M. L. Eperke: Aranyba zárt könnyek (Halhatatlanok melódiája 1.)

"A titkok arra vannak, hogy megőrizzék őket."

*

Egy tolvajlány, aki egész életében a szabadság szelét kergette. Egy halhatatlan, aki soha nem ismerhette azt. És egy szerződés, ami összeszövi kettejük sorsát. 

Melodi Otela élete a bátorságra és gyors döntésekre épült – mindig is a szabadság és a kalandok izgalmát hajszolta. Ám amikor egy merész rablás során megszerez egy szerződést, amely összeköti egy halhatatlannal, minden megváltozik. Hirtelen hatalom kerül a kezébe egy olyan lény felett, aki képes mindent elsöprő viharokat életre hívni csupán egyetlen mozdulatával. 

Mox, a viharok Novarája, évszázadok óta mások akaratának rabja, és csak egy dolgot akar: megszabadulni a szerződéstől, amely láncra verte. Szerencséjére új tulajdonosa nem uralkodni akar rajta, hanem egy veszélyes szövetséget ajánl – együtt indulnak el, hogy megtalálják a szerződés megtörésének kulcsát. 

Míg Melodi számára a kaland édes ízt hoz az életébe, Mox kénytelen keserű múltjában kutatni a válaszok után. A szabadságért folytatott harc azonban nem csupán bátorságot és tudást követel, hanem bizalmat is. De hogyan bízhatnának egymásban egy olyan világban, ahol a bizalom gyengeséget, a hazugság pedig hatalmat jelent?

"Érthette bárhogyan… De egy dolog nem változott: Mox éppen annyira volt az övé, mint ő Moxé."

Az Ősi erők gyermekei sorozat után nagyon vártam, hogy mivel rukkol elő legközelebb Eperke, mivel nagyon szeretem azt, ahogy ír, a történeteit, és mindig felüdülés kézbe venni egy-egy M. L. Eperke kötetet. Amélia után Melodit ismerhetjük meg, aki egy nagyon ígéretes sorozat nyitányának a főszereplője. Menta ezennel átadta a lantot Melódiának, aki több mint érett a feladatra, hogy megmutassa milyen világot is alkotott Eperke, és mik azok a pontjai, amik oly különlegessé teszik.

Hatalmas mosollyal az arcomon kezdtem bele a történetbe. Nagyon vártam már azt a pillanatot, hogy a kezembe vehessem az Aranyba zárt könnyeket. Azon szerencsés olvasók közé tartozom, akik még a megjelenés előtt olvashatták ezt a varázslatos történetet. Nagy high fantasy rajongó vagyok, Eperke írásai pedig hatalmas kedvenceim, így nem is volt kérdés, hogy bele fogom e vetni magam ebbe az új kalandba. Már a legelején elvarázsolódtam, hiszen egy nagyon részletes térkép fogad minket, ami végig segített abban, hogy fel tudjuk mérni mikor hol járunk, és ez milyen veszélyekkel jár. Imádtam bebarangolni azt a kis részét Pidnek, amit ebben az első részben megismerhettük. Az Aranyba zárt könnyek egy nagyon izgalmas és kalandos high fantasy, ahol elkerülhetetlen, hogy ne szeress bele a világfelépítésbe, a karakterekbe és Moxba, aki nekem az új kedvenc könyves pasim lett. Nem lehetne, hogy nekem is legyen egy 499 éves Moxom? Kedves Eperke, el lehetne intézni? Nagyon erős a világfelépítés, viszont engem Mox győzött meg, az ő személye, a karakterének a lénye, viszont hazudnék, ha azt mondanám, hogy Melodi és a kaland nem ette bele magát a bensőmbe, és nem késztetett arra, hogy minél előbb befaljam az egészet.

Egy nagyon különleges világot alkotott meg Eperke, a legelejétől építgeti nekünk, és ahogy Melodi, úgy mi is egyre inkább a dolgok sűrűjében találjuk magunkat. Minden egy tolvajlánnyal kezdődik, de ennél jóval többel zárul az Aranyba zárt könnyek. Már az elején is nagyon izgalmas, de úgy igazán akkor pörögnek fel az események, miután Melodi "megismeri" Moxot. Innen indul a kaland, a veszély és a cselekmény java.

Eleinte sok olyan fogalom van, ami ismeretlen előttünk, de senki se ijedjen meg, mert a végére már olyan profik leszünk ebben a high fantasy világban, hogy meg sem fog kottyanni nekünk az olyan fogalmak, mint Novarak, Mongok vagy a gazdagok világa, ami tele van kegyetlenséggel és kihasználással. 

Ami a romantikát illeti slow burn, szóval olyan sok mindenre senki se számítson, viszont ez a jó féle slow burn, amiért lehet epekedni, ami lassabb mederben folyik, és kell neki idő, hogy beérjen. Nagyon megszerettem külön-külön is a két főszereplőt, viszont együtt is nagyon jók. Néha bizonytalanságban tartanak minket, de ez kellett az Aranyba zárt könnyeknek!

Teljesen odáig voltam Melodi és Mox kapcsolatáért. Azért, ahogy a kezdeti "fennakadás" után viselkedtek egymással, ahogy keresték a kiskapukat. Mox védelmező énje levett a lábamról, és élveztem kettejükkel bebarangolni Pidbor világát. Arról nem is beszélve, hogy az illusztrációk milyen szépen kiegészítik az ikonikus jeleneteket, és van mi miatt csorgassuk a nyálunkat. 

Igaz, hogy ez még csak a sorozat első kötete, viszont így is nagyon erős, és már most megfogott, megmutatta az erejét, és azt, hogy egy high fantasy világban is milyen jól meg tudja M. L. Eperke állni a helyét. Izgalmas a cselekmény, érdekes a világ, nem követi a sablonokat, mégis vannak benne ismerős elemek, és csak úgy ontja magából az M. L. Eperke regényeire oly jellemzőm természetességet.

Az elejétől a végéig mindig történik valami. Ha kell akkor Melodi bajba sodorja magát, olyat lop el, amit nem kellett volna, vagy csak egyszerűen megmutatja, hogy tud galibát-galibára halmozni. Belecsöppen egy számára teljesen ismeretlen világba, de megmutatja, hogy meg tudja állni benne a helyét, és ha igazán erős, változásokat is képes elérni. Nemcsak egy egyszerű tolvajlány, hanem egy olyan hősnő, akiben lehet bízni, akinek köszönhetően nem unatkozunk egy percig sem, és aki gondoskodik a jó hangulatról. Mellette ott van Mox, akivel igazi grumpy x sunshine párost alkotnak. Míg Moxnak idő kell, hogy megnyíljon előttünk, addig Melodi már a kezdetek-kezdetén kitárja a lelkét előttünk, és a legsebezhetőbb pillanataiban sem rejtőzik el. Megmutatja Moxnak, hogy nemcsak parancsok és kegyetlenkedés van a világon, hanem olyan emberi értékek is, mint a kedvesség, a bajtársiasság, és a másik felé való nyílt közeledés. Ha szeretted Az Ősi erők gyermekeit, és érdekel, hogy ezúttal mibe vágta a fejszéjét M. L. Eperke, akkor ne hagyd ki a Halhatatlanok Melódiája első részét, ami garantáltan az új kedvenc high fantasyd lesz!

"Melodi azt hitte, ismerte a világ kegyetlenségét, de ez a szint még számára is teljesen új volt. Mindig tudta, hogy szörnyetegek léteznek, de most, ahogy szemben állt egy valódi szörnyeteggel, a valóság hirtelen élesebbnek és fenyegetőbbnek tűnt, mint valaha."

"Ahogy a lány sírása egyre halkult, Melodi belül összerándul, és közben arra gondolt, hogy ez vele is bármikor megtörténhet. Egy rossz döntés, egy apró hiba, és máris kipenderítenék innen, ahová amúgy is alig sikerült bejutnia. Mostantól százszor jobban oda fog figyelni. Nem engedhette meg magának, hogy ő is így végezze. Nem itt. Nem most."

"Melodi is elmosolyodott. Előtte állt egy valóságos Novara - az ő Novarája -, arra várva, hogy elkapja."

" - Melódia - suttogta Mox a fülébe."

"Mert ha Mox tényleg manipulálni akarta volna, nem is lett volna rá szüksége. Melodi valóban a kaland miatt keveredett ebbe az egészbe. 

Csak éppen nem azért maradt."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Monica Murphy: close to Me - Közel hozzám (The Callahans 1.)

"Az iskola első hetében találkoztam vele."

*

Asher Davis sok minden számomra. 

Az első szerelem. Az első csók. 

De leginkább az a fiú, aki olyan sokszor törte össze a szívem, hogy már a számát sem tudom. Mégis van ebben a komor rosszfiúban valami, aminek nem tudok ellenállni. 

Azok vagyunk, akik a gimiben kerülik egymás tekintetét a folyosón, bár mindig tudják, hol van a másik. Szenvedünk, ha együtt kell dolgoznunk az órán, a szemünkben ég a gyűlölet. Ugyanakkor az a pár is vagyunk, akiről pletykáltak, miután másodikban megnyerték a bálkirály és bálkirálynő címet... 

Érzem az iróniát, mivel a legkevésbé sem vagyok a királynője. Sokkal inkább egy játékszer, amivel csak akkor játszik, ha unatkozik. És ő sem az én királyom, bármennyire is szeretném, ha az lenne. Ez a huzavona öl meg leginkább. Legalább annyira szeretnék odafutni hozzá, mint amennyire elfutni előle, és ezt ő is tudja. 

Végre itt vagyunk a végzős évben, és már csak hónapok választanak el attól, hogy soha többé ne kelljen látnunk egymást, amikor beüt a katasztrófa... és közelebb hoz minket egymáshoz. Elég egyetlen forró érintés, és én máris tűzben égek Ashért. De vajon ez a tűz végleg elpusztít minket, vagy ezúttal sikerül elérnünk, hogy működjön a kapcsolat?

"Amikor korábban bevallottam neki, hogy kezdek beleszeretni, akkor hazudtam. Mivel már totálisan beleestem."

Monica Murphy munkásságát képtelen vagyok megunni. A Close to Me egy gyengédebb, kevesebb szexualitással rendelkező sport románc, amiben több évnyi yearning van  és egy olyan első szerelemnek lehetünk szemtanúi, ami igaz, hogy korábban is szárba szökkenhetett volna, ám kellett az idő, az hogy a karakterek felnőjenek, és ne csak az elszalasztott lehetőséget lássák a másikban. A futballsztár és a pompon lány története ez, ahol a férfi karakter esik elsőnek szerelembe.

Nagyon szerethető, könnyed, gimis helyszínen játszódó olvasmány, amiben nagy szerepet kap a sport, az hogy milyen érzés is úgy egy kisvárosba költözni, hogy nagyvárosi lány vagy, illetve az apukád egy visszavonult futball szupersztár, ex NFL játékos. Autumn ott veszi fel a fonalat, ahol minden valamirevaló YA kötet felvenné, a gimi első évében, amikor ő az új lány, ő a híres apuka lánya, emiatt bizalmatlan, főleg a fiúkkal kapcsolatban. Itt jön a képbe a pimasz Ash, aki mindig kimondja, amit gondol. Ahogy telnek az iskolai évek úgy lesz egyre nyitottabb a kettejük között kialakult ellenségeskedés, illetve ellenszenv. Egy pontig olyan, mintha történni fog valami, aztán szépen parlagon hagy az írónő, de én szerettem, hogy ennyire kiszámíthatatlan volt a kezdet. Jó volt olvasni, gyorsan tudtam vele haladni, tetszett az alap is, az meg főleg, hogy nem siettünk, és az írónő inkább hagyott időt a karaktereinek, minthogy rossz időben összehozza őket. Úgy gondolom, hogy nemcsak Autumn javára válik az idő, hanem Ashére is, aki ebben a történetben a rossz hírű, megrögzött rosszfiú, aki mégis a futballcsapat irányítója, és van benne potenciál, csak nem jók a körülményei, és ez az a pont, ahol behozza az írónő a bonyodalmakat.

A két karakter közötti adok-kapok helyzetekért, illetve a huzavonáért szó szerint éltem-haltam. Nagyon imádtam, hogy sem Ash nem vallja be, hogy mit érez, sem pedig Autumn, hiszen ő a kötet kb. háromnegyedéig tagadásban él, de ennek is van egyfajta varázsa. Szikrázik közöttük a levegő, mégsem történik semmi, és nem egyszer legszívesebben már én löktem volna őket egymás karjába. Monica Murphy az érzelmekre helyezte a hangsúlyt, és nem a testiségre, ami felüdülés volt ismerve a többi regényét.

Az első szerelem, az első élmény és az első igazi kapcsolat kerül előtérbe, míg közben olyan témákat feszegetünk, mint a fizikai bántalmazás, a hátráltató környezet, a család hiánya, és az iskola megpróbáltató környezete. Azt hinné az ember, hogy mivel futballsztár x pompon lány a két főszereplő klisés lenne a történet, de nem az. Olvasmányos, könnyen haladós, izgalmas, és hozza a sport románcokra oly jellemző hangulatot.

Autumn karakterét már az elején megkedveltem, és éreztem, hogy nagyon jó narratíva lesz, már csak azért is, hiszen alázatos, és nem az az undok pompon lány, mint amit a tipikus gimis amerikai filmekben látni, és ez igazi meglepetés volt. Tetszett, hogy habár minden lehetősége meglenne; megmaradt egy tipikus szomszédlánynak azzal a különbséggel, hogy híres az apukája, és az élete minden egyes pontján ott van a futball, nem kerülheti el, és Ashsel ez a kapocs még jobban meg is erősödik.

Aztán ott van Ash, akiről eleinte nem tudunk sokat, csupán annyit, hogy idegesíti Autumnöt, és egy feltörekvő futball tehetség, akinek baromi nehéz a családi háttere, mégsem látunk eleinte ebből semmit. Aztán megismerhetjük, hogy milyen is ez a háttér, és minden megváltozik. Fizikai bántalmazás, a jövő képlékenysége és dílerkedés is felüti a fejét. Viszont Autumn az a személy, aki miatt megéri küzdenie, és változnia, kitörni a helyzetéből, és küzdeni az álmaiért.

Érzelmileg mély, és míg olvassuk a kötetet elég sok mindent átélhetünk. Az édes első szerelem, és az addigi út tele van akadályokkal, mégis nagyon szerethető a cselekmény, és nekem kifejezetten tetszett az, hogy ennyire gyorsan tudtam haladni vele. A karaktereket nagyon megkedveltem, és szerintem a The Callahans lesz az új kedvencem az írónőtől. Összességében a Close to Me egy olyan sport románc, ami érzelmes és egy középiskolai szerelmet mutat be. A második esély, illetve a megbocsátás fontos szerepet játszik a történet alakulása szempontjából, és megmutatja, hogy egy YA kötet is lehet érzelmileg mély. Emellett van benne küzdelem is, ami tovább mélyíti a cselekményt, ugyanakkor végig megmarad az a könnyedség, ami a Közel hozzám c. kötetet jellemzi. Ha szereted a gimiben játszódó, amerikai focival foglalkozó, olvasmányos és szerethető köteteket, és már olvastál Monica Murphytől, akkor ne hagyd ki a close to Me-t sem, ami könnyen az új kedvenced lehet. Sokkal többet ad, mint amit a cuki borító sejtet. Engem sikeresen meggyőzött, és alig várom a következő kötetet. Egy futball tehetség és egy pompon lány történetét még sosem szerettem ennyire, és ez mindent elmond arról, hogy mennyire jó a történet.

"A zűrös lelkeknek viszont néha arra is szükségük van, hogy valaki szeresse őket. Higgyen bennük, amikor ők maguk már vesztesnek érzik magukat."

"Mintha te lehetnél a mindenem."

" - Én éppen most öntöttem ki neked a szívem, te pedig csak ennyit tudz mondani? - kérdezi felháborodva. 

- Nincs szíved, nem emlékszel? 

- Igen, mert elloptad."

"Még mindig szeretek játszani a tűzzel."

"Mégis itt vagyok, és a sötétséghez vonzódom, miközben a fényt kellene keresnem."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Christina Baehr: Drake-birtok (Ormdale titkai 2.)

"Kicsit késében voltam, mégis megálltam az ajtó előtt, hogy vegyek egy nagy levegőt."

*

Edith Worms új életet kezd Ormdale rejtett völgyében mint frissen kinevezett sárkányőr. Arra számít, hogy az első párzási szezon mérges harapásokkal, túlfűtött sárkánykígyókkal és számos mágikus bonyodalommal jár majd. 

A valódi problémákat azonban nem a sárkányok jelentik. 

Edith nemsokára kénytelen lesz szembenézni több, egyre kuszábbá váló rejtéllyel: egy sárkányvadász ólálkodik a birtok melléképületeiben, egy régi családi botrány kerül napvilágra az apátság falai közt, és valahogy még az is megtörténik, hogy elkezd vonzódni a zavarba ejtően jóképű szomszédjához. 

Ráadásul mellette áll ezúttal mentora, a bűbájos és titokzatos Helena Drake – a híres Drake Hall úrnője. Aki talán szintén nem az, akinek látszik. 

A Drake-birtok, az Ormdale titkai sorozat második kötete még mélyebbre vezet Yorkshire gótikus sárkányvilágába, és azoknak a családoknak a titkai közé, akik nemcsak őrzik e lényeket, de talán többet rejtenek, mint bárki sejtené.

" - Ha valami állandóan jelen van az ember életében, talán fel sem tűnik neki."

A Womwood-apátság után alig vártam, hogy folytathassam a sorozatot, mert úgy érzem, hogy az Ormdale titkai sorozat igazi komfort kötetekké válnak számomra, és a második résznél is ezt még jobban éreztem. Egy délután alatt a végére értem, most meg itt vagyok és várom a következő részt, ami meg sem jelent még magyarul. Imádom ezt a gótikus, cozy fantasy hangulatot a sárkányokkal és a kicsit romos apátsággal együtt. Nagyon élvezem Edith-tel együtt felfedezni a birtokot és a környező lankákat. 

Már az első részt is nagyon imádtam, de a Drake-birtokot még annál is jobban. Teljesen levett a lábamról ez a világ, az írónő stílusa, és egy olyan csodálatos történetet kaptam, amire nem is tudtam mennyire szükségem van. Megvan ebben a kötetben minden, amit szeretek. Azt hittem, hogy majd nehéz lesz überelni a Wormwood-apátságot, de ennek a második résznek még azt is sikerült túlszárnyalnia. Ott folytatódik, ahol az első abbamaradt, és már nemcsak Edith örökségén van a hangsúly, hanem azon is, természetesen csak a sárkányok után, hogy megmentse az apátságot és átvegye a birtok felett az irányítást. Egy olyan lánytól, aki eddig csak detektívregényeket írt, szerintem nagyon jól megállta a helyét, és minden egyes új felfedezéssel én is még jobban beleszerettem a történetbe. Ha tudnám, hogy valóban létezik a birtok Yorkshire közelében már csomagolnék is, hogy minél hamarabb én is ott lehessek az apátságban, és Edith-tel együtt belevessem magam a birtok mindennapjaiba, a feléledő sárkányok káoszába, és ott legyek, amikor kikelnek a tojások, vagy éppen udvarolnak egymásnak a sárkányok. Igazán varázslatos és lebilincselő a Drake-birtok, és minden várakozásomat felülmúlta, és megmutatta, hogy nem minden olyan baljós, mint amilyennek azt Gwendolyn szeretné láttatni.

A kötet hangulata még mindig egy álom, és ahogy haladtam előre úgy lett tele titkokkal, ki nem mondott szavakkal, na meg egy olyan szerelmi szállal, ami oly könnyeden alakult ki, ami illik a Viktoriánus korhoz. Eleinte nem gondoltam volna, hogy ennyire vágyott lesz ez a szál, hiszen látszólag nincs rá szükség, mégis reménnyel és boldogsággal töltötte el a szívem. Aranyos, ahogy Edith megváltoztatja a véleményét Simonról, és nemcsak az az 1 hónap tesz jót neki, ami eltelik az első rész óta, hanem az is, hogy Edith megismeri a Drake-birtokot, és ezáltal Simonhoz is közelebb kerül.

A sárkányok ismét hangsúlyosak, ugyanakkor régi családi titkokra is fény derül, és a kalózos szál is jobban elmélyül, mint a Wormwood-apátságban. Ahogy az időjárás is jobbra fordul, úgy a sárkányok is előmerészkednek, és nemcsak Edith tanulmányozhatja őket, hanem mi is szemtanúi lehetünk a csodának. Edith jósága, és rátermettsége már az elején szembeötlik, de itt, ebben a részben forr ki igazán, aminek nagyon örültem. Úgy érzem, hogy megtalálta a helyét a világban, és ott van, ahol lennie kell.

Egy nagyon izgalmas részt kaptam, ami az újdonság varázsával már nemcsak megpróbál rávezetni minket a sárkányok létezésére, hanem megmutatja, hogy sokkal több van a Worms név mögött, és sokkal több merszinek lenni, mint azt Edith eleinte gondolta. A cselekmény végig az apátság környékén játszódik, a folyó mellett, a Drake-birtokon, és csak a végén térünk más utakra, mégsem bántam, mert imádtam jelen lenni, és Edith-tel együtt új információkra és tényekre szert tenni.

Edith megmutatja, hogy egy igazán talpraesett lány, aki képes belátni a hibáit, és azt ha téved. A Simonnal kialakult kapcsolata már sokkal gyengédebb, mint az első részben, és míg nem erre helyezi a hangsúlyt az írónő az érzelmeknek nem lehet megálljt parancsolni, így kíváncsian várom, hogy a családi örökség és a család mellett mikor robbannak az érzések, és mikor terítik le Edith karakterét a lábáról. Nemcsak a világot kedveltem meg a sárkányaival együtt, hanem azt a legendát és történelmi visszatekintést is, amivel felruházta az írónő az Ormdale titkait. Az első részhez képest sokkal több sárkány teszi tiszteletét, szépen lassan egyre többet tudhatunk meg róluk, aminek én kifejezetten örültem. Végig olyan érzés volt olvasni a Drkae-birtokot, mintha egy fagyos délután után a melegben szépen kiolvadtam volna, és megérintett volna egy gyengéd ölelés. Cozy a szó legszorosabb értelmében, és baromira szerethető a világ, a karakterek, az egész apátság, és azok a lények, akik megmutatják magukat az Ormdale titkai második részében. Edith még csak most merül el a merszik világában, ezáltal mi is vele együtt tanulunk, és tudunk meg többet. Ha te sem szeretnél kimaradni ebből a kalandból, ne hagyd ki Christina Baehr léleksimogató sorozatát tele rejtélyekkel és sárkányok nemzettségével.

"Bátorság az, amikor a szeretet dacol a félelemmel."

"Azt gondoltam magamban, hogy megtaláltam a helyem, ám valójában az talált meg engem."

" - Úgy vélem, ennek a férfinak nehéz sorsa volt, és megpróbálhatnánk ezen változtatni, hogy meglássuk, az mit hozna ki belőle."

" - Az bátorság, ha az ember még akkor is bemegy egy barlangba, ha fél, de tudja, hogy valaki, aki még nála is jobban fél, odabent ragadt."

"Tegnap egy tündérmese szereplőjeként képzeltem el magam, ma pedig kiderült, hogy már eleve az voltam."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Sarah Beth Durst: Az elvarázsolt üvegház (Bűbájok boltja 2.)

"A növény ártatlan volt."

*

Egy új, önállóan olvasható történet a Bűbájok boltja világából! 

A birodalom túlsó végén, egy eldugott kis szigeten, ahol éneklő virágok nyílnak, mézes sütemény illata száll a levegőben, és a szerelem is mézzel van átszőve… 

Terlu Perna egyedül volt. Ezért megszegte a törvényt, és varázslattal teremtett egy öntudattal bíró póknövényt. Büntetésül fából faragott szoborrá változtatták, és elrejtették az Alyssiumi Nagy Könyvtár északi olvasótermének egyik félreeső szegletébe. A története itt akár véget is érhetett volna… De egy téli napon Terlu felébred egy szinte teljesen elhagyatott szigeten, ahol száz meg száz elvarázsolt üvegház sorakozik. Fázik, éhes, és úgy tűnik, az egyetlen emberi lakó egy zsémbes kertész. 

Legnagyobb meglepetésére a mogorva Yarrow mégis befogadja: meleg ruhát, puha ágyat és frissen sült mézes süteményt kínál neki addig, amíg Terlu készen nem áll arra, hogy hazatérjen. 

Csakhogy Terlu nem akar hazamenni. 

Ahogy egyre jobban megismeri Yarrow-t – aki minden mogorvasága ellenére kifejezetten szeretetreméltó tud lenni –, rájön, hogy a szigetet fenntartó varázslat lassan elhal, és az üvegházak lakói veszélyben vannak. Terlu tudja, hogy segítenie kell, még ha ez újra törvényszegéssel is jár. 

Ezúttal azonban nincs egyedül. Yarrow és egy érző rózsa segítségével Terlunak egy réges-rég elhunyt varázsló titkait kell megfejtenie, ha meg akarja menteni a szigetet – és ha esélyt akar adni magának egy új életre, talán még a szerelemre is. 

Az elvarázsolt üvegház kedves, szellemes és szívmelengető történet második esélyekről, a varázslatról, amit a törődés rejt, és arról, hogy néha egy mézes sütemény is elég a boldogsághoz.

" - Mindig is melegszívűbb voltál annál, mint amire a világ lehetőséget adott."

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy amíg olvastam a könyvet elkezdett esni a hó, így számomra még hangulatosabb és szerethetőbb lett ezáltal Az elvarázsolt üvegház. A cozy télies hangulat, a szívet melengető karakterek, és az otthon melege hatja át ezt a csupa szív történetet. Már a Bűbájok boltja is kedvenc lett, de Az elvarázsolt üvegház az, ami szíven talált, és akkor mutatta meg a varázsát, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. 

A kötet felépítése habár nagyon hasonlít az első részhez, én mégsem bántam, mert imádtam, és végig azt éreztem olvasás közben, hogy simogat a történet, és melegséggel tölt el ezeken a téli napokon. Tökéletes téli kikapcsolódás, és megmelengeti a legfagyosabb szíveket is. Egy olyan különleges fantasy regényt kapunk, amiben egy különleges szigeten lépkedhetünk, persze a legnagyobb hidegben, de ez a sziget tele van üvegházakkal, növényekkel, amik mágikusak, életre kelthetőek, vagy csak éppen megmentésre szorulnak. Egy titokzatos múlt és elfeledett varázslatok is segítenek a regényt még varázslatosabbá tenni, na meg az sem elhanyagolandó tényező, hogy a sok száz üvegházat egyetlen grumpy kertész gondozza, akinek nagyon nehéz a kedvében járni, mégis gondoskodó, és olyan ételeket készít, amik után te is sóvárogsz. A történet középpontjában Terlu mellett az üvegházak sorsa áll, a küldetés, hogy a lehető legtöbbet sikerüljön megmenteni, és eközben valahol ez a grumpy x sunshine páros is egymásra talál. Yarrow nem az a szokványos férfi karakter, akire számítanál, mégis meglátod a páncél alatt a gondoskodásra és szeretetre vágyó férfit, aki a múlt rabjaként, régi sérelmeket hurcolva éli a mindennapjait, és végzi el a kertészek feladatát.

Plant ladyként imádtam olvasni a különböző különleges, olykor élő növényekről, és a szívem szakadt meg, amikor egy-egy üvegház a sok száz közül felmondta a szolgálatot, és meg kellett menteni a menthetőt. A hangulata kellemes, cozy a szó legnemesebb értelmében, és végig körüllengi a szeretet és a biztonság érzése. Zimankós, hóviharos maga az időjárás, de az üvegházakban melegség és szeretet honol, engem meg pont ezzel sikerült kilóra megvennie az írónőnek.

Terlu habár nem varázsló, csak egy könyvtáros, akit kővé változtattak, mert életre keltette Cazt, a póknövényt, mégis mindent megtesz, hogy minél több növényen tudjon segíteni az elvarázsolt üvegházakban. Egy nagyon kedvelhető, önfeláldozó és szimpatikus hősnő ő, akit csak szeretni lehet. Nagyon hasonló a sorsa, mint a Bűbájok boltjából Kielának, és talán emiatt a párhuzam miatt is tökéletes alapja ő a történetnek.

Yarrow eleinte nem egy nagyon kedvelhető karakter, mufurc, befelé fordulható, aki nem szavakkal, hanem tettekkel mutatja ki az érzéseit, és idő kell, amíg az ember kiismeri, és átlát a gesztusokon, és meglátja a férfit, azt, hogy mire is vágyik, és mit miért tesz. Mentsd meg az üvegházakat, és Yarrow szíve a tiéd. Akár ez is lehetne a kötet jelszava, mert minden egyes szava igaz. A kötet fő mozgatórugója a növények és az üvegházak sorsa közül mozog. Minden egyes tettnek ehhez van köze.

A szerelmi szál habár nem hangsúlyos, de ott van. Láthatatlanul alakul ki a két karakter között a vonzalom, és lassú mederben folyik. Egy tipikus slow burn románc, ami nem viszi el a történetet más irányba, és megmutatja, hogy így is lehet izgalmas és szerethető cselekményt összehozni. Egyes részek a szívedig markolnak, míg mások fénnyel és melegséggel töltenek el. Igazi balzsam a léleknek, főleg ebben a zord és hideg időben.

Míg Kielának ott van Caz, addig Terlunak Lotti és a szárnyas macska, Smaragor, akiért odáig voltam. Én is szeretnék egy szárnyas macskát!! Az elvarázsolt üvegház nemcsak egy különleges helyszínre sodor minket, hanem megmutatja az elszigeteltség hátulütőit is. Maguk az üvegházak, nemcsak mint helyszín, illetve létesítmény van jelen, hanem érzelmi töltettel is rendelkeznek. Nemcsak a növények állapotát mutatják meg, hanem a karakterek belső küzdelmeit is. Egy olyan mesebeli "dzsungelt" hozott létre az írónő, ami tele van élettel, különleges fajokkal, varázslattal és egy olyan atmoszférával, ami elvarázsol. Én nagyon megszerettem ezt a világot, a szigetet, a főkertészt, akit eleinte nehéz volt hova tenni, de azt már az elején éreztem, hogy nem egy mindennapi történetet fogok kapni, hanem egy olyat, ami tele van élettel és szeretettel. Sarah Beth Durst most sem okozott csalódást, és imádtam Terlu és Yarrow párosát, ahogy a kötet előre haladtával szépen egyre közelebb és közelebb kerültek egymáshoz. A mágia rendszere végig jelen van, uralja a cselekményt és szó szerint ez mozgatja a történet elágazását, és mindazt, ami át van itatva vele. Ha szereted a cozy fantasyket, és szerettem a Bűbájok boltját, akkor ne hagyd ki Az elvarázsolt üvegház c. kötetet, ami tele van szeretettel, és megannyi különleges és varázslatos növénnyel.

"A télünnep nem valami komoly, fennkölt esemény. A fényt ünnepeljük a sötétségben. Meg a családot és a barátokat. Az egész arról szól, hogy együtt nevessünk, és feloldjuk ezzel a sötétség magányát."

"A szavak sokat számítanak. A megfelelő szavak képesek meggyógyítani a törött üveget. A szíveket. A családokat. Az életeket."

" - Mentsd meg az üvegházait - szólalt meg az asztal túloldaláról Lotti -, és ez a férfi tűzön-vízen keresztülgázol érted."

"Vannak emberek, akik igénylik az emberi érintést, mások viszont szinte összeomlanak tőle."

" - Örökké szeretni fog, ha megeteted. A gyomra közvetlen összeköttetésben áll a szívével."

"Az idegen egy olyan barát, akivel még nem találkoztál."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Itaru Kinoshita: Dinoszaurusz-menhely 1. (Dinoszaurusz-menhely 1.)

*

1946-ban egy eldugott szigeten elképesztő felfedezést tettek: a dinoszauruszok mégsem haltak ki teljesen! 

A gondos génmanipuláló és szaporító programoknak hála a dinók hamar megsokasodtak, ahogy a rajongóik is világszerte. A dinó-program lendületét azonban egy rettenetes baleset törte meg, mára pedig egyes dinóparkok, köztük az Enoshima Dinoland igen nehéz gazdasági helyzetbe kerültek. 

 Mindez azonban képtelen letörni a park új gondozója, Suma Suzume lelkesedését. 

De vajon megmentheti-e a kihalástól magát a Dinolandet…? 

A teljesen egyedi, nagy sikert aratott manga-sorozat megalkotásában a mangaka Itaru Kinoshita segítségére volt Dr. Shinichi Fujiwara paleontológus is, aki a dinoszauruszokkal kapcsolatos tudományos háttérre figyelt, így izgalmasan, de egyben tudományos alapossággal bemutatva láthatjuk a dinók és a kihívásokkal küzdő rezervátum hétköznapjait.

"A Tyrannosaurus az oroszlánénál tízszer nagyobb harapási erővel rendelkezik, a Giganotosaurus harapási ereje ennek csupán az egyharmada."

Amikor megláttam, hogy jön magyarul a Dinoszaurusz-menhely manga fel sem merült bennem, hogy ne olvassam el. Ha valamit nagyon szeretek, akkor az a dinoszauruszok, és a velük foglalkozó kiadványok. Tavaly kezdtem el komolyabban elmerülni a mangák világában, így Itaru Kinoshita sorozatának első része pont jókor talált meg. Megjelenés után elég hamar bele is vetettem magam a kalandba, és imádtam! Minden dinó rajongónak meleg szívvel tudom ajánlani!

Nemcsak egy újabb manga, amit kézbe vettem, hiszen tudományos tényekkel van tele a kötet. egyes dinoszaurusz fajokat közelebbről is megismerhetünk, illetve a részesei lehetünk egy olyan menhely létezésének, ami azért van, hogy a "feleslegessé" vált állatoknak menedéket és otthont nyújtson. Ez az első rész már most bővelkedik izgalmakban, kedvelhető karakterekben és természetesen dinoszauruszok sokaságával.

Amellett, hogy kikapcsol és szórakoztat tanít is. Megmutatja, hogy nemcsak felelősséggel tartozunk az állatok iránt, legyenek azok kihaltnak vélt őslények, vagy éppen házikedvencek, hiszen ha egyszer beavatkozunk az életükbe kötelességünk gondoskodni róluk, és mindent megtenni azért, hogy olyan életet élhessenek, ami mentes mindenféle stressztől, és ami segít jelen esetben a dinóknak alkalmazkodni a kialakult helyzethez. Megmutatja a kötet azt is, hogy ezek az őslények nemcsak ölnek és pusztítanak, hanem bizony olykor ők is lehetnek betegek, és szükséges lehet az emberi beavatkozás.

Maga az alapkoncepció nekem nagyon bejött, főleg a menhely létezésének ötlete. Tudom, hogy már kihaltak a dinoszauruszok, és lejárt az ő idejük, de én személy szerint örülnék annak, ha lenne egy sziget, ami menedéket nyújt nekik, lenne egy olyan menhely, ami gondoskodik róluk, és nemcsak a bevételt és a nyereséget látja bennünk, hanem azt is, hogy ők is bizony érző-lélegző lények, és nekik is vannak érzéseik, és ők is érezhetik a rájuk vetülő figyelmet.

A történet egy picit rugaszkodik csak el a valóságtól, de pont az tetszett benne, hogy a manga jelene szerint még élnek dinók, és a menhely dolgozói foglalkoznak velük, nemcsak egy újabb attrakciót látnak bennük, hanem megmutatják a tudományosabb oldalt is, és általuk sokat tanulhatunk róluk. 5 fejezetre épül, és ezáltal 5 dinoszaurusz fajt ismerhetünk meg. Az illusztrációk, illetve a képi világ tökéletesen kiegészíti a tudományos megközelítést, és azt érezhetjük ezáltal, hogy ma is tanultunk valamit, amit esetleg eddig nem tudtunk, vagy éppen másképp tekintettünk ezekre az őslényekre. 

Az ismert dinós filmektől teljesen elrugaszkodva, tudományosan alátámasztva mutatja meg nekünk ezeket az állatokat, ha nevezhetjük azoknak a dinoszauruszok népes csoportját. Minden egyes bemutatott őslénnyel történik valami, és rendeltetése van annak, hogy éppen ezek a lények szerepelnek a manga első részében. Hol kicsit veszélyesebb a szituáció, hol szomorúbb, de az biztos, hogy rendeltetése van a jeleneteknek, és ahogy a főszereplő, Suma Suzume, úgy mi is aprólékosan ismerjük meg a park lakóit, és mindazokat az élethelyzeteket, ahogy bekerültek ezek a lények a menhelyre.

Ha lenne dinoszaurusz park, esélyes, hogy én is ott akarnék dolgozni, főleg akkor, ha a parknak lenne Mosasaurusa, vagy Raptora, mert számomra ez az a két dinófaj, amiket a legjobban imádok, persze csak a Pachycephalosaurusok után. Az alapkoncepció erős lábakon áll, a kialakult helyzet nagyon Jurassic Park vibe, viszont anélkül, hogy kiszabadulna a T-Rex és tönkretenné a park hírnevét. A dolgozók szívüket-lelküket beleteszik az állatok gondozásába, és látszik a mangán az a fajta szeretet, ami feléjük irányul.

Erős kezdést ad a Dinoszaurusz-menhely a sorozatnak, és habár még olyan sok minden nem történik benne, persze azon kívül, hogy megismerhetünk pár dinófajt, én mégis úgy gondolom, hogy kellőképp fel tudta a manga kelteni a figyelmet, és az apró rejtély a végén pont jókor jött ahhoz, hogy azonnal folytatni akarjam a sorozatot. Egy olyan mangát kaptam, amit nemcsak rekordidő alatt ki tudtam olvasni, hanem egy olyat, ami a dinoszauruszok népes faját hivatott bemutatni tudományos tényekkel alátámasztva, hiszen egy paleontológus is hozzájárult a megalkotásához, és ezáltal kitűnik a többi manga közül, és különleges, illetve érdekesebb lesz. Ha te is odáig vagy a dinoszauruszokért, és szeretsz mangákat olvasni, ne hagyd ki Itaru Kinoshita sorozatát, mert imádni fogod!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Jasmine Mas: Blood of Hercules - Herkules vére (Villains of Lore 1.)

" - Ki vagy? - suttogta a fülembe egy női hang."

*

Csak egy lány vagyok. És a véletlen úgy hozta, hogy egyben Herkules is. 

Egy titánoktól hemzsegő világban próbálok életben maradni, ahol a spártaiak, a tizenkét királyi családból származó, istenekkel felérő hatalommal és szemérmetlenül nagy gazdagsággal rendelkező halhatatlanok uralkodnak mindenki felett. Félénk, dadogó nevelt gyermekként, akinek egy fillérje sincs, meghúzom magam, eltakarom a sebhelyeimet és kitűnően tanulok az iskolában. Legalábbis igyekszem. De aztán bekövetkezik. 

A vérem elárulja, hogy az uralkodó elithez tartozom. Azok közé. Spártai vagyok. 

Rákényszerítenek, hogy beiratkozzak a Spártai Katonai Akadémiára. Minden idők legkegyetlenebb próbáján kell átesnem, hogy megállapíthassák, megvan-e bennem minden, ami a halhatatlansághoz kell. Van azonban néhány bökkenő, Akhilleusz és Patro a rémisztő mentoraim, Kharón, a halál révésze és Augustus, a háború fia a félelemkeltő professzoraim. És meg mernék esküdni, hogy valaki még a nyomomban van, bárhova is megyek, vagy lehet, hogy csak cserbenhagy a józan eszem. Az a rossz érzés gyötör, hogy mindkettő igaz. Cselszövők vesznek körül, és megfojtanak a gyűlöletükkel, a rögeszméjükkel és a sötét birtoklási vágyukkal. De sajnálhatják, mert nem tudják, kivel kezdtek ki.

"Ki hitte volna, hogy a gonosznak ilyen széles válla és keskeny csípője van?"

Miért csak most olvastam a Herkules vérét? Költői kérdés, ne válaszoljon senki. NAGYON jó volt, és nemcsak a történet, hanem a fordítás is. Kamper Gergely neve az Árnyvadász rajongók számára nem újdonság, és a Herkules vére alatt sem okozott csalódást! Egy olyan világba csöppentem, ami ötvözte a Percy Jackson, a Negyedik szárny és a Zodiákus Akadémia hangulatát, azzal a kitétellel, hogy a görög mitológiai szál brutál erős, kapunk egy disztópikus világot, és olyan karaktereket, hogy hűha!!

Én nem tudom, hogy eddig hol bujkált Jasmine Mas, de örülök, hogy előkerült. Szeretem a görög mitológiát, de ennyire élvezetes, erőszakos, durva és véres történetet még nem olvastam. Nemcsak a világa brutális, hanem a karakterei is. Van egyfajta varázsa ennek a történetnek, hiszen ha egyszer megragad, nem ereszt. Brutális erővel csap le, és ember legyen a talpán, aki talpon marad. Nemcsak a világ felépítése érdekes, hanem Alexis karaktere is, akit már egész kiskorától kezdve kénytelen megismerni az erőszak, a fájdalom és a bántalmazás eszközeit. Olyan hősnő ő, aki a kötet alatt végig szenved, akit nem kímél a sors, aki elé akadályt akadályra halmoz, és akinek egy perc nyugta nem lehet. Az iskolában megy a bullying, aztán az életére törnek a spártaiak, és belekényszerítik egy mocskos játékba, ami a határait feszegeti, ahol életveszélyben van az élete, és ahol nincs esélye a megnyugvásra, pihenésre meg végképp nem. Alexis karaktere a sok viszontagság ellenére is zseniális, vagy talán pont ezért. Sorra adja neki az élet a pofonokat, de nem engedi, hogy ezek a pofonok leterítsék, és még ha nem is tűnik annak elsőre, de egy baromi erős női karakter, aki akkor is talpon marad, ha körülötte csak úgy hullanak a többiek. Derült égből villámcsapásként csöppent a dolgok sűrűjébe, de megmutatja, hogy milyen fából faragták, és nemcsak a kegyetlen hétköznapokat éli túl, hanem a spártaiak kegyetlen próbatételeit is. Erős, veszedelmes, mégis van benne egyfajta esetlenség, ami miatt sokan alábecsülik, pedig van benne tűz és nem is fél használni. Okos, aki akkor is megy tovább, ha már nincs merre, és megmutatja, hogy milyen fából is faragták őt. Végig izgultam érte, de úgy igazán a végén lepett meg, és esett le miatta az állam. Egyszerűen csak wow!!

Egy olyan akadémiába csöppenünk, ahol a feladatok és próbatételek viccet nem ismernek. Bármelyiknél elbukhatsz, a sor végén végezheted, vagy csak nem vagy szimpatikus a brutális és kegyetlen tanáraidnak, akik erkölcsileg romlottak és veszélyesek. De a többi férfi karakter sem piskóta, hiszen hiába dögösek, emellett baromi félelmetesek is, de pont ettől csábítóak és szexik. Első rész, de basszus én már most imádom. Imádom a kegyetlen pasikat, a még kegyetlenebb világot és a görög mitológiai szálat. Chefs kiss az egész!!

Maga a cselekmény végig pörög, nincs olyan, hogy ne történne valami, és tele van mocsokkal és brutalitással. Viszont az eleje nekem lassan indult be, és voltak is aggályaim, de a próba után levegőhöz jutni nem volt időm annyi minden történt, és nem tudtam letenni a kezemből a könyvet, létezni nélküle meg egyszerűen fájt. Teljesen a függője lettem, és még több kell!!

Olyan trope-kat kaptam, amire nem voltam felkészülve, mármint értem én, hogy fordított hárem, de kérem szépen hol a többi? Épphogy elkezdődött, és már vége? Ez nagyon nem fair. Aztán ott van a ki tette ezt veled?, és nekem teljes mértékben befellegzett. A he falls firstről nem is beszélve, főleg, hogy 4, hangsúlyozom négy pasi akarja Alexist. Mind a négyen kegyetlen fenevadak, mégis damn, girl!!

A görög mitológia rajongóinak igazi csemege a Herkules vére, és oké, sokáig nem értjük a címet, de aztán igen, és minden egyes kis részlet a helyére kattan, és akkor üt nagyot az írónő és a zseniális történetvezetés. Engem már ott megvett magának kilóra, hogy dark fantasy, kegyetlen akadémia, próbák, szexi és brutális férfi karakterek, birtokló tanár, aki eleinte utál, aztán mégse. 2090, disztópikus világ és bumm elvisznek a spártaiak. Excuse me?!

Hát ezt nem láttam jönni, de hatalmas rajongója lettem a történetnek, a világnak, a pasiknak, a görög mitológiai szálnak, a cselekménynek, a próbáknak, a lényeknek, szia Nüx, és úgy konkrétan mindennek. Nagyon egyben van a történet, függőséget okoz és brutális erővel csap le. Tudom, hogy még csak most kezdődött el 2026, de ennél jobb első olvasmányom nem is lehetett volna. Nem tudom, hogy kit imádtam jobban a g*ci tanárt, Augustust, Kharónt, aki baromi félelmetes, Akhilleuszt, aki meg sem szólal és szó szerint szájkosara van, vagy Pharónt, aki csak szimplán egy fasz. Lehet, hogy nyer és durva a Herkules vére, mégis baromi jó, és szó szerint leesik tőle az állad. Tényleg nem tudok már mit mondani, ha szereted a dark fantasyket, na meg a görög mitológiát, akkor bűn lenne kihagyni Jasmine Mas kegyetlenül jó regényét, a Blood of Herculest, azaz a Herkules vérét!! Van egyfajta Gladiátor beütése, a szó legjobb értelmében, és azt érzem így, hogy a kötet végére értem, hogy a java még csak most jön, és a Blood of Hercules semmi a Bond of Hercules kötethet képest, ami a Villains of Lore sorozat második része. Nagyon várom, és remélem 2026 első felében már olvashatjuk. :) 

"Mi a kivételezés ellentéte? Nem a zaklatás? Vannak itt HR-esek? Ezt azonnal jelentenem kell!"

"Nem akartam magamnak halálos ellenséget. 

Én csak tizennyolcadik századi zenét akartam hallgatni, miközben obskúros matekfeladatokat oldok meg. Vagy esetleg vadvirágos mezőn heverni nyáron, és egy meleg tóban úszkálni. Feleségül menni Carl Gausshoz, és gyerekeket szülni neki a túlvilágon."

"Amor fati, memento mori…..Amor fati, memento mori…..Amor fati, memento mori!"

" - Ha lenne szembefordítható hüvelykujjam, ne tudd meg, hogy miket művelnék! - mondta Nüx. - Olyan húzásaim lennének a szexben, olyan pozíciókat próbálnék ki…."

"Néma csönd volt a könyvtárban, mert csak egy maroknyi diákot engedtek be az után az eset után, amikor Dorean rajtakapta Jake Dalmert, amint valaki kiveri neki az egyik asztal alatt, és erre tökön lőtte. Közvetlen közelről. Habozás nélkül."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Christina Baehr: Wormwood-apátság (Ormdale titkai 1.)

 

" - Wormwood-apátság? -olvastam fel hangosan az apámnak, G. E. Worms tiszteletesnek címzett levél feladóját. - Micsoda nevetséges név! - kiáltottam fel, az apátság nevére utalva."

*

Ormdale völgye nem csupán apró titkokat rejt… némelyiknek még fogai is vannak. 

Edith Worms levelet kap rég nem látott rokonságától, amely egy csapásra felforgatja az életét. Hamarosan egy omladozó gótikus apátságban találja magát Yorkshire vadregényes tájain, ahol az idő megállni látszik, és a múlt még mindig él. Edith sok furcsasághoz hozzászokott már – végül is egy viktoriánus lelkész lánya –, de arra ő sem számít, hogy érkezése után nem sokkal egy mitikus szalamandra pottyan az ölébe a kandallóból. És ez még csak a kezdet. 

A Wormwood-apátság különös lények, ősi családi titkok és megfejtésre váró rejtélyek otthona. Ráadásul úgy tűnik, Edith szerepe nem merül ki a vendégeskedésben: talán épp őrá vár a feladat, hogy megőrizze a család örökségét. 

Idővel egyre szorosabb, nehezen megfogható kötelék alakul ki közte és tüskés természetű unokatestvére, Gwendolyn között, és ezzel együtt Edith is egyre biztosabb benne, hogy maradnia kell. Arról nem beszélve, hogy a közelben él egy sötét tekintetű, zavaróan jóképű szomszéd is, aki feltűnően nem szeretné, hogy a lány valaha is távozzon. A Wormwood-apátság az Ormdale titkai című sorozat első kötete – meghitt hangulatú, gótikus fantasy tele rejtéllye, sárkányokkal és a barátság kihívásaival. Tökéletes olvasmány Emily Wilde rajongóinak és mindazoknak, akik szívesen kalandoznak a tündérek, régi házak és titkok világában.

"Egy olyan családban, ahol mérgező harapású állatokat tartanak, az ellenszer felbecsülhetetlen értéket képvisel."

Egy cozy, gótikus fantasy, amiben sárkányok vannak, és az Emily Wilde rajongóinak ajánlják? Nem is volt kérdés, hogy belevetem e magam az Ormdale titkai sorozatba! Imádom az ennyire hangulatos, jól megírt és izgalmas történeteket. Christina Baehr sorozata hozta azt a vonalat, amit vártam tőle és egy csupaszív sorozat első részét kaptam tele kalandokkal, gótikus vibe-bal, és egy nagyon szerethető világgal.

A történelmi fantasyk a szívem csücskei, eddig amiket olvastam azt mind imádtam, és ez szerencsére nem volt másképp a Wormwood-apátsággal sem, ami annak ellenére is nagyon jó volt, hogy ilyen rövidke a történet. Szerencsére már a második rész is nálam van, így nem kell sokat várnom, hogy újra belecsöppenhessek ebbe a világba, mert az a helyzet, hogy ahogy elkezdtem tudtam, hogy jó lesz, és minden várakozásomat sikeresen felülmúlta. Nagyon cozy, egy olyan helyen játszódik olyan karakterekkel, akiket nem tudtam nem megkedvelni, hiszen annyira egyben van a történet, és annyira szórakoztató és izgalmas, hogy egy délután alatt ki is olvastam. Minden egyes pillanatért hálás vagyok, mert a cozy hangulat és a sárkányok jelenléte teljesen elvarázsolt, arról nem is beszélve, hogy az írónő valamilyen szinten Szent György legendáját is beleszőtte, a kalózos háttérről nem is beszélve. Kincsek, sárkányok, egy család aminek múltja van ezekkel a különleges lényekkel, és egy olyan varázslatos hely, ahol minden legenda és mítosz valóra válhat. Edith egy nagyon kedvelhető, talpraesett hősnő, aki belecsöppen ebbe a világba, és kész mindent bevetve talpon maradni és megmutatni, hogy nemcsak a detektív regények írásához ért, hanem a sárkányokhoz is. Még nagyon a történet elején vagyunk, de már most lebilincselő és varázslatos az az utazás, amire vállalkozunk, ha elkezdjük az Ormdale titkai sorozatot!

Yorkshire vadregényes tájára kalauzol el minket az írónő, ahol az omladozó, gótikus apátság olyan titkokat rejt, amire sem Edith, sem pedig a családja nem számít. A gótikus építészet remekei nemcsak, mint díszítés van jelen, hanem ez adja a történet karakterességét is. Sokban hozzájárul ahhoz, hogy szépen, lassan, a magunk tempójában fedezzük fel a birtokot, a környező földet és mindent, amit a Wormwood-apátság nyújt.

Nemcsak a világot ismerjük meg lépésenként, hanem maga a történet is aprólékosan, már-már lassan bontakozik ki. Elsősorban a hely varázslatossága, az épület zegzugos mivolta, és az atmoszféra befogadása kerül előtérbe. Edith maga is ismeretlen az apátságban, és vele együtt mi magunk is felfedezhetjük a vidéket, és szemtanúja lehetünk annak, hogy egy kis szalamandra sárkánnyá válik.

Az írónő stílusa könnyed, hozza magával a letisztultságot, és emiatt felettébb olvasmányos és szerethető a Wormwood-apátság. Persze ehhez kell egy kedvelhető főszereplő is, akit Edith személyében meg is kapunk, és az a helyzet, hogy én az egész családot baromira megkedveltem, és legszívesebben már most pakolnék, és beköltöznék a Wormwood-apátságba, hogy részese lehessek annak a csodának, ami az apátságon, és a környező birtokon belül történik.

Soha nem mondok nemet a sárkányoknak, sem pedig a 19. században játszódó fantasyknek, amik varázslattal kecsegtetnek. Christina Baehr regénye lett az új komfort olvasmányom, ami már ezzel az első résszel megfogott magának, és amit képtelen voltam letenni. A történet elsősorban egy fantasy kötet, ami finoman szövi át a cselekmény egészét. A mitikus lények felbukkanása, és a gótikus apátság titokzatossága végig fenn tudja tartani az olvasók figyelmét, és arra ösztönöz, hogy minél hamarabb a kötet végére érj. Az apró részletek, Edith kalandozásai, a hely titokzatossága, és a Drake-birtok rejtélyei mind-mind fenntartják a figyelmet, és megmutatják, hogy epikus jelenetek nélkül is lehet úgy fantasyt írni, hogy az elvarázsoljon és megmutassa Yorkshire lenyűgöző vidékét. A sárkányok megjelenése számomra az a pont, ami miatt elsősorban a kezembe vettem a kötetet, és ez az a részlet, ami miatt folytatni is fogom, mert már most nagyon megkedveltem a helyszínt, a karaktereket és mindazt, amit még az írónő tartogat számunkra. Varázslatos, sárkányokkal átszőtt szerethető mese a Wormwood-apátság, ami a maga bájával vesz le a lábadról, és mutatja meg, hogy még megannyi rejtély vár feltárásra, és csak rajtunk múlik, hogy a végére járunk e. Ha szereted a sárkányos fantasyket, akkor ne hagyd ki az Ormdale titkai sorozat első részét! Garantáltan imádni fogod!!

"A szívemet melegség öntötte el. A szüleim mindig biztattak a munkámat illetően, még akkor is, ha természetüknél fogva nem értékelték különösebben, hogy a munkámmal nemzetünk szórakoztató irodalmához járulok hozzá."

" - Azt… azt akarják, hogy a mienk legyen. 

- Mi legyen a mienk? 

- Az. Az apátság."

"Anyám szerint minden nap egy csoda, és mi,emberek tompultunk és butultunk el annyira, hogy mindezt nem látjuk, és elvárjuk, hogy a csodák újra és újra megtörténjenek anélkül, hogy felismernénk azokat."

"A szívem repesett, csupán azért, mert éltem, a világ pedig szép volt."

"A világból nem tűntek el a mítoszok. Mi, emberek váltunk üresekké és tompákká a világ csodáival szemben."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)