2026. augusztus 31., hétfő

Helen Scheuerer: Blood ​& Steel – Vér és acél (Thezmarr legendái 1.)


"Althea Zoltaire halálát már kis korában kőbe vésték."

*

Althea Zoltaire halálát előre megjövendölték: mindössze három éve maradt arra, hogy valóra váltsa az álmát, és legendás harcossá váljon. A nők számára tiltott a fegyverforgatás, ezért egész életében titokban kellett gyakorolnia. Versenyt futva az idővel próbál kiharcolni magának egy helyet az öt királyság védelmével megbízott elit céhben. 
Az újoncokra váró megmérettetések során nemegyszer az életét kockáztatja, de ennél is nagyobb veszélynek teheti ki a felügyeletével megbízott harcos, a feladatát kelletlenül végző Wilder Hawthorne iránti növekvő vonzalma. 
Cselszövések sora zajlik körülöttük, és a távolban sötét erők gyülekeznek. Vajon képes lesz Althea teljesíteni a veszedelmes beavatási próbát, és Thezmarr bajnokainak sorába lép – vagy a támadásba lendülő gonosz hatalom elorozza tőle az esélyt is? 
A Vér és acél a szívszorítóan izgalmas, epikus romantasy sorozat, a Thezmarr legendái első kötete.


"A férfiak és a szörnyek világában a tudás és a tudás felhasználásának képessége jelenti a legnagyobb erőt."

A Vér és acél megmutatja, hogy milyen egy dark fantasy egy olyan férfiak uralta világban, ahol a nők nem harcolhatnak, ahol kisebbségben vannak, és ahol olyan szörnyek léphetnek át a Fátylon, amik nemcsak embereket, de egész településeket söpörhetnek el. Egy igazán veszélyes és meghökkentően izgalmas világba kalauzol el minket az írónő, és csak rajtunk múlik, hogy talpon maradunk e vagy beterít minket a sötétség és a toxikus maszkulin energia.

Sok mindenre számítottam a Thezmarr legendái első részétől, csak éppen arra nem, amit kaptam. Hát, én az első mondattól az utolsóig imádtam, és végig drukkoltam Theának, Calnak és Kippnek, hogy sikerrel járjanak, hogy megérje a sok erőfeszítés és győzedelmeskedjenek. Olyan pusztító erővel csapott le rám ez a történet, amire nem voltam felkészülve, de tárt karokkal vártam az újabb és újabb cselszövést, a belső harcokat és Thea útját, ami nem mentes problémáktól és akadályoktól, de ő az a hősnő, aki már a kötet elején is baromi erős, határozott és nagyon is tudja, hogy mit akar. Nem fél bármit feláldozni a céljai elérése érdekében, és ezt nagyon tisztelem benne. A személyében egy olyan hősnőt ismerhetünk meg, aki egy férfiak uralta, kegyetlen világban éli túl az alkimisták napjait, egészen addig amíg meg nem fordul a sorsa és megmutatja, hogy nincs kőbe vésve a sorsa, kész áldozatot hozni, és a rögös úton olyan barátokra lel, akik készek feláldozni magukat érte. Nagyon megszerettem a kis hármasukat: Theát, Calt és Kippet, és nem egyszer rágtam tövig a körmöm és nem egyszer éreztem azt, hogy majd kiugrik a szívem olvasás közben annyira izgultam miattuk, na meg drukkoltam, hogy semmi bajuk ne legyen, és sikeresen teljesítsék a próbát. Míg Thea talpraesett, addig Cal született tehetség, de Kipp egy igazi szerencsétlen, aki nem a fizikai erejével bizonyít, hanem a stratégiáival és a hatalmas szívével.

Tele van a történet veszélyes részekkel, és itt nem feltétlen arra gondolok, hogy hemzsegnek a szörnyek, hanem arra, hogy a felkészülés ideje alatt sem érezheti magát Thea biztonságban, és azért, mert ő nő, sokaknak piszkálja a csőrét, és bármit hajlandóak megtenni azért, hogy kivonják őt a képletből. Ugye Seb? És pont emiatt oly izgalmas, kalandos és egyes helyeken átkozottul veszélyes a cselekmény. Nemcsak a hátunk mögé kell lesni, hanem szét is kell nézni, hiszen bármikor nyilat lőhetnek a hátunkba.

Maga a cselekmény terjedelme vetekszik egy fél téglával, én mégsem érzem azt, hogy eleget kaptam a történetből. Nagyon én vagyok a Blood & Steel, és nem is lehetnék ennél hálásabb, hogy megjelenhetett magyarul. Új kedvencet avattam a személyében, és szó szerint befaltam ezt a 576 oldalas monstrumot, de minden percet megért, amit a karakterekkel tölthettem, mert eszméletlenül zseniális, és könnyű elveszni a sorok között.

Ami a romantikát illeti, yearning az van benne rendesen, és Wilder Hawthorne megtesz mindent, hogy ne feledkezhessünk meg róla egykönnyen, de nem bánom, mert nagyon jól jött, hogy az ő szemszögéből is láthattuk a történetet, és ez az 'akarlak, de nem lehetek veled' szituáció teljesen kikészített. Esküszöm jobb volt, mint egy enemies to lovers történet, hiszen nincs is jobb annál, mint amikor nő a feszültség, és a végén robban, és itt robban, de rendesen! Én meg imádtam emiatt!

A központi fókusz a kiképzésen, a harcokon és az éles bevetésen van, ahol megtudhatja Thea, na meg a többi pajzshordozó is, hogy tulajdonképpen mire is vállalkoztak. A megálmodott világ tele van veszélyekkel, szörnyekkel és egy legendával, ami végigkíséri a sorokat, és ami végig ott lebeg Thea feje felett, arról nem is beszélve, amit megtudunk róla a kötet végén. Ha van regény, ahol lehet az álladat kell keresgélni az utolsó sorok elolvasása után, akkor az a Blood ​& Steel – Vér és acél, a Thezmarr legendái első része. Nekem iszonyatosan tetszett a kötet, jó volt a világ felépítése, sötét hangulatot áraszt a történet magából, amiért én különösen odáig vagyok, és a hősnő is egy olyan pontja a kötetnek, ami még erősebbé teszi a már így is erős alapokat. Műfaját tekintve epikus fantasy, de szerintem dark fantasy elemekkel is vegyíti ezt az írónő, és milyen jól tette, mert így egy olyan elegyet kapunk, ami odaláncol az oldalakhoz, és ami nem ereszt egykönnyen. Összességében én nagyon nagyon szerettem, és ha szereted az erősebb világfelépítéseket, akkor neked is nagyon tudom ajánlani Helen Scheuerer: Blood ​& Steel – Vér és acél c. kötetét, ami garantáltan levesz a lábadról, és megmutatja, hogy milyen erő lakozik ebben a történetben.
"Egy valódi férfi nem szúr hátba, amikor a saját csatáidat vívod, de meg sem vívja őket helyetted. Egy valódi férfi megélezi a kardodat, fedezi a hátadat, és az oldaladon küzd, bármilyen sötétséggel nézel szembe."

"Thea majdnem lefordult a nyeregből. Soha életében nem szólították még hölgyemnek."

"Mély levegőt vett, behunyta a szemét, elűzte a félelmét, a szűkös idő jelentette sürgető érzést és a hegyes sziklákat nyaldosó hullámok képét. 
- Nem ma halok meg - suttogta magának, és megfeszültek az izmai."

"Kilencéletű Althea egy lépéssel közelebb került ahhoz, hogy legendává váljon."

" - A férfiak és a szörnyek világában a tudás és a tudás felhasználásának képessége jelenti a legnagyobb erőt. Ne feledkezz meg erről, ahogy pajzshordozóvá válsz."



🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Grant Morrison & Frank Quitely: MI3

* Az amerikai légierő szigorúan titkos kutatólétesítményének mélyén forradalmasítják a kibernetikát. A MIF-terv tudósai egyszerű háziállat...