Somme Sketcher: Sinners Anonymous - Anonim bűnösök (Anonim bűnösök 1.)

"A Visconti nők imádják túllicitálni egymást a temetéseken."

*

A vőlegényem unokaöccse minden eddigi bűnömet ismeri. 

És most ő lesz a legtitkosabb és legsötétebb mind közül. 

A nevem Rory Carter, és rossz dolgokat teszek. Az angyali külső szénfekete lelket takar, és néha azon tűnődöm, vajon a heti rendszerességű gyónásom az Anonim Bűnösök segélyvonalán elegendő lesz-e a megjavuláshoz. 

Az, hogy feleségül megyek a Cosa Nostra hetven pluszos fejéhez az apám megmentése érdekében, életem egyetlen jó cselekedete. Keservesen forrongok a műmosoly és a szűk ruhák alatt, de eddig tartottam magam. Eddig. Amíg a vőlegényem unokaöccse hívatlanul meg nem jelenik a vacsorán… 

Angelo ’Ördögi’ Visconti. 

Szépséges szörnyeteg, akinek olyan markáns az arca, mint amilyen éles a nyelve. Állítólag nem kell tartanom tőle, mert kilenc évvel ezelőtt jó útra tért. Már alig tekinthető valódi maffiózónak. 

Én mégis állítom, hogy ő a legveszélyesebb Visconti. 

Nem csak azért, mert rideg, gúnyos mosolyától hevesebben ver a szívem. Vagy mert a hangja sűrű mézként csordul végig a gerincemen. Hanem azért, mert minden bűnöm az ő nagy és durva kezében van. És az enyémeknél csak az ő bűnei sötétebbek.

" - Nem kell többé rossz dolgokat tenned, kicsi lány. Majd én megteszem helyetted."

Dark romance? Pipa! Maffia romance? Pipa! Age gap? Pipa! Tiltott szerelem? Pipa! Kényszer házasság? Pipa! Slow burn? Pipa! Az írónő a legjobb könyves trope-kat szedte össze, így borítékolható volt a siker. A történet lassan indul be, nem kapkod, viszont iszonyatosan olvastatja magát, és könnyű belefeledkezni. Nem egy durva dark romance, ugyanakkor vannak benne kegyetlenebb, erőszakosabb részek is, amik miatt beleillik a lightosabb sötét románcok közé. 

Nem éppen az ilyen jellegű maffia románcokhoz vagyok szokva, ugyanakkor felüdülés volt olvasni, hiszen teljesen más, mint amit vártam tőle. Ha van cozy dark romance, akkor az az Anonim bűnösök. Jó az alapja, kellőképpen ki van dolgozva, lassan épül fel a szerelem, sok benne az érzelmi káosz, kicsit kilengő, kicsit tipikus, de nagyon jó. Tele van feszültséggel, szexiséggel, egy olyan férfi karakterrel, aki kívülről kemény, belülről meg egy figyelemre éhes kiskutya, aki ha megkapja a csontot el sem engedi, és boldogan csóválva a farkát továbbáll. A megfelelő mennyiségben kapjuk az érzelmeket, kicsit megtépáz minket, kicsit felráz, de az biztos, hogy odaszegez az oldalakhoz, és megmutatja, hogy mennyi erő rejlik ebben a történetben. Egyik felsorolt trope sem ismeretlen, ugyanakkor ettől nem lett klisés a cselekmény. Talán a legjobban az age gapnek örültem, mert ez az a trope, aminek nem tudok, és nem is akarok ellenállni. A karakterek között már az első pillanattól kezdve megvan a kémiai vonzás, és emiatt olyan jó az Anonim bűnösök. A maffia világába csak annyira megy bele, mint amit a történet megkíván tőle, és nem dob be minket a legsötétebb bugyraiba. Inkább hagyja, hogy olvasás közben ismerjük meg azt, és döntsük el, hogy alá akarunk e szállni vagy sem.

Nagyon egyben van a történet, a karakterek, de néha azt kívántam bárcsak elszabadulna a káosz, és meglepne Somme Sketcher. Ám ennek ellenére is nagyon élveztem, és sikerült a munka utáni időmet hasznosan eltölteni. Szerettem a kötetben azt, hogy szinte majdnem a végéig gyötört minket, és csak nem akarta elengedni Rory-t, nem akarta, hogy a kényszer házasság érvényét veszítse. Ezek a fejezetek rendesen megkavarják az olvasókat, viszont kellenek ahhoz, hogy maffia románcról beszélhessünk.

Maga a helyszín egy kisváros, egy lápvidék, ami megfelelő táptalajt ad ahhoz, hogy kicsit különlegesebb, kicsit másabb legyen, mint a hasonló műfajban írt kötetek. A főszereplő, Rory és Angelo, akik végig egymás mellett körözve visznek minket az őrületbe, és nem adják könnyen a boldogságot. Pont ezért bontakozik ki közöttük a szerelem, és emiatt érzed azt, hogy ez a leglassabban égő szerelem, amit valaha megírtak. Csak az utolsó néhány fejezetben lehetünk tanúi a beteljesülésnek, de higgyétek el, hogy érdemes várni rá.

Vannak persze gyorsabb lefolyású részei is, viszont a kötet maga erősen angsty. Engem leginkább ez a szenvedés vett le a lábamról, és emiatt voltam teljesen rátapadva az oldalakra. Angelo egy ízig-vérig üzletember, aki maffiózó családba született, ugyanakkor ő sem veti meg az erőszakot, a brutalitást, hiszen nem véletlenül ő az Ördögi Visconti. Nem is egy helyen mutatja meg ezt az oldalát, ami perzselően szexivé és férfiassá tette a karakterét. Birtokló? Lehet, de neki ez áll jól.

A történet elején annyira nem tudtam szimpatizálni Rory-val, viszont ahogy egyre jobban megismertem úgy lett egyre szimpatikusabb, és miatta kellett jó 100 oldal, hogy berántson magával az Anonim bűnösök cselekménye, de miután ez megtörtént nem volt megállás, és nem tudtam nem minden szabad percemben Rory-ra, Angelo-ra, és az Anonim bűnösökre gondolni. 

Mocskos, bűnös, sötét. Ezekkel a jelzőkkel jellemezném a sorozat első részét, de lehetne kegyetlen, ádáz és birtokló is. A kellő helyeken kínoz, a kellő időben adagolja az érzelmeket, és végig ott lebeg felettünk egy titok, ami nem engedi, hogy megismerjük. Nemcsak Angelo, de Rory is titokzatos, és a történet végéig nem is nagyon nyílnak meg teljesen előttünk. Viszont én ezt cseppet sem bántam, mert minden apró morzsa miatt ugrottam, és örültem, hogy legalább ennyire beenged minket az írónő az ő kis világukba. A címhez méltóan tele van bűnökkel, elkövetett bűnökkel, illetve olyannal, amire sokat gondol -Rory, de a beváltásához idő kell neki.  Az írónő emiatt feszültségben tart minket, erős érzelmeket vált ki, és felkavaró témákat boncolgat. Egy igazán intenzív olvasási élményt ad egy olyan sötét szerelmi történeten keresztül, ami hatással van az olvasókra. Összességében engem megnyert magának, de ehhez nagyban hozzájárult Angelo, na meg a tesója, Rafe, akiről alig várom, hogy olvashassak. Tetszett a sötétsége, a feszültség, az hogy az érzelmek lassan bontakoztak ki, és a maffiás rész sem tömény, hanem körüllengi a cselekmény egészét, de attól még a fókuszt Angelo-ra és Rory-ra helyezi. Ha szereted a slow burn, age gap, maffia romance, dark romance köteteket, akkor ne hagyd ki Somme Sketcher: Anonim bűnösök c. kötetét!

" - Nem csak a szűk pinád miatt akarlak, Szarka. Szeretnél a mellkasomon feküdni és filmet nézni, amíg én golyórágóval etetlek, mint egy modern kori Kleopátrát? Mert csinálhatjuk ezt is helyette."

" - Most pedig légy jó kislány és nyögd a nevem, miközben bálványozlak."

" - Megöltem minden férfit ezen a parton, aki nem megfelelő módon ért hozzád. Maxtől kezdve a saját kibaszott nagybátyámig. Ezek a kölykök a következők, és ha rajtam kívül bárki csak egy m ujjal is hozzád nyúl ezentúl, azt is ki fogom nyírni."

" - Minden bűnöm közül te vagy a kedvencem."

" - Ne tegyél ma próbára, Aurora! Kilenc évet át ellenálltam a kísértésnek. Nagyon megnehezíted, hogy eljussak egy évtizedig."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Ozaki Kaori: Az istenek hazudnak

"Tizenegy éves koromban történt nyáron."

*

Nanao Nacuru tizenegy éves, egyedül él az anyjával és válogatott focista szeretne lenni. Miután új fociedzőt kap, és egy macskának köszönhetően összebarátkozik a zárkózott Szuzumura Rióval, hirtelen ötlettől vezérelve úgy dönt, ellógja a nyári focitábort, és a lánynál húzza meg magát romos házukban, amely azonban sötét titkot rejt… 

Keserédes nyári történet egy gyerekszerelemről, a közös magányból kicsírázó összetartásról és a titkok terheiről.

"Indulok. Igyekszem hamar hazaérni."

Ozaki Kaori rövid mangája nem az a kötet, amit egyszer elolvasol, aztán elfelejtesz. Ó, nem! Ez a manga a maga valóságával döngöl a földbe, és mutatja meg, hogy bizony így is lehet. Rövid, egykötetes, mégis nyomot hagy maga után. Egyszerre szól a felnövésről, a gyermeki ártatlanság elvesztéséről, a felelősségről, szerelemről és az emberi kapcsolatok törékenységéről. Az eddig általam olvasott mangák közül ez hagyta a legmélyebb nyomot bennem, és biztos vagyok benne, hogy minden évben legalább egyszer újra fogom olvasni.

A történet középpontjában Nanao Nacuru áll, aki egy nem hétköznapi nyarat tudhat a háta mögött. Csupán 11 éves, mégis szembesülnie kell az élet zord oldalával, azzal, hogy nem mindenki olyan szerencsés, mint ő, hogy szerető és gondos kezek között töltheti a mindennapjait, hogy van egy anyukája, akinek fontos, aki törődik vele, és aki ott van mellette, ha szüksége van rá.

Mellette Suzumura Rio kerül a középpontba, aki Nanao népszerűsége mellett egy szürke kisegér, akit a társai folyamatosan gúnyolnak, aki teljesen más életet kényszerül élni, mint más gyerekek. A sorsát nagyon a szívemen viseltem olvasás közben, és nem egyszer tört össze apró darabokra pont amiatt, amit az tett vele, akinek vigyáznia kellett volna rá. Van egyfajta morbid utóhangja is  a történetnek miatta, és szó szerint azt éreztem olvasás alatt, hogy megszakad érte a szívem.

Suzumura a helyzete miatt egy csendes és visszahúzódó lány, akinek kötelessége és feladata van, akinek már nagyon korán fel kellett nőnie, és olyan dolgokat csinálnia, amit egy felnőttnek sem lenne szabad. Ezzel szemben Nanao egy népszerű focista, és a véletlen folytán belebotlik Rioba, s onnantól nem lesz semmi sem a régi. Innen kezdődik el ez az érdekes nyár, és mutatja meg, hogy mennyire különböző élethelyzeteket és felelősségtudatot tud produkálni az élet.

A manga hangulata pont emiatt egyes helyeken melankolikus, de a visszafogottság sem idegen tőle, főleg ha Rio kerül előtérbe. Az az 5 fejezet, amin keresztül az élete részesei lehetünk tele van megpróbáltatásokkal, felelősséggel és korai felnövéssel. Hiába manga, én mégis úgy gondolom, hogy nehezebb olvasmány, mint pl. A Holdkönny Birodalom, mert emberi sorsokról szól, és megmutatja az árnyoldalt is. Nemcsak a szépre helyezi a hangsúlyt, hanem a valóságra is, ami olykor kegyetlen és tele van fájdalmakkal.

Ozaki Kaori stílusa tökéletesen illeszkedik a történethez, hiszen a rajzok könnyedséget és eleganciát sugároznak magukból. Tökéletesen visszaadja a hangulatot, a kisvárosi Japán nyári hangulatát, a japánok életvitelét, a nyári kalandok hóbortját, illetve az első szerelem keserédes mivoltát. Valahol gyermeki is, de érződik rajta a felnövés, és a teher is. Ontja magából a nosztalgia, a csend, a forró nyári napok és a kaland hangulatát. Valahol sorszerű is Rio ás Nanao találkozása, valahol pedig szomorú, de egyben őszinte is.

Ahhoz képest, hogy milyen rövid ez a történet, úgy érzem, hogy kellőképp ki vannak dolgozva a karakterek, és mindenkiből pont annyit kapunk, mint amire szükségünk van a cselekményhez. Se nem többet, se nem kevesebbet. Minden karakter hozza a rá kiosztott szerepet, és a kellő időben foglalja el a helyét a kötet sűrűjében. 

Ami különösen tetszett nekem a karakterek ábrázolása során az az, hogy nem klisés karakterekkel adaptál, hiszen Nanao egy viszonylag érzékeny fiú, aki gondolkodik, aki nem mondható klasszikusnak, és a maga tempójában kezdi megérteni a felnőttek világát, magát az életet, hogy nem minden úgy alakul, ahogy az kellene, mégis megvannak azok a pontok, amik képesek reménnyel eltölteni. Pont emiatt volt számomra szomorú a befejezés, és emiatt érzem azt, hogy Az istenek hazudnak nem egy egyszerű manga.

A legszívszorítóbb karakter egyértelműen Rio, akinek nyomja a vállát a felelősség, akinek ott van a testvére akire vigyáznia és akiről gondoskodnia kell, na meg egy titok, ami gyökeresen megváltoztathatja az életét. Úgy csúszik bele a felnőttek életébe, hogy azt észre sem veszik mások, mégis képes ideig-óráig helytállni, és felvállalni a családfő szerepét. Az istenek hazudnak egy rövid, de annál inkább szemfelnyitós olvasmány, ami megmutatja, hogy a felnőttek világa tele van hazugsággal, és nem minden olyan egyszerű és vidám, mint az gyermekfejjel tűnik. Ha egy elgondolkodtató mangát olvasnál, ne hagyd ki Ozaki Kaori Az istenek hazudnak c. kötetét.

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Evie Dunmore: Megnyerni a herceget (Rendkívüli Nők Szövetsége 1.)

" - Szó sem lehet róla. Micsoda eszeveszett ötlet, Annabelle!"

*

Anglia, 1879. 

Annabelle Archer, egy vidéki lelkész ragyogó tehetségű, ám nincstelen lánya bejut a hírneves Oxfordi Egyetem első női csoportjába. Az ösztöndíjért cserébe támogatnia kell a szárnyát bontogató nőmozgalmat. Azt a feladatot kapja, hogy állítson az ügy mellé befolyásos férfiakat. A célszemély Sebastian Devereux, Montgomery rideg és számító hercege, aki a királynő vezérlete alatt a brit politika irányítója, és persze ellenez mindent, amiért Annabelle síkra száll. A lány számára pedig kihívást jelent, hogy úrrá legyen a férfi iránti tagadhatatlan vonzalmán. 

Sebastian legnagyobb megdöbbenésére hercegi otthonát szüfrazsettek lepik el, de a legnagyobb veszedelmet a zöld szemű szépség, Annabelle iránti lehetetlen érzelmei jelentik. Feleséget keres, hogy bebiztosítsa az örökséget, amelynek újjáépítésén annyit munkálkodott, de olyat, aki társadalmi rangban hozzá illő, nem pedig egy szókimondó közrendűt, aki soha nem lehet a hercegnéje. Ám nem ő lenne a királyság legnagyobb stratégája, ha nem tarthatna igényt erre a csábító kékharisnyára a gyűrű ígérete nélkül is… Vagy mégsem…?

" - Kegyelmes uram - mormolta Annabelle -, biztosra veszem, hogy a maga erszénye eléggé… vastag. De magának nem vagyok eladó."

Ha te is szereted a történelmi romantikus műfaját, akkor meg kell ismerned Evie Dunmore szórakoztató sorozatát, ami a 19. századi Angliába kalauzol el, azon belül is Londonba és Oxfordba. Az arisztokrácia, illetve a feminizmus kerül előtérbe ebben a viktoriánus korban játszódó regényben. Egy nagyon jól megírt, szórakoztató és üde történet a Rendkívüli Nők Szövetségének első része, a Megnyerni a herceget. Ezennel nekem Evie Dunmore felkerült azon szerzők listájára, akire érdemes lesz odafigyelni, főleg akkor, ha az ember lánya odáig van a történelmi romantikusokért és a viktoriánus korban játszódó regényekért.

Evie Dunmore történelmi romantikusa nem egy klasszikus sémára épülő történet, hiszen ötvözi a viktoriánus korszakra jellemző jegyeket a modern nők hangjával, illetve egyfajta társadalmi érzékenységgel is, mindezt egy igencsak bájos, néhol szenvedélyes és társadalomkritikával átitatott közegben, ami a szórakozás mellett megmutatja a változás előszelét. A Megnyeri a herceget női harcolnak a szabadságért, az önállóságért és egy sokkal modernebb szemléletet követnek, mint a már általam olvasott történelmi romantikusok. Hangulata nekem kicsit idézi a The Buccaneers sorozatot, amiért az utóbbi időben nagyon odáig vagyok, és Evie Dunmore is sikeresen meggyőzött, hogy nekem a Rendkívüli Nők szövetsége egy must have olvasmány. Már a kötet elején nagyon jól szórakoztam, és alig vártam, hogy még többet és többet olvassak. Az írásmód és a kötet hangulata végig visz előre a cselekményben, és ahogy haladunk úgy lesz egyre erőteljesebb Annabelle hangja, aki egy üde színfolt a történelmi romantikusok hősnői között. Egyes részeknél nemcsak humoros, vagy éppen bájos a történet, hanem bizony el is gondolkodtat, s ugyanúgy, ahogy Sebastian megváltoztatja az álláspontját, kiállsz te is a jó ügy mellé, és drukkolsz, hogy a változás előszelét ne oltsa el a férfiak tüze, és maradisága. Egy nagyon modern kötet a társai között, viszont éppen azért ennyire szerethető, mert tud újat mutatni, és nem marad meg a klisék halmaza mellett. 

Egy olyan korban játszódik a kötet, az 1870-es évek Angliájában, ahol igazi kiváltság volt a nők egyetemre járása. Nem engedhették meg sokan maguknak, de ez már egy álom kezdete, egy olyan álomé, amiben több nő rendelkezhet szabadon a vagyona felett, és a választójog is csupán messzi vágy. Az írónő ezt a kort ragadja meg és mutatja meg, hogy milyen nehéz is volt a nők sorsa, és mennyi nehézséget kellett azért átélniük, hogy szavat adjanak nekik, és a gondolataiknak.

Evie Dunmore hiteles történelmi alapokat használ, emiatt a cselekmény szorosan kapcsolódik az első brit női választójogi mozgalmakhoz, erre különösen nagy hangsúlyt fektet a kötet, de a jogi és társadalmi kérdések is előtérbe kerülnek. Valahol a szórakoztató irodalom mellett történelmi jelentősége is van a kötetnek, hiszen valós eseményeket vett alapul, és adaptálta be a cselekménybe. Egy sokkal lazább hangvételű kötet lett emiatt, amiben nem ragaszkodunk a normákhoz, és ha nehézkesen is, de teret enged a változásnak, és a nőknek, a női hangnak.

A kötet főszereplője, Annabelle Archer egy ösztöndíjjal tanuló fiatal nő, akinek nincs nemesi származása, mégis felkelti Sebastian Devereux, Montgomery rideg és számító hercegének figyelmét. Minden egy merész megmozdulással, és a női aktivizmussal kezdődik. Ez végig fogja a kezünket, és hol feministább jelleget kap a történet, hol pedig a vágy felé húz el a cselekmény. Sokszor ez a két eszköz kéz a kézben járva mutatja meg a regény igazi elejét, de végig megmarad olvasmányosnak, és izgalmasnak. Egyes helyeken jobban előtérbe kerül a feminizmus, illetve a női aktivisták sötét oldala, a kiváltságok nélküli élet hátulütői, de emellett a jelenre és a herceg múltjára is kitér az írónő.

Annabelle és Sebastian között kialakult klasszikus enemies to lovers kapcsolat mellett Evie Dunmore túllépett a sablonokon, és érzelmi, illetve intellektuális síkon is elmélyítette a cselekményt. A hősnő egy igencsak okos, bátor és szenvedélyes karakter, aki képes mindent feláldozni a kitűzött cél ügyében, és akinek a jó hírén kívül semmi vesztenivalója nincs. Ezzel szemben Sebastiannál hatalmas a tét, hiszen a családi birtok a tét, és a helyzet alakulását követően kezd el a rideg herceg szíve feloldódni, és mutatja meg, ki is valójában Sebastian Devereux.

A szerelmi szál végig nyomás alatt van, hiszen klasszikus értelemben nem teljesülhet be. Akadályt-akadályra halmoz az írónő, és megmutatja, hogy Annabelle előtt megannyi választási lehetőség van, míg Sebastian kénytelen kihúzni a fejét a homokból, ha azt akarja, hogy az övé legyen a szeretett nő. A szerelmi szál emiatt lassan és érzékenyen épült fel. A társadalmi különbségek és a politikai nyomás végig éreztette a hatását, és nem engedte, hogy főszereplőink akár csak egy pillanat erejéig is fellélegezzenek. Végig ott van velük akadályként Annabelle származása, a herceg kötelességei, és a politika, a tory párt, ami nem engedi a női hangot érvényesülni, ami még mindig úgy gondol a női nemre, mint a gyengébbik fél, akiknek nem kell tanulás, nem kell egyetem és főleg nem kell szabad tulajdon. Összességében Evie Dunmore Megnyerni a herceget című regénye egy történelmileg jól megalapozott, feminista regény, ami követi a történelmet, és hitelesen tárja elénk a nők helyzetét. Emellett egy bátor és érzelmekkel teli történelmi romantikus, ami szól a társadalmi egyenlőségekről, a szabad akaratról és a szerelemről. Nem egy tipikus történelmi romantikus, ám pont ez a szép benne. Ha szereted a romantikus és gondolatébresztő írásokat, akkor nem érdemes kihagyni a Rendkívüli Nők Szövetsége első részét, amelyben Annabelle és Sebastian szerelmének lehetünk szemtanúi.

" - Maga biztosan rettenetesen okos, ha ösztöndíjat kap. 

- Ó, köszönöm - felelte halkan Annabelle. - Inkább rettenetesen túlművelt."

"Krisztus nevére. Ha a szerelem ezt teszi a királyság legkevésbé szentimentális emberével, akkor ő köszöni, nem kér belőle."

"Egy hülye is tudja, hogy egy nagy hatalmú előkelőséget nem szabad felbőszíteni, akkor sem, ha történetesen seggfej. Főleg akkor nem, ha seggfej."

"Mindig azt gondolta, hogy minden bátorságára szüksége van, hogy felépítse a saját életét. Most, a meredély szélén billegve megértette, hogy még nagyobb bátorságot igényel odaadni magát testestül-lelkestül valakinek, és vele együtt építeni fel egy életet."

" - Annabelle - szólt hozzá Hattie, mint várható volt. - Mesélj nekünk a te lelki társadról! 

- Úgy néz ki, hogy neki valahol máshol van dolga. Micsoda szerencse, hogy feltett szándékom a saját felemre támaszkodni."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Jeph Loeb & Tim Sale: Superman az örökkévalóságnak

"Manapság úgy emlegetik a népek, hogy az "Acélember"."

*

Úgy hívták, Clark Kent. Fiatalember volt még, akinek meg kellett birkóznia az elképesztő erővel, amelyet a sors rá mért. Ideje megismerni a lenyűgöző képregényt, amelyben falusi gyerekből a világ leghatalmasabb hősévé emelkedik. 

A Superman az örökkévalóságnak Superman legkorábbi kalandjainak mitikus története. Alkotói Jeph Loeb és Tim Sale, a Batman: Hosszú Halloween és a Batman: Torz diadal Eisner-díjnyertes szerzői, a gyönyörű színezés Bjarne Hansen munkája. 

A klasszikus történet gyűjteményes kiadása tartalmazza az eredeti, négyrészes képregényt és kiegészítő fejezeteket a Superman 226., a Superman/Batman 26., a Solo 1. és a Superman/Batman Secret Files 2003 1. számából.

"Odanézz, fent az égen! Egy madár! Egy repülő! Nem, ez Superman!

Superman talán az egyik legismertebb és legnépszerűbb DC szuperhős, akinek a neve összefonódott mára a hősiességgel. A Superman az örökkévalóságnak Clark Kent emberi oldalát mutatja meg, azt, hogy hogyan is került Smallville-ből a Daily Planethez. Egy nagyon olvasóbarát kiadvány, amiben Clarkra, mint emberként fókuszál, megmutatja, hogy milyen az élete és kik azok, akiket a háta mögött hagyott a nagyvárosi hősködés miatt. Rávilágít továbbá azokra a pontokra, amik segítettek neki eldönteni, hogy kezdenie kellene valamit a szupererejével, és többet tenni, mint az átlag ember.

Sokszor érzem azt Supermannel kapcsolatban, hogy legyőzhetetlennek ábrázolják, és elmarad az emberi énje. Egy olyan szimbólum ő, akinek semmi sem lehetetlen, aki nem menekül a problémák elől, hanem saját erején túl teljesít, és mindent feláldoz az emberiség jólétéért. Na, Jeph Loeb ezzel szemben Superman esendő emberi oldalát ragadta meg, és mutatta be ezzel a képregénnyel. Egy sokkal közelibb és érzelmesebb oldalát láthatjuk, aki akár a szomszéd fiú is lehetne a farmról, mert valójában az.

A kiadvány különlegessége, hogy 4 évszakon keresztül lehetünk Clark Kent életének a részesei. Mind a négy részben/évszakban előkerül Smallville és a Metropolisbeli élete is. Ellenségek, megoldásra váró problémák, segítségkérések, elgondolkodtató gondolatok és Lois Lane kísértésében telnek ezek az évszakok, és mutatják meg, hogy olykor a szuperhősöknek is szükségük van magányra, gondolkodási időre és a család, a megszokott élet közelségére. Nekem nagyon tetszett az, ahogy Loeb és Sale ábrázolták Superman karakterét, és nem akarták, hogy csak egy távoli és érzelemmentes hősként maradjon meg bennünk a Superman jelenség.

Ahány alkotó annyi nézőpont, de van valami különleges ebben a Supermanben. Nagyon a kezdetek-kezdetén láthatjuk őt, emiatt esendő, szimpatikus, és át tudjuk érezni a helyzetét. Egy olyan fiatal férfit ismerhetünk meg, aki keresi a helyét a világban, aki erősebb mint az emberiség nagy része, mégis képes megmutatni az esendő és a gyenge oldalát. Eleinte csak egy kisfiú, de aztán szépen felnő a feladatához, és megmutatja, hogy Superman sem tökéletes, és ugyanúgy képes elbizonytalanodni, mint te vagy én.

A különböző évszakok különböző nézőpontokat, perspektívát adnak. A tavasz részében Jonathan Kenten keresztül láthatjuk Clarkot. Ez a szakasz a fiatalságot, a reményt és a szuperhősködés kezdeti szakaszát mutatja be. A fiatalkori elhatározás és elköltözés elemei is itt jelennek meg. Ezzel szemben a nyarat már Lois Lane mutatja be nekünk, és Clark kevésbé kap benne teret a szereplésre, mint Superman. Az ő részei hangsúlyosabbak, illetve Clark beilleszkedése és kapcsolata a többiekkel kerül jobban fókuszba.

A harmadik egység, az ősz, Lex Luthoré, aki Superman ellensége, pont emiatt is érdekes ez a rész, hiszen láthatjuk, hogy hogyan is alakult ki Lexben a Superman iránti gyűlölet, és mik voltak azok a pontok, amik átlendítették őt azon a bizonyos ponton. A veszély és valamilyen szinten a kezdeti ellenségeskedés színtere is az ősz. Elindítja a későbbiekben ismert ellenséges hangulatot.

Az utolsó egység a tél, amiben legnagyobb meglepetésemre Lana Lang szemszöge kerül elő. Egy nagyon emberi és szeretetteljes egységet tudhat a magáénak. Lana meglátásai sokat segítenek abban, hogy más fényben lássuk Clarkot. Betekintést nyújt ezáltal a fiú belső világába, a kétségeibe és az elfogadásba is. Nemcsak Lana fogadja el a helyzetet, hanem Clark is. Nemcsak egy egyszerű ember, hanem ő Superman, aki tehet az emberiségért, és akinek magasztosabb célja van az életben, mint egy kisváros lakójának lenni, illetve a Daily Planetnek publikálni.

Nemcsak Smallville Superman otthona, hanem Metropolis is. Amiatt, hogy nem Clark meséli el Superman történetét, hanem különböző nézőpontokon keresztül láthatjuk őt lesz sokkal kézzelfoghatóbb, mint az eddigi általam olvasott Superman képregények. A képkockák és az illusztrátor stílusa is nagyban hozzájárult ehhez a képhez, hiszen élénk, vibráló színeket használ. 

Túlnyomó többségben vannak a világosabb színek, az ikonikus piros és kék is megjelenik, ugyanakkor pont emiatt lesz árnyalt és emberi a Supermanről kialakított kép. Superman ábrázolása is azt mutatja, hogy esetlen figura ő, akinek hozzá kell szoknia az új normához, ahhoz, hogy mennyire is kilóg a groteszkként ábrázolt, elnagyolt testi tulajdonságaival, de nekem pont emiatt vált oly szimpatikussá ez az ábrázolásmód.

Loeb Supermanjének az egyik legnagyobb erőssége az, hogy lélektanilag közelíti meg a hős karakterét. Bemutatja, hogy Jonathan Kent által milyen neveltetést kapott, hogy lényegében csak egy kisvárosi fiú, aki magasztos célokat tűzött ki maga elé az életben, és emiatt sokszor bizonytalan, nagy az igazságérzete, de nehezen illeszkedik be ebbe az új életbe, amit a döntése miatt már nem Smallville városában él. 

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Grant Morrison & Liam Sharp: Intergalaktikus Rendfenntartó (Zöld Lámpás 1.)

"Fényes nappal, sötét éjjel, bűn nem marad észrevétlen."

*

Amikor Hal Jordan, a Zöld Lámpás találkozik egy nyílt színen bujkáló űrlénnyel, az események olyan láncolata indul be, amely alapjaiban rengeti meg a Zöld Lámpás Alakulatot. 

Intergalaktikus összeesküvésről van szó, ahol a szálakat talán az Alakulat soraiban lapuló áruló mozgatja… Majd maga a Föld tűnik el, hogy árverésen kínálják fel egy olyan vevőnek, akinek az igényét csakis akkor lehet semmissé tenni, ha Hal megsérti a lámpások legfontosabb szabályát! 

 Morrison és Sharp az ellenőrök, a sötétcsillagok, az Univerzum Őrzői és a DC Comicsnál évtizedek alatt született számos másik zöld lámpás-ellenfél és szövetséges eleven, új változatával a Földtől az űr legtávolabbi bugyraiig ívelő, mitikus történetet mesél el. 

A sztori a ZÖLD LÁMPÁS: INTERGALAKTIKUS RENDFENNTARTÓban veszi kezdetét, amely a sorozat első hat számát gyűjti össze.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy olvastam már Grant Morrisontól, illetve Zöld Lámpás képregényt is, így van összehasonlítási alapom, és ki merem jelenteni, hogy az Intergalaktikus Rendfenntartó messze az egyik leghitelesebb Zöld Lámpás történet, amivel találkoztam. Grant Morrison Supermanje is kedvenc lett, de azt hiszem ebben a képregényben mutatta meg igazán az erejét, és azt, hogy mennyire árnyalt történetmesélő is ő.

Grant Morrison legtöbb szuperhőse mélyen visszanyúl a DC múltjába, ez a Zöld Lámpás esetében sincs másképp. Ebben a képregényben a Zöld Lámpások egészen a régmúltra vezethetőek vissza, sokan már a bronzkor óta léteznek. Emiatt egészen népes a felhozatal, és nemcsak egy Zöld Lámpást láthatunk, hanem többen kapják meg a szereplés és fejlődés lehetőségét.

Nemcsak a fiatalabb generációt vonta be az Intergalaktikus Rendfenntartókba, hanem a Zöld Lámpások igen korai nemzedékét is. Emiatt nagyon érdekes volt látni, ahogy ezek a karakterek megközelítették az adott problémát, és másképp álltak neki a megvalósításának, illetve a probléma elhárításának. Talán emiatt, talán a kötet légköre miatt, de egy igencsak sötét és komor világ képe vetül elénk. A hangulata is horrorisztikus, tele sötétséggel és idegen eszközökkel. Gondolok itt az űrvámpírokra elsősorban, de más lényeket is felsorakoztat a történet, nem is kell olyan sokat haladnunk vele, hiszen már a legelején bedob minket a mélyvízbe, és mutat párat.

Morrison új szintre emeli a Zöld Lámpás mítoszát. Nem egy szokványos szuperhős történetet kapunk, hiszen maga a Zöld Lámpás sem az a kimondott standard szuperhős figura. Egy kozmikus történetet tár elénk, tele sci-fis elemekkel, és ezek az elemek gyökeresen változtatják meg ahelyett, hogy egy szokványos szuperhős-történetet kapnánk. Nem kimondottan szuperhősökként vannak jelen, hanem inkább morally grey karakterekként, hiszen mérlegelnek, és a legjobb tudásuk szerint hajtják végre a feladatokat. Beleesnek az erkölcsileg szürke zónába, de pont emiatt olyan kedvelhetőek a Zöld Lámpás képregények.

A kötet alapszituációja egyszerűnek tűnik, de a rutinos Morrison olvasók tudják, hogy nála semmi sem az, mint aminek látszik, és ami egyszerűnek tűnik az sem feltétlenül az. A kötet a Zöld Lámpásokra fókuszál, azon belül is Hal Jordanre, aki ismét az űrben találja magát, és kész újból szolgálni a Zöld Lámpásokat.

Hal Jordan nem egyszerűen hős, a Zöld Lámpás, hanem egy olyan karakter, akinek az a feladata, hogy fenntartsa az univerzum törvényeit, és ehhez igazodva hozza meg a döntéseit, amik olykor megkérdőjelezhetőek, de a nagyobb jó eszközét szolgálják. Egy olyan világba kalauzolt el minket a képregény, ami megkérdőjelezi bennünk a valóságot, a valóság fogalmát, és azt, hogy tulajdonképpen mi is az, hogy "valóság".

A történetben nagyon kiérződik a sci-fis vonal, amit nem bánok, mert emiatt nagyon érdekes volt a kötet, és őszintén jobban szeretem azokat a képregényeket, amikben van fantázia, és Grant Morrison Zöld Lámpásában ebből sincs hiány. A történet részeként a Zöld Lámpás nem hősies alakban jelent meg, hanem amolyan rossz zsaruként, akinek a szeme előtt csak a cél lebegett, nem pedig az odáig vezető út.

Nemcsak a jó és a rossz örökös harcát közelítette meg, hanem a törvények létfontosságát is, mindezt egy olyan világban tette, ahol a törvények relatívak. Mindezt  idegen fajok, alternatív dimenziók és hamis valóságok kereszttüzében, csak hogy egy percig se unatkozzunk közben. 

A történetet Liam Sharp  elevenítette meg a lelki szemeink előtt erőteljes és részletgazdag képkockákkal, amik idézik a klasszikus 70-es évekbeli DC képregények képi világát. A képkockái zsúfoltak, tele vannak színekkel, komorsággal, sötétséggel és nem utolsó sorban erőteljes mondanivalóval. Ezek a zsúfolt oldalak tökéletesen kiegészítettél a megálmodott sci-fis világot, és azt a megkérdőjelezhető légkört, ami a képregény egészét jellemzi. Egyszerre földöntúli és emberi az, amit Sharp Morrison gondolatai által megalkotott, és végig érezhető az az erős stílus, ami segíti a képi világ kiteljesedését, és a történet alakulását. Ha szereted a Zöld Lámpás karakterét, ne hagyd ki az Intergalaktikus Rendfenntartó első részét sem. DC rajongóknak pedig szerintem nem is kérdés, hogy kötelező olvasmány!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Ashley Poston: Regényes szerelem

"Volt egyszer egy kisváros."

*

A szerelem sokszor felülír minden képzeletet. 

Eileen „Elsy” Merriweather imádja a happy endeket. Legalábbis a regényekben, ahol az oltárnál nem hagyja faképnél senki. A könyvek menedéket, biztonságot nyújtanak neki. És épp ezért várja már nagyon az éves kiruccanását a könyvklubja tagjaival, amit vidéken, egy kis faházban szoktak tartani. Soha nem mondana le barátai társaságáról, a velük elfogyasztott olcsó borokról, és hogy nagy romantikus gesztusokról trécselhessenek. 

Útközben azonban váratlanul lerobban a kocsija, és egy olyan különös kisvárosban találja magát, mely pont úgy fest, mint egy regény helyszíne… 

Mert az is. 

Persze ez maga a képtelenség, ugyanakkor… Elsy tényleg Eloratonba került, a kedvenc romantikus sorozata világába, ahol mindig mézédes a ragacsos cukor, amelynek bárjában mindig kissé odaégetik a hamburgert, és mindig esik délutánonként. Az egész olyan meghitt és családias, mondhatni tökéletes… leszámítva, hogy a létezése meg van rekedve, mert az elhunyt szerző félbehagyta az utolsó kötetet. 

Elsy biztos benne, azért került ide, hogy hozzájáruljon a városlakók sorsának könyvbe illő beteljesüléséhez. 

Csakhogy egy személy kilóg a sorból – a helyi könyvesbolt barátságtalan tulajdonosa, akinek mentazöld színű a szeme, bosszantóan szexi a szája, az ízlése pedig kifogástalan a regények terén. Ő előszeretettel akadályozza az utolsó rész lezárulását. 

Ami nagy gond, mert Elsy idővel rájön, hogy a városlakók happy endje és saját életének boldog végkifejlete szorosan összefügg egymással.

" - Tudod, a szerelem mindig a kellő pillanatban jön el."

Talán az egyik legmegosztóbb Ashley Poston regény. Van, aki nagyon szereti, van aki végig sem tudja olvasni, viszont pont emiatt volt hatalmas pozitív csalódás a kötet. Tetszett az alapszituáció, az hogy Elsy a kedvenc könyvsorozatába csöppent, a mágikus realizmus és az a báj, ami árad a történet lapjaiból. Hol Elsy szórakoztat minket, hol pedig a kisváros és a balszerencsés események sorozata.

Ashley Poston neve ismerős lehet azoknak, akik olvasták már a Halott romantikát vagy a Hét év távolságot. Nekem mindkét regény nagy kedvencem, hiszen egyediek, mégis tele vannak romantikával. A Regényes szerelemben a romantika, és az egymásra találás mellett olyan témák jelennek meg, mint a gyász, önmagunk újraépítése, az elengedés vagy éppen az új utakra lépés. Romantikába csomagolt bölcsesség, ami a maga különlegességével vesz le a lábadról. Igazi könyvmoly regény, hiszen ki ne szeretne maga is belecsöppenni a kedvenc regényébe, és részese lenni a karakterek életének, mindennapjainak és egymásra találásának? Elsy ebbe csöppen bele, és én imádtam minden egyes sorát. Sokak nevében mondhatom, hogy egy valóra vált álom a Regényes szerelem, ami a könyvmolyok szívét célozza meg, és próbálja átadni azokat az érzéseket, amit Elsy is érzett a cselekmény, illetve a kedvenc regénye alatt. A szokásos írói stílus itt is megjelenik. Egyszerűen van valami Poston regényeiben, amik igazán különlegessé és egyedivé teszik azokat. Nem találsz még egy olyan romantikus könyvet a piacon, mint az írónőé. Kedvelhetőek a karakterei, érdekes az alapötlet és mindig van benne egyfajta csavar, ami felejthetetlen élményt ad olvasás végére. A Regényes szerelem is pont ilyen. 

A Regényes szerelem a valóság elemeit keveri a mágikus realizmus eszközeivel, ami miatt egy sokkal varázslatosabb, és már-már elképzelhetetlen történetet ad. Adott egy kedvenc sorozat, egy útját kereső, eltévedt nő és egy város, ami a kedvenc történetének az alapja. Poston nemcsak egy hasonló várost hozott létre, hanem azt az Eloratont, ahol szerelmek köttetnek. Csak az a kérdés, hogy vajon Elsy-nek is szerelmet fog hozni?

Szívszorító veszteségekről, mágikus realizmusról és reményteli romantikáról ír ebben a regényében Ashley Poston. Egyszerre utazás és szerelmi kaland a Regényes szerelem. Az önismeret mélységeibe kalauzol el, és megmutatja a gyász lírai oldalát. Egyszerre vannak benne fantasztikus elemek, kisvárosi milliő, az elengedés fázisai és a boldogság megfoghatatlan kulcsa. Néhol melankolikus a hangulata, de leginkább a bizonytalanság jellemzi a cselekményt. Nemcsak Elsy bizonytalan, hanem az is, hogy lehet e happy end a vége, vagy mindez csupán a könyvek lapjain lehetséges?

Az írónő szépen és érzékenyen ábrázolja a veszteség utáni bénultságot. Elsy nem találja a helyét, minden egyes tettét megkérdőjelezi, nem tud dűlőre jutni önmagával, és a Regényes szerelem az ő útkeresése, ami segít neki rádöbbenni arra, hogy ki ő, és mit akar. Aztán ott van Anders, akinek a kiléte nagyon sokáig homályba merül, hiszen nem könyves karakter, és nem leendő főszereplő. Valahol kilóg a sorból, közben meg Elsy miatt illik is bele. A gyász nála jelenik meg erőteljesen, és ő az, aki segít újraépíteni Elsy-t.

Elsy karaktere nehezen skatulyázható be, hiszen nem egy tipikus jelenség. Zárkózott, akit nehéz kibillenteni a megszokottból, fél az újdonságoktól, nehezen nyílik meg, nagyon makacs, viszont minden tettében érezhető a remény, ami azt sugallja, hogy ő is megtalálhatja a szerelmet, és neki is lehet boldog befejezése, de ehhez meg kell találni önmagát. Ugyanakkor könnyen lehet vele azonosulni, hiszen könyvmoly, aki megszállottan imádja a kedvenc sorozatát, és képes lenne órákig beszélni róla. Ismerősen hangzik, ugye?

A kötet legerősebb húzóereje ezért is az olvasás szeretete és a fiktív világ. Nemcsak menedéket nyújt Elsy számára, hanem gyógyírként is hat. Az írónő a szó legszorosabb értelmében fogta meg a "könyvek gyógyítanak" kifejezést. Elsy és Anders által megmutatta nekünk, hogy bizony a könyvek szeretetének gyógyító ereje van. Egy jó kötetet lekapva a polcról más világba, valaki más életébe találhatjuk magunkat, mégis az a legizgalmasabb, ha mi magunk írjuk a saját történetünket, és nem hagyjuk, hogy kifolyjon az élet a kezeink közül. Nemcsak Elsy-nek, hanem Andersnek is gyógyír a Regényes szerelem.

Mint az eddigi Ashley Poston regények, úgy a Regényes szerelem is elsősorban romantikus történet, de úgy mint a Halott romantika vagy a Hét év távolság ez is többször szól, mint a szerelemről. Nem mondom azt, hogy az eddigi legerősebb regénye, viszont tökéletes illik abba a stílusba, amit már az első regénye alatt is érezhettünk. Elsy története nem lesz mindenkinek szerelem, hiszen egy sokkal líraibb, sokkal lassabban és döcögősebben épülő történet, viszont ebben is megvan a szépség, ami nem más, mint a könyvek és a fiktív világok iránti szeretet. Több, mint egy romantikus regény, sokkal inkább gyász feldogozás és önmagunk keresése. Elsősorban azoknak szól, akik elveszve érzik magukat, és akik még keresik a számításukat, az útjukat. Arról szól, hogy hogyan találjunk vissza a gyökerekhez, önmagunkhoz, még akkor is ha el vagyunk veszve, és hogyan építsük fel újra az életünket egy-egy nagyobb csalódás vagy veszteség után. Ha túl fájdalmas a valóság mi magunk is a fiktív világba menekülünk, ugyanakkor Elsy nemcsak képzeletben, hanem a valóságban is esélyt kap arra, hogy átélhesse a kedvenc sorozatát, és ott legyen a kedvenc helyén a kedvenc karakterei társaságában. Ha te is szeretsz elveszni a könyvek világában, ne hagyd ki Ashley Poston legújabb magyarul megjelent regényét!

"Úr isten… jaj, istenem! Elütöttem? Megöltem? Atyaég, nekem még diákhitel-tartozásom is van! Most nem csukhatnak le!"

" - A következő életemben macska szeretnék lenni egy könyvesboltban. Napfény, könyvek, szunyókálás. 

- Tulajdonképpen ebben az életben sincs akadálya."

"Számtalan történetet átrágtam magam, mire rátaláltam egy olyan könyvre, amely sorsfordítónak bizonyult számomra."

"Hát bizony… - mondta Anders, miközben összecsukta az esernyőt - …Eloratonba érkeztél."

"Megesküdtünk, hogyha eljön a mi időnk, ha felvillan a távolban a happy end, együtt indulunk majd felé. De ez még a sok bánat és megszegett ígéret előtt volt, mert az élet mindig másképp alakul, mint a romantikus regények, legyenek azok bármilyen jól felépítettek és aprólékosan kidolgozottak."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Navessa Allen: Lights Out - Lekapcsolva (Into Darkness 1.)

"Az új lány nem volt valami jól."

*

Olyan ​férfire vágyom, akinek sötét a lelke, mint az éjszaka. Aki porig égeti értem a világot, és ettől meg sem rezzen. 

Aly Cappellucci sürgősségi nővérnek nincs szüksége több beteges dologra. Teljesen beéri azzal, amit talált. Senki sem múlhatja felül a maszkos férfiakat, akiket online követ. Hacsak mondjuk az egyik meztelen felsőtesttel, teletetoválva várja a hálószobájában. Arról ábrándozik, hogy közülük egy rá vadászik, utoléri és élvezetesen bűnös dolgokat művel odaadó testével. Egy percig sem sejti, hogy egyetlen részeg üzenettel ezek a képzelgések az új valóságává válhatnak.

Olyan dolgokat szeretnék, amiket a legtöbb ember nem: fény és szerelem helyett sötétségre és perverzitásra áhítozom. 

Josh Hammond világéletében kerülte a reflektorfényt, de online egészen más az egyénisége. Éjszaka maszkos figyelemfelkeltő anyagokat posztol a közösségi médiában a több milliónyi követőjének, hadd csorgassák a nyálukat, de egy rajongóján – Alyn – megakad a szeme. Amikor elolvassa a kommentjét, amiben azért könyörög, hogy maszkosan törjön be a házába, úgy dönt, elfogadja az ajánlatát. 

Aly és Josh együtt élik ki legsötétebb ábrándjaikat, és nem tudnak arról, hogy Aly másvalaki figyelmét is felkeltette, akinek sokkal gonoszabb szándékai vannak egy könnyed kis követésnél. És miközben Josh ragadozóból védelmezővé válik, és egyre nő a kockázat, kénytelen feltenni magának a kérdést, meddig hajlandó elmenni a nőért, aki a rögeszméjévé vált.

"Hogyan lehet finoman közölni valakivel, hogy nem én, hanem ő volt az, aki belém szúrta a kést?"

Kezeket fel ki álmodozott már arról, hogy egy maszkos férfi végigüldözi az erdőn? Senki? csak én? Josh Hammond minden fantáziát felülmúl a Lights Outban, ami egy dark romance, stalker romance, masked man, golden retriever x black cat típusú sötét, és néhol véres szerelem története. De én imádtam!! Josh Hammond az a dark romance férfi karakter, akinek nem lehet ellenállni.

A kötet főszereplője, Aly sem tud és megtapasztalhatja milyen is az, ha a megperverzebb vágyai válnak valóra. A Tiktok elterjedésével nem is olyan nehéz olyan tartalomgyártókat találni, akik thirst trap videókat készítenek, és akik maszkot húznak a szórakoztatás kedvéért. Az írónő ezt a jelenséget ragadta meg, és adaptálta be a könyvébe, azzal a csavarral, hogy itt a női karakter vágyai teljesülnek, és betör hozzá az áhított maszkos, tetovált férfi. Hihetetlenül élveztem olvasni a Lights Outot, és nem véletlenül ennyire népszerű, hiszen csak úgy falod az oldalakat olvasás közben. Nagyon érdekelt, hogy mikor derül ki Aly számára, hogy ki is lapul a maszk mögött. Navessa Allen a sötét elemeket ötvöz humorral és erotikával, amik ugyanolyan jól összeillenek, mint a Butcher és Blackbird alatt. Nem véresen romlott a cselekmény, ugyanakkor nem is mondanám tündérmesének. A párbeszédek humorosak, van bennük banter, az erotikus jelenetek bizsergetően szexik, és van bennük kellő fantázia. Az írónő nagyon szépen ötvözte ezeket az elemeket a karakterek belső világával, és még az is sikerült neki, hogy ne csak Aly legyen a fókuszban, hanem bizony Josh és a múltja is, ami miatt kénytelen meghúzni magát és a sötétben élni. 

A Lights Out nem azért sötét, mert feszegeti a határokat, hanem azért, mert olyan indíttatásokat és vágyakat ad a karakterei kezébe, amik azzá teszik a történetet. Számomra igazi felüdülés ez a kötet, főleg egy Haunting Adeline után, ami a brutalitásával vág oda a földhöz. A golden retriever férfi hős tökéletesen hozza a szerepét, és megmutatja, hogy az álarc mögött egy fenevad lakozik, aki legalább annyira elborult vágyakkal rendelkezik, mint Aly, ha nem vadabbakkal.

Josh egy olyan morálisan szürke karakter (morally grey), akinek habár traumatikus a múltja, a gyerekkora, ő maga egy cinnamon roll személyiség, aki szánt szándékkal senkit sem tudna bántani, illetve aki nem tenne soha olyat, ami a másiknak már átmegy egy bizonyos határon. Úgy érzem, hogy mellette Aly egy igazi fenevad, tele sötét vágyakkal, amiket alig vár, hogy valóra váljanak. 

Ami a legjobban megnyert magának a kötetben az a viccelődés és a humor, ami végig felvillanyozta a cselekményt, és nem hagyta, hogy egy pillanatra is leülepedjen, vagy azt éreztesse, hogy valami nem stimmel, mert a Lights Outban nincs olyan, hogy red flag, nincs biztonsági szó, csak bizalom és szerepjáték, és én IMÁDTAM!! Josh Hammond mégis hol bujkáltál idáig, és miért csak most fedted fel magad? Nekem is szükségem van egy Joshra, aki végigkerget az erdőn maszkban, és nem ijed meg a kihívásoktól!!

A Lekapcsolva a dark romance/stalker romance vonal mellett romcom és thriller is egyben. Lehet, hogy furcsán hangzik, de ezek az elemek nagyon jól kiegészítették egymást, és megadták azt az élményt, amit szerintem az írónő már az elejétől kezdve el akart érni. Egy kicsit hasonlított a kötet cselekménye egy horrorfilmére, amiben mindenki meghal a butaság miatt, de a Lights Outnak pont ez a varázsa, hogy szórakoztat és beleszeretsz a végére Joshba.

Az insta love nem a kedvenc könyves trope-m, de ennek a kötetnek még ez is jól állt. Nagyon tetszett a viccelődés és a kémia Josh és Aly között. A szerelem igazán természetesen alakult ki közöttük, és őszintén engem már ott megvett kilóra Navessa Allen, hogy maszkos férfi karakter, aki thirst trap vidókat készít, teljesíti Aly vágyait, de közben egy golden retriever, cinnamon roll is. Kell ennél több? Nem hiszem!

Legutóbb, ami ennyire eredeti lett volna, mint a Lights Out az a Butcher and Blackbird volt, és Navessa kötete is hasonló érzelmeket (khm... rajongást) váltott ki belőlem. Nemcsak hogy van cselekménye és mélyebb tartalma a kötetnek, de sztereotípiákat is feszeget, és megmutatja, hogy nagyon sokszor csal a látszat, és a legtitkosabb vágyak nem a felszín közelében leledzenek. Olvasás közben sokszor nevettem, vagy volt szimplán jó kedvem, mert Josh és Aly társaságában lehettem. Igazi komfort olvasmány lett számomra a Lekapcsolva, és biztos vagyok benne, hogy még sokszor fogom forgatni. Nagyon megkedveltem a karaktereket, főleg Josht, ami valljuk be nem meglepetés, mert aki olvasta már Navessa Allen kötetét, az 100%, hogy beleesett Josh Hammond csapdájába. Hiába az ártatlan pofi bármelyik nő szívét megmelengetné! Tetszett Josh zaklató, ám romantikus oldala, humoros volt, ahogy Alyvel egymásra találtak, és ahogy folytatták ezt a macska-egér játékot. Ugyanakkor a sebezhető és emberi oldalukat is megmutatták, azt hogy milyen traumák és emlékek vannak hatással rájuk, és arra ahogy viszonyulnak az élethez és a hétköznapi dolgokhoz. Fred pedig tényleg csak a bónusz, aki miatt még jobban megkedveled a Lekapcsolva cselekményét. Ha olvasnál egy jó maszkos, stalker románcot, egy igencsak kedvelhető férfi karakterrel a főszerepben, akkor ne hagyd ki a Lights Outot!

"Egytől tízes skálán mennyire haragszol a zaklatódra? Az egy azt jelenti, hogy kell pár nap, amíg lenyugszol, a tíz pedig azt, hogy jobb lesz, ha lassan megfogalmazzuk a közös felügyelet iránti kérelmet Freddel kapcsolatban."

"Az ördögi tervem bevált. Első lépés: elérni, hogy Aly ne gyanakodjon. Második lépés: megdugni a kanapén. Egy pillanat. Nem! Azt hiszem, kihagytam pár lépést menet közben."

"Talán eljött az ideje, hogy elfogadjam: nem vagyok normális, és soha nem is leszek az. Olyasmikre vágytam, amire a legtöbben nem, a sötétséget és a romlottságot kerestem a fény és a szeretet helyett."

"Soha életemben nem éreztem magam ennyire vadnak, mintha minden férfival meg tudnék küzdeni, aki ránéz, legszívesebben egy kibaszott nyakörvet kötnék rá, és pórázon vezetném körbe, hogy mindenki láthassa: ez a nő az enyém."

" - Túlságosan kívánlak ahhoz, hogy finomkodjak."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)