Maggie Knox: Karácsonyi helycsere

"Charlie Goodwin tétova lélegzetet vett, és vadul pötyögni kezdett a telefonján, amelynek kijelzője megvilágította az arcát az egyébként sötét raktárhelyiségben."

*

Karácsonyra ​nem kérnek ajándékot, csak másik életet. 

Amikor Charlie Goodwin séf fejsérülést szenved a főzős valóságshow-jának Los Angeles-i forgatásán, nemcsak az eszméletét veszíti el, hanem az ízlelési és szaglási képességét is, melyek a műsor zsűritagjaként elengedhetetlenül fontosak lennének. Közben Charlie egypetéjű ikertestvére, Cass kétségbeesetten próbálja kézben tartani a saját életét a festői, hegyvidéki szülővárosukban, ahol lefoglalja a pörgős, családi pékség vezetése és az exe, aki nem veszi a lapot, hogy köztük vége. 

Amikor már csak napok vannak hátra karácsonyig, az elkeseredett Charlie megkéri Casst, hogy olyasmit tegyenek, amit gyerekkoruk óta nem tettek: cseréljenek helyet. A saját valóságából kitörni vágyó Cass beleegyezik. Ám az ideiglenes életcsere bonyolultabbnak bizonyul, mint képzelték, különösen, amikor a robusztus tűzoltó, Jake Greenman és a jóképű egészségügyi asszisztens, Miguel Rodriguez is bejön a képbe. 

Vajon az ikrek személyazonosság-cseréje a katasztrófa receptje lesz, vagy minden szükséges hozzávaló megvan ahhoz, hogy rendeződjön az életük?

"Mert az, hogy a te helyedben voltam, ráébresztett arra, hogy mik azok a dolgok, amik igazán fontosak nekem."

Ha egy nagyon cuki, ikrekről szóló, helycserés karácsonyi történetet olvasnál még így február közepén, ne habozz belekezdrni a Karácsonyi helycserébe, mert pont az az édesség hiányzik neked, amit ez a kötet ad. Az idei szezon első karácsonyi könyve, viszont szerintem nagyon jól sikerült választani, mert iszonyat cuki történet, és két szerelem is szárba szökken.

A történet egy ikerpárról, Charlie-ról és Cass-ről szólnak, akik karácsony előtt 12 nappal helyet cserélnek, és belebújnak a másik bőrébe, illetve életébe. Az egyik oldalon egy nagyon összetartó kisvárosnak csöppenünk bele az életébe, középpontban a családi pékséggel, míg a másikon a nagyváros bája elevenedik meg, illetve az a világ, ami eddig a kisvárosi lány életéből kimaradt. Míg Cass belecsöppen Los Angeles forgatagába, addig Charlie visszatér a gyökerekhez, és helytől függetlenül mindketten átértékelik önmagukat, a lehetőségeiket és azt, hogy mit is szeretnének kezdeni az életükkel. Nem egy Hallmark film, sokkal inkább egy realisztikusabb, de annál édesebb Netflix film, ami tele van testvéri szeretettel, önmagunkra találással és az ünnepekre való készülődéssel. Mindez két helyszínen, két szálon elevenedik meg előttünk, de az a helyzet, hogy én Cass szemszögét, illetve döntéseit jobban át tudtam élni, mint Charlie-ét, aki nem volt annyira belevaló, mint amit egy sütős műsor vezetőjétől elvárna az ember. Viszont mind a két oldalon nehézségek, lehetőségek és a várva várt szerelem üti fel a fejét, és a lányok megtesznek mindent, hogy ne unatkozzunk. Ha nem épp valamilyen finomság készül, akkor bonyodalmak jönnek bonyodalmak után, és finomabbnál finomabb falatok elkészültének lehetünk a szemtanúi. Nagyon sajnálom, hogy ízeket, illetve kész süteményeket nem tud átadni a regény, mert nagyon szívesen megkóstolnám Charlie és Cass találmányait.

Olyan olvasni a Karácsonyi helycserét, mintha betévedtünk volna egy karácsonyi sütiket gyártó üzletbe, és minden egyes oldalon újabb falat és megannyi íz várna ránk. Nemcsak a hangulata volt varázslatos ennek a kötetnek, hanem a szerzőpáros egymásra hangolódása is. Azt érzem, hogy hiába vagyok életmódváltáson, képes lennék végigkóstolni a kínálatot, és addig enni amíg nincs újra karácsony, és nem havazik kint.

Az egyik legédesebb és legszerethetőbb karácsonyi történet, amit csak olvashatsz. Hangulatában a karácsonyi cukormáz mellett Apád-anyád idejöjjön vibe-ja van, és ha te is a 90-es években voltál gyerek, akkor nem lehet ismeretlen előtted ez a film. Olyan volt látni Casst és Charlie-t, mintha a felnőtt Hallie és Annie cseréltek volna egymással helyet. Megannyi bukási lehetőség, én mégis odáig voltam, és drukkoltam, hogy mind Cass, s mind Charlie is a legtöbbet hozza ki a helyzetből.

Bármennyire is szerettem az ikreket egész végig enni akartam, amíg olvastam a kötetet. Nagyon megéheztem olvasás közben, és nem kellett sok, hogy ne látogassam meg a közelben lévő pékséget. A kötet javarészt a sütemények körül forog, emiatt rendesen folyt is a nyálam, de még így sem érzem azt, hogy nagyon elvitte volna magával a cselekményt a sok finomság. Nem tudta, mert a kötet igazi sztárja Cass, aki a kedvencem lett a két lány közül.

Maga a kötet stílusa nagyon könnyed, gyorsan fel lehet venni a fonalat, és mind a két szemszög szimpatikus. Ha épp nem amiatt rágódsz, hogy vajon hogyan fog Cass teljesíteni Charlie-nak adva ki magát, akkor azon kattog az agyad, hogy mi lesz Charlie-val Starlight Peakben. Mivel romantikus kötetről van szó borítékolható volt a szerelmi szál, ugyanakkor nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz. Mind a két páros nagyon kedvelhető, de a férfi karakterek teszik fel úgy igazán a habot a tortára.

Míg a történet alatt Cass kibújik a csigaházából, és elkezd élni, végre megtapasztalni az életet, és a kisvároson kívüli lehetőségeket addig Charlie elgondolkodik azon, hogy mit is szeretne, nemcsak az életben, hanem a karrierjét illetően is. Mindkettejük számára igazi utazás ez a 12 nap, és mind a ketten átértékelik az addigi életület, azt hogy mi is az igazán fontos. A sütemények tényleg csak plusz, de nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy mennyire éhes lettem, és hogy milyen finomságok is készülnek a sorok között. Édesszájúaknak veszélyes a Karácsonyi helycsere, mert utána minden ínyencséget és habos-babos, mázas csodát meg akarnak kóstolni, akárcsak én. A kötet igazi különlegessége Starlight Peak, ami maga is olyan, mint egy üvegbe zárt hógömb a maga kisvárosi hangulatával. Nagyon szépen hozzá a téli csodavilág feelinget, és hiába szeretem Los Angelest, a kisvárosban játszódó részek jobban elvarázsoltak. Starligh Peak egy olyan hely, ami mindig tárt karokkal fogad, és ami a legváratlanabb pillanatokban hozza el a szerelmet, na meg a bonyodalmat, de csak azért, hogy ne legyen unalmas az élet. Igazán varázslatos kis város, ami tele van bájjal és szeretettel. Ha szereted a karácsonyi történeteket, ne hagyd ki a Karácsonyi helycserét Maggie Knoxtól!

"Ez a dolog valószínűleg már túl van azon a ponton, amikor még bármiféle esélyünk lenne megállítani."

" - Túl rövid az élet ahhoz, hogy várjunk a desszertre - jelentette ki."

"Az idő mindenre gyógyír. Ha az idő mégsem segít, próbálkozz a sütivel"

" - Nincs abban semmi rossz, ha az embernek hébe-hóba segítségre van szüksége."

" - Azt állítja, hogy az ötletek csak úgy keringenek a világban, és az embernek meg kell valósítania őket, különben valaki más fogja."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Caroline Peckham & Susanne Valenti: Zodiákus Akadémia - Az ébredés (Zodiákus Akadémia 1.)

"Félig még az ablakban voltam, amikor meghallottam a szirénákat."

*

Ikrek ​vagyok. Impulzív. Kíváncsi. Makacs. Ikertestvér. 

Egy olyan trón örököse, amiről semmit sem tudok. És mint kiderült, tündér vagyok. De természetesen nem ilyen egyszerű a dolog – születési jogom elhódításához nem kell mást tennem, mint hogy bizonyítsam, én vagyok Szolaria legnagyobb hatalmú természetfeletti lénye. Ha úgy vesszük, ez igaz is, hiszen a Vad Király lánya vagyok. De az apró betűs részből kihagyták, hogy a királyság minden egyes tündére magának követelné a trónomat, ha megtehetné. 

Az akadémia, ahova bezsuppoltak, kib*szottul veszélyes és pokolian menő. Vámpírok harapdálják a gyengébb diákokat a folyosókon, a vérfarkasok minden teliholdkor a Jajongó Erdőben csapnak orgiákat, és akkor még nem is beszéltem a szirénekről, akik kifacsarják az érzelmeidet. 

Ahogy arról sem, hogy a borzasztóan dögös főmágia-professzorom fogdabüntetései után a túlélők terápiára szorulnak. Az órák tök érdekesek, főleg, ha élve vészeled át őket. No és az Ikrek csillagjegy, amivel az egészet kezdtem? 

Ez határozza meg az elemi mágiámat, és befolyásolja a sorsomat, szóval bele kell vetnem magam az asztrológiába, ha el akarom látni az osztálytársaim baját, ami amúgy a tanmenet része. A legnagyobb problémám a sárkányivadék, akinek láttán hevesen nyáladzani kezdek, és aki a trónomra ácsingózik, ráadásul három pszichó haverjával mindent megtesz azért, hogy pokollá változtassa az életemet. Semmi más dolgom nincs a túlélésen kívül. De lehet, hogy a végzet máshogy gondolja. A francba, miért nem Roxfortból kaptam levelet?

"Miért ilyen jóképűek ezek az örökösök? Legalább az egyik lehetne csúnyácska. A szüleik bizonyára égből leszállt istenek voltak."

Na jó, ez mi volt? És hol a folytatás? Nagyon jókat hallottam már erről a sorozatról, néhány éve el is kezdtem olvasni az első részt, tetszett, viszont volt bennem egy félsz is, hogy mi lesz akkor, ha nem jön át a hype? De szerencsére faltam minden sorát és imádtam ebben a természetfeletti lényekkel hemzsegő Roxfortban lenni. Nagyon szemetek a karaktereket, megy rendesen a bullying, az iskolai zaklatások, nagyon elborult sorozat, viszont én imádtam. Olyan jókat nevettem közben, és tűkön ülve várom a folytatást!!

A történet egy ikerpárról szól, Toryról és Darcyról, és már az elején sikerült kiválasztanom a kedvencemet, aki nem lett más, mint Darcy. A köteten érezhető, hogy ez még csak az első rész, viszont ez nem von le abból a hangulatból, amit áraszt magából. Az biztos, hogy nem egy százas történettel van dolgunk, mert ami hülyeség és brutalitás előfordulhatott benne az elő is fordult, de közben meg olyan érdekes is volt, hogy nem akartam letenni. Már a kötet eleje sem indul zökkenőmentesen, a többi része meg egy igazi hullámvasút. Szó szerint be lettek dobva a lányok az oroszlánok közé, és azt várjuk, hogy mikor esik valami bajuk, hogy mikor támadnak a fenevadak, és mikor jön el az a pillanat, hogy elpattan valaki agya, és olyan tesz, amit nem lehet helyrehozni. Ebben a világban a tanárok sem a kedvességükről híresek, főleg nem Orion, viszont nagyon érdekel, hogy hova fog kifutni a kapcsolata Darcyval, ha egyáltalán beszélhetünk kapcsolatról kettejük között. Persze ott van Seth is, aki szintén érdekel, és amennyire elrugaszkodott ez az első rész, annyira okozott függőséget is, mert legszívesebben hajnalig olvasnám a következő részt!! Persze látom a hibáit, de a Zodiákus Akadémia az a sorozat, amit a hibái ellenére is szeretsz. Amit ha egyszer elkezdesz, akkor az hét szentség, hogy beférkőzik a bőröd alá, és alig várod, hogy újra belevethesd magad a kalandba. Nemcsak Darcy és Tory szenvednek meg a kötet alatt, hanem te is, de te amiatt, hogy még nincs melletted bekészítve a második rész!

A két írónő már a legelején bedob minket a mélyvízbe, és végig fuldoklunk a cselekmény olvasása közben. Nem dobna mentőövet, ó, nem. Ahol csak tud ott még rátesz egy lapáttal, és ha feljönnél levegőért, simán visszanyomna a víz alá, méghozzá nevetve. Nagyon gonosz a kötet, mégsem tudom azt mondani, hogy rossz élmény lett volna az olvasása, és ha már az első rész ilyen, akkor vajon milyen lehet a többi? Azt hiszem rendesen fel kell kötni azt a bizonyos nadrágot.

Maga a kötet világa nagyon érdekes, tele van mindenféle természetfeletti lénnyel kezdve a vámpírokkal, alakváltókkal, sárkányokkal és unikornisokkal. Igen, jól olvastad: UNIKORNISsal. Már csak a glitter és a csillám hiányzott, de tényleg. Van egyfajta elvontság is a kötetben, és az iskolai helyszín miatt tényleg olyan, mintha Tory és Darcy a Roxfortba járna, csak annyi különbséggel, hogy mindenki valamilyen lény, és szemétnek lenni alapkövetelmény. Ha utáltad Draco Malfoyt, akkor ez a sorozat nem neked való!!

A történet különlegessége, hogy a cselekményt mind a két lány szemszögéből olvashatod, így két házat is közelebbről megismerhetsz. Tiszta Roxfort, jól mondom? Alapvetően négy házba sorolhatóak a diákok, és mind a négy ház valamilyen természeti erőhöz tartozik. Van akinek a fő eleme a víz, a levegő, a föld vagy éppen a tűz. Tory és Darcy segítségével két ház kerül hozzánk közelebbi kapcsolatba, és nem tudom eldönteni, hogy melyik ház vezetője a szemetebb. :D

Míg vannak olyan karakterek a Zodiákus Akadémiában, akik az elejétől barmok és ott tesznek keresztbe, ahol tudnak, úgy vannak olyanok is, akik manipulálnak, és a legváratlanabb pillanatban csapnak le, pedig tudod, hogy nem szabad senkiben sem bízni. Emiatt a végére nagyon megsajnáltam a két lányt, viszont nagyon szerettem a váltott szemszöget, és azt, hogy nem kerültek egy házba a Vega ikrek.

Míg Darcy lett számomra a favorit, addig valamilyen szinten Toryval is együttérzek, de Orion és Seth miatt Darcy felé húz a szívem. Nagyon szerettem a fejezeteit olvasni, és nagyon nagyon érdekel, hogy a szemét és gátlástalan Orion milyen szerepet kap a későbbiekben, s akármennyire is szerettem volna, ha Seth valóban megjavul és nem szemétkedik Darcy-val csalódtam benne a kötet végére, és emiatt baromi dühös vagyok.

Dühös vagyok, mert elhitette velem a két írónő, hogy meg lehet bízni benne, pedig rohadtul nem. A Zodiákus Akadémiában senkiben sem bízhatsz, még saját magadban sem. Főleg nem magadban, mert dróton rángatnak az események, és elég egy rossz lépés és máris betemet a lavina, amit úgy hívnak, hogy Zodiákus Akadémia. A világ felépítése érdekes volt, a stílus is kifejezetten jó, nagyon sokat nevettem olvasás közben, és nem egyszer estem a csak még egy fejezetet olvasok el csapdájába. A horoszkópok és a csillagjegyek fontossága igazi felüdülésként hatottak, és az a helyzet, hogy nagyon is beleillenek a cselekménybe. Kicsit misztikus vonalat adnak a történetnek, de szerettem, mert ezt is úgy csempészi bele a cselekménybe, hogy csak utólag jöjjünk rá, hogy az aznapi jóslás mire is vonatkozott, és nem egy felemelkedő pillanatot adott ezáltal. Ennyi idióta, de mégis szerethető karaktert nagyon régen láttam már egy helyen. Olvasás közben garantált a jókedv, még akkor is, ha a történet 90%-ában iskolai zaklatásnak vannak kitéve a Vega ikrek. Ha szeretted a Harry Pottert, és érdekel, hogy milyen lenne a Roxfort, ha a Sóvárgás sorozattal vegyítenéd, akkor olvasd el a Zodiákus Akadémiát, és hagyd, hogy a két írónő téged is meggyőzzön. A szerelmi szálak még nagy kérdőjelek előttem, ugyanakkor bizakodó vagyok. Igen, itt rád nézek Orion és Caleb!!

" - Ott vagyok a szélben, a fákban és az égbolton. Mindenhol ott vagyok, én lakom be a rémálmaidat, amiktől sírva fakadsz. Mindenhol kísérteni foglak egészen a hajnal eljöveteléig. Én vagyok a tüske az oldaladban, amitől sohasem szabadulsz."

" - Tudom - mondta csillogó szemmel. - De addig az enyém vagy, Kék."

" - És maga szerint mi Toryval mik vagyunk? - tettem fel a kérdést, de tartottam a választól. 

Ujjaival az asztalon dobolt, majd felhajtotta a whisky maradékát. 

- Bajkeverők."

" - Te aztán tudod, milyen egy stílusos belépő - közölte Sofia, és közben halvány mosoly táncolt a szája sarkában. 

- Inkább csak nem tudom, mikor kellene befognom a pofámat - ismertem be."

" - Ha nem akarnak rács mögé kerülni egész jövő hétre, akkor tartsák meg maguknak a rólam és a tanári kar többi tagjáról szőtt álmokat."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Ruff Orsolya: A titokzatos budapesti térkép (Orczy Mimi kalandjai 3.)

 

"Aú - Mimi felszisszent, és fejcsóválva figyelte, ahogy a mutatóujján megint kiserkent a vér."

*

A ​2024-es Hubby Év Gyerekkönyve díjat nyert A londoni gyémántrablás és A kámforrá vált párizsi örökös után Orczy Mimi útja ezúttal a karácsonyra készülődő Budapestre vezet. 

A kalandorlánynak nem is alakulhatott volna jobban a sorsa, hiszen reményei szerint így végre szabadon nyomozhat a nemzetközi hírű bűnöző után, akinek még Franciaországban veszett nyoma. 

Meglepetésére viszont napokig szinte ki sem teheti a lábát az előkelő lánynevelő intézet kapuján, amelynek vezetője arra tett ígéretet, hogy növendékeiből igazi hölgyeket farag. Ugyanakkor hamarosan szokatlan események veszik kezdetüket a négy fal között. Egy éjféli szeánsz, egy különös fordulattal záruló bál, és egy rejtélyes rosszullét borzolja a kedélyeket – fiatal hősünk egy percig sem unatkozik. 

Hát, még mikor az intézetet maga mögött hagyva végre lehetősége nyílik megismerni a székesfővárost! Orczy Mimi ismét izgalmas nyomozásba kezd, közben új barátságokat köt, megismerkedik egy híres íróval, megkóstolja a város legfinomabb édességét – de vajon sikerül-e megfejtenie a titokzatos térkép titkait? 

A sorozat főhősét, a kalandvágyó, talpraesett Mimit valóságos személy inspirálta, aki nem más, mint a világ egyik legolvasottabb magyar származású szerzője, A Vörös Pimpernel írója, Orczy Emma.

" - Őszintén szólva, én már nem vagyok biztos semmiben."

Orczy Mimi London és Franciaország után Budapesten folytatja a titkok és veszélyek feltérképezését. Ruff Orsolya egy olyan sorozatot álmodott meg, aminek nem tudok ellenállni, és minden egyes új résszel egyre nagyobb szerelmem lesz Orczy Mimi kalandjai. Egy igazán izgalmas nyomozásnak lehetünk szemtanúi A titokzatos budapesti térkép alatt, ahol nemcsak új barátságok szövődnek, hanem a történet szála is egyre kiforrottabb, és egyre kalandosabb lesz.

Nem tudom, hogy még hány része lesz ennek a nagyszerű sorozatnak, de eddig az első rész mellett ez a harmadik jött be a legjobban. Már az elején is éreztem, hogy nagyon különleges lesz, na meg Budapesten is játszódik, szóval várható volt, hogy Mimi ezúttal sem hagy minket cserben, illetve újabb kalamajkába keveredik. Az elejétől kezdve nagyon szépen van felépítve a kötet cselekménye, és a kellő helyeken jönnek elő az újabb és újabb puzzledarabok, amik segítenek kirakni a teljes kép egy részletét.

A titokzatos budapesti térkép alatt Mimi egy lánynevelő intézet lakója, de itt sem maradunk rejtélyek nélkül. Ha nem az éjszakai Budapest utcáit rójja, akkor szeánszok és egy bál teszik színesebbé a cselekményt. Mint ahogy azt megszokhattuk Mimi nagyon leleményes, és ahogy egyre idősebb lesz úgy lesz magabiztosabb, és cserfesebb is. Semmitől sem fél, és képes bármilyen baljós esemény közepébe is teljes gőzzel belevetni magát, és én pont ezt szeretem benne, hogy mellette nem unalmas az élet.

Nagyon élveztem azokat a részeket, ahol nem az intézet lakója, hanem az a merész Mimi, akit eddig ismertem, és aki kész kideríteni a titokzatos budapesti térkép titkait. A szimbólumok és az apró utalások nemcsak Mimit segítik, hanem minket is, hiszen egyfajta útmutatót adnak, és ahogy egyre több minden klappol, úgy kezd el egyre veszélyesebb és izgalmasabb lenni a történet.

Mimi ebben a részben is hozza a rá már oly jellemző stílust, minden egyes oldala ennek a kötetnek egy kincs, és az a helyzet, hogy eddig talán a legerősebb eleme a sorozatnak. Lehet, hogy elfogult vagyok, de a korabeli utalások is a helyén voltak, és simán el tudom képzelni, hogy valamikor volt egy Orczy Mimi, aki Nancy Drewt megszégyenítve ered az újabb és újabb rejtélyek nyomába. Miminek nem elég London vagy éppen Párizs, oh nem, Budapest sem menekülhet az eszes Orczy Mimi elől!!

De nemcsak Mimi szerethető ebben a részben, hanem a mellékkarakterek is. Itt elsősorban az intézet gondnokára, vagy éppen Ádámra és Gergőre gondolok, akik Anka és Alexander helyett Mimi segítői, akik épp úgy készek éjnek-évadján Budapest utcáit járni, mint Mimi. Nagyon megkedveltem a hármasukat, már csak azért is, mert a fiúknak is történetük van, és nemcsak úgy kikapta őket valahonnan az írónő, hanem érdekessé és szerethetővé tette a karakterüket.

Maga a hangulat hozza a kor elvártjait, olyan épületek elevenednek meg előttünk, amik sokak számára ismerősek, vagy épp nosztalgikusak lehetnek, na meg arról se feledkezzünk meg, hogy a 19. századi Budapestet is láthatjuk karácsony tájékán. Megannyi érzés és hangulat elevenedik meg a sorok között, amiért nem lehetek elég hálás Ruff Orsolyának.

A kötet újfent egy csoda lett, s igaz, hogy kevésbé interaktív, mint A londoni gyémántrablás, én mégis örültem azoknak a fekete oldalaknak, vagy éppen a fejezetek előtti illusztrációknak, mert ezektől lesz Orczy Mimi kalandjai az igazi. A titokzatos budapesti térkép is tökéletes illik a többi kötet közé, és alig várom, hogy újabb Orczy Mimi kötetet foghassak a kezembe, mert az a helyzet, hogy nagyon várom a folytatást, és az egyik legkedvesebb sorozata lett a szívemnek.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy ne csak addig olvassátok a kötetet, amíg tart Mimi kalandja, hanem az utószót is, hiszen többek között arra is fény derül, hogy miért is kapott szerepet a csemegeüzlet, és egyéb bennfentes információt is kapunk. Ha pedig néhány órára kikapcsolódnál, és felfedeznéd a 19. századi Budapest egy szegletét, ne hagyd ki A titokzatos budapesti térképet, ami az Orczy Mimi kalandjai sorozat harmadik fergeteges része tele veszélyes helyzetekkel, újabb titkokkal és Mimi lánynevelőbeli tapasztalataival és meglátásaival.

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Dora Veeland: Nocturne - Hív a mélység

 "Hosszú utat tettem meg idáig, és úgy érzem, itt végre megnyugodhat a lelkem."

*

Létezik ​egy legenda a szirének csábító és veszedelmes énekéről, amit senki nem élhet túl, aki óvatlanul a Mera­cas-öböl felé hajózik. Sokak szerint ez csak mese, ezért nem hisznek benne. Ahogy Dean Sullivan sem hitt. Miután leszerelt a so­kat látott, amerikai tengerész, és a turistákkal zsúfolt óceánjárókból is elege lett, egy Nocturne nevű, olasz kisvárosban köt ki. Tudomást szerez egy kis öbölről, ahol hemzsegnek a halak. A helyi lakosok figyelmezte­tik, hogy napnyugta után nem maradhat ott, ha kedves az élete. 

Dean fittyet hányva a rémtörténetekre, miután az összes turista elment végre, kihajózik, hogy nyugodtan horgászhasson. Navia szirénként abba a korba lépett, hogy le kell csap­nia élete első áldozatára. De ha nem teszi, pusztulásra ítéli a sziréneket, és kitaszítottá válik. A klán rangidősei viszik el Naviát, hogy kiszemeljék első célpontját, aki nem más, mint a jóképű és óvatlan Dean. 

Vajon véghez tudja vinni Navia a rá háruló feladatot, vagy megfutamodik? Egy szirén élete kegyetlen, és a sze­retet szikráját se mutathatja ki, főleg nem egy ember iránt. Vajon mi lesz Navia és Dean sorsa? Lehet közös jövője két világ szülöttének, vagy be kell teljesíteniük a végzetet, ami nem sok jóval kecsegtet? 

Misztikus lények és legendák tárulnak fel előtted, de vigyázat! Ha meghallod a szirének hívószavát, többé nem menekülsz. Vállalod a kockázatot?

"Az óceán mélysége tengernyi lehetőséget tartogat, de csak egyetlen Igazi van."

Nagyon szeretem a tengerben/óceánokban játszódó sellős/szirénes könyveket, és Dora Veeland egy nagyon izgalmas, átokban gazdag, szirén énekkel fűszerezett történetet tár elénk a Nocturne-ban, ahol nemcsak Dean esik Navia csapdájába, hiszen téged is leterít ez a világ, és legszívesebben megmártóznál a tengerben, és felfedeznéd a világát. Az utóbbi idők egyik legjobb szirénes könyve, amit olvastam, és csak ajánlani tudom a műfaj szerelmeseinek!!

Dean és Navia története tele van veszélyekkel, próbatételekkel, érzelmekkel, tiltott szerelemmel, hiszen míg Dean ember, addig Navia szirén, egy másik világ szülötte. Szerelmük megpróbáltatások kereszttüzében erősödik, és nincs egy olyan fejezete ennek a csoda kötetnek, ami ne hordozna magával egyfajta éteri, megbabonázós hangulatot. Teljesen a rabja lettem, és akárcsak Dean én sem tudtam elengedni, részese akartam lenni a szirének életének, és minden egyes pillanatnál ott kellett, hogy legyek. A történet egyik helyszíne Olaszország, míg a többi része a tengerben, óceánban játszódik. Míg a kötet eleje baljós, komor és tele van veszélyes pillanatokkal, addig a többi részébe csöppen egy kis fény, remény és a szebb jövő képe. A Nocturne nemcsak egy regény, ami egy tiltott szerelmet mutat be, hiszen a szirének mítoszát is a saját ízlése szerint tárja elénk, és ad egyfajta magyarázatot arra, hogy miért is van szükségük az emberi lelkekre, és miért vonzzák magukhoz énekükkel a vétlen hajósokat. Egy nagyon komplex, és szépen kivitelezett világot tár elénk az írónő, ami hol ámulatba ejtő, hol pedig tele van akadállyal és újdonsággal. Nagyon szerettem olvasni, és bármikor újrakezdeném. Nemcsak Deant hívta a mélység, hanem engem is. Egy utazásra invitál, ami szól a szerelemről, a családról, a sorsról és az áldozatokról, amiket a boldogságunk miatt hozunk.

Akik azt mondják, hogy 2025-ben szirénekről olvasni unalmas, az még biztos nem olvasta Dora Veeland: Nocturne - Hív a mélység c. kötetét! Hangulatában kicsit olyan mint a Siren sorozat, így ha ezt szeretted, akkor biztos vagyok benne, hogy a Nocturne is nagy kedvenc lesz. Egyedi, tele van szeretettel, keserédes pillanatokkal, found family-vel, tiltott szerelemmel és két faj egymásra találásával. Mindenből annyit ad, mint amire szükség van, és nem rest kételyeket ébreszteni bennünk olvasás közben.

A karakterei nagyon kedvelhetőek, megvan a jó és a rossz aránya, na meg az a vékony határvonal is, ami elválasztja ezt a kettőt egymástól. Nemcsak a két főszereplőt ismerhetjük meg, hanem reményeim szerint a következő kötet főszereplőit is. *Sejtelmesen néz, hátha Azeya és Alex lesznek azok.* De Zayik világa is érdekesen hangzik, így ha esetleg róla szólna az a bizonyos Nocturne 2., akkor sem lennék elégedetlen.

S ha már karakterek, a szirének és sellők mellett a tengeri boszorkányok is megjelennek egy nem mindennapi csavarral, ami merően meghatározza a Nocturne cselekményét. Tetszett, hogy nemcsak a két faj szerelmére koncentrál a történet, hanem arra is, hogy egy nagyobb képet mutassom meg a megálmodott világból. Sokkal merészebb a világa, mint mondjuk egy H2O, de nem annyira sötét, mint a Sirené, mégis inkább ehhez hasonlítanám.

A cselekmény kiforrottsága, és a lenyűgöző képi világ mellett muszáj beszélnünk Deanről és Naviáról is, mert nagyon megkedveltem őket. Dean a történet szempontjából az a fontos karakter, aki elindítja a Nocturne cselekményét, de ennél jóval több is. Egy nagyon kedvelhető, erős, okos és merész férfi, aki bármit megtenne a szeretett nőért, jelen esetben szirénért, és nem ismer lehetetlent. Ha kell beleveti magát a tengerbe, a tajtékzó habokba, vagy éppen a lelket szipolyozó szirének körébe, és félelmet nem ismerve áll helyt az embert próbáló küldetéseknél.

Mellette ott van Navia, aki a jóságával kiemelkedik a szirének közül, aki nem képes elfogadni a sorsát, és bármit megtenne, hogy változtasson azon. Titkokra derül fény ezáltal, egy évszázadok óta sújtó átok kerül legyőzésre, a sellők új klánját ismerhetjük meg útja során, és nem utolsó sorban a szerelem kezdi el kibontani szárnyait, és szépen lassan megmutatja, hogy nem létezik lehetetlen, és ha eléggé szeretjük a másikat, bármi megoldható. Legyen sellő, szirén vagy ember a delikvens.

A történet nem lenne az, ami Dora Veeland stílusa nélkül, ami csak még inkább hozzájárul ahhoz, hogy könnyen és mindenféle bukkanó nélkül tudjuk olvasni a kötetet. Őszintén engem már az átok meglétével megfogott, és az első oldalak is megnyerőek voltak. Maga a kötet egy csoda, mert nemcsak a külcsín 10/10, hanem bizony a belbecs is. Imádtam a térképet benne, a fejezetek egyedi grafikáját, és az időszakosan megjelenő illusztrációkat is. Tökéletesen kiegészítették a cselekményt, és még egyfajta pluszt is adtak neki. Dean és Navia szerelme nagyon szép, ugyanakkor nem lassan bontakozik ki, ami meglepő módon nem zavart, mert akármilyen gyorsan is jönnek az érzelmek, azért meg kell rendesen küzdeniük a boldogságért, és engem az az út varázsolt el, amíg eljutunk odáig. Kezdtük egy legendával, majd befejeztük a szerelem beteljesülésével, és azt érzem, hogy az én szívem is csordultig telt szeretettel. A legnagyobb kedvenceim azok a jelenetek lettek, amik a vízben játszódnak, és úgy érzem, hogy túl hamar lett vége. Romantikus fantasy rajongóinak must have olvasmány, ha meg a szirének mítosza is érdekel, akkor nem is kérdés, hogy kell e neked a Nocturne. Hagyd, hogy téged is megbabonázzon a szirének éneke, és vesd bele magad Dora Veeland második regényébe, ami átokról, szerelemről, családról és két faj megpróbáltatásairól szól!!

" - De ő egy sellő, Dean. Ha ésszerűen belegondolnál, tudhatnád, hogy nincs jövőtök. Én viszont itt vagyok most is, és bármikor ide tudok hozzád sétálni, de ő nem."

"Két világ közé ragadtam, és mindenhonnan kitaszítottak."

"Egy angyali hangot hallottam. Úgy kúszott a bőröm alá, akár egy kábítószer, ami aztán átvette az agyam felett az irányítást."

"Ismertem a tengert, és egyáltalán nem hittem a mendemondáknak. A kihívásokat pedig mindig is kedveltem, így nem volt kérdés, hogy megnézem azt az öblöt magamnak."

"Én nem hiszek semmiféle mesében, átokban vagy varázslatban. Épp elég szörnyűséget láttam már ahhoz, hogy tudjam, csodák nem léteznek."

" - Most már ott van az otthonom, ahol te vagy, Dean. 

Ebben csak az a bökkenő, hogy nem egy világba tartozunk."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Lucy Score & Claire Kingsley: Whiskey kísérővel (Bootleg Springs 1.)

"Mindig is gyűlöltem a temetéseket."

*

A ​három basáskodó bátyja mellett felnőtt Scarlett Bodine igazi vadóc, aki forgószélként forgatja fel lakhelye, Bootleg Springs életét. Kedvenc hobbija a férfiak asztal alá ivása, ám fikarcnyit sem érdekli a szerelem. Ahogy a szomszédai sem – leszámítva a nemrég a szomszédjába költöző szexi pasit… 

Devlin McCallister nem is lehetne mélyebb gödörben. Minden sínen volt eddig az életében: házasság, magasra ívelő politikai karrier, élet Washington D. C.-ben. Elég volt azonban egyetlen jól elhelyezett ütés, és egy nyugat-virginiai városkába száműzik, ami összesen két dologról nevezetes: a pancsolt – bár ízletes – szeszről és egy tinédzser lány tizenkét évvel ezelőtti eltűnéséről. 

Devlin sebei nyalogatásával van elfoglalva, Scarlett azonban más szerepet szánna a férfi nyelvének – ám arra is rádöbben, hogy kettejük története messze nem csak egyetlen alkoholgőzös éjszakáról szól. Miközben vonzalmuk egyre erősebbé válik, a tizenkét évvel korábbi rejtélyes eltűnés ügye újra a felszínre tör, és ha nem vigyáznak, a készülődő botrány Scarlettet is magával ragadhatja… Lucy Score és Claire Kingsley óriási sikerű regénysorozata tökéletes kombinációja a kisvárosi romantikának és rejtélyeknek, csipetnyi erotikával és töménnyel fűszerezve.

"Az időnk véges itt a földön. Csak adott számú napkeltét és naplementét láthatunk. És csak rajtad múlik, hogyan használod ki a köztük lévő időt – mondta a nagyi."

Lucy Score a kisvárosi románcok királynője, és a Bootleg Spings sorozat első része, a Whiskey kísérővel tarolt nálam. Hozta a megszokott Lucy Score stílust azzal a kivétellel, hogy jóval rövidebb a kötet terjedelme, mint az eddigi féltéglák, amiket szerencsém volt olvasni tőle. Claire Kingsley társszerzősége nagyon jót tett a történetnek, és alig várom, hogy a többiek kötetét is a kezembe vehessem.

Nagyon bejött ez az újabb Lucy Score kötet, ami eredetileg 2018-ban jelent meg. Látszik rajta egy bizonyos szintig, hogy valamivel korábbi írásról van szó, ugyanakkor ugyanúgy megvolt az a varázs, amit eddig átéltem a kisvárosi románcaiban. Claire Kingsley nagyon szépen kiegészítette Score stílusát, és egy igazán humoros, erotikus és különleges kötetet kaptam. Nemcsak a karakterei egyéniségek, hanem az egész város, Bootleg Springs és a város lakói. Scarlett családja megérne egy misét, de nem tudtam nem szeretni a testvéreit. Miattuk és Scarlett forrófejűsége miatt többször nevettem, és éreztem azt, hogy egy igazán humoros kötetet kaptam. Scarlett úgy pörgött végig, mint egy Duracell nyuszi, aki soha nem fárad el, és őszintén ki olvasott már olyan női karakterről, akinek az a munkája, hogy a házak körüli szereléseket és javításokat elvégezze? Csak úgy pörgött végig a cselekmény alatt, és azt éreztem, hogy mellette sosincs megállás, és ezerrel pörgünk. Hiába viselkedett néhány helyen iszonyat gyerekesen, nekem mégis nagy kedvencem lett a szókimondó, egyszerű és nyers stílusával. Nem mindennapi hősnő, főleg nem kisvárosi románcokban. Egy sziporkázó hurrikán, ami az első adandó alkalommal lecsap rád. Lecsap, és addig nem ereszt, amíg végérvényesen meg nem szerzett magának. Ez Scarlett; egy ciklon, aminek ha az útjába kerülsz nem maradsz talpon, és szó szerint ledönt a lábadon az energiájával.

A kisvárosi románc mellett olyan trope-k jelennek meg a Whiskey kísérővel c. kötetben, mint a grumpy x sunshine, amiért én élek-halok, illetve második esély, de nem romantikus értelemben, hanem második esély az életben. El nem tudom mondani, hogy mennyire imádtam azt a dinamikát, ami Devlin és Scarlett között kialakult. Scarlett sunshine karaktere tökéletesen kiegészítette Devlin grumpy oldalát.

A kegyvesztett ügyvéd, illetve kisvárosi keménycsaj párosa nagyot ütött, és megmutatta, hogy nem kell feltétlenül hasonlítanod a másikhoz, hiszen a legtöbb esetben az ellentétek igenis vonzzák egymást, és erre egy nagyon jó példa Scarlett és Devlin, akinek a Whiskey kísérővel a második esély az életre, arra hogy úgy kezdje el élni, ahogy azt ő szeretné, és ne pedig úgy, ahogy azt a környezete és a családja elvárja tőle.

A kötet mozgatórugója a Scarlett és Devlin között kialakuló kémia. Nagyon jól kiegészítik a másikat, imádtam azt az összhangot, ami kialakult közöttük, és aminek hála már az elején sem unatkozunk. Kivételesen nem egy slow burn regénnyel van dolgunk, hiszen nem áll rendelkezésünkre 500 oldal, csupán csekély 384, hogy kialakuljon a kapocs, illetve az érzelmi része.

A két írónő nagyon jó munkát végzett. S habár nálunk a kötet nem nyáron jelent meg, én mégis azt mondanám, hogy ízig-vérig nyári kötet. A levegő, a hangulat és az évszak is mind ezt sugallják, és olyan jó érzés volt elmerülni Bootleg Springsben. A megkezdett krimis szál nagyon érdekes volt, jó kis töltetet adott a regénynek, és baromi kíváncsi vagyok, hogy hova is fog kilyukadni, hiszen potenciál van benne, már csak jól fel is kell használni azt.

A pikáns részek vitték a prímet, nagyon jól kiegészítik a néhol komoly hangulatot, és a kellő helyeken tüzelik fel a hangulatot. Nem volt túl spicy sem, pont annyit ad a jóból, mint amire szükségünk van, és végre egy Lucy Score regény, ami nincs elnyújtva, és nem kell 200+ oldalakat várni, hogy történjen valami érdemleges is. A kötet rövidsége az előnyére vált, és egyáltalán nem éreztem azt, hogy túl lenne írva, sőt...

A Whiskey kísérővel rádöbbentett arra, hogy attól, hogy nem tudsz egy jó könyvet egy nap alatt befalni, még nem jelenti azt, hogy nem volt jó. Nekem igazi felüdülést nyújtott, hogy munka után (néha közben is) hozzá tudtam nyúlni, és újra el tudtam merülni Bootleg Springsben. A város lakói egy igazi család, akiket nagyon megkedveltem, és ha csak egy képzeletbeli kisvárost választhatnék, ahol szívesen élnék az bizony Scarlett otthona lenne. A hangulata engem kicsit a Virgin River sorozatra emlékeztet, amit nagyon szeretek, így ha te is láttad már a sorozat valamelyik évadát, és szeretted is, akkor én nem hagynám ki a Whiskey kísérővel c. kötetet sem! Kellemes kikapcsolódást nyújtott, nem tudtam elszakadni a karakterektől, és lépten-nyomon előbukkantak. Scarlett és Devlin hiába ég és föld, mégis eszméletlenek együtt. Viszont a kötet elején féltem, hogy nem fog bejönni az, hogy túl hamar ugrunk fejest a vágyakban, de az a helyzet, hogy a Whiskey kísérővel c. kötetben pont az tetszett, hogy feszes tempót diktál, és nem ér rá olyan dolgokkal foglalkozni, mint a várakozás vagy a sóvárgás, hiszen ebben a kötetben ha akarnak valamit a karakterek, akkor azt meg is szerzik maguknak. Ha úgy érzed, hogy készen állsz egy újabb kisvárosi románcra, akkor Bootleg Springs tárt karokkal vár, és alig várja, hogy egy újabb Bodine történetét mesélhesse el. Nagyon várom a sorozat további részét, és tűkön ülök, hogy megtudjam mi történt Callie-vel.

"Nem arról volt szó, hogy féltem a magasságtól. Soha nem okozott gondot korábban. Csakhogy mostanában mindentől féltem. Az ismerős dolgoktól ugyanúgy, mint az ismeretlenektől."

"Kívülállónak éreztem magam a régi életemben, és itt is, ezen a rusztikus metszésponton. Olyan volt, mint valami átmenet a múlt és a jövő között."

" - Tényleg emlékeztetnem kell téged arra, hogy olyan világban élünk, ahol a barátaid és a családtagjaid bármikor hátba szúrnak, csak hogy feljebb jussanak a táplálékláncban?"

" - Jól néz ki - mondtam, mintha épp a megégetett madarat csodáltam volna meg, majd becsuktam a sütő ajtaját. 

Felragyogott az arca. 

- Köszi. Anya mindig azt mondta, hogy nincs egyszerűbb, mint csirkét sütni. 

Scarlett anyukája hazudott."

"Az élet rövid, az orgazmus pedig frankó."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Ashley Poston: Hét év távolság

"  - Ez egy varázserejű lakás! - mondta egyszer Analea néném a karosszékben ülve, amelynek színe a vörösbegy tojását idézte."

*

Megtörténhet, ​hogy átéled életed legrosszabb napját, és ki kell találnod, hogyan tovább. Clementine West számára a megoldást a munkájába való teljes beletemetkezés jelenti. Egy könyvkiadó sajtósaként gyakorlatiasan éli az életét, nem törődve az imádott nagynénjétől, Analeától tanult butaságokkal – például, hogy az életet jelentéssel kell megtölteni, vagy hogy kergesse a holdat. Clementine inkább két lábbal áll a földön, és óvja a szívét. Az elmúlt hat hónapban sikerült is neki. 

Aztán amikor beköltözik néhai nagynénje lakásába, és váratlanul egy idegent talál a konyhában – egy kedves tekintetű, délies akcentussal beszélő férfit, aki rajong a citromos pitéért –, meginog gondosan kitalált menekülési stratégiája. Ugyanis van valami a férfiban, aminek korábban képtelen lett volna ellenállni. És könnyen lehet, hogy most sem lesz képes. 

Csakhogy a férfi a múltban él. Egész pontosan hét évvel korábban. Clementine pedig hozzá képest hét évvel előrébb a jövőben. 

Hallotta a nagynénjétől, hogy a lakás egy hurok az időben, ahol egybefolynak a pillanatok, akár az akvarell színei. Ahogy azt is, hogy a szerelemben nem az idő számít – hanem az időzítés. Clementine pedig attól tart, hogy hét évvel elkésett.

"Látod drágám? - kérdezné. - Ha mindent megtervezel az életedben, akkor is bőven érnek majd meglepetések."

Ashley Poston előző regényét, a Halott romantikát nagyon szerettem, így nem is volt kérdés, hogy el szeretném e olvasni a Hét év távolságot. Ebben a regényében egy olyan időcsavarba invitál minket, ahol nemcsak a jó kaják kapnak hangsúlyt, hanem az élmények és a pillanatok megélése is. Most már hivatalosan is az egyik kedvenc írónőm lett, hiszen imádtam a Hét év távolságot, és nem akartam, hogy véget érjen.

Annyira, de annyira jó volt, hogy legszívesebben még tovább húztam volna az olvasást, mert az a helyzet, hogy imádtam Iwan és Lemon társaságában lenni. Őszintén ki ne szeretne egy olyan romantikus történetet, amiben a mágikus realizmus, illetve citromos pite kap szerepet? Azt hiszem, akárcsak Clementine, én is szívesen időznék Analea lakásában, ami bármikor úgy gondolhat, hogy visszarepít 7 évet a múltba. Ez a kompozíció szerintem baromi érdekes, és olyan szépen oldotta meg az írónő azt, hogy Lemon és Iwan ne csak a múltban találjanak egymásra, hanem a jelenben is. Azért volt bennem egy kis félsz, mert a Halott romantikában is rendesen átvert, de a Hét év távolság más, mert itt valóban az érzelmeken van a hangsúly, és hagyja is kibontakozni a romantikát az írónő. Szó szerint éltem-haltam ezért a regényért, és minden egyes sorát imádtam. Nem volt elég az, amit kaptam, és bármikor képes lennék újra a kezembe venni, annyira tetszett, és annyira bele tudtam élni magam a cselekményébe. A történet középpontjában Analea lakása áll. Egy igazán különleges lakás ez, ami nemcsak emlékeket tárol, hanem lehetőségeket is. Megmutatja, hogy sosem késő annak élni, ami boldoggá tesz minket és lépni, még akkor is, ha félelmetesnek tűnik. Iwan és Lemon egymásra találása egyszerre volt édes, és sorszerű. Nem hittem volna, hogy ennyire be fog jönni egy mágikus realizmussal átszőtt romantikus történet, de az egyik kedvenc könyvem lett.

Nem véletlenül szeretik sokan ezt a könyvet, hiszen egy igazi ékszerdoboz, ami szerintem sokkal jobb, mint a Halott romantika, pedig én már azt is nagyon szerettem, viszont a Hét év távolság az, ami örökre rabul ejtette a szívemet. Hol éhes lettem közben, hol pedig azt vártam, hogy valami csoda folytán én is visszakerülök a múltba, és belecsöppen Iwan Ashton az életembe, galambostul, citromos pitéstől kezdve.

A karakterek nagyon szerethetőek, de muszáj vagyok párhuzamot vonni a múltbeli és a jelen Iwanje között. Míg a 7 évvel ezelőtti Iwan tele van reményekkel és álmokkal, addig a jelen Iwanje, mintha megrekedt volna, és amíg el nem jutunk addig a bizonyos részig nem is tudjuk, hogy miért. Mellette persze ott van a történet női hőse, Clementine, aki a könyvek iránti szeretete miatt telitalálat lett. Nagyon kedveltem a karakterét, és végig drukkoltam neki.

A kötet érzelmi része erős, ugyanakkor a múlt sokkal hangsúlyosabb érzelmek terén, mint a jelen. A múltban bontakoznak ki az érzelmek, a kötődés, amit a jelen nem tudott megugrani, legalább nálam. Szerintem sokkal jobban átjönnek a múltbeli események, míg a jelen csupán ezek hozománya, és hiányzik belőle a kapocs, ami a múltbeli Iwant összeköti a jelenbelivel. Ugyanakkor kétség kívül levettek a lábamról, és nem is lehetnék hálásabb azért, hogy megteremtette az írónő James Iwan Ashton karakterét.

Maga a történet egésze ezzel az egész időhurkos szállal nagyon egyedi, és ez végig érezteti is a hatását. Olyan olvasni a Hét év távolságot, mintha egy habos citromos süteményt habzsolnánk, ami annyira jó, hogy egymás után nyúlunk az újabb és újabb szeletekért, s mire feleszmélünk már be is faltuk az egészet. Nem egy sablonos történet, tele van komoly döntésekkel, szerelemmel, érzelmekkel és megannyi édes, vagy éppen meghatározó pillanatokkal, amik végigkísérik a cselekmény egészét.

A sütis részek és az érzelmek mellett komolyabban foglalkozik a gyásszal, saját magunk felfedezésével és azzal, hogy az idő változást hoz magával. Senki sem lesz az a személy, mint aki 7 éve volt, és ezt el kell fogadni, hiszen mi is változunk, de ez nem jelenti azt, hogy a változás rossz dolog lenne. Szimplán az élet velejárója, és emiatt a kötet hol megható, hol pedig elgondolkodtató aláfestést kapott. A bohókás, szerelmes részek mellett ezek a komolyabb szálak teszik szerethetővé a Hét év távolságot, és ezek miatt lesz megismételhetetlen.

Az írónő stílusa már az elején magával ragadt, és ha valaha megszületik a saját romantikus történetem, akkor azt szeretném, hogy azt Ashley Poston írja meg, de ne Halott romantika legyen, hanem Hét év távolság!! Poston stílusa könnyed, légies, és magával ragadó. Maga a történet tele van emlékezetes pillanatokkal, múltbeli örömökkel, és a jelen kérdéseivel és problémáival. Míg Iwan a múltban keresi önmagát, addig Lemon a jelenben. Két különböző életutat mutat be a kötet. Egyfelől itt van nekünk Iwan, aki séf akar lenni, és ott van Clementine, aki nem biztos abban, hogy jó helyen tart a karrierjében. Számára a Hét év távolság nemcsak szerelmet hoz, hanem döntéseket is. Érdekes volt látni, ahogy a lakás a legváratlanabb pillanatokban döntött úgy, hogy nem a jelenbe engedi be Lemont, hanem a múlt egy szegletébe, ahol ott vár rá Iwan, és az ő citromos pitéje! Összességében nagyon szerettem, jó volt az időzítés is, és azt érzem, hogy ennél jobbat jelenleg nem tud írni az írónő. Egyszerre volt szívhez szóló és elgondolkodtató olvasmány, amibe nemcsak szerelmet szőtt az írónő, hanem érzelmeket és temérdek emlékezetes pillanatot is. Ha csak egy romantikus regényt olvasol el egész februárban, akkor az legyen a Hét év távolság!!

"A számhoz emeltem egy falatot, és megkóstoltam. A pite meleg, szirupos savassága, a grahamkeksz ropogóssága, a tejszínhab édessége meg a csipetnyi citromhéj - lenyűgözően zsongtak a sütemény ízei és textúrái. Egy egész citromligetet idézett fel bennem."

"Ha mindent megtervezel az életedben, akkor is bőven érnek majd meglepetések."

"Egyedül csináltam végig életem legrosszabb napját, és más ember lettem, túlélővé váltam. Ez nem valami hiba, amit ki kell javítani. 

Engem nem kell megjavítani. Csak emlékeztetni… hogy ember vagyok."

"Mindig azt mondta, hogy a holdat kell kergetni. Olyan emberekkel vegyem körbe magam, akik bármikor készek üldözőbe venni."

" - Az élet nem mindig a terveink szerint alakul. Az a lényeg, hogy a kudarcok után is kihozzuk belőle a maximumot."

"Nincs gyász szeretet nélkül, és nincs szeretet gyász nélkül."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)