Vanessa Len: Never a Hero - Sohasem hős (Szörnyek 2.)

 

" - Szedjétek a lábatokat! - kiáltotta az edző."

*

Joan véghez vitte a lehetetlent: visszaállította az idővonalat, megmentette a családját, és elpusztította a hőst, Nicket. 

Csakhogy mindezért súlyos árat fizetett. 

Ő emlékszik egyedül arra, hogy mi történt. 

Aaron, akit nehezen, de barátjává – vagy talán még többé – tett, most az ellensége, és meg akarja ölni. Nick, akit szeretett, idegenné vált, még a nevét sem ismeri. 

És csak Joan tudja, hogy egy könyörtelen, veszedelmes ellenség továbbra is ólálkodik körülöttük. Nem telik el sok idő, és egy halálos támadás után ismét menekülni kényszerül a szörnyek világában. Ráadásul közben rábukkan egy titokra is, ami mindenkit veszélybe sodorhat, akit szeret. Szerelem és család, áldozatok és szörnyű döntések közt őrlődve Joan kénytelen összegyűjteni régi szövetségeseit, hogy szembeszálljanak minden idők legveszélyesebb ellenségével, és újra megmentsék az idővonalat.

"Ha az egyik fél oldalán harcolunk, akkor a másik ellen küzdünk. A döntéseink nem is világosak, nem is egyszerűek."

Először is szeretnék köszönetet mondani az Anassa Könyveknek, hogy elhozták nekünk a második részt. Amikor olvastam a Csak egy szörnyeteget kedvencet avattam, aztán szomorúan tapasztaltam, hogy a magyar olvasóközönség számára nem lett akkora favorit ez a történet, mint nekem, és kétessé vált a sorozat sorsa. Nem lehetek eléggé hálás a kiadónak, hogy Joan, Aaron, Nick és az időutazás kapott még egy esélyt, hogy megmutathassa mekkora erő is lakozik benne.

Azt mondtam, hogy a Csak egy szörnyeteg kedvenc lett, a Sohasem hős meg sem közelíti az első részt, mert fényévekkel jobb annál, és te jó ég, hogy én mennyire vártam, hogy végre jöhessen magyarul is, és nagyon megérte a várakozást, mert IMÁDTAM! Minden várakozásomat maximálisan felülmúlta, és ittam minden egyes szavát. A már megismert izgalmas világot mélyíti el az írónő ebben a részben. A szörny és embervilág kettőse tovább bővül, jobban kifejti az írónő a világok közötti különbséget, azt hogy mit is jelent időutazónak, szörnyetegnek lenni, és ehhez mit kell elvenniük az emberektől. Nemcsak a világot ismerhetjük meg jobban, hanem Joan háttere is kezd kivilágosodni előttünk, azt hogy mi is ő valójában, és miért tűnik ki a többi szörnyeteg közül, miért üldözik, és miért akarják eltüntetni az idővonalakról. Egy nagyon izgalmas, cselekményben gazdag második részt kapunk, ami tele van veszélyes pillanatokkal, bujkálással, üldözéssel és titkokkal, amik szépen lassan kiderülnek, amik alapjaiban változtatják meg a világról alkotott képet. Nemcsak izgalmas, hanem szórakoztató is. A szerelmi háromszög az első kötet lezárása miatt nem hangsúlyos, ugyanakkor nem is tudjuk igazán elengedni ezt a szálat. Az idővonal akarva-akaratlanul is, de befoltozza a hibáit, és akiknek együtt kell lennie, azokat egymás útjába sodorja.

Már nemcsak a konfliktusokon van a hangsúly, hanem a belső vívódáson, azon, hogy mit is jelent jól cselekedni, hogy mi is az, amit a hőseink próbálnak megakadályozni, és mi az, amit Joan a Csak egy szörnyeteg alatt megakadályozott, és mi az, ami miatt tágult, illetve mélyült egy olyan fekete lyukká, ami képes beszippantani és eltörölni mindent. 

Egy sokkal komplexebb olvasásélményt kaptam a Sohasem hőstől, amiben újra megismerhettünk Nick és Aaron karakterét. Látszólag Joan az egyetlen, aki emlékszik az előző idővonalra, arra amit megváltoztatott, ugyanakkor ahogy haladunk előre megmutatja az írónő, hogy ez nem teljesen van így. Nemcsak Nicket és Aaront sodorja újra Joan útjába, hanem az Udvar embereit is, akik nem hagyják, hogy Joan létezzen. 

Úgy érzem, hogy még sok mindenre kell választ kapnunk, de szépen haladunk afelé, hogy ne csak az időutazás ténye vegyen le minket a lábunkról, hanem mindaz, amit közben Vanessa Lennek köszönhetően megismerhetünk. Szerettem a különböző korokba menekülni, szerettem, hogy élményeket adott, és nem egy helyen mutatta meg azt az írónő, hogy nemcsak a világot nem ismerjük, hanem azt az utat sem amerre tereli a karaktereit.

A cselekmény nagyon izgalmas, alig bírtam letenni a kötetet, és minden ébren töltött pillanatomba beleásta magát megmutatva ezzel, hogy nemcsak egy fantasztikus sorozattal van dolgom, hanem egy olyannal, amit nem becsülnek meg eléggé az olvasók, és nem kapja meg a megérdemelt figyelmet. Zseniális ahogy az írónő felépítette a világot, ahogy beleszőtte a szörnyetegeket és az időutazás tényét. Lenyűgözött, és megmutatta, hogy egy második rész is lehet erős, csak úgy mint egy sorozat első része.

A történet ott folytatódik, ahol a Csak egy szörnyeteg lezárult. Joan kénytelen szembenézni a tettei következményével, és azzal, hogy habár visszaállította az idővonalat, és megmentette a szeretteit, de ezáltal elvesztette Nicket és Aaront. Nick nem emlékszik rá, Aaron pedig az ellensége, aki le akarja vadászni őt. Emiatt olyan témák ütik fel a fejüket, mint a hűség kérdése, a jó és a rossz közötti vékony határvonal, és mindaz, ami a szörnyeteg léttel jár. Titkok, elfeledett igazságok és olyan legendák elevenednek meg, amiket a szörnyetegek csak meséknek gondoltak, de ahogy haladunk előre a cselekményben úgy mutatja meg az írónő, hogy minden legendának és mesének van alapja, és ez az alap végig körbelengi a Sohasem hős egészét. Összességében azt érzem az utolsó sorokat olvasva, hogy egy nagyon erős második részt kaptam, amiben rengeteg minden történik, ami sokat segít abban, hogy jobban megismerhessük ezt az időutazós, szörnyeteges világot, és ami megmutatja, hogy akiknek egymás útjába kell sodródni, azok egymás útjába fognak sodródni. A végzetet nem lehet elkerülni, akkor sem ha Joan végzete megismerni Nicket és Aaront. Ha szereted a különleges fantasy regényeket, ne hagyd ki Vanessa Len Sohasem hős c. regényét!

"A fiú, akit szerettem, szörnyvadász volt. Megölte Nagyit és a család többi tagját. De én visszaformáltam őt. Szétbontottam az életét. És a Huntok most újra élnek. 

De nem emlékeznek. 

Ő pedig nem emlékszik rám."

"Az a Nick már nem létezett, és neki nem lenne szabad visszakívánnia őt. 

Nicknek ilyennek kellett volna lennie. 

Egy hétköznapi életet élő fiúnak."

" - Szerintem azért neveztek így el az emberek titeket, mert félnek a hatalmatoktól - motyogta Nick. - Végül minden a félelemről szól."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)