyalatokból áll - kiontott és elvesztett vér."

"A farkasnak falkára van szüksége. A farkas nem tud egyedül vadászni."

"Az otthon nem csupán egy hely - néha az otthon valaki. 

Néha az otthon hús és vér. És én az utolsó leheletemig megvédem az otthont, amit találtam."

"Néhány ember szintén vadásznak tartotta magát, az olyanok, mint Jeremiah. De ők a gyengékre és a kiszolgáltatottakra vadásztak. Nem vadászok voltak, hanem csapdázók: csalit tettek ki, odacsalogatták az áldozatot, és elvették, amit tudtak. Tudták, hogy nem érdemlik meg a zsákmányukat, ennek ellenére akarták."

"Bármit jelentett ez, bármit jelentettek is ezek a kavargó, zavaros, ijesztő érzelmek - átadtam magam egy démonnak, és ő cserébe átadta magát nekem."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)