Mocsicuki Nozomu: Könnyhold Birodalom 1. (Könnyhold Birodalom 1.)

 "Mia hercegnő... az Istenek oltalmazzák!"

*

Az összeomlott Könnyhold Birodalomban kivégezték az önfejű, mindenki által megvetett Mia hercegnőt… vagy mégsem, mert a tizenkét éves énjeként újjáéledt?! Mia egy második esélyt kap, hogy elkerülje a lefejezést, és újjáépítse a birodalmat. 

Elsőként egy cselédet, majd egy lefokozás előtt álló, kiváló hivatalnokot állít maga mellé, és elkezdi kijavítani a múltbéli hibáit. Mia valójában cseppet sem lett jószívűbb, csupán a saját bőrét próbálja menteni. Miközben igyekszik elkerülni esküdt ellenségeit és új kapcsolatokat kialakítani, a környezetében lévők a jótettei láttán a csodájára járnak. Mia önző cselekedetei végül megváltoztatják az egész kontinens jövőjét. 

A manga eredetijéül szolgáló regényből Tearmoon Empire címmel sikeres anime is készült.

"Szent igaz, hogy Mia aztán nem szent."

Egy újabb manga sorozatba vágtam a fejszém, ami a Könnyhold Birodalom. A cuki borítóval ellentétben egy elég komoly történetről van szó, de ezt párszor sikerült elfelejtenem, hiszen annyira aranyos a grafika! Eddig ez a manga tetszik a leginkább, és itt éreztem azt, hogy érinti azt a fantasy vonalat, amit az olvasmányaim alatt oly megszerettem.

A Könnyhold Birodalom a 12 éves Mia hercegnő szemszögéből meséli el a történetet. A múltban nem ért véget valami jól a sorsa, emiatt ebben a második esélyben mindent elkövet, hogy ne kövesse el újból a múlt hibáit, és megmeneküljön a guillotine - nyaktiló általi haláltól. A birodalom újjáépítésének küzdelmeit mutatja be, és azt az utat, amit Mia hercegnő bejár. A múlt töredékei segítségével lavíroz ebben az új életben és próbálja megakadályozni a végzetét. Eleinte nem egy önzetlen és kedves karakterrel van dolgunk, de ahogy haladunk előre úgy lesz Mia is együttérző, segítőkész és kedves. A történet lényege a változás, és a birodalom bukásának megakadályozása, na meg az sem utolsó szempont, hogy ha ez sikerül, akkor Mia is életben marad. Maga a felvetés szerintem nagyon érdekes, és tetszett az a mangában, hogy habár a képpanelek, az illusztrációk végtelenül aranyosak a történet maga komoly, és nem kevés tétje van. Mia mindent bevet annak érdekében, hogy elkerülje a múlt hibáit, hogy olyanokba rúgjon bele akikbe nem kéne, vagy olyanokkal legyen jóba, akik segíthetnek neki megváltoztatni a jövőt. Mindezt elég mozgalmas és kalandos közegben teszi Mocsicuki Nozomu, ami miatt kitűnik a Könnyhold Birodalom a többi manga közül.

Mia karaktere sokaknak lehet ellenszenves, hiszen hátsó szándéktól vezérelve lép a változás útjára. Saját magát tartja szem előtt, azt hogy elkerülje a véget, de közben tesz is a birodalomért. Bájos karakter, de érdemes vigyázni vele, hiszen ha úgy hozza a helyzet közvetlen és bájos, de minden egyes tette mögött ott lebeg a cél, emiatt célorientált és erős önakarattal rendelkezik. Mindehhez hozzájárul a narrátor iróniája is, ami tökéletesen kiegészíti a Mia hercegnő által teremtett helyzeteket, és hol humoros, hol pedig nevetséges helyzeteket szül.

A legjobban nekem az időutazós és a fantasy elemek tetszettek meg a történetben, amik az alapot is adják. Üdítően hat a birodalom újraépítésének gondolata a folytonos balul elsült helyzetekkel, amik nem feltétlen engedik, hogy Mia letérjen a számára kijelölt útról. A változás előszele már ebben az első részben is érezhető, de vajon elég lesz ahhoz, hogy megmeneküljön a Könnyhold Birodalom és Mia élete?

A kötet fő mozgatórugója a birodalom alapjainak újjáépítése, a pillérek megszilárdítása, és a végzet elkerülése. Ehhez Mia minden fegyvert és igyekezetet bevet. De közben nem szabad elfelejteni azt sem, hogy mindezt a saját túléléséért teszi, emiatt hol kedveltem a karakterét, hol pedig nem, de az biztos, hogy jól szórakoztam olvasás közben, és nagyon kíváncsi lettem, hogy mégis merre fog kifutni Mia tevékenykedése.

Míg az elején Miának is hozzá kell szoknia az új helyzethez, és önmagához nem hűen viselkedni, addig a manga közepe táján érezhető talán először a változás előszele. Nemcsak Mia szokja meg az új helyzetet, hanem mi is, és elkezdünk hinni abban, hogy talán Mia hercegnő nemcsak saját magát akarja menteni, hanem a Könnyhold Birodalom sorsa is fontos a számára, hiszen egy bukott birodalom első számú ellensége maga az uralkodó, aki hagyta idáig fajulni a helyzetet.

Mizu Morino illusztrációi letisztultak, a történethez képest nagyon aranyosak és tökéletesen illenek Mocsicuki Nozomu történetéhez. A képpanelek részletgazdagok, tele vannak lényeges elemekkel, és a karakterek ábrázolása is ráerősít a manga vonalra. A humoros jelenetek szépen vegyültek az érzelmesebb eseményekkel, és szépen fokozatosan mutatták meg a Miában elinduló változást. Míg az elején több visszaemlékezést kapunk, addig a végére inkább a jelenre és a megoldandó problémákra fókuszál. A Könnyhold Birodalom egy humoros, ám karakterközpontú manga, ami majdnem teljes egészében Miára irányul, mellette a birodalom és annak sorsa eltörpülni látszik. Világosan látszódik a történetben a cél, amit el szeretne érni a manga sorozat végére. Már most az elején látszódik, hogy ez bizony nem lesz könnyű menet, és Miának is anyait-apait bele kell tennie ahhoz, hogy változást érjen el, nem elég az emlékeire hagyatkoznia. Maga az alap nekem nagyon tetszett, és látom benne a potenciált, nagyon érdekel, hogy hova is fut ki a történet és mikor jön el az a pont, amikor Mia is azért akar változást elérni, hogy az jó legyen a birodalomnak, és ne azért, hogy megmeneküljön a sorsa elől. Összességében nagyon tetszett, az illusztrációk végtelenül aranyosak, és pozitív olvasási élményt adott a Könnyhold Birodalom.

"Mia megállás nélkül... beszélt és csak beszélt."

" - Ó, de én megéreztem, hogy jól írsz, ezért javasoltam mindezt."

"Egyáltalán nem lesz elég a szükséges összes fedezésére... De a hercegnő ezt is biztos jól tudja."

"... Megértettem az érzéseit, Mia hercegnő."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

C. N. Crawford: Kígyók udvara (A démonkirálynő próbái 3.)

"Emlékezz a halálra. Repül az idő."

*

Orion és én egykor szeretők voltunk. Aztán a démonherceg összetörte a szívem. A Tövisek városából a halandók világába száműzött. 

Most az a tervem, hogy visszavágok neki ezért, és mintegy mellékesen a világot is megmentem. Orion ugyanis bosszút akar állni az összes halandón, de ha ellopom a koronáját, akkor elejét vehetem a vérontásnak. Ehhez pedig le kell győznöm egy sor próbatételen, hogy bebizonyítsam, az istenek engem akarnak királynőnek. 

Orion azonban a jelek szerint eltökélte, hogy levesz a lábamról bocsánatkéréseivel és érzéki vonzerejével. És nagyon nehezemre esik ellenállni neki. A Tövisek városában soha semmi nem az, aminek látszik, és az a legfontosabb próbatétel, hogy rájövök-e, kiben bízhatok. Mert, ha tévedek, akkor ezrek vére fog a kezemhez tapadni.

"Memento Mori Fugit Hora"

C. N. Crawford Kígyók udvara regénye A démonkirálynő próbái sorozat harmadik várva várt része, ami egyben a trilógia lezárása is. Nagyon vártam már ezt a részt, és örülök, hogy részese lehettem Rowan és Orion megpróbáltatásainak. Az egyik kedvencemmé nőtte ki magát, és a romantasy rajongóinak igazi csemege ez a démonos, próbákkal teletűzdelt, néhol veszélyes és mindent felemésztő kötet.

A történet középpontjában még mindig Rowan áll, amit nem bánok, hiszen ha emlékeztek a második kötet nem ért valami fényesen véget, és habár próbáltam húzni-halasztani a befejezést nem tudtam tovább ellenállni neki. Annyira szeretem ezt a sorozatot, és nem akartam, hogy vége legyen. A világfelépítés továbbra is az egyik kedvencem benne, és valljuk be nagyon kevés olyan urban fantasy és romantasy van, amiben a démonok, a szukkubusz, illetve inkubusz démonok állnának a történet középpontjában. Ahogy haladunk előre a kötetben úgy lesz egyre intenzívebb a kapcsolat Rowan és Orion között. A Kígyók udvara alatt nemcsak a világ sorsa a tét, hanem a szerelmesek kapcsolata is. Az elején azt éreztem, hogy nem lesz jó vége a történetnek, aztán valahol a közepe táján mindent a feje tetejére állított az írónő, és megmutatta, hogy meglepetéseket továbbra is tartogat a számunkra. A karakterek közötti feszültséget, illetve a dinamikát fenntartja az írónő, ugyanakkor vigyázni kell, hogy kiben bízunk meg, mert nem mindenki az, mint akinek mutatja magát. Nekem ez a befejező harmadik rész tetszett eddig a legjobban, és úgy gondolom, hogy a Kígyók udvara méltó lezárása A démonkirálynő próbái trilógiának. Amikor elkezdtem a Tövisek városát még nem tudtam, de A parázs ura alatt már sejtettem, hogy nehéz lesz a búcsú.

Rowan és Orion kapcsolata és a démonok végső csatája végig izgalomban tartják az olvasókat, és egy percre sem éreztem azt, hogy leülepedne a történet, illetve azt, hogy szükség lenne egy újabb csavarra, hiszen az írónő akkor lep meg minket, amikor nem számítanánk rá. Árulás, feszültség és a világ sorsa forog kockán ebben a részben. Nemcsak Rowan és Orion kapcsolata a tét, hanem az emberek és démonok közötti béke fenntartása is.

C. N. Crawford a Kígyók udvara c. kötete alatt is tökéletesen keveri a romantikus fantasy elemeit akcióval és a dark fantasyre oly jellemző sajátosságokkal. Nem hagy időt elkalandozni, és ha egyszer belekezdtél garantált, hogy nem fogsz tudni elszakadni tőle. Tele van izgalmakkal, veszélyekkel, az első részben megkezdett szál lezárásával, válaszokkal, érzelmekkel és szexualitással, hiszen mégis csak szukkubusz és inkubusz a történet két főhőse.

A világot ebben a részben már elég jól ismerjük, emiatt az írónő nagyobb hangsúlyt fektet a karakterekre, illetve a fennálló konfliktus megoldására. Ugyanakkor nem hagy minket részletek nélkül, hiszen betekintést enged a démoni intrikák, rejtélyek és próbatételek világába, amik már önmagukban is elég érdekesek ahhoz, hogy egy percig se unatkozzunk a Kígyók udvara alatt.

Egy igazán intenzív olvasási élményt adott a Kígyók udvara, ami attól sem félt, hogy Orion emberi, sebezhető oldalát is megmutassa. S ha már Orion, akkor nem tudom anélkül elengedni A démonkirálynő próbái trilógiát, hogy ne említeném meg századszorra is, hogy mennyire megszerettem a karakterét, a gondolkodásmódját, és azt, ahogy Rowan képes hatni rá. 

A történet tempója a vége felé gyorsul be igazán, és igaz, hogy nem beszélhetünk egy hosszú kötetről, hiszen nem több, mint 320 oldal, mégis az utolsó 100 oldal az, ami megkoronázza a cselekmény alakulását. Mindemellett hagy az írónő időt arra, hogy összeérjenek a szálak, emiatt sem éreztem elsiettetve a végét. Tetszett a tempója, és az, ahogy egymás után jött a baj, a megoldandó probléma.

Összességében a Kígyók udvara az, mint amit vártam tőle. A romantikus szál kellőképpen kidolgozott, és annyi érzelemmel van felruházva, mint ami még illik a karakterekhez. A 13 évvel későbbi események is illenek Rowan és Orion karakteréhez, jobban mint azt elsőre gondolnánk. Nagyon jól szórakoztam, és az az igazság, hogy szívesen olvasnék még a karakterekről, hiszen annyi érdekes szereplője van A démonkirálynő próbáinak. A kémia és a karakterek közötti szexualitás itt is erősen dominál, de mindezt úgy, hogy a cselekmény erős és következetes marad közben. Az írónő stílusa erőteljes, egyedi és csak úgy visz magával a cselekmény, a karakterek közötti dinamika, a próbatételek, a veszélyek, a közelgő háború előszele, és a megoldásra váró problémák. Könnyen és gyorsan olvasható lezárás, amit a romantasy rajongói nagyon fognak szeretni. Számomra így lett, ezzel a résszel kerek egész a történet, és talán azért is, mert nagyobb hangsúlyt fektet az érzelmekre, mint az epikus lezárásra. Ha olvastad már a Tövisek városát és A parázs urát, akkor a Kígyók udvarát se hagyd ki! Na meg akkor se, ha egy dark fantasybe öltöztetett romantasyt olvasnál démonokkal, érzékiséggel és szenvedéllyel! C. N. Crawford rajongóinak pedig egyenesen kötelező olvasmány!

"Valaki - úgy sejtettem, Mortana - meggyőzte őt arról, hogy a remény a legveszedelmesebb dolog a világon."

" - Kicsit úgy érzem, hogy a bosszúvágyadat próbálod a „szabadság” köntösébe bújtatni."

" - Mindig is izgatott, milyen állandó jelzőt kapok majd. Az „Orion király, az Elviselhető Mértékben Vérengző” elég jól cseng."

"Orion köpenyt viselve megindult felém. A csuklyája félig eltakarta az arcát. Úgy nézett ki, mint maga a megtestesült halál. Vér csepegett a karmairól, és összeszorult a szívem a mellkasomban. 

Csak azt nem értettem, hogy a fenébe lehetek annyira elcseszett, hogy még így is vonzódom hozzá."

" - A hagyományok szerint - magyarázta Orion - a liluk ünnepségein emberáldozat is történik. Általában egy foglyot szoktak beöltöztetni királynak, és őt szaggatjuk ízekre puszta kézzel, hogy utána együnk a húsából."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Elizabeth Lim: A hajnalszövő (A hajnalszövő 1.)

"Bármely férfinál gyorsabban megsodrom a legfinomabb fonalat vagy cérnát, ha kell, még csukott szemmel is."

*

Maia Tamarin minden vágya, hogy ő lehessen a legjobb szabó a birodalomban, és egyszer magának a császárnak készíthessen ruhákat. De mivel lánynak született, a legtöbb, amiben reménykedhet, egy előnyös házasság. Ám amikor a császár az udvarba hívatja a lány beteg édesapját, hogy vegyen részt a birodalmi szabó megtisztelő és jövedelmező címéért folytatott versenyben, Maia átveszi az apja helyét, és fiúnak öltözve a Nyári Palotába utazik. Ha nyer, minden vágya teljesül. Ha veszít, a biztos halál vár rá. Csakhogy fogalma sincs, mire vállalkozott… Elizabeth Lim legújabb fordulatos, sodró lendületű fantasy duológiája a Hat bíborszín darumadár sorozat világában játszódik, ám a japán helyett ezúttal a kínai kultúrából merít.

" - Néha nehéz megtalálni az utat, de neked mindig sikerül. Amíg nem adod fel."

Elizabeth Lim munkássága a szívem egyik csücske. Imádom, ahogy ír. A történetei fantasztikusak, érdekesek és eddig egytől-egyig mind a kedvencem lett. A hajnalszövő egy régóta várt kötet tőle, hiszen már a fülszöveg is nagyon kecsegtető, és egy újabb olyan duológia kezdést adott nekünk, amit csak szeretni lehet. Izgalmas, különleges és a kelet-ázsiai kultúra egy újabb darabját ragadta meg, hogy beleszője ebbe a kalandos fantasybe.

Elizabeth Lim A hajnalszövő regénye egy különleges utazásra invitál, ahol Maia Tamarin kalandjait kísérhetjük figyelemmel. Igazán üdítő volt olvasni ezt a nem hétköznapi fantasyt, amiben olyan motívumok jelentek meg, mint a mágikus és embert próbáló próbatételek, egy küldetés, aminek a súlya hatalmas, hiszen a világ vesztét is okozhatja a bukás, illetve egy álruhás hősnő, aki nem fedheti fel az igazi énjét. Mindezek mellett az írónő hangja is világosan hallatszik, és megmutatja, hogy milyen egyedi és sajátos világot épített fel. Nemcsak maga a világ, hanem a karakterei is különlegesek, és az a helyzet, hogy nekem egy fokkal jobban tetszett A hajnalszövő, mint a Hat bíborszín darumadár, ami az egyik kedvenc Elizabeth Lim írásom. A történet középpontjában Maia Tamarin áll, egy fiatal lány, aki nem hajlandó elfogadni a világ által rá szabott korlátokat, és bármit megtenne azért, hogy kitörjön belőle, ha kell másnak adja ki magát, csak hogy távol a szülőhelyétől kamatoztathassa a kreativitását és a szabászat iránti elhivatottságát. Maia egy igazán tehetséges szabó, akinek a lába előtt heverhetne az egész világ, ha férfinek született volna, és itt jön a képbe az álruhás hős szerepe.

A hajnalszövő végig a szabó mesterségre épül, és mutatja meg, hogy mennyi mindent el lehet érni a tehetséggel. A kötet végig a szimbólum köré épül, hiszen ott vagyunk végig Maia mellett, szinte a szemünk előtt látjuk ahogy szövi a szebbnél szebb ruhakölteményeket, és ahogy lavírozik a próbatételek alatt, hol kisebb-nagyobb sikerrel, hol kudarccal, hol pedig cselszövéssel a háta mögött. Egy igazán szimpatikus hősnő, aki brutál erős, és megmutatja egy férfiak uralta világban, hogy bizony ő is legalább olyan jó, mint a többi versengő férfi szabó.

Maia munkája által fedezzük fel az írónő által megálmodott világot, a kitartása és kreativitása által tárul a lelki szemeink elé a történet magja. Nagyon tetszett a kötetben, hogy fokozatosan épült fel, és nem siettette a karaktereket. Mind Maia, s mind Edan a saját tempójában nyílt meg, és egy bizonyos pontig nem is lehettünk benne biztosak, hogy A hajnalszövő egésze Maia próbáira fog fókuszálni, vagy lesz benne esetleg romantikus szál is.

Szerencsére most sem hagyott cserben az írónő, és megmutatta, hogy az elképesztő világfelépítés mellé bizony romantikát, és érzelmeket is kapunk. De emellett az identitás kérdésére, a hűségre, az ígéretekre és az önmegvalósításra is hangsúlyt fektet. Maia személyében ott van Mulan bátorsága, míg Edan csak a kötet végére kedvelteti meg magát. Egy rossz csillagzatban született szerelem az övék, de én minden percét imádtam. Szerettem azokat a részeket, amiben a palotában voltunk, és szerettem azokat is, amik Maia-t próbatétel elé állították, hiszen ezek segítségével került egyre közelebb a varázslóhoz.

Lim világépítése, mint azt már megszokhattuk bőven merít a kelet-ázsiai mitológiákból, anélkül hogy ismételné önmagát. Eddig bármelyik könyvét olvastam biztos lehettem benne, hogy egy olyan mitológia lesz az alapja, amiről még nem is hallottam, és ez szerencsére A hajnalszövőnél sincs másképp. A mágia és a varázslat itt is megjelenik, viszont egy olyan álomszerű atmoszférát teremt az írónő, ahol könnyen elmosódik a valóság és a mese, emiatt különleges és mágikus a hangulata.

A mágia a történet szerves része, együtt lélegzik a sorokkal, és minden egyes fejezetre hatást gyakorol. A világ természetes része, már csak az a kérdés, hogy Maia kihasználja e, vagy a saját tudására hagyatkozik. Míg a kötet eleje nem bővelkedik mágikus, illetve mitikus részekben, addig a történet közepe és vége tele van mágikus szállal, és ezek lettek a kedvenc részeim is. Főleg a vége, ami nem enged, és alig várom, hogy a második rész, Az alkonyhántó megjelenjen augusztusban!

A kötetet két részre oszthatjuk. Első sorban van a szabó verseny, ami elindítja Maia-t az úton, majd van a második része, a bizonyítás, a rátermettség kérdése egy lehetetlennek tűnő feladat sikeres elvégzése. Ez a feladat hozza magával a varázslatot és a kelet-ázsiai motívumokat is. Mind a két részegység jól felépített, lendületes, érdekes és képes feszültséget teremteni anélkül, hogy túlságosan sokat árulna el. A kötet második egysége egy sokkal klasszikusabb fantasy vonalat követ, ami hozza magával az érzelmek kiteljesedését is. A hajnalszövő egy fantasztikus utazás kezdete, amiben Maia személyisége kifejlődik, megállja a helyét a világban, és amiben a döntéseinek hatalmas következménye van, de hogy pontosan mik is ezek a következmények, azt majd csak a duológia második részében ismerhetjük meg. Összességében Elizabeth Lim kötete egy olyan történet, amely már ismert elemekből építkezik, viszont mégis megmarad eredetinek. Kicsit lassabban építkezik, mint az általam preferált fantasyk, de ez nem vesz el az értékéből, hiszen én így is nagyon szerettem, és örülök, hogy Elizabeth Lim ennyire varázslatos és különleges történeteket ír. A kötet erősségei közé tartozik a  páratlan világfelépítés, a kelet-ázsiai mitológia elhelyezése, a karakterek sokszínűsége és Maia erős jelleme. Ha szereted az írónő munkásságát, vagy készen állsz arra, hogy megismerd, ne hagyd ki A hajnalszövőt, ami Elizabeth Lim hatodik magyarul megjelent kötete!

"Sendo arra edzette a szememet, hogy meglássa a színek változásait, és hogy a legfakóbb barnától a legragyogóbb rózsaszínig mindet értékelni tudjam. Miatta tudom, hogy a fény bármit képes ezernyi lehetőséggé változtatni."

" - Azt mondtad, döntsem el, mit akarok. Eldöntöttem - mondta gyengéden. - Illúzió azt hinni, hogy megválaszthatjuk, kit szeretünk."

"Hát elkezdődött, gondoltam. Helyre fogom állítani a családom becsületét. És bebizonyítom, hogy egy lány is képes rá, hogy A'landi legjobb szabójává váljon."

"A napot és a holdat összekötő, csillogó híd egyetlen fényvillanással összeomlott felettem, és fehér fátyol borult az éjszakára, ragyogással töltve meg az eget. Nem tartott sokáig. Visszatért a sötétség, és a csillagok vére hullani kezdett. Sziporkázó ezüstpor volt, amely úgy szállt lefelé, mint megannyi esőcsepp."

"Ketonnak igaza volt. Az emberek csak azt látják, amit látni akarnak."

" - Minden utazás megváltoztatja az embert."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Grant Morrison: All-Star Superman

"Daily Planet: Superman HALOTT"

*

A két legendás képregényalkotó, Grant Morrison és Frank Quitely, valamint Jamie Grant, nem mindennapi tehetségüket közösen kamatoztatva, létrehoztak egy új és zseniális Acélembert a valaha volt egyik legfantasztikusabb Superman-történethez. 

Megrendítő, szívbemarkoló, tele sok-sok kikacsintással régebbi korok képregényeire: az All-Star Superman modern mestermű, amely méltó a középpontjában álló időtlen ikonhoz. 

A széles körben elismert sorozat ezúttal különleges kiadásban jelenik meg, amely az eredeti tizenkét szám mellett különböző exkluzív anyagokat tartalmaz.

"Nem hal. Nem halhat. Én Superman. Nem halhat."

Grant Morrison Supermane visszahozza az ezüstköri Supermant, és annak képi világát. Visszanyúl a sci-fi gyökereihez, és megmutatja, hogy az Acélember ebben a 12 részes exkluzív anyagokkal tűzdelt kiadásban képes minden DC és nem DC rajongót a kötethez bilincselni. Superman az egyik legkedveltebb szuperhős, aki most megmutatja milyen is az, ha mindent kockára tesz, és a hősködése lesz a veszte.

Miután Superman megmentette az emberiséget, a saját élete is veszélybe került, és Grant Morrison erre fókuszálva mutatja be a hős utolsó hőstetteit. Superman ereje a túlzott napsugárzásnak köszönhetően belülről öli meg, de még így is folytatja hőstetteit, hol sci-fis vonalon, hol pedig Lex Luthor ellen. A panelek, és képkockák hitelesen mutatják be azt a képi világot, ami oly jellemző az Acélemberre. Visszatekintést nyújt a múltba, a Lois Lane-nel kapcsolatos érzésekbe, a mindennapos Clark Kent vs Superman dilemmába, és eközben lavírozik az emberek megmentése között. Superman ereje túlmutat az emberiségen, mégis minden erejét bevetve veti bele magát az újabbnál újabb kihívásokba. Ezek nemcsak az erejét teszik próbára, hanem a kreativitását is. Sok szuperhős van a DC boltozatán, de Supermanből csak egy, és ezt is hivatott megmutatni nekünk Grant Morrsion és a kötet. Superman képessége ide vagy oda, mindig helyesen cselekszik, még ha belülről semmisülnek meg a sejtjei akkor is. Ha ehhez az élete a tét, akkor is megteszi és mindenkit megment, akit csak tud, saját magát nem kímélve. Valahol ebben is rejlik a Superman kultusz, a hős iránti rajongás és szeretet. Morrison remek munkát végzett, és egy olyan kiadványt hagyott hátra a rajongóknak, ami hű a kultuszhoz.

A kiadvány formátuma tökéletes ehhez a történethez. A túlméretezett oldalak miatt habár nehezebb fogni, és ténylegesen magunkkal vinni ezt a kötetet, mégis úgy érzem, hogy bőséges lehetőséget adnak az olvasónak arra, hogy élvezze Quitely művészetét, a részleteket és a tervező érzékét. A gyűjtőknek igazi kincs, de nemcsak nekik hanem mindenkinek, aki késznek érzi magát arra, hogy elmerüljön Superman világában Daily Planetestül és Lex Luthorostúl.

Már most érzem, hogy az All-Star Superman egyike lesz azoknak a képregényeknek, amiket érdemes lesz időről-időre újraolvasni, és újra elmerülni bennük. Teljes egészében a hősre fókuszál, a hőstettekre és a megmásíthatatlan végre, ami egyre közeleg, ahogy haladunk előre ebben a 12 részes kiadványban. Tele van visszautalásokkal az 50-es, illetve a 60-as évek klasszikus Superman történeteihez, amiket én személy szerint nagyon szerettem, továbbá a képi világa kellőképp hozza a hőshöz elvárt színeket, hatásokat és látványt.

Ízig-vérig Grant Morrison ez a kiadvány, tele a jól ismert eszközökkel, és ehhez kifejezetten jól illik Frank Quitely és Jamie Grant munkássága. Az egyik legminőségibb kiadás, amit valaha szerencsém volt a kezembe fogni, nemcsak a külcsín gyönyörködteti a szemet, hanem bizony a belbecs is. Minden képkocka szerves része a történetnek, és minden egyes gondolat maximálisan hozzájárul az élményhez.

Azok, akik nem ismerik Supermant és a világát talán úgy érezhetik, hogy Morrison gondolatai meghaladják a hőst, de nem így van, hiszen minél többször vesszük a kezünkbe annál több részletre figyelünk fel. Habár nem én vagyok a legrutinosabb képregény fogyasztó, mégis azt hiszem, hogy kijelenthetem, hogy Grant Morrison Supermane felülmúlja a többit. Morrison és Quitely stílusa minden várakozásomat felülmúlta, és egy igazán egyedi, fantasztikus és epikus fináléval zárták a Superman kultuszt, ha hiszünk abban, hogy ez a kiadvány Superman utolsó nagy tetteinek a gyűjteménye. Ez a kötet épp annyira nagyszabású, mint Superman élete és azok a hőstettek, amiket véghez vitt élete során. Minden megmentett élet és rács mögé dugott bűnöző szelleme ott van a kiadvány soraiban, és a képkockákban továbbélve dicsőíti a hőst.  Összességében egy epikus, nagyszabású kalandban lehetett részem, és nem cserélném el az élményt, amit adott a kötet, hiszen tele van kalandokkal, veszéllyel, meglepő fordulatokkal, versenyfutással az idővel, és egy olyan Supermannel, aki hű maradt a hőshöz, akinek senki és semmi sem árthat, aki pont annyira hatalmas és legyőzhetetlen, mint ez a kötet. Ha szereted Supermant és a DC világát, semmiképp se hagyd ki Grant Morrison: All-Star Superman különleges kiadását!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Jukimura Makoto: Vinland Saga 1. (Vinland Saga 1.)

"A horizonton túl…ha ott…lenne egy olyan békés ország…ahol nincsenek se harcok, se rabszolgakereskedelem…valahol…máshol…"

*

Askeladd, a csalárd és becstelen hadvezér megölte Thorfinn apját, amikor az ifjú még gyerek volt, és Thorfinn azóta szomjazik a bosszúra. Ám hiába cseperedett félelmetes harcossá, az ellenségét képtelen legyőzni. Veszedelmes küldetéseket és csatákat vállalt, hogy elnyerje a jogot a párbajra apja gyilkosa ellen, de eközben Thorfinn megkeseredett magányos farkassá vált, aki képtelen maga mögött hagyni a múltat. Az élet azonban arra kényszeríti, hogy egészen más szemmel nézzen a világra.

"Saját magadtól kell rájönnöd…hogy mit is jelent harcosnak lenni…"

Nem nagyon olvastam még mangákat, a Nana néhány részét leszámítva, de szeretnék ezen változtatni, és ehhez nem is lehetett volna jobb kezdés, mint a japán Yukimura Makoto történelmi, epikus sorozata, amely az izlandi Thorfinn bosszúvágyát meséli el. A történet a 11. századi viking korba repít vissza minket, és az első kötetet olvasva már nagyon várom, hogy milyen kalandokban, illetve hódításokban lesz még részünk a továbbiakban. Ez a kötet engem nagyon meggyőzött, és élveztem fellapozni a sorokat.

Nem olyan rég jelent meg a sorozat első része magyarul, de biztos vagyok benne, hogy a fanoknak nem kell bemutatni. Kifejezetten örülök, hogy a Gabo kiadó nyit erre a világra is, és olyan minőségi műveket hoznak el, mint Jukimura Makoto Vinland Sagája. Ha rajongsz a vikingekért, a vikingek kultúrájáért, vagy éppen a Vikings sorozatért, én semmiképp sem hagynám ki Thorfinn bosszúját és kalandjait sem. Ha a műfaját nézem, akkor határozottan történelmi fikció, már csak a történelmi vonatkoztatás miatt is. Úgy érzem, hogy Jukimura Makoto igazán remek munkát végzett, és minden képkocka a megfelelő sorrendben tárta elénk az események láncolatát. A paneljei hűen mutatják be a vikingek életmódját, a csatákat és Thorfinn bosszújának kezdetét. Szépen ábrázolt, hol véres, hol pedig brutális jelenetek kelnek életre a képkockákon, és mutatják be a vikingek kegyetlen világát. Annak különösen örülök, hogy nemcsak a brutalitásra helyezi a hangsúlyt, hanem az életmódjukra is, vagy éppen a könyörületükre. Thorfinn mellett megmutatja Thors-t is, emiatt kezd kialakulni egy nagyobb kép előttünk, és minden egyes képkockával egyre inkább elmerülünk a jelenetek sokszínűségében, és tűkön ülve várjuk, hogy még több információ kerüljön a birtokunkba.

Thorfinn bosszútól terhes képkockái után igazi felüdülés volt Thors-éit látni, hiszen egy teljesen új közeg került a szemünk elé, és már most látom, hogy nagyon meg fogom szeretni Thors karakterét, hiszen a végletekig jóhiszemű, továbbá akkor is segíteni akar, amikor már látja, hogy nincs értelme, de ő akkor is mindent megtesz, még egy idegen kedvéért is. Üde színfoltja ennek a világnak, és Thors a Vinland Saga horgonya, ami nem engedi, hogy elsüllyedjünk a vérben és mocsokban, végig ott van mellettünk, és fogja a kezünket.

A legfőbb érzelmek, amik megjelennek ebben az első részben azok egészen egyszerűek, érzelmeiben annyira nem árnyalt a kötet, viszont a bosszú és az erőszak erősen jelen vannak. Végig ezek vezérlik a képkockákat, és minden egyes oldalon szinte felbukkannak. Emiatt is oly hiteles a Vinland Saga, hiszen nem akarja a korrajzot szépíteni, és annak mutatja be a vikingeket, mint amik voltak. Portyázók, akiket az erőszak éltetett.

"A hadizsákmányt megfeleztük! Tiéd a győzelem, miénk pedig a kincs! Nem panaszkodhatsz!"

Imádtam ahogy a sötét, komor és véres viking világot bemutatta, emiatt tökéletes a Vikings rajongói számára is. Számomra igazán meglepő volt, hogy a panelek által is mennyi mindent meg tudott mutatni, sőt még úgy is teljesen érthetőek a legapróbb részletek is, hogy nem feltétlenül van mindenhol a képek mellett írásos magyarázat, szöveg vagy párbeszéd.

Thorfinn élete nem könnyű, és szerintem a Vinland Sagába nem is lesz az, hiszen ezt már most is elég szépen felvezette Makoto, ugyanakkor nehéz azt látni, ahogy érzelmileg és fizikailag is gyötri a kötet, hogy semmibe veszik, feláldozhatónak tekintik, és még a bosszúját sem sikerül neki első próbálkozásra megvalósítania. Mellette a többi karakter is szépen van ábrázolva, átjönnek az ellenérzések és a szimpatizálások is. Főleg azokat a karaktereket könnyű megjegyezni, akik valami miatt kiemelkednek, vagy olyan jegyekkel rendelkeznek, ami miatt megragadnak.

Összességében úgy érzem, hogy a karakterek és a történet is nagyon jól van megírva, illetve felépítve. Minden esemény könnyen követhető, megvannak a kezdeti miértek, már csak azt várom, hogy ezek a miértek megerősödjenek, és megmutassák az igazi erejüket! A Vinland Saga erősek karakterközpontú, ami miatt én nagyon megszerettem. Nem biztos, hogy női olvasóknak ajánlanám elsődlegesen, de meg lehet találni benne a szerethetőséget akkor is, ha egy véresebb, brutálisabb mangára vágyik az ember. A grafikai munka zseniális, nagyon jól megragadja a figyelmet, és könnyű belemerülni a vikingek világába. A karakterábrázolás mellett a történet is kellő hangsúlyt kap, kellőképp kiegészíti egymást, és mutatja meg, hogy bizony nemcsak a részletek képesek megragadni, hanem azok az érzelmek is, amiket kivált belőlünk olvasás közben a Vinland Saga. Maga a cselekmény tele van váratlan jelenetekkel, csavarokkal, fordulatokkal, árulással és bizony Thorfinn bosszúvágyával is. Zseniális manga sorozat, ami magával ragad, kidolgozott, és árnyaltan ábrázolja a hőst, illetve az antihősöket. Ha szereted a történelmi, ám mélységgel bíró történeteket, a viking kort, a portyázást és a harcokat, akkor Jukimura Makoto Vinland Saga sorozatát nem érdemes kihagynod!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Paisley Hope: Kézben a gyeplő (Silver Pines Ranch 1.)

"  - Kedvesem! Leejtetted a hajcsavarós cuccodat! Drágám!"

*

Vegyél ​egy mély levegőt, és ereszd el a gyeplőt. 

CeCe végre kiszabadult a mérgező párkapcsolatból, ami egész eddigi felnőttkorát beárnyékolta. Visszatér Kentuckyba, a családi ranchra, ahol lovakat tartanak. Fogalma sincs, mit tartogat számára a jövő. Bátyja legjobb barátjánál, Nashnél kap munkát, aki igazi sztárnak számít a környéken, mert nemrég még a Dallas Stars csapatában jégkorongozott. Nash nem tudja levenni a szemét CeCeről – CeCet azonban enyhén szólva idegesíti Nash. 

Lehetséges, hogy a kezdeti ellenszenv dacára röpködni fognak a szikrák kettejük között? 

Egy igazi fülledt cowboy románc: a nő hazatér, és a bátyja legjobb barátjával csakhamar egymásba gabalyodnak a Silver Pines Ranch-sorozat első kötetében. 

Paisley Hope Kanadában nőtt fel, és gyerekkorától arról álmodozott, hogy a világba, amit megteremt az olvasói el fognak merülni, és azt kívánják majd: bárcsak ez lenne a valóság. Amikor nem ír, kertészkedik, jógázik, süteményt süt, és a családjával tölti az idejét. Egyszer-egyszer nem mond nemet egy pohár jó fehér borra.

" - Tényleg elegem van abból, hogy úgy teszek, mintha nem akarnálak téged minden rohadt nap minden pillanatában, CeCe."

Első cowboy románcom, viszont tuti, hogy nem az utolsó, mert IMÁDTAM!!! Miért nem mondta senki, hogy nekem sokkal hamarabb el kellett volna merülnöm a cowboyok vidéki életében? Arról nem is beszélve, hogy Nash hokisból lett cowboy!! Az írónő nagyon tudja, hogy mit csinált a Kézben a gyeplő alatt, mert a lehető legjobb trope-kat vadászta össze hozzá.

A Kézben a gyeplő egy igazán szerethető, szexi, lendületes kisvárosi cowboy románc, amiben nemcsak a cowboyok élete, a család és a szenvedély kap hangsúlyt, hanem a hoki is. Végig ez a két életstílus versenyzik egymással, és mutatják meg, hogy egymás mellett is tökéletesen megférnek. Vannak azok a könyvek, amik már az első mondattal, vagy éppen az első fejezettel levesznek a lábadról, megmutatják, hogy humorosak és szórakoztatóak lesznek, na Paisley Hope regénye pont ilyen. Már az elején nagyon megfogott magának a kötet, CeCe karaktere, na meg Nash, aki egy két lábon járó kísértés. Borítékolható volt, hogy a fülledt levegő nagyon gyorsan tettekké fog alakulni, és az a helyzet, hogy éltem ezért az age gap, brother's best friend típusú romantikus történetért. A kisvárosi hangulat, a család és az összetartozás számomra mindent vitt, és sikeresen meggyőzött, hogy érdemes cowboy románcokat olvasni, és ezennel végre én is beléptem a cowboy romance erámba. Köszi érte Nash!! A szenvedély mellett humorban sem volt szűkös a kötet, de emellett a gyógyulás és a múlt traumái is fontos szerepet kaptak. Nemcsak CeCe lépett egy új útra, hanem Nash is, akinek nem volt éppen vidám a gyerekkora, és ez a trauma a kötet jelenére is kihatással van. Emiatt kapott egy komolyabb hangvételt, de ezt tökéletesen egyensúlyozta az írónő a szexi és pikáns jelenetekkel. Nagyon megszerettem ezt a kötetet, és alig várom, hogy a sorozat többi részét is olvashassam, mert eszméletlenül jó volt a Kézben a gyeplő és még több Silver Pines Ranch kell az életembe!!

Már a magyar megjelenés előtt szemeztem ezzel a kötettel, viszont örülök, hogy magyarul is megjelent, mert egy szórakoztató történet tele kedvelhető karakterekkel, szállóigévé vált mondatokkal (save a horse ride a cowboy), vonzó férfi karakterekkel, és a tökéletes kisvárosi country hangulattal. Kell ennél több? Egy ex-hokis például, aki részmunkaidőben cowboy?

Nash-t az elejétől a végéig imádtam, főleg a fejezeteit olvasni, és cseppet sem bántam volna, ha nemcsak CeCe kapja meg a lehetőséget arra, hogy megmentsem egy lovat, ha értitek, hogy mire is gondolok. Egy igazi megtört lélek, megrögzött szingli, akinek nincs szüksége párkapcsolatra, és aki szerint nem érdemli meg a boldogságot, pedig nála jobban senki nem érdemlé meg. Itt jön a képbe CeCe, és minden a feje tetejére áll.

CeCe-t is megkedveltem már az elején, és örülök, hogy nem egyből csöppentünk bele az érzelmek kavalkádjába, hanem jóval csak utána. Jót tett a kötetnek a bonyodalom, a cseppnyi dráma és az, hogy CeCe újra otthon legyen a családjával, és az élő kísértésként mindenhol felbukkanó Nash-sel, aki a hoki és a cowboy címkék mellett bartender is, na meg hoki edző is.

Maga a hangulat hozza az elvártakat. A kisvárosi milliő már az első fejezetek alatt leterített, és őszintén nem akartam, hogy vége legyen. Nagyon megkedveltem CeCe családját, a barátnőit, az egész várost, és azt a példaértékű összefogást, amit a gyerekek és a hoki miatt csináltak. Megtelt a szívem szeretettel és boldogsággal olvasás közben, és nem lehetek ezért elég hálás neki. Egy ízig-vérig kisvárosi romantikussal mindig le lehet venni a lábamról.

A kötet szexuális töltete, azaz a pikáns és 🌶️🌶️🌶️ jelenetek a lehető legjobban egészítik ki a cselekményt, se nem túl sok, se nem túl kevés a mennyisége, és sikerült az írónőnek megtalálni az arany középutat, már ami az érzelmeket és a testiséget illeti. Tetszett a kötetben az, hogy végig szabad volt, lebegett előtte egy cél, amire törekedett, hogy elérje, de ehhez nem siettette a karaktereket, és hagyta, hogy a maguk tempójában ébredjenek rá arra, ami már az elejétől ott volt közöttük.

Maga a cselekmény laza, pörgős és elég sokszor éreztem azt olvasás közben, hogy én is ott vagyok CeCe és Nash közelében, és ergo az első sorból nézhettem végig, ahogy egymásra találnak. Jó, azért a perzselő jeleneteknél elbújtam, és csak mint külső szemlélő vettem részt. :D A Kézben a gyeplő sikere az erőteljes kémiában, a karakterek szerethetőségében, és a kisvárosi hangulatban keresendő. Engem megvett magának kilóra, na meg egy jó kis age gapnek sem tudok ellenállni, ha meg ebbe valahol childhood friends to lovers is társul, akkor teljesen el vagyok varázsolva, le vagyok véve a lábamról. Egy igazán cuki romantikus kötet, viszont készülj fel arra, hogy a 🌶️ erősen dominál, és sokkal pikánsabb, mint amit a borító sejtet. Nekem nagy szerelem lett ez a kötet, és remélem, hogy másoknak is legalább annyira fog tetszeni, mint amennyire én szerettem olvasni a Kézben a gyeplőt. Ha szereted a szenvedélyes, kisvárosi románcokat egy kis exhokis-cowboy románccal megspékelve, és az erős kémiának sem mondasz nekem, akkor imádni fogod Paisley Hope Kézben a gyeplő c. romantikus cowboy románcát!! Ha pedig megmentenél egy lovat ajánlani tudom Nasht a cowboy szerepre!

"A mocskos szájú Nash megizzaszt, és ennek semmi köze az augusztusi meleghez."

"Ráébredek, hogy nem csipán akarom Nash Cartert, hanem most azonnal eladnám érte a lelkemet."

"Ilyen az én szerencsém, hogy a férfi, akiről fantáziálok, olyan férfi, akit nem lenne szabad akarnom, és akit nem kaphatok meg."

" - Elég dögös vagy ahhoz, hogy sokáig bent maradnék veled dolgozni, és nem mondanám el a feleségemnek - jegyzi meg Olivia mosolyogva."

"Szeretem ezt a nőt.

Úgy szeretem őt, mint a hegy fölé emelkedő nap sugarait az arcomon vagy a friss jeget a korcsolyám alatt, vagy mint amikor a fejem fölé tartom a kupát. Úgy szeretem a kis szentjánosbogaramat, mintha nem lenne más választások, és az igazság az, hogy talán soha nem is volt."

"A fenébe, Cowboy Nash rohadt dögös!"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Laura Steven: Our Infinite Fates - Végtelen sorsunk

"A csuklójukat összekötő vörös szalag élő sebként fénylett."

*

A csuklójukat összekötő vörös szalag élő sebként fénylett. 

Evelyn számtalan életet élt már. Mindegyikben megölték a tizennyolcadik születésnapja előtt. 

De a mostani életében a kishúgának szüksége van rá az életben maradáshoz. Ahhoz, hogy a húgát megmenthesse, és túlélje a születésnapját, Evelynnek a következőket kell tennie: 

1. Meg kell találnia ősellenségét, aki minden életében vadászik rá. 

2. Meg kell tudnia, miért vadásznak rá, hogy egyszer és mindenkorra megtörje az átkot. 

És ami a legfontosabb: meg kell próbálnia nem beleszeretni az ellenségbe… megint.

" - Szerintem már nagyon régen megértettem, hogy a nagy örömök ugyanannyit érnek, mint az apró örömök."

Összetörte a lelkem ez a kötet, de nagyon szerettem. Fájt olvasni, viszont azt hiszem, hogy megérte, mivel sokat adott, meggyötört és érzelmek hadát váltotta ki belőlem. Egy igazán különleges és ismétlődő szerelemnek lehetünk szemtanúi, ami úgy igazán sosem teljesülhet be, és ami darabokra szed.

Laura Steven ezzel a különlegessel könyvvel megmutatta milyen is egy évezredet átölelő szerelem, milyen az, ha minden egyes életben addig tart a létezés, amíg meg nem találod ezt a szerelmet, de minden véget ér a 18. szülinapod előtt. Sok jót hallottam a kötetről, viszont arra nem voltam felkészülve, hogy majd ennyire megérint, és mélyre hatol. Maga a történet alapja a végletekig eredeti, elgondolkodtató és ráébreszt arra, hogy ne vegyük készpénznek a szeretteink szeretetét, mert bármikor vége szakadhat, és bármikor eljöhet a vég. Minden egyes visszaemlékezéssel azt éreztem, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre ás az írónő, és addig nem nyugszik, amíg legalább egy könnycseppet ki nem csikar belőlünk. Érzelmileg nagyon megterhelő volt, és aki legalább már egyszer volt szerelmes azt biztosan meg fogja hatni a Végtelen sorsunk. A jelen és a múlt párhuzama folyamatosan építi a cselekményt, és rakja le a most mellé azokat a múltbéli eseményeket, amik hozzájárulnak ahhoz, hogy összetörjünk. Evelyn és Arden szerelme fájdalmas, tele van elengedéssel, meneküléssel, halállal, szerelemmel, ami hol fájdalmas, hol sorszerű, hol pedig végzetes, és egy sötét titokkal, amire csak a kötet végén kaphatunk választ.

A történet nyelvezete könnyed, nagyon olvasmányos és egyes részeknél a lírai vonal is kivehető. A fordítás is szerintem nagyon jól sikerült, a kis versek sokat hozzátesznek az élményhez, és szerettem, hogy eleinte nem tudtuk, hogy kicsoda is Arden, és nem lehettünk benne biztosak, hogy mikor fog felbukkani, és kezdi el az ördögi ismétlést, ami Evelyn pusztulásához vezet.

Romantikus történet egy kis misztikummal és fantasy elemmel megspékelve. A romantikus elemek dominálnak, de a kötet végén azért a fantasy vonal is beköszön, és megmutatja, hogy végig ott volt, tevékenykedett a háttérben, és alig várta, hogy eljussunk a végéhez, ahol ledobta a bombát, és teljesen új megközelítésembe került általa minden.

A múlt-jelen váltakozása miatt kicsit darabos a történet, megtöri az élményt, ugyanakkor hozzá is ad, hiszen minden egyes múltba való betekintés megmutatja, hogy mindegy ki Evelyn és ki Arden, egymásra találnak, az ördögi kerék nem nyugszik, és minden egyes ciklus újrakezdődik. Ezzel még inkább összetör minket az írónő, ugyanakkor reménnyel is eltölt, hiszen a jelennek nem feltétlenül kell a múlt hibáiba esnie.

A karakterek, Evelyn és Arden ennél nem is lehetne különbözőbb. Míg az írónő Evelynt egy erős, és kézzelfogható karakterként ábrázolja, aki nemcsak bátor, és mindent megtenne a húgáért, érzelmileg is kiemelkedő. Nemcsak ő hal meg minden egyes találkozásnál, hanem a lelkünk egy darabja is. Az ő nézőpontja mentén haladunk a történetben, emiatt sokkal közelebb érezzük magunkhoz, mint Ardent.

Arden végig titokzatos, egyik idősíkon sem tudatjuk biztosan, hogy mikor fog felbukkanni, viszont azt tudjuk, hogy ha felbukkan, akkor ott vége, és kezdődhet minden elölről, egészen addig, amíg Evelyn közel nem kerül a 18-hoz. Az írónő nemcsak titokzatos karakterként ábrázolja, hanem valamilyen szinten őt állítja be a gonosznak is, holott az igazság sokkal fájdalmasabb, és mindent a feje tetejére állít.

Az írónő a múltbéli eseményeket hol brutális eszközökkel (elmegyógyintézet, háború) ábrázolja, hol pedig sorszerű találkozások hadát mutatja be. A jelen dinamikáját megtörik, ugyanakkor kell a Végtelen sorsunknak az, hogy ne csak a jelent lássuk, hanem a múltat is, az ismétlődő véget, és a szépen elporladó szerelmet. A Végtelen sorsunk egy igencsak fájdalmas regény a szerelemről és a feláldozásról. Ugyanakkor a múlt ismétlődő motívuma kecsegtetéssel is szolgál, hiszen kell lennie mögötte motivációnak, kell hogy legyen szándéka vele, kell hogy megmutassa nem biztos, hogy a jelenben is véget kell érnie. Nagyon reménykedtem egy boldog befejezésben, de az írónő jól megdolgoztatott, hiszen még a vége előtt bedobta a bombát. Szó szerint versenyt futottunk az idővel, és sosem tudhattam, hogy mikor jön el a vég Arden személyében, és mikor öli meg Evelynt, ezzel újrakezdve a ciklust, ami ismétli önmagát időről időre. Ha szeretnél egy különleges szerelemről olvasni, akkor ne hagyd ki Laura Steven Our Infinite Fates - Végtelen sorsunk c. kötetét!

"Bár mindig megtaláltam a módját, hogy együtt éljek a szeretteim elvesztése miatt érzett gyásszal: úgy hordoztam őket magamban, mint örökké égő mécseseket, amíg az idő lassú dagálya el nem mosta az emlékeiket."

" - A lelkem mélyén úgy érzem, hogy a sorsot kísértem, amikor kimondom: ha megmutatom az univerzumnak, mennyire szeretem a családomat, csak azért is elveszi tőlem. Talán a szeretet tényleg erről szól. A sors végtelen kísértése az egész."

"A szerelmünk olyan, mint a folyó, amely évről évre, évszázadról évszázadra végighömpölyög a földön, és minden forduló, minden kanyarulat után egyre mélyebb, szélesebb lesz. A tudat, hogy a víz mindig egy bizonyos irányba folyik, megnyugvást jelent."

"A szerelmespár egyik fele azután sóvárog, hogy a másik előtt haljon meg, mert a párja nélkül elviselhetetlen lenne számára az élet."

" -Az irántad érzett szerelmem olyan végtelen, mint az óceán, Evelyn."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)