Varga Polyák Csilla: Akit sólymok védenek mini értékelés és interjú

" - Mióta ismered Stiant?"

*

Miközben egy napfényes délutánon az iskolájához közeli hegyoldalon Sasha Dahlgren elf katonák elől menekül, talán visszasírja, hogy félévvel korábban még azon rágódott, miért piszkálják folyton az osztálytársai… Az elmúlt hónapokban azonban gyökeresen megváltozott az élete, miután megszólította őt egy ismeretlen férfi, és közölte vele, hogy kivételes képességekkel rendelkezik. Gyorsan kiderült, hogy a fura idegen igazat beszél, így egy csapásra véget érnek a magányosan átbiliárdozott délutánok, helyette Sasha futóedzésekbe kezd és Észak rövid történetét is el kell olvasnia. Erőt és tudást kell gyűjtenie, ugyanis a hozzá hasonló varázslókra évtizedek óta vadászik egy kegyetlen elf fejedelem. 

Skandinávia-szerte élnek elfek varázslatokkal elrejtett területeken. A legnagyobb elf nemzetség vezetője el akarja törölni a föld színéről a varázslókat, Odin népének kiválasztott tagjait. De miért nem fognak össze a varázslók vagy a kisebb elf fejedelemségek, hogy legyőzzék a gonosz vezért? És vajon milyen sorsot szántak a nornák egy tizenéves fiúnak ebben a történetben? 

Varga Polyák Csilla első könyvében izgalmasan keverednek a fantasy, az északi mitológia és napjaink valóságának elemei. A lebilincselő, akciókkal teli regény egy olyan világba repít el, ahol valkűrök adnak vívóleckéket, krakenek lakják a tengereket, és akár az is előfordulhat, hogy egy hatalmas istenség befészkeli magát valaki elméjébe…

"Kevés nagyobb segítség van a jelen megértéséhez, mint amit a múlt adhat neked."

Varga Polyák Csilla első regényében a fiatalabb korosztályt célozta meg. A fantasy elemeit ötvözte az északi mitológia sajátosságaival, és egy igencsak izgalmas és lebilincselő debütáló regénynek lehetnek részesei azok, akik esélyt adnak az Akit sólymok védenek c. kötetnek. Mágia, titkos társaság, Loki, különleges lények és egy új világ vár a legbátrabbakra, akik be mernek lépni ebbe a fantasy világba. Habár nem én vagyok a célközönsége, így is nagyon élveztem olvasni, és jó volt elmerülni ebbe a történetben. Szórakoztató, kalandos, van benne Loki, úgyhogy én már elég korán meg lettem győzve, hogy bizony kell nekem ez a regény. Ha én ennyire szerettem biztos vagyok benne, hogy a fiatalabb korosztály egyenesen imádni fogja, és alig várják, hogy ők is Sasha Dahlgrennel fedezzék fel ezt az északi mitológiával átszőtt ifjúsági fantasyt. 

A kötet aproróján készültem egy interjúval is nektek az írónővel. Kicsit beleshetünk a kulisszák mögé, és azt is elmondja nekünk, hogy mi volt az, ami miatt megírta az Akit sólymok védenek c. kötetet! 

Interjú az írónővel

1. Mi inspirált arra, hogy írásra add a fejed?

Gyerekkorom óta folytattam néha magamban a számomra kedves történeteket: regényeket, filmeket – kitaláltam, hogy a főbb karakterek sorsa miként haladhatna tovább.

Kisebb korukban meséltünk esténként a gyerekeinknek kitalált meséket is a férjemmel, felváltva.

Az „Akit sólymok védenek” c. könyvet is a gyerekeimnek írtam, 2023 őszén, karácsonyi ajándékként. Mindketten elég nagyok lettek már addigra egy ilyen hosszabb, bonyolultabb történethez, és ők nagy rajongói a fantasy regényeknek. Továbbá voltak olyan kérdések, témakörök, amikről szerettem volna velük beszélgetni, és úgy éreztem, egy ilyen kalandos sztori jó alapot adhat ehhez. Másrészt vannak olyan értékek, amiket fontosnak tartok, beleépítve a sztoriba, bíztam benne, ezeket is meg tudom erősíteni.

2. Miért pont északi mitológia, és miért pont Loki? 

2023 nyarán a Percy Jackson sorozat volt a kedvenc esti mese nálunk. Így amikor egy olyan regényt szerettem volna írni, amit a saját gyerekeim majd szívesen olvasnak, hallgatnak, hasonló irányba indultam el. Ám nem „Nyugat” felé, a görög-római mitológiai vonalon, hanem „Észak”-nak. A Marvel filmek révén már ismertem néhány hőst a skandináv legendákból, így vettem néhány könyvet erről a hitvilágról, hogy kicsit jobban megismerjem. És szerencsére azt láttam, hogy kiváló - gazdag és kellően rugalmas - keretet adhat az általam elképzelt történethez. Lokit pedig a Marvel filmek és sorozat óta kedvelem, örültem, hogy őt is „bevonhatom” a regényembe. És persze átformáltam az alakját, más a múltja és a jelene az én könyvemben, ám az eddigi olvasói visszajelzések alapján talán ezt senki sem bánja.

3. Milyen személyes kapcsolat fűz a könyvekhez? Jómagad is olvasó vagy?

Igen, én nagyon szeretek olvasni: ifjúsági könyveket is (nem csak írom őket J ), továbbá felnőtteknek szóló fantasy regényeket, romantikus történeteket és krimiket, sőt, néhány klasszikus sci-fit is ismerek. Emellett kedvelek jó pár, a 20. század második felében, illetve napjainkban játszódó történelmi, szépirodalmi vagy filozófiai vonatkozású regényt.

És imádok könyvesboltba menni, mindig van itthon néhány könyvem, amit már megvettem magamnak előre. J

4. Hogy néz ki nálad egy írással töltött nap?

Nem nagyon van ilyen.

Hétköznapokon többnyire dolgozom, hétvégén pedig a családommal vagyok. Emellett az utóbbi 1,5 évben igyekszem képezni is magam: írástechnikai és szerkesztői kurzusokon vettem részt. Így az írásra általában sajnos kevesebb időm jut annál, mint amennyit szívesen töltenék vele. Például egybefüggő napokat. J

5. Szoktál zenét hallgatni írás közben? Ha igen, készítettél lejátszási listát az Akit sólymok védenek c. kötethez?

Írás közben nem szoktam. Viszont szeretek zenét hallgatni vezetés vagy futás közben (utána jobban jönnek az íráshoz is az ötletek) - magyar előadókat főként, mostanában legtöbbször Esti Kornélt és Parno Grasztot. Arra emlékszem, hogy amikor a regényemet írtam, 2023 őszén, főként Azi szólt meg Carson Coma nálam, illetve jó pár System of a Down szám.

És bár én nem készítettem lejátszási listát sosem, annak viszont nagyon örülök, ha akik olvassák a regényem, elmondják, megírják, hogy milyen számokat hallgatnak hozzá szívesen, hogy mit gondolnak, melyik előadó stílusa passzol igazán ehhez a történethez.

6. Gondolom már gőzerővel készül a következő regényed. Elárulnál néhány kulisszatitkot vele kapcsolatban?

Bár készülne. J Vannak ötletek és tervek a fejemben, a folytatás kapcsán és más történetek vonatkozásában is, megírt részek is a számítógépemen, ám jelenleg leginkább dolgozom. Nemsokára lezárok egy nagyobb, hosszabb munkahelyi feladatot, utána aktívan fogok írni ismét. Már nagyon várom.

7. Hogy kerültél a Menő Könyvek gondozásába?

Nagyon-nagyon-nagy szerencsém volt. J

A kézirat megjelentetése kapcsán - férjem bíztatására - több lehetőségben is gondolkodtam, többfelé is elindultam: hagyományos kiadók, magán kiadás, esetleg hangoskönyv. Végül a lehető legjobb irány jött össze - miután egy e-mailben beküldtem a regényem a Menő Könyvekhez.

Viszont azt fontos tudni, hogy addigra már az eredeti kéziratot több szempontból is továbbfejlesztettem.

Először is „bétázták”: az eredeti változatot elolvasta jó pár családtag, barát, ismerős fiatal is, és kaptam tőlük visszajelzéseket.

Közben elkezdtem írástechnikát tanulni: a szakcikkek, illetve a kurzusok révén kaptam tanácsokat független szerkesztőktől, és ez alapján is csiszolgattam a regény szövegét.

Továbbá mivel a normál, egyetemi munkám során már szerkesztettem korábban is szakkönyveket, tudtam, hogy miként formázzam, tördeljem megfelelően a Word fájlt.

Mindezek eredményeként a történet maga ugyanaz maradt, mint amit eredetileg kitaláltam és megírtam a gyerekeimnek, de a Kiadóhoz már egy több körben átolvasott, általam javított / fejlesztett, igazán „csinos” és letisztultabb kéziratváltozat érkezett meg - kísérőlevéllel és profi szinopszissal, valamint egy összefoglalóval a főbb karakterekről.

(Utólag egyébként azt gondolom, hogy ebben a folyamatban az egyik legnagyobb segítséget éppen az jelentette, hogy 2023 végén felolvastam a teljes regényt a gyerekeimnek. Mert ahogyan kimondod a szavakat, egyből érzed pl. az ütemhibát, az ismétlést, és ezeket anno javítottam is rögtön a szövegben.)

8. Mennyire volt hosszú az a folyamat, amíg a gondolatfoszlányból kézzelfogható regény lett?

A megírása, az első kéziratváltozat pár hónap volt csupán, számomra is meglepően gyorsan ment. Az első ötlettől a könyv megjelenéséig, a boltokba kerüléséig pedig csaknem két év telt el.

9. Mit szeretsz az írásban?

Amikor összeáll a fejemben egy történet, az nagyon jó érzés. Tudni, hogy van egy jól futó íve és a főbb részletek is a helyükre kerültek. De szeretem megírni is: sorról-sorra.

És mivel én igazán szeretek olvasni, ha azt érzem, hogy egy általam megírt mű jó élményt ad másoknak, az boldoggá tesz nagyon.

10. A fantasyn kívül melyik műfajra mondanád azt, hogy otthonosan mozogsz benne? 

Számomra, úgy érzem, a fantasy - tágan értelmezett - műfaja egyelőre elegendő teret ad az alkotáshoz. A fejemben lévő, illetve már részben leírt történeteim mind-mind fantasyk. Viszont mivel kedvelem a krimiket is (és nagyon sok klasszikus krimit olvastam), jellemzően van / lesz valamilyen megoldandó rejtély is a regényeimben.

11. Tervezel folytatást írni? Mikorra várhatjuk?

Szeretném megírni, igen - de sem az elkészültével kapcsolatban, sem pedig arról, hogy megjelenhet-e és ha igen, mikor, nem mernék most még ígéreteket tenni.

12. Melyik része volt a kedvenced a könyvírásnak?

A könyvem számos részletét nagyon szerettem írni, különböző okok miatt. Olyan fejezet pedig nem volt, amin szenvedtem volna. Ha lett volna, akkor azt nem írom meg. Mivel ez a regény a saját gyerekeimnek készült, így számomra is nagy volt a szabadság: csak azt és úgy írtam meg, ami nekem is komfortos volt, jó érzés.

Továbbá én abszolút élvezem azt is, amikor háttér infókat gyűjthetek a sztorihoz: külföldi helyszínekről vagy épp történelmi eseményekről, amik aztán beépülnek a történetbe.

13. Mi az a kellék, ami nélkül nem tudsz nekiállni írni?

A laptopom... 

14. Ki a kedvenc karaktered a regényedből és miért?

Nincs kedvenc, de a főhős: Sasha / Alexander egyértelműen közel áll hozzám, és nagyon szívesen mesélném tovább az életét.

Az apukája, Mikael - bár nincs igazán előtérben - számomra szintén fontos karakter. Jó pár (fantasy) regényt ismerek, ahol az édesanyák szeretete a meghatározó. Én viszont szerettem volna írni egy olyan regényt, ahol a főhős srác alapvetően az édesapja szeretetében nő fel (bár fontos az anyukájához való kapcsolódása is). Bízom benne, hogy a könyvemben sikerült kicsit megmutatnom azt is, hogy az apukák szeretete milyen mély és erős lehet.

Sasha tanára, Stian szintén izgalmas szereplő: egy alakváltó varázsló, aki elfek közt nőtt fel, és egy valkűrbe szerelmes. Vannak titkok a múltjában (milyen állat kíséri, és miért pont olyan), meg nyitott kérdések a jövőjét illetően. Szerettem írni, amikor Sashával vitázik (rendszeresen), illetve azt, ahogyan a (fogadott) testvéreihez kapcsolódik.

15. Ki a kedvenc fiktív karaktered és miért?

Egyetlen kedvenc nincsen. De általában jobban szeretem a férfi / fiú főhősöket, pl. Harry Potter vagy Percy Jackson kalandjait. Valahol nem is volt kérdés, hogy ha én írok egy ifjúsági történetet, annak is fiú főszereplője lesz.

De azóta gondolkodtam ezen, és elkezdtem dolgozni olyan sztorikon is, ahol lányt, illetve női főszereplőt követhetnénk elsődlegesen.

16. Melyik a kedvenc könyved és miért?

Nincs egyetlen kedvenc.

Vannak könyvek, amik nyomot hagytak bennem, és szívesen előveszem őket újra. Pl. Adam Silvera „Mindketten meghalnak a végén” c. regénye ilyen volt tavaly nyáron, illetve a folytatása / előzménytörténete is, „Az első, aki meghal a végén”.

Nagyon szeretem a történelmet, különösen a 20. századit. Még az egyetemen olvastam először Arthur Koestler „Sötétség délben” c. művét, meghatározó élmény lett számomra, miként például az „1984” is.

És különböző okokból, de egyaránt nagyra értékelem például Douglas Adams és Raymond E. Feist könyveit is.

17. Ki a kedvenc mitológiai karaktered? Ér Lokit mondani. ;)

Loki. J Egyértelműen.

Törekszem arra, hogy a karaktereim ne legyenek egysíkúak, fekete-fehérek. (Szürkék se, ha lehet. J ) És hát Loki elég színes egyéniség – őt nagyon jó és nagyon könnyű írni nekem. J

Köszönöm szépen az interjút. Sok sikert kívánok a továbbiakban!

 🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető az írónő debütáló regénye! :)

Kate Golden: Rózsa diadala ( A szent kövek 3.)

"Nem megyek be oda - mondtam, és belemélyesztettem a sarkam egy halvány fűfoltba."

*

A felejthetetlen, lélegzetelállító finálé, amire minden rajongó vár! Meg kell menteniük a világot – de vajon egymást is megmenthetik? Kane Ravenwood, az Ónix Királyság uralkodója bármit megtenne Arwen Valondale-ért, de mi van, ha a lány már túl messzire sodródott? Kane soha nem hitte volna, hogy ennyire összetörhet, de most mégis meg kell találnia a módját, hogy beteljesítse a jóslatot, és véget vessen apja, a fae király, Lazarus uralmának. Amit eddig átélt, arra egyetlen ember sem lehet felkészülve, de ha Evendell megmentéséhez az ő élete az ár, nem habozik feláldozni magát. 

Ám Kane nem sejti, hogy nincs egyedül a bosszúvágyával. Arwen többé nem az az ember, aki egykor félt harcolni: már nincs olyan áldozat, amit ne lenne hajlandó meghozni, nincs olyan ellenség, akitől meghátrálna. Semmi sem állhat az útjába, hiszen tudja, ha elbukik, mindkét birodalom elpusztul. 

Régi barátaik és új szövetségeik oldalán Kane és Arwen a végső összecsapás felé haladnak, ahol sorsuk végérvényesen eldől.

"De nem a dicsőségért harcoltunk, hanem azért, hogy béke legyen."

Ha van sorozat, amit nagyon szeretek, viszont nem akartam, hogy vége legyen, akkor az Kate Golden A szent kövek sorozata! Nem hiszem el, hogy már az utolsó rész is megjelent, és vége a történetnek. Az Ónix hajnala letarolt, a Peridot ígérete a földhöz döngölt, a Rózsa diadala pedig megerősített abban, hogy az írónő egy nagyon tehetséges írónő, a sorozat harmadik része pedig megadta azt a lezárást, amire oly sokan vágytunk. Arwen és Kane a szívem egy darabját birtokolja, és nem hiszem, hogy egyhamar elengednének, még úgy sem, hogy lezárult a történetük, és kénytelen voltam visszatérni a valóságba!

A Rózsa diadala ott folytatódik, ahol a Peridot ígérete abbamaradt. Egyből felveszi az események fonalát, és folytatja azt, másfelől megnyugtat minket, hogy hiába volt baromi függővéges a második rész, azért nem kell mindent elhinni neki, és megnyugodhatunk, már ami Arwent illeti. Kane eleinte sokat szenved, marcangolja önmagát, ami nekem sem volt nagy segítség, mert iszonyatosan megkedveltem a karakterét, és fájt a szívem amiatt, hogy neki fáj, és ostorozza magát a tettei miatt, képes lenne feladni mindent. Az írónő erre nagyon szépen ráerősít, és az a helyzet, hogy ha kínozza a karaktereit, ha nem, engem tuti, hogy levesz a lábamról, és készen állok a kalandra, a véres harcokra, a veszteségekre és mindarra, amit a Rózsa diadala ad. Egy igencsak erős befejezés, ami minden kérdésre választ ad, minden bonyodalmat megold, és igaz, hogy tele van veszteséggel, mégsem tudod azt mondani, hogy nem lenne méltó az előző két kötethez. Ezzel a harmadik résszel kerek egész a történet, és a Rózsa diadala koronázza meg A szent kövek trilógia élményt. Izgalmas, kalandos, érzelmekben gazdag, magas a tétje, királyságok sorsa áll a középpontban, egy prófécia, ami ha beteljesedik képes mindent fenekestül felforgatni, és megváltoztatni a világ rendjét. Az Ónix hajnala után nekem ez a rész a minden, mert imádtam és hozta azt a hangulatot, amit már az első részben is kaptam.

A történet középpontja, illetve mozgatórugója a jóslat beteljesedése, ami szerint Kane, Onyx királya legyőzi az apját, és békét hoz. Ez a jóslat egyfelől teljesül, de mint minden jóslatnak ennek is többféle megközelítése van, és erre az írónő előszeretettel figyelmeztet is. Hiába tudjuk, hogy minek kell lennie, mégis végig sakkban vagyunk tartva, és nem tudhatjuk, hogy a jóslat úgy fog e beteljesedni, ahogy azt gondoljuk, vagy jön egy csavar, és megadja a hőn vágyott boldog befejezést.

Arwen sorsa a Peridot ígéretében megpecsételődött, és az első taktusokban ennek a kibontakozását láthatjuk. Nemcsak Solarist ismerjük meg jobban, a látszólagos fényűzést és a mágikus képességek manipulálását, hanem azt a toxikus és mindent leromboló környezetet is, amit Lazarus teremtett. Arwen szemszögén keresztül élhetjük át a fogságban töltött időszakot, a hatalmi játszmák veszélyességét és a kitörést, ami a későbbiekben meghatározza a kötet hangulatát.

Végig veszélyes a Rózsa diadala, hiszen nem tudhatjuk, hogy ki lesz a következő személy, aki elárul, illetve ki lesz az, aki képes lesz a jelenlétével megváltoztatni a jóslatot, és ki lesz az, aki hozzájárul a sikerhez, vagy a bukáshoz attól függően, hogy épp hol tartunk a cselekményben, mert az biztos, hogy Kate Golden nem adja könnyen a boldog befejezést, és képes az utolsó fejezetekben is megizzasztani, és a feje tetejére állítani a cselekményt.

Arwen és Kane viszik a hátukon a cselekményt, ugyanakkor a mellékkarakterek is nagyon fontosak. Gondolok itt elsősorban Mari és Griffin karakterére, és nem titok, hogy nagyon örülnék egy spin-off kötetnek, vagy valami hasonlónak velük kapcsolatban. Mindenki annyira jól kidolgozott, annyira a helyükön vannak, ha kell sebezhetőek, de ha arra van szükség erősek, és mindent megtesznek a másikért. Ebben is rejlik a trilógia sikere, és az, hogy nem vagyok képes elengedni őket, sem a világot, sem pedig Kane-t és Arwent.

Imádtam a Rózsa diadalában azt, hogy végig izgalmas, a sötétben tart minket, és sorra derülnek ki az újabb és újabb titkok. Az írónő egyáltalán nem könnyítette meg a dolgunkat, de ez nem is baj, hiszen emiatt is lett ez a harmadik a kedvenc részem. A cselekmény végig logikus, nincsenek kilengő részei, az események fokozatosan épülnek, és csak a nagy fináléban mutatják meg magukat. Lépcsőzetesen épül, mégis azt érzem, hogy ha hozzátoldott volna Kate Golden még 100 oldalt, akkor sem lennék haragos, mert imádtam elmerülni ebben a világban, és a gyors lezárás sem zavart. Tetszett benne, hogy olyan érzést váltott ki, mint a jól megérdemelt jutalom, és végre a sok szenvedés és titkokkal teli cselekmény beérte gyümölcsét, és bebizonyította, hogy érdemes volt bizalmat szavazni neki. Egy nagyon egyedi világot kapunk, a végső összecsapás valóban a történet végén történik, nincsen elsietve, és a végéig kiélezett helyzetnek lehetünk részesei, végig ott lebeg a fejünk felett Damoklész kardja, és nem lehetünk biztos benne, hogy mikor fog lesújtani, mert abban biztosak lehetünk, hogy le fog sújtani, és onnantól már semmi sem lesz a régi. Ha egy olyan romantasy sorozatot olvasnál, ami függőséget okoz, akkor ne hagyd ki Kate Golden A szent kövek trilógiáját!

"A férjemre pillantottam, és a szívem hatalmasat dobbant az emléktől. A bőre megperzselődött, az arca feldagadt, a bőrpáncélja több helyen is felszakadt, az ujjai pedig elkékültek a hidegtől, mégsem láttam még soha ilyen szépnek."

"Nem éltünk, hanem csak túléltünk."

" - Szeretlek, és szeretni foglak, bárhol is legyek, és bármi is legyek. Örökkön-örökké szeretni foglak."

"Arra gondoltam, hogy talán egész életemben Kane felé lépdeltem."

"Szerencsés fickónak éreztem magam. Egy olyan nőbe szerettem bele, aki kitágította a tudatomat, és megmutatta, hogy a gyengédség erő is lehet. Tőle tanultam meg, hogyha átadjuk magunkat valakinek, akkor sebezhetővé válunk, de a sebezhetőségből hatalmas erőt lehet meríteni. Egy olyan nőbe szerettem bele, aki a barátom volt. Ő volt a fény a sötétségben, az a madár, amelyik haza vezet."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Ruff Orsolya: A végzetes vonatút (Orczy Mimi kalandjai 4.)

" - Hallgatózni nem szép, de nagyon hasznos!"

*

Báró Orczy Mimi alig várja, hogy a budapesti internátust maga mögött hagyva ismét Angliában töltse a nyári vakációt. Csakhogy minden másképp alakul, és hamarosan egy Nagyváradra robogó vonaton találja magát! A kiruccanásra szerencsére elkíséri hűséges szobalánya és legjobb barátnője, Anka, meglepetésükre pedig hamarosan régi ismerősökbe botlanak. Az út kellemesnek ígérkezik, noha a rejtélyek száma egyre szaporodik, ráadásul az egyik utast hamarosan holtan találják a fülkéjében. Vajon kinek állhatott az útjában? És ki az a rejtélyes fiatal nő, aki korábban halált jósolt neki? Mit rejteget az özvegy, mi a titka a vonat kétbalkezes pincérének, és kinek a hibája, hogy az utasoknak kényszerpihenőt kell tartaniuk a pusztában? Mimi tudja, hogy még az előtt kell megoldania az ügyet, hogy a vonat befutna Nagyváradra, máskülönben félő, hogy a valódi tettes végérvényesen kereket old. 

Ruff Orsolya ezúttal egy igazán formabontó résszel jelentkezett, hiszen egyetlen nap – méghozzá micsoda nap! – eseményein követhetjük Mimit.

" - Ki hallott már ilyet? Hogy a Magyar Királyi Államvasutak késsen? Huszonkét éve szolgálok kalauzként, de ilyet még nem pipáltam… Micsoda szégyen! - ingatta a fejét a kalauz, majd távozott az étkezőkocsi irányába."

Orczy Miminek ebben a negyedik részben egy nem mindennapi vonatútban lehet része, s ahogy már ismerjük őt garantált, hogy nem mindenki fog épségben megérkezni a célállomásra. Egy nagyon színes társaság utazik ezen a bizonyos vonaton. A történet is csupán nap napot ölel fel, de ez az egy nap valaki számára végzetes, Mimi pedig újból nyomozhat. Régi ismerősökkel találkozunk, új karakterekkel és olyanokkal, akikről Mimi még csak hallomásból ismer. Helyeket elfoglalni, mert Mimi ezúttal sem hagy cserben minket; egy izgalmas, ám tartalmas kalandban, akarom mondani vonatútban lehet részünk.

Orczy Mimi Nagyváradra tartó útja sem mentes a kalandoktól. Igaz, hogy a cselekmény rövid időt ölel fel, de ez a negyedik rész van olyan izgalmas, mint a sorozatban már megjelent előző részek. Az Orczy Mimi kalandjai egy olyan sorozat, ami csak jobb és jobb lesz. Imádom az írónő stílusát, azt, ahogy Mimi karakterét felépítette, és ahogy mindig követi őt a baj, és nincs olyan, hogy eseménytelen nap vele.

A vonat, mint helyszín szerintem zseniális ötlet volt, hiszen kevés az olyan történelmi krimi, ami vonaton játszódna, és ezért annyira különleges többek között ez a negyedik rész. Igazán változatos és tele van feszültséggel teli pillanatokkal. A karakterek sokszínűek, titkolóznak, látszólag mindenki ismerte és konfrontálódott az áldozattal, de biztos, hogy áldozatról van szó, és biztos, hogy gyilkosság ügyében nyomozunk? Többek között erre is fényt derít Mimi, és kideríti, hogy milyen kapcsolatban is állt a többiekkel Macskássy úr. Annyit elmondhatok, hogy nem egy tisztességes üzletember volt, de erről meséljen inkább Mimi, és zötykölődjetek ti is a Nagyváradra tartó vonaton.

Olvasás közben egyre sokasodnak a rejtélyek, a végére már te sem fogod tudni, hogy kire is gyanakodj, ki az, aki a leggyanúsabb, akinek a legtöbb haszna lenne Macskássy úr halálával. Nem elég, hogy megfenyegeti Macskássyt egy jósnő, egy özvegy és lánya sem hagy neki nyugtot, de rég látott barátja is előkerül, arról nem is beszélve, hogy a múlt szelleme is kopogtat a kabinja ajtaján. Igazán illusztris társaság, amihez társul még egy kényszerített pihenő is a Pusztán. Én szóltam, hogy nem fogunk unatkozni!!

Szorít az idő, hiszen Miminek nincs sok ideje kézre keríteni a gyilkost, és ebben a kétbalkezes pincér sincs nagy segítségére, vagy mondjam úgy, hogy inkább hátráltatja? Megannyi bukkanó mellett is sikeresen lavírozunk az elejtett bizonyítékok között, és Mimi briliáns elméje megmutatja, hogy őt nem lehet megvezetni, pontosan tudja ki a gyilkos, vagy ki az, akinek a jelenléte okozta Macskássy balszerencsés, végzetes vonatútját.

A cselekmény végig feszültségben tart minket, sorra kerülnek elő a bizonyítékok, ám még így is rejtélyes az egész ügy. Szinte mindenkinek lenne indítéka, ám mégis kitűnik valaki a többiek közül. Többféle archetípust sorakoztat fel előttünk az írónő, de ne hagyjátok, hogy rossz útra vezessen titeket. Figyeljetek a részletekre, és hagyjátok, hogy Mimi a szemetek előtt oldja meg az esetet. 

 

Ruff Orsolya ebben a negyedik részben megmutatja, hogy lehet úgy is ifjúsági történelmi krimit írni, hogy azt nem nyújtjuk el, belesűrítjük egy napba, és így is dinamikus, logikus és tele van az Orczy Mimi kalandjaira oly jellemző természetességgel, és izgalmas fordulatokkal. Habár én nem szeretek vonatozni, de ha valaki garantálná, hogy Mimi és Anka is a vonaton lesznek már venném is a jegyemet, és vágnék bele velük együtt a kalandba!

Mimi mellett a karakter paletta is nagyon színes, emiatt van akiről szívesen olvasnák még, megérintettek azok az emberi sorsok, amiket az írónő felsorakoztatott előttünk, és úgy érzem, hogy imádnék egy cirkuszos részt, amiben hemzsegnek az állatok, az akrobaták, a mutatványok, na meg Gergő családját is jó lenne jobban megismerni, mert muszáj elmondanom, hogy ők aztán egy igazán érdekes és színes család. Összességében nagyon szerettem ezt a részt is, izgalmas és kalandos volt, Mimi újból remekelt, és habár másnak végzetesre sikerült az út, nekünk olvasóknak azonban emlékezetesre. Nagyon várom, hogyan folytatódik Orczy Mimi kalandjai, és remélem, hogy nem kell olyan sokat várni az ötödik részre! Addig is, ha még nem tetted volna kezdj bele Orczy Mimi kalandjaiba, mert ezekből a kötetekből hidd el, hogy nem akarsz kimaradni!

" - A nagyanyám mindig azt mondogatta, jobb a halottakat nem bolygatni… - jegyezte meg Anka. 

- Az lehet - tette az ülésre a füzetét Mimi -, de a nagyanyád biztosan nem nyomozott gyilkossági ügyekben!"

"Mimi egészen új szemmel nézett most Ankára. Mindig is tudta, hogy a barátnője nem egyszerű szobalány. Bár soha nem járt iskolába, de a falusi környezet és Mimiék nagyvilági otthona olyan tudással vértezte fel, ami párját ritkítja. Az lehet, hogy nem ismeri a francia igeragozás minden csínját-bínját, és könnyen összekeverné a rokokót a biedermeierrel, de mindez nem számított. Helyén volt a szíve és az esze, Mimi pedig a világ végére is elment volna a társaságában."

" - Macskássy úr halála roppant rejtélyes eset, és micsoda szerencse, hogy éppen a vonaton tartózkodott egy tehetséges és tapasztalt nyomozó, hogy felgöngyölítse a szálakat! – mondta, mire Anka Mimihez fordult: - Most rólad beszél ez az ember?"

" - Te nem is vagy igazi nyomozó. Csak egy lány. Miért válaszoljak neked? 

- Hát épp ezért! Mit veszíthetsz? 

Viv lehajtotta a fejét, és olyan halkan suttogott, hogy a másik alig hallotta."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Morisita szuu: A szerelem jelei (A szerelem jelei 1.)

*

A hallássérült Juki élete a barátai és a divat körül forog. Megszokta már, hogy jelnyelvvel és a telefonjával kommunikáljon, de amikor egy turista angolul megszólítja, pánikba esik – szerencsére közbelép egy jóképű idegen, és kisegíti. Icuomi elbűvölő világjáró, aki három nyelven beszél, de a siketekről nem tud semmit, és nagyon szeretné megismerni Jukit. A két fiatal romantikus téli randevút tervez, de Juki egyik gyerekkori barátja félti őt a kapcsolattól. Vajon valódi köztük a vonzalom? Vagy elolvad, amikor a hó is? A Shortcake Cake szerzője, Morisita szuu új sódzso mangája több mint egymillió példányban kelt el. A különleges szerelmes történet tele van hiteles részletekkel a japán jelnyelvvel és a hallássérültek életével kapcsolatban, és szerte a világon meghódította a romantikus mangák rajongóit.

Az eddigi legkülönlegesebb manga, amit olvastam az első szerelemről. Egyszerűen a maga bájával győzött meg. Nagyon aranyos, kicsit esetlen, de olyan csupaszív történet, ami megérdemelné, hogy minden romantika rajongó elolvassa. Csak nagyon nehezen tudtam türtőztetni magamat, hogy ne kezdjek egyből bele a második részbe! 

A történet egy egyetemista lány, Yuki történetét meséli el. Yuki egy hallássérült lány, aki életében most lesz először szerelmes, és ennek a bimbózó kapcsolatnak lehetünk a szemtanúi. Nagyon az elején kezdődik a történet, az ismerkedés minden apró mozzanatát, kételkedését és bizonytalanságát belesűrítette Morisita szuu ebbe a mangába.

A kötet középpontjában Yuki hallássérült mivolta miatt a kommunikáció áll. Ez nagyon sokféleképpen kerül elő, egészen színes a skála, amin mozog, hiszen a jelnyelv mellett a szöveg, a mimika és a hang is nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban megértsük Yuki és Icuomi történetét. 

A manga mind vizuális, s mind képi eszközöket bevet annak érdekében, hogy jobban átjöjjenek azok a nehézségek, amikkel Yukinak nap mint nap meg kell birkóznia a mindennapi boldogulás érdekében. Könnyítés, hogy van mellette egy barát, aki biztatja, aki ott áll mellette, és segít neki ebben az új helyzetben. Igazán bájos és aranyos, ahogy megjelennek a szerelem, és a vonzalom a másik iránti elemei, és nem egy helyen ért fülig a szám, hogy mennyire cuki is Yuki és Icuomi.

A történet különlegessége, hogy Yuki nem csupán, mint karakter jelenik meg, hanem mint érzékeny nézőpont is, akinek a segítségével másképp láthatjuk a világot, aki megmutatja, hogy milyen az élet hallássérültként, és úgy érzem, hogy Morisita szuu ezt tökéletesen átadja. Ahol kell ott nem bocsátkozik magyarázatba, és megmutatja, hogy nem feltétlenül lesz minden világos, nekünk kell összerakni a darabokat, és kitalálni, hogy mit is akar a másik.

A manga nem a halló embereknek a perspektívájából építkezik, hanem Yukiéból, ami miatt felettébb szimpatikus és különleges A szerelem jelei. Egy a megszokottól eltérő módon áll neki a történet elmesélésének, és emiatt a hallók számára kell egyfajta befogadóképesség, de én pont ezt szerettem benne, hogy nekem is meg kellett értenem, hogy mit akar a másik, és össze kellett rakjam a darabokat, hogy kijöjjön a teljes kép.

A történet középpontjában Yuki és Icuomi kapcsolatának kibontakozása áll. Icuomi  egy népszerű, fogékony, nyitott, és világlátott karakter, aki mindig utazik valamerre, akinek nehéz újat mutatni, aki beszél ugyan nyelveket, a jelnyelvet mégsem ismeri, és ez viszi egyre közelebb őt Yukihoz. A kettejük közötti kommunikáció már az elején sem nehézkes annak ellenére, hogy Icuomi nem jelel, mégis bevet minden képességet, hogy meg tudja értetni magát Yukival.

A szerelem jelei egy igencsak érzékeny szerelemábrázolás, amely sokrétű. Egyszerre romantikus, társadalmi szempontból releváns és művészileg kifejező. Látszik benne, hogy különleges akar lenni, hogy ki szeretne tűnni a többi manga közül, és azt hiszem ez sikerült is neki.

A történet Yuki szemszögéből bontakozik ki, ami nem azért különleges szempont, mert hallássérült, hanem azért, mert ebből a hallássérült nézőpontból meséli el a történetet, ami számomra nagyon rövid volt, és szívem szerint már vettem is volna kézbe a következő részt, mert azt éreztem, hogy nem tud annyit adni Morisita szuu, hogy az elég legyen.

A szerző művészi stílusa nemcsak építi a cselekményt, hanem az illusztrációival ki is emeli a többi manga közül. Nem rág mindent a szánkba, mégis megadja azokat a támpontokat, amik ahhoz kellenek, hogy mi magunk is fel tudjuk építeni a romantikus szálat, és hozzá tudjuk adni azokat a pontokat, amik Yuki nézőpontja miatt nem hallhatóak. A képkockák emiatt néhol hiányosak, néhol visszafogottak, de átadják az erős érzelmeket, és megmutatják, hogy szavak nélkül is lehet kommunikálni, csak oda kell figyelni a másikra, a mimikájára és a testbeszédére. Ha szeretnél egy igazán különleges és felettébb aranyos mangát olvasni, akkor ne hagyd ki A szerelem jeleit!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Brynne Weaver: Leather & Lark - Bőr & Pacsirta (The Ruinous Love trilógia 2.)

" - Ezt hívják a tetteid következményének, drágám - mondom, miközben kibontom az Andrew combja közé ragasztott tűzijátékok kanócát."

*

Lachlan Kane bérgyilkos nyugodt életre vágyik, a bőrműtermében szeretne dolgozni, és el akarja felejteni traumatikus múltját. De amikor elpuskáz egy munkát a főnöke legfontosabb ügyfele számára, tudja, hogy sosem fogja kiásni magát az alvilágból. Legalábbis addig nem, míg Lark Montague, az énekesmadárka egyezséget nem kínál neki: a képességei segítségével hajtson fel egy gyilkost, cserébe megkeresi a módját, hogy biztosítsa a szabadságát. 

A dolog hátulütője? Előbb el kell őt vennie feleségül. 

És ki nem állhatják egymást. 

Lark, az indie énekesnő és dalszerző maga a napfény és a csillogás, ami messze űz minden felhőt és befurakszik minden résbe, amiben Lachlan Kane megpróbál elrejtőzni. Lachlan, Lark legjobb barátnője lelki társának morcos bátyja azt hiszi, hogy Lark csak egy kiváltságos királylány, de Larknak számtalan titka van, amiket ragyogó fénye árnyékában rejteget. Félelmetes családja zuhanórepülésben van, a legjobb barátnőjének boldogsága forog kockán, így hajlandó igent mondani a férfinek, akit gyűlöl, bármennyire is vonzza a méla merénylő. 

Miközben Lachlan és Lark a kettejüket összekötő sötét világban próbálnak boldogulni, már lehetetlen megkülönböztetni az érdekházasságukat a valóditól. De nem csak ismerős veszélyekkel kell szembenézniük. Már egy új fantom ólálkodik a küszöbükön. És ez vérre szomjazik.

" - Nem a törékeny kis grófnőcskéd vagyok. A kibaszott kurvád vagyok, világos?"

A Butcher & Blackbird után nagyon vártam a sorozat következő részét, amiben Lark és Lachlan kerülnek előtérbe. Habár nem volt annyira brutális, mint az első rész, azért néhány dolgot sikerült örökre elrontania számomra az írónőnek, de örülök, hogy nem kaptunk még egy fagyis jelentet. A Leather & Lark egy ízig-vérig humoros, dark romance romcom, ami habár nem múlta felül az első részt, mégis szórakoztató és izgalmas volt.

Akárcsak Rowan és Sloane kapcsolata, Lark és Lachlané is enemies to loversnek indul, majd egy kényszerházasságnak köszönhetően valami több lesz közöttük, ami túlmegy az ellenségeskedésen, mégis kevesebb mint egy igazi kapcsolat. Lassú tűzön ég kettejük között a kémia, sokáig nem is igen lehet érzelmekről beszélni, sokkal inkább heves energiakitörésekről, viszont végig szórakoztatnak mindet, és ahogy mondani szokás; a közelség és az idő mindent megold. Larknak kell az idő, hogy kevésbé utálja Béna Batmant, és Lachlannak is kell, hogy ne a Balfék Barbie-t lássa Larkban. Nem robbannak be elementáris erővel, mégis végig kiegyensúlyozottan tartják fent az érdeklődést, és őszintén minden fejezetben van valami, ami visz előre, és ami miatt képtelen vagy letenni. Tűz és víz a két karakter, igazi ellentétek, akik mégis vonzzák a másikat. Lark egy vidám, cserfes lánynak tűnik, de ennél jóval árnyaltabb a karaktere, hiszen amit a külvilág felé mutat az nem feltétlen felel meg annak a Larknak, aki a mélyben rejtőzik. Akárcsak Sloane-nak, neki is van egy sötét oldala, ami gusztustalan dolgokra képes, és akinek a kreativitása nem ismer határokat. Legyen az epoxi gyanta, vagy éppen hógömb készítés. Az viszont tuti, hogy ocsmányságok nélkül ebben a részben sem maradunk. Köszi Lark!

Lark mellett ott van Lachlan, aki visszahúzódóbbnak tűnik, mégis már az elején megkedveled Béna Batmant, és utána végig drukkolsz neki, hogy nyerje el Lark bocsánatát, és a lassan égő tűz mellett történjen már végre valami. Az ő kettejük kapcsolata nem olyan vehemens, mint az első párosunké, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy nem tesznek azért, hogy az apró gesztusok és visszafogott párbeszédek építsék a kialakult érzelmeket. 

Grumpy x sunshine a párosunk, amiben Lark a napfényes karakter, Lachlan meg a morgós, grumpy. Lark a traumáit próbálja a jókedv, és a csillogás mögé rejteni, ezért is oly ikonikus számomra, hogy az írónő a gyilkosságait glitter, tűzijáték és csillogás mögé rejti. Tökéletesen illik hozzá, és őszintén csalódott lennék, ha a Leather & Lark nem lenne különleges. 

A múltbéli traumák mellett szorongás és bizalmi problémák is felütik a fejüket. Lachlan helyzete emiatt is olyan nehéz, hiszen ha akarna sem tudna bízni benne Lark. Lachlan egy szó szerint bőrbe burkolózó férfi, aki csak annyit oszt meg magából a külvilággal, amennyi feltétlen szükséges, és pont ezért titokzatos, magának való férfi hős, aki külsőleg a tetoválások és a sebek miatt keménynek tűnik, de a páncél alatt az ő szíve sincs kőből.

A Leather a címből Lachlanra utal, míg a Pacsirta Larkra, és tetszett, hogy megint olyan karaktereket kaptam, akiknek a morális értékeik megkérdőjelezhetőek, ugyanakkor jót is tesznek a világnak. Nagyon vékony az a mezsgye, amin az írónő lépked, eddig mégsem tért le az útról, és a lehető legtöbbet hozta ki a karaktereiből. az írónőnek nagy nyomás nyomta a vállát, hiszen a Butcher & Blackbird után nehéz még egy ennyire szórakoztató regényt írni, s habár a Leather & Lark nem ugorja meg azt a szintet, attól még nagyon kedvelhető olvasmány, ami a kellő mennyiségben hordoz magában dark romance és romcom elemeket is.

A történet maga különleges és izgalmas. Hozza a már elvárt Brynne Weaver hangulatot, ugyanakkor úgy igazán a kötet második felében mutatja meg az igazi erejét. Egy mindkét fél számára előnyös házassággal nyit, ami egyenlő a katasztrófával, mégis ki tudott hozni belőle valami maradandót. Az adok-kapok helyzetek és a gyilkosságok rázzák fel igazán a cselekményt, és mutatják meg, hogy nem kell ahhoz kiemelkedőnek lennie a kötetnek, hogy felérjen az első részhez. Sokáig éreztem azt olvasás közben, hogy lassan haladunk előre, és a romantikus szál is lassan halad, emiatt a kínzó lassúság miatt nem tudtam nem minden szabad percemet a Leather & Larknak szentelni, mert tudnom kellett, hogy meddig kínoz még minket az írónő, és mikor adja be a derekát, mikor fogja szó szerint egymás karjába lökni a karaktereket. A kötet első felében építkezik a cselekmény, hogy aztán a második felében berobbanjon, és megmutassa, hogy miben is rejlik Lark és Lachlan románca. A feszültség végig kézzelfogható, egyes részek gusztustalanok, mások meghökkentőek, de nagyon Weaveres, ami megmenti a történetet Továbbá kárpótol a kötet végi érzelmi kitárulkozás, és a lassan kibontakozó testiség. Ha szeretsz szenvedni, és szeretted a Butcher & Blackbirdöt, akkor ne hagyd ki a Leather & Larkot sem. ami a The Ruinous Love trilógia második része!

"Az isten szerelmére! Lark aztán komolyan nem semmi. Ő minden. Tüzes, különleges, meglepő és annyira eszméletlenül gyönyörű, hogy néha úgy érzem, mintha satuba fognák a szívem, ha csak ránézek."

" - Ha nem akarod, hogy óvadékot kelljen letenned érte, szerintem menj inkább a feleséged után."

"Lark Montague-ban nem egyszerűen van egy kis elvetemültség. Ő a megtorlást a bosszú fullos csillámparádéjává teljesíti ki."

"Olyan hangja van, hogy a sátán is elbőgi magát tőle."

"A kérdései lényegre törők, a válaszaim minimalisták. Megsérült? Nem igazán. Hány halott van? Egy. Különleges kérés a takarítás során? Búvárfelszerelés."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Somme Sketcher: Sinners Anonymous - Anonim bűnösök (Anonim bűnösök 1.)

"A Visconti nők imádják túllicitálni egymást a temetéseken."

*

A vőlegényem unokaöccse minden eddigi bűnömet ismeri. 

És most ő lesz a legtitkosabb és legsötétebb mind közül. 

A nevem Rory Carter, és rossz dolgokat teszek. Az angyali külső szénfekete lelket takar, és néha azon tűnődöm, vajon a heti rendszerességű gyónásom az Anonim Bűnösök segélyvonalán elegendő lesz-e a megjavuláshoz. 

Az, hogy feleségül megyek a Cosa Nostra hetven pluszos fejéhez az apám megmentése érdekében, életem egyetlen jó cselekedete. Keservesen forrongok a műmosoly és a szűk ruhák alatt, de eddig tartottam magam. Eddig. Amíg a vőlegényem unokaöccse hívatlanul meg nem jelenik a vacsorán… 

Angelo ’Ördögi’ Visconti. 

Szépséges szörnyeteg, akinek olyan markáns az arca, mint amilyen éles a nyelve. Állítólag nem kell tartanom tőle, mert kilenc évvel ezelőtt jó útra tért. Már alig tekinthető valódi maffiózónak. 

Én mégis állítom, hogy ő a legveszélyesebb Visconti. 

Nem csak azért, mert rideg, gúnyos mosolyától hevesebben ver a szívem. Vagy mert a hangja sűrű mézként csordul végig a gerincemen. Hanem azért, mert minden bűnöm az ő nagy és durva kezében van. És az enyémeknél csak az ő bűnei sötétebbek.

" - Nem kell többé rossz dolgokat tenned, kicsi lány. Majd én megteszem helyetted."

Dark romance? Pipa! Maffia romance? Pipa! Age gap? Pipa! Tiltott szerelem? Pipa! Kényszer házasság? Pipa! Slow burn? Pipa! Az írónő a legjobb könyves trope-kat szedte össze, így borítékolható volt a siker. A történet lassan indul be, nem kapkod, viszont iszonyatosan olvastatja magát, és könnyű belefeledkezni. Nem egy durva dark romance, ugyanakkor vannak benne kegyetlenebb, erőszakosabb részek is, amik miatt beleillik a lightosabb sötét románcok közé. 

Nem éppen az ilyen jellegű maffia románcokhoz vagyok szokva, ugyanakkor felüdülés volt olvasni, hiszen teljesen más, mint amit vártam tőle. Ha van cozy dark romance, akkor az az Anonim bűnösök. Jó az alapja, kellőképpen ki van dolgozva, lassan épül fel a szerelem, sok benne az érzelmi káosz, kicsit kilengő, kicsit tipikus, de nagyon jó. Tele van feszültséggel, szexiséggel, egy olyan férfi karakterrel, aki kívülről kemény, belülről meg egy figyelemre éhes kiskutya, aki ha megkapja a csontot el sem engedi, és boldogan csóválva a farkát továbbáll. A megfelelő mennyiségben kapjuk az érzelmeket, kicsit megtépáz minket, kicsit felráz, de az biztos, hogy odaszegez az oldalakhoz, és megmutatja, hogy mennyi erő rejlik ebben a történetben. Egyik felsorolt trope sem ismeretlen, ugyanakkor ettől nem lett klisés a cselekmény. Talán a legjobban az age gapnek örültem, mert ez az a trope, aminek nem tudok, és nem is akarok ellenállni. A karakterek között már az első pillanattól kezdve megvan a kémiai vonzás, és emiatt olyan jó az Anonim bűnösök. A maffia világába csak annyira megy bele, mint amit a történet megkíván tőle, és nem dob be minket a legsötétebb bugyraiba. Inkább hagyja, hogy olvasás közben ismerjük meg azt, és döntsük el, hogy alá akarunk e szállni vagy sem.

Nagyon egyben van a történet, a karakterek, de néha azt kívántam bárcsak elszabadulna a káosz, és meglepne Somme Sketcher. Ám ennek ellenére is nagyon élveztem, és sikerült a munka utáni időmet hasznosan eltölteni. Szerettem a kötetben azt, hogy szinte majdnem a végéig gyötört minket, és csak nem akarta elengedni Rory-t, nem akarta, hogy a kényszer házasság érvényét veszítse. Ezek a fejezetek rendesen megkavarják az olvasókat, viszont kellenek ahhoz, hogy maffia románcról beszélhessünk.

Maga a helyszín egy kisváros, egy lápvidék, ami megfelelő táptalajt ad ahhoz, hogy kicsit különlegesebb, kicsit másabb legyen, mint a hasonló műfajban írt kötetek. A főszereplő, Rory és Angelo, akik végig egymás mellett körözve visznek minket az őrületbe, és nem adják könnyen a boldogságot. Pont ezért bontakozik ki közöttük a szerelem, és emiatt érzed azt, hogy ez a leglassabban égő szerelem, amit valaha megírtak. Csak az utolsó néhány fejezetben lehetünk tanúi a beteljesülésnek, de higgyétek el, hogy érdemes várni rá.

Vannak persze gyorsabb lefolyású részei is, viszont a kötet maga erősen angsty. Engem leginkább ez a szenvedés vett le a lábamról, és emiatt voltam teljesen rátapadva az oldalakra. Angelo egy ízig-vérig üzletember, aki maffiózó családba született, ugyanakkor ő sem veti meg az erőszakot, a brutalitást, hiszen nem véletlenül ő az Ördögi Visconti. Nem is egy helyen mutatja meg ezt az oldalát, ami perzselően szexivé és férfiassá tette a karakterét. Birtokló? Lehet, de neki ez áll jól.

A történet elején annyira nem tudtam szimpatizálni Rory-val, viszont ahogy egyre jobban megismertem úgy lett egyre szimpatikusabb, és miatta kellett jó 100 oldal, hogy berántson magával az Anonim bűnösök cselekménye, de miután ez megtörtént nem volt megállás, és nem tudtam nem minden szabad percemben Rory-ra, Angelo-ra, és az Anonim bűnösökre gondolni. 

Mocskos, bűnös, sötét. Ezekkel a jelzőkkel jellemezném a sorozat első részét, de lehetne kegyetlen, ádáz és birtokló is. A kellő helyeken kínoz, a kellő időben adagolja az érzelmeket, és végig ott lebeg felettünk egy titok, ami nem engedi, hogy megismerjük. Nemcsak Angelo, de Rory is titokzatos, és a történet végéig nem is nagyon nyílnak meg teljesen előttünk. Viszont én ezt cseppet sem bántam, mert minden apró morzsa miatt ugrottam, és örültem, hogy legalább ennyire beenged minket az írónő az ő kis világukba. A címhez méltóan tele van bűnökkel, elkövetett bűnökkel, illetve olyannal, amire sokat gondol -Rory, de a beváltásához idő kell neki.  Az írónő emiatt feszültségben tart minket, erős érzelmeket vált ki, és felkavaró témákat boncolgat. Egy igazán intenzív olvasási élményt ad egy olyan sötét szerelmi történeten keresztül, ami hatással van az olvasókra. Összességében engem megnyert magának, de ehhez nagyban hozzájárult Angelo, na meg a tesója, Rafe, akiről alig várom, hogy olvashassak. Tetszett a sötétsége, a feszültség, az hogy az érzelmek lassan bontakoztak ki, és a maffiás rész sem tömény, hanem körüllengi a cselekmény egészét, de attól még a fókuszt Angelo-ra és Rory-ra helyezi. Ha szereted a slow burn, age gap, maffia romance, dark romance köteteket, akkor ne hagyd ki Somme Sketcher: Anonim bűnösök c. kötetét!

" - Nem csak a szűk pinád miatt akarlak, Szarka. Szeretnél a mellkasomon feküdni és filmet nézni, amíg én golyórágóval etetlek, mint egy modern kori Kleopátrát? Mert csinálhatjuk ezt is helyette."

" - Most pedig légy jó kislány és nyögd a nevem, miközben bálványozlak."

" - Megöltem minden férfit ezen a parton, aki nem megfelelő módon ért hozzád. Maxtől kezdve a saját kibaszott nagybátyámig. Ezek a kölykök a következők, és ha rajtam kívül bárki csak egy m ujjal is hozzád nyúl ezentúl, azt is ki fogom nyírni."

" - Minden bűnöm közül te vagy a kedvencem."

" - Ne tegyél ma próbára, Aurora! Kilenc évet át ellenálltam a kísértésnek. Nagyon megnehezíted, hogy eljussak egy évtizedig."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Ozaki Kaori: Az istenek hazudnak

"Tizenegy éves koromban történt nyáron."

*

Nanao Nacuru tizenegy éves, egyedül él az anyjával és válogatott focista szeretne lenni. Miután új fociedzőt kap, és egy macskának köszönhetően összebarátkozik a zárkózott Szuzumura Rióval, hirtelen ötlettől vezérelve úgy dönt, ellógja a nyári focitábort, és a lánynál húzza meg magát romos házukban, amely azonban sötét titkot rejt… 

Keserédes nyári történet egy gyerekszerelemről, a közös magányból kicsírázó összetartásról és a titkok terheiről.

"Indulok. Igyekszem hamar hazaérni."

Ozaki Kaori rövid mangája nem az a kötet, amit egyszer elolvasol, aztán elfelejtesz. Ó, nem! Ez a manga a maga valóságával döngöl a földbe, és mutatja meg, hogy bizony így is lehet. Rövid, egykötetes, mégis nyomot hagy maga után. Egyszerre szól a felnövésről, a gyermeki ártatlanság elvesztéséről, a felelősségről, szerelemről és az emberi kapcsolatok törékenységéről. Az eddig általam olvasott mangák közül ez hagyta a legmélyebb nyomot bennem, és biztos vagyok benne, hogy minden évben legalább egyszer újra fogom olvasni.

A történet középpontjában Nanao Nacuru áll, aki egy nem hétköznapi nyarat tudhat a háta mögött. Csupán 11 éves, mégis szembesülnie kell az élet zord oldalával, azzal, hogy nem mindenki olyan szerencsés, mint ő, hogy szerető és gondos kezek között töltheti a mindennapjait, hogy van egy anyukája, akinek fontos, aki törődik vele, és aki ott van mellette, ha szüksége van rá.

Mellette Suzumura Rio kerül a középpontba, aki Nanao népszerűsége mellett egy szürke kisegér, akit a társai folyamatosan gúnyolnak, aki teljesen más életet kényszerül élni, mint más gyerekek. A sorsát nagyon a szívemen viseltem olvasás közben, és nem egyszer tört össze apró darabokra pont amiatt, amit az tett vele, akinek vigyáznia kellett volna rá. Van egyfajta morbid utóhangja is  a történetnek miatta, és szó szerint azt éreztem olvasás alatt, hogy megszakad érte a szívem.

Suzumura a helyzete miatt egy csendes és visszahúzódó lány, akinek kötelessége és feladata van, akinek már nagyon korán fel kellett nőnie, és olyan dolgokat csinálnia, amit egy felnőttnek sem lenne szabad. Ezzel szemben Nanao egy népszerű focista, és a véletlen folytán belebotlik Rioba, s onnantól nem lesz semmi sem a régi. Innen kezdődik el ez az érdekes nyár, és mutatja meg, hogy mennyire különböző élethelyzeteket és felelősségtudatot tud produkálni az élet.

A manga hangulata pont emiatt egyes helyeken melankolikus, de a visszafogottság sem idegen tőle, főleg ha Rio kerül előtérbe. Az az 5 fejezet, amin keresztül az élete részesei lehetünk tele van megpróbáltatásokkal, felelősséggel és korai felnövéssel. Hiába manga, én mégis úgy gondolom, hogy nehezebb olvasmány, mint pl. A Holdkönny Birodalom, mert emberi sorsokról szól, és megmutatja az árnyoldalt is. Nemcsak a szépre helyezi a hangsúlyt, hanem a valóságra is, ami olykor kegyetlen és tele van fájdalmakkal.

Ozaki Kaori stílusa tökéletesen illeszkedik a történethez, hiszen a rajzok könnyedséget és eleganciát sugároznak magukból. Tökéletesen visszaadja a hangulatot, a kisvárosi Japán nyári hangulatát, a japánok életvitelét, a nyári kalandok hóbortját, illetve az első szerelem keserédes mivoltát. Valahol gyermeki is, de érződik rajta a felnövés, és a teher is. Ontja magából a nosztalgia, a csend, a forró nyári napok és a kaland hangulatát. Valahol sorszerű is Rio ás Nanao találkozása, valahol pedig szomorú, de egyben őszinte is.

Ahhoz képest, hogy milyen rövid ez a történet, úgy érzem, hogy kellőképp ki vannak dolgozva a karakterek, és mindenkiből pont annyit kapunk, mint amire szükségünk van a cselekményhez. Se nem többet, se nem kevesebbet. Minden karakter hozza a rá kiosztott szerepet, és a kellő időben foglalja el a helyét a kötet sűrűjében. 

Ami különösen tetszett nekem a karakterek ábrázolása során az az, hogy nem klisés karakterekkel adaptál, hiszen Nanao egy viszonylag érzékeny fiú, aki gondolkodik, aki nem mondható klasszikusnak, és a maga tempójában kezdi megérteni a felnőttek világát, magát az életet, hogy nem minden úgy alakul, ahogy az kellene, mégis megvannak azok a pontok, amik képesek reménnyel eltölteni. Pont emiatt volt számomra szomorú a befejezés, és emiatt érzem azt, hogy Az istenek hazudnak nem egy egyszerű manga.

A legszívszorítóbb karakter egyértelműen Rio, akinek nyomja a vállát a felelősség, akinek ott van a testvére akire vigyáznia és akiről gondoskodnia kell, na meg egy titok, ami gyökeresen megváltoztathatja az életét. Úgy csúszik bele a felnőttek életébe, hogy azt észre sem veszik mások, mégis képes ideig-óráig helytállni, és felvállalni a családfő szerepét. Az istenek hazudnak egy rövid, de annál inkább szemfelnyitós olvasmány, ami megmutatja, hogy a felnőttek világa tele van hazugsággal, és nem minden olyan egyszerű és vidám, mint az gyermekfejjel tűnik. Ha egy elgondolkodtató mangát olvasnál, ne hagyd ki Ozaki Kaori Az istenek hazudnak c. kötetét.

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)