Becka Mack: Consider Me - Bízz bennem (Playing for Keeps 1.)

" - Baszki!"

*

A jóképű Carter Beckett az NHL ünnepelt játékosa, egyben ügyeletes szívtiprója – bajnok a jégen és a hálószobában egyaránt. No meg a legdögösebb férfi, akit életemben láttam. Mi a legrosszabb az egészben? Az, hogy ő nagyon is jól tudja ezt. 

Ez az öntelt playboy ráadásul nem válogatja meg a szavait – még csak meg sem próbálja. Mindent ezüsttálcán kínált neki az élet, gyönyőrű nők végtelen sorát is beleértve, és úgy tűnik, engen szemelt ki következő prédájának. 

Igen, persze, dögös a srác, de közben egy két lábon járó emlékeztető az óvatosságra. Eszem ágában sincs bedőlni a… khm… vonzerejének. Aztán elkezdem leengedni a falat magam körül, ő pedig olyan rejett darabkáit tárja fel előttem, melyeket eddig nem állt szándékomban megismerni. 

Keményen próbálkozik, de még nem győzött meg teljesen. Életében először Carter az, aki könyörög – hogy… bízzak benne. Ebből a magával ragadó, rendkívül humoros történetből kiderül, lehet-e közös jövője egy milliomos jéghoki-csapatkapitánynak és egy középiskolai testnevelő tanárnak. 

Becka Mack világszerte népszerű Playing For Keeps sorozatának első kötetét tartja kezében az olvasó, melyben Carter és Olivia történetét ismerjük meg.

" - Tudod, mit gondolok? Azt hiszem, azoktól a dolgoktól félünk igazán, amiknek hatalmukban áll megváltoztatni az életünket."

Erről a könyvről miért nem beszél senki? Egy ízig-vérig hokis románc, ahol a férfi karakter golden retriever energiákkal rendelkezik, a párosunk grumpy x sunshine, és hoki játékos x tesi tanár a fő trope. Emellett vannak benne spicy és érzelmes részek is, tele megpróbáltatásokkal, a bizalom kérdéskörével és megannyi édes pillanattal. Egy igencsak hosszú hokis szerelem a Bízz bennem, mégis megéri elolvasni, mert csak úgy izzik a levegő a karakterek között.

Odáig meg vissza vagyok a hokis könyvekért, az egyik kedvenc sport románcaim közé tartozik, és Becka Mack egy kincs. Nagyon szerettem a mamlasz Carter Beckett és az alacsony Olivia Parker történetét, és nem akartam, hogy vége legyen. Már az elején éreztem, hogy nagyon jó lesz, és szerencsére igazam is lett, mert a kezdeti bantert szépen lassan felváltotta az érzelmek kavalkádja, és minden egyes új fejezettel még inkább szerelmes lettem ebbe a kötetben. Nagyon jók az alapok, és a karakterek is igazi egyéniségek, akiket csak imádni lehet. Nemcsak Carter vett le a lábamról, hanem a csapat többi tagja is. Ki ne szeretne egy olyan könyvet olvasni, amiben csak úgy tocsog a tesztoszteron, és ahol a férfi hősnek igenis meg kell küzdenie a sztereotípiákkal, a múlt és a hírnév kísértéseivel, illetve a rossz hírrel, ami Carter Beckett minden egyes lépését kérdőre vonja, és nem engedi, hogy bizakodóak legyünk? S való igaz, hogy elég hamar egymásra találnak a karakterek, viszont az írónő a bizalomra és a változásra helyezi a hangsúlyt, megmutatja, hogy sosem késő, és bármikor változhat az ember, csak a megfelelő személy kell hozzá, aki miatt érdemes harcolni, és aki megéri az áldozatokat. Carter másik fele Olivia, és nem is lehetett volna jobb a Bízz bennem, mert nekik együtt kell lenniük. Csordultig telt a szívem, és minden egyes fejezetért hálás vagyok. Imádtam, és remélem még sokan felfedezik maguknak ezt a klassz hokis románcot.

Egy igazi monstrummal van dolgunk, de nem bántam, mert végig szórakoztató volt, és egyáltalán nem éreztem azt, hogy olyan hű de hosszú lett volna. Nyilván rövidebben is le lehetett volna írni, de én szerettem, hogy ennyi Carter és Liv jelenetet kaptunk, és nem kellett túl hamar búcsút intenem nekik. A hangulat, az érzelmek, az események és a hoki is mind központi elemet játszott abban, hogy ennyire megkedveljem ezt a kötetet.

A kötet már az elejétől kezdve nagyon élvezhető, valahol édes is, de az igazi nagyágyú a "mézeshetek" után jön. Nagyjából a történet felétől kezd úgy igazán beindulni a cselekmény, és megmutatni magát. A Bízz bennem megmutatja, hogy nem elég összejönni, fenn is kell tudni tartani a kapcsolatot, és minden problémát megoldani, hiszen csak így lesz működőképes a dolog. Áldozatok és egy kis szenvedés nélkül nem ér semmit az egész.

Egyáltalán nem mondanám slow burn románcnak, viszont a történet lefolyása hosszadalmas és egyes helyeken baromi lassú. Ugyanakkor hagy nekünk időt, hogy még jobban beleszeressünk a sorozatba és Carterbe, és én még simán elolvastam volna vagy 200 oldalt velük. Carter és Liv annyira édesek együtt, annyira jó volt olvasni a közös jeleneteket, az ikonikus pillanatokat, és a gyülemlő akadályokat, amiket át kellett ugraniuk.

A pikánsabb részek is összhangban vannak az érzelmes részekkel, és Carter egy nagy maci, aki nem akar mást, mint a hercegnőjét ölelgetni egész nap, és bármit megtenni érte. Teljesen elolvadtam ettől a pasitól, és nem hiszem el, hogy ezt írom, de Carter Beckett felkerült a kedvenc hokisaim közé!! Nem lehetne, hogy az írónő nekem is küld egy Carter Beckettet, aki minden egyes pillanatban azon van, hogy engem boldoggá tegyen?? Túl nagy kérés lenne?

A cselekmény és az érzelmek mellett a karakterek viszik igazán a prímet. Carterről már áradoztam egy sort, de tényleg egy golden retriever pasi, akinek annyi energiája van, hogy az képtelenség, és aki bármikor meg tud lepni, főleg akkor, ha nem is számítanál rá. Amikor elolvastam a fülszöveget nem ilyen Carterre számítottam, de örülök, hogy egy sokkal szerethetőbb és sokkal édesebb Cartert kaptam, aki képes akár egy pillanat alatt levenni a lábadról, és nem érdekes, hogy éppen szingli vagy, vagy párkapcsolatban élsz.

Olivia egy igazán talpraesett lány, aki nem kimondottan az a tipikus hősnő, akire számítasz, mégis igazi felüdülés volt a jelenléte. Imádtam azt, hogy nemcsak Carternek van köze a hokihoz és a jéghez, hanem Livnek is, és az már tényleg csak bónusz, hogy tesi tanár, és baromi alacsony. A kis vicceket és hecceléseket is nagyon kedveltem közte és Carter között, na meg az Oreo mániát, továbbá Hank mellett sem tudok elmenni szó nélkül, aki a Bízz bennem szíve, és aki örökre belopta magát az enyémbe.

Mellettük Cara és Emmett azok, akiket meg kell említenem, mivel őket is nagyon megkedveltem, és ha kicsit őrültek is voltak én így szeretem őket. (Ha te is legalább annyira megkedvelted őket, mint én, akkor van egy jó hírem, mert a sorozat ötödik kötete róluk fog szólni!) Kell egy kis őrültség néha, és Becka Mack pont annyit adott ebből az őrültségből, mint amennyire szüksége volt a Consider Me kötetnek. Cara és Emmett között isteni a kémia, akárcsak Liv és Carter között. Csak úgy izzott a levegő, és azt éreztem, hogy én vagyok az ő szerelmi történetükben a fölösleges harmadik. Összességében nagyon szerettem, és igen, tudom hogy hosszú, de ha szereted a hoki románcokat, és nem félsz a megtért playboy, és a 'nem dőlök be a hokisztárnak' típusú lány között kialakuló perzselő, érzelmekben, néha könnyekben és szívszorító pillanatokban gazdag szerelmeknek, akkor Becka Mack Consider Me - Bízz bennem grumpy x sunshine, golden retriever energiájú könyve neked való! Hokimezeket elővenni, és irány a ring, hátha téged is megtalál egy Carter Beckett, és megmutatja, hogy mi az, hogy szerelem!! Én már nézem is, hogy hol van a közelemben hoki aréna, illetve hoki meccs!! :)

"Ha valakit ekkora odaadással szeretsz, az gyengévé tesz. Olyan részeidet teszed kockára, amit nem veszíthetsz el."

" - Nem veszítettelek el? 

- Carter, soha nem fogsz elveszíteni engem."

" - Úgy tanulhatunk meg magunk legjobb változatai lenni egymásnak, ha megmutatjuk, hogy sebezhetőek vagyunk. Amikor megmutatod, milyen szerelemre van szükséged, én megtanulom, hogy adjam meg neked."

" - Annyira szép vagy. 

- A mezed átkozott száma van az arcomon, Carter! Összeszorítja a száját, így próbálja elrejteni bűnös mosolyát. - Annyira szép."

" - Ha életem hátralévő részében választanom kéne közted és az Oreo között, mindennap téged választanálak."

"Mi a szentséges szar? Ez a következménye a pajzán könyvek olvasásának? Mert részemről oké, veszek neki egy egész romantikus részleget és az egyik szobából könyvtárat csinálok Oliviának."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

K. M. Holmes: Érzelmek ritmusa

" - Üdvözlünk mindenkit a varázslat földjén - tárra szét a karját a turistacsoport idegenvezetője -, vagyis Isztrián - mosolygott a jelenlévőkre."

*

El ​lehet nyerni valaki bizalmát azzal, hogy feltárjuk előtte önmagunkat? 

Lana egy csalódás után mélységesen magába zárkózik és elfojtja az érzéseit. Azonban ez örök nyomot hagy a lelkén. Többé nem bízik meg senkiben, és végül elveszíti önmagát. 

De egyszer mindenkinek szembe kell néznie a múltjával. A múlt árnyai pedig újra az útjába terelik azt a nagyképű, lekezelő alakot, akitől mindig is igyekezett távol tartani magát. Dantét, a szexi dobost. Sosem akart a közelében lenni. 

Sosem vágyott arra, hogy a férfi felfigyeljen rá. Csakhogy Dante nem az az ember, akinek nemet lehet mondani. Főleg, amikor kifejezi, mennyire vágyik a lányra, és többet akar tőle, mint régen. Sokkal többet. 

Azonban a dobos is rengeteg titkot őriz. Például, hogy Lana miatta nem lehet együtt azzal, akit szeretett. De ahogy az érzéseinket, úgy a titkokat sem lehet sokáig elrejteni… 

Vajon mindez éket ver közéjük, vagy közelebb kerülnek egymáshoz, mint valaha? K. M. Holmes a rendkívül sikeres Tiéd a főszerep-sorozat szerzője egy olyan szerelmi történetről mesél, amelyben a lélek sebeit együtt gyógyítjuk be.

"Ha van az érzelmeknek ritmusa, akkor most zene született a szívemben."

Az Érzelmek ritmusa egy pörgős, szórakoztató és rövid történet Horvátország partjairól, ahol nemcsak szerelem szövődik, hanem a zene iránti szeretet is kiteljesedik. Egy gyengédebb, mindenféle drámától és váratlan eseménytől mentes K. M. Holmes regény, ami ugyanúgy szerethető, mint az írónő többi regénye. Egy nagyon közeli országba kalauzol el minket, és emiatt érezzük kézzelfoghatónak a karaktereket, hiszen olyan, mintha a szomszédaink lennének.

Az Érzelmek ritmusa az eddigi talán legédesebb regénye az írónőnek, amiben egy olyan trope van a középpontban, amit sokan kihagynak, pedig nincs is jobb annál, mint amikor az utállak szeretni valami egészen mássá alakul, és megmutatja az érzelmek igazi erejét. Adott egy lány, Lana, akinek a szomszédjába beköltözik két szexi pasi. Az egyikükért odáig van, de a másik az agyára megy, és nem érti, hogy Mirko (Lana öccse) mégis, hogy bírja elviselni. A kötet két idősíkon játszódik, s míg a múlt is megmutatja magát, addig a jelen próbál a múlt bűvköréből szabadulni, és megmutatni, hogy ennyi év elteltével is lehet változni. A két idősík végig szinkronban halad egymással, és amikor arra van szükség, hogy lássuk a fiatal Lanát, Mirkót, Dantét és Kailt, akkor az írónő visszavezet minket a múltba, és ahogy haladunk úgy kezd minden értelmet nyerni. Úgy lesz minden világos, és úgy látjuk, hogy mi is történt igazából Lana, Kail és Dante között, ami bélyeget nyom a jelen eseményeire. Ez a kettősség nekem nagyon bejött, és kicsit sajnálom, hogy ennyire rövid a kötet, mert nagyon szívesen olvastam volna még tovább, illetve bővebben kifejtve az eseményeket. Bár az is igaz, hogy a legtöbb K. M. Holmes regényre ez igaz, mert sosem érzem úgy, hogy eleget kapnék belőlük, és még több kell abból a szerelemből, amit megálmodott az írónő. Az Érzelmek ritmusa egy nyári regény, ami a legfagyosabb napokat is felmelegíti, és megmutatja, hogy már nincs messze a napsütés és a tengeri szellő sós aromája.

Olyan volt olvasni ezt a könyvet, mintha egy koncerten lettem volna. Nemcsak a dallamokat hallottam, hanem az érzelmek kiteljesülését is, na meg azt a ritmust, amik ezek az érzelmek diktálnak végig a regény alatt. Hol hangosabban szólnak, hol halkabban, de minden egyes fejezetben ott vannak, és a kellő helyeken gyorsítanak a tempón, illetve vesznek el az érzelmek kavalkádjából.

Valóban egy édes szerelem beteljesülése az, amin Lana és Dante keresztülmegy, s még ha az elején  nem is vagyunk biztosak abban, hogy Dantét akarjuk a lány mellett látni, a végére kétségünk sem lesz, mert Lana mellé bizony Dante illik, és nem az örök nőcsábász, Kail, akinek amúgy szívesen olvasnám a történetét, s ha már itt vagyunk, akkor Mirko-ét is. Lehetne, hogy a következő két K. M. Holmes regény Kail és Mirko története legyen??

Az érzelmek mellett heves hangulat, illetve adok-kapok helyzetek és beszólások is tarkítják a cselekményt, és mutatják meg, hogy a heves érzelmek azok, amiket egy ideig lehet titkolni, de nagyon vékony a határ gyűlölet és szerelem között. Lana és Dante szóváltásait nagyon élveztem, és nem egyszer derültem jót rajtuk, vagy csaltak mosolyt az arcomra. A hangulat tökéletes volt, és végig azt éreztem, hogy az érzelmek ritmusa bennem is ott dübörög.

Az érzelmek mellett a barátság, mint központi téma is előtérbe kerül, és az a helyzet, hogy oda meg vissza vagyok Dante és Mirko barátságáért. Kail az elején bevallom annyira nem volt szimpatikus, és a végére is csak nehezen lett az, de ettől függetlenül érdekelne, hogy mit főz ki neki az írónő, és ki lesz az a nő, aki meg fogja rengetni a világát, és aki megmutatja neki, hogy nemcsak a vadászat lehet izgalmas, hanem a kapcsolat többi része is.

Az írónő stílusa az Érzelmek ritmusában gördülékeny, végig sikerült összhangot fenntartania a múlt és a jelen eseményeivel, és megmutatta a barátság és a szeretet igazi erejét, ami képes távolságokat és éveket is legyőzni, ha elég kitartóak vagyunk, illetve ha eléggé fontos a másik. Lana egy nagyon szimpatikus lány, aki megérdemli a boldogságot, és aki képes bármit megtenni azokért, akiket szeret, és akik fontosak neki. Dante a kitartásával példamutató, míg Kail a mai normáknak megfelelően viselkedik, de nem tudom emiatt utálni, mert valahol mélyen benne is megvan a képesség arra, hogy rátaláljon a mindent elsöprő szerelem. Az Érzelmek ritmusa nem fél őszinte lenni, és az érzelmek valódiságától sem riad vissza. Emberi volt, és a félelmeket ugyanúgy megjelenítette, mint a lehetőségeket, amik végig ott voltak Lana előtt, csak meg kellett ragadnia őket. Ha egy gyors lefolyású, olvasmányos nyári regényt keresel, ami elkalauzol Isztria partjaira, és megmutatja az érzelmek igazi erejét, akkor ne hagyd ki K. M. Holmes legújabb regényét. Az Érzelmek ritmusa hű a címéhez, és tele van elfojtott érzelmekkel, vágyakkal, lehetőségekkel és élettel, amit csak meg kell ragadni, és élni a helyzet adta lehetőségekkel. Nekem nagyon tetszett, és remélem téged is legalább annyira el fog varázsolni, mint engem. Vigyázz Pula, mert jövök!!

"Hát, igen… Van, akit csak utólag tudunk értékelni. Akkor, amikor elveszítjük egy időre, és a távolság olyan nagyra nő, hogy utána a közelség részegítő."

"Hol maradnak azok a dolgok, amikért érdemes élnünk? A szín, a boldogság, a pillanat értéke, a szépség, a szerelem, a vágyódás, a csalódás, a kiábrándultság? Ezek mind az élet részei, és nem kell művésznek lenned, hogy át tudd őket érezni. Nem választhatod ki a neked tetsző dolgokat, és nem menekülhetsz a fájdalom elől. A sebek mindig begyógyulnak, Kail. Bárki is okozza őket. És ha nem érzed, hogy van mit vesztened, akkor mi értelme mindennek? Nem lehet biztonsági játékosként kiszakadni a saját kereteid közül."

" - Dante, mi annyira mások vagyunk - válaszoltam kétségbeesetten. - Hisz nézz ránk! Te fellegjáró vagy, én realista. Soha nem volt és nem is lesz közös pont az életünkben - védekeztem. 

Felsóhajtott. 

- Hagyd a faszba az észérveket, csak elrontják ezt a pillanatot!"

" - Egy igazi vérnyulat fogsz rászabadítani az emberekre - mondta az öcsémnek, miközben cinkos mosolyt váltottak, majd Mirko belecsípett az arcomba. 

- Igen, ez az édes kis külső annyi titkot rejt!"

"Talán a legnehezebb dolog a világon hinni valakinek, és bízni benne."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Maggie Knox: Karácsonyi helycsere

"Charlie Goodwin tétova lélegzetet vett, és vadul pötyögni kezdett a telefonján, amelynek kijelzője megvilágította az arcát az egyébként sötét raktárhelyiségben."

*

Karácsonyra ​nem kérnek ajándékot, csak másik életet. 

Amikor Charlie Goodwin séf fejsérülést szenved a főzős valóságshow-jának Los Angeles-i forgatásán, nemcsak az eszméletét veszíti el, hanem az ízlelési és szaglási képességét is, melyek a műsor zsűritagjaként elengedhetetlenül fontosak lennének. Közben Charlie egypetéjű ikertestvére, Cass kétségbeesetten próbálja kézben tartani a saját életét a festői, hegyvidéki szülővárosukban, ahol lefoglalja a pörgős, családi pékség vezetése és az exe, aki nem veszi a lapot, hogy köztük vége. 

Amikor már csak napok vannak hátra karácsonyig, az elkeseredett Charlie megkéri Casst, hogy olyasmit tegyenek, amit gyerekkoruk óta nem tettek: cseréljenek helyet. A saját valóságából kitörni vágyó Cass beleegyezik. Ám az ideiglenes életcsere bonyolultabbnak bizonyul, mint képzelték, különösen, amikor a robusztus tűzoltó, Jake Greenman és a jóképű egészségügyi asszisztens, Miguel Rodriguez is bejön a képbe. 

Vajon az ikrek személyazonosság-cseréje a katasztrófa receptje lesz, vagy minden szükséges hozzávaló megvan ahhoz, hogy rendeződjön az életük?

"Mert az, hogy a te helyedben voltam, ráébresztett arra, hogy mik azok a dolgok, amik igazán fontosak nekem."

Ha egy nagyon cuki, ikrekről szóló, helycserés karácsonyi történetet olvasnál még így február közepén, ne habozz belekezdrni a Karácsonyi helycserébe, mert pont az az édesség hiányzik neked, amit ez a kötet ad. Az idei szezon első karácsonyi könyve, viszont szerintem nagyon jól sikerült választani, mert iszonyat cuki történet, és két szerelem is szárba szökken.

A történet egy ikerpárról, Charlie-ról és Cass-ről szólnak, akik karácsony előtt 12 nappal helyet cserélnek, és belebújnak a másik bőrébe, illetve életébe. Az egyik oldalon egy nagyon összetartó kisvárosnak csöppenünk bele az életébe, középpontban a családi pékséggel, míg a másikon a nagyváros bája elevenedik meg, illetve az a világ, ami eddig a kisvárosi lány életéből kimaradt. Míg Cass belecsöppen Los Angeles forgatagába, addig Charlie visszatér a gyökerekhez, és helytől függetlenül mindketten átértékelik önmagukat, a lehetőségeiket és azt, hogy mit is szeretnének kezdeni az életükkel. Nem egy Hallmark film, sokkal inkább egy realisztikusabb, de annál édesebb Netflix film, ami tele van testvéri szeretettel, önmagunkra találással és az ünnepekre való készülődéssel. Mindez két helyszínen, két szálon elevenedik meg előttünk, de az a helyzet, hogy én Cass szemszögét, illetve döntéseit jobban át tudtam élni, mint Charlie-ét, aki nem volt annyira belevaló, mint amit egy sütős műsor vezetőjétől elvárna az ember. Viszont mind a két oldalon nehézségek, lehetőségek és a várva várt szerelem üti fel a fejét, és a lányok megtesznek mindent, hogy ne unatkozzunk. Ha nem épp valamilyen finomság készül, akkor bonyodalmak jönnek bonyodalmak után, és finomabbnál finomabb falatok elkészültének lehetünk a szemtanúi. Nagyon sajnálom, hogy ízeket, illetve kész süteményeket nem tud átadni a regény, mert nagyon szívesen megkóstolnám Charlie és Cass találmányait.

Olyan olvasni a Karácsonyi helycserét, mintha betévedtünk volna egy karácsonyi sütiket gyártó üzletbe, és minden egyes oldalon újabb falat és megannyi íz várna ránk. Nemcsak a hangulata volt varázslatos ennek a kötetnek, hanem a szerzőpáros egymásra hangolódása is. Azt érzem, hogy hiába vagyok életmódváltáson, képes lennék végigkóstolni a kínálatot, és addig enni amíg nincs újra karácsony, és nem havazik kint.

Az egyik legédesebb és legszerethetőbb karácsonyi történet, amit csak olvashatsz. Hangulatában a karácsonyi cukormáz mellett Apád-anyád idejöjjön vibe-ja van, és ha te is a 90-es években voltál gyerek, akkor nem lehet ismeretlen előtted ez a film. Olyan volt látni Casst és Charlie-t, mintha a felnőtt Hallie és Annie cseréltek volna egymással helyet. Megannyi bukási lehetőség, én mégis odáig voltam, és drukkoltam, hogy mind Cass, s mind Charlie is a legtöbbet hozza ki a helyzetből.

Bármennyire is szerettem az ikreket egész végig enni akartam, amíg olvastam a kötetet. Nagyon megéheztem olvasás közben, és nem kellett sok, hogy ne látogassam meg a közelben lévő pékséget. A kötet javarészt a sütemények körül forog, emiatt rendesen folyt is a nyálam, de még így sem érzem azt, hogy nagyon elvitte volna magával a cselekményt a sok finomság. Nem tudta, mert a kötet igazi sztárja Cass, aki a kedvencem lett a két lány közül.

Maga a kötet stílusa nagyon könnyed, gyorsan fel lehet venni a fonalat, és mind a két szemszög szimpatikus. Ha épp nem amiatt rágódsz, hogy vajon hogyan fog Cass teljesíteni Charlie-nak adva ki magát, akkor azon kattog az agyad, hogy mi lesz Charlie-val Starlight Peakben. Mivel romantikus kötetről van szó borítékolható volt a szerelmi szál, ugyanakkor nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz. Mind a két páros nagyon kedvelhető, de a férfi karakterek teszik fel úgy igazán a habot a tortára.

Míg a történet alatt Cass kibújik a csigaházából, és elkezd élni, végre megtapasztalni az életet, és a kisvároson kívüli lehetőségeket addig Charlie elgondolkodik azon, hogy mit is szeretne, nemcsak az életben, hanem a karrierjét illetően is. Mindkettejük számára igazi utazás ez a 12 nap, és mind a ketten átértékelik az addigi életület, azt hogy mi is az igazán fontos. A sütemények tényleg csak plusz, de nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy mennyire éhes lettem, és hogy milyen finomságok is készülnek a sorok között. Édesszájúaknak veszélyes a Karácsonyi helycsere, mert utána minden ínyencséget és habos-babos, mázas csodát meg akarnak kóstolni, akárcsak én. A kötet igazi különlegessége Starlight Peak, ami maga is olyan, mint egy üvegbe zárt hógömb a maga kisvárosi hangulatával. Nagyon szépen hozzá a téli csodavilág feelinget, és hiába szeretem Los Angelest, a kisvárosban játszódó részek jobban elvarázsoltak. Starligh Peak egy olyan hely, ami mindig tárt karokkal fogad, és ami a legváratlanabb pillanatokban hozza el a szerelmet, na meg a bonyodalmat, de csak azért, hogy ne legyen unalmas az élet. Igazán varázslatos kis város, ami tele van bájjal és szeretettel. Ha szereted a karácsonyi történeteket, ne hagyd ki a Karácsonyi helycserét Maggie Knoxtól!

"Ez a dolog valószínűleg már túl van azon a ponton, amikor még bármiféle esélyünk lenne megállítani."

" - Túl rövid az élet ahhoz, hogy várjunk a desszertre - jelentette ki."

"Az idő mindenre gyógyír. Ha az idő mégsem segít, próbálkozz a sütivel"

" - Nincs abban semmi rossz, ha az embernek hébe-hóba segítségre van szüksége."

" - Azt állítja, hogy az ötletek csak úgy keringenek a világban, és az embernek meg kell valósítania őket, különben valaki más fogja."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Caroline Peckham & Susanne Valenti: Zodiákus Akadémia - Az ébredés (Zodiákus Akadémia 1.)

"Félig még az ablakban voltam, amikor meghallottam a szirénákat."

*

Ikrek ​vagyok. Impulzív. Kíváncsi. Makacs. Ikertestvér. 

Egy olyan trón örököse, amiről semmit sem tudok. És mint kiderült, tündér vagyok. De természetesen nem ilyen egyszerű a dolog – születési jogom elhódításához nem kell mást tennem, mint hogy bizonyítsam, én vagyok Szolaria legnagyobb hatalmú természetfeletti lénye. Ha úgy vesszük, ez igaz is, hiszen a Vad Király lánya vagyok. De az apró betűs részből kihagyták, hogy a királyság minden egyes tündére magának követelné a trónomat, ha megtehetné. 

Az akadémia, ahova bezsuppoltak, kib*szottul veszélyes és pokolian menő. Vámpírok harapdálják a gyengébb diákokat a folyosókon, a vérfarkasok minden teliholdkor a Jajongó Erdőben csapnak orgiákat, és akkor még nem is beszéltem a szirénekről, akik kifacsarják az érzelmeidet. 

Ahogy arról sem, hogy a borzasztóan dögös főmágia-professzorom fogdabüntetései után a túlélők terápiára szorulnak. Az órák tök érdekesek, főleg, ha élve vészeled át őket. No és az Ikrek csillagjegy, amivel az egészet kezdtem? 

Ez határozza meg az elemi mágiámat, és befolyásolja a sorsomat, szóval bele kell vetnem magam az asztrológiába, ha el akarom látni az osztálytársaim baját, ami amúgy a tanmenet része. A legnagyobb problémám a sárkányivadék, akinek láttán hevesen nyáladzani kezdek, és aki a trónomra ácsingózik, ráadásul három pszichó haverjával mindent megtesz azért, hogy pokollá változtassa az életemet. Semmi más dolgom nincs a túlélésen kívül. De lehet, hogy a végzet máshogy gondolja. A francba, miért nem Roxfortból kaptam levelet?

"Miért ilyen jóképűek ezek az örökösök? Legalább az egyik lehetne csúnyácska. A szüleik bizonyára égből leszállt istenek voltak."

Na jó, ez mi volt? És hol a folytatás? Nagyon jókat hallottam már erről a sorozatról, néhány éve el is kezdtem olvasni az első részt, tetszett, viszont volt bennem egy félsz is, hogy mi lesz akkor, ha nem jön át a hype? De szerencsére faltam minden sorát és imádtam ebben a természetfeletti lényekkel hemzsegő Roxfortban lenni. Nagyon szemetek a karaktereket, megy rendesen a bullying, az iskolai zaklatások, nagyon elborult sorozat, viszont én imádtam. Olyan jókat nevettem közben, és tűkön ülve várom a folytatást!!

A történet egy ikerpárról szól, Toryról és Darcyról, és már az elején sikerült kiválasztanom a kedvencemet, aki nem lett más, mint Darcy. A köteten érezhető, hogy ez még csak az első rész, viszont ez nem von le abból a hangulatból, amit áraszt magából. Az biztos, hogy nem egy százas történettel van dolgunk, mert ami hülyeség és brutalitás előfordulhatott benne az elő is fordult, de közben meg olyan érdekes is volt, hogy nem akartam letenni. Már a kötet eleje sem indul zökkenőmentesen, a többi része meg egy igazi hullámvasút. Szó szerint be lettek dobva a lányok az oroszlánok közé, és azt várjuk, hogy mikor esik valami bajuk, hogy mikor támadnak a fenevadak, és mikor jön el az a pillanat, hogy elpattan valaki agya, és olyan tesz, amit nem lehet helyrehozni. Ebben a világban a tanárok sem a kedvességükről híresek, főleg nem Orion, viszont nagyon érdekel, hogy hova fog kifutni a kapcsolata Darcyval, ha egyáltalán beszélhetünk kapcsolatról kettejük között. Persze ott van Seth is, aki szintén érdekel, és amennyire elrugaszkodott ez az első rész, annyira okozott függőséget is, mert legszívesebben hajnalig olvasnám a következő részt!! Persze látom a hibáit, de a Zodiákus Akadémia az a sorozat, amit a hibái ellenére is szeretsz. Amit ha egyszer elkezdesz, akkor az hét szentség, hogy beférkőzik a bőröd alá, és alig várod, hogy újra belevethesd magad a kalandba. Nemcsak Darcy és Tory szenvednek meg a kötet alatt, hanem te is, de te amiatt, hogy még nincs melletted bekészítve a második rész!

A két írónő már a legelején bedob minket a mélyvízbe, és végig fuldoklunk a cselekmény olvasása közben. Nem dobna mentőövet, ó, nem. Ahol csak tud ott még rátesz egy lapáttal, és ha feljönnél levegőért, simán visszanyomna a víz alá, méghozzá nevetve. Nagyon gonosz a kötet, mégsem tudom azt mondani, hogy rossz élmény lett volna az olvasása, és ha már az első rész ilyen, akkor vajon milyen lehet a többi? Azt hiszem rendesen fel kell kötni azt a bizonyos nadrágot.

Maga a kötet világa nagyon érdekes, tele van mindenféle természetfeletti lénnyel kezdve a vámpírokkal, alakváltókkal, sárkányokkal és unikornisokkal. Igen, jól olvastad: UNIKORNISsal. Már csak a glitter és a csillám hiányzott, de tényleg. Van egyfajta elvontság is a kötetben, és az iskolai helyszín miatt tényleg olyan, mintha Tory és Darcy a Roxfortba járna, csak annyi különbséggel, hogy mindenki valamilyen lény, és szemétnek lenni alapkövetelmény. Ha utáltad Draco Malfoyt, akkor ez a sorozat nem neked való!!

A történet különlegessége, hogy a cselekményt mind a két lány szemszögéből olvashatod, így két házat is közelebbről megismerhetsz. Tiszta Roxfort, jól mondom? Alapvetően négy házba sorolhatóak a diákok, és mind a négy ház valamilyen természeti erőhöz tartozik. Van akinek a fő eleme a víz, a levegő, a föld vagy éppen a tűz. Tory és Darcy segítségével két ház kerül hozzánk közelebbi kapcsolatba, és nem tudom eldönteni, hogy melyik ház vezetője a szemetebb. :D

Míg vannak olyan karakterek a Zodiákus Akadémiában, akik az elejétől barmok és ott tesznek keresztbe, ahol tudnak, úgy vannak olyanok is, akik manipulálnak, és a legváratlanabb pillanatban csapnak le, pedig tudod, hogy nem szabad senkiben sem bízni. Emiatt a végére nagyon megsajnáltam a két lányt, viszont nagyon szerettem a váltott szemszöget, és azt, hogy nem kerültek egy házba a Vega ikrek.

Míg Darcy lett számomra a favorit, addig valamilyen szinten Toryval is együttérzek, de Orion és Seth miatt Darcy felé húz a szívem. Nagyon szerettem a fejezeteit olvasni, és nagyon nagyon érdekel, hogy a szemét és gátlástalan Orion milyen szerepet kap a későbbiekben, s akármennyire is szerettem volna, ha Seth valóban megjavul és nem szemétkedik Darcy-val csalódtam benne a kötet végére, és emiatt baromi dühös vagyok.

Dühös vagyok, mert elhitette velem a két írónő, hogy meg lehet bízni benne, pedig rohadtul nem. A Zodiákus Akadémiában senkiben sem bízhatsz, még saját magadban sem. Főleg nem magadban, mert dróton rángatnak az események, és elég egy rossz lépés és máris betemet a lavina, amit úgy hívnak, hogy Zodiákus Akadémia. A világ felépítése érdekes volt, a stílus is kifejezetten jó, nagyon sokat nevettem olvasás közben, és nem egyszer estem a csak még egy fejezetet olvasok el csapdájába. A horoszkópok és a csillagjegyek fontossága igazi felüdülésként hatottak, és az a helyzet, hogy nagyon is beleillenek a cselekménybe. Kicsit misztikus vonalat adnak a történetnek, de szerettem, mert ezt is úgy csempészi bele a cselekménybe, hogy csak utólag jöjjünk rá, hogy az aznapi jóslás mire is vonatkozott, és nem egy felemelkedő pillanatot adott ezáltal. Ennyi idióta, de mégis szerethető karaktert nagyon régen láttam már egy helyen. Olvasás közben garantált a jókedv, még akkor is, ha a történet 90%-ában iskolai zaklatásnak vannak kitéve a Vega ikrek. Ha szeretted a Harry Pottert, és érdekel, hogy milyen lenne a Roxfort, ha a Sóvárgás sorozattal vegyítenéd, akkor olvasd el a Zodiákus Akadémiát, és hagyd, hogy a két írónő téged is meggyőzzön. A szerelmi szálak még nagy kérdőjelek előttem, ugyanakkor bizakodó vagyok. Igen, itt rád nézek Orion és Caleb!!

" - Ott vagyok a szélben, a fákban és az égbolton. Mindenhol ott vagyok, én lakom be a rémálmaidat, amiktől sírva fakadsz. Mindenhol kísérteni foglak egészen a hajnal eljöveteléig. Én vagyok a tüske az oldaladban, amitől sohasem szabadulsz."

" - Tudom - mondta csillogó szemmel. - De addig az enyém vagy, Kék."

" - És maga szerint mi Toryval mik vagyunk? - tettem fel a kérdést, de tartottam a választól. 

Ujjaival az asztalon dobolt, majd felhajtotta a whisky maradékát. 

- Bajkeverők."

" - Te aztán tudod, milyen egy stílusos belépő - közölte Sofia, és közben halvány mosoly táncolt a szája sarkában. 

- Inkább csak nem tudom, mikor kellene befognom a pofámat - ismertem be."

" - Ha nem akarnak rács mögé kerülni egész jövő hétre, akkor tartsák meg maguknak a rólam és a tanári kar többi tagjáról szőtt álmokat."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Ruff Orsolya: A titokzatos budapesti térkép (Orczy Mimi kalandjai 3.)

 

"Aú - Mimi felszisszent, és fejcsóválva figyelte, ahogy a mutatóujján megint kiserkent a vér."

*

A ​2024-es Hubby Év Gyerekkönyve díjat nyert A londoni gyémántrablás és A kámforrá vált párizsi örökös után Orczy Mimi útja ezúttal a karácsonyra készülődő Budapestre vezet. 

A kalandorlánynak nem is alakulhatott volna jobban a sorsa, hiszen reményei szerint így végre szabadon nyomozhat a nemzetközi hírű bűnöző után, akinek még Franciaországban veszett nyoma. 

Meglepetésére viszont napokig szinte ki sem teheti a lábát az előkelő lánynevelő intézet kapuján, amelynek vezetője arra tett ígéretet, hogy növendékeiből igazi hölgyeket farag. Ugyanakkor hamarosan szokatlan események veszik kezdetüket a négy fal között. Egy éjféli szeánsz, egy különös fordulattal záruló bál, és egy rejtélyes rosszullét borzolja a kedélyeket – fiatal hősünk egy percig sem unatkozik. 

Hát, még mikor az intézetet maga mögött hagyva végre lehetősége nyílik megismerni a székesfővárost! Orczy Mimi ismét izgalmas nyomozásba kezd, közben új barátságokat köt, megismerkedik egy híres íróval, megkóstolja a város legfinomabb édességét – de vajon sikerül-e megfejtenie a titokzatos térkép titkait? 

A sorozat főhősét, a kalandvágyó, talpraesett Mimit valóságos személy inspirálta, aki nem más, mint a világ egyik legolvasottabb magyar származású szerzője, A Vörös Pimpernel írója, Orczy Emma.

" - Őszintén szólva, én már nem vagyok biztos semmiben."

Orczy Mimi London és Franciaország után Budapesten folytatja a titkok és veszélyek feltérképezését. Ruff Orsolya egy olyan sorozatot álmodott meg, aminek nem tudok ellenállni, és minden egyes új résszel egyre nagyobb szerelmem lesz Orczy Mimi kalandjai. Egy igazán izgalmas nyomozásnak lehetünk szemtanúi A titokzatos budapesti térkép alatt, ahol nemcsak új barátságok szövődnek, hanem a történet szála is egyre kiforrottabb, és egyre kalandosabb lesz.

Nem tudom, hogy még hány része lesz ennek a nagyszerű sorozatnak, de eddig az első rész mellett ez a harmadik jött be a legjobban. Már az elején is éreztem, hogy nagyon különleges lesz, na meg Budapesten is játszódik, szóval várható volt, hogy Mimi ezúttal sem hagy minket cserben, illetve újabb kalamajkába keveredik. Az elejétől kezdve nagyon szépen van felépítve a kötet cselekménye, és a kellő helyeken jönnek elő az újabb és újabb puzzledarabok, amik segítenek kirakni a teljes kép egy részletét.

A titokzatos budapesti térkép alatt Mimi egy lánynevelő intézet lakója, de itt sem maradunk rejtélyek nélkül. Ha nem az éjszakai Budapest utcáit rójja, akkor szeánszok és egy bál teszik színesebbé a cselekményt. Mint ahogy azt megszokhattuk Mimi nagyon leleményes, és ahogy egyre idősebb lesz úgy lesz magabiztosabb, és cserfesebb is. Semmitől sem fél, és képes bármilyen baljós esemény közepébe is teljes gőzzel belevetni magát, és én pont ezt szeretem benne, hogy mellette nem unalmas az élet.

Nagyon élveztem azokat a részeket, ahol nem az intézet lakója, hanem az a merész Mimi, akit eddig ismertem, és aki kész kideríteni a titokzatos budapesti térkép titkait. A szimbólumok és az apró utalások nemcsak Mimit segítik, hanem minket is, hiszen egyfajta útmutatót adnak, és ahogy egyre több minden klappol, úgy kezd el egyre veszélyesebb és izgalmasabb lenni a történet.

Mimi ebben a részben is hozza a rá már oly jellemző stílust, minden egyes oldala ennek a kötetnek egy kincs, és az a helyzet, hogy eddig talán a legerősebb eleme a sorozatnak. Lehet, hogy elfogult vagyok, de a korabeli utalások is a helyén voltak, és simán el tudom képzelni, hogy valamikor volt egy Orczy Mimi, aki Nancy Drewt megszégyenítve ered az újabb és újabb rejtélyek nyomába. Miminek nem elég London vagy éppen Párizs, oh nem, Budapest sem menekülhet az eszes Orczy Mimi elől!!

De nemcsak Mimi szerethető ebben a részben, hanem a mellékkarakterek is. Itt elsősorban az intézet gondnokára, vagy éppen Ádámra és Gergőre gondolok, akik Anka és Alexander helyett Mimi segítői, akik épp úgy készek éjnek-évadján Budapest utcáit járni, mint Mimi. Nagyon megkedveltem a hármasukat, már csak azért is, mert a fiúknak is történetük van, és nemcsak úgy kikapta őket valahonnan az írónő, hanem érdekessé és szerethetővé tette a karakterüket.

Maga a hangulat hozza a kor elvártjait, olyan épületek elevenednek meg előttünk, amik sokak számára ismerősek, vagy épp nosztalgikusak lehetnek, na meg arról se feledkezzünk meg, hogy a 19. századi Budapestet is láthatjuk karácsony tájékán. Megannyi érzés és hangulat elevenedik meg a sorok között, amiért nem lehetek elég hálás Ruff Orsolyának.

A kötet újfent egy csoda lett, s igaz, hogy kevésbé interaktív, mint A londoni gyémántrablás, én mégis örültem azoknak a fekete oldalaknak, vagy éppen a fejezetek előtti illusztrációknak, mert ezektől lesz Orczy Mimi kalandjai az igazi. A titokzatos budapesti térkép is tökéletes illik a többi kötet közé, és alig várom, hogy újabb Orczy Mimi kötetet foghassak a kezembe, mert az a helyzet, hogy nagyon várom a folytatást, és az egyik legkedvesebb sorozata lett a szívemnek.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy ne csak addig olvassátok a kötetet, amíg tart Mimi kalandja, hanem az utószót is, hiszen többek között arra is fény derül, hogy miért is kapott szerepet a csemegeüzlet, és egyéb bennfentes információt is kapunk. Ha pedig néhány órára kikapcsolódnál, és felfedeznéd a 19. századi Budapest egy szegletét, ne hagyd ki A titokzatos budapesti térképet, ami az Orczy Mimi kalandjai sorozat harmadik fergeteges része tele veszélyes helyzetekkel, újabb titkokkal és Mimi lánynevelőbeli tapasztalataival és meglátásaival.

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Dora Veeland: Nocturne - Hív a mélység

 "Hosszú utat tettem meg idáig, és úgy érzem, itt végre megnyugodhat a lelkem."

*

Létezik ​egy legenda a szirének csábító és veszedelmes énekéről, amit senki nem élhet túl, aki óvatlanul a Mera­cas-öböl felé hajózik. Sokak szerint ez csak mese, ezért nem hisznek benne. Ahogy Dean Sullivan sem hitt. Miután leszerelt a so­kat látott, amerikai tengerész, és a turistákkal zsúfolt óceánjárókból is elege lett, egy Nocturne nevű, olasz kisvárosban köt ki. Tudomást szerez egy kis öbölről, ahol hemzsegnek a halak. A helyi lakosok figyelmezte­tik, hogy napnyugta után nem maradhat ott, ha kedves az élete. 

Dean fittyet hányva a rémtörténetekre, miután az összes turista elment végre, kihajózik, hogy nyugodtan horgászhasson. Navia szirénként abba a korba lépett, hogy le kell csap­nia élete első áldozatára. De ha nem teszi, pusztulásra ítéli a sziréneket, és kitaszítottá válik. A klán rangidősei viszik el Naviát, hogy kiszemeljék első célpontját, aki nem más, mint a jóképű és óvatlan Dean. 

Vajon véghez tudja vinni Navia a rá háruló feladatot, vagy megfutamodik? Egy szirén élete kegyetlen, és a sze­retet szikráját se mutathatja ki, főleg nem egy ember iránt. Vajon mi lesz Navia és Dean sorsa? Lehet közös jövője két világ szülöttének, vagy be kell teljesíteniük a végzetet, ami nem sok jóval kecsegtet? 

Misztikus lények és legendák tárulnak fel előtted, de vigyázat! Ha meghallod a szirének hívószavát, többé nem menekülsz. Vállalod a kockázatot?

"Az óceán mélysége tengernyi lehetőséget tartogat, de csak egyetlen Igazi van."

Nagyon szeretem a tengerben/óceánokban játszódó sellős/szirénes könyveket, és Dora Veeland egy nagyon izgalmas, átokban gazdag, szirén énekkel fűszerezett történetet tár elénk a Nocturne-ban, ahol nemcsak Dean esik Navia csapdájába, hiszen téged is leterít ez a világ, és legszívesebben megmártóznál a tengerben, és felfedeznéd a világát. Az utóbbi idők egyik legjobb szirénes könyve, amit olvastam, és csak ajánlani tudom a műfaj szerelmeseinek!!

Dean és Navia története tele van veszélyekkel, próbatételekkel, érzelmekkel, tiltott szerelemmel, hiszen míg Dean ember, addig Navia szirén, egy másik világ szülötte. Szerelmük megpróbáltatások kereszttüzében erősödik, és nincs egy olyan fejezete ennek a csoda kötetnek, ami ne hordozna magával egyfajta éteri, megbabonázós hangulatot. Teljesen a rabja lettem, és akárcsak Dean én sem tudtam elengedni, részese akartam lenni a szirének életének, és minden egyes pillanatnál ott kellett, hogy legyek. A történet egyik helyszíne Olaszország, míg a többi része a tengerben, óceánban játszódik. Míg a kötet eleje baljós, komor és tele van veszélyes pillanatokkal, addig a többi részébe csöppen egy kis fény, remény és a szebb jövő képe. A Nocturne nemcsak egy regény, ami egy tiltott szerelmet mutat be, hiszen a szirének mítoszát is a saját ízlése szerint tárja elénk, és ad egyfajta magyarázatot arra, hogy miért is van szükségük az emberi lelkekre, és miért vonzzák magukhoz énekükkel a vétlen hajósokat. Egy nagyon komplex, és szépen kivitelezett világot tár elénk az írónő, ami hol ámulatba ejtő, hol pedig tele van akadállyal és újdonsággal. Nagyon szerettem olvasni, és bármikor újrakezdeném. Nemcsak Deant hívta a mélység, hanem engem is. Egy utazásra invitál, ami szól a szerelemről, a családról, a sorsról és az áldozatokról, amiket a boldogságunk miatt hozunk.

Akik azt mondják, hogy 2025-ben szirénekről olvasni unalmas, az még biztos nem olvasta Dora Veeland: Nocturne - Hív a mélység c. kötetét! Hangulatában kicsit olyan mint a Siren sorozat, így ha ezt szeretted, akkor biztos vagyok benne, hogy a Nocturne is nagy kedvenc lesz. Egyedi, tele van szeretettel, keserédes pillanatokkal, found family-vel, tiltott szerelemmel és két faj egymásra találásával. Mindenből annyit ad, mint amire szükség van, és nem rest kételyeket ébreszteni bennünk olvasás közben.

A karakterei nagyon kedvelhetőek, megvan a jó és a rossz aránya, na meg az a vékony határvonal is, ami elválasztja ezt a kettőt egymástól. Nemcsak a két főszereplőt ismerhetjük meg, hanem reményeim szerint a következő kötet főszereplőit is. *Sejtelmesen néz, hátha Azeya és Alex lesznek azok.* De Zayik világa is érdekesen hangzik, így ha esetleg róla szólna az a bizonyos Nocturne 2., akkor sem lennék elégedetlen.

S ha már karakterek, a szirének és sellők mellett a tengeri boszorkányok is megjelennek egy nem mindennapi csavarral, ami merően meghatározza a Nocturne cselekményét. Tetszett, hogy nemcsak a két faj szerelmére koncentrál a történet, hanem arra is, hogy egy nagyobb képet mutassom meg a megálmodott világból. Sokkal merészebb a világa, mint mondjuk egy H2O, de nem annyira sötét, mint a Sirené, mégis inkább ehhez hasonlítanám.

A cselekmény kiforrottsága, és a lenyűgöző képi világ mellett muszáj beszélnünk Deanről és Naviáról is, mert nagyon megkedveltem őket. Dean a történet szempontjából az a fontos karakter, aki elindítja a Nocturne cselekményét, de ennél jóval több is. Egy nagyon kedvelhető, erős, okos és merész férfi, aki bármit megtenne a szeretett nőért, jelen esetben szirénért, és nem ismer lehetetlent. Ha kell beleveti magát a tengerbe, a tajtékzó habokba, vagy éppen a lelket szipolyozó szirének körébe, és félelmet nem ismerve áll helyt az embert próbáló küldetéseknél.

Mellette ott van Navia, aki a jóságával kiemelkedik a szirének közül, aki nem képes elfogadni a sorsát, és bármit megtenne, hogy változtasson azon. Titkokra derül fény ezáltal, egy évszázadok óta sújtó átok kerül legyőzésre, a sellők új klánját ismerhetjük meg útja során, és nem utolsó sorban a szerelem kezdi el kibontani szárnyait, és szépen lassan megmutatja, hogy nem létezik lehetetlen, és ha eléggé szeretjük a másikat, bármi megoldható. Legyen sellő, szirén vagy ember a delikvens.

A történet nem lenne az, ami Dora Veeland stílusa nélkül, ami csak még inkább hozzájárul ahhoz, hogy könnyen és mindenféle bukkanó nélkül tudjuk olvasni a kötetet. Őszintén engem már az átok meglétével megfogott, és az első oldalak is megnyerőek voltak. Maga a kötet egy csoda, mert nemcsak a külcsín 10/10, hanem bizony a belbecs is. Imádtam a térképet benne, a fejezetek egyedi grafikáját, és az időszakosan megjelenő illusztrációkat is. Tökéletesen kiegészítették a cselekményt, és még egyfajta pluszt is adtak neki. Dean és Navia szerelme nagyon szép, ugyanakkor nem lassan bontakozik ki, ami meglepő módon nem zavart, mert akármilyen gyorsan is jönnek az érzelmek, azért meg kell rendesen küzdeniük a boldogságért, és engem az az út varázsolt el, amíg eljutunk odáig. Kezdtük egy legendával, majd befejeztük a szerelem beteljesülésével, és azt érzem, hogy az én szívem is csordultig telt szeretettel. A legnagyobb kedvenceim azok a jelenetek lettek, amik a vízben játszódnak, és úgy érzem, hogy túl hamar lett vége. Romantikus fantasy rajongóinak must have olvasmány, ha meg a szirének mítosza is érdekel, akkor nem is kérdés, hogy kell e neked a Nocturne. Hagyd, hogy téged is megbabonázzon a szirének éneke, és vesd bele magad Dora Veeland második regényébe, ami átokról, szerelemről, családról és két faj megpróbáltatásairól szól!!

" - De ő egy sellő, Dean. Ha ésszerűen belegondolnál, tudhatnád, hogy nincs jövőtök. Én viszont itt vagyok most is, és bármikor ide tudok hozzád sétálni, de ő nem."

"Két világ közé ragadtam, és mindenhonnan kitaszítottak."

"Egy angyali hangot hallottam. Úgy kúszott a bőröm alá, akár egy kábítószer, ami aztán átvette az agyam felett az irányítást."

"Ismertem a tengert, és egyáltalán nem hittem a mendemondáknak. A kihívásokat pedig mindig is kedveltem, így nem volt kérdés, hogy megnézem azt az öblöt magamnak."

"Én nem hiszek semmiféle mesében, átokban vagy varázslatban. Épp elég szörnyűséget láttam már ahhoz, hogy tudjam, csodák nem léteznek."

" - Most már ott van az otthonom, ahol te vagy, Dean. 

Ebben csak az a bökkenő, hogy nem egy világba tartozunk."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)