Paisley Hope: Kézben a gyeplő (Silver Pines Ranch 1.)

"  - Kedvesem! Leejtetted a hajcsavarós cuccodat! Drágám!"

*

Vegyél ​egy mély levegőt, és ereszd el a gyeplőt. 

CeCe végre kiszabadult a mérgező párkapcsolatból, ami egész eddigi felnőttkorát beárnyékolta. Visszatér Kentuckyba, a családi ranchra, ahol lovakat tartanak. Fogalma sincs, mit tartogat számára a jövő. Bátyja legjobb barátjánál, Nashnél kap munkát, aki igazi sztárnak számít a környéken, mert nemrég még a Dallas Stars csapatában jégkorongozott. Nash nem tudja levenni a szemét CeCeről – CeCet azonban enyhén szólva idegesíti Nash. 

Lehetséges, hogy a kezdeti ellenszenv dacára röpködni fognak a szikrák kettejük között? 

Egy igazi fülledt cowboy románc: a nő hazatér, és a bátyja legjobb barátjával csakhamar egymásba gabalyodnak a Silver Pines Ranch-sorozat első kötetében. 

Paisley Hope Kanadában nőtt fel, és gyerekkorától arról álmodozott, hogy a világba, amit megteremt az olvasói el fognak merülni, és azt kívánják majd: bárcsak ez lenne a valóság. Amikor nem ír, kertészkedik, jógázik, süteményt süt, és a családjával tölti az idejét. Egyszer-egyszer nem mond nemet egy pohár jó fehér borra.

" - Tényleg elegem van abból, hogy úgy teszek, mintha nem akarnálak téged minden rohadt nap minden pillanatában, CeCe."

Első cowboy románcom, viszont tuti, hogy nem az utolsó, mert IMÁDTAM!!! Miért nem mondta senki, hogy nekem sokkal hamarabb el kellett volna merülnöm a cowboyok vidéki életében? Arról nem is beszélve, hogy Nash hokisból lett cowboy!! Az írónő nagyon tudja, hogy mit csinált a Kézben a gyeplő alatt, mert a lehető legjobb trope-kat vadászta össze hozzá.

A Kézben a gyeplő egy igazán szerethető, szexi, lendületes kisvárosi cowboy románc, amiben nemcsak a cowboyok élete, a család és a szenvedély kap hangsúlyt, hanem a hoki is. Végig ez a két életstílus versenyzik egymással, és mutatják meg, hogy egymás mellett is tökéletesen megférnek. Vannak azok a könyvek, amik már az első mondattal, vagy éppen az első fejezettel levesznek a lábadról, megmutatják, hogy humorosak és szórakoztatóak lesznek, na Paisley Hope regénye pont ilyen. Már az elején nagyon megfogott magának a kötet, CeCe karaktere, na meg Nash, aki egy két lábon járó kísértés. Borítékolható volt, hogy a fülledt levegő nagyon gyorsan tettekké fog alakulni, és az a helyzet, hogy éltem ezért az age gap, brother's best friend típusú romantikus történetért. A kisvárosi hangulat, a család és az összetartozás számomra mindent vitt, és sikeresen meggyőzött, hogy érdemes cowboy románcokat olvasni, és ezennel végre én is beléptem a cowboy romance erámba. Köszi érte Nash!! A szenvedély mellett humorban sem volt szűkös a kötet, de emellett a gyógyulás és a múlt traumái is fontos szerepet kaptak. Nemcsak CeCe lépett egy új útra, hanem Nash is, akinek nem volt éppen vidám a gyerekkora, és ez a trauma a kötet jelenére is kihatással van. Emiatt kapott egy komolyabb hangvételt, de ezt tökéletesen egyensúlyozta az írónő a szexi és pikáns jelenetekkel. Nagyon megszerettem ezt a kötetet, és alig várom, hogy a sorozat többi részét is olvashassam, mert eszméletlenül jó volt a Kézben a gyeplő és még több Silver Pines Ranch kell az életembe!!

Már a magyar megjelenés előtt szemeztem ezzel a kötettel, viszont örülök, hogy magyarul is megjelent, mert egy szórakoztató történet tele kedvelhető karakterekkel, szállóigévé vált mondatokkal (save a horse ride a cowboy), vonzó férfi karakterekkel, és a tökéletes kisvárosi country hangulattal. Kell ennél több? Egy ex-hokis például, aki részmunkaidőben cowboy?

Nash-t az elejétől a végéig imádtam, főleg a fejezeteit olvasni, és cseppet sem bántam volna, ha nemcsak CeCe kapja meg a lehetőséget arra, hogy megmentsem egy lovat, ha értitek, hogy mire is gondolok. Egy igazi megtört lélek, megrögzött szingli, akinek nincs szüksége párkapcsolatra, és aki szerint nem érdemli meg a boldogságot, pedig nála jobban senki nem érdemlé meg. Itt jön a képbe CeCe, és minden a feje tetejére áll.

CeCe-t is megkedveltem már az elején, és örülök, hogy nem egyből csöppentünk bele az érzelmek kavalkádjába, hanem jóval csak utána. Jót tett a kötetnek a bonyodalom, a cseppnyi dráma és az, hogy CeCe újra otthon legyen a családjával, és az élő kísértésként mindenhol felbukkanó Nash-sel, aki a hoki és a cowboy címkék mellett bartender is, na meg hoki edző is.

Maga a hangulat hozza az elvártakat. A kisvárosi milliő már az első fejezetek alatt leterített, és őszintén nem akartam, hogy vége legyen. Nagyon megkedveltem CeCe családját, a barátnőit, az egész várost, és azt a példaértékű összefogást, amit a gyerekek és a hoki miatt csináltak. Megtelt a szívem szeretettel és boldogsággal olvasás közben, és nem lehetek ezért elég hálás neki. Egy ízig-vérig kisvárosi romantikussal mindig le lehet venni a lábamról.

A kötet szexuális töltete, azaz a pikáns és 🌶️🌶️🌶️ jelenetek a lehető legjobban egészítik ki a cselekményt, se nem túl sok, se nem túl kevés a mennyisége, és sikerült az írónőnek megtalálni az arany középutat, már ami az érzelmeket és a testiséget illeti. Tetszett a kötetben az, hogy végig szabad volt, lebegett előtte egy cél, amire törekedett, hogy elérje, de ehhez nem siettette a karaktereket, és hagyta, hogy a maguk tempójában ébredjenek rá arra, ami már az elejétől ott volt közöttük.

Maga a cselekmény laza, pörgős és elég sokszor éreztem azt olvasás közben, hogy én is ott vagyok CeCe és Nash közelében, és ergo az első sorból nézhettem végig, ahogy egymásra találnak. Jó, azért a perzselő jeleneteknél elbújtam, és csak mint külső szemlélő vettem részt. :D A Kézben a gyeplő sikere az erőteljes kémiában, a karakterek szerethetőségében, és a kisvárosi hangulatban keresendő. Engem megvett magának kilóra, na meg egy jó kis age gapnek sem tudok ellenállni, ha meg ebbe valahol childhood friends to lovers is társul, akkor teljesen el vagyok varázsolva, le vagyok véve a lábamról. Egy igazán cuki romantikus kötet, viszont készülj fel arra, hogy a 🌶️ erősen dominál, és sokkal pikánsabb, mint amit a borító sejtet. Nekem nagy szerelem lett ez a kötet, és remélem, hogy másoknak is legalább annyira fog tetszeni, mint amennyire én szerettem olvasni a Kézben a gyeplőt. Ha szereted a szenvedélyes, kisvárosi románcokat egy kis exhokis-cowboy románccal megspékelve, és az erős kémiának sem mondasz nekem, akkor imádni fogod Paisley Hope Kézben a gyeplő c. romantikus cowboy románcát!! Ha pedig megmentenél egy lovat ajánlani tudom Nasht a cowboy szerepre!

"A mocskos szájú Nash megizzaszt, és ennek semmi köze az augusztusi meleghez."

"Ráébredek, hogy nem csipán akarom Nash Cartert, hanem most azonnal eladnám érte a lelkemet."

"Ilyen az én szerencsém, hogy a férfi, akiről fantáziálok, olyan férfi, akit nem lenne szabad akarnom, és akit nem kaphatok meg."

" - Elég dögös vagy ahhoz, hogy sokáig bent maradnék veled dolgozni, és nem mondanám el a feleségemnek - jegyzi meg Olivia mosolyogva."

"Szeretem ezt a nőt.

Úgy szeretem őt, mint a hegy fölé emelkedő nap sugarait az arcomon vagy a friss jeget a korcsolyám alatt, vagy mint amikor a fejem fölé tartom a kupát. Úgy szeretem a kis szentjánosbogaramat, mintha nem lenne más választások, és az igazság az, hogy talán soha nem is volt."

"A fenébe, Cowboy Nash rohadt dögös!"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Laura Steven: Our Infinite Fates - Végtelen sorsunk

"A csuklójukat összekötő vörös szalag élő sebként fénylett."

*

A csuklójukat összekötő vörös szalag élő sebként fénylett. 

Evelyn számtalan életet élt már. Mindegyikben megölték a tizennyolcadik születésnapja előtt. 

De a mostani életében a kishúgának szüksége van rá az életben maradáshoz. Ahhoz, hogy a húgát megmenthesse, és túlélje a születésnapját, Evelynnek a következőket kell tennie: 

1. Meg kell találnia ősellenségét, aki minden életében vadászik rá. 

2. Meg kell tudnia, miért vadásznak rá, hogy egyszer és mindenkorra megtörje az átkot. 

És ami a legfontosabb: meg kell próbálnia nem beleszeretni az ellenségbe… megint.

" - Szerintem már nagyon régen megértettem, hogy a nagy örömök ugyanannyit érnek, mint az apró örömök."

Összetörte a lelkem ez a kötet, de nagyon szerettem. Fájt olvasni, viszont azt hiszem, hogy megérte, mivel sokat adott, meggyötört és érzelmek hadát váltotta ki belőlem. Egy igazán különleges és ismétlődő szerelemnek lehetünk szemtanúi, ami úgy igazán sosem teljesülhet be, és ami darabokra szed.

Laura Steven ezzel a különlegessel könyvvel megmutatta milyen is egy évezredet átölelő szerelem, milyen az, ha minden egyes életben addig tart a létezés, amíg meg nem találod ezt a szerelmet, de minden véget ér a 18. szülinapod előtt. Sok jót hallottam a kötetről, viszont arra nem voltam felkészülve, hogy majd ennyire megérint, és mélyre hatol. Maga a történet alapja a végletekig eredeti, elgondolkodtató és ráébreszt arra, hogy ne vegyük készpénznek a szeretteink szeretetét, mert bármikor vége szakadhat, és bármikor eljöhet a vég. Minden egyes visszaemlékezéssel azt éreztem, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre ás az írónő, és addig nem nyugszik, amíg legalább egy könnycseppet ki nem csikar belőlünk. Érzelmileg nagyon megterhelő volt, és aki legalább már egyszer volt szerelmes azt biztosan meg fogja hatni a Végtelen sorsunk. A jelen és a múlt párhuzama folyamatosan építi a cselekményt, és rakja le a most mellé azokat a múltbéli eseményeket, amik hozzájárulnak ahhoz, hogy összetörjünk. Evelyn és Arden szerelme fájdalmas, tele van elengedéssel, meneküléssel, halállal, szerelemmel, ami hol fájdalmas, hol sorszerű, hol pedig végzetes, és egy sötét titokkal, amire csak a kötet végén kaphatunk választ.

A történet nyelvezete könnyed, nagyon olvasmányos és egyes részeknél a lírai vonal is kivehető. A fordítás is szerintem nagyon jól sikerült, a kis versek sokat hozzátesznek az élményhez, és szerettem, hogy eleinte nem tudtuk, hogy kicsoda is Arden, és nem lehettünk benne biztosak, hogy mikor fog felbukkani, és kezdi el az ördögi ismétlést, ami Evelyn pusztulásához vezet.

Romantikus történet egy kis misztikummal és fantasy elemmel megspékelve. A romantikus elemek dominálnak, de a kötet végén azért a fantasy vonal is beköszön, és megmutatja, hogy végig ott volt, tevékenykedett a háttérben, és alig várta, hogy eljussunk a végéhez, ahol ledobta a bombát, és teljesen új megközelítésembe került általa minden.

A múlt-jelen váltakozása miatt kicsit darabos a történet, megtöri az élményt, ugyanakkor hozzá is ad, hiszen minden egyes múltba való betekintés megmutatja, hogy mindegy ki Evelyn és ki Arden, egymásra találnak, az ördögi kerék nem nyugszik, és minden egyes ciklus újrakezdődik. Ezzel még inkább összetör minket az írónő, ugyanakkor reménnyel is eltölt, hiszen a jelennek nem feltétlenül kell a múlt hibáiba esnie.

A karakterek, Evelyn és Arden ennél nem is lehetne különbözőbb. Míg az írónő Evelynt egy erős, és kézzelfogható karakterként ábrázolja, aki nemcsak bátor, és mindent megtenne a húgáért, érzelmileg is kiemelkedő. Nemcsak ő hal meg minden egyes találkozásnál, hanem a lelkünk egy darabja is. Az ő nézőpontja mentén haladunk a történetben, emiatt sokkal közelebb érezzük magunkhoz, mint Ardent.

Arden végig titokzatos, egyik idősíkon sem tudatjuk biztosan, hogy mikor fog felbukkanni, viszont azt tudjuk, hogy ha felbukkan, akkor ott vége, és kezdődhet minden elölről, egészen addig, amíg Evelyn közel nem kerül a 18-hoz. Az írónő nemcsak titokzatos karakterként ábrázolja, hanem valamilyen szinten őt állítja be a gonosznak is, holott az igazság sokkal fájdalmasabb, és mindent a feje tetejére állít.

Az írónő a múltbéli eseményeket hol brutális eszközökkel (elmegyógyintézet, háború) ábrázolja, hol pedig sorszerű találkozások hadát mutatja be. A jelen dinamikáját megtörik, ugyanakkor kell a Végtelen sorsunknak az, hogy ne csak a jelent lássuk, hanem a múltat is, az ismétlődő véget, és a szépen elporladó szerelmet. A Végtelen sorsunk egy igencsak fájdalmas regény a szerelemről és a feláldozásról. Ugyanakkor a múlt ismétlődő motívuma kecsegtetéssel is szolgál, hiszen kell lennie mögötte motivációnak, kell hogy legyen szándéka vele, kell hogy megmutassa nem biztos, hogy a jelenben is véget kell érnie. Nagyon reménykedtem egy boldog befejezésben, de az írónő jól megdolgoztatott, hiszen még a vége előtt bedobta a bombát. Szó szerint versenyt futottunk az idővel, és sosem tudhattam, hogy mikor jön el a vég Arden személyében, és mikor öli meg Evelynt, ezzel újrakezdve a ciklust, ami ismétli önmagát időről időre. Ha szeretnél egy különleges szerelemről olvasni, akkor ne hagyd ki Laura Steven Our Infinite Fates - Végtelen sorsunk c. kötetét!

"Bár mindig megtaláltam a módját, hogy együtt éljek a szeretteim elvesztése miatt érzett gyásszal: úgy hordoztam őket magamban, mint örökké égő mécseseket, amíg az idő lassú dagálya el nem mosta az emlékeiket."

" - A lelkem mélyén úgy érzem, hogy a sorsot kísértem, amikor kimondom: ha megmutatom az univerzumnak, mennyire szeretem a családomat, csak azért is elveszi tőlem. Talán a szeretet tényleg erről szól. A sors végtelen kísértése az egész."

"A szerelmünk olyan, mint a folyó, amely évről évre, évszázadról évszázadra végighömpölyög a földön, és minden forduló, minden kanyarulat után egyre mélyebb, szélesebb lesz. A tudat, hogy a víz mindig egy bizonyos irányba folyik, megnyugvást jelent."

"A szerelmespár egyik fele azután sóvárog, hogy a másik előtt haljon meg, mert a párja nélkül elviselhetetlen lenne számára az élet."

" -Az irántad érzett szerelmem olyan végtelen, mint az óceán, Evelyn."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)