Hangoskönyvek a mindennapokban

*

2025 év vége felé kezdtem el hangoskönyveket hallgatni. Először szkeptikus voltam, hiszen nagyon jól kell állnia annak a bizonyos csillagzatnak, hogy ne adjam fel az első fejezet után. Számomra fontos, hogy a felolvasó hangja kellemes legyen. Ez a félsz sokáig meg volt bennem, aztán jött a Karácsony a kunyhóban, az első magyar hangoskönyvem, és nagyon élveztem.

Utána A herceg és én került sorra. Aki ismer az tudja, hogy nincs olyan, hogy elég, főleg ha a Bridgerton sorozatról van szó. Amúgy az első két könyvet tudjátok jelenleg ebben a formátumban meghallgatni, ha te is olyan elvetemült Bridgerton fan vagy mint én. De remélem a többiek kötete is jön nemsokára.

Jelenleg pedig A szélfonót hallgatom, amit tavaly ugyan már olvastam, de kell az ismétlés a folytatás előtt, na meg imádom a világot is. Hallgatva is hasonló érzések törtek rám, mint amikor olvastam, és így már a felén túl is azt tudom mondani, hogy olyan könyvekkel kezd a hangoskönyv hallgatást, amit már ismersz, és szívesen kipróbálnád, hogy ebben a formában tudnál e "olvasni".

Nagyon pozitív élményeim vannak, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy egyik alternatív olvasási módszer sem olyan, mintha ténylegesen olvasnád és lapoznád a könyvet. Mindegyiknek vannak pozitívumai, és negatívumai is. Hangoskönyvet hallgatni azért jó, mert nem kell hozzá ténylegesen készülnöd, elég bedugni a fülest és elindítani az alkalmazást.

Én horgolás és munkába menet szoktam hallgatni, vagy ha úgy adódik munkában, de a főnökömnek erről ne szóljatok. :D Ami megtetszett a hangoskönyvekben az az, hogy mellette mást is tudok csinálni, yay multitasking, és nem kell egy dolog mellett elköteleznem magam. Futás, vagy sétálás alkalmával is tökéletes társ lehet, főleg ha szeretnéd kizárni a külvilágot.

Nekem az a módszer jött be, hogy olyan könyveket vettem elő, amiket eleve is szerettem volna olvasni, vagy már olvastam, és úgy éreztem, hogy nem tudom elengedni a világot, és újból a részese szeretnék lenni. Ami még pozitívum, hogy nem kell online lenned, hiszen a letöltött fejezeteket akár offline is tudod hallgatni.

Végezetül pedig, hogy miért is éri meg hangoskönyvet hallgatni:

- kényelmes

- bárhonnan, bármikor hallgathatod 

- időt spórolsz vele

- olyan helyzetekben is tudsz haladni az aktuális olvasmányoddal, ahol alapvetően nem lenne lehetőség rá (főzés, kutyasétáltatás, horgolás, házimunka)

- fejleszti a kognitív készségeket

- szélesebb körben éri el az olvasóközönséget

- leredukálható a napi monitoridő, kevesebb céltalan böngészés

 

Rina Kent: Black Knight - Fekete lovag (Royal Elite 4.)

"Néha egy történetnek már akkor vége van, amikor elkezdődik."

*

A szerelem kizárt. A gyűlölet nyitott játék. 

Kimberly 

Egykor a legjobb barátom volt, ma a legkönyörtelenebb ellenségem. Xander Knight szívettépően gyönyörű. 

Képtelenül népszerű. 

Brutálisan kegyetlen. 

Lovag, de nem ment meg senkit. 

Xander 

Álomszerűen kezdődött, de rémálom lett belőle. 

Kimberly Reed szánalmasan hamis. 

Iszonyatosan ártatlan. 

Titkon fekete. 

Elbújhat, de előlem soha.

" - Az enyém vagy, Green. Most, és mindörökké. 

- Mindörökké? 

- Kurvára mindörökké."

Amióta elkezdtem a Royal Elite sorozatot olvasni, azóta érdekel, hogy mi Kim és Xander története. Elsa és Aiden története toxikus, viszont Kim és Xander még rajtuk is túltesz. A Fekete lovag egy olyan dark romance, ami tele van belső harcokkal, evészavarral, öngyilkossági kísérlettel és két megtört lélekkel, akik közül az egyik a kegyetlenkedés álarca mögé bújva rejti el a gyengeségeit. Érzelmileg nagyon megterhelő, és más miatt sötét és toxikus, mint Elsa és Aiden párosa.

Ha azt hitted, hogy az írónő nem tud mélyebbre ásni, mint a sorozat első három részében, akkor muszáj megismerned a Fekete lovagot, hiszen tele van fájdalommal, kétségbeeséssel és olyan sarkalatos pontokkal, amin keresztül nemcsak Xander ellenszenve nyilvánul meg, hanem mindaz, amit képtelen maga mögött hagyni. A kötetet végig körüllengi a szülők belterjes viszonya, és ez alapjaiban nyomja rá a bélyegét a történetre. Tele van titkokkal, amik képesek megváltoztatni a jelent, és olyan érzelmekkel, amik rombolnak, amik a földbe döngölnek és amik teljes mértékben megsemmisítenek. Úgy érzem, hogy az eddigi Rina Kent kötet közül a Black Knight az, ami érzelmileg a legmélyebb, ami a bullyingot egy teljesen más mederbe sodorja, és ami megmutatja, hogy a múlt nemcsak rombolni tud, hanem olykor építeni is. Az igazság tele van megkönnyebbüléssel, de az addig vezető út tele van könnyekkel, borús gondolatokkal, és olykor embert próbáló helyzetekkel, olyan döntésekkel, amik nyomot hagynak, és nemcsak az egyénre vannak hatással, hanem a körülötte lévő emberekre is. Érzelmileg nagyon megterhelő volt olvasni, viszont talán emiatt adott teljesen más élményt, amint amit vártam tőle. Fájt a cselekménye, de meg is értem, hogy miért nyúlt ennyire drasztikus eszközökhöz az írónő, és mutatta meg, hogy ennyire kegyetlen is tud lenni.

A Fekete lovag sötét és olykor fojtogató hangulata végig jelen van, de leginkább akkor, amikor Kim fejezeteit olvashatjuk. Érzelmileg nagyon megterhelő volt olvasni, ahogy a sötét fellegek betemetik, és nincs amibe kapaszkodhat, nincs meg az a  mankó, ami a földön tartaná. Xander nem mint megmentő jelenik meg mellette, hanem mint a baj tetézője, és emiatt nagyon sokszor éreztem fájdalmat olvasás közben.

A lovag, mint fogalom nem segítő szándékkal jelenik meg, hanem mint ártó tényező. Míg Xander a múltban Kimberly lovagja volt, akibe tudott kapaszkodni, és aki nem hagyta el, addig a jelenben ő az a fekete lovag, aki miatt még inkább borúsan látja a világot, és aki még mélyebbre taszítja a sötétségbe. Xan maga is problémákkal küzd, többek között alkoholizmus, megfelelési kényszer és a hatalom, mint akadályozó tényezők jelennek meg nála, és nyomják rá a bélyegét arra, ahogy különböző helyzetekhez viszonyul.

Xander egy igen domináns alakja a Black Knightnak. Egy olyan férfitípust testesít meg, aki habár kegyetlen, mégis félelmet és vonzalmat is kivált. Éreztem már Elsa és Aiden kötetei alatt is, hogy nem lesz egyszerű Xan és Kim története, viszont arra a sötétségre nem számítottam, ami végig uralkodik a köteten, és ami nem engedte, hogy Kimberly a gyógyulás felé vezető útra lépjen. Teljesen összetört, és megrágva köpött ki magából a kötet!

A Black Knight Kim gyógyulás felé vezető útja, de addig minden egyes akadályba elbukik, és csak a lovag érkezésével kezdődhet meg az igazi gyógyulás. Kim karakterének fejlődése kulcsfontosságú a történet szempontjából, és megmutatja, hogy egy kiszolgáltatott, érzelmileg sérült személy is képes a gyógyulásra, és arra, hogy ne engedje a sötét fellegeknek, hogy beterítsék.  Érzelmileg brutál erős, ugyanakkor kegyetlen is a történet, és nem biztos, hogy mindenki képes alámerülni abba a sötétségbe, amit a Fekete lovag hoz magával. Amit szerettem a kötetben, hogy nem idealizált semmit, és a valóságot mutatta meg, nem szépít sem a szenvedélybetegségen, sem pedig a lelki traumákon, és ezeken keresztül gyógyítja meg Kimet és Xandert, és mutatja meg, hogy batyuval a hátunk mögött is el lehet indulni a gyógyulás felé, ha tényleg akarjuk, és nem adjuk fel az első akadály láttán. Összességében a Fekete lovag minden csak nem könnyű olvasmány, hiszen tele van szenvedélybetegséggel, evészavarral, és olyan lelki traumákkal, amik kihatással vannak a történet jelenére. Ha szeretted az írónő Royal Elite sorozatának előző részeit, és téged is már az első kötettől kezdve érdekelt, hogy mi is Xan és Kim története, akkor semmiképp se hagyd ki a Fekete lovagot, ami ígérem, hogy érzelmileg a földbe fog döngölni, és addig nem engedi majd, hogy felállj, amíg Kim el nem indul a gyógyulás rögös útján, és Xander rá nem eszmél arra, hogy bizony neki a legjobb választás az elvonó. Na meg az, hogy megélje az érzelmeit, és ne tagadásban éljen!

"Bárcsak sosem lettél volna a barátom! Bárcsak sose mondtad volna, hogy mindig mellettem leszel! Bárcsak ne mutattál volna meg annyi mindent, hogy aztán mégis elhagyj! Bárcsak sose lett volna olyan, hogy én, te vagy mi!"

"Mindig is ő lesz az egyetlen, akihez ragaszkodni tudok, az egyetlen aki mellett nem érzem úgy, hogy meg kellene játszanom magam."

"Xander a gyufa, én pedig a benzin, ami arra vár, hogy végre lángolhasson."

" - Felőlem nyugodtan elrejtőzhetsz a világ és magad elől is, de előlem nem tudsz soha!"

"A szerelem is lehet átmeneti, de végérvényes hatása van. Néha az ember alig kap levegőt, nem tud gondolkodni, sőt létezni sem nélküle."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Agatha Christie & Nikaidou Aya: Mert többen nincsenek 1. (Mert többen nincsenek 1.)

*

Tíz, különböző korú és foglalkozású férfi és nő – akik egymással még sohasem találkoztak – kap meghívást egy magányos szigetre. Az ismeretlen házigazdának azonban nyoma sincs, a vacsoraasztalnál pedig egy rejtélyes hang csendül fel, lerántva a leplet múltjuk bűneiről. Ezt követően a vendégek egymás után halnak meg, méghozzá pontosan úgy, ahogy azt egy kísérteties gyerekdal megjövendölte. 

A „krimik királynőjének” remekműve több mint százmillió embert sokkolt és borzongatott világszerte, Japánban pedig minden idők legjobb külföldi krimijének választották. Ezúttal manga formában találkozhatnak vele az olvasók!

Agatha Christie munkásságával néhány éve ismerkedtem meg, viszont a Mert többen nincsenek, avagy a Tíz kicsi néger, még nem került sorra, emiatt totál ismeretlenül vágtam bele ebben a mangába, és szerintem ennél jobban nem is dönthettem volna, mert nagyon élveztem, ahogy szépen felvázolta előttünk a cselekmény elejét a kötet, és bemutatta a karaktereket.

A Mert többen nincsenek egy olyan időtálló mű, amit bármilyen formában is fogadjunk be, biztos, hogy élvezni fogunk. Ez a manga adaptáció, ha szabad így neveznem egy igencsak különleges módon mutatja be az elkövetett bűnök és a morális felelősség kérdésköreit. 10 látszólag hétköznapi embert gyűjt egy szigetre, ahol nemcsak a titokzatos házigazda nem mutatkozik, de még a bűnökre is fény derül, amit majdnem mindenki tagad, hogy szándékosan elkövetett volna.

Mivel krimi így számítani lehet a halálesetekre, és arra, hogy minden egyes oldalon egyre nőjjön a feszültség. Eleinte még nem mutatja meg a történet, hogy miért is szedi sorra ezeket az embereket, és csalogatja őket a szigetre, de utána megmutatja, és még egy mondókát is alkot köréjük. Ebbe helyezi bele a karaktereket, és szedi sorra áldozatait, ahogy az a versikében is van.

A fekete-fehér rajzok, illetve a képi világ nagyban hozzájárul a krimikre oly jellemző hangulathoz, és megmutatja, hogy ez még csak a kezdet, és nagyon messze a vég. Míg idilli, gyors pénzkereseti lehetőségnek tűnik a Baka sziget, addig ez a valóságnál nem is állhatna messzebb. A sziget nemcsak szedi az áldozatait, de múltbéli bűntettekre is rávilágít, ugyanakkor azt még nem tudjuk, hogy ez a bizonyos Ismeretlen honnan is szedte az információit, és honnak tudta, hogy kiket kell a szigetre csalogatnia.

Egy olyan zárt térbe helyezi a karaktereket, ahol a gyilkosságok szinte a semmiből történnek, és a karakterek nem is számítanak arra, hogy ilyen iránt fognak venni az események. Míg az első áldozat véletlen egybeesésnek tűnik, addig a másodiknál már világos, hogy ennél jóval többről van szó, és a háttérből valaki irányítja az események folyamát, még akkor is, ha erre kézzelfogható jel nem utal.

A manga megőrzi az eredeti mű hangulatát, és a cselekmény alakulását, ugyanakkor egy olyan képi világba helyezi mindezt, ami teret enged a művészi szabadságnak, és annak, hogy Nikaidou Aya belerakja a saját egyéniségét a történetbe, és megmutassa, hogy ő hogyan élte meg a Mert többen nincsenek világát.

Nikaidou Aya stílusa tökéletesen kiegészíti azt a komor hangulatot, amit Agatha Christie meg szeretett volna teremteni a Tíz kicsi négerrel. Első részhez hűen még nem tudunk sokat a karakterekről, de már így is nagyjából körvonalazódik bennünk, hogy kik azok, akikkel jobban szimpatizálunk, és kik azok, akik egyáltalán nem szimpatikusak.

Nekem így első körben Vera Claythorne a legszimpatikusabb, viszont akik jobban kedvelik a háborús hősöket vagy az önbíráskodó bírókat, azoknak is van bőven választási lehetősége. A karakterek sokszínűsége már a legelején szembetűnik, és ami engem illet nagyon érdekel, hogy hova is fog kifutni maga a történet, és mik lesznek azok a sarkalatos pontok, amik a későbbiekben fontosak lesznek.

Összességében nekem nagyon bejött ez az első rész. Tetszett a képi világ, az az atmoszféra, amit Aya megalkotott felhasználva a krimi királynőjének talán legismertebb történetét. Ha szereted Agatha Christie munkásságát, és a mangáknak sem tudsz ellenállni, akkor ne hagyd ki a Mert többen nincsenek manga adaptációt!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

S. T. Abby: Scarlet Angel - Skarlát angyal (Mindf*ck 3.)

" - Nem értem, hogy miért engedte el a lányt. Mindennek ellentmond, ami a profiljában áll - fordulok Craighez, amikor megérkezünk a rendőrségre. - Egy szexuális szadista több gyilkosság után nem enged el csak úgy egy áldozatot."

*

Ha meg akarsz ölni egy szörnyeteget, kétszer gonoszabb szörnynek kell lenned nála. Ha szeretni akarsz egy szörnyeteget, meg kell osztanod vele a lelkedet… Logan Bennett azt akarja, hogy olyan jövőm legyen, amit nem szennyez be a folyamatos bosszúvágy. Ám ez nem jelenti azt, hogy képes vagyok leállni. És azt sem, hogy le akarok állni. Csupán annyit jelenti, hogy a mostani életemnél többet akarok… majd egyszer. 

De miként lehet elérni, hogy egy jó ember anélkül szeresse a bennem lévő szörnyeteget, hogy az ő lelke is megfertőződne? Jelenleg számomra ő testesíti meg a jót, felébreszti a szívem kis darabkáit, amiknek a létezéséről már el is feledkeztem. 

Logannek köszönhetően mást is érzek, nem csak a hideget. Azt gondolja rólam, hogy gyenge és törékeny vagyok, amit igazából viccesnek találok, bár titokban vágyom arra, hogy védelmezzen és aggódjon értem. 

Bárki, aki hozzányúl, bántja vagy akárcsak megfenyegeti, jobban teszi, ha menekül. Mert egy kicsit őrült a barátnője. Csak ők ezt még nem tudják.

" - Vörösre festem a várost. Ahogyan az utcát is vörösre festették a vérünkkel."

Hogy én mennyire vártam ezt a részt!! Tudom, hogy nagyon gyorsan jönnek magyarul a részek, aminek kifejezetten örülök, viszont így is tiszta szenvedés mire megjelenik egy újabb rész, mert minden egyes kötet olyan függővéggel zárul, hogy utána a padlón keresed az állad. A Skarlát angyal az első, aminek olyan a függővége, amivel még simán együtt tudok élni, de így is iszonyatosan várom a februárt, hogy végre teljes legyen a Mindf*ck sorozat, és Lana bosszút állhasson mindenkin, aki megérdemli.

Ez a harmadik rész is zseniális, és most már még kiforrottabb a helyzet, hiszen a Sidetracked úgy ért véget, hogy nem voltam benne biztos, hogy ki tudom várni a folytatást. Az írónő egyáltalán nem okoz csalódást, és megmutatja azt, amit már a második rész alatt vártunk. A tettek ugyan még mindig morálisan megkérdőjelezhetőek, ám valamivel közelebb kerülünk a múlthoz,és mindahhoz, ami elindította Lana Myers a bosszú felé vezető úton. Egyszerre van tele veszélyekkel, gyilkosságokkal és a lebukás veszélyével a kötet, és emiatt tövig rágtam a körmöm. Alig bírtam megülni a helyemen, és ahogy elkezdtem a Skarlát angyalt addig nem nyugodhattam, amíg a végére nem értem. Ahogy egyre jobban megismerem a sorozatot, úgy én is egyre nehezebben türtőztetem magam, és alig bírok magammal. Nagyon kellett nekem ez a harmadik rész, és úgy érzem, hogy hamarosan szorulni fog az a bizonyos hurok. Már nagyon közel vagyunk a katalizátorhoz, ami elindította az eseményeket, és bármelyik pillanatban lebuktathatja Lanát. Míg az FBI eddig vakvágányon volt, addig itt már érződik, hogy kezdik felvenni a fonalat, még akkor is, ha nem a megfelelő személyt keresik. Közel vagyunk az "otthonhoz", és emiatt egyre kiélezettebb a helyzet. Lana döntései és gyilkolásai morálisan megkérdőjelezhetőek, ám valahol mégis igazságot ad neki az írónő, és hagyja, hogy folytassa a gyilkosságok kivitelezését.

Lana egy olyan erkölcsileg megkérdőjelezhető karakterré válik, aki már nem engedi, hogy ne foglaljunk állást. A múltbéli visszatekintéseknek hála még közelebbinek érezzük magunkhoz a karakterét, és ahogy haladunk előre úgy változik meg a véleményünk is az egész helyzetről, ha eddig lettek volna fenntartásaink. Már nem dönthető el egy egyszerű igen-nemmel az, amit Lana csinál, és nem mondható az, hogy nem jogos a bosszúja. 

A Skarlát angyal tele van energikus jelentekkel, olyan tettekkel, amik felborzolják a kedélyeket, és egy olyan antihőssel, aki mégis a saját történetének a hőse, és megmutatja, hogy a gyengébbik nem is képes áldozatot áldozatra halmozni. Lana nem az a tipikus női karakter, akire számítanál, és pont ez a jó benne, hogy nem tudhatjuk mikor borul el az agya, mikor lesz figyelmetlen, és mikor hagy maga után terhelő bizonyítékot.

Egyre közelebb a vég, a beteljesülés és ez a történeten is látszik. Lana egy olyan bosszúálló angyal, akinek ha felkerülsz a listájára élve biztos nem jutsz le róla. Ő az a csendes gyilkos, akiről nem gondolnád, hogy képes lenne ilyen tettekre, és ő az, aki emiatt a legnagyobb meglepetést okozza.

A véresebb és durvább jelenteket habár illenek ahhoz a karakterhez, ami Lana, mégsem tölt el megnyugvással az olvasásuk ismerve a múlt egyes részleteit. Egyes jelenetek felkavaróak, és alapjaiban rengetik meg a lelkivilágodat A Mindf*ck sorozat nem az a tipikus pszichológiai thriller, amire számítanál, hanem annál jóval több, és jóval árnyaltabb.

Úgy éreztem a Scarlet Angel alatt, hogy versenyt futunk az idővel, a bizonyítékokkal, és ahogy Logan egyre közelebb kerül a kiváltó okhoz, ahogy egyre mélyebbre ás, úgy Lanának sincs már olyan sok ideje, hogy minden nevet kipipálhasson a listájáról, és igazságot szolgáltathasson. Ketyeg az a bizonyos óra, és csak Lana gyorsaságán múlik, hogy előbb célt érjen, mint az FBI és Bennett ügynök.

Ezt a részt is nagyon gyorsan kiolvastam. Igazi függőséget okozott nálam, és addig nem tudtam megnyugodni, amíg a végére nem értem, viszont így meg várhatom a negyedik részt, ami február 9-én fog megjelenni. S. T. Abby egy olyan sorozatot álmodott meg, ami szembemegy mindenféle erkölccsel, viszont aki egyszer elkezdi nem tud ellenállni neki, és addig nem tud másra gondolni, amíg Lana be nem teljesíti a bosszúját.

"A romantikusok mindig is hittek a bosszúban, mert a romantikus emberek hevesebben szeretnek, fájdalmasabban szenvednek és nem felejtik el, hogy mi törte össze a szívüket."

"Én vagyok az, akitől a szörnyek félnek a sötétben."

" - Morbid a humorérzékem. És birtokló típus vagyok. 

De legalább nem pisiltem le a rózsákat, mielőtt elküldtem neki."

" - Az ördög ellen nem lehet bűnt elkövetni. Te egyenesen az ördög ágyékából születtél úgy, ahogy az apád is. Ők majd megállítanak téged. A jó mindig győzedelmeskedik a gonosz fölött. Megbosszulják a halálomat."

"Minden, amit eddig biztosra vettünk, meg fog változni."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Geneva Lee: Filthy Rich Fae - Piszkosul gazdag tündér (Filthy Rich Fae 1.)

"A halál csak a szokásos ügymenet, és ma este minden... jól megy?"

*

Cate Holloway tisztában van New Orleans kimondatlan szabályával: mindenáron kerüld a nagyhatalmú Gage bűnözőklánt. Ez persze még azelőtt volt, hogy a fivére belebonyolódott volna a hálójukba. Cate-nek most nincs más választása, mint New Orleans sötét és fenyegető ura elé állni, és a testvére életéért könyörögni. 

De Lachlan Gage olyan halálosan veszélyes, mint amilyen gyönyörű…és az egyetlen fizetőeszköz, ami érdekli, az Cate lelke. Mert Lachlan nem egyszerűen csak egy könyörtelen bűnöző. Lachlan egy tündér. És megvannak a titkos okai, hogy magához láncolja Cate-et. 

A becsapott és elkeseredett Cate az emberek világa és a lélegzetelállító Másvilág között vívódik. A Másvilág között, amit árnyékok és titkok töltenek meg, és ahol minden egyes tündérudvar tagjai ellene szervezkednek, miközben a foglyul ejtőjének indítékai egyre rejtélyesebbé válnak, ami a kelepcébe csalását illeti. 

És ha a következő harminc napban képtelen lesz visszalépni ettől az alkutól, akkor örökre a kiismerhetetlen, mégis őrjítően vonzó tündérherceg és halálos világa foglya lesz…

"Az utóbbi hetekben megtanultam egyet s mást a tündéralkukról."

A Filthy Rich Fae egy olyan urban fantasy, ami New Orleans és a tündérek világában játszódik. Egy tündéralku a történet alapja, de ahogy haladunk előre a történetben ötlik csak igazán szembe, hogy Geneva Lee nem egy tipikus világot álmodott meg. Én személy szerint nagyon szeretem az urban fantasyket és a különlegesebb világfelépítéseket, és a Filthy Rich Fae mindkettőben bővelkedik.

Ebben a fantasy kötetben a tündérek veszedelmesek, kegyetlenek és nem véletlenül az a címe, hogy Piszkosul gazdag tündér. Míg az írónő az elején csúcsragadozónak mutatja be őket, addig a történet alakulása közben azt is megmutatja, hogy nemcsak ez az oldaluk van, de nagyon kell vigyázni velük, mert egy pillanat alatt véget érhet az életed, ha nem figyelsz, és nem vagy eléggé óvatos velük. Egy olyan alkunak, illetve a későbbiekben szerelemnek lehetünk szemtanúi, ami egy halandó és egy kvázi halhatatlan tündér között jön létre. Eleinte nagyon félelmetes a világ, a homályban tapogatózunk, de ahogy szépen haladunk úgy ismerjük meg egyre inkább a tündérek világát, és jövünk rá arra, hogy bármikor jöhet a Wild Hunt és levadászhat. Ismert tündéres elemeket ötvözött az írónő olyan elemekkel, ami csak a Filthy Rich Fae-re jellemző. New Orleans és a Gage család egy olyan atmoszférát teremtett, ami tele van veszélyekkel, baljós árnyakkal, a csábítás ígéretével és az ellenállással, ami Cate oldaláról érkezik. Éltem-haltam az adok-kapok helyzetekért, és isteni volt a banter is, ami Cate és Lachlan között kialakult. Már csak emiatt is megérte elolvasni Geneva Lee könyvét. Nagyon jó volt, végig olvasmányos, és tele van izgalmas részekkel, na meg a tündéreket is közelebbről megismerhetjük.

Az írónő olvasatában a tündérek nem az a klasszikus vonal, amit eddig megszokhattunk, hanem egy sokkal inkább kézzelfoghatóbb közegbe rakja őket. Bűbáj fedi őket a halandók világában, piszok jól néznek ki, gazdagok, bármikor elsétálhatnak melletted az utcán, már ha arra folyamodnak, hogy sétálnak. A Gage család különösen fenyegető, de amíg bele nem csöppenünk a cselekmény sűrűjébe talán nem is tűnik fel annyira.

A karakterek kedvelhetőek, sőt vannak olyanok is, akik szerethetőek, de a legtöbb tündér félelmetes és hidd el, nem akarsz ujjat húzni velük. Lachlan eleinte egy egoista baromnak tűnik, nyugi az is, de van benne gyengédség is. Nem annyira spicy a történet, mint amire számítottam, de így sem vagyok elégedetlen, mert nagyon sok mindent megtudhattunk a Alvilági Udvarról, viszont korántsem eleget ahhoz, hogy ki legyen elégítve a kíváncsiságom.

Cate már az elején szimpatikus, azt viszont sajnálom, hogy Lach nem kapott egyetlen egy fejezetnél többet, és végig Cate szemszögéből nézve barangolhatunk a tündérek ármányos és udvari intrikával átitatott világában. Szükségem lett volna több Lach szemszögre, hogy láthassam a gondolatait és érzéseit egy-egy jelenetnél, és olyan jó lett volna belelátni a fejébe, hogy mit is gondol Cate-ről, és nem apránként összeszedegetni a morzsákat vele kapcsolatban. :D

A történet inkább bevezetés a tündérek világába és abba a világba, amit az írónő megalkotott, de így is vannak benne csavarok, jól kifejtett okfejtések, és a karaktereket is közelebbről megismerhetjük. Nekem ez a világ igazi kedvenc lett, és örülök, hogy Cate mert kockáztatni, és alkut kötött Lachlannal, aki már a legelső pillanattól kezdve hozta a pimasz formáját. Imádtam érte! A mozgó tetoválások, és a tündérek világa tette igazán egyedivé ezt az urban fantasyt, amiben dark fantasy elemek is keverednek. Kellően izgalmas, és szórakoztató a történet. A tündéreken van a hangsúly, így az emberi világ elvetve jön csak vissza, amit egyáltalán nem bánok, mert ha lehetne már most alkut kötnék Lachlannal. A történet végig szórakoztató, érdekes és mindig történik valami. Az udvari intrika és a többi udvarral való kapcsolat átszövi a cselekmény egészét, és alapjaiban határozza meg azt. A cliffhanger teljesen tönkretett, és szívem szerint már most nyúlnék a folytatásért. Ha unod már a klasszikus tündéres fantasyket, és érdekel egy olyan történet, ami tele van érdekes elemekkel, egy alkuval és egy tündér x halhatatlan között kialakult kapcsolattal, akkor semmiképp se hagyd ki Geneva Leen Filthy Rich Fae sorozatának első kötetét!

" - Az alkímia nem hazudik."

"Nincsenek jó emberek meg rossz emberek. Nem fekete-fehér a dolog. Mind a szürke különböző árnyalatai vagyunk. A döntéseink összege, a reményeinké, a vágyainké! Ha próbálod a skála valamelyik végére helyezni, az nem segít abban, hogy eldöntsd, hogy is érzel iránta. Az csak akkor fog menni, ha látod, ki is valójában."

"Ha elviszek egy könyvet a könyvtáratokból, ugye nem vesztem el cserébe az egyik vesémet, vagy valami?"

"Gage-et megkerülve visszaindultam a sokkal nagyobb hálószobába, ahol jobban elfértünk így hárman: én, ő, meg az a hatalmas egója."

" - Valami gond van az alapozással ebben a palotában? Vagy csak unalmadban támasztod azt a falat és merengsz ott?"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Jukimura Makoto: Vinland ​Saga 3. (Vinland Saga 3.)

*

Askeladd zsákmány és dicsőség reményében csatlakozik a vikingek angliai hadjáratához, azonban Londonban Thorkell fogadja a hódítókat, aki átállt az angolok oldalára. Thorfinn megküzd vele, és kivívja Thorkell elismerését, aki egy ígérettel bocsátja útjára: még találkoznak a harcmezőn. Amikor a dán Svend király fia, Knut fogságba esik, Askeladd lehetőséget lát arra, hogy jól helyezkedjen, és veszélyes kettős játékba kezd, ami csakis mészárlással érhet véget…

"Védjétek meg őfelségét!"

Ebben a részben tűnik fel először, hogy a Vinland Saga nemcsak egy vikinges manga, ami tele van bosszúvággyal, vérontással és népek leigázásával, hanem történelmi visszatekintést is a vikingek korára. Már az első részben is írtam erről, de most tudatosul csak igazán, hogy Jukimura Makoto egyfajta edukációnak is szánta a sorozatot azok számára, aki a történelmet ebben a formában képesek befogadni.

Ez a harmadik rész valamivel véresebb és vérmesebb, mint a manga első két része, és kapunk egy új karaktert is, aki egy idióta. Nehéz legyőzni, biztos hogy el van gurulva a gyógyszere, de közben szórakoztató figura is, aki nem azért harcol, hogy kiálljon a népéért, és további földekhez juttassa, hanem magáért a harc érzéséért, és a győzelemért, mindegy, hogy ezáltal melyik oldalon áll. Ő lenne Thorkell. Megmondom őszintén én nagyon meglepődtem, amikor először szembesültem azzal, hogy Thorfinn mellett róla is szól a harmadik rész. Tiszta őrült, mégis úgy néz ki, mint akit nem lehet legyőzni.

Az alap még mindig Thorfinn, és az ő útja a bosszúhoz. A harc és a bosszú keveredik ebben a részben. Sokkal több a harccal teli és vérrel teli esemény, és jóval több vér is folyik. Mondhatjuk úgy is, hogy a Vinland Saga 3-ban csak mészárlás, halál és veszteségek tetézik egymást, és ezáltal valamivel komorabb is a hangulat. Maga a manga hosszabb, mint eddig, és több minden is történik benne. Olyan eseményeknek lehetünk a szemtanúi, amik sokat alakítanak a cselekmény egészén, és a vérontás mellett is megállják a helyüket.

Thorfinn  ebben az egységben már szinte teljesen elvesztette azt a gyermeki ártatlanságot, ami eddig jellemezte őt. ahogy telik az idő, úgy ő is egyre inkább felnő, és leveti magáról a gyermeki báj álarcát. A bosszú iránti megszállottsága továbbra is fennáll, és azt hiszem ez az egész sorozat egészére igaz lesz, vagy legalábbis addig, amíg el nem éri a célját, és meg nem bosszulja az édesapja halálát.

A cél, még mindig Askeladd legyőzése, és a bizonyítási vágy, hogy bizony képes volt erre, ám úgy érzem, hogy addig az út még nagyon hosszú, és jó néhány résznek el kell telnie, hogy Thorfinn egyáltalán közel legyen a célhoz. Jelen pillanatban még nagyon messze vagyunk, de ahhoz kétség sem fér, hogy Thorfinn összetűzése Thorkellel ezt a folyamatot lelassította.

Ez a rész továbbmélyíti a fennálló konfliktusokat, és a portyázásokba is mélyebben tekinthetünk be. Érdekes volt látni, ahogy változtak az erőviszonyok, és azok az akadályok, amikbe a vikingek kerültek. A pusztító és portyázó, vagy éppen leigázó életmód nem való mindenkinek, megpróbáltatásokkal jár, és olykor a Valhalla is elkerüli a harcosokat. 

Úgy érzem, hogy habár Thorkell egy tipikus bohóc karakter, mégis ő az, aki ezt a harmadik részt összefogta, és megmutatta, hogy milyen erő is lakozik benne. Felüdülés volt a jelenléte, na meg az is, ahogy megnehezítette a vikingek életét. Nagyon sokat nevettem miatta, és nem egyszer éreztem azt, hogy habár véresen komoly kellene, hogy legyen a cselekmény miatta mégis szórakoztató.

A manga olyan kérdéseket vet fel, hogy vajon meg lehet e egy ilyen kegyetlen világban maradni embernek, ha a vérontás és a gyűlölet minden lapban ott izzik, és általa megy előre a történet? Összességében nekem ez a rész is tetszett, és alig várom, hogy a következő részt is olvashassam, hiszen Thorfinn útja még csak most kezdődött, és nagyon messze vagyunk még a végtől, na meg az áhított céltól.

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Sirahama Kamome: Boszorkánysüveg-műhely 3. (Boszorkánysüveg-műhely 3.)

 

*

Amíg Qifrey a Karimás Kalaposok titkait igyekszik kifürkészni, Coco és a többi boszorkánytanonc gyarapodó varázstudásuk és éles eszük segítségével szörnyű sorstól mentik meg a helybélieket. Hiába járnak azonban sikerrel, felkeltik a Bűbájőrző Lovagrend figyelmét. Qifrey közbelépésének hála a lányok megússzák a büntetést, de a különös történések új nyomot szolgáltatnak a Cocót övező titokzatos és tiltott mágia utáni kutatásban. Qifrey a karimás kalaposok nyomába ered, de félő, hogy ő maga kerül ezzel veszélybe…

"Egy olyan világban, ahol minden ezüst, még a lehetőségeket sem látja az ember…"

Töretlenül haladunk előre, hiszen már a harmadik rész is megjelent, és még inkább elmélyülünk ebben a boszorkányos mangában. Coco ismét hozza a formáját, és Coco Coco marad. Imádom érte, a történetet még inkább, és ezt a részt is baromi gyorsan bedaráltam. Imádom a világát, a boszorkányságot és azokat a kalandokat, amikbe Coco belecsöppen.

A Boszorkánysüveg-műhely harmadik részében tovább mélyül a világ, amit Sirahama Kamome megálmodott. Már nemcsak azt erősíti, hogy a varázslás egy olyan tehetség, ami öröklődik, hanem azt is, hogy kellő tudással, és jól begyakorolt készségekkel mindenki számára elérhető. Egy olyan kreatív mesterség ez, mint a gyógyszerek készítése vagy a cipészség. Gyakorlással minden elérhető, és a begyakorolt mozdulatok a későbbiekben nagyon hasznosak lehetnek. A türelmet és a gondoskodást erősíti még, és mutatja meg, hogy a kellő motivációval minden elérhető.

Ha azt hitted, hogy ebben a részben Coco nem fog kalamajkába keveredni, akkor tévedtél. Megint ott van a baj kellős közepén, ugyanakkor egy lépéssel közelebb kerül az édesanyja átkának megtöréséhez. Bajt bajra halmoz, de ezáltal tanul, és látja annak a világot, ami: lehetőségek tárházának. Csak rajta áll, hogy kihasználja e ezeket a lehetőségeket, és megmutatja e, hogy a tehetségével, a kitartásával és az akaratával minden elérhetővé válik. A rajzolás és a szimbólumok ismerete még mindig nagyon fontos, de már szintet lépünk, és ennél jóval több minden kerül előtérbe.

Az első két részben felépített történetet szövi tovább, Coco tanulásának az alapjait erősíti meg, és mutatja meg, hogy kellő motivációval képes lesz elérni a célját. Ahogy haladunk előre úgy lesz egyre komolyabb a történet, és mutatja meg, hogy a kezdeti játékosság szépen lassan lekopik és átalakul. Ebben a részben Qifrey is nagyobb szerepet kap annál, mint hogy ő a boszorkánytanoncok mestere.

Tetszett ebben a harmadik részben az, hogy az alapokat alkalmazza, hogy megmutatta, hogy miért is volt olyan fontos alaposan megismerni a jeleket, a különböző rajzok és szimbólumok fontosságát. Coco még mindig a főszereplőnk, de tetszett, hogy mellette a többiek is szépen kibontakoznak, és jobban megismerhetjük a karakterét.

Ami különösen tetszett, hogy Agatt is nagyobb falatot kap és bizonyíthat, megmutathatja a rátermettségét, és ez, ahogy én látom, nagyon jót tesz a karakterének. Néha olyan érzésem van, hogy Coco mellett a többi boszorkánytanonc kicsit háttérbe kerül, de örülök annak, hogy ez a rész nem teljes egészében Cocóról szól, hanem a világról, és végre a nagyobb képbe is kitekinthettünk.

Az illusztrációk, illetve a rajzok még mindig baromi szépek, nagyon illik a történethez, és még mindig tartom azt, hogy sokszor nem kell a szöveg ahhoz, hogy megértsük, mi is zajlik az oldalakon. 

Azt érzem, hogy Coco szépen lassan rálép a változás útjára, és megmutatja, hogy képes a saját önös céljain átlépni, és a többieket előtérbe helyezni. Nem hatalomként tekint a varázslásra, hanem eszközként. Egy olyan eszközként, ami segíthet elérni a céljait, de ahhoz nagyon sokat kell még tanulni, viszont már elkezdett hinni magában, és emiatt érezhető rajta a fejlődés. Ha szeretted az első két részt, akkor ne hagyd ki a Boszorkánysüveg-műhely sorozat harmadik részét sem!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)