Jukimura Makoto: Vinland ​Saga 3. (Vinland Saga 3.)

*

Askeladd zsákmány és dicsőség reményében csatlakozik a vikingek angliai hadjáratához, azonban Londonban Thorkell fogadja a hódítókat, aki átállt az angolok oldalára. Thorfinn megküzd vele, és kivívja Thorkell elismerését, aki egy ígérettel bocsátja útjára: még találkoznak a harcmezőn. Amikor a dán Svend király fia, Knut fogságba esik, Askeladd lehetőséget lát arra, hogy jól helyezkedjen, és veszélyes kettős játékba kezd, ami csakis mészárlással érhet véget…

"Védjétek meg őfelségét!"

Ebben a részben tűnik fel először, hogy a Vinland Saga nemcsak egy vikinges manga, ami tele van bosszúvággyal, vérontással és népek leigázásával, hanem történelmi visszatekintést is a vikingek korára. Már az első részben is írtam erről, de most tudatosul csak igazán, hogy Jukimura Makoto egyfajta edukációnak is szánta a sorozatot azok számára, aki a történelmet ebben a formában képesek befogadni.

Ez a harmadik rész valamivel véresebb és vérmesebb, mint a manga első két része, és kapunk egy új karaktert is, aki egy idióta. Nehéz legyőzni, biztos hogy el van gurulva a gyógyszere, de közben szórakoztató figura is, aki nem azért harcol, hogy kiálljon a népéért, és további földekhez juttassa, hanem magáért a harc érzéséért, és a győzelemért, mindegy, hogy ezáltal melyik oldalon áll. Ő lenne Thorkell. Megmondom őszintén én nagyon meglepődtem, amikor először szembesültem azzal, hogy Thorfinn mellett róla is szól a harmadik rész. Tiszta őrült, mégis úgy néz ki, mint akit nem lehet legyőzni.

Az alap még mindig Thorfinn, és az ő útja a bosszúhoz. A harc és a bosszú keveredik ebben a részben. Sokkal több a harccal teli és vérrel teli esemény, és jóval több vér is folyik. Mondhatjuk úgy is, hogy a Vinland Saga 3-ban csak mészárlás, halál és veszteségek tetézik egymást, és ezáltal valamivel komorabb is a hangulat. Maga a manga hosszabb, mint eddig, és több minden is történik benne. Olyan eseményeknek lehetünk a szemtanúi, amik sokat alakítanak a cselekmény egészén, és a vérontás mellett is megállják a helyüket.

Thorfinn  ebben az egységben már szinte teljesen elvesztette azt a gyermeki ártatlanságot, ami eddig jellemezte őt. ahogy telik az idő, úgy ő is egyre inkább felnő, és leveti magáról a gyermeki báj álarcát. A bosszú iránti megszállottsága továbbra is fennáll, és azt hiszem ez az egész sorozat egészére igaz lesz, vagy legalábbis addig, amíg el nem éri a célját, és meg nem bosszulja az édesapja halálát.

A cél, még mindig Askeladd legyőzése, és a bizonyítási vágy, hogy bizony képes volt erre, ám úgy érzem, hogy addig az út még nagyon hosszú, és jó néhány résznek el kell telnie, hogy Thorfinn egyáltalán közel legyen a célhoz. Jelen pillanatban még nagyon messze vagyunk, de ahhoz kétség sem fér, hogy Thorfinn összetűzése Thorkellel ezt a folyamatot lelassította.

Ez a rész továbbmélyíti a fennálló konfliktusokat, és a portyázásokba is mélyebben tekinthetünk be. Érdekes volt látni, ahogy változtak az erőviszonyok, és azok az akadályok, amikbe a vikingek kerültek. A pusztító és portyázó, vagy éppen leigázó életmód nem való mindenkinek, megpróbáltatásokkal jár, és olykor a Valhalla is elkerüli a harcosokat. 

Úgy érzem, hogy habár Thorkell egy tipikus bohóc karakter, mégis ő az, aki ezt a harmadik részt összefogta, és megmutatta, hogy milyen erő is lakozik benne. Felüdülés volt a jelenléte, na meg az is, ahogy megnehezítette a vikingek életét. Nagyon sokat nevettem miatta, és nem egyszer éreztem azt, hogy habár véresen komoly kellene, hogy legyen a cselekmény miatta mégis szórakoztató.

A manga olyan kérdéseket vet fel, hogy vajon meg lehet e egy ilyen kegyetlen világban maradni embernek, ha a vérontás és a gyűlölet minden lapban ott izzik, és általa megy előre a történet? Összességében nekem ez a rész is tetszett, és alig várom, hogy a következő részt is olvashassam, hiszen Thorfinn útja még csak most kezdődött, és nagyon messze vagyunk még a végtől, na meg az áhított céltól.

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Sirahama Kamome: Boszorkánysüveg-műhely 3. (Boszorkánysüveg-műhely 3.)

 

*

Amíg Qifrey a Karimás Kalaposok titkait igyekszik kifürkészni, Coco és a többi boszorkánytanonc gyarapodó varázstudásuk és éles eszük segítségével szörnyű sorstól mentik meg a helybélieket. Hiába járnak azonban sikerrel, felkeltik a Bűbájőrző Lovagrend figyelmét. Qifrey közbelépésének hála a lányok megússzák a büntetést, de a különös történések új nyomot szolgáltatnak a Cocót övező titokzatos és tiltott mágia utáni kutatásban. Qifrey a karimás kalaposok nyomába ered, de félő, hogy ő maga kerül ezzel veszélybe…

"Egy olyan világban, ahol minden ezüst, még a lehetőségeket sem látja az ember…"

Töretlenül haladunk előre, hiszen már a harmadik rész is megjelent, és még inkább elmélyülünk ebben a boszorkányos mangában. Coco ismét hozza a formáját, és Coco Coco marad. Imádom érte, a történetet még inkább, és ezt a részt is baromi gyorsan bedaráltam. Imádom a világát, a boszorkányságot és azokat a kalandokat, amikbe Coco belecsöppen.

A Boszorkánysüveg-műhely harmadik részében tovább mélyül a világ, amit Sirahama Kamome megálmodott. Már nemcsak azt erősíti, hogy a varázslás egy olyan tehetség, ami öröklődik, hanem azt is, hogy kellő tudással, és jól begyakorolt készségekkel mindenki számára elérhető. Egy olyan kreatív mesterség ez, mint a gyógyszerek készítése vagy a cipészség. Gyakorlással minden elérhető, és a begyakorolt mozdulatok a későbbiekben nagyon hasznosak lehetnek. A türelmet és a gondoskodást erősíti még, és mutatja meg, hogy a kellő motivációval minden elérhető.

Ha azt hitted, hogy ebben a részben Coco nem fog kalamajkába keveredni, akkor tévedtél. Megint ott van a baj kellős közepén, ugyanakkor egy lépéssel közelebb kerül az édesanyja átkának megtöréséhez. Bajt bajra halmoz, de ezáltal tanul, és látja annak a világot, ami: lehetőségek tárházának. Csak rajta áll, hogy kihasználja e ezeket a lehetőségeket, és megmutatja e, hogy a tehetségével, a kitartásával és az akaratával minden elérhetővé válik. A rajzolás és a szimbólumok ismerete még mindig nagyon fontos, de már szintet lépünk, és ennél jóval több minden kerül előtérbe.

Az első két részben felépített történetet szövi tovább, Coco tanulásának az alapjait erősíti meg, és mutatja meg, hogy kellő motivációval képes lesz elérni a célját. Ahogy haladunk előre úgy lesz egyre komolyabb a történet, és mutatja meg, hogy a kezdeti játékosság szépen lassan lekopik és átalakul. Ebben a részben Qifrey is nagyobb szerepet kap annál, mint hogy ő a boszorkánytanoncok mestere.

Tetszett ebben a harmadik részben az, hogy az alapokat alkalmazza, hogy megmutatta, hogy miért is volt olyan fontos alaposan megismerni a jeleket, a különböző rajzok és szimbólumok fontosságát. Coco még mindig a főszereplőnk, de tetszett, hogy mellette a többiek is szépen kibontakoznak, és jobban megismerhetjük a karakterét.

Ami különösen tetszett, hogy Agatt is nagyobb falatot kap és bizonyíthat, megmutathatja a rátermettségét, és ez, ahogy én látom, nagyon jót tesz a karakterének. Néha olyan érzésem van, hogy Coco mellett a többi boszorkánytanonc kicsit háttérbe kerül, de örülök annak, hogy ez a rész nem teljes egészében Cocóról szól, hanem a világról, és végre a nagyobb képbe is kitekinthettünk.

Az illusztrációk, illetve a rajzok még mindig baromi szépek, nagyon illik a történethez, és még mindig tartom azt, hogy sokszor nem kell a szöveg ahhoz, hogy megértsük, mi is zajlik az oldalakon. 

Azt érzem, hogy Coco szépen lassan rálép a változás útjára, és megmutatja, hogy képes a saját önös céljain átlépni, és a többieket előtérbe helyezni. Nem hatalomként tekint a varázslásra, hanem eszközként. Egy olyan eszközként, ami segíthet elérni a céljait, de ahhoz nagyon sokat kell még tanulni, viszont már elkezdett hinni magában, és emiatt érezhető rajta a fejlődés. Ha szeretted az első két részt, akkor ne hagyd ki a Boszorkánysüveg-műhely sorozat harmadik részét sem!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

K. X. Song: Hajnalra minden lángba borul (Hajnalra minden lángba borul 1.)

"Háború közeleg..."

*

A Három Királyság háborúban áll, ám Mejlin apja megtagadja a császári besorozást. Az ópium rabságába süllyedve egyetlen kiutat lát: eladni a lányát a hozományáért. Ám amikor Mejlin ráébred, hogy jövendőbeli férje éppoly kegyetlen és lobbanékony, mint azok a férfiak, akiktől eddig menekült, rádöbben: semmi sem fog megváltozni, hacsak ő maga nem veszi kezébe a sorsát. 

Ezért másnap hajnalban fiúnak álcázza magát, és apja helyett csatlakozik a hadsereghez.

A katonai táborban elszántságával és fáradhatatlan munkájával hamar elismerést és barátokat szerez, miközben egyre közelebb sodródik Égi Kardhoz, a hercegből lett kiképzőtársához. De vajon nem csak az eddigi börtönét cserélte fel egy másikra? Miközben a birodalom egyre közelebb sodródik a pusztulás szélére, Mejlin látomásaiban egy titokzatos tengeri sárkánnyal találkozik, aki hatalmat és szabadságot ígér neki – de cserébe halálos árat követel. A Három Királyság jövője Mejlin kezében van, és hamarosan döntenie kell, kiben bízhat meg igazán: Égi Kardban, aki hűséget és szerelmet ébreszt benne; a tengeri sárkány szellemében, akinek saját, kiismerhetetlen céljai vannak; vagy abban az ellenséges hercegben, aki mindent megkérdőjelez benne. Nemcsak a királyság iránti hűségét, hanem a saját szíve választását is.

"Kalitkába zárva még a főnixmadarat is kigúnyolják a verebek."

Mulan retellinget elég ritkán olvasok, de a Hajnalra minden lángba borul már az első oldalakkal megvett magának, és meglehetősen élveztem azt a világot, amit az írónő megálmodott. Más, mint az eddig fantasyk, amiket olvastam, és az utóbbi idő legjobbjai között van. Akik szeretik az ázsiai mondavilágot, vagy csak az erős, de elnyomott női karaktereket, azoknak nem is kérdés, hogy el kell olvasni K. X. Song regényét!

Egy ambiciózus, ám annál inkább vakmerőbb történet a Hajnalra minden lángba borul. Már a kötet eleje sem kecsegtet semmi jóval, de a nehézségek csak azután érkeznek meg, hogy Mejlin, avagy a továbbiakban Zsen elszökik a sorsa elől, és beáll a katonák közé, persze nem mint nő, hanem mint törvénytelen fiúgyermek, hiszen ebben a világban a nőknek nincs szava, nem lehet más vágyuk, mint egy férj. Zsen megmutatja, hogy nőként is van elég erős és bátor ahhoz, hogy részt vegyen a Három Királyság jövőjében, és formálja azt. Személyében egy bitang erős karaktert ismertem meg, aki a vakmerőségével bármilyen akadályt képes megugrani, aki megmutatja, hogy a gyengébbik nem sem gyenge, és van olyan erős, mint egy megtermett katona. A karaktere árnyalt, sokrétű, és végig izgultam miatta, még a legneccesebb helyzetekben is, hogy ne bukjon le, és ne derüljön ki a titka. Emiatt végig kétségek között tart a történet, emellett tele van véres jelenetekkel, harcokkal, felkészüléssel a harcra, beilleszkedéssel egy férfiak uralta világba, erővel, vakmerőséggel, és a háború kegyetlenségeivel. Nem egy könnyű olvasmány ebből a szempontból, viszont nagyon megéri belekezdeni, főleg akkor ha szereted az ázsiai mondavilágot és a Mulan karaktere ihlette belevalóságot, mert kétség sem férhet ahhoz, hogy Mejlin az egyik legerősebb és legveszedelmesebb karakter, akit csak K. X. Song megalkothatott.

A kötet nemcsak a Disney vonalra épít, hanem arra a legendára is, ami a Disney alapja volt. Egy olyan világot mutat be, ahol a hatalom eszköz, és bármit képes megragadni ahhoz, hogy ez a hatalom ne kerüljön ki a kezéből. Már az elejétől kezdve szembeötlik a nők elnyomása, amiből Mejlin próbál szabadulni. Egy olyan világot teremtett meg az írónő, ahol a mágia nem fegyver, hanem tiltott eszköz.

Egy duológia első része, de már most olyan erős történetvezetést kapunk, hogy nagyon nehéz elképzelni azt, hogy a második rész még ennél is erősebb vagy jobb lehet. Nemcsak a tábori lét és a felkészülés hagy mély nyomot, hanem azok a próbatételek, amiken keresztül Mejlinből Zsen lesz. Egy vézna fiú, aki mégis hatalmasat fordít a háború kimenetelén, de milyen sors várhat rá, ha lebukik, és kiderül, hogy valójában nem férfi, hanem egy nő?

Mégsem tart minket rettegésben a kötet, hiszen egyre inkább tolja előre Zsen karakterét, és amikor más meghalna, ő talpon marad. A gyűlölet, a kitörni akarás és a sors megváltoztatása végig érződik a cselekményen, és a véres részek mellett is jut idő mélyebb érzések kialakulására. Amire nem számítottam a Hajnalra minden lángba borultól az a romantikus szál. Kicsit villámcsapásként ért, de nem bánom, hogy az írónő behozta ezt is a történetbe. Pont annyira van jelen, hogy ne vonja el a figyelmet az események láncolatától.

Egy nagyon zseniális történetet kaptam, ami teljes mértékben megéri a figyelmet, és ami az első pillanatokban már levesz a lábadról. Maga a történet nagyon erős, végig izgalmas és tele van veszélyekkel, titkokkal, amik a történet alakulása szempontjából kulcsfontosságúak, és képesek előrelendíteni a háború alakulását, illetve teljesen más mederbe terelni azt. A szellemvilág és az írónő által megálmodott világ nagyon tetszett. Tetszett benne, hogy nem volt klisés, és ha nem is mindig, de elég sokszor meglepett. Izgalmas, ahogy az írónő előkészíti, illetve felkészíti Mejlint a háborúra, a csatára és azokra a szörnyűségekre, amit át kell élnie. Az ármányokról és titkokról nem is beszélve, amik miatt még izgalmasabb a cselekmény. Viszont a történet befejezése nagyon nem tetszett. Úgy érzem, hogy Mejlin, avagy Zsen sokkal jobbat érdemelt volna, és remélem, hogy a második részben szépít ezen az írónő, illetve a romantikus szál is kibontakozik, és megmutatja, hogy a két férfi közül ki lesz az, aki teljes mértékben képes elnyerni Mejlin szívét. Ha szereted az ázsiai mitológiát, a Mulan inspirálta fantasy történeteket, akkor semmiképp se hagyd ki K. X. Song Hajnalra minden lángba borul c. kötetét!

"Létezésem születési előjogom volt, és én ezzel igazoltam magam."

"A sötétben azt képzeltem, hogy anyám szíve dobog az enyém felett."

"Olyan fiatal voltam még akkor, szinte elképzelhetetlenül fiatal. Úgy vágtam neki a világnak, hogy hittem a csodában, hittem abban, hogy a szobám falain túli élet tartogathat számomra valami nagyszerűt, ami több lehet, mint bármi, ami otthon várhat rám. Nagyszerű is volt, valóban. Ugyanakkor nyomorult, értelmetlen és kegyetlen is. 

Én azonban mégsem tudtam betelni vele."

"A szabadság már csak ilyen, anyám is figyelmeztetett. Ha az ember megízleli, nem hajlandó többé megválni tőle."

"Feláldoznád-e magad a világért, vagy inkább az uralmad alá hajtanád azt?"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

M. L. Eperke: Aranyba zárt könnyek (Halhatatlanok melódiája 1.)

"A titkok arra vannak, hogy megőrizzék őket."

*

Egy tolvajlány, aki egész életében a szabadság szelét kergette. Egy halhatatlan, aki soha nem ismerhette azt. És egy szerződés, ami összeszövi kettejük sorsát. 

Melodi Otela élete a bátorságra és gyors döntésekre épült – mindig is a szabadság és a kalandok izgalmát hajszolta. Ám amikor egy merész rablás során megszerez egy szerződést, amely összeköti egy halhatatlannal, minden megváltozik. Hirtelen hatalom kerül a kezébe egy olyan lény felett, aki képes mindent elsöprő viharokat életre hívni csupán egyetlen mozdulatával. 

Mox, a viharok Novarája, évszázadok óta mások akaratának rabja, és csak egy dolgot akar: megszabadulni a szerződéstől, amely láncra verte. Szerencséjére új tulajdonosa nem uralkodni akar rajta, hanem egy veszélyes szövetséget ajánl – együtt indulnak el, hogy megtalálják a szerződés megtörésének kulcsát. 

Míg Melodi számára a kaland édes ízt hoz az életébe, Mox kénytelen keserű múltjában kutatni a válaszok után. A szabadságért folytatott harc azonban nem csupán bátorságot és tudást követel, hanem bizalmat is. De hogyan bízhatnának egymásban egy olyan világban, ahol a bizalom gyengeséget, a hazugság pedig hatalmat jelent?

"Érthette bárhogyan… De egy dolog nem változott: Mox éppen annyira volt az övé, mint ő Moxé."

Az Ősi erők gyermekei sorozat után nagyon vártam, hogy mivel rukkol elő legközelebb Eperke, mivel nagyon szeretem azt, ahogy ír, a történeteit, és mindig felüdülés kézbe venni egy-egy M. L. Eperke kötetet. Amélia után Melodit ismerhetjük meg, aki egy nagyon ígéretes sorozat nyitányának a főszereplője. Menta ezennel átadta a lantot Melódiának, aki több mint érett a feladatra, hogy megmutassa milyen világot is alkotott Eperke, és mik azok a pontjai, amik oly különlegessé teszik.

Hatalmas mosollyal az arcomon kezdtem bele a történetbe. Nagyon vártam már azt a pillanatot, hogy a kezembe vehessem az Aranyba zárt könnyeket. Azon szerencsés olvasók közé tartozom, akik még a megjelenés előtt olvashatták ezt a varázslatos történetet. Nagy high fantasy rajongó vagyok, Eperke írásai pedig hatalmas kedvenceim, így nem is volt kérdés, hogy bele fogom e vetni magam ebbe az új kalandba. Már a legelején elvarázsolódtam, hiszen egy nagyon részletes térkép fogad minket, ami végig segített abban, hogy fel tudjuk mérni mikor hol járunk, és ez milyen veszélyekkel jár. Imádtam bebarangolni azt a kis részét Pidnek, amit ebben az első részben megismerhettük. Az Aranyba zárt könnyek egy nagyon izgalmas és kalandos high fantasy, ahol elkerülhetetlen, hogy ne szeress bele a világfelépítésbe, a karakterekbe és Moxba, aki nekem az új kedvenc könyves pasim lett. Nem lehetne, hogy nekem is legyen egy 499 éves Moxom? Kedves Eperke, el lehetne intézni? Nagyon erős a világfelépítés, viszont engem Mox győzött meg, az ő személye, a karakterének a lénye, viszont hazudnék, ha azt mondanám, hogy Melodi és a kaland nem ette bele magát a bensőmbe, és nem késztetett arra, hogy minél előbb befaljam az egészet.

Egy nagyon különleges világot alkotott meg Eperke, a legelejétől építgeti nekünk, és ahogy Melodi, úgy mi is egyre inkább a dolgok sűrűjében találjuk magunkat. Minden egy tolvajlánnyal kezdődik, de ennél jóval többel zárul az Aranyba zárt könnyek. Már az elején is nagyon izgalmas, de úgy igazán akkor pörögnek fel az események, miután Melodi "megismeri" Moxot. Innen indul a kaland, a veszély és a cselekmény java.

Eleinte sok olyan fogalom van, ami ismeretlen előttünk, de senki se ijedjen meg, mert a végére már olyan profik leszünk ebben a high fantasy világban, hogy meg sem fog kottyanni nekünk az olyan fogalmak, mint Novarak, Mongok vagy a gazdagok világa, ami tele van kegyetlenséggel és kihasználással. 

Ami a romantikát illeti slow burn, szóval olyan sok mindenre senki se számítson, viszont ez a jó féle slow burn, amiért lehet epekedni, ami lassabb mederben folyik, és kell neki idő, hogy beérjen. Nagyon megszerettem külön-külön is a két főszereplőt, viszont együtt is nagyon jók. Néha bizonytalanságban tartanak minket, de ez kellett az Aranyba zárt könnyeknek!

Teljesen odáig voltam Melodi és Mox kapcsolatáért. Azért, ahogy a kezdeti "fennakadás" után viselkedtek egymással, ahogy keresték a kiskapukat. Mox védelmező énje levett a lábamról, és élveztem kettejükkel bebarangolni Pidbor világát. Arról nem is beszélve, hogy az illusztrációk milyen szépen kiegészítik az ikonikus jeleneteket, és van mi miatt csorgassuk a nyálunkat. 

Igaz, hogy ez még csak a sorozat első kötete, viszont így is nagyon erős, és már most megfogott, megmutatta az erejét, és azt, hogy egy high fantasy világban is milyen jól meg tudja M. L. Eperke állni a helyét. Izgalmas a cselekmény, érdekes a világ, nem követi a sablonokat, mégis vannak benne ismerős elemek, és csak úgy ontja magából az M. L. Eperke regényeire oly jellemzőm természetességet.

Az elejétől a végéig mindig történik valami. Ha kell akkor Melodi bajba sodorja magát, olyat lop el, amit nem kellett volna, vagy csak egyszerűen megmutatja, hogy tud galibát-galibára halmozni. Belecsöppen egy számára teljesen ismeretlen világba, de megmutatja, hogy meg tudja állni benne a helyét, és ha igazán erős, változásokat is képes elérni. Nemcsak egy egyszerű tolvajlány, hanem egy olyan hősnő, akiben lehet bízni, akinek köszönhetően nem unatkozunk egy percig sem, és aki gondoskodik a jó hangulatról. Mellette ott van Mox, akivel igazi grumpy x sunshine párost alkotnak. Míg Moxnak idő kell, hogy megnyíljon előttünk, addig Melodi már a kezdetek-kezdetén kitárja a lelkét előttünk, és a legsebezhetőbb pillanataiban sem rejtőzik el. Megmutatja Moxnak, hogy nemcsak parancsok és kegyetlenkedés van a világon, hanem olyan emberi értékek is, mint a kedvesség, a bajtársiasság, és a másik felé való nyílt közeledés. Ha szeretted Az Ősi erők gyermekeit, és érdekel, hogy ezúttal mibe vágta a fejszéjét M. L. Eperke, akkor ne hagyd ki a Halhatatlanok Melódiája első részét, ami garantáltan az új kedvenc high fantasyd lesz!

"Melodi azt hitte, ismerte a világ kegyetlenségét, de ez a szint még számára is teljesen új volt. Mindig tudta, hogy szörnyetegek léteznek, de most, ahogy szemben állt egy valódi szörnyeteggel, a valóság hirtelen élesebbnek és fenyegetőbbnek tűnt, mint valaha."

"Ahogy a lány sírása egyre halkult, Melodi belül összerándul, és közben arra gondolt, hogy ez vele is bármikor megtörténhet. Egy rossz döntés, egy apró hiba, és máris kipenderítenék innen, ahová amúgy is alig sikerült bejutnia. Mostantól százszor jobban oda fog figyelni. Nem engedhette meg magának, hogy ő is így végezze. Nem itt. Nem most."

"Melodi is elmosolyodott. Előtte állt egy valóságos Novara - az ő Novarája -, arra várva, hogy elkapja."

" - Melódia - suttogta Mox a fülébe."

"Mert ha Mox tényleg manipulálni akarta volna, nem is lett volna rá szüksége. Melodi valóban a kaland miatt keveredett ebbe az egészbe. 

Csak éppen nem azért maradt."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Monica Murphy: close to Me - Közel hozzám (The Callahans 1.)

"Az iskola első hetében találkoztam vele."

*

Asher Davis sok minden számomra. 

Az első szerelem. Az első csók. 

De leginkább az a fiú, aki olyan sokszor törte össze a szívem, hogy már a számát sem tudom. Mégis van ebben a komor rosszfiúban valami, aminek nem tudok ellenállni. 

Azok vagyunk, akik a gimiben kerülik egymás tekintetét a folyosón, bár mindig tudják, hol van a másik. Szenvedünk, ha együtt kell dolgoznunk az órán, a szemünkben ég a gyűlölet. Ugyanakkor az a pár is vagyunk, akiről pletykáltak, miután másodikban megnyerték a bálkirály és bálkirálynő címet... 

Érzem az iróniát, mivel a legkevésbé sem vagyok a királynője. Sokkal inkább egy játékszer, amivel csak akkor játszik, ha unatkozik. És ő sem az én királyom, bármennyire is szeretném, ha az lenne. Ez a huzavona öl meg leginkább. Legalább annyira szeretnék odafutni hozzá, mint amennyire elfutni előle, és ezt ő is tudja. 

Végre itt vagyunk a végzős évben, és már csak hónapok választanak el attól, hogy soha többé ne kelljen látnunk egymást, amikor beüt a katasztrófa... és közelebb hoz minket egymáshoz. Elég egyetlen forró érintés, és én máris tűzben égek Ashért. De vajon ez a tűz végleg elpusztít minket, vagy ezúttal sikerül elérnünk, hogy működjön a kapcsolat?

"Amikor korábban bevallottam neki, hogy kezdek beleszeretni, akkor hazudtam. Mivel már totálisan beleestem."

Monica Murphy munkásságát képtelen vagyok megunni. A Close to Me egy gyengédebb, kevesebb szexualitással rendelkező sport románc, amiben több évnyi yearning van  és egy olyan első szerelemnek lehetünk szemtanúi, ami igaz, hogy korábban is szárba szökkenhetett volna, ám kellett az idő, az hogy a karakterek felnőjenek, és ne csak az elszalasztott lehetőséget lássák a másikban. A futballsztár és a pompon lány története ez, ahol a férfi karakter esik elsőnek szerelembe.

Nagyon szerethető, könnyed, gimis helyszínen játszódó olvasmány, amiben nagy szerepet kap a sport, az hogy milyen érzés is úgy egy kisvárosba költözni, hogy nagyvárosi lány vagy, illetve az apukád egy visszavonult futball szupersztár, ex NFL játékos. Autumn ott veszi fel a fonalat, ahol minden valamirevaló YA kötet felvenné, a gimi első évében, amikor ő az új lány, ő a híres apuka lánya, emiatt bizalmatlan, főleg a fiúkkal kapcsolatban. Itt jön a képbe a pimasz Ash, aki mindig kimondja, amit gondol. Ahogy telnek az iskolai évek úgy lesz egyre nyitottabb a kettejük között kialakult ellenségeskedés, illetve ellenszenv. Egy pontig olyan, mintha történni fog valami, aztán szépen parlagon hagy az írónő, de én szerettem, hogy ennyire kiszámíthatatlan volt a kezdet. Jó volt olvasni, gyorsan tudtam vele haladni, tetszett az alap is, az meg főleg, hogy nem siettünk, és az írónő inkább hagyott időt a karaktereinek, minthogy rossz időben összehozza őket. Úgy gondolom, hogy nemcsak Autumn javára válik az idő, hanem Ashére is, aki ebben a történetben a rossz hírű, megrögzött rosszfiú, aki mégis a futballcsapat irányítója, és van benne potenciál, csak nem jók a körülményei, és ez az a pont, ahol behozza az írónő a bonyodalmakat.

A két karakter közötti adok-kapok helyzetekért, illetve a huzavonáért szó szerint éltem-haltam. Nagyon imádtam, hogy sem Ash nem vallja be, hogy mit érez, sem pedig Autumn, hiszen ő a kötet kb. háromnegyedéig tagadásban él, de ennek is van egyfajta varázsa. Szikrázik közöttük a levegő, mégsem történik semmi, és nem egyszer legszívesebben már én löktem volna őket egymás karjába. Monica Murphy az érzelmekre helyezte a hangsúlyt, és nem a testiségre, ami felüdülés volt ismerve a többi regényét.

Az első szerelem, az első élmény és az első igazi kapcsolat kerül előtérbe, míg közben olyan témákat feszegetünk, mint a fizikai bántalmazás, a hátráltató környezet, a család hiánya, és az iskola megpróbáltató környezete. Azt hinné az ember, hogy mivel futballsztár x pompon lány a két főszereplő klisés lenne a történet, de nem az. Olvasmányos, könnyen haladós, izgalmas, és hozza a sport románcokra oly jellemző hangulatot.

Autumn karakterét már az elején megkedveltem, és éreztem, hogy nagyon jó narratíva lesz, már csak azért is, hiszen alázatos, és nem az az undok pompon lány, mint amit a tipikus gimis amerikai filmekben látni, és ez igazi meglepetés volt. Tetszett, hogy habár minden lehetősége meglenne; megmaradt egy tipikus szomszédlánynak azzal a különbséggel, hogy híres az apukája, és az élete minden egyes pontján ott van a futball, nem kerülheti el, és Ashsel ez a kapocs még jobban meg is erősödik.

Aztán ott van Ash, akiről eleinte nem tudunk sokat, csupán annyit, hogy idegesíti Autumnöt, és egy feltörekvő futball tehetség, akinek baromi nehéz a családi háttere, mégsem látunk eleinte ebből semmit. Aztán megismerhetjük, hogy milyen is ez a háttér, és minden megváltozik. Fizikai bántalmazás, a jövő képlékenysége és dílerkedés is felüti a fejét. Viszont Autumn az a személy, aki miatt megéri küzdenie, és változnia, kitörni a helyzetéből, és küzdeni az álmaiért.

Érzelmileg mély, és míg olvassuk a kötetet elég sok mindent átélhetünk. Az édes első szerelem, és az addigi út tele van akadályokkal, mégis nagyon szerethető a cselekmény, és nekem kifejezetten tetszett az, hogy ennyire gyorsan tudtam haladni vele. A karaktereket nagyon megkedveltem, és szerintem a The Callahans lesz az új kedvencem az írónőtől. Összességében a Close to Me egy olyan sport románc, ami érzelmes és egy középiskolai szerelmet mutat be. A második esély, illetve a megbocsátás fontos szerepet játszik a történet alakulása szempontjából, és megmutatja, hogy egy YA kötet is lehet érzelmileg mély. Emellett van benne küzdelem is, ami tovább mélyíti a cselekményt, ugyanakkor végig megmarad az a könnyedség, ami a Közel hozzám c. kötetet jellemzi. Ha szereted a gimiben játszódó, amerikai focival foglalkozó, olvasmányos és szerethető köteteket, és már olvastál Monica Murphytől, akkor ne hagyd ki a close to Me-t sem, ami könnyen az új kedvenced lehet. Sokkal többet ad, mint amit a cuki borító sejtet. Engem sikeresen meggyőzött, és alig várom a következő kötetet. Egy futball tehetség és egy pompon lány történetét még sosem szerettem ennyire, és ez mindent elmond arról, hogy mennyire jó a történet.

"A zűrös lelkeknek viszont néha arra is szükségük van, hogy valaki szeresse őket. Higgyen bennük, amikor ők maguk már vesztesnek érzik magukat."

"Mintha te lehetnél a mindenem."

" - Én éppen most öntöttem ki neked a szívem, te pedig csak ennyit tudz mondani? - kérdezi felháborodva. 

- Nincs szíved, nem emlékszel? 

- Igen, mert elloptad."

"Még mindig szeretek játszani a tűzzel."

"Mégis itt vagyok, és a sötétséghez vonzódom, miközben a fényt kellene keresnem."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Christina Baehr: Drake-birtok (Ormdale titkai 2.)

"Kicsit késében voltam, mégis megálltam az ajtó előtt, hogy vegyek egy nagy levegőt."

*

Edith Worms új életet kezd Ormdale rejtett völgyében mint frissen kinevezett sárkányőr. Arra számít, hogy az első párzási szezon mérges harapásokkal, túlfűtött sárkánykígyókkal és számos mágikus bonyodalommal jár majd. 

A valódi problémákat azonban nem a sárkányok jelentik. 

Edith nemsokára kénytelen lesz szembenézni több, egyre kuszábbá váló rejtéllyel: egy sárkányvadász ólálkodik a birtok melléképületeiben, egy régi családi botrány kerül napvilágra az apátság falai közt, és valahogy még az is megtörténik, hogy elkezd vonzódni a zavarba ejtően jóképű szomszédjához. 

Ráadásul mellette áll ezúttal mentora, a bűbájos és titokzatos Helena Drake – a híres Drake Hall úrnője. Aki talán szintén nem az, akinek látszik. 

A Drake-birtok, az Ormdale titkai sorozat második kötete még mélyebbre vezet Yorkshire gótikus sárkányvilágába, és azoknak a családoknak a titkai közé, akik nemcsak őrzik e lényeket, de talán többet rejtenek, mint bárki sejtené.

" - Ha valami állandóan jelen van az ember életében, talán fel sem tűnik neki."

A Womwood-apátság után alig vártam, hogy folytathassam a sorozatot, mert úgy érzem, hogy az Ormdale titkai sorozat igazi komfort kötetekké válnak számomra, és a második résznél is ezt még jobban éreztem. Egy délután alatt a végére értem, most meg itt vagyok és várom a következő részt, ami meg sem jelent még magyarul. Imádom ezt a gótikus, cozy fantasy hangulatot a sárkányokkal és a kicsit romos apátsággal együtt. Nagyon élvezem Edith-tel együtt felfedezni a birtokot és a környező lankákat. 

Már az első részt is nagyon imádtam, de a Drake-birtokot még annál is jobban. Teljesen levett a lábamról ez a világ, az írónő stílusa, és egy olyan csodálatos történetet kaptam, amire nem is tudtam mennyire szükségem van. Megvan ebben a kötetben minden, amit szeretek. Azt hittem, hogy majd nehéz lesz überelni a Wormwood-apátságot, de ennek a második résznek még azt is sikerült túlszárnyalnia. Ott folytatódik, ahol az első abbamaradt, és már nemcsak Edith örökségén van a hangsúly, hanem azon is, természetesen csak a sárkányok után, hogy megmentse az apátságot és átvegye a birtok felett az irányítást. Egy olyan lánytól, aki eddig csak detektívregényeket írt, szerintem nagyon jól megállta a helyét, és minden egyes új felfedezéssel én is még jobban beleszerettem a történetbe. Ha tudnám, hogy valóban létezik a birtok Yorkshire közelében már csomagolnék is, hogy minél hamarabb én is ott lehessek az apátságban, és Edith-tel együtt belevessem magam a birtok mindennapjaiba, a feléledő sárkányok káoszába, és ott legyek, amikor kikelnek a tojások, vagy éppen udvarolnak egymásnak a sárkányok. Igazán varázslatos és lebilincselő a Drake-birtok, és minden várakozásomat felülmúlta, és megmutatta, hogy nem minden olyan baljós, mint amilyennek azt Gwendolyn szeretné láttatni.

A kötet hangulata még mindig egy álom, és ahogy haladtam előre úgy lett tele titkokkal, ki nem mondott szavakkal, na meg egy olyan szerelmi szállal, ami oly könnyeden alakult ki, ami illik a Viktoriánus korhoz. Eleinte nem gondoltam volna, hogy ennyire vágyott lesz ez a szál, hiszen látszólag nincs rá szükség, mégis reménnyel és boldogsággal töltötte el a szívem. Aranyos, ahogy Edith megváltoztatja a véleményét Simonról, és nemcsak az az 1 hónap tesz jót neki, ami eltelik az első rész óta, hanem az is, hogy Edith megismeri a Drake-birtokot, és ezáltal Simonhoz is közelebb kerül.

A sárkányok ismét hangsúlyosak, ugyanakkor régi családi titkokra is fény derül, és a kalózos szál is jobban elmélyül, mint a Wormwood-apátságban. Ahogy az időjárás is jobbra fordul, úgy a sárkányok is előmerészkednek, és nemcsak Edith tanulmányozhatja őket, hanem mi is szemtanúi lehetünk a csodának. Edith jósága, és rátermettsége már az elején szembeötlik, de itt, ebben a részben forr ki igazán, aminek nagyon örültem. Úgy érzem, hogy megtalálta a helyét a világban, és ott van, ahol lennie kell.

Egy nagyon izgalmas részt kaptam, ami az újdonság varázsával már nemcsak megpróbál rávezetni minket a sárkányok létezésére, hanem megmutatja, hogy sokkal több van a Worms név mögött, és sokkal több merszinek lenni, mint azt Edith eleinte gondolta. A cselekmény végig az apátság környékén játszódik, a folyó mellett, a Drake-birtokon, és csak a végén térünk más utakra, mégsem bántam, mert imádtam jelen lenni, és Edith-tel együtt új információkra és tényekre szert tenni.

Edith megmutatja, hogy egy igazán talpraesett lány, aki képes belátni a hibáit, és azt ha téved. A Simonnal kialakult kapcsolata már sokkal gyengédebb, mint az első részben, és míg nem erre helyezi a hangsúlyt az írónő az érzelmeknek nem lehet megálljt parancsolni, így kíváncsian várom, hogy a családi örökség és a család mellett mikor robbannak az érzések, és mikor terítik le Edith karakterét a lábáról. Nemcsak a világot kedveltem meg a sárkányaival együtt, hanem azt a legendát és történelmi visszatekintést is, amivel felruházta az írónő az Ormdale titkait. Az első részhez képest sokkal több sárkány teszi tiszteletét, szépen lassan egyre többet tudhatunk meg róluk, aminek én kifejezetten örültem. Végig olyan érzés volt olvasni a Drkae-birtokot, mintha egy fagyos délután után a melegben szépen kiolvadtam volna, és megérintett volna egy gyengéd ölelés. Cozy a szó legszorosabb értelmében, és baromira szerethető a világ, a karakterek, az egész apátság, és azok a lények, akik megmutatják magukat az Ormdale titkai második részében. Edith még csak most merül el a merszik világában, ezáltal mi is vele együtt tanulunk, és tudunk meg többet. Ha te sem szeretnél kimaradni ebből a kalandból, ne hagyd ki Christina Baehr léleksimogató sorozatát tele rejtélyekkel és sárkányok nemzettségével.

"Bátorság az, amikor a szeretet dacol a félelemmel."

"Azt gondoltam magamban, hogy megtaláltam a helyem, ám valójában az talált meg engem."

" - Úgy vélem, ennek a férfinak nehéz sorsa volt, és megpróbálhatnánk ezen változtatni, hogy meglássuk, az mit hozna ki belőle."

" - Az bátorság, ha az ember még akkor is bemegy egy barlangba, ha fél, de tudja, hogy valaki, aki még nála is jobban fél, odabent ragadt."

"Tegnap egy tündérmese szereplőjeként képzeltem el magam, ma pedig kiderült, hogy már eleve az voltam."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Sarah Beth Durst: Az elvarázsolt üvegház (Bűbájok boltja 2.)

"A növény ártatlan volt."

*

Egy új, önállóan olvasható történet a Bűbájok boltja világából! 

A birodalom túlsó végén, egy eldugott kis szigeten, ahol éneklő virágok nyílnak, mézes sütemény illata száll a levegőben, és a szerelem is mézzel van átszőve… 

Terlu Perna egyedül volt. Ezért megszegte a törvényt, és varázslattal teremtett egy öntudattal bíró póknövényt. Büntetésül fából faragott szoborrá változtatták, és elrejtették az Alyssiumi Nagy Könyvtár északi olvasótermének egyik félreeső szegletébe. A története itt akár véget is érhetett volna… De egy téli napon Terlu felébred egy szinte teljesen elhagyatott szigeten, ahol száz meg száz elvarázsolt üvegház sorakozik. Fázik, éhes, és úgy tűnik, az egyetlen emberi lakó egy zsémbes kertész. 

Legnagyobb meglepetésére a mogorva Yarrow mégis befogadja: meleg ruhát, puha ágyat és frissen sült mézes süteményt kínál neki addig, amíg Terlu készen nem áll arra, hogy hazatérjen. 

Csakhogy Terlu nem akar hazamenni. 

Ahogy egyre jobban megismeri Yarrow-t – aki minden mogorvasága ellenére kifejezetten szeretetreméltó tud lenni –, rájön, hogy a szigetet fenntartó varázslat lassan elhal, és az üvegházak lakói veszélyben vannak. Terlu tudja, hogy segítenie kell, még ha ez újra törvényszegéssel is jár. 

Ezúttal azonban nincs egyedül. Yarrow és egy érző rózsa segítségével Terlunak egy réges-rég elhunyt varázsló titkait kell megfejtenie, ha meg akarja menteni a szigetet – és ha esélyt akar adni magának egy új életre, talán még a szerelemre is. 

Az elvarázsolt üvegház kedves, szellemes és szívmelengető történet második esélyekről, a varázslatról, amit a törődés rejt, és arról, hogy néha egy mézes sütemény is elég a boldogsághoz.

" - Mindig is melegszívűbb voltál annál, mint amire a világ lehetőséget adott."

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy amíg olvastam a könyvet elkezdett esni a hó, így számomra még hangulatosabb és szerethetőbb lett ezáltal Az elvarázsolt üvegház. A cozy télies hangulat, a szívet melengető karakterek, és az otthon melege hatja át ezt a csupa szív történetet. Már a Bűbájok boltja is kedvenc lett, de Az elvarázsolt üvegház az, ami szíven talált, és akkor mutatta meg a varázsát, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. 

A kötet felépítése habár nagyon hasonlít az első részhez, én mégsem bántam, mert imádtam, és végig azt éreztem olvasás közben, hogy simogat a történet, és melegséggel tölt el ezeken a téli napokon. Tökéletes téli kikapcsolódás, és megmelengeti a legfagyosabb szíveket is. Egy olyan különleges fantasy regényt kapunk, amiben egy különleges szigeten lépkedhetünk, persze a legnagyobb hidegben, de ez a sziget tele van üvegházakkal, növényekkel, amik mágikusak, életre kelthetőek, vagy csak éppen megmentésre szorulnak. Egy titokzatos múlt és elfeledett varázslatok is segítenek a regényt még varázslatosabbá tenni, na meg az sem elhanyagolandó tényező, hogy a sok száz üvegházat egyetlen grumpy kertész gondozza, akinek nagyon nehéz a kedvében járni, mégis gondoskodó, és olyan ételeket készít, amik után te is sóvárogsz. A történet középpontjában Terlu mellett az üvegházak sorsa áll, a küldetés, hogy a lehető legtöbbet sikerüljön megmenteni, és eközben valahol ez a grumpy x sunshine páros is egymásra talál. Yarrow nem az a szokványos férfi karakter, akire számítanál, mégis meglátod a páncél alatt a gondoskodásra és szeretetre vágyó férfit, aki a múlt rabjaként, régi sérelmeket hurcolva éli a mindennapjait, és végzi el a kertészek feladatát.

Plant ladyként imádtam olvasni a különböző különleges, olykor élő növényekről, és a szívem szakadt meg, amikor egy-egy üvegház a sok száz közül felmondta a szolgálatot, és meg kellett menteni a menthetőt. A hangulata kellemes, cozy a szó legnemesebb értelmében, és végig körüllengi a szeretet és a biztonság érzése. Zimankós, hóviharos maga az időjárás, de az üvegházakban melegség és szeretet honol, engem meg pont ezzel sikerült kilóra megvennie az írónőnek.

Terlu habár nem varázsló, csak egy könyvtáros, akit kővé változtattak, mert életre keltette Cazt, a póknövényt, mégis mindent megtesz, hogy minél több növényen tudjon segíteni az elvarázsolt üvegházakban. Egy nagyon kedvelhető, önfeláldozó és szimpatikus hősnő ő, akit csak szeretni lehet. Nagyon hasonló a sorsa, mint a Bűbájok boltjából Kielának, és talán emiatt a párhuzam miatt is tökéletes alapja ő a történetnek.

Yarrow eleinte nem egy nagyon kedvelhető karakter, mufurc, befelé fordulható, aki nem szavakkal, hanem tettekkel mutatja ki az érzéseit, és idő kell, amíg az ember kiismeri, és átlát a gesztusokon, és meglátja a férfit, azt, hogy mire is vágyik, és mit miért tesz. Mentsd meg az üvegházakat, és Yarrow szíve a tiéd. Akár ez is lehetne a kötet jelszava, mert minden egyes szava igaz. A kötet fő mozgatórugója a növények és az üvegházak sorsa közül mozog. Minden egyes tettnek ehhez van köze.

A szerelmi szál habár nem hangsúlyos, de ott van. Láthatatlanul alakul ki a két karakter között a vonzalom, és lassú mederben folyik. Egy tipikus slow burn románc, ami nem viszi el a történetet más irányba, és megmutatja, hogy így is lehet izgalmas és szerethető cselekményt összehozni. Egyes részek a szívedig markolnak, míg mások fénnyel és melegséggel töltenek el. Igazi balzsam a léleknek, főleg ebben a zord és hideg időben.

Míg Kielának ott van Caz, addig Terlunak Lotti és a szárnyas macska, Smaragor, akiért odáig voltam. Én is szeretnék egy szárnyas macskát!! Az elvarázsolt üvegház nemcsak egy különleges helyszínre sodor minket, hanem megmutatja az elszigeteltség hátulütőit is. Maguk az üvegházak, nemcsak mint helyszín, illetve létesítmény van jelen, hanem érzelmi töltettel is rendelkeznek. Nemcsak a növények állapotát mutatják meg, hanem a karakterek belső küzdelmeit is. Egy olyan mesebeli "dzsungelt" hozott létre az írónő, ami tele van élettel, különleges fajokkal, varázslattal és egy olyan atmoszférával, ami elvarázsol. Én nagyon megszerettem ezt a világot, a szigetet, a főkertészt, akit eleinte nehéz volt hova tenni, de azt már az elején éreztem, hogy nem egy mindennapi történetet fogok kapni, hanem egy olyat, ami tele van élettel és szeretettel. Sarah Beth Durst most sem okozott csalódást, és imádtam Terlu és Yarrow párosát, ahogy a kötet előre haladtával szépen egyre közelebb és közelebb kerültek egymáshoz. A mágia rendszere végig jelen van, uralja a cselekményt és szó szerint ez mozgatja a történet elágazását, és mindazt, ami át van itatva vele. Ha szereted a cozy fantasyket, és szerettem a Bűbájok boltját, akkor ne hagyd ki Az elvarázsolt üvegház c. kötetet, ami tele van szeretettel, és megannyi különleges és varázslatos növénnyel.

"A télünnep nem valami komoly, fennkölt esemény. A fényt ünnepeljük a sötétségben. Meg a családot és a barátokat. Az egész arról szól, hogy együtt nevessünk, és feloldjuk ezzel a sötétség magányát."

"A szavak sokat számítanak. A megfelelő szavak képesek meggyógyítani a törött üveget. A szíveket. A családokat. Az életeket."

" - Mentsd meg az üvegházait - szólalt meg az asztal túloldaláról Lotti -, és ez a férfi tűzön-vízen keresztülgázol érted."

"Vannak emberek, akik igénylik az emberi érintést, mások viszont szinte összeomlanak tőle."

" - Örökké szeretni fog, ha megeteted. A gyomra közvetlen összeköttetésben áll a szívével."

"Az idegen egy olyan barát, akivel még nem találkoztál."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)