Carley Fortune: Ez a nyár más lesz

 

"A szemem elé tartottam a tenyeremet, hogy magamba szívhassam a látványt."

*

Ezen ​a nyáron végre betartják, amit ígértek egymásnak. 

Ezen a nyáron nem engednek a kísértésnek. 

Ez a nyár más lesz. 

Lucy minden évben elutazik Prince Edward-szigetére a legjobb barátnőjével, Bridgettel, hogy mélyet szippantson a friss tengerparti levegőből, annyi osztrigát egyen, amennyit csak bír, és újra belekóstolhasson kedvenc borába. Itt találkozik egy vonzó helybélivel, Felixszel, akivel a tengerparton, a magasló vörös sziklák és aranyló napsugarak alatt teljesen egymásba habarodnak. Kettejük között csak úgy izzik a levegő, ám amint Lucy megtudja, hogy a srác nem más, mint Bridget öccse, megfogadják, hogy sosem ismétlik meg azt a fülledt éjszakát. 

Persze könnyű ezt mondani, és ahogy minden évben eljön a nyaralás ideje a szigeten, rendre Felix ágyában kötnek ki. Lucy még soha nem érezte ilyen jól magát senkivel, de megfogadja, hogy a szíve nem lehet Felixé. A távolság mellett fontosabb okokból kifolyólag sem. 

Amikor azonban Bridget egy héttel az esküvője előtt hirtelen elmenekül Torontóból, Lucy otthagy csapot-papot, hogy kövesse barátnőjét menedékére, a szigetre. Két dologra kell figyelnie: először is át kell segítenie Bridgetet a válságán, másrészt pedig ezúttal tényleg ellen kell állnia az egyetlen pasinak, akinek sohasem tudott. Valami viszont megváltozott: Felix szikrázó tekintetét és kacér poénjait valami teljesen új váltja fel, és Lucy eltűnődik, vajon a szíve készen áll-e arra, ami már egy ideje megállíthatatlanul közeleg felé.

"Nem írtam üzenetet. Nem is kellett. 

Az ajándékom önmagában is azt üzente: gondolok rád. Ahogy az övé is."

Megtaláltam a tökéletes nyári olvasmányt, így neked már nem kell keresni! Az Ez a nyár más lesz Carley Fortune harmadik regénye, amiben egyesül a nyár, a nosztalgia és az újratalálkozás hármasa. Tökéletes romantikus könyv azoknak, akik egy olyan regényt vennének kézbe, amik az elszalasztott pillanatokról, barátságokról és mély érzelmekről szólnak. Ebben a kötetben Lucy és Felix 'right person wrong time' felállásban találkoznak, és a best friend's brother szerelmének lehetünk szemtanúi.

Van valami édes a legjobb barát testvére trope-ban, amitől kicsit tiltott lesz a románc, viszont pont ez kell ahhoz, hogy végig drukkolj a párosnak, és átéld az egész történetet. Nálam már nyert ügye van az írónőnek, hiszen a Minden elmúlt nyár és a Várlak a tónál regénye is hatalmas szerelem lett, emiatt kérdés sem volt, hogy az Ez a nyár más lesz is tetszeni fog. Az írónő nekem ír, imádom a stílusát, s hiába épülnek egy sémára a regényei (múlt-jelen váltakozása), mégsem tudom megunni a most és a múlt történései közötti időt, azt hogy minden részletet megtudjak. Ahogy szépen lassan adagolja az írónő a múlt darabkáit, úgy lesz egyre keserédesebb a jelen. Egy érzelmekkel teli történetet kaptam, a festői Kanada, azon belül is a Prince Edward-sziget elevenedik meg előttünk, és most már nemcsak Anne Shirley fog eszünkbe jutni róla, hanem bizony Felix és Lucy is. Az írónő úgy érzem, hogy sokkal több érzelmet pakolt bele a történetbe, mint az első két regényébe, és ez az a kötet, ami megmutatja, hogy ha a sors úgy akarja, akkor addig fogja a másikat az utadba sodorni, amíg nem veszed a jelzést, és nem lépsz a saját boldogságod elérése érdekében.

Ebben a kötetben is egy olyan szerelem bontakozik ki, amely egyszerre idézi meg a fiatalkori érzelmek naivitását és a felnőttkori döntések súlyát. Mindezt az írónő úgy oldotta meg, hogy egyszer a jelenben, a mostban játszódik a kötet, egyszer meg a múltban, és szépen adagolja azokat a fontos információkat, amik segítenek jobban megérteni a jelent. Itt halkan megjegyzem, hogy már az első fejezet után érezteti a kötet azt, hogy bizony nem lesz unalmas, és Felix felér bárkivel, akire eddig azt mondtad, hogy a nagybetűs férfi karakter.

A történet bonyodalma tökéletes illik az írónőhöz, hiszen a regény főhőse, Lucy évente egyszer elutazik a Prince Edward-szigetre a legjobb barátnőjével, Bridgettel. A sziget a pihenés, az elengedés, a nyári könnyedség és a fiatalság szimbólumává válik Lucy számára. Azonban egy nyári látogatás alkalmával Lucy egy szenvedélyes, de egyéjszakás kalandba bonyolódik egy idegennel, akiről kiderül, hogy Bridget öccse és tiltott terület.

Mondtam már, hogy mennyire imádom a tilott dolgokat? Innen indul a történet bonyodalma, hiszen a kettejük között kialakult érzelmek tiltottak, bűnös élvezet, amit még jobban fokoz a lebukás veszélye, a jól cselekedni akarás, és a Bridget iránti szeretet. Már a múlt első pilléreinél érződik a kapocs Lucy és Felix között, azok a bűnös, ám annál inkább élvezetes érzelmek. Ahogy haladunk előre ezek egyre jobban fokozódnak, és törnek a felszínre.

A múlt és jelen párhuzama nemcsak szépen kiegészíti a másikat, hanem végig sakkban is tart. Iszonyatosan kíváncsi voltam, hogy mi lesz Lucy és Felix sorsa, hogy mégis mit titkol Bridget, és mikor jön el az a pillanat, hogy a múlt nemcsak a múltban marad, hanem a jelen szerves része lesz. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem éltem át minden egyes érzelmet, és nem ültem izgatottan az irodában és számoltam a perceket, amíg újra a kezembe nem vehettem a kötetet.

A történetben több kérdés, illetve dilemma is szerepet kap. Egyfelől ott vannak az erős érzelmek, amik az idő előrehaladtával egyre erősödnek, egyre nehezebb kordában tartani őket, és félő, hogy idő előtt robbannak. Másfelől ott van a Bridget iránti hűség, a másikba vetett bizalom és a titoktartás, ami egyre nehezebb és nehezebb lesz. És pont ez a kötet erőssége is, hiszen a visszatérő találkozások és az érzelmek fokozódása tartja mozgásban a cselekményt.

Több gondolat is felüti a fejét olvasás közben. Többek között arra keressük a választ, hogy mi a fontosabb a barátság vagy a szerelem, és vajon létezik e olyan szerelem, ami miatt megéri feláldozni a barátságot, létezhet e olyan szituáció, amikor jól sülhet el. De az idő múlása vagy éppen a nosztalgia faktor is hatalmas szerepet kap. A visszautalások a múltba, az együtt töltött nyarakra és a közös pillanatokra csak még inkább rásegítenek, és minket is visszarepítenek a gondtalan nyarakra, ahol nem volt más dolgunk, mint jól érezni magunkat, és a pillanatnak élni. Emellett a második esély is megjelenik, még ha nem is a klasszikus módon. Felix és Lucy története egy olyan utazásra invitál, ahol nemcsak ők értékelik át a helyzetüket és a mély érzelmeiket, hanem te is. Olvasás közben szinte én is éreztem a sós levegőt, a napfényt, a tengerparti homokot a lábam alatt. Az írónő rendkívül ügyesen teremti meg a nyári hangulatot, ami tökéletes aláfestést ad a kibontakozó tiltott románcnak. Ha egy ízig-vérig nyári olvasmányra vágysz, ami tele van gazdag leírásokkal, szerethető karakterekkel és a Prince Edward-sziget varázsával, akkor semmiképp se hagyd ki Carley Fortune legújabb regényét, az Ez a nyár más lesz c. kötetet!

"Volt még ott egy hatalmas könyvespolc, amely így sem tudta magába fogadni Felix teljes gyűjteményét. Kötetek sorakoztak rendezett halmokban minden szabad felületen."

"A legszebb emlékeim közül jó párnak ez a gyönyörű, zöldellő földdarab a színhelye. 

És a legnagyobb hibáimnak is. 

De nem fogom megismételni őket. Ezúttal nem. Ez a nyár most más lesz."

"Sosem szorult rá. Tudom, hogy a világ minden kincsénél jobban szeret, de nincs rám szüksége úgy, ahogy nekem őrá. Kivéve most. A pokol mélyére is lemennék, ha a segítségemet kérné. Kizárt, hogy nemet mondjak."

"Elég feszültség van köztetek, hogy kivilágítson egy egész várost."

" - Soha nem kell bocsánatot kérned az érzéseid miatt, pláne nem tőlem. Jobb kiadni magadból."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Hannah Nicole Maehrer: A Gonosz Tanítványa (A Gonosz Asszisztense 2.)

"Teljesen átlagos nap volt, eltekintve attól, hogy nem A Gonosz teste lángokban állt."

*

AZ ​ALKALMAZOTTAK FIGYELMÉBE: Az utóbbi időben nyugtalanítóan megugrott a vidámság, a kedélyes viselkedés és az általános optimizmus szintje az irodában. Kérjük, hogy a lehető leghamarabb térjenek vissza a szokásos, baljós rémülethez. – Üdv, a menedzsment 

Evie Sage még sosem élvezte ennyire, hogy A Gonosz asszisztense lehet. Ki gondolta volna, hogy egy felháborítóan jóképű (de csitt, ez ront a hírnevén!) gonosz nagyúrnak dolgozni ilyen kielégítő érzés lehet? Persze a gaztevés fárasztó mulatság, a jók erői idegesítően kitartóak és a szóban forgó mogorva főnök… nos… épp házon kívül tartózkodik. Ám Rennedawn királyságát komoly baj fenyegeti, minden jel a katasztrófa felé mutat. Valami különös történik a birodalom mágiájával, ami sebezhetővé teszi A Gonosz kastélyát az ellenségeikkel, többek közt ősi nemezisével, Benedikt királlyal szemben. Vagyis, itt az ideje, hogy Evie szembenézzen élete legnagyobb kihívásával: megmentse A Gonosz rejtekhelyét, minden aljas ügyletét és talán (feltéve, hogy senki nem fog gyanút) az egész királyságot. Csak semmi pánik, Evie. 

Ehhez persze nem árt elsajátítani pár új képességet. Mint amilyen az árulás. Tőrforgatás. Szövetkezés az ellenséggel. Ráadásul ezek mind olyan… kéjesen szórakoztatóak. Mi történhet, ha A Gonosz asszisztense hirtelen készen áll arra, hogy A Gonosz tanítványa legyen?

"Úgy rendeltetett, hogy Evie Sage találkozzon veled, Trystan Maverine. Evie Sage arra teremtetett, hogy a veszted legyen, te pedig az övé."

Hogy én mennyire vártam ezt a folytatást!! Hannah Nicole Maehrer A Gonosz Asszisztense c. kötete hatalmas kedvencem lett, és az a helyzet, hogy ez A Gonosz Tanítványával sincs másképp. Szomjaztam az újabb Evie, Trystan és Kingsley részeket, és csak úgy repes a szívem, hiszen ez a második rész felért az elsőhöz, és most már hivatalos, hogy teljesen beleszerettem ebbe a remek sorozatba!

A Gonosz Tanítványa egy nagyon szórakoztató, és könnyed kikapcsolódást ígérő regény tele fantasy elemekkel és egy olyan főhőssel, aki a Gonosz mellett tevékenykedik, és aki a maga napsugaras, vidám megjelenésével tökéletesen kiegészíti a Gonosz komor, és sokszor rossz hírben álló Trystan személyét. A történet ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész abbamaradt. Már az elején jól bedob minket a mélyvízbe, és megmutatja, hogy milyen egy fergeteges második rész nyitó akkordja. Mindezt romantasy és humoros elemekkel toldja meg, ami miatt nagyon nehéz nem szeretni A Gonosz Tanítványát. Én teljes mértékben odáig vagyok érte, Kingsley a kötet csúcspontja, az a sarkalatos pont, aki miatt már megérte megismerni ezt a világot, és aki a sorozat igazi sztárja. Látszólag csak egy koronás béka, de ő jóval több ennél, és abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az írónő megmutatja, hogy miért, illetve a népszerűségén felbuzdulva egyre több Kingsley jelenetet kapunk, aminek én nagyon örülök. Kingsley for president!! (Ha valaki tudja hol tudom beszerezni a Kingsley plüsst sikítson!!)

A történet egyik legerősebb eleme a karakterfejlődés és az az út, amit a karakterek jártak be A Gonosz Asszisztense óta. Nemcsak Evie változott sokat, hanem bizony Trystan is, aki már nemcsak az a szívtelen Gonosz, mint akinek láttatni akarja magát. Ebben a részben rendesen levett a lábamról, és csoda, hogy nem estem ennél jobban bele.

Evie megmutatja, hogy mennyire bátor és mennyi minden rejlik benne. Olyan sokat változott az első rész óta, de ez a rész mindenképp a javára vált, és általa egy erősebb és bátrabb Evie mutatkozik meg a sorok között. A kialakult banter illetve fülledt levegő teljesen levett a lábamról, és azt érzem, hogy nem kaptam eleget belőlük. Csak úgy izzik a levegő Evie és Trystan között, a tanítvány és mestere között.

Evie és Trystan kapcsolata nagyon slow burn, és ez a lassúság szépen lassan kicsinál. Annyira lassan haladunk előre, hogy az valami hihetetlen, illetve nemcsak a levegőben van szexuális feszültség, hanem minden egyes olyan jelenetnél, ahol Evie és Trystan egy szobában tartózkodik. Csak úgy forr a levegő kettejük között, és amikor engednek a kísértésnek, akkor azt éreztem, hogy igen, végre megérkeztünk!!

A lassan kibontakozó romantikus kapcsolatra rá rak még egy lapáttal a grumpy x sunshine trope. A páros dinamikája eszméletlenül jó, teljesen levesznek a lábadról, és azt éreztetik olvasás közben, hogy figyelj oda minden egyes pillanatban, mert elég egyszer félrenézni és mire odapillantasz már nemcsak hogy forr a levegő, hanem bizony a tettek mezejére is lép!! Teljesen fangörcsöt kaptam ettől a kötettől, de egy pillanatig sem bánom, mert így teljes az élmény.

Szerettem a kötetben azt, hogy amíg Evie fejezetről fejezetre egyre erősebb lett, úgy Trystan fejezetről fejezetre egyre jobban megnyílt előttünk, és egyre többet mutatott meg önmagából. Abból, hogy ki is ő a Gonosz álarca mögött, ki az igazi Trystan. Trysan fokozatos megnyílása mély érzelmekkel ruházza fel a cselekményt, és megmutatja, hogy a legreménytelenebb szív is képes a szeretetre és a szerelemre.

Az írónő stílusa talán az egyik legnagyobb előnye a kötetnek, hiszen a könnyed és gördülékeny stílus keveredik a humorral. Szellemes párbeszédek és könnyed hangvétel oldja a feszültséget a legsötétebb pillanatokban is. Úgy tudnám a legjobban jellemezni Hannah Nicole Maehrer írását, mint romantikus vígjáték fantasy köntösben. Annyira egyedülálló és szerethető, amit az írónő csinál, hogy nem is tudnám mihez hasonlítani az élményt, amit A Gonosz Tanítványa ad. Nemcsak a főszereplők szerethetőek, hanem a mellékkarakterek is, akikért tűzbe tennéd a kezed, és akik legalább annyira a történet fénypontjai, mint maga az írói stílus, vagy az a banter és slow burn románc, ami Trystan és Evie között kialakult. Mindig is imádtam azokat a könyveket, amikben a férfi karakter titkolja még maga előtt is az érzelmeit, közben meg teljesen reménytelen eset, mert már bekövetkezett az, amitől a legjobban félt, mégis én ezért odáig vagyok. Trystan gyötrődése a lelke a kötetnek, ami miatt még szerethetőbb és még izgalmasabb a cselekmény. Ebben a részben kevesebb szerep jut a világra, de cserébe jó sok édes és még több megmosolyogtató pillanatot kapunk, amik teljes mértékben kárpótolnak érte. Összességében én imádtam, és nem érzem azt, hogy eleget kaptam volna. Nagyon szívesen olvastam volna még tovább, és most újrakezdődhet a visszaszámlálás, amíg a kezembe nem foghatom a sorozat harmadik kötetét. Ha szeretnél egy humoros, de dinamikusan fejlődő romantikus fantasyt olvasni, akkor ne hagyd ki Hannah Nicole Maehrer A Gonosz Tanítványa c. kötetét!!

" - Megtanítottad harapni? 

- A varangyoknak gyenge az állkapcsuk. Gyakorlásra volt szüksége. 

Miután meggyőződött róla, hogy barátja sértetlen, hagyta, hogy Kingsley felugorjon a vállára. 

- És erre hogy a bánatos békába jöttél rá? 

- Nehezen ment neki, amikor pitével etettem."

"Igen, felnőtt, de még mindig hitt a jóban, az emberekben, a varázslatban."

" - Ó, mennyire hiányoztak a vészjósló monológjaid, uram; a rémálmaim közel sem szereztek elegendő inspirációt a távollétedben."

"Evie félt, de már tudta: a félelem általában azt jelentette, hogy valami új, valami sorsfordító, valami gyaníthatóan jó küszöbén áll az ember. Soha többé nem riad vissza a félelemtől."

"Majd szólok, ha valóra válik."

"Ha valaha is úgy döntesz, hogy kinyitnád, melletted leszek. Nem kell hangosan felolvasnod, vagy ilyesmi. De ha nem szeretnéd egyedül megtenni…én ott leszek neked."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Baráth Viktória: A múlt kísértése - bővített, újrakiadás (A főnök 2.)

"Az ajkaimat megszínező vörös rúzst bámulom a tükörben, miközben jobb kezemmel végigsimítom a hajamat, hogy minden egyes tincs tökéletesen álljon."

*

A ​MÚLTBAN ELKÖVETETT HIBÁINK ÉLETÜNK VÉGÉIG KÍSÉRNEK? 

Ana Moreno élete darabjaira hullott, miután mindent és mindenkit elveszített, aki számára fontos volt. Az otthonát is kénytelen elhagyni. Az albuquerque-i alvilág királynője immár csak egy kis tijuanai kocsma tulajdonosa. Jóval szerényebben él, de ebben a nehéz helyzetben is megtalálta a boldogságot: új barátokat szerzett, jótékonykodik, és úgy tűnik, a magánéleti gondjai is megoldódni látszanak. Egy nap azonban betoppan hozzá egy rég nem látott ismerős. Ana csak úgy szabadulhat meg a múltja sötét árnyékától, ha elfogadja a férfi ajánlatát. Ehhez viszont kockára kell tennie a saját életét. 

Begyógyulhatnak valaha a fájó sebeink? Jóvátehetjük a múltban elkövetett bűneinket? Képesek vagyunk megbocsátani a megbocsáthatatlant? Hogyan léphetünk ki egy olyan világból, ami egykor az életünk része volt? 

A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt Baráth Viktória A főnök című regényének folytatásában Mexikóba visz minket, ahol a jót és a rosszat csak egy vékony határ választja el egymástól. Ezt a határt pedig nagyon könnyű átlépni.

" - Még mindig kibaszott szexi vagy, amikor így parancsolgatsz! - morogja."

Sokak nevében mondhatom azt, hogy amikor megszületett A főnök sokan új kedvencet avattak. Majd mikor kiolvastuk úgy éreztük, hogy maradt bennünk egy űr, egy rés, amit ki kell tölteni. Sokáig úgy nézett ki, hogy ez az űr nem lesz kitöltve, majd jött Viki A főnök 2-vel, és egy csapásra lezárt minden futó szálat, értelmet adott bizonyos részleteknek, és megadta azt az olvasóinak, amire szükségük van, amire szükségem volt.

Nem is tudom mit mondjak. Megszoktam már, hogy Viki regényei után alig jutok szóhoz, de A főnök 2. - A múlt kísértése után tényleg nincsenek szavaim. Meglepett, kétséget ébresztett bennem, sőt saját magamat is kétségbe vontam. Egyszerűen fenekestül felforgatta az életemet, és csak nézek ki a fejemből, hogy ez mégis mi a fészkes fene volt?! Megadta nekünk az áhított második részt, de olyan kemény, durva és brutális lett, hogy egyszerűen letaglózott. Maga a kötet nem valami hosszú, mégis a saját létezésemet is megkérdőjelezi. Egyáltalán nem hittem volna, de ezután még nagyobb űr tátong a szívemben, kaptam egy méltó folytatást, ami lezárja az eseményeket és megadja a kicsit sem happy endet, de hát erre van a harmadik rész, hogy boldog vége legyen, ugye? Olvasás közben nem egyszer ejtett ámulatba, vert át, és játszott az érzéseimmel. A múlt kísértése leigázott, majd meghódított. Imádom Vikit, és csak pislogok, milyen fékezhetetlen is a fantáziája. Maga a kötet idillien kezdődik, majd ahogy egyre haladunk úgy lesz egyre körmönfontabb és veszélyesebb. Sose higgy a szemednek, semmi sem az, aminek látszik. Mindent kérdőjelezz meg és ne higgy el semmit sem. Ezekkel az intő tanácsokkal kellett volna elkezdenem a regényt, hiszen képes arra, hogy kiürítse az agyadat olvasás közben, és aztán olyan információkkal töltse meg, amik aztán ledobnak téged az ágyról és a földhöz szegeznek.

Tudom, tisztába vagyok vele, hogy nagyon sokan drukkoltunk Ryannek, hogy élje túl. A második részben ez kiderül, hogy vajon életben van e, vagy sem. De hogy a regény ne maradjon férfi karakter nélkül a már megismert Oliver kerül képbe, aki ismerős lehet azoknak, akik olvasták az Igazság trilógiát. Amik ebben a trilógiában vannak, leginkább a harmadik részben, és kicsit hézagosnak találtuk őket, na azok most szépen kitöltődnek. Minden kérdésre megadja a választ. Abban egy percig sem kételkedtem, hogy nem így lesz. 

De a többi, az még mindig rejtély. Oliver személye felpezsdíti a cselekményt, értelmet ad neki, ugyanakkor engem össze is tört a jelenléte. Sajnáltam és most is sajnálom. Ha állást foglalnék, akkor az ő pártján állnék. A kialakult szerelmi háromszöget utáltam, nem tetszett, szenvedtem miatta, idegessé és stresszessé tett, és fenekestül felforgatott engem is, és a cselekményt is. Baráth Viki úgy játszadozik az érzelmekkel, mint ahogy más ember levegőt vesz. 

Csúnya játékot játszik, mégsem vártam volna mást tőle, hiszen más megszoktam, hogy szereti kínozni az olvasóit. De amit A múlt kísértése alatt csinált, az az eddigi legrosszabb "vicce". Nem is értem, hogy tudtam úgy elolvasni a kötetet, hogy nem vágtam a földhöz, és nem kezdtem el kiabálni, hogy nem, ezt nem teheti. De, igen megteheti. És meg is tette. Sőt tovább ment, nemcsak a karaktereket nem kíméli, de minket sem. Újból megmutatta, hogy milyen keserédes is tud lenni egy várva várt folytatás. 

De visszatérve a cselekményhez amikor már azt hittem, hogy nem tud több meglepetést okozni jött egy újabb csavar, egy új fordulat és minden eddigi gondolat 180 fokos fordulatot vett. Alapjaiban rengette meg a cselekményt, és adott neki egy új színezetet. 352 oldalon keresztül keményen megdolgoztat, reménnyel tölt el, majd úgy beléd mártja a kést, hogy csoda ha nem vérzel el. Nemcsak megforgatja benned, de mélyebbre is nyomja. Én mégis imádtam!! Tetszett, hogy ennyire kemény és kegyetlen.

Nem érdekelt, sem napszak, sem pedig az, hogy éppen enni kellene, mert beszippantott a kötet és nem engedett el. Megrengetett, szíven ütött és addig dolgoztatott, amíg el nem hittem, hogy lehet happy end a vége, majd még egyszer utoljára jól belém rúgott. Egyetlen egy negatívum van, az pedig Ana karaktere. Míg az első részben a kedvencem volt, addig a másodikban gyűlöltem. Nemcsak a tehetetlensége és tanácstalansága miatt, hanem a kis játszadozásai miatt is. Olivert viszont a kelleténél is jobban megkedveltem, remélem egy nap megkapja a méltó történetét. Összességében egy meglepően kegyetlen, mégis őszinte kötetet kaptam. Ahol már nem az elvesztésen, vagy az új szerelmen van a hangsúly, hanem a bűnön és az el nem engedésem. Minden tiszteletem Vikié, nem lehetett könnyű megírni, de mindenképp megérte. Mi olvasók kaptunk egy gyors lemenetelű, csavaros, szökevényes második részt, ami szexualitásban és mocsokban sem szűkölködik. Ezután még inkább várom, hogy kézbe vehessem a harmadik részt, és még egyszer utoljára elmerülhessek A főnök világában.

" - Nézzétek, felnőtt emberek vagyunk - kezdek bele, miközben feléjük fordulok. - Felőlem azt csináltok, amit akartok, de ne üljetek úgy itt, mint két szűz lány, akik tegnap dugtak először."

"Hiába tárjuk ki a szívünket, valaki mindig felhatalmazva érzi magát arra, hogy összetörje. Én most ismét bezártam az enyémet, és soha többé nem vagyok hajlandó kinyitni."

" - Ha valami visszavonhatatlan, akkor az örök érvényű, nem igaz? Nehéz lenne kétszer is visszavonhatatlanul beléd szeretnem. Logikában még van hova fejlődnöd. Vagy csak a nyelvi korlátok miatt esik nehezedre kifejezni magad?"

" - Már miért lennék mérges? - emeli rám a tekintetét. - Mert elhitetted velem, hogy fontos vagyok neked, hogy lehet még köztünk valami, aztán faképnél hagytál egy teljes napra, hogy egy másik pasival hemperegj?"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

R. Kelényi Angelika: Amit még elmondanék

"Hé, idő! Várj!"

*

Boldogan élünk vagy boldogtalanul? 

Ki az, aki a boldogságunkat irányítja? Olykor csupán néhány meghitt percre vágyunk, egy csepp magányra, máskor pávaként tetszelgünk, hogy valaki figyeljen ránk és el ne engedje a kezünket. 

Nők ma és a múltban. Vajon mi változott? A megaláztatás, a megbecsülés, a szeretni vágyás, a lazaság, amivel elrejtjük félelmeinket, kishitűségünket? Kiszolgáltatottak vagyunk? Túl sok kompromisszumot kötünk a szerelemben? Félünk a megbélyegzéstől, a társadalmi elvárásoktól? 

Az írónő novellái és versei sodró erővel és érzelemmel mutatják be a szerelem különböző aspektusait, némi iróniával megfűszerezve, az abszurd megfogalmazástól sem visszariadva. A hús-vér karakterek szinte kilépnek a lapok közül, hogy megmutassák magukat, vagy megmutassanak minket saját magunknak. 

R. Kelényi Angelika sajnálatos módon 2023-ban eltávozott, így korábbi írásait most a család beleegyezésével publikáljuk.

"Az ember társas lény, nem szeret egyedül élni, kivételt képeznek ez alól persze a remetetípusú magányos farkasok és a bolondok."

Vallomással tartozom: sokáig húztam ennek a kötetnek az olvasását, hiszen tudtam, hogy fájni fog és keserédes lesz. De nemcsak az olvasás tartott sokáig, hanem ennek az értékelésnek a megszületése is, hiszen teljesen magamba zuhantam a kötet elolvasása után.

R. Kelényi Angelika az a szerző volt, akivel személyesen is találkozhattam, akinek mindenkihez volt egy jó szava és, aki maga volt a napsütés. Szerettem a dedikálásaira járni, imádtam a történelmi romantikusait olvasni, aztán a Caroline Wood sorozatot, amit még be kellene fejezzek, és nem tudok úgy gondolni az Amit még elmondanék c. kötetre, mint egy túl korán bekövetkezett búcsú.

Ebben a kötetben olyan írások kaptak helyet, amik nem érték meg a kiadást, de hála a kiadónak Angelika a tragédia után sem hagyott minket üres kézzel. Egyfelől igazán megterhelt, másfelől pedig mosolygott a lelkem, hogy ha Angelika nem is lehet itt velünk, az írásai által mindig visszaemlékezhetünk azokra a mosolygós és vidám pillanatokra, amikkel megörvendeztetett minket.

Egy igazán szívbemarkoló olvasmány, ami nemcsak az olvasóinak nyújt támaszt, hanem azoknak is akik még csak most ismerkednek az írásaival, akik még csak most fedezik fel A lányneveldét, a Mennyei bűnöket, vagy éppen a Caroline Wood sorozatot.

Az olvasókra érzelmi hatást gyakorol, és nem egyszer tör minket össze olvasás közben. Angelika munkáihoz hasonlóan itt is jelen van a nyíltság és az őszinteség, amely lehetővé teszi, hogy saját érzelmekkel és tapasztalatokkal ruházzuk fel a kötet mondanivalóját. Ez a kötet nemcsak az írónő pályáját hivatott lezárni, hanem azt az életutat is, amit bejárt Angelika. Egy emlékezés, amely az életmű fontos pillére.

A kötetben nemcsak rövid történetek kerülnek elő, amiket már sosem tud elmesélni nekünk az írónő, hanem versek és novellák is. Hol ismerős közegbe csöppenünk a hangulat által, hol pedig olyan szürreális helyzetbe vagyunk, hogy legszívesebben megkérdeznénk Angelikától, hogy ez mégis hogy pattant ki a fejéből, de ezt már sajnos nem tudjuk megtenni. Fájdalmas és könnyes a búcsú, de minden olvasójának erőt kell meríteni, és még egyszer utoljára elkísérni Angelikát.

Aki ismerte az írónőt az tudja, hogy mennyire nyílt és őszinte személyiség volt. Na ez, ebben a kötetben is érződik, és emiatt nem is lehetnék hálásabb, hiszen mindegy, hogy az adott novella, történet vagy vers negatív, illetve pozitív hangulatú az biztos, hogy végig hű önmagához és őszinte. A rossz dolgokat is a maga természetes bájával eleveníti meg, és ebben rejlik a kötet varázsa.

Összességében én nem bántam meg, hogy a kezembe vettem, viszont zsepit készítsetek elő, és ha csak egy kötetét olvasod el az írónőnek, akkor az legyen ez.

"Minden pasi vele akart megismerkedni. Még hogy nem számít a külső! Ilyet is kizárólag a bombanők és a férjezettek mondanak. Igenis számít, ugyanis az ember meg sem akar ismerkedni olyasvalakivel, aki a külső jegyei alapján nem vonzza. Attól fogva kit érdekel, hogy szép-e a lelke?"

"Ragaszkodtam a hazug életemhez. Én is hazudtam. Azt hazudtam,hogy nem hazudok."

"Kell valaki,akinek adhatunk,biztos,hogy mindenki képes rá,csak megfelelő befogadó kell hozzá."

"Azért iszonyú nagy különbség van a borotvált fejű, kigyúrt, gengszterkinézetű álvagányok és a normálisan,intellektuálisan hátracsúszó homlok okán egy milliméteresre levágott hajú férfiak között."

"Három évig használtuk egymást. Vagy szerettük. Én legalábbis szerettem."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Idekattintva megrendelhető! :)

Ava Reid: Lady Macbeth

"Lady?"

*

Ava Reid, A Tündérkirály rejtélyének sikerszerzője a legújabb regényében újragondolja Lady Macbeth-t, Shakespeare leghíresebb cselszövőjét, hangot, múltat és olyan erőt kölcsönözve neki, ami teljesen átformálja a férfiak által rákényszerített sorsát. A Lady tudja, hogy azt beszélik róla, a tekintete az őrületbe kergeti a férfiakat. 

A Lady tudja, hogy egy barbár skóthoz fogják feleségül adni, aki a hitvesi ágyban sem képes a gyengédségre. A Lady tudja, hogy Macbeth ellenséges és gyanakvó udvarában a túléléshez szüksége lesz minden ravaszságára és titkos varázserejére. 

A Lady ugyanakkor nem tudja, hogy a férje is sötét titkokat őriz. Nem tudja, hogy Macbeth-t páncélként védelmezik a jóslatok ahogy azt sem, hogy a saját varázsereje olyan erős és veszélyes, hogy fenyegetést jelent a fennálló világrendre nézve. Hamarosan azonban mindenről tudomást fog szerezni.

" - Ha mindenkivel árulóként bánunk, idővel valóban az lesz belőlük."

A Lady Macbeth Shakespeare híres drámájának a Macbethnek az újragondolása. Mivel az eredeti művet nem olvastam, így nem tudom mennyiben változott, de a Lady Macbeth végigkíséri Roscille sorsát, aki egy skót harcoshoz megy férjhez, Macbeth-hez. A kötet olyan témákat érint, mint a misztikus, boszorkányság, hatalom iránti vágy, illetve tiltott szerelem.

A történet maga nem hosszú, ugyanakkor Ava Reid stílusa végig érezteti velünk, hogy milyen különleges is a kötet hangulata, és az egész újragondolása a Macbethnek. Ha nem olvastad az eredeti drámát, akárcsak én, akkor sincs semmi baj, hiszen ennek az ismerete nélkül is lehet olvasni. Egy feminista fantasy vonalat követ az írónő, amibe tökéletesen beleillik Roscille és Macbeth története. Van egyfajta sötét és titokzatos hangulata, ami végig a homályban tart, és ami azt érezteti veled olvasás közben, hogy bármikor leselkedhet rád veszély a sötétben. Az árulás, a hatalmi harcok, az erő fitogtatása, az elnyomás és a feminista düh mind megjelennek a Lady Macbethben, úgy mint a rafinált, fondorlatos gondolatok is. Nagyon különleges, és a rövidsége ellenére sem lehet csak úgy átfutni rajta, hiszen van mondanivalója, és meg kell emészteni azt az élményt, amit Ava Reid ad ezzel a regényével. Ugyanakkor nem való mindenkinek, ahogy az írónő többi regénye sem. Ava Reid egy egyéniség, akit nem lehet skatulyába zárni, és éppen ezért olyan kiemelkedő író. Imádtam tőle A Tündérkirály rejtélyét, s habár teljesen más a Lady Macbeth, mégis zseniális és briliáns!!

A kötet Roscille-ra összpontosít, aki skót földre kerül, egy teljesen új országba, ismeretlen férfiak közé, ismeretlen nép gyűrűjébe, akiknek a nyelvét sem beszéli, és akik nehezen szavaznak neki bizalmat. Emiatt van egyfajta bizonytalanság a kötetben, az elején megalkudni vágyás, a sors elkerülése, de ahogy haladunk előre úgy lesz egyre kiforrottabb és agyafúrtabb Roscille karaktere.

A történet főszereplője fehér hajjal született, ami miatt boszorkánynak bélyegzik, és ez végig érződik a köteten. A misztikus hangulat emiatt alakul ki, és a sötétebb képek tökéletes kiegészítői a különleges cselekménynek. Roscille egy férfiak által uralt és leigázott világba kerül, ahol erősnek és eszesnek kell lennie, ahol próbatételeket görget próbatételek után Macbeth útjába. S talán míg az elején szimpatizálnál Macbeth-tel, addig a végére csak megvetéssel tudsz nézni rá.

A történet a lány Glammisba kerülésével kezdődik, és a sors megismétlődésének illúziójával záródik. Eközben cselek, hazugságok, titkok és természeti erők alakítják a cselekményt, s Roscille egyre erősödik, ahogy haladunk előre ebben a sötét újramesélésben. Nem az a tipikus retelling, de nem is vártam tőle, hogy az legyen.

Maga a történet több szempontból is nagyon elgondolkodtató, hiszen egy nő útját mutatja be a kegyetlen és brutális férfiak uralta világban, ahol csak annak köszönheti az életét, hogy egy boszorkány átka ül rajta születése óta. Egy olyan világba csöppent Roscille, ami hemzseg a hataloméhes férfiaktól, és ahol vért ontanak, manipulálnak és félelmet nem ismerve veszik az akadályokat.

Egy szomorú és magányos nő küzdelme a Lady Macbeth. Egy olyan nőé, aki próbál helytállni, és megtalálni a helyét ebben az új világban, ahol nemcsak a szokások mások, hanem az életmód is. Roscille be lett dobva a mélyvízbe, és csak rajta múlik, hogy sikerül e élve kikerülnie az örvényből, vagy magával rántja és az enyészeté lesz.

Mint ahogy már említettem; nem egy szokványos retelling a Lady Macbeth, én mégis úgy gondolom, hogy Ava Reid csodálatos munkát végzett, és meghozta a kedvemet ahhoz, hogy a Shakespeare írta drámát is megismerjem. Roscille útját az írónő romantikus, illetve brutális elemekkel tűzdelni. Ahol ad utána biztos, hogy elvesz, és ahol kapunk ott a végén valami nem kerek, és későn fogjuk észrevenni a csapdát, ami elzár minket a valóság elől. Mindezeket a skót mitológia elemeivel is megfűszerezi, de a legnagyobb hangsúlyt a boszorkányságra és a sárkányok, egyszarvúak létezésére fekteti. Lisander jelenléte sokat segít a kötet szerethetőségén, és azon, hogy minél gyorsabban és minél előbb a végére érj. Sokkal többet adott nekem a Lady Macbeth, mint amit vártam tőle. Nagyon vágytam már egy jó Ava Reid kötetre, és a Lady Macbeth személyében meg is kaptam. Nagyon ért az írónő a misztikus és baljós légkör megteremtéséhez, és ehhez a kötethez nem is lehetett volna jobb párosítás. Ha te is szeretnél egy különleges, de feminista fantasyt olvasni, ami napokig a fejedben fog élni, akkor ne hagyd ki az Anassa Könyvek újdonságát, ami Ava Reid újabb lenyűgöző írása.

"Az elmebaj a nők legmegbocsáthatatlanabb tulajdonsága."

"És az a legveszélyesebb teremtmény, amelyik nem az, aminek mutatja magát."

"Roscille így jön rá arra, hogy bármelyik férfi megszerezheti magának a nagyszerű jelzőt pusztán azáltal, hogy rengeteg vért ont ki."

"Láttam, hogy mire képesek a halandó férfiak, és inkább azt a szörnyeteget részesítem előnyben, amelyik nyíltan felvállalja önmagát."

"Azt beszélik, hogy néhány emlék túlságosan visszataszító az emberi tudat számára ahhoz, hogy elviselje őket, éppen ezért ezek az emlékek tele vannak fekete lyukakkal, hogy a gyötrelmes részek ne vágják meg az embert újra és újra, mint az éles üvegszilánkok."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Penn Cole: Az Örökláng szikrája (Az Eredet átka 1.)

"Hogy áldás volt-e vagy átok, az mindmáig erősen vitatott."

*

Amikor a régi titkok lángra lobbannak, minden velük ég. 

Egy halandó világban, melyet az istenek elfoglaltak, és varázserejű, gonosz ivadékaik, a Leszármazottak irányítanak, Diem Bellator arra vágyik, hogy elhagyja szegény faluját. Édesanyja hirtelen eltűnése – és egy múltbéli, veszélyes titkának leleplezése – váratlan lehetőséget nyújt Diemnek, hogy belépjen a Leszármazottak sötét, nemesi világába, és kibogozza az anyja által hátrahagyott rejtélyek hálóját. Míg a haldokló király jóképű és titokzatos örököse figyeli minden lépését, és egy könyörtelen, lázadó szövetség hívja, hogy csatlakozzon az egyre inkább elhatalmasodó polgárháborúhoz, Diemnek el kell igazodnia a szerelem, a hatalom és a politika íratlan szabályai között, ha meg akarja menteni a családját – és a halandókat. Az Örökláng szikrája Penn Cole Az Eredet átka című regénysorozatának első része; sikerére jellemző, hogy a magyar a nyolcadik nyelv, amelyen (alig másfél év leforgása alatt) megjelenik.

"Felhúztam az orrom a gondolatra, hogy valakinek a neme döntse el a sorsát."

Már elnézést, de ez a slow burn romantasy miért nem kap több figyelmet? Annyira jó volt, végig tele volt feszültséggel, a szó legjobb értelmében lassú, és már ezalatt az első rész alatt beleszerettem a világba, a fennálló konfliktusba, a karakterekbe és a tiltott szerelembe. Luther olyan mintha Azriel és Xaden szerelemgyereke lenne, és én teljesen odáig vagyok érte emiatt!!

Van a kötetnek egy kis Vörös Királynő hangulata, de ez senkit se riasszon el, mert egy nagyon egyedi és nagyon komplex világgal van dolgunk. Az Örökláng szikrája egy utazás, melyben ősi titkok, fennálló ellentétek, hatalmi ütközetek és lassan forró érzelmek törnek utat maguknak. Ha nem azon van a hangsúly, hogy közelebbről megismerjük a világot, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a főszereplő, Diem valami galibát okoz, vagy beleüti olyanba az orrát, amibe nem kéne. Többek között emiatt pörög végig a cselekmény, és ezért érzed azt, hogy képtelenség letenni. Tele van veszélyekkel, titkokkal, amik képesek mindent a fejük tetejére állítani, két faj örökös ellentétével, elnyomással, szabályokkal, és egy vad lánnyal, aki minden szabályt áthág és életveszélyes helyzetekbe kerül fejezetről fejezetre. Már az első fejezetek után éreztem, hogy le fog nyűgözni ez a romantasy, és nem is lehetnék ennél boldogabb, hiszen egy új kedvencet avathatok a személyében. A cselekménye egyszerre volt bonyolult és lebilincselő. Az egyik legjobb romantasy kötet, amit 2025-ben eddig olvastam. Egyedi, részletes, szerethető, erős, és csak úgy záporoznak az érzelmek. Nagyon erős kezdése ez Az Eredet átka sorozatnak és csak remélni tudom, hogy ez az erő megmarad a további kötetekben is, főleg az első rész lezárása után!!

A történet Diem Bellatorról szól, aki más mint a többiek. Se nem teljesen halandó, se nem Leszármazott. De akkor mi? Ő az, aki hibát hibára halmoz, aki rossz döntéseket hoz rossz döntések után, és aki a legutolsó utáni pillanatban jön rá arra, hogy nem azt csinálja, amit szeretne, hogy nem jó oldalon áll, hogy nem azt cselekedi, mint amit kellene. Egy igazi káosz hercegnő, de én nagyon kedveltem emiatt, hiszen mellette egy percet sem unatkoztam.

Nemcsak a rég elfeledett titkok kerülnek egyre közelebb a felszínhez, hanem a hatalom is átrendeződni látszódik. Közeleg a háború, és csak az írónő tudhatja, hogy mikor fog Diem valami visszafordíthatatlant, valami olyat tenni, ahonnan már nincs visszaút, és választania kell, hogy ki mellett is áll. Halandó vagy Leszármazott? Gyógyító vagy áruló?

Ahogy haladunk a történetben úgy kerülnek előtérbe az újabbnál újabb titkok, s úgy kerülnek egyre távolabb tőlünk a válaszok. Azok a válaszok, amik egyre több kérdést szőnek, és amik sosem akarnak véget érni. A bonyolult cselekményt és a gazdag világfelépítést szépen kiegészítik a lenyűgöző karakterek, és a történet veszélyes mivolta. A titkok pedig még érdekesebbé teszik a már így is érdekes világot.

Nemcsak Diem, hanem te is részese lehetsz ennek a politikai intrikával és lassan égő tiltott szerelemmel átitatott történetnek. Luther már az elején is birizgálta a fantáziámat, de a vége felé mutatta meg igazán, hogy ki is ő, és mire vágyik. Ha azt mondom, hogy ő Azriel és Xaden tökéletes ötvözete, akkor higgy nekem, hogy ez valóban így van. Ha egy új függőséget keresel, ne menj sehova, mert megtaláltad Penn Cole fantasztikus sorozatának személyében!!

Számomra abszolút Luther a kötet nyertese, a mozgatórugó, amiért érdemes kézbe venni, és hagy mondjam el, hogy mennyire örülök, hogy a részese lehetek ennek a történetnek, mert úgy érzem, hogy ez a romantasy hiányzott eddig az életemből! A Penn Cole által megalkotott világ valami fantasztikus, főleg a varázsrendszere és a különböző birodalmak, amikből nem sok betekintést adott eddig, de elnézem neki, hiszen még csak a sorozat kezdőköteténél járunk.

A mágikus képességekkel és chefs kiss karakterekkel úgy le lehet venni a lábamról, ahogy az Luthernek is sikerült. A dinamika és a karakterek közötti kapcsolatok nagyon szépen kezdenek összeállni, s míg úgy gondolom, hogy Diem és Henri a friends to lovers trope-val langyos víz, addig Diem és Luther tüzes forrás, ami alig várja, hogy kitörhessen. Érzelmi téren nem sok minden történik, nem kell nagy dolgokra számítani tőle, hiszen a slow burnt itt szó szerint kell érteni. A végét leszámítva semmi sem történik, de nekem pont ez tetszik benne, hogy megdolgoztat és vágyakozással tölt el. Kicsit enemies to lovers, ahol a férfi karakter teszi meg az első lépést, mégis annyira jól állt a kötetnek, hogy nem hiányoltam az érzelmek mélyebb kibontakozását. A felépített világ és a belső harcok vitték a prímet, végig mozgásban tartották a cselekményt, és szépen lassan adagolta az írónő az információkat is. Nagyon elégedett vagyok ezzel a kötettel, és tudom mindenkinek ajánlani, akik egy jó kis romantasyra vágynak, vagy azoknak, akik szerették az Ónix hajnalát! Szóval vegyétek kézbe ti is, és merüljetek el ebben a Penn Cole által megálmodott mágikus világban! És ne felejtsétek, hogy ér új kedvenc könyvet avatni a végén. :) Na meg kedvenc pasit is, Luther herceg személyében. :))

"Anyám és apám tettek róla, hogy Teller és én mindig tudjuk, milyen az, ha szeretgetnek minket, ha megadják a feltétel nélküli szeretet táptalaját, ahol növekedhetünk és gyökeret verhetünk, mindegy, milyen erősek a világ viharai."

" - Szeretlek, Parancsnok. 

Vállát a nevetés rázta. 

- Én is szeretlek téged, katona."

" - Ha nem lehetsz erősebb, légy okosabb. Bölcsen válaszd meg a harcaidat és az ellenfeleidet is. Tudd, mikor kell elmenekülnöd egy csatából, hogy megnyerd a háborút."

" - Először is, ha még egyszer törékenynek nevezel, levágom a drágalátos királyi tökeidet, és lenyomom őket a torkodon."

"A felismerés úgy csapott belém, mint egy ütés a gyomorszájamra. Egész idő alatt azt gondoltam Lutherről, hogy egy jéghideg, szívtelen valaki, aki túlságosan fagyos ahhoz, hogy bármi valódit érezzen. 

De Luther egyáltalán nem volt hideg. 

Luther maga volt a purgatórium."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)