Leigh Rivers: Little Stranger - Kis Idegen (A Csend Hálója duológia 1.)

"Anyu a kezemet fogja, miközben én izgatottan ugrándozom a csillogós, rózsaszínű topánkámban."

*

A férfi mindig csak arra sóvárgott, hogy a nő a tulajdona legyen 

A nő elárulta, és a férfi most bosszúra szomjazik a fogadott nővére ellen, aki tiltott rögeszméjévé vált, attól fogva, hogy először megpillantotta. 

Miután a nő évekre börtönbe juttatta, kiszabadulva a férfi készen áll, hogy levadássza.

Oliviából minden Malachi Vize-é. 

Az elméje. 

A teste. 

A lelke. 

A félelme. 

A fájdalma. 

Halloween éjszakáján a férfi már képtelen tovább a sötétben ólálkodni. Már csak egy valamit kell megszereznie: a nő szívét, még akkor is, ha el kell vennie.

" - Kapsz egy kis előnyt - recsegem. Valahogy sikerül dadogás és túlzó tagolás nélkül elmondanom ezt az egyszerű mondatot. A kukoricamező felé biccentek. 

- Fuss, kis idegen!"

A legsötétebb szerelmi történet, amit valaha olvastam, és talán a legjobban várt. Amióta szembe jött velem Tiktokon egy Malachi Vize videó, azóta el szerettem volna olvasni. Beteges szerelmi történet, rövid is, de a bőröd alá férkőzik, és addig nem hagy nyugtot, amíg be nem falod az egészet. Azt éreztem olvasás közben, hogy nagyon elborult, mégis bejött, magamat is meglepve vele, de nagyon gyorsan a végére értem.

Most már biztos, hogy Pokolra jutok, de ha Malachi Vize vár a végén, akkor már megérte. Hogy én mennyire imádtam ezt a könyvet arra szavak sincsenek, és fogalmam sincs, hogy ez mit mond el rólam, de nagyon jó volt. A történet alapja egy beteges ragaszkodás, egy örökbefogadott testvérpár tiltott szerelme. Egyik oldalról sem mondható egészségesnek az a vonzalom, és az a ragaszkodás, ami jelen van, mégis jól működött együtt. A kötet két részben mutatja be az eseményeket. Először Olivia szemszögén keresztül láthatjuk a kezdeteket, az első találkozást, a korai éveket, azt a bizonyos pontot, ahonnan elindul a románc, és elkezdenek kialakulni ezek a tiltott érzelmek. Aztán jön Malachi, és onnantól már minden csak nem gyengéd a Little Stranger! Olvasás közben, már az elején is azon gondolkodtam, hogy féljek e Malachitól, vagy sem. Az első felében a kötetnek még úgy, ahogy vannak ártatlan jelenetek, de már itt kiérződik az a szexuális étvágy és vágy, ami a második részt jellemzi. Itt még voltak kérdéseim, hiszen nem egészséges a két karakter kapcsolata, mégis érdekelt a végkimenetel, és nem akartam, hogy nélkülem derüljön ki mi is lesz ennek az egész beteges ragaszkodásnak a vége, és mikor jön el az a pont, amikor már visszafordíthatatlan a helyzet.

Olivia eleinte egy ártatlan kislány, aztán szépen lassan előkerül a szennyes, az anyai ráhatás, és baromira megsajnáltam mindazt, amin keresztül ment, azt ahogy az örökbefogadó anyja bánt vele, és amikre rávette. Az első részben ergo egy soft porn verziót kapunk, abból ami a másodikban már hard core, és nem is tudtam, hogy mennyire szükség volt erre a kevésbé erőteljes kezdésre ahhoz, hogy a második fele ne lepjen meg annyira.

Malachi egy olyan megtört fiú, akinek a múlt traumája miatt némaságban telnek a napjai, de a gondolatai annál inkább száguldanak, és szavak nélkül is képes kifejezni azt, amit akar, és el is éri. Már az elején érződik, hogy nem lesz egy vidám menet ez a kötet, mégsem bántam meg, erről Malachi gondoskodik, és bebizonyítja, hogy a Little Stranger miatta kúszik a bőröd alá, és miatta nem tudsz szabadulni a bűvköréből.

Sok dark romance-ot olvastam már, de egyik sem fogható Leigh Rivers könyvéhez. Tiltott, igazi tabu, "testvérek románca", ami megkérdőjelezi az erkölcseidet, és rájössz, hogy akármilyen sötét is, Malachi téged is megvett magának kilóra, és alig várod, hogy még többet olvass róla. Mint már írtam a kötet második fele az övé, és te jó ég!! Letarol, leigáz és romokba dönt!

Ha az első rész nem vonja kétségbe az erkölcseidet, akkor a második mindent, amit tudsz és jónak vélsz felborul, és megmarad Malachi, az ő kukkolása, a pain kinkje, a birtoklási vágya, ami ennél toxikusabb nem is lehetne, de mellette Olivia sem egy szent, mert az ő gondolatai is mocskosak, bűnösek és tele van erkölcstelenséggel, hiszen nem kívánhatná a testvérét, mégis...

Őrült dolgok történnek a kötetben, vannak teljesen elvadult és mocskosabbnál mocskosabb részek is, de ami nekem igazán vitte a pálmát az Malachi belső gondolatai, a második részben tanúsított fejlődése, és az az ikonikus monológ, aminek a segítségével beleszerettem ebbe a történetbe. Eddig ez volt a legsötétebb könyv, amit olvastam, de minden egyes sora az őrületbe kergetett! Szerintem az elég sokat elmond róla, hogy pillanatok alatt befejeztem, és a kötet második fele sokkal jobban tetszett, mint az első. Nincs mese, irány a Pokol! Akármilyen sötét és erkölcstelen is a Little Stranger nagyon is nekem való, és a befejezéssel is teljes mértékben meg vagyok elégedve. Végig tartotta a színvonalat, és igaz, hogy ha a cselekményt nézem, akkor nem sok minden történik, de nem is ezen van a hangsúly, sokkal inkább a tiltott románcon, Malachi verbális fejlődésén, és azon, hogy megkapja az ő kis hugicáját, akire mindig is vágyott, aki végre beismeri, hogy ő is legalább annyira vágyik a bátyjára, mint Malachi rá. Az biztos, hogy nem az épelméjűek könyve, és ha van benned egy kis őrültség, akkor imádni fogod! Van benne kellő manipuláció, sötétség, elborult ötletek, erőszakra hajazó szexuális tartalom, erkölcsileg megkérdőjelezhető események és jelenetek, na meg egy férfi hős, akinek nem tudsz ellenállni. Kezdj bele, és hagyd, hogy Malachi Vize téged is behálózzon!

"Nem! Az enyém voltál, amikor kicsik voltunk, és most is az enyém vagy. Mindig az enyém leszel!"

"Megcsókolom az egyetlen lányt, akinek valaha oda akartam adni a szívemet. Lehet, hogy kicsit sötét, kicsit érdes a széle, és talán az agyam is elvadult kissé, de ez mind az övé."

"Egyszer azt mondta, szeretné, ha egy temetőben üldözném, de sajnos be kell érnie az erdővel. Ha kell, az életünk hátralévő minden napján megkergetem."

"Elfogadtam, hogy beteg vagyok, mert imádom, amikor a testvérének nevez, miközben jó hugicához hűen elnyeli a farkamat."

"A szerelem, ahogy én látom, nem elég neki. Szeretem őt, igen. De honnan tudhatnám, mi a helyes, és mi nem? Az én világom csakis körülötte forog. És ha ez nem elég neki, ha ettől nem boldog, akkor mi értelme?"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

K. M. Moronova: Leave Me Behind - Hagyj hátra

"Abrahm szeme sötét vértől homályos."

*

Nell Gallows az egyetlen túlélője a Riot nevű sötét erőket egyesítő elit csapatnak, amelyet két éve pusztító támadás ért. Nem meglepő, hogy első helyen álló jelölt a Malum nevű különleges műveleti egységhez. Ahhoz a csapathoz, amelyik oda megy, ahova más nem akar vagy nem tud. Egyetlen probléma van csak: a Malum szerint a Riot a hibás, hogy a patagóniai küldetésben elesett egy bajtársuk. 

Mit tehet Nell, amikor egy Kaliforniába tartó gépen találja magát, útban a biztos halálba? Egy egyéjszakás kalandba bonyolódik. Legalábbis annak indul, egy utolsó szabad éjszakának. Csakhogy túl későn eszmél rá, hogy a sötét és titokzatos férfi, akit csakis futó kalandnak szánt, nemcsak az új bajtársa, de az, akitől a legjobban rettegett: a közvetlen felettese, és egy érinthetetlen ördög a csatamezőn. Bones. 

A férfi maga a földre szállt pokol: kegyetlen és megbocsátásra képtelen, de mindenekelőtt Neilt gyűlöli a legjobban, és ezt a tudomására is hozza. Nell mégis nehezen mozdul el mellőle, amikor a férfi a küldetésük fiaskója után képtelen eljutni az evakuációs pontra. Az ördög és a titkai mögé áll. Csakis egymásban bízhatnak, amikor nincs többé hit.

" - Nélküled nincs élet. Előtted sem volt, de utánad már kibaszottul nem lesz - suttogja. - Szeretlek, Bunny!"

Ezelőtt a kötet előtt még nem olvastam dark military romance.ot, de te jó ég, hogy én mennyire imádtam ezt a könyvet! Tele volt veszéllyel, enemies to lovers szállal, forced proximityvel, pain kinkkel, morally grey karakterekkel, és egy kegyetlen világgal, amiben bármikor elérkezhet a vég, amiből csak akkor szabadulhatsz, ha valaki kiiktat, és ami nemcsak testileg, de mentálisan is teljesen tönkretesz.

Amikor elkezdtem olvasni nem gondoltam volna, hogy majd ekkora hatással lesz rám Bradshaw és Nell története, de az az igazság, hogy a földbe döngölt. Nem hittem volna, hogy ennyire fog tetszeni, de nagyon bejött ez a sötét világ, amiben vagy ölsz vagy megölnek. Kegyetlen, brutális, mentálisan megterhelő, és végig játszadozik az ép eszeddel a történet. Egyszerre helyezi a múlt traumáit a középpontba, és a jelen kegyetlenkedéseit. Nem egy lightos olvasmány, viszont nagyon megéri belekezdeni. Nemcsak azt ismerhetjük meg, hogy mi történt a Malum, illetve a Riøt egységben, hanem azt is, hogy milyen toxikus és kegyetlen az a kapcsolat, ami kezd kialakulni Bones és Bunny között. A háborús környezet kegyetlensége és a személyes kapcsolatok törékenysége áll egymással szemben a Hagyj hátra c. kötetben. A bizalom, a bizalmatlanság, és az örökös veszély lap lap után üti fel a fejét, és mutatja meg, hogy senkiben sem lehet bízni, illetve nagyon meg kell válogatni azokat az embereket, akiknek bizalmat szavazunk. Míg a kötet eleje tragikus és tele van fájdalmakkal, addig a kötet többi része toxikus és tele van belső vívódásokkal, amik rányomják a bélyegét a történet egészére.

A katonaság valós képét mutatja ez a regény, a brutalitást, a folytonos veszélyt, amiben a katonák léteznek, és mindazt, ami rányomja a bélyeget az alaphangulatra, és erre a kegyetlen világra. A kötet eleje még nem feltétlenül mutatja meg azt, hogy mire is számíthatunk a történettől, hiszen fokozatosan enged magához közel, és mutatja meg az igazi valóját. Tele van vérrel, fájdalommal, elfojtott érzelmekkel és bizalmatlansággal.

Az enemies to lovers szál már az elejétől érződik, hiszen Bones sem bízik Bunny-ban, és fordítva. Mindkettejük múltjában a másik egy olyan pont, ami előhozza a másikból a szörnyeteget, a pusztító erőt, ami csak rombolni, és rombolni akar. Emiatt a hangulat sötét és tele van kegyetlenséggel. Sokkal több a kötetben az erőszak, a halál és az elmúlás, mint amire számítottam, de jobban belegondolva így lesz teljes a Leave Me Behind!

Intenzív és mély a történet. A regény legnagyobb ereje abban rejlik, hogy nem próbál meg szépíteni a valóságon, hanem a kegyetlen mivoltát mutatja meg nekünk, ami tele van hatalommal, nehezteléssel, erős vágyakkal, brutalitással és a katonák világára jellemző egységességgel. Az írónő nem idealizálja a karaktereit, nem akarja, hogy kedveld őket, a nyers valójukat látjuk, azt ami kész gyilkolni és kész örökre nyomot hagyni a másikban.

Nekem leginkább azért tetszett ez a regény, mert nem próbálta meg K. M. Moronova másnak beállítani a karaktereit, mint akik: gyilkosok, szörnyetegek, akiknek az a feladata, hogy mások életét elvegyék, és pusztítsanak. Zsoldosok ők, akik előtt parancs lebeg, és be kell teljesíteniük azt. Morálisan minden tettük megkérdőjelezhető, hiszen ők maguk is morally grey karakterek. Szeretik a fájdalmat, ez élteti őket, de valahol a fájdalom és a pusztítás között a szerelem is felüti a fejét.

A dark jelző nem véletlenül van ott, hiszen maga a történet is sötét, felkavaró és fájdalmas. A Bones és Bunny között kialakult kapcsolat sem hétköznapi, hiszen Bradshaw már az elejétől kezdve Nellt hibáztatja egy társuk haláláért, őt tartja felelősnek, és mindenre képes, hogy ezt Bunny is érezze. Nem egyszer került elő a gyilkos hajlam, ami még inkább felpezsdíti a regényt, és megmutatja, hogy ez nem az a katonai románc, ami kesztyűs kézzel bánik az olvasójával! Mindez azt a valóságot jelképezi, amiben a karakterek élnek, amiben próbálnak túlélni és megtalálni a sötétségből kivezető utat. Pont a brutalitás és a véres, sokszor halálos kimenetelű jelenetek azok, amik fenntartják az olvasók figyelmét, és amik nem engedik, hogy elkalandozzunk olvasás közben. Magamat is meglepve iszonyat gyorsan a történet végére értem, és sokszor éreztem azt, hogy mentálisan összeomlok az események miatt, de örülök, hogy esélyt adtam a Leave Me Behindnak, mert hatással volt rám, és alig várom, hogy újra olvashassak az írónő tollából. Ha szereted a dark military romance-okat, vagy csak érdekel, hogy milyen lehet egy ilyen sötét katonai szerelem, akkor ne hagyd ki a Hagyj hátra c. kötetet, ami garantáltan fel fogja forgatni a világodat!

" - Soha nem mentem el, Bun. A szívem és minden gondolatom egész végig itt volt veled. Ha ettől bolond vagyok, az sem érdekel. Nem létezem nélküled."

" - Itt maradok veled és meghalok, ha ezt akarod, Bun."

" - Te vagy az, ahol a józan eszem kezdődik - dörmögi komoly hangon. 

- Te pedig az, ahol az enyém véget ér - válaszolom suttogva."

"Túl könnyű beszélgetni vele. Ha nem vigyázok, elmondom neki minden titkomat, reményemet és álmomat. Mindent elmondanék neki."

"Megfogom a kezét, és a szívemre szorítom. - Érzed ezt, Bun? Ez csakis érted dobog."

"Az otthonom mindig is ott lesz, ahol Bradshaw van."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Louie Stowell: Egy rossz isten ellenségszerző útmutatója (Loki 4.)

*

Én, Loki, mivel MINDENBEN kiváló vagyok, így sajnos abban is, hogyan szerezzek ellenségeket. Ahhoz, hogy elkerüljem a tragédiát, muszáj: 1. visszanyernem Georgina barátságát, 2. túlélnem egy párbajt egy vérszomjas manóval, 3. megmenteni a világot a gonoszok támadásától. Tényleg ördögien gonoszak, várd csak ki a végét! Loki Asgardban töltött ideje alatt elég sok ellenséget szerzett. Túl sokat ahhoz, hogy összeszámolja őket, ahhoz meg pláne, hogy emlékezzen az összesre. Épp ezért, amikor Vinir, a manó kihívja egy mágikus párbajra, Lokinak fogalma sincs, hogy miért történik ez. Megpróbál kibújni szorult helyzetéből, rámutatva, hogy nem túl nagy dicsőség olyan valakivel párbajozni, aki nem emlékszik, mivel is bántotta meg a másikat. Amikor Vinir halandó, gyermeki alakban tűnik fel az iskolában, úgy tűnik, hogy Loki már nem menekülhet az ellensége bosszúja elől…

"Vonatmenetrend: egy sor megbízhatatlan prófécia arról, hogy mikor és mikor nem érkeznek a vonatok."

Nem én vagyok ezeknek a könyveknek a célcsoportja, de rettenetesen élvezem olvasni őket. Már a negyedik résznél járunk, és nem kevésbé szórakoztató, mint az előző részek. A lelkesedésem még mindig ugyanolyan, és még mindig úgy érzem, hogy Lokival szinte mindent el lehet nekem adni. Erre nincs is jobb példa, mint Louie Stowell iskolásoknak szóló sorozata a bajkeverés istenével a főszerepben.

Ez a negyedik rész is legalább annyira vicces, humoros és szórakoztató, mint az elődei. Loki nagyon keveset változott az első rész óta, szinte semmit, de azért a maga módján ő is próbálkozik. 

Ha nem is a megfelelő eszközökkel, de próbál a maga módján jó lenni, még ha nem is ugyanazt értjük jó alatt, mint Loki. Magához képest úgy érzem, hogy kötetről-kötetre egyre kevésbé gonosz, önző vagy éppen undok, de ne aggódjatok, mert még mindig hozza azt a Loki szintet, amit elvárunk a csínytevés istenétől.

Arról is szól ez a kötet, hogy milyen nehéz gyerekként vagy akár felnőttként is felelősséget vállalni a tetteinkért, és úgy fűzni a szálakat, hogy ki tudjunk bújni a felelősség alól. Louie Stowell játékos formában, szórakoztatva lavíroz minket végig a köteten, és egyszerre játékos és elgondolkodtató az Egy rossz isten ellenségszerző útmutatója. Nemcsak Loki tetteit és ígéreteit helyezi a középpontba, hanem a "családja" többi tagjait is. Már nemcsak Loki vállát nyomja a felelősség és a példamutatás, hanem a többiekét is.

Loki végig őszinte a maga gonosz módján, de akik már a sorozat negyedik részénél járnak, azok megszokhatták, hogy Loki mindent a maga sajátos módján csinál, és nem feltétlenül úgy látja a világot és a tettek következményeit, mint ahogy azt a többség, ahogy azt az átlagember látná, de emiatt is szeretjük Lokit, hiszen képes bármikor meglepetést okozni, és megmutatni, hogy a csínytevés még mindig ott él benne, hiába a halandó test.

A csínytevés istene a kedvenc narrátorom. Hol arrogáns, hol megmutatja a sérülékeny oldalát, hol pedig láthatjuk igazi elemében, amikor megmutathatja az igazi valóját. Habár Loki próbálja titkolni, mégis hőn vágya, hogy elfogadják őt. Az előző részekben már szerzett magának barátokat, ebben a részben a cél a megtartásuk, és ha úgy adódik a kiengesztelésük. 

A kötet különlegessége Loki narratívája mellett a  naplóformátum, a rajzok, illetve a napló megszólalásai, és az erény pontok, amik valami csoda folytán mindig mínuszban vannak, és ahogy haladunk előre úgy lesz egyre negatívabb Loki megítélése. 

A nyelvezet könnyed, hiszen iskolásoknak íródott, akik szeretik ha kevesebb a szöveg, több az illusztráció, és gyorsan lehet haladni. Az Egy rossz isten ellenségszerző útmutatója felépítése könnyed, tempósan lehet haladni vele, és az illusztrációk, a képi világ tökéletesen kiegészíti a Stowell által megalkotott szöveget. Loki hozza a formáját, és most sem csalódtam benne, sőt...

Összességében ez a rész is nagyon szórakoztató, olvasóbarát, és nemcsak a kisebbek számára jelenthet kikapcsolódást, hanem a felnőtt olvasóknak is, akik hozzám hasonlóan szeretik a csínytevés istenének a karakterét, és nem tudnak ellenállni egy Lokis történetnek. Az meg már csak plusz pont, hogy igazán szórakoztatóak a kötetek, és jól lehet haladni velük.

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Elizabeth Lim: Az alkonyhántó (A hajnalszövő 2.)

 

"Egykor volt édesanyám."

*

Maia Tamarinnak hatalmas árat kellett fizetnie azért, hogy elkészíthesse Amana gyermekeinek legendás ruháit. Bár a szerelme, Edan segítségével végrehajtotta a lehetetlen küldetést, közben egy megtörhetetlen átok sújtott le rá. 

A lányt megérintette egy démon, és mindennap elveszít egy kicsit önmagából: a testét, az elméjét, végül a lelkét is. Ám Maia nem ér rá meggyászolni az életét, mert A'landi továbbra is a háború küszöbén áll. Sarnainak, a sanszen egyetlen lányának hozzá kell mennie Khanudzsin császárhoz, különben az országot felemészti a polgárháború, és minden áldozat hiábavaló volt. 

Ám az úrnőnek más tervei vannak… 

A hajnalszövő folytatását udvari intrikák, álnok démonok és lélegzetelállító varázslatok teszik letehetetlen olvasmánnyá.

" - Csak az istenek látják. Lehet, hogy a fonál hosszú, hegyeken és folyókon átívelő, és évekbe telik, mire megtalálod a végét. De tudni fogod, amikor találkozol az igazival."

A hajnalszövő után nagyon vártam, hogy olvashassam Az alkonyhántót, ami felülmúlta a várakozásomat és legalább annyira varázslatos rész lett, mint a duológia első része. Elizabeth Lim nem tud rosszat írni, és ezt már a sokadik regénye, ami igazi szerelem lett. Képtelen vagyok megunni ezt az ázsiai mitológia inspirálta világot, és ahogy egyre többet tudok meg erről a világról, ami köthető a Hat bíborszín darumadárhoz, azt érzem, hogy még nagyon sok mindent nem láttunk, és ha bármikor ír egy újabb regényt az írónő, én tuti, hogy el fogom olvasni.

Elizabeth Lim Az alkonyhántóban tovább szövi Maia Tamarin történetét, és megmutatja, hogy A hajnalszövő ehhez képest semmi, hiszen Maia igazi próbatételek elé áll, és a tét az embersége, az hogy ne változzon démonná. Teljesen új irányba tereli a karakterét, aminek segítségével sokszor sötét vagy éppen veszélyes jeleneteknek lehetünk a szemtanúi, és egy sokkal emberibb oldalát ismerhetjük meg. Küzdelem küzdelem hátán Az alkonyhántó, amiben hatalmas a tét, és akik megszerették Maia karakterét az első részben, akárcsak én, azok végig fogják izgulni a duológia második részét, és végig ott lesznek a karakter mellett, amíg a belső démonaival küzd. Úgy érzem, hogy habár A hajnalszövő is brutális erővel csapott le, Az alkonyhántó még ezen is túltesz, és megmutatja a történet igazi erejét. Imádtam olvasni, és végigizgultam, hogy mi lesz Maia sorsa, hogy hogyan is tud majd helytállni, és a végén lehet e boldog befejezés, vagy démonná alakul, és oda minden? Egy sokkal sötétebb és fájdalmasabb folytatást kaptam, mint amire számítottam, de pont így volt jó. Jól megdolgoztat minket az írónő a nagy finálé előtt, és emiatt nem is lehetnék hálásabb neki. Maia a végére egy igazán erős lánnyá érett, aki bármit megtenne a szeretteiért, és azért, hogy újra a megszokott életét élhesse.

A kötet egyik erőssége az ázsiai mitológia és fantasy elemek mellett az, hogy ezeket keverte a személyes átalakulással, a belső harcokkal, az önfeláldozással és mindazzal, ami kerek egésszé tette Maia Tamarin történetét. Minden karakternek, minden eseménynek rendeltetése van, és ezt nem is rest megmutatni az írónő. Egyik feladat gördül a másik elé, és csak Maia karakterén áll, hogy győzedelmeskedik e, vagy betemeti a sötétség.

Maia miközben próbálja megmenteni a birodalmat, a szeretteit és önmagát darabokra hullik, és ezekből a darabokból születik újjá, akárcsak egy főnix, amik a saját hamvukból kelnek életre és lesznek erősebbek, mint voltak. Maia egy olyan hősnő, aki még A hajnalszövő alatt esetlennek tűnt, de ahogy egyre mélyebbre ástunk úgy láttuk meg a lány igazi erejét, és mindazt, ami benne lakozik. Egy igazi harc Az alkonyhántó, és csak azon áll vagy bukik a világ sorsa, hogy Maia hogy dönt. Hogy enged e a sötétségnek, a kísértésnek vagy talpra áll, és küzd?

A történet valamivel gyorsabb és feszültebb, mint az első rész. Nemcsak politikai játszmák, udvari intrika és a közelgő háború szele lengi be a cselekményt, hanem ezáltal a baljós atmoszféra által felüti a fejét a reménytelenség is, és ez teszi igazán izgalmassá Az alkonyhántót. Sokkal több a fájdalom és a veszteség, mint amit eddig megszokhattunk az írónőtől, de ez is jól áll neki. Mélyebb és fájdalmasabb folytatást ígér, amit 100%-osan meg is kapunk.

Míg a fő hangsúly Maia alakulásán és a világon van, addig nagyjából a kötet felétől újra képbe kerül a szerelmi szál, amiért én teljesen odáig voltam. Szeretem Maia és Edan kapcsolatát, hiszen bármit megtennének a másikért, és készek áldozatot hozni a másik jóléte miatt. Erősek együtt, küzdenek, valahol útközben ők is megtörtek, de nem adják fel, és megmutatják, hogy ők bizony összetartoznak, és semmi sem állhat az útjukba. 

Míg az első részben hangsúlyos volt a varrás, illetve az alkotás folyamata, addig ebben a részben ez háttérbe szorul, és előtérbe lép az alkotási folyamat gyümölcse. Egy kicsit vérzett a szívem amiatt, hogy amit Maia elért A hajnalszövőben azt meg kellett semmisítenie, hiszen "kárba veszett a munkája gyümölcs", de helyette megkaptuk a küzdelmet és áldozathozatalt, mint központi mozgatórugó. Egyik szemem emiatt sírt, de a másik reménykedett, és reménnyel töltött el, hiszen Elizabeth Lim nem az a mesélő, aki cserben hagyna, és nem is hagyott cserben. A kreativitás és az alkotói munka háttérbe szorul, de ezáltal Maia belső küzdelmei, és a harca a sötétséggel előtérbe kerül. Valamit valamiért, és nem vagyok elégedetlen amiatt, hogy ennyire borús és sötét fordulatot vettek az események, sőt... Összességében egy nagyon erős második részt kaptam, ami méltó lezárása A hajnalszövőnek. Elizabeth Lim olyan befejezést írt, ami egyszerre különleges és egy olyan utazás, amit nem fogunk egyhamar elfelejteni. Maia Tamarin története különleges, és egy ilyen különleges, ám szívszorító befejezés dukál mellé. Ha szereted az írónő munkásságát, illetve az ázsiai mitológia által inspirált fantasy történeteket, akkor ne hagyd ki A hajnalszövő duológiát!

 "Talán nincs más választásom, mint engedelmeskedni a hívásnak. De nem megyek harc nélkül."

"Mostantól, ha a sors utolér, egyenesen szembenézek vele, és a kezembe veszem. Mostantól fogva nem lesz szívem."

"A korábbi énem mindig magához vette a szíve darabjait, és fáradságot nem ismerve újra összevarrta őket. De többé már nem az a Maia voltam."

" - Semmi sem vághatja el, mert a végzet a legerősebb ígéret. Összeköt benneteket, akármi történjék is."

" - A szabóság olyan mesterség, amit még az istenek is tisztelnek. Van benne valami mágikus. Még a legegyszerűbb fonálnak is hatalma van."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

S. T. Abby: The Risk - A kockázat (Mindf*ck 1.)

" - Úgy látom, felültettek - mondja nekem egy fickó."

*

Túl sokat elvettek.Túl keveset hagytak. Nem volt mit veszítenem, amíg… meg nem ismertem őt. 

LANA 

Nem számítottam rá. Nem akartam beleszeretni. De nem tudom elengedni. Logan Bennett miatt biztonságosabb hely a világ. Ő csodálatos ember. Egy hős. Rács mögé dugja a beteges és elfajzott bűnözőket. Ám miközben ő életeket ment, én elveszem őket. Behajtom az adósságokat, amikkel tartoznak nekem. Tíz évvel ezelőtt elvettek tőlem mindent. És otthagytak meghalni. Ám meg kellett volna bizonyosodniuk arról, hogy tényleg halott vagyok. Most pedig én veszek el tőlük mindent. Egyszerre csak egytől. Túl sokáig készültem erre. Türelmes voltam. De most már nem tudok megállni. 

A bosszú jéghidegen tálalva a legjobb… 

Nem számítanak rám, amíg vérrel nem festem ki a szobáikat. Logan nem tudja, hogy mit műveltek. Nem tud a sikolyokról, amiket senki nem akart meghallani. Nem tudja, hogy valójában mennyire elfajult ez a város. Csak azt tudja, hogy emberek halnak meg. Azt nem, hogy a gyilkosukba szerelmes. Egy halott lányra senki sem gyanakszik. Logan pedig nem is sejti, hogy az a lány az ágyában fekszik. Egy szörnyeteget keresnek. Nem egy lányt, aki szereti a piros színt. Nem egy szerelmes lányt. Én egy arctalan rémálom vagyok. De csak addig, amíg el nem mondom nekik a történetet, amiről szándékosan nem akarnak tudni. Vajon a végén Logan őket választja? Vagy együtt nézzük végig, ahogy elégnek?

"Még a szörnyeknek is vannak rémálmaik. Az övé én leszek."

Vallomással tartozom: a sorozat függője lettem. Egy délután alatt befaltam ezt a nagyon rövid kötetet, és nem volt elég az, amit kaptam belőle! Addiktív, izgalmas, felborít minden szabályt, amit a dark romance-ok kapcsán ismerünk. Új, friss és tele van potenciállal. Egy sorozatgyilkos és egy FBI-ügynök nem mindennapi kapcsolatának lehetünk szemtanúi. Hol felborzolja a kedélyeket, hol csapdába ejt, de az biztos, hogy ha belekezdesz a Minf*ck sorozatba, onnantól nincs menekvés: te is függő leszel!

A történet már az első kötettel megmutatja, hogy nem hajlandó skatulyába zárni magát, hiszen egyszerre jelenik meg benne a pszichológiai thriller, a dark romance és a romantikus thriller. Nem egy szokványos történet, a szereplői sem azok, a háttere meg főleg nem. Bekúszik a bőröd alá, és veled együtt lélegzik. Formabontó alkotás, ami nem véletlenül olyan sikeres. Nyugtalanító részletekkel van tele, megkérdőjelezed a karakterek minden tettét, de közben ott van benned a természetes kíváncsiság is, hogy még többet tudj meg. Maga az alap baromi érdekes és nyugtalanító is, hiszen egy olyan múltbéli eseményt helyez a történet mozgatórugójának, ami tele van fájdalommal, vérrel és brutalitással. A rövidsége ellenére is sodró lendülettel terít le, és mutatja meg az igazi erejét. Olvasmányos, gyors és pörgős a cselekmény. A fejezetek rövidek, amik nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy jól lehessen haladni a történettel. Nincsenek buktatói, végig őszinte és olyan természetesen szövi a szálakat, hogy nem is csoda, ha pillanatok alatt a végére érsz. Ha egyszer elkezded, nem fogsz tudni szabadulni tőle, és nem lesz elég az, amit ad. Függőséget okoz, de nem akarsz ebből a függőségtől szabadulni.

A kötet középpontjában Lana áll, aki egy sorozatgyilkos, egy szörnyeteg, de ennél sokkal árnyaltabb a karaktere, nem minden fekete és fehér, hanem vannak benne olyan mélységek és traumák, amiket csak sejthetünk, de biztosra még nem mehetünk. Egy ádáz, erős nő ő, akit megtörhetett volna az élet, de a bosszú hajtja és addig nem nyugszik, amíg meg nem bűnhődnek a bűnösök.

Lana nemcsak egy szörnyeteg, hanem túlélő is, aki a saját kezébe vette a sorsát, és ennek lehetünk igazából szemtanúja a Mindf*ck sorozat alatt. Veszélyes játékot játszik, olyan eszközökhöz nyúl, ami félrevezeti a hatóságokat, amik még az FBI-t is tévútra viszik, de a Logannel való kapcsolata csempész igazi izgalmakat a történetbe.

Bármikor lebukhat, bármikor elérkezhet oda, amikor elég egy rossz lépés, egy meggondolatlan tett és borul minden. Érzelmekben erős, elsősorban a bosszú dominál, de ahogy haladunk előre úgy kerül bele a történetbe a testi vágyakozás, a szexualitás és a gyilkosságok mögött rejlő elégedettség, ami végig ott van a kötetben, és ami végig érezteti a hatását.

Veszélyes és kockázatos játék a Mindf*ck sorozat első része. Tele van megkérdőjelezhető tettekkel, egy gyilkos elme kreativitásával, a lebukás miatti veszéllyel, traumával, igazsággal és az identitás kérdésével, hiszen Lana nem az, akinek mondja magát, és erre a függővég is rávilágít. Összességében egy nagyon erős kezdő kötetet kaptam, ami az első oldaltól odaláncolt a lapokhoz, és ami már most komoly függőséget okozott. Ha szereted a nem szokványos romantikus thrillereket, amiben a gyilkos kerül kapcsolatba a rend őrével, ne hagyd ki S. T. Abby A kockázat c. kötetét, ami a Mindf*ck sorozat első lebilincselő része.

"Én túléltem, mégis halottnak érzem magam."

" - Miféle tényezők számítanak kizárónak? Csak kíváncsiságból kérdezem. 

- A szokásos. Ha megeszed, amit az orrodból kipiszkálsz. Ha vizeletet iszol… a felcsatolható műpénisz, ha engem akarnál megdugni vele. Ezek egyikét sem szeretem."

"Én az összes könnyét látni akarom. Minden gyötrelmét és félelmét."

"Csak úgy akarok tenni, mintha egy normális lány lennék egy normális férfival egy normális kapcsolatban egyetlen normális éjszakára."

"Két gyilkosságot kell megterveznem, meglátogatni a barátomat, és megbékíteni a legjobb barátomat. Nem feltétlenül ebben a sorrendben. 

Én csak egy tipikus amerikai nő vagyok. 

Vagy egy tipikus amerikai pszichopata?"

"Most pedig… most százhatvankét centi magas, tömör bosszúvágy vagyok, akire senki sem számít."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

G. Willow Wilson: Méregcsók - Az erény körforgása (Méregcsók 1.)

*

Pamela Isley már sok minden volt az életében. Élő isten, szupergonosz, aktivista, tudós és halott nő is. Egy új testben – amit nem ő kért – és új küldetéstudattal hagyja el Gothamet, hogy beteljesítse legnagyobb feladatát: hogy ajándékot adjon a világnak, amely majd meggyógyítja azt… az emberiség kipusztítása által. 

A Méregcsók #1: Az erény körforgása tartalmazza G. Willow Wilson, Marcio Takara és Arif Prianto közös művének első hat részét, valamint egy előzménytörténetet, egy hatalmas borítóválogatás-gyűjteményt és más exkluzív anyagokat.

Kezeket fel, akinek szintén Méregcsók az egyik kedvenc DC karaktere! Nekem az, és szó szerint ennek a képregénynek a megjelenését vártam idén a legjobban. Méregcsók egy olyan morally grey karakter, aki a nem megfelelő eszközökhöz nyúlva szeretné jobbá tenni a világot, és ehhez minden módszert bevet. Emiatt számomra nem gonosztevő, szimplán egy meg nem értett karakter, aki nem mérlegeli a tetteit és annak következményeit, illetve előrébb van nála a cél, mint az eszköz, ami rothadást, betegséget és járványt hagy maga után. Ő maga a katalizátor, ami egyik helyszínről a másikra szórja el a spóráit, és fertőzi meg azokat, akik egy légtérbe kerülnek vele.

Ebben a képregényben egyszerre jelenik meg az emberiség és a természet kérdésköre, az a pusztító tevékenység, amit az emberiség folytat, és aminek Pamela véget akar vetni. Emlékszem gyerekként mindig lenyűgözött, ahogy harcolt az ökoszisztémáért, ahogy habár önmagát is mérgezi, mégsem engedi, hogy ez gátat szabjon neki, és a küldetésének.

A történet egészét végig átszövi az ökoterrorizmus, amiről én személy szerint még nem olvastam, de érdekes volt látni ebben a nem mindennapi közegben, hiszen végig belengi egy sötét atmoszféra a képregényt, ami a DC világára oly jellemző. Hozza a tőle elvártakat, ugyanakkor idomul is Poison Ivy karakteréhez. Hangsúlyban vannak a természetes színek, a zöld és a természet. Legyen az maga Pam személye, vagy egy kisváros az biztos, hogy megjelennek azok az elemek, amik egyedül az ő karakterére jellemzőek. Ez a sötét és indákkal átszőtt világ tele van láthatatlan ellenségekkel, és láthatóval is, aki mindenen átgázolva, önmagát is veszélybe sodorva halad a célja felé.

Ez a képregény a sorozat első része, ugyanakkor már itt jól szemlélteti G. Willow Wilson Pam leépülését és mentális állapotának folyamatos romlását. Betekintést ad ezáltal a múltja egy darabjába is, de főként a jelenében vagyunk képben. A növényi és az emberi lét mezsgyéjén táncolva kísér végig minket a köteten, és mutatja meg azt a szimbiózist, amiben Méregcsók létezik.

Egy olyan DC karakter ő, aki kicsit ellentmondásos, ám emiatt nem kevésbé szerethető, hiszen van egy kitűzött vágya, amit el akar érni, és ehhez képest bármit feláldozni. Érdekes volt emiatt látni a Pam és Harley Quinn között kialakult kapcsolatot, és őszintén én szerettem ezeket a részeket, mert Méregcsók emberi oldalát voltak hivatottak bemutatni. Nemcsak a célorientált nőt láthatjuk benne, hanem azt is, aki emiatt veszteségeket szenvedett el.

Poison Ivy nemcsak megmentőként van jelen, hanem mint áldozat is. A folytonos harca a természettel, ahogy haladunk előre egyre inkább megviseli a testét, és ez az ábrázolásmódban is feltűnik. Hol horrorisztikus jeleneteket kapunk, hol pedig a természet burjánzása kerül előtérbe. Ezzel együtt az emberiség sorsa is előkerül, és csak Méregcsókon áll vagy bukik, hogy kik vesznek oda ebben a harcban.

G. Willow Wilson Méregcsók - Az erény körforgása képregényében egyúttal azt is boncolgatja, hogy hol a határ aktivizmus és fanatizmus között. Hogy hol van az a pont, amikor Pam átbillen a mérleg másik oldalára, és mikor érkezik el az a pont, ami már visszafordíthatatlan.

Az illusztrációk szépen idomulnak Méregcsók karakteréhez, hiszen tele vannak a természetre is jellemző színekre és formákra. A zöld, a vörös és barna színek egyszerre hívatottak megidézni a természet szépségét, illetve a rothadó világ nyugtalanságát.

A Méregcsók egy olyan utazásra invitál, amiben elmosódik a jó és a rossz kérdésköre, amiben nehéz állást foglalni, hiszen ha az emberiség oldaláról nézed, akkor rossz az, amit Pam tesz, viszont, ha a természet oldaláról, akkor jó, hiszen megtisztítja a világot a fertőtől, és mindattól, ami mérgezi a bolygónkat, hiszen az emberiség a Föld legnagyobb ellensége. Összességében nekem nagyon tetszett, és alig várom, hogy újra visszatérhessek Méregcsók életébe, és folytassam a sorozatot ott, ahol Az erény körforgása abbamaradt.

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Laura Thalassa: Elbűvölve (Megbabonázva 2.)

"Hát, ez aztán a szar este."

*

Senki sem figyelmeztette Selene Bowerst, hogy egy lelki társ megtalálása milyen súlyos következményekkel járhat. Arra meg végképp nem készült fel, hogy az illető egy bosszúszomjas, ősi mágus képében jön el, aki majd gyilkossággal vádolja meg, rákényszeríti, hogy emlékezzen egy korábbi életére – amelyről állítja, hogy megtörtént –, végül pedig egy visszavonhatatlan házassági kötelékbe zsarolja. Ám pontosan ez az események sorrendje a Samhain-bál éjszakáján, miután Selene egy börtöncellában talál magára. 

Memnon elvarázsolt álmából ébredve esküt tett: kideríti, miért árulta el őt Selene olyan régen. Csakhogy amikor a lány elveszett emlékei végre visszatérnek, a valóság egészen más arcát mutatja. Megrendülve saját tetteitől, Memnon kétségbeesetten próbálja jóvátenni, amit elkövetett – ezért olyan ajánlatot tesz Selene-nek, amit egyetlen más boszorkánynak sem tenne: egy varázslatos köteléket, amely teljes hatalmat ad a lánynak a mágus akarata fölött. És Selene elég elkeseredett ahhoz, hogy igent mondjon. 

De Henbane, Selene mágikus akadémiája, még mindig hemzseg az ellenségektől – olyanoktól, akik különös figyelemmel követik a lányt. Ha Selene meg akarja állítani őket, szüksége lesz Memnon segítségére. Csakhogy egy ilyen szövetség mindig veszélyes, különösen akkor, ha a mágus eltökélt szándéka, hogy elnyerje párja szívét. Ez viszont nem történhet meg… mert abban a pillanatban, hogy Selene viszonozza az érzéseit, a kötelék megsemmisül.

"Attól, hogy bízol az emberekben, még nem leszel bolond. Csak optimista."

Ettől a második résztől megkaptam mindent, amire vágytam. Izgalmas volt, titokzatos, szenvedélyes, kalandos, a kellő helyeken veszélyes, és végig izgultam olvasás közben, hogy mi lesz a következő csavar, ami miatt nem bírom abbahagyni az olvasást. Szerettem a karaktereket, Memnon még mindig hatalmas favoritom, a világ érdekes, Selene egy belevaló, badass hősnő, és a cselekmény is annyit mozdult előre az első részhez képest, mint amennyire szükséges volt. Laura Thalassa azt adta, amire a Megbabonázva után kellett az olvasóknak, és ő az egyik koronázatlan királynője a romantasy műfajnak. Tökéletes ősz búcsúztató olvasmány, ami nem hagy addig, amíg az Elbűvölve végére nem érsz.

Már amikor elkezdtem éreztem, hogy imádni fogom, mert Laura Thalassáról van szó, és amit ez a nő ír az nekem kötelező olvasmány!! Egy zseni, de komolyan. Nemcsak a Rhapsodic kedvencem tőle, hanem most már a Megbabonázva kötetek is. A romantasy műfaj gyöngyszemei ezek a regények, és nemcsak azoknak lehet varázslatos utazásban részük, akik szeretik a természetfeletti lényeket, az iskolai helyszíneket, a boszorkányokat és a varázslatokat, amikben ott rejlik a veszély maga is. Úgy érzem, hogy míg a Megbabonázva kötet csak bevezetett minket a világba, addig az Elbűvölve bedob minket a mélyvízbe, és nem hagy kapaszkodót. Nagyon sok minden történik, és elég egy pillanatra elkalandozni, hogy azt érezd lemaradtál valamiről. A Bespelled - Elbűvölve minden várakozásomat felülmúlta. Egy igazán varázslatos részt kaptam, amiben csak úgy hömpölyög a mágia, és nemcsak a jó féle, hanem a sötét mágia is, aminek sokkal hangsúlyosabb szerep jut, mint eddig. Végig pörög a cselekmény, hol veszélybe sodorja Selene-t, hol pedig a kéj mezsgyéjére. Tele van szexualitással, vágyakozással és egy jófiú Memnonnal, aki lehetett volna sokkal kevésbé alázatos és alárendelt, de így is nagyon szerettem a karakterét.

Selene-t továbbra sem kell félteni, hiszen akárcsak a macskák, ő is mindig talpra esik, és a legkétségbeejtőbb helyzetekből is megtalálja a kiutat, és azt, hogy hogyan is ússza meg ép bőrrel. Ez a rész sem kevésbé veszélyes, mint az első, sőt egyes helyeken úgy éreztem, hogy sokkal veszélyesebb és a tét is nagyobb, hiszen már ismerjük Selene és Memnon múltját, és te jó ég!!

Ha azt mondom, hogy Laura Thalassa szeret kínozni minket, akkor nem fogalmazok elég pontosan, mert ahogy megismerjük a két főszereplő múltját minden más megvilágításba kerül. Az is, hogy miként viszonyul kezdetekben Memnon Selene-hez, és az is, hogy Selene miért nem emlékszik a múltjára, és arra, hogy mi is történt azon az ominózus estén, amikor minden a feje tetejére állt, és amikor eldőlt Memnon sorsa. Teljesen letaglózott, és a szívembe szúrt az a pár fejezet, amíg a múlt részese lehettem!

Selene megmaradt annak a boszinak, akit megismertünk, de és ez a de fontos, Memnon teljesen más oldalát mutatja meg, és én őszintén visszasírom az ádáz, bosszúra éhes verzióját, mert néha túl cinnamon roll volt, és jobban szeretem a pimasz, sőt már gonosz énjét, aki átgázol mindenkin, aki megszerzi azt, amit akar, és ember legyen a talpán, aki ezzel versenybe tud szállni. Jó tanács a továbbiakra: rosszfiúból ne legyen jó fiú, főleg ne kötés hatására!!

A fantasy és mágikus elemek továbbra is jelen vannak, és sokkal jobban érvényesülnek, mint az első részben. Több benne a boszorkányos jelenet, az iskolai életbe is jobban betekinthetünk, és persze a gyilkosságok is folytatódnak, de úgy érzem, hogy már egyre jobban közeledünk ahhoz a ponthoz, ami segít nekünk összekötni a részleteket és látni engedi az egész képet. A vérfarkasok is valamivel hangsúlyosabbak, aminek kifejezetten örülök, mert a kedvenc természetfeletti lényeim.

 

Maga a világ sokkal sötétebb, és ez nagy előnye a történetnek, mert ahogy haladunk előre úgy lesz egyre kiélezettebb a helyzet. Egyre nehezebben enged el a történet, és végig azt éreztem, hogy meg vagyok babonázva, és addig nem ereszt, amíg az utolsó sorokat el nem olvasom. A cselekmény végig pörög, izgalmas, hol veszélyes, hol pedig pikáns. Szerettem a kicsit érzékibb részeket is, de tény, hogy a vágyakkal fűtött részek a kedvenceim, amikben Memnon önmaga, és nem Selene kicsi ölebe, mert sajnos néha ezt éreztem, viszont ez nem vesz el a történetből. A mágikus vonal erőteljesen uralkodik a regény egészén, végig érezteti hatását, ahol kell ott titokzatos, ahol pedig arra van szükség, ott válaszokat csepegtet, és megmutatja, hogy mekkora erő lakozik az Elbűvölve c. kötetben. Szerintem erősebb lett ez a második rész, mint az első, ugyanakkor Memnon teljesen más, és aki továbbra is a bosszúálló, házsártos és aljas énjét akarja látni ebben a részben, az csalódni fog, mert sokkal kezelhetőbb, mint amilyennek megismerhettük és megszerettük. Ha olvastál már az írónőtől és szereted a romantasyket, a boszorkányos történeteket, amikben van ősi erő, évszázadokra visszanyúló szerelem és egy egészséges versengés, féltékenykedés, akkor ne hagyd ki Laura Thalassa Elbűvölve regényét, ami a Megbabonázva sorozat második része!

" - Szeretlek! - lihegi a bőrömre. - Szeretlek, szeretlek, szeretlek! Ezer élet sem lenne elég veled, de be kell érnem ezzel az eggyel."

"Megbíztam valakiben, akiben nem kellett volna."

" - Csak egyetlen szent dolog van számomra ezen az istenek verte világon. - Memnon a papnő elé lép, nekem pedig a hideg futkos a hátamon. A hangja megint olyan másnak, olyan távolinak tűnik. - És te bántottad őt."

" -Városok dőlhetnek porba, évszázadok múlhatnak, de mindez mit sem ér nélküled. Úgyhogy vigyázz magadra, királynőm! És ne feledd: előbb szúrj, aztán kérdezz!"

" - Te vagy a tüdőmbe áramló levegő, az ereimben zuhogó vér, a világ minden hatalma és dicsősége sem ér semmit nélküled…"

" - Istennőm, semmit sem szeretnék jobban, mint leszúrni ezt az alakot egy villával."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)