S. T. Abby: Sidetracked - Eltérítve (Mindf*ck 2.)

"Anyám Konfuciuszhoz fordult, valahányszor motivációs szavakra volt szüksége."

*

Mindig meg akartak törni, de most már túl erős vagyok. Érinthetetlen. Legalábbis addig, amíg… meg nem ismertem őt. 

LOGAN 

Olyan régóta csakis a célt láttam magam előtt, hogy elfelejtettem, van körülöttem egy egészen másféle világ is. Amíg meg nem ismertem Lanát. Nem számítottam arra, hogy valaha is találkozhatok egy olyan nővel, mint ő, és imádom, hogy soha nem látom előre, mit tesz vagy mit reagál. Ez is az egyik oka annak, hogy egyre jobban beleszeretek. Ugyanakkor tudom, hogy eltitkol előlem dolgokat, amiket képtelen megosztani velem. Remélem, egy nap majd megbízik bennem annyira, hogy elmond mindent. Csak akkor döbbenek rá, hogy milyen harcias, amikor a munkám veszélybe sodorja, ám ennek ellenére bármit megteszek, amit csak tudok, hogy megvédjem. Igaz, ahhoz, hogy még jobban megvédhessem, el kellene hagynom, de erre képtelen vagyok. Ezért muszáj más módot keresnem, amivel gondoskodhatok a biztonságáról. De csak remélhetem, hogy ez elég lesz. Mert bármilyen harcias is, attól még törékeny… Ugye?

" -  Gyakran könnyebb azt hinni, hogy nem lehet gonosz az, akit szeretünk, mint bevallani, hogy cserben hagytunk valakit, akinek sokkal fontosabbnak kellett volna lennie számunkra."

A sorozat megszállottja vagyok, és a Sidetracked c. kötetet sokkal gyorsabban ledaráltam, mint a The Risket, mivel már tudtam, hogy mire is számíthatok, és egyszerűen nem tudtam nem gyorsan haladni vele. Mire kettőt pislogtam már vége is volt, és újra leesett az állam a függővég miatt, amire amúgy számítottam, mégis nagyot ütött, és ide a harmadik résszel, mert nem bírom tovább! Még több kell, még sokkal, de sokkal több.

A Sidetracked - Eltérítve most nem Lana gyilkosságaira helyezi a hangsúlyt, hanem sokkal inkább arra, hogy Lana és Logan közelebb kerüljön egymáshoz, hogy kiélezettebb legyen a sorozatgyilkos helyzete, a tettek mértéke és az a küzdelem, amit az FBI folytat a tettes ellen.  Emiatt habár azt hinnénk, hogy Lana háttérbe szorul nincs így, hiszen ugyanazt az arcát mutatja, mint amit az első részben is megszokhattunk tőle. Ő tipikusan az a nő, aki elől menekülni kell, akitől félni kell, mert báránybőrbe bújtatott farkas, aki harap és tőből letépi a ... karod. A cselekmény és a pszichológiai feszültség tovább mélyül, többet ad magából, és még jobban belevési magát a történetbe. Ennél a második résznél látszik igazán az, hogy egy nagyobb narratíva része, ugyanolyan fontos eleme, mint a sorozat többi része, és ez a kötet is hozzáad az élményhez, a bizonytalansághoz és mindahhoz, amit a Mindf*ck sorozat ad! A múlt traumái folytonosan előkerülnek, alakítják a cselekmény kimenetelét, és egy teljesen új mederbe sodorja azt. Emellett a jelen döntései is hatással vannak a döntésekre, és végig macska-egér harcot folytatva alakítják a történet kimenetelét.

Addiktív, sodró lendületű, veszélyes, badass és lehengerlő a történet. A karakterek egyediek, főleg Lana, aki ebben a részben is veszélyforrás, aki elől elmenekülni nem lehet, és aki ha egyszer kinézett valakit magának, akkor annak annyi, reszeltek. A férfiak levadászni való vadak a szemében, akik büntetést érdemelnek a tetteikért, és nincs megbocsátás, főleg nem akkor, ha felkerülnek Lana Myers radarjára!

Maga a tempó feszes, és a belső konfliktusokat is a megfelelő helyen sorakoztatja fel. Erkölcsileg megkérdőjelezhető tetteket sorakoztat egymásra, két gyilkossági szálat futtatva egymás mellett. Hol az egyiket teszi hangsúlyosabbá, hol a másikat, de az biztos, hogy nem unatkozunk olvasás közben, és nem mentesülünk a hullák megtalálása alól sem. Ha egyszer elkezdi a gyilkolást nem hagy maga után szemtanúkat.

A karakterek egytől egyig olyan múlttal rendelkeznek, amikben sérültek, ám nem áldozatként kerültek ki a történések hálójából, hanem túlélőkként, akiket kísért a múlt, és S. T. Abby tesz róla, hogy ez a múlt mindenkit utolérjen, és még egyszer utoljára megnyomorgasson, mielőtt képes lenne végleg elengedni azt. A Sidetracked alatt nemcsak Lanát helyezi nyomás alá, hanem a többieket is. Semmit sem tesz cél nélkül, és mindennek megvan az oka.

Ugyanúgy szól ez a rész a kérdésekről, a bosszúról, az igazságszolgáltatásról és az önazonosságról, mint az első rész, azzal a különbséggel, hogy az írónő elmélyíti a szálakat, és már magas a tét, már nemcsak magára számíthat Lana vagy éppen Logan, és emiatt kerülhet egy gyilkos kereszttüzébe, aki bosszút akar állni a másikon, vagy éppen megmutatni, hogy mi mindenre képes.

A kötet végig feszes tempót diktál, amiatt nagyon könnyen lehet vele haladni, és ez a gyors tempó nagyban hozzájárul ahhoz is, hogy pillanatok alatt a végére érjünk. Végig fenntartja a figyelmet, és megmutatja, hogy egy rövid kötetben is lehet izgalmas cselekményt, és mindent megváltoztató eseményeket egymásra pakolni. A befejezés újból kínzó, de megért minden pillanatot, hiszen nagyon kedvelhetőek a karakterek és a történet is tele van feszültséggel és hatásos belépőkkel.

"A bőrük olyan sok sötétséggel szennyezte be a lelkem, amitől csak a haláluk képes megszabadítani."

"Olyan részeimet kelti életre, amelyekről azt hittem, hogy meghaltak. Újjáépíti a lelkemet a hamvakból. Csakhogy azt a sok árnyékot, ami bennem él, és elrejti a belső szörnyeteget… azokat sosem láthatja meg."

"Nem is tudja, hogy milyen furcsa dolgokat művel a lelkemmel egy ilyen megjegyzés. Visszaadja azokat a hiányzó darabkákat, amikről azt hittem, hogy örökre elveszítettem. Minden egyes eltelt nap után sokkal inkább embernek érzem magam, nem pedig egy lélektelen szörnyetegnek, aki csak vérre szomjazik."

"Mi a büdös franc folyik Delaney Grove-ban?"

"A gúnyolódásukat és a gonosz nevetésüket a sikolyaikra kell cserélnem."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Nikki St. Crowe: The Fae Princes - A Tündérhercegek (Elveszett Gonosz Fiúk 4.)

"Mezítláb van, a gyermek a karjában visít."

*

Azt hittem, Peter Pan egy legenda, hogy Sohaország csak tündérmese. Egy mese, amit anyámtól hallottam, aki régen elvesztette a józan eszét. De tagadhatatlan volt, hogy Peter Pan óriási árnyékot vetett, amikor ott állt nálunk. Foglyul ejtett, és magával vitt Sohaországba, nekem pedig valahogy sikerült beilleszkednem Pan és az Elveszett Fiúk világába. És többé vissza sem néztem. 

És most belebonyolódtam egy háborúba az ő oldalán, amit sehogy sem tudtunk elkerülni. Pedig már azt hittük, legyőztük az ellenséget. Reménykedtünk, hogy innentől már minden csupa boldog befejezés lesz.. De volt egy ellenség, akire nem számítottunk. Egy tündér, akinek nincs vesztenivalója, de mindent elnyerhet. Sohaországot akarja, és mindent elkövet, hogy megszerezze, azt is, hogy tönkretesz mindenkit, aki az útjába áll, legyen az akár a saját vére. 

Megjegyzés: A Tündérhercegek a Pán Péter történet újraképzelt változata. A szereplők felnőttek ehhez a kegyetlenebb, keményebb változathoz. Ha szereted az enemies-to-lovers, szexi, könyörtelen, sötétebb vonzalmakat, akkor imádni fogod ezt a sorozatot. Számíthatsz a gyűlöletből csókolózós, veszekedős, egymást húzó, „ha hozzá nyúlsz, neked annyi” hangulatokra. A Tündérhercegek az utolsó Az Elveszett Gonosz Fiúk regénysorozatában.

" - Darling, álmodban sem gondoltad volna, hogy egyszer négy férfi fog megdugni egyszerre? 

- Ez ott van a bakancslistámon."

Amikor elkezdtem olvasni nem tudatosult bennem, hogy ez az utolsó Elveszett Gonosz Fiúk kötet, és csak a végén realizáltam, hogy vége az egyik kedvenc Peter Pan retellingemnek, ami kellőképp erotikus és pikáns ahhoz, hogy felkerüljön a kedvenceim közé. Ez a negyedik rész is sötét, ádáz, erősen 18 +-os, és nagyon szexi. Tökéletesen illik abba a világba, amit megálmodott az írónő, és tökéletesen hozza tőle az elvártakat.

Szerettem még egyszer utoljára visszatérni ebbe a világba, és úgy érzem, hogy az írónő sikeresen pontot tett a kérdéseinkre, a nyitott szálakra és végre Pan is a teljes valójában tündökölhet. Nikki St. Crowe a fantasy elemeket ötvözte a sötétebb és valamivel modernebb hangulattal, ami végig tükrözi a sorozatot. Nem sok minden történik már ebben a részben, hiszen érződik a lezárás hangulata, és az, hogy az írónő már nem akar nagy tetteket végrehajtani, csupán elvarrni a szálakat, és mindazt, amire eddig nem kaptunk választ. Már az eleje is izgalmas, de a kötet közepe az, ahol igazán összeérnek a szálak, és megmutatják igazi erejüket. A kötet középpontjában, ahogy azt a cím is mutatja a Tündérhercegek állnak, és az ő elfoglalt helyük ebben a világban, a kapcsolatuk Peter Pannel, és a Tündérek udvarával, ahonnan száműzték őket. Örülök, hogy végre többet megtudhattunk róluk, mert nem titok, hogy nekem ők az abszolút kedvenceim. Titokzatosak, sötétek, és mindig ott vannak, ha szükség van rájuk. A fiúk és Winnie kapcsolata áll a történet középpontjában, és az a láncolat, ami felruházta Winnit az Árnyékkal. Izgalmas, kalandos, egyedi és teljesen más megközelítésben mutatja a klasszikus tündéreket, az Elveszett Fiúkat, illetve Csingilinget, aki a kötet főgonosza.

Meglepődtem egyfelől Csing szerepén, de közben meg számítottam is rá, hiszen az írónő már a sorozat elején megmutatta, hogy nem feltétlenül az a rosszfiú, akire számítunk, hanem az, akinek a megjelenése a legnagyobb meglepetést okozza. Ezzel együtt az is szembeötlő, hogy nem a klasszikus vonalat képviseli, hanem egy olyan szálat, ami tele van meglepetésekkel.

Az írónő sorozatában a tündérek veszélyesek, kegyetlenek, kiszámíthatatlanok, és morálisan szürke területet képviselnek. Ezek a jellemzők nemcsak Bash, Vane és Kas karakterére illik, hanem Rokra is, aki ennél nem is állhatna távolabb a tündérek fogalmától, mégis üde színfoltja a regénynek. Nekem az egyik kedvenc mellékkarakterem lett, és nem bántam volna, ha egy kicsit többet szerepel.

A legsötétebb Peter Pan retelling, amihez eddig szerencsém volt, és a leginkább morálisan megkérdőjelezhető is, de pont ez a történet egyik erőssége, hiszen a karakterei ennél már nem is lehetnének kegyetlenek, és nem is lehetne ennél sötétebb ez a világ, ahol a vágyak, a testiség és Pan identitása teszi teljessé az Elveszett Gonosz Fiúkat.

A végső összecsapás nemcsak a lapok között történik, hanem a karakterekben is. Hatalom, árnyék és sötétség, ezek azok a sarkalatos pontok, amik végig uralják a cselekményt. Összességében én nagyon szerettem ezt a részt is, sajnálom, hogy ilyen hamar vége lett, de örülök, hogy a részese lehettem ennek a világnak, a karaktereknek, és mindannak, ami teljessé teszi a sorozatot!

"Aztán a tekintete eléri az arcomat. Jó napokon az arcom ajtókat és combokat nyit."

" - Térdelj le előttem!"

" - Tele vagy az Elveszett Fiúk gecijével, mint mindig."

"Olyan férfi, aki azt hiszi, hogy minden az övé, és ha nem, akkor elveszi."

"Úgy tűnik, mi, Darlingok, vonzódunk a kétes erkölcsű, kemény hasizmú és becsapósan jóképű seggfejekhez."

" - Nem érdemlünk meg téged, Darling."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Szabó Krisztina: A törhetetlen átok

"Úrihölgyeknek semmi keresnivalója éjszaka Lutetia utcáin, éppen ezért alaposan körbenézek, mielőtt kerítésmászásra adom a fejemet. Más sem hiányzik, mint hogy rajtakapjon az őrség."

*

Ez a kastély lesz a végzete… 

Mabelle Florentin titokban bájitalokkal és elvarázsolt holmikkal kereskedik, hogy segítse egykor dúsgazdag, mára azonban adósságokban fuldokló családja megélhetését. Csakhogy a Beleviai Nagyhercegségben óriási kockázatot vállal az, aki mágiahasználatra adja a fejét: ha lebukik, elhurcolják, és soha többé nem kerül elő. 

Amikor a család egyik legnagyobb hitelezője, egy jóképű, de annál aljasabb márki házassági ajánlatot tesz a különlegesen szép Mabelle-nek, a lány még nem tudja, miféle bajba keveredik azzal, hogy kikosarazza a férfit. 

Hamarosan a kastélyban találja magát, ahol kénytelen alkut kötni a vonzó, ám hűvös Rowan nagyherceggel. Ha sikerül megtörnie az átkot, ami a herceget és annak otthonát sújtja, kiszabadul, és a családja anyagi gondjai is egy csapásra megoldódnak. Ha kudarcot vall, mindent elveszít. Azt azonban nem is sejti, hogy a legerősebb varázslat, amivel a kastélyban találkozik, nem az átok lesz… hanem a szerelem. 

Hagyd, hogy magával sodorjon ez a lenyűgöző történet!

"Mert aki igazán szeret, az szabadon ereszt. És akit igazán szeretek, amellett sosem érezném magamat gúzsba kötve."

Azon szerencsések közé tartozom, akik előolvashatták Szabó Krisztina új regényét, A törhetetlen átkot. Tudni kell rólam, hogy nagyon szeretem az írónő munkásságát, na meg a fordításait, és egy jó kis retelling mindig jöhet. A Szépség és a Szörnyeteg az egyik olyan téma, amiről mindig szívesen olvasok, főleg ha olyan kreatív módon van megírva, mint Szabó Krisztina regénye. Egyszerűen imádtam, és legszívesebben átlépnék egy tükrön, hogy én is Lutetia utcáján garázdálkodjak, aztán meg a kastélyban!

A történet valamennyire követi az eredeti mesét, ugyanakkor bizonyos pontokon el is tér attól. Vannak benne kötelező elemek, amik megjelennek, viszont sokkal eredetibb A törhetetlen átok, mint amit a Disney alkotott. Nekem nagyon bejött ez a romantasy vonal, a varázslat szerepe a kötetben, a karakterek jelleme, illetve az a korántsem egyszerű módszer, ahogy Mabelle, a kötet főszereplője bekerült a Szörnyeteg kastélyába. Adott egy lány, aki mágiával kereskedik, igen ám, de Belevia szerte tiltott a mágia használat, és üldözik azokat, akik mégis a mágia használatához folyamodnak. Belle ennek kapcsán kerül a kastélyba, de nem egészen olyan kimenetele lesz az elfogásának, mint amire számítana, és innentől indul be igazán a cselekmény. Van benne varázstükör, időutazás, rózsa, szörnyeteg, elfogás, egy láthatatlan vonal, amit nem lehet átlépni, illetve érzelmek hada. Nagyon intenzív élményt adott a kötet olvasása, és végig azt éreztem, hogy nem akarom, hogy vége legyen. Nagyon szerethető a világ, és nemcsak Belle tett rám jó benyomást, hanem Rowan is, aki a kötetben a koronaherceg, aki meg van átkozva, és akit sújt a Szörnyeteg átka. A történetet végig az átok, és annak a megtörése viszi előre, és ez az a pont, ami minden eseményre, jelenetre és tettre hatással van.

A kötet előtt is szerettem a Szépség és a Szörnyeteg meséjét, de Krisztina új szintre emelte a rajongásomat. Mabelle Florentin kisasszony és Rowan nagyherceg mindent megtesz azért, hogy ne tudjunk nemet mondani ennek a fantasztikus, izgalmas és lenyűgöző történetnek, ami felülmúlta a várakozásaimat, és a kedvenc történetem lett az írónő tollából. 

Belle a tökéletes főszereplő, akinek A törhetetlen átoknak szüksége volt. Vakmerő, kész mindent feláldozni a feladata elvégzése miatt, illetve nagyon badass. Miatta lett ennyire szerethető a kötet, és miatta nem tudtam nem imádni. A világ elvarázsolt, és megkockáztatom, hogy én is elvállalnám az átkot, na meg a megtörését, ha ez azzal jár együtt, hogy Rowan mellettem van.

A varázstükörnek és az időutazásnak köszönhetően két Rowant ismerhetjük meg. Az egyik, aki még nincs megátkozva, több benne a remény és az ambíció, a másik meg az a Rowan, aki már megvan átkozva, és beletörődött abba, hogy éjjelente Szörnyeteggé változik, és mindenkire veszélyt jelent.

Szabó Krisztina egy olyan mesélő, akinek nemcsak a fordításai kiemelkedőek, hanem a saját írásai is. Világszínvonalat képvisel, és nagyon megérdemli, hogy könyvmolyok milliói olvassák a történeteit. A törhetetlen átok az eddigi legerősebb története, és nemcsak azért mondom ezt, mert baromi olvasmányos, hanem azért is, mert látszik, hogy nagyon sok munka volt vele, szíve-lelke benne van, és öröm volt kézbe fogni a kötetet, és elmerülni az események láncolatában.

Sok részletből láthatjuk az eredeti mesét, de engem mégis az időutazós, varázstükrös és váltott szemszöges rész ragadt meg, ami az írónő sajátja. A világ az első pillanattól kezdve érdekes, az érzelmek kibontakozása sem a megszokott módon történik, hiszen Belle nemcsak egy hercegbe szeret bele, hanem a múltbeli és a jelenbeli Rowan is hatással van rá. Erős érzelmek alakulnak ki közöttük, és ez végig érezteti a hatását. Szépen, fokozatosan alakulnak ki ezek az érzések, de ez nem vesz el abból az élményből, ami azt ad, ahogy Belle és Rowan egymásra találnak, realizálják, hogy hogyan is éreznek a másik iránt, és emiatt képesek lennének bármit feláldozni, bármit megtenni, hiszen fontos nekik a másik fél. A történet végig izgalmas, varázslatos és nagyon érződik rajta a Szépség és a Szörnyeteg nyoma. Összességében én nagyon szerettem, és örülök, hogy előolvashattam, hiszen hatalmas kedvencem lett, és legszívesebben már most újrakezdeném. Nagyon megkedveltem a karaktereket, nemcsak a két főszereplőt, hanem a többieket is, főleg Lucient, akinek nagyon remélem, hogy lesz saját könyve, mert nagyon közel került a szívemhez, és szívesen olvasnék még róla.

" - Nem mozdulhatsz mellőlem ma este! - kötöm a lelkére. - Meg kell védened. 

- Általában azért szokás társaságba járni, hogy kapcsolatba kerüljünk más emberekkel. Olyanokkal, akikkel nem élünk egy háztartásban. 

- Hát én azért jöttem, hogy az elkövetkezendő hetekben kevesebb kapcsolatba kerüljek veletek. Lucien felvonja a szemöldökét. 

- Itt foglak hagyni - fenyeget. 

- Sikítani fogok! 

- Az a baj, hogy ki is nézem belőled."

" - Most mit hüledeztek? Jelentős kedvezménnyel jutottam hozzá. 

Lucien megdörgöli az állkapcsát. 

- Inkább jelentős átveréssel…"

" - Ne terelj! Mi történt? Szerelmet vallottál Belle-nek? 

- Mi? Eszednél vagy? 

- Akkor? - sürget. Majd amikor nem felelek: - Rowan! 

Ismét kézbe veszem a tollamat, és aláírom a kérvényt. 

- Nekiajándékoztam a könyvtárat. 

- Tehát szerelmet vallottál."

" - Mi van, ha nem tudom teljesíteni az alku rám eső részét? 

- Ha nem egyezik bele vagy nem teljesíti a feladatot, ez a kastély lesz a veszte."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Leigh Rivers: Little Stranger - Kis Idegen (A Csend Hálója duológia 1.)

"Anyu a kezemet fogja, miközben én izgatottan ugrándozom a csillogós, rózsaszínű topánkámban."

*

A férfi mindig csak arra sóvárgott, hogy a nő a tulajdona legyen 

A nő elárulta, és a férfi most bosszúra szomjazik a fogadott nővére ellen, aki tiltott rögeszméjévé vált, attól fogva, hogy először megpillantotta. 

Miután a nő évekre börtönbe juttatta, kiszabadulva a férfi készen áll, hogy levadássza.

Oliviából minden Malachi Vize-é. 

Az elméje. 

A teste. 

A lelke. 

A félelme. 

A fájdalma. 

Halloween éjszakáján a férfi már képtelen tovább a sötétben ólálkodni. Már csak egy valamit kell megszereznie: a nő szívét, még akkor is, ha el kell vennie.

" - Kapsz egy kis előnyt - recsegem. Valahogy sikerül dadogás és túlzó tagolás nélkül elmondanom ezt az egyszerű mondatot. A kukoricamező felé biccentek. 

- Fuss, kis idegen!"

A legsötétebb szerelmi történet, amit valaha olvastam, és talán a legjobban várt. Amióta szembe jött velem Tiktokon egy Malachi Vize videó, azóta el szerettem volna olvasni. Beteges szerelmi történet, rövid is, de a bőröd alá férkőzik, és addig nem hagy nyugtot, amíg be nem falod az egészet. Azt éreztem olvasás közben, hogy nagyon elborult, mégis bejött, magamat is meglepve vele, de nagyon gyorsan a végére értem.

Most már biztos, hogy Pokolra jutok, de ha Malachi Vize vár a végén, akkor már megérte. Hogy én mennyire imádtam ezt a könyvet arra szavak sincsenek, és fogalmam sincs, hogy ez mit mond el rólam, de nagyon jó volt. A történet alapja egy beteges ragaszkodás, egy örökbefogadott testvérpár tiltott szerelme. Egyik oldalról sem mondható egészségesnek az a vonzalom, és az a ragaszkodás, ami jelen van, mégis jól működött együtt. A kötet két részben mutatja be az eseményeket. Először Olivia szemszögén keresztül láthatjuk a kezdeteket, az első találkozást, a korai éveket, azt a bizonyos pontot, ahonnan elindul a románc, és elkezdenek kialakulni ezek a tiltott érzelmek. Aztán jön Malachi, és onnantól már minden csak nem gyengéd a Little Stranger! Olvasás közben, már az elején is azon gondolkodtam, hogy féljek e Malachitól, vagy sem. Az első felében a kötetnek még úgy, ahogy vannak ártatlan jelenetek, de már itt kiérződik az a szexuális étvágy és vágy, ami a második részt jellemzi. Itt még voltak kérdéseim, hiszen nem egészséges a két karakter kapcsolata, mégis érdekelt a végkimenetel, és nem akartam, hogy nélkülem derüljön ki mi is lesz ennek az egész beteges ragaszkodásnak a vége, és mikor jön el az a pont, amikor már visszafordíthatatlan a helyzet.

Olivia eleinte egy ártatlan kislány, aztán szépen lassan előkerül a szennyes, az anyai ráhatás, és baromira megsajnáltam mindazt, amin keresztül ment, azt ahogy az örökbefogadó anyja bánt vele, és amikre rávette. Az első részben ergo egy soft porn verziót kapunk, abból ami a másodikban már hard core, és nem is tudtam, hogy mennyire szükség volt erre a kevésbé erőteljes kezdésre ahhoz, hogy a második fele ne lepjen meg annyira.

Malachi egy olyan megtört fiú, akinek a múlt traumája miatt némaságban telnek a napjai, de a gondolatai annál inkább száguldanak, és szavak nélkül is képes kifejezni azt, amit akar, és el is éri. Már az elején érződik, hogy nem lesz egy vidám menet ez a kötet, mégsem bántam meg, erről Malachi gondoskodik, és bebizonyítja, hogy a Little Stranger miatta kúszik a bőröd alá, és miatta nem tudsz szabadulni a bűvköréből.

Sok dark romance-ot olvastam már, de egyik sem fogható Leigh Rivers könyvéhez. Tiltott, igazi tabu, "testvérek románca", ami megkérdőjelezi az erkölcseidet, és rájössz, hogy akármilyen sötét is, Malachi téged is megvett magának kilóra, és alig várod, hogy még többet olvass róla. Mint már írtam a kötet második fele az övé, és te jó ég!! Letarol, leigáz és romokba dönt!

Ha az első rész nem vonja kétségbe az erkölcseidet, akkor a második mindent, amit tudsz és jónak vélsz felborul, és megmarad Malachi, az ő kukkolása, a pain kinkje, a birtoklási vágya, ami ennél toxikusabb nem is lehetne, de mellette Olivia sem egy szent, mert az ő gondolatai is mocskosak, bűnösek és tele van erkölcstelenséggel, hiszen nem kívánhatná a testvérét, mégis...

Őrült dolgok történnek a kötetben, vannak teljesen elvadult és mocskosabbnál mocskosabb részek is, de ami nekem igazán vitte a pálmát az Malachi belső gondolatai, a második részben tanúsított fejlődése, és az az ikonikus monológ, aminek a segítségével beleszerettem ebbe a történetbe. Eddig ez volt a legsötétebb könyv, amit olvastam, de minden egyes sora az őrületbe kergetett! Szerintem az elég sokat elmond róla, hogy pillanatok alatt befejeztem, és a kötet második fele sokkal jobban tetszett, mint az első. Nincs mese, irány a Pokol! Akármilyen sötét és erkölcstelen is a Little Stranger nagyon is nekem való, és a befejezéssel is teljes mértékben meg vagyok elégedve. Végig tartotta a színvonalat, és igaz, hogy ha a cselekményt nézem, akkor nem sok minden történik, de nem is ezen van a hangsúly, sokkal inkább a tiltott románcon, Malachi verbális fejlődésén, és azon, hogy megkapja az ő kis hugicáját, akire mindig is vágyott, aki végre beismeri, hogy ő is legalább annyira vágyik a bátyjára, mint Malachi rá. Az biztos, hogy nem az épelméjűek könyve, és ha van benned egy kis őrültség, akkor imádni fogod! Van benne kellő manipuláció, sötétség, elborult ötletek, erőszakra hajazó szexuális tartalom, erkölcsileg megkérdőjelezhető események és jelenetek, na meg egy férfi hős, akinek nem tudsz ellenállni. Kezdj bele, és hagyd, hogy Malachi Vize téged is behálózzon!

"Nem! Az enyém voltál, amikor kicsik voltunk, és most is az enyém vagy. Mindig az enyém leszel!"

"Megcsókolom az egyetlen lányt, akinek valaha oda akartam adni a szívemet. Lehet, hogy kicsit sötét, kicsit érdes a széle, és talán az agyam is elvadult kissé, de ez mind az övé."

"Egyszer azt mondta, szeretné, ha egy temetőben üldözném, de sajnos be kell érnie az erdővel. Ha kell, az életünk hátralévő minden napján megkergetem."

"Elfogadtam, hogy beteg vagyok, mert imádom, amikor a testvérének nevez, miközben jó hugicához hűen elnyeli a farkamat."

"A szerelem, ahogy én látom, nem elég neki. Szeretem őt, igen. De honnan tudhatnám, mi a helyes, és mi nem? Az én világom csakis körülötte forog. És ha ez nem elég neki, ha ettől nem boldog, akkor mi értelme?"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

K. M. Moronova: Leave Me Behind - Hagyj hátra

"Abrahm szeme sötét vértől homályos."

*

Nell Gallows az egyetlen túlélője a Riot nevű sötét erőket egyesítő elit csapatnak, amelyet két éve pusztító támadás ért. Nem meglepő, hogy első helyen álló jelölt a Malum nevű különleges műveleti egységhez. Ahhoz a csapathoz, amelyik oda megy, ahova más nem akar vagy nem tud. Egyetlen probléma van csak: a Malum szerint a Riot a hibás, hogy a patagóniai küldetésben elesett egy bajtársuk. 

Mit tehet Nell, amikor egy Kaliforniába tartó gépen találja magát, útban a biztos halálba? Egy egyéjszakás kalandba bonyolódik. Legalábbis annak indul, egy utolsó szabad éjszakának. Csakhogy túl későn eszmél rá, hogy a sötét és titokzatos férfi, akit csakis futó kalandnak szánt, nemcsak az új bajtársa, de az, akitől a legjobban rettegett: a közvetlen felettese, és egy érinthetetlen ördög a csatamezőn. Bones. 

A férfi maga a földre szállt pokol: kegyetlen és megbocsátásra képtelen, de mindenekelőtt Neilt gyűlöli a legjobban, és ezt a tudomására is hozza. Nell mégis nehezen mozdul el mellőle, amikor a férfi a küldetésük fiaskója után képtelen eljutni az evakuációs pontra. Az ördög és a titkai mögé áll. Csakis egymásban bízhatnak, amikor nincs többé hit.

" - Nélküled nincs élet. Előtted sem volt, de utánad már kibaszottul nem lesz - suttogja. - Szeretlek, Bunny!"

Ezelőtt a kötet előtt még nem olvastam dark military romance.ot, de te jó ég, hogy én mennyire imádtam ezt a könyvet! Tele volt veszéllyel, enemies to lovers szállal, forced proximityvel, pain kinkkel, morally grey karakterekkel, és egy kegyetlen világgal, amiben bármikor elérkezhet a vég, amiből csak akkor szabadulhatsz, ha valaki kiiktat, és ami nemcsak testileg, de mentálisan is teljesen tönkretesz.

Amikor elkezdtem olvasni nem gondoltam volna, hogy majd ekkora hatással lesz rám Bradshaw és Nell története, de az az igazság, hogy a földbe döngölt. Nem hittem volna, hogy ennyire fog tetszeni, de nagyon bejött ez a sötét világ, amiben vagy ölsz vagy megölnek. Kegyetlen, brutális, mentálisan megterhelő, és végig játszadozik az ép eszeddel a történet. Egyszerre helyezi a múlt traumáit a középpontba, és a jelen kegyetlenkedéseit. Nem egy lightos olvasmány, viszont nagyon megéri belekezdeni. Nemcsak azt ismerhetjük meg, hogy mi történt a Malum, illetve a Riøt egységben, hanem azt is, hogy milyen toxikus és kegyetlen az a kapcsolat, ami kezd kialakulni Bones és Bunny között. A háborús környezet kegyetlensége és a személyes kapcsolatok törékenysége áll egymással szemben a Hagyj hátra c. kötetben. A bizalom, a bizalmatlanság, és az örökös veszély lap lap után üti fel a fejét, és mutatja meg, hogy senkiben sem lehet bízni, illetve nagyon meg kell válogatni azokat az embereket, akiknek bizalmat szavazunk. Míg a kötet eleje tragikus és tele van fájdalmakkal, addig a kötet többi része toxikus és tele van belső vívódásokkal, amik rányomják a bélyegét a történet egészére.

A katonaság valós képét mutatja ez a regény, a brutalitást, a folytonos veszélyt, amiben a katonák léteznek, és mindazt, ami rányomja a bélyeget az alaphangulatra, és erre a kegyetlen világra. A kötet eleje még nem feltétlenül mutatja meg azt, hogy mire is számíthatunk a történettől, hiszen fokozatosan enged magához közel, és mutatja meg az igazi valóját. Tele van vérrel, fájdalommal, elfojtott érzelmekkel és bizalmatlansággal.

Az enemies to lovers szál már az elejétől érződik, hiszen Bones sem bízik Bunny-ban, és fordítva. Mindkettejük múltjában a másik egy olyan pont, ami előhozza a másikból a szörnyeteget, a pusztító erőt, ami csak rombolni, és rombolni akar. Emiatt a hangulat sötét és tele van kegyetlenséggel. Sokkal több a kötetben az erőszak, a halál és az elmúlás, mint amire számítottam, de jobban belegondolva így lesz teljes a Leave Me Behind!

Intenzív és mély a történet. A regény legnagyobb ereje abban rejlik, hogy nem próbál meg szépíteni a valóságon, hanem a kegyetlen mivoltát mutatja meg nekünk, ami tele van hatalommal, nehezteléssel, erős vágyakkal, brutalitással és a katonák világára jellemző egységességgel. Az írónő nem idealizálja a karaktereit, nem akarja, hogy kedveld őket, a nyers valójukat látjuk, azt ami kész gyilkolni és kész örökre nyomot hagyni a másikban.

Nekem leginkább azért tetszett ez a regény, mert nem próbálta meg K. M. Moronova másnak beállítani a karaktereit, mint akik: gyilkosok, szörnyetegek, akiknek az a feladata, hogy mások életét elvegyék, és pusztítsanak. Zsoldosok ők, akik előtt parancs lebeg, és be kell teljesíteniük azt. Morálisan minden tettük megkérdőjelezhető, hiszen ők maguk is morally grey karakterek. Szeretik a fájdalmat, ez élteti őket, de valahol a fájdalom és a pusztítás között a szerelem is felüti a fejét.

A dark jelző nem véletlenül van ott, hiszen maga a történet is sötét, felkavaró és fájdalmas. A Bones és Bunny között kialakult kapcsolat sem hétköznapi, hiszen Bradshaw már az elejétől kezdve Nellt hibáztatja egy társuk haláláért, őt tartja felelősnek, és mindenre képes, hogy ezt Bunny is érezze. Nem egyszer került elő a gyilkos hajlam, ami még inkább felpezsdíti a regényt, és megmutatja, hogy ez nem az a katonai románc, ami kesztyűs kézzel bánik az olvasójával! Mindez azt a valóságot jelképezi, amiben a karakterek élnek, amiben próbálnak túlélni és megtalálni a sötétségből kivezető utat. Pont a brutalitás és a véres, sokszor halálos kimenetelű jelenetek azok, amik fenntartják az olvasók figyelmét, és amik nem engedik, hogy elkalandozzunk olvasás közben. Magamat is meglepve iszonyat gyorsan a történet végére értem, és sokszor éreztem azt, hogy mentálisan összeomlok az események miatt, de örülök, hogy esélyt adtam a Leave Me Behindnak, mert hatással volt rám, és alig várom, hogy újra olvashassak az írónő tollából. Ha szereted a dark military romance-okat, vagy csak érdekel, hogy milyen lehet egy ilyen sötét katonai szerelem, akkor ne hagyd ki a Hagyj hátra c. kötetet, ami garantáltan fel fogja forgatni a világodat!

" - Soha nem mentem el, Bun. A szívem és minden gondolatom egész végig itt volt veled. Ha ettől bolond vagyok, az sem érdekel. Nem létezem nélküled."

" - Itt maradok veled és meghalok, ha ezt akarod, Bun."

" - Te vagy az, ahol a józan eszem kezdődik - dörmögi komoly hangon. 

- Te pedig az, ahol az enyém véget ér - válaszolom suttogva."

"Túl könnyű beszélgetni vele. Ha nem vigyázok, elmondom neki minden titkomat, reményemet és álmomat. Mindent elmondanék neki."

"Megfogom a kezét, és a szívemre szorítom. - Érzed ezt, Bun? Ez csakis érted dobog."

"Az otthonom mindig is ott lesz, ahol Bradshaw van."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Louie Stowell: Egy rossz isten ellenségszerző útmutatója (Loki 4.)

*

Én, Loki, mivel MINDENBEN kiváló vagyok, így sajnos abban is, hogyan szerezzek ellenségeket. Ahhoz, hogy elkerüljem a tragédiát, muszáj: 1. visszanyernem Georgina barátságát, 2. túlélnem egy párbajt egy vérszomjas manóval, 3. megmenteni a világot a gonoszok támadásától. Tényleg ördögien gonoszak, várd csak ki a végét! Loki Asgardban töltött ideje alatt elég sok ellenséget szerzett. Túl sokat ahhoz, hogy összeszámolja őket, ahhoz meg pláne, hogy emlékezzen az összesre. Épp ezért, amikor Vinir, a manó kihívja egy mágikus párbajra, Lokinak fogalma sincs, hogy miért történik ez. Megpróbál kibújni szorult helyzetéből, rámutatva, hogy nem túl nagy dicsőség olyan valakivel párbajozni, aki nem emlékszik, mivel is bántotta meg a másikat. Amikor Vinir halandó, gyermeki alakban tűnik fel az iskolában, úgy tűnik, hogy Loki már nem menekülhet az ellensége bosszúja elől…

"Vonatmenetrend: egy sor megbízhatatlan prófécia arról, hogy mikor és mikor nem érkeznek a vonatok."

Nem én vagyok ezeknek a könyveknek a célcsoportja, de rettenetesen élvezem olvasni őket. Már a negyedik résznél járunk, és nem kevésbé szórakoztató, mint az előző részek. A lelkesedésem még mindig ugyanolyan, és még mindig úgy érzem, hogy Lokival szinte mindent el lehet nekem adni. Erre nincs is jobb példa, mint Louie Stowell iskolásoknak szóló sorozata a bajkeverés istenével a főszerepben.

Ez a negyedik rész is legalább annyira vicces, humoros és szórakoztató, mint az elődei. Loki nagyon keveset változott az első rész óta, szinte semmit, de azért a maga módján ő is próbálkozik. 

Ha nem is a megfelelő eszközökkel, de próbál a maga módján jó lenni, még ha nem is ugyanazt értjük jó alatt, mint Loki. Magához képest úgy érzem, hogy kötetről-kötetre egyre kevésbé gonosz, önző vagy éppen undok, de ne aggódjatok, mert még mindig hozza azt a Loki szintet, amit elvárunk a csínytevés istenétől.

Arról is szól ez a kötet, hogy milyen nehéz gyerekként vagy akár felnőttként is felelősséget vállalni a tetteinkért, és úgy fűzni a szálakat, hogy ki tudjunk bújni a felelősség alól. Louie Stowell játékos formában, szórakoztatva lavíroz minket végig a köteten, és egyszerre játékos és elgondolkodtató az Egy rossz isten ellenségszerző útmutatója. Nemcsak Loki tetteit és ígéreteit helyezi a középpontba, hanem a "családja" többi tagjait is. Már nemcsak Loki vállát nyomja a felelősség és a példamutatás, hanem a többiekét is.

Loki végig őszinte a maga gonosz módján, de akik már a sorozat negyedik részénél járnak, azok megszokhatták, hogy Loki mindent a maga sajátos módján csinál, és nem feltétlenül úgy látja a világot és a tettek következményeit, mint ahogy azt a többség, ahogy azt az átlagember látná, de emiatt is szeretjük Lokit, hiszen képes bármikor meglepetést okozni, és megmutatni, hogy a csínytevés még mindig ott él benne, hiába a halandó test.

A csínytevés istene a kedvenc narrátorom. Hol arrogáns, hol megmutatja a sérülékeny oldalát, hol pedig láthatjuk igazi elemében, amikor megmutathatja az igazi valóját. Habár Loki próbálja titkolni, mégis hőn vágya, hogy elfogadják őt. Az előző részekben már szerzett magának barátokat, ebben a részben a cél a megtartásuk, és ha úgy adódik a kiengesztelésük. 

A kötet különlegessége Loki narratívája mellett a  naplóformátum, a rajzok, illetve a napló megszólalásai, és az erény pontok, amik valami csoda folytán mindig mínuszban vannak, és ahogy haladunk előre úgy lesz egyre negatívabb Loki megítélése. 

A nyelvezet könnyed, hiszen iskolásoknak íródott, akik szeretik ha kevesebb a szöveg, több az illusztráció, és gyorsan lehet haladni. Az Egy rossz isten ellenségszerző útmutatója felépítése könnyed, tempósan lehet haladni vele, és az illusztrációk, a képi világ tökéletesen kiegészíti a Stowell által megalkotott szöveget. Loki hozza a formáját, és most sem csalódtam benne, sőt...

Összességében ez a rész is nagyon szórakoztató, olvasóbarát, és nemcsak a kisebbek számára jelenthet kikapcsolódást, hanem a felnőtt olvasóknak is, akik hozzám hasonlóan szeretik a csínytevés istenének a karakterét, és nem tudnak ellenállni egy Lokis történetnek. Az meg már csak plusz pont, hogy igazán szórakoztatóak a kötetek, és jól lehet haladni velük.

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Elizabeth Lim: Az alkonyhántó (A hajnalszövő 2.)

 

"Egykor volt édesanyám."

*

Maia Tamarinnak hatalmas árat kellett fizetnie azért, hogy elkészíthesse Amana gyermekeinek legendás ruháit. Bár a szerelme, Edan segítségével végrehajtotta a lehetetlen küldetést, közben egy megtörhetetlen átok sújtott le rá. 

A lányt megérintette egy démon, és mindennap elveszít egy kicsit önmagából: a testét, az elméjét, végül a lelkét is. Ám Maia nem ér rá meggyászolni az életét, mert A'landi továbbra is a háború küszöbén áll. Sarnainak, a sanszen egyetlen lányának hozzá kell mennie Khanudzsin császárhoz, különben az országot felemészti a polgárháború, és minden áldozat hiábavaló volt. 

Ám az úrnőnek más tervei vannak… 

A hajnalszövő folytatását udvari intrikák, álnok démonok és lélegzetelállító varázslatok teszik letehetetlen olvasmánnyá.

" - Csak az istenek látják. Lehet, hogy a fonál hosszú, hegyeken és folyókon átívelő, és évekbe telik, mire megtalálod a végét. De tudni fogod, amikor találkozol az igazival."

A hajnalszövő után nagyon vártam, hogy olvashassam Az alkonyhántót, ami felülmúlta a várakozásomat és legalább annyira varázslatos rész lett, mint a duológia első része. Elizabeth Lim nem tud rosszat írni, és ezt már a sokadik regénye, ami igazi szerelem lett. Képtelen vagyok megunni ezt az ázsiai mitológia inspirálta világot, és ahogy egyre többet tudok meg erről a világról, ami köthető a Hat bíborszín darumadárhoz, azt érzem, hogy még nagyon sok mindent nem láttunk, és ha bármikor ír egy újabb regényt az írónő, én tuti, hogy el fogom olvasni.

Elizabeth Lim Az alkonyhántóban tovább szövi Maia Tamarin történetét, és megmutatja, hogy A hajnalszövő ehhez képest semmi, hiszen Maia igazi próbatételek elé áll, és a tét az embersége, az hogy ne változzon démonná. Teljesen új irányba tereli a karakterét, aminek segítségével sokszor sötét vagy éppen veszélyes jeleneteknek lehetünk a szemtanúi, és egy sokkal emberibb oldalát ismerhetjük meg. Küzdelem küzdelem hátán Az alkonyhántó, amiben hatalmas a tét, és akik megszerették Maia karakterét az első részben, akárcsak én, azok végig fogják izgulni a duológia második részét, és végig ott lesznek a karakter mellett, amíg a belső démonaival küzd. Úgy érzem, hogy habár A hajnalszövő is brutális erővel csapott le, Az alkonyhántó még ezen is túltesz, és megmutatja a történet igazi erejét. Imádtam olvasni, és végigizgultam, hogy mi lesz Maia sorsa, hogy hogyan is tud majd helytállni, és a végén lehet e boldog befejezés, vagy démonná alakul, és oda minden? Egy sokkal sötétebb és fájdalmasabb folytatást kaptam, mint amire számítottam, de pont így volt jó. Jól megdolgoztat minket az írónő a nagy finálé előtt, és emiatt nem is lehetnék hálásabb neki. Maia a végére egy igazán erős lánnyá érett, aki bármit megtenne a szeretteiért, és azért, hogy újra a megszokott életét élhesse.

A kötet egyik erőssége az ázsiai mitológia és fantasy elemek mellett az, hogy ezeket keverte a személyes átalakulással, a belső harcokkal, az önfeláldozással és mindazzal, ami kerek egésszé tette Maia Tamarin történetét. Minden karakternek, minden eseménynek rendeltetése van, és ezt nem is rest megmutatni az írónő. Egyik feladat gördül a másik elé, és csak Maia karakterén áll, hogy győzedelmeskedik e, vagy betemeti a sötétség.

Maia miközben próbálja megmenteni a birodalmat, a szeretteit és önmagát darabokra hullik, és ezekből a darabokból születik újjá, akárcsak egy főnix, amik a saját hamvukból kelnek életre és lesznek erősebbek, mint voltak. Maia egy olyan hősnő, aki még A hajnalszövő alatt esetlennek tűnt, de ahogy egyre mélyebbre ástunk úgy láttuk meg a lány igazi erejét, és mindazt, ami benne lakozik. Egy igazi harc Az alkonyhántó, és csak azon áll vagy bukik a világ sorsa, hogy Maia hogy dönt. Hogy enged e a sötétségnek, a kísértésnek vagy talpra áll, és küzd?

A történet valamivel gyorsabb és feszültebb, mint az első rész. Nemcsak politikai játszmák, udvari intrika és a közelgő háború szele lengi be a cselekményt, hanem ezáltal a baljós atmoszféra által felüti a fejét a reménytelenség is, és ez teszi igazán izgalmassá Az alkonyhántót. Sokkal több a fájdalom és a veszteség, mint amit eddig megszokhattunk az írónőtől, de ez is jól áll neki. Mélyebb és fájdalmasabb folytatást ígér, amit 100%-osan meg is kapunk.

Míg a fő hangsúly Maia alakulásán és a világon van, addig nagyjából a kötet felétől újra képbe kerül a szerelmi szál, amiért én teljesen odáig voltam. Szeretem Maia és Edan kapcsolatát, hiszen bármit megtennének a másikért, és készek áldozatot hozni a másik jóléte miatt. Erősek együtt, küzdenek, valahol útközben ők is megtörtek, de nem adják fel, és megmutatják, hogy ők bizony összetartoznak, és semmi sem állhat az útjukba. 

Míg az első részben hangsúlyos volt a varrás, illetve az alkotás folyamata, addig ebben a részben ez háttérbe szorul, és előtérbe lép az alkotási folyamat gyümölcse. Egy kicsit vérzett a szívem amiatt, hogy amit Maia elért A hajnalszövőben azt meg kellett semmisítenie, hiszen "kárba veszett a munkája gyümölcs", de helyette megkaptuk a küzdelmet és áldozathozatalt, mint központi mozgatórugó. Egyik szemem emiatt sírt, de a másik reménykedett, és reménnyel töltött el, hiszen Elizabeth Lim nem az a mesélő, aki cserben hagyna, és nem is hagyott cserben. A kreativitás és az alkotói munka háttérbe szorul, de ezáltal Maia belső küzdelmei, és a harca a sötétséggel előtérbe kerül. Valamit valamiért, és nem vagyok elégedetlen amiatt, hogy ennyire borús és sötét fordulatot vettek az események, sőt... Összességében egy nagyon erős második részt kaptam, ami méltó lezárása A hajnalszövőnek. Elizabeth Lim olyan befejezést írt, ami egyszerre különleges és egy olyan utazás, amit nem fogunk egyhamar elfelejteni. Maia Tamarin története különleges, és egy ilyen különleges, ám szívszorító befejezés dukál mellé. Ha szereted az írónő munkásságát, illetve az ázsiai mitológia által inspirált fantasy történeteket, akkor ne hagyd ki A hajnalszövő duológiát!

 "Talán nincs más választásom, mint engedelmeskedni a hívásnak. De nem megyek harc nélkül."

"Mostantól, ha a sors utolér, egyenesen szembenézek vele, és a kezembe veszem. Mostantól fogva nem lesz szívem."

"A korábbi énem mindig magához vette a szíve darabjait, és fáradságot nem ismerve újra összevarrta őket. De többé már nem az a Maia voltam."

" - Semmi sem vághatja el, mert a végzet a legerősebb ígéret. Összeköt benneteket, akármi történjék is."

" - A szabóság olyan mesterség, amit még az istenek is tisztelnek. Van benne valami mágikus. Még a legegyszerűbb fonálnak is hatalma van."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)