Rina Kent: God of Pain - A fájdalom istene (Legacy of Gods 2.)

"Valaki van odakint."

*

Rettenetes hibát követtem el. 

Maffia hercegnőként tisztában voltam azzal, hogy a sorsom előre eldőlt. 

Ennek ellenére a nem nekem szántat néztem ki. 

Creighton King káprázatos külsőbe bújtatott veszélyes figura. Hallgatag, merengő és érzelmileg nyilvánvalóan elérhetetlen. 

Így hát azt hittem, ennyi volt az egész. 

Amíg fel nem ébreszt bennem egy vadállatot. 

Annika Volkovnak hívnak, és Creighton legfélelmetesebb ellensége vagyok. 

Creighton nem nyugszik, amíg össze nem zúz. 

Vagy én őt.

"Ő a fény, amiről nem is tudtam, hogy kell, és az egyetlen ember, aki betöltheti a bennem lévő űrt."

A God of Pain - A fájdalom istene a Legacy of Gods sorozat második része, amiben Annika Volkov és Creighton King szerelmének lehetünk a szemtanúi. Ahogy már megszokhatták a rutinos Rina Kent olvasók ez a kötet sem mentes a feszültségtől, a problémáktól és meg kell küzdeni a boldog befejezésért. Egy nagyon intenzív, érzelmekben bővelkedő, erős kötet a God of Pain, ami tele van fájdalmakkal, a múlt sebeivel és a jövő bizonytalanságával. Egy igazi dark romance történet, amiben hatalmas a tét, és amiben bármikor vér folyhat.

Érzelmileg az egyik legmegterhelőbb Rina Kent kötet. Tipikusan olyan történet, amiben darabokra törik a szíved, amiben azt érzed, hogy megsemmisültél olvasás közben, és ami képes darabokra szedni. Két olyan karakteren keresztül lehetünk az események szemtanúi, akik ennél nem is lehetnének különbözőek. Míg Annika maga a fény, addig Creighton maga a sötétség, ami elnyel, és rossz útra visz. Nincs kettejükben semmi közös, mégis passzolnak a másikhoz, kiegészítik a másik fényét, illetve sötétségét. Igazi grumpy x sunshine páros, ellentétek vonzzák egymást, másfelől enemies to lovers, ha a múlt szálait nézem. Nem könnyű a helyzetük, de a miénk sem, mert belekerülünk ebbe az örvénybe, aminél nem az a kérdés, hogy elnyel e, hanem az, hogy mikor, mert tévedés ne essék el fog nyelni! Egy világ két oldalát képviselik, ugyanakkor ez a világ törékeny és bármikor darabokra törhet. Creightonban megvan a képesség, hogy darabokra szedje Annika világát, de Annikában is ott potenciál, hogy térdre kényszerítse a mindig hideg és csendes Creightont, aki bármit megtenne, hogy megismerje a múltját, és pontot tegyen a 3 éves Creigh elrabolt gyerekkorára. Ha kell felperzseli maga mögött a világot, de mi történik akkor, ha a múltja összefüggésben van Annika Volkovval és a Volkov családdal? Mi történik akkor, ha a maffia és egy még sötétebb esemény is belekerül ebbe az egyvelegbe? 

Rina Kent egy felettébb bonyolult, sötét és vágyaktól terhes szerelmet mutat be, ami térdre kényszerít, ami nemcsak a karaktereit erősíti vagy éppen gyengíti meg, hanem téged is. Morális kérdéseket vet fel, megkérdőjelezed önmagadat is olvasás közben, és már nemcsak a szenvedélyt látod a tettek mögött, hanem azt a belső harcot is, ami a karakterekben zajlik. Belső fejlődés, gyerekkori traumák és a szerelem gyógyító hatása ugyanúgy hatást gyakorol a cselekményre, mint a viharos szerelem, amit átélhetünk A fájdalom istenét olvasva.

A világ már ismert, ugyanakkor egy új szegletét is megismerhetjük, hiszen Annika a maffiahercegnő, aki látszólag érintetlen, mégis ott van Creigh, aki be tud törni a falak mögé. Már az első részben éreztem köztük a kémiát, hiába próbálta meg titkolni Creighton, hogy közömbös számára Annika, ezért is vártam úgy, hogy olvashassam ezt a részt. Minden várakozásomat felülmúlta, és azt érzem, hogy engem is rendesen megtépázott, mire a végére értem, de nagyon megérte, mert imádtam.

Rina Kent számomra a dark romance egyik koronázatlan királynője, aki mindig tudja, hogy mire van szükségem, és a lehető legjobbkor találnak rám a regényei. A fájdalom istene nem árul zsákbamacskát, és azt adja, amit már maga a cím is sejtet: fájdalmat. De higgyetek nekem kell ez a fájdalom ahhoz, hogy teljes legyen Annika és Creighton szerelme. Egyik Rina Kent páros története sem bukkanómentes, de eddig ők ketten szenvednek a legtöbbet, és ó, de szerettem ezt benne! Megtépázta a lelkem, de tudjátok mit? Kellett nekem ez a tépázás, mert így igazi és egyedi a szerelmük. Nem finomít az írónő, nem kertel és a színtiszta valóságot dobja elénk.

Creighton háttere formálta őt azzá a rideg és számító férfivá, de Annika az, aki belát emögé a páncél mögé, és ő az, aki látja Creigh gyengédebb oldalát, ugyanakkor ő is az, aki szembesül a szexuális étvágyával és azzal, hogy mennyire más, mint a többiek. Egy sérült gyermek ő lélekben, akit már korán megbántott az élet, és emiatt lett olyan céltudatos, rideg és megközelíthetetlen. Annika az a fénysugár azonban, aki elhozza számára a világosságot, de Creigh az, aki megmutatja Annikának a sötétséget.

A történet egyik erőssége Annika és Creigh kapcsolatának komplexitása. Az írónő egy olyan őszinte képet ad, ami nem idealizálja a szerelmet, hanem megmutatja, hogy nem elég a vágy és a vonzalom, le is kell győzni a múlt szellemeit, át kell élni a fájdalmakat, hogy a jövő szebb lehessen, mint a múlt. Mindketten harcolnak ezért a szerelemért, ki a múlttal, ki pedig a családjával. Két megtört lélek mindent elsöprő egymásra találásának lehetünk a szemtanúi. Egy olyan viharnak, ami ott van mindkettejükben, már csak az a kérdés, hogy mikor fog kitörni, és mikor fog mindent magával ragadni. Elfojtott sebezhetőség, vágyak, érzelmek, titkok, félelmek és hatalmi játszmák által élhetjük át A fájdalom istene cselekményét. A legtöbbször földbe döngöl, megmutatja a fájdalom igazi mélységeit, és azt, hogy miért az lett a kötet címe, ami. Összességében egy nagyon erős második rész, ami nekem jobban tetszett, mind Killian és Glyn kapcsolata. Sokkal árnyaltabb, mint amire számítottam, és egy igazi lélektani utazás. Nemcsak a dark romance jegyek tűnnek elő, hanem van egyfajta maffia romance beütése is. Egy baljós és sötét hangulatú románc, ami beledöngöl a földbe. Erős, érzelmekkel és traumákkal teli, amiben van veszély, de gyengéd pillanatok is. A jelen és a múlt sebeivel való harc is megjelenik benne, ami végig kétségben tart és csak az utolsó fejezetekkel ad enyhülést. Hamisíthatatlan Rina Kent regény, amit tiszta szívből ajánlok a műfaj rajongóinak.

" - Jó ideje a tiéd vagyok már. Szeretek, Annika. Annyira szeretlek, hogy ha nem vagyok veled, csak sötétséget látok, de melletted minden fényességben úszik. Te vagy a menedékem, és az egyetlen ember, aki mellett teljesnek érzem magam."

" - Inkább meghalok, de nem élek nélküled. Te nem kiegészítesz engem, te a részemmé váltál. Ha elmész, engem is megölsz."

" - Ide figyelj, Annika! Te vagy az egyetlen ember, aki belém látott, aki a mocskos rothadás ellenére is mellettem maradt. Nekem adtad magad, pedid tudtad, mennyire üres vagyok. A végtelen energiád, a bíborszíned és az a kibaszott ibolyaillatod még be is töltötte azt az űrt. Nem értettem, hogyan tudsz szeretni, amikor még én sem vagyok rá képes, nem tudtam, hogyan tudsz harcolni azért, hogy megtapasztaljam a normális dolgokat, miközben úgy tettem, mintha egyáltalán nem érdekelne. Amikor megtudtam az igazat a gyerekkoromról, csak az gyötört, hogy tudtam, nem lehetek veled többé. És amikor nem engem választottál, és meghúztad a ravaszt, még jobban elkeseredtem, meg akartam halni. Amikor mellettem voltál, semmi más nem érdekelt. Ezért is hoztalak ide. De most már tudom, hogy nem volt helyes, ezért is döntöttem úgy, hogy elengedlek. Amit most csinálsz az sem helyes. Te talán tudnál élni nélkülem, de én egyetlen napot sem bírnék ki nélküled, szóval lófaszt se old meg, ha megölöd magad. Ha meghúzod a ravaszt, hidd el, rögtön utánad megyek."

"Végig az volt a célom, hogy összetörjem Annika Volkovot. Csak azt nem tudtam, hogy én leszek az, aki belepusztul."

"Hallom, ahogy a világ darabokra hullik. Olyan apró darabokra, hogy sosem találhatom meg őket, sosem hozhatom helyre a hibát, amit elkövettem."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Jeneane O'Riley: How Does it Feel? - Milyen érzés? (Infatuated Fae 1.)

"A tömlöc padlójának síkossága erősen megnehezítette, hogy az apró sajtdarabkákat megtarthassam a mini kínálótálcán."

*

Egy tiltott megszállottság 

Makacs ragaszkodás a családhoz 

Három halálos kihívás 

Amikor egy erdőbe tett kiruccanás borzalmasan félresiklik, és Callie Peterson biológus ahelyett, hogy a kutatásához szedne egy ritka gombát, véletlenül átzuhan egy tündérkapun, egyenesen az Unseelie Fae prince karjaiba kerül. A veszélyesen fékevesztett és veszekedetten jóképű Unseelie Fae prince karjaiba. Callie-t merénylőnek hiszi, nem tudósnak, akit az emberek küldtek rá, hogy megölje, ezért bebörtönzi a birodalmában, ahol egyre erősebb lesz a lánnyal akaratlanul, tudtán kívül kialakuló megszállottsága. 

Mendax herceg még sosem érzett mást, mint utálatot az emberek iránt, amíg nem nézett Callie, az alávaló emberi merénylő szemébe. Azt képzeli róla, hogy meg akarja ölni, a szépsége mégis olyan parazita, ami könyörtelenül beférkőzik az agyába, és nem ereszti. Valami hajtja, hogy megérintse a lány sima bőrét, bár az Unseelie királyi család tagjai inkább tűzön égnének, mintsem megérintsenek egy embert. Veszélyes vágy keríti a hatalmába. Ha nem pusztítja el hamarosan a lányt, talán Callie lesz az egyetlen, aki végezni tud majd vele. Mendaxnak meg kell szabadulnia Callie-től, de a népét is szórakoztatnia kell. Így hát három halálos párbajra hívja ki Callie-t. Ha a lány életben marad, visszanyeri a szabadságát. Ha meghal? A férfi haragja csak most ébred fel…

" - Tudtam, hogy van benned szikra, Callie. Csak azt nem gondoltam, hogy a végén pokoltűz lesz belőle."

Először a lepkés, gombás vibe fogott meg, aztán elolvastam a fülszöveget, és nagyon érdekesnek találtam az alapot. Ahogy elkezdtem olvasni be is igazolódott, hogy tényleg érdekes a történet, és nem véletlenül népszerű az írónő Infatuated Fae sorozata. Van benne egy kis enemies to lovers vibe, touch her and die és a párosunk sem szokványos: tudós x tünde. Mendax a szó legszorosabb értelmében shadow daddy, így már kétség sem fért ahhoz, hogy bedaráljam a kötetet. Nagyon tetszett, és tűkön ülve várom a folytatást, ami remélem hamar fog érkezni, mert a lezárás után muszáj megtudnom, hogy mi fog még történni.

A How Does It Feel? - Milyen érzés? a Infatuated Fae sorozat első kötete, amely már most bővelkedik világfelépítésben, erős karakterekben és egy baromi erős kezdést ad a sorozatnak. Meglepődtem, hogy mennyire a bőröm alá férkőzött, és minden egyes fejezetet élvezet volt olvasni. Szó szerint azt éreztem olvasás közben, hogy a világ legsötétebb bugyrába csöppentem, és nem akartam kimászni onnan. Romlott, gonosz és sötét. Ez a három jelző tökéletesen összefoglalja a történet egészét. A cselekmény középpontjában egy tudós áll, akinek az élete váratlan fordulatot vesz az erdőben egy bizonyos gombakörnek köszönhetően. A tündér portálos megoldás szerintem varázslatos lett, és az a helyzet, hogy a kötet miatt ezentúl vigyázni fogok, hogy még véletlenül se menjek boszorkánykör közelébe, mert nem biztos, hogy tetszene a végkifejlet, és nem biztos, hogy akarnám, hogy egy Árnytünde az életemre törjön. Maga a kötet romantasy elemekkel dolgozik úgy, mint egy idegen világ, ami a miénk alatt rejtőzik, és ami készül átvenni az uralmat, igen ám, de közben ott van az Árnytündék vs. Fénytündék közötti ellentét is, amiből annyira sokat még nem kaptunk, viszont remélem, hogy a folytatásban erre is több figyelem fog irányulni.

A világ már az elején megnyert magának. Már az erdős, biológusos téma is bejött, de aztán, ahogy belecsöppentünk a tündék világába lett igazán szerelem ez a történet. Imádom a sötétebb, kegyetlenebb és nem szokványos felépítéseket, és a How Does it Feel? pont ilyen. A férfi hősünk egy olyan gyilkológép, akinek mindenre a gyilkolás a válasz, aki nem kérdez, hanem cselekszik. Ha valami nem tetszik neki gyilkol, ha valaki olyanhoz ér, aki az övé kérdés nélkül gyilkol, és az sem szab neki gátat, ha ezzel kirobbantja a háborút az amúgy is feszült helyzetben.

Enemies to lovers szálat kapunk, de nem éreztem azt, hogy ez nagyon el lett volna húzva, sőt... Callie oldaláról jobban érezhető ez a hangulat, mint Mendaxéról, hiszen ő az, aki először kezd el érzelmeket táplálni a fogvatartottja iránt, és ő az, aki megadja a romantika kezdő alapját, de ez is igazodik a személyiségéhez és inkább kísértés, mint valódi beteljesülés. Feszültséget teremt, félelmet szít a másikban, ugyanakkor nem tudja elengedni, és harcol az érzelmeivel.

Mendax mellett ott van Callie, akire nagyon érdemes odafigyelni, hiszen nem biztos, hogy végig a valódi énjét mutatja, és én többek között miatta is lepődtem meg annyira a befejezésen. Callie egy erős, okos és eszes női karakter, akit nem kell félteni, aki talpraesett és a legmerészebb, leghajmeresztőbb pillanatokból is képes kilábalni, és talppal a földre esni, akárcsak a macskák. Eleinte egy esetlen tudós, de utána megmutatja, hogy jóval több van benne, mint ami látszik.

Mendax és Callie párosa lassan épül, hogy aztán az arcodba vágja a vonzalmat és mindazt, amit tervez velük az írónő. Hol véresen komoly a helyzet, hol menekülünk, hol újra börtönben érezzük magunkat, hol pedig tűkön ülve várjuk, hogy mi fog még történni. Az írónő kellő hangsúlyt fektet a világ felépítésére, mégsem érzem azt, hogy minden szegletét ismernénk. Egyenlőre megmaradtunk az Árnytündék oldalán, és csak néhol engedte be a fényt a Fénytündék által. A fennálló konfliktus eléggé izgalmas, és kíváncsian várom, hova fut ki ez a szál.

Mindezt kiegészíti a három próba, aminek a végén Callie szabad lehet, de valóban elengedné Mendax? Erre keressük a választ, és közben nemcsak Callie keresi önmagát, hanem Mendax is, legalábbis más színben látja önmagát, és még mindig a kegyetlenség a fő vezérlőerő nála, ugyanakkor látszik rajta, hogy formálható, és ez teszi őt tökéletes shadow daddy-vé. A How Does it Feel? egy brutális világot mutat be, amiben vagy ölsz vagy meghalsz. Olyan döntéseket kell hoznod, ami mások sorsára is kihatással van, és nem tudsz pártatlan maradni. A romantikus vonal az egyetlen, amivel nem vagyok teljesen megelégedve, mivel nem mindig jöttek át úgy az érzelmek, ahogy azt szerintem szerette volna az írónő, és úgy érzem, hogy ez a szál kicsit el lett sietve, viszont annak kifejezetten örülök, hogy a spicy meter csak 10%-on áll, és nem ebből áll az egész történet. Összességében egy izgalmas, veszélyes és kalandos első részt kaptam, ami nemcsak kikapcsolt, de szórakoztatott is. Szerettem a történet sötétségét, azt hogy őszinte és nem félt kemény eszközökhöz nyúlni. Mendax mindenféleképpen mozgatórugó, és azt hiszem a kegyetlensége nélkül nem lenne ugyanaz a How Does it Feel?. Ha szereted a romantikus fantasyket és érdekel egy tudós x tünde története, akkor ne hagyd ki ezt a kegyetlen történetet, de vigyázz, mert függőséget okozhat.

"Ha valamire, akkor ez az egész csak arra volt jó, hogy még jobban akarjam őt, hogy otthont adjon a sötétségének– egy olyan helyet, ahová befészkelheti magát, és rossz lehet. Ő hozzám tartozik."

"Talán ez volt az utolsó alkalom, amikor valaki úgy nézett rám, mint ahogyan ő. Mintha én lennék a mindene. Mintha… szerelmes lenne belém."

" - Soha nem mondtam, hogy nem vagy tudós, szerelmem."

" - És te sem vagy olyan jó és napfényes, mint ahogy el szeretnéd hitetni az emberekkel, kis orgyilkosom. Én átlátok rajtad. A farkam már alig várja, hogy meglássa, milyen pokolkutya vagy valójában."

"Kék szeme olyan gyengédséggel tekintett rám, amiért bármit megtettem volna."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Becka Mack: Unravel Me - Engem láss (Playing for Keeps 3.)

 

" - Csessze meg!"

*

Ha a randizásról van szó, Adam Lockwood akkor sem ismerné fel a szerencséjét, ha az képen törölné. Egy rosszul sikerült kapcsolat és sok-sok szerencsétlen randi után a gondolat, hogy újra megnyíljon valaki előtt, megrémíti. Azonban amikor a kutyája véletlenül belerohan a gyönyörű Rosie Wellsbe, akinek fogalma sincs arról, hogy kicsoda ő, Adam esélyt lát arra, hogy végre önmaga lehessen. Rosie nagyon elfoglalt, egyedülálló anya, negyedéves orvostanhallgató, és akkor sem ismerne fel egy hokijátékost, ha belebotlana. Nincs ideje randizni, és mindennél jobban óvja a kis családját. De amikor a véletlen Adam útjába sodorja, Rosie tudja, hogy megéri kockára tenni a szívét. 

Hogy mi a gond? Adam már hozzászokott ahhoz, hogy maszkot visel, elvégre kapus. És amíg olyan titkot rejteget, ami azzal fenyeget, hogy leleplezi őt, és tönkreteszi az új családját, mindketten azt kockáztatják, hogy többet veszítenek, mint valaha. 

Vajon Adam képes lesz maga mögött hagyni a múltat, hogy megteremtse azt a jövőt, amire mindig is vágyott?

" – Ha én vagyok az örök boldogságod, akkor te vagy az én mennyországom."

Becka Mack: Unravel Me - Engem láss c. kötete a Playing for Keeps sorozat harmadik része. Az elsőt nagyon szerettem, egyszerűen nem tudtam letenni. A másodikat még nem volt szerencsém olvasni, de Adam és Rosie hatalmas kedvenceim lettek. Egy olyan hokis sorozatról van szó, ami féltégla, de nincs túlírva, és minden egyes rész tele van érzelmekkel, félelmekkel, akadályokkal és hokival, hiszen hokijátékosok a férfi főszereplők. Adam Lockwood nemcsak Rosie és Connor szívét lopták el, hanem az enyémet is.

Az eddigi legédesebb, legaranyosabb és leginkább szívet melengető hokis szerelmi történet, amit olvastam. Megtelt a szívem boldogsággal, és túlcsordult mindazzal, amit az Engem láss kötettől kaptam. A jégkorong világában játszódik, akárcsak a sorozat többi részének a kötete, ugyanakkor most egy olyan férfi hős kerül a figyelem középpontjába, aki már egyszer megjárta a szerelemmel, egyik balszerencsés randi után jön a következő, egészen addig, amíg egy meet cute fel nem bolygatja az életét, és meg nem mutatja neki, hogy mi minden maradt ki az életéből. Általa előkerülnek olyan témák, mint saját magunk felfedezése, félelem a kudarctól, illetve a kihasználástól. Mindezt úgy oldotta meg az írónő, hogy olvasás közben egyre jobban mi is beleesünk Adambe, és alig várjuk, hogy még többet megtudjunk róla. Az az igazság, hogy már az első részben is felfigyeltem rá, mert más volt, mint a többiek, és megfogott. Becka Mack az Unravel Me kötettel bebizonyítja, hogy nemcsak a hangos és nőcsábász hokisok érdemlik meg a szerelmet, a boldogságot és a családot, hanem azok is, akik félnek megnyílni, akik titkon azt lesik, mikor mutatja meg az ember az igazi énjét, és mikor jön el az a pillanat, amikor minden a feje tetejére áll. Mellette ott van Rosie. akiért a szívem szakadt meg!

Rosie tökéletesen kiegészíti Adamet, hiszen nem tudja, hogy ki ő, természetesen viszonyul hozzá, de neki is van titkolnivalója, hiszen egy csodálatos kisfiú anyukája, emellett állatorvost hallgató, és minden mondható rá, csak az nem, hogy összeszedett. Egy jól szervezett káosz ő, aki fél nyitni mások felé, aki mindig készen áll arra, hogy valaki mást válasszanak helyette, és aki nem szeretne mást azt életben csak azt, hogy legyen elég, és megkapja azt a családot, amit gyerekként nélkülöznie kellett.

Azok a témák, amiket boncolgat a kötet nem könnyűek, mégis úgy érzem, hogy emellett a szívmelengető, aranyosabb részek is tökéletesen megférnek, és nemcsak Adam egészíti ki Rosie & Connor párosát, hanem ők is beleillenek abba az életbe, amit Adam teremtett meg magának. A found family most bontakozik ki úgy igazán, és mutatja meg a család befogadóerejét. Túlcsordultam szeretettel, és minden érzelmet megéltem. Az állatok miatt külön repes a szívem, hiszen mindig öröm, ha van valakinek háziállata, hiszen boldogságot csempésznek a mindennapokba.

A kötet olyan témákat dolgoz fel ezek mellett, mint a szerelem, a múlt feldolgozása, a kecsegtető jövő képe, a bizonytalanság, a magányosság érzése, a sebezhetőség és az önazonosság. Nemcsak Rosie-nak kell önmagára találnia, hanem Adamnek is, és azt hiszem, hogy az írónő tökéletes munkát végzett. Nem is tudnék két olyan könyves karaktert megnevezni, akik jobban illenének egymáshoz, mint Rosie és Adam. A kemény témák mellett persze van benne romantika és túlfűtött jelenetek is, úgy mint megannyi boldog pillanat és remény.

Tetszett a történetben, hogy habár a meet cute-nak köszönhetően felettébb aranyos az első találkozás, mégis slow burn a románc része, megvannak az első csetlő botlások, a kínos pillanatok, a zavarba jövő kezdeti nehézségek, és emiatt volt olyan emberi. Nincs benne semmi szépítés, a legfájdalmasabb pillanatoknak is a részesei lehetünk ugyanúgy, mint az örömtelieknek vagy éppen a bizonytalanoknak. 

A történet arra épít, hogy vajon lehet e a múlt kudarca után, a híresség átka mellett őszinte és tiszta kapcsolatot építeni, és egyben ez is a fő konfliktus talaja, hiszen Adam az elején nem játszik tisztességesen, és Rosie sokáig nem is tudja kicsoda ő valójában. Emellett Rosie is kockáztat, hiszen a múlt félelmei nem engedik el a kezét. Mindketten vágynak egy új kezdetre, de vajon elég erősek lesznek, és mernek lépni a saját boldogságok érdekében?

 

Összességében az Unravel Me egy érzelmes és kockázatokkal teli édes hokis szerelmi történet, amiben nemcsak a főszereplőket fogod megkedvelni, hanem a kisebbeket is. Az epilógus szívbemarkoló, és megmutatja, hogy a család nem feltétlen jelenti a vérségi köteléket, hiszen úgy is lehet családunk, ha nem köt össze minket a vér. Adam Rosie-t és Connort választja, míg Rosie Adamet, és az ő családjuk így lesz teljes. Vagy lehet, hogy még hiányzik valaki? Ígérem megéri elolvasni az epilógust is, hogy erre fény derüljön.

Egy igazán érzelmes és  romantikában bővelkedő történetet kapunk, ami egyszerre egyesíti a vágyakat és a félelmeket. Valódi kapcsolatokat és az anyai felelősséget állítja előtérbe, közben a múltból való kilépést és a kecsegtető jövő közötti határvonalat is jobban alátámasztja, és megmutatja, hogy olykor-olykor megéri kockáztatni, és nagyot álmodni. Ha szereted az életszagú, csupaszív és aranyos történeteket, amiben a hoki és az anyaság központi szerepet kap, akkor ne hagyd ki a Playing for Keeps sorozat harmadik részét, az Unravel Me-t, amiben Adam megtalálja az ő Rosie-ját, és nemcsak teljes lesz a családja, de még cuki szőrös gyermekekkel is megtölti az otthonát, ami már nem olyan üres, mint Rosie és Connor előtt.

" - Te nem fordítottad ki a világomat az egyensúlyából. Megállítottad. Mintha te lennél a gravitáció, és amikor veled vagyok, egyszerűen minden a helyére kerül."

" - Van valami eredendően vonzó abban, ha egy férfi gyerekekkel van, nem?"

" - Mindennap adsz valami újat, amit szerethetek benned. Mekkora szerencsém van, hogy találtam valakit, aki ilyen sok okot ad a hálára."

"Rosie minden, ami jó és ragyogó ebben a világban. Neki van a legmelegebb és legtisztább szíve. Ő a könyörületesség és a kegyelem megtestesítője, a legkedvesebb ember, akit ismerek."

" - Tudod, Rosie, nem épp ez volt a legjobb napom, amikor beléd botlottam. Vagy inkább amikor a kutyám a földbe döngölt. De talán tudta, hogy mit csinál. Mert minden százszor jobb lett, miután belecsöppentél."

"Vágyom valamire. Arra, hogy kelljek valakinek. Hogy értékeljenek. Szeressenek."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Erin Sterling: The Wedding Witch - Boszorkányos esküvő (Ex Hex 3.)

"A manók igazi pöcsfejek voltak."

*

Az Ex Hex – Csiribú, szerelem! és a The Kiss Curse – Átkozott csókok szerzője újabb boszorkányos regénnyel dobja fel a téli napfordulót, a főszerepben Bowen Penhallow-val, aki furcsa vonzalmat érez egy lány iránt – különösen, miután egy erős varázslat visszarepíti őket egy több mint ötven évvel azelőtti karácsonyi ünnepségre. 

Bowen Penhallow mindig is magányos volt, sötét és ősi mágiát tanulmányozott egy walesi hegycsúcson. Amikor barátja, Colin megkéri, hogy vegyen részt egy walesi esküvőn, Bowen vonakodva beleegyezik. 

Tamsyn Bligh nem boszorkány, de belőlük él: mágikus tárgyak beszerzője és eladója. A lány meghívást csikar ki az évszázad boszorkányos esküvőjére, a Tywyll kastélyba, abban a reményben, hogy végre elég nagyot kaszálhat. Bowen alkalmi vásárló, és elég sok boszorkányt látott már ahhoz, hogy tudja, nem a legokosabb ötlet összejönni velük. De nem Tamsyn az egyetlen, aki a Tywyll kastélyban ólálkodik…

" - Ha valamit, akkor azt jól megtanultam, hogy ha öreg boszorkányok mondanak valamit egy kocsmában, arra jobb odafigyelni - mondta Bowen, és Tamsyn felnézett, bár a sötétben nehéz volt kifürkészni a férfi arcvonásait."

Erin Sterling boszorkányos könyveivel nem tud mellélőni az, aki szereti az egyszerű és könnyed olvasmányokat. Olvasmányos, könnyen haladós, üde kötet a Boszorkányos esküvő, ami az elődeihez hasonlóan tele van varázslattal, szerelemmel és a már megszokott elbűvölő stílussal.

A Boszorkányos esküvő az Ex Hex sorozat szórakoztató harmadik része, aminek inkább van télies, karácsonyi hangulata, mint őszi, viszont így is imádtam olvasni. Nagyon gyorsan haladtam vele, és szinte egy délután alatt be is faltam. Erin Sterling egy olyan nem szokványos alappal indít a Boszorkányos esküvőben, ami nemcsak a Yule-ra való készülődéshez visz közelebb minket, de egy jó kis időutazós szálat is ad a történetnek. Az időutazós csavar és az esküvős szál szépen kiegészítik a boszorkányos vonalat, illetve a Penhallow család is közelebb kerül hozzánk, történetesen Bowen nagyszülei, akikről eddig vajmi keveset osztott meg az írónő. Nagyon örültem annak, hogy végre valamivel többet tudhattam meg róluk, és kellőképp izgalmas volt a cselekmény ahhoz, hogy pillanatok alatt befaljam a történetet. Nagyon jól szórakoztam olvasás közben, boldogságot éreztem, sokszor nevettem vagy csak jó volt a hangulatom, amíg részese lehettem Bowen és Tamsyn kötetének. Az Ex Hex mellett ez lett a második kedvencem, és örülök, hogy az írónő ezennel mind a 3 Penhallow fivérnek megadta a saját boszis, varázslatos, néhol csetlő-botló romantikus szerelemmel végződő történetét. Tökéletes esti kikapcsolódásra, és az ünnepekre hangolódásra. Nem egy szokványos boszorkányos regény, de pont emiatt olyan szerethető.

A kötet főszereplői Bowen Penhallow, aki nem ismeretlen előttünk. Ő az a Penhallow fivér, aki magának való, aki elszigetelve él, és aki ha tehetné nem nagyon menne emberek közelébe, hiszen megvan a saját magányában, a kocsmájával és a minimális érintkezésekkel, amik jellemzik az életét. Mellette ott van Tamsyn Bligh, aki szintén ismerős lehet, viszont nem biztos, hogy mindenki kedveli, ugyanakkor az írónő megmutatja, hogy nem feltétlenül ő a rosszfiú ebben a kötetben.

Tamsyn aranyszabálya, amire épül a történet az az, hogy nem kezd ki munkatárssal, a munkáltatójával meg pláne nem, de mi történik akkor, ha az 1957-es években ragad az említett férfival, és mi van ha meg vannak számlálva a napjaik, és az sem biztos, hogy visszatérnek 2024-be, lehet megszűnnek létezni? Igen, jól tippeltél, megszűnik a szabály és minden pillanatot megélnek. Imádtam a párosukat, azt ahogy titkolták maguk elől a másik iránti vonzalmat, mégsem tudtak ellenállni, és olyan jó volt, ahogy engedett az írónő és a fizikai vonzalmat felváltották a tettek.

A boszorkányos, illetve esküvős vonal mellett kap egy walesi hátteret is a regény, ami egyben a kötet különlegessége is. Imádtam a walesi becézéseket, főleg amikor ki is derül, hogy mi mit jelent. A misztikus, ám romantikus hátteret jól megalapozta a walesi táj, a Tywyll kastély, a téli Yule--ra való készülődés hangulata, és a varázslat, ami végig jelen volt, még akkor is, ha nem mutatta magát.

A karakterek, habár nagyon különbözőek, mégis jól passzolnak egymáshoz. Míg Bowen a visszahúzódó férfi szerepében tetszeleg, addig Tamsyn a céltudatos nő, aki tudja, hogy mit akar, aki a munkája miatt nem fél bekoszolni a kezét. Klasszikus felállás, mégis nagyon jól együtt tudnak működni, és ez az egyik varázsa a történetnek. A párbeszédek zseniálisak, érződik rajtuk a vágyakozás és az időutazás is nagyon jót tesz a cselekmény és a romantika alakulásának. Összességében a Boszorkányos esküvő egy bájos és szórakoztató regény tele romantikával, perzselő pillanatokkal, varázslattal, boszorkánysággal és egy csepp pimaszsággal. Erin Sterling regénye felkészít minket az ünnepi hangulatra, és egyfajta megnyugvást is ad. Hol perzsel a levegő a karakterek között, hol érezhető a kétségbeesés szele, és 1957 úgy csap le ránk, mint egy váratlan vihar. Ha szereted az élvezetes és kedves regényeket, amikben szerepet kap egy megoldandó probléma, egy boszorkány és egy nem boszorkány kapcsolata, illetve érdekel az időutazás, akkor ne hagyd ki az Ex Hex sorozat harmadik részét, a Boszorkányos esküvőt!

" - Ha valamit, akkor azt jól megtanultam, hogy ha öreg boszorkányok mondanak valamit egy kocsmában, arra jobb odafigyelni - mondta Bowen, és Tamsyn felnézett, bár a sötétben nehéz volt kifürkészni a férfi arcvonásait."

" - Ez itt Lowri. Tudja, hogy időutazók vagyunk. 

Tamsyn körbepillantott, és lepisszegte. 

- Nem akarod egy kicsit hangosabban mondani? Talán egy szép máglyahalál pont beleférne a kirándulásba!"

"Ha egy nő elmúlt harminc, már nem akarja mindenáron megmenteni a férfit."

"Jelenleg egy forró zuhanyra, egy melegítőnadrágra és háromórányi gondtalan telefonnyomkodásra volt szüksége, aztán tizenkét óra alvásra."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Allison Saft: Wing of Starlight - Tél és Tavasz határán

"Vannak dolgok, amelyeket senki sem találhat meg, csak azok, akik pontosan tudják, hol keressék őket."

*

Mielőtt Tündérrév királynőjévé koronázták, csupán egy fiatal tündér volt, akinek választania kellett a kötelesség és a szíve között… 

A meleg évszakok tündérei évszázadok óta nem keltek át Télvadonba, és bár sokan tartanak a fagyott vidékeken ólálkodó szörnyektől, Clariont mindig is vonzotta a Tél komoly szépsége. A jelenlegi uralkodó és az évszakminiszterek vigyázó szemei alatt azonban nincs sok ideje az ábrándozásra, miközben egyre fogynak a napok közelgő koronázásáig. 

Egészen addig, amíg a palotába meg nem érkezik a hír a szörnyről, amely átkelt a Télből a Tavaszba. Clarion úgy érzi, hogy ha leszámol a fenyegetéssel, bizonyíthatja, hogy méltó új szerepére. A Tél határán azonban a szörnyeteg helyett Milorira, Télvadon ifjú őrzőjére talál. Miközben a birodalmaik megmentésére sietnek, valószínűtlen kötelék alakul ki közöttük.Ahogy a szövetségük valami többé válik, ráébrednek, hogy a meleg évszakok tündéreinek és a Tél lakóinak okkal kell távol maradniuk egymástól, és hogy a távolság ára épp olyan halálos, mint a Télvadonban portyázó szörnyek.

" – Nem hiszem, hogy rossz dolog élvezni azokat a boldog pillanatokat, amelyek megadatnak nekünk."

Kezeket fel, ki ragad meg minden lehetőséget, hogy tündérekről olvasson? Legyen az fairy porn, vagy cuki Disney tündérek, nekem mindegy, mert mindig szívesen olvasok a varázslatos világukról, és minden esélyt megragadok, hogy egy kis varázslatot csempésszek a mindennapokba. Egy kis báj itt, egy kis tündérpor ott, és máris kész a Tél és Tavasz határán alapja, ami jóval komolyabb tündérmese, mint aminek borító alapján tűnik.

Allison Saft Tél és Tavasz határán c. regénye egy olyan fantasy regény, amely elkalauzol minket a Csingiling által ismert világba, már ismert karakterek történetét meséli el, és útközben a bájos álca alatt összetöri a szíved. Én azt hittem, hogy majd milyen cuki történet lesz, de rá kellett jönnöm, hogy nem minden szerelem végződik happy enddel, és nem mindenki kapja meg az esélyt a boldogságra. Egy olyan világba csöppennünk a kötet által, ami már ismerős, mégis van benne egy csavar, ami miatt izgalmas, néhol veszélyes, de kalandos marad. A kötet alapjául a Tavasz és Tél tündéreket vesszük, akik habár fizikai képtelenségek miatt nem kerülhetnek szorosabb kapcsolatba, mégis Clarion és Milori sorsa úgy hozza, hogy össze kell fogniuk, és le kell győzniük a Rémálmokat, amik már nemcsak a Tél területei felett keltenek pánikot, hanem szépen a meleg évszakok tündéreit is rettegésben tartják. Az írónő nemcsak egyesíti a látszólag széthúzódott közösséget, hanem ezzel azt is megmutatja, hogy az összefogás által bármilyen akadály legyőzhető, és nincs lehetetlen küldetés. Az összetartás és a másikra támaszkodás kérdésköre ugyanúgy felvetül, mint a kötelességek és saját magunk boldogsága közötti párhuzam. Clarion és Milori eközben végig ott van velünk, és nem hagyják, hogy a világuk még a jelenleginél is nagyobb veszélybe kerüljön.

Allison Saft meggyőzően teremtette meg a világot, és igaz, hogy javarészt csak a Tél és a Tavasz tündérei szerepelnek, én azért a többi évszak tündéreire is kíváncsi lettem volna. Tetszett azonban, ahogy a Tavaszból kiindulva mutatta meg a Tél tündérek téves megítélését, és közben arra is rávilágított olvasás közben, hogy az előítéletek a legtöbb esetben rombolnak, és olyan kirekesztésekért felelősek, amik gyökeresen képesek megváltoztatni egyes fajok vagy népek megítélését.

A star crossed lovers trope a szívembe markolt, hiszen hiába talált egymásra a két főszereplő, mégsem lehettek együtt. A Tavasz és a Tél habár megfér egymás mellett, ugyanakkor a másik oldal veszélyeket is rejt. Milori mindenféle veszéllyel dacolva mutatja meg az érzelmeit, és emiatt kicsit megszakadt a szívem. Sajnáltam a párosukat, hogy habár tündérmesés az egymásra találásuk, mégsem lehetnek együtt.

Maga a világ hozza a Disney mesékre jellemző hangulatot, nekem végig olyan érzésem volt, mintha leültem volna mesét nézni, és megtelt a szívem szeretettel. Tanulságos is a történet, és kifejezetten egyedinek találom azt, ahogy a Rémálmok megjelentek, és átvették a Főgonosz szerepét. Az atmoszféra és a leírások miatt olyan, mintha mi is ott lettünk volna a világban, és együtt segítettünk volna Clarionnak és Milorinak legyőzni a Rémálmokat, és újra békességet hozni a tündérek közé.

Összességében a Tél és Tavasz határán egy nagyon aranyos és tanulságos mese tele tündérekkel, tündérporral, veszéllyel, egy slow burn star crossed szerelemmel, ami soha nem teljesülhet be, ugyanakkor végig drukkolsz nekik, hogy sikerüljön egy olyan kiskaput találni, ami megadja nekik az esélyt. Tökéletesen illik a Disney mesék világába, és az írónőnek sikerült megfognia a karakterek lényét, bájosak voltak, ha kellett felnőttek a feladatukhoz, és önfeláldozóan, nem a saját boldogulásukat választották, hanem a világ sorsát helyezték előtérbe, és minden tőlük telhetőt megtettek annak érdekében, hogy újra visszaálljon a világ rendje. Míg Clarion az elején bizonytalan és megkérdőjelezi önmagát, addig a végére igazi átalakuláson megy át, és megmutatja, hogy bizony nagyon is érett az uralkodó szerepre, és jó kezekbe kerül Tündérrév a királynővé koronázása által. Az írónő stílusa végig fogja a kezünket, és nemcsak azt érezzük, mintha mi is szárnyalnánk, hanem bizony a hideg és a rettenet is bekúszik a bőrünk alá. Hol szárnyalunk, hol fázunk, hol aggódunk, de az biztos, hogy szeretettel és egy kis szomorúsággal telik meg a szívünk, amíg a Tél és Tavasz határán c. kötet végére érünk. Ha egy olyan fantasyre vágysz, ami hozza a Disney mesék hangulatát, és tele van tündérekkel, akkor ne hagyd ki Allison Saft regényét, és hagyd, hogy Clarion és Milori megmutathassa a Tavasz és a Tél varázsát!

"Egymáshoz simultak, és a fiú ajka az övéhez ért, olyan kétségbeesetten, hogy azonnal elállt a lélegzete. Clarion viszonozta a szenvedélyét. A világa összeszűkült: nem létezett más, csak Milori haja, ahogy vízként folyik át az ujjai között. A keze, ahogy végigsimít a gerince vonalán, majd átfogja a derekát. Olyan közel húzta magához, mintha ki akarná törölni a közéjük ékelődő teret. Mintha valaha is elég közel kerülhetnének egymáshoz. Clarion úgy érezte, képtelen kifejezni a sóvárgást, amit amiatt az idő miatt érez, amin sosem osztozhatnak."

"Egy ilyen szerelem mindent tönkretesz. Egy törött szárny semmi egy törött szívhez képest. Csak azt remélem, hogy a fájdalom idővel enyhül."

" - Légy dühös, ha muszáj - mondta - de nem veszíthetlek el!"

"Clarion nem mert megszólalni, nehogy kicsússzon a száján valami sajnálatosan szeszélyes vagy szomorú. Abban a pillanatban nem volt biztos benne, hogy melyik felé hajlik a hangulata."

" - Ezzel csak azt akarom mondani, azt hiszem, hogy a nyár arra bátorít minket, hogy élvezzük az életet, bárhogyan is akarjuk élni."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Raven Kennedy: Glow - Ragyogás (Az aranyozott fogoly 4.)

"Sikolyok töltötték be a levegőt."

*

Az életem aranyozott hazugságokból épült fel. De a halál rothadásból tevődött össze. 

Mint a lángra lobbant főnixmadárnak, nekem is a hamvaimból kell feltámadnom, és meg kell tanulnom, hogyan éljek a saját hatalmammal. Lehet, hogy megnyirbálták a szárnyaimat, de már nem vagyok kalitkába zárva, és végre szabadon szállhatok el a fagyott birodalomból, ahol fogságban tartottak. A világ mégsem akar elereszteni. 

Ez történik, amikor egy király ellen fordulunk: mindenki más ellenünk fordul. 

Az a szerencsém, hogy egy másik király az én oldalamon áll. 

De még Slade Ravinger sötét fenyegetése ellenére is el akar fogni a többi uralkodó. 

Így hát harcolni fogok Slade Ravingerért, ő pedig gyilkol majd értem, és ha nekünk kell a gonoszoknak lennünk, ám legyen. 

Mert amíg ebben a világban élek, nem hagyom, hogy megint kihasználjanak.

"Azt mondtam, hogy mindent akarok, és amikor az ember mindent kér valakitől, akkor nem válogat. Olyannak kell elfogadnia amilyen."

Végre folytatódik a várva várt Az aranyozott fogoly sorozat!! Szerintem az egyik, ha nem a legnagyobb kedvencem ez a sorozat, amibe a kiadó belekezdett. Nagyon vártam már, hogy végre a negyedik részbe is belekezdhessek, hiszen egy nagyon különleges, akciódús egyedi romantasy a Glow - Ragyogás. Imádom a karaktereket, a világot és azt a dinamikát, ami Slade és Auren között van.

Raven Kennedy Glow - Ragyogás című regénye tovább mélyíti Auren történetét, megmutatja, hogy a harmadik rész befejezésének milyen következményei vannak, és itt nemcsak arra fókuszál, hogy Auren mennyire kimerült, leszívta az erejét a kitörés, hanem arra is, hogy ez milyen hatást gyakorolt a világra. A tetteinek következményei vannak, és úgy igazán a Glow végére érik be az, hogy mik is ezek a következmények. A kötet elején eléggé bizonytalan a sorsa, hiszen jó néhány fejezetig várnunk kell, amíg újra átveszi a vezető szerepet, de addig sem panaszkodhatunk, hiszen Slade megtesz mindent, hogy jó nyitánya legyen a Ragyogásnak. Minél többet olvasok ebből a sorozatból annál inkább azt érzem, hogy nem elég, és még több kell. Ez a negyedik rész eddig a leghosszabb, ugyanakkor én még nagyon szívesen olvastam volna tovább. Képtelen vagyok megunni, és akárcsak Auren, én is az arany fogja lettem, és nem bírom kivárni, hogy még többet tudjak meg. Az első három részben még csak építgette az írónő a világot, és ez a negyedik az a rész, ahol végre megérkeztünk, és már majdnem minden szegletét láttuk, már nincsen előttünk annyi vak folt, és el tudjuk mondani, hogy megérte ez a lassabb világfelépítés. A kötet végig izgalmas, és nem érezteti azt magával, hogy túl hosszú lenne, hiszen pont annyit ad, mint amennyire szükségünk van.

A fantasy és a romantika mezsgyéjén táncolunk. Az aranynak még mindig irányító szerepe van, viszont Auren is kezdi lassan felfedezni önmagát, az erejét, és ezáltal másképp néz a világra is. Már nem az a lány, aki a történet elején volt, megerősödött, és képes megmutatni, hogy nem egy törékeny virágszál, akire vigyázni kellene. Auren szépen lassan rájön arra is, hogy az arany nem feltétlenül jelent csak rabságot, hanem egyfajta szimbólum is a szabadságra, önmagunk felfedezésére.

A regény olyan dolgokra helyezi a hangsúlyt, mint önmagunk feletti hatalom, trauma feldolgozása, hatalom, ennek a visszaszerzése, illetve a túlélés, mint eszköz. Nemcsak Auren, hanem Rissa és Polly is lehetőséget kap az újrakezdésre, és csak rajtuk múlik, hogy megragadják e a lehetőséget, vagy hagyják, hogy a múlt betemesse őket. Rajtuk áll, hogy mernek e lépni, vagy minden hiábavaló volt, és ott vannak, ahonnan elindultak.

A karakterek közül, akit nagyon megkedveltem ebben a részben az Ryatt, akiről nem gondoltam volna, hogy kedvenc lesz, de végig azt éreztette ebben a részben, hogy érdemes odafigyelni rá, és alig várom, hogy az ő szemszögéből is olvashassam a későbbiekben Az aranyozott fogoly sorozat egyes részeit. Spoiler: lesznek ilyen részek!!

A történet hangulatát leginkább úgy tudnám jellemezni, hogy sötét és feszültséggel teli. Megvan benne a remény szikrája, ám ott van a jövő bizonytalansága is, és Auren tetteinek a következménye, ami végig rányomja a bélyegét a cselekményre, és valahol bizonytalanságban is tart. Kétségtelen, hogy a Ragyogás is karakterközpontú, és a karakterek azok, akik a hátukon viszik a cselekményt, főleg Slade és Auren, de a mellékkarakterek is fontos tényezők a történet alakulásában.

Auren, ahogy haladunk előre úgy lesz egyre érettebb a feladathoz, úgy nyílik ki fokozatosan és mutatja meg, hogy elnyomás nélkül mekkora erő lakozik benne. Van ereje, tudja is használni, végre már nem fél tőle, és míg az első kötetben nagyon féltettem őt, most már nem féltem, mert tudom, hogy talpraesett, és minden helyzetből képes jól kijönni, legyen akármilyen bizonytalan is a helyzete.

Maga a cselekmény fokozatosan épül fel, az elején még csak pislákol benne az erő, de a végére megmutatja, hogy mi minden lakozik ebben a részben. Hol Aurenre fókuszál, hol a világra. Hol azt érezzük, hogy elmúlt a veszély, hol pedig azt, hogy még csak most kezdődik. Az írónő stílusa végig érződik, elhagyja a romantasy sablonjait, és megmutatja a Glow - Ragyogás igazi erejét. Nemcsak Auren karaktere lesz összetett, hanem a többieké is. Az erotikus részek gyakrabban előfordulnak ebben a negyedik részben, mint a sorozat első három részében, ugyanakkor szépen belesimulnak a történetbe, és pont annyi pikantériát adnak a cselekménynek, mint amire szükség van. Nem érzem azt, hogy túl sok lett volna belőle, hiszen jól kiegészítették ezek a részek a komolyabb, vagy épp izgalomdúsabb részeket, és az írónő megtalálta azt az arany középutat, amire a Ragyogásnak szüksége volt. Úgy gondolom, hogy a Glow méltó folytatása Az aranyozott fogoly sorozatnak. Keverednek benne a klasszikus romantasy elemek, ugyanakkor az arany vonzása sem marad el, és megmutatja Auren igazi erejét, azt, hogy képes irányítani a képességét, és a múltjába is ad egy röpke betekintést. Slade múltja tele van fájdalmakkal, amit az írónő nem fél megmutatni nekünk, és pont emiatt kedveltem meg még jobban a karakterét. Ha szereted az egyedi világfelépítéssel rendelkező, romantikus fantasyket, akkor ne hagyd ki Az aranyozott fogoly sorozatot sem, ami egy olyan női hőst állít a történet középpontjába, aki habár nem tökéletes, mégis megtesz mindent, hogy végig hiteles és inspiráló legyen. Magát adja, megmutatja a gyengeségeit, a félelmeit, és épp ettől oly emberi Auren karaktere.

" - Nem kell gonosznak lenned hozzá, hogy erős legyél. Nem kell rosszindulatúnak lenned, hogy bátornak tűnj. Nem kell lenézned másokat, hogy emelt fővel járhass. Ha érzéseid vannak, attól még nem vagy gyenge. Csak azt jelenti, hogy elég okos vagy hozzá, hogy hagyd magad érezni."

" - Mindannyiunkban van egy kis romlottság, és én nem adnám semmiért. Így maradtunk életben."

" - Az egyik ember fájdalma nem semmisíti meg a másikét. A szívfájdalom nem verseny, hanem híd az empátiához."

" - Nos? Ott akarsz ülni az utcán egész éjszaka, hogy keselyük lakmározzanak rajtad? Vagy inkább velem jössz? Mert rossz a csípőm, és még rosszabb a türelmem."

" - Ha hegyet akarsz mászni, ott leszek melletted, és vigyázok, nehogy lezuhanj - Építeni akarsz valamit? Én a kezedbe adom a szerszámokat."

"Ha a megfelelő ember előtt térdelsz, abban van erő. Abban egyszerre van jelen az imádat és a behódolás. Akkor egyensúlyban van a kontroll."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Jukimura Makoto: Vinland Saga 2. (Vinland Saga 2.)

*

Thors és családja békésen élt egy izlandi faluban, ám egy szörnyű napon Jom vikingjeinek hajója futott be a kikötőbe, élén Flokival a baljós hírek hozójával. Thorsnak döntenie kell: ha csatlakozik a jomsvikingekhez Anglia elleni hadjáratukon, megbocsátják tizenöt évvel korábbi dezertálását. Ha viszont nem teszi, mindent elpusztítanak, amit szeret. Thorsnak azonban Askeladd, a zsoldos csapdát állított, hogy megölje… Ebben a kötetben megismerjük Thorfinn múltját és Askeladd iránti engesztelhetetlen gyűlöletének forrását.

A Vinland Saga első részét meglehetősen megkedveltem, így nem is volt kérdés, hogy tervezem e folytatni a mangát a második résszel. Mint, ahogy azt a borító is sejteti ezúttal a fókusz nem elsődlegesen a bosszún van, hanem azokon az eseményláncolatokon, amik elvezettek az első rész fő motívumához. Thors, Thorfinn apukája áll az események középpontjában, akit nagyon megkedveltem annak ellenére is, hogy tudtam nem lesz tartós a jelenléte, viszont kihatással van a karaktere az események alakulására.

A Vinland Saga első részében meg nem válaszolt kérdéseire kapunk választ ebben a második részben. Már nemcsak azt látjuk, hogy Thorfinn bosszúra szomjas, hanem azt is, hogy mi vezette el őt ehhez a bosszúhoz. Habár hosszabb ez az etap, mint az előző, mégsem éreztem annak, hiszen nagyon gyorsan a végére lehet érni. Az események csak úgy sodornak magukkal, és mire feleszmélünk már látjuk is Thorfinn bosszújának a gyökereit.

Az eleje eléggé tipikus viking kezdés, hiszen harcra készülnek, és elindulnak a vikingek, Thors vezetésével Anglia felé, igen ám, de Thorfinn is a fedélzeten van mindenki szeme láttára látszólag észrevétlenül, és így kerül bele az események forgatagába. Csel, hátbaszúrás, epikus harcjelenetek, ütős párharcok és látványos jelenetek teszik még izgalmasabbá a cselekményt.

Thors karakterével kapcsolatban eleinte voltak aggályaim, de szerencsére őt is legalább annyira megkedveltem, mint Thorfinnt, és végig izgultam, hogy még ne érjen el az a végzetes pont, és had lebegjek a boldog tudatlanság ködében. Persze tudtam, hogy szomorú véget fog vetni az összetűzés, de reménykedtem benne, hogy nem lesz olyan fájdalmas, mint amire számítani lehetett.

Thors egy égi erő, aki a maga erejével legyőz bárkit, aki előtt nincsenek akadályok, aki maga is egy ledönthetetlen fal. Igen ám, de aztán jött Jukimura Makoto és megmutatta, hogy a legádázabb harcosnak is van gyengepontja; a család és a szerettei. Így lett Thorfinn Thors veszte, és így kezdődött el a Vinland Saga, ami a bosszúra helyezi a hangsúlyt.

Maga a manga nagyon könnyen olvasható, a képkockák beszédesek, tele vannak kalandokkal, veszélyekkel, izgalmas eseményekkel, és egy utazással, ami mindent megváltoztat. A vikingek élete tele van lemondással, csellel és ezt Makoto is megmutatja. Hol a múlt eseményeire nyomja rá a hangsúlyt, hol pedig előre vetíti azt, ami végig el fogja kísérni Thorfinnt a bosszúja felé vezető úton.

A Vinland Saga második része, meg úgy maga a sorozat is brutálisabb és kegyetlenebb, mint az eddig általam olvasott mangák. Mélyen támaszkodik az erőszakra, ennek a különböző formáira, és eközben sem tér el a vikinges vonaltól. Végig érezteti a hatását, és megmutatja, hogy milyen veszélyes is volt a 9. századi vikingek élete. Nem kímélt sem felnőttet, sem pedig gyermeket, akiknek már egész korán fel kellett nőniük, és meg kellett tapasztalniuk a világ és a bosszú kegyetlenségét.

Makoto részben azért is választhatta a viking hátteret ehhez a mangához, hiszen a vikingek életének része az erőszak és a halál. Ezáltal egy bizonyos szintig szembe is állítja a hétköznapi szemléletét a vikingek szemléletével.

Összességében nagyon tetszett ez a második rész, jobban mint amire számítottam, és minden várakozásomat sikerült felülmúlnia, már ami Thors karakterét illeti. Habár számára nem ér jó véget a Vinland Saga, mégis ő az a kapocs, az a kiindulópont, ami elindítja Thorfinnt a bosszú útján, és ő az, akihez fel akar a fiú nőni. Thos hiába erős és szinte legyőzhetetlen, mégis ott van az Achilles sarka, ami végül a vesztét okozza.

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)