Caitlin Schneiderhan: Menekülés Hawkinsból (Stranger Things 6.)

" - És tudod, Eddie, nem kell Clark Kent kiköpött másának lenned ahhoz, hogy Superman lehess."

*

Hawkins, Indiana. Legtöbb lakója számára idilli kisváros, ám a szerepjátékos, metálos és kiközösített Eddie Munsonnak a borzalmak kriptája. Szerencsére már csak pár hónapja van hátra a középiskolából, amit remekül el lehet ütni némi kockacsörgetéssel és részeg közönség előtti csörömpöléssel. Utána pedig marad az élve eltemetés a borzalmak kriptájában. 

Ekkor azonban Eddie egy igazi csodával találkozik: a hawkinsi középiskola egy végzett diákjával, akinek sikerült elmenekülnie innen. Paige ráadásul nemcsak sikeresen maga mögött hagyta Hawkins városát, hanem egy Los Angeles-i lemezkiadó tehetségkutatójaként dolgozik. A lány fantáziát lát Eddie Korhadt Koporsó nevű zenekarában – Eddie-ben pedig talán még többet. A bandának már csak egy demót kellene összeraknia ahhoz, hogy meginduljanak az Iron Maiden és a Metallica nyomdokain, ám a stúdióhoz pénzre van szükség. Eddie bármire hajlandó, hogy megszerezze a lét, még ha ehhez a törvényt hírből sem ismerő apjával is kell összefognia. 

Egy dolog biztos: 1984 Eddie Munson éve lesz…

" - Jóval régebb óta vagyok a világon nálad, és egész idő alatt ezt a harcot vívom. De azt elmondhatom, hogy még ha nehéz is, megéri!"

Imádom a Stranger Things sorozatot. A negyedik évad az egyik kedvenc évadom, Eddie karaktere pedig már az elején nagyon szimpatikus volt nekem, és majd megszakadt a szívem, milyen véget ért számára a sorozat. Egy olyan karakter ő, akivel sokan tudnak azonosulni, és aki sokak szívét megdobogtatta a különcségével, na meg azzal, hogy a szárnyai alá vette azokat, akiket a Hawkins Középiskola kivetett magából, vagyis inkább a kosárlabda csapat kipécézett magának.

Caitlin Schneiderhan nagyon szépen megragadta Eddie Munson karakterét, és végig hű maradt ahhoz a képhez, ami a sorozat által él bennünk róla. Elfogult vagyok vele kapcsolatban, tudom, de az a helyzet, hogy Eddig Munsont nem lehet megunni. Imádtam az élete része lenni, látni azokat a jellegzetes hozzá kapcsolódó jeleneteket, amik őt azzá az Eddie-vé teszik, akit oly sokan megkedveltek. Legyen az a Corroded Coffin vagy a Hellfire Club. Megmutatja ez a kötet azt, amit már eddig is tudtunk, hogy aranyból van a szíve, és bármire képes azokért az emberekért, akiket a szívébe foglal. Eddie egy olyan karakter, akit tévesen ítél meg a világ, akit az egész város egy őrült szektavezetőnek gondol, egy meg nem értett karakter ő, aki sokkal több, mint amit a hawkinsi emberek látnak belőle. Ez a kötet tökéletes arra, hogy megmutassa ki is ő valójában, azt hogy mit képes feláldozni a barátai miatt. Maga a regény nem ad sokat hozzá a már ismert világhoz, ugyanakkor minden Eddie rajongónak nagyon ajánlom, mert olyan érzés olvasni, mintha Eddie újra köztünk lenne, és nem halt volna meg a negyedik évad végén. Azt most hagyjuk, hogy ez a regény 2 évvel a sorozatbeli megjelenése előtt játszódik. Ez semmit nem vesz el abból a kialakított képből, amit eddig is ismertünk, és amit megszerettünk.

Már a történet kezdése is tipikus Eddie, hiszen belecsöppenünk egy D&D kampányba, és ez a szál végig el is kíséri a cselekményt. Megmutatja a Hellfire Club igazi értékét, azt hogy miért is oly fontos a történet szempontjából, és miért van szüksége a Hawkins High-nak rá. Szerintem senkinek nem kell bemutatnom a klub tagjait, talán csak Ronnie-t, akivel nem találkozhattunk a sorozatban. Olyan, mintha az írónő saját magát is beleírta volna a kötetbe, de Jeff és Gareth ugyanúgy jelen van, mint a sorozatban.

A Corroded Coffin azonban több szerepet kap, és általa Eddie álma is kézzelfoghatóbb közelségbe kerül. Nemcsak a háttérben tevékenykedik, hanem meghozhatja Eddie-nek azt az áttörést, azt a sikert, ami segít neki elmenekülni Hawkinsból, abból a városból, ami már csak a neve miatt skatulyába zárja őt, és csak a legrosszabbat várja el tőle. Emiatt nagyon sajnáltam a karakterét, és baromi mérges voltam a karakterekre, akik nem látták meg az igazi Eddie Munsont Al Munson árnyéka miatt.

Ez a kötet elsősorban azoknak szól, akik valaha is kívülállóknak érezték magukat. Ők a célközönség, ők azok, akik igazán át tudják érezni Eddie helyzetét, és azt, hogy miért olyan fontos neki az, hogy közel tartsa magához a "nyomikat" és mindazokat, akiket a kosárlabdázók kispécéztek maguknak. Eddie jóval több, mint egy kedvelhető Stranger Things karakter, és ebben rejlik az ő varázsa, amit az írónő maximálisan meg tudott jelentetni a Menekülés Hawkinsból c. kötetben.

A kötet egy része Eddie és az apja, Al kapcsolatára épül. Nem mondom, hogy ezek a részek a kedvenceim voltak, sőt haragszom az apjára, mert jól otthagyta a szarban Eddie-t, mégsem vártam tőle mást. Az írónő tökéletesen elhelyezte őt a történetben, és általa megmutatta azt, amit a sorozatban nem láttunk, hogy miért is tekintenek úgy Eddie.-re, mint a gonosz fiára, miért nem ad neki esélyt a város, és miért közösítik ki, még akkor is, ha alapvetően csak túl akarja élni a középiskolát, és menedéket nyújtani azok számára, akiknek szüksége van rá. Al megjelenése miatt hangsúlyosabb a bűnözés, az ahogy Eddie kapcsolatba kerül a fűvel, és a különböző bogyókkal, amik majd a sorozatban szerepet kap Chrissy. Ugyanakkor a múltja az, ami formálja őt, mi már csak egy kész karaktert láttunk, akinek vannak hibái, de nem ezek határozzák meg őt. A kötet megmutatja azt, amit a sorozat nem, kapcsolatokat alakít ki, lefekteti az alapokat és egy olyan közeget varázsol, ami tökéletesen illik a Stranger Things világába. Új karakterek, régi ismerősök bukkannak fel, de egy biztos, hogy Eddie Munson ott van azok számára, akik képesek meglátni benne az embert, azt a "hőst", aki menedéket nyújt a bajbajutottaknak. Habár én soha nem voltam D&D játékos, és Hellfire Club tag sem, mégis jó lett volna, ha van valaki, akire lehet támaszkodni, és Eddie egy ilyen figura. Ha szereted a Stranger Thingst, és rád is hatással volt Eddie, akkor ne hagyd ki a Menekülés Hawkinsból c. regényt. Nemcsak hitelesen nyújt betekintést Eddie múltjába, de sok kérdésre is választ ad a sorozattal kapcsolatban. Hogy került Wayne lakókocsijába, mi történt a szüleivel, vagy csak arra, hogy miért is tekint rá Hawkins városa kívülállónak.

" - A pokolba azzal, hogy ezek mit gondolnak rólad! - mondja olyan hangosan, ahogyan még soha nem hallottam beszélni. - Nem élheted le az életedet úgy, hogy azon rágod magad, mások szerint milyennek kellene lenned. Mindig is meg fognak próbálni beskatulyázni; jó és rossz, hős és gonosztevő. Szar alak meg jótét lélek. Az emberek nem erre születtek; egészen addig kitörhetünk a skatulyákból, míg a föld alá nem kerülünk. Te vagy az egyetlen, aki tényleg tudja, ki vagy. Úgyhogy állj le azzal, hogy iparkodsz belepasszolni valamelyik skatulyájukba, és simán csak légy önmagad!"

" - Azért szeretem ezt a típusú zenét, mert a szomorúságról szól, meg arról, amilyen szar az élet. És a dolgok tényleg szomorúak, az élet meg csakugyan szar. Ez a zene hiteles. Ellenben történeteket is mesél. Kalandokra csábít, elrepít egy másik világba, ahol mondjuk démonokat győzünk le. Elmerít a pokol bugyraiban. Anyám zenéje ablakot nyitott a világra. Azt hiszem, emiatt az enyém meg elteleportál egy másikba."

" - Ne hagyd magad beskatulyázni azáltal, hogy a szabályok szerint milyennek kellene lenned; abból sosem sül ki semmi jó. Azt csináld, amiről úgy gondolod, hogy a legszórakoztatóbb lesz!"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)