Micalea Smeltzer: The Resurrection of Wildflowers - A vadvirágok feltámadása (Vadvirág 2.)

"Eltartott egy ideig, amíg megtanultam, hogy időnként nem számít, mennyire mélyen, vagy mennyire erősen szeretsz valakit vagy valamit, akkor is el kell engedned. Nem menthetsz meg egy süllyedő hajót."

*

Lucy Score és Colleen Hoover rajongóinak szól ez a szívszorító modern romantikus történet egy fájdalmas múltú fiatal nőről, aki beleszeret a szomszéd egyedülálló apába. 

Thayer mindent elveszített. De én magamat vesztettem el. 

Thayer szíve menthetetlenül összetört. Az én életem visszafordíthatatlanul megváltozott. Ezért hagytam el. Új életet kezdtem. De soha nem felejtettem el. Hat éve találkoztam utoljára Thayer Holmes-szal. Kénytelen voltam visszatérni a szülővárosomba, ez pedig azt jelenti, hogy muszáj keményen szembenéznem a múltunkkal, és feldolgozni a válásom mellékhatásait. Most ott tartok, ahol ő, amikor megismerkedtünk: az újrakezdésnél. Többé nem titkolunk el semmit egymás elől. Nem minden szerelem kap második esélyt, de talán mi kivételt képezünk. De az is lehet, hogy nem.

"A szeretteink soha nem hagynak el minket igazán, amíg emlékszünk rájuk. Akkor is, ha fáj, akkor is, ha elviselhetetlennek tűnik a kín: emlékeznünk kell."

Az első rész nagyon tetszett, emiatt nem volt kérdéses, hogy szeretném e olvasni a folytatást. Ha a kezedbe vetted már a The Confidence of Wildflowers - A vadvirágok magabiztossága c. kötetet, akkor egyetértesz abban, hogy szomjaztuk a második részt, azt hogy újra Salem és Thayer életének a részesei lehessünk. A vadvirágok feltámadása évekkel az első kötet után játszódik, évekkel Forest halála után, és emiatt az elején nagyon fájdlmas.

Salem és Thayer története nagyon megérintett, már csak azért is, mert olyan sorsszerű az egymásra találásuk, age gap romance, ami mostanában hatalmas kedvencem, és ha titkolom is, de a második esély szerelmek a gyengéim. Salem és Thayer szerelme valamit mélyen legbelül megérintett bennem, és nem is lehetnék ezért hálásabb nekik. A szívem egy egészen apró darabját elrabolták, amit már szerintem sosem fogok visszakapni. A vadvirágok magabiztossága után úgy érzem, hogy kellett A vadvirágok feltámadása, hogy ne csak a történet legyen kerek, hanem én is, hiszen az első rész darabokra tört, és csak Salem és Thayer egymásra találása tudta beforrasztani a hegeket. Viszont emiatt nehéz is volt olvasni a történetet, hiszen vannak benne keményebb, veszteséggel teli részek, ami miatt azt érzem, hogy darabokra törtem. Micalea Smeltzer nem egyszer tört össze, de úgy néz ki, hogy mindig sikerül neki újra összeraknia a darabjaimat. Nagyon imádtam ezt a duológiát, még akkor is, ha ebben a részben sem adta ingyen a boldogságot, s mind Salemnek, s mind Thayernek rendesen meg kellett küzdenie érte. Azt érzem, hogy az első rész óta hatalmas fejlődésen mentek keresztül, de ahhoz, hogy eljuthassunk oda, ahol most vagyunk, bizony kellettek a veszteségek és azok a tragédiák, amik alakították a jellemüket.

Már Salem sem az a fiatal lány, aki volt, hanem egy olyan nő, aki a legnagyobb veszteséget is képes legyőzni, és megmutatni, hogy milyen fából is faragták. Thayer, mint karakter összetört, de közben utána össze is rakott. Sokkal érzelmesebb és sokkal mélyebb, mint A vadvirágok magabiztossága. Thayer eddig is kedvencem volt, de ezután még inkább a szerelmese lettem, mert hölgyeim ilyen egy igazi férfi.

Egy igazi hullámvasút a kötet olvasása, hiszen hol nevetsz, hol sírsz. Hol boldog vagy, hol pedig szomorú. Hol úgy érzed, hogy már a hátad mögött vannak a nehézségek, hol pedig azt, hogy a java csak ezután következik. Micalea Smeltzer úgy játszadozott velem, mint macska a prédájával, és eközben azt is megmutatta, hogy mire is képes a veszteség érzése.

Míg az első részben Thayer morcos, addig ebben szinte rá sem lehet ismerni. (A morcos, és a boldog Thayer is nagyon bejön, csak hogy elkerüljük a félreértéseket.:D) Összetörte az élet és Forrest tragédiája, mégsem adta fel, és amikor lehetőség adódott megmutatta, igenis tud harcolni, és elérni a célját. Teljesen más volt a karaktere ebben a részben, és teljesen más képet festett magáról, mint A vadvirágok magabiztosságában.

Akárcsak Thayer, Salem sem az, mint aki volt. Neki nagyon jót tett az idő és a távolság. Egy kész, felnőtt nő váltja át a tinilány helyét, aki felelősségteljes, tudatos és gondoskodó. Megérett Thayerhez, és Thayer is Salemhez. Dacára az age gapnek, szerintem nagyon jó párost alkotnak, és nagyon kellett a lelkemnek ez a kötet. Feláldozott és megmutatta, hogy sosem késő újrakezdeni, és élni az életet. Mindig van helye a boldogságnak, még a legnagyobb veszteségek után is, főleg akkor, ha már belénk rúgott az élet és kisöpörte a talajt a lábunk alól.

A sok szomorúság ellenére vidámság, boldog pillanatok és szívmelengető részek is helyet kaptak, amik miatt még inkább szeretem ezt a történetet. Ugyanakkor fájt is olvasni, hiszen Forrest végig hiányzott, és tátongó űrt hagyott maga után. Jelen pillanatban egy kicsit utálom miatta az írónőt, mert neki nem lett volna szabadott meghalnia, és mégis... A vadvirágok feltámadása elsősorban a romantikus irodalom kedvelőinek kedvez, hiszen sokkal kevésbé tör össze, mint A vadvirágok magabiztossága. A Vadvirágok duett első része után fel voltam készülve a legrosszabbra, de szerencsére egy kevésbé sokkoló második részt kaptam. A történet Salem és Thayer kapcsolatának alakulását követi, miközben a múlt fájdalmait, és a jövő reményeit próbálják feldolgozni. A vadvirágok feltámadása tele van reménnyel, egy szebb és teljesebb jövő képével, és egy cserfes kislánnyal, aki minden pillanatot képes felvidítani, és akin már most látszik, hogy egy igazi egyéniség. Elsősorban azoknak ajánlanám ezt a könyvet, akik szerették az első részt, és akik készek egy olyan könyvbe belekezdeni, ami mentes a drámáktól, de cserébe mély és érzelmes. A fő hangsúlyt a karakterek fejlődésére és a belső egyensúlyra helyezi az írónő, amely végig alakítja a kötet hangulatát.

"Nem könnyű egy szülőnek elveszíteni a gyerekét. 

Seda kinyújtja apró kezét, és Thayer arcához érinti. 

- Nem baj. Majd én segítek neked."

"Ha van valami az életben, amit mindannyian megérdemlünk, az az, hogy szeressünk, és minket is szeressenek."

"Néha nehéz felfognom, hogy bármire képes vagyok, amit eltervezek. Sokáig voltam elveszett. Nem tudtam, hogy mit akarok, vagy mi akarok lenni, és e miatt a bizonytalanság miatt kezdtem azt hinni, hogy talán nem vagyok elég jó, vagy elég okos. Azt hiszem, hogy én lettem saját magam legrosszabb kritikusa."

" - Mindannyian csinálunk gubancokat, Salem. Az számít, ahogyan kibogozzuk őket."

" - Az élet túl rövid ahhoz, hogy állandóan a múlton rágódjunk vagy azon, mi lett volna, ha… Itt van nekünk ez - mutat körbe. - Az itt és most."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Sophie Lark: There Is No Devil - Nincs ördög (Bűnösök 2.)

"Az alattunk lévő sziklának csapódó hullámok hangja ébreszt fel."

*

Ha ​ő nem ölhette meg, még nem azt jelenti, hogy az ellensége sem fogja. 

Cole és Mara kapcsolata odáig jutott, hogy már mindkettőjüket felemészti. A szobrász és gyilkos Cole olyan érzelmi mélységben sodródik, amiben még sosem volt része, míg Mara, aki nem fél Cole sötét énjétől, kivirul és sikeres művésszé válik, lerázza magáról ifjúkori traumáját, hogy végre a sikert hajszolhassa. 

Életükben először mindketten talán tényleg…boldogok. 

De a múlt árnyéka messzire elér… 

Alastor Shaw az Öböl Fenevadja, egy őrült gyilkos, aki valamikor még abban reménykedett, hogy megosztja Cole-lal a vadászterületét. Sosem üldözték ugyanazt a zsákmányt…addig az éjszakáig, amikor mindketten megpillantották Mara Eldritchet. És most, amikor Shaw rádöbben, hogy a hidegszívű Cole beleszeretett a lányba, akit egykor mindketten célba vettek, úgy dönt, hogy tönkreteszi Cole-t, és ehhez Mara lesz az eszköze és a játékszere. 

Cole mindent elkövet, hogy megvédje Marát, többek között olyan erőssé teszi, hogy a lány is meg tudja védeni önmagát. És hamarosan rájön, hogy egyre mélyebbre csalogatja a lányt az erőszakba, aminek elkövetésére Mara sosem hitte magát képesnek. Shaw nem hagy fel a vadászattal. És Cole szerelmes lángolása sem hagy alább. Amikor eljön Mara számára az idő, hogy cselekedjen, vajon készen áll-e arra, amit meg kell tennie?

"Nem akarok egy lenni a sok elcseszett, apakomplexusos nő közül.

De az a helyzet, hogy isteni, ha van egy apucim."

A There Is No Devil - Nincs ördög a Bűnösök duológia befejező része, amely sokkal sötétebb és véresebb, mint az első rész. Azt érzem olvasás után, hogy az írónő nagyon lemerült a sötétség bugyraiba, és nem engedett minket lélegzethez jutni, viszont én nagyon szerettem ezt a sötétebb oldalát Sophie Larknak. A Nincs ördög egy nem mindennapi dark romance, és nem is igazán azért dark, mert birtokló a férfi karakter, hanem azért, mert olyan témákhoz nyúl. A kötet mélyebb betekintést ad a karakterek fejlődésébe, és a történet sötétebb aspektusaiba is. Sophie Lark rajongóknak igazi csemege ez a regény, akárcsak a duológia első része.

Annyira kaotikus volt, meghökkentő egyes részeknél ez a kötet, mégis meglehetősen szórakoztató, és a halál végig ott kísértett a sorok között. Nem hagyta, hogy egy percre is megfeledkezz a jelenlétéről, és arról, hogy ebben a részben már csak egy ember maradhat életben Mara és Shaw közül. Csak az egyikük fogja túlélni a találkozást, és csak egy valaki lesz, aki végül diadalmaskodik, és levadássza a prédáját. Az emiatt kialakult feszültség és nyomás végig érződik a köteten, és végig ott kukucskált Damoklész karja a háttérben, és várta, hogy mikor lesz szükség rá. Azt érzem, hogy hiába nagyon rövid a kötet, mégis annyi ereje van, és annyi minden történik benne. Talán ez az a dark romance, ami vízválasztó lehet, és ami megmutatja, hogy ez a műfaj valóban neked való e. Nem egy felemelő olvasmány, hiszen a halál végig a nyomában jár, de közben meg olyan jól ki is egészíti a művészettel és az alkotás szabadságával. Emiatt kicsit elvont, mégis érthető, és tele van félelemmel. a sötét múlt megismerésével, és egy nagyszabású tervvel, ami örökre képes lenne megváltoztatni Marát. Nekem már az első rész, a There Are No Saints is tetszett, viszont a There Is No Devil az igazi fénypontja a duológiának.

Nagy hangsúlyt fektet az írónő Marára ebben a részben, a múltjára, arra hogy megmutassa nekünk, hogy honnan indult, és milyen utat járt be addig, amíg levette Cole-t a leleményességével és talpraesettségével a lábáról. Feszült, nyomasztó és sötét a hangulata, de a kötetben szereplő zenék és illusztrációk hol ellensúlyozzák ezt, hol pedig ráerősítenek. Nagyon örülök, hogy ebben a részben már mi magyar olvasók is részesülhettünk abban az örömben, hogy benne vannak az illusztrációk!!

Sophie Lark stílusa ezúttal is gördülékeny, friss, és a legváratlanabb pillanatokban hozza be a sötétséget a történetbe. Végig érződik a kiélezett helyzet, és annyira összetettek és mélyek a karakterei, hogy élvezet volt elveszni ebben a mocskos világban. Tetszett benne, hogy habár Marán van a fő hangsúly, azért Cole kezét sem engedte el teljesen és megmutatta, hogy ő is képes változni, képes arra, hogy ne mániákusan, hanem saját magához mérten reagáljon az események láncolatára.

A There Is No Devil egy őrült kötet, ami nem való mindenkinek. Nemcsak Mara, hanem Cole is kilép az otthonos közegből, Mara megtapasztalja, hogy milyen az, ha törődnek vele, Cole pedig rájön, hogy az üresség érzése nem más, mint gyötredelem, és az emberi elmeállapot valósága. Ketten jól kiegészítik egymást, és megmutatják, hogy milyen, ha együtt erősek, nem pedig külön-külön. 

Olyan befejezést kaptam, amit Mara és Cole megérdemelt. Édes volt a beteljesülés, és a bűnös élvezet, amit az utolsó néhány fejezet adott. Nagyon szerettem az első részt, emiatt kicsit féltem ettől a másodiktól, de az a helyzet, hogy nem kellett volna, mert erős volt, vehemens, tele veszéllyel és tökéletesen illett Mara és Cole helyzetéhez. Imádtam elmerülni a mocskos múltban, és látni, ahogy a kapcsolatuk alakult. Vannak benne spicy részek, fülledt atmoszféra és megannyi pikáns jelenet.

Nagyon sok választ kapunk ebben a részben, és már nagyjából a kötet felénél rendeződik Mara és Cole harca. Onnantól a préda és a vadász szála veszi fel a fonalat, és tart minket rettegésben. A művészvilág és a gyilkosságok jól kiegészítik a feszült hangulatot, és nem egy helyen adnak kellő lezárást. A történet vége nagyon sorsszerű, ugyanakkor még ott sem engedi az írónő, hogy előre igyunk a medve bőrére, és megmutatja, hogy tud még meglepetéseket okozni. Személy szerint nekem nagy kedvencem lett ez a duológia, és alig várom, hogy még olvashassak az írónőtől. Mara a szemünk előtt virágzott ki, nyílt meg és vált azzá a Marává, akinek mindig is lennie kellett volna. A múltjába betekintő fejezetek mélyen érintettek, de nem bánom, hogy Sophie Lark ennyire mélyre ásott, és ennyi fájdalmat okozott. Tele van erővel, veszélyes helyzetekkel, egy mindent megváltoztató tervvel és két mesterelmével, akik egymással versenyezve törnek előre a csúcsra. Összességében nekem nagyon tetszett a művészet és a gyilkosság párhuzama és az, hogy nem húzta el az írónő a történetet, hanem tömören, mégis mélyen tárta elénk a mondanivalóját. Ha egy olyan dark romance sorozatot keresel, ami gyorsan olvasható és tele van mély és sötét gondolatokkal, akkor Sophie Lark Bűnösök duológiája neked való!

" - Miért kell neked mindenhez zene? - kérdezi. 

- Mert a zenétől minden jobb lesz – lépek be a vízsugár alá."

"Ha az ördög kuncog, valaki, valahol óriási hibát követ el éppen."

"Talán még arra is szükség van, hogy valaki higgyen bennünk ahhoz, hogy hihessünk saját magunkban."

"És ott állok a szakadék egyik szélén. Marának mellém kell állnia. Csak így lehetünk valóban egy pár."

" - Semmi baj, Mara. Mindig jobb, ha kimondjuk az igazságot. A világnak hazudhatsz, de magadnak soha."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Lauren Roberts: Reckless - A vakmerő (Hatalom nélkül 2.)

 

"A folyosók kísértetiesen üresek ezen az órán."

*

Ilya a széthullás szélén áll… 

Miután túlélte a Purgáló Próbatételeket, az Átlagosnak született Paedyn Gray megölte a Királyt, és új lökést adott az Ellenállásnak. Most pedig menekülnie kell a fiú elől, akinek legszívesebben a karjába vetné magát. 

Kai, Ilya Végrehajtója hűségesen szolgálja immár királlyá koronázott fivérét, Kittet. A Tűzpuszta gyilkos sivatagában és Dor ellenséges városának sikátoraiban kutat az egyetlen ember után, akit szíve szerint nem szeretne elkapni. Ám az Elitek nélküli szomszédos birodalomban szerepet cserél vad és vadász, és megkezdődik a halálos küzdelem vágy és kötelesség között.

" - Akkor én azzal töltöm majd az életemet, hogy rád vadászok - felelem halkan. - Téged kereslek az árnyak között. Veled harcolok az utcán. Veled táncolok álmomban. Mert csak úgy tudok nélküled élni, ha tudom, hogy te is életben vagy."

Ki volt az, aki majdnem végig idióta vigyorral a képén olvasta végig a Reckless - A vakmerő c. kötetet Kai Azer miatt? Igen, én voltam az, bűnös vagyok minden vádban. De mit tehettem volna, ha egyszerűen annyira jó a történet, és imádtam minden egyes Kai Azer gondolatot?? 

Excuse me? Mégis mi volt ez, és hol van a következő könyv? Kifacsarta a lelkem, és bevágta a sarokba. Ha azt hitted, hogy a Powerless - Hatalom nélkül az erő, akkor a Reckless - A vakmerő a szíve ennek a sorozatnak. Sokkal mélyebb és fájdalmasabb, mint a sorozat első része, és már értem, hogy miért ilyen rövid. Ha ennél hosszabb lett volna egy darabja nem maradt volna a lelkemnek. Egyszerűen csodálatos volt, és imádom Lauren Robertset azért, ahogy sanyargatja a karaktereit, és általa engem is. A kötet ott folytatja, ahol a Powerless véget ért, és én próbáltam húzni az olvasást, hogy tovább tartson, de egyszerűen túl erős volt a húzóerő, és olyan hatással volt rám, hogy nehezen tudtam másra gondolni, mint Paedyn és Kai. Paedyn Gray és Kai Azer kapcsolatának alakulásának lehetünk a szemtanúi ebben a kötetben, ahogy a gyűlölet átalakul nyers érzelmekké, aztán jól megforgatja bennünk a kést, és megmutatja, hogy tud még meglepetéseket tartogatni az írónő, és már megint úgy zárta le a cselekményt, hogy legszívesebben a falhoz vágtam volna, és beültem volna a sarokba sírni. Megannyi érzelmet váltott ki belőlem, és végig imádtam. Nagyon erős, és szerintem sokkal jobb, mint az első rész. Itt már nem kell megismernünk a világot, a fennálló konfliktust, hiszen ismerjük, és koncentrálhatunk a mély érzelmekre, a döntésekre és arra az útra, ami oda vezet, hogy Paedyn visszatérjen, és újra a két herceg között álljon. 

Emellett az írónő olyan témákat boncolgat, mint politikai intrikák, személyes konfliktusok, belső vívódások, érzelmek és egy szoros és elválaszthatatlan kapocs, ami húzza Kait és Paet a másikhoz, és nem tudnak ez ellen mit tenni. Paedyn ebben a kötetben menekül a tettei elől, míg Kai üldözni, és egyre közelebb és közelebb kerül hozzá. Még mindig az enemies to lovers szál dominál, ami miatt nem tudom nem szeretni. Újra visszatérünk az alapokhoz, de olyan jó volt!! Ez a szál és a karakterek közötti dinamika alakítja a cselekményt, és mutatja meg, hogy még messze sincs vége Paedyn és Kai történetének.

A világfelépítés úgy gondolom, hogy továbbra is erős és dominál, különösen azok a részek, amikben Dor városában és a sivatagban járunk, hiszen itt kapunk az írónőtől részletes leírást, és tökéletesen illik a politikai és társadalmi feszültségek közé. A központi fókusz ezúttal az Átlagosokon van, én legalábbis úgy érzem, hogy ez a kötet ad egyfajta tágabb rávilágítást, és végre azt is megismerhetjük, hogy honnan jött Paedyn, nemcsak azt, hogy most ki is ő.

Már ahogy elkezdtem éreztem, hogy én ezt nagyon fogom szeretni. Imádtam olvasni, és a lelkem egy darabja a karakterekkel maradt. Az elején nem gondoltam volna, de a végére hivatalosan is ez lett a kedvenc részem, és a kedvenc Lauren Roberts könyvem. Pont arra volt szükségem, hogy ez a kötet megszorongassa a lelkemet, és megmutassa, hogy mennyi mindent tud kezdeni vele.

Végig drukkoltam Paedynnek, hogy sikerüljön elmenekülnie, és valahol máshol új életet kezdenie, ahol nem körözött bűnöző, ahol nem ő az ellenség, de emellett annak is drukkoltam, hogy Kai találja meg, és a paranccsal ellentétesen viselkedjen. Ez a kettősség végig jelen van, mind a menekülés és mind Kai belső harca az, hogy hiába szereti a lányt, mégis küldetése van, parancsa amit be kell tartania, és ami végig rányomja a bélyegét arra, hogy hogyan is irányul Paedynhez.

Maga a cselekmény eleinte lassabb lefolyású, de ahogy haladunk a kötetben úgy lesz egyre feszesebb a tempó, és egyre közelebb kerülünk oda, hogy ne csak Paedyn és Kai szemszögét láthassuk a hajsza során, hanem azt is, hogy mit gondolnak a másikkal való találkozásról, és hogy viszonyulnak egy-egy jelenethez. Bevallom én imádtam a dinamikát kettejük között, és jó volt elmerülni a gondolataikban. Kit fejezetei szépen kiegészítették Paedyn és Kai lelki tusáját, de Kit azért meglepett a végén rendesen.

A kötet a Powerless - Hatalom nélküllel ellentétben érzelmileg mély, és érződik a karakterek fejlődése, főleg Paedyn és Kai az, akiken látszik a változás, az hogy a legjobban őket formálta az események láncolata, és az, hogy az a végzetük, akit szeretniük kellene. Teljesen reménytelen a szerelmük, mégis annyi reménnyel tölt el. Érzelmileg úgy gondolom, hogy nagyon erős a kötet, és ebben rejlik az igazi ereje ennek a nagyszerű második résznek.

Összességében a Reckless - A vakmerő egy izgalmas, adrenalinbomba, ami érzelmileg is gazdag, de a cselekménye lassú lefolyású, és inkább az érzelmeken, Paedyn és Kai dinamikáján, na meg Kit parancsán van a hangsúly. Amikor felbukkantak Kit fejezetei bevallom elbizonytalanodtam, de ez is volt az írónő célja. Nagyon jól megoldotta a titokzatosságot, és a végére hagyta az igazi nagyágyút, a bombát, ami tönkretett, és nemcsak Kai-jal éreztette azt, hogy vérzik, hanem velünk is. Jelen pillanatban darabokban vagyok, és próbálom összeszedni magam de az a helyzet, hogy baromi nehéz. Kiütött az írónő, és nem bírok talpra állni. Ilyet nagyon régen csinált kötet, de örülök neki, mert a Reckless - A vakmerő, mint a címe is mutatja nem ismer félelmet. Ha szereted a lassú lefolyású romantasy történeteket, amiben el van "átkozva" a szerelmesek, és ahol valóban enemies to lovers a szerelmi szál, egy cseppnyi szerelmi háromszöggel megbolondítva, akkor ne hagyd ki Lauren Roberts Reckless - A vakmerő c. kötetét! Plusz pont, ha szereted a hosszú belső monológokat, és szereted ha kínoznak olvasás közben, mert akkor hagyd, hogy Paedyn és Kai szenvedjenek még egy kicsit a Recklessben. A harmadik kötet magyar megjelenéséig őszig várnunk kell, de muszáj tudnom, hogy mi lesz a szerelmesekkel, és muszáj látnom, hogy Kai Azer szíve nem hever darabokban.

"Ha lelkednek csak egyetlen darabkája sóvárog utánam, én az egész életemet azzal fogom tölteni, hogy megpróbálom kiérdemelni."

"Kétlem, hogy valaha is érezte volna magát ennyire szabadnak. Csak én és a körülöttünk lévő lelkek tudják, merre jár. Van valamiféle vigasz abban, ha az ember önként téved el, és elrejtőzik az élet elől."

"Kitt megváltozott. Mindketten megváltoztunk. Már nem tudom, hol ér véget a fivérem, és hol kezdődik a király."

"Őt látom magam előtt. Nem a Végrehajtót. Nem a számtalan álarcát, amelyet magára szokott ölteni. Csak őt. Gyűlölöm."

" - Áruld el, kedvesem, gyakran gondolsz rám? - A hangja suttogásnak hangzik, mintha a fülemhez nyomta volna a száját. Megborzongok, pontosan emlékszem az érzésre."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

K. A. Linde: Mágia a Magyalkönyvtárban (Tölgy és Magyal-ciklus 1.)

"Most vagy soha."

*

Van, ​ami legjobb, ha csak a képzeletünkben létezik. 

Tizenhárom évvel ezelőtt az árnyékból felbukkantak a szörnyek, és pusztító háborút robbantottak ki Kierse világában, amely csaknem teljes pusztuláshoz vezetett. Az a New York, amit a lány ismert, gyakorlatilag egyik napról a másikra összeomlott. 

A vérengzés nyomán megszületett a Szörnyegyezmény. Egyfajta fegyverszünet vette kezdetét. 

Ma éjjel azonban Kierse, ez a tehetséges, rettenthetetlen tolvaj, meg fogja szegni a megállapodást. Betör a Magyalkönyvtárba… mert nem tudja, hogy egy szörny lakik ott. 

A szörny vonzó, egyszerre igéző és rémisztő lény. De rögtön felismeri, ha tehetséggel találkozik. Innentől csak az a kérdés, milyen áron szerzi meg magának Kierse-t. 

Kierse veszélyes alkut köt a szörnnyel – ezzel a minden tekintetben páratlan teremtménnyel. Feláldozza a szabadságát. Felajánlja különleges képességeit. Együtt teszik kockára a jövőjüket. 

De ez a játszma évszázadokon át tart – és ha Kierse egyszer beszállt, onnantól nincs menekvés… Akkor is szeretni fogod a sötétséget, ha megtudtad, mit rejt?

"Ám Graves csak a legjobbat mutatta magából. Ahhoz, hogy valakit szeressenek, a legrosszabbat is meg kell mutatnia."

Nagyon sokféle véleményt olvastam a könyvről. Ezek között volt pozitív, illetve negatív is, viszont én nagyon imádtam. Kicsit olyan volt a hangulata, mint az Árnyvadász könyveknek, és emiatt nem tudtam nem szeretni. A Mágia a Magyalkönyvtárban egy Szépség és a Szörnyeteg retelling romantasy köntösben, ahol a kelta mondák is szerepet kapnak, továbbá egy alternatív New Yorkban játszódik, ahol szörnyek lepték el az utcákat, és egy törékeny béke akadályozza meg a szörnyek és az emberek közötti vérontást.

Rutinos romantasy olvasóként azt tudom mondani, hogy K. A. Linde nagyon tehetséges mesélő, és éltem-haltam minden egyes percéért. A történet egy betöréssel kezdődik egy könyvtárban, viszont ennél jóval többel ér véget. A főszereplő, Kierse egy olyan erős női karakter, aki keresi önmagát ebben a kötetben, aki nem fél semmitől, vakmerő, eszes és igazán tehetséges tolvaj. Mellette Graves eleinte egy talány, viszont ahogy haladunk a kötetben úgy lesz egyre érdekesebb és érdekesebb a karaktere. Az ő kettejük szövetségére épül fel a cselekmény, a lehetséges tolvajlásra, és a szörnyek által uralt világra. Amikor először hallottam erről a kötetről, arról, hogy az írónő egy olyan világot alkotott meg, ami hasonló a miénkhez, csupán szörnyektől hemzseg tudtam, hogy nekem ezt muszáj olvasni, mert nagyon nagy eséllyel szeretném, és ez szerencsére így is lett. Annyira izgalmas, akcióban gazdag és részletes a történet, hogy minden egyes információért baromi hálás voltam, és alig vártam, hogy Kierse és Graves jobban megismerjék egymást, hogy elkezdjen kialakulni közöttük a szövetség, és aztán alig vártam, hogy ez a szövetség valami egészen mássá alakuljon át.

Teljesen odáig vagyok az olyan könyvekért, amikben természetfeletti lények vannak, és valahol a Mágia a Magyalkönyvtárban kötetnek van egy erős 2010-es évek vibe-ja, de ne féljetek tőle, hiszen ezekben az években születtek a legjobb fantasyk, és K. A. Linde is ezeknek a köteteknek a hangulatát adja vissza. Én ekkor váltam igazán olvasóvá, és imádtam, hogy újra éreztem azt a varázst, ami miatt eleinte csak fantasyket olvastam az évek során.

A Mágia a Magyalkönyvtárban egy igazán izgalmas olvasmány, amely erős világfelépítéssel, és olyan karakterekkel dolgozik, akik erősek, rejtélyesek és sosem tudhatod, hogy mikor fognak valami újdonságot mutatni. Kierse és Graves engem már az elején meggyőzött, és az a helyzet, hogy már most akarom miattuk a folytatást, mert nekem szükségem van arra, hogy még többet tudjak meg erről a világról, a druidákról, a lidércekről és a kelta mondavilág elemeiről.

Egyáltalán nem éreztem klisésnek ezt a történetet, volt benne eredetiség, ugyanakkor örülök, hogy az alap egy Szépség és a Szörnyeteg, csak ebben a szépség egy belevaló, badass hősnő, és a Szörnyeteg csak a nevében az, közben meg egy billionaire romance férfi karakterre hajazó hős, aki először esik szerelembe, és aki tudja, hogy mit akar. Szerettem a Kierse és Graves között kialakuló dinamikát, és azt, hogy az írónő nem adja könnyen a boldogságot.

A világ lenyűgöző, engem mindenképp meggyőzött, sőt ha nem most olvasnám, hanem tiniként biztos vagyok benne, hogy ez lenne az a kötet, ami elindít a fantasy könyvek iránti imádatom útján, hiszen megvan benne minden, amit egy jó fantasy kötetben keresek. Az pedig már csak bónusz, hogy az írónő a sajátos elképzelései által csempészte bele a természetfeletti világot, és mutatta meg, hogy 2024-ben is lehet még ilyen könyveket írni, amik megérdemlik, hogy sokan olvassák őket.

Ebben a pörgős, akciódús történetben egy fiatal lányról olvashatsz, aki belecsöppen általa ismert világ egy teljesen új szögébe, ami tele van veszélyekkel, egy küldetéssel, egy férfival, aki megadja neki az esélyt a bizonyításra, és arra, hogy felfedezze ki is ő, vagy éppen mi, és kiaknázza a benne rejlő tehetséget, menedéket ad a számára, tetőt a feje fölé és olyan érzéseket, amiket eddig senki sem váltott ki Kierse-ből. Megmutatja neki, hogy a varázslat igenis létezik, még egy olyan világban is, ahol hemzsegnek a szörnyek. A rejtélyektől kezdve a szorongáson át minden van ebben a kötetben, ami nehezen letehetővé teszi.

Nagyon ajánlom azoknak, akik egy könnyen követhető, olvasmányos dark fantasyre vágynak. Nem titok, hogy elsősorban amiatt szerettem volna olvasni, mert gyönyörű ez a díszkiadás, és a polcomon szerettem volna tudni, de és itt fontos a de, nemcsak a külcsín szép, hanem bizony a belbecs is tartalmas, és teljes összhangban van a kinézet a tartalommal. Egy hatalmas kedvenc lett a kötet végére, és nemcsak azért, mert szörnyek vannak benne, hanem azért is, mert szépséget, vadállatias erőt és morally grey karakterek adott, akikért képtelen vagyok nem rajongani. Az ír folklór teljesen levett a lábamról, ha lehet akkor a következő részbe még többet szeretnék belőle, és igaz, hogy a romantika része szerintem annyira nem volt hangsúlyos, én mégis szeretném, ha a második részben ebből is többet és mélyebbet kapnék. Egy kezdődő reading slumpból húzott ki a Mágia a Magyalkönyvtárban, sőt a rossz hangulatomat is elűzte, és ennél nem is lehetnék hálásabb neki. Ha keresed a következő nagy, függőséget okozó fantasy sorozatodat, van egy jó hírem, mert megtaláltad! K. A. Linde egy nem mindennapi New Yorkot mutat be, egy nem hétköznapi hősnő oldalán, és az holtbiztos, hogy a férfi karakter sem hétköznapi. Ebben a kötetben nincs semmi hétköznapiság, sokkal inkább tündököl, és arra vár, hogy felfedezd magadnak!

"Graves előrebukott, homlokát a lány homlokához szorította. 

- Kismadaram!"

" - Nem vagyok törékeny virágszál, nem kell félnie. 

- Nem, maga körülbelül annyira törékeny, mint egy bomba."

"Mindketten hazugok, szörnyetegek és gyilkosok. 

Mindketten képesek a szerelemre, a nevetésre és az életre. 

Nem hősök. 

Nem gonosztevők. 

Csak mágiával megáldott és megvert emberek."

" - Tudod, mennyire szeretem a könyveket."

" - Te vagy a Magyalkirály. 

A férfi nagyot nyelt, mielőtt bólintott.

 - Te pedig az ökörszemem."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Carley Fortune: Ez a nyár más lesz

 

"A szemem elé tartottam a tenyeremet, hogy magamba szívhassam a látványt."

*

Ezen ​a nyáron végre betartják, amit ígértek egymásnak. 

Ezen a nyáron nem engednek a kísértésnek. 

Ez a nyár más lesz. 

Lucy minden évben elutazik Prince Edward-szigetére a legjobb barátnőjével, Bridgettel, hogy mélyet szippantson a friss tengerparti levegőből, annyi osztrigát egyen, amennyit csak bír, és újra belekóstolhasson kedvenc borába. Itt találkozik egy vonzó helybélivel, Felixszel, akivel a tengerparton, a magasló vörös sziklák és aranyló napsugarak alatt teljesen egymásba habarodnak. Kettejük között csak úgy izzik a levegő, ám amint Lucy megtudja, hogy a srác nem más, mint Bridget öccse, megfogadják, hogy sosem ismétlik meg azt a fülledt éjszakát. 

Persze könnyű ezt mondani, és ahogy minden évben eljön a nyaralás ideje a szigeten, rendre Felix ágyában kötnek ki. Lucy még soha nem érezte ilyen jól magát senkivel, de megfogadja, hogy a szíve nem lehet Felixé. A távolság mellett fontosabb okokból kifolyólag sem. 

Amikor azonban Bridget egy héttel az esküvője előtt hirtelen elmenekül Torontóból, Lucy otthagy csapot-papot, hogy kövesse barátnőjét menedékére, a szigetre. Két dologra kell figyelnie: először is át kell segítenie Bridgetet a válságán, másrészt pedig ezúttal tényleg ellen kell állnia az egyetlen pasinak, akinek sohasem tudott. Valami viszont megváltozott: Felix szikrázó tekintetét és kacér poénjait valami teljesen új váltja fel, és Lucy eltűnődik, vajon a szíve készen áll-e arra, ami már egy ideje megállíthatatlanul közeleg felé.

"Nem írtam üzenetet. Nem is kellett. 

Az ajándékom önmagában is azt üzente: gondolok rád. Ahogy az övé is."

Megtaláltam a tökéletes nyári olvasmányt, így neked már nem kell keresni! Az Ez a nyár más lesz Carley Fortune harmadik regénye, amiben egyesül a nyár, a nosztalgia és az újratalálkozás hármasa. Tökéletes romantikus könyv azoknak, akik egy olyan regényt vennének kézbe, amik az elszalasztott pillanatokról, barátságokról és mély érzelmekről szólnak. Ebben a kötetben Lucy és Felix 'right person wrong time' felállásban találkoznak, és a best friend's brother szerelmének lehetünk szemtanúi.

Van valami édes a legjobb barát testvére trope-ban, amitől kicsit tiltott lesz a románc, viszont pont ez kell ahhoz, hogy végig drukkolj a párosnak, és átéld az egész történetet. Nálam már nyert ügye van az írónőnek, hiszen a Minden elmúlt nyár és a Várlak a tónál regénye is hatalmas szerelem lett, emiatt kérdés sem volt, hogy az Ez a nyár más lesz is tetszeni fog. Az írónő nekem ír, imádom a stílusát, s hiába épülnek egy sémára a regényei (múlt-jelen váltakozása), mégsem tudom megunni a most és a múlt történései közötti időt, azt hogy minden részletet megtudjak. Ahogy szépen lassan adagolja az írónő a múlt darabkáit, úgy lesz egyre keserédesebb a jelen. Egy érzelmekkel teli történetet kaptam, a festői Kanada, azon belül is a Prince Edward-sziget elevenedik meg előttünk, és most már nemcsak Anne Shirley fog eszünkbe jutni róla, hanem bizony Felix és Lucy is. Az írónő úgy érzem, hogy sokkal több érzelmet pakolt bele a történetbe, mint az első két regényébe, és ez az a kötet, ami megmutatja, hogy ha a sors úgy akarja, akkor addig fogja a másikat az utadba sodorni, amíg nem veszed a jelzést, és nem lépsz a saját boldogságod elérése érdekében.

Ebben a kötetben is egy olyan szerelem bontakozik ki, amely egyszerre idézi meg a fiatalkori érzelmek naivitását és a felnőttkori döntések súlyát. Mindezt az írónő úgy oldotta meg, hogy egyszer a jelenben, a mostban játszódik a kötet, egyszer meg a múltban, és szépen adagolja azokat a fontos információkat, amik segítenek jobban megérteni a jelent. Itt halkan megjegyzem, hogy már az első fejezet után érezteti a kötet azt, hogy bizony nem lesz unalmas, és Felix felér bárkivel, akire eddig azt mondtad, hogy a nagybetűs férfi karakter.

A történet bonyodalma tökéletes illik az írónőhöz, hiszen a regény főhőse, Lucy évente egyszer elutazik a Prince Edward-szigetre a legjobb barátnőjével, Bridgettel. A sziget a pihenés, az elengedés, a nyári könnyedség és a fiatalság szimbólumává válik Lucy számára. Azonban egy nyári látogatás alkalmával Lucy egy szenvedélyes, de egyéjszakás kalandba bonyolódik egy idegennel, akiről kiderül, hogy Bridget öccse és tiltott terület.

Mondtam már, hogy mennyire imádom a tilott dolgokat? Innen indul a történet bonyodalma, hiszen a kettejük között kialakult érzelmek tiltottak, bűnös élvezet, amit még jobban fokoz a lebukás veszélye, a jól cselekedni akarás, és a Bridget iránti szeretet. Már a múlt első pilléreinél érződik a kapocs Lucy és Felix között, azok a bűnös, ám annál inkább élvezetes érzelmek. Ahogy haladunk előre ezek egyre jobban fokozódnak, és törnek a felszínre.

A múlt és jelen párhuzama nemcsak szépen kiegészíti a másikat, hanem végig sakkban is tart. Iszonyatosan kíváncsi voltam, hogy mi lesz Lucy és Felix sorsa, hogy mégis mit titkol Bridget, és mikor jön el az a pillanat, hogy a múlt nemcsak a múltban marad, hanem a jelen szerves része lesz. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem éltem át minden egyes érzelmet, és nem ültem izgatottan az irodában és számoltam a perceket, amíg újra a kezembe nem vehettem a kötetet.

A történetben több kérdés, illetve dilemma is szerepet kap. Egyfelől ott vannak az erős érzelmek, amik az idő előrehaladtával egyre erősödnek, egyre nehezebb kordában tartani őket, és félő, hogy idő előtt robbannak. Másfelől ott van a Bridget iránti hűség, a másikba vetett bizalom és a titoktartás, ami egyre nehezebb és nehezebb lesz. És pont ez a kötet erőssége is, hiszen a visszatérő találkozások és az érzelmek fokozódása tartja mozgásban a cselekményt.

Több gondolat is felüti a fejét olvasás közben. Többek között arra keressük a választ, hogy mi a fontosabb a barátság vagy a szerelem, és vajon létezik e olyan szerelem, ami miatt megéri feláldozni a barátságot, létezhet e olyan szituáció, amikor jól sülhet el. De az idő múlása vagy éppen a nosztalgia faktor is hatalmas szerepet kap. A visszautalások a múltba, az együtt töltött nyarakra és a közös pillanatokra csak még inkább rásegítenek, és minket is visszarepítenek a gondtalan nyarakra, ahol nem volt más dolgunk, mint jól érezni magunkat, és a pillanatnak élni. Emellett a második esély is megjelenik, még ha nem is a klasszikus módon. Felix és Lucy története egy olyan utazásra invitál, ahol nemcsak ők értékelik át a helyzetüket és a mély érzelmeiket, hanem te is. Olvasás közben szinte én is éreztem a sós levegőt, a napfényt, a tengerparti homokot a lábam alatt. Az írónő rendkívül ügyesen teremti meg a nyári hangulatot, ami tökéletes aláfestést ad a kibontakozó tiltott románcnak. Ha egy ízig-vérig nyári olvasmányra vágysz, ami tele van gazdag leírásokkal, szerethető karakterekkel és a Prince Edward-sziget varázsával, akkor semmiképp se hagyd ki Carley Fortune legújabb regényét, az Ez a nyár más lesz c. kötetet!

"Volt még ott egy hatalmas könyvespolc, amely így sem tudta magába fogadni Felix teljes gyűjteményét. Kötetek sorakoztak rendezett halmokban minden szabad felületen."

"A legszebb emlékeim közül jó párnak ez a gyönyörű, zöldellő földdarab a színhelye. 

És a legnagyobb hibáimnak is. 

De nem fogom megismételni őket. Ezúttal nem. Ez a nyár most más lesz."

"Sosem szorult rá. Tudom, hogy a világ minden kincsénél jobban szeret, de nincs rám szüksége úgy, ahogy nekem őrá. Kivéve most. A pokol mélyére is lemennék, ha a segítségemet kérné. Kizárt, hogy nemet mondjak."

"Elég feszültség van köztetek, hogy kivilágítson egy egész várost."

" - Soha nem kell bocsánatot kérned az érzéseid miatt, pláne nem tőlem. Jobb kiadni magadból."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Hannah Nicole Maehrer: A Gonosz Tanítványa (A Gonosz Asszisztense 2.)

"Teljesen átlagos nap volt, eltekintve attól, hogy nem A Gonosz teste lángokban állt."

*

AZ ​ALKALMAZOTTAK FIGYELMÉBE: Az utóbbi időben nyugtalanítóan megugrott a vidámság, a kedélyes viselkedés és az általános optimizmus szintje az irodában. Kérjük, hogy a lehető leghamarabb térjenek vissza a szokásos, baljós rémülethez. – Üdv, a menedzsment 

Evie Sage még sosem élvezte ennyire, hogy A Gonosz asszisztense lehet. Ki gondolta volna, hogy egy felháborítóan jóképű (de csitt, ez ront a hírnevén!) gonosz nagyúrnak dolgozni ilyen kielégítő érzés lehet? Persze a gaztevés fárasztó mulatság, a jók erői idegesítően kitartóak és a szóban forgó mogorva főnök… nos… épp házon kívül tartózkodik. Ám Rennedawn királyságát komoly baj fenyegeti, minden jel a katasztrófa felé mutat. Valami különös történik a birodalom mágiájával, ami sebezhetővé teszi A Gonosz kastélyát az ellenségeikkel, többek közt ősi nemezisével, Benedikt királlyal szemben. Vagyis, itt az ideje, hogy Evie szembenézzen élete legnagyobb kihívásával: megmentse A Gonosz rejtekhelyét, minden aljas ügyletét és talán (feltéve, hogy senki nem fog gyanút) az egész királyságot. Csak semmi pánik, Evie. 

Ehhez persze nem árt elsajátítani pár új képességet. Mint amilyen az árulás. Tőrforgatás. Szövetkezés az ellenséggel. Ráadásul ezek mind olyan… kéjesen szórakoztatóak. Mi történhet, ha A Gonosz asszisztense hirtelen készen áll arra, hogy A Gonosz tanítványa legyen?

"Úgy rendeltetett, hogy Evie Sage találkozzon veled, Trystan Maverine. Evie Sage arra teremtetett, hogy a veszted legyen, te pedig az övé."

Hogy én mennyire vártam ezt a folytatást!! Hannah Nicole Maehrer A Gonosz Asszisztense c. kötete hatalmas kedvencem lett, és az a helyzet, hogy ez A Gonosz Tanítványával sincs másképp. Szomjaztam az újabb Evie, Trystan és Kingsley részeket, és csak úgy repes a szívem, hiszen ez a második rész felért az elsőhöz, és most már hivatalos, hogy teljesen beleszerettem ebbe a remek sorozatba!

A Gonosz Tanítványa egy nagyon szórakoztató, és könnyed kikapcsolódást ígérő regény tele fantasy elemekkel és egy olyan főhőssel, aki a Gonosz mellett tevékenykedik, és aki a maga napsugaras, vidám megjelenésével tökéletesen kiegészíti a Gonosz komor, és sokszor rossz hírben álló Trystan személyét. A történet ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész abbamaradt. Már az elején jól bedob minket a mélyvízbe, és megmutatja, hogy milyen egy fergeteges második rész nyitó akkordja. Mindezt romantasy és humoros elemekkel toldja meg, ami miatt nagyon nehéz nem szeretni A Gonosz Tanítványát. Én teljes mértékben odáig vagyok érte, Kingsley a kötet csúcspontja, az a sarkalatos pont, aki miatt már megérte megismerni ezt a világot, és aki a sorozat igazi sztárja. Látszólag csak egy koronás béka, de ő jóval több ennél, és abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az írónő megmutatja, hogy miért, illetve a népszerűségén felbuzdulva egyre több Kingsley jelenetet kapunk, aminek én nagyon örülök. Kingsley for president!! (Ha valaki tudja hol tudom beszerezni a Kingsley plüsst sikítson!!)

A történet egyik legerősebb eleme a karakterfejlődés és az az út, amit a karakterek jártak be A Gonosz Asszisztense óta. Nemcsak Evie változott sokat, hanem bizony Trystan is, aki már nemcsak az a szívtelen Gonosz, mint akinek láttatni akarja magát. Ebben a részben rendesen levett a lábamról, és csoda, hogy nem estem ennél jobban bele.

Evie megmutatja, hogy mennyire bátor és mennyi minden rejlik benne. Olyan sokat változott az első rész óta, de ez a rész mindenképp a javára vált, és általa egy erősebb és bátrabb Evie mutatkozik meg a sorok között. A kialakult banter illetve fülledt levegő teljesen levett a lábamról, és azt érzem, hogy nem kaptam eleget belőlük. Csak úgy izzik a levegő Evie és Trystan között, a tanítvány és mestere között.

Evie és Trystan kapcsolata nagyon slow burn, és ez a lassúság szépen lassan kicsinál. Annyira lassan haladunk előre, hogy az valami hihetetlen, illetve nemcsak a levegőben van szexuális feszültség, hanem minden egyes olyan jelenetnél, ahol Evie és Trystan egy szobában tartózkodik. Csak úgy forr a levegő kettejük között, és amikor engednek a kísértésnek, akkor azt éreztem, hogy igen, végre megérkeztünk!!

A lassan kibontakozó romantikus kapcsolatra rá rak még egy lapáttal a grumpy x sunshine trope. A páros dinamikája eszméletlenül jó, teljesen levesznek a lábadról, és azt éreztetik olvasás közben, hogy figyelj oda minden egyes pillanatban, mert elég egyszer félrenézni és mire odapillantasz már nemcsak hogy forr a levegő, hanem bizony a tettek mezejére is lép!! Teljesen fangörcsöt kaptam ettől a kötettől, de egy pillanatig sem bánom, mert így teljes az élmény.

Szerettem a kötetben azt, hogy amíg Evie fejezetről fejezetre egyre erősebb lett, úgy Trystan fejezetről fejezetre egyre jobban megnyílt előttünk, és egyre többet mutatott meg önmagából. Abból, hogy ki is ő a Gonosz álarca mögött, ki az igazi Trystan. Trysan fokozatos megnyílása mély érzelmekkel ruházza fel a cselekményt, és megmutatja, hogy a legreménytelenebb szív is képes a szeretetre és a szerelemre.

Az írónő stílusa talán az egyik legnagyobb előnye a kötetnek, hiszen a könnyed és gördülékeny stílus keveredik a humorral. Szellemes párbeszédek és könnyed hangvétel oldja a feszültséget a legsötétebb pillanatokban is. Úgy tudnám a legjobban jellemezni Hannah Nicole Maehrer írását, mint romantikus vígjáték fantasy köntösben. Annyira egyedülálló és szerethető, amit az írónő csinál, hogy nem is tudnám mihez hasonlítani az élményt, amit A Gonosz Tanítványa ad. Nemcsak a főszereplők szerethetőek, hanem a mellékkarakterek is, akikért tűzbe tennéd a kezed, és akik legalább annyira a történet fénypontjai, mint maga az írói stílus, vagy az a banter és slow burn románc, ami Trystan és Evie között kialakult. Mindig is imádtam azokat a könyveket, amikben a férfi karakter titkolja még maga előtt is az érzelmeit, közben meg teljesen reménytelen eset, mert már bekövetkezett az, amitől a legjobban félt, mégis én ezért odáig vagyok. Trystan gyötrődése a lelke a kötetnek, ami miatt még szerethetőbb és még izgalmasabb a cselekmény. Ebben a részben kevesebb szerep jut a világra, de cserébe jó sok édes és még több megmosolyogtató pillanatot kapunk, amik teljes mértékben kárpótolnak érte. Összességében én imádtam, és nem érzem azt, hogy eleget kaptam volna. Nagyon szívesen olvastam volna még tovább, és most újrakezdődhet a visszaszámlálás, amíg a kezembe nem foghatom a sorozat harmadik kötetét. Ha szeretnél egy humoros, de dinamikusan fejlődő romantikus fantasyt olvasni, akkor ne hagyd ki Hannah Nicole Maehrer A Gonosz Tanítványa c. kötetét!!

" - Megtanítottad harapni? 

- A varangyoknak gyenge az állkapcsuk. Gyakorlásra volt szüksége. 

Miután meggyőződött róla, hogy barátja sértetlen, hagyta, hogy Kingsley felugorjon a vállára. 

- És erre hogy a bánatos békába jöttél rá? 

- Nehezen ment neki, amikor pitével etettem."

"Igen, felnőtt, de még mindig hitt a jóban, az emberekben, a varázslatban."

" - Ó, mennyire hiányoztak a vészjósló monológjaid, uram; a rémálmaim közel sem szereztek elegendő inspirációt a távollétedben."

"Evie félt, de már tudta: a félelem általában azt jelentette, hogy valami új, valami sorsfordító, valami gyaníthatóan jó küszöbén áll az ember. Soha többé nem riad vissza a félelemtől."

"Majd szólok, ha valóra válik."

"Ha valaha is úgy döntesz, hogy kinyitnád, melletted leszek. Nem kell hangosan felolvasnod, vagy ilyesmi. De ha nem szeretnéd egyedül megtenni…én ott leszek neked."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Baráth Viktória: A múlt kísértése - bővített, újrakiadás (A főnök 2.)

"Az ajkaimat megszínező vörös rúzst bámulom a tükörben, miközben jobb kezemmel végigsimítom a hajamat, hogy minden egyes tincs tökéletesen álljon."

*

A ​MÚLTBAN ELKÖVETETT HIBÁINK ÉLETÜNK VÉGÉIG KÍSÉRNEK? 

Ana Moreno élete darabjaira hullott, miután mindent és mindenkit elveszített, aki számára fontos volt. Az otthonát is kénytelen elhagyni. Az albuquerque-i alvilág királynője immár csak egy kis tijuanai kocsma tulajdonosa. Jóval szerényebben él, de ebben a nehéz helyzetben is megtalálta a boldogságot: új barátokat szerzett, jótékonykodik, és úgy tűnik, a magánéleti gondjai is megoldódni látszanak. Egy nap azonban betoppan hozzá egy rég nem látott ismerős. Ana csak úgy szabadulhat meg a múltja sötét árnyékától, ha elfogadja a férfi ajánlatát. Ehhez viszont kockára kell tennie a saját életét. 

Begyógyulhatnak valaha a fájó sebeink? Jóvátehetjük a múltban elkövetett bűneinket? Képesek vagyunk megbocsátani a megbocsáthatatlant? Hogyan léphetünk ki egy olyan világból, ami egykor az életünk része volt? 

A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt Baráth Viktória A főnök című regényének folytatásában Mexikóba visz minket, ahol a jót és a rosszat csak egy vékony határ választja el egymástól. Ezt a határt pedig nagyon könnyű átlépni.

" - Még mindig kibaszott szexi vagy, amikor így parancsolgatsz! - morogja."

Sokak nevében mondhatom azt, hogy amikor megszületett A főnök sokan új kedvencet avattak. Majd mikor kiolvastuk úgy éreztük, hogy maradt bennünk egy űr, egy rés, amit ki kell tölteni. Sokáig úgy nézett ki, hogy ez az űr nem lesz kitöltve, majd jött Viki A főnök 2-vel, és egy csapásra lezárt minden futó szálat, értelmet adott bizonyos részleteknek, és megadta azt az olvasóinak, amire szükségük van, amire szükségem volt.

Nem is tudom mit mondjak. Megszoktam már, hogy Viki regényei után alig jutok szóhoz, de A főnök 2. - A múlt kísértése után tényleg nincsenek szavaim. Meglepett, kétséget ébresztett bennem, sőt saját magamat is kétségbe vontam. Egyszerűen fenekestül felforgatta az életemet, és csak nézek ki a fejemből, hogy ez mégis mi a fészkes fene volt?! Megadta nekünk az áhított második részt, de olyan kemény, durva és brutális lett, hogy egyszerűen letaglózott. Maga a kötet nem valami hosszú, mégis a saját létezésemet is megkérdőjelezi. Egyáltalán nem hittem volna, de ezután még nagyobb űr tátong a szívemben, kaptam egy méltó folytatást, ami lezárja az eseményeket és megadja a kicsit sem happy endet, de hát erre van a harmadik rész, hogy boldog vége legyen, ugye? Olvasás közben nem egyszer ejtett ámulatba, vert át, és játszott az érzéseimmel. A múlt kísértése leigázott, majd meghódított. Imádom Vikit, és csak pislogok, milyen fékezhetetlen is a fantáziája. Maga a kötet idillien kezdődik, majd ahogy egyre haladunk úgy lesz egyre körmönfontabb és veszélyesebb. Sose higgy a szemednek, semmi sem az, aminek látszik. Mindent kérdőjelezz meg és ne higgy el semmit sem. Ezekkel az intő tanácsokkal kellett volna elkezdenem a regényt, hiszen képes arra, hogy kiürítse az agyadat olvasás közben, és aztán olyan információkkal töltse meg, amik aztán ledobnak téged az ágyról és a földhöz szegeznek.

Tudom, tisztába vagyok vele, hogy nagyon sokan drukkoltunk Ryannek, hogy élje túl. A második részben ez kiderül, hogy vajon életben van e, vagy sem. De hogy a regény ne maradjon férfi karakter nélkül a már megismert Oliver kerül képbe, aki ismerős lehet azoknak, akik olvasták az Igazság trilógiát. Amik ebben a trilógiában vannak, leginkább a harmadik részben, és kicsit hézagosnak találtuk őket, na azok most szépen kitöltődnek. Minden kérdésre megadja a választ. Abban egy percig sem kételkedtem, hogy nem így lesz. 

De a többi, az még mindig rejtély. Oliver személye felpezsdíti a cselekményt, értelmet ad neki, ugyanakkor engem össze is tört a jelenléte. Sajnáltam és most is sajnálom. Ha állást foglalnék, akkor az ő pártján állnék. A kialakult szerelmi háromszöget utáltam, nem tetszett, szenvedtem miatta, idegessé és stresszessé tett, és fenekestül felforgatott engem is, és a cselekményt is. Baráth Viki úgy játszadozik az érzelmekkel, mint ahogy más ember levegőt vesz. 

Csúnya játékot játszik, mégsem vártam volna mást tőle, hiszen más megszoktam, hogy szereti kínozni az olvasóit. De amit A múlt kísértése alatt csinált, az az eddigi legrosszabb "vicce". Nem is értem, hogy tudtam úgy elolvasni a kötetet, hogy nem vágtam a földhöz, és nem kezdtem el kiabálni, hogy nem, ezt nem teheti. De, igen megteheti. És meg is tette. Sőt tovább ment, nemcsak a karaktereket nem kíméli, de minket sem. Újból megmutatta, hogy milyen keserédes is tud lenni egy várva várt folytatás. 

De visszatérve a cselekményhez amikor már azt hittem, hogy nem tud több meglepetést okozni jött egy újabb csavar, egy új fordulat és minden eddigi gondolat 180 fokos fordulatot vett. Alapjaiban rengette meg a cselekményt, és adott neki egy új színezetet. 352 oldalon keresztül keményen megdolgoztat, reménnyel tölt el, majd úgy beléd mártja a kést, hogy csoda ha nem vérzel el. Nemcsak megforgatja benned, de mélyebbre is nyomja. Én mégis imádtam!! Tetszett, hogy ennyire kemény és kegyetlen.

Nem érdekelt, sem napszak, sem pedig az, hogy éppen enni kellene, mert beszippantott a kötet és nem engedett el. Megrengetett, szíven ütött és addig dolgoztatott, amíg el nem hittem, hogy lehet happy end a vége, majd még egyszer utoljára jól belém rúgott. Egyetlen egy negatívum van, az pedig Ana karaktere. Míg az első részben a kedvencem volt, addig a másodikban gyűlöltem. Nemcsak a tehetetlensége és tanácstalansága miatt, hanem a kis játszadozásai miatt is. Olivert viszont a kelleténél is jobban megkedveltem, remélem egy nap megkapja a méltó történetét. Összességében egy meglepően kegyetlen, mégis őszinte kötetet kaptam. Ahol már nem az elvesztésen, vagy az új szerelmen van a hangsúly, hanem a bűnön és az el nem engedésem. Minden tiszteletem Vikié, nem lehetett könnyű megírni, de mindenképp megérte. Mi olvasók kaptunk egy gyors lemenetelű, csavaros, szökevényes második részt, ami szexualitásban és mocsokban sem szűkölködik. Ezután még inkább várom, hogy kézbe vehessem a harmadik részt, és még egyszer utoljára elmerülhessek A főnök világában.

" - Nézzétek, felnőtt emberek vagyunk - kezdek bele, miközben feléjük fordulok. - Felőlem azt csináltok, amit akartok, de ne üljetek úgy itt, mint két szűz lány, akik tegnap dugtak először."

"Hiába tárjuk ki a szívünket, valaki mindig felhatalmazva érzi magát arra, hogy összetörje. Én most ismét bezártam az enyémet, és soha többé nem vagyok hajlandó kinyitni."

" - Ha valami visszavonhatatlan, akkor az örök érvényű, nem igaz? Nehéz lenne kétszer is visszavonhatatlanul beléd szeretnem. Logikában még van hova fejlődnöd. Vagy csak a nyelvi korlátok miatt esik nehezedre kifejezni magad?"

" - Már miért lennék mérges? - emeli rám a tekintetét. - Mert elhitetted velem, hogy fontos vagyok neked, hogy lehet még köztünk valami, aztán faképnél hagytál egy teljes napra, hogy egy másik pasival hemperegj?"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)