Ali Hazelwood: Mate - A társ (A menyasszony 2.)

"Szeretnék kimenni, lenyelni egy tarajos sült és megvárni, hogy a belső vérzés végezzen velem."

*

Serena Paris árva, falkanélküli és egyedülálló. Az első hibridként a fajok közötti évszázados szakadékot kellett volna meggyógyítania. Ehelyett célponttá vált, a vérfarkasok, vámpírok és emberek közötti könyörtelen politikai machinációk áldozatává. Mivel ellenségei egyre közelednek hozzá, csak egy lehetősége maradt – ha a férfi akarja őt. 

Az északnyugati falka alfájaként Koen Alexander engedelmességet parancsol. A tekintélye annyira abszolút, hogy csak egy bolond veszélyeztetné a párját. Nem számít, ha Serena nem viszonozza az érzéseit, semmi sem akadályozza meg abban, hogy biztonságban tartsa. 

De nem a hataloméhes vámpírok és a vérfarkasok az egyetlen fenyegetés, amely Serenát üldözi. Előbb-utóbb a múltja is utoléri – és talán Koen az egyetlen, aki megóvhatja a teljes megsemmisüléstől…

"A lány tökéletes társ lenne egy alfa számára."

Ali Hazelwood Bride-ja az egyik kedvenc vérfarkasos történetem, emiatt nagyon kíváncsi voltam a Mate-re, ami a már ismert Serena és Koen története. Nagyon elfogult vagyok az írónő regényeivel szemben, hiszen imádom a STEM világait, a vérfarkasos sztorija meg emellé paranormális is. Eddig még egyik történetében sem csalódtam, és a Mate is csak azt mutatta meg, hogy miért is szeretem annyira Ali munkásságát, és azt, hogy a Bride világa korántsem lett lezárva Misery és Lowe történetével. Nagyon örülök, hogy megszületett a Mate, mert legalább annyira imádtam, mint az elődjét.

Egy újabb grumpy x sunshine párost kapunk, azzal a különbséggel, hogy míg az egyikőjük vérfarkas, addig a másik hibrid, és olyan fincsiség is felüti a fejét, mint a társ fogalma. Természetesen forced proxmity egy jó kis paranormalitással megspékelve. Végig érződik a regényen, hogy vérfarkasok a karakterei, hiszen erdőben játszódik, körbe vagyunk véve a természettel, Koen falkája élvezi a figyelmet, és Serena ebbe csöppen bele. Mint minden Ali Hazelwood regény, így a Mate is eleinte esetlen, de én imádtam érte! Kellett az, hogy haladjunk és jobban megismerjük a karaktereket, a kialakult kapcsolatokat, a falka törvényeit, azokat a szent szabályokat, amiket nem szegnek meg a vérfarkasok, és hatalmas szükség volt arra, hogy Serena megtalálja önmagát, hiszen jóval több annál, mint az első ismert ember-vérfarkas hibrid! Olvasás közben végig azt éreztem, hogy én is ott vagyok a falkával, ott vagyunk a háttérben, amikor Serena tüzel, amikor Koen marcangolja önmagát, még akkor is, ha ezt nem látványosan teszi, és ott voltam akkor is, amikor nem olvastam a kötetet, mert nem tudtam elszakadni a világától, és nem is akartam. Azt érzem, hogy habár megadta nekünk azt az írónő, amire vágytunk, mégsem elég ebből a világból, és szívem szerint már most kezdeném a nem létező következő részt. Vérfarkas rajongóként igazi must have olvasmány, ami nem épül klisékre, és tele van fenyegetéssel és ki nem mondott érzelmek hadával.

A kötet érdekessége, hogy most a vámpírok, mint csak háttérszereplők vannak jelen, és néhány elenyésző támadáson kívül a vérfarkasoké a terep. Nemcsak a hierarchiájukat mutatja meg, hanem azt is, hogy számukra a társ fogalma mennyivel többet jelent, mint nekünk embereknek. A társ fogalma alapjaiban rendezi át a történet lényét, és mutatja meg, hogy küzdeni lehet ellene, de győzni nem. A kötet minden egyes pórusában ott motoszkál, és addig nem enged, amikor el nem éri azt, amit akar.

Koen nem az a tipikus férfi hős, ám mégis tökéletesen illik Ali férfijai közé. Nehezen mutatja ki az érzelmeit, megfontolt, és olyan mélységekig képes elrepíteni, ami nem feltétlenül jellemző a tipikus romantikus hősökre. A vérfarkas léte, az hogy alfa alapjaiban határozza meg a hierarchiában elfoglalt helyét, a kötelességeit, és azt, hogy mit engedhet meg magának, és mi az amiről le kell mondania.

Az egyéni vágyak és egy jól megalapozott rendszer működését állítja szembe egymással az írónő. Választás elé állítja Koent, de Serenát is, akinek a múltja végre napfényre derül, és sokkal jobban megismerhetjük őt, mint a Bride-ban. A történet egésze alatt keresi a válaszokat arra, hogy ki ő, és nem egy helyen változik az ezzel kapcsolatos diagnózis, de az az egy biztos, hogy ő Koen társa, még ha az elején nem is akar az lenni.

Ami magát a cselekményt illeti végig izgalmas, vannak benne veszélyek is, de leginkább a falka kerül előtérbe, Serena múltja, a vérfarkasok, és egy olyan jelen, amiben minden nap képlékeny. Azt éreztem olvasás közben, hogy behúz magába a regény, és nem ereszt. Belém marta a fogát, és addig nem hagyta, hogy döntsek, amíg az utolsó mondatokat el nem olvastam. 

Egy olyan paranormális történetet kaptam a Mate-tel, amiben nemcsak a STEM elemek jelennek meg Ali sajátos humorával, hanem paranormálisak is. Ezek hol erősebbek, hol gyengébbek, de azt biztos, hogy végig éreztetik a jelenlétüket. Szerettem a Mate-ben a found familyt, az összetartozás érzését, azt, hogy végre Serena is megkapta a jól megérdemelt kötetét, és azt, ahogy lépésről-lépésre lebontotta előttünk Koent, és megmutatta, hogy mi rejlik az alfa alatt, hogy ki is ő, ha nem a falkájának a vezére. A grumpy x sunshine páros teljes mértékben meggyőzött, imádtam a vérfarkas anatómiára irányuló részeket, a két főszereplő fokozatos egymásra találását, a társ fogalmat, ami már az elejétől ott lebeg a fejük felett, és csak arra várt, hogy ki tudjon teljesedni. Ennél jobb második részt álmodni sem mertem volna, és nem lehetek eléggé hálás Ali Hazelwoodnak, hogy megírta és valóra váltotta az álmomat. Ha egy olyan paranormális történetet keresel, amiben a vérfarkasok a hangsúlyosak, found family és nagyon nehéz ellenállni a falka hívó szavának, akkor Ali Hazelwood Mate-je a neked való regény. Ha pedig olvastad a Bride-ot, nem is kérdés, hogy A társ csak rád vár!

"Azon tűnődöm, miért tartott egészen eddig a pillanatig, hogy rájöjjek, hogy ő végig így mondta, hogy Szeretlek!"

"A kötelességeinek a falkája és a társa felé ketté kellene szakítania. És mégsem érezte még magát soha annyira teljesnek, mint most."

" - Amikor azt mondom, hogy minden újra megtennék, arra is gondoltam, hogy újra átélném azt, amit ő tett, ha az elvezet engem hozzád."

"Szemérmetlen. Mocskos. Felháborító. Buja, a lehető legjobb módon. Ezek a szavak jutnak a férfi eszében."

"A lányt neki szánták, de nem is lehetnének lehetetlenebbek."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)