Grace Draven: Szellemkirály (Lidérc királyok 2.)

 

"Amikor Kirgipa beleegyezett a megtisztelő feladatba, hogy a trónörökös legkisebb lányának a pótdadája lesz, arra nem számított, hogy napokon keresztül nem alszik majd, és száműzik a palota legtávolabbi sarkába."

*

A nagy sikerű Ragyogás folytatása lenyűgöző történet szövetségről és önfeláldozásról 

Bast-Haradis hatalomvágyó árnyékkirálynéja gonosz erőt szabadított a világra. A fia, Brishen, a kai királyi család fiatalabbik hercege, hirtelen azzal szembesül, hogy ő lett a démonok által fenyegetett és a pusztulás szélén álló királyság uralkodója. A feleségének, Ildikónak el kell döntenie, hogy lemond-e Brishenről, akit teljes szívéből szeret, cserébe azért, hogy a férfi megtarthassa a trónt. 

Három ellenséges királyság fog össze azért, hogy megmenthessék egymást, a félszemű Brishennek pedig – aki sohasem akart király lenni – össze kell toboroznia a holtak seregét, hogy legyőzhessék a démonok hordáját.

"Hamarosan bealkonyodik, elérkezik a kísértetek és a holtak ideje."

Na ennek a sorozatnak már nagyon vártam a második részét. Grace Draven már a Ragyogás alatt is meggyőzött, de úgy érzem, hogy a Szellemkirály sokkal jobb lett, mint az elődje. Izgalmasabb, veszélyesebb és tele van sorsfordító pillanatokkal, nagyvolumenű küldetéssel, és nemcsak az ország, hanem a világ sorsán is múlik, hogy Brishen győzelmeskedik e, avagy sem.

A Szellemkirály a torta étcsokival bevont része, ami tele van sötétséggel és megannyi veszélyforrással. Nagyon ütős második rész, egy igazi gyöngyszem, és nem gondoltam volna, de tetszett, hogy már az elején belevágtunk a dolgok közepébe, és olyan karaktereknek mondhattunk búcsút, akik az első rész szerves részei voltak. Rendesen ledöbbentett a kötet eleje, ugyanakkor úgy érzem, hogy szüksége volt a Szellemkirálynak arra, hogy megdöbbentsen, és megmutassa, mi minden is rejlik benne. Ez a sötétebb, komorabb, felelősségteljesebb oldal nagyon bejött, és a baljós hangulat csak úgy áradt a kötetből, alapjaiban határozta meg azt, hogy milyen alapot is ad a cselekménynek. Mind Brishen, s mind Ildikó megtapasztalják a mézeshetek utáni borút, a kihívásokat és megoldandó helyzeteket. Az írónő a világ sorsát adta a kezükbe, és nagyon drukkoltam, hogy sikerüljön nekik helyt állni a sötétség tomboló seregével szemben. A szerelem, illetve az érzelmek most is hangsúlyosak, egy mindenféle rózsaszín ködtől mentes érzelmi kitörést ad, tele őszinteséggel, és a legmélyebb tisztelettel. Egy olyan fantasyt alkotott meg az írónő, ahol a két főszereplő tisztelik egymást, és úgy viszonyulnak a másik irányába. Úgy gondolom, hogy nemcsak könyvek lapjain ritka az ilyen, hanem a való életben is, emiatt még kedvesebb a szívemnek a Szellemkirály.

Mint, ahogy az lenni szokott, úgy Grace Draven is bajt bajra halmoz a kötet alatt. Már az elején megmutatja a bonyodalmat, ami aztán segít Ildikó és Brishen szorult helyzetén, ugyanakkor el is tölt kételyekkel és drukkolhatsz, hogy a sors ne szóljon közbe, és ne vegyen el újabb ártatlan életet. Kivételesen három szemszögből láthatjuk az eseményeket a Ragyogástól eltérően, ahol csak Ildikó és Brishen osztotta meg velünk a gondolatait.

A kötet középpontjában egy küldetés áll, amin áll vagy bukik a világ sorsa, és tele van döntésekkel, küzdelmekkel és próbatételekkel. Nagyon izgalmas, pörgős és veszélyes, emiatt imádtam elmerülni benne, és szó szerint tövig rágtam a körmöm izgalmamban. Nagyon kellett nekem ez a kötet, és nem is lehetnék hálásabb, hogy egy ilyen akciódús második részt adott az írónő.

Maga a fő probléma úgy érzem, hogy szépen kidolgozott, és látszik benne a megfontoltság, ugyanakkor nem bántam volna, ha az írónő hosszabban taglalja a mondanivalóját, mert az a helyzet, hogy nekem a Szellemkirály túl rövid volt. Annyi mindenre ki lehetett volna még térni, annyi mindent ki lehetett volna még fejteni bővebben is, továbbá egyes részek szerintem simán megérdemelték volna, hogy hosszabban taglaljuk, és ne csak egy fejezetbe sűrítsék őket.

Ami még szemet szúrt, hogy amellett, hogy izgalmas és tele van veszélyes pillanatokkal az az, hogy nem egy megszokott fantasy kötet. Kevesebb benne a csavar, viszont ha belegondolok már az első részre sem volt igazán jellemző. Az írónő inkább a gyors lefolyású, pörgős eseményeket preferálja, ahol a belső harcok ugyanúgy előtérbe kerülnek, mint a tényleges harc. Nemcsak Brishent dolgoztatta meg ez a kötet, hanem Ildikót is, na meg a kapcsolatukat, a kettejük között kialakult dinamikát és kölcsönös bizalmat.

A legkedvesebb része a kötetnek még mindig Ildikó és Bishen szerelme, hiszen olyan szépen megírta az írónő, és kicsit féltem, hogy nem lesz sok belőle ebben a második részben, ugyanakkor attól is féltem, hogy milyen irányba mozgatja a kapcsolatukat. Szerencsére minden várakozásomat és félelmemet felülmúlta, és egy igazán szép, dinamikus kapcsolatba engedett betekintést.

A démonok megjelenése kifejezetten jót tett a cselekménynek, és sokkal érdekesebb lett tőle a történet. Adott egy célt neki, amit meg kell ugrani, és megmutatta, hogy nemcsak azok érdemesek a tiszteletre, akik bátrak és mernek Szellemkirállyá válni, hanem azok is akikben nem hittél, és derült égből pottyantak bele a cselekmény borús és sötét világába. A hangulat is ehhez igazodik, és mutatja meg, hogy nemcsak a kaiok élete telik sötétségben, hanem a Szellemkirály is. Ildikó és Bishen mellett meg kell említenem a mellékszereplők népes sokaságát is, akik nélkül nem lenne olyan érzelmes vagy éppen szórakoztató ez a rész démonok jelenléte ide vagy oda. Anhuset szerintem nem lesz meglepő, hogy szerepel ezen a listán, hiszen már az első részben is imádtam a karakterét. Aztán ott van Kirgipa, Dendarah és Necos is, akikért harcba mennék annyira megkedveltem a kis hármasukat. Grace Draven nemcsak a gördülékeny cselekmény megírásában profi, hanem a szerethető és egyedi karakterek megalkotásában is. Ha olvasnál egy olyan monster romance-ot, ami tele van varázslattal, fantasy elemekkel, két faj szerelmével, illetve a démonok mindent elsöprő seregével, akkor ne hagyd ki a Lidérc királyok sorozat második részét, a Szellemkirályt. Igazi gyöngyszem a New Adult fantasyk körében.

"Majd akkor fogok aludni, ha meghaltam. Úgy lehet dacolni a halállal, hogy megünnepled az életet."

" - Keljetek fel! - mondta. - Keljetek fel, és jöjjetek hozzám, ti alvók és vándorlók. Jöjjetek hozzám, és készüljetek a harcra!"

" - Megtiszteltetés melletted szolgálni, sha-Anhuset. Tökéletesen megbízom benned. 

A nő résnyire húzta a szemét. 

- Ha ezzel a dagályos szöveggel akarsz elbúcsúzni tőlem, kirúgom a fogaidat. 

Brishen elnevette magát."

"A háborúkat néha nem a csatamezőkön és nem katonák vívják meg karddal és pajzzsal. A királyi udvarban buknak el és emelkednek fel a valódi vezetők."

" - Nem vágyom ilyen nagy dolgokra. Beérem azzal, hogy Ildikóként élhetem le az életemet - mondta halkan, megismételve azokat a szavakat, amelyeket a férfi suttogott egyszer a hajába, amikor azt hitte, hogy alszik. - Akit Brishen szeret."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Laura Thalassa: Megbabonázva (Megbabonázva 1.)

 "Csapdába estem."

*

Megérkezett ​Laura Thalassa új boszorkányos fantasyja, mely Az Alkusz-sorozat világában játszódik! 

Jöjj hozzám, Császárné… 

A húsz éves Selene Bowers kétségbeesetten reméli, hogy bejut a Henbane-re, a különleges intézménybe, melyet fiatal boszorkányok számára alapítottak. A felvételi kritériumok egyike a természetfeletti erejével való kapcsolódás egy vadkalandon keresztül, ezért a lány egy utazást foglal Dél-Amerikába. Amikor egy gonosz erő célba veszi a repülőjét az égen, a különleges képessége életre kel, hogy megmentse, ám cserébe borzalmas árat követel: az emlékeit. Ráadásul, amikor Selene felfedezi rejtélyes támadóját a dzsungelben, egy ősi gonoszt enged szabadjára: Memnont, az Átkozottat, aki ráadásul őt a régen elhunyt, áruló feleségével téveszti össze. Selene végül képes elmenekülni és megkezdeni a tanulmányait Henbane-ben, de amikor Memnon megjelenik a kollégiumban, és boszorkányokat találnak holtan az egyetem területén, gyilkos vádak és veszélyes összeesküvések kereszttüzében találja magát…

"Ez a pasi egy óriási, két lábon járó Rossz Ötlet, és a tegnap estéből már megtanultam, hogy képtelen vagyok ellenállni neki."

Ez a kötet teljesen megbabonázott. Ha szeretted az Alkusz sorozatot semmiképp se hagyd ki Selene és Memnon viharos és enemies to lovers szerelmét. Egy csipet mágia, egy jó nagy adag bosszúvágy, egy kis gyilkosság, boszorkányok, elfeledett emlékek, és egy férfi karakter, aki nem ismer határokat, akinek nem tudsz ellenállni, és aki akkor is megtör, ha erős vagy. Tele van vágyakkal, erős érzelmekkel, haraggal és megannyi fantasztikus részlettel. Ez a Megbabonázva Laura Thalassa tollából!!

A megálmodott világ és a karakterek egyedisége már nagyon hamar kiütközött, emiatt is sikerült olyan gyorsan a végére érnem. Szerettem a kovenes, Henbane-es részeket, de azokat is, amikben alakváltók kaptak szerepet, és jó volt így november tájékán még elmerülni egy boszis, varázslatos és minden jóval megáldott történetben. Igazi enemies to lovers kötet, ahol valóban gyűlölik egymást a karakterek, mégsem tudnak a másik nélkül létezni, és nem tudják kiszorítani a másikat a gondolataik közül. Maga a történet eléggé szerencsétlenül kezdődik ez tény, itt még voltak is kételyeim, de miután megismerkedtünk Memnonnal, és Selene felvételt nyert a hőn áhított boszorkány iskolába, a Henbane-be vált igazán izgalmassá a történet. Fantasy köntösébe bújtatott krimit kaptunk átkokkal megfűszerezve, illetve touch her and die-jal. Ha van könyves trope, amiért rajongok, akkor az ez. Imádtam!! Memnon egy külön értékelést érdemelne, hiszen valahol toxikus is a karaktere, és az biztos, hogy valami nagyon nincs rendben vele, mégsem tudnám azt mondani, hogy ne állt volna jól ez a vonal a Megbabonázva c. kötetnek. Maga a történet az Alkusz sorozat világában játszódik, amiért imádtam, mert Laura Thalassa ezen sorozata hatalmas kedvencem, és minden egyes alkalmat megragadok, hogy újra visszacsöppenhessek ebbe a világba. A Megbabonázva egy olyan boszis regény, ami tökéletes az őszies, hidegebb estékre, és ami magában hordoz egyfajta baljós hangulatot is.

Emiatt még jobban át tudja adni az élményt, és annyira izgalmas, annyira titokzatos, hogy mindent egyből tudnod kell, képtelenség letenni és arra ösztönöz a történet, hogy addig ne engedd ki a kezeid közül, amíg a végére nem érsz. Az átok, mint mozgatórugó szerintem zseniális húzás, és alig várom, hogy még többet tudjak meg róla. Úgy érzem, hogy sokkal több rejlik benne, mint amit eddig kaptunk belőle, de ez nemcsak az átokra érvényes.

Adott a Henbane Akadémia, ahova csak boszorkányok nyerhetnek felvételt, ami nem mellesleg határos a likantrópok területével. Említettem már, hogy mennyire imádom a vérfarkasokat, és mennyire örültem, hogy az írónő egy aprócska részt szentelt nekik? Ahogy a Henbane-t, úgy a likantrópokat is jobban ki lehetett volna fejteni, de mivel a Megbabonázva karakterközpontú, így a fő hangsúly Selene és Memnon karakterén van.

Selene a mágiáért és varázslatért cserébe az emlékeivel fizet, ami nem egyszer csalta rizikós szituációkba, vagy éppen kellemetlen helyzetekbe. Hol mosolyogtam, hol szörnyülködtem, hol pedig azért drukkoltam, hogy valaki segítsen rajta, és sikeresen kikerüljön a cikis helyzetből. Ezen Memnon bosszúja, illetve szexi aurája sem sokat segít, sőt ront is a helyzeten, mert ahol ők ketten felbukkannak, ott tuti, hogy történik valami.

S ha már Memnon, akkor muszáj megemlítenem, hogy az írónő nem tud olyan férfi főhőst alkotni, akiért ne lennék oda menthetetlenül. Azzal remélem egyetértünk, hogy Memnon egy igazi megszállott, akit csak úgy körülleng a veszély, és akinek a közelében felvisítanak a vészjelzők, mégis besétálsz a csapdájába, és tárt karokkal várod a megtorlást. Nagyon birtokló, nagyon macsó, mégis levesz a lábadról az est amage-zsal. Így mégis, hogy mondjon nemet neki az ember??

A történet egésze izgalmas, magával ragadó és mindig történik valami, ami miatt nem hagy unatkozni. Ha nem merész helyzetekbe kerül Selene, akkor a familiárisa, Nero szórakoztat, akit úgy megdögönyöznék. Vagy éppen Memnon szövi a háttérben a szálakat, és egyik húzásával a másikra kerül előrébb a célja elérése érdekében. Varázslatos világ, egy olyan akadémia területén, ahol nemcsak a mágia és a varázslat él és lélegzik, hanem az átok utóhatása is. Megbolygatja az állóvizet, és olyan utakra terel, amik tele vannak árulással, könnycseppekkel, gonoszsággal és birtokló energiákkal.

Nagyon szerettem ezt a boszorkányos romantikát, és az Alkusz sorozat mellett egy új kedvenc lett! Laura Thalassa nekem ír, és bármit olvasok is tőle az tuti, hogy szerelem lesz. Hozta a már jól ismert Thalassa jegyeket, már ami a világot, a női karaktert és a love interestet illeti. Nem csalódtam benne, és sikeresen megmutatta, hogy boszis fronton is lehet rá számítani, mert a Megbabonázva egy ízig-vérig boszorkányos történet tele koven elemekkel, és a likantrópok jelenlétével. 

Nagyon nagy reményeket fűztem ehhez a regényhez, és nem is lehetnék boldogabb, hiszen minden reményemet felülmúlta. Élveztem a természetfeletti akadémiai környezetet, már most csomagolnék, ha valaki küldene egy felvételt nyert levelet, de a karakterek is közel kerültek hozzám viszont Memnonnal kapcsolatban hadilábon állok. Hol szerettem, hol utáltam, hol pedig azt éreztem, hogy meg tudnám fojtani egy kanál vízben, mégis így volt jó. A mellékszereplők közül Kane és Sybil voltak azok, akiket érdekesnek találtam, és szívesen olvasnék még róluk, főleg a falka érdekel és az, hogy vajon Sybil tényleg csak egy sima boszi, vagy esetleg Selene elfeledett életéből valaki? Őszintén már nem tudom, hogy higgyek e a tényeknek, vagy kezdjek el mindenfélét belelátni, ami talán nincs is ott. Enemies to lovers a szerelmi része, de olyan amiért keresztbe teszed a két kezed. Nagyon jó a dinamika Selene és Memnon között, na de amikor égnek a vágyak és az indulatok, na azok voltak a kedvenc részeim. A morally grey férfi főhősért ezer hála az írónőnek, és baromi kíváncsi vagyok, hogy a kötet lezárása után, khm... függővége után, hogy is fog folytatódni Selene és Memnon érzelmi harca. Ha egy olyan könyvet keresel, ami enemies to lovers, touch her and die, boszis, vérfarkasos, fantasy egy kis krimivel megspékelve, akkor ne hagyd ki Laura Thalassa Megbabonázva c. regényét!!

" - Figyelj, nem tudom, hogyan intézték a dolgokat akkoriban, amikor még a kerék feltalálásával voltak elfoglalva, de nem te mondod meg nekem, hogy mit csináljak."

" - Te vagy a gyengepontom, császárnő - vallja be szelídebb hangon. - Mindig is az voltál."

"Boszorkány vagyok, a forradalmi feminizmus szimbóluma. Nincs szükségem egy pasira, hogy cipeljen, kényeztessen, vagy aggodalmaskodjon."

"De ne már, agy, nem tesszük szét a lábunkat gonosz álompasiknak."

"Valószínűleg nem ez a legjobb alkalom, hogy ismét megjegyezzem, milyen eszméletlenül dögös, de basszus, az istennő kicsit jobban megáldotta ezen a téren, mint minket, többieket."

" - Szeretlek, kis boszorkány - mondja kissé szomorú arccal. - Jobban, mint az egész világot. Ez a legmélyebb igazságom, és ezt újra meg újra el kellett volna mondanom neked, ahogy egykoron is tettem."

" - Többször voltam benned, mint ahány csillag van az égen."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Ana Huang: King of Wrath - A harag (Kings of Sin 1.)

"Hihetetlen, hogy itt van."

*

Ő ​volt az én Sarkcsillagom, az égbolt legfényesebb ékköve. Könyörtelen. Pedáns. Arrogáns. 

A milliárdos cégvezér, Dante Russo az élet minden területén imádja maga irányítani a dolgokat. Csakhogy most belekényszerítik egy jegyességbe egy olyan nővel, akit alig ismer. Vivian Lau a leendő feleség, akit soha nem akart, és a gyenge pont az életében, amire soha nem számított. De bármily gyönyörű és kedves is Vivian, Dante mindent megtesz, hogy véget vessen a zsarolásnak, és ezzel a kapcsolatuknak is. Viszont most, hogy jobban megismerte, képtelen lemondani róla. 

Elegáns. Ambiciózus. Jól nevelt. 

Vivian Lau igazi jó kislány, és házassága a kékvérű Russóval eddig zárt ajtókat nyithat meg újgazdag szülei előtt. És bár a durva, titokzatos Dante nem igazán álmai férfija, kötelességből beleegyezik a házasságba. De arra nem számított, hogy sóvárogni fog a férfi érintése után, vagy ami még rosszabb: beleszeret a leendő férjébe. 

Vajon a kettejük közötti perzselő vonzalom elég lesz, hogy megrendítse Vivian kötelességtudatát és megenyhítse Dante veszélyes haragját, vagy szenvedélyük lángja elpusztít mindent körülöttük?

"Alapból törvénytisztelő állampolgár vagyok, de ha bárki rá tudna venni ebben az életben, hogy kinyírjak valakit, akkor az a leendő férjem."

Azt hittem, hogy a Twisted Hate és Josh Chen után az írónő nem tud jobbat írni, aztán jött a King of Wrath és Dante Russo. Egyáltalán nem számítottam arra, hogy ennyire szeretni fogom. Én nem tudom, hogy mit csinált az írónő, de én is kérek belőle, és kérlek kedves Ana Huang sose hagyd abba az írást!! Kellesz nekem, és kellemek a történeteid is. A King of Wrath valami eszméletlenül jó volt, és Josh mellett hatalmas kedvenc lett Dante is.

Akik már olvasták a Twisted sorozatot azoknak nem kell, hogy ismeretlen legyen Dante Russo. De ha esetleg még nem találkoztál volna vele, itt a lehetőség, hogy megismerd a King of Wrath alatt, mert hidd el, hogy őt ismerni kell. Baromi gyorsan befaltam ezt a kötetet, nem tudtam letenni, spoiler: nem is akartam, és két napig a személyiségem fontos részévé vált ez a kötet. Dante-val keltem, vele dolgoztam és vele feküdtem le. Bemászott az életembe, és ennek ennél jobban nem is örülhetnék. Ana Huang szó szerint egy zseni, aki arra született, hogy írjon, és olyan pasikkal örvendeztesse meg az olvasóközönséget, mint Dante Russo. Tipikusan az a morally grey karakter, akiért meg lehet veszni, és aki nagyon is megéri a pénzét. Aki eleinte mogorva, magába zárkózó, egy igazi seggfej, akit legszívesebben felpofoznál, aztán megismered közelebbről és látod a kemény külső mögött lapuló igazi Dante Russo-t. Őszintén nem figyeltem fel rá annyira a Twisted sorozatban, mint a King of Wrathban, és ez óriási hiba volt részemről. Ahol Dante megjelenik, ott magára vonzza a tekinteteket, a női pillanatokat és az irigységet, hiszen egy sikeres üzletember, egy kőszívbe zárt milliomos, akit meg kell törni ahhoz, hogy úgy igazán megismerhessük. Ehhez nem is lehetett volna nagyobb segítség, mint Vivian Lau, aki már az elején szimpatikus lett. Tetszett, hogy habár újgazdag a családja, mégsem veti meg a munkát és tesz a saját maga boldogulásáért. Nagyon sokat fejlődik a kötet alatt, irtó büszke vagyok rá, és van egy olyan érzésem, hogy mi szerintem jóba lennénk. Tipikusan olyan karakter, akit már az elején megkedvelsz, és akinek drukkolsz, hogy olvassza meg a jégszívű Dante-t.

Dark romance-ba csomagolt billionaire romance egy kis elrendezett házassággal, grumpy x sunshine-nal és spicy részekkel megspékelve. Mindenből a legjobbat adja, persze vannak visszatérő elemek is, mint a gyűlöllek szeretni vagy a betörhetetlen, erős férfi jellem. Imádom, ahogy az írónő mozgatta a szálakat, ahogy adagolta az újabb információkat, ahogy az érzelmekkel sem fukarkodott, és ahogy megmutatta, hogy lehet valaki sikeres és keményszívű úgy, hogy közben a feleségével gyengéd és a tenyerén hordozza.

Tudom, hogy még kicsit odébb van, de Dante Russo-t kérem karácsonyra kedves Jézuska. Nem baj az sem, ha személyesen Ana Huang hozza el nekem, de akármilyen furán is hangzik, de kell az életembe egy Dante. Teljesen levett a lábamról. Imádtam a morally grey oldalát, a könyörtelen üzletembert, azt, ahogy szépen fokozatosan jöttek elő az érzelmek, a felismerések és Dante valódi énje, akit csak nagyon kevesen láthatnak.

Maga a cselekmény már az első oldalakkal teljesen magával ragadt, meg merem kockáztatni, hogy be is szippantott, és egy olyan hullámvasútra váltottam jegyet, ami közben hol bosszankodtam, hol összeszorult a szívem, hol pedig reménykedtem. Érzelmileg kicsit tönkretett, de megbocsátom neki, mert a szomorúbb részek is szükségesek voltak, és örülök, hogy az írónő hiteles és végig hű maradt önmagához. Na meg régi ismerősöket is jó volt látni. Hello Stella és Christian!!

Imádtam ezt az egész 'utállak, de veled kell lennem, különben...' szituációt, és baromi jó kezdést adott ezzel az írónő a King of Wrathnak. Az elrendezett házasság nem a kedvenc trope-m, ugyanakkor Dante és Vivian párosának jól állt. Sőt ki merem jelenteni, hogy az egyik legjobb, amit eddig olvastam. Megvan a kezdeti gyűlölet, ellenszenv, a morally grey főhős felől a lenézés és utálat. Míg Vivian úgy ahogy próbálkozott, addig Dante nem könnyítette meg a dolgát, és innen tudtam, hogy jó lesz.

Az érzelmek és az elrendezett házasság mellett megmutatja a gazdagok és újgazdagok áskálódó, toxikus világát is. Egy olyan világba enged betekintést, ahol mindennek és mindenkinek tökéletesnek kell lennie, ahol erény, ha fontos ember vagy, és emellett a Valhalla klubbot is részletesebben elénk tárja. Szerettem azokat a részeket, amik itt játszódtak, főleg a randisat, mert bárki mondjon bármit, de ha Dante Russo akar valamit, akkor azt meg is kapja. Legyen az bosszú, vagy éppen Vivian Lau.

Emellett olyan fontos dolog is előkerül, mint a megfelelési kényszer és az ezzel párhuzamos jó kislány attitüd, a másnak tettetés, mint aki vagy, és egy olyan kép kialakítása, ami nem is állhatna messzebb a valóságtól. Ebből a szempontból nagyon sajnáltam Viviant, hiszen ahogy a szülei fütyültek ő úgy ugrott és úgy cselekedett. Teljesen más személy volt velük, mint a barátai körében, vagy éppen Dantéval. Egy hervadó virágból kelt életre a megfelelő társaságban, és nyílt ki. Annyira büszke vagyok rá, arra, hogy mert ellenszegülni, és úgy cselekedni, ami boldogságot okozott neki, és ami által már nem az a bábon rángatott jó kislány, mint aki az elején volt. A karakterfejlődés eléggé szembetűnő, de nemcsak nála, hanem Danténál is. Míg Vivian kivirágzott, addig Dante levetette a zord és morcos külsőt, és megmutatta az igazi Mr. Russo-t, aki lehet hogy ugyanúgy viselkedett másokkal, mint eddig, viszont közelebb került a testvéréhez és Vivianhoz. A kémia és a spicy részek a kötet fénypontjai. Annyira jó közöttük a kémia, annyira jól működnek egymás mellett, hogy nagyrészt emiatt a tény miatt sikerült gyorsan befalnom a regényt. Csak úgy sisteregtek az oldalak az indulatoktól és érzelmektől. A King of Wrathban Dante a nagy és gonosz farkas, de hidd el, hogy akarnád, hogy felfaljon. Ahogy haladok az írónő munkásságával azt érzem, hogy egyre jobb és jobb lesz. Jelenleg számomra a King of Wrath a csúcs, de alig várom, hogy Kai megmutassa mit is tud a jófiú és geek külső mögött. Ha olvasnál egy könyvet elrendezett házasságról, egy badass hősnővel és egy morally grey férfi karakterrel a középpontban, akkor ne hagyd ki Ana Huang Kings of Sin sorozatának kezdő kötetét, a King of Wrathot!!

" - Mert te az enyém vagy. - A nyakamat harapdálta. - Az én gyűrűmet viseled. Az én arcomra és az én kezemre élveztél. És minden elcseszett pillanatban ott vagy a fejemben, még akkor is, ha nem akarom… - A tenyere a csípőmre csúszott, és olyan erősen markolta a fenekemet, hogy az ujjai barázdákat vájtak a bőrömbe. - Ezért most kegyetlenül meg leszel büntetve, amiért így szétcseszed az agyamat… minden… egyes… nap…"

"A leendő férjem egy bunkó. Ennyi."

" - Ó, szóval kommunikáljunk?! Nahát, lassan kezdem elhinni, hogy tényleg a vége felé közeledik életed neandervölgyi szakasza."

" - New Yorkban soha nem látni rendesen az éjszakai égboltot… - mondta Dante. - Úgyhogy, gondoltam, lehozom neked a csillagokat az égről…"

"Szerinted nem jó ötlet, hogy együtt legyünk. Rendben. Akkor majd bebizonyítom neked, hogy igenis az. Csak adj egy kis időt, mia cara. Nekem nem is kell más, csak egy kis idő, és te."

"Valahogy, valahol, valamikor halálosan beleszerettem Vivian Lauba."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Thomas Halliday: Más-világok

Kihalások és újjászületések a Föld történetében

*

Kénytelenek vagyunk antropocénnek nevezni a korszakot, amiben élünk, mert a környezetünkre, a Föld élővilágára radikális hatással vagyunk. Thomas Halliday könyvében azzal is szembesülhetünk, bolygónk könnyen kiheveri majd a pusztulásunkat, mindegy, mikor következik be, hiszen jó néhány kataklizmával a háta mögött teremtette meg a lehetőséget az emberiség kialakulására. A könyv lapjain kirajzolódnak a több millió éves ciklusok – kialakulás, felívelés, hanyatlás, kihalás, újjászületés –, hogy a végén föltegyük magunknak a kérdést: a kisszerű hatalmi és gazdasági játszmák helyett nem azon kellene inkább gondolkodnunk, esetleg hogyan élhetné túl az emberiség a következő kihalási szakaszt? A Más-világok eddig 13 nyelven jelent meg, és a magyar mellett hamarosan érkezik a japán, a brazil, az orosz és a török kiadás is.

"Több idő telt el az utolsó diplodocus és az első Tyrannosaurus, mint az utolsó Tyrannosaurus és a te születésed között."

Nem a tőlem megszokott műfajú könyv viszont nagyon érdekel az élet kialakulása, a Föld különböző korszakai, és Thomas Halliday pont ebbe enged bemutatást. A Föld, amióta csak létezik és alkalmas az élet kialakulására azóta formálódik, és mutatja meg mennyi mindenen ment már keresztül. Több korszakra lebontva, országok szerint tárja elénk a Föld csodálatos alakulását, újjászületését, vagy épp átalakulását.

Mielőtt nagyon belelendülök muszáj megemlítenem, hogy mennyire érdekesnek találtam a könyv felépítését. Arra számítana az ember, hogy a legrégebbi geológiai korszakkal kezdünk, és onnan haladunk előre, de a Más-világok pont másképp csinálta, és inkább visszavezet minket az időben, kezdve a pleisztocéntől, körülbelül 20 000 évvel ezelőttről.

Ez a korszak közvetlenül az azelőtti korszak, amelyben mi létezünk – a holocén. Innen 550 millió évet utazunk vissza az ediakaraig. (Igen, itt puskáztam a könyvből) Tizenhat különböző korszakot említ a kötet megmutatva az akkori lenyűgöző világot. Nehéz lenne kiválasztani, hogy melyik korszakról írtak a kedvencem, mert mindegyikben találtam valamit, ami lenyűgözött, és ami arra sarkallt, hogy még többet tudjak meg, de a dinós részekért odáig voltam.

Olyan témákat érint a szerző a kötetben, mint, evolúció, furcsa lények (ezek a részek érdekeltek a legjobban, nem véletlen az őslény mánia), tömeges kihalás, üvegházhatású Föld, jégház Föld, vulkánok, aszteroidák, óceánok, folyók, erdők, éghajlatváltozás, minden, amit el tudsz képzelni azt biztos, hogy Thomas Halliday megemlíti.

A könyv olvasása közben azt vettem észre, hogy míg az elején nagyon gyorsan haladtam úgy a közepétől belassultam, és megemésztettem minden információt. A Más-világokkal nem lehet, és nem is szabad sietni, ugyanakkor a kedvenc részeim a dinoszauruszokra fókuszáló kréta, jura és triász volt. Egyszerűen imádok mindent, ami dinoszaurusz, és nem véletlenül egyik legnagyobb kedvencem a Jurassic Park és Jurassic World filmek. Ezeket a fejezeteket szó szerint beszippantottam, és minden egyes morzsára ugrottam, mint egy csivava.

A kréta, jura és triász mellett a pleisztocén, pliocén, miocén, oligocén, eocén, paleocén, perm, karbon, devon, szilur, ordovícium, kambrium és ediakara is kap egy-egy fejezetet. Ezeket a szerző alapos utánjárással írta meg, amiket néhol illusztrációkkal tarkít. Tudományos szöveg, de nem annyira, hogy ne lehessen könnyen megérteni a mondanivalóját.

A könyv egyik üzenete talán az, hogy az ökoszisztémák dinamikusak és állandóan változóak. Minden mozgásban és változásban van. Semmi sem marad ugyanaz, és ez az élet rendje. Nem létezik olyan ideális ökoszisztéma, amelyet időben meg lehetne fagyasztani, ami jobb lenne, mint a többi, és aminek nem lesz egyszer így vagy úgy, de vége. A környezet változik, és az élet is vele együtt, mindaddig, amíg a változás nem túl gyors, addig nincs miért aggódni, mert ez az élet természetes rendje. A katasztrófák valaminek az előszele, egyfajta természeti megtorlás.

Összességében nekem nagyon tetszett ez a kötet. Igaz, hogy lassabban haladtam vele, mint általában szoktam, de ezt annak tudom be, hogy kevés komolyabb, informatív jellegű könyvet olvasok, amit olvasás közben meg kell emészteni, és ami nem szórakoztató irodalom, viszont úgy érzem, hogy Thomas Halliday nagyon szépen összeszedte a különböző korszakokat, és a rájuk jellemző sajátosságokat.

Ha egy tudományosabb írásra vágysz a Földről, a rajta kialakult életről, az ökoszisztémáról, és érdekel milyen életek és korszakok voltak a Földön, akkor ne hagyd ki a Más-világokat.

"Sok fecskefaj csak a fiókák nevelése céljából száll le, és akkor is csak azért, mert a levegőben történő tojásrakás aligha lehet az evolúciós siker receptje."

"Napjainkban az élőhelyek pusztulása és feldarabolódása, valamint az éghajlatváltozás miatt válságba került a biológiai sokféleség, és egyre több faj pusztul ki körülöttünk. Gyakran mondják, hogy a földtörténet hatodik tömeges kihalásának kellős közepén vagyunk. Már megszoktuk, hogy a korallzátonyok széles körű kifehéredéséről, a sarkvidéki jégtakaró olvadásáról vagy az indonéziai és az amazóniai erdőirtásokról hallunk. Ritkábban beszélnek a szárazföldi területek lecsapolásának a vizes élőhelyekre gyakorolt hatásáról vagy a tundrák felmelegedéséről, pedig ezek is rendkívül fontosak. A világ, amiben élünk, a táj szintjén is változik. Ennek mértékét és következményeit gyakran nehéz felfogni. Az a gondolat eleve valószínűtlennek tűnik, hogy egy olyan hatalmas terület, mint a Nagy-korallzátony, egy napon eltűnhet, minden élénk sokszínűségével együtt. A rendelkezésre álló fosszíliák azonban azt mutatják, hogy ez a fajta átfogó változás nemcsak lehetséges, hanem többször be is következett a Föld története során."

"Egy kis kétértelműség ugyanolyan csodálatot kelthet, mint a szilárd igazság."

"Még egy töredék is elmesélhet önmagában egy történetet, bizonyítékot nyújthat valamire az elhagyatott homok felszínén, valami másra, ami valaha itt volt. Egy már nem létező világra, ami még mindig érzékelhető a sziklák között található nyomokból."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)