2019. augusztus 20., kedd

Jeff Wheeler: A tolvaj lánya (Királyforrás 2.)


"Owen Kiskaddon nem szívesen viselt teljes páncélzatot. Úgy érezte, hátráltatja őt, mintha valaki más csizmáját öltötte volna magára."

*

Harcba ​száll, ha a kötelesség szólítja, de vajon a szerelemért is képes megtenni? 
Owen Kiskaddon rabként került a rémséges Severn király udvarába. Aztán, miután elhitette vele, hogy a Forrás kegyeltje, sikerült a házsártos uralkodó kegyeibe férkőznie. Kilenc év telt el azóta, és az egykor bátortalan Owen mostanra magabiztos fiatalemberré cseperedett. Horwath herceg pártfogása alatt sokat tanult harcról és politikáról, és időközben beleszeretett gyermekkori barátjába, a herceg unokájába. 
De az Owen és Elysabeth Mortimer által elképzelt boldog jövőt beárnyékolja a király ármánykodása. Egy trónkövetelő lépett színre, aki megesküdött, hogy addig nem nyugszik, amíg meg nem kaparintja Királyforrás koronáját. Severn király szembeszáll a veszéllyel, de Elysabethet használja fel ahhoz, hogy tőrbe csalja az imposztort – Owen, aki csupán jelentéktelen szereplő e színjátékban, most arra kényszerül, hogy válasszon kötelesség és szerelem között. 
A vidéket méregkeverők és kémek járják, a háború a küszöbön áll, és Owennek szörnyű áldozatot kell hoznia, ha távol akarja tartani a fenyegető árnyakat.  Vajon szíve a királyt követi, vagy hajlandó mindent kockára tenni a szerelemért? Ismerd meg sorsukat!

Az első kötet sikere után felbuzdulva fogtam bele a második kötetbe és tisztába vagyok vele, hogy itthon kapott hideget és meleget is a kötet, de én azok táborát erősítem, akiknek tetszett a Jeff Wheeler által elképzelt történet, melyet valós történelmi eseményekkel tesz még izgalmasabbá és még érdekesebbé. Tudnotok kell, hogy egy igazi, vérbeli középkori, lovagos, történelmi regény A tolvaj lánya. Sok érdekességgel és tapasztalattal vegyítve. Hiába követ egyes eseményeket, nem száraz, sőt nagyon is olvasmányos és gördülékeny. A műfaj kedvelői körében igazi csemege lehet.

Tekintve, hogy az első kötet Owen gyermekkorát dolgozza fel, a második kötet már a szinte felnőtt, de legalábbis tinédzser fiút mutatja be, aki jóval erősebb és ádázabb, mint a kisfiú, aki egykoron volt. Maga a kötet majd 10 évvel az első rész után játszódik. Owen, Evie és mindenki más is majd 10 évet öregedik az eltelt események óta. Ez egyben a kötet különlegessége is, mivel hosszú időszakot ölelnek át egyben a kötetek. Majd a következő is hatalmas ugrással fog kezdeni, időbeli ugrással természetesen. De mint a második kötetnél, ott sem lesz annyira érezhető, hogy mennyi idő eltelt, olyan idő, amiről keveset vagy egyáltalán nem tudunk semmit. Emlékszem, hogy mennyire vártam ezt az új Wheeler kötetet és igazam lett, mert egyáltalán nem csalódtam, sőt izgalmakban, fortélyokban, cselszövésekben jóval felülmúlja a....... Előző kötet címe..... Egy sokkal összetettebb, átgondoltabb regényt kaptam, melyben már nemcsak a száraz tények és az alap van, hanem érzelmek, romantika (minimálisan) helyet kapnak. Olyan érzés volt olvasni, mintha történelem órán ültem volna, de közbe meg Merlin kalandjait is néztem volna. 

S igen, van egy egészen érezhető Arthur király legendájához hasonló szál benne, így azok akik szeretik ezt a kort, azoknak bátran ajánlom. Nemcsak egy érdekfeszítő olvasmány, de a kidolgozottsága és a kifejezésmódja is páratlan. Kezdve a felépített világgal, egészen a karakterekig és a helyszínek leírásáig. 

Bámulatosan bánt az író a szavakkal, ahogy összekötötte a megtörtént eseményeket a képzelet szüleményével és ahogy ezt beágyazta a cselekménybe igazán példaértékű, s nemcsak emiatt érdemes elolvasni, de aki egyszer belecsöppen Owen Kiskaddon életébe, mert bizony egy férfi karakter szemén keresztül tekinthetünk az eseményekre, végre, az biztos, hogy nem fogja csak úgy arrébb tenni, hogy majd valamikor befejezi, s éppen amiatt, hogy Owen a mesélő úgymond ajánlható férfi olvasóknak is a kötet. 

Csaták, vér, brutalitás, ütközet, ármány, stratégiák, azok a kézzel nem fogható elemek, amik egyrészt kiegészítik, s másrészt vezetik a cselekmény szálát. S ha már a cselekmény, nemcsak úgy megy magától a történet, hiszen időközönként udvari krónikás bejegyzéseit is olvashatjuk, ami nekem kifejezetten üdítően és frissen hatott. Viszont volt néhány rész, amit kicsit untam, vagy vontatott volt és nem tudtam hova tenni. 

De ezt leszámítva nem csalódtam. S talán egy picit jobban is tetszett, mint a második rész, de érezhetően nem lett az a kiemelkedő második kötet, hogy hűha miért nem ezzel kezdtem. Habár, ha nem lenne az első kötet lennének kérdéseim, de jól van megoldva a tagoltság és az elcsöpögtetett információk. Kevés dolgot sajnálok a kötettel kapcsolatban, de azt mindenképp, hogy nem vettem előbb kézbe, ami pedig magát a sztorit illeti összetört a szívem Owen és Evie miatt. Nem egyszerűen fáj, de vérzik is értük.  És azzal nem tudok megbarátkozni, hogy a nyilvánvaló helyett egy teljesen más irányba és élettörténetbe taszítja Wheeler a számomra oly kedves karaktereket. Magát a stílust tekintve a nyelvezete egyfelől könnyen értelmezhető, mégis vannak benne olyan megfogalmazások, amik korhűséget tükröznek és ami miatt azt mondhatom, hogy nemcsak a csaták és ütközetek, de a hatalom és a király személye miatt is megmaradt egy olyan szinten, ami azt eredményezi, hogy a valóságoshoz hajazó események keverednek a kitalálttal, a képzeletbelivel, s ezt ötvözve kaptuk meg A tolvaj lányát. Üde színfoltként egy új méregkeverő is feltűnik a színen, aki még a későbbiekben nagy hangsúlyt fog kapni úgy érzem. Már most megkedveltem és sajnálnám, ha nem így történne.
" - A lovagod leszek - szólt Owen, és meghajolt. - És a szívem a tiéd, hölgyem."

" - Mindenkit kínoz, akit csak tud - morogta a lány, amiből Owen arra gyanakodott, hogy neki is volt dolga Dunsdwothszel. - Tisztellek. Sajnos én eddig azt tapasztaltam, hogy a legtöbb férfi inkább őrá hasonlít. Amikor megláttam, hogy a múltkor a szobájához osontál, azt gyanítottam, hogy történt már köztetek egy s más."

" - Talán igazad van, de nem látod, mi történik valójában. Nem látod a permettől a vízesést. Lehet, hogy hallod, de nem látod."

"A stratégia úgy bontakozott ki Owen fejében, akár a rózsabimbó, amelyre csókot lehelt a nap első sugara."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!

*


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Carley Fortune: Várlak a tónál

" Észrevétlenül jutok el a néptelen recepciós pultig." * Találkozzunk ​egy év múlva… És ezúttal ne hagyj cserben!  Fern Brookban...