Heather Fawcett: Agnes Aubert varázslatos macskamenhelye

"Megálltam az üzlet küszöbe előtt, hogy letopogjam a csizmámról a deret, amely újabban finom tapintású, fehér bundaként telepedett esténként az ablakpárkányokra és a macskakőre, mintha a tél, akár egy nagy fenevad, a városon végigosonva maga után hagyta volna az irhája darabkáit."

*

Heather Fawcett új regénye gyógyító, szívmelengető történet varázsboltokkal, mentett macskákkal és egy második eséllyel – a szerelemben éppúgy, mint az életben. 

Agnes Aubert világát a listák tartják egyben. Ezek segítették át férje halálán, és most, a macskamenhelye vezetőjeként is úgy érzi, aprólékos szervezettsége az egyetlen dolog, ami megóvhatja a rá bízott cicákat – köztük Őfelségét, Sikolyt és az édes, öreg Thoreau-t – a teljes káosztól. 

Amikor azonban kénytelen átköltöztetni a menhelyét, Agnes hamar rájön, hogy az új üzlethelyiségben valami nagyon nincs rendben. Főbérlője ugyanis álcaként használja a jótékonysági szervezetet: a menhely alatt bújik meg egy hírhedt, nemzetközileg ismert varázsbolt, amelyet a szétszórt, és nem mellesleg önimádó, bosszantó és fájdalmasan jóképű Havelock Renard vezet. Havelock mágus, bukott Boszorkánykirály és a fél világ által suttogott legendák főszereplője, akinek tiltott mágikus portékái messzi földről csalogatják a kíváncsiakat. 

Agnesnek esze ágában sincs belekeveredni a férfi zűrzavaros ügyeibe. Neki cicákat kell mentenie, nem pedig varázslókat féken tartania. De amikor feltűnik a színen egy ellenség Havelock múltjából, a bolt és – ami Agnes számára sokkal fontosabb – a menhely sorsa hirtelen veszélybe kerül. 

Hogy megvédje a menhelyet, vajon Agnes képes lesz-e félretenni a kényelmes rendet, és beengedni egy kis káoszt az életébe? Netán megengedni magának, hogy újra szeressen? Hamarosan ugyanis kiderül, hogy nem csak a megmentett cicák kaphatnak második esélyt.

"Ezért hozzáhajítottam a macskát."

Akik ismernek, azok tudják, hogy imádom a macskákat, legyen szó macskás dolgokról, macskás kávézókról vagy bajbajutott cicákról, az tuti, hogy én el fogom olvasni, ha ilyen sugallatja van a könyvnek. Az írónő Emily Wilde trilógiáját nagyon szeretem, így kérdés sem volt, hogy olvasni fogom az Agnes Aubert varázslatos macskamenhelye c. kötetet, ami egy igazán szívet melengető cozy fantasy Montreal varázsboltjaival és elvarázsolt macskáival együtt.

Ahogy elkezdtem olvasni egyből berántott, és nem volt megállás. Már a kezdő sorokkal egy igazán varázslatos történet indul el, amit csak tetéz a varázslat, a megmentésre váró macskák és a macskamenhely sorsa, ami nem kevésbé kalandos, mint amire számítottam. Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy miért szerettem, azt válaszolnám, hogy a hangulata és amiatt az érzések miatt, amit kiváltott belőlem. Megtöltötte a lelkemet reménnyel, és megmutatta, hogy létezik második esély, nemcsak olyan esetekben, amikor azt hinnénk, hogy már túl késő. Agnes egy igencsak magának való karakter, ám én imádtam, hogy ennyire a szívén viselte a macskák sorsát, és bármit képes volt megtenni értük, csak nekik legyen jó. Egy olyan jószívű hősnő ő, aki a legnagyobb kalamajkába is képes belevetni magát, ha azzal jól cselekedhet. Már amikor megjelentek a macskák, és szembesültem azzal, hogy mindenki egy igazi egyéniség, már akkor tudtam, hogy nagyon kedves lesz a szívemnek ez a történet. Nem is igazán arról szól, hogy családot találjunk a cicáknak, hanem arról, hogy legyen ember vagy állat, de mindenkit megillet a tiszta lap, a második esély a boldogulásra és a szeretetre, és Heather Fawcett ezt mutatja meg az Agnes Aubert varázslatos macskamenhelye alatt. Csordultig telt a szívem, de nemcsak a cicák miatt, hanem azért is, mert egy ennyire szívmelengető történetet kaptam.

A cozy fantasy műfaja tökéletes összhangot alkotott ezzel a varázslatos, Boszorkánykirályos történettel, ahol a varázslóktól félni érdemes, mégis ahogy megismerhettük közelebbről Havelock karakterét minden félelem elpárolgott. Ő is magának való, tipikus morgós grumpy karakter, de közben meg kenyérre lehet kenni, ha megnyílik, és emiatt nem bánom, hogy a történet romantika része nem annyira hangsúlyos, még kevésbé az, mint az Emily Wilde, aminek meglepőnek kellene lennie, mégsem az.

Úgy érzem, hogy habár a hangulatában felfedezhető némi Emily Wilde, mégis külön lehet választani a kettőt, és az Agnes Aubert varázslatos macskamenhelye komolyabb hangvételű. Persze megvan a cozy fantasyre jellemző könnyedség, mégis a téma miatt komolyabb a kötet hangulata. A macskák, a fennálló kalamajka és Havelock mind hozzátesznek ahhoz, hogy egy felnőttesebb világ táruljon a szemünk elé, amiben a macskák elhelyezése a fő cél, és mellette csak másodlagos az érzelmek kialakulása.

Nagyon nagyon szerettem olvasni, és olyan érzésem volt közben, mintha én is ott lettem volna a menhelyen, és rajtam is múlt volna, hogy sikerül e mindenkit örökbe adni, vagy lesznek olyanok, pl. Őfelsége, akiknek más út lett kikövezve, és csak arra várnak, hogy arra az útra léphessenek. Sikoly már az elején levett a lábamról, és ez végig így is maradt. Szerintem én őt fogadtam volna örökbe, mert mindig is vonzottak az egyéniségek, azok, akiknek történetük van.

Maga a történet szépen ível, jól ki van bontva, és nekem különösen tetszett, ahogy megjelent a varázslat a történetben. Agnes annyira szerethető karakter, annyira közel kerül az emberhez az elhivatottsága miatt, hogy képtelen vagy nem drukkolni neki végig, és a legjobbakat kívánod neki. Mellette el kellett volna, hogy törpüljön Havelock, de nem így történt. Imádtam őt is, és azt a lassan érő románcot, ami kialakult kettejük között. Nem voltak nagy gesztusok, és mégis olyan természetes, hogy ők ketten egymásra találtak, még akkor is, ha Agnes macskamenhelyet vezet, míg Havelock allergiás a macskákra. Ha csak egy szóval jellemezném a kötetet, akkor az nem a varázslatos lenne, hanem a csodálatos, mert nincs jobb szó az Agnes Aubert varázslatos macskamenhelyére. Egy annyira szerethető történet ez, amiben benne van a macskák iránti tisztelet, a szeretet és a második esély, amit mindenki megérdemel. Annyira önzetlen, és szerethető a kötet, hogy akinek van cicája vagy már volt az biztos, hogy át tudja érezni azokat az érzéseket, amik egy új jövevénnyel járnak vagy azzal, hogy sikerül megtalálni az örökotthont, ahol már nem kerülnek utcára a cicák, és van velük valaki, aki gondoskodik róluk, és akik otthont adnak ezeknek az elvadult, bizalmatlan, ám reményekkel teli állatoknak. Ha szereted a macskákat és a cozy fantasy műfaja sem áll messze tőled, akkor ne hagyd ki Heather Fawcett Agnes Aubert varázslatos macskamenhelye c. regényét!

"Nem gondoltam, hogy szándékosan semmibe vesz, inkább úgy tűnt, nem érdekli annyira a jelenlétem, hogy foglalkozzon velem. Én pedig rájöttem, hogy ez egyáltalán nem lepett meg, ami valahogy jobban fájt, mint maga az árulás."

" - Mégis honnan az ördögből bújt elő? - kérdeztem egyszerre fellélegezve és bosszankodva. 

- Füstté változva felsuhantam a szellőzőn, mint minden valamirevaló sötét varázsló. 

- Havelock! –-kiáltott fel Yannick. 

Ezután nagy döbbenetemre odasietett hozzá, és megölelte."

" - Így ni - szólalt meg Havelock halkan. - Sajnálom, Ri - tette hozzá."

"Legalább három másik macska barangolt a helyiségben, akiknek nem lett volna szabad, mert mindannyian hírhedt bajkeverőnek számítottak. Kettő - Foltos és Genevieve - éktelen lármát csapott a sarokban, nyivákolva köröztek egymás körül, a csata azonban még szemlátomást nem jutott túl a kínos testhelyzetek felvételén. Ennek ellenére ijesztő látványt nyújtott."

" - Én megmondtam! - kiáltott fel, amint beléptünk. - Ezek egytől egyig pokolfajzatok. Szőrös, röpképtelen éjszakai lidércek, akik elszántan gyötrik a fogvatartóikat."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)