Baráth Viktória: A szolgálólány - Az Ashton-ház

 

"Olyan gyorsan szedem a lábamat, ahogyan csak bírom."

*

A ​látható sebek begyógyulnak, de a lelkünkön lévők talán soha. Emma, az első világháború következtében árván maradt fiatal lány képtelen egyedül megküzdeni az élet nehézségeivel. Szerencsére munkát és segítséget kap egyik ismerősétől. Egy London közeli kisváros nemesi családja alkalmazásába állhat mint szolgálólány. Emma egy kicsit sem lelkesedik az új életéért, de muszáj beletanulnia, ha boldogulni akar. A szabadság és az önállóság iránti vágy viszont még most is élénken él benne. 

Sir William hazatért a háborúból, de egy része örökre ott maradt. Gépiesen éli életét, megházasodott, az apja téglagyárát igazgatja, és közben igyekszik mindent úgy tenni, ahogyan azt mások elvárják tőle. Legbelül azonban másra vágyik. 

Az új szolgálólány érkezése az egész család életét felbolygatja. Főleg Williamét. Hamar megtalálják a közös hangot, és így mindkettőjük sorsa új irányt vehet… 

Képes a szerelem ledönteni a társasági és vagyoni korlátokat? Érezheti ugyanazt két ember, akik teljesen különböző életet élnek? Baráth Viktória első történelmi-romantikus regénye a vágyódásról, a reményről és a tragikus sorsokról mesél, a tőle már megszokott, hamisítatlan stílusban.

"A vallomás olyan boldogsággal tölt el, amelyet még talán sosem éreztem. Ezek szerint nem csak én éreztem azt, hogy valami különleges kötelék van köztünk."

Ha történelmi romantikus, akkor nagyon szívesen nyúlok magyar szerzők regényeihez, hiszen eddig sosem csalódtam bennük. Baráth Viktória könyvei nem ismeretlenek előttem, ugyanakkor A szolgálólány nem a megszokott Baráth Viki regény, hanem egy ízig-vérig történelmi romantikus! Az I. világháború után játszódik tele érzelmekkel, álmokkal, félelmekkel és a társadalmi normák ellen való küzdelemmel. Egy tiltott szerelem elevenedik meg előttünk, és mutatja meg, hogy a szerelem talán képes minden akadályt legyőzni.

A szolgálólány egy nagyon üde és friss regény, amit nagyon könnyen lehet olvasni, és ami megmutatja azt az időszakot, amikor már kezdenek lazulni a társadalmi normák, ugyanakkor még nagyon is érezhető a hatásuk és az, hogy még ott vannak az ember életében az idősebb generáció által. Már amikor elkezdtem olvasni a kötetet elfogott egy feel good érzés, szerettem az első néhány fejezetet, és ez a szeretet végig fenn is maradt. A kötet többi része is csak bebizonyította azt, amit már addig is éreztem, és megalapozta ezzel a hangulatot, és magát a cselekményt is. Imádom azokat a bravúros kezdéseket, amik alapjaiban rányomják a bélyeget a történet egészére, és Baráth Viki legújabb regénye ilyen. Legnagyobb részt az érzelmekre, és a szerelem kialakulására fókuszál, a történelmi háttér szerintem emiatt nincs annyira kidolgozva, de első történelmi romantikusnak kifejezetten jó, és ha az írónő ebbe az irányba szeretne elmenni én nagyon támogatom, mert az egyik gyengém ez a műfaj, és nincs elég itthon belőle. Kellemes kikapcsolódást nyújtó regény, amihez szívesen nyúltam munka után. A stílusa nagyon könnyed, közvetlen, mégis meg tudta fogni a kor egy szegletét, és a hangulatot. Végig érződött az I. világháború hatása, és emiatt kapunk néhol komor, vagy éppen traumáktól terhes részeket.

Eleinte csak Emmát ismerhetjük meg, azt az utat, ami miatt az Ashton családhoz, illetve az Ashton-házba kerül. Már az első találkozás alkalmával szimpatikus lett, és ez az érzés végig fennmaradt. Kedvelem a talpraesett lányokat, akik néha ügyetlenek, de helyén van a szívük, és Emma ilyen. Nehezen indul a sorsa a háznál, de annál többet és többet tesz, hogy bebizonyítsa, hogy igenis van helye a többi szakképzett személyzet mellett.

Emma fejezeteit elég hamar követik Williaméi, ami nem titok, hogy nagyon vártam. Kifejezetten jól áll a regénynek, hogy váltott szemszöget kapott, és nemcsak Emma gondolatai és érzései jelennek meg, hanem Williamé is. Egy igazán kedvelhető férfi hős ő, akin hatalmas a nyomás a családja és az öröksége által, aki kényszerházasságban él, mégsem boldog benne, és nem érzi azt a szikrát, amit kellene. Emiatt sajnáltam is egy kicsit, de aztán jött Emma és fenekestül felforgatott mindent.

A főszereplők mellett meg kell említenem a mellékkaraktereket is, főleg Alice-t és Freddie-t, mert ők is nagyon szerethetőek, és szívesen olvasnám az ő történetüket is. Míg Freddie együtt nőtt fel az Ashton gyerekekkel, addig Alice élni próbál a kor adta szabadságérzetnek, bulizni jár, a társadalmi normákat sutba vetve esik szerelembe, de eközben mindvégig helyén van az esze, és egy nagyon erős, független női karakter.

Maga az érzelmi szál fokozatosan alakul ki, ugyanakkor úgy gondolom, hogy néhány esemény túl gyorsan történt. Az érzelmek kinyilatkoztatása illik a korhoz, ugyanakkor több érzelmet, ok-okozati összefüggést és több tiltott gondolatot engedtem volna meg a regénynek, mert így túl rövid a történet és az írónő nagyon sok mindent akart belesűríteni 320 oldalba, de még ennek ellenére is átjöttek az érzések. Annyi, hogy én tovább nyújtottam volna, de annyira aranyos és édes részeket kapunk, hogy egye fene nem bánom!!

Viki nagyon szépen szőtte a szálakat, hozta össze a két társadalmi osztályt, és mutatta meg, hogy a korlátok közé szorított szerelemnek is lehetnek érzelmes részei. A bujkálás, a tiltott találkozók és a lopott csókok mind-mind ehhez járulnak hozzá. Mindig is szerettem a tiltott dolgokat, és a tiltott szerelem az egyik kedvencem. Nagyon örülök, hogy az írónő ehhez nyúlt, és mutatta meg, hogy még az I. világháború után veszteségek mellett is ránk találhat az a bizonyos vágyott érzés.

Az a szenvedélyes és vággyal teli szerelem, ami kialakult Emma és William között nemcsak rájuk van hatással, hanem az Ashton-házra is, annak minden dolgozójával együtt.  Ez a szerelem képes felbolygatni a ház életét, és a gyors cselekménynek köszönhetően a titkok, és sejtelmes pillantások végig izgatott érzést váltanak ki belőlünk. Eközben olyan kérdésekkel is foglalkozik az írónő, mint hogy vajon van e ennek a szerelemnek jövője? Lesz e egyáltalán következménye, és hogy mikor érkezik el az a pont, amikor dől minden, és kiderülnek a titkok, az elrejtett érzések? Egy olyan szerelem elevenedik meg a sorok alatt, ami korban hiába halad, mégis megvannak a társadalmi béklyók, amiket nehéz megtörni, és amik akadályként tornyosulnak a szerelmesek felett. A kötet lezárása nagyon gyorsan elért, és egy részem félt, hogy nem lesz happy end a vége. Nagyon várom a folytatást, remélem lesz, mert így egyszerűen nem érhet véget!! Nem vagyok hajlandó elfogadni, és minél előbb a kezemben szeretném tartani A szolgálólány folytatását. Ha szereted a történelmi romantikusokat, és a tiltott szerelmeket, akkor semmiképp se hagyd ki Baráth Viktória legújabb regényét, ami az I. világháború utáni átmeneti időszakban játszódik.

" - Te vagy a napom fénypontja - mondja halkan. - Alig várom, hogy hazajöjjek és lássalak. Ha csak eszembe jutsz, mosolyognom kell, még akkor is, amikor a gyárban vagyok. Folyton a találkozóinkra gondolok, és azokra a beszélgetésekre, amikor nevettünk, vagy éppen komolyabb témákról esett szó. Csak te jársz a fejemben egész nap. Te vagy az, akivel legszívesebben minden időmet tölteném. Ezért csókoltalak meg. És most is azt tenném."

"Sosem gondoltam volna, hogy egyszer átélhetek egy ilyen csodás pillanatot. De amikor eljutott a tudatomig, hogy mit is tettem, keserű érzés vegyült a boldogságomba."

"Inkább átvészelek néhány álmatlan éjszakát, mint hogy egész életemre csak egy roncs maradjon belőlem."

"Hogy miért van rám ekkora hatással, az számomra is rejtély. Magam mögött kellene hagynom ezeket a gondolatokat, de egyszerűen képtelen vagyok túltenni magam rajta."

"Tudod, hogy te is ott feküdhetnél közöttük, élettelenül. Túl közel voltál a halálhoz, és testközelből érezhetted, ahogy valakinek megáll a szíve, ahogy nem lélegzik többet. De ahelyett, hogy azon jár az agyad, hogy meghalhattál volna, arra kell gondolnod, hogy milyen szerencsés vagy, hogy életben maradtál, hogy hazatérhettél súlyos sérülések nélkül. Te élhetsz! Ne pazarold el azzal az életedet, hogy olyan dolgokon aggódsz, amelyeken nem tudsz változtatni."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

 

Rina Kent: Deviant King - Deviáns király (Royal Elite 1.)

"Azt mondják nem kell sok ahhoz, hogy az ember élete fenekestül felforduljon."

*

A gazfickónak nem szabadna királynak lennie. 

Egyszerű a tervem. 

Leérettségizem a Royal Elit iskolában, és felvételt nyerek az álomegyetememre. 

Elég egy pillantás az iskola királyára, hogy a tervem füstbe menjen. Egy pillantás, és elszívja előlem a levegőt. Egy pillantás, és kiadja a halálos ítéletemet. 

A hozzám intézett első szavai visszavonhatatlanul káoszba taszítják az életemet:"Tönkre teszlek". 

Aiden Kingben és körülötte minden fekete. Fekete elme. Fekete szív. Fekete lélek. Csendben kellett volna maradnom, és ki kellett volna húznom a hátralévő időt. 

De nem így tettem. Elkövettem azt a helyrehozhatatlan hibát, hogy a trónján ülő királyt provokáltam. Az ördögöt a maga poklában. És most megfizetem az árát. 

Ha Aiden King gyűlöl, az veszélyes. De ha megkíván, az már halálos.

"Ha nem lenne gazdag és fiatal, mégis miféle szörnyeteg lenne? Valószínűleg az évszázad legelvetemültebb sorozatgyilkosa."

Az érzés, amikor elolvasod a trigger warningot, majd az első két fejezetet és tudod, hogy rohadt jó lesz. Hölgyeim és uraim, Aiden King!! Imádtam a Deviant Kinget. Tudtam, hogy szeretni fogom, mert a bully romance az egyik gyengém, főleg ha dark romance jegyekkel is büszkélkedik a történet, és Rina Kent regénye ilyen. Nagyon régóta szerettem volna már olvasni tőle, és úgy érzem, hogy nagyon megérte a várakozást!!

Ha azt mondom, hogy megszállottja lettem ennek a kötetnek, akkor nem fogalmazok elég pontosan, mert az a helyzet, hogy nagyon nagyon bejött. Rina Kent egy istennő, és alig várom, hogy olvashassak még tőle. A Deviant King kegyetlen, manipulatív és bemászik a bőröd alá. Nincs előle menekvés, és akárcsak Aiden, úgy a kötet is végig érezteti az erejét, és azt a vonzást, amit már a legelején is érzünk. Imádom a morally grey karaktereket, az írónő pedig belőlük ad egy jó nagy csokrot. Aiden King a legszürkébb zóna, ami csak létezhet. Rejtélyes, kegyetlen és tele van sebekkel, amit nem enged, hogy lássunk, de végig ott vannak, és nem hagyják, hogy bármi másra koncentráljunk. A történet perzselően szexi, tele van bullyinggal, birtokló magatartással, és annyi red flaggel, hogy képtelenség számon tartani az összeset, mégis a műfaj rajongói imádni fogják. Azért, ha véletlenül a való életben sodorna a sors eléd egy olyan pasit, mint Aiden King, akkor menekülj, mert semmi jó nem sülhet ki belőle. Zaklatás, megannyi kétes cselekedet és erős férfi energia sugározik ebből a regényből. Egyedül csak azt sajnálom, hogy nem váltott szemszögű, és emiatt nem kaptunk Aiden szemszöget. Éltem-haltam volna érte. Nagyon elvetemült ez a történet, mégis azt érzem, hogy a lehető legjobbkor talált meg magának, és a dark romance x középiskola nagyon jó párosításnak bizonyult. Az alapok sziklaszilárd lábakon állnak, és egyszerűen nem tudtam abbahagyni az olvasást.

Minél inkább haladtam, egyre inkább azt éreztem, hogy nem akarom, hogy vége legyen. Teljesen függő lettem, és a középiskolai dráma is jól kiegészítette a bully romance alapjait. Nem egy tündérmese. A szőke herceg fehér lovon nem jön el Elsáért. Ó, nem!! Rá a morally grey, birtokló és mocskos Aiden King vár, aki olyan "kalandokat" ígér, amit egy Disney herceg sem tudna megadni.

Rina Kent hatalmas pozitív benyomást tett rám, és imádom a tényt, hogy sok dark romance rajongóhoz hasonlóan én is istenítem az írónőt, mert a Deviant King brutálisan jó volt. Nem való ugyanakkor mindenkinek, de kell ez a történet, főleg ha szereted a nem mindennapi párosokat, egy olyan világban ahol a fényűzés, gazdagság és hatalom irányít mindent. Enélkül levegőt venni sem lehet, és Elsa úgy lavírozik az elfeledett múlt, és az újra meg újra felbukkanó emlékek között, mintha Aiden pokoli közelsége nem kopogtatna az ajtaján minden egyes pillanatban.

Mindenképp azt javaslom, hogy olvasás előtt olvassátok el a trigger warningot, mert Rina Kent nem szórakozik, és kemény témákhoz nyúl. Úgy, mint az iskolai vagy a szexualitás zaklatás kérdésköre. Aiden King nem egy hős, akire minden lány vágyik, nem, ő az, akitől féltik a gyerekeiket a szülők, és aki azt vesz el tőled, amit akar. Nem kérdez, csak elvesz, aztán jól megrágcsál és kiköp. Igazi alfahím, birtokló morally grey karakter, aki nem ismeri a nemet.

Ha nem lennének sűrűek a hétköznapjaim biztos vagyok benne, hogy egybe ledaráltam volna a kötetet annyira bejött. Egyszerűen nem tudok betelni azzal, hogy mennyire is jó Elsa és Aiden együtt. Az elején még voltak kételyeim, de aztán minden aggályom elszállt és alig vártam, hogy végre jöjjenek a jó részek, azok amik mocskosak, pikánsak, erősen spicy-k és vártam, hogy mikor robban, mert abba biztos lehetsz, hogy robbanni fog. Aiden King egy két lábon járó kísértés, aki nagyon jól tudja, hogy mit csinál.

Aiden és Elsa kapcsolata az elejétől kezdve nagyon bonyolult. Tele van sérelmekkel, kiközösítéssel, birtoklással és intenzív, fordulatokban gazdag jelenetekkel. A párosuk látszólag ég és föld, mégis oly jól kiegészítik a másikat. Old money rosszfiú találkozik az árva, jó kislánnyal, aki bármit megtenne, hogy büszke legyenek rá a szerettei. De mint minden valamire való történet, így ők is sokkal árnyaltabbak, mint amit elsőre láttatni engednek magukból.

Elsa egy nagyon kedvelhető női karakter, aki a kellő helyeken csábul el, szól vissza vagy éppen mond nemet Aidennek, és emiatt olyan forró és szexi a történet. Rendesen lángoltak a lapok, és azt néztem, hogy az én szobámba mikor mászik be Aiden, és csinál azt, amit akar... Aiden az utolsó sorokig gyötör, ott van a titok, amit nem oszt meg, mégis végig a felszínen marad. Teljesen beférkőzött a bőröm alá, és nem tudom onnan eltüntetni, az már más kérdés, hogy őszintén nem is akarom. Úgy érzem, hogy kevesen írnak jó bully romance típusú regényeket, de Rina Kent írása az egyik legjobb, amit olvastam. Kicsit A Million Kisses in Your Lifetime - Egymillió csók egy életen át hangulata van, csak a Deviant King sokkal sötétebb. Fekete a lelke, fekete a szíve és minden egyes gondolata is fekete. Fekete, elborult, vágyakkal teli és megszállott. Kétséged se legyen afelől, hogy Aiden és Elsa kapcsolata toxikus e, mert még szép, hogy az. Nem elég a gimis alap, a dark romance műfaj, a bully romance alműfaj, de még emellé toxikus is. A kötet vége meg olyan függővéges, hogy kaparod miatta a falat!! Ha te is vágysz egy olyan regényre, ami teljesen tönkre fog tenni, akkor ismerd meg Aiden Kinget, és hagyd, hogy darabokra hulljon az életed!!

"Azok, akik két lehetőséget adnak, nem számítanak egy harmadikra."

"Kihagy egy ütemet a szívem, nem számít, mennyire gyűlölöm őt. Hiszen a szív már csak ilyen? Muszáj dobognia, akármennyire is fáj."

"Aiden szikla. Az ismeretlen. Az öntudatlanság. A kiszámíthatatlanság. A legrosszabb rémálom."

"Miért mondják azt az emberek, hogy nem számít a fizikai kontaktus? Miért gondolják azt, hogy az érzések csak úgy, a semmiből jönnek? Az érintés mindig nagyon fontos."

"Az ember nem játszadozhat az ördöggel a pokolban úgy, hogy közben azért rimánkodik, hogy meg ne égjen."

"Aiden King egy sötét szarházi."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Elise Kova: Fire Falling - Lángzuhatag (Ébredő szél 2.)

"Az egész világ lángba borult."

*

Katona… Varázsló… Megmentő… Kicsoda Vhalla Yarl? Megesküdött, hogy megacélozza a szívét, és a Birodalom fegyverévé válik. De a koronahercegnek más tervei vannak… 

Vhalla Yarl a Solaris Birodalom tulajdonaként indul háborúba. A császár arra számít, hogy győzelmet hoz neki; a Szenátus arra számít, hogy gyorsan elesik a fronton; Vhalla pedig élete legnagyobb harcára számít. Miközben a múlt démonaival viaskodik, a jelen kihívásai végleg őrületbe taszíthatják. Képes lesz megőrizni az emberségét? Vagy valóra váltja a Birodalom félelmeit? 

Az Air Awakens sorozat második kötete tele van elemi mágiával, akcióval, kalandokkal és lassan kibontakozó románccal.

" - Nem vagy te az a fajta, aki sötétségben és gyászban tudna élni - dőlt hátra Larel az ágyon, és intett, hogy Vhalla is kövesse a példáját. - Te vagy a fény, amely erősebben ragyoghat a napnál is."

Hogy én mennyire imádom ezt a sorozatot, és ahogy egyre többet olvasok belőle, úgy lesz egyre érdekesebb, feszített tempójúbb és veszélyesebb a cselekménye. Az egyik legjobb YA fantasy sorozat, amit csak olvashat az ember. Ebben a részben még inkább kiéleződött az Avatar, az utolsó léghajlító hangulata, és nem tudtam nem szeretni Vhalla és Aldrik párosát. Ezennel bebizonyosodott, hogy mindegy mit ír az írónő nekem azt olvasni kell, mert a Lángzuhatag valami fenomenálisan jó, és tele van adrenalintól pezsgő részekkel.

Szerintem nem fogok nagy titkot elárulni azzal, hogy mennyire is vártam ezt a második részt. Ha azt mondom, hogy az elsőt nagyon imádtam, akkor erre a másodikra szavak sincsenek, mivel felülmúlta az Ébredő szelet, és megmutatta, hogy milyen is az, ha maximális fokozaton pörög a cselekmény, és minden egyes fejezetben történik valami. Az Ébredő szél után nagyon érdekelt, hogy mi lesz Vhallával, Aldrikkal és azzal a világgal, amibe bevezetett minket Elise Kova. Nemcsak izgalmak tömkelege, de egy jó nagy adag veszély, és bizony romantika is teret kapott a Lángzuhatagban. Csordultig van a szívem, és annyira kellett a lelkemnek ez a kötet. Ahol kellett ott jól megforgatta a tőrt, ahol pedig arra volt szükség, ott megmutatta a koronaherceg gyengéd, szerelmes és harcias énjét. Vhalla most is hű volt önmagához, és nem tudom, hogy merre vezet az útja, de az biztos, hogy én is a részese akarok lenni, és addig nem nyugszom, amíg a végére nem érek, és ki nem derítem, hogy hogyan is fog zárulni Vhalla Yarl nem mindennapi története. Vhalla mellett nemcsak Aldrik lett hatalmas kedvenc, hanem jó néhány mellékkarakter is, akik nélkül nem lenne az igazi a történet. Örülök, hogy végre Aldrik herceget is jobban megismerhettük, hogy több okunk van imádni a karakterét, és hogy ennyire közel engedte hozzánk őt az írónő. Nem titok, hogy Vhalla mellett miatta olvasom az Ébredő szél sorozatot, de maradjunk annyiban, hogy annyira kétségbe ejtő az utolsó pár oldal, hogy nem tudom, hogy fogom kibírni a harmadik részig, mivel tudnom kell, hogy ugye nem?? Kedves Elise Kova, kérlek mondd, hogy nem!! Sose volt még ennyire szükségem egy nemleges válaszra!!

Míg az első részben a helyszín és a cselekmény kiforró félben volt, addig a Lángzuhatagban bevet minden eszközt az írónő és megmutatja, hogy mi minden rejlik ebben a fantasztikus sorozatban. Sokkal komolyabb, és sokkal több minden zajlik a lapjain, mint amire fel vagy készülve. Fenekestül felforgatja az életed, de nem bánod, mert igazi függőséget okoz, és megmutatja, hogy milyen egy jó ifjúsági kötet!!

Vhalla nagyon sokat fejlődik ebben a részben. Már nemcsak egy könyvtártanonc, hanem annál sokkal több. Barát, szerelem, megváltás és a remény egy személyben. Nagyon erős, és ahogy haladunk a történetben úgy mutatja meg az igazi erejét. Nagyon szerethető karakter, aki egyáltalán nem naiv, és akire mindig lehet számítani, akiben meg lehet bízni és aki a legjobb helyeken mutatja meg a nyers erőt, ami végig benne lakozott.

Ez a rész nagyon izgalmas, de emellett veszélyes és csavarokkal teli is. Nem volt egy olyan fejezet sem, ahol ne történt volna valami igazán fontos. Ha nem a cselekményt illetően, akkor Vhalla mutatta meg, hogy nagyon érdemes odafigyelni rá, és tényleg ő az a karakter, aki sosem fog cserben hagyni, és aki végig erős, és őszinte lesz. Nagyon kedvelem azt a Vhalla Yarlt, akivé az első rész, az Ébredő szél óta vált. Alig várom, hogy láthassam kivé is érik a történet végére. Nagy potenciál lakozik benne, és csak remélni tudom, hogy beváltja az írónő a hozzá fűzött reményeket.

Elise Kova az elejétől a végéig sanyargatja a karaktereket, főleg Vhallát, de azért Aldrik is kap rendesen, viszont nem tudok, és nem is akarok szó nélkül elmenni amellett, amit Kova művelt az utolsó 20 oldalon. Kérem szépen, miért kellett? Majd kiugrott a szívem a helyéről a sok izgalom miatt, és az a tempó, amit diktált valami halálos volt. Attól féltem, hogy teljesen kicsinál, és már nem marad belőlem semmi a végére. És az a vég, te jó ég?? Hova lehet még kínozni minket olvasókat? Nagyon kegyetlen volt, és a függővég rendesen tönkretett.

Maga a történet az elejétől a végéig izgalmas, de úgy igazán a felétől pörög be, és érzed azt, hogy igen megérkeztél, és nem akarsz elmenni. Én nem tudom, hogy mit csinál az írónő, hogy milyen bűbájt vetett be, de eddig, amit olvastam tőle hatalmas kedvenc lett, és ez alól a Lángzuhatag sem kivétel. Nagyon erős regény, még erősebb karakterekkel, és egy olyan világgal, ami még csak most kezdi úgy igazán megmutatni önmagát. 1000 és egy csillagot érdemelne ez a sorozat, és remélem, hogy nagyon sokan fognak még szerelembe esni vele!!

Ha azt hitted, hogy tudod mi az a függővég, akkor még nem találkoztál Elise Kova függővégeivel. Az utolsó három mondat mindent megváltoztat, és kész roncs vagyok amiatt, hogy nem tudom mi lesz a folytatásban. Annyi, de annyi kérdés kering bennem, hogy nem is tudom melyiket tenném fel először az írónőnek. A Lángzuhatag viszonylag csak egy YA fantasy, viszont sokkal több van benne, mint egy felnőtteknek szóló fantasy történetben. Lehet, hogy csak az Avatar feeling miatt imádom ennyire, de úgy kell nekem Vhalla és Aldrik története, mint szomjazónak az enyhülést hozó víz!! Egyszerre kínzás és éteri boldogság az Ébredő szél sorozat második része!! Végig, fokozatosan építi a cselekményt, hogy aztán amikor a legnagyobb szükség lenne rá kirántja alólad a talajt, és nem nyújt segítő kezet, ó, nem!! Azt bizony meghagyja Vhallának, és csak rajtad múlik, hogy érte nyúlsz e vagy sem. A történet lezárása... khmm... függővége nagyon aljas húzás volt, és őszintén még most is kapargatom az állam a földről, hogy mégis hogy gurult el olyan messzire, és nem értem, hogy miért nem tudom felszedni a földről!? Az utolsó fejezetnél azt éreztem, hogy én ezt nem bírom, és teljesen kicsinált!! Kicsinált, és most, hogy vége nem tudom, hogy mégis mit kellene kezdenem magammal. Tehetetlennek érzem magam, közben meg tűkön ülve várom a folytatást, amit remélek, hogy nagyon hamar el fog hozni nekünk a Kossuth Kiadó, mert ez így nem maradhat!! Kérlek, nagyon siessetek vele, mert hiszem, hogy többek nevében mondom azt, hogy SZÜKSÉGÜNK van arra, hogy megtudjuk mi is történik az utolsó mondat után!!

" - Egy apró dolog is vethet nagy árnyékot, ha elég közel van a naphoz."

" - Mondtam már, te bolond lány - suttogta a férfi, a szavaival elmosva minden szégyenérzetet -, csak úgy veszíthetsz el, ha elküldesz."

" - Azt mondták, rossz ember, aki ártani akar a családomnak, és a halála erősebbé tesz minket - kuncogott keserűen Aldrik. - Mintha a halál bárkit erősebbé tenne."

" - Jóemberek, bajtársaim! Az a megtiszteltetés ért minket, hogy ma este magával a Széljáróval koccinthatunk! 

Vhalla a füle tövéig lepirult, ahogy a pillanatnyi döbbent csendet harsány éljenzés váltotta fel. 

- De legnagyobb szégyenünkre nincs mivel koccintania - nevetett fel Craig. 

Mintegy varázsütésre három különféle formájú és méretű pohár tűnt fel a lány előtt."

" - Nincs visszaút számomra, és számodra sincs. Muszáj előretekintenünk, és örömet találni abban a világban, ahova a sorsunk vetett."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Farrah Rochon: Szállnék már (Sorsfordító történetek)

"A DunBroch klán hercegnője hunyorgott, hogy élesebben lássa a különös formájú csomót a fa törzsén."

*

Megváltoztatnád a sorsod, ha megtehetnéd? 

Merida tisztában van azzal, hogy a DunBroch klán hercegnőjeként vannak bizonyos kötelezettségei, de ez nem jelenti azt, hogy szeretnie is kell őket. Végképp nem akkor, ha ez a kötelezettség azt jelenti, hogy feleségül kell mennie valakihez, akit még soha nem látott.

Merida ellenzi ezt a hagyományt, de édesanyja, Elinor királyné ragaszkodik hozzá, hogy elfogadja a sorsát. Merida az erdő mélyén egy kunyhóra bukkan, ahol egy boszorkány varázserejű süteményt ad neki, és a lelkére köti, hogy adja oda az anyjának, aki, ha megeszi, teljesen megváltozik majd. Ám Merida úgy dönt, hogy ő maga eszi meg a bűvös finomságot…

" - Nincsenek jelentéktelen emberek a világban, Merida. Mindannyiunknak ki van osztva a szerepe. Ha te cselekszel valamit, az kihat egy másik emberre, ő pedig hatással van másokra, és így tovább."

Nagyon szeretem Merida, a bátor történetét, és végre egy Disney hercegnő, akinek nem kell a herceg, akinek nem körülötte forog a világa, mégis megállja a helyét és megmutatja, hogy mi nők is milyen erősek, függetlenek és kiszámíthatatlanok vagyunk, ha azok akarunk lenni. Merida különösen közel áll a szívemhez, a Szállnék már pedig egy kifejezetten jól megírt mi lett volna, ha... történet!!

Merida története nem arról szól, hogy rátaláljon a herceg vagy éppen a szerelem, hanem saját maga megismeréséről, és arról, hogy lássa ki is ő, mi van neki elrendeltetve, és mit tud tenni azért, hogy felnőjön a feladatához. Mind a mesében, s mind ebben a Sorsfordító történetben Merida megismeri önmagát, és egy olyan utazásra invitál, amit nehéz lesz elfelejteni. A Szállnék már kötetben Merida a múltban találja magát, ahol megismerheti az anyukáját és az apukáját fiatalabb korukban. Ez az utazás teszi igazi hercegnővé, ez a kaland mutatja meg neki, hogy mennyi mindent is kellett megélnie Elinor hercegnőnek ahhoz, hogy azzá az anyukává és nővé váljon, akit Merida ismer. Egy szerencsétlenül elsült sütemény gyökeresen megváltoztatja Merida gondolkodását, azt az utat, amire rálépni készül, és minden nehézséget próbál a maga ütemében átvészelni. Mindezt egy nagyon izgalmas, kalandos és olvasmányos történeten keresztül kísérhetjük szemmel. Nemcsak Merida változik meg a múltbeli látogatása során, hanem az a jelen is, amit ismer. Hiszen a múltat nem lehet úgy megváltoztatni, hogy az ne lenne hatással a jelenre...

A kötet legjobb része nem Merida utazása, és nem Elinor és Fergus egymásra találása, hanem a tény, hogy Farrah Rochon írta meg, ő meséli el nekünk ezt a Sorsfordító történetet, hiszen tökéletesen eltalálta Merida karakterét, a hangulatot, Elinor és Fergus fiatalkori énjét, és tökéletesen megmutatta, hogy Merida nem is hasonlíthatna jobban a szenvedélyes és tervekkel teli szüleire. Merida a tökéletes ötvözete Elinor hercegnőnek és Fergusnak. Mindhárman baromi makacsok, de a végén sikerül meglátniuk az igazságot a makacsság köntöse mögött.

Habár a jelen Elinorja és Meridája nem is különbözhetne jobban, a múlt Elinorja és Meridája ennél nem is lehetne hasonlóbb. Mind a ketten a szülői elvárásokkal és a házasság kötelezettségével küzdenek. Mind a ketten másmilyen jövőt szeretnének maguknak. Míg Elinor a szökését tervezi, addig Merida az anyját akarja megváltoztatni. De visszautazva a múltba hasonlóság jön szembe velünk hasonlóság után. A kötelezettség és az uralkodói nyomás mindkettejük vállát nyomja. S ez az az út, ami elindítja Meridát a változás útján.

Mindemellett megmarad a Merida, a bátorra oly jellemző hangulat. A skót vidék, a kastély és a környező erdő varázsa ugyanúgy érződik, mint a medve legendája, ami napról napra egyre közelebb és közelebb kerül Meridához. A varázslat és a nélkülözhetetlen mesebeli hangulat kísér minket végig a Szállnék már c. köteten, és mutatja meg, hogy mi lett volna, ha Merida eszi meg a boszorkány varázssütijét Elinor helyett.

Az eredeti Disney meséhez képest szerintem a varázslatnak és a boszorkányságnak nagyobb falat jutott, amit én nagyon élveztem, és habár törtem a kezem rendesen Merida miatt, örülök, hogy az írónő egy ilyen irányba vitte el a történetet, mert az egyik legjobb Sorsfordító történet lett a végére, amit eddig olvastam. Izgalmas, kalandos, mégis megvan a Merida, a bátorra jellemző varázsa.

A boszorkányság, Skócia és Merida véleménye a férjhez menés mellett olyan elemekkel rázta fel a Szállnék már cselekményét az írónő, mint kalandok, a klánok élete, a köznép megismerése, izgalmak, időutazás, makacs és független hercegnők, akiknek megvan a magukhoz való esze, nagyon sok kalamajka, amik mégis hozzáadnak a történethez, és az elengedhetetlen humor. Ha szeretted az eredeti mesét, akkor ne hagyd ki Merida mi lett volna, ha... történetét sem!!

A kiadó egy gyönyörű élfestett kiadásban hozta el nekünk Meridát, egy a történethez és a karakterhez illő narancssárga élfestéssel, s habár én nem rajongok a színért, mégis úgy gondolom, hogy nagyon illik Meridához és a kötethez is. Örülök, hogy olvashattam, mert a rajongásom csak még inkább növekedett a mese iránt, és Farrah Rochonnak elhiszem, hogy minden úgy történt volna, ha Merida eszi meg a sütit, ahogy azt elénk tárta. Végig igazi vizuális élményként élhettem át az eseményeket, ott voltam minden egyes kalamajkánál, és nem kellett egy percig sem fognom Elinor és Merida kezet, hiszen erős, makacs és legfőképp független hercegnők, akiknek nem a férjhez menésen jár az eszük, hanem azon, hogy jobbá tegyék a királyságot, és ne csak a felső réteg érezze ezt a jó létet, hanem a szolgálók és a szegényebb réteg is. Skócia és a Felföld teljesen elvarázsolt, és már most pakolnék, hogy én is részese lehessek még egy kicsit a történetnek. A Disney nagyon büszke lehet Farrah Rochon féle Meridára, mert pontosan olyan, mint amilyennek ők megteremtették, csak egy kicsit még önállóbb és még inkább tisztában van azzal, hogy hol is van a helye a nagyobb képen. Ha szereted a pörgős, makacs hercegnőkkel teli, izgalmas és kalandos regényeket, akkor el kell olvasnod ezt a Merida, a bátor mi lett volna, ha... történetet, mert jobb mint az eredeti, és tele van szerethető karakterekkel, izgalommal és Merida bajkeverésével!!

"Azért keveredett ebbe az egész kalamajkába, mert a lehető legmesszebb akart kerülni Elinor királynétól. Miért kellett találkoznia fiatal, hercegnő énjével és átélnie ezt a sok bonyodalmat ahhoz, hogy észrevegye, valójában milyen különleges az édesanyja? Mostantól sosem tekinti magától értetődőnek a kapcsolatukat."

" - Az emberek szeretnek, akkor is, ha nem mutatják ki."

" - A családunk tagjaként kötelességed úgy házasodni, hogy döntéseddel több uralkodói felelősséget vállalj, és fenntartsd a békét a klánok között. A királyságunk függ ettől, Merida. Ez a sorsod."

" - Nem tudod megváltoztatni az emberek gondolkodását."

" - Miért kell elszenvednem a következményeit valaminek, amit sosem kértem?"

"Meg mert volna esküdni, hogy az imént valami piros dolog villant fel az erdőben."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Carissa Broadbent: The Serpent and the Wings of Night - A kígyó és az éj szárnyai (Nyaxia koronái 1.)

"A király akkor még nem tudta, hogy legnagyobb szerelme egyben a vesztét is jelenti majd - és azt sem sejtette, hogy mindkettő egy apró, tehetetlen emberi gyermek formájában jön el."

*

Akár ​ember, akár vámpír vagy, a túlélés szabályai ugyanazok: soha ne bízz, soha ne engedj, és mindig – mindig – vigyázz a szívedre! Az Éjszülött vámpírkirály örökbe fogadott emberlánya, Oraya olyan világban vetette meg a lábát, amely arra hivatott, hogy végezzen vele. Az egyetlen esélye, hogy valaha puszta prédánál több lehessen, ha részt vesz a Kejari versenyen: a legendás tornán, amelyet maga Nyaxia, a halál istennője szervez. 

De a három vámpírház legkiemelkedőbb harcosai között győzelmet aratni nem lesz egyszerű. Így a túlélés érdekében Oraya kénytelen szövetséget kötni egy titokzatos riválissal. Raihnben minden veszélyesnek tűnik. Könyörtelen vámpír, hatékony gyilkos, a lány apjának és uralmának ellensége… valamint Oraya legnagyobb vetélytársa. Ennél azonban sokkal rémisztőbb, hogy Oraya mennyire vonzódik a férfihoz. 

A Kejarin viszont nincs helye együttérzésnek. Minden biztosnak hitt tudás, ami Oraya világát alkotta, összeomlik. Raihn ugyan talán mindenkinél jobban megérti őt – ám bimbózó vonzalmuk akár a vesztét is okozhatja egy olyan birodalomban, ahol semmi sem halálosabb a szerelemnél.

" - Ha nyersz, tiéd a világ. Akkor jön el az álmodozás ideje. De most? Most a hódítás idejét éled."

Őszinte leszek a történet eleje nagyon nem fogott meg, sőt kifejezetten untam, de miután a lassú kezdést felváltotta az érdekes és izgalmas cselekmény egy percig nem tudtam levenni a szemem a lapokról, és hajnalba nyúlóan olvastam. Nagyon ritkán fordul elő velem olyan, hogy ne tudnám este 11 után lerakni az olvasmányaimat, de Carissa Broadbent rávett arra, hogy csak olvassak és olvassak és olvassak. Ha van könyv, ami megérdemli a hype-ot, akkor az A kígyó és az éj szárnyai!! Nagyon jó volt, és imádtam. Kedvenc könyvem egyike lett!!

Annak ellenére, hogy nehezen indult a kapcsolatunk A kígyó és az éj szárnyaival nagyon imádtam. Maga a történet lassan építkezik, és már az elején beledob minket a mélyvízbe. Izgalmas, érdekes, egyáltalán nem klisés, a szerelmi része is gördülékenyen van megírva, az írónő stílusa könnyed és befogadható. Tele van vérrel, brutalitással és megmutatta, hogy lehet még újat mutatni vámpírokkal kapcsolatban, és egyáltalán nem lerágott csont. Van egy kicsi Éhezők viadala beütése, de mivel mostanában elég sok hasonló regényt olvastam már úgy voltam vele, hogy rossz nem lehet, és nem is volt az. Vérre menő küzdelmek, szövetségek születése és a világ megismerése kerül előtérbe. Adott egy olyan világ, amiben hemzsegnek a vámpírok, ahol igazi vérszívó fenevadak, akik nekiesnek az embereknek és szárazra szívják őket. Brutálisak, kegyetlenek és tele vannak erővel. Erővel, ami téged is le fog dönteni a lábadról, és alig bírsz majd megkapaszkodni, nehogy magukkal sodorjanak. A kígyó és az éj szárnyai egy olyan dark fantasy, amiben a harcok egymást érik, amiben a főszereplő egy emberlány, akinek helyt kell állnia a vámpírok világában, aki egy nap sem lehet biztonságban, és aki mégis a viadal része.

Küzd, harcol, döntéseket hoz, és ezek a döntések alapjaiban határozzák meg a történet alakulását. Ez a lány Oraya, Vincent örökbefogadott lánya, aki sokkal több, mint ami elsőre lakozik benne. Mellette Raihn a másik főszereplőnk, akibe kicsit te is bele fogsz zúgni, aki miatt neked is darabokra törik a szíved, de bízz a történetben és az írónőben, mert nem hagy minket cserben!

Ami a legjobban tetszett a történetben az a világ felépítése, és az a gördülékenység, ahogy megteremtette az írónő az alapokat. Ugyanakkor kell a kötetnek egy jó 70-80 oldal, hogy igazán beinduljon, és elkapjon. De miután beindul csak úgy robog a kötet előre, átgázol mindenen, hullákat és romokat hagyva maga mögött. Egy dark romantasy, ami valamilyen szinten enemies to lovers is. Kegyetlen, de nagyon jó!!

A kígyó és az éj szárnyai nem esik bele a túlhype-oltság csapdájába, mivel tényleg olyan jó, mint aminek mondják. Őszintén ki ne szeretne egy halálos viadalt tele vámpírokkal, próbákkal, touch her and die-jal, tüzes és forró jelenetekkel, na meg vérrel, ami mindent beborít? Brutális világ egy nagyon tehetséges írónő tollából. Nem tökéletes a történet, én mégis imádtam, és azt érzem, hogy Carissa Broadbent nagyon odatette magát, és valami maradandót alkotott, ami nagy szó, főleg vámpíros berkekben.

Oraya és Raihn párosa eszméletlen, oda meg vissza voltam értük, és ittam minden egyes fejezetet, amiben ők ketten voltak a középpontban. She ate and left no crumbs!! A dinamikájuk az egyik legjobb, amit mostanában olvastam. Lassan és biztosan kezdenek el megbízni a másikban, mégis amikor ez megtörténik átváltozol sikítozó tinilánnyá, és te vagy a legboldogabb, hogy végre az ellenségeskedésen kívül más is történik. A spicy jelenetről meg ne is beszéljünk, mert féltem, hogy lángra kapnak az oldalak és kereshetek poroltót!!

A nagyszerű világfelépítés mellett olyan dolgok jönnek szembe velünk olvasás közben, mint udvari intrika, manipuláció, mágia, ármányok és persze a hőn áhított szerelem is, ami nélkül nem lenne az igazi A kígyó és az éj szárnyai. Viszont az írónő nemcsak a karaktereket dolgoztatja meg olvasás közben, hanem bizony minket is. Nem hagyja, hogy egy pillanatra is elfelejtsük, hogy ez egy viadal, aminek hatalmas tétje van, és bárki is lesz a győztes olyan hatalom kerül a kezébe, ami mindent egy szempillantás alatt megváltoztathat. Feszültséggel teli, függőséget okozó zseniális dark fantasy ez a kötet a műfaj legjobb elemeivel fűszerezve.

A kígyó és az éj szárnyai olyan mintha az Éhezők viadala és a Tüskék és rózsák udvara legjobb elemeit ötvözte volna az írónő, csak épp vámpírokkal és nem tündérekkel. Ha ezeket a könyveket szeretted biztos vagyok benne, hogy Carissa Broadbent sorozata is tetszene. Nem tudom, hogy miért vártam a kötet olvasásával, és miért nem kezdtem el egyből, ahogy kézhez kaptam. Egyszerűen zseniális, és annyi a feszültség és a mögöttes gyűlölet a kötetben, hogy tűkön ülve várod mikor fog robbanni a feszültség, és mikor fog valami visszafordíthatatlan történni. A romantika része nagyon lassú, de van benne valami szép, ahogy az ellenségek először barátok lesznek, majd egy kicsit több, és utána megint ellenségek. Imádtam minden morzsát, amit adott és még több Oraya és Raihn kell az életembe!! Oraya egy igazi badass hősnő, aki ember létére is megállja a helyét a vámpírok brutális és kegyetlen világában. Egy olyan lány ő, akit nem kell félteni, mert meg tudja védeni magát, és elég egy jól célzott mozdulat, és máris vámpírok hullái tarkítják az útját. Raihn meg... Kell egyáltalán beszélni róla? A megtestesült kísértés, aki bármit megtenne Oraya biztonságáért. Azt hiszem egy bizonyos ponton a szívem fel is adta a küzdelmet, és visszavonhatatlanul Raihnnek adta. Ha olvasnál egy olyan vámpíros könyvet, ami slow burn dark fantasy, akkor ne habozz kézbe venni A kígyó és az éj szárnyait!!

" - Lehet, hogy a bőrünk nem heges, mint a tiéd, de a szívünk igen. Bizonyos hegek soha nem gyógyulnak be."

"De ahogy idősebb lettem, megtanultam, hogy a könyörtelenség nem ugyanaz, mint a félelem."

" - Láttam, hogy még kettőt megöltél az elmúlt órában - mondta kissé lágyabb hangon, mint amire számítottam. - Ezt szoktad csinálni, amikor éppen csak megúszod ép bőrrel? Nem valami bölcs időtöltés, mondhatnák egyesek."

"El sem tudtam képzelni ezeket a dolgokat. A lojalitást. A szeretetet. De azt, hogy jól tudna főzni, végképp nem."

"Mit ér a halhatatlanság, ja nem arra használjuk, hogy ugyanazokat a dolgokat tegyük újra és újra, örökké, az idők végezetéig?"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

P. C. Harris: Árnyoldal (bővített újrakiadás)

"A kezembe nyomott whisky kellemesen hűsíti a bőrömet."

*

Rachelle Morgan nagyon fiatalon lett árva. Hétköznapi lánynak számít egy angol főiskolán. Megismerkedik a gazdag és jóképű David Wishsel. A sikeres David a tizenhét évvel ezelőtt meggyilkolt apjától örökölt céget vezeti New Yorkban. Egyetlen szemtanúként még akkor bosszút esküdött. A gyilkos nyomait követve utazik az Egyesült Királyságba, ahol találkozik a gyönyörű Rachelle-lel. 

A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, együtt fedezik fel testük és a szerelem titkait. A férfi azonban nem tud nyugodni, a bosszú hajtja, meg akarja találni apja gyilkosát. Nyomozása során nem várt titokra bukkan: Rachelle-t és a gyilkosságot szövevényes szálak kötik össze. Ez kettejük szerelmébe, vagy akár a lány életébe is kerülhet. Fényt derít David apja gyilkosának kilétére? Sikerül megmenekülniük az angol alvilág elől? 

P. C. Harris izgalmakban bővelkedő erotikus-romantikus kalandregénye garantált szórakozást nyújt a fordulatos történetek kedvelőinek.

" - Na ideje indulnunk a bálba, Csipkerózsika! Az üvegcipődet ne felejtsd itt!"

Az Árnyoldalt még az eredeti megjelenéskor, 2016-ban olvastam, és már akkor is szerettem az írónő stílusát, viszont legnagyobb bánatomra nagyon sokat kellett várni, hogy új kötetet olvashassunk tőle. A hokis románcaiért ölni tudnék annyira jók, és annyira hiánypótlóak, hiszen egy másik olyan magyar írót nem tudnék megnevezni, aki ebben a zsánerben írna, de az Árnyoldal nem hokis történet, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy ne lenne jó, sőt... Nagyon jót tett a történetnek a bővített újrakiadás.

Anno azért kezdtem el ezt a könyvet, mert nagyon megtetszett az Újrajátszás, és szerettem volna még olvasni az írónőtől. A könyv fülszövege nem tipikusan az a fülszöveg, aminek az elolvasása után rögtön ugranék érte a könyvesboltba, viszont a borító nagyon tetszetős, és ha nem olvastam volna már évekkel ezelőtt tuti meggyőzött volna, az élfestésről nem is beszélve, ami szerintem baromi jól illik hozzá, illetve kiegészíti a borító hangulatát, és csak úgy jó ránézni, gyönyörködni benne, na meg aztán a történet sem gyenge. Eleve nagyon bejönnek a minimalista, mégis feltűnést keltő borítók, és az Árnyoldalé pont ilyen. Nagyon jól van ötvözve a rózsaszínes-lilás alap a feketével, ami a sötétséget, és az ember árnyoldalát jelképezi. A cím is eléggé feltűnő, és egyből magához vonzz. Úgyhogy igen, nagyon elégedett vagyok a bővített, újrakiadás megjelenésével, na meg a belbeccsel is. A történettől nagyon sokat vártam, hiszen alapjaiban megvolt előttem, hogy minek is kellene történnie, és szerencsére nem is kellett csalódnom. Van benne kellő romantika, izgalom, titok és egy kis tiltott szerelem is, na meg a nélkülözhetetlen karakterek, akik csak még színesebbé tették az egész cselekményt.

Az elején azért kicsit féltem, hogy a tipikus klisés diák-tanár szerelem lesz a központban, de szerencsére a diplomaosztó ezt szétzúzta és megmaradt a jó öreg nő-férfi szerelem, ami hol már-már túl rózsaszín és szenvedélyes volt, hol pedig már inkább átment a józan ész határain. Örülök, hogy P. C. Harris hű maradt önmagához ebben a kötetben is, és megmutatta, hogy sokak által megírt trope-val is lehet tökéletesen apellálni, és nem kell túlzásokba esni ahhoz, hogy élvezhető és szerethető legyen a cselekmény.

Maga a történet eléggé viharos volt, amit én nagyon szerettem benne. Viszont felemelő volt olvasni, és nem csak azért, mert nagyon jól van megírva, hanem azért is mert szenvedélyes és tüzes volt. Nagyon szeretem az olyan romantikus regényeket, amikben van valami plusz is. Az Árnyoldal pedig minden képzeletemet felülmúlta.

 A kedvenc jeleneteim azok voltak, amik tele vannak megannyi titokkal, elfeledett részlettel, és sose tudhattam, hogy mi fog történni legközelebb. Emiatt is volt annyira élvezetes a kötet olvasása, és most rugaszkodjunk egy kicsit el attól, hogy már volt szerencsém olvasni az első verziót, mert hiába szerettem az eredeti megjelenésekor, ez a bővített kiadás sokkal izgalmasabb és jobban ki van bontva benne a gyilkosság, és a történet érzelmi része is.

Ha a karaktereket nézem, akkor Rachelle és David karaktere is nagyon szerethető, de számomra mégis a mellékkarakterek lettek azok, akik a szívemhez nőttek, főleg Amy, Shane és Brian. Shane-ről odákat tudnék zengeni annyira megkedveltem, amit nem is csodálok, mert egy nagyon jól összerakott mellékszereplő lett. Remélem nemsokára róla is olvashatok hosszabban. Igen, kedves írónő ez egy célzás volt. És ez a célzás immár 7 éve várja, hogy valóra válhasson. :D

Amy számomra az, aki a legjobb barátnő szerepét testesítette meg, de nemcsak a könyvben, hanem akár a való életben is helyt tudna állna ebben a szerepben. Na, és persze ott van Brian, aki nem tudom, hogy mikor, de ellopott egy darabot a szívemből. Jenny-t még meg sem említettem. Istenem, hogy ez a kislány milyen kis édes. Csak csupa jót tudok mondani az Árnyoldalról, ami azért nem kis szó, mert szinte mindenben találok egy kis hibát, még akkor is, ha nem is írok ezekről a kis hibákról. Nem szeretek kukacoskodni. De itt, ennél a könyvnél semmi kivetnivalót nem találtam. Csak biztatni tudom P. C. Harrist, hogy írjon még nekünk, főleg miután megírta a Blokkolj, ha tudsz! c. kötetet, nincs olyan, hogy ne legyen még újabb sztori a tarsolyában, vagy éppen a fiókjának a mélyén. Komolyra véve a szót örültem, hogy olvashattam az Árnyoldalt. A leírásoknál olyan érzésem volt, mintha én is jelen lettem volna. A párbeszédek valósághűek voltak, játszi könnyedség áradt minden egyes apró kis részletből. Davidben sikerült megalkotnia a tökéletes férfit, aki bármit megtenne azért, hogy a szerelme, és élete fénye biztonságban legyen. Rachelle pedig nagyon talpraesett és legalább annyira állatbolond, mint én. Egy csodálatos történet volt, telis-tele energiával. Az epilógus pedig tökéletesen lezárta, egy kerek történet érzetét adva ezáltal nekünk.

"Magas, barna hajú, a szája pedig mintha mindig mosolyra húzódna. Talán a Batmanből Jokert koppintja. Hosszú elemzésem után határozottan válaszolok, nehogy azt higgye Joker, hogy megrémültem tőle."

" - Szerintem ebben a képben több van, mint összekevert színek. A művészet amúgy is akkor működik, ha az embereknek van valami fogalma a kreativitásról. Nekünk kell belelátni a lényeget. Ha már eleve látjuk, azt fényképnek hívjuk."

" - Izgul a vizsgák miatt? Ne görcsöljön, sokan ott rontják el. 

- Nem görcsölök, higgye el! Csak jobb szeretem azt érezni, hogy mindent megtettem, ami tőlem tellett - mondom."

"Nem tudom eldönteni, hogy szed-e valamit a fickó, vagy csak szimplán hülye, de az biztos, hogy kitekerem a nyakát, ha baja esik."

"A művészet amúgy is akkor működik, ha az embernek van valami fogalma a kreativitásról. Nekünk kell belelátni a lényeget."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Baráth Viktória: A fogság gyönyöre - bővített újrakiadás (A főnök 1.)

"Hogy hogyan váltam azzá, aki most vagyok? Már magam sem tudom pontosan."

*

Valóban ​te irányítod a saját életedet? 

Ana Moreno békésen él Ú leggazdagabb negyedében. Mindene megvan, amiről egy nő álmodhat: csodás ház, személyzet és egy milliomos vőlegény, akivel boldogan tervezgetik az esküvőjüket. A rózsaszín álomvilágnak azonban vége szakad, amikor egy este ismeretlenek elrabolják Anát. A lány ekkor döbben rá arra, hogy az élete mégsem volt olyan fényes és csillogó, mint ahogy azt gondolta. Fogvatartója válaszút elé állítja: ha életben akar maradni, meg kell tanulnia alkalmazkodni ahhoz a kegyetlen világhoz, amibe került. A titkok és csalódások hálójában őrlődve azonban arra még ő sem számít, hogy a bosszúvágy egy teljesen új emberré fogja átváltoztatni. 

Hol a határ jó és rossz között? Mire lehet képes az ember, ha a bosszú hajtja? Vajon létezhetnek valódi érzelmek egy kegyetlen világban, vagy csak az érdek vezérli a tetteinket? Baráth Viktória, az Első tánc című nagy sikerű könyv szerzője ezúttal egy izgalmakban, érzelmekben és erotikában gazdag történetben mutatja be az alvilág rideg valóságát.

"A szép dolgok a sötétben is megmutatják magukat, és fényt hoznak az életünkbe."

A főnököt először 2017-ben olvastam az Első tánc után, amit nagyon imádtam, és már ekkor tudtam, hogy amit Viki ír, én azt olvasni fogom. Menthetetlenül beleszerettem az írónő írásmódjába, és minden egyes új megjelenésénél alig várom, hogy elolvashassam. Sok-sok évvel a 2017-es megjelenés után egy gyönyörű élfestett kiadásban élhetjük újra az eseményeket, ami majd egy eddig nem ismert harmadik résszel fog zárulni.

Azt olvastam valahol, hogy egy álom hatására született meg A fogság gyönyöre története, és az a helyzet, hogy én is szeretnék ilyeneket álmodni!! Nem is csodálom, hogy ennyire magával ragadó a történet, hiszen aki ennyire tehetséges, mint Viki az akár a csillagok állásából is képes maradandót alkotni. Minden elismerésem az írónőé. Olyan történetet tár elénk, ami egyrészt komoly, nagyon is létező, és számomra teljesen az újdonság varázsával hatott. Nagyon de nagyon merész vállalkozás volt tőle, hogy ennyire elmerült az alvilágban és ezt olyan köntösbe bújtatta, ami egyrészt emészthető, másrészt egy életre megmarad az olvasókban. Már az eleje is nagyon ütős, és megmondom az igazat az sem bántam volna, ha Ana nem kerül a rosszfiúk markába, mivel annyira magával ragadó a stílus, hogy teljesen mindegy, hogy mit olvasok biztos, hogy tetszeni fog. A kezdeti sokk után csak még jobban belemélyedtem a történetbe és még jobb lett, mint amit elsőre gondoltam róla. Nem elég, hogy már az elejétől kezdve izgulhattunk a főszereplőnkért, Anáért, de ott volt még rajta kívül a titokzatos Ryan és az egész bűnszervezet, ami köré a történet lényege épül. S habár nem sok újdonságot tartogatott számomra az újraolvasás, mégsem mondanám azt, hogy megbántam, mert olykor-olykor jólesik egy régi, ám ugyanúgy szerethető történetben elmerülni.

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a komoly téma boncolgatása mellett elfojtott vágyakat, spicy jeleneteket, és túlfűtött oldalakat is tartogat a kötet. Mindemellett egy fontos téma is szerepet kap, hiszen a Stockholm-szindrómát ismerhetjük meg átfogóbban, ami ugyebár arról szól, hogy a fogvatartott beleszeret a fogvatartójába, aki az elején elég nyers és határozott, akárcsak Ryan. Meg sem lepődök azon, hogy mennyire odáig voltam ezért a fordulatért, mert imádom a toxic férfiakat.

A cselekményt tekintve egy másodpercünk sincs unatkozni, hiszen az események folyton pörögnek, ami által újabb és újabb adrenalinlöketet adnak nekünk, ezzel is biztatva arra, hogy ne hagyjuk abba az olvasást, és még hajnalok-hajnalán is ezt a történetet bújjuk. Sajnos én nem tudtam egy ültő helyben elolvasni, de amint volt egy kis időm egyből belevetettem magam a történet folytatásába. :D

Bele se merek gondolni, hogy mennyi kutatómunkával és mennyi ébren töltött éjszakával járt A fogság gyönyöre megírása, de az egyszer biztos, hogy teljesen megérte, mivel szenvedélyesen mutat be egy olyan világot, amit kevesen értenek meg és végre Viki megkockáztatta azt, amit sokan eddig nem, és teljesen elvonatkoztatott Olaszországtól, ami azért is említésre méltó, mert ha valaki bűnőzésről, alvilágról, drogokról és hasonlókról ír egyből Olaszországot teszi meg központi helyszínné.

Persze, nem baj, hogy a többség Olaszországot részesíti előnyben, viszont annyira jó volt, hogy Viki Új-Mexikóba kalauzolt el minket, az emberkereskedelem bölcsőjébe. Nagyon izgalmas volt olvasni, főleg a sötétebb és komorabb részeket, a latin virtus pedig igazi plusz, ami felpezsdíti a cselekményt, és a világ egy olyan szegletébe enged betekintést, amiről nem sokan írnak, vagy ha mégis, akkor engem ezek az írások nagyon elkerültek.

Nagyon finoman és következetesen hálózza be a történetet a különböző szálak és maga az is, ahogy Ana elfogadja a sorsát és tesz azért, hogy ne kelljen újból szörnyűségeket átélnie. Emellett ő az egyik olyan karakter, aki sokat fejlődik mind személyiségileg, s mind érzelmileg is. Ezen amúgy nem is csodálkozom, mivel olyan dolgokat kell átélnie, amibe mások már rég beleroppantak volna. Ryan-nel elég furcsa a kapcsolatom, mivel az elején nagyon nem volt szimpatikus és utáltam, de ahogy kezdte levedleni a kemény külső álcája ,és a múltjába is betekintést nyerhettem, emiatt ahogy haladtam az olvasással kezdtem egyre jobban megkedvelni a karakterét, és a végére igazi kedvenccé vált. Összességében nagyon szerettem A fogság gyönyörét, kicsit nosztalgikus érzés volt az olvasása, de mindenképp jó élmény, és örülök, hogy ennyi év elteltével is tudtam élvezni a történetet. Fordulatos és olvasmányos, amit szinte letehetetlenség letenni. Képes teljesen magával ragadni az embert, és úgy mutatta meg az élet sötétebb oldalát, hogy közben végig ott volt annak az ígérete, hogy bármi jóra fordulhat, és nem lesz mindig kilátástalan a helyzet legyen akármilyen nehéz is.  Hiszek benne, hogy aki a kezébe veszi az garantáltan nem fog csalódni benne, és egyenesen követelni fogja a folytatást!

" - Ó, nem, szivi - mondta higgadtan -, csak szeretnéd, hogy a maffia kezében legyél. De hidd el, meg fogod tudni, hogy kik is vagyunk. És nem lesz kellemes élmény."

"A szép dolgok a sötétségben is megmutatják magukat, és fényt hoznak az életünkbe."

" - Mert veled nem lehet máshogy beszélni. Ha szépen kérlek, akkor szarba se veszel, sőt, tudom, hogy egyébként sem érdekel, hogy mi van velem, de gondoltam, egy próbát megér.

   - Rosszul gondoltad - mondta, majd lehúzta az előtte álló pohár tartalmát."

"Más nők annak örülnek, ha ékszert vagy parfümöt kapnak, de nekem a világot jelentette, hogy átadta nekem azt a fegyvert, amit először elsütött, és ami minden egyes nap nála van. Nem akartam sírni, de szörnyen meghatódtam, ezért nem törődtem semmivel, csak közelebb hajoltam hozzá, hogy az ajkaimmal fejezzem ki a hálámat."

" - Hát nem! Mégis hogy változnék meg? 20 éve élek így, vagyok, aki vagyok. Nem fogok egyik pillanatról a másikra megjavulni, mert te betoppantál az életembe! Ez nem egy kibaszott romantikus lányregény! Hiába várod azt, hogy holnap felébredünk, és újra a tökéletes kis életedben leszünk, ahol romantikus vacsorákra viszlek, és a holdfényben sétálunk."

" - Sajnálom - mondtam halkan. - Igazad van, nem várhatom el, hogy megváltozz. De nem is akarom. Nem azt akarom, hogy jófiú legyél, hanem azt, hogy csakis az én rosszfiúm maradj."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)