Thomas Halliday: Más-világok

Kihalások és újjászületések a Föld történetében

*

Kénytelenek vagyunk antropocénnek nevezni a korszakot, amiben élünk, mert a környezetünkre, a Föld élővilágára radikális hatással vagyunk. Thomas Halliday könyvében azzal is szembesülhetünk, bolygónk könnyen kiheveri majd a pusztulásunkat, mindegy, mikor következik be, hiszen jó néhány kataklizmával a háta mögött teremtette meg a lehetőséget az emberiség kialakulására. A könyv lapjain kirajzolódnak a több millió éves ciklusok – kialakulás, felívelés, hanyatlás, kihalás, újjászületés –, hogy a végén föltegyük magunknak a kérdést: a kisszerű hatalmi és gazdasági játszmák helyett nem azon kellene inkább gondolkodnunk, esetleg hogyan élhetné túl az emberiség a következő kihalási szakaszt? A Más-világok eddig 13 nyelven jelent meg, és a magyar mellett hamarosan érkezik a japán, a brazil, az orosz és a török kiadás is.

"Több idő telt el az utolsó diplodocus és az első Tyrannosaurus, mint az utolsó Tyrannosaurus és a te születésed között."

Nem a tőlem megszokott műfajú könyv viszont nagyon érdekel az élet kialakulása, a Föld különböző korszakai, és Thomas Halliday pont ebbe enged bemutatást. A Föld, amióta csak létezik és alkalmas az élet kialakulására azóta formálódik, és mutatja meg mennyi mindenen ment már keresztül. Több korszakra lebontva, országok szerint tárja elénk a Föld csodálatos alakulását, újjászületését, vagy épp átalakulását.

Mielőtt nagyon belelendülök muszáj megemlítenem, hogy mennyire érdekesnek találtam a könyv felépítését. Arra számítana az ember, hogy a legrégebbi geológiai korszakkal kezdünk, és onnan haladunk előre, de a Más-világok pont másképp csinálta, és inkább visszavezet minket az időben, kezdve a pleisztocéntől, körülbelül 20 000 évvel ezelőttről.

Ez a korszak közvetlenül az azelőtti korszak, amelyben mi létezünk – a holocén. Innen 550 millió évet utazunk vissza az ediakaraig. (Igen, itt puskáztam a könyvből) Tizenhat különböző korszakot említ a kötet megmutatva az akkori lenyűgöző világot. Nehéz lenne kiválasztani, hogy melyik korszakról írtak a kedvencem, mert mindegyikben találtam valamit, ami lenyűgözött, és ami arra sarkallt, hogy még többet tudjak meg, de a dinós részekért odáig voltam.

Olyan témákat érint a szerző a kötetben, mint, evolúció, furcsa lények (ezek a részek érdekeltek a legjobban, nem véletlen az őslény mánia), tömeges kihalás, üvegházhatású Föld, jégház Föld, vulkánok, aszteroidák, óceánok, folyók, erdők, éghajlatváltozás, minden, amit el tudsz képzelni azt biztos, hogy Thomas Halliday megemlíti.

A könyv olvasása közben azt vettem észre, hogy míg az elején nagyon gyorsan haladtam úgy a közepétől belassultam, és megemésztettem minden információt. A Más-világokkal nem lehet, és nem is szabad sietni, ugyanakkor a kedvenc részeim a dinoszauruszokra fókuszáló kréta, jura és triász volt. Egyszerűen imádok mindent, ami dinoszaurusz, és nem véletlenül egyik legnagyobb kedvencem a Jurassic Park és Jurassic World filmek. Ezeket a fejezeteket szó szerint beszippantottam, és minden egyes morzsára ugrottam, mint egy csivava.

A kréta, jura és triász mellett a pleisztocén, pliocén, miocén, oligocén, eocén, paleocén, perm, karbon, devon, szilur, ordovícium, kambrium és ediakara is kap egy-egy fejezetet. Ezeket a szerző alapos utánjárással írta meg, amiket néhol illusztrációkkal tarkít. Tudományos szöveg, de nem annyira, hogy ne lehessen könnyen megérteni a mondanivalóját.

A könyv egyik üzenete talán az, hogy az ökoszisztémák dinamikusak és állandóan változóak. Minden mozgásban és változásban van. Semmi sem marad ugyanaz, és ez az élet rendje. Nem létezik olyan ideális ökoszisztéma, amelyet időben meg lehetne fagyasztani, ami jobb lenne, mint a többi, és aminek nem lesz egyszer így vagy úgy, de vége. A környezet változik, és az élet is vele együtt, mindaddig, amíg a változás nem túl gyors, addig nincs miért aggódni, mert ez az élet természetes rendje. A katasztrófák valaminek az előszele, egyfajta természeti megtorlás.

Összességében nekem nagyon tetszett ez a kötet. Igaz, hogy lassabban haladtam vele, mint általában szoktam, de ezt annak tudom be, hogy kevés komolyabb, informatív jellegű könyvet olvasok, amit olvasás közben meg kell emészteni, és ami nem szórakoztató irodalom, viszont úgy érzem, hogy Thomas Halliday nagyon szépen összeszedte a különböző korszakokat, és a rájuk jellemző sajátosságokat.

Ha egy tudományosabb írásra vágysz a Földről, a rajta kialakult életről, az ökoszisztémáról, és érdekel milyen életek és korszakok voltak a Földön, akkor ne hagyd ki a Más-világokat.

"Sok fecskefaj csak a fiókák nevelése céljából száll le, és akkor is csak azért, mert a levegőben történő tojásrakás aligha lehet az evolúciós siker receptje."

"Napjainkban az élőhelyek pusztulása és feldarabolódása, valamint az éghajlatváltozás miatt válságba került a biológiai sokféleség, és egyre több faj pusztul ki körülöttünk. Gyakran mondják, hogy a földtörténet hatodik tömeges kihalásának kellős közepén vagyunk. Már megszoktuk, hogy a korallzátonyok széles körű kifehéredéséről, a sarkvidéki jégtakaró olvadásáról vagy az indonéziai és az amazóniai erdőirtásokról hallunk. Ritkábban beszélnek a szárazföldi területek lecsapolásának a vizes élőhelyekre gyakorolt hatásáról vagy a tundrák felmelegedéséről, pedig ezek is rendkívül fontosak. A világ, amiben élünk, a táj szintjén is változik. Ennek mértékét és következményeit gyakran nehéz felfogni. Az a gondolat eleve valószínűtlennek tűnik, hogy egy olyan hatalmas terület, mint a Nagy-korallzátony, egy napon eltűnhet, minden élénk sokszínűségével együtt. A rendelkezésre álló fosszíliák azonban azt mutatják, hogy ez a fajta átfogó változás nemcsak lehetséges, hanem többször be is következett a Föld története során."

"Egy kis kétértelműség ugyanolyan csodálatot kelthet, mint a szilárd igazság."

"Még egy töredék is elmesélhet önmagában egy történetet, bizonyítékot nyújthat valamire az elhagyatott homok felszínén, valami másra, ami valaha itt volt. Egy már nem létező világra, ami még mindig érzékelhető a sziklák között található nyomokból."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Ella Maise: Emlékezz rám, William Carter!

"Amikor aznap reggel felébredtem, nem gondoltam volna, hogy az iroda padlóján fogok négykézláb kúszni, mint egy idióta - ráadásul a csuklómra kötött lufikkal."

*

Hová ​tűntél? 

Hat éve egy bisztróban megismerkedtem egy sráccal, de végül elsodort minket egymástól az élet. Egészen pontosan ő nem jelent meg a következő találkozónkon. 

William Carter volt az a bizonyos srác, akit most apám cégében látok viszont, ahol én is dolgozom. Miközben épp pánikba esek, és próbálok küzdeni a gyomromban repdeső pillangókkal, és közben normálisan viselkedni, rájövök, hogy ő még csak nem is emlékszik rám. Nem tudom, megkönnyebbülök-e vagy épp összetörik a szívem. A dolgok tovább bonyolódnak, amikor megtudom, egy csapatban kell dolgoznunk. De legalább megmondom neki, hogy jelenleg nem érzek iránta semmit. Nehogy már elbízza magát. Miközben listákat írok, és igyekszem komoly változásokat elérni az életemben – mert eldöntöttem, hogy én leszek a saját életem főhőse –, nem segít a dolgon, hogy William itt van a közelemben. Főként, amikor folyton egymást bámuljuk a megbeszéléseken. Aztán olyan helyeken bukkan fel, ahol a legkevésbé sem számítanék rá… például vakrandikon és szexbárokban. Tudja, hogy szeretem a nyálas dumákat, és el is halmoz velük, valamint titkos kis üzenetekkel, amiket az irodámban hagy. De a lényeg: még mindig nem vagyok belezúgva. Kizárt. 

Bár megígértem magamnak, hogy soha nem várok egy pasira sem és nem halogatom a saját életem, félek, William Carter keresztülhúzza a számításaimat… Nem tudok más felé nyitni, mert még soha semmire nem vágytam annyira az életemben, mint William érintésére. 

Mindketten tudjuk, hogy vesztésre állunk, úgyhogy mindig újra és újra kijelentjük: nem tetszünk egymásnak. Már nem. Egyáltalán nem. Egy kicsit sem. 

Ella Maise nemzetközi bestsellerszerző romantikus regénye a második esélyről mesél nekünk, és arról, hogy a szívnek az ész nem parancsolhat.

"A legjobb ölelések azok, amiket nem is kért az ember."

Ella Maise egy olyan írónő, akinek a könyveiben még nem csalódtam, és mindig nyugodt szívvel tudok az írásaihoz nyúlni, mert tudom, hogy jó lesz. Az Emlékezz rám, William Carter! Charlie és William szerelmét mutatja be. Második esély, munkahelyi románc tele édes, néhol klisés de szerethető pillanatokkal. A cuki romantika egyik királynője az írónő, és sikeresen megmutatta, hogy nemcsak a férfi karakterbe lehet beleesni, hanem a főhősnőbe is.

A kötet elég bohókásan kezdődik, és igazából már itt megkedveltem Charlie-t, és tudtam, hogy bizony nagyon jól fogok szórakozni, szerencsére ez így is lett. De az Emlékezz rám, William Carter! több, mint egy cuki romantikus könyv. Charlie életét, kételyeit, megpróbáltatásait mutatja be, azt a terhet, amit az elvárások miatt cipel a hátán, és amiktől nem tud szabadulni. Valahol át is éreztem a helyzetét, meg sajnáltam is, de roppantmód élveztem a cselekményt, és sikerült feldobnia jó pár borongós, ködös, őszi napomat. Igazi napfény ebben az időszakban ez a kötet, és remek kikapcsolódást nyújtott. Ha azt mondom, hogy édes volt akár egy finom sütemény, akkor nem fogalmaztam elég pontosan, mert ehhez a süteményhez extra hab, lufik és cukormáz is párosul. Az Emlékezz rám, William Carter! egy lista mentén halad, Charlie vezeti az események fonalát, de William jelenléte is fontos. Második esély szerelem, amiket nagyon megszerettem, és az ilyen véletlenszerű találkozások azok, ahol el tudom hinni az elszalasztott lehetőség megadását. Édes, szórakoztató, néhol vicces, kicsit magának való, de felettébb szerethető regény tele kutyanyállal, és egy listával, aminek segítségével Charlie megtalálja a boldogsághoz vezető utat.

Az írónő stílusa könnyed, nagyon gyorsan lehet haladni a kötettel, és érződik egyfajta sajátos báj, ami Ella Maise sajátossága. A szöveg könnyen követhető, nincs túlírva, a kellő helyeken fejti ki bővebben a cselekményt, és nem utolsó sorban végig drukkolsz a karaktereknek, hogy találjanak végre egymásra és legyenek a másik fél happily ever afterjük, azaz a másik boldog befejezései.

Charlie egy olyan karakter, aki a szakmai tapasztalat, a magánélet és az apai béklyó között lavírozva találja meg az utat a boldogsághoz. Nem mondom, hogy egyes helyeken nem volt kiszámítható, vagy klisés, mert az volt, de az eredeti cím erre fel is hívja a figyelmet (Charlie, Love and Clichés). Kapunk Charlie-ból egy jókora falatot, szerelem is felüti a fejét, na meg a klisés, de cuki pillanatok.

Aztán ott van Charlie mellett William, akibe titkon te is beleszeretsz, mert most úgy őszintén, te ellen tudnál állni egy olyan pasinak, akivel 6 éve találkoztál először egy bárban, majd folyamatosan összefutottatok, de nem lett semmi belőle, mert egyszer csak felszívódott?? Habár nem vagyok a második esélyek híve, William kapna tőlem egyet. Egy nagyon kedvelhető, szexi és pimasz férfit ismerhettünk meg a személyében, akinek fontos a munka, a szakmai előrelépés és hitelesség, de nem annyira, hogy az a magánélete rovására menjen.

A kedvenc trope-jaim közül van még benne grumpy x sunshine (imádom, imádom, imádom), slow burn (úgy érzem, hogy a jó romantikus regényeknél elengedhetetlen, hogy lassan alakuljanak ki a kapcsolat pillérei), boy obsessed (a férfi karakter esik bele először a másikba, már-már megszállottja lesz a másiknak, de a jó értelemben), és a munkahelyi színtérnek köszönhetően valamennyire friends to lovers (barátokból szerelmesek) is.

Az Emlékezz rám, William Carter! megdobogtatta a szívem, megmutatta, hogy nem szabad feladni, mert igenis létezik szerelem, nemcsak egy mítosz, és akkor fog rád találni, legyen akármekkora klisé is, amikor egyáltalán nem számítasz rá. Legyen az egy olyan napon, amikor minden rosszul indul, akárcsak Charlie-nál, és azt kívánnád, bárcsak el sem kezdődött volna. Érzelmeket váltott ki belőlem a regény, megtelt a szívem boldogsággal és szerettem, ahogy az írónő egyre közelebb és közelebb hozta egymáshoz Charlie-t és Williamet.

A kémia a két főszereplő között valami isteni volt, igazi *chefs kiss*. Hol vágyakozó tekinteteket kaptunk, hol pedig lopott pillantások kereszttűzében találhattuk magunkat, és azok a rövid pillanatok, amikor találkozott Charlie és William pillantása engem teljesen tönkretett, és nagyon drukkoltam nekik, mert iszonyat aranyosak együtt. William igazi pasi alapanyag, amit sokszorozni kéne és kiküldeni a való világ férfiaianak, hogy tessék uraim, így kell viselkedni, ha tetszik valaki, és megmutatni, hogy nemcsak a könyvek lapjain léteznek álompasik. William Carter nagyon magasra tette a lécet, de cseppet sem bánom, mert Charlie megérdemli, hogy olyan valaki akarja magának, mint William. Ha egy olyan romantikus regényt olvasnál, ami boldogsággal tölt fel, akkor olvasd el Ella Maise: Emlékezz rám, William Carter! c. regényét!! Garantált a cukorsokk, de nagyon megéri, hiszen egy ízig-vérig romantikus történettel van dolgunk tele nevetéssel, és lendületes, szórakoztató cselekménnyel. Bónuszként kapunk egy Pepperonit is, aki Charlie kutyája, és nemcsak Williammel jó a dinamikája, hanem Peppel is, aki nem is kívánhatna magának jobb gazdát, mint Charlie. Olvassátok és szeressétek ti is Ella Maise új magyarul megjelent könyvét.

"Nem hiszem, hogy lenne tökéletes ember úgy általában, de talán van valaki, aki tökéletes számodra . Aki kiegészít, passzol hozzád, akinek vannak ugyan hibái, mert mindannyiunknak vannak, neked mégis tökéletes."

"Tényleg szerettem egyedül lenni, de a magányosság egészen más dolog, ha belegondol az ember."

" - Szerelmes vagyok beléd. Hát nem látod? Veled akarom leélni az életem."

" - Tele van veled a szívem. Nélküled nem is tudom, mit kezdenék vele most már nem hagyhatsz el. Megígérem, hogy fogom a kezed, és ott leszek melletted, ameddig csak élek, Charlie. Akarlak."

" - Azt mondtad: "valaki olyat akarok találni, aki fél attól, hogy elveszít". Ez vagyok én, Charlie. Én most attól félek, hogy elveszítelek."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Alex Aster: Lightlark (Lightlark 1.)

 "Isla Crown gyakran utazott csillagtócsákon át távoli helyekre."

*

Lightlark ​szigete csak százévente egyszer közelíthető meg, hogy otthont adjon a Centenáriumnak, annak a halálos játéknak, amelyre kizárólag a hat birodalom uralkodói kapnak meghívást. Ez egyben kihívás is, melynek elfogadása esetén a résztvevők kénytelenek szembenézni a sorsukkal, akármi is vár rájuk: győzelem vagy vereség, jutalom vagy végső pusztulás. A most következő Centenárium az utolsó esély a hat uralkodó számára: csak a részvétel által válhatnak képessé a birodalmaikat évszázadok óta sújtó egyedi, kegyetlen átkok megtörésére. Csakhogy minden uralkodó rejteget valamit. Ráadásul megtudják: az átkok megszüntetéséhez az egyiküknek meg kell halnia. 

Isla Crown a Vadoncok birodalmának fiatal uralkodója. A Vadoncok veszélyes csábítók, akiket az az átok sújt, hogy meg kell ölniük a szerelmüket. Rettegett és megvetett népnek számítanak, így csak Islában bízhatnak, hogy a Centenáriumnak köszönhetően képes lesz megtörni az őket sújtó átkokat. 

A túlélés érdekében Isla bármit hajlandó megtenni, akár hazugságra és csalásra is kész, hogy megmentse népét… A szerelem pedig egyáltalán nem könnyíti meg a feladatát.

" - Szívfaló - suttogta a fülébe. - Megölsz."

Hazugok és hazugságok, Isla Crown. Ne bíz senkiben, és te sem kedves olvasó, mert nem tudhatod, ki barát, s ki ellenség. Ki fog a végén elárulni, s ki vezetett végig az orrodnál fogva. Ki az, aki másnak adja ki magát, s kinek titka súlyos, mindent megváltoztató. Ez a Lightlark, egy halálos játék tele cselszövéssel, barátságokkal, szerelmekkel, és egy átokkal, aminek a megtörésén hatalmas súly nehezedik.

A Lightlark egy igazán különleges fantasy történet tele próbatételekkel, népek sorsával, érdekes karakterekkel és megannyi epic jelenettel. Alex Aster munkásságát valaki vagy nagyon szereti, vagy nagyon utálja. A hype miatt nagyon kíváncsi voltam a Lightlarkra, és határozottan abba a csoportba tartozom, akik szeretik azt, amit Aster csinál. Baromi jó volt a Lightlark, szó szerint befaltam, és bármikor készen állnék egy véres, küzdelmekkel teli játékra, ha közben Grim társaságát is élvezhetem, mivel romba döntött, a "Szívem" miatt egyenesen meghaltam, és újra kellett éleszteni. Érzelmek tömkelegét váltotta ki belőlem a kötet. Együtt fedeztem fel Islával Lightlarkot, együtt barangoltunk a veszélyesebbnél veszélyesebb vidékeken, együtt törtünk be könyvtárakba, és együtt éreztük az árulás keserű ízét. A Lightlark minden, amit egy valamire való fantasytól várni lehet. Akciódús, érdekes és olyan erős karakterei vannak, mint Isla Crown, akinek a szemszögéből olvashatjuk a történetet. A kötet középpontjában Lightlark szigete, és az átok áll, ami napról napra egyre többet vesz el az emberektől, és ami egyre közelebb sodródik a végső pusztulás felé, ezzel veszi fel Isla a versenyt, és dacolva az idővel próbálja meg megtörni az átkot, ami nemcsak az ő népet sújtja, hanem a többiekét is. Lightlark egy olyan sziget, ahol bárki bárkinek keresztbe tehet, ahol szövetségek kötődnek, és dőlnek romba, ahol az ellenségről derül ki, hogy nem is az a felelős az átokért, akitől számítottunk rá, és a jelenlegi uralkodó, Oro gyengüléséért, hanem olyanok akiket közel engedtünk magunkhoz, és akikben megbíztunk.

A Lightlark végig az orromnál fogva vezetett, és imádtam ezért. Kiszámíthatatlan, izgalmas és tele van epic jelenetekkel, hol a szíveddel játszik, hol pedig a legváratlanabb pillanatokban lep meg. Egy igazi érzelmi kavalkád fantasy köntösben, tele egyediséggel, és egy világgal, ami romba dönthet mindent. Nagy a tét, és Islán múlik, hogy sikerül e megmenteni az általa ismert világot, vagy elbukik és vége a Vadoncok életének.

Ha a történet trope-jait nézem, akkor szerelmi háromszög, enemies to lovers, forced proximity, azaz kényszer közelség, továbbá morally grey férfi karaktert is kapunk, bantert, egy halálos átkot, mágiát, hazugságokat és árulásokat. Leginkább a szerelmi háromszög és az enemies to lovers szál keltette fel az érdeklődésemet, na meg az, hogy annyian beszélnek erről a csodáról, mert a Lightlark valóban egy olyan nagyszerű fantasy sorozat első része, ami megérdemli a körülötte kialakuló figyelmet és rajongást.

A világ felépítése páratlan, tele van aprólékos részletekkel, kiforrott nézettel, az átok viszi előre a cselekményt, és szépen lassan minden egyes szegletébe betekintést nyújt. Megmutatja a sziget valódi alakját, azt az oldalt, amit Isla alapvetően nem látna, és ezáltal egy nagyobb, teljesebb kép alakul ki bennünk Lightlarkkal kapcsolatban, és azzal, hogy milyen szerepe is van a 6 népnek a világ létezésében, és a kialakult átokban.

Mint már az elején is írtam a Lightlark tele van hazugságokkal és hazugokkal. Abszolúte senkiben sem szabad megbízni, még saját magunkban sem, mivel ahogy haladunk előre úgy lesz egyre több az árulás, és úgy törik össze egyre jobban a szívünk. A végén üt nagyot az árulás, és egy olyan csavarral dobja fel a kötet befejezését az írónő, amire én őszintén nem számítottam, és igazából most is keresem az állam, és fogom a fejem, hogy hogy lehet, hogy nem láttam előre.

A nagyszerű világ mellett muszáj vagyok a karakterekről is beszélni kicsit. Kezdésnek ott van Isla, aki akarva-akaratlanul is, de kedvenc lesz. Úgy tűnik, mintha eleinte egy naiv Szívfalóval lenne dolgunk, de ahogy haladunk előre úgy mutatja meg, hogy jóval több rejlik benne, mint egy olyan uralkodó, akinek nincs ereje, aki nem képes használni a népe adottságát, és aki az egyik legesélytelenebb a győzelemre és a hatalomra. Nagyjából a kötet felétől látszik igazán rajta, hogy sokkal több van benne, és a végére megmutatja az írónő milyen Vadonc is Isla Crown.

A szerelmi háromszög további két résztvevője, Oro és Grim, viszont Oro sem a kötet elején, sem a végén nem lett szimpi. Egyáltalán nem bíztam benne, és nem is tudtam. Rossz előérzetem volt vele kapcsolatban, közben meg... Aztán ott van Grim, na ő már az elején levett a lábamról, és te jó ég milyen szövegei voltak. Miatta telijelölőztem a könyvet, de nem bánom, mert teljesen megérte. Ha másért nem, már Grim miatt érdemes elolvasni a Lightlarkot. Ha szeretted Kai Azert, akkor Grim Malvere is kedvenc lesz.

Olyan érzés volt olvasni a Lightlarkot, mintha felültem volna egy hullámvasútra, és teljesen ráhagytam volna magam. Egyszer hol azt érezzük, hogy sikerülhet az átok megtörése, egyszer meg azt, hogy túl sok akadályt görgetett az írónő Isla elé, és esélytelen. Érzelmek terén teljesen a szívembe talált, és akárcsak Isla, nekem is egy íjvessző áll ki belőle, és nem tudja, hogy meggyógyuljon e, vagy hagyja, hogy Grim jöjjön és meggyógyítsa. Jokes on me, persze, hogy azt választanám, hogy jöjjön Grim és gyógyítson meg. The chokehold you have on me, Grim... Maga a cselekmény nagyon izgalmas, tele van részletekkel, érdekes fejleményekkel, kellő adrenalinnal és megfelelő mennyiségű rejtéllyel és talánnyal ahhoz, hogy ne akarjuk, és ne is tudjuk letenni. Alapjaiban rengeti meg a világodat, és ha szereted a minőségi fantasyket, akkor muszáj elolvasnod Alex Aster mesterművét, a Lightlarkot!! Hatalmas kedvenc lett, és a kötet vége után még jobban várom a folytatást!! Többet akarok, és még többet kell tudnom erről a világról, és arról, hogy mi is lesz a szerelmi háromszög sorsa!! team Grim, ha ez még nem lenne egyértelmű, de akkor tessék. Grimért dobog a szívem. Isla nincs könnyű helyzetben, de hiszek benne, hogy jól fog dönteni.

" - És mi van azzal, hogy távol akarod magad tartani tőlem? 

Ajka most már az övé felett volt, szavai gyakorlatilag a szája sarkához nyomódtak. 

- Őszintén megpróbáltam - mondta. - De kiderült … Hogy annyira mégsem vagyok őszinte."

" - Milyen az Éjsötétek birodalma ? - kérdezte, bár nem igazán tudta, miért.(..) 

- Egy nap - mondta -, megmutatom."

"Grim ránézett, Isla pedig visszatartott a lélegzetét, azon tűnődve, vajon a férfi tudja-e, hogy mennyit gondolta rá az elmúlt hetekben."

"Nem is sejtette, hogy mennyi mindenről marad le. Most, hogy látta, hogy mi mindent kínál a világ, már mindent akart."

" - Milyen kár, hogy az egyetlen lény, aki állítólagos elméleted szerint a segítségedre lehet, olyasvalaki, akitől irtózol."

"Grimnek is megvolt a maga hírneve. Az átkok megszületése előtt pár évtizeddel volt egy háború Lightlark és az Éjsötétek között. És Grimshaw volt a legfélelmetesebb harcos."

" - Azt hiszem megfognak ölni - mondta csendesen, majd felnézett rá. 

Meglepetten látta, hogy a férfi mosolyog. Óvatosan rátette a kezét az arcára. 

- Ha valaki ártani akar neked, tönkreteszem őt is és az egész birodalmát."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)