Vi Keeland: A legnagyobb kísértés

 

"Mégis, mit képzelt az én barátom?"

*

Csábító idegen 

Amikor megismerkedtem Dawson Reeddel, rögtön egy ágyban kötöttünk ki. A gond az volt, egyikünk sem tudta, hogy a másik is az ágyban van. 

Mikor az éjszaka közepén felébredtem, és egy vadidegen feküdt mellettem, az ösztöneimre hallgatva rátámadtam a betolakodóra. Azonban hamar kiderült, hogy ő is kibérelte a kunyhót. Egy rendszerhiba miatt dupla foglalás történt. És természetesen a függetlenség napi ünnep miatt sehol nem lehet szobát kapni. Hamarosan azt is megtudtuk, ugyanarra az esküvőre vagyunk hivatalosak, és Dawson az a tanú, akivel kapcsolatban figyelmeztettek, hogy legyek óvatos. Magas volt, sötét hajú és elképesztően jóképű, pont olyan, amilyennek a legjobb barátnőm leírta. Bár abban is igaza volt, hogy utálni fogjuk egymást. 

Azt hiszem, a helyzet lehetne rosszabb is, mint hogy egy kunyhón kell osztoznom egy jóképű férfival, akit megvetek. 

Például, kiderül, hogy ő az új főnököm… 

Vi Keeland New York Times, Wall Street Journal és USA Today bestsellerszerző történetében a vágy felperzseli a határokat, és csak az érzelmek maradnak. De vajon érdemes rájuk hallgatni?

" - Miért érzem azt, hogy valami mást képzeltél a számba? 

- Mert nagyon okos nő vagy."

Odáig vagyok az írónő munkásságáért. Ha egy olyan romantikus történetre vágyok, ami könnyed, laza, de azért vannak benne komoly részek is, akkor egy Vi Keeland kötetet veszek le a polcról. Nagyon várom mindig az új megjelenéseit, és A legnagyobb kísértés az egyik kedvencem lett. Dawson Reed már a kötet elején levett a lábamról, és nem tudtam nemet mondani ennek a bacifóbiás, szexi és átkozottul jóképű pasinak.

Eléggé viccesen kezdődik a kötet, és ez a hangulat elég sokáig meg is marad. Dawson és Naomi találkozása nem mindennapos, főleg ha a következményeket nézzük, de úgy érzem, hogy nem is találhatott volna ki jobb meet cute-ot az írónő, mert így kerek az ő szerelmük. Tele van botlásokkal, bizonytalansággal, mégis az elemi izzás nem engedi, hogy elmenjenek egymás mellett. Nekem különösen tetszett az, hogy Dawson hiába szépfiú, mégis egyediség, hiszen ki lehetne nagyobb bacifóbiás, mint ő, aki egy teknőssel él együtt New Yorkban? Én imádtam ezt a kombót, és ha nem is lenne teknőse, akkor is szimpatikus karakter lenne, mert van egy olyan kisugárzása, aminek nehéz nemet mondani. Naomit sem kell félteni azonban, mert ő meg kacér, és szereti felpiszkálni az alvó oroszlánt, amiatt tökéletesek egymásnak. Nagyon jó köztük a kémia, végig érezni az izzást, és nem egyszer éreztem azt, hogy nekik találkozni kellett, mert így találták meg azt az embert, akit nem is kerestek, de mégis hatalmas szükség volt rá. A kisállatok is igazi tünemények, és nem győzöm hangsúlyozni, hogy aki szereti a romantikus regényeket, azoknak Vi Keeland egy kiaknázatlan lehetőség. Nem lehet mellélőni a regényeivel, és A legnagyobb kísértés is egy olyan kísértés, amit szeretnél megismerni.

Az only one bed és az esküvő olyan fogalmak, amiből jól kijönni nem lehet, mert katasztrófa a kimenetel, de én imádtam ezért! Nagyon bravúros és szórakoztató a kezdés, és ahogy haladunk előre úgy mutatja meg magát a történet. Sok idő eltelik Dawson és Naomi újbóli találkozásáig, de ez nem okoz fennakadást, sőt... Jót tesz az idő és a távolság nekik, mert így legalább biztos, hogy amit akarnak az nem egyszeri fellángolás.

A múlt és annak kihatása a jelenre szinte teljesen végig jelen van a történetben, mégsem bántam, mert így egy olyan oldalát is megismerhettük Dawsonnak, amit Bailey nélkül nem láttunk volna. Keserédesek ezek a visszaemlékezések, és a szívem szakadt meg, de így lesz teljes a kép Dawsonnal kapcsolatban, és így láthatjuk a törékeny és sebezhető oldalát is ennek a karizmatikus pasinak.

Naomi múltja nem ennyire mély, mégis segíti a cselekmény előrehaladását. Tetszett az ügyvédes légkör, az hogy megpezsdítette a sorokat Naomi ügye, és közben meg is bonyolította azt. Nem mondom azt, hogy nem volt felüdülés, mert az volt, főleg ahogy elkezdett workplace románccá alakulni a cselekmény. Érzelmekben gazdag, és eléggé karizmatikus a történet ahhoz, hogy igazi közönség kedvenccé váljon.

A legnagyobb kísértés egyik pozitívuma, hogy végig őszinte és a két karakter között jó a kommunikáció, emiatt nincsenek benne buktatók, és emiatt oly szerethető a történet. New York és az, hogy Naomi új lehetőségek után néz ebben a városban tovább bonyolítják a cselekményt, aminek a kimenetele tele van önfeledt pillanatokkal, flörtöléssel és megannyi szórakoztató pillanattal. Egy igazán könnyed és modern romantikus történet A legnagyobb kísértés, amit egyszerűen imádtam! A történetet úgy is nézhetjük, hogy egy főnök-beosztott alapokra épülő romantikus, de ha mélyebbre ásunk ennél a sablonnál sokkal több A legnagyobb kísértés. Tele van érzelmekkel, testiséggel, vágyakkal és mindennel, amit szeretek Vi Keeland regényeiben. Összességében nagyon szerettem ezt a regényt, és örülök, hogy megjelenhetett magyarul is. Akik szeretik a romantikus olvasmányokat, a laza és könnyed történeteket, azoknak igazi telitalálat lesz A legnagyobb kísértés. Ha pedig te is Vi Keeland rajongó vagy, nem szabad kihagynod Dawson és Naomi igazán bravúros és őszinte szerelmét. Én imádtam, és remélem, hogy neked is el fogja nyerni a tetszésedet!

" - Kérdezhetek most én valami személyeset? 

Dawson kurtán bólintott. 

- Persze. Nagyjából tizennyolc centi, de egy jó napon húsz is megvan. 

Felnevettem."

"Mikor szétváltunk, ziháltam és kócos voltam. Mellkasunk hevesen emelkedett és süllyedt, és elzsibbadt a lábam. Amikor kitisztult a köd a szemem előtt, Emily ismét minket bámult. Megköszörültem torkomat, de még mindig halkan szólaltam meg. 

- Látta. 

Dawson jóképű arcán lassú mosoly terült szét. 

- Kit érdekel? Ez nekem volt, nem neki."

" - Nem harapok. Hacsak nem kifejezetten kéred…"

"Ben felnevetett, és megszemlélte a monoklimat. 

- El sem hiszem, hogy egy nő összevert! 

- Sötét volt. Egyetlen ütést vitt csak be."

" - A barátnőm meg fog ölni! Kitalálta ezt a varázslatos, tündérmesébe illő esküvőt az erdő közepén, és Dawson meg én úgy fogunk festeni, mint akiket a Disney-változat helyett a Grimm-meséből szalajtottak."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Heather Fawcett: Agnes Aubert varázslatos macskamenhelye

"Megálltam az üzlet küszöbe előtt, hogy letopogjam a csizmámról a deret, amely újabban finom tapintású, fehér bundaként telepedett esténként az ablakpárkányokra és a macskakőre, mintha a tél, akár egy nagy fenevad, a városon végigosonva maga után hagyta volna az irhája darabkáit."

*

Heather Fawcett új regénye gyógyító, szívmelengető történet varázsboltokkal, mentett macskákkal és egy második eséllyel – a szerelemben éppúgy, mint az életben. 

Agnes Aubert világát a listák tartják egyben. Ezek segítették át férje halálán, és most, a macskamenhelye vezetőjeként is úgy érzi, aprólékos szervezettsége az egyetlen dolog, ami megóvhatja a rá bízott cicákat – köztük Őfelségét, Sikolyt és az édes, öreg Thoreau-t – a teljes káosztól. 

Amikor azonban kénytelen átköltöztetni a menhelyét, Agnes hamar rájön, hogy az új üzlethelyiségben valami nagyon nincs rendben. Főbérlője ugyanis álcaként használja a jótékonysági szervezetet: a menhely alatt bújik meg egy hírhedt, nemzetközileg ismert varázsbolt, amelyet a szétszórt, és nem mellesleg önimádó, bosszantó és fájdalmasan jóképű Havelock Renard vezet. Havelock mágus, bukott Boszorkánykirály és a fél világ által suttogott legendák főszereplője, akinek tiltott mágikus portékái messzi földről csalogatják a kíváncsiakat. 

Agnesnek esze ágában sincs belekeveredni a férfi zűrzavaros ügyeibe. Neki cicákat kell mentenie, nem pedig varázslókat féken tartania. De amikor feltűnik a színen egy ellenség Havelock múltjából, a bolt és – ami Agnes számára sokkal fontosabb – a menhely sorsa hirtelen veszélybe kerül. 

Hogy megvédje a menhelyet, vajon Agnes képes lesz-e félretenni a kényelmes rendet, és beengedni egy kis káoszt az életébe? Netán megengedni magának, hogy újra szeressen? Hamarosan ugyanis kiderül, hogy nem csak a megmentett cicák kaphatnak második esélyt.

"Ezért hozzáhajítottam a macskát."

Akik ismernek, azok tudják, hogy imádom a macskákat, legyen szó macskás dolgokról, macskás kávézókról vagy bajbajutott cicákról, az tuti, hogy én el fogom olvasni, ha ilyen sugallatja van a könyvnek. Az írónő Emily Wilde trilógiáját nagyon szeretem, így kérdés sem volt, hogy olvasni fogom az Agnes Aubert varázslatos macskamenhelye c. kötetet, ami egy igazán szívet melengető cozy fantasy Montreal varázsboltjaival és elvarázsolt macskáival együtt.

Ahogy elkezdtem olvasni egyből berántott, és nem volt megállás. Már a kezdő sorokkal egy igazán varázslatos történet indul el, amit csak tetéz a varázslat, a megmentésre váró macskák és a macskamenhely sorsa, ami nem kevésbé kalandos, mint amire számítottam. Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy miért szerettem, azt válaszolnám, hogy a hangulata és amiatt az érzések miatt, amit kiváltott belőlem. Megtöltötte a lelkemet reménnyel, és megmutatta, hogy létezik második esély, nemcsak olyan esetekben, amikor azt hinnénk, hogy már túl késő. Agnes egy igencsak magának való karakter, ám én imádtam, hogy ennyire a szívén viselte a macskák sorsát, és bármit képes volt megtenni értük, csak nekik legyen jó. Egy olyan jószívű hősnő ő, aki a legnagyobb kalamajkába is képes belevetni magát, ha azzal jól cselekedhet. Már amikor megjelentek a macskák, és szembesültem azzal, hogy mindenki egy igazi egyéniség, már akkor tudtam, hogy nagyon kedves lesz a szívemnek ez a történet. Nem is igazán arról szól, hogy családot találjunk a cicáknak, hanem arról, hogy legyen ember vagy állat, de mindenkit megillet a tiszta lap, a második esély a boldogulásra és a szeretetre, és Heather Fawcett ezt mutatja meg az Agnes Aubert varázslatos macskamenhelye alatt. Csordultig telt a szívem, de nemcsak a cicák miatt, hanem azért is, mert egy ennyire szívmelengető történetet kaptam.

A cozy fantasy műfaja tökéletes összhangot alkotott ezzel a varázslatos, Boszorkánykirályos történettel, ahol a varázslóktól félni érdemes, mégis ahogy megismerhettük közelebbről Havelock karakterét minden félelem elpárolgott. Ő is magának való, tipikus morgós grumpy karakter, de közben meg kenyérre lehet kenni, ha megnyílik, és emiatt nem bánom, hogy a történet romantika része nem annyira hangsúlyos, még kevésbé az, mint az Emily Wilde, aminek meglepőnek kellene lennie, mégsem az.

Úgy érzem, hogy habár a hangulatában felfedezhető némi Emily Wilde, mégis külön lehet választani a kettőt, és az Agnes Aubert varázslatos macskamenhelye komolyabb hangvételű. Persze megvan a cozy fantasyre jellemző könnyedség, mégis a téma miatt komolyabb a kötet hangulata. A macskák, a fennálló kalamajka és Havelock mind hozzátesznek ahhoz, hogy egy felnőttesebb világ táruljon a szemünk elé, amiben a macskák elhelyezése a fő cél, és mellette csak másodlagos az érzelmek kialakulása.

Nagyon nagyon szerettem olvasni, és olyan érzésem volt közben, mintha én is ott lettem volna a menhelyen, és rajtam is múlt volna, hogy sikerül e mindenkit örökbe adni, vagy lesznek olyanok, pl. Őfelsége, akiknek más út lett kikövezve, és csak arra várnak, hogy arra az útra léphessenek. Sikoly már az elején levett a lábamról, és ez végig így is maradt. Szerintem én őt fogadtam volna örökbe, mert mindig is vonzottak az egyéniségek, azok, akiknek történetük van.

Maga a történet szépen ível, jól ki van bontva, és nekem különösen tetszett, ahogy megjelent a varázslat a történetben. Agnes annyira szerethető karakter, annyira közel kerül az emberhez az elhivatottsága miatt, hogy képtelen vagy nem drukkolni neki végig, és a legjobbakat kívánod neki. Mellette el kellett volna, hogy törpüljön Havelock, de nem így történt. Imádtam őt is, és azt a lassan érő románcot, ami kialakult kettejük között. Nem voltak nagy gesztusok, és mégis olyan természetes, hogy ők ketten egymásra találtak, még akkor is, ha Agnes macskamenhelyet vezet, míg Havelock allergiás a macskákra. Ha csak egy szóval jellemezném a kötetet, akkor az nem a varázslatos lenne, hanem a csodálatos, mert nincs jobb szó az Agnes Aubert varázslatos macskamenhelyére. Egy annyira szerethető történet ez, amiben benne van a macskák iránti tisztelet, a szeretet és a második esély, amit mindenki megérdemel. Annyira önzetlen, és szerethető a kötet, hogy akinek van cicája vagy már volt az biztos, hogy át tudja érezni azokat az érzéseket, amik egy új jövevénnyel járnak vagy azzal, hogy sikerül megtalálni az örökotthont, ahol már nem kerülnek utcára a cicák, és van velük valaki, aki gondoskodik róluk, és akik otthont adnak ezeknek az elvadult, bizalmatlan, ám reményekkel teli állatoknak. Ha szereted a macskákat és a cozy fantasy műfaja sem áll messze tőled, akkor ne hagyd ki Heather Fawcett Agnes Aubert varázslatos macskamenhelye c. regényét!

"Nem gondoltam, hogy szándékosan semmibe vesz, inkább úgy tűnt, nem érdekli annyira a jelenlétem, hogy foglalkozzon velem. Én pedig rájöttem, hogy ez egyáltalán nem lepett meg, ami valahogy jobban fájt, mint maga az árulás."

" - Mégis honnan az ördögből bújt elő? - kérdeztem egyszerre fellélegezve és bosszankodva. 

- Füstté változva felsuhantam a szellőzőn, mint minden valamirevaló sötét varázsló. 

- Havelock! –-kiáltott fel Yannick. 

Ezután nagy döbbenetemre odasietett hozzá, és megölelte."

" - Így ni - szólalt meg Havelock halkan. - Sajnálom, Ri - tette hozzá."

"Legalább három másik macska barangolt a helyiségben, akiknek nem lett volna szabad, mert mindannyian hírhedt bajkeverőnek számítottak. Kettő - Foltos és Genevieve - éktelen lármát csapott a sarokban, nyivákolva köröztek egymás körül, a csata azonban még szemlátomást nem jutott túl a kínos testhelyzetek felvételén. Ennek ellenére ijesztő látványt nyújtott."

" - Én megmondtam! - kiáltott fel, amint beléptünk. - Ezek egytől egyig pokolfajzatok. Szőrös, röpképtelen éjszakai lidércek, akik elszántan gyötrik a fogvatartóikat."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Takano Ichigo: Orange 2. (Orange 2.)

*

A 11. osztályos Naho az iskolakezdés napján levelet kap tíz évvel idősebb önmagától. Jövőbeli énje arra kéri, hogy vigyázzon az osztályukhoz aznap csatlakozó Kakerura, mert csak ő mentheti meg a szörnyű jövőtől. A sorozat második kötetében fény derül arra, hogy milyen sors vár Kakerura, ha minden változatlan marad. Naho, aki egyre mélyebben kötődik Kakeruhoz, megpróbál mindent megtenni, hogy a fiú boldog legyen. A jövő pedig lassan változni kezd…

A világ legszomorúbb mangája folytatódik, és már a harmadik rész is megjelent magyarul. Szerintem ennyire nyomasztó történetet is rég olvastam, hiszen hatalmas a tét: meg kell menteni Kakerut, és be kell bizonyítani neki, hogy értékes és szeretik. Nagyon szeretem ezt a mangát, ugyanakkor vérzik is a szívem a részek előrehaladtával. Az Orange 2. megmutatja, hogy az apró lépések is képesek hatalmas változást előidézni, és ehhez nem kell más, mint kedvesség és kilépni a megszokottból, bátornak lenni bizonytalan pillanatokban is.

Szinte versenyt futva az idővel, a napi tanácsokkal karöltve próbálja meg Naho megváltoztatni a jövőt. Szinte minden lépésére kihatnak a levelek, és próbál mindent jól csinálni, próbál változtatni Kakeru sorsán, és eközben egyre közelebb kerül a fiúhoz, de mivel tudjuk, hogy miért kapta a lány ezeket a leveleket szomorú is a kötet hangulata.

Habár a borító azt sugallja, hogy olyan gimisekről szól az Orange, akiknek semmi baja a szokásos tini bajok mellett, ez közel sem igaz a mangára. Hatalmas a tét, miközben élik a hétköznapi életüket, és ahogy haladunk előre úgy kezd egyre jobban megváltozni a jövő. 

Egyre közelebb kerül egymáshoz Naho és Kakeru, és ez talán elég lesz ahhoz, hogy megváltozzon Kakeru elhatározása, és rádöbbenjen arra, hogy ott vannak mellette a barátai, akikre számíthat, és ott van neki Naho is, aki egyre közelebb és közelebb kerül hozzá. Nemcsak a barátaik próbálják összeboronálni őket, hanem ők maguk is biztonságban érzik magukat a másik mellett, és fokozatosan nyílnak meg, fedik fel a gyengeségeiket, és ez a kötet legnagyobb erényei is. Végig őszinte, és megmutatja az igaz barátság erejét.

Végre kiderül, hogy mi történt azon az ominózus első iskolai napon, és fény derül arra is, hogy mi nyomja Kakeru lelkét, mi az amit megbánt, és ami a jövőben a végzete felé sodorta. Habár továbbra is melankólikus a kötet hangulata, én mégis látom a világosságot az alagút végén, hiszen ahogy Kakeru megnyílik, úgy kerül le a válláról a teher és szépen lassan a bűntudat.

Mivel egy gimis történetről van szó, természetesen az iskolai életbe, és az iskolai elfoglaltságokba, fesztiválokba is betekintést nyerhetünk, ami által még közelebb kerülnek hozzánk a karakterek, és amik lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy jobban megismerjünk mindenkit. A féltékenység és a diáklányok csínytevése az Orange második részében is felütik a fejüket, de az biztos, hogy aminek meg kell történnie, azok az események meg is történnek, akadályok ide vagy oda. :D

Az Orange egy olyan összetett történet, ami a japán mintát követve vezet végig minket a történeten, de közben olyan fontos dolgok is előkerülnek, mint a szerelem, az érzések bonyolultsága, a félénkség, az első lépések, depresszió és bizony olyan gondolatok is, mint az öngyilkosság. Számomra sokkoló volt olvasni a jövő és a jelen eseményeit, mert amíg a jelenben tudjuk, hogy meg kell változtatni a jövőt, addig a jövőben szembesülünk azzal, amivel nem akartunk. Mindenképp összetöri a szíved, csak az a kérdés, hogy mikor.

Imádtam a kötet esetlenségét, azt, hogy sem Kakeru, sem pedig Naho nem volt tisztában a másik érzéseivel azzal hogy odáig vannak a másikért, amit a barátaik láttak, és próbáltak is segíteni nekik, de tényleg ennyire vak a tini szerelem, hogy nem látjuk a másikat, azt ahogy pillant rájuk, és érzéseket táplál? Annyira jól szórakoztam, de most már igazán kimondhatnák, amit ki kell. 

Nagyon szerettem ezt a részt is, és iszonyatosan drukkolok Naho-nak azzal kapcsolatban, hogy sikerüljön más belátásra bírnia Kakeru-t, és remélem, hogy a manga hátralévő részeiben már beszámolhatok érdembeli változásról is kettejük között. 

Ami viszont nagyon meglepett az az utolsó néhány képkocka, mert erre őszintén nem számítottam, és várom, hogy mit hoz ki ebből a szálból Takano Ichigo, mert az biztos, hogy most jól eldobta a bombát, már csak az a kérdés, hogy milyen irányba fog robbanni. Összességében ezt a részt is szerettem, és kellőképp izgalmas volt. Szerettem benne az apró lépéseket, azt hogy Kakeru kezd megnyílni, és Naho is szépen kilép a csigaházából a jövőbeli énjének levelei miatt. Azt hiszem a harmadik rész sem fog sokáig váratni magára, mert nagyon érdekel, hogy mi is fog a második rész után történni. :D

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Mashiro: My Love Story with Yamada-kun at Lv999 5. - 999-es szintű románcom Yamada-kunnal 5. (My love story with Yamada-kun at Lvl999. 5.)

 

*

Egy baráti összejövetelt követő este Yamada és Akane végre megvallják egymásnak érzéseiket, és hivatalosan is egy párrá válnak. Miközben Yamadát lefoglalja az előkészítő és az egyetemi felvételire való tanulás, Akane új barátot szerez a játékban: egy Yui nevű lányt. A két lány azt tervezi, hogy hamarosan élőben is összefutnak, de Eita, a guild vezetője úgy véli, Akane túl gyorsan belement egy vadidegennel való találkozásba – és lehet, hogy igaza van. Amikor Akane Yuival vacsorázik, váratlanul Yui barátja is felbukkan, akiről kiderül, hogy egy rivális guild tagja, és egyáltalán nem tiszták a szándékai.

Nagyon-nagyon jó volt ez a rész. Egyre jobban beleláthatunk Yamada és Akane életébe, abba hogy mennyire is másra fókuszálnak az életben, mégis sikerül ott lenniük a másiknak, ha arra van szükség. Nem erőltetnek semmit, sőt kiteljesednek a másik mellett, és megmutatják, hogy nemcsak a játék hozta össze őket, hanem ők tényleg össze is illenek. Mivel Akane az idősebb, így ő már nem a középiskolára és a vizsgákra fókuszál, mint Yamada, emiatt beleláthatunk a munkájába is, na meg abba, hogy mennyire kedves és barátkozós személyiség is ő.

Akane karakterét még jobban megkedveltem ebben a részben. Ő az a sunshine karakter, aki bárkit képes felvidítani, aki ott van a másik mellett, és aki a balgaságaival szórakoztat és elfeledteti veled az igazán nagy gondokat. Egy annyira természetes jellem ő, akivel nehéz rosszban lenni, szinte lehetetlen is, és oké, hogy sokat beszél, de közben meg olyan pozitív személyiség, hogy szomjazod a jelenlétét, és minden borús napod képes beragyogni a fényével.

A My Love Story with Yamada-kun at Lv999 5. - 999-es szintű románcom Yamada-kunnal 5. alatt Akane még jobban kiteljesedik, jobban betekinthetünk az életébe, és a nehézségeibe. Egy nagyon szerethető női karakter ő, akivel nagyon könnyű jóba lenni, akivel szinte nem is lehet rossz kapcsolatot kialakítani annyira pozitív a kisugárzása, és annyira azt érezteti, hogy ő egy valóban ilyen jellem, aki mindenben meglátja a jót, aki gondoskodik a másikról, és nem esik nehezére ott lenni a másik mellett, legyen fáradt vagy legyen teljesen kimerülve. Ezt a részét mutatja be Akane és Yamada-kun kapcsán a kötet, és repesett a szívem az örömtől.

Ezt a részt is nagyon gyorsan kiolvastam, és végig azt éreztem, hogy megtelik a lelkem boldogsággal, és végig repestem a boldogságtól. Igazi boldogsághormon a My Love Story with Yamada-kun at Lv999 5. - 999-es szintű románcom Yamada-kunnal 5. Minden egyes új rész után azt érzem, hogy eszméletlenül cuki volt, és ezt most is tartom, mert igaz, hogy itt már jobban szembeötlik a valóság, és az, hogy nem mindenki feltétlen kedves és odaadó, mégis Akane és Yamada-kun viszik a prímet.

A guildes balhé, és az erősebb online jelenlét sokat segít abban, hogy ennyire izgalmas legyen ez a rész. Tetszett benne, hogy végre újra kicsit visszatértünk az online világba, és már nemcsak egy guild életébe tekinthettünk be, hanem egy régóta húzódó balhé is megmutatta magát. Nagyon jól szórakoztam alatta, és őszintén emelt a hangulaton ez a rész, na meg végre más karaktereket is sikerült megismernem.

A manga hangulata nekem még mindig 10/10, nagyon kedvelhető és szerethető, na meg letehetetlen. Aki egyszer elkezdi az tuti, hogy végig fogja olvasni, mert nagyon jól lehet szórakozni közben, egy édes szerelemnek is a szemtanúi lehetünk, és összességében elmondható erről a mangáról, hogy tele van boldogsággal, és megannyi édes pillanattal. Akane és Yamada-kun kapcsolata fokozatosan építkezik, és egyre szilárdabb a kettejük közötti kapocs.

Az Espiosos banda megjelenése eleinte nem szúrt szemet, aztán szépen lassan szerves részei lettek a manga ötödik részének, és nem feltétlenül jó dolog ez. Eltűnt a rózsaszín köd és valóságos lett a környezet, amire nem számítottam, mert szeretem azt a rózsaszín buborékot, amiben Akane és Yamada-kun van a guild tagokkal együtt. :D

A kötet fókusza a két szerelmesen felül Akane barátságszerző útjára fókuszál, ami miatt jobban beleláthatunk egy guild világába, az online tér veszedelmeibe és a személyes találkozásokba. Kicsit sajnáltam ezt a csupaszív lányt, hogy ennyire nehézkesen megy neki a barátszerzés, viszont annak örülök, hogy nyit a világ felé, és nem engedi, hogy egy rossz tapasztalat a kedvét szegje.

Összességében nagyon szerettem ezt a részt, és örülök, hogy ennyire színesre sikeredett. Örültem annak, hogy láthattunk ki Akane Yamada-kun nélkül, és ki Yamada-kun Akane nélkül. Még mindig odáig vagyok értük, és irtó cukik, na meg Yamada-kun egyre inkább megmutatja, hogy nem is annyira magába forduló, mint amit elsőre láthatunk belőle. Akik fontosak neki azok felé sokkal közvetlenebb, és hamarabb megnyílik nekik. Ha szereted a cuki mangákat semmiképp se hagyd ki a My Love Story with Yamada-kun at Lv999 5. - 999-es szintű románcom Yamada-kunnal 5. kötetet!

"Yamada: Már azt hittem, a szememből fog kijönni a tészta… 

Eita: Nem az orrodból? 

Yamada: Az orromon tuti áthaladt. 

Eita: Fúj, ne már!"

" - Halló? 

- Jó reggelt."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

H. D. Carlton: Phantom - Fantom (Macska-egér duológia 0.)

"Az iránta érzett megszállottságom lassan szerelemmé mélyült, nem számít, milyen rövid ideje ismerem."

*

1944. november 12. 

Ez a ház egy életen át fogva tartja a lelkeket. 

Azt hittem, a lelkemet a férjemnek adtam, amikor esküt tettem, hogy az idők végezetéig szeretem majd.

De hazudtam. 

Semmi sem készített fel arra a napra, amikor a fantomom megjelent az ablakom előtt. 

Ijesztő volt, mégis hipnotizáló, és tagadni sem tudtam, mennyire izgat. Sosem akartam viharos szerelembe bonyolódni a rajongómmal. Főként nem azért, mert ennél sokkal több. 

Egy bűnöző. 

Egy gengszter. 

Egy férfi, aki vigasztalást nyújt a Parsons Manor szörnyeteg ura után. Olyan sok rém kísért ezekben a termekben, én mégis csak a férjemtől rettegek.

"Életem harmincnégy éve alatt még egyetlen férfitól sem akadt el a lélegzetem. Tőle azonban… Mintha ő irányítaná a tüdőmet a bordáim mögött."

A Macska-egér duológia olvasása után szerintem nincs olyan, akinek ne keltette volna fel az érdeklődését Gigi és Ronaldo tiltott szerelme. Nagyon rövid a kötet, és nem is teljesen elégítette ki a kíváncsiságomat, mert mi az, hogy nem tudjuk meg mi lesz velük? Mégis nagyon sokat adott hozzá a történetükhöz ez a 300 oldal, ami megdobogtatta a szívem, és ami megmutatta az igaz szerelmet.

A Fantom teljesen más, mint amit eddig megszokhattunk az írónőtől. Sokkal nyugodtabb, sokkal inkább az érzelmekre helyezi a hangsúlyt, arra ahogy Gigi és Ronaldo egymásra találnak, arra hogy Gigi nem fél attól az embertől aki kvázi stalkerkodik utána, és a fák takarásából figyeli őt. Megmutatja egy házasság zátonyra futását, a Parsons Manor igazi szörnyetegét, és azt, hogy egy vad külső milyen érző szívet is takar. Nagyon a szívemen viseltem Gigi sorsát, és iszonyatosan drukkoltam neki, hogy megkaphassa a jól megérdemelt boldog befejezését. Ronaldo a maffia része, mégsincs veszélyben Gigi, hiszen Ronaldo bármit megtenne érte, még saját magát is feláldozná Gigi boldogságáért. A tenyerén hordozza őt, megmutatja azt a világot, ami az övé, de közben hadban áll önmagával, hiszen szíve szerint eltenné az útból Johnt, aki Gigi férje. A felállás nagyon érdekes, hisz míg Gigi férjes asszony, akinek gyereke van, addig Ronaldo a maffia tagja, emiatt veszély övezi az életét, mégsem gátolja meg, hogy első látásra beleszeressen Gigibe, aki a férje játékszenvedélye miatt máshol keresi a boldogságot. Számomra nagyon sokat adott ez a történet, és nagyon örülök annak, hogy H. D. Carlton elmesélte nekünk ezt a tiltott, stalker szerelmet, és ezzel 1940-be csöppenhettünk.

A történetet Gigi és Ronaldo szemszögéből is olvashatjuk, és ezeket egészíti ki Gigi naplóbejegyzései. A naplóbejegyzések már nem ismeretlenek előttünk, viszont örülök annak, hogy kézzelfogható közelségbe került hozzánk Gigi. Ronaldo helyzete sem fényes, emiatt hogy Gigit az életébe tartsa a fantomjává válik, aki a sötétből figyeli, akinek első Gigi biztonsága, és csak folyamatosan válik az élete részévé.

Habár tiltott a szerelmük és stalker romance, én nagyon a szívemen viseltem a sorsukat, és drukkoltam, hogy mindenféle viszontagság ellenére is sikerüljön megtalálniuk a boldogságot. Apró érintések, Ronaldo jelenléte és ajándékok által válik egyre közelebbivé a kapcsolatuk. Ronaldo nem a mintaférfi, mégis megmutatja Giginek, hogy bármit megtenne érte, ha kell vár, ha kell lenyeli a büszkeségét, csak legyen ott mellette Gigi.

A cselekmény a naplóbejegyzéseknek hála kap egyfajta bensőséges hangulatot, ami miatt nagyon megszerettem. Az érzelmek kapnak nagyobb hangsúlyt, és a pörgős események most háttérbe szorultak, de egyáltalán nem bánom, mert emiatt annyira szerethető Gigi és Ronaldo szerelme. Ha olvastad a Haunting Adeline-t, akkor semmiképp se hagyd ki a Phantomot!

"Anyám mindig azt mondta, hogy más vagyok. Csakhogy úgy köpte ki ezt a két szót, mintha romlott étel lenne a szájában."

"Soha nem lesz más, ahogyan nélküled életem sem. Mindannyiunkra halál vár, Genevieve. De még a halál sem tud távol tartani tőled."

"A fantomom egy gyilkos. És ez még nem elég, de szereti is csinálni."

"Hogyan lehetne Ronaldo a pokol ura, miközben a mennyországba repít?"

"Minden más csókunk tele volt elektromossággal, ebben viszont egy egész vihar van."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Elliott Rose: Chasing the Wild - Határok nélkül (Crimson Ridge 1.)

"Egyből hangposta. Megint."

*

Az állatorvos Layla Montanában, egy isten háta mögötti farmon reked, édes kettesben azzal a férfival, akiről határozottan tilos fantáziálnia: a csendes, hihetetlenül vonzó férfi ugyanis nem más, mint az exe apja. 

Világéletemben azt tettem, amit elvártak tőlem. Hisz én vagyok Layla Birch, a „rendes lány". 

Túlságosan gyorsan fel kellett nőnöm. Mindig magamról gondoskodtam, és mindig a megszabott utat követtem. Az egyetlen dolog, amire nem számítottam, Colton Wilder – ő nem volt tervbe véve. Egy cowboy, aki közel kétszer annyi idős, mint én… Számomra mégis ő az álomférfi. Aki odafigyel rám, aki munkát ad nekem, és akinek közelségében a pulzusom dübörögve száguldani kezd. 

Az exem apja. 

A hegytetőn hosszúak és hidegek az éjszakák. Ahogy a hótakaró napról napra vastagszik, a kémia is egyre erősebb köztünk. Mindketten alig észrevehető léptekkel közelítjük a határt, amelyet sohasem volna szabad átlépnünk. Napról napra egyre nehezebb ellenállnom a férfinak, akinek a szeméből ilyen sóvárgás árad. Kísértő gondolat, hogy végre egyszer félredobjam a jókislány-álarcot. Úgysem tudná meg senki! Vagy mégis…?

"Ha megérinted egy férfi kalapját, vagy verekedést tervezel, vagy dugást."

Cowboy romance? Jöhet! Age gap romance? Jöhet! Exem apja? Jöjjön! Grumpy x sunshine? Jöhet! Vidéki kisváros? Jöhet! Elliott Rose berobbant az életembe, és ennél nem is lehetnék hálásabb neki. Az új kedvenc cowboy románcom lett a Crimson Ridge sorozat első része, és szó szerint a személyiségem része lett. Imádtam a yearningot, a két karakter közötti korkülönbséget, a tentiont, és a kisvárosi behavazott hangulatot, ami a karakterek javára vált, és ami eldöntötte, hogy Colt lépni fog, és nem hagyja Laylát bajban, amibe a fia keverte bele.

Úgy vágtam bele a kötetbe, hogy csak pozitív gondolataim voltak, és nagyon bejött, mert imádtam. Kicsit a hangulata olyan, mint a Birthday Girlé, kivéve hogy ezúttal egy nagyon magának való cowboy a férfi főszereplő, és egy igazán elszigetelt helyen lakik, ahol ha leesik a hó se ki, se be nem lehet menni, és igazából ez hozza el a történet pikáns részét, hiszen mégis mi rossz sülhetne ki abból, ha teszem fel Layla az exe apjánál havazódna be, és nem tudna lemenni a hegyről? Semmi rossz, ugye? Tetszett ez a rossz fiú-jó kislány kontraszt, hogy egy bizonyos ideig Colt és Layla is próbált ellenállni a kísértésnek, hiszen mégiscsak tiltott lenne az, amire vágynak, na meg van közöttük 17 év korkülönbség is, na de itt jön képbe az írónő és mutatja meg, hogy nem minden esetben számít a korkülönbség. Akadálynak kiváló, de nincs olyan akadály, amit kellő motivációval ne lehetne áthidalni, amit ne lehetne megoldani. Maga a helyszín eléggé behatárolt, de a Chasing the Wildnak ez is nagyon jól állt, hiszen habár nem akkora a mozgásterület, mégis izgalmas, és ez az egész behavazódás zseniális ötlet volt, nagyon jól játszott vele az írónő, és megmutatta, hogy nem kell messzire mennie ahhoz, hogy igazán szexi és pikáns jelenetekkel örvendeztessen meg minket.

A kémia és a feszültség, a tention nagyon jó Colt és Layla között. A váltott nézőpont tökéletesen átadja az érzelmeket, és hála a váltott szemszögnek minden kíváncsiságomat képes volt kielégíteni a Chasing the Wild, akárcsak Colt Layla minden igényét. Nagyon pikáns és szexi, eléggé sűrű a történetben a 🌶️🌶️🌶️ jelenetek száma, én ezt mégsem bántam, mert igazán forrón és érzékien írta meg az írónő. Van benne néhány kink, de ettől lesz igazán paprikás a hangulat.

Colt egy igazi grumpy karakter, aki mogorva, aki ránézésre olyan, mintha mindig morcos vagy éppen dühös lenne, de pont ez teszi őt szexivé, na meg egy kicsit elérhetetlenné. Mellette Layla igazi napsugár, aki ugyanúgy mint Colt pörög a 17 év korkülönbségen, de szerintem Colt az, aki igazán kattog ezen, hiszen ő az, aki nagyon a tilosban jár, mégis az a legédesebb, ami tiltott, és Colt számára ez Layla. Iszonyatosan megszerettem a karakterüket, és én kifejezetten szeretem az idősebb pasi fiatalabb nő (szigorúan 20 éves kor felett) szituációkat.

Maga a történet az érzelmek és a testi aktus vonalain keresztül halad előre, hol a természet erői sodorja egyre közelebb egymáshoz a karaktereket, hol az események bűvös láncolata, de az biztos, hogy mire a végére érünk kétségünk sem lesz afelett, hogy Colt és Layla egy pár; korkülönbség ide vagy oda. Úgy érzem, hogy nagyon jól kiegészítették egymást, és jól passzolnak a másikhoz. 

Nem kell egy világmegváltó regényre számítani a Chasing the Wildtól, mert nem ez a célja. Akik szeretik a cowboy románcokat, és nem mondanak nemet az age gap románcoknak sem, azoknak igazi telitalálat lesz a történet. Nagyon hamar meg lehet szeretni ezt az elszigetelt farmot, ahol Colton Wilder él, és ahova Layla belecsöppen az időjárásnak köszönhetően. Végig nagyon drukkoltam nekik, és reméltem, hogy az írónő minden viszontagság ellenére is összehozza őket, és megmutatja, hogy mennyire jók is együtt. A kisvárosi idill már az elején megmutatja magát, és szerettem többek között emiatt is, hogy annyira közel került a szívemhez a hely és a karakterek. Egy ilyen elszigetelt Montanai farmon én is szívesen kikötnék. Összességében egyik kedvenc cowboy romance-om lett, és imádtam minden sorát. Ha szereted az age gap szerelmeket, a grumpy x sunshine felállást, és ha mindened a kisvárosi hangulat és a cowboy románcok, akkor mindenképp ajánlom Elliott Rose Chasing the Wild c. kötetet, ami garantáltan az új kedvenc regényed lesz! Én személy szerint már nagyon várom a következő kötetet, mert a Crimson Ridge sorozat első kötete nagyon jó, és annyira pikáns amennyire kell!

"Azt akarom, hogy megkapja a holdat, a csillagokat, magát a napot is, de azt nem akarom, hogy valaki más adja meg neki."

"Mert már tudom, milyen érzés, amikor valaki mellettem marad akkor is, amikor teljesen szétesem."

"Hogy hiányozhat valaki ennyire őrülten, amikor egy fedél alatt vagyunk, és alig pár órája szexszeltünk egymással? Úgy érzem, mintha a cowboyomat óceánok és kontinensek választanák el tőlem, nem pedig néhány halk lépés egy néma folyosón."

" - Kufircoltál valami dögös cowboyjal? 

- Ki mond olyat manapság,hogy „kufircol”? 

- Jaj, elnézést. Már ütöm is fel a ba-szótáramat. Dugtál. Kamatyoltál. Betörtél egy vadlovat… válassz csak kedvedre."

"Ha húsz évvel fiatalabb lennék, kurvára ő lenne álmaim nője. 

A pokolba, így is az."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

M. L. Eperke: Kőbe dermedt szívek (Halhatatlanok melódiája 2.)

 

"Van egy régi mondás Pidben: "Elfeledett lénytől ne kérj semmit, ha nem akarsz elveszíteni valamit."

Vannak szívek, amik nem azért dobognak csendesen, mert nincs mit érezniük. Hanem mert megfagytak. Megdermedtek. És talán meg is álltak. 

De ami egyszer már dobogott… az bármikor újra felébredhet. Melodi és Mox végre ugyanabban a világban élnek. Egy világban, ahol már csak a Novarák maradtak, a rettegett Mongok viszont… eltűntek. 

Senki nem tudja, hová lettek. Vagy hogy miért hagyták pont őket hátra. A levegőben háború íze kavarog, de nem tudni, ki ellen indul majd, vagy miért kell bekövetkeznie. 

A válaszokat csak a szétszórt Novarák ismerik, akiket szándékosan választottak szét, nehogy újra összefogjanak. Melodi és Mox elindulnak, hogy egyesítsék őket. 

Csakhogy, közben valami más is történik: a dermedt szív repedezni kezd. És ha egyszer a jég megtörik, a legapróbb érzelem is vihart szabadíthat fel. 

A Kőbe dermedt szívek a Halhatatlanok melódiája sorozat második része, amelyben tovább mélyülnek a Pid szigetén feltárt titkok, és egy tiltott kötelék szabályai is lassan semmivé porladnak.

"A Novarák kiléptek a porondra. A tömeg ujjongott. A napfény azonban - mintha szándékosan tette volna - csak Moxot világította meg."

Ha ez lehetséges, akkor a Kőbe dermedt szíveket még jobban imádtam, mint az Aranyba zárt könnyeket. Eperke újra egy csodát alkotott, amit nem győztem olvasni, és ami minden egyes oldallal még inkább lenyűgözött. A lehető legjobb döntést tudod hozni azzal, ha esélyt adsz a Halhatatlanok melódiájának, mert egy igazán zseniális történet. Tele van génmódosított állatokkal, a már megkezdett világ elmélyítésével, és olyannyira olvasmányos, hogy képes vagy addig nem létezni a külvilág számára, amíg az utolsó sorokhoz nem érsz, és be nem zárod a Kőbe dermedt szíveket.

Nagyon szeretem Eperke munkásságát, és büszkeséggel tölt el, hogy ilyen csodás magyar szerző által írt könyvet olvashatok. A kötet már az első oldalakkal megvesz magának, és megmutatja, hogy mekkora munka, na meg tehetség kellett ahhoz, hogy megszülethessen Melodi és Mox története. A világ valami egészen elképesztően lenyűgöző. Ahogy haladunk a történetben úgy lesz egyre izgalmasabb, egyre kiélezettebb a helyzet, és ezáltal mutatja meg önmagát, azt az erőt, ami a Kőbe dermedt szívekben rejlik. Nemcsak egy egyszerű folytatás, ami felülmúlja az első részt, hanem egy olyan következő szint, ami más megvilágításban mutatja be Pid világát, és a már megkezdett halhatatlan szálat. Nemcsak egy újabb fantasy történet, hanem A történet, amit meg kell ismerned! A kötet hangulata sötétebb és borúsabb, mint az Aranyba zárt könnyeké, de ez nem vesz el az értékéből, annál inkább hozzáad. Szerettem benne, hogy Melodi és Mox szemszögei váltakoztak, hogy Erwint sem hanyagoltuk el, és ők hárman, de legfőképp Mox és Melodi a hátukon vitték a cselekményt, és készek voltak bármit megtenni a másikért, és készen álltak áldozatokat hozni. Ezt a karakterjegyet nagyon tisztelem bennük, és ebből is látszik, hogy mennyire át lett gondolva a karakterük.

Nagyon vártam a pillanatot, hogy visszatérhessek a világba, hiszen nagyon megszerettem, de arra a legvadabb álmaimban sem számítottam, hogy ennyire kiforrott és ennyire egész lesz ez a második rész. Minden részlet a helyén van, az illusztrációk nagyon sokat adnak a történethez, és alig várom, hogy be tudjam szerezni őket képeslap formátumban is, mert élnek, és ezáltal a történet is él, és lélegzik. Adnak a történetnek egy nagy löketet, egy hatalmas pluszt, ami miatt már olvasás előtt megéri belelapozni a kötetbe.

Míg a kötet eleje lassabban épül fel, addig a többi része szinte egy száguldó vonat sebességével robog, és nem egyszerű megkapaszkodni, de azt hiszem, hogy egy ennyire fantasztikus történetnél ez így van jól. Nemcsak a cselekmény baromi erős eleme a Kőbe dermedt szíveknek, hanem a karakterek fejlődése is, ami nélkül nem lehetne teljes az élmény, és nem zúgnánk még jobban bele Moxba, és nem éreznénk azt, hogy a szívünkön viseljük Melodi sorsát, és persze Moxét, aki még mindig a kedvencem, és ennél hálásabb nem is lehetnék, hogy Eperke megalkotta őt.

A történet romantikus szála még mindig nagyon slow burn, viszont már érezni lehet, ahogy egyre jobban mélyülnek el ezek a viszonzatlan érzelmek, és megéri kitartónak lenni, mert bizony meghozza a gyümölcsét. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vártam nagyobb gesztusokat, de végül is örülök, hogy még egy kicsit szenvedhetünk, mert Mox és Melodi egy pár, mondjon bárki bármit, nem tágítok ezen állításom mellől, és nagyon remélem, hogy minden reményem beigazolódik általuk.

Maga a cselekmény baromi erős, és igaz, hogy vannak olyan részek, amik lassabban épülnek fel, mégis ezek a részek lesznek a támpontjai a történetnek, és ezek a részek mutatják meg a későbbiekben, hogy mennyire is szükség volt rájuk. Szerettem azt a Kőbe dermedt szívekben, hogy már nemcsak Melodi oldaláról ismerhetjük meg a történetet, hanem Mox is kiveszi a részét, és részesei lehetünk annak, hogy ő miként élte meg a Kőbe dermedt szívek cselekményét. Nagyon hálás vagyok ezért Eperkének, na meg azért is, hogy megmutatta a slow burn románcokra jellemző édességet, és tökéletesen vegyítette a már ismert világfelépítést olyan elemekkel, amik még kiforrottabbá tették ezt a fantasztikus világot. Remélem senkinek sem lesz meglepő, de már szívem szerint tegnap elkezdtem volna a harmadik részt, és igen tudom, még nincs megírva, de annyira szeretem a Halhatatlanok melódiáját, hogy kínkeserves lesz a várakozás a harmadik részig. Ha szereted a fantasyket, amik slow burn, nyomozós, halhatatlan x tolvajlány, forced proximity kapcsolat, ami folyamatosan alakul át valami egészen mássá, ugye 30.fejezet?, akkor ne hagyd ki a Halhatatlanok melódiája sorozat második részét, a Kőbe dermedt szíveket!

"Melodi a Novarák létezését is alig akarta elhinni, egészen addig, amíg egy közülük meg nem jelent a szobájában."

"Ritkán látta rajta rettegés jelét. És ha látta is, akkor is mindig csak Moxért félt. Pontosabban féltette őt. De most mintha valóban megijedt volna."

" - Ő lenne a Mongod? - kérdezte.

Mox nem válaszolt, a tekintete nem időzött rajta, inkább elkerülte. És ez rosszabb volt, mint bármilyen szó."

" - Vajon mit fog tenni - kérdezte Fraus halkan -, amikor Philios bemegy hozzá a kórházba, és elmondja neki, hogy te nem jössz vissza többé?"

" - El kell mennem - mondta, és már állt is fel."

"A lányai nevei. Mindegyik mellett egy-egy rövid mondat.

Augusta - erősebb nálam is.

Phera - adj neki időt.

Melodi - makacs, de látja, amit más nem.

Atella - ne hagyd, hogy féljen.

Rosett - túl jó ehhez a világhoz."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)