T. J. Klune: Farkasok dala (Green Creek 1.)

"Tizenkettő voltam, amikor apám lerakott egy bőröndöt az ajtóhoz."

*

Meglepően ​nagy termete ellenére Ox mindig kicsinek érezte magát. Akkor is, amikor apja, mielőtt lelépett, még kijelentette, hogy a fiú értéktelen, és soha senki nem fogja megérteni. Akkor is, amikor a kisváros műhelyében kapott egy munkás inget, aminek elején piros betűkkel az ő neve állt – mintha lenne valaki, mintha tartozna valahová. Akkor is, amikor egy délutánon hazafelé találkozott egy fiúval, Joe-val a poros úton, aki csak beszélt és beszélt és beszélt, pedig azelőtt egy évig nem szólalt meg. 

Joe Bennett a családjával tért vissza Green Creekbe, beköltözve az útvégi, szomszédos házba. A család egy titkot is hozott magával, ami vörösre, narancssárgára és lilára – az Alfa, a Béta és az Ómega színeire festette Ox körül a világot. A világot, ami teljesen felborult, amiben minden megkérdőjeleződött számára, és ahol nem maradhatott már kicsi. A világot, amiben Ox többé nem hagyhatja figyelmen kívül a kettejük között üvöltő dalt. 

T.J. Klune egyszerre szívmelengető és vérfagyasztó, világhírű fantasy sorozatának első kötete ezúttal a vérfarkasok világában mesél a szerelemről, a hűségről, az árulásról és a család fontosságáról.

" - Néha - mondta, mialatt lassan pörögtünk egyet - kiveszik a kezünkből a döntést. Olykor megesik, hogy nem akarunk elmenni, noha érezzük, hogy meg kell tennünk."

Ha van könyv, aminek a magyar megjelenését nagyon vártam, akkor az a Farkasok dala. T. J. Klune munkássága iránti imádatom a Ház az égszínkék tengernél kezdődött, és azóta is töretlen. Nagyon imádom a szerző munkásságát, és minden egyes regényét úgy várom, mint kisgyerek a Mikulást. A Farkasok dala előtt A suttogó ajtón túl volt a kedvencem, de ez a csupaszív, vérfarkasos sztori lelökte az első helyről, és megmutatta, hogy lehet még jó vérfarkasos könyvet olvasni.

A Farkasok dala talán az egyik legnépszerűbb Klune kötet, ami nem is véletlen, hiszen érzelmes, varázslatos és a szemünk előtt nő fel Ox és Joe. Egyszerre szól a vérfarkasokról, a családról, az összetartozásról és a szerelemről. A Green Creek sorozat első része, ami után garantáltan szomjazni fogod a többi kötetet is. Nagyon az elevenembe talált most ez a történet, és minden egyes érzelmet megéltem, és végig ott voltam Ox és Joe mellett. Fogtam a kezüket, és terelgettem őket az úton. A történet Ox Mathesonról szól, aki a nehéz gyermekkora után találkozik Bennettékkel, és fenekestül felfordul az élete. Minden a 10 éves Joe-val kezdődik, ő az, aki elindítja Oxot a változás útján, azon hogy végre higgyen magában, és ne engedje, hogy a traumák határozzák meg a sorsát, és szabjanak gátat az életének. Mind a két fiú oldaláról van trauma, és ezek végig éreztetik is a hatásukat. Nincs olyan fejezet, amibe ne jelenne meg valamilyen módon, ugyanakkor a család és a falka is, mint központi elem előkerül. A vérfarkasos részek szépen kiegészítik a cselekményt az önmagunk felfedezésével foglalkozó részekkel. Ox belekeveredik egy számára ismeretlen világba, és az évek múlásával egyre jobban és jobban a világ részese lesz. Ennek az időnek a múlását Klune a maga tempójában mutatja be nekünk, és csempész a sorok közé olyan eszközöket, mint a család és a valahova tartozás fogalmai. A szívem szó szerint vérzett Ox miatt, és végig drukkoltam, hogy happy end legyen a Joe-val való kapcsolata, hiszen mind a ketten sokat szenvednek, és nagyon is megérdemlik a boldogságot.

A szerelem lassú kibontakozása mellett a falka fenyegetései és belső konfliktusai viszik előre a cselekményt, és mutatják meg, hogy mennyire is kegyetlen tud lenni T. J. Klune, ha akar. Nem egyszer tört darabokra a szívem olvasás közben, és nem egyszer éreztem azt, hogy menthetetlenül összetörtem. Érzelmileg nagyon megviselt a Farkasok dala, viszont nem bánom, hogy elolvastam, mert hatalmas kedvencem lett.

T. J. Klune nagyon jól ötvözte a paranormális részeket a romantikával, és az érzelmi fejlődéssel. Sem Ox, sem pedig Joe nem azok, akik a kötet elején voltak. Mind a ketten felnőnek, és olyan döntéseket hoznak, amik kihatással vannak a többiekre, és alapjaiban határozzák meg azt, hogy merre is haladjon a cselekmény. Események láncolatát indítják el, aminél csak idő kérdése, hogy mikor fog rosszra fordulni a helyzet, és mikor lesz visszafordíthatatlan az.

Az érzelmi fejlődés mellett a legnagyobb hangsúly a családon, és a családi köteléken van. Azt sulykolja belénk, hogy nem számít, ha nem vér szerinti kötelék, ha vannak olyan emberek körülötted, akik törődnek veled, akiknek fontos vagy, és akiknek számít a boldogságod, akkor van családod, mert a családot nem feltétlenül az határozza meg, ahova születtél, hanem az, akiknek fontos vagy, és akik szeretnek.

A kötet nagyon sok érzelmet ábrázol. Egészen a boldogságtól kezdve a veszteségig, és sajnos a gyász is megjelenik. Ezek a részek igazán embert próbálóak, mert fájdalmasak, és megmutatják, hogy elég egyetlen egy döntés, és minden megváltozik. A szerelem és az újrakezdés is megjelenik, a második esély, a bizalom és a másikban való hit kérdésköre mellett.

A Farkasok dala az a könyv, amiről nagyon sokat lehet beszélni, és minden egyes gondolat még többet szül. Szerintem eddig, legalábbis számomra ez az egyik legösszetettebb, és legjobban átgondolt Klune kötet, amit olvastam. Nemcsak a világ és a karakterek nyertek meg maguknak, hanem a stílus is, ami végigkíséri Ox és Joe történetét. Nagyon sok minden történik benne, eléggé hosszú időt is ölel fel, és minden egyes oldalnál még jobban a szívedhez nő.

Ami magát a stílust illeti hozza a kötet a szokásos T. J. Klune-ra jellemző jegyeket. Az érzelmes részeket is képes humorral feldobni, és minden egyes karaktere igazi egyéniség. Kezdve Ox-szal, aki a kötet narrátora, és akinek a szemszögéből olvashatjuk a Farkasok dalát. Ő az, aki megadja az alaphangulatot, és az ő nézőpontjából láthatjuk a falkát, a farkasokat és Bennettéket. Ezt a veszélyes, viszályokkal és bosszúval teli világot.

A történet egészen végig érződik Ox bizonytalansága, az érzelmi viaskodása, az önmagára találás hosszú útja, és azok a belső küzdelmek is, amiket átél a Farkasok dala alatt. Ox számára nem könnyű a Wolfsong, de azt sem mondhatom, hogy Joe-nak az lenne. Nagyon meggyötri őket Klune, és amikor azt hinnéd, hogy most már nem lehet rosszabb, akkor mutatja meg, hogy bizony lehet, és lesz is. Úgy játszott velem, mint farkas a nyúllal vadászat közben. Zsákmánynak tekintett, s már az elején elkezdte a becserkészésemet, hogy aztán a végén könnyű áldozat váljon belőlem. Összességében a Farkasok dala egy szívszorító, ám gyönyörű történet, ahol nemcsak Ox-ot és Joe-t kedveled meg, hanem az egész falkát, és alig várod, hogy újra visszatérhess Green Creekbe. Nagyon intenzív olvasási élményt adott, és felkerült a legjobb vérfarkasos könyvek listájára, amit valaha olvastam. Az írásmód gyönyörű, ugyanakkor kell egy adott hangulat hozzá, hiszen hosszadalmas és nem fogja mindenki tetszését elnyerni, nekem mégis hatalmas kedvencem lett, imádtam minden sorát, és a falka tagjaiért tűzbe mennék. Egy olyan found family-t kaptam, akiket az utolsó lélegzetvételemig védelmezni fogok, és akik remélem befogadnának a falkába. Ha egy egyedi, LMBTQ+ vérfarkasos történetet olvasnál, akkor ne hagyd ki T. J. Klune Farkasok dala c. regényét, mert egyszerűen valami zseniális, akárcsak a szerző többi könyve.

"Nem találtam szavakat, hogy elmondjam azt, amit szerettem volna. Néha, amikor az embernek annyira tele van a szíve, az érzések elveszik a hangját, és ilyenkor nem tehet mást, mint hogy kapaszkodik az életébe."

" - Történt ma valami? - tudakolta Thomas. 

Azt akartam felelni: elkezdtem elképzelni meztelenül a kiskorú fiadat, de azt gondoltam, ilyesmit nem mondhatok egy alfa farkasembernek."

" - Szeretlek - mondtam neki. De most utállak. Még sosem utáltalak, Gordo. De most kibaszottul utállak, és nem tudom, hogyan hagyjam abba."

"A daltól még a csontjaim is megremegtek. 

A szeretetről szólt. És a reményről. A szenvedésről. És minden egyes szörnyű és gyönyörű dologról, ami valaha történt velem. Az enyéimmel."

" - Nem vágytam másra, csak hogy hazajöhessek, mert nélküled nekem nincs otthonom."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Sophie Lark: There Are No Saints - Nincsenek szentek (Bűnösök 1.)

"A szalagcímek azt írják, megöltek egy lányt az Ocean Beachen, a holtteste a Sutro fürdő romjai között lebegett."

*

A ​lány tudja, hogy a férfi nem egy szent, de azt nem is sejti, hogy magával az ördöggel cimborál. 

Cole Blackwell szemében fontos az irányítás. Ő a legszexibb szobrász egész San Franciscóban: gazdag és sikeres és nagyra becsült. Egyetlen gyengéje a sötét késztetés, amit gondosan titkol. Valójában nem csak művész, hanem ragadozó is, és a város a vadászterülete. Mara Eldritch egy senki. Nincstelen és megtört, és három állása is van, miközben fest, de a festményeit soha senki sem látja majd. Amikor egy véletlen találkozás folytán Mara Cole útjába kerül, Cole-t megigézi a lány megmenekülése a biztos halálból. De még ennél is többet tesz: rendellenesen vonzódni kezd hozzá. 

Titkon követni kezdi a lányt, és rájön, hogy a nyomorgó, kallódó emberben több van, mint sejtette. Olyan érzéseket kelt benne, amikre Cole sosem hitte magát képesnek. Olyan vágyakat ébreszt benne, amikre sosem hitte, hogy sóvárogni fog. Nem tudja, hogy minden áron meg kell-e védenie a lányt vagy el kell pusztítania, mielőtt a lány teszi őt tönkre. Lassan elveszti a kontrollt, megszegi a szabályokat, amik a világ elől elrejtették valódi énjét. 

Cole megtaníthatja arra, hogyan szerezze meg, amit akar, de mit akarhat ez a romlott gyilkos cserébe? Mara tudja, hogy Cole veszélyes, de Cole az egyetlen ember, aki valaha is felismerte a tehetségét, és ez félrevezeti a szívét, be egyenesen a sötétségbe.

"Nem mindannyiunkat a szőke herceg vonz."

Sophie Larktól már olvastam, viszont a Nincsenek szentek teljesen más, mint a Brutal Prince. Sokkal sötétebb, a művészet miatt van benne egyfajta elvontság, és tele van megkérdőjelezhető pillanatokkal. Dark romance a javából, amit még jobban csak az illusztrációk dobhattak volna fel, amiket nagyon hiányoltam. Cole és Mara története brutális, kegyetlen és nagyon beteg, viszont a műfaj kedvelőinek igazi csemege.

Mivel nem ismeretlen előttem az írónő munkássága, így nagyon vártam, hogy valami mást is olvashassak tőle. A There Are No Saints egy viszonylag rövid kötet tele elvontsággal, brutális jelenetekkel és egy rögeszmével, ami végig érezteti a hatását, és azt, hogy sosem tudhatod mikor fog lecsapni, és ki lesz a következő áldozata. A terjedelme miatt nagyon gyorsan lehet vele haladni, a stílus is könnyed a sötét világkép ellenére is, és azt érzem ezzel a kötettel kapcsolatban, hogy ha ezt olvastam volna először az írónőtől, akkor teljesen másképp nyilatkoznék róla. Jó volt, viszont nagyon nem erre számítottam. A Brutal Prince után azt hittem, hogy nem tud megújulni Sophie Lark, viszont a Nincsenek szentek ezt megcáfolta. Sötét volt, a legjobb helyeken lett még durvább és még elborultabb a történet. A művészet is rásegít erre, és megmutatja az alkotás szabadságát. Hol egy újabb művészi alkotás születésének lehettünk szemtanúi, hol pedig a Szörnyeteg ámokfutásának, aki hullákat és érdekes kompozíciókat hagy maga után. A különc karakterek és a sötétebb világ az, ami megnyer magának, és ami miatt nehezen szabadulsz tőle. Tele van váratlan pillanatokkal, kegyetlenséggel, testiséggel, megszállottsággal és brutális képekkel. A művészet ezekbe szövi be a hálóját, és emeli a cselekmény központi elemeit a reflektorfénybe.

Mara az elején annyira nem volt szimpatikus, aztán szépen lassan megkedveltem, viszont nem egy tipikusan olyan női hős, aki egyből együttérzést vált ki belőled. Benne van is egyfajta sötétség, ami szivárog, és ami nem hagyja, hogy Cole alábecsülje. Érdekes karakter, de nem lett kedvenc, ugyanakkor nagyon várom a folytatást, hogy még többet tudjak meg.

Cole az eddigi legsötétebb karakter, akiről volt szerencsém olvasni. Miatta találták ki a morally black karaktereket, egyáltalán nem grey karakter, mert bármit megtenne azért, hogy az akarata érvényesüljön. Művész, aki a sajátos eszközeivel alkot, akit nem riaszt vissza a vér és a szokatlan látványa. Aki nem a lányos apukák álma, aki a sötétben rejtőző gonosz, aki alig várja, hogy lecsaphasson.

A kötetben olyan témák kerülnek említésre, mint a gyilkosság, erőszak, nők elleni erőszak, szexuális zaklatás, öngyilkosság vagy éppen a nemi erőszak. Erős témák, amik végig rányomják a bélyegét a regényre és annak hangulatára. Ad egyfajta borús, borzongató felütést neki, ami végig érezteti a hatását, és nem engedi, hogy biztonságban érezd magad olvasás közben. Brutális erővel csap le, és ha egyszer elkapott nem enged el.

Maga a helyszín San Francisco, de annyira nagy jelentőséget nem tulajdonít neki az írónő. A hangsúly a művészet megélésén, a rivalizáláson, és a gyilkosságokon van. Durva, kegyelmet nem ismerő, kegyetlen olvasmány tele testiséggel, szexualitással és zaklatással, ami végig elkísér. Az eddigi legkomorabb Sophie Lark, illetve dark romance kötet, amihez szerencsém volt.

Tökéletesen illik a kiadó dark romance könyvei közé, így ha azokat szeretted, akkor a Nincsenek szentek c. kötetet is szívvel ajánlom. Tényleg nagyon rövid, és a tömörsége az előnyére válik a regénynek. Az írónő nem időz sokat a részleteken, mégis sikerült egy kerek egész történetet megálmodnia, aminek az első része a There Are No Saints. Míg a férfi karakter, Cole egy híres szobrász, aki másodállásban gyilkos, addig Mara egy szegény művész, aki ki akar törni a nyomorból, és felemelkedni a nagyok közé. Az ő kettejük története a Nincsenek szentek. Mind a kettejükben van gonoszság, gyarlóság, birtokolni és teljesíteni akarás. Nagyon jól kiegészítik egymást, és plusz pont jár azért, hogy a kötet úgy nagyjából utolsó negyedében kezdenek el csak pikánsá, és erősen spicy-vá válni az események. Hihetetlenül gyors tempót diktál a kötet, és nem egy helyen sarkal arra, hogy még többet és többet olvass belőle. Egy ádáz harc első aktusainak lehetünk szemtanúi, és csak a folytatás mondhatja meg, hogy mi is lesz ennek a vadászatnak a végkimenetele. Ha olvastál már Sophie Larktól, de érdekel az írónő sötétebb, gátlások nélküli oldala is, akkor ne hagyd ki a Bűnösök duológiát!

"A hatalom megrontja az embert, a szépség pedig elhomályosítja a tudatot."

"Csakis tőled függ, mi az, ami jó, és mi az, ami rossz. Ez a te világod, a te életed. Te döntöd el, mit érezz."

" - Csak azok magányosak, akik társaságot akarnak. 

- Csak azok akarnak egyedül lenni, akik félnek másoktól."

"A fehér és a fekete kígyót. Úgy gondoltam, a kígyók mi vagyunk: ő és én, a jó és a gonosz, összeforrva egyetlen, végső csatában. Most viszont azon tűnődöm, talán mindkettő én vagyok…"

"Vajon Cole mester vagy gyilkos? Vajon megvéd vagy vadászik rám?"

"Akarom Cole-t. Akarom, mint a pénzt, mint a sikert, mint a kiteljesedést. Annyira akarom, mint más, állítólagos szükségszerűségeket. Például a biztonságot. Vagy az épelméjűséget."

"És mégis… nem mindannyiunkat a Szőke herceg vonz. 

Néhány kislány beveszi a báliruhákkal és sárkányölő lovagokkal teli történeteket… 

Miközben más kislányok olyan meséket olvasnak, amiben sötét ösvény vezet az erdőbe… egy ijesztő birtokra, aminek fekete ablakai vannak és ködfelhőben úszik… 

Mi oda akarunk bejutni, nem számít, mit találunk az ajtó mögött…"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Adam Bray & Kelly Knox: Marvel Studios - Szereplők nagykönyve (bővített és frissített kiadás)

"Avengers! Assemble!"

*

LENDÜLJ AKCIÓBA A MARVEL MOZIS UNIVERZUM TÖBB MINT 200 SZEREPLŐJÉVEL! 

Tudj meg mindent kedvenceidről Vasembertől kezdve a Galaxis Őrzőin és Lokin át egészen Kate Bishopig, és vesd bele magad a Marvel filmjeinek, valamint sorozatainak szerteágazó, felejthetetlen hősökkel és gonosztevőkkel teli világába.

"A szerelem egy tőr: fegyver, amivel távolról vagy közelről hadonászhatsz. Láthatod benne magad. Gyönyörű. Amíg el nem vérzik."

Imádom a Marvel világát, emiatt nagyon érdekelt a kötet. Jó néhány ismert karakter is szerepet kap, azok mellett, akik nem éppen annyira híresek/kevesebbet hallani róluk, és az eddigi összes filmet és sorozatot sorra veszi, nemcsak a klasszikus filmeket (Bosszúállók), hanem olyanok is szerepet kapnak, mint a Loki,  A Sólyom és a Tél Katonája, Ms Marvel, Örökkévalók, Sólyomszem vagy éppen Wandavision. 

Jó volt, hogy nemcsak a megszokott "ismerősök" köszöntek vissza az oldalakról, hanem azok is, akiket érdemes megismerni, és akik legalább annyira fontosak, mint a már említett társaik. Egyetlen valamire való fan polcáról sem hiányozhat ez az információkban gazdag, képekkel illusztrált és szépen összeszedett, frissített és bővített kiadás.

Minden egyes oldal egy-egy karaktert mutat be, egy bizonyos séma alapján. Először is kapunk egy kis ízelítőt a karakterről, majd ezután következik az adatlap, amikben olyan dolgokra tér ki, mint kapcsolatok, erősség, vagy éppen az adott jellem szerepe a Marvel Univerzumra nézve. Mindezt a filmekből és sorozatokból kiragadott képekkel színesíti. 

Nem az a tipikus könyv ez, ami csak átszalad a részleteken, hanem, amit fontosnak tituál, azt meg is jeleníti, viszont minden karakterre csak pár gondolatot szán, emiatt nagyon könnyen és gyorsan lehet haladni vele. 

A könnyen olvashatóság miatt igazi kincs a rajongók körében. Akik nem ismerik a világot, azoknak is érdekes lehet, hiszen felkelti a figyelmet, újat mutat, közel enged magához, és egy olyan átfogó képet hívatott kialakítani, ami felfrissíti a már megismert tudást, vagy éppen kiegészíti azokat. 

A kötet Tony Stark és Pepper Potts párosával nyit, ami valljuk be, nem volt meglepetés, hiszen Vasember az egyik legnépszerűbb karakter a Marvel világán belül. Nincs olyan kisgyerek, aki ne akart volna a Bosszúállók tagja lenni, és megismerni azokat a veszélyeket és fenyegetéseket, amivel Tonyék szembenéztek a 4 film alatt. Majd utánuk karakterek sokasága következik, úgy mint Monica Rambeau kapitány, Druig, Kate Bishop, Maya Lopez, Sylvie, B-15-ös vadász vagy éppen Mobius. A sort  Adam Warlock és Az Evolúció Mestere zárja.

Figyelembe véve a kötetet, úgy gondolom, hogy egy nagyon alapos munkával van dolgunk, ami kicsit sem informál túl minket, nem arra fekteti a hangsúlyt, hogy egy adott karakterről minél többet tudjunk meg, legyen, hogy amit ad információ az releváns legyen. Ehelyett a pontosságot helyezi előtérbe, és csak a legfontosabb információkat mutatja be, de azért tudjuk, hogy ezek a karakterek ennél sokkal, de sokkal többet, és ez a kötet csak egy szeletét adja ki annak, amit a filmek és sorozatok alatt megtudhattunk róluk.

Egy-egy oldalt elég gyorsan át lehet futni, nem szövevényes a nyelvezete, és tényleg csak arra szorítkozik, hogy képbe kerüljünk, és amit fontosnak tart megemlíteni, azokat láthatjuk viszont az oldalakon. Remélem nem lesz nagy meglepetés, de még mindig Loki a kedvencem természetesen Pietro és Wanda mellett, hiszen nagyon szeretem a Maximoff testvéreket, és Pietro sokkal de sokkal többet érdemelt volna.

A Marvel Bosszúállók - Szereplők nagykönyve bővített és frissített kiadása azoknak szól, akik szeretnék feleleveníteni a filmeket és a sorozatokat. Ezúttal azonban nemcsak a híresebb karakterre fókuszál a kötet, hanem azokra is, akik nem kifejezetten voltak végig előtérben, és én épp ezt szerettem benne. 

Összességében úgy érzem, hogy megérte elolvasni, és újra közelebb kerülni a világhoz, és azt hiszem már nagyon érik egy filmeket és sorozatokat is átfogó Marvel maraton. A kötet ehhez nagyon meghozta a kedvemet!

Kétségkívül egy komoly darabról van szó, ami a szórakoztatás mellett lényeges információkkal is ellát, s rádöbbent arra, hogy nem is olyan kicsi az MCU világa, mint azt gondolná az ember. Nagyon összetett, összeszedett, lényegi információkat helyez előtérbe, és minden egyes oldallal ad valami pluszt. Mindezek mellett, akik tanulni szeretnének, azoknak is lehetőséget nyújt. 

Mind a bemutatott karakterek által, s mind a képekből arra következtethet az ember, hogy nemcsak érdemes kézbe venni, hanem igazi fanként egyfajta nosztalgikus érzést is ad. Ami különösen tetszett benne, hogy nemcsak a szuperhősökre hívja fel a figyelmet, hanem a gonosztevőkre is, és hát akik ismernek azok tudják, hogy szeretek gonosztevőkről is olvasni. Ha szereted a Marvel világát semmiképp se hagyd ki Adam Bray & Kelly Know Szereplők nagykönyve c. kötetét!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Benjamin Stevenson: Ezen a vonaton mindenki gyanús (Ernest Cunningham 2.)

"Szóval megint írok. Ami, gondolom, jó hír azoknak, akik új kötetet vártak, azonban viszont pech, akiknek meg kellett halniuk azért, hogy legyen miről írnom."

*

Amikor ​meghívást kaptam az Ausztrál Krimiírók Társaságának fesztiváljára a helyi Orient Expressz, a Ghan fedélzetére, reménykedtem benne, hogy az utazás némi inspirációval szolgál majd a következő könyvemhez. Ezúttal regényt akartam írni ‒ elég volt az egymást gyilkoló hús-vér emberekből. Sejthetitek, hogy nem így sült el a dolog. 

A fesztivál vendéglistája a krimiirodalom krémjéből állt. Ott voltam én, a debütáló szerző, aztán egy fickó, aki helyszínelős krimiket ír, egy legendás bestseller író, meg egy nő, aki jogi krimikben jártas, egy másik, aki pszichothrillerekben, valamint egy szépirodalmi nagyágyú. Ám amikor egyikünket meggyilkolják, a vonaton utazó írók ‒ velem az élen ‒ azonnal nyomozókká válnak. Együtt csak sikerül megoldanunk egy bűnügyet. Elvégre nemcsak a megoldásban vagyunk profik, hanem az elkövetésben is. 

De hogyan lehet kideríteni, ki a gyilkos, ha az összes gyanúsított tudja, hogyan ússzon meg egy gyilkosságot? 

Ernest Cunningham, A családomban mindenki gyilkos felejthetetlen elbeszélője visszatér, hogy a dermesztő hideg után ezúttal a sivatagi forróságban eredjen egy újabb gyilkos nyomába.

"Nem számít, hány könyv gerincén díszeleg a nevünk, az örökségünk néha nem jelent többet egy fekete műanyag zsákba csomagolt testnél."

Na jó, én ezt a sorozatot most nagyon élem. Egy újabb fergeteges Ernest Cunningham kalandban lehetett részem, és imádtam minden egyes pillanatát. Nagy szükségem volt egy ilyen Ernest féle kikapcsolódásra, és Benjamin Stevenson most sem hazudtolta meg magát. Eddig talán ez a kedvenc részem a sorozatból, és remélem még sok-sok részben lehet részem. Ernest Cunninghamet a népnek!!

Egy kicsit csaltam és az első rész után nem ezzel kezdtem, hanem a karácsonyi kisregénnyel, ami Idén karácsonykor mindenki gyilkos címen fut, és azt kell, hogy mondjam az a rész sem semmi, de ez sokkal jobb. Ernest nem egy tipikus nyomozó, semmiképp sem Agatha Christie szintű, viszont ha szereted a Finlay Donovan sorozatot, akkor nem lőhetsz mellé Ernesttel sem. Bohókás karakter, akit nem kell, és őszintén nem is szabad komolyan venni, mert pont az a varázsa, hogy ilyen szeleburdi, és nem szokványos karakter. Tudom, hogy már a fülszöveg is zseniális, de úgy igazán a történet egésze az, ami sziporkázik. Ha azt mondom, hogy imádtam az egészet úgy ahogy van, akkor nem fejeztem ki eléggé, hogy mennyire is szerethető ez a sorozat, és hiába beszélünk krimiről, igenis balzsam a léleknek. Nagyon izgalmas krimi, ami képes teljes mértékben kikapcsolni, és végig izgulsz, hogy vajon mikor derül ki, hogy ki a gyilkos, és te is szövöd a kis elméleteidet olvasás közben. Hol egy megkezdett szálat varrsz el, hol pedig egy újat nyitsz, de az biztos, hogy az Ezen a vonaton mindenki gyanúsnál egy perced nem lesz unatkozni. Igazán lehengerlő, okos és csavarokkal teli a sorozat második része.

Már a legelején éreztem, hogy szeretni fogom, viszont biztosan csak a kötet felénél tudtam, hogy bizony nekem ez lesz a kedvenc részem. Esélyem sem volt nem szeretni, hiszen a kenguruk földjén játszódik, és nem az a szokványos krimi, amit tucatszámra le tudsz kapni a polcról. Eszes, tele van gondolatok sokaságával, ravaszsággal és titkokkal.

Maga az alapszituáció nagyon találó már csak azért is, mert nem sűrűn olvas az ember hasonló könyveket. Benjamin Stevenson egy igazi kincs a cozy mysteryk világában, és nagyon remélem, hogy sose hagyja abba az írást, és még jó 10 év múlva is olvashatok újabbnál újabb Ernest Cunningham történeteket.

A könyvfesztivál és az Orient Expresshez hasonló vonat miatt nagyon Gyilkosság az Orient Expressen hangulatom volt, de ezt is tudta überelni a szerző, és Ausztrália csodás tájain suhanunk keresztül a kötet olvasása közben. Nemcsak a táj festői, hanem az is, ahogy Ernest megoldja a gyilkosságokat, és ahogy napfényre kerül az igazság. Igazán bravúros és friss olvasmány, ami a legnagyobb ellendrukkereket, vagy a kevésbé tapasztalt krimi olvasókat is képes meggyőzni.

Az Ezen a vonaton mindenki gyanús nagyon olvastatja magát, s míg az első résznél hozzá kellett szokjak a stílushoz, addig itt már régi ismerősként köszöntöttem, és alig vártam, hogy belevethessem magam az események középpontjába. Csavaros, és csak úgy pörögnek az oldalak. Rendesen figyelni kell rá, hogy ne vessz el, és minden részletet a helyére tudj illeszteni. Nagyon könnyen megvett magának kilóra, és nagyon sajnálom, hogy ennyire gyorsan kivégeztem.

Összességében nekem ez a rész is nagyon tetszett, és örülök, hogy egy ennyire erős és izgalmas folytatásban olvashattam újra Ernest Cunninghamről. A gyilkosságok is precízek, már ahogy én azt meg tudom állapítani, és a bizonyítékok is tökéletesen megállják a helyüket. A csavaroknak és titkoknak különösen örültem, hiszen nagyon feldobták a cselekményt, és öröm volt kézbe venni Benjamin Stevenson regényét. Ha szereted a cozy mystery műfaját, és nem rémít meg, hogy a szerző regényei a forró Ausztráliában játszódnak, akkor mindenképp adj egy esélyt az Ernest Cunningham sorozatnak, mert egyszerűen zseniális!!

"A világ nem képes megemészteni két erős nőt ugyanabban a pozícióban, úgyhogy muszáj gyűlölnünk egymást, muszáj versenyeznünk."

"Mindig is úgy hittem, azért írok, hogy ne felejtsek el bizonyos dolgokat, de a lényem egy részének azért is fontos az írás, hogy engem ne felejtsenek el."

"Ez volt a nyolcadik holttest, amelyet szerencsétlenségemre a saját szememmel láttam. Nem tudom, mi az a bűvös szám, amennyinél az ember érzéketlenné válik, de azt igen, hogy még nem tartottam ott."

"A krimik egyik kulcsfontosságú tulajdonsága, hogy nemcsak azzal játszanak, hogy az olvasó mit hisz, hanem azzal is, amit nem hisz el."

"Ez a szerzőség paradox volta: a jelek szerint, ha elég jól írsz ahhoz, hogy népszerű légy, túl népszerű leszel ahhoz, hogy jó írónak tartsanak."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

H. D. Carlton: Where's Molly - Hol van Molly?

" Az őrlőfogak hangos csikorgása olyan altatódal a fülemnek, amire szívesen aludnék el egész hátralévő életemben."

*

Egy Haunting Adeline & Hunting Adeline spin-off 

"Molly Devereaux-nak több, mint két hete nyoma veszett, és a rendőrség még mindig keresi a lányt, aki szőrén-szálán eltűnt. A világ még most is tudni szeretné…hol van Molly?" 

Álmaimban sosem sikerült kijutnom az oregoni erdőkből. 

A halál utáni életet nem olyan könnyű elfogadni, kivált, amikor még mindig kísértetnek érzem magam. 

Most a montanai hegyek, a szépség összességének mélyén lakom. 

De ez a hely egyben a borzalmak hazája is. 

Borzalmaké, amiket csak éjjel engedek szabadon. 

Amikor a disznóim engedélyt kapnak a lakmározásra.

                                                              " - Te leszel a vesztem, de csak én menthetlek meg."

Haunting Adeline rajongók előttetek nem lehet titok, hogy kicsoda is Molly. H. D. Carlton pedig megadja nekünk azt, amire kíváncsiak voltunk, és elmeséli Molly Devereaux történetét, azt hogy hogyan is került Francesca-ék kezébe, és hogyan szökött meg tőlük. Ne hagyd ki ezt a nem mindennapi regényt, ami tele van traumákkal, malacokkal és komoly döntésekkel.

Nem tudom, hogy csinálja az írónő, de megint levett a lábamról. A dark romance-ai tele vannak élettel, egy hatalmas zsák problémával és traumával, mégis végig tűkön ülve olvasom. Ha azt hitted, hogy a Haunting Adeline a durva, akkor még nem olvastad a Hol van Molly? - t. Úgy érzem, hogy H. D. Carlton egy nagyon erős lányt teremtett meg Molly személyében, aki sosem adja fel, s akinek az élete könnyeket csal a szemedbe, és érzelmileg megterhető olvasni azt, hogy mi is történt vele. Maga a regény nagyon rövid, mégis annyi mindent sűrít bele az írónő. Ugrálunk az időben, s hol a múlt elevenedik meg, hol pedig a jelen. Míg a múlt tele van árulással, fájdalommal és kétségbeeséssel, addig a jelen bizakodó, de a múlt traumái kivetítik a hatásukat Molly életére. Nagyon kemény témákhoz nyúlt ismét az írónő, és ha nem jönne be a dark romance-ok sötét oldala, biztos vagyok benne, hogy egyes helyeken rendesen felkavarodott volna a gyomrom. A történet érzelmi része nagyon megterhelő, és nem is lehet egyben elolvasni, hiszen hatást gyakorol rád, és nehéz haladni vele. Nehéz, mert érzelmileg leterít, és a heves erejével söpri ki a lábad alól a talajt. Hihetetlen, hogy kicsivel több, mint 200 oldalban meséli el az elejétől a végéig Molly történetét, és azt, hogy senkiben sem bízhatunk, nekünk kell magunkra odafigyelni, mert más nem fog. S habár rövid, még sincs hiányérzetem, mert érzelmileg leterhelt, és elég volt az, amit kaptam tőle.

Az írónő brutális erővel csapott le, és nem maradt utána épen semmi sem. Nemcsak Molly-t próbálta meg megtörni, hanem engem is. Kegyetlen, brutális, a végsőkig őszinte és erős. Így tudnám jellemezni a Where's Molly - Hol van Molly? c. regényt. Egy tornádó erejével csap le, nyel el, és miután végzett veled darabokban vet ki magából.

Mindenképp azt javasolnám, hogy mielőtt belekezdesz olvasd el a tartalmi figyelmeztetést, hiszen nem véletlenül így kezdődik ez a regény. Teljesen kicsinál, de mégsem haragszol rá, mert tele van erővel, és még ha lassú részletekben is, de tudni akarod, hogy mi alakul ki Molly és Cage között, illetve azt, hogy hogyan szökött meg Molly, és kezdett új élete egy igencsak érdekes foglalkozás segítségével.

Az emberkereskedelem, a nemi erőszak, az emberrablás, és a gyilkosság ugyanúgy megjelenik a kötetben, mint a testvéri kapcsolatok és a traumákból való kitörés. Két megdolgoztatott, veszteségekkel teli szív történetét meséli el. Se nem Molly, se nem pedig Cage előélete nem tiszta, mégis a maguk nyers érzelmeikkel győznek meg, hogy igenis kell a teljes Haunting Adeline-hoz a Where's Molly is.

Tökéletes kiegészítése volt a duológiának, és azt érzem, hogy már csak Molly nagyijának és Sibbynek a története kell, és talán képes leszek kiszaladni ebből a kegyetlen és brutális világból. Ha a Hunting Adeline sok volt számodra, akkor a Where's Molly nem lesz annyira sokkoló, mert a rövidsége miatt nincs minden kidolgozva, és csak érintőlegesen kerülnek elő az igazán kemény és fájdalmas részek.

A kötetben van egy ellentmondás. Az egyik pillanatban megszakad a szíved Molly miatt, a másikban viszont olyan spicy jelenetnek lehetsz a szemtanúja, hogy nem tudod hova nézz, nem tudod, hogy hogy fojtsd vissza a mosolyod egyes jeleneteken. Egyszer lent, egyszer fent, és ez ennél jobban nem is lehetne igazabb a Hol van Molly? - ra. A traumák és a nyers érzelmek teljesen leterítenek, és nem hagynak talpra állni. Megcsócsálnak és kiköpnek.

A karakterei erősek, főleg Molly, aki rendesen megszenvedett, és úgy érzem, hogy a szenvedés mellett az írónő arra is figyelt, hogy a kicsi szellem ne abból álljon, hogy ki hogyan bántotta, hanem hogy ezek a tettek milyen útra terelték, és milyen döntéseket hozott ahhoz, hogy az a Molly Devereaux legyen, aki nem adja fel és a végsőkig küzd.

Cage-ből egyáltalán nem volt elég, és az a helyzet, hogy H. D. Carlton nem tud olyan férfi karaktert alkotni, aki ne venne le valamilyen szinten a lábamról. I mean... Hello!! Cage az utolsó embert is megölné, aki ránéz Mollyra, ha ezzel boldoggá tehetné. A spicy részek hol pikánsak, hol pedig sokkolóak. A malacok szerepe a regényben őszintén szólva megdöbbentett, de amióta a Gyilkos elmékben láttam hasonlót, már nem volt újdonság. Összességében nekem tetszett ez a kisregény, viszont azt sajnálom, hogy ennyire rövid lett. Szívesen olvastam volna bővebben is Molly-ról, a múltjáról és a jövőjéről. H. D. Carlton egy igazán nyers és lecsupaszított történetet adott, ahol tényleg csak a lényegre szorítkozik, de még így is sikerült teljes mértékben átadni egy szexmunkás életét. Annak viszont örülök, hogy nem volt annyira szemléletes, mint Adeline raboskodása, mert őszintén nem tudom, hogy kibírtam e volna még egyszer azt a traumát, amit adott. Molly és Cage gyilkos duó, amit szó szerint kell érteni, és az írónő újfent egy olyan párost alkotott, akik tökéletesen illenek egymáshoz, és ott egészítik ki a másik őrültségét, ahol arra szükség van. Haunting Adeline fanoknak kötelező olvasmány, de ha szereted a dark romance műfaját, és valami rövidet olvasnál, akkor is tökéletes választás lehet a Hol van Molly?

" - Ne aggódj, kicsi szellem. Majd én megtanítalak, hogy tölts el velem egy örökkévalóságot."

" - Ne csapd be magad kicsi szellem, azután is az enyém leszel, ha már eltűntél. Talán elenyészel, de lelked mindig az enyém marad."

" - Elűzöm az összes rémálmodat, amíg bele nem fáradnak abba, hogy visszatérjenek. Rettegni fognak tőlem, kicsi szellem. Te viszont soha."

"A bennem kitörni készülő vihar katasztrofális. Megsemmisít és lerombol."

" - Amióta besétáltam az üzletedbe, nem hiszem, hogy volt idő, amikor ne lettem volna a tiéd, Cage."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)