Maxym M. Martineau: A romlás háza (Egy fonáljavító krónikái 1.)

"Amikor a csillagok fiatalok voltak, és a Nap új volt, egy makacs és hatalmas erővel rendelkező nő találkozott a Halállal egy keresztúton, pontosan délben."

*

Ha elrejti a mágiáját mások elől, megőrizheti az életét. 

Ha elkezdi használni, talán megmentheti vele a világot. 

Edira Brillwyn fonáljavító: ritka, életmentő hatalom birtokosa, aki szempillantás alatt képes betegségeket elmulasztani és sebeket begyógyítani. Csakhogy a mágiájának ára van, minden egyes használattal elveszít valamennyi időt a saját életéből. Edira rejtegeti ezt a képességét mások elől: szeretett nagynénje, Rowena, aki maga is fonáljavító volt, tanította meg rá, ugyanis vannak, akik bármit megtennének azért, hogy kihasználják. 

Orin Fernglove halhatatlan – egy Ever –, és a hatalmas Fernglove-ház feje. A Fernglove-ok birtokolják a közeli bányákat, ráadásul mágiájukkal képesek elmozdítani a csillagokat is, így nem ismerik a visszautasítást. Amikor Edira testvérei megfertőződnek a Métellyel, a gyógyíthatatlan betegséggel, amely tizedeli a várost, Orin meglepő ajánlattal áll elő. Ha Edira beköltözik a Fernglove-birtokra, hogy segítsen a járvány elleni gyógymód kutatásában, ő addig lelassítja testvérei betegségének előrehaladását, amennyire csak lehet. 

A Fernglove család többi tagja azonban korántsem olyan biztos Edira képességeiben, és talán veszélyesebbek is, mint maga a terjedő kór. Miközben Edira és Orin az idővel versenyt futva küzdenek testvérei életéért, a család kifogástalan felszíne repedezni kezd. A romló falak mögül pedig előbukkan a valódi ok, amiért Edirát a birtokra hívták… azzal a sötét erővel együtt, amely egyetlen mozdulattal porig rombolhatja a Fernglove-házat.

"Zeverin Ignatus Embergrave"

A romlás háza egy nagyon egyedi, különleges és sötét atmoszférával rendelkező fantasy történet, amiben a cselekmény gyors lefolyású, különleges és végig áraszt magából egy baljós hangulatot. Egy olyan történet, ahol nem szabad senkiben sem bízni, és ami az újdonság varázsával terít le. Egy duológia első része, ám ha nem lenne az utolsó pár sor, simán elmehetne standalone kötetnek is, annyira egyben van az egész történet, és a karaktereknek is megadja a kellő lezárást. Ugyanakkor annyira megszerettem, hogy nem bánom a második rész tényét, és alig várom, hogy elmerülhessek benne.

Maxym M. Martineau gyarapítja a fehér hajú hősnők sorát, amit cseppet sem bánok, hiszen eddig ezek a karakterek mindig megmutatták, hogy nem kell félteni őket, és ezt Edira is erősíti. Eleinte bujkálunk, el kell rejtenie a képességét, de ahogy teret enged neki az írónő úgy lesz egyre izgalmasabb, és egyre szórakoztatóbb a történet. Az írónő egy igazán különleges világot alkotott meg, ahol a Métely tizedeli az embereket, na meg a nagy hatalommal bíró, halhatatlannak tituált karaktereket is. Edira ebbe csöppen bele, és mint fonáljavító kész feláldozni önmagát a szerettei megmentése érdekében. A történet maga nem hosszú, csupán 300 oldal, viszont ezalatt a 300 oldal alatt nagyon sok minden történik. Szemtanúi lehetünk a látszatnak, bizalmatlanságnak, kibontakozó érzelmeknek, árulásnak, eltitkolt információknak és sorsdöntő döntéseknek. A fő fókusz a hatalmon van, és annak megtartásán. Ehhez kapcsolódik Edira és az ő képessége, az eltitkolt információk és mindaz, ami miatt A romlás háza különleges lesz. Ahogy azt a cím is mutatja nem egy vidám történet, sokkal inkább baljós, de azért a fantasyre jellemző elemek is szerepet kapnak benne. Gondolok itt a küldetésre, vagy éppen a megrendezett bálra, ahol Edira is jelenletét teszi. Az különösen tetszett, hogy végig izgalomban tartott, és nem tudhattam, hogy mikor derül ki valami olyan, ami megváltoztatja a véleményemet, és más színben látom a történetet.

Az elképzelés nagyon tetszik, és úgy érzem, hogy az írónő szépen meg is valósította azt, amit megálmodott. A világ jól követhető, logikusan van felépítve, ám a történet rövidsége miatt néhány helyen érezhető az, hogy túl gyorsan haladunk. A cselekmény közepe volt nekem gyors lefolyású, és nem egy olyan rész volt, ahol azt éreztem, hogy ki lehetett volna jobban fejteni, illetve több információra lett volna szükségem.

Edira, mint hősnő nagyon szimpatikus. Kész lenne feláldozni az életét, hogy megmentse a fivéreit. Ezt nagyon tisztelem benne, de az eszességét még jobban. Nagyon kedvelhető karakter ő, akinek a szemszögéből ismerhetjük meg a világot és A romlás házát. Vele együtt tapasztalhatjuk meg a furcsaságokat, és a rejtett információkat, amik csak a végén kerülnek elő, és addig hagyja, hogy a sötétben tapogatózzunk, illetve tévútra vezessen.

Edira mellett Orin kap nagyobb hangsúlyt. Az írónő eleinte úgy festi le őt, mint a hőst, a szőke herceget fehér lovon, de ahogy egyre inkább belemásztam a kötet sűrűjébe azt éreztem, hogy valami nem okés vele, sorra bukkannak fel a vele kapcsolatos red flagek, rossz érzés kerített nem egyszer hatalmába, amikor felbukkant a színen, és az én ízlésemnek nagyon gyorsan alakulnak ki közte és Edira között a dolgok.

Orin pont emiatt nem okozott akkora meglepetést a végére, ugyanakkor örültem, hogy nem csaltak a megérzéseim, mert hajlamos vagyok egyes red flageket zöldnek látni. Többek között ezért sem volt kiszámítható A romlás háza. Mint fantasy jól megállja a helyét a piacon, ugyanakkor valamivel különlegesebb, mint egy sima fantasy történet. A Métely és annak kialakulása végig foglalkoztatott olvasás közben, és kifejezetten örülök, hogy nemcsak azt mutatja meg az írónő, hogy milyen gyorsan képes legyőzni a test fizikai valóját, hanem azt is, hogy nem olyan egyszerű a helyzet, mint azt elsőre gondolnánk. A gótikus kastély és a környező vidék már az első pillanatokban levett a lábamról, és szerencsére ez a végéig kitartott. Nem a legerősebb fantasy azonban, amit valaha olvastam, de nagyon jó kikapcsolódást nyújtott, és a hibái ellenére is nagyon élvezetes a cselekménye. Remélem megkapja a kötet a figyelmet, mert nagyon szeretném olvasni a második részt, és aki szereti a gótikusabb, rothadással kapcsolatos fantasyket, azoknak jó választás lehet Maxym M. Martineau A romlás háza c. kötetet, ami Egy fonáljavító krónikái első izgalmas és fontos döntésekben teli része. 

"Hirtelen olyan sebezhetőnek látszottak, mintha emberek lettek volna. A fivéreimre emlékeztettek, és megborzongtam."

"Végre megértettem, hogy a város lakói miért igyekeztek az Everek kegyeibe férkőzni. Még sohasem láttam ennyi szépséget egy helyen, és meg akartam mártózni benne."

" - Az eskühöz közös megegyezés kell, és a varázslat sajnos nem veszi figyelembe a mögöttes szándékot. Beleegyeztél abba, hogy eleget teszel a kérésüknek, és ez éppen elég volt."

"Orin rendkívül meggyőző tudott lenni. 

A régi énem kirántotta volna a kezéből a kezét, és grimaszokkal reagált volna a kedvességére."

"Amikor beléptem a kétszárnyú ajtón, olyan érzésem volt, mintha egy másik világba csöppentem volna."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)