Mashiro: My love story with Yamada-kun at Lvl999 1. - 999-es szintű románcom Yamada-kunnal (My love story with Yamada-kun at Lvl999. 1.)

*

Az egyetemista Akanét épp most dobta a pasija. Összetört szívvel úgy dönt, a barátjával együtt játszott online RPG-vel sem foglalkozik tovább – de ahelyett, hogy törölné a fiókját, bejelentkezik, és alacsony szintű ellenfeleken próbálja levezetni feszültségét és megbántottságát. Ott találkozik Yamadával, egy profi gamerrel, aki annyira visszahúzódó, hogy Akane nem tudja eldönteni, bosszantja-e a fiú, vagy vonzódik hozzá. 

Amikor Akane egy gamer rendezvényen összefut az exével, egy spontán döntés következtében úgy tesz, mintha Yamada lenne a jelenlegi barátja, és hamarosan mind a játékban, mind a való életben sok időt töltenek együtt. Mindössze annyi a gond, hogy Yamadát kizárólag a játék érdekli. Akane érzéseinek erősödésével vajon sikerül Yamadának másra is koncentrálnia?

"Meg kell tanulnod elengedni a dolgokat. A tárhely véges."

Tavaly jelent meg a My love story with Yamada-kun at Lvl999 manga első 5 része, én meg alig vártam, hogy belevethessem magam ebbe a kalandba. Ha azt mondom, hogy ez az első rész nagyon tetszett, akkor nem fejezem ki eléggé magamat, mert imádtam! Ha van manga, ami nekem szól, és nincsenek benne dinoszauruszok, akkor az ez! Hihetetlenül édes már most, és baromi szórakoztató. Igazi csajos kikapcsolódás egy kis szakítás utáni depresszióval megfűszerezve.

Első ránézésre egy könnyed és romantikus mangának tűnik, amire a rózsaszín színvilág is rásegít, ugyanakkor ennél jóval többről szól a My love story with Yamada-kun at Lvl999. Egy olyan online játékot mutat be, ami nemcsak díszletként van jelen, hanem alapjaiban határozza meg a történet alakulását. Minden egyes részében ott lüktet, és átitatja Akane történetét.

Minden egy játékkal kezdődik, ami elvezeti Akanét a kapcsolatához, de ez a játék tehet a szakításról is. Emiatt az alap nagyon érdekes, és alapjaiban határozza meg a szakítás utáni újrakezdés első lépéseit. Ez vezet el minket Yamadához is, aki első pillantásra nem feltétlenül tűnik egy sziporkázó személyiségnek, de ez a grumpy vonal nagyon jól kiegészíti Akane sunshine oldalát, és én már most imádom őket, hiába csak most kezdődött el a sorozat.

A manga egészét átitatja az online játék, és ha nem is vagy kocka, igazán különlegesnek érződik ez az online tér, és mindaz, ami benne leledzik. Nemcsak a játék tűnik kihagyhatatlannak, hanem a My love story with Yamada-kun at Lvl999 is. Én nem tudtam ellenállni neki, és nagyon örülök, hogy a Vad Virágok elhozták nekünk ezt a történetet, mert valami eszméletlenül jó, és már most kedvenc lett.

Érzelmileg teljesen két szinten áll Akane és Yamada, mégis megmutatja a manga, hogy kellő idővel és közös elfoglaltságokkal bármi megtörténhet. Bármikor kialakulhat közöttük egy olyan kötelék, ami nemcsak az online térben lehet jelen, hanem a való világban is. Akárcsak a játékban, úgy a valóságban is másképp látják a világot, de ez az alap nagyon jót tesz a történetnek, és kíváncsian várom, merre tovább a sorozat következő részeiben.

Akane egy alapvetően vidám személyiség, igazi csajos lány, akin habár ez még nem látszik, de mindenben a jót látja. Úgy érzem, hogy a manga kezdése a legrosszabb pillanatban találta meg, de látszik rajta, hogy egy jótett lélek, aki gondoskodó és aki imádja az élet adta lehetőségeket. Kicsit naiv, de nagyon szerethető karakter.

Ezzel szemben Yamada nem is lehetne jobban az ellentétje, hiszen szociálisan nem remekel, csendes, visszahúzódó, és egy magának való karakter, aki érzelmileg is zárkózott, de úgy hiszem Akane tökéletes ahhoz, hogy kihozza a csigaházából, és megmutassa neki mi mindenből marad ki azáltal, hogy az online térben éli az életét. Nagyon nehéz vele a kommunikáció, de nemcsak a virtuális térben, hanem a való életben is nehézségekbe ütközik az, aki Yamadával szeretne interakcióba lépni.

A manga egészét áthatja az esetlenség, és számomra emiatt lett aranyos, hiszen még az érzelmek kilátásban sincsenek. Mind Yamada, s mind Akane teljesen mással van elfoglalva, de az első kapcsolódási pont már megvan. A félreértések és a kínos helyzetek, amiből azért van bőven mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a történet különlegesnek hasson. A címben szereplő Lvl999 arra is utal, hogy míg Yamada ezen a szinten áll a játékban, addig a valóságban meg sem közelíti azt az érzelmi szintet, amin Akane áll.

Az illusztrációk és maga az alkotó stílusa hozza a jól megszokott mangákra oly jellemző természetességet. Nagyon szerettem, hogy tele van ez a rész szívecskékkel, lányos habos-babos elemekkel, ugyanakkor a szöveg és a rajz mindvégig összhangban van, és megmutatja, hogy nem feltétlenül szükséges temérdek szöveg ahhoz, hogy mindent megértsünk. Az események szépen követik egymást, és az alap meghatározza a későbbi kötetet bonyodalmát. A My love story with Yamada-kun at Lvl999 egy erős kezdés, ami az online teret helyezi szembe a való világgal, az érzelmeket, az új ismereteket és a véletlen egybeeséseket egy olyan térrel, ami megmutatja, hogy Yamada-kun is változhat, még ha elsőre nem is tűnik úgy. 

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Ali Hazelwood: Mate - A társ (A menyasszony 2.)

"Szeretnék kimenni, lenyelni egy tarajos sült és megvárni, hogy a belső vérzés végezzen velem."

*

Serena Paris árva, falkanélküli és egyedülálló. Az első hibridként a fajok közötti évszázados szakadékot kellett volna meggyógyítania. Ehelyett célponttá vált, a vérfarkasok, vámpírok és emberek közötti könyörtelen politikai machinációk áldozatává. Mivel ellenségei egyre közelednek hozzá, csak egy lehetősége maradt – ha a férfi akarja őt. 

Az északnyugati falka alfájaként Koen Alexander engedelmességet parancsol. A tekintélye annyira abszolút, hogy csak egy bolond veszélyeztetné a párját. Nem számít, ha Serena nem viszonozza az érzéseit, semmi sem akadályozza meg abban, hogy biztonságban tartsa. 

De nem a hataloméhes vámpírok és a vérfarkasok az egyetlen fenyegetés, amely Serenát üldözi. Előbb-utóbb a múltja is utoléri – és talán Koen az egyetlen, aki megóvhatja a teljes megsemmisüléstől…

"A lány tökéletes társ lenne egy alfa számára."

Ali Hazelwood Bride-ja az egyik kedvenc vérfarkasos történetem, emiatt nagyon kíváncsi voltam a Mate-re, ami a már ismert Serena és Koen története. Nagyon elfogult vagyok az írónő regényeivel szemben, hiszen imádom a STEM világait, a vérfarkasos sztorija meg emellé paranormális is. Eddig még egyik történetében sem csalódtam, és a Mate is csak azt mutatta meg, hogy miért is szeretem annyira Ali munkásságát, és azt, hogy a Bride világa korántsem lett lezárva Misery és Lowe történetével. Nagyon örülök, hogy megszületett a Mate, mert legalább annyira imádtam, mint az elődjét.

Egy újabb grumpy x sunshine párost kapunk, azzal a különbséggel, hogy míg az egyikőjük vérfarkas, addig a másik hibrid, és olyan fincsiség is felüti a fejét, mint a társ fogalma. Természetesen forced proxmity egy jó kis paranormalitással megspékelve. Végig érződik a regényen, hogy vérfarkasok a karakterei, hiszen erdőben játszódik, körbe vagyunk véve a természettel, Koen falkája élvezi a figyelmet, és Serena ebbe csöppen bele. Mint minden Ali Hazelwood regény, így a Mate is eleinte esetlen, de én imádtam érte! Kellett az, hogy haladjunk és jobban megismerjük a karaktereket, a kialakult kapcsolatokat, a falka törvényeit, azokat a szent szabályokat, amiket nem szegnek meg a vérfarkasok, és hatalmas szükség volt arra, hogy Serena megtalálja önmagát, hiszen jóval több annál, mint az első ismert ember-vérfarkas hibrid! Olvasás közben végig azt éreztem, hogy én is ott vagyok a falkával, ott vagyunk a háttérben, amikor Serena tüzel, amikor Koen marcangolja önmagát, még akkor is, ha ezt nem látványosan teszi, és ott voltam akkor is, amikor nem olvastam a kötetet, mert nem tudtam elszakadni a világától, és nem is akartam. Azt érzem, hogy habár megadta nekünk azt az írónő, amire vágytunk, mégsem elég ebből a világból, és szívem szerint már most kezdeném a nem létező következő részt. Vérfarkas rajongóként igazi must have olvasmány, ami nem épül klisékre, és tele van fenyegetéssel és ki nem mondott érzelmek hadával.

A kötet érdekessége, hogy most a vámpírok, mint csak háttérszereplők vannak jelen, és néhány elenyésző támadáson kívül a vérfarkasoké a terep. Nemcsak a hierarchiájukat mutatja meg, hanem azt is, hogy számukra a társ fogalma mennyivel többet jelent, mint nekünk embereknek. A társ fogalma alapjaiban rendezi át a történet lényét, és mutatja meg, hogy küzdeni lehet ellene, de győzni nem. A kötet minden egyes pórusában ott motoszkál, és addig nem enged, amikor el nem éri azt, amit akar.

Koen nem az a tipikus férfi hős, ám mégis tökéletesen illik Ali férfijai közé. Nehezen mutatja ki az érzelmeit, megfontolt, és olyan mélységekig képes elrepíteni, ami nem feltétlenül jellemző a tipikus romantikus hősökre. A vérfarkas léte, az hogy alfa alapjaiban határozza meg a hierarchiában elfoglalt helyét, a kötelességeit, és azt, hogy mit engedhet meg magának, és mi az amiről le kell mondania.

Az egyéni vágyak és egy jól megalapozott rendszer működését állítja szembe egymással az írónő. Választás elé állítja Koent, de Serenát is, akinek a múltja végre napfényre derül, és sokkal jobban megismerhetjük őt, mint a Bride-ban. A történet egésze alatt keresi a válaszokat arra, hogy ki ő, és nem egy helyen változik az ezzel kapcsolatos diagnózis, de az az egy biztos, hogy ő Koen társa, még ha az elején nem is akar az lenni.

Ami magát a cselekményt illeti végig izgalmas, vannak benne veszélyek is, de leginkább a falka kerül előtérbe, Serena múltja, a vérfarkasok, és egy olyan jelen, amiben minden nap képlékeny. Azt éreztem olvasás közben, hogy behúz magába a regény, és nem ereszt. Belém marta a fogát, és addig nem hagyta, hogy döntsek, amíg az utolsó mondatokat el nem olvastam. 

Egy olyan paranormális történetet kaptam a Mate-tel, amiben nemcsak a STEM elemek jelennek meg Ali sajátos humorával, hanem paranormálisak is. Ezek hol erősebbek, hol gyengébbek, de azt biztos, hogy végig éreztetik a jelenlétüket. Szerettem a Mate-ben a found familyt, az összetartozás érzését, azt, hogy végre Serena is megkapta a jól megérdemelt kötetét, és azt, ahogy lépésről-lépésre lebontotta előttünk Koent, és megmutatta, hogy mi rejlik az alfa alatt, hogy ki is ő, ha nem a falkájának a vezére. A grumpy x sunshine páros teljes mértékben meggyőzött, imádtam a vérfarkas anatómiára irányuló részeket, a két főszereplő fokozatos egymásra találását, a társ fogalmat, ami már az elejétől ott lebeg a fejük felett, és csak arra várt, hogy ki tudjon teljesedni. Ennél jobb második részt álmodni sem mertem volna, és nem lehetek eléggé hálás Ali Hazelwoodnak, hogy megírta és valóra váltotta az álmomat. Ha egy olyan paranormális történetet keresel, amiben a vérfarkasok a hangsúlyosak, found family és nagyon nehéz ellenállni a falka hívó szavának, akkor Ali Hazelwood Mate-je a neked való regény. Ha pedig olvastad a Bride-ot, nem is kérdés, hogy A társ csak rád vár!

"Azon tűnődöm, miért tartott egészen eddig a pillanatig, hogy rájöjjek, hogy ő végig így mondta, hogy Szeretlek!"

"A kötelességeinek a falkája és a társa felé ketté kellene szakítania. És mégsem érezte még magát soha annyira teljesnek, mint most."

" - Amikor azt mondom, hogy minden újra megtennék, arra is gondoltam, hogy újra átélném azt, amit ő tett, ha az elvezet engem hozzád."

"Szemérmetlen. Mocskos. Felháborító. Buja, a lehető legjobb módon. Ezek a szavak jutnak a férfi eszében."

"A lányt neki szánták, de nem is lehetnének lehetetlenebbek."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Tony Valente: Radiant 1. (Radiant 1.)

 *

A világot ellepték a nemeziseknek nevezett szörnyek – és egy fiatal fiú, akit megfertőzött egy ilyen szörny, semmitől sem riad vissza, hogy legyőzze őket! Nemezisek, azaz gonosz lények hullanak az égből, és az egyetlenek, akik harcolni tudnak ellenük, a varázslók – olyan fertőzöttek, akik túlélték egy nemezis megrontását. Seth, az egyik ilyen túlélő, megfogadja, hogy nemcsak a nemezisek ellen fog harcolni, hanem megkeresi mitikus fészküket, Radiantot, és elpusztítja azt! Sethnek nagy céljai vannak a nemezisek legyőzésével, de előbb el kell nyernie azoknak a falusiaknak a bizalmát, akiket meg akar védeni – nem könnyű feladat, amikor a mágiát használók éppoly rettegettek, mint a nemezisek, akik ellen harcolnak. Ami még rosszabb, Seth alig tudja kontrollálni szörnyű erejét! Többre lesz szükség, mint nyers erőre – bár az is kell –, hogy Seth küldetése kijusson a nagyvilágba!

" - A Radiant. Azok akik hisznek benne, Radiantnak hívják az otthonukat. Szóval te egy mítosz után erednél! Miközben a nemezisek nagyon is valódiak!"

A Radiant egy olyan képregény, amit baromi gyorsan lehet olvasni, ami tökéletes a fiatalabb korosztály számára, és ami tökéletes azok számára, akik szeretnének egy olyan világba belecsöppenni, ahol a nemezisek bármikor lepottyanhatnak az égből és pusztítást hajthatnak végre. 

A Radiant kicsit másabb, mint a többi manga olvasmányom, viszont így is nagyon élveztem a rajzokat, a fergeteges párbeszédeket, és azt a világot, amit Tony Valente megálmodott. Egy nagyon gyorsan pörgő történetet kaptam, ami az alapokat mutatja be egy kis kalamajkával karöltve, de nagyon mulatságos és szórakoztató.

Seth egy olyan férfi hős, aki előtt még hatalmas út áll, és baromi sok bökkenő fog az útjába kerülni, de már most látszik az, hogy gondoskodni fog arról, hogy ne unatkozzunk. Többet erővel, mint ésszel, és emiatt nem egyszer kerül szorult helyzetbe, de épp ez a szép a Radiantben, hiszen kiszámíthatatlan, és nem tudhatod, hogy mikor fog legközelebb minden a feje tetejére állni, és mikor fog Seth még többet rombolni, mint azt alaphelyzetben tenné.

A világ maga érdekes, az illusztrációk jól kiegészítik a párbeszédeket, és habár néhol túl zsúfoltnak tűnik, mégsem éreztem azt, hogy ne tudnám követni a történetet, mert végig jól érhető, és emiatt a fiatalabb korosztály is élvezettel tudja olvasni. Pörgős, adrenalinbomba és végig izgalmas, pont amire szükségem volt.

A kezdés nagyon ígéretes, és alig várom, hogy még többet tudjak meg erről a világról, és mindarról a veszélyről, amibe Seth sodorja magát. Ami különösen tetszett ebben a mangában az az, hogy olvasmányos volt, pörgött a cselekmény, és a karakterek is sokszínűek, tele vannak potenciállal, és ember legyen a lábán, aki meg tudja állítani Sethet, ha valamit a fejébe vert, és elhatározta, hogy nemeziseket fog ölni.

A nemezisek potyognak az égből egy olyan koncepció, amire nem voltam felkészülve, de nem is baj, mert így még inkább el tudott varázsolni, és ez a "szörnyes" téma nálam mindig nyerő, nem tudok nemet mondani rá. Kíváncsian várom, hogy mi lesz a nemezisek sorsa, és hogy alakul Seth sorsa a Radiant manga további részében.

" - Számtalan szakterület létezik a mágusok számára! Íme néhány ezek közül! Kutatók, Vadászok, Gyógyítók… 

- Sonkás-sajtos 

- Tessék?"

" - Te hívtad ide? 

- Levelet küldtem, hogy valaki gyűjtse be a nemezis maradványait, és takarítson fel. 

- Ez csak egy kukás mágus!"

" - Egy vörös, szoknyás utaskísérőt keresünk, akinek nagy a cicije!"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Hangoskönyvek a mindennapokban

*

2025 év vége felé kezdtem el hangoskönyveket hallgatni. Először szkeptikus voltam, hiszen nagyon jól kell állnia annak a bizonyos csillagzatnak, hogy ne adjam fel az első fejezet után. Számomra fontos, hogy a felolvasó hangja kellemes legyen. Ez a félsz sokáig meg volt bennem, aztán jött a Karácsony a kunyhóban, az első magyar hangoskönyvem, és nagyon élveztem.

Utána A herceg és én került sorra. Aki ismer az tudja, hogy nincs olyan, hogy elég, főleg ha a Bridgerton sorozatról van szó. Amúgy az első két könyvet tudjátok jelenleg ebben a formátumban meghallgatni, ha te is olyan elvetemült Bridgerton fan vagy mint én. De remélem a többiek kötete is jön nemsokára.

Jelenleg pedig A szélfonót hallgatom, amit tavaly ugyan már olvastam, de kell az ismétlés a folytatás előtt, na meg imádom a világot is. Hallgatva is hasonló érzések törtek rám, mint amikor olvastam, és így már a felén túl is azt tudom mondani, hogy olyan könyvekkel kezd a hangoskönyv hallgatást, amit már ismersz, és szívesen kipróbálnád, hogy ebben a formában tudnál e "olvasni".

Nagyon pozitív élményeim vannak, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy egyik alternatív olvasási módszer sem olyan, mintha ténylegesen olvasnád és lapoznád a könyvet. Mindegyiknek vannak pozitívumai, és negatívumai is. Hangoskönyvet hallgatni azért jó, mert nem kell hozzá ténylegesen készülnöd, elég bedugni a fülest és elindítani az alkalmazást.

Én horgolás és munkába menet szoktam hallgatni, vagy ha úgy adódik munkában, de a főnökömnek erről ne szóljatok. :D Ami megtetszett a hangoskönyvekben az az, hogy mellette mást is tudok csinálni, yay multitasking, és nem kell egy dolog mellett elköteleznem magam. Futás, vagy sétálás alkalmával is tökéletes társ lehet, főleg ha szeretnéd kizárni a külvilágot.

Nekem az a módszer jött be, hogy olyan könyveket vettem elő, amiket eleve is szerettem volna olvasni, vagy már olvastam, és úgy éreztem, hogy nem tudom elengedni a világot, és újból a részese szeretnék lenni. Ami még pozitívum, hogy nem kell online lenned, hiszen a letöltött fejezeteket akár offline is tudod hallgatni.

Végezetül pedig, hogy miért is éri meg hangoskönyvet hallgatni:

- kényelmes

- bárhonnan, bármikor hallgathatod 

- időt spórolsz vele

- olyan helyzetekben is tudsz haladni az aktuális olvasmányoddal, ahol alapvetően nem lenne lehetőség rá (főzés, kutyasétáltatás, horgolás, házimunka)

- fejleszti a kognitív készségeket

- szélesebb körben éri el az olvasóközönséget

- leredukálható a napi monitoridő, kevesebb céltalan böngészés

 

Rina Kent: Black Knight - Fekete lovag (Royal Elite 4.)

"Néha egy történetnek már akkor vége van, amikor elkezdődik."

*

A szerelem kizárt. A gyűlölet nyitott játék. 

Kimberly 

Egykor a legjobb barátom volt, ma a legkönyörtelenebb ellenségem. Xander Knight szívettépően gyönyörű. 

Képtelenül népszerű. 

Brutálisan kegyetlen. 

Lovag, de nem ment meg senkit. 

Xander 

Álomszerűen kezdődött, de rémálom lett belőle. 

Kimberly Reed szánalmasan hamis. 

Iszonyatosan ártatlan. 

Titkon fekete. 

Elbújhat, de előlem soha.

" - Az enyém vagy, Green. Most, és mindörökké. 

- Mindörökké? 

- Kurvára mindörökké."

Amióta elkezdtem a Royal Elite sorozatot olvasni, azóta érdekel, hogy mi Kim és Xander története. Elsa és Aiden története toxikus, viszont Kim és Xander még rajtuk is túltesz. A Fekete lovag egy olyan dark romance, ami tele van belső harcokkal, evészavarral, öngyilkossági kísérlettel és két megtört lélekkel, akik közül az egyik a kegyetlenkedés álarca mögé bújva rejti el a gyengeségeit. Érzelmileg nagyon megterhelő, és más miatt sötét és toxikus, mint Elsa és Aiden párosa.

Ha azt hitted, hogy az írónő nem tud mélyebbre ásni, mint a sorozat első három részében, akkor muszáj megismerned a Fekete lovagot, hiszen tele van fájdalommal, kétségbeeséssel és olyan sarkalatos pontokkal, amin keresztül nemcsak Xander ellenszenve nyilvánul meg, hanem mindaz, amit képtelen maga mögött hagyni. A kötetet végig körüllengi a szülők belterjes viszonya, és ez alapjaiban nyomja rá a bélyegét a történetre. Tele van titkokkal, amik képesek megváltoztatni a jelent, és olyan érzelmekkel, amik rombolnak, amik a földbe döngölnek és amik teljes mértékben megsemmisítenek. Úgy érzem, hogy az eddigi Rina Kent kötet közül a Black Knight az, ami érzelmileg a legmélyebb, ami a bullyingot egy teljesen más mederbe sodorja, és ami megmutatja, hogy a múlt nemcsak rombolni tud, hanem olykor építeni is. Az igazság tele van megkönnyebbüléssel, de az addig vezető út tele van könnyekkel, borús gondolatokkal, és olykor embert próbáló helyzetekkel, olyan döntésekkel, amik nyomot hagynak, és nemcsak az egyénre vannak hatással, hanem a körülötte lévő emberekre is. Érzelmileg nagyon megterhelő volt olvasni, viszont talán emiatt adott teljesen más élményt, amint amit vártam tőle. Fájt a cselekménye, de meg is értem, hogy miért nyúlt ennyire drasztikus eszközökhöz az írónő, és mutatta meg, hogy ennyire kegyetlen is tud lenni.

A Fekete lovag sötét és olykor fojtogató hangulata végig jelen van, de leginkább akkor, amikor Kim fejezeteit olvashatjuk. Érzelmileg nagyon megterhelő volt olvasni, ahogy a sötét fellegek betemetik, és nincs amibe kapaszkodhat, nincs meg az a  mankó, ami a földön tartaná. Xander nem mint megmentő jelenik meg mellette, hanem mint a baj tetézője, és emiatt nagyon sokszor éreztem fájdalmat olvasás közben.

A lovag, mint fogalom nem segítő szándékkal jelenik meg, hanem mint ártó tényező. Míg Xander a múltban Kimberly lovagja volt, akibe tudott kapaszkodni, és aki nem hagyta el, addig a jelenben ő az a fekete lovag, aki miatt még inkább borúsan látja a világot, és aki még mélyebbre taszítja a sötétségbe. Xan maga is problémákkal küzd, többek között alkoholizmus, megfelelési kényszer és a hatalom, mint akadályozó tényezők jelennek meg nála, és nyomják rá a bélyegét arra, ahogy különböző helyzetekhez viszonyul.

Xander egy igen domináns alakja a Black Knightnak. Egy olyan férfitípust testesít meg, aki habár kegyetlen, mégis félelmet és vonzalmat is kivált. Éreztem már Elsa és Aiden kötetei alatt is, hogy nem lesz egyszerű Xan és Kim története, viszont arra a sötétségre nem számítottam, ami végig uralkodik a köteten, és ami nem engedte, hogy Kimberly a gyógyulás felé vezető útra lépjen. Teljesen összetört, és megrágva köpött ki magából a kötet!

A Black Knight Kim gyógyulás felé vezető útja, de addig minden egyes akadályba elbukik, és csak a lovag érkezésével kezdődhet meg az igazi gyógyulás. Kim karakterének fejlődése kulcsfontosságú a történet szempontjából, és megmutatja, hogy egy kiszolgáltatott, érzelmileg sérült személy is képes a gyógyulásra, és arra, hogy ne engedje a sötét fellegeknek, hogy beterítsék.  Érzelmileg brutál erős, ugyanakkor kegyetlen is a történet, és nem biztos, hogy mindenki képes alámerülni abba a sötétségbe, amit a Fekete lovag hoz magával. Amit szerettem a kötetben, hogy nem idealizált semmit, és a valóságot mutatta meg, nem szépít sem a szenvedélybetegségen, sem pedig a lelki traumákon, és ezeken keresztül gyógyítja meg Kimet és Xandert, és mutatja meg, hogy batyuval a hátunk mögött is el lehet indulni a gyógyulás felé, ha tényleg akarjuk, és nem adjuk fel az első akadály láttán. Összességében a Fekete lovag minden csak nem könnyű olvasmány, hiszen tele van szenvedélybetegséggel, evészavarral, és olyan lelki traumákkal, amik kihatással vannak a történet jelenére. Ha szeretted az írónő Royal Elite sorozatának előző részeit, és téged is már az első kötettől kezdve érdekelt, hogy mi is Xan és Kim története, akkor semmiképp se hagyd ki a Fekete lovagot, ami ígérem, hogy érzelmileg a földbe fog döngölni, és addig nem engedi majd, hogy felállj, amíg Kim el nem indul a gyógyulás rögös útján, és Xander rá nem eszmél arra, hogy bizony neki a legjobb választás az elvonó. Na meg az, hogy megélje az érzelmeit, és ne tagadásban éljen!

"Bárcsak sosem lettél volna a barátom! Bárcsak sose mondtad volna, hogy mindig mellettem leszel! Bárcsak ne mutattál volna meg annyi mindent, hogy aztán mégis elhagyj! Bárcsak sose lett volna olyan, hogy én, te vagy mi!"

"Mindig is ő lesz az egyetlen, akihez ragaszkodni tudok, az egyetlen aki mellett nem érzem úgy, hogy meg kellene játszanom magam."

"Xander a gyufa, én pedig a benzin, ami arra vár, hogy végre lángolhasson."

" - Felőlem nyugodtan elrejtőzhetsz a világ és magad elől is, de előlem nem tudsz soha!"

"A szerelem is lehet átmeneti, de végérvényes hatása van. Néha az ember alig kap levegőt, nem tud gondolkodni, sőt létezni sem nélküle."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Agatha Christie & Nikaidou Aya: Mert többen nincsenek 1. (Mert többen nincsenek 1.)

*

Tíz, különböző korú és foglalkozású férfi és nő – akik egymással még sohasem találkoztak – kap meghívást egy magányos szigetre. Az ismeretlen házigazdának azonban nyoma sincs, a vacsoraasztalnál pedig egy rejtélyes hang csendül fel, lerántva a leplet múltjuk bűneiről. Ezt követően a vendégek egymás után halnak meg, méghozzá pontosan úgy, ahogy azt egy kísérteties gyerekdal megjövendölte. 

A „krimik királynőjének” remekműve több mint százmillió embert sokkolt és borzongatott világszerte, Japánban pedig minden idők legjobb külföldi krimijének választották. Ezúttal manga formában találkozhatnak vele az olvasók!

Agatha Christie munkásságával néhány éve ismerkedtem meg, viszont a Mert többen nincsenek, avagy a Tíz kicsi néger, még nem került sorra, emiatt totál ismeretlenül vágtam bele ebben a mangába, és szerintem ennél jobban nem is dönthettem volna, mert nagyon élveztem, ahogy szépen felvázolta előttünk a cselekmény elejét a kötet, és bemutatta a karaktereket.

A Mert többen nincsenek egy olyan időtálló mű, amit bármilyen formában is fogadjunk be, biztos, hogy élvezni fogunk. Ez a manga adaptáció, ha szabad így neveznem egy igencsak különleges módon mutatja be az elkövetett bűnök és a morális felelősség kérdésköreit. 10 látszólag hétköznapi embert gyűjt egy szigetre, ahol nemcsak a titokzatos házigazda nem mutatkozik, de még a bűnökre is fény derül, amit majdnem mindenki tagad, hogy szándékosan elkövetett volna.

Mivel krimi így számítani lehet a halálesetekre, és arra, hogy minden egyes oldalon egyre nőjjön a feszültség. Eleinte még nem mutatja meg a történet, hogy miért is szedi sorra ezeket az embereket, és csalogatja őket a szigetre, de utána megmutatja, és még egy mondókát is alkot köréjük. Ebbe helyezi bele a karaktereket, és szedi sorra áldozatait, ahogy az a versikében is van.

A fekete-fehér rajzok, illetve a képi világ nagyban hozzájárul a krimikre oly jellemző hangulathoz, és megmutatja, hogy ez még csak a kezdet, és nagyon messze a vég. Míg idilli, gyors pénzkereseti lehetőségnek tűnik a Baka sziget, addig ez a valóságnál nem is állhatna messzebb. A sziget nemcsak szedi az áldozatait, de múltbéli bűntettekre is rávilágít, ugyanakkor azt még nem tudjuk, hogy ez a bizonyos Ismeretlen honnan is szedte az információit, és honnak tudta, hogy kiket kell a szigetre csalogatnia.

Egy olyan zárt térbe helyezi a karaktereket, ahol a gyilkosságok szinte a semmiből történnek, és a karakterek nem is számítanak arra, hogy ilyen iránt fognak venni az események. Míg az első áldozat véletlen egybeesésnek tűnik, addig a másodiknál már világos, hogy ennél jóval többről van szó, és a háttérből valaki irányítja az események folyamát, még akkor is, ha erre kézzelfogható jel nem utal.

A manga megőrzi az eredeti mű hangulatát, és a cselekmény alakulását, ugyanakkor egy olyan képi világba helyezi mindezt, ami teret enged a művészi szabadságnak, és annak, hogy Nikaidou Aya belerakja a saját egyéniségét a történetbe, és megmutassa, hogy ő hogyan élte meg a Mert többen nincsenek világát.

Nikaidou Aya stílusa tökéletesen kiegészíti azt a komor hangulatot, amit Agatha Christie meg szeretett volna teremteni a Tíz kicsi négerrel. Első részhez hűen még nem tudunk sokat a karakterekről, de már így is nagyjából körvonalazódik bennünk, hogy kik azok, akikkel jobban szimpatizálunk, és kik azok, akik egyáltalán nem szimpatikusak.

Nekem így első körben Vera Claythorne a legszimpatikusabb, viszont akik jobban kedvelik a háborús hősöket vagy az önbíráskodó bírókat, azoknak is van bőven választási lehetősége. A karakterek sokszínűsége már a legelején szembetűnik, és ami engem illet nagyon érdekel, hogy hova is fog kifutni maga a történet, és mik lesznek azok a sarkalatos pontok, amik a későbbiekben fontosak lesznek.

Összességében nekem nagyon bejött ez az első rész. Tetszett a képi világ, az az atmoszféra, amit Aya megalkotott felhasználva a krimi királynőjének talán legismertebb történetét. Ha szereted Agatha Christie munkásságát, és a mangáknak sem tudsz ellenállni, akkor ne hagyd ki a Mert többen nincsenek manga adaptációt!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

S. T. Abby: Scarlet Angel - Skarlát angyal (Mindf*ck 3.)

" - Nem értem, hogy miért engedte el a lányt. Mindennek ellentmond, ami a profiljában áll - fordulok Craighez, amikor megérkezünk a rendőrségre. - Egy szexuális szadista több gyilkosság után nem enged el csak úgy egy áldozatot."

*

Ha meg akarsz ölni egy szörnyeteget, kétszer gonoszabb szörnynek kell lenned nála. Ha szeretni akarsz egy szörnyeteget, meg kell osztanod vele a lelkedet… Logan Bennett azt akarja, hogy olyan jövőm legyen, amit nem szennyez be a folyamatos bosszúvágy. Ám ez nem jelenti azt, hogy képes vagyok leállni. És azt sem, hogy le akarok állni. Csupán annyit jelenti, hogy a mostani életemnél többet akarok… majd egyszer. 

De miként lehet elérni, hogy egy jó ember anélkül szeresse a bennem lévő szörnyeteget, hogy az ő lelke is megfertőződne? Jelenleg számomra ő testesíti meg a jót, felébreszti a szívem kis darabkáit, amiknek a létezéséről már el is feledkeztem. 

Logannek köszönhetően mást is érzek, nem csak a hideget. Azt gondolja rólam, hogy gyenge és törékeny vagyok, amit igazából viccesnek találok, bár titokban vágyom arra, hogy védelmezzen és aggódjon értem. 

Bárki, aki hozzányúl, bántja vagy akárcsak megfenyegeti, jobban teszi, ha menekül. Mert egy kicsit őrült a barátnője. Csak ők ezt még nem tudják.

" - Vörösre festem a várost. Ahogyan az utcát is vörösre festették a vérünkkel."

Hogy én mennyire vártam ezt a részt!! Tudom, hogy nagyon gyorsan jönnek magyarul a részek, aminek kifejezetten örülök, viszont így is tiszta szenvedés mire megjelenik egy újabb rész, mert minden egyes kötet olyan függővéggel zárul, hogy utána a padlón keresed az állad. A Skarlát angyal az első, aminek olyan a függővége, amivel még simán együtt tudok élni, de így is iszonyatosan várom a februárt, hogy végre teljes legyen a Mindf*ck sorozat, és Lana bosszút állhasson mindenkin, aki megérdemli.

Ez a harmadik rész is zseniális, és most már még kiforrottabb a helyzet, hiszen a Sidetracked úgy ért véget, hogy nem voltam benne biztos, hogy ki tudom várni a folytatást. Az írónő egyáltalán nem okoz csalódást, és megmutatja azt, amit már a második rész alatt vártunk. A tettek ugyan még mindig morálisan megkérdőjelezhetőek, ám valamivel közelebb kerülünk a múlthoz,és mindahhoz, ami elindította Lana Myers a bosszú felé vezető úton. Egyszerre van tele veszélyekkel, gyilkosságokkal és a lebukás veszélyével a kötet, és emiatt tövig rágtam a körmöm. Alig bírtam megülni a helyemen, és ahogy elkezdtem a Skarlát angyalt addig nem nyugodhattam, amíg a végére nem értem. Ahogy egyre jobban megismerem a sorozatot, úgy én is egyre nehezebben türtőztetem magam, és alig bírok magammal. Nagyon kellett nekem ez a harmadik rész, és úgy érzem, hogy hamarosan szorulni fog az a bizonyos hurok. Már nagyon közel vagyunk a katalizátorhoz, ami elindította az eseményeket, és bármelyik pillanatban lebuktathatja Lanát. Míg az FBI eddig vakvágányon volt, addig itt már érződik, hogy kezdik felvenni a fonalat, még akkor is, ha nem a megfelelő személyt keresik. Közel vagyunk az "otthonhoz", és emiatt egyre kiélezettebb a helyzet. Lana döntései és gyilkolásai morálisan megkérdőjelezhetőek, ám valahol mégis igazságot ad neki az írónő, és hagyja, hogy folytassa a gyilkosságok kivitelezését.

Lana egy olyan erkölcsileg megkérdőjelezhető karakterré válik, aki már nem engedi, hogy ne foglaljunk állást. A múltbéli visszatekintéseknek hála még közelebbinek érezzük magunkhoz a karakterét, és ahogy haladunk előre úgy változik meg a véleményünk is az egész helyzetről, ha eddig lettek volna fenntartásaink. Már nem dönthető el egy egyszerű igen-nemmel az, amit Lana csinál, és nem mondható az, hogy nem jogos a bosszúja. 

A Skarlát angyal tele van energikus jelentekkel, olyan tettekkel, amik felborzolják a kedélyeket, és egy olyan antihőssel, aki mégis a saját történetének a hőse, és megmutatja, hogy a gyengébbik nem is képes áldozatot áldozatra halmozni. Lana nem az a tipikus női karakter, akire számítanál, és pont ez a jó benne, hogy nem tudhatjuk mikor borul el az agya, mikor lesz figyelmetlen, és mikor hagy maga után terhelő bizonyítékot.

Egyre közelebb a vég, a beteljesülés és ez a történeten is látszik. Lana egy olyan bosszúálló angyal, akinek ha felkerülsz a listájára élve biztos nem jutsz le róla. Ő az a csendes gyilkos, akiről nem gondolnád, hogy képes lenne ilyen tettekre, és ő az, aki emiatt a legnagyobb meglepetést okozza.

A véresebb és durvább jelenteket habár illenek ahhoz a karakterhez, ami Lana, mégsem tölt el megnyugvással az olvasásuk ismerve a múlt egyes részleteit. Egyes jelenetek felkavaróak, és alapjaiban rengetik meg a lelkivilágodat A Mindf*ck sorozat nem az a tipikus pszichológiai thriller, amire számítanál, hanem annál jóval több, és jóval árnyaltabb.

Úgy éreztem a Scarlet Angel alatt, hogy versenyt futunk az idővel, a bizonyítékokkal, és ahogy Logan egyre közelebb kerül a kiváltó okhoz, ahogy egyre mélyebbre ás, úgy Lanának sincs már olyan sok ideje, hogy minden nevet kipipálhasson a listájáról, és igazságot szolgáltathasson. Ketyeg az a bizonyos óra, és csak Lana gyorsaságán múlik, hogy előbb célt érjen, mint az FBI és Bennett ügynök.

Ezt a részt is nagyon gyorsan kiolvastam. Igazi függőséget okozott nálam, és addig nem tudtam megnyugodni, amíg a végére nem értem, viszont így meg várhatom a negyedik részt, ami február 9-én fog megjelenni. S. T. Abby egy olyan sorozatot álmodott meg, ami szembemegy mindenféle erkölccsel, viszont aki egyszer elkezdi nem tud ellenállni neki, és addig nem tud másra gondolni, amíg Lana be nem teljesíti a bosszúját.

"A romantikusok mindig is hittek a bosszúban, mert a romantikus emberek hevesebben szeretnek, fájdalmasabban szenvednek és nem felejtik el, hogy mi törte össze a szívüket."

"Én vagyok az, akitől a szörnyek félnek a sötétben."

" - Morbid a humorérzékem. És birtokló típus vagyok. 

De legalább nem pisiltem le a rózsákat, mielőtt elküldtem neki."

" - Az ördög ellen nem lehet bűnt elkövetni. Te egyenesen az ördög ágyékából születtél úgy, ahogy az apád is. Ők majd megállítanak téged. A jó mindig győzedelmeskedik a gonosz fölött. Megbosszulják a halálomat."

"Minden, amit eddig biztosra vettünk, meg fog változni."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)