Ashley Poston: A szerelem hangja

"A a tengerpart és a fagylalttól ragacsos nyár borzas, szél fújta loboncú gyermeke voltam."

*

Joni Lark megvalósította az álmát: ő az egyik legkeresettebb dalszerző Los Angelesben. Jelenleg azonban alkotói válsággal küzd, a lelkét felemésztő borzalmas űrt semmi nem képes kitölteni. 

Amikor visszatér szülővárosába, az észak-karolinai Vienna Shoresba, abban reménykedik, hogy a homok, a tenger és a családja által üzemeltetett zenés klub, a Revelry koncertjei meghozzák számára az ihletet. Ám otthon már semmi sem olyan, mint régen. Legjobb barátnője kerüli, édesanyja emlékei halványulnak, és a Revelryt a bezárás fenyegeti. 

Hogyan is tudna egy új dal megírására összpontosítani, amikor körülötte minden szétesik, és semmit sem tehet ellene? 

De aztán hirtelen valami egészen különös dolog történik. Új dallam bukkan fel a fejében a semmiből, egy szöveg nélküli töredék, és ezzel egy időben beszélni kezd hozzá egy ellenállhatatlanul csábító hang, amely egy cinikus, súlyos terheket cipelő férfihoz tartozik. 

Biztosan csak a túlhajszolt képzelete játszik vele. 

Csakhogy a hang tulajdonosa, a nagyon is valóságos és bosszantóan jóképű zenész egyszer csak megjelenik Vienna Shoresban. Látszatra mogorva és idegesítő, semmi köze ahhoz a kedves, megértő és humoros valakihez, akit Joni a fejében hall. Ráadásul terve is van: befejezik a dalt, ami mindkettőjüket kísérti, megszabadulnak a köztük lévő különös telepatikus kapcsolattól, és remélik, hogy közben nem teszik kockára a szívüket. Mert a dallam, ami nem ereszti őket, talán nem véletlenül talált rájuk.

"A bánat is csak egy szerelmes dal, amit fordítva játszanak le."

Ashley Poston neve garancia a különleges romantikus történetekre. Ő nemcsak szimpla szerelmi történeteket ír, hanem minden regényében van valami különleges. A szerelem hangjában ez a különlegesség a dallamtapadás és az a kapocs, ami Joni és Sasha között kialakul. Egy olyan regényt kapunk, ami sokáig velünk marad, és őszintén engem már ott meggyőzött, hogy zene és Outer Banks. Tudtam, hogy ezúttal sem fogok csalódni benne, és biztos voltam abban, hogy különleges lesz Joni és Sasha története.

A szerelem hangja egy igazán szívhez szóló romantikus regény, amiben nagy hangsúlyt kap a kiégés veszélye, a kirakatélet és a sztárokat övező pompa és csillogás. Mind a két főszereplő ebből a csillogásból kerül át az Outer Banskbeli, Vienna Shoresba, ahol sokkal többet kapnak, mint amit reméltek. Joni és Sebastian között az első találkozás nem valami jó kimenetelű, ám ez ne gátoljon meg senkit, hiszen Sasha megmutatja ki is ő valójában, és nemcsak annyi van benne, hogy ő egy rég eltűnt tinibanda énekese, és híres az apja, hanem ennél sokkal több. Beláthatunk az álarc mögé, és megismerhetjük az igazi Sashát, akit csak kevesen láthatnak. Joni ezzel szemben egy igazán keserédes esemény miatt utazik a gyerekkora helyszínére, és emiatt fokozatosan tört meg a szívem. Nagyon a szívemen hordoztam az anyukája sorsát, és fájt látni, ahogy a demencia átvette a hatalmat. Minden nap egy újabb lehetőség, amit ki kell használni, és nem tudhatja, hogy a következő jó lesz e vagy sem. Mindeközben zajlik az élet, lelki vívódások mennek végbe Jo-ban, és nem tudhatjuk, hogy mikor jön el az a pont, ahol végleg megtörik. Pont ezért örültem a dallamtapadásnak, és a kapcsolódásnak Sashával, mert így a szomorú események mellett másra is tudott koncentrálni, és nem zárta magát a betegség burkába, ami minden pillanatban ott volt vele.

A szerelem hangja nemcsak Jo-t, hanem Sashát is kísérti, és ez az a pont a történetben, amitől különleges lesz. Már megszokhattuk, hogy a mágikus realizmus valamilyen formában jelen van Ashley Poston műveiben, de mindig más formában jelenik meg, és nekem nagyon tetszett, ahogy a zene összekapcsolta Jo-t és Sashát, aki végre önmaga lehetett, és megmutathatta, hogy mi rejlik benne. Nagyon kedvelhető lett ezáltal, és nagyon szerethetővé tette a történetet.

Maga a cselekmény végig egyenletes tempóban halad, ám a belső küzdelmek, és a szeretteinkkel töltött idő rányomja a bélyegét a kötet hangulatára. Végig Joni szemszögéből olvashatjuk A szerelem jeleit, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzott az, hogy Sasha gondolatait is halljuk, már azon kívül, mint amit kaptunk belőle, mert az nem volt valami sok, és szívesen elmerültem volna jobban az érzelmei kusza világában.

Joni és Sasha megmutatják, hogy a szerelem nem akkor talál ránk, amikor számítanánk rá, hanem a legváratlanabb pillanatokban. A kettejük közötti kapocs olyan természetes volt, és olyan jól passzoltak egymáshoz, hogy én végig drukkoltam nekik. Joni és Sasha is megérdemelte a boldogságot, és ha ez a boldogság Vienna Shoresban van, és nem Los Angelesben, akkor ott kell maradniuk, és megélni a pillanatot, hiszen nem tudhatjuk mit hoz a jövő, és erre a legjobb példa Joni anyukája, aki miatt darabokra tört a szívem.

Joni és Sasha karaktere végig érdekes. Szeretem az olyan regényeket, ahol a látszat mögé láthatunk be, és A szerelem hangja ezt adja. Megmutatja a siker mögötti valóságot, és a mindennapi problémákat. Egy olyan nyár elébe nézünk, amit nem fogunk egyhamar elfelejteni. A szerelem fokozatosan jelenik meg az érzelmekkel együtt, és nehéz döntés elé állítja Jonit, akinek döntenie kell, hogy esélyt ad e az újdonságnak, vagy a biztonságos, már ismert partnert választja, aki a biztonságot nyújtja, ám az ismeretlen mindig vonzóbb, ezért örülök, hogy az írónő is efelé mozdította el a cselekményt. A kötet végén sem hagy minket cserben Ashley Poston, mert a lehető legjobb eszközöket megragadva mutatja meg Sasha elhatározását, és emiatt mi is kicsit beleesünk ebben a sármos, feltörekvő zenészbe, aki újra éli az álmait, és bebizonyítja, hogy az apja hátszele nélkül is képes megállni a saját lábán a zeneiparban. Összességében nekem nagyon tetszett A szerelem hangja, és pont annyira különleges történetet kaptam, mint amit elvárok az írónőtől. Szerethető, kedves és tele van lehetőségekkel. Ez A szerelem hangja, amit a mágikus realizmus kedvelői nem akarnak kihagyni. Utazz te is az Outer Banksbe, és éld át Jonival a szerelem csodálatos érzését!

"Bizonyos számokat mi teszünk különlegessé - azzal, hogy kiválasztjuk őket egy első tánchoz, temetésekre, szerelmi csalódásokhoz, felejtéshez."

"Mindannyian emlékekből állunk. Emlékekből magunkról, másokról. Sejtjeinkben ott rezeg megannyi dallam - amiket nekünk énekeltek, és amiket mi énekeltünk magunknak. Dalok, amiket összetört szívvel hallgattunk, és dalok, amikre vidáman roptuk esküvőkön."

" - Naná! A nagyikám mindig azt mondta, hogy az igaz szerelem ritka. - Gigi belekarolt Mitchbe, arcáról gyengéd szeretet sugárzott. - Azt nem adják, nem is lopják; a szerelmet kölcsönbe veszik, így vélte. Kölcsönben van nálunk, és milyen szerencse, hogy aggódnunk kell az elvesztése miatt!"

"Az a jó szerelmes dal, amitől újra át akarjuk élni ezt a varázslatot. Ami érzéseket, emlékeket ébreszt bennünk, aminek súlya van. Mi értelme érezni, létezni, ha semmihez sem kezdünk vele? Akkor láttam a legtisztábban a világot, ha mélyen magamba néztem. Csak épp rettegtem ettől. Féltem megragadni és a fény felé tartani az érzelmeimet. Attól tartottam, megrepednek, én pedig darabokra török, holott a szerelem olyan, mint a gyémánt - ragyogó, tökéletesen metszett. Az kellett, hogy valakiből bátorságot meríthessek ehhez a kutatómunkához. Egy új kép kezdett kirajzolódni bennem."

"Senki nem mondta meg, hogy mit kellene tennem, miután feljutok a csúcsra, miután elértem, amit kitűztem magam elé. Senki nem figyelmeztetett, hogy a fű ettől nem lesz zöldebb, az élet nem lesz kerekebb, vagy ha egyszer a markodban tudhatod, amit kergettél, nem az örök boldogság lesz a jussod, mint ahogy várnád."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)