Brittney Arena: A Dance of Lies - Hazugságok tánca (Árnyak udvara 1.)

 

"Kevés dolog árulkodik jobban az emberről, mint a szenvedélye. Vagy annak hiánya."

*

„Nem vagyok toronyba zárt hercegnő. Árnyék vagyok.” 

Vasalie Moran egykor Illian király udvarának táncosa volt – míg egy cellában nem találta magát, egy olyan bűnért, amelyet nem követett el. Miután túlélte a börtönben töltött éveket, hirtelen ismét a király elé rendelik. Illian alkut ajánl neki: ha kémként szolgálja őt a királyi találkozón, utána szabadon engedi. 

Ahogy az uralkodó parancsai egyre véresebbé és kegyetlenebbé válnak – a lány pedig kénytelen elárulni és bántani a hozzá közel állókat – rájön, hogy a szörnyeteg, akit szolgál, talán csak alattvalója egy még nagyobb szörnyetegnek… 

Miközben a világ, amelyet ismert, összeomlani készül, a volt táncos kénytelen szövetséget kötni Illian testvérével és legnagyobb ellenségével, Kelet hírhedt királyával. 

Ahogy a két fivér közötti viszály elhatalmasodik, és ő két tűz közé kerül, múltjának rettenetes igazsága napvilágot lát. És ha túl akarja élni ezt a kalandot, el kell döntenie, kiben bízik, kiért harcol, és mennyit hajlandó feláldozni a lelkéből. 

Brittney Arena első magyarul megjelenő regénye egy lenyűgöző romantikus fantasy a szívfájdalmat követő reményről, titkokról, árulásról és szabadságvágyról.

"A saját lelkemet is odaadnám, ha cserébe az övé örökre elkárhozna."

Ki az, aki nagyon ritkán olvas epikus fantasyt, mégis amikor kézbe vesz egyet úgy elmerül a világában, hogy képes teljesen kizárni a külvilágot, és addig a történet részese lenni, amíg el nem olvassa az utolsó sorokat? Velem pontosan ez történt A Dance of Lies - Hazugságok tánca alatt. Már a legelején megfogott magának a történet, érdekes volt, ahogy az írónő felvezette az alapot, és ahogy megmutatta ezt az ármányokkal teli világot, ahol a tánc és a színészkedés központi szerepet kapott. Nagyon élvezhető, fordulatos és részletgazdag olvasmány, ami képes az első oldalaktól a lapokhoz szegezni.

Fantasy fogyasztóként elmondhatom, hogy nehéz meglepni ezen a téren, de valahogy az epikus fantasyknek mindig sikerül. Szerettem azt a regényben, hogy ahogy Vasalie úgy mi is fokozatosan ismerjük ki az embereket, még az elején nem ötlik szembe az ármány és a titkok kuszasága, de aztán ahogy haladunk előre a történetben úgy lesz egyre árnyaltabb és egyre gazdagabb ez a világ. Nem egy szokványos fantasy, és az epikus fantasy miatt érezhető, hogy tényleg oda kell figyelni, hogy vannak olyan részek, főleg a történet közepe fele, amik nem annyira izgalmasak, mégis nagyban hozzájárulnak a cselekmény alakulásához. Vasalie szemszögéből láthatjuk a történetet, az egész képet, mégsem éreztem azt, hogy emiatt kevésbé látnánk be a fátyol mögé. Látszólag ő csak egy táncos, aki rab lett, mégis jóval több ennél, de mindenre csak a kötet végén derül fény. Az biztos, hogy nem könnyű a sorsa, hogy minden veszteség és árulás formálja a karakterét, és ha eleinte  nem is tűnik egy erős női karakternek, a végére csak megmutatja, hogy ki ő, és nem az a védtelen és ártatlan lány, mint akinek az írónő próbálta beállítani. Nagy meglepetéseket tartogat magában, és emiatt került oly közel hozzám a karaktere.

Míg elsőre úgy tűnhet, hogy maga a borító és a történet nem passzol, szépen kiderül az is, hogy miért ezt a designt választotta az írónő, és őszintén én odáig vagyok az ilyen Easter eggekért, na meg aztán, ha a cím is megjelenik a cselekmény valamelyik pontján, akkor nekem végem. Brittney Arena egy olyan világot álmodott meg, ami a maga nemében különleges, és amit nem is lehet másik fantasyhoz hasonlítani. Egyedi és nagyon hangulatos, ami a megfelelő időben meg is mutatja az erejét, és azt, hogy mire képes.

Igaz, hogy Vasalie a főszereplőnk, de mellette még van két fontos férfikarakter, akik mellett nem szabad szó nélkül elmenni. Míg Anton egyből belopta magát a szívembe a csibészes mosolyával, és a nem mindennapi személyiségével, addig Illian már a cselekmény elején érezteti a hatalmát, megmutatja, hogy ebben a történetben ő az a gonosz, akit le kell győzni, akinek nem sikerülhetnek a tervei, és ő az, aki miatt az ármány és az árulás jelen van. Anton számomra Daemon Targaryen vibe-ot áraszt magából, és nekem ennyi bőven elég volt, hogy megkedveljem.

Vasalie egy nagyon érdekes karakter. Kicsit szerelmi háromszög szaga volt egy bizonyos ponton a történetnek, aminek bevallom nem örültem, de aztán az írónő szépen pontot tett az ügy végére, és ennek kifejezetten örültem. A bombát a kötet végén dobja le gonosz módon, hogy aztán sóvárogj a folytatásért. Plusz pont, hogy egy duológiáról beszélünk, így biztos minden kérdésre választ fogunk kapni a második részben. Ez a kötet előnyére is válik, hiszen míg ebben a részben a világfelépítésre és az alapkonfliktus kidolgozására fókuszálunk, addig lehetőséget teremt a folytatásban az igazán lényeges kérdések megválaszolására, és a szálak elvarrására.

A kötetben a hatalmi harcok mellett megjelenik a szabadság utáni vágy, az ezzel párhuzamosan megjelenő tettre készség, és egy birodalom sorsa, ami ha rossz kezekbe kerül háborút hozhat magával. Vasalie múltja is tartogat elég meglepetést, és ha nem is végig, de nagyon izgalmas és páratlan A Dance of Lies - Hazugságok tánca cselekménye. Nem egy helyen lepődtem meg, vagy szurkoltam annak, hogy Vas helyesen cselekedjen, hogy ki tudjon törni a manipuláció hatalma alól. Az viszont biztos, hogy ő egy olyan női karakter, akiben ott a tettre készség csírája, ugyanakkor kell egy pont, hogy ez a csíra talajt fogjon, és merjen lépni a saját érdeke miatt. Ami nagyon tetszett ebben a történetben az az, hogy összetett, logikusan épül fel a világ, és nem hagy unatkozni. Ha nem Vasalie sorsát viseljük a szívünkön, akkor ott van az Illian tényező, vagy az Anton tényező, ami miatt egyre ármányosabb és egyre izgalmasabb a cselekmény. Összességében úgy gondolom, hogy akik szeretik a különleges történeteket, az erős hősnőket megterhelő múlttal, azoknak igazi telitalálat lesz A Dance of Lies - Hazugságok tánca Brittney Arenától. Plusz pont, ha szereted az epikus fantasyket, és nem bánod, ha lassabban indul be egy történet.

" - Sajnálom, amit elvettek öntől, de az ilyen pillanatokat nem vehetik el. Ezekhez csak akkor férnek hozzá, ha engedi. Szerintem az lehet a legnagyobb bosszú - folytatom -, ha az ilyen pillanatokból annyit teremt, amennyit csak tud. Amíg még lehet."

"Befolyásolhatom a közönség figyelmét, és ez olyan erő, ami az életem más területein hiányzik."

" - A nyelved ezúttal nem fog megmenteni, Anton. 

- Ó! Tényleg? Pedig azt hittem, ha eleget nyalom ezt a láncot, kiszabadulok."

" - Ó, de hiszen a gyűlölet és a szerelem ugyanannak a pengének a két oldala. Ugyanaz a szenvedély fűti őket."

" - A szív épp olyan törékeny, akár az üveg. Ha rossz kézbe kerül, könnyen összetörik. Csak annak add oda, aki vigyázni tud rá, aki talán még fényesre is csiszolja."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)