Kat Singleton: Black Ties White Lies - Fekete nyakkendők (Fekete nyakkendők 1.)

" - Margo, Margo, Margo!"

*

Az élet sosem fekete vagy fehér 

Az egyik percben egy küszködő grafikus vagy Los Angelesben, aki épp megbékélt azzal, hogy örökre szingli marad, aztán a következő pillanatban New Yorkba repülsz egy magángépen, hogy eljegyezzen az expasid bátyja. Legalábbis… mindenki ezt hiszi. 

A nőcsábász Beckham Sinclair a vállalata érdekében kénytelen tisztára mosni a róla kialakult, nem túl hízelgő képet, ezért a város legkívánatosabb, milliárdos agglegénye azt akarja, hogy én legyek az álmenyasszonya és a személyi asszisztense. Így most minden percemet azzal a férfival töltöm, akiről azt hittem, soha többé nem látom. Összetört szívem épphogy felépült, de minden Beckkel együtt töltött nap arra késztet, hogy megkérdőjelezzem a szándékait – és a sajátjaimat is. 

Ahogy a valóság és a tettetés közötti határvonal lassan elmosódik, csak egy dolog biztos: titkokat rejt ez a fekete nyakkendőkkel és kegyes hazugságokkal teli város.

"Úgy tűnik, vele így megy. Durva, aztán gyengéd, büntet, utána gyönyört ad."

Hűha! Nem titok meg szerintem senki sem fog meglepődni, hogy a borító, illetve az élfestés keltette fel első körben az érdeklődésemet a kötet iránt, de egyáltalán nem bánom, mert nagyon jó volt! Egy igazán pikáns, megannyi spicy jelenettel teli romantikus történetet kaptam egy gazdag üzletemberről és az ő asszisztenséről. Szerintem abban megegyezhetünk, hogy Beck Sinclair mellett a női populáció java szeretne asszisztens lenni, ha nem is a tényleges munka miatt, de a "bónuszok" miatt annál inkább. :D

Ha a volt barátod bátyja megkér, hogy legyél az ál menyasszonya, akkor mondj igent, és életed legnagyobb kalandjában lehet részed. Akár ez is lehetne a kötet üzenete, hiszen ott kezdődik el igazán a cselekmény, amikor Margo belemegy Beck ajánlatába. Innentől indul el az érzelmi hullámvasút, a vágyakozás és az a feszült légkört, amit csak egy dolog tud oldani. Mire eljutunk odáig, legszívesebben már én taszítottam volna Margo-t Beck karjaiba, annyira tele van a levegő szexuális feszültséggel. A váltott szemszög iszonyatosan jól állt ennek a regénynek, már csak azért is, mert így olvashattuk Beck nem éppen korhatár nélküli gondolatait, és iszonyatosan élveztem azt a huzavonát, ami végbemegy a két karakter között. Olyan trope-okkal játszik az írónő, mint billionaire romance, fake marriage, ex's brother, munkahelyi románc, only one bed, grumpy x sunshine és forced proximity. Ezeket külön-külön is imádom, de egyben valami egészen zseniális töltetet adnak. Csak úgy folytak ki a kezeim közül az oldalak, és teljesen el tudtam veszni a cselekményében. Kat Singleton egy igazi üstökös a romantikus regények piacán, és nagyon remélem, hogy lesz még nekünk magyar olvasóknak lehetőségünk olvasni tőle. A Fekete nyakkendők megvett magának kilóra, és legszívesebben már most újrakezdeném az olvasását, és repülnék New Yorkba, hogy megkereshessem az én saját Beck Sinclairemet!

Már most tudom, hogy a hónap egyik kiemelkedő olvasmánya, hiszen perzselően szexi volt a cselekmény, nem nagyolta el a spicy jeleneteket, minden részletre kitért, és jókor dobta be azt a szegény egy ágyat, amin a karaktereknek osztoznia kellett a hóvihar kellős közepén. Beck alfahím énje nagyon dominál, de nem bánom, mert miatta ennyire érzéki és fülledt a Fekete nyakkendők cselekménye, de azért Margo-t sem kell félteni, hiszen annál a bizonyos irodai jelenetnél ő is odatette magát rendesen.

Maga a cselekmény nagyon gyorsan indul, de szerencsére végig képes tartani a tempót, és nem egyszer mutatja meg, hogy mi is rejlik benne. Azok a könyvek, amik álházassággal kezdődnek a kedvenceim, hiszen nem sokáig marad kamu a dolog. A Fekete nyakkendők alatt is fokozatosan tőrnek elő a valódi érzelmek, és valahol keserédes is olvasni Beck szemszögét. Pont amiatt, mert Beck számára semmi sem kamu, és tövig rágtam a körmömet, mire a valódi érzéseknek is hangot ad az írónő.

A spicy részek ebben a könyvben eléggé dominálnak, de azért vannak kevésbé érzéki részei is, viszont Kat Singleton nem árul zsákbamacskát, és megad mindent, amit egy jó billionaire romance-tól elvárnál. Szexi pasi? Pipa! Érzelmek? Pipa! Túlfűtött hangulat? Pipa! A legjobb trope-k, amik előfordulhatnak egy romantikus könyvben? Pipa! Szórakoztató jelenetek? Pipa!

Beck Sinclair a nedves álom megtestesítője, egy olyan pasié, akiről titkon mindenki álmodik, mégsem mer élni a piszkos vágyainak. Van benne egyfajta megszállottság Margo irányába, birtokolni akarás, és őszintén ki ne dobná le a bugyit egy ilyen romantikus regény főszereplőjének?  Beck tudja, hogy mit akar, hogy kit akar és kész mindent bevetni, hogy elérje a céljait, és a vágyott nőt az életébe tudhassa. Ha kell kamuházassággal, ha kell egy asszisztensi pozícióval éri el, de az biztos, hogy ő az a pasi, aki addig harcol, amíg a végén nem nyeri el a lány kezét, és nemcsak kamuból, hanem igaziból is.

A váltott szemszögnek köszönhetően nemcsak Beck adta át az érzéseit és vágyait, hanem Margo is. Egy igazán szórakoztató, könnyen olvasható és érzéki történetet kaptam, aminek minden percét imádtam, és biztos vagyok benne, hogy fogok még olvasni az írónőtől. Kat Singleton a Fekete nyakkendőkkel jött, látott és győzött. Ha az nem győz meg, hogy spicy, akkor győzzön meg az, hogy ex's brother. Tiltott terep, mégis oly édes a beteljesülése.

Isten megteremtette a férfit, és Beck Sinclairt küldte bocsánatképpen. Kat Singleton valószínűleg az egyik legtökéletesebb férfi karaktert teremtette meg, akiről valaha olvastam. Egy milliárdos, aki szeret örömet okozni a álbarátnőjének, milliókat költ rá, és joggal a megszállottja. A megszállottsága az, ami engem először levett a lábamról. Emiatt valahol a szívemnek az a része is boldog, ami inkább a dark romance-okat részesíti előnyben. Még akkor is, ha Beck valamit rosszul csinált, biztos, hogy annak volt egy racionális oka, és mindennek, amit ő tesz jelentése van. Mocskosan beszél, nem titkolja el a vágyait, és bármit megtenne, hogy örömet okozzon Margo-nak. Szóval, igen ő a tökéletes romantikus férfi! Mindemellett nagyszerű gesztusokat tesz, megfűszerezi a cselekményt, és megmutatja Margo-nak, hogy ki a megfelelő férfi a számára. Mocskos, vágyakkal teli, nagyon spicy és tele van érzelmek tömkelegével. Összességében nekem nagyon tetszett, és remélem te is adni fogsz neki egy esélyt, mert ha szereted a steamy romantikus regényeket, amiben a férfi karakter birtokló, akkor el kell olvasnod Kat Singleton: Black Ties White Lies - Fekete nyakkendők c. kötetét!

"Nem volt elég a kis kóstoló. Az éhségem csak nő iránta, és cseppet sem csillapodott a kis öltözői légyottól."

"Amikor valakinek hatalmában áll bántani téged, az olyan befolyás a másik felett, ami megmagyarázhatatlan dolgokra késztet."

"Egymillió gyűrűt veszek neked, amíg megtalálod a tökéleteset, ha ez azt jelenti, hogy mindörökké az enyém maradsz, hogy szerethesselek."

"Igen, Margo biztosan magán fog érezni pár furcsa pillantást, de ezek az emberek a lelkük mélyén olyan nyomorékok, hogy akkor is ítélkeznének felette, ha megfelelő öltözékben jönne ide."

" -- Sosem titkoltam, hogy a legtöbb embert ki nem állhatom. Feláll a szőr a hátamon attól a gondolattól, hogy valakit egy egész éven át el kell viselnem. Mármint egy éven át bárkit… rajtad kívül."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Anne L. Green: Ördögi kísértés (bővített újrakiadás)

" - Mondd csak, Reggie, nem unod még ezeket a kisded játszadozásokat? - vágta be a limuzinom ajtaját a legjobb barátom."

*

Reggie ​Reynolds a Las Vegas-i rámenős csirkefogók gondtalan életét éli: szórja a pénzt és gátlástalan módon használja ki a nőket. Minden este hatalmas összegeket kockáztatva teszi meg a tétjeit a Bellagio kaszinó játékasztalainál. Az életet játéknak fogja fel, elszántan hiszi, hogy kivétel nélkül mindent ő irányít. Hozzászokott a fényűzéshez, és ahhoz, hogy neki senki sem mondhat nemet. 

Egy napon azonban szembesül a visszautasítással, amikor Victoria Sawyer szemrebbenés nélkül fordít neki hátat. Abban a pillanatban, ahogy Reggie belenéz Vicky haragos, igéző zöld szemeibe, a játszma elkezdődik. Gyors, szenvedélyes, spontán és kíméletlen módon kívánja leigázni vágyai tárgyát. A csábítás hazai terep számára, és bármire képes, hogy minden megkezdett partiból nyertesen kerüljön ki. Egy olyan játszma veszi kezdetét kettőjük között, aminek a kimenetele azonban még előtte is homályos. Reggie-t sokként éri, hogy az ő életét is egy felsőbb hatalom befolyásolja. Rá kell ébrednie, hogy ő sem mindenható. Azok a dolgok ugyanis, amelyek a felismeréshez vezető úton fontossá válnak számára, mint az egészség, a szabadság, a szerelem és a boldogság, pénzzel nem megvásárolhatók. Kemény leckét kap a barátságról, megbocsátásról, és arról, hogy az élet törékeny, és nagyon gyakran igazságtalan.

"Az ember cinkelt lapokkal játszik, megnyerhet ugyan minden partit, de elveszne a lényeg, az izgalom, a kihívás."

Akik régóta olvassák a blogomat, azok biztosan észrevették már, hogy mennyire szeretem az írónő munkásságát. Eddig mindegyik regényében találtam valami olyan pluszt, ami miatt képtelen vagyok nem szeretni az írásait. Ez természetesen az Ördögi kísértéssel sincs másképp, legyen az első olvasás vagy éppen újraolvasás. A kötet végére pedig garantált, hogy Reggie Reynolds téged is levesz a lábadról, nemcsak az ALG stílus.

Már az erős kezdés is arra utalt, hogy itt bizony nem marad kő kövön szárazon, mert lesz itt minden, ami szem-szájnak ingere. Ez alkalommal sem csalódtam Anne-ben, hiszen az eddigi legdögösebb, legerotikusabb, legsötétebb múlttal rendelkező szereplőket engedte egymásnak, hogy lesz ami lesz alapon perzseljék fel a lapokat, és lássák el azokat romantikával, bujasággal, kísértéssel és tömény erotikával. Megvan benne a megszokott kettősség, a váltott szemszög párosa, s nemcsak, hogy ezáltal tovább tartotta fenn az érdeklődést, de mindig adott egy kis pluszt, ami miatt még többet akartam és nem bírtam megállni, hogy ne faljam az oldalakat. Maga a regény Las Vegasban játszódik, amit nem véletlenül hívnak a bűn városának. Ehhez mérten találjuk magunkat szembe a kaszinók világával, a szenvedélyfüggőséggel, és romlatlan lelkek tárházával. Reggie és Vicky talán az eddigi legsötétebb múlttal rendelkező főhőseink az írónő tollából, és többek között emiatt is evez olyan vizekre, amik komolyabbak és súlyosabbak. Egyik karakterünk sem szent lélek, mindegyiknek megvan a maga keresztje, de ahogy izzik a levegő, és ahogy árad a feszültség, szexuális is, kétség sem fér hozzá, hogy Anne-nek ezt meg kellett írnia, a bővített újrakiadás pedig még jobb, mint az eredeti. Hiába Reggie-ből sosem elég!

A rutinos ALG olvasóknak ismerős lehet Reggie neve, hiszen ő volt az, aki A sötétség fogságában is szerepelt, és végre azt is megtudhatjuk, hogy ő hogyan állta a sarat, mik mentek végbe benne, és nem utolsó sorban az ő lelkébe is beleláthatunk az Ördögi kísértés alatt. Bevallom már az elején éreztem, hogy egy egészen különleges írással lesz dolgom, és valóban így lett, na meg nemcsak éreztem, hanem tudtam is, hiszen jó sok évvel ezelőtt már volt szerencsém ehhez a történethez.

Annyira átjön, hogy szívvel-lélekkel íródott, hogy az hihetetlen. A történetet úgy írnám le, hogy egy látogatás a lélek legsötétebb mélyére, mivel ugyanúgy szóba jön a prostitúció, mint például a zsarolás vagy a fenyegetések világa. Egy valami azonban biztos, ehhez hasonlót már talán olvastam, viszont ennyire mélyen, ennyire szépen kidolgozottat és megírtat azonban nem. Már ezért megérte kézbe venni a kötetet és elmerülni Las Vegas mocskában. 

A fejezetek előtti kis idézetek mindig tökéletesen passzolnak az adott rész mondanivalójához, összefoglalva a tanulságát vagy éppen rávilágítva egy-egy érzésre, ami előtérbe fog kerülni. Nem kertelek, de nekem nagyon bejött ez az erőteljes stílus, ahogy megjelentette az írónő a lelki szemeim előtt a cselekményt, a karaktereket, a helyszínt és magát a teljes regényt. 

Újfent csak gratulálni tudok, hiszen sikerült egy újabb csodát alkotnia. Hihetetlen, hogy mikre képes az írónő. Olyan érzelmi hullámvasútra ültem fel, amire nem voltam felkészülve. Hol mosolyogtam, hol nevettem vagy éppen sírtam már kínomban, de megért minden pillanatot. Nem volt egy olyan rész, ami ne vált volna emlékezetessé, ami ne égett volna bele a tudatomba.

Az Ördögi kísértés hűen a nevéhez végig kísért, de úgy, hogy közben rámutatott arra is, hogy nem számít milyen lapokat osztott az élet, mert szinte mindent felül lehet múlni. A változtatás vagy éppen a változás lehetősége MINDIG fennáll. Az Ördögi kísértés maga a játszma, amiből nem lehet vesztesként kijönni. Reggie részéről egy olyan múltba tekinthetünk be, ami bohém, de ugyanakkor szembeütközik a kemény valósággal is, hogy bizony nem mindegy, hogy kinek születünk, mert ha belecsöppenünk egy olyan közegbe, ami káros, abból nagyon nehéz kikerülni. Vicky részéről igazi sokk hatás ért. Annyira megszorongatta szegény lányt az írónő, hogy már én is megsajnáltam a karakterét. 

Egy teljesen új világ nyílt meg előttem. Maga az alvilág motívuma itt is megjelenik, de már nem olyan hangsúlyosan, mint A sötétség fogságában, ahol ezen volt főleg a hangsúly. Az Ördögi kísértés a vágyakra, a sötét előéletre és a nehézkes életre teszi a súlyt. Pellengérre állítja a szegénységet a gazdagsággal, mindezt úgy, hogy pálfordulásokkal és személyiségfejlődéssel tetézi. Eközben elrejt egy olyan szálat is, ami arra sugall, hogy nem lesz happy end a vége, és rádöbbent arra, hogy élnünk kell, nem a múltba temetkezni és azon gyötrődni, hogy mi volt, hanem arra kell fókuszálni, hogy mi van most. A jelen a fontos tényező és nem a jövő, hiszen az képlékeny és bármelyik pillanatban megváltozhat, és biztos, hogy meg is fog. Ha egy mondattal kellene összefoglalnom azt mondanám, hogy élj a mának és csak kis mértékben érdekeljen, hogy mi lesz holnap. Erre a legjobb módon világít rá Reggie-n keresztül, akinek a jellemfejlődése igazi meglepetés volt. A humoros, életet pazarló, a szenvedélyeknek és a vágyaknak élő emberből igazi férfivá érett a végére. Vicky-n is hasonló fejlődés látható, hiszen nála éppen a zártság volt a probléma, de ezt a gondolatot is sikerült mesterien elvarrnia Anne-nek. A befejezésről pedig csak annyit, hogy ennél szebb befejezést nem is kívánhattam volna. Szóval, menjetek és olvassatok ti is Ördögi kísértést!

"Ha olyan ártatlan volna, mint azt igyekszik velem elhitetni, feszélyezve, kellemetlenül kellett volna éreznie magát, de kegyed inkább volt démoni, mint szűzies."

"Az élet csak egy játék. Maga dönti el, hogy játékos vagy játékszer lesz benne."

"A női lélek közel sem olyan bonyolult, mint ahogy azt maguk el akarják velünk hitetni. Minden nő magában hordozza a saját belső értékeit, de sajnos csak kevés olyan akad közöttük, aki fel is ismeri ezt."

"A vonzalom titokzatos dolog, és nem könnyű megmagyarázni. Ha vonzódunk vágyaink tárgyához, megszűnik a realitás, csak az ösztönök és az érzékiség dominál."

"A szerelem vak és semmi jó nem származik a nagy fellángolásból. Ha kialszik a tűz, csak a fojtogató füst marad, és a fekete korom, ami egy életre elragadja a fényt."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Suzanne Collins: Az aratás hajnala (Az éhezők viadala trilógia 0,5.)

" - Boldog szülinapot, Haymitch!"

*

Ha ​elvesznek tőled mindent, 

amit szerettél, 

mi marad, amiért harcba szállnál? 

Amikor felvirrad az Éhezők Viadala ötvenedik sorsolásának napja, Panem körzeteiben eluralkodik a rettegés. Ebben az évben kerül sor ugyanis a második Nagy Mészárlásra, amelyben a fiatalok szokásos létszámának kétszeresét sorsolják ki és ragadják el az otthonából. 

Haymitch Abernathy a Tizenkettedik Körzetben igyekszik nem gondolni a veszélyre. Csak túl szeretne lenni a napon, és a délutánt azzal a lánnyal tölteni, akit szeret. 

Amikor azonban elhangzik a neve, minden álma szilánkokra törik. Elszakítják a családjától és a szerelmétől, majd a Kapitóliumba szállítják három másik körzettársával együtt: egy kiskamasszal, aki szinte olyan számára, mintha a húga lenne, egy kényszeres esélyszámlálóval, és a város legbeképzeltebb lányával. Amikor pedig kezdetét veszi a Viadal, Haymitch ráébred, hogy eleve a vereség felé próbálják terelni. Viszont nem adja fel a harcot… és hamarosan azt akarja, hogy a küzdelme nagy hullámokat verjen a végzetes arénán kívül is.

" - Téged meg úgy szeretlek, mint a futótűz."

Ha röviden kellene jellemeznem Az aratás hajnalát, azaz Haymitch könyvét, akkor azt mondanám, hogy kegyetlen és darabokra törte a szívem. A Suzanne Collins által megalkotott világban eddig ez a legbrutálisabb kötet, ami darabokra szaggatja a lelked, és tátongó ürességet hagy maga után. Azt érzem, hogy legalább egy örökkévalóság kell nekem ahhoz, hogy kiheverjem Haymitch megpróbáltatásait, és nincs a lelkemnek egy olyan része, ami ne szakadt volna meg!!

Még nagyon a pályafutásom elején olvastam az eredeti trilógiát, az egyik első disztópia volt, amit valaha leemeltem a polcról, és ami elindított egy úton, ami oda vezetett, hogy 2025-ben is Az éhezők viadala világhoz kapcsolódó könyvet olvassak. Suzanne Collins regényei azok, amit sok-sok száz év múlva klasszikusnak fognak számítani, hiszen jóval 2008 után is érdekli az embereket az újabb és újabb előzménytörténetet. Először megkaptuk Coriolanus Snow-ét, majd jött Haymitch Abernathy-é, és rendesen fáj a lelkem. Nagyon összetört ez a regény, és tudtam, hogy nem lesz jó vége, de mégsem számítottam arra, hogy ennyire a földbe fog döngölni az írónő. Van olyan, aki könnyek nélkül végig tudta olvasni? Nem hiszem!! Mindig is kedveltem Haymitch karakterét és alig vártam, hogy egyszer úgy döntsön az írónő, hogy megadja azt, amire a rajongók már úgy vártak. De azt kívánom, hogy bárcsak ne tette volna, mert hiába volt zseniális, eddig ez a legfájdalmasabb része a világnak, és nem tudom, hogy mihez fogok kezdeni magammal. Valószínűleg újraolvasom a trilógiát, na meg Coriolanus kötetét is, és dühöngök még egy sort Lucy Gray miatt, aki nagyban közrejátszott abban, hogy Snow ennyire kegyetlen, brutális és szadista legyen. Tiszta szívemből gyűlölöm, de Lucy Grayt is, hogy miatta lett ilyen és miattuk kellett Haymitchnek ennyit szenvednie. A kötet minden egyes eleme kegyetlen, és megforgatja benned a kést, apró darabokra tör, és nem nyújt kapaszkodót, s nem kecsegtet egy szebb jövő ígéretével sem.

Nehéz erről a kötetről úgy írni, hogy ne legyen benne mindaz, amit érzek, és szubjektíven nézzem a cselekményt, mivel annyira fáj, hogy képtelen vagyok elvonatkoztatni tőle. Én nem tudom, hogy hogy fogom majd 2026-ban megnézni a filmet, de az biztos, hogy zsebkendőt fogok bekészíteni. Az viszont garantált, hogy utána érzelmi roncs leszek, mert Az aratás hajnalát nem lehet csak úgy, mindenféle érzelem nélkül kiolvasni, és biztos vagyok benne, hogy másra is hatással lesz.

A kötetben szerepét kap a propaganda, a Kapitóliumba vetett rendíthetetlen hit, emiatt a vakon megbízás, és azok a politikai eszközök, amik segítségével Snow irányítja Panem népét, és amin keresztül lenyomja a torkukon Az éhezők viadala fontosságát, az aratást és az áldozatokat, amit minden körzetnek meg kell hoznia a béke érdekében. A politikai harcok és az elnyomás ennél nem is lehetne aktuálisabb.

Szerintem senki nem lepődött meg azon, hogy mennyire is nehéz olvasmány Haymitch története. Az éhezők viadala olvasói előtt legalábbis nem titok, hogy bizony rendesen megszenvedi a viadalt, ugyanakkor teljesen más tudni, és más átélni. Az aratás hajnala alatt te is ott vagy Haymitchcsel, és veszteség ér veszteség után. Barátok hullanak el, családtagok és szerelmek miatt aggódsz, bajtársak halála renget meg, azt érzed, hogy minden egyes halállal a szívedbe döf egy kést, és jól megforgatja azt.

Suzanne Collins megmutatta, hogy mi minden lapul az iszákos Haymitch Abernathy karaktere mögött. Megmutatta azt, hogy ki is volt ő, és mi vezette el odáig, hogy ne érdekelje semmi az égvilágon. Az aratás előtti életébe is ad egy aprócska betekintést, megmutatja, hogy elég egy rossz lépés, és máris ott van a célkeresztben, és csak reménykedhet, hogy a tettei nem lesznek kihatással azokra, akik fontosak a számára. A fiatal Haymitch egy igencsak eszes, józan gondolkodású karakter, aki nehezen törik meg, de minden egyes az Arénában töltött nappal veszít a fényéből.

Maga a történet lebilincselő, és szívszorító. Régi lelkesedéssel vágtam bele a történetbe, és megkaptam ugyanazt a hangulatot és világképet, amibe sok évvel ezelőtt beleszerettem. Az éhezők viadala könyveket nem azért olvassuk, mert olyan felemelő lenne a története, vagy azért, mert ki akarsz kapcsolódni. Oh, nem! Azért olvassuk ezt a sorozatot, mert Suzanne Collins egy zseni, és nem tudunk betelni Panemmel, a 12-es Körzettel, vagy épp azzal, hogy minden fontos karakter történetét megtudjuk.

Először volt Katniss és Peeta, majd jött Snow, és itt vagyunk Haymitchcsel. Nagyon remélem, hogy a következő (legyen következő) Finnick lesz, mert ő egy olyan fontos karaktere a világnak, aki még arra vár, hogy az írónő bizalmat szavazzon neki, és megmutassa, hogy mi is rejlik a Négyes Körzet bajnoka mögött. Katniss reményt ad, Snow megmutatja a kezdeteket, vagy legalábbis a 10. viadalt, míg Haymitch megmutatja a kegyetlennél is kegyetlenebb valóságot.

Sajnos vagy nem sajnos, de azért is volt számomra nehezebb ezt a részt olvasni, mert megannyi karaktert megszerettem, és igazából csak idő kérdése volt, hogy mikor veszítem el őket. Az írónő a mellékkaraktereket is szépen felruházza tulajdonságokkal, szerethető aspektusokkal, és aztán amikor elveszi őket tőled valahol a lelked egy kis darabja is sérül. Az aratás hajnala egy megrendítő írás, mégsem bánom, hogy elolvastam, mivel Suzanne Collins egy zseniális írónő, és ennyi év után is vissza tudta hozni azt a hangulatot és atmoszférát, ami Az éhezők viadala alatt uralkodik. Az aratás hajnala miatt több minden nyer értelmet az eredeti trilógiában, jobban átlátjuk a világot, és kifejezetten jót tett ennek a sorozatnak az, hogy először Katniss mutatta meg magát, majd mire elértünk Haymitchig azt is látjuk, hogy Snow miért úgy alakította az eseményeket, ahogy. Ok-okozati összefüggésben gondolkodik, és már nemcsak a talány van előttünk, hanem a kirakós minden darabja is. Összességében annak ellenére, hogy összetört és sírtam miatta, szerettem, de ez a szeretet fájdalmas, és csak az idő lehet gyógyír rá. Ha szeretnéd, hogy neked is összetörjön a szíved, akkor mindenképp kezd el Az aratás hajnalát, de akkor is, ha Az éhezők viadalában érdekelt Haymitch története.

" - A gyógymód néha rosszabb, mint maga a betegség - jegyzi meg. 

- Milyen betegség? 

- Az inkompetencia. Azt nem lehet figyelmen kívül hagyni, különben terjedésnek indul."

" - Lenore Dove, úgy szeretlek, mint a futótűz. Mindig. 

- Én is úgy szeretlek, mint a futótűz. Téged, és senki mást. Ahogy a libáim, én is egy életre választok párt. Sőt. Egy örökkévalóságra."

"Mennyi idő kell, hogy szeretteim fájdalma puszta emlékké halványodjon?"

"Lehet, hogy hull a hó, de végül felkel a nap."

"Ő hajlamos sötéten látni a dolgokat, de ez talán nem is csoda, hiszen egy halott lányról nevezték el."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Rina Kent: Steel Princess - Acél hercegnő (Royal Elite 2.)

"A megérzés nagyon érdekes dolog."

*

A hercegnőnek nem szabadna letaszítania a királyt a trónjáról. 

Elsa 

Megígérte, hogy tönkretesz, és így is tett. 

Lehet, hogy elvesztettem a csatát, de a háborúnak koránt sincs vége. Azt állítják, elég egy lépés, hogy a királyt letaszítsák a trónjáról. 

Arra viszont senki sem figyelmeztetett, hogy zuhanás közben engem is magával ránt. 

Aiden 

Ha háborút akar, akkor legyen így. Egyetlen szabály érvényes: az én szabályaim, vagy semmi. 

Mindenképpen mutasd meg, mit tudsz, édesem.

" - Akarlak. Kellesz nekem. Te vagy az egyetlen, akire valaha szükségem lesz."

A Deviant King után tudnom kellett, hogy hogyan is folytatódik Elsa és Aiden története. A Steel Princess egy igazán toxikus kapcsolatot mutat be, ahol egyre inkább durvul a helyzet, és ahol újabb és újabb múltbéli részletek kerülnek napfényre. Már nemcsak a jelen kezd el változni, hanem a múlt is sokkal jobban előtérbe kerül, és emiatt egyre közeledik a vég, és egyre közelebbi a kapocs Aiden Elsa iránti megszállottsága iránt. Habár eléggé rövid a kötet, mégis tele van toxikus jelenetekkel, és nem kevés spice-szal!!

A Steel Princess a Royal Elite sorozat második perzselő része. Nemcsak tovább mélyíti Elsa és Aiden kapcsolatát, hanem ha lehet ilyet mondani, akkor Aiden egy még birtoklóbb, még seggfejebb oldalát mutatja be, aki elől a józan gondolkodású emberek menekülnének, de nem én, mert imádtam és befaltam ezt a részt is. Rina Kent nem tud olyat írni, ami ne jönne be, és ezt be is bizonyította az Acél hercegnőben, ami még több feszültséget és még több sötét részt adott. Végig azt éreztem, hogy ahogy egyre közelebb kerülünk a múlt megismeréséhez úgy lesz egyre sötétebb a cselekmény, és már csak oldalak kérdése, hogy mikor robban a bomba. A Steel Princess ott folytatódik, ahol a Deviant King abbamaradt, és ha azt hitted, hogy Aiden King nem lehet kegyetlenebb, mint eddig volt, akkor nagyon tévedsz, hiszen mindig annak kell lennie, amit ő akar, és egyszerűen nem ismeri a nemet. Nagyon toxikus férfi karakter, viszont nem cserélném el másra. Aiden King így kerek egész, a toxikus, birtokló énjével, és a szépen a felszínre kerülő múltjával. Ebben a részben nemcsak az erős és semmitől sem félő Aident látjuk, hanem azt a kisfiút is, aki hét évesen volt, és a szívem szakadt meg amiatt, amit át kellett élnie.

A Steel Princess tele van titkokkal, manipulációval és nem kevés spicy résszel, amik hol durvák, hol pedig pont eltalálják azt a bizonyos pontot. Dark romance rajongóknak kötelező, hiszen ha nem ismered Aiden Kinget, akkor valóban dark romance olvasó vagy? Aiden egy olyan karakter, akit ismernie kell a műfaj kedvelőinek, főleg, hogy ha rákeresel a toxikus jelzőre, akkor az ő neve jön fel első találatnak. S míg a való életben menekülj, ha ilyen emberrel futsz össze, azért a könyvek lapjai alatt nem árt, ha behódolsz neki.

A történet szépen az elejéről épít, s minden egyes fejezettel egyre többet és többet ad. Nemcsak játszadozik veled, hanem jól meg is mutatja, hogy a manipulálás nagymestere, és bármikor képes megmutatni, hogy az érzelmi csapda csak arra vár, hogy besétálj, és rabul ejtsen. Az biztos, hogy nem a gyenge lelkűek regénye ez, viszont a Deviáns király után csalódott lennék, ha nem lenne még mocskosabb és még sötétebb a történet.

Ebben a részben Aiden és Elsa kapcsolata is mélyül. Elsa továbbra is próbál küzdeni, és megmutatni Aidennek, hogy nem lehet dróton rángatni, viszont az a helyzet, hogy ha Aiden King valamit a fejébe vesz, akkor az úgy is lesz. Ha nem akar szakítani, akkor nem fog, és ha kell neki valami, akkor azt meg is szerzi kerüljön bármibe. S habár a felszín egy érzelemmentes karaktert mutat be, addig a belső tele van érzelmekkel, vágyakkal és ki nem mondott igazságokkal. A pszichológiai kihívásokról nem is beszélve.

A karakterek toxikussága mellett a cselekmény folytonos változása, és feszültség fenntartása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy szinte letehetetlen legyen a kötet. Mindig történik valami, végig izgalmas, egyes helyeken baromi szomorú, de ahol kell ott birtokló vagy éppen perzselő. Ahol ad, ott biztos, hogy el is fog venni. Nem egyszer éreztem azt olvasás közben, hogy hiába küzd Elsa semmi esélye Aiden ellen, és csak maga alatt vágja a fát.

A Royal Elite világa tele van sötét titkokkal, rejtélyekkel, hazugságokkal és hatalmi játszmákkal, amik végig egyengetik a cselekmény útját, és nem hagyják, hogy a spicy részek háttérbe szorítsák ezeket. A Steel Princess egy igazán izgalmas és sötét folytatás tele kérdésekkel és nyitott szálakkal, amiknek a megválaszolása a következő kötetre marad. Hiába kaptunk jó néhány kérdésre választ, egyedül azt értük el vele, hogy még több lett, és még több mindent akarunk tudni.

Elsősorban azoknak ajánlom a Steel Princesst, akik szerették a Deviant Kinget, és akik úgy érzik, hogy nem kaptak elég Aident. Akik szeretik a toxikus férfi karaktereket, a manipulációt, a hatalmi harcokat, az érzelmi hullámvasútat, és akik szívesen merülnek el a dark romance műfajában. A Steel Princess nem egy tündérmese, nem jár happy end a végén, csak cliffhanger, ami kicsinál, és nem tudsz miatta megülni a csinos kis fenekeden. Az utolsó sorokat is elolvasva azt érzem, hogy szándékosan kínoz minket az írónő, és szándékosan a legjobb résznél hagyja abba, hogy aztán ezen rágódjak addig, amíg nem kaparintom a kezeim közé a harmadik részt. Őszintén nem gondoltam volna, hogy majd ennyire meg fogom szeretni ezt a sorozatot, de az a helyzet, hogy Rina Kent egy istennő, és imádtam az Acél hercegnőt. Ki merem jelenteni, hogy jobb mint a Deviáns király, és sokkal elvetemültebb, mint a sorozat nyitókötete. Sötét világ? Pipa! Gazdagok világa? Pipa! Hatalmi játszmák? Pipa! Szexi férfi karakter, aki romokat hagy maga után, és aki összetör? Pipa! Sötét múlt, ami szépen lassan utat talál magának a jelenbe? Pipa! Titkok? Pipa! Zseniális írói stílus, ami nem hagy nyugodni? Pipa! Spicy jelenetek tömkelege? Pipa! Mégis mire vársz még? Nyomás beszerezni a Royal Elite könyveket, és elmerülni ebben a mocskos világban!!

"Elsában lenni olyan, mint valami drog. 

Mint az összetartozás érzése. 

Mint amikor többévnyi különlét után végre békére találsz."

" - Érezni akarlak, Elsa. Be akarom fúrni magam a bőröd alá, olyan mélyre, amilyen mélyre te etted be magad az enyémbe. 

- De hogyan? - kapkod zokogva levegő után. 

- Akkor is akarlak, ha gyűlölöd magad, hercegnőm."

"Az ellenfelet könnyebb legyőzni, ha felkészületlenül éri a támadás."

"Aiden csókja egy pusztító fegyver, amitől úgy érzem, mintha a magasban lebegnék."

"Beteges, hogy mennyire szeretem azt a pusztítást, amit a testemben okoz, vagy azt az eufóriát, elégedettséget, ami a szeméből sugárzik. 

Imádom ezt a tekintetet. Egész életemben ezt akarom látni."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Jennie Goutet: A kegyvesztett (The Clavering Chronicles 1.)

"Sir Lucius Clavering, Mardley hatodik bárója éppen meglazította a nyakkendőjét, és elhelyezkedett vadászlakjának legkényelmesebb karosszékében, amikor a bejárati ajtón kopogást hallott, majd a kapunyitásra induló szolga, Briggs lépteinek visszhangját."

*

Selenának ​egy lovagra van szüksége. Sir Luciusnak meg arra, hogy eggyel kevesebb nőszemély miatt kelljen aggódnia. Selena Lockhart úri családból származik, de apja szerencsejáték-adósságba keveredik és önkezével véget vet életének. Selena vőlegénye is visszalép a hűségeskütől, és a lány – mint legnagyobb nővér – kénytelen társalkodónőként elhelyezkedni, hogy anyját és húgait támogathassa. Szerencsétlensége – vagy szerencséje – a munkaadó rokon lady helyett Sir Lucius Clavering lakályos vadászházába vezeti a hóesésben. Hihetetlen helyzetben találja magát! Egy túl fiatal hölgy épp csúnya férjkerítési hadműveletet indít a férfi ellen, így Selena akaratlanul is megmenti Luciust. A férfi biztos benne, hogy Selena is egy azok közül, akik fondorlattal akarják kicsikarni a lánykérést. Az agglegény Sir Lucius csak azt szeretné, hagyják békében. A harmincéves férfinak elege van a kegyeiért, vagyonáért, címéért versengő hölgyekből. Elege van a húga unszolásából, hogy vegyen részt bálokon és partikon. Elege van belőle, hogy kishúga és kisöccse botor hibáit folyamatosan neki kell helyrehoznia. Selenának se hozománya, se ajánlólevele. Tisztában van vele, hogy szégyenteljes múltja miatt a magasabb társadalmi körökben megvetik. És ennek okán el kell viselnie a munkaadója és annak családtagjai szeszélyeit… és a ladyhez látogató báró, Sir Lucius gőgjét is. Vajon a megrögzött agglegény hajlandó fellépni a kegyvesztett Selena védelmében az új közösségben, melybe a lány csöppen? De hogyan tegye ezt meg, ha még maga a lány sem engedi?

 " - Nem gyengédséget érzek irántad, Selena – a gyengédség gyökerei a felszínen húzódnak, azokat ki lehet tépni. Amit irántad érzek, sokkal mélyebb… ez szerelem."

Miért nem mondta nekem senki, hogy ez a kötet ennyire jó? Miért nem látom több helyen? Miért nem kap több figyelmet? Sokkal népszerűbbnek kellene lennie, és sokkal több figyelmet érdemelne Jennie Goutet regénye, mint amit kap, hiszen nagyon jó volt és hiszem, hogy a történelmi romantikusok rajongói odáig lesznek érte!!

A kegyvesztett egy ízig-vérig történelmi romantikus, egy igazi kis gyöngyszem a műfaj kedvelőinek körében. Egy igazán édes szerelmi történetet, ami ledönti a társadalmi akadályokat és ami hozza a korra oly jellemző sajátosságokat. Ha szeretted a Bridgertont, de egy sokkal visszafogottabb szerelemre vagy kíváncsi, akkor A kegyvesztett jó választás lehet. Tele van bájjal, a hangulata nagyon kellemes és iszonyatosan gyorsan lehet haladni vele. Engem már az első sorok után berántott, és rekordidő alatt ki is olvastam. Végig gördülékeny a történet, nincsenek benne bukkanók. Már az elején megmutatja, hogy milyen jól fogunk szórakozni, és Sir Lucius na meg Selena nem fogják hagyni, hogy egy percig is unatkozzunk. Szeretem azokat a történelmi romantikusokat, amik kicsit kiesnek a megszokottból, és Jennie Goutet regénye pont ilyen. Kaptunk szórakoztató, de komoly jeleneteket is, na meg egy csepp ármánykodást, ami felpezsdítette a sorokat, és akadályt görgetett a szerelmesek elé. Sir Lucius már az elején is szimpatikus volt a megrögzött agglegény életével, és amikor betoppant az ajtaján Selena tudtam, hogy neki végleg befellegzett, csak ki kell várni, hogy erre bizony ő maga is rájöjjön.

Az odáig vezető út tele van önfeledt jelenetekkel, hősködéssel, egy cseppnyi botránnyal és Selena helytállásával az új élethelyzetében, hiszen mint a cím is mutatja kegyvesztett, aki saját önön hibája miatt vetett ki a társadalom, és otthonától távol próbál szerencsét, mint társalkodónő.

A kötet végig kiegyensúlyozott, hozza a tőle elvártakat, a tempója gyors, mégsem érzem elhamarkodottnak. Kellemes olvasási élményt tudott nyújtani, és nagyon megkedveltem az írónő stílusát. A karakterek is szerethetőek, na meg vannak benne feketebárányok is, akik lendítenek a cselekményen, és felkavarják az állóvizet.

Az írónő helyszínnek a 19. századi vidéki Angliát választotta, ami azért is volt jó döntés részéről, mivel a legtöbb ilyen regény Londonban, a báli szezon kellős közepén játszódik, de nem Jennie Goutet regénye, aki a vidéki Angliára kalauzol el minket, de még így is elérnek ide a pletykák és botrányok. Senki sem menekülhet a múltja és a tettei elől!

A vidéki helyszín ugyanakkor nem gátolja abban a kötetet, hogy átadja a korra jellemző hangulatot. Bálban, ármányban és bimbózó szerelemben így is részesei lehetünk. Selena már egész korán sikeresen belopta magát a szívembe, így nagyon drukkoltam neki, hogy adja meg saját magának azt az esélyt, amit Sir Lucius tud nyújtani neki, s igaz, hogy előttem végig Lucius Malfoy képe volt, amikor Sir Lucius került szóba, mégsem tudtam nem imádni a párosukat és tiszta szívemből drukkolni nekik.

Maga a cselekmény végig pörgős, mindig történik valami, ha nem mellékszálon, akkor Selena kerül olyan helyzetbe, hogy az ne hagyjon unatkozásra időt. Ugyanakkor úgy érzem, hogy a kötet vége egy kicsit el lett hamarkodva, és nagyon hirtelen lezárta az írónő a történetet. Olyan szívesen olvastam volna még tovább, ugyanakkor nagyon várom a sorozat következő kötetét, hiszen ez az első nagyon megnyert magának, és ebben az igényes, minőségi fordítás is hatalmas szerepet játszott.

Ha te is szereted az olyan regényeket, amik bájosak, a 19. századi Angliában játszódnak és ellentmondanak a kor normáinak, akkor adj egy esélyt Jennie Goutetnek és A kegyvesztettnek. Szívmelengető olvasmány két szív egymásra találásáról, és arról, hogy a szívnek nem lehet parancsolni! Tökéletes bekuckózós estékhez, és nehezebb napok utáni levezetőnek.

" - Ó, nincs értelme azon gondolkodni, hogy mi lett volna, ugye? Inkább csak előre kell nézni. Végül is a jövő az egyetlen, ami megmaradt nekünk."

"A sofőr felfújta mellkasát, mint a baromfiudvar királya címért harcra készülő kakas."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)