Heather Fawcett: Emily Wilde és az elfeledett mesék (Emily Wilde 3.)

"Ha van valami, amiben Wendell-lel soha nem fogunk egyetérteni, az az, hogy bölcs dolog-e megpróbálni elrángatni Tündérhonba egy macskát."

*

Emily ​Wilde egész életében a tündéreket kutatta. Elismert drüadológusként a szerzetek több száz faját dokumentálta a tündérenciklopédiájában, majd megrajzolta a különböző birodalmak térképeit. Most élete legveszélyesebb tudományos munkája előtt áll: annak a királyságnak a belső működését szeretné tanulmányozni, amelynek ő maga a királynője. 

Ugyanis elfogadta korábbi tudományos riválisa, a délceg és szeszélyes Wendell Bambleby házassági ajánlatát, aminek következtében rögtön Tündérhon életveszélyes ármányai kereszttüzébe csöppen. Együtt sikerül visszaszerezniük Wendell rég elveszett királyságának trónját, így Emily egy csodás rémálomban találja magát, ahol megannyi tudományos felfedezés vár rá. 

Eleinte viszont éppúgy nem tud beilleszkedni Tündérhonba, mint a halandók világába. Mégis hogyan lehetne királynő egy hozzá hasonló egyszerű tudósból? Nincs sok ideje ezen merengeni, mert Wendell megátalkodott mostohaanyja elátkozta a birodalmat, majd nyomtalanul eltűnt. Hogy megakadályozzák új otthonuk elenyészését, Wendell minden varázserejére és Emily összes tudására szükség lesz.

" - Tudósok - dohogott Wendell. - Mit mondok mindig? Eszement bagázs vagytok. Olyan pályát választottatok, ami az életetekbe kerülhet, csak hogy legyen miről írnotok."

A kedvenc professzorunk és a tündérkirály visszatérnek még egyszer utoljára, hogy méltón lezárják ezt a cozy fantasyt, amiben a tündérek különböző népét ismerhetjük meg. Egy csodálatosan különleges történet az Emily Wilde és az elfeledett mesék, amelynek ismét Emily áll a középpontjában, azzal a különbséggel, hogy most többet tudhatunk meg a tündérek és szerzetek világából. Egy nagyon különleges, mesés és varázslatos részt kapunk, ami méltó lezárása a trilógiának. Tipikusan olyan történet, amit a leghangulatosabb egy erdőben olvasni, körülvéve fákkal, a természet élővilágával és gombákkal. Az egyik legkedvesebb tündéres történet a szívemnek, ami a maga melankólikus hangulatával vesz le a lábadról.

Emily Wilde nem az a tipikus fantasy hősnő, mint akire számítanál. Okos, különc és egy igazi jelenség, akit jobban meg kell ismerni ahhoz, hogy megkedvelhesd. Ugyanakkor az Emily Wilde és az elfeledett meséknek pont egy ilyen hősnőre van szüksége. A kötet egyszerre varázslatos és tudományos köszönhetően Emily naplószerű bejegyzéseinek, és a tündérek világára jellemző mágikus indíttatások miatt. Emily nem a megszokott helyet foglalja el a fantasy irodalom palettáján: egyszerre mesésen mitikus és tudományos. A történet középpontjában ismét Emily Wilde, a drüadológus, a tündérek tudományos kutatója szemén keresztül mutatja be ezt a folklórban és tudományban gazdag történetet. Emily karaktere nem csupán akadémikus pontossággal közelíti meg Tündérhont, hanem természetes kíváncsisággal is. Így a harmadik rész végére érzem azt, hogy az elfeledett mesék, a tündérmondák és a legendák nemcsak szerves részei a sorozatnak, hanem bizony az alappillérei is, amik nélkül nem lehetne teljes az élmény, és való igaz, hogy egyes helyeken homály fedi a részleteket, viszont ennek a kötetnek ez áll jól. Nem szeretné ismételgetni magát, nem akar más lenni, mint egy cosy fantasy, ugyanakkor olyan különlegesen közelíti meg az írónő a tündérek világát, hogy mégis az lesz. Az Emily Wilde trilógia egy különc, ám annál különlegesebb fantasy tele a tündérek mitológiájával, és az oly különleges Heather Fawcett stílussal.

Fawcett stílusa továbbra is lenyűgöző. A szövegeiben van egyfajta líraisága, amik részletgazdagok és tökéletesen kiegészítik a természet és a mágia szoros szövetségét. Olyan érzés olvasni az Emily Wilde-ot, mintha te is beléptél volna Tündérhonba, és addig nem tudsz elszakadni tőlük, amíg nem érsz az utolsó naplóbejegyzés végére. A stílus miatt sokszor volt olyan érzésem olvasás közben, mintha már jártam volna a tündérek világában, adott egyfajta otthonos érzést, ugyanakkor ez az ismerősség egy szempillantás alatt képes eltűnni, és átadni a helyét az idegennek, pont úgy, ahogy a régi népmesékben is.

A regény világépítése a kötet egyik erőssége, a fiktív folklorisztikai rendszer és a kutatás hitelessége révén a történet nemcsak szórakoztat, hanem gondolkodásra is késztet arról, hogyan mesélnek a népek magukról a mítoszaikon keresztül. Ez lehetőséget ad arra is, hogy még itt a harmadik résznél is új információkkal, új lényekkel ismerkedhessünk meg, és realizáljuk, hogy semmi sem lehetetlen. Nem érvényes a tündérekre azok a fizikai törvények, amik a halandók világában érvényesek, és nem kell minden leütött szót szó szerint venni, mert bármikor megcáfolhatják magukat.

Úgy érzem, hogy az Emily és Wendell Bambleby között kialakult dinamika az, ami hajtja előre a cselekményt, és nem titok, hogy a szerzetek és a hangulat mellett ez az, ami engem is motivál arra, hogy vesszek el a Tündérhonban, és hagyjam, hogy Emily végignavigáljon. A dinamika közöttük még mindig az egyik kedvencem, és habár külső szemlélőként nem a legromantikusabb a kapcsolatuk, mégis ez a romantika a történet motorja. 

Sokkal mélyebb a kettejük közötti kapocs, mint azt láttatni engedik. Két világ egyesül a szerelmükben; a halandók és a tündérek világa, s ez sokszor megjelenik a párbeszédeikben és gondolkodásmódjukban. Ugyanakkor az írónő mesterien ötvözi ezeket a részeket humorral és tudományos párbeszédekkel, tényekkel a tündérekről. Imádtam azt a részletességet, amivel Fawcett fordul a folklór és a legendák felé. Imádtam, ahogy szépen, kötetről-kötetre Emily egyre jobban kitűnik, és megmutatja, hogy nemcsak a tudományban remekel, hanem képes leendő uralkodóként is helytállni.

Wendell a korábbi kötetekben egy könnyed, bohókás karakter látszatát keltette, akit nehezen tudott Emily komolyan venni, és elismerni professzorként. Ebben a részben azonban megismerhetjük Wendell felelősségteljesebb oldalát, ami szerencsére nem szorítja háttérbe az Emily iránt érzett szeretetét, ugyanakkor a tündérek királyaként is remekel. Őszintén sajnálom, hogy nem olvashattuk az ő nézőpontjából a kötetet, de ennek ellenére is sikerült megszeretnem, sőt az egyik kedvenc Emily Wilde karakterem lett. Az Emily Wilde és az elfeledett mesékben nagy felelősség nyomja a vállát, de úgy hiszem, hogy helytállt, és megmutatta Emily-nek, hogy tud komoly és önfeláldozó is lenni. Az átok elleni harcban odateszi magát, és egy bizonyos résznél éreztem, hogy még nem végeztünk vele. Imádtam, ahogy az írónő az átkot egyre közelebb és közelebb hozta, és nem engedte, hogy elfelejtsük a létezését. Összességében az Emily Wilde és az elfeledett mesék egy méltó lezárása a sorozatnak, egy utazás a tündérek és szerzetek világába, ami közben ad egy ismerős és otthonos érzést is. Ha szereted a különlegesebb, varázslatosabb történeteket, akkor ne hagyd ki ezt a cosy fantasyt, és ismerd meg te is Emily Wilde és Wendell kalandjait, de vigyázz, mert nem biztos, hogy a végén vissza akarsz térni a halandók világába!

"A könyvtárosok már csak ilyenek, szinte épp olyan kiszámíthatatlanok, mint a szereztek. Akadnak köztük fenyegetők és szőrszálhasogatók, míg másokban túlteng az egész emberiség iránti szeretet."

" - Mégis mi az ördögön dolgozik? 

- Egy könyvön - feleltem tömören. 

- Könyvön! - kiáltott fel. - Mit neki az irányításra váró királyság, vagy a bosszúszomjas, rejtőzködő ellenfél, királynénk a tudomány jelentéktelen kérdéseivel foglalatoskodik!"

"Gyakran tapasztaltam, hogy Wendell boldogsága ragályos. Ez ebben a pillanatban különösen igaz volt, mert úgy áradt belőle, mint a reggeli napfény."

"Most élete legveszélyesebb tudományos munkája előtt áll: annak a királyságnak a belső működését szeretné tanulmányozni, amelynek ő maga a királynője."

"Kimerítő lehet a folyamatos önmegtagadás állapotában létezni."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Caroline Peckham & Susanne Valenti: Zodiákus Akadémia - Tündérbosszú (Zodiákus Akadémia 2.)

"Az égő test szaga még mindig ott terjengett a levegőben, megakadt az orrjáratomban, és egyre mélyebb lett a homlokomon a ránc."

*

Megpróbáltak ​megtörni minket. 

Majdnem sikerült is nekik. 

De most eljött a bosszúnk ideje. 

Fogadtatásunkat a Zodiákus Akadémián nem nevezném szívélyesnek. Hercegnőkként, mi több, trónörökösökként érkeztünk a tündérek világába – azonban hamar kiderült, ez inkább hátrány, mint előny. Ebben a tükörvilágban az erős parancsol, tapasztalatlanságunk miatt pedig azonnal a többiek célkeresztjébe kerültünk. Most azonban eljött a mi időnk. Szolária trónja jogosan minket illet, és bár eddig vonakodtunk felnőni a feladathoz, büszkeségünk nem hagyja, hogy behódoljunk az Égi Örökösöknek. Azt hiszik, hogy a csillagok az ő oldalukon állnak, de csúnya meglepetésben lesz részük. Képtelenek vagyunk szemtől szemben felvenni velük a harcot, ezért leleményesnek kell lennünk. Nem lesz könnyű dolgunk, de ha sikerrel járunk, lövésük sem lesz róla, hogy mi állunk eddig háborítatlan akadémiai életük darabokra hullása mögött. Rossz ikrekkel kezdtek, ha azt hitték, nem éri el őket a Vad Király lányainak bosszúja. Különben is, már a pokol szélére hajszoltak minket – mi mást tehetnének még?

"Volt valami fura benne, mintha beszélne hozzám. Mintha azt mondaná, az enyém. És miért is ne lehetne így?"

Na jó! Tudom, hogy az első résznél is azt mondtam, hogy imádtam, de a Tündérbosszút még jobban szerettem, mint a Zodiákus Akadémia első részét. Végérvényesen is team Darcy és Orion lettem!! Annyira édes ez a tiltott, professzor x diák trope, hogy menthetetlen vagyok, és alig várom, hogy még több minden történjen, mert ebben a részben igaz, hogy voltak aranyos jelenetek, de többre van szükségem!!

Ebben a második részben sokkal többet kapunk a lányokból, a világ felépítéséből és a 4 trónörökösből is, na meg Orionból is, amit kicsit sem bánok. Úgy érzem, hogy lassan kezd Tory és Darcy is beleérezni abba a mágikus, természetfeletti lényektől hemzsegő világba, amibe belecsöppentek. Még mindig nagyon élem ezt a világot, a folytonos adok-kapok helyzetek, szívatásokat és a szépen kezdődő bosszút, ami érzem, hogy nagyot fog szólni. Egy igencsak aprólékos, és részletes sorozattal van dolgom, hiszen javarészt a világ és a karakterek fejlődése került előtérbe. Az iskola, az órák és a világ megismerése a hangsúlyos a trónörökösök folytonos bullyingja mellett. Mégis a Zodiákus Akadémia: Tündérbosszú egy igazán izgalmas, lendületes, és erős második rész, ami sikeresen felülmúlta a várakozásaimat és megmutatta, hogy a java még csak ezután következik. Az asztrológia és a csillagjegyek jókor bukkannak elő, a jóslatok is szépen kiegészítik a szöveget, és azt érzem, hogy minden egyben van, már csak a romantika hiányzik, hiszen veszélyekben, flörtben és felhevült pillanatokban már volt részünk, viszont az érzelmek csak nem akarnak, vagy nagyon lassan érkeznek meg, és oké, hogy slow burn, de történjen már végre valami!! Darcy-t imádom, és úgy érzem, hogy ő előrébb is van érzelmek terén, és tök jó lenne, ha Tory is lépne, mert ez a szerelmi háromszög kikészít. Darcy kapcsán Seth is tesz rendesen azért, hogy kitépjem a hajszálaimat, de neki egy bizonyos pontig meg tudok bocsátani. Egy szerelmi háromszöget még el tudok viselni, de nem hiszem, hogy az idegeim kibírnák a kettőt, úgyhogy lécci maradjunk a Darcy x Orion vonalon!!

A hatalom és a vérvonal központi szerepe itt teljesedik ki igazán, és ha azt hitted, hogy az első rész brutális és toxikus, akkor a Tündérbosszú alaposan meg fog lepni, hiszen legalább annyira aljas és kegyetlen, mint az első rész, ha nem jobban. A szerzőpáros ebben a kötetben sem kíméli az ikreket, és ott csap oda nekik, ahol éri őket. A bullying ugyanúgy jelen van, de kezdenek már végre kialakulni az erőviszonyok. Tory és Darcy is megmutatják, hogy nem olyan védtelenek, mint azt a többiek hiszik róluk.

A történet maga olyan, mintha a The Legacies világa lett volna összemosva egy jó kis természetfeletti kalamajkával, amiben a Winx Sagára emlékeztető jelenetek is vannak. Főleg a vége felé, hiszen a vége tarol mindent, és arra ösztönöz, hogy nyúlj a következő könyvért. Mondanom sem kell, hogy imádtam emiatt is a kötetet. S habár nem szívesen lennék pegazus, de még ezt is bevállalnám, ha akár egyetlen napra beléphetnék a Zodiákus Akadémiára.

Míg Tory harcias, egy igazi lázadó, addig Darcy visszafogottabb, de azért őt sem kell félteni. A bosszútól terhes részeket imádtam, és ha másodlagos gondolataim is támadtak egy-egy csínytevés miatt a fiúk megmutatták, hogy miért is érdemlik meg a bosszút és a kegyetlen visszavágást. Hihetetlenül kreatívak voltak ezek a jelenetek, és nagyon jól szórakoztam olvasás közben. Hol nevettem, hol szimplán vigyorogtam, de nem tudtam nem érzelmekkel reagálni a történésekre.

Darcy és Orion kapcsán egy bizonyos jelenetnél olyan fangörcs jött rám, idióta vigyorral a képemen olvastam a sorokat, hogy az valami hihetetlen. Már az első részben is rájuk tettem le a voksomat, de a Tündérbosszúban dőlt el végérvényesen, hogy én nekik drukkolok. A tiltott gyümölcs mindig csábítóbb, mint ami ott van előtted, és bármikor leszakíthatod. Hiába imádom a tiltott dolgokat, a folytonos banter Darcy és Orion között pedig rendesen kikészített már.

Maga a történet igaz, hogy hosszú, viszont minden oldalon történik valami, ami miatt lapozol a következőre. Nemcsak az ikrek kapnak saját szemszöget, hanem néhány férfi karakter is. Orion szemszögéből imádtam olvasni a Zodiákus Akadémiát, de azért Darius és Caleb, vagy éppen Seth jelenetei miatt sem panaszkodhatok. Pont jókor egészítették ki Tory és Darcy gondolatait, vagy megmutatták, hogy számukra milyen volt egy-egy jelenet, hogy ők mit is gondoltak közben.

Ha a Tündérbosszú elütne egy autóval, megköszönném neki, annyira élveztem olvasni, és annyira azt érzem, hogy ez a sorozat én vagyok. Nagyon jókor találtak meg ezek a könyvek, na meg az sem segített sokat, hogy odáig vagyok a természetfeletti lényekért, imádok mágikus iskolákról olvasni, és mindig is arra vágytam, hogy megkaphassam a Roxforti levelem. Ez a rész már kevésbé adja meg a Roxforti hangulatot, ugyanakkor egy-egy jelenetnél még mindig éreztem a hatását. Összességében nekem nagyon tetszett ez a rész. A kellő helyeken volt kegyetlen, izgalmas, veszélyes és titokzatos. Úgy érzem, hogy nagyon sok mindent nem tudunk még, emiatt tűkön ülve várom a folytatást, és remélem, hogy minden egyes rész csak jobb lesz, mint az előző. Már így is szerelem ez a sorozat, teljesen levett a lábamról, de még várom, hogy az érzelmek, a romantika is megérkezzen, és ne csak amolyan ovis szinten. Elég hajhúzogatás történt már ahhoz, hogy végre valami igazi spicy is legyen benne. Talán a harmadik részben kedves írónők?? Remélem addig is ha szereted a természetfeletti lényekről szóló, iskolában játszódó, kegyetlen és mágikus történeteket, akkor ne hagyd ki a Zodiákus Akadémiát sem, ami nagy eséllyel a következő nagy függőséged lesz!

" - Tartod magad az ígéretedhez? Kedves leszel? 

Darius mosolyt villantott, amitől olyanná lett az arca, mint még soha. 

- Igen. De ne szeress belém, mert akkor holnap fura lesz megint harcolni egymással."

"Orion magához húzott, szemben álltunk egymással. Szívem kihagyott egy ütemet, amikor szorosan átölelt."

"Ha ideérnek, végünk. Se akadémia, se örökösök, se trón. Se Lance Orion…"

" - A vas csak keményebb lesz a tűzben, Seth. Nem betörtél, hanem tovább kovácsoltál."

"Mi nem vagyunk olyanok, mint ők. De azért szívesen nézem, amint megszégyenül valamelyikük."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Nikki St. Crowe: Their Vicious Darling - A Gonosz Darlingjuk (Elveszett Gonosz Fiúk 3.)

"A királyi családdal szeretek utazni a legjobban. Bármelyik család megteszi."

*

A ​Sötét Fiú végre elfogadott…még éppen időben, hogy minden megváltozzon. Mert Vane bátyja, a Krokodil most érkezett Sohaország földjére, és nem egyedül jött. Magával hozta a királyi Darkland család tagjait, akik mindenáron vissza akarják szerezni Vane Halálárnyékát. Természetesen Peter Pan, Vane, Kas és Bash mind ismerik a háború mikéntjét. De nem könnyű háborúzni, amikor a szerelem veszélyben forog. 

Tudom jól, hogy azok a gonosz Elveszett Fiúk bármit megtennének, hogy megvédjenek. De mi van akkor, ha nem engem kell megmenteni? 

Ahogy a hatalmi erőviszonyok változnak a szigeten, és megszerezzük az árnyékainkat, mind az öten kénytelenek leszünk elengedni, akik voltunk, ha a legkisebb esélyben szeretnénk reménykedni, hogy azzá válhatunk, akiknek a sors szánt. 

Megjegyzés: A Their Vicious Darling az Elveszett Gonosz Fiúk sorozat harmadik kötete. Peter és Wendy sötét, romantikus újraképzelt változata. A szereplők felnőttek. Ha szereted az enemies-to-lovers, szexi, könyörtelen, erkölcsileg alkonyzónás vonzalmakat, akkor élvezni fogod a Their Vicious Darlingot.

"Ami varázslatosnak és hívogatónak tűnik, az nem mindig olyan hely, ahová szívesen mennél."

A Gonosz Darlingjuk a sorozat következő pikáns, sötétséggel átitatott része, amelyben az írónő továbbmélyíti ezt az alternatív Sohaországot, ahol az Elveszett Fiúk nem olyan ártatlanok, mint ahogy a mesében megismerhettük őket. Továbbá a Darling szívében végbemenő változásokat állítja a cselekmény középpontjába, emellett Peter Pan emberi oldalát is megmutatja. Azt az oldalt, ami képes érzelmekre, és nem tagadja meg ezeket az érzéseket maga elől.

A sötét és erotikával újragondolt Peter Pan története a Their Vicious Darlingban még többet ad a tündérek, kalózok és a pikáns jelenetek világából. Nem annyira erotikus ez a rész, mint az első volt, hiszen javarészt a sötétségre és az ellenséges erőkre helyezi a hangsúlyt. Ez komolyabb képet ad a világnak, illetve már nemcsak Winnie és az Elveszett Fiúk hangsúlyosak, hanem a többi szigetre is nagyobb hangsúlyt fektet. Sohaország nem az a gyermeki álom, mint ami ismerős lehet számunkra, és úgy gondolom, hogy eddig ebben a részben a legsötétebb a világ, tele van feszültséggel teli pillanatokkal, és érzéki jelenetekkel, amik miatt erősen lángolnak az érintett oldalak. Veszedelmes, politikailag ingatag és fenyegetésekkel terhes A Gonosz Darlingjuk. Ezek a helyzetek rendesen próbára teszik a karaktereket, főleg Peter Pant és a Darlingot, de Bash, vagy éppen Vane is kap rendesen ezekből a próbákról. A második rész hirtelen vége nagyjából a kötet második felénél kapcsolódik be a kötetbe, és terít le a váratlanságával. Nemcsak testileg, de lelkileg is próbák elé állítja az írónő a karaktereit, és megmutatja a tündérek kegyetlen oldalát. Nem azt, amihez hozzá vagyunk szokva, hanem azt, amiben igazi veszedelmekké válnak.

Úgy érzem, hogy Winnie karaktere ebben a részben teljesedik ki igazán, itt meri először megélni a vágyait, már nem szégyenkezik, és képes úgy idomulni a fiúk természetéhez, hogy az neki is jó legyen. Míg az első két részben kereste önmagát ebben az új helyzetben, Sohaországban, addig ebben a harmadik részben már elveti a bizonytalanságait, és egy sokkal határozottabb Darlingot kapunk.

Megmutatja, hogy a sorsát ő alakítja, és nem engedi, hogy mások döntsenek helyette. Ugyanakkor az erőszakos és manipulatív szabályok még mindig jelen vannak, formálják a kötet cselekményét, és azért  érezhető továbbra is Peter Pan kihatása mind Winnie-re, s mind a többiekre. Pont emiatt élvezetes és pörgős az Elveszett Gonosz Fiúk sorozata, mert tele van sötétséggel, és birtoklási vággyal.

Nikki St. Crowe stílusa lendületes, érzéki és őszinte. A könyv erotikus jelenetei még mindig hangsúlyosak, de mellette a cselekmény is megy előre, és a vége felé megmutatja az írónő, hogy mitől is dark romance a kötet műfaja. Maga a cselekmény egyszerre romantikus, persze a maga nemében, és politikailag feszült. Retellingbe csomagolt romantasy tele erotikával, ami nem ismer határokat.

Összességében nekem eddig ez a rész tetszett a leginkább, egyben ez a leghosszabb is, viszont így is nagyon könnyen és gyorsan lehet haladni vele. Ez köszönhető a rövid fejezeteknek, és az egyszerű történetvezetésnek is, ami jellemzi a Their Vicious Darlingot. A Krokodil megjelenése kellőképpen felrázza a cselekményt, és alig várom, hogy még többet tudhassak meg róla a következő részben. Az Elveszett Fiúk mellett rá is érdemes odafigyelni. Ha szereted az eredeti Peter Pan történetét, és érdekel egy sötétebb feldolgozás, ne hagyd ki Nikki St. Crowe Elveszett Gonosz Fiúk sorozatát.

"Én csak két dologtól veszítem el az eszem: a vértől és a héjas mogyorótól."

"Inkább katona, mint hercegnő, többre tartja az erőszakot a politikánál, de még soha életében nem látott csatateret."

"Mindannyian a züllöttség teremtményei vagyunk, velejéig romlottak."

"A büszkeség a legtöbb ember legnagyobb gyengesége. Ez és a dugás. Láttam, ahogy felnőtt férfiak elveszítik az eszüket egy lyuk miatt."

" - Azt hiszem, minden jobb, ami megmaradt annak, ami volt, ahelyett, hogy olyanná próbálna válni, amilyen nem tud lenni."

" - Egy mítoszt kúrsz? Szerintem a mítosz kúr téged. 

Horkant egyet. 

- Áltasd magad ezzel, persze."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Sirahama Kamome: Boszorkánysüveg-műhely (Boszorkánysüveg-műhely 1.)

" - Qifrey, te meg ellógtad a tisztességes tanítást, mi? Az, hogy egy kicsit jóképű vagy, meg szép sűrű a hajad, nem hatalmaz fel a lógásra!"

*

Coco olyan világban él, ahol a varázslatok és a sárkányok a mindennapok részei. Egy nagy álma van: boszorkány akar lenni. Ám nincsen varázsereje, márpedig mindenki tudja, hogy boszorkánynak születni kell. Coco már éppen lemondana a vágyáról, amikor édesanyja varrodájába betoppan Qifrey, a titokzatos varázsló. Miután Coco meglesi a vándort varázslás közben, rájön, hogy talán nem is olyan elérhetetlen számára az álma – de lelkesedésében szörnyű hibát követ el…

"A mágia… A csoda, amely színessé varázsolja a világot…"

Sirahama Kamome mangája egy olyan fantasy manga, amely nemcsak a mágia és a varázslat erejét mutatja be, hanem a veszélyeit is, azt hogy miért nem lehet mindenki a művelője, és miért kell nagyon vigyázni vele, hiszen szakavatatlan kezekben pusztításra képes. A történet egy olyan világba kalauzol el minket, ahol a varázslatot tollal rajzolják, és minden vonásnak szerepe van abban, hogy mennyire lesz erős, illetve kontrollálható a varázslat.

A Boszorkánysüveg-műhelynek az egyik legnagyobb erőssége a világfelépítése. A másik Coco, aki jól megkeveri a dolgokat, és nem hagyja, hogy unatkozzunk olvasás közben. Sirahama olyan mágiarendszert alkotott, amely egyszerre tűnik újszerűnek, és ősi hagyományokra épülőnek. Megadja a magot, de közben hagyja, hogy Coco felfedezze a saját tempójában a mágiát, még ha nem is volt szerencsés a mágiával való elő találkozása. Coco mindent megtesz, hogy ezt ne kudarcként élje meg, hanem feladatként, életcélként, amit vissza kell fordítania, és jóvá kell tennie a tapasztalatlanságát. Nagy a tét, de úgy hiszem, hogy Coco meg fogja tudni ugrani azt. Ebben a világban a varázslás szabályok szerint működik: szimbólumokat kell papírra rajzolni, és a varázslat akkor lép működésbe, de vigyázni kell, hiszen elég egy rossz ecsetvonás, és máris más értelmet, és más vehemenciát kap a felrajzolt szimbólum. Ezt Coco első kézből tanulja meg, én meg közben hihetetlenül jól szórakoztam. Ez az a manga, amit ha lenne kistesóm, akkor odaadnék neki, hogy 'Tessék cuki, ezt olvasd, mert imádni fogod.' Lányos kistesók előnyben, mert hiszem, hogy a kicsiknek is nagy kaland lehet a Boszorkánysüveg-műhely és Coco. A varázsrendszer tökéletesen passzol a manga rajzolás stílusához, így olyan, mintha maga az alkotó is varázsolt volna egy-egy ecsetvonással.

A történet középpontjában egy átlagos kislány, Coco áll, aki már egészen kiskora óta varázsolni szeretne, aki szó szerint baromi lelkes és bármit megtenne azért, hogy ő is varázsló lehessem, ám egy véletlen "baleset" révén fedezi fel ezt a mágikus világot, ami segít neki belépni a varázzsal tudók titkos világába. Ahogy az lenni szokott a titkos társaságoknál van egy beavatási szertartás, és ebben az első részben ennek lehetünk a szemtanúi. Coco bohókás, kicsit esetlen, de mindent megtesz a céljának elérése érdekében.

A történet a varázslat és a mágia mellett olyan fontos elemekre épül, mint a felelősség, a tudás iránti szomj vagy éppen az elfogadás. Coco nincs fényes helyzetben, de mindent megtesz a boldogulás, és a célja érdekében. Emiatt a manga tele van veszélyekkel, a beavatási szertartás érzékenységével, és egyfajta eleganciával is, ami már az eleje óta érezhető. Sirahama Kamome maga is egy varázsló, hiszen Coco kalandja is varázslatos.

A Boszorkánysüveg-műhely nemcsak a történetében kiemelkedő a mangák közül, hanem a vizuális világa is lenyűgöző. Sirahama Kamome képpaneljei részletgazdagok, mindenre kitérnek, nemcsak a fő kép a fontos, hanem minden egyes ecsetvonás, hiszen sokszor azok adják ki a teljes képet, és őszintén csak jó volt már maga a tény is, hogy életre kelt előttem az illusztráció, és megmutatta, hogy mekkora erő is rejlik benne, szóval igen, Kamome maga is varázsló. A szavak és a mágia tudósa.

A karakterek designja végig hordoz magában egy elegánsabb vonalat. Már maguk az ecsetvonások is erre hivatottak felhívni a figyelmet, és emellett tele van aprólékos munkával. Minden oldalon jól látható az odafigyelés, a szeretet és a tudatosság, hiszen a panelek is tudatosan épülnek a másikra, és mutatják meg a történetmesélő, illetve a vizualitás elemeit.

Az utóbbi időszakban ez a harmadik manga, amit olvastam, és mindegyikben volt valami, ami miatt megszerettem. A Boszorkánysüveg-műhely a csajos oldalt ragadja meg, a kifinomultságot, a precíz vonalakat és a varázslatos történetvezetést. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy a történet mélyebb rétegeiben komolyabb témákra is hangsúlyt helyez Sirahama Kamome. Gondolok itt a tudás korlátozására, vagy például a kívülállók helyzetére, a szabályok követésére, ami nélkül káoszba fulladna a varázzsal tudók világa. Nem véletlenül vannak ezek a szabályok, és a történet megmutatja, hogy mi történik akkor, ha olyan nyúl a varázslat eszközeihez, aki nincs beavatva, és akinek fogalma sincs, hogy mit művel. A varázslók világa érdekes, tele van újdonsággal, veszélyekkel, szabályokkal és Coco a legjobb példa arra, hogy mi történik akkor, ha ezeket a szabályokat nem tartjuk be. A Boszorkánysüveg-műhely egy kedves, ám annál inkább tanulságosabb történet a felelősségről és a cselekedetek mögötti következményekről. Ha érdekel egy olyan manga, ami a mágiáról, a tettekről, a befogadásról és egy magasztosabb célról szólnak, akkor ne hagyd ki Sirahama Kamome Boszorkánysüveg-műhelyét! Kicsiknek és nagyoknak egyaránt ajánlom, de elsősorban a női olvasóknak, vagy a cserfes kislányoknak, akik bele szeretnének kezdeni egy felejthetetlen kalandba!

" - Azt hittem, hogy az a méregdrága könyv majd megmutatja hogyan kell varázsolni, de nem így lett..."

" - Nem csináltunk semmit! Magától esett szét!"

" - Nem vehetjük el a lány emlékeit..."

" - Akkor megmentjük az anyukámat?"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Carmen Maria Machado: Parázsló mélység

"Nincs-e fekete részem, ami eléggé kiüresedett, hogy saját személyiséget öltsön?"

*

A pennsylvaniai Mélyemoraj évek óta lángol. Az erdő tele van emberszemű nyulakkal, egy szarvasasszonnyal, aki éhes lányokra vadászik, és nyúzott férfiak hordáival. Ami pedig a város lakóit illeti… Az ő életük sem egyszerű. 

Amikor El és Octavia egy moziban ébrednek, semmire sem emlékezve az elmúlt pár óráról, a két fiatal lány hátborzongató kutatásba kezd, hogy megtudják az igazságot a különös városról, amelyet az otthonuknak neveznek. 

 A Hill House Comics kirobbanó sikerű sorozatában érkező Parázsló mélység történetét A női test és más összetevők elismert szerzője, Camen Maria Machado jegyzi, a lenyűgöző illusztrációkért pedig Dani (Lucifer) felel. Ez a kiadás a széria mind a hat részét tartalmazza.

"Félig üres vagy félig tele a város? Nézőpont kérdése!"

Ezt a képregényt leginkább testvérem ajánlása miatt olvastam el, viszont nem bántam meg, mert egy igencsak érdekes horror/weird fiction kötettel van dolgunk, ami a hangsúlyt a női testre, és a társadalomkritikára helyezi. Carmen Maria Machado neve, egy kis utánanézés után, a kortárs feminista, queer és mágikus realizmus irodalom egyik legerősebb hangjaként vált ismertté. A Parázsló mélység is természetesen beleillik ebbe a közegbe egy kis Stranger Things hangulattal feltúrbózva.

A Parázsló mélység egy látszólag egyszerű, kisvárosi történet, de ennél jóval több rejlik benne. Egy rejtélybe burkolt történet, amelynek két lány áll a középpontjában. Két barát, akik megtesznek mindent az igazság kiderítése érdekében. Nem mondom azt, hogy egy vidám olvasmány, mert nem az, viszont kellően weird és fontos témát boncolgat ahhoz, hogy ne beszéljünk róla. El és Octavia a képregény két központi karaktere, akik elindítják a cselekményt, és akik nem hagyják, hogy a város sötét múltja a múltban maradjon. Egy feminista írás, ami nem hagyja, hogy feledésbe merüljön a sötét titok, amely az emlékezettel és a női testtel van összeköttetésben. A hatalmi visszaélések, a titkok elborzasztó mivolta és a traumák, az emlékezés ugyanúgy megjelennek benne, mint a dilemma a feledés és az emlékezés között. Nem egyszerű olvasmány, viszont rövid, velős és kellően sötét és titokzatos ahhoz, hogy a végére akarjunk járni, és meg akarjuk tudni a város, Mélyemoraj titkát. A hangulat és a képi világ tökéletesen illeszkedik a cselekményhez. A sötét képek nekem nagyon Stranger Things vibe-ot árasztottak magukból, így gyorsan a végére is értem. Persze ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megnyerjen magának a hangulat és a vibe.

A képregényben olyan motívumok jelennek meg, mint a test, az emlékezés, a queer identitás kérdése vagy éppen a kisvárosból való kitörési kísérlet, a jobb élet reménye és a traumák feldolgozása. Machado hű maradt önmagához, és olyan kulcsfontosságú témákra hívja fel a figyelmet, mint a szabad akarat és a hatalommal való visszaélés. A szörnyek kellőképp kiegészítik a már így is sötét világfelépítést, és tökéletes körítést adnak ezáltal a történetnek.

Maga a történet azzal kezdődik, hogy El és Octavia nem emlékeznek arra, hogy mi is történt a filmben, amit elkezdtek nézni a moziban. Ez a tény indítja el a cselekményt, és ülteti el a bogarat a lányok fülében, hogy vajon mi az, amit nem tudnak felidézni. Ebből jön a kérdés, hogy vajon mi a jobb: nem tudni, hogy mi történt, vagy tudni és élni a tudattal, hogy minden hézag kitöltődött, és a helyére kerültek az addig hiányzó részletek?

Ami a műfaját illeti horror, de mágikus realizmussal feljavítva. Nem vagyok nagy horror fogyasztó, annál inkább imádom a mágikus realizmust, hiszen határt tényleg csak a csillagos ég szabhat. A képregény a horror műfaját a természetfeletti elemekkel emeli ki, és borzaszt el közben. A lények a traumák megfelelői, amik igazán a kötet felénél jelennek meg, és onnantól érezhető igazán a jelenlétük.

Van benne egy kis testhorror is, amit nem igazán tudok hova tenni, viszont tökéletesen illik a Parázsló mélységhez és a sötét képi világhoz. Maga a kötet hangulata emiatt nyugtalanító, bemászik a bőröd alá, és egy bizonyos szintig ijesztő is. A képpanelek is erre apellálnak, és a sötétebb tónusok is emiatt olyan kézzelfoghatóak. Továbbá érzelmi és társadalmi nyomást helyez az olvasókra.

A Dani és Tamra Bonvillain által készített illusztrációk tökéletesen illenek a történethez, és ahhoz a stílushoz, amit Machado megálmodott. A rajzstílus kevésbé horror jellegű, mint maga a történet és sokkal inkább álomszerű képeket tár elénk, amely által egy igencsak eltorzult világot mutat be. A lilásabb, sötétebb árnyalatok segítenek a karakterek belső világát érzékeltetni, és már-már olyan, mintha egy rémálom képeibe csöppentünk volna. Nem azt a tipikus képregény felépítést adja, mint amihez szokva vagyok, viszont úgy gondolom, hogy a történethez az kellett, hogy szakadjon meg a panel megosztása, és csak vigyen minket az ár előre. Szöveg nélkül is maximálisan értelmezhetőek a képkockák, és a múlt töredékei szépen kiegészítik a panelek megtörtségét. A képregény nemcsak a nők elleni erőszakot és annak elhallgatását helyezi előtérbe, hanem a queer identitás felvállalását, és a barátságot is. Nem romantizálja azonban Elt és Octaviát, hanem külön-külön mozgásteret enged nekik, ami számomra sokkal szimpatikusabb volt, mintha összeboronálta volna őket. Emiatt sokkal kézzelfoghatóbb a barátságuk, és a kettejük között kialakult szövetség is. A Parázsló mélység nem egy könnyed olvasmány, de őszintén nem is akar az lenni. Ha érdekel egy eltorzult város története, ne hagyd ki a Parázsló mélységet!

"Akárhogy is nézzük, lassú apokalipszisben élünk. Eljön a nap, amikor felébred egy ember Mélyemorajban, és rádöbben, hogy ő az utolsó, aki itt él."

"Az önfeláldozás a világ legnemesebb medvecsapdája. Mindenkit elkap, aki körülöttünk áll, és őket sem ereszti el. Az önfeláldozás önzés."

" - Itt minden sírkő egy áldozat a városért."

" - Csak annyit mondtam, hogy ott csókolóztunk."

" - Nem szeretném látni, mit műveltetek a hellyel."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Kate Golden: Peridot ígérete (A szent kövek 2.)

" - Megint hányni fogok - figyelmeztetett Ryder, miközben áthajolt a hajó vizes acélkorlátján."

*

A ​halál próféciája. A remény fegyvere. A szerelem ereje. 

Arwen Valondale a titokzatos Citrin Királyság felé hajózik a Szirén-öbölben lezajlott csata után. Meggyötörve a sokkoló felfedezésektől és újonnan szerzett erejétől, minden fájdalmát és dühét arra az emberre irányítja, aki elárulta őt: Kane Ravenwood királyra. 

Ám Kane közelségét nem kerülheti el – együtt utaznak, hogy megszerezzék a Nap Pengéjét, egy legendás fegyvert, amely elválaszthatatlanul összefonódik Arwen sorsával és az egész birodalom jövőjével. 

Miközben Arwen kétségbeesetten próbálja elfojtani a férfi iránti vonzalmát, a köztük lévő törékeny szövetség egyre bizonytalanabbá válik, Kane ugyanis hajlandó akár a legsötétebb útra is rálépni, hogy biztonságban tudja őt. Miközben Arwen olyan teremtményekkel, ellenségekkel és varázslatokkal kerül szembe, amelyek minden képzeletét felülmúlják, meg kell fejtenie múltjának titkait, hogy legyőzze a szörnyűséges fae királyt, Lazarust. Ám ha felébreszti magában a fényt, azzal talán nemcsak a saját életét, hanem mindenki másét is kockára teszi, akit szeret.

"Az a valódi bátorság, ha szembe merünk nézni azzal, amitől félünk."

Az Ónix hajnala nem véletlenül lett hatalmas szerelmem, és Kate Golden megmutatja, hogy a Peridot ígérete is van legalább olyan jó és izgalmas, mint az elődje, ha nem kiemelkedőbb annál. Nagyon nagyon vártam A szent kövek második részét, de addig nem mertem belekezdeni amíg a befejező rész, a Rózsa diadala is meg nem jelenik, mert az utolsó fejezetek után egyből nyúlnál a folytatásért annyira addiktív és függővéges!!

Kate Golden Peridot ígérete A szent kövek lélegzetelállító második része, ami méltó módon folytatja az Ónix hajnalában felépített világot és cselekményt. Egy ízig-vérig romantasy történet, ami tele van feláldozással, elfojtott és ki nem mondott érzelmekkel, egy komplex világfelépítéssel, a karakterek fejlődésével, egy be nem teljesült próféciával, titkokkal, árulással és megannyi izgalmas részlettel. Nemcsak a karakterek emelkednek ki ebben a részben, hanem a világ is, hiszen egy jóval nagyobb részét láthatjuk, és nem korlátoz le minket az írónő egy területre. Szerettem, ahogy a különböző királyságok között kalandozva és a veszélyt sem mellőzve vezetett végig minket az írónő a Peridot ígéretén, hogy aztán az utolsó fejezetekben jól odavágjon nekünk, és epekedést kiváltva kínozzon a végéig. De imádtam érte!! A kötetet továbbra is Arwen és Kane szemszögéből olvashatjuk, ugyanakkor Arwen a hangsúlyosabb, továbbra is ő áll a történet középpontjában. Kane jelenetei szívbemarkolóak, epekedést váltanak ki, és nagyban hozzájárulnak az érzései, tettei és gondolatai ahhoz, hogy imádjuk a Kate Golden által megálmodott világot, és A szent kövek trilógiát, ami az egyik legjobb romantasy, amit csak olvashatsz!!

Arwen az Ónix hajnalához képest sokat fejlődött, hiszen bátrabb, határozottabb, és igaz, hogy még mindig hatással van rá a múltja, küzd az érzéseivel és azzal, hogy bizonyítson, mégis ő ettől lesz hiteles és tökéletes hősnő a Peridot ígérete számára. Amit a legjobban kedveltem a karakterében az az, hogy sebezhető, nem fél megmutatni a gyengeségeit, és ugyanolyan esendő, mint te vagy én. Nem egy tökéletes karakter, mégis ettől lesz igazán kedvelhető, és emiatt válik azzá, akire a sorozatnak szüksége van.

Arwen miatt olyan dilemmák jelennek meg a Peridot ígéretében, mint a hatalom kérdésköre, a vele járó felelősség, az áldozathozatal, a lojalitás, a szerelem vagy éppen az elfogadás és az érzelmek kinyilatkoztatása. Az Ónix hajnala után nagyon érdekelt, hogy merre is fog haladni a Kane és Arwen között kialakult érzelmi kavalkád, és azt hiszem annyit elmondhatok mindenféle spoiler nélkül, hogy akiknek szimpatikus volt Kane Ravenwood király, azoknak igazi csemege lesz ebből a szempontból ez a második rész.

Arwen mellett Kane a másik kiemelkedő karakter, az aki gyökeresen megváltoztatja a történet cselekményét, aki ott van, ha Arwennek szüksége van rá, és aki miatt sokkal rétegzettebb a kötet. Végre megmutatja azt a Kane-t, aki az álca alatt rejtőzött, és szó szerint lecsupaszítja magát előttünk, na nem úgy, hanem ami az érzelmeket illeti. Az írónő ad neki egy jó nagy adag sötétséget, de közben közelebb is kerül hozzánk, és a sebezhető oldala is előkerül. Veszélyes karakter, kicsit morally grey, viszont vannak emberibb pillanatai is, amik miatt drukkolunk neki.

Az Arwen és Kane között kialakult kapcsolat a Peridot ígéretében is folytatódik, maga a romantikus szál nem terít le egyből minket, hanem bizony megdolgoztatja a karaktereket, leginkább Kane-t, de megéri, hiszen többek között ez is hajtja előre a történetet. Egy dinamikus, ám bukkanókkal teli szerelmi szálat kapunk, ami hol max. fokozaton ég, hol pedig csak pislákol a remény szikrája. Rendesen megdolgoztat minket, de Kane gondolatai miatt maximálisan megérte.

Az írónő ebben a második részben kilök minket az Ónix Királyságból, és megmutatja, hogy mennyire veszélyes, különleges és izgalmas is a világ többi része. Nem egy különleges helyre kalauzol el minket, ahol szemtanúi lehetünk a Kate Golden varázsa általi klasszikusnak vélt fantasy elemeknek, és azoknak, amik kiemelkedővé teszik a Peridot ígéretét. Megmutatja továbbá a világ alapjait, a különböző királyságokat, a prófécia súlyát, és az áldozathozatal szükségességét. Végre a mágia is, mint eszköz hangsúlyosabb, és a politikára is nagyobb súlyt helyez.

A kötet végig izgalmas, viszont a vége az, ami úgy igazán megmutatja a Peridot ígérete erejét. Nagyon sok minden történik egyszerre, értelmet nyer a prófécia, rájövünk az árulásra, és a legváratlanabb pillanatban dobja be az újabb csavart, amire nem számítunk. Ha a kötet 80%-a teljes fokozaton ég, akkor az utolsó 20 egyenesen szikrázik, és alig várja, hogy robbanhasson. Bonyolódnak a konfliktushelyzetek, megsokszorozódik a veszélyes helyzetekkel teli jelenetek száma, és a diplomáciai feszültség is kiélezettebb, mint valaha. Összességében úgy gondolom, hogy Kate Golden Peridot ígérete egy nagyszerű, űtös, gördülékeny, jól megírt folytatás, ami hozza a tőle elvártakat, de annál jóval többet is ad. Elmélyíti az első részben, az Ónix hajnalában megkezdett szálakat, és a karaktereket is tovább ostromolja a karakterfejlődés érdekében. Maga a világ izgalmas, komplex és tele van olyan részletekkel, amire érdemes odafigyelni. Nem egy újabb felejthető fantasy kötet, hanem egy olyan romantikus fantasy, ami nyomot hagy. A világfelépítése aprólékos, és a megfelelő helyeken kezd érzelmekkel túlfűtött lenni. Továbbá a veszélyt sem veti meg, és őszintén ki ne szeretne egy olyan regényt, amiben a férfi hős képes sárkánnyá változni? Ha olvastad az Ónix hajnalát azért, ha pedig nem, akkor azért kezd el ezt az izgalmas sorozatot. Romantasy rajongóknak pedig különösen ajánlom, már csak Kane Ravenwood miatt is!

" - Beletelik egy kis időbe, mire az összetört szív meggyógyul. Ez egy emberi tulajdonság. 

- De én valójában nem vagyok ember."

" - Már megmondtam neked Árnyékvárban, hogy a félelmedből és a sebezhetőségedből is erőt meríthetsz. Ezek a tulajdonságok tesznek minket emberré, és ezek miatt érdemes küzdeni. És néha meghalni is érdemes értük."

" - Az nem elég, hogy túlélsz, Arwen. Élned kell!"

"Soha többé nem akarok gyenge lenni. Egész életemben gyenge voltam, és féltem. Sokkal jobb érzés a sorsomba beletörődve erősnek lenni."

" - Szerelmes vagyok beléd. Kétségbeesetten. Úgy szeretlek téged, ahogy a tengeren eltévedt matrózok szeretik a madarat, amelyik hazavezeti őket."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

S. F. Williamson: Sárkányok nyelvén (Sárkányok nyelvén 1.)

 

"Megint drakónul álmodom."

*

MINDEN ​FORDÍTÁS ÁLDOZATOT KÖVETEL. 

ÜDV A BLETCHLEY PARKBAN… AHOL SÁRKÁNYOK ÉLNEK. 

London, 1923. Sárkányok repdesnek az égen és az utcák tüntetésektől hangosak, Vivian Featherswallow azonban nem aggódik. Ő a szabályok betartása szerint él, és jelenleg egy gyakornoki pozíció megszerzésére törekszik, melynek keretében tanulmányozhatja a különféle sárkánynyelveket, miközben mindent megtesz azért, hogy a kishúgát soha ne fenyegesse a harmadik kasztba kerülés veszélye. 

Mire azonban éjfélt üt az óra, Viv váratlanul polgárháborút robbant ki. A családját hamarosan letartóztatják, a húgának nyoma vész, őt pedig idegenek keresik meg egy rejtélyes munkával: törje fel a sárkányok misztikus nyelvének titkait, melynek segítségével a megbízói megnyerhetik a háborút. Ha sikerrel jár, ő és a családja újra hazatérhetnek. Ha elbukik, mind meghalnak. 

Viv választási lehetőség híján elvállalja a feladatot, ám minél közelebb kerül céljának teljesítéséhez, annál inkább ráébred, hogy eddigi életét hazugságok sora övezte. Ezután pedig döntenie kell, hogy valójában kinek is az oldalán áll a háborúban.

"Remissio dolor redemptus est"

Ó, te jó ég! Hát én ezt a regényt imádtam!! Utoljára a Divine Rivlas váltott ki belőlem ekkora szintű rajongást!! S. F. Williamson Sárkányok nyelvén egy lírai, mély gondolatokkal teletűzdelt fantasy kötet tele sárkányokkal, a faj sajátosságaival, megannyi apró részlettel, gondolatébresztő elemekkel, és egy közelgő háború előszelével. Az egyik legjobb sárkányos fantasy, ami a könyvpiacon van, így ha kimaradsz belőle elő fog jönni a FOMO érzés, mert egyszerűen fantasztikus, és nagyon olvastatja magát. Én pár nap alatt befaltam, és közben szinte észre sem vettem, hogy telt az idő úgy berántott magával a történet, és az az élmény, amit a Sárkányok nyelvén adott.

A történet középpontjában az emberek és a sárkányok közötti törékeny béke áll. A sárkányok megismerése, a titkaik felfedése és az, hogy vajon minden áldozatot megér e az, hogy tudjuk a sárkányok titkait, hogy végérvényesen is irányíthatóak legyenek, illetve, hogy ne csak a törékeny békére számítsunk, ami visszafogja a sárkányokat az emberek elpusztításától? A legnagyobb hangsúlyt emiatt a kötet a megértésre és az áldozatok hozatalára fekteti. Őszintén nem gondoltam volna, hogy ekkora szerelem lesz ez a történet, de az a helyzet, hogy végérvényesen beleszerettem S. F. Williamson írásába. A sárkányok ebben a történetben többek, mint egyszerű mágikus lények. Az írónő emberi tulajdonságokkal ruházta fel őket, amiknek a segítségével jobban megérthetjük őket, a dinamikájukat, és azokat az alapelveket, amik szerint élnek. Nagyon érdekes világot épített fel Williamson. Nemcsak veszélyes, de tele van morális kérdésekkel is, amik segítenek eldönteni, hogy a közelgő háború melyik oldalán is állsz. Hol veszélyes, hol pedig erkölcsi dilemmákba ütközünk olvasás, illetve kódfejtés közben. Hatalmas a hangsúly a karaktereken, de csak rajtad múlik milyen gyorsan segítesz nekik megszabadulni ezektől a súlyoktól, és a helyes irányba terelni őket.

Az írónő regényének a különlegessége nemcsak a sárkányok megléte, hanem a nyelv is, mint kulcsfontosságú elem. A nyelvet nem egyszerű kommunikációs eszközként ábrázolja, hanem a hatalom kulcsaként is. Egy olyan eszközként, aminek az elsajátítása egyszerre kötheti össze a két fajt, pusztíthatja el vagy gyógyíthatja be a sebeiket. Nekem különösen tetszett az a kötetben, hogy végig adagolja az információkat, az új meglátásokat, de csak a végére ad értelmet az eseményeknek, és az addig nem értett tetteknek. Viv felnő a feladatához, és meglátja a sorok között rejlő igazságot.

A sárkányok nyelve, mint eszköz nagyon különleges, hiszen nem egyszerűen a hallt és ismerni vélt szavakra koncentrál, hanem ennél sokkal mélyebbre ás. Gondolj csak a Sárkányok háza sárkányaira, majd képzeld el, hogy a High Valyrian mellett a sárkányoknak is lehetőségük van az egymás közötti kommunikációra úgy, hogy a lovasa nem feltétlen tud róla, vagy másik sárkány, aki nem ugyanazt a dialektust beszéli, vagy nem ugyanonnan keltek is, ugyanabból a fészekből.

A Sárkányok nyelvén c. kötetben a sárkányok szimbólumok is, a szabadság és a bölcsesség szimbólumai. Érzelmeket, ösztönöket, emlékeket és olyan az emberi elme által nem értelmezhető dolgokat mutat meg az írónő, ami miatt a kötetben a sárkányokat az embereknél jóval fejlettek lényeknek mutatja be. Minden egy lázadó lányával kezdődik, és egy sárkánnyal, akinek elege lett a bebörtönözésből, és a saját önös érdekekből.

A kötet főhőse, Viv, akinek a fejlődéstörténetének lehetünk szemtanúi a Sárkányok nyelvén kötetben. A legelejéről követhetjük végig az útját, amikor még csírája sem volt benne a lázadásnak, egészen addig, amíg ráébred, hogy a kormány mindent megtesz azért, hogy etikátlanul kijátssza a sárkányokat. Miatta igazi érzelmi kavalkád a kötet, és nem egy helyen elbizonytalanít, de tudod, hogy Atlasnak és a többieknek van igaza, mert nem lehet mit tenni, helyesen kell cselekedni, és mindent bevetve erősnek és sziklaszilárdan kiállni a sárkányok mellett.

A Sárkányok nyelvén egy történelmi fantasy, amiben az érzelmek és a nyelv ugyanolyan kulcsfontosságúak, mint a sárkányok. Egy brutál érdekes és fantáziadús történet, ami le fog tarolni a lábadról. Nem gondoltam volna az elején, hogy ekkora hatással lesz rám, de az a helyzet, hogy IMÁDTAM! A romantikus szál is szíven talált, és nagyon drukkoltam, hogy ez a nem szokványos szerelem szárba szökkenhessen, és ne csak plátói szinten legyen jelen. A kötet több aspektusa is a Divine Rivals hangulatát idézte, ami miatt még jobban megszerettem. 

A Sárkányok nyelvén leírásokban gazdag, és tele van olyan apró részletekkel, amik miatt egyfajta líraiság is felüti a fejét. Eredetileg egy igencsak nehéz olvasmánynak tekinthető, viszont én úgy érzem, hogy ezt a nehézséget és magyar fordítás levedlette magáról, és megmaradt a könnyen érthetőség szintjén. Az egyik legszebb fordítás, amit idén olvastam, és sokszor megmutatta a kötet, hogy a dialógusok sokszor többet rejtenek, mint amit elmondanak elsőre. Minden jelentésnek több fordítása van, és minden egyes jel további jeleket foglal magába. Akik annyira nem fogékonyak a fantasyk iránt, vagy úgy érzik, hogy a sárkányok világa nem nekik való, azoknak előfordulhat, hogy nehezebb olvasmány lesz, viszont a gyors tempója miatt a műfaj kedvelőinek egy izgalmas, esemény központú és felejthetetlen olvasmány lesz. Viv és Atlas egymásra találása hol sorsszerű, hol lassú, de az első pillanattól kezdve megvan közöttük a szikra, csak meg kell várni, hogy kibontakozhasson, és megmutathassa az erejét. A sárkányok és az emberek "háborújában" két oldal van, de hogy Viv végül melyik oldalra teszi le a voksát csak azon múlik, hogy sikerül e felnőnie a feladathoz, ami jóval túlmutat rajta és az általa ismert sárkányok nyelvén. A Sárkányok nyelvén egy érző-lélegző, brutális erővel lecsapó történelmi fantasy, ami gyökeresen megváltoztatja a sárkányos fantasyk fogalmát. Az első kötet még nem ad válaszokat, csak még több kérdést vet fel, ugyanakkor a befejezés miatt kétségek között is hagy, ami miatt összetört a szívem, de él bennem a remény, hogy alakulhat úgy a második rész, hogy az mindenki számára megfelelő legyen. Ha keresed a következő nagy kedvencedet, ne menj sehova, mert megtaláltad S. f. Williamson remekművének a személyében!!

"Mengkhenyass.

Kígyó.

Ellenség.

Csaló."

"Olyan világban élünk, mely mindent megenged, de semmiért sem kegyelmez."

"Most flörtöl velem? Egy pap flörtöl velem?"

"A fecskék eredetileg sárkányok voltak, akik a világ összes nyelvét ismerték. De nem bírták elviselni oly sok ember minden örömét és bánatát. Így hát arra kérték istent, hogy vegye le róluk a terhet, s könnyítsen az életükön. Isten ezért madárrá változtatta őket, s a sárkányok nyelvére hasonlító villás farkat adott nekik, hogy örökre emlékeztesse őket, kik voltak egykoron."

"Szeretem a nyelveket, de soha nem gondoltam arra, hogy ez a szeretet egyik módja lenne. Egy nyelv praktikus, körülírható, lefordítható. A szerelem ennek épp az ellentéte."

"A félelem gyűlöletet szül, mely igába hajt sárkányt s embert egyaránt."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)