Elizabeth Lim: Az alkonyhántó (A hajnalszövő 2.)

 

"Egykor volt édesanyám."

*

Maia Tamarinnak hatalmas árat kellett fizetnie azért, hogy elkészíthesse Amana gyermekeinek legendás ruháit. Bár a szerelme, Edan segítségével végrehajtotta a lehetetlen küldetést, közben egy megtörhetetlen átok sújtott le rá. 

A lányt megérintette egy démon, és mindennap elveszít egy kicsit önmagából: a testét, az elméjét, végül a lelkét is. Ám Maia nem ér rá meggyászolni az életét, mert A'landi továbbra is a háború küszöbén áll. Sarnainak, a sanszen egyetlen lányának hozzá kell mennie Khanudzsin császárhoz, különben az országot felemészti a polgárháború, és minden áldozat hiábavaló volt. 

Ám az úrnőnek más tervei vannak… 

A hajnalszövő folytatását udvari intrikák, álnok démonok és lélegzetelállító varázslatok teszik letehetetlen olvasmánnyá.

" - Csak az istenek látják. Lehet, hogy a fonál hosszú, hegyeken és folyókon átívelő, és évekbe telik, mire megtalálod a végét. De tudni fogod, amikor találkozol az igazival."

A hajnalszövő után nagyon vártam, hogy olvashassam Az alkonyhántót, ami felülmúlta a várakozásomat és legalább annyira varázslatos rész lett, mint a duológia első része. Elizabeth Lim nem tud rosszat írni, és ezt már a sokadik regénye, ami igazi szerelem lett. Képtelen vagyok megunni ezt az ázsiai mitológia inspirálta világot, és ahogy egyre többet tudok meg erről a világról, ami köthető a Hat bíborszín darumadárhoz, azt érzem, hogy még nagyon sok mindent nem láttunk, és ha bármikor ír egy újabb regényt az írónő, én tuti, hogy el fogom olvasni.

Elizabeth Lim Az alkonyhántóban tovább szövi Maia Tamarin történetét, és megmutatja, hogy A hajnalszövő ehhez képest semmi, hiszen Maia igazi próbatételek elé áll, és a tét az embersége, az hogy ne változzon démonná. Teljesen új irányba tereli a karakterét, aminek segítségével sokszor sötét vagy éppen veszélyes jeleneteknek lehetünk a szemtanúi, és egy sokkal emberibb oldalát ismerhetjük meg. Küzdelem küzdelem hátán Az alkonyhántó, amiben hatalmas a tét, és akik megszerették Maia karakterét az első részben, akárcsak én, azok végig fogják izgulni a duológia második részét, és végig ott lesznek a karakter mellett, amíg a belső démonaival küzd. Úgy érzem, hogy habár A hajnalszövő is brutális erővel csapott le, Az alkonyhántó még ezen is túltesz, és megmutatja a történet igazi erejét. Imádtam olvasni, és végigizgultam, hogy mi lesz Maia sorsa, hogy hogyan is tud majd helytállni, és a végén lehet e boldog befejezés, vagy démonná alakul, és oda minden? Egy sokkal sötétebb és fájdalmasabb folytatást kaptam, mint amire számítottam, de pont így volt jó. Jól megdolgoztat minket az írónő a nagy finálé előtt, és emiatt nem is lehetnék hálásabb neki. Maia a végére egy igazán erős lánnyá érett, aki bármit megtenne a szeretteiért, és azért, hogy újra a megszokott életét élhesse.

A kötet egyik erőssége az ázsiai mitológia és fantasy elemek mellett az, hogy ezeket keverte a személyes átalakulással, a belső harcokkal, az önfeláldozással és mindazzal, ami kerek egésszé tette Maia Tamarin történetét. Minden karakternek, minden eseménynek rendeltetése van, és ezt nem is rest megmutatni az írónő. Egyik feladat gördül a másik elé, és csak Maia karakterén áll, hogy győzedelmeskedik e, vagy betemeti a sötétség.

Maia miközben próbálja megmenteni a birodalmat, a szeretteit és önmagát darabokra hullik, és ezekből a darabokból születik újjá, akárcsak egy főnix, amik a saját hamvukból kelnek életre és lesznek erősebbek, mint voltak. Maia egy olyan hősnő, aki még A hajnalszövő alatt esetlennek tűnt, de ahogy egyre mélyebbre ástunk úgy láttuk meg a lány igazi erejét, és mindazt, ami benne lakozik. Egy igazi harc Az alkonyhántó, és csak azon áll vagy bukik a világ sorsa, hogy Maia hogy dönt. Hogy enged e a sötétségnek, a kísértésnek vagy talpra áll, és küzd?

A történet valamivel gyorsabb és feszültebb, mint az első rész. Nemcsak politikai játszmák, udvari intrika és a közelgő háború szele lengi be a cselekményt, hanem ezáltal a baljós atmoszféra által felüti a fejét a reménytelenség is, és ez teszi igazán izgalmassá Az alkonyhántót. Sokkal több a fájdalom és a veszteség, mint amit eddig megszokhattunk az írónőtől, de ez is jól áll neki. Mélyebb és fájdalmasabb folytatást ígér, amit 100%-osan meg is kapunk.

Míg a fő hangsúly Maia alakulásán és a világon van, addig nagyjából a kötet felétől újra képbe kerül a szerelmi szál, amiért én teljesen odáig voltam. Szeretem Maia és Edan kapcsolatát, hiszen bármit megtennének a másikért, és készek áldozatot hozni a másik jóléte miatt. Erősek együtt, küzdenek, valahol útközben ők is megtörtek, de nem adják fel, és megmutatják, hogy ők bizony összetartoznak, és semmi sem állhat az útjukba. 

Míg az első részben hangsúlyos volt a varrás, illetve az alkotás folyamata, addig ebben a részben ez háttérbe szorul, és előtérbe lép az alkotási folyamat gyümölcse. Egy kicsit vérzett a szívem amiatt, hogy amit Maia elért A hajnalszövőben azt meg kellett semmisítenie, hiszen "kárba veszett a munkája gyümölcs", de helyette megkaptuk a küzdelmet és áldozathozatalt, mint központi mozgatórugó. Egyik szemem emiatt sírt, de a másik reménykedett, és reménnyel töltött el, hiszen Elizabeth Lim nem az a mesélő, aki cserben hagyna, és nem is hagyott cserben. A kreativitás és az alkotói munka háttérbe szorul, de ezáltal Maia belső küzdelmei, és a harca a sötétséggel előtérbe kerül. Valamit valamiért, és nem vagyok elégedetlen amiatt, hogy ennyire borús és sötét fordulatot vettek az események, sőt... Összességében egy nagyon erős második részt kaptam, ami méltó lezárása A hajnalszövőnek. Elizabeth Lim olyan befejezést írt, ami egyszerre különleges és egy olyan utazás, amit nem fogunk egyhamar elfelejteni. Maia Tamarin története különleges, és egy ilyen különleges, ám szívszorító befejezés dukál mellé. Ha szereted az írónő munkásságát, illetve az ázsiai mitológia által inspirált fantasy történeteket, akkor ne hagyd ki A hajnalszövő duológiát!

 "Talán nincs más választásom, mint engedelmeskedni a hívásnak. De nem megyek harc nélkül."

"Mostantól, ha a sors utolér, egyenesen szembenézek vele, és a kezembe veszem. Mostantól fogva nem lesz szívem."

"A korábbi énem mindig magához vette a szíve darabjait, és fáradságot nem ismerve újra összevarrta őket. De többé már nem az a Maia voltam."

" - Semmi sem vághatja el, mert a végzet a legerősebb ígéret. Összeköt benneteket, akármi történjék is."

" - A szabóság olyan mesterség, amit még az istenek is tisztelnek. Van benne valami mágikus. Még a legegyszerűbb fonálnak is hatalma van."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

S. T. Abby: The Risk - A kockázat (Mindf*ck 1.)

" - Úgy látom, felültettek - mondja nekem egy fickó."

*

Túl sokat elvettek.Túl keveset hagytak. Nem volt mit veszítenem, amíg… meg nem ismertem őt. 

LANA 

Nem számítottam rá. Nem akartam beleszeretni. De nem tudom elengedni. Logan Bennett miatt biztonságosabb hely a világ. Ő csodálatos ember. Egy hős. Rács mögé dugja a beteges és elfajzott bűnözőket. Ám miközben ő életeket ment, én elveszem őket. Behajtom az adósságokat, amikkel tartoznak nekem. Tíz évvel ezelőtt elvettek tőlem mindent. És otthagytak meghalni. Ám meg kellett volna bizonyosodniuk arról, hogy tényleg halott vagyok. Most pedig én veszek el tőlük mindent. Egyszerre csak egytől. Túl sokáig készültem erre. Türelmes voltam. De most már nem tudok megállni. 

A bosszú jéghidegen tálalva a legjobb… 

Nem számítanak rám, amíg vérrel nem festem ki a szobáikat. Logan nem tudja, hogy mit műveltek. Nem tud a sikolyokról, amiket senki nem akart meghallani. Nem tudja, hogy valójában mennyire elfajult ez a város. Csak azt tudja, hogy emberek halnak meg. Azt nem, hogy a gyilkosukba szerelmes. Egy halott lányra senki sem gyanakszik. Logan pedig nem is sejti, hogy az a lány az ágyában fekszik. Egy szörnyeteget keresnek. Nem egy lányt, aki szereti a piros színt. Nem egy szerelmes lányt. Én egy arctalan rémálom vagyok. De csak addig, amíg el nem mondom nekik a történetet, amiről szándékosan nem akarnak tudni. Vajon a végén Logan őket választja? Vagy együtt nézzük végig, ahogy elégnek?

"Még a szörnyeknek is vannak rémálmaik. Az övé én leszek."

Vallomással tartozom: a sorozat függője lettem. Egy délután alatt befaltam ezt a nagyon rövid kötetet, és nem volt elég az, amit kaptam belőle! Addiktív, izgalmas, felborít minden szabályt, amit a dark romance-ok kapcsán ismerünk. Új, friss és tele van potenciállal. Egy sorozatgyilkos és egy FBI-ügynök nem mindennapi kapcsolatának lehetünk szemtanúi. Hol felborzolja a kedélyeket, hol csapdába ejt, de az biztos, hogy ha belekezdesz a Minf*ck sorozatba, onnantól nincs menekvés: te is függő leszel!

A történet már az első kötettel megmutatja, hogy nem hajlandó skatulyába zárni magát, hiszen egyszerre jelenik meg benne a pszichológiai thriller, a dark romance és a romantikus thriller. Nem egy szokványos történet, a szereplői sem azok, a háttere meg főleg nem. Bekúszik a bőröd alá, és veled együtt lélegzik. Formabontó alkotás, ami nem véletlenül olyan sikeres. Nyugtalanító részletekkel van tele, megkérdőjelezed a karakterek minden tettét, de közben ott van benned a természetes kíváncsiság is, hogy még többet tudj meg. Maga az alap baromi érdekes és nyugtalanító is, hiszen egy olyan múltbéli eseményt helyez a történet mozgatórugójának, ami tele van fájdalommal, vérrel és brutalitással. A rövidsége ellenére is sodró lendülettel terít le, és mutatja meg az igazi erejét. Olvasmányos, gyors és pörgős a cselekmény. A fejezetek rövidek, amik nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy jól lehessen haladni a történettel. Nincsenek buktatói, végig őszinte és olyan természetesen szövi a szálakat, hogy nem is csoda, ha pillanatok alatt a végére érsz. Ha egyszer elkezded, nem fogsz tudni szabadulni tőle, és nem lesz elég az, amit ad. Függőséget okoz, de nem akarsz ebből a függőségtől szabadulni.

A kötet középpontjában Lana áll, aki egy sorozatgyilkos, egy szörnyeteg, de ennél sokkal árnyaltabb a karaktere, nem minden fekete és fehér, hanem vannak benne olyan mélységek és traumák, amiket csak sejthetünk, de biztosra még nem mehetünk. Egy ádáz, erős nő ő, akit megtörhetett volna az élet, de a bosszú hajtja és addig nem nyugszik, amíg meg nem bűnhődnek a bűnösök.

Lana nemcsak egy szörnyeteg, hanem túlélő is, aki a saját kezébe vette a sorsát, és ennek lehetünk igazából szemtanúja a Mindf*ck sorozat alatt. Veszélyes játékot játszik, olyan eszközökhöz nyúl, ami félrevezeti a hatóságokat, amik még az FBI-t is tévútra viszik, de a Logannel való kapcsolata csempész igazi izgalmakat a történetbe.

Bármikor lebukhat, bármikor elérkezhet oda, amikor elég egy rossz lépés, egy meggondolatlan tett és borul minden. Érzelmekben erős, elsősorban a bosszú dominál, de ahogy haladunk előre úgy kerül bele a történetbe a testi vágyakozás, a szexualitás és a gyilkosságok mögött rejlő elégedettség, ami végig ott van a kötetben, és ami végig érezteti a hatását.

Veszélyes és kockázatos játék a Mindf*ck sorozat első része. Tele van megkérdőjelezhető tettekkel, egy gyilkos elme kreativitásával, a lebukás miatti veszéllyel, traumával, igazsággal és az identitás kérdésével, hiszen Lana nem az, akinek mondja magát, és erre a függővég is rávilágít. Összességében egy nagyon erős kezdő kötetet kaptam, ami az első oldaltól odaláncolt a lapokhoz, és ami már most komoly függőséget okozott. Ha szereted a nem szokványos romantikus thrillereket, amiben a gyilkos kerül kapcsolatba a rend őrével, ne hagyd ki S. T. Abby A kockázat c. kötetét, ami a Mindf*ck sorozat első lebilincselő része.

"Én túléltem, mégis halottnak érzem magam."

" - Miféle tényezők számítanak kizárónak? Csak kíváncsiságból kérdezem. 

- A szokásos. Ha megeszed, amit az orrodból kipiszkálsz. Ha vizeletet iszol… a felcsatolható műpénisz, ha engem akarnál megdugni vele. Ezek egyikét sem szeretem."

"Én az összes könnyét látni akarom. Minden gyötrelmét és félelmét."

"Csak úgy akarok tenni, mintha egy normális lány lennék egy normális férfival egy normális kapcsolatban egyetlen normális éjszakára."

"Két gyilkosságot kell megterveznem, meglátogatni a barátomat, és megbékíteni a legjobb barátomat. Nem feltétlenül ebben a sorrendben. 

Én csak egy tipikus amerikai nő vagyok. 

Vagy egy tipikus amerikai pszichopata?"

"Most pedig… most százhatvankét centi magas, tömör bosszúvágy vagyok, akire senki sem számít."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

G. Willow Wilson: Méregcsók - Az erény körforgása (Méregcsók 1.)

*

Pamela Isley már sok minden volt az életében. Élő isten, szupergonosz, aktivista, tudós és halott nő is. Egy új testben – amit nem ő kért – és új küldetéstudattal hagyja el Gothamet, hogy beteljesítse legnagyobb feladatát: hogy ajándékot adjon a világnak, amely majd meggyógyítja azt… az emberiség kipusztítása által. 

A Méregcsók #1: Az erény körforgása tartalmazza G. Willow Wilson, Marcio Takara és Arif Prianto közös művének első hat részét, valamint egy előzménytörténetet, egy hatalmas borítóválogatás-gyűjteményt és más exkluzív anyagokat.

Kezeket fel, akinek szintén Méregcsók az egyik kedvenc DC karaktere! Nekem az, és szó szerint ennek a képregénynek a megjelenését vártam idén a legjobban. Méregcsók egy olyan morally grey karakter, aki a nem megfelelő eszközökhöz nyúlva szeretné jobbá tenni a világot, és ehhez minden módszert bevet. Emiatt számomra nem gonosztevő, szimplán egy meg nem értett karakter, aki nem mérlegeli a tetteit és annak következményeit, illetve előrébb van nála a cél, mint az eszköz, ami rothadást, betegséget és járványt hagy maga után. Ő maga a katalizátor, ami egyik helyszínről a másikra szórja el a spóráit, és fertőzi meg azokat, akik egy légtérbe kerülnek vele.

Ebben a képregényben egyszerre jelenik meg az emberiség és a természet kérdésköre, az a pusztító tevékenység, amit az emberiség folytat, és aminek Pamela véget akar vetni. Emlékszem gyerekként mindig lenyűgözött, ahogy harcolt az ökoszisztémáért, ahogy habár önmagát is mérgezi, mégsem engedi, hogy ez gátat szabjon neki, és a küldetésének.

A történet egészét végig átszövi az ökoterrorizmus, amiről én személy szerint még nem olvastam, de érdekes volt látni ebben a nem mindennapi közegben, hiszen végig belengi egy sötét atmoszféra a képregényt, ami a DC világára oly jellemző. Hozza a tőle elvártakat, ugyanakkor idomul is Poison Ivy karakteréhez. Hangsúlyban vannak a természetes színek, a zöld és a természet. Legyen az maga Pam személye, vagy egy kisváros az biztos, hogy megjelennek azok az elemek, amik egyedül az ő karakterére jellemzőek. Ez a sötét és indákkal átszőtt világ tele van láthatatlan ellenségekkel, és láthatóval is, aki mindenen átgázolva, önmagát is veszélybe sodorva halad a célja felé.

Ez a képregény a sorozat első része, ugyanakkor már itt jól szemlélteti G. Willow Wilson Pam leépülését és mentális állapotának folyamatos romlását. Betekintést ad ezáltal a múltja egy darabjába is, de főként a jelenében vagyunk képben. A növényi és az emberi lét mezsgyéjén táncolva kísér végig minket a köteten, és mutatja meg azt a szimbiózist, amiben Méregcsók létezik.

Egy olyan DC karakter ő, aki kicsit ellentmondásos, ám emiatt nem kevésbé szerethető, hiszen van egy kitűzött vágya, amit el akar érni, és ehhez képest bármit feláldozni. Érdekes volt emiatt látni a Pam és Harley Quinn között kialakult kapcsolatot, és őszintén én szerettem ezeket a részeket, mert Méregcsók emberi oldalát voltak hivatottak bemutatni. Nemcsak a célorientált nőt láthatjuk benne, hanem azt is, aki emiatt veszteségeket szenvedett el.

Poison Ivy nemcsak megmentőként van jelen, hanem mint áldozat is. A folytonos harca a természettel, ahogy haladunk előre egyre inkább megviseli a testét, és ez az ábrázolásmódban is feltűnik. Hol horrorisztikus jeleneteket kapunk, hol pedig a természet burjánzása kerül előtérbe. Ezzel együtt az emberiség sorsa is előkerül, és csak Méregcsókon áll vagy bukik, hogy kik vesznek oda ebben a harcban.

G. Willow Wilson Méregcsók - Az erény körforgása képregényében egyúttal azt is boncolgatja, hogy hol a határ aktivizmus és fanatizmus között. Hogy hol van az a pont, amikor Pam átbillen a mérleg másik oldalára, és mikor érkezik el az a pont, ami már visszafordíthatatlan.

Az illusztrációk szépen idomulnak Méregcsók karakteréhez, hiszen tele vannak a természetre is jellemző színekre és formákra. A zöld, a vörös és barna színek egyszerre hívatottak megidézni a természet szépségét, illetve a rothadó világ nyugtalanságát.

A Méregcsók egy olyan utazásra invitál, amiben elmosódik a jó és a rossz kérdésköre, amiben nehéz állást foglalni, hiszen ha az emberiség oldaláról nézed, akkor rossz az, amit Pam tesz, viszont, ha a természet oldaláról, akkor jó, hiszen megtisztítja a világot a fertőtől, és mindattól, ami mérgezi a bolygónkat, hiszen az emberiség a Föld legnagyobb ellensége. Összességében nekem nagyon tetszett, és alig várom, hogy újra visszatérhessek Méregcsók életébe, és folytassam a sorozatot ott, ahol Az erény körforgása abbamaradt.

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Laura Thalassa: Elbűvölve (Megbabonázva 2.)

"Hát, ez aztán a szar este."

*

Senki sem figyelmeztette Selene Bowerst, hogy egy lelki társ megtalálása milyen súlyos következményekkel járhat. Arra meg végképp nem készült fel, hogy az illető egy bosszúszomjas, ősi mágus képében jön el, aki majd gyilkossággal vádolja meg, rákényszeríti, hogy emlékezzen egy korábbi életére – amelyről állítja, hogy megtörtént –, végül pedig egy visszavonhatatlan házassági kötelékbe zsarolja. Ám pontosan ez az események sorrendje a Samhain-bál éjszakáján, miután Selene egy börtöncellában talál magára. 

Memnon elvarázsolt álmából ébredve esküt tett: kideríti, miért árulta el őt Selene olyan régen. Csakhogy amikor a lány elveszett emlékei végre visszatérnek, a valóság egészen más arcát mutatja. Megrendülve saját tetteitől, Memnon kétségbeesetten próbálja jóvátenni, amit elkövetett – ezért olyan ajánlatot tesz Selene-nek, amit egyetlen más boszorkánynak sem tenne: egy varázslatos köteléket, amely teljes hatalmat ad a lánynak a mágus akarata fölött. És Selene elég elkeseredett ahhoz, hogy igent mondjon. 

De Henbane, Selene mágikus akadémiája, még mindig hemzseg az ellenségektől – olyanoktól, akik különös figyelemmel követik a lányt. Ha Selene meg akarja állítani őket, szüksége lesz Memnon segítségére. Csakhogy egy ilyen szövetség mindig veszélyes, különösen akkor, ha a mágus eltökélt szándéka, hogy elnyerje párja szívét. Ez viszont nem történhet meg… mert abban a pillanatban, hogy Selene viszonozza az érzéseit, a kötelék megsemmisül.

"Attól, hogy bízol az emberekben, még nem leszel bolond. Csak optimista."

Ettől a második résztől megkaptam mindent, amire vágytam. Izgalmas volt, titokzatos, szenvedélyes, kalandos, a kellő helyeken veszélyes, és végig izgultam olvasás közben, hogy mi lesz a következő csavar, ami miatt nem bírom abbahagyni az olvasást. Szerettem a karaktereket, Memnon még mindig hatalmas favoritom, a világ érdekes, Selene egy belevaló, badass hősnő, és a cselekmény is annyit mozdult előre az első részhez képest, mint amennyire szükséges volt. Laura Thalassa azt adta, amire a Megbabonázva után kellett az olvasóknak, és ő az egyik koronázatlan királynője a romantasy műfajnak. Tökéletes ősz búcsúztató olvasmány, ami nem hagy addig, amíg az Elbűvölve végére nem érsz.

Már amikor elkezdtem éreztem, hogy imádni fogom, mert Laura Thalassáról van szó, és amit ez a nő ír az nekem kötelező olvasmány!! Egy zseni, de komolyan. Nemcsak a Rhapsodic kedvencem tőle, hanem most már a Megbabonázva kötetek is. A romantasy műfaj gyöngyszemei ezek a regények, és nemcsak azoknak lehet varázslatos utazásban részük, akik szeretik a természetfeletti lényeket, az iskolai helyszíneket, a boszorkányokat és a varázslatokat, amikben ott rejlik a veszély maga is. Úgy érzem, hogy míg a Megbabonázva kötet csak bevezetett minket a világba, addig az Elbűvölve bedob minket a mélyvízbe, és nem hagy kapaszkodót. Nagyon sok minden történik, és elég egy pillanatra elkalandozni, hogy azt érezd lemaradtál valamiről. A Bespelled - Elbűvölve minden várakozásomat felülmúlta. Egy igazán varázslatos részt kaptam, amiben csak úgy hömpölyög a mágia, és nemcsak a jó féle, hanem a sötét mágia is, aminek sokkal hangsúlyosabb szerep jut, mint eddig. Végig pörög a cselekmény, hol veszélybe sodorja Selene-t, hol pedig a kéj mezsgyéjére. Tele van szexualitással, vágyakozással és egy jófiú Memnonnal, aki lehetett volna sokkal kevésbé alázatos és alárendelt, de így is nagyon szerettem a karakterét.

Selene-t továbbra sem kell félteni, hiszen akárcsak a macskák, ő is mindig talpra esik, és a legkétségbeejtőbb helyzetekből is megtalálja a kiutat, és azt, hogy hogyan is ússza meg ép bőrrel. Ez a rész sem kevésbé veszélyes, mint az első, sőt egyes helyeken úgy éreztem, hogy sokkal veszélyesebb és a tét is nagyobb, hiszen már ismerjük Selene és Memnon múltját, és te jó ég!!

Ha azt mondom, hogy Laura Thalassa szeret kínozni minket, akkor nem fogalmazok elég pontosan, mert ahogy megismerjük a két főszereplő múltját minden más megvilágításba kerül. Az is, hogy miként viszonyul kezdetekben Memnon Selene-hez, és az is, hogy Selene miért nem emlékszik a múltjára, és arra, hogy mi is történt azon az ominózus estén, amikor minden a feje tetejére állt, és amikor eldőlt Memnon sorsa. Teljesen letaglózott, és a szívembe szúrt az a pár fejezet, amíg a múlt részese lehettem!

Selene megmaradt annak a boszinak, akit megismertünk, de és ez a de fontos, Memnon teljesen más oldalát mutatja meg, és én őszintén visszasírom az ádáz, bosszúra éhes verzióját, mert néha túl cinnamon roll volt, és jobban szeretem a pimasz, sőt már gonosz énjét, aki átgázol mindenkin, aki megszerzi azt, amit akar, és ember legyen a talpán, aki ezzel versenybe tud szállni. Jó tanács a továbbiakra: rosszfiúból ne legyen jó fiú, főleg ne kötés hatására!!

A fantasy és mágikus elemek továbbra is jelen vannak, és sokkal jobban érvényesülnek, mint az első részben. Több benne a boszorkányos jelenet, az iskolai életbe is jobban betekinthetünk, és persze a gyilkosságok is folytatódnak, de úgy érzem, hogy már egyre jobban közeledünk ahhoz a ponthoz, ami segít nekünk összekötni a részleteket és látni engedi az egész képet. A vérfarkasok is valamivel hangsúlyosabbak, aminek kifejezetten örülök, mert a kedvenc természetfeletti lényeim.

 

Maga a világ sokkal sötétebb, és ez nagy előnye a történetnek, mert ahogy haladunk előre úgy lesz egyre kiélezettebb a helyzet. Egyre nehezebben enged el a történet, és végig azt éreztem, hogy meg vagyok babonázva, és addig nem ereszt, amíg az utolsó sorokat el nem olvasom. A cselekmény végig pörög, izgalmas, hol veszélyes, hol pedig pikáns. Szerettem a kicsit érzékibb részeket is, de tény, hogy a vágyakkal fűtött részek a kedvenceim, amikben Memnon önmaga, és nem Selene kicsi ölebe, mert sajnos néha ezt éreztem, viszont ez nem vesz el a történetből. A mágikus vonal erőteljesen uralkodik a regény egészén, végig érezteti hatását, ahol kell ott titokzatos, ahol pedig arra van szükség, ott válaszokat csepegtet, és megmutatja, hogy mekkora erő lakozik az Elbűvölve c. kötetben. Szerintem erősebb lett ez a második rész, mint az első, ugyanakkor Memnon teljesen más, és aki továbbra is a bosszúálló, házsártos és aljas énjét akarja látni ebben a részben, az csalódni fog, mert sokkal kezelhetőbb, mint amilyennek megismerhettük és megszerettük. Ha olvastál már az írónőtől és szereted a romantasyket, a boszorkányos történeteket, amikben van ősi erő, évszázadokra visszanyúló szerelem és egy egészséges versengés, féltékenykedés, akkor ne hagyd ki Laura Thalassa Elbűvölve regényét, ami a Megbabonázva sorozat második része!

" - Szeretlek! - lihegi a bőrömre. - Szeretlek, szeretlek, szeretlek! Ezer élet sem lenne elég veled, de be kell érnem ezzel az eggyel."

"Megbíztam valakiben, akiben nem kellett volna."

" - Csak egyetlen szent dolog van számomra ezen az istenek verte világon. - Memnon a papnő elé lép, nekem pedig a hideg futkos a hátamon. A hangja megint olyan másnak, olyan távolinak tűnik. - És te bántottad őt."

" -Városok dőlhetnek porba, évszázadok múlhatnak, de mindez mit sem ér nélküled. Úgyhogy vigyázz magadra, királynőm! És ne feledd: előbb szúrj, aztán kérdezz!"

" - Te vagy a tüdőmbe áramló levegő, az ereimben zuhogó vér, a világ minden hatalma és dicsősége sem ér semmit nélküled…"

" - Istennőm, semmit sem szeretnék jobban, mint leszúrni ezt az alakot egy villával."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Mocsicuki Nozomu: Könnyhold Birodalom 3. (Könnyhold Birodalom 3.)

*

„Ó, micsoda haszontalan teremtés!” Előző idősíkból származó emlékei segítségével Mia félve ugyan, de összebarátkozik esküdt ellenségeivel, örül az iskolai életének, élvezi a lovaglást és a táncot Abellel, és eldönti, hogy egy uzsonnacsomagot készít neki Anne, Chloé és Tiona segítségével. Úgy fest, a főzésben tapasztalatlan csapat fel fog sülni, de vajon képes lesz csodát tenni a magát mindig előtérbe helyező, hátsó szándékokat dédelgető Mia? Az ügyetlen hercegnő önző cselekedetei ismét nagyot változtatnak a sorsán ebben az egyedülálló, jövőt átíró fantasyban!

Mia története folytatódik, és egyre közelebb kerülünk ahhoz az ominózus pillanathoz, ami örökre megváltoztatja az életét. Minden egyes tette az elkerülhetetlen felé sodor, és csak rajta áll, hogy végül a bitófán végzi, vagy sikerül elkerülnie a sorsát. A jövő bizonytalansága végig ott lebeg a szeme előtt, és minden tettét ez befolyásolja. Mia minden megmozdulásának önös célja van, önös cél vezérli, és csak a döntésein és azon múlik a sorsa, hogy hogyan is bánik az emberekkel, és azokkal akiktől a későbbiekben segítséget vár.

A Könnyhold Birodalom manga harmadik kötete tovább szövi Mia hercegnő történetét. Egyre több lehetőséget kap a múlt kijavítására, és egyre több karaktert ismerhetünk meg ezáltal. Olyanokat, akiknek volt szerepe a múltban, és olyanokat is, akik tehetnének Miáért, illetve a segítségére lehetnének, ha oda kerül a sor.

A szöveg még mindig könnyen értelmezhető, gyorsan lehet haladni vele. Az illusztrációk részletgazdagok, többet mondanak minden szónál, és nagyon jól illik a stílus Mia karakteréhez.

A karakterfejlődés ebben a részben már jobban szembetűnik, mint az előzőekben, illetve elkezdtem látni a fényt az alagút végén, aminek a segítségével közelebb került hozzám Mia karaktere.

Mia hercegnő döntései formálják a cselekményt, a megítélését és azt, hogy milyen irányba fog folytatódni a cselekmény. Habár mások egy jószívű teremtésnek gondolják, aki bölcs, azért nekünk olvasóknak nem szabad elfelejtenünk azt, hogy mindezt azért csinálja, hogy megmeneküljön, de azért hiszek benne, hogy a történet végére valóban jobb emberré fog válni, és nemcsak azért segít másokon, hogy  elkerülje a végzetét.

A manga legnagyobb erőssége, hogy Mia karakterét nem szépíti, és minden helyzetet ellentmondásosnak állít be, hiszen Mia önző, de azért érezhető rajta az a fejlődés, ami jó irányba tereli, és ami megmutatja neki, hogy kedvességgel mindenki másképp viszonyul hozzá, más lesz a róla alkotott kép, és másképp fognak közeledni, interakcióba lépni vele. 

Az viszont kétségtelen, hogy Miának sikerül változásokat elérni, már most ebben a kezdeti szakaszban is hatással van a történet alakulására, és egy olyan oldalát mutatja meg, ami tele van kedvességgel, szeretettel, de rémálmok formájában betekinthetünk abba, hogy mi is vár rá, ha nem sikerül megváltoztatnia a birodalmat, és azt a képet, amit a múltban kialakított az elkényeztetett hercegnőről.

Mia tettei már ebben a részben is változásokat hoznak, amik miatt egyre több emberhez kerül közel, és már nemcsak a régi karakterek teszik tiszteletüket, hanem bizony újakat is megismerhetünk. Anne, Sion, Abel vagy Ludwig reakciói is úgy alakulnak, ahogy Mia viszonyul hozzájuk. Hol meglepetésnek lehetünk szemtanúi, hol pedig csodálatnak. Nemcsak a karakterek figyelik árgus szemmel Mia minden tettét, hanem mi is. Akik a múltban lenézték, vagy éppen semmibe vették, azokban is elindult egyfajta változás, és nem olyannak látják Miát, mint a végzetes múltjában.

Vannak humorosabb, illetve komolyabb részei is ennek a harmadik résznek. Úgy érzem, hogy most a komolyabb részek voltak hangsúlyosak, viszont a komoly részek sem véresen komolyak. Előremozdítják a cselekmény alakulását, hatással vannak a történet egészére, és megmutatják, hogy apró tettek is képesek változást hozni. Összességében egy mozgalmas, néhol előkelő, de tanulságos harmadik részt kaptam, ami méltó folytatása az első két résznek, és ami miatt még többet akarok tudni. Muszáj megtudnom, hogy vajon Mia elkerüli e a végzetét, illetve azt is, hogy mi lesz a Könnyhold Birodalom sorsa.

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Morisita szuu: A szerelem jelei 3. (A szerelem jelei 3.)

*

Juki hallássérült egyetemista lány, aki beleszeret Icuomiba, egy felsőéves hallgatóba, aki egészen más, mint a többi fiú: olyan természetességgel viselkedik Jukival, mint akit cseppet sem zavar a lány siketsége. Juki végre összeszedi a bátorságát, hogy maga is lépéseket tegyen, és úgy tűnik, hogy a kiismerhetetlennek tűnő Icuomi is kezd megnyílni előtte… 

Morisita szuu különleges szerelmes története tele van hiteles részletekkel a japán jelnyelvvel és a hallássérültek életével kapcsolatban, és szerte a világon meghódította a romantikus mangák rajongóit.

Imádtam ezt a részt, egyszerűen annyira cuki volt. Végre van előrelépés Juki és Icuomi kapcsolatában, és nem túlzok, ha azt mondom, hogy idióta vigyorral az arcomon olvastam végig a mangát. Eddig ez a kedvenc részem, és az a tiszta és egyszerű szerelem, ami a karakterek között van teljesen megnyert magának. Ebben a részben tovább mélyül a két főszereplő kapcsolata, mélyebbé válnak az érzések, és van egyfajta bája, aminek nem tudok ellenállni.

Morisita szuu habár nem sok mindent ad hozzá a történethez ebben a részben, mégsem érezzük azt, hogy ne értünk volna el egy bizonyos pontig. Már nemcsak a kezdeti 'tetszik és bárcsak együtt lennénk' fázis jelenik meg, hanem megtörténik az első csók, kézfogás, az ominózus kérdés, és megtelik boldogsággal a szíved. Egyszerűen annyira aranyos együtt Juki és Icuomi, hogy arra nincsenek szavaim.

Végre megérkezett a történet, és innentől lesz igazán izgalmas. Juki még mindig az a félénk lány, mint amilyennek megismerhettük. Icuomi pedig még mindig az a világjáró, aki eddig is volt annyi különbséggel, hogy már van kihez hazatérnie egy-egy utazás után, és engem teljesen levett a lábamról a köztük történő levelezések, és az, ahogy szépen lassan elkezdett alakulni a kapcsolatuk. Juki még esetlen, minden fura és újdonság neki, de biztos vagyok benne, hogy idővel még jobban meg fog nyílni előttünk, és már nemcsak azt a tapasztalatlan lányt fogjuk látni benne, mint akit eddig láthattunk. Nemcsak új érzések bontakoznak ki benne, hanem a világ is szélesebb spektrumban nyílik meg előtte.

Maga a történet ebben a részben hétköznapi dolgokra épül, amik megmutatják Jukinak, hogy az, hogy hallássérült nem akadályozza meg semmiben. Ugyanúgy történhetnek vele is hétköznapi dolgok, és ő is ugyanúgy átélheti a szerelem érzését, vagy egy párkapcsolat első időszakát, amiben nemcsak jobban megismeri a másikat, hanem önmagát is, és ennek a résznek ez a szépsége, hogy Juki elindul ezen az úton.

A jelenetek tempója lassabb, ez amiatt is lehet, mert Juki lassabban értelmezi a dolgokat, kell idő neki arra, hogy összerakja az eseményeket, és ne csak megértse, hanem meg is élje a pillanatokat. Ebben a részben már intimebb pillanatoknak is a szemtanúi lehetünk, és nem tudom, hogy a képkockák miatt, de olyan édes volt az első csók, meg az ahogy Juki meglepődött, hogy teljesen azt éreztem, hogy én is átélem újból az első csók édes érzését.

Az érzéseket nagyon jól átadta Morisita szuu, és még mindig tartom azt az állításomat, hogy egy kép többet mond minden szónál, és ehhez a legjobb példa Juki és Icuomi bontakozó kapcsolata. Édes, fiatal, tele van reményekkel és tiszta. Nem tudom másképp jellemezni, mint tiszta, hiszen Icuomi is így közeledik Juki felé, Jukiban meg nincs semmi olyan, ami ne lenne tiszta és ártatlan.

Ez a rész azt is hivatott bemutatni, ahogy Juki és Icuomi próbálják megtanulni azt, hogy hogyan is közeledjen a másikhoz, hogyan legyen részese a másik világának. Mindketten egy másfajta életet élnek, míg Juki élete nyugodt és tele van normalitással, addig Icuomi egy sokkal inger gazdagabb életmódot folytat, amiben új helyek, új szokások és új emberek szerepelnek, mégis van valami szép abban, ahogy ők ketten rátaláltak a másikra.

Icuomi tiszteletteljesen közeledik Juki felé, ugyanakkor így is átjönnek azok a tiszta érzelmek, amiket elkezdett táplálni a lány iránt, és ami szépen kibontakozóban van. Tetszett Icuomi közeledésében az, hogy úgy fogadja el Jukit és a világát, ahogy van, nem akar változtatni rajta, szimplán a részese akar lenni, és megtesz mindent, hogy megtanulja úgy látni és érzékelni a világot, ahogy a lány látja és érzékeli azt. A kettejük közötti dinamika fokozatosan alakul, már nemcsak mint barátok van jelen, hanem kezd egyre több lenni. Szépen lassan bontakozik ki az érzelmi mélység is, aminek még csak egy szegletét látjuk, de már most érezhető az erő és a tisztelet benne. Összességében én ezt a részt is nagyon szerettem, és alig várom, hogy olvashassam a negyediket!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Caroline Pecham & Susanne Valenti: A számvetés (Zodiákus Akadémia 3.)

"Tizenkét halott. Nyolc a Csillagfény Akadémiáról, négy tőlünk. Mindegyik diák. Tiszta sár és vér voltam, füstszag lengett körbe."

*

Kérdésedre a választ a holdfogyatkozás adja meg. 

De ha rálelsz az igazságra, ne hagyd, hogy hatalmukba kerítsenek az árnyak. 

Kezdetét vette a pokol hete. 

A végzős diákok azt a feladatot kapták, hogy kínszenvedéssé tegyék az elsőévesek életét, miközben mi a Számvetésre készülünk – a megmérettetésre, amely végérvényesen eldönti, hogy a Zodiákus Akadémián maradunk, vagy elveszítjük e világbéli helyünket. A holdfogyatkozás közeledtével azonban nekem és nővéremnek a vizsgáknál jóval komolyabb dolgok miatt kell aggódnunk. Valamiféle sötét összeesküvés van kibontakozóban, és az árnyak egyre közelebb merészkednek. 

Úgy tűnik, ellenségeink sokkal hatalmasabbak lehetnek, mint feltételeztük. A fenébe, ki gondolta volna, hogy ekkora szívás hercegnőnek lenni?

Eddig ez a rész tetszett a legjobban. Baromi hosszú, de minden percét élveztem, és fel sem tűnt, hogy egy igazi monstrum. :D Ahogy elkezdtem csak úgy pörögtek ki a kezem alatt a sorok, és mire feleszméltem már a felét be is faltam. Nagyon olvasmányos, dinamikusan lehet haladni vele, és a váltott szemszögeknek köszönhetően még intenzívebb élményt ad. Hol a lányok szempontjából látjuk az eseményeket, hol pedig a fiúkéból, de még mindig Darcy és Orion nézőpontjai miatt dobog a szívem hevesen. Imádom őket! És a tiltott szerelmek amúgy is a gyengéim.

A számvetés a Zodiákus Akadémia harmadik része, amiben beérnek a megkezdett szálak, amiben végre a fiúk rájönnek arra, hogy a Vega ikrek cseppet sem védtelenek, és ők is tudnak borsot törni az orruk alá, ha úgy tartja kedvük, és már elegük van a bullyingból. Ez a rész igazi fordulópontként is működik, hiszen amíg eddig azt láthattuk, ahogy Darcy és Tory próbálnak beilleszkedni az iskolába és abba az új világba, amibe Orion által csöppentek, addig itt már tárt karokkal veszik az akadályokat, megmutatják, hogy erősek, és édes mindegy milyen akadályt görget eléjük a szerzőpáros elég erősek ahhoz, hogy megugorják azokat. Darcy és Tory is sokat fejlődött az első rész óta. Mind a ketten kezdik felfedezni az igazi énjüket, az erejüket és mindazt, amit a Zodiákus Akadémiára belépve várja őket. Még mindig Darcy a kedvencem, viszont ahhoz kétség sem fér, hogy Tory is megéri a pénzét, és ő az, aki a vakmerőbb, merészebb iker, de azért Darcy-t sem kell félteni, hiszen ő is rosszban sántikál, vannak titkai, és olyan vágyai, amiknek a szerzőpáros végre teret is enged, és emiatt nem is lehetnék hálásabb nekik, hiszen a BlueLance rajongásom egy még nagyobb szintre emelkedhetett ennek a kötetnek köszönhetően.

A számvetésben tovább mélyül az érzelmi szál, és míg az előző részekben a traumák a meghatározóak, addig ebben a részben teret ad a fejlődés, és az elmélyülés fázisa. A világfelépítés egy szélesebb spektrumon mozog, egyre többet és többet tudhatunk meg, látjuk a világ azon részét is, ami nem korlátozódik az akadémiára, és ez hatással van a cselekmény alakulására is, de ez nem vesz el a veszélyekből, a már megszokott szekálásokból és abból, hogy mindig történjen valami az ikrekkel.

A második rész függővéggel ért véget, de nagyon azt érzem, hogy a szerzőpáros ezt nem tudják elengedni, mert ez a rész is függővéges, és az utolsó 2 fejezetben bolydul fel igazán a cselekmény, lesz meghatározó és veszélyekkel teli. Engem teljesen letarolt, és alig várom a negyedik részt, mert nekem ennél sokkal több kell. A sorozat megszállottja lettem, és egyáltalán nem bánom!

A cselekmény középpontjában a Vega ikrek, illetve a Számvetés áll, ami megváltoztatja az elsőévesek sorsát, és csak a legtalpraesettebbek maradhatnak az akadémián, folytatva a tanulmányaikat. Már Darcy és Vega nemcsak a túlélésért küzd, hanem a talpon maradásért is. Arra fókuszálunk, hogy mindazon traumák, amik érték őket segítenek abban, hogy erősek legyenek, és felfedezzék a valódi tündér énüket, és igen végre megtudhatjuk, hogy milyen lények is ők, és őszintén meglepett, de valahol illik is hozzájuk. :D

A kötet erőssége a világ mellett a karakterek, és a közöttük kialakult dinamika. Hiába van gyűlölet és nyers vágyakozás közöttük, valahol ez a vágy és toxikus kapcsolat odaszegez az oldalakhoz, és alig várod, hogy Tory újra Caleb és Darius között ugráljon, illetve, hogy Darcy és Orion végre szabadjára engedjék a vonzalmukat. Tiltott szerelem, de a legédesebb. Age gap, de csak 8 év van közöttük, így nem annyira ezen van a hangsúly, sokkal inkább a tanár-diák kapcsolaton, ami lehet, hogy az új gyengém lesz.

Egy jóval sötétebb, veszélyesebb és jobban átlátható világot kaptunk, mint eddig. Az akadémia területeit is jobban megismerjük, és már nemcsak a Házak között mozgunk, hanem megismerhetjük az akadémián kívüli területeket is. A Jajongó erdő nekem nagyon Tiltott Rengeteg vibe-ot árasztott, ami miatt nem tudok nem párhuzamot vonni a Varázsvilággal. A történet maga sokkal feszesebb tempót diktál, eléggé sok minden van ebbe a 700 oldalba sűrítve, és a szerzőpáros attól sem riad vissza, hogy az utolsó taktusokba dobja le a bombát, ami aztán végig kihatással lesz a folytatásra. Az első részekhez viszonyítva úgy érzem, hogy sokkal felnőttesebb A számvetés, és habár megvannak benne a már ismert kötelező elemek, mégis túl tud nőni rajtuk, és meg tudja mutatni, hogy semmi sincs kőbe vésve, és bármikor bekövetkezhet egy olyan esemény, ami fenekestül felforgat mindent. Érzelmi szinten megalapozott a történet, már nemcsak a gyűlölet és a vágy kap teret, hanem kezdenek elmélyülni az érzelmek, és megmutatják, hogy sokkal mélyebb talajt kapnak, mint amit eredetileg gondoltunk. Összességében egy nagyon addiktív harmadik részt kaptam, amit nem tudtam letenni, és ami sokkal mélyebben érintett, mint Az ébredés vagy a Tündérbosszú. Ha téged is érdekel, hogy hogyan is állnak helyt a Vega lányok a Zodiákus Akadémián, és milyen kapcsolatok alakítanak ki az iskola diákjaival (khm... Lance Orionnal), akkor el kell olvasnod A számvetést!

"És pontosan tudtam, mit akarok. Magas, szakállas és könnyen dühbe gurul. Ha nem láthatom őt, a Hold biztos megőrjít. A rabja voltam - és egy cseppet sem bántam."

"Az állam alá nyúlt, és olyan édesen csókolt meg, mintha cukrot hintett volna az ajkamra. Tenyerem a mellkasára simult, szíve úgy vert, mint valami hatalmas madár szárnya, és elmosolyodtam attól, hogy ez az erős férfi értem kapkod levegő után."

"Lance: 

Gyere az irodámba reggeli előtt. 

Lance: 

És ha szerencsénk van, reggeli közben is. 

Lance: 

Amúgy is mindig elkésem, szóval reggeli után is jöhetsz ;)"

" - Nem is tudtam, hogy ilyen baráti viszonyba kerültél azzal a szexi sárkány örökössel! 

- Most azt mondtad, hogy Darius Acrux szexi? - kérdezte Sofia meglepetten, és én felnevettem, amikor Geraldine elpirult.

- Hát, van szemem!"

"Elvesztem a tekintetében – addig azt hittem, fekete a szeme, de most láttam, hogy mélykék, amiben olyan fények villognak, mintha egy egész galaxis volna."

" - Ha nem csókolsz meg, megőrülök – mormolta mély hangon. A mellkasa rezgett tőle, és valami mágneses forróság kezdett magához húzni."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)