Kiersten White: Am I Darken - Lada Dracul: Egy sötét lélek (A hódító legendája 1.)

"Amikor az orvos közölte, hogy felesége leánygyermeket hozott a világra, Vlad Dracul felvonta vastag szemöldökét."

*

Milyen ​lett volna Drakula, ha nőnek születik? Egy hercegnőtől senki nem vár kíméletlenséget, Lada Dracul mégis ezt nyújtja. A lányt szelíd természetű öccsével együtt elszakították szülőföldjétől, Havasalföldtől, apjuk elhagyta őket, így a török szultán udvarában nevelkedve megtanulja, hogy a túlélés záloga a kíméletlenség. Öccsével, Raduval együtt játékszerek csupán egy gonosz játszmában, és egy láthatatlan kard függ egy hajszálon a fejük felett. Származásuk különlegessé teszi őket, de emiatt célpontul is szolgálnak. Lada gyűlöli a törököket, és várja a napot, amikor bosszút állhat rajtuk – amint visszatérhet Havasalföldre és megszerezheti a trónt, ami megilleti. Radu csak egy biztonságos helyre vágyik. Amikor találkoznak Mehmeddel, a szultán dacos és magányos fiával, Radu úgy érzi, személyében hű barátra talált, Lada pedig benne látja azt a fiút, aki érdemes az ő szenvedélyes érzelmeire. De Mehmed annak a birodalomnak a trónörököse, ami ellen Lada harcot esküdött, és amit Radu már az otthonának tekint. Vajon mi lesz így a sorsuk? Vajon mennyit bír ki a szerelem és a hűség fonala? Fedezd fel!

Kiersten White neve nem ismeretlen előttem, a Paranormalcy trilógiája hatalmas kedvencem, ezért amikor először hallottam róla, hogy jön magyarul A hódító legendája, nagyon izgatott lettem, hiszen nagyon megkedveltem az írónő munkásságát és külföldi bookstagrammerek által már csupa jókat hallottam a Lada Draculról is.

Viszont ahogy elkezdtem, nem igazán szippantott be, kellett egy kis idő, úgy kb. a kötet negyede, hogy bele tudjam élni magam a cselekménybe és utána minden egyes szaván csüngtem. A kötet alaphelyzete azt veti fel, hogy mi lett volna, akkor ha Dracula nem fiú, hanem lány, azaz Lada Dracul. Már emiatt is megéri rászentelni az időt, hiszen a Dracula kultusznak igazi múltja és rajongótábora van, ami nem is véletlen. Már mindenki hallott róla, a véres tetteiről és arról, miért is kapta ezt a nevet, igen ám, de az írónő csavar egyet ezen a mítoszon és megalkotta Ladát, a betörhetetlen, erős, makacs lányt, aki mindig elérni amit akar és, aki nem riad vissza semmitől. A kötet végére igazi badass főhősnő válik belőle, de addig nehéz utat kell megtennie. Bevallom, az elején annyira nem éreztem magamhoz közel Ladát, már-már taszított és úgy volt fura, ahogy van, de ahogy aztán haladunk előre a cselekményben és ahogy a karakterek is egyre inkább felnőnek, úgy lesznek egyre szerethetőbbek és teljesebbek. Nemcsak Lada, de Radu is központi eleme a regénynek, az ő kettős szemszögükön keresztül tárul elénk a kötet cselekménye, ami hol véres, kegyetlen, de gyengéd és akciódús is tud lenni. 

Maga a kötet a maga műfajában úgy érzem, hogy egyedülálló és a maga nemében különleges is, hiszen nemcsak a történelem fonalát követi, hanem az írónő által felépített és minden egyes oldallal alátámasztott eseményeket is. Nemcsak térkép segítségével segít eligazodni az Oszmán Birodalomban, hanem egy tágabb és ezáltal átfogóbb képet is ad a világról, a hatalmi harcokról, a törökök és a janicsárok életéről és nem utolsó sorban a szultán életét és nehézségeit is megmutatja. S ha már a szultán, Mehmet a szemünk előtt nő fel, egy gyámoltalan kisfiúból érik igazi férfivá, és be kell valljam, az egyik kedvencem lett Radu mellett. 

Sose kedveltem a történelemnek ezt a szakaszát, a törökök térhódítását, de az írónőnek sikerült élvezetes képet kialakítania, egyáltalán nem untam, sőt sokkal jobban levett a lábamról, mint az elsőre gondoltam volna. Nemcsak a cselekmény az, ami beszippantja az olvasókat, hanem a karakterek is, hiszen egyediek és képesek fejlődni, képesek felnőni a feladatukhoz és egy olyan közegben mozogni, ami távol áll a személyiségüktől. A kötet felépítése követi a lassan folyó patak elvét, hiszen mindig csak épp annyival lépünk előre az időben, hogy még követhető és érthető legyen a cselekmény. 

Egész kiskorától kezdve követhetjük végig Lada sorsát, de akik arra számítanak, hogy vámpíros átiratot kapnak, azokat el kell keserítsem, mert a Lada Dracul nem erről szól. Egy lány harca az eszmékkel és önmagára találásáról szól, megmutatja milyen a nők sorsa, milyen a török birodalom és a hárem élete, mindezt intrikákkal és cselszövésekkel tarkítva. 

Az And I Darken egy bravúros kezdet, csavarokkal, szerethető arcokkal, történelemmel és izgalmas eseményekkel. Maga a kötet nem kimondottan rövid, de könnyen emészthető, olvasmányos és ha bekebelezi az olvasót, akkor nagyon hamar a végére lehet érni. Minden egyes oldallal egy teljesen új oldalát mutatja meg, nemcsak vezet minket, de segít meglátni a sorok között megbúvó elrejtett foszlányokat is. Ami nekem személy szerint nagyon tetszett, az az LMBTQ szál, annyira drukkoltam, hogy megvalósuljon, hogy ne csak ábránd maradjon és többek között emiatt is faltam a sorokat. Megmondom őszintén nem számítottam ilyen fordulatra, de örülök, hogy meglépte az írónő.

Ami a legjobban tetszett a regényben az a karakterek sokszínűsége, a cselekmény kiszámíthatatlansága, a történetvezetés és a felbukkanó régi, már-már elfeledett karakterek. Az biztos, hogy igazi vízválasztó kötettel van dolgunk, mivel két véglet létezik a Lada Dracullal kapcsolatban, vagy fog tetszeni, vagy nagyon nem. Olyan véglet nincs, hogy jó is volt, meg nem is. Én személy szerint nagyon örülök, hogy megjelent, ezzel a borítóval, a térképpel és a családfával, a szószedettel a végén. Szerettem, hogy a magyarokat is valamilyen módon belekeverte az írónő és nem riadt vissza az alapos kutatómunkától sem. Összességében azt tudom mondani, ha szereted a történelmet és nem riadsz vissza egy teljesen más köntösben látni az eseményeket, akkor teljes szívből tudom ajánlani a Lada Dracult, hiszen izgalmas, energikus, erős karakterekben gazdag, különleges kezdő kötet tele váratlan fordulatokkal és egy nem szokványos testvérpárral, akik mégsem különböznek annyira, mint azt elsőre gondolná az ember. Egy valamit változtatnék csak meg a kötetben, mégpedig a szerelmi szálat, Lada helyett Radut helyeztem volna előtérbe. De mindezt figyelembe véve is csak azt tudom mondani, hogy nagyon megérte elolvasni és izgatottan várom a második részt is.

" - A nászéjszakánkon - mondta. - kivágom a nyelvedet, és lenyelem. Ezzel a házassági esküt kimondó mindkét nyelv az enyém lesz, és magammal élek majd házasságban. Te minden bizonnyal megfulladsz a saját véredben, ami sajnálatos, de én egy személyben férj és feleség leszek, nem pedig egy sajnálni való özvegy."

" - Csalás nem létezik. Csak győztes és vesztes van. Most én nyertem."

"Önmaga akart lenni, azt akarta, hogy Mehmed önmagáért szeresse őt. A kérdésére, Mehmed kérdésére végül is megjött a válasz: olyan hirtelen és élesen hasított Raduba, hogy remegve lerogyott a földre."

"Mehmed még mindig akarta őt, Lada pedig tudta, milyen illékony és drága adomány ez egy nőnek. Hogy ettől ő fontos. Amikor elveszítette ezt, készen állt arra, hogy meneküljön, de most..."

 

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!

Corinne Giampaglia: Ella és a téli varázs

*

A kicsi Ella messze északon él, egy hegyi falucskában, ahol mindig fehér hó borítja a házak piros tetejét. Közeleg a Karácsony, a kislány családja feldíszíti a házat, ám Ella szomorú, úgy érzi, az ünnep varázsa eltűnt. Elérkezik a Szenteste, és miközben mindenki vidáman készülődik, a kislány kisurran a kertbe…

Ez a mesekönyv véletlen került hozzám, de nem bánom, mert egy igencsak ízléses, aranyos mesét kaptam, csodaszép illusztrációkkal, amik a zord napokon is fényt gyújtanak a szívekben.

A kötet a Manó könyvek gondozásában jelent meg. Egy igazi, cserfes kis karácsonyi mese, amit nemcsak a kisebbnek élvezhetnek, hanem a nagyobbak is, hiszen sose nővünk ki belőlünk és néha a felnőtt lelkeknek is szüksége van egy maréknyi bűbájra, amit a kötet teljes egészében meg is ad. Az Ella és a téli varázs egy gazdagon illusztrált, kívül-belül gyönyörű kiadás. Nemcsak a borító kápráztatja el a szemeket, hanem a belső is. Biztos vagyok benne, hogy nemcsak egy egyszer olvasós könyv lesz, hiszen a gyerekeimnek is szívesen olvasnék fel belőle és adnám át a karácsony iránti szeretetemet általa. Az írónő nemcsak Elláról ír, hanem igazi értékként rávilágít az ünnep igazi valójára, arra hogy a szeretet a legfontosabb a világon, s ezt a gyerekek számára is befogadható módon teszi. Tele bájjal, kedvességgel és szívet melengető mondatokkal. Emellett egy rövid listát is kapunk, ami által elkezdhetünk felkészülni az ünnepre és ha még nincs ötletünk, recepttel is szolgál a jeles napra. Habár nem én vagyok a megcélzott közönsége, élveztem és egy szerethető történetet kaptam. Teával a kézben a kandalló előtt ülve tökéletesen megalapozza a hangulatot és egy perc alatt beszippant a gyermekiségével és kedvességével.

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Manó Könyveknek! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 20%-os kedvezménnyel!

Julie Kagawa: A halhatatlanság ellenszere (Éden-trilógia 2.)

 "Vér szagát éreztem, amint beléptem a helyiségbe."

*

Allison Sekemoto megtette az elképzelhetetlent: meghalt, hogy élhessen. 

 Miután száműzték Édenből, ahol el kellett válnia a szeretett fiútól, Allie a vér szavát követve elindul, hogy megmentse átváltoztatóját, Kanint az őrült Sarren karmai közül. 

A nyomok Allie szülővárosába, Új-Covingtonba vezetnek, ahol olyasmiről értesül, ami az egész világ pusztulásához vezethet Új vírus ütötte fel a fejét, a Vörös Tüdő mutációja – amely generációkkal ezelőtt az emberiség tömeges pusztulásához vezetett –, és ez az új nem kíméli sem az embereket, sem a vámpírokat. 

A Kanin által őrzött titkok rejthetik az ellenszer kulcsát, ezért Allie-nek minél előbb meg kell találnia átváltoztatóját. A halhatatlanságot veszély fenyegeti, az emberek és a szörnyetegek közti határ elmosódik. Vajon Allison képes lesz jó döntéseket hozni ebben a helyzetben? Kövesd fordulatos történetét!

Julie Kagawa vámpíros trilógiájával még évekkel ezelőtt ismerkedtem meg és egyből levett a lábamról, kérdés sem volt, hogy a második részt is el fogom olvasni, és milyen jól tettem, hiszen még izgalmasabb és még elkápráztatóbb, mint az első rész.

Maga a cselekmény lassan indul be, de miután ez megtörténik minden elképzelhető fordulat és váratlan esemény megfordul a fejezetek alatt. Az írónő nem kertel, egyből rátér a lényegre és csak zúdítja ránk az információkat és a megoldandó problémákat. Már nemcsak Allison szerepe a fontos, nemcsak rajta van a hangsúly, hanem az egész világén és az írónő mindent egy lapra rakva fel bolygatja fel a cselekményt és vezet végig minket az események kereszttüzén. Maga a regény három részből épül fel, mind a három rész alatt történik valami fontos, valami olyan, ami a későbbiekben még nagy horderővel bírhat. Minden egyes részben azonban közös, hogy újabb és újabb információkkal bombáz meg, gondolatokat és sugallatokat ültet el az olvasó fejében és szépen lassan ezeket a gondolatokat össze is fűzi és a végére kiadja a teljes képet, megmutatja mire is ment ki ezidáig az egész és egy hatalmas fordulattal még nagyobb port kavar, még több kérdést vet fel és még inkább azt mutatja meg nekünk, hogy igenis a vámpírok kora még nem lerágott csont, még vannak olyan regények, amiket érdemes elolvasni, és az Éden-trilógia pont ilyen. 

Sziporkázó, vérszomjas, ádáz, veszélyes, de nagyon szerethető és akciódús eseményeivel leveszi az olvasókat a lábukról. A kötet első fele amolyan betekintő, még csak próbálgatja a szárnyait, de aztán ahogy kibontakozik és elengedi magát, megmutatja az igazi valóját és onnantól kezdve nincs megállás. Allison mellett a már jól ismert karakterek is szerepet kapnak, többek között Zeke, Sakál és Kanin is.  Visszatérünk Új-Covingtonba és egy teljesen új képét ismerhetjük meg az írónő által elképzelt világnak. 

Már nemcsak a vámpírokra helyezi a hangsúlyt, hanem az egész világba, a mindent elindító Vörös Tüdő vírusra és annak következményeire. Igazi versenyfutás az idővel, ahol nemcsak helyt kell állni, de helyesen is kell cselekedni, ahol az írónő válaszút elé állítja főhősét és teret enged a szerelemnek és a boldogságnak, de mint ahogy az sejthető, nem elégszik meg ennyivel az írónő és a legváratlanabb pillanatokban dobja le a bombát. 

A halhatatlanság ellenszerével egy tökéletes második fejezetet kaptam, ami nemcsak felülmúlja az első részt, de kecsegtető jövőt is jósol a harmadik résznek. Ritkán olvasni ennyire tömör, minden részletre kiterjedő, kicsit tudományos, de annál inkább komorabb és sorsokat megváltoztató regényt. Ahogy az lenni szokott nemcsak a cselekmény, de a karakterek is javukra fejlődnek, már nem azok az esetlen lelkek, akiket az első rész alatt megismerhettünk és ezzel az írónő egy olyan személyiségfejlődést mutat be, ami nemcsak például szolgálhat, hanem ami meg is győzi még jobban olvasóját, hogy igenis megérte folytatni a trilógiát. 

A vámpíros vonal még mindig nagyon erős, egyáltalán nem sablonos, sőt valamilyen szinten egyedülálló, egy kicsit igaz Van Helsing feelingje van, de ez csak hozzáad a regényhez. Maguk a karakterek szórakoztatóak, sokszínűek, kiismerhetetlenek, ha kell veszélyesek, de a szívük a helyén van. Allie, Zeke és Kanin mellett Sakál kap több figyelmet, de ez egyáltalán nem baj, hiszen a vicces megszólalásai és a kiszámíthatatlansága megkedveltette magát velem és ha nem is lesz az egyik kedvencem, az tagadhatatlan tény, hogy már miatta érdemes belekezdeni a kötetbe, hiszen nem minden ami fénylik és a felszín alatt igazi értékek és kincsek lapulhatnak. 

Mindenkinek megvan a maga története, s az írónő ez jól adagolva, a megfelelő helyen és a megfelelő időben tálalja is. Nem hagy kétségeket, nem hagy a sötétben tapogatózni, végig őszinte és nem riad vissza a kegyetlenkedés gondolatátók és a meglepő fordulatoktól sem. Igazi, vérbeli akciódús, gazdag cselekményű vámpíros regény tele szerethető karakterekkel, egy nagyszerű világelképzeléssel és egy feladattal, ami végigkíséri a regényt az elejétől a végéig. Ha csak egy apokaliptikus, vérszívóktól hemzsegő, vírusos könyvet kellene ajánlani, ez lenne az, hiszen egyedi, harcias és sokszor csak úgy szárnyalunk az oldalakkal. 

Maga a kötet hihetetlen sebességgel robog, néhol ugyan megáll, de aztán max fokozaton folytatja tovább az útját. A kötet lezárása az igazi ütőkártyája a regénynek, hiszen ezek után ember legyen a talpán, aki nem akarja minél előbb olvasni a befejezést, hiszen hiába kapunk újabb és újabb fordulatokat, izgalmas fejezeteket, ha a cselekmény csak ezután lesz igazán sorsdöntő és mindent megmagyarázó. Emellett persze vannak benne klisék, khm vámpír-ember kapcsolat, de az írónő olyan szépen összeszedte a gondolatait és olyan ízlésesen tálalja mindezt, még akkor is ha rosszul lesz az ember, hogy ezek a klisék nem zavartak, sőt ujjongva vártam az újabb és újabb fejleményeket, mert nagyon is shippelem Allie és Zeke párosát, és alig várom, hogy megtudjam mi lesz velük a továbbiakban, hogy folytatódik az Éden-trilógia, és mi lesz a vámpírok, a világ, a veszettek, a járvány és az emberek sorsa. Tökéletes kikapcsolódás 2020-ban, ami eltereli a figyelmet a világban zajló állapotokról. Összességében nagyon tetszett, nagyon várom a folytatást és várom az újabb megdöbbentő fordulatokat és azt, hogy hova is vezet a már megkezdett szál és mi lesz a karakterek sorsa. Ha szeretitek a vámpíros, kicsit kegyetlenebb és véresebb köteteket, akkor szívből ajánlom A halhatatlanság ellenszerét, ami minden várakozásomat felülmúlta és megmutatta, milyen is egy igazi, akciókban és fordulatokban gazdag második rész.

" - Hát így - jelentette ki, villámokat szóró tekintetemmel nem törődve. - Ismét itt vagyunk a szennyvízcsatornában, a kedvenc új-covingtoni üdülőparadicsomomban. Annyira izgatott vagyok, hogy ismét itt lehetek. - Ijesztő mosolyt villantott a jelöletlenre. - Ne csak álldogálj ott, csatornapatkány! Vezess minket körbe!"

" - Tulajdonképpen te már igen - suttogta, és ha lett volna szabad kezem, lekevertem volna neki egyet. - De a szavamat adom, vámpírlány. Nem szándékozom feladni. Vállvetve fogunk harcolni, amíg csak bírok."

" - Akkor miről? Csak azt ne mondd, hogy érzel valamit a kis... Ne már! - A vámpír pislogott, majd az undor és a szánalom jeleként kivillantotta a fogát, vonásai kiélesedtek. - Jaj, hugi! Most komolyan? Ez szomorú."

"Várt. Éreztem gyors, ideges szívverését az ujjaim alatt. A vibrálást a saját néma mellkasom is átvette. Zeke szíve, a tenyerem alatt. Egy szörnyetegnek ajánlotta fel, aki könnyedén összetörheti, átvitt értelemben és valójában is. Arra gondoltam, hogy meg kellene tennem, átvitt értelemben össze kellene törnöm a szívét most, hogy a jövőben ténylegesen ne adódhasson alkalom arra, hogy kitépjem."

" - Nem csinálom végig még egyszer - jelentettem ki higgadtan. - És ha szörnyeteggé kell válnom a túlélés érdekében, akkor az leszek, aminek mindenki tart. Nem érdekel sem Éden, sem a tudósok, sem a rohadt ellenszer. Csakis az, hogy megtaláljam Sarrent, és megfizessen azért, amit tett."

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!

Marilyn Miller - Ella Steel: Üldözöttek

"A mai nap is ugyanolyan, mint a többi. Soha, semmi változás. Magány. Négy fal között sínylődöm, mert az apám ezt akarja. Mindig azt mondja, ez az én érdekem. Ez az én életem."

*

Alessandra szabadságra és önállóságra vágyik, nem alvilági életre. Alexander Salvatore egyetlen lányaként ez azonban szinte lehetetlen. Mikor feladná a reményt, hogy kitörhet, történik valami. Esélyt kap, hogy szabad lehessen. 

A szabadságnak viszont mindig ára van… 

Noah úgy éli az életét, ahogy ő akarja. Jay Davis fiaként felelősségteljes, céltudatos, és persze, hogy ő az egyetem szívtiprója. Mindent megkap, amire vágyik, és amiért nem fél keményen megdolgozni. Két külön világ. Szabadság és bezártság. Két fiatal, akik az ellentétek ellenére egymásba szeretnek. Egy szerelem, ami nem csak tiltott, hanem egyenesen életveszélyes. Mit teszel, ha a világ, ami elől menekülsz, végül rád talál? Üldözötté válsz… 

Marilyn Miller és Ella Steel közös könyvében olyan szereplők bukkannak fel, mint Alexander Salvatore, a Vezér, és Jay Davis, az FBI vezetője. Ők már egyszer rabul ejtették a női szíveket. Vajon most mit tartogatnak az olvasóknak? Mi történik, ha ez a két világ összecsap?

Akik régebb óta követik a blogot, azok tudják mennyire is imádom a két írónő munkásságát, s igaz, hogy Marilynnel csak nem olyan rég ismerkedtem meg és bőven van még bepótolnivalóm, de A vezér igazi kedvenc lett és nagyon nagyon vártam, hogy két nagyszerű és tehetséges írónő mit hoz össze és azt kell, hogy mondjam egyáltalán nem csalódtam, sőt még több ilyet. Még több Marilyn és Ella világ összeolvadást szeretnék, mert az Üldözöttek fergeteges, akciódús, veszélyes és szenvedélyes regény megspékelve a két írónő személyiségével és látásmódjával.

A kötet nem is kezdődhetne jobban, már az első fejezet után éreztem, hogy itt aztán kő kövön nem marad szárazon és imádni fogom minden egyes sorát és így is lett. Nemcsak az tetszett a regényben, hogy már ismert és szeretet két világ találkozott, hanem azt is, ahogy ezt az írónők megvalósították. Hűek maradtak a karaktereikhez úgy, hogy közben valami egészen újat és egyedülállót alkottak. De mielőtt elkezdenétek olvasni, bizonyosodjatok meg róla, hogy mind Alexander Salvatore, s mind Jay Davis sztoriját ismeritek, mert csak úgy lesz igazán ínyencség, úgy lesz igazán örömteli és vágyott a találkozás. Ameddig nem esett szó erről a kötetről, nem is tudtam mi hiányzik, s miután megkaptam, tudom hogy enélkül a sztori nélkül nem lenne teljes az életem. Ella és Marilyn is szívét-lelkét beletette az Üldözöttekbe, és ez minden egyes oldalon maximálisan látszik, nemcsak kiforrott a szöveg, de ha kell veszélyes, ha kell gyengéd, s minden várakozást felülmúl. A kötet úgy kezdődik, mint minden egyes romantikus regény, adott egy lány és egy fiú, akik találkoznak, egymásba szeretnek, vonzalom alakul ki közöttük, de az Üldözöttek mégis eltér egy kicsit ettől. 

A cselekmény az egyetemi élettel, a felnőtté válás kezdő fokával vezet be a kötet sűrűjébe, innen építi és adja hozzá az újabb és újabb elemeket, innen kezdi el mind érzelmileg, s mind erkölcsileg támogatni a fiatalokat. Nem titok, hogy a kötet már az első percektől kezdve levett a lábamról és teljes mértékben elvarázsolt. Alessandra, Alexander Salvatore lánya, mégsem azt a képet hozza, mint amire számítottam. 

Egy magabiztos, céltudatos és igencsak akaratos lány, akiben a kegyetlenség egy szikrája sincs meg. Ugyanolyan, mint minden más tini, ugyanarra vágyik: szabadságra és élni akarásra. Aztán ott van Noah, Jay Davis fia, az FBI fejének az utódja, aki egy pimasz, szexi, akaratos srác, tele tervekkel és elhatározásokkal. Két különböző világ ifjú tagjai, két teljesen eltérő értékrend két pólusa, mégis van bennük valami közös: a szerelem és a vágyak egymásra találása. 

A regény ott kezd igazán izgalmassá válni, ahol a két világ összekapcsolódik és átszövik egymást. Vajon a két fiatal van elég erős, ahhoz hogy áthidalják a nehézségeket és megkapják, azt amit igazán akarnak az élettől és a másiktól? Az Üldözöttek erre adja meg a választ, de vigyázz, mert súlyos függőséget okoz és a végén te is üldözötté válsz és teljesen a rabjává tesz. 

Ella és Marilyn megmutatják, hogy milyen erős kapocs is a szeretet, s általa minden és mindenki legyőzhető. Emellett a jó és a rossz örökös párhuzama is kiemelkedő szerepet kap, újabb akadályok és újabb bukkanók által terel minket a kötet lezárása felé, ami minden eddigi kimondott és ki nem mondott kérdésre választ ad. A kötet szenvedélyes, érzelmekkel átitatott, izgalmas és ádáz harc az eszmékkel és a józan ésszel. 

Nemcsak a jót és a rosszat állítja pellengérre, de a szív és az ész játékát is. Nemcsak elmeséli Alessa és Noah történetét, hanem kitölti veszéllyel, vérrel és brutalitással. Megdöbbentő, de olykor szívbevágóan kellemes és már-már idilli. A kötet igazi különlegessége, hogy nemcsak a két fiatal szemszögéből olvashatjuk az eseményeket, hanem Alexander és Jay gondolatai és meglátásai is visszatérnek egy-egy fejezet erejéig. S meg kell hagyni ezek a fejezetek egytől egyig különlegesek, hűek a már megismert karakterekhez és igazi csemegéül is szolgálnak az olvasók számára.

Maga a regény fokozatosan építi fel a bonyodalmakat, a megoldásra váró helyzeteket és arra sem rest, ha kell derült égből villámcsapásként dobálja elénk a váratlan fordulatok és az emberpróbáló eseményeket. Egy olyan kötetet kaptam, ami kiutat mutat a sötétségből a fény felé, ami nemcsak vezeti, de uralja is a cselekményt, ami minden egyes sorral és minden egyes gondolattal más és más sugallatot ad és ami bebizonyítja, hogy ki magunk vagyunk a saját sorsunk kovácsa, s csak rajtunk múlik mit teszünk azért, hogy teljesek, egészek és boldogok legyünk. Természetesen, ahogy azt már megszokhattuk a zene, a különböző dalszövegek is fontos szerepet játszanak, nemcsak a szereplők életében, de ezeket hallgatva lesz igazán teljes az élmény, hiszen tökéletesen megadják a regény alaphangulatát, s ezzel navigálnak el minket a megismerkedéstől, a kapcsolaton és bonyodalmakon át a kötet lezárásáig, ami tökéletes záradéka az Üldözötteknek. Összességében egy komplex, minden kíváncsiságot kielégítő regényt kaptam, nagyszerű karakterekkel, izgalmas és bonyodalmakkal átszőtt cselekményt és két világ szenvedélyes találkozásának lehettem szemtanúja. Ez az első közös Ella és Marilyn regény, de remélem nem az utolsó, hiszen ebből a csodából még többre van szüksége az embernek. Ha szeretitek a kiszámíthatatlan, veszélyes, de ugyanakkor érzelmes regényeket, akkor tiszta szívből ajánlom Marilyn Miller és Ella Steel remek regényét, ami Alessandra Salvatore és Noah Davis történetét meséli el mindenféle köntörfalazás nélkül. 

" - Az sem érdekel, ha a Vatikánba mész apácának. Rico veled megy, és pont. Különben is. Örülj, hogy ő megy veled és nem Antonio, például."

" - Nem hazudok. Tényleg élvezem. Bírom a csaj stílusát. Az a hús, amiért keményen megküzdesz, sokkal ízletesebb, amikor végre megízleled, mint az egyszerűen eléd vetett falat."

"A 191 centim most igazán sokat dob az önbizalmamon. Kell is, mert épp most nézek farkasszemet Alexander Salvatoréval, a Vezérrel, világok puszítójával. Félek, de nem hátrálok meg."

"Valakit szeretni a legjobb dolog a világon. Még akkor is, ha a pokol mélyére kell zuhannod érte. Megtennéd, újra és újra. Érte bárki lennél, érte bármit képes lennél elviselni. Az igaz szerelem csak egyszer fog kopogtatni az ajtódon. Nem fog engedélyt kérni, egyszerűen csak berobban az életedbe. Honnan fogod tudni, hogy ő az igazi? Érezni fogod. A szíved másképp működik mellette. Ha melletted van, erősebben fog dobogni. Ritmusosabban. A szerelem ritmusára. Reagál az érintésre, a hangjára. Uralkodik fölötted, de nem behódolást követel. Szerelmet. Érintést. Csókokat."

Köszönöm szépen Marilyn Millernek és Ella Steelnek az élményt! Ha te is elolvasnád az alábbi helyekről megrendelhető:

Ella Steel írónőtől

Marilyn Miller írónőtől

NewLine Kiadótól

Book24-ről

Líra oldaláról

R. S. Grey: Not so nice guy - Nem is olyan rendes srác

 "Ma reggel újra a laktanyában szexelünk. Forrón és hevesen."

*

– ​Úristen! Hát ő meg kicsoda? – Gyakran kapom meg ezt a kérdést. 

– Ja, hogy ő? – válaszolom. 

– Ő csak Ian. „Csak Ian.” A „Csak Ian” az évszázad legbénább jellemzése. Csak a Mona Lisa. Csak a Taj Mahal. Csak Ian, az unalmas kockahasával és a sablon gödröcskés mosolyával, mi? Csak Ian… csak a legjobb barátom. 

Elképesztően közel állunk egymáshoz, olyan mélyre jutva a barátzóna állapotába, hogy a munkahelyünkön mindenki azt gondolja, egy párt alkotunk – egészen addig, amíg egy nap ki nem pattan a hír a tanáriban, hogy Ian egyedülálló. Szabad préda. 

Az újdonsült népszerűségében lubickolnia kellene, de mindkettőnk legnagyobb meglepetésére, az egyetlen figyelem, amire látszólag vágyik, az enyém. A korábban ártatlan éjszakai csevegéseinkből korhatáros telefonhívások lesznek. A játékos évődésünk egy új, kockázatos élt kap. 

Azt gondolom, hogy csak cukkol, de amikor az osztályteremben felültet az asztalra, a kezeit pedig becsúsztatja a szoknyám alá, nem marad tér a bizonytalanságnak. 

Kicsit félek attól, hogy a dolgok rosszul alakulnak, és elveszítem a legjobb barátomat, szóval, a legjobb lesz, ha kihátrálok és nem viszonzom ezt az eget rengető csókot.

Adott egy írónő, aki már egyszer meggyőzött, adott egy szexi pasis borítójú könyv és adott egy fülszöveg, ami arra ösztönzi az embert, hogy vegyél meg, vessz el bennem és nevessünk együtt egy jót, hiszen ez a regény egy vicces, romantikus komédia, tele arcpirító helyzetekkel és elfojtott vágyakkal. Az egyik kedvenc témám az enemies to lovers mellett a friends to lovers, azaz a barátokból szerelmesek.

Mindenki életében biztos volt már olyan, hogy beleszeretett egy barátjába, vagy a barát volt teljesen oda érte. A Nem is olyan rendes srác pont azt mutatja meg, hogy mi történik akkor, ha két jóbarát egymásba szeret és nemcsak a napos oldalt, de a bukkanókat is láthatjuk egy igencsak humoros, olvasmányos és szórakoztató formában. Mielőtt túlságosan belemerülnék előre szeretném leszögezni, hogy úgy kell a kötethez állni, hogy nincsenek elvárásaink vele szembe, hagyjuk hogy tereljen és vezessen minket és ne gondolkodjunk túl sokat, hiszen ha ezt tesszük nem fogjuk annyira élvezni, mint ahogy amúgy kellene. Semmi esetre sem kell véresen komolyan venni a cselekményt sem, mivel a Nem is olyan rendes srác egy nehéz nap után szeretne kikapcsolni, nem szeretne világmegváltó regény lenni, hanem egyszerűen egy guilty pleasure borral a kézben. Most hogy ezt tisztáztuk térjünk is rá a lényegre. Az írónő a sajátos humorával és írásmódjával vág bele egy könnyed, mindenféle kemény helyzetektől mentes szórakoztató regénybe, ami a szórakoztatás mellett egy nagyon fontos dologra is rávilágít. Ha tetszik nekünk valaki, lépjünk, sosem tudhatjuk mi jár a másik fejében, milyen érzések kavarognak benne és milyen elfojtott, ki nem mondott szavak emésztik. 

Aki mer, az nyer, s ez a regényre is érvényes. Maga a cselekmény hűen a romkomokhoz tele van viccesebbnél viccesebb jelenetekkel, spontán döntésekkel, egy kicsit flúgos, de szerethető női karakterrel és egy szexi pasival. Ian és Sam az Oak Hill tanárjai, bár a gondolataik és viselkedésük alapján inkább mondanám őket tiniknek, mint felnőtteknek. 

A regényt két szemszögből olvashatjuk, két teljesen eltérő személyiségű ember gondolatai, kétségei és vágyai merülnek fel. A kötet alapja a helyzet megismerése, a környezet feltérképezése és az érzelmek kibontakozása. Hol gyorsabb a cselekmény, s hol lassabb, de amíg a medrében folyik nem kell kihágásokra számítanunk. A kötet első negyede hol humorosan szórakoztató, hol pedig már a sírás szélére sodor a két szereplő szerencsétlenkedése miatt. 

Nagyon nagyon sokat nevettem rajtuk, volt hogy a könnyem is kifolyt és nem bírtam abbahagyni, emiatt vidám, élettel teli hangulatot ad a regényhez és megadja az alapot hozzá. Aztán ahogy, haladunk előre úgy törnek felszínre az elnyomott vágyak, úgy lesz egyre pajzánabb a cselekmény és ahogy lassan kibontakozik a vágyakkal túlfűtött események sorozata azt vesszük észre, hogy olyan, mintha a moziban ülnénk és popcornnal a kézben várnánk a folytatást, azt hogy még mi fog kialakulni a két karakter között. 

Azt szeretném leszögezni, hogy hiába volt kiszámítható a cselekmény, én mégis élveztem és drukkoltam, hogy ne csak fejben, de a valóságban is legyen valami akció, pikantéria, ami megkoronázza a regényt. Egy őszi délután kellemes kelléke lehet R. S. Grey regénye, ami túlmegy a barátságon és megmutatja milyen az, ha két barát egymásba szeret, s mi minden sülhet ki belőle. 

Kicsit bolondos, kicsit szeleburdi, de olvasmányos, szerethető, s nemcsak az események folyama, hanem a karakterek is. Sam olyan akár egy 16 éves viháncoló kamasz, aki végre megkapja élete karácsonyi ajándékát. Ian pedig a várva várt ajándék, ami kibontásra vár. A spontán jelenetek emelik a regény színvonalát és a vágyak beteljesülése hozza el a pikantériáját, amire már az első fejezetek óta várunk. Összességében egy kedves, de annál inkább szórakoztatóbb regényt kaptam, humorral, őszinte szavakkal és szarkazmussal. Ha szerettek olvasás közben hangosan felnevetni, és csak élvezni az élet adta lehetőségeket, ajánlom ezt a regényt. Üdítő újdonság a borús napokra. A barátból szerető téma mellett a munkahelyi románc kerül még terítékre, de ezt a vonalat kicsit elhanyagoltnak érzem. Kevesebb hangsúlyt kap, viszont gyökerestül fellendíti az események folyamát, innentől kezdve áramlik a cselekmény és meg sem áll az utolsó sorokig. A kötet befejezése pont olyan volt, mint amit vártam tőle, se nem túl habos-babos, tökéletesen illet a két életvidám, de annál inkább dilisebb karakterhez.

"Ez az egész kötéltánc egyre nehezebb lesz, de nincs más megoldás. Ezerháromszáz napja Ian Fletcher a legjobb barátom, és ezerháromszáz napja győzködöm magam, hogy nem vagyok belé szerelmes. Csak nagyon-nagyon szeretem a pennyket."

"Nem lehetsz valakinek a legjobb barátja három évig, hogy utána egy nap váratlanul odafordulj hozzá ebéd közben, és elhívd randizni."

"Ezért játszom ezt a hülye játékot vele, és válaszolok a kérdéseire, ahelyett, hogy engedném, hogy megcsókoljon. Persze hogy akarom azt a csókot. Viccel velem?! Nézett ő valaha tükörbe? Annyira szexi ma este, hogy fogadni mernék, szívesen rámozdulna a saját tükörképére, belehelve az üveget."

" - Nem fogok időt adni neked. Ne gondolkozz! Oreo vagy M&Ms?

  - Oreo!

  - Nyár vagy ősz?

  - Ősz!

  - Tator tot vagy sült krumpli?

  - Mindkettő!
  - Hozzám akarsz jönni, igen vagy nem?

  - IGEN!"

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 21%-os kedvezménnyel!

Sarina Bowen & Elle Kennedy: Us - Mi (Him 2.)

"Vancouver gyönyörű város, de alig várom, hogy leléphessek innen."

*

Vajon ​a kedvenc hokisaid veretlenül zárják az első közös szezonjukat? 

Az NHL-ben töltött első öt hónap igazi sikersorozat Ryan Wesley-nek. Sosem volt még ilyen boldog: nappal a profik közt játszik, esténként pedig a szerelme várja otthon – Jamie Canning, a gyerekkori legjobb barát, aki ma már a párja. Csak egy dolog árnyékolja be az idillt: élete legfontosabb kapcsolatát titokban kell tartania, máskülönben a médiafelhajtás könnyen derékba törheti a sportolói karrierjét. 

Jamie tiszta szívből szereti West, de gyűlöli a bujkálást. Nem ilyen életet képzelt el magának, és az állandó titkolózás kezdi megbosszulni magát. Új munkája sem éppen úgy alakul, ahogy remélte, de tudja, hogy Wesszel az oldalán képes lesz túllendülni a nehézségeken. Szerencsére ott van nekik a lakás, ahol zavartalanul együtt lehetnek. Vagy mégsem? 

Amikor Wes legkotnyelesebb csapattársa beköltözik az emeletre, félő, hogy a gondosan felépített hazugságváruk bármelyik percben összeomolhat. Vajon Wes és Jamie nagypályás kapcsolati rutinja képes megbirkózni a külvilág fenyegetéseivel? 

Figyelmeztetés: a könyvben szerepelnek szexjelenetek, egy vibráló fotel, távszex, és kiderül, hogy a hokijátékosok a zöld összes árnyalatában dögösek.

Az idei év egyik legjobban várt regénye, na jó nem, mert csak nyár óta várom, akkor olvastam az első részt, de azóta tűkön ülve vártam, hogy megjelenjen, aztán ahogy előrendelhető lett, le is csaptam rá. Szenvedélyem a hoki, és Wes-Jamie párosa, nem is volt kérdés, hogy akarom a kötetet most es mindörökké. Már most biztos vagyok benne, hogy nemcsak egyszer olvasós lesz, hiszen megvan benne minden, amit imádok. Humoros, szexi, erotikával túlfűtött igazi hokis románc M/M tálalásban.

Próbáltam kicsit húzni a kötet olvasását, de csúnyán kudarcot vallottam. Ha jól számoltam 4-5 óra alatt végeztem ki a kötetet és minden egyes ráfordított időt maximálisan megért. Imádtam, talán egy kicsivel jobban is tetszett, mint az első rész, de nagyon rövid volt, annyira olvastam volna még tovább. Előre szeretnék mindenkit figyelmeztetni, hogy erősen fangörcsöt kaptam, szóval előre is bocsi. De próbálok objektív maradni és nem össze-vissza ugrálni a mondandómban. Szóval Jamie és Wes, Wes és Jamie. Két szerethető karakter, más-más háttérrel, a Him folytatása, ami egyszerre kápráztatott el és töltötte meg a szívem boldogsággal. Nagyon nagy szükségem volt erre, hiszen a szürke hétköznapok már lassan teljesen kikészítenek és a monotonitás miatt úgy érzem kezdek depressziós lenni, de Wes és Jamie ha pár órára is, de kirángatott ebből az állapotból és újból megjött a kedvem ahhoz, hogy még több hokis, de legalábbis sport románcot olvassak, mert ez az egyik legeslegjobb műfaj. Szerethető, izgalmas, mindig történik valami, szexi, vágyaktól túlfűtött édes történet. Az Us azt mutatja meg, amit sok történetnél nem látunk. Már nemcsak arra helyezi a hangsúlyt, hogy összehozza a két karaktert, hanem az utána való nehézségekre és magára az életre világít rá. Nemcsak a boldog, napos oldalt, hanem az olykor bizonytalan, borús oldalát is megmutatja egy kapcsolatnak. 

Megmutatja azt, hogy nem elég hátradőlni és várni, hanem folyamatosan dolgozni és tenni kell a boldogságért, hogy ne csak ideig óráig maradjon fenn, hanem tartós legyen. Nemcsak valóságosabb, mint a Him, hanem magára a másságra, az elfogadásra és az ebből adódó problémákra, akadályokra hívja fel a figyelmet és helyezi emberközeli állapotba őket. 

Az Us alatt egyszerre éreztem boldogságot, szakadt meg a szívem és tört rám a sírhatnék és legszívesebben egyes részeknél én is begubóztam volna a házamba, mint Jamie és ki se jöttem volna onnan, ha nincsenek az újabb és újabb fejezetek és nem bizonyítja be azt a két írónő, hogy mindig mindenből van kiút, csak meg kell találni az oda felé vezető utat és hagyni kell, hogy ha arra van szükség mások segítsenek és ne szégyelljünk segítséget kérni. 

Maga a kötet rövid, egy délután alatt elolvasható események sorozata. Tökéletes a bekuckózós estékhez, de vigyázat, mert erős függőséget okozhat. Nagyjából két részre tudnám osztani a regényt, van az első fele, kb. a kötet első 150-160 oldala, ami tele van arcpirító jelenetekkel, nevetéssel, önfeledt kacagással és bosszankodással Blake miatt. Blake Wes csapattársa, akiről a Wags első részében tudhatunk majd meg többet, de elöljáróban szerintem annyit elárulhatok, hogy bosszantó, mindig rossz helyen van, legszívesebben már egy serpenyővel leütöttem volna, de igaz barát, helyén van a szíve és érdemes odafigyelni rá, mert a kötet második felében bontakozik ki csak úgy igazán, de ennyit Blake-ről. 

A kötet közepe rendesen megszorongatja az olvasók szívét, addig - addig facsarja azt, amíg már nem bírjuk tovább és teljesen összeroppanunk, aztán jön a befejező részek és minden a helyére kerül, te is jobban érzed magad, s ha egy igazi érzelmi hullámvasút is a regény, akkor sem tudod azt mondani, hogy nem tetszett, mert aki nyitott, szereti a hokis, az M/M szálat, annak igazi csemege lesz és minden egyes fejezetet falni fog, még azokat is, amiket legszívesebben megsemmisítene az ember. 

Az Us nem egy csupa móka és kacagás regény, hanem egy igenis kemény, problémákkal teli kötet, ami a romantikát, a szexet és a vágyakat sem veti meg. Ami azt illeti eléggé sok benne a szex, de szerintem ezzel nincs semmi baj, hiszen ízlésesen van tálalva és nincs benne semmi kivetnivaló, sőt szerintem sokkal jobban meg van írva, mint a tipikus nő - férfi felállás.

Ami magát a karaktereket illeti, nincs mese imádtam őket. Mindketten erősek és más miatt állnak közel a szívemhez, de az Us alatt nyílnak meg csak igazán, itt mutatják meg a sebezhetőségüket, itt alakul igazán a történetük és itt jönnek elő azok a problémák, amik igazi vízválasztói egy kapcsolatnak. A két írónő újfent egy tökéletes regényt tettek le az asztalra. Valósan és mindenféle tabu nélkül írták Jamieről és Wesről, nem volt köntörfalazás, nem volt mellébeszélés és lehet, hogy sokaknak nem 5/5 a regény, de nekem az, mert szívből jött, nemcsak egymás mellé lettek pakolva a szavak, hanem érzelmekkel és érzésekkel van átitatva a kötet. Igen, néhol keményebb, néhol szívfacsaróbb, de úgy érzem most épp erre volt szükségem ahhoz, hogy igazán tudjam élvezni az Us-t. Az különösen tetszett, hogy a másság kérdését is úgy boncolgatja, mint egy természetes jelenséget és nem akad fenn bizonyos dolgokon, az elfogadás és a csapattársak hozzáállása is csak megerősített abban, hogy mind Elle, s mind Sarina a szívükön viselik a srácok sorsát, s még ha keményebb részek is következnek, akkor is sikerül megmaradniuk hitelesnek és nem riadnak vissza a szívmelengető, pikáns jelenetektől sem. Az Us után ajánlom olvasásra a 7 fejezetes Epic novellát is, hiszen így lesz teljes a kép és így tudjuk nyugodt szívvel elengedni a srácokat addig, amíg újra nem találkozunk velük, mert a Wags alatt sem tűnnek el teljesen.

"Á! Kizárt, hogy Blake felismerte volna a párhuzamot. Valószínűleg csak azon agyal éppen, hogy a tengerparton vagy a hegyekben nagyobb az esély belefutni egy ötméteres velociraptorba."

" - Asszem nem kellett volna kihúzogatnom azokat a fiókokat - dörzsölgeti az állát Blake. - A szexjátékaitok beleégtek a retinámba. De ki vagyok én, hogy megmondjam, ki hogyan élvezze az életet? Ha már élvezet: hoztam olasz szendót a sarki büféből. Szerinted rá tudom venni szenyó nővért, hogy bevigye nektek ezt a táskát?"

" - Ha melegnek lenni azt jelenti, hogy az illető úgy korcsolyázik, mint Ryan Wesley, akkor a többi játékosomat is arra biztatom, hogy gondolják át a dolgot."

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 18%-os kedvezménnyel!

S. A. Chakraborty: Aranybirodalom (Dévábád-trilógia 3.)

"Banu Manézse e-Náhida a várost figyelte az örök idők óta hozzá tartozó palota mellvédjéről."

*

A ​Dévábád-trilógia utolsó kötetében egy szélhámosnő és egy idealista dzsinn herceg szövetségre lép, hogy megmentsék a mágikus királyságukat egy pusztító polgárháborútól. 

Dévábád elbukott. 

A város varázserejébe kerülő kegyetlen ostrom után Banu Manézse, a Náhidok vezére és újjáélesztett parancsnoka, Dára kénytelenek helyrehozni a bomladozó szövetségüket, valamint kibékíteni egy szétszakadt, hadakozó népet. Ám a vérontás és szeretett Nahrijának elvesztése előhozza Dára múltjának legsötétebb démonjait. Az eltiprásukhoz szembe kell néznie a szörnyű tényekkel, és rábíznia magát azokra, akiket egykor az ellenségének tartott. Nahri és Ali szintén nehéz döntésekkel szembesülnek Kairó biztonságában, miután az utolsó pillanatban elmenekültek a vérszomjas családjuktól és Dévábád gyilkos intrikáitól. Noha Nahri békére lel az emberi otthona régi szokásai és megszokott kényelme révén, mégis kísérti, hogy a hátrahagyott szerettei és az őt megváltóként tisztelő népe ki van téve egy új zsarnok elnyomásának. Alit ugyancsak nem hagyja nyugodni a múlt, így eltökéli, hogy visszatér megmenteni a városát és a megmaradt családját. Miközben az anyja királyságában szövetségeseket keres, felfedezi, hogy sokkal mélyebben gyökerezik a máridokhoz fűződő kapcsolata, ami nemcsak a Nahrival való viszonyát, de a hitét is alapjaiban ingatja meg. A béke terjedésével sorra tűnnek fel a rejtélyes ősi szereplők, Nahri, Ali és Dára pedig rájönnek, hogy a világuk helyreállításához talán muszáj összecsapniuk a néhai szeretteikkel… és kiállniuk azok mellett, akiket egykor eltiportak.

A második rész lezárása óta tűkön ülve vártam a folytatást, alig bírtam magammal, szinte órákat néztem ki az ablakon és vártam a futárt, hogy hozzá és végre bele tudjak kezdeni, mert Ali, Nahri és Dára nélkül üresnek éreztem az életem. Aztán megérkezett és leesett az állam, mert baromi vaskos, hosszú és annyi mindent takarhat 700 oldal, hogy szinte már hiperventilláltam az előttem váró kaland miatt. Elkezdtem és nem akartam elengedni, minden egyes kis sorát élvezettel és rajongással olvastam. Nem telt el úgy egy perc sem, hogy ne azon tanakodtam volna, mi lesz még itt, mi fog történni és hogy fog véget érni ez a feledhetetlen és különleges kaland.

Most pedig itt vagyok, eltelt 6 nap és kiolvastam ezt a monstrumot. Ülök a kis olvasós kuckómban és annyi gondolat cikázik át a fejemben, hogy nem is tudom mivel kezdjem. Szóval a kötet hosszú, 4 részből áll, s mind a négy rész alatt történik valami egészen különleges, valami meghatározó. Az Aranybirodalom jóval több izgalmat, feszültséget ad, mint az első két rész, már nemcsak a világ megismerésén van a hangsúly és az apró elvetett magokon, hanem bizony ezek a magok kicsíráznak, kikelnek és leesik tőle az állad, de szó szerint. Hiába érzed úgy, hogy nem akarod abbahagyni, a tömény és velős információk, események miatt kénytelen vagy szüneteket beiktatni, mert annyira intenzív és annyira tömör a kötet. A cselekmény még mindig egy sajátos varázzsal átitatott főzet, ami fejezet fejezet hátán mutat újdonságot és tereli el a cselekményt egy még izgalmasabb és még veszélyesebb irányba. Kalandban, cselszövésben és titkokban sem szűkölködik, ha kell információk tömkelegével lát el, de ha arra van szükség, hagyja hogy a sötétben tapogatózzunk. A kötet igazi különlegessége, hogy már nemcsak Ali, Nahri és Dára hármasán van a hangsúly, hanem a történelmen, a múlton és a hibákon, a döntéseken és azok következményein. Manézse is jócskán kiveszi a részét a cselekményből és egy teljesen új irányba terel ezáltal minket. 

Nem mondom azt, hogy néhol nem volt kiszámítható a regény, de az biztos, hogy a kiszámíthatóság következményei fenekestül felforgatják a karakterek életét és a döntéseiket. A kötet emellett nagyon összetett, logikailag tökéletesen átszőtt, viszont a szerelmi szál egy tüske marad a szememben, mert nincs eléggé kiforrva, a kötet végére nyitva marad ez a szál és hiába ad apró jeleneteket, mindezek eltörpülnek a kötet egészét nézve. 

Viszont a karakterek fejlődése bámulatos. Már sehol sincs a gőgös herceg és a furfangos tolvaj, nem, már felnőttek a feladathoz és minden tettüknek ára és következménye van. Már nemcsak a dévek fontos elemei a kötetnek, hanem a máridok is és ez a szál az egyik kedvencem lett és nemcsak azért, mert alapjáraton közelebb állnak hozzám a vízi lények, hanem azért, mert az írónő kellően adagolta az előző kötetekben róluk az információkat és a végső hajrában, az utolsó kötetben mindent a méltó helyére emelt és úgy mutatja meg a máridok létét, ahogy azt kell. 

Ad egy kis kuriozumot a kötethez, közben picit el is vesz belőle, de a megfelelő helyen és időben még többet ad hozzá. A tűz és a víz lényei mellett a levegő és a föld lényei is hangsúlyosabb szerephez jutnak, több fontos esemény szereplőivé válnak, amik alapjaiban formálják a kötet eseménysorozatát. Ami magát a kötetet illeti páratlan cselekménnyel, erős karakterekkel és egy méltó lezáró résszel koronázza meg a sikert. Minden karakternek célt és utat mutat. 

Nahri által megmutatja, hogy semmi sem lehetetlen és tennünk kell a dolgok jóra fordulásáért, mert ha mi nem teszünk, mások sem fognak. Ali most vált csak igazán kedvenccé és nemcsak a gyökerei, hanem a karakterfejlődése miatt is. Hihetetlen mit ért el vele az írónő, s igaz eddig is kedveltem, de most már végérvényesen is kijelenthetem, hogy a Dévábád trilógia kedvenc karaktere címet, Alizajd al-Kahtáni nyerte el. Nemcsak önfeláldozó, de fejlődni képes, néhol erősebb, néhol gyengébb, de nagyon is szerethető karakter, aki maga elé helyezi a népe és a világa sorsát. 

Dárát hiába kedveltem meg nagyon az első rész alatt, mostanra teljesen kikopott belőlem mindenféle szimpatizálás vele szemben, de még egyszer utoljára megforgatta bennem azt a bizonyos tőrt az írónő. Nem haragszom érte, hisz így lesz teljes, elfogadható és érthető az élete, a tettei és a döntései következménye. Mellettük Muntadzir és Dzsamséd állnak igazán közel hozzám, viszont ugyanaz a bajom velük is, mint Alival és Nahrival. 

Hiába erős a kötet, a világ, ha az érzelmek nem kapnak elég teret, emiatt is érzem úgy, hogy se mi olvasók, se az írónő nem áll még készen az elengedésükre és dukál egy spin-off kötet vagy akár egy trilógia, netalántán sorozat még a három alapkötethez. Mint ahogy már említettem a kötet négy egységre tagolt fejezetek sora. Ezek az egységek a legelejétől épülnek fel, minden egyes részben más kap hangsúlyt, de közös bennük, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek a kikapcsolódásért és a szórakoztatásért. Ezek nemcsak változó hosszúságúak, hanem más és más dominál bennük. A talpra állás, nehéz döntések meghozatala, a hiúság, az emberség és a mindezek után következő világ, annak helyreállítása és jobbá tétele. Összességében úgy érzem, hogy egy nagyon részletes, szinte mindenre kitérő záró kötetet kaptam tele izgalmakkal, fordulatokkal, pártfordulásokkal, nehéz döntésekkel, mindent eldöntő eseményekkel és világokat megváltoztató nézetekkel. Nem mondom azt, hogy tökéletes lett, de nagyon közel áll hozzá. Még egy cseppnyi romantika a sok vérontás mellé és tökéletes. De így is nagyon elégedett vagyok, hiszen egyáltalán nem csalódtam és minden várakozásomat felülmúlta az Aranybirodalom és az írónő is.

" - Eltűnök egy életre kelt csontvázakkal teli temetőből, aztán hat évvel később megjelenek az üzletedben, és az a legfontosabb, hogy a férjem-e a férfi, akit amúgy alig látsz?"

" - Dévábád egy halálcsapda. Megront és tönkretesz mindenkit, aki megpróbálja helyrehozni. De te magad mondtad, hogy mi ketten megszabadulhatunk tőle. Mindketten. Ez a legkevesebb, amit megérdemlünk!"

" - Annyira elfáradtam - nyögte. - Bármit építek is, összeomlik. A kairói életem. A dévábádi álmaim. Feláldozom mindenem, de tényleg mindenem. Csakis azért, hogy holmi jöttment ledönthesse. Az egésznek semmi értelme. Semmi!"

" - Azt hiszem, a megalázó és az álságos mindkettőnk családjára jellemző. Mellesleg egy rakás safít kalóz és egy sunyi náhida bánu társaságában érkezel. Neked örülnek majd a legjobban közülünk."

" - Szóval a Kahtánikat választod?

  - Nem, inkább Dévábádot. Helyre akarom hozni a dolgot, és talán egy nap olyan lesz a világ, hogy mindenki a helyes döntést választhatja a családja vagy a törzse helyett."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 25%-os kedvezménnyel!