K. M. Holmes: Érzelmek ritmusa

" - Üdvözlünk mindenkit a varázslat földjén - tárra szét a karját a turistacsoport idegenvezetője -, vagyis Isztrián - mosolygott a jelenlévőkre."

*

El ​lehet nyerni valaki bizalmát azzal, hogy feltárjuk előtte önmagunkat? 

Lana egy csalódás után mélységesen magába zárkózik és elfojtja az érzéseit. Azonban ez örök nyomot hagy a lelkén. Többé nem bízik meg senkiben, és végül elveszíti önmagát. 

De egyszer mindenkinek szembe kell néznie a múltjával. A múlt árnyai pedig újra az útjába terelik azt a nagyképű, lekezelő alakot, akitől mindig is igyekezett távol tartani magát. Dantét, a szexi dobost. Sosem akart a közelében lenni. 

Sosem vágyott arra, hogy a férfi felfigyeljen rá. Csakhogy Dante nem az az ember, akinek nemet lehet mondani. Főleg, amikor kifejezi, mennyire vágyik a lányra, és többet akar tőle, mint régen. Sokkal többet. 

Azonban a dobos is rengeteg titkot őriz. Például, hogy Lana miatta nem lehet együtt azzal, akit szeretett. De ahogy az érzéseinket, úgy a titkokat sem lehet sokáig elrejteni… 

Vajon mindez éket ver közéjük, vagy közelebb kerülnek egymáshoz, mint valaha? K. M. Holmes a rendkívül sikeres Tiéd a főszerep-sorozat szerzője egy olyan szerelmi történetről mesél, amelyben a lélek sebeit együtt gyógyítjuk be.

"Ha van az érzelmeknek ritmusa, akkor most zene született a szívemben."

Az Érzelmek ritmusa egy pörgős, szórakoztató és rövid történet Horvátország partjairól, ahol nemcsak szerelem szövődik, hanem a zene iránti szeretet is kiteljesedik. Egy gyengédebb, mindenféle drámától és váratlan eseménytől mentes K. M. Holmes regény, ami ugyanúgy szerethető, mint az írónő többi regénye. Egy nagyon közeli országba kalauzol el minket, és emiatt érezzük kézzelfoghatónak a karaktereket, hiszen olyan, mintha a szomszédaink lennének.

Az Érzelmek ritmusa az eddigi talán legédesebb regénye az írónőnek, amiben egy olyan trope van a középpontban, amit sokan kihagynak, pedig nincs is jobb annál, mint amikor az utállak szeretni valami egészen mássá alakul, és megmutatja az érzelmek igazi erejét. Adott egy lány, Lana, akinek a szomszédjába beköltözik két szexi pasi. Az egyikükért odáig van, de a másik az agyára megy, és nem érti, hogy Mirko (Lana öccse) mégis, hogy bírja elviselni. A kötet két idősíkon játszódik, s míg a múlt is megmutatja magát, addig a jelen próbál a múlt bűvköréből szabadulni, és megmutatni, hogy ennyi év elteltével is lehet változni. A két idősík végig szinkronban halad egymással, és amikor arra van szükség, hogy lássuk a fiatal Lanát, Mirkót, Dantét és Kailt, akkor az írónő visszavezet minket a múltba, és ahogy haladunk úgy kezd minden értelmet nyerni. Úgy lesz minden világos, és úgy látjuk, hogy mi is történt igazából Lana, Kail és Dante között, ami bélyeget nyom a jelen eseményeire. Ez a kettősség nekem nagyon bejött, és kicsit sajnálom, hogy ennyire rövid a kötet, mert nagyon szívesen olvastam volna még tovább, illetve bővebben kifejtve az eseményeket. Bár az is igaz, hogy a legtöbb K. M. Holmes regényre ez igaz, mert sosem érzem úgy, hogy eleget kapnék belőlük, és még több kell abból a szerelemből, amit megálmodott az írónő. Az Érzelmek ritmusa egy nyári regény, ami a legfagyosabb napokat is felmelegíti, és megmutatja, hogy már nincs messze a napsütés és a tengeri szellő sós aromája.

Olyan volt olvasni ezt a könyvet, mintha egy koncerten lettem volna. Nemcsak a dallamokat hallottam, hanem az érzelmek kiteljesülését is, na meg azt a ritmust, amik ezek az érzelmek diktálnak végig a regény alatt. Hol hangosabban szólnak, hol halkabban, de minden egyes fejezetben ott vannak, és a kellő helyeken gyorsítanak a tempón, illetve vesznek el az érzelmek kavalkádjából.

Valóban egy édes szerelem beteljesülése az, amin Lana és Dante keresztülmegy, s még ha az elején  nem is vagyunk biztosak abban, hogy Dantét akarjuk a lány mellett látni, a végére kétségünk sem lesz, mert Lana mellé bizony Dante illik, és nem az örök nőcsábász, Kail, akinek amúgy szívesen olvasnám a történetét, s ha már itt vagyunk, akkor Mirko-ét is. Lehetne, hogy a következő két K. M. Holmes regény Kail és Mirko története legyen??

Az érzelmek mellett heves hangulat, illetve adok-kapok helyzetek és beszólások is tarkítják a cselekményt, és mutatják meg, hogy a heves érzelmek azok, amiket egy ideig lehet titkolni, de nagyon vékony a határ gyűlölet és szerelem között. Lana és Dante szóváltásait nagyon élveztem, és nem egyszer derültem jót rajtuk, vagy csaltak mosolyt az arcomra. A hangulat tökéletes volt, és végig azt éreztem, hogy az érzelmek ritmusa bennem is ott dübörög.

Az érzelmek mellett a barátság, mint központi téma is előtérbe kerül, és az a helyzet, hogy oda meg vissza vagyok Dante és Mirko barátságáért. Kail az elején bevallom annyira nem volt szimpatikus, és a végére is csak nehezen lett az, de ettől függetlenül érdekelne, hogy mit főz ki neki az írónő, és ki lesz az a nő, aki meg fogja rengetni a világát, és aki megmutatja neki, hogy nemcsak a vadászat lehet izgalmas, hanem a kapcsolat többi része is.

Az írónő stílusa az Érzelmek ritmusában gördülékeny, végig sikerült összhangot fenntartania a múlt és a jelen eseményeivel, és megmutatta a barátság és a szeretet igazi erejét, ami képes távolságokat és éveket is legyőzni, ha elég kitartóak vagyunk, illetve ha eléggé fontos a másik. Lana egy nagyon szimpatikus lány, aki megérdemli a boldogságot, és aki képes bármit megtenni azokért, akiket szeret, és akik fontosak neki. Dante a kitartásával példamutató, míg Kail a mai normáknak megfelelően viselkedik, de nem tudom emiatt utálni, mert valahol mélyen benne is megvan a képesség arra, hogy rátaláljon a mindent elsöprő szerelem. Az Érzelmek ritmusa nem fél őszinte lenni, és az érzelmek valódiságától sem riad vissza. Emberi volt, és a félelmeket ugyanúgy megjelenítette, mint a lehetőségeket, amik végig ott voltak Lana előtt, csak meg kellett ragadnia őket. Ha egy gyors lefolyású, olvasmányos nyári regényt keresel, ami elkalauzol Isztria partjaira, és megmutatja az érzelmek igazi erejét, akkor ne hagyd ki K. M. Holmes legújabb regényét. Az Érzelmek ritmusa hű a címéhez, és tele van elfojtott érzelmekkel, vágyakkal, lehetőségekkel és élettel, amit csak meg kell ragadni, és élni a helyzet adta lehetőségekkel. Nekem nagyon tetszett, és remélem téged is legalább annyira el fog varázsolni, mint engem. Vigyázz Pula, mert jövök!!

"Hát, igen… Van, akit csak utólag tudunk értékelni. Akkor, amikor elveszítjük egy időre, és a távolság olyan nagyra nő, hogy utána a közelség részegítő."

"Hol maradnak azok a dolgok, amikért érdemes élnünk? A szín, a boldogság, a pillanat értéke, a szépség, a szerelem, a vágyódás, a csalódás, a kiábrándultság? Ezek mind az élet részei, és nem kell művésznek lenned, hogy át tudd őket érezni. Nem választhatod ki a neked tetsző dolgokat, és nem menekülhetsz a fájdalom elől. A sebek mindig begyógyulnak, Kail. Bárki is okozza őket. És ha nem érzed, hogy van mit vesztened, akkor mi értelme mindennek? Nem lehet biztonsági játékosként kiszakadni a saját kereteid közül."

" - Dante, mi annyira mások vagyunk - válaszoltam kétségbeesetten. - Hisz nézz ránk! Te fellegjáró vagy, én realista. Soha nem volt és nem is lesz közös pont az életünkben - védekeztem. 

Felsóhajtott. 

- Hagyd a faszba az észérveket, csak elrontják ezt a pillanatot!"

" - Egy igazi vérnyulat fogsz rászabadítani az emberekre - mondta az öcsémnek, miközben cinkos mosolyt váltottak, majd Mirko belecsípett az arcomba. 

- Igen, ez az édes kis külső annyi titkot rejt!"

"Talán a legnehezebb dolog a világon hinni valakinek, és bízni benne."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)