Karen Lynch: Rendíthetetlen (Rendíthetetlen 1.)

" A fülemhez emelte az ajkát, szavaitól pedig a rettegés újabb hulláma kerített hatalmába."

*

Sara ​Grey élete tíz éve romokban hever, amióta brutálisan meggyilkolták az apját. Immár tizenhét esztendős, de a borzalmas nap emléke nem hagyja nyugodni, és megszállottan próbál értelmet találni a történtekben. Élete titkokkal teli, családja és barátai mit sem sejtenek az őt körülvevő természetfeletti világról és a lány misztikus képességéről. 

Apja halálának okait kutatva Sara olyan kockázatokat vállal, amelyekkel nemcsak magát, hanem barátait is veszélybe sodorja, és egy szadista vámpír figyelmét is felkelti. A sors az útjába veti Nikolast, a harcost, aki fenekestől felforgatja Sara világát, és akkor is megvédi a lányt, ha az a háta közepére sem kívánja. 

A vérszomjas vámpír célkeresztjébe kerülő Sara kezéből lassan kicsúszik a gyeplő. Miután ráébred, hogy barátainak is bőven akadnak rejtegetnivalóik, úgy dönt, lerántja magáról a leplet. Mindig is roppant önálló volt, ám ezúttal a túlélés érdekében meg kell nyílnia mások előtt, és fel kell tárnia legbensőbb titkait. És meg kell tanulnia bíznia abban, aki egyedüliként képes áttörni a Sarát körülvevő erős falakat. Karen Lynch romantikus természetfeletti regénysorozata az elmúlt évtized egyik legnagyobb könyvsikere, amelyből tévésorozat készül.

" - Mi van, ha azt mondom, több ezer fajta démon létezik, és egyikük a vámpír?"

A paranormális urban fantasy  mindig is a szívem csücske lesz, és az biztos, hogy nehéz olyan történetet írni, ami ezen belül ne tetszene. Imádom, de tényleg imádom a paranormális lényeket, legyen az vámpír, vérfarkas, démon, troll vagy nimfa. Szerencsére a Rendíthetetlenben minden van, ami egy valamire való urban fantasyhez kell! Olyan, mintha az Árnyvadász világ találkozott volna a Buffy, a vámpírok rémével Karen Lynch lebilincselő sorozatában. Tudom, hogy ez még csak az első rész volt, de izgatottan várom a többit, mert engem megvett magának kilóra.

A helyszín New Hastings, egy csendes kisváros, ahol látszólag semmi érdemleges nem történik egészen addig, amíg egy nap minden a feje tetejére áll. Sara eddig is tudta, hogy létezik az emberek világától eltérő természetfeletti világ, de amint úgy igazán tiszteletét teszik a különféle lények lesz csak igazán érdekes, veszélyes és akciódús a történet. A kötet úgy kezdődik, hogy már az első fejezet alatt megismerteti Sara képességét, viszont arra a kérdésre, hogy micsoda is ő csak a kötet végén kapunk választ. Több, mint egy lány. Több, mint egy egyszerű halandó, mégis amikor a vámpírok, démonvadászok és vérfarkasok színre lépnek, mondhatjuk azt, hogy úgy igazán elszabadul a pokol, és megmutatja mennyire kemény is ez a világ. Hogy a vámpírok szörnyetegek, akik vérre mennek és nem érdekli őket semmi sem. Képzeljétek el Jamest a Twilightból, és megvan a Karen Lynch által megálmodott világ vámpírjainak alapja. Vérszomjasak, igazi gyilkológépek, akiknek semmi sem szent, és addig mennek a préda után, amíg győzelemmel nem zárul a hajsza. Aztán ott vannak a vérfarkasok, akik végig New Hastingsben lapultak, Sara mégsem tudott róluk. A démonvadászok pedig úgy érzem már csak hab volt a tortán. Miattuk, emiatt a hármas miatt borul fel a világ és indul be a Rendíthetetlen. Eredetileg 10 éve jelent meg, ez látszik és érződik is rajta, viszont talán pont emiatt fog el a nosztalgikus érzés, amikor a vámpíros könyvek a világkorukat élték, és hiába ez a 10 év, most 2023-ban is épp olyan izgalmas, mint az eredeti megjelenésekor lehetett.

Az írásmód gördülékeny, emiatt ha megfog magának a történet képes vagy órák alatt bedarálni, és semmi sem tántoríthat el attól, hogy részese legyél Sara történetének, ami még csak most kezdődik. Még az út elején járunk, ugyanakkor már most kecsegtető, amerre visz. Az írónő próbálja szépen sorban adagolni az újdonságokat, az információkat, hogy egyszerre ne legyen túl sok, és közben érezteti is, hogy habár már most látszik a világnak a felépítése, még sok mindent nem tudunk.

A fülszöveg igazán kecsegtető, de ami megfog magának az a karakterek, és az akcióban gazdag, lebilincselő jelenetek. Arról nem is beszélve, hogy a természetfeletti világ java részét felsorakoztatja és a már említettek mellett kapunk boszorkányt, trollokat, impeket, és mindent amit el tudsz képzelni. Tökéletes olvasmány őszre! Már csak azért is, mert nekem valamiért ilyenkor jobban csúsznak a mindenféle lényekkel teli olvasmányok. A hangulat adja magát, már csak meg kell ragadnod a lehetőséget, és belépni a Rendíthetetlen világába.

Sara egy erős, ugyanakkor olyan karakter, aki csak úgy vonzza a bajt és a véres, olykor halálos kimenetelű eseményeket. És ezekből a jelenetekből van is bőven a Rendíthetetlenben. Ugyanakkor nehéz sorsot szánt neki az írónő, majd amikor azt hinné az ember, már eleget gyötörte még jobban megforgatja benne a kést, és veszélyes jelenetből még veszélyesebb jelenetbe taszítja. Az biztos, hogy Karen Lynch nem kíméli, de a többieket sem.

A found family zsánerért repes a szívem, mert egy nagyon jó bandát sikerült összehozni. Khm... Roland, Peter, Remy...Egy olyan választott családét, ahol kiállnak a másikért, ahol mindegy, hogy vakmerő voltál e vagy hülyeséget csináltál, akkor is van helyed és támogatnak. A vérfarkasok nálam vitték a pálmát, és szívesen olvastam volna még a falkáról, illetve arról, hogy mégis hogyan kerültek New Hastingsbe.

Mellettük a démonvadászok azok, akik érdekesebbek, s hiába hittem azt, hogy majd a vámpírok (én balga) lesznek a kedvenceim, pont, hogy a vadászok, a mohirik azok, akikről még többet és többet akarok tudni. A létezésük egy apró szeletét mutatja meg az írónő, de nekem kell az egész torta, és van egy olyan érzésem, már csak a kötet vége miatt is, hogy a következő részben, a Rejtekben még jó sokat fognak szerepelni, és jobban átláthatjuk majd az életüket, illetve a működésüket.

A karakterek mellett a világ és annak felépítése dominál. Egy nagyon jól összerakott, kidolgozott világgal van dolgunk, ami a komolyság mellett a diákok vakmerőségét is tartalmazza. Végig erősen rezonál, majd a végén üt még egy nagyot a történet. Azt éreztem olvasás közben, hogy szinte olyan, mintha én is a részese lennék a cselekménynek, és végig a partvonalról szurkolnék Saranak, aki egy igazán erős női hősnő. Csodálatos karakterfejlődésen megy keresztül, ami miatt nem is lehetnék boldogabb.

A kötet címkéi szerint egy romantikus paranormális természetfeletti regénysorozat első része a Rendíthetetlen, ugyanakkor romantikát még csak nyomokban sem tartalmaz az első rész, vagyis én nem fedeztem fel benne, de az a helyzet, hogy úgy igazán nem is hiányzik belőle, hiszen végre egy sorozat, ahol slow burn módon alakulnak ki az érzelmek, és lehet, hogy csak a harmadik részben lesz nagyobb szerepük *chefs kiss*. Inkább arra épít, hogy megismerd az alapszituációt, a szabályokat, a lényeket, Sara múltját, ami ha szabad megjegyeznem eléggé felkavarja azt a bizonyos vizet, továbbá utalásokat tesz a folytatásra. Felépíti az alapot, hogy aztán a második részben még többet tudjon adni nekünk. Biztos vagyok benne, hogy a végén a romantika is kialakul, de a Rendíthetetlenben ha erre vártok, ne tegyétek. Az első perctől kezdve olyan, mintha egy rég szeretett világba csöppentem volna bele, holott ez az első alkalom, hogy találkoztam az írónő regényével. Ha neked is hiányzik a vámpírok kultusza, az hogy tele legyen az olvasmányod természetfeletti lényekkel, akkor ne habozz, mert Karen Lynch sorozata neked való!! Izgalmas, veszélyes, harcokkal teli, természetfeletti lényektől hemzsegő lebilincselő olvasmány, ami képes hajnalig fenntartani!!

"Abban a pillanatban megtudtam, mit érez az egér, amikor a kígyó szemébe néz. Tudja, itt a vég, de lebénítja a félelem."

" A kabátomat nem láttam, de tudtam, hogy megszaggatta egy krokotta. Először vámpírok, aztán mutáns hiénák. Ha ez így megy tovább, nem marad ruhám."

" - Előlem menekülhetsz, de az igazság elől nem. A vérfarkasok nem tudnak örökké megvédeni, előbb-utóbb el kell hagynod a várost. Mihez kezdesz akkor?"

"Hogyan lehet elmondani a szeretteinknek, hogy a világ nem az, aminek látszik, és létezik egy természetfeletti világ, amelynek nem szabadna léteznie?"

"Már többször is láttam dühösnek, ám ezúttal zabolátlan harag sütött a szeméből. Ismertem Nikolast, az embert, de most a démonharcos állt előttem, és a démon tombolt."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Interjú Bridget Collins írónővel (magyar nyelvű)

Bridget Collins a PesText Fesztivál keretein belül Magyarországra látogat. A dedikálásra szombaton 18 órakor a Három Hollóban kerül sor, illetve vasárnap a 21. Század Kiadó standján 14 órától is lehetőségetek lesz aláíratni vele a könyveiteket. Én már olvastam mind a két megjelent regényét, mindkettő más-más miatt adott maradandó élményt, de közös bennük, hogy mind A könyvkötő, s mind az Árulások nagyon különleges. A szívemhez egy hangyányival talán A könyvkötő áll közelebb, de az Árulásokat is szerettem. A 21. Század Kiadó jóvoltából lehetőségem nyílt interjút készíteni az írónővel, amiben az eddigi regényeiről és a további terveiről beszélgettünk.

K: Mely könyveket ajánlanád azoknak, akik szerették az Árulásokat, illetve A könyvkötőt?

Bridget Collins: Ha szeretted az Árulásokat, akkor azt a könyvet ajánlom, ami a történet ötletét adta; Hermann Hesse -The Glass Bead Game - illetve A Titkos Történetet, amely egy zseniális és szórakoztató regény, egy amerikai egyetemen játszódik, az eszmék, a hűség és – igen – az árulás veszélyéről szól. Ha tetszett A könyvkötő, próbáld ki Sarah Waters Fingersmithét, amely egy csodálatos viktoriánus regény izgalmas szerelmi történettel és könyves témával.

K: Az Árulások és A könyvkötő is történelmi fikció mágikus realizmussal megspékelve. Mi lesz a következő történeted? Tudnál mesélni egy kicsit a jelenlegi munkádról?

BC: A következő regényem jövő májusban fog megjelenni - de még nem döntöttük el, hogy mi lesz a címe. Jelenleg 'The Echos' a munkacíme, és ugyanaz a műfaja, mint az eddigi regényeimnek. Egy olyan gyárról szól, ahol pókfonállal szőnek csendet teremtő anyagot. Egy fiatal özvegy története, Henry-é, akit beszippant a gyár és tulajdonosa fényűző, lenyűgöző világa, de rájön, hogy ennek van egy baljós oldala is… A bánatról és a bűntudatról szól, arról, hogy milyen könnyen bűnrészessé válhat a borzalmakban – de leginkább a szerelemé a főszerep.

K: Mi inspirálta A könyvkötőt? Miért pont a 19.századi Angliában játszódik?

BC: A könyvkötőt elég sok minden inspirálta, de leginkább egy könyvkötő kurzus, amin részt vettem. Sok dolog közül az egyik, amit szeretek az a régi könyvek restaurálása. Mielőtt elkezdhetnéd a saját munkádat, vissza kell térned valaki máséhoz: így láthatod a keze munkájának gyümölcsét, illetve azokat a darabokat, amelyeket átvett, és azokat, amelyeket nem… Nagyon különlegesnek, szinte bensőségesnek éreztem ezt a folyamatot, és próbáltam elképzelni, hogy milyen lehetett a könyvkötő, illetve az élete száz évvel ezelőtt. Azt hiszem, Emmett és a világa is ekkor kezdett el megfogalmazódni bennem.

K: Az Árulások gótikus és dark academia elemekkel rendelkezik, eléggé különbözik A könyvkötőtől. Nehezebb volt megírni, vagy a karakterek segítették az írási folyamatot?

BC: Minden könyv más és más - valamilyen szinten könnyebb is volt, de nehezebb is. Nagyszerű volt úgy írni, hogy tudtam, hogy egy kiadó várni fogja, amikor befejezem, ugyanakkor abban igazad van, hogy egészen más, mint A könyvkötő. Valójában ez előny volt, mert egy teljesen új világba vethettem bele magamat. Másrészt sokkal összetettebb volt a szerkezete, és szélesebb a hatóköre, tehát ebben az értelemben olyan problémákat vetett fel, amelyeket korábban soha nem próbáltam. Többet kellett átírni, de végül úgy gondolom, hogy ez egy irodalmibb regény, mint A könyvkötő, és elégedett vagyok vele. Legalábbis annyira elégedett, mint amennyire elégedett lehet valaki a regényével, ha ha!

K: Ha bármit megváltoztathatnál A könyvkötőben illetve az Árulásokban, mi lenne az?

BC: Amikor kiválasztottuk az Árulások címét, nem igazán gondolkodtam józanul. Ő volt az én kisbabám. Azt kívánom, bárcsak lett volna annyi eszem, hogy az „árulással” tegyek egy lépést a grand jeu felé, hogy a cím világosabban beszéljen a könyv központi metaforájáról.

K: Amikor elkezdted írni A könyvkötőt mi jött előbb: a történet vagy a karakterek?

BC: Argh, nem vagyok benne biztos, hogy ketté tudom választani a kettőt. Szerintem először a könyvek és az emlékezés gondolata jött, de a központi szerelmi történet a szereplőkkel egy időben alakult ki.

K: Könnyebb YA szemszögből írni, vagy inkább a felnőtt karaktereket preferálod?

BC: Manapság inkább a felnőtt karaktereket preferálom. Valójában mindig is magamnak írtam, és sokkal könnyebb olyannak írni, amilyen most vagy, mint tizenöt-húsz (vagy huszonöt) évvel ezelőtt. Régebben úgy volt, hogy a YA piacon nagyobb szabadság volt a műfajok körül, mint a felnőtt piacon, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy YA-t akartam írni, de ez most megváltozott. A másik dolog, amit szerettem a YA perspektívából való írásban, az a nézőpont intenzitása és frissessége volt, az a tény, hogy amikor valakivel először történik valami, az még erősebben üt, és még több drámát kelt – de rájöttem, hogy ez még mindig gyakran így van a felnőtt karakterekkel is. És ahogy öregszem, egyre jobban érdekelnek azok a dolgok, amelyekkel a felnőttek küzdenek – a halandóság, a szülői szerep, az elkötelezettség, a pragmatizmus, a hatalom –, és nagyszerű, hogy több lehetőséget kapok ezek felfedezésére.

K: Melyik könyvedet szereted jobban és miért?

BC: Általában mindig azt, amelyiket éppen írom. Ha egyszer megírtam egy könyvet, igyekszem nem sokat gondolni rá – nyilván szívesen beszélek róluk és olvasok fel belőlük rendezvényeken, de igazából a következő történet már ott van a fejemben, csak még nem született meg. Jelenleg abban reménykedem, hogy a jelenlegi munkám lesz a legjobb könyv, amit írtam. (Korai szakaszban van, de egy művészről szól az első világháború után, akit szellemek kísértenek, akik emberi hasonlóságokat keresnek.)

K: Hogy telik nálad egy írós nap? Van egy meghatározott kávézó, ahova szeretsz járni, vagy inkább a saját asztalodnál szeretsz írni?

BC: Leginkább a saját asztalomnál dolgozom, gyakran pizsamában. De ilyenkor nagyon könnyű egész nap nem kimenni a házból, este pedig teljesen kábultan feleszmélni, ezért igyekszem hetente párszor az edzőtermem kávézójában dolgozni. Ez azt jelenti, hogy nincs mentségem arra, hogy ne edzek egy kicsit, ha a kitűzött napi limit végére értem!

K: Mi volt a leghasznosabb tanács, amit kaptál, amikor elkezdted az írói karrieredet?

BC: Ne tartsd vissza a lélegzetedet, amíg arra vársz, hogy valakitől visszajelzést kapj. Mindig a következő könyvre gondolj, ne pedig az utolsóra!

Köszönöm szépen a 21. Század Kiadónak és az írónőnek az interjú lehetőséget! Bridget Collins regényeit ide kattintva tudjátok megrendelni!

Interjú Bridget Collins írónővel (angol nyelvű)

Bridget Collins a PesText Fesztivál keretein belül Magyarországra látogat. A dedikálásra szombaton 18 órakor a Három Hollóban kerül sor, illetve vasárnap a 21. Század Kiadó standján 14 órától is lehetőségetek lesz aláíratni vele a könyveiteket. Én már olvastam mind a két megjelent regényét, mindkettő más-más miatt adott maradandó élményt, de közös bennük, hogy mind A könyvkötő, s mind az Árulások nagyon különleges. A szívemhez egy hangyányival talán A könyvkötő áll közelebb, de az Árulásokat is szerettem. A 21. Század Kiadó jóvoltából lehetőségem nyílt interjút készíteni az írónővel, amiben az eddigi regényeiről és a további terveiről beszélgettünk. 

Q: What books would you recommend to those who loved your novels, The Betrayals and The Binding?

Bridget Collins: If you liked The Betrayals, I would recommend the book that first gave me the seed of the idea, Hermann Hesse’s The Glass Bead Game – and at the opposite end of the spectrum, The Secret History, which is a brilliant and entertaining novel set in a US university, about the danger of ideas, loyalty and – yes – betrayal. If you liked The Binding, try Sarah Waters’ Fingersmith, which is a wonderful Victorian pastiche, with a thrilling love story and a bookish theme.

Q: Both The Betrayals and The Binding are historical fiction with magical realism. What's next? Can you tell us more about your WIP? 

BC: The next book will be published in May next year – but we’re still having last-minute discussions about the title! At the moment it’s called The Echoes, and it’s the same genre, about a factory that uses spider silk to weave a fabric that creates silence. It’s the story of Henry, a young widower, who is sucked into the luxurious, enthralling world of the factory and its owner, only to discover that there is a sinister side to it all… It’s about grief and guilt, and how easy it is to become complicit in horrors – and most of all it’s about love.

Q: What has inspired The Binding? Why does it take place in the 19th century England?

BC: The Binding was inspired by a mixture of things, including doing a bookbinding course. One of the things I loved about it was that when you restore old books, before you can start your own work, you have to go back dismantling someone else’s: so you see the details of their handiwork, the bits they took care over and the bits they didn’t… It felt very special, almost intimate, and I used to try to imagine what that bookbinder and his life would have been like, a hundred years ago. I think that’s when Emmett and his world began to take hold of me.

Q: The Betrayal has gothic and dark academia vibes and it's kinda different than The Binding. Was it harder to write it or the characters were a big help in the journey during the writing process?

BC: Every book is different – in some ways it was easier and some ways harder! It was wonderful to write knowing that there would be a publisher for the book once it was finished, and although you’re right that it is quite different from The Binding, actually that was an advantage because I could throw myself into a completely new world. On the other hand, it had a lot more structural complexity, and a wider scope, so in that sense it posed problems I’d never attempted before. It took more rewriting, but in the end I think it’s a more literary novel than The Binding and I’m pleased with it. At least, as pleased as anyone ever is with their novel, ha ha!

Q: If you could change anything in either The Binding or The Betrayals what would it be? 

BC: When we chose the title for The Betrayals I’d just had a baby and wasn’t thinking very clearly. I wish now that I’d had the presence of mind to make a “betrayal” a move in the grand jeu, so that the title spoke more clearly to the central metaphor of the book. 

Q: When did you start writing The Binding what came first: the story or the characters? 

BC: Argh, not sure I can split the two! I think the idea of books and memory came first, but the central love story developed at the same time as the characters. 

 

Q: Is it easier to write in a YA perspective or do you prefer adult characters? 

BC: I definitely prefer writing for adults, these days. I think I was always writing for myself, really, and it’s much easier to write for yourself as you are now than yourself fifteen or twenty (or twenty-five) years previously. It used to be the case that there was more freedom in the YA market around genre than in the adult market, which was a big part of why I wanted to write YA, but that has changed now. And the other thing that I loved about writing in a YA perspective was the intensity and freshness of the point of view, the fact that when things happen to someone for the first time they hit even harder and create even more drama – but I’ve found that that’s still often the case with adult characters. And as I get older myself I’ve become more and more interested in some of the things adults struggle with – mortality, parenthood, commitment, pragmatism, power – and it’s great to get more of a chance to explore those.

Q: What book of yours do you like the most and why?

BC: It's almost always the one I’m writing at the moment! Once a book is written I try not to think about it too much – obviously I enjoy talking about them and reading from them at events, but really my headspace is taken up with the next story, the one that hasn’t been born yet. So at the moment, I’m hoping that my current WIP will be the best book I’ve written. (It’s in early stages, but it’s about an artist in the aftermath of WW1, haunted by ghosts who search for human likenesses to inhabit.)

Q: Can you tell me how a writing day looks like for you? Do you have a certain coffee shop to go or you're more like a 'sitting on my own desk' person?

BC: I mostly work at my own desk, often in my pyjamas. But then it’s very easy not to leave the house for the whole day and surface in the evening feeling completely dazed, so I try to work at the café at my gym a couple of times a week. That means I have no excuse not to get some exercise when I’ve got to the end of that day’s word count!

Q: What's the most useful advice you got when you start your writing career? 

BC: Don’t hold your breath while you wait to hear back from anyone. Always be thinking about the next book, not the last! 

Köszönöm szépen a 21. Század Kiadónak és az írónőnek az interjú lehetőséget! Bridget Collins regényeit ide kattintva tudjátok megrendelni!