Erin Sterling: The Wedding Witch - Boszorkányos esküvő (Ex Hex 3.)

"A manók igazi pöcsfejek voltak."

*

Az Ex Hex – Csiribú, szerelem! és a The Kiss Curse – Átkozott csókok szerzője újabb boszorkányos regénnyel dobja fel a téli napfordulót, a főszerepben Bowen Penhallow-val, aki furcsa vonzalmat érez egy lány iránt – különösen, miután egy erős varázslat visszarepíti őket egy több mint ötven évvel azelőtti karácsonyi ünnepségre. 

Bowen Penhallow mindig is magányos volt, sötét és ősi mágiát tanulmányozott egy walesi hegycsúcson. Amikor barátja, Colin megkéri, hogy vegyen részt egy walesi esküvőn, Bowen vonakodva beleegyezik. 

Tamsyn Bligh nem boszorkány, de belőlük él: mágikus tárgyak beszerzője és eladója. A lány meghívást csikar ki az évszázad boszorkányos esküvőjére, a Tywyll kastélyba, abban a reményben, hogy végre elég nagyot kaszálhat. Bowen alkalmi vásárló, és elég sok boszorkányt látott már ahhoz, hogy tudja, nem a legokosabb ötlet összejönni velük. De nem Tamsyn az egyetlen, aki a Tywyll kastélyban ólálkodik…

" - Ha valamit, akkor azt jól megtanultam, hogy ha öreg boszorkányok mondanak valamit egy kocsmában, arra jobb odafigyelni - mondta Bowen, és Tamsyn felnézett, bár a sötétben nehéz volt kifürkészni a férfi arcvonásait."

Erin Sterling boszorkányos könyveivel nem tud mellélőni az, aki szereti az egyszerű és könnyed olvasmányokat. Olvasmányos, könnyen haladós, üde kötet a Boszorkányos esküvő, ami az elődeihez hasonlóan tele van varázslattal, szerelemmel és a már megszokott elbűvölő stílussal.

A Boszorkányos esküvő az Ex Hex sorozat szórakoztató harmadik része, aminek inkább van télies, karácsonyi hangulata, mint őszi, viszont így is imádtam olvasni. Nagyon gyorsan haladtam vele, és szinte egy délután alatt be is faltam. Erin Sterling egy olyan nem szokványos alappal indít a Boszorkányos esküvőben, ami nemcsak a Yule-ra való készülődéshez visz közelebb minket, de egy jó kis időutazós szálat is ad a történetnek. Az időutazós csavar és az esküvős szál szépen kiegészítik a boszorkányos vonalat, illetve a Penhallow család is közelebb kerül hozzánk, történetesen Bowen nagyszülei, akikről eddig vajmi keveset osztott meg az írónő. Nagyon örültem annak, hogy végre valamivel többet tudhattam meg róluk, és kellőképp izgalmas volt a cselekmény ahhoz, hogy pillanatok alatt befaljam a történetet. Nagyon jól szórakoztam olvasás közben, boldogságot éreztem, sokszor nevettem vagy csak jó volt a hangulatom, amíg részese lehettem Bowen és Tamsyn kötetének. Az Ex Hex mellett ez lett a második kedvencem, és örülök, hogy az írónő ezennel mind a 3 Penhallow fivérnek megadta a saját boszis, varázslatos, néhol csetlő-botló romantikus szerelemmel végződő történetét. Tökéletes esti kikapcsolódásra, és az ünnepekre hangolódásra. Nem egy szokványos boszorkányos regény, de pont emiatt olyan szerethető.

A kötet főszereplői Bowen Penhallow, aki nem ismeretlen előttünk. Ő az a Penhallow fivér, aki magának való, aki elszigetelve él, és aki ha tehetné nem nagyon menne emberek közelébe, hiszen megvan a saját magányában, a kocsmájával és a minimális érintkezésekkel, amik jellemzik az életét. Mellette ott van Tamsyn Bligh, aki szintén ismerős lehet, viszont nem biztos, hogy mindenki kedveli, ugyanakkor az írónő megmutatja, hogy nem feltétlenül ő a rosszfiú ebben a kötetben.

Tamsyn aranyszabálya, amire épül a történet az az, hogy nem kezd ki munkatárssal, a munkáltatójával meg pláne nem, de mi történik akkor, ha az 1957-es években ragad az említett férfival, és mi van ha meg vannak számlálva a napjaik, és az sem biztos, hogy visszatérnek 2024-be, lehet megszűnnek létezni? Igen, jól tippeltél, megszűnik a szabály és minden pillanatot megélnek. Imádtam a párosukat, azt ahogy titkolták maguk elől a másik iránti vonzalmat, mégsem tudtak ellenállni, és olyan jó volt, ahogy engedett az írónő és a fizikai vonzalmat felváltották a tettek.

A boszorkányos, illetve esküvős vonal mellett kap egy walesi hátteret is a regény, ami egyben a kötet különlegessége is. Imádtam a walesi becézéseket, főleg amikor ki is derül, hogy mi mit jelent. A misztikus, ám romantikus hátteret jól megalapozta a walesi táj, a Tywyll kastély, a téli Yule--ra való készülődés hangulata, és a varázslat, ami végig jelen volt, még akkor is, ha nem mutatta magát.

A karakterek, habár nagyon különbözőek, mégis jól passzolnak egymáshoz. Míg Bowen a visszahúzódó férfi szerepében tetszeleg, addig Tamsyn a céltudatos nő, aki tudja, hogy mit akar, aki a munkája miatt nem fél bekoszolni a kezét. Klasszikus felállás, mégis nagyon jól együtt tudnak működni, és ez az egyik varázsa a történetnek. A párbeszédek zseniálisak, érződik rajtuk a vágyakozás és az időutazás is nagyon jót tesz a cselekmény és a romantika alakulásának. Összességében a Boszorkányos esküvő egy bájos és szórakoztató regény tele romantikával, perzselő pillanatokkal, varázslattal, boszorkánysággal és egy csepp pimaszsággal. Erin Sterling regénye felkészít minket az ünnepi hangulatra, és egyfajta megnyugvást is ad. Hol perzsel a levegő a karakterek között, hol érezhető a kétségbeesés szele, és 1957 úgy csap le ránk, mint egy váratlan vihar. Ha szereted az élvezetes és kedves regényeket, amikben szerepet kap egy megoldandó probléma, egy boszorkány és egy nem boszorkány kapcsolata, illetve érdekel az időutazás, akkor ne hagyd ki az Ex Hex sorozat harmadik részét, a Boszorkányos esküvőt!

" - Ha valamit, akkor azt jól megtanultam, hogy ha öreg boszorkányok mondanak valamit egy kocsmában, arra jobb odafigyelni - mondta Bowen, és Tamsyn felnézett, bár a sötétben nehéz volt kifürkészni a férfi arcvonásait."

" - Ez itt Lowri. Tudja, hogy időutazók vagyunk. 

Tamsyn körbepillantott, és lepisszegte. 

- Nem akarod egy kicsit hangosabban mondani? Talán egy szép máglyahalál pont beleférne a kirándulásba!"

"Ha egy nő elmúlt harminc, már nem akarja mindenáron megmenteni a férfit."

"Jelenleg egy forró zuhanyra, egy melegítőnadrágra és háromórányi gondtalan telefonnyomkodásra volt szüksége, aztán tizenkét óra alvásra."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Allison Saft: Wing of Starlight - Tél és Tavasz határán

"Vannak dolgok, amelyeket senki sem találhat meg, csak azok, akik pontosan tudják, hol keressék őket."

*

Mielőtt Tündérrév királynőjévé koronázták, csupán egy fiatal tündér volt, akinek választania kellett a kötelesség és a szíve között… 

A meleg évszakok tündérei évszázadok óta nem keltek át Télvadonba, és bár sokan tartanak a fagyott vidékeken ólálkodó szörnyektől, Clariont mindig is vonzotta a Tél komoly szépsége. A jelenlegi uralkodó és az évszakminiszterek vigyázó szemei alatt azonban nincs sok ideje az ábrándozásra, miközben egyre fogynak a napok közelgő koronázásáig. 

Egészen addig, amíg a palotába meg nem érkezik a hír a szörnyről, amely átkelt a Télből a Tavaszba. Clarion úgy érzi, hogy ha leszámol a fenyegetéssel, bizonyíthatja, hogy méltó új szerepére. A Tél határán azonban a szörnyeteg helyett Milorira, Télvadon ifjú őrzőjére talál. Miközben a birodalmaik megmentésére sietnek, valószínűtlen kötelék alakul ki közöttük.Ahogy a szövetségük valami többé válik, ráébrednek, hogy a meleg évszakok tündéreinek és a Tél lakóinak okkal kell távol maradniuk egymástól, és hogy a távolság ára épp olyan halálos, mint a Télvadonban portyázó szörnyek.

" – Nem hiszem, hogy rossz dolog élvezni azokat a boldog pillanatokat, amelyek megadatnak nekünk."

Kezeket fel, ki ragad meg minden lehetőséget, hogy tündérekről olvasson? Legyen az fairy porn, vagy cuki Disney tündérek, nekem mindegy, mert mindig szívesen olvasok a varázslatos világukról, és minden esélyt megragadok, hogy egy kis varázslatot csempésszek a mindennapokba. Egy kis báj itt, egy kis tündérpor ott, és máris kész a Tél és Tavasz határán alapja, ami jóval komolyabb tündérmese, mint aminek borító alapján tűnik.

Allison Saft Tél és Tavasz határán c. regénye egy olyan fantasy regény, amely elkalauzol minket a Csingiling által ismert világba, már ismert karakterek történetét meséli el, és útközben a bájos álca alatt összetöri a szíved. Én azt hittem, hogy majd milyen cuki történet lesz, de rá kellett jönnöm, hogy nem minden szerelem végződik happy enddel, és nem mindenki kapja meg az esélyt a boldogságra. Egy olyan világba csöppennünk a kötet által, ami már ismerős, mégis van benne egy csavar, ami miatt izgalmas, néhol veszélyes, de kalandos marad. A kötet alapjául a Tavasz és Tél tündéreket vesszük, akik habár fizikai képtelenségek miatt nem kerülhetnek szorosabb kapcsolatba, mégis Clarion és Milori sorsa úgy hozza, hogy össze kell fogniuk, és le kell győzniük a Rémálmokat, amik már nemcsak a Tél területei felett keltenek pánikot, hanem szépen a meleg évszakok tündéreit is rettegésben tartják. Az írónő nemcsak egyesíti a látszólag széthúzódott közösséget, hanem ezzel azt is megmutatja, hogy az összefogás által bármilyen akadály legyőzhető, és nincs lehetetlen küldetés. Az összetartás és a másikra támaszkodás kérdésköre ugyanúgy felvetül, mint a kötelességek és saját magunk boldogsága közötti párhuzam. Clarion és Milori eközben végig ott van velünk, és nem hagyják, hogy a világuk még a jelenleginél is nagyobb veszélybe kerüljön.

Allison Saft meggyőzően teremtette meg a világot, és igaz, hogy javarészt csak a Tél és a Tavasz tündérei szerepelnek, én azért a többi évszak tündéreire is kíváncsi lettem volna. Tetszett azonban, ahogy a Tavaszból kiindulva mutatta meg a Tél tündérek téves megítélését, és közben arra is rávilágított olvasás közben, hogy az előítéletek a legtöbb esetben rombolnak, és olyan kirekesztésekért felelősek, amik gyökeresen képesek megváltoztatni egyes fajok vagy népek megítélését.

A star crossed lovers trope a szívembe markolt, hiszen hiába talált egymásra a két főszereplő, mégsem lehettek együtt. A Tavasz és a Tél habár megfér egymás mellett, ugyanakkor a másik oldal veszélyeket is rejt. Milori mindenféle veszéllyel dacolva mutatja meg az érzelmeit, és emiatt kicsit megszakadt a szívem. Sajnáltam a párosukat, hogy habár tündérmesés az egymásra találásuk, mégsem lehetnek együtt.

Maga a világ hozza a Disney mesékre jellemző hangulatot, nekem végig olyan érzésem volt, mintha leültem volna mesét nézni, és megtelt a szívem szeretettel. Tanulságos is a történet, és kifejezetten egyedinek találom azt, ahogy a Rémálmok megjelentek, és átvették a Főgonosz szerepét. Az atmoszféra és a leírások miatt olyan, mintha mi is ott lettünk volna a világban, és együtt segítettünk volna Clarionnak és Milorinak legyőzni a Rémálmokat, és újra békességet hozni a tündérek közé.

Összességében a Tél és Tavasz határán egy nagyon aranyos és tanulságos mese tele tündérekkel, tündérporral, veszéllyel, egy slow burn star crossed szerelemmel, ami soha nem teljesülhet be, ugyanakkor végig drukkolsz nekik, hogy sikerüljön egy olyan kiskaput találni, ami megadja nekik az esélyt. Tökéletesen illik a Disney mesék világába, és az írónőnek sikerült megfognia a karakterek lényét, bájosak voltak, ha kellett felnőttek a feladatukhoz, és önfeláldozóan, nem a saját boldogulásukat választották, hanem a világ sorsát helyezték előtérbe, és minden tőlük telhetőt megtettek annak érdekében, hogy újra visszaálljon a világ rendje. Míg Clarion az elején bizonytalan és megkérdőjelezi önmagát, addig a végére igazi átalakuláson megy át, és megmutatja, hogy bizony nagyon is érett az uralkodó szerepre, és jó kezekbe kerül Tündérrév a királynővé koronázása által. Az írónő stílusa végig fogja a kezünket, és nemcsak azt érezzük, mintha mi is szárnyalnánk, hanem bizony a hideg és a rettenet is bekúszik a bőrünk alá. Hol szárnyalunk, hol fázunk, hol aggódunk, de az biztos, hogy szeretettel és egy kis szomorúsággal telik meg a szívünk, amíg a Tél és Tavasz határán c. kötet végére érünk. Ha egy olyan fantasyre vágysz, ami hozza a Disney mesék hangulatát, és tele van tündérekkel, akkor ne hagyd ki Allison Saft regényét, és hagyd, hogy Clarion és Milori megmutathassa a Tavasz és a Tél varázsát!

"Egymáshoz simultak, és a fiú ajka az övéhez ért, olyan kétségbeesetten, hogy azonnal elállt a lélegzete. Clarion viszonozta a szenvedélyét. A világa összeszűkült: nem létezett más, csak Milori haja, ahogy vízként folyik át az ujjai között. A keze, ahogy végigsimít a gerince vonalán, majd átfogja a derekát. Olyan közel húzta magához, mintha ki akarná törölni a közéjük ékelődő teret. Mintha valaha is elég közel kerülhetnének egymáshoz. Clarion úgy érezte, képtelen kifejezni a sóvárgást, amit amiatt az idő miatt érez, amin sosem osztozhatnak."

"Egy ilyen szerelem mindent tönkretesz. Egy törött szárny semmi egy törött szívhez képest. Csak azt remélem, hogy a fájdalom idővel enyhül."

" - Légy dühös, ha muszáj - mondta - de nem veszíthetlek el!"

"Clarion nem mert megszólalni, nehogy kicsússzon a száján valami sajnálatosan szeszélyes vagy szomorú. Abban a pillanatban nem volt biztos benne, hogy melyik felé hajlik a hangulata."

" - Ezzel csak azt akarom mondani, azt hiszem, hogy a nyár arra bátorít minket, hogy élvezzük az életet, bárhogyan is akarjuk élni."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Raven Kennedy: Glow - Ragyogás (Az aranyozott fogoly 4.)

"Sikolyok töltötték be a levegőt."

*

Az életem aranyozott hazugságokból épült fel. De a halál rothadásból tevődött össze. 

Mint a lángra lobbant főnixmadárnak, nekem is a hamvaimból kell feltámadnom, és meg kell tanulnom, hogyan éljek a saját hatalmammal. Lehet, hogy megnyirbálták a szárnyaimat, de már nem vagyok kalitkába zárva, és végre szabadon szállhatok el a fagyott birodalomból, ahol fogságban tartottak. A világ mégsem akar elereszteni. 

Ez történik, amikor egy király ellen fordulunk: mindenki más ellenünk fordul. 

Az a szerencsém, hogy egy másik király az én oldalamon áll. 

De még Slade Ravinger sötét fenyegetése ellenére is el akar fogni a többi uralkodó. 

Így hát harcolni fogok Slade Ravingerért, ő pedig gyilkol majd értem, és ha nekünk kell a gonoszoknak lennünk, ám legyen. 

Mert amíg ebben a világban élek, nem hagyom, hogy megint kihasználjanak.

"Azt mondtam, hogy mindent akarok, és amikor az ember mindent kér valakitől, akkor nem válogat. Olyannak kell elfogadnia amilyen."

Végre folytatódik a várva várt Az aranyozott fogoly sorozat!! Szerintem az egyik, ha nem a legnagyobb kedvencem ez a sorozat, amibe a kiadó belekezdett. Nagyon vártam már, hogy végre a negyedik részbe is belekezdhessek, hiszen egy nagyon különleges, akciódús egyedi romantasy a Glow - Ragyogás. Imádom a karaktereket, a világot és azt a dinamikát, ami Slade és Auren között van.

Raven Kennedy Glow - Ragyogás című regénye tovább mélyíti Auren történetét, megmutatja, hogy a harmadik rész befejezésének milyen következményei vannak, és itt nemcsak arra fókuszál, hogy Auren mennyire kimerült, leszívta az erejét a kitörés, hanem arra is, hogy ez milyen hatást gyakorolt a világra. A tetteinek következményei vannak, és úgy igazán a Glow végére érik be az, hogy mik is ezek a következmények. A kötet elején eléggé bizonytalan a sorsa, hiszen jó néhány fejezetig várnunk kell, amíg újra átveszi a vezető szerepet, de addig sem panaszkodhatunk, hiszen Slade megtesz mindent, hogy jó nyitánya legyen a Ragyogásnak. Minél többet olvasok ebből a sorozatból annál inkább azt érzem, hogy nem elég, és még több kell. Ez a negyedik rész eddig a leghosszabb, ugyanakkor én még nagyon szívesen olvastam volna tovább. Képtelen vagyok megunni, és akárcsak Auren, én is az arany fogja lettem, és nem bírom kivárni, hogy még többet tudjak meg. Az első három részben még csak építgette az írónő a világot, és ez a negyedik az a rész, ahol végre megérkeztünk, és már majdnem minden szegletét láttuk, már nincsen előttünk annyi vak folt, és el tudjuk mondani, hogy megérte ez a lassabb világfelépítés. A kötet végig izgalmas, és nem érezteti azt magával, hogy túl hosszú lenne, hiszen pont annyit ad, mint amennyire szükségünk van.

A fantasy és a romantika mezsgyéjén táncolunk. Az aranynak még mindig irányító szerepe van, viszont Auren is kezdi lassan felfedezni önmagát, az erejét, és ezáltal másképp néz a világra is. Már nem az a lány, aki a történet elején volt, megerősödött, és képes megmutatni, hogy nem egy törékeny virágszál, akire vigyázni kellene. Auren szépen lassan rájön arra is, hogy az arany nem feltétlenül jelent csak rabságot, hanem egyfajta szimbólum is a szabadságra, önmagunk felfedezésére.

A regény olyan dolgokra helyezi a hangsúlyt, mint önmagunk feletti hatalom, trauma feldolgozása, hatalom, ennek a visszaszerzése, illetve a túlélés, mint eszköz. Nemcsak Auren, hanem Rissa és Polly is lehetőséget kap az újrakezdésre, és csak rajtuk múlik, hogy megragadják e a lehetőséget, vagy hagyják, hogy a múlt betemesse őket. Rajtuk áll, hogy mernek e lépni, vagy minden hiábavaló volt, és ott vannak, ahonnan elindultak.

A karakterek közül, akit nagyon megkedveltem ebben a részben az Ryatt, akiről nem gondoltam volna, hogy kedvenc lesz, de végig azt éreztette ebben a részben, hogy érdemes odafigyelni rá, és alig várom, hogy az ő szemszögéből is olvashassam a későbbiekben Az aranyozott fogoly sorozat egyes részeit. Spoiler: lesznek ilyen részek!!

A történet hangulatát leginkább úgy tudnám jellemezni, hogy sötét és feszültséggel teli. Megvan benne a remény szikrája, ám ott van a jövő bizonytalansága is, és Auren tetteinek a következménye, ami végig rányomja a bélyegét a cselekményre, és valahol bizonytalanságban is tart. Kétségtelen, hogy a Ragyogás is karakterközpontú, és a karakterek azok, akik a hátukon viszik a cselekményt, főleg Slade és Auren, de a mellékkarakterek is fontos tényezők a történet alakulásában.

Auren, ahogy haladunk előre úgy lesz egyre érettebb a feladathoz, úgy nyílik ki fokozatosan és mutatja meg, hogy elnyomás nélkül mekkora erő lakozik benne. Van ereje, tudja is használni, végre már nem fél tőle, és míg az első kötetben nagyon féltettem őt, most már nem féltem, mert tudom, hogy talpraesett, és minden helyzetből képes jól kijönni, legyen akármilyen bizonytalan is a helyzete.

Maga a cselekmény fokozatosan épül fel, az elején még csak pislákol benne az erő, de a végére megmutatja, hogy mi minden lakozik ebben a részben. Hol Aurenre fókuszál, hol a világra. Hol azt érezzük, hogy elmúlt a veszély, hol pedig azt, hogy még csak most kezdődik. Az írónő stílusa végig érződik, elhagyja a romantasy sablonjait, és megmutatja a Glow - Ragyogás igazi erejét. Nemcsak Auren karaktere lesz összetett, hanem a többieké is. Az erotikus részek gyakrabban előfordulnak ebben a negyedik részben, mint a sorozat első három részében, ugyanakkor szépen belesimulnak a történetbe, és pont annyi pikantériát adnak a cselekménynek, mint amire szükség van. Nem érzem azt, hogy túl sok lett volna belőle, hiszen jól kiegészítették ezek a részek a komolyabb, vagy épp izgalomdúsabb részeket, és az írónő megtalálta azt az arany középutat, amire a Ragyogásnak szüksége volt. Úgy gondolom, hogy a Glow méltó folytatása Az aranyozott fogoly sorozatnak. Keverednek benne a klasszikus romantasy elemek, ugyanakkor az arany vonzása sem marad el, és megmutatja Auren igazi erejét, azt, hogy képes irányítani a képességét, és a múltjába is ad egy röpke betekintést. Slade múltja tele van fájdalmakkal, amit az írónő nem fél megmutatni nekünk, és pont emiatt kedveltem meg még jobban a karakterét. Ha szereted az egyedi világfelépítéssel rendelkező, romantikus fantasyket, akkor ne hagyd ki Az aranyozott fogoly sorozatot sem, ami egy olyan női hőst állít a történet középpontjába, aki habár nem tökéletes, mégis megtesz mindent, hogy végig hiteles és inspiráló legyen. Magát adja, megmutatja a gyengeségeit, a félelmeit, és épp ettől oly emberi Auren karaktere.

" - Nem kell gonosznak lenned hozzá, hogy erős legyél. Nem kell rosszindulatúnak lenned, hogy bátornak tűnj. Nem kell lenézned másokat, hogy emelt fővel járhass. Ha érzéseid vannak, attól még nem vagy gyenge. Csak azt jelenti, hogy elég okos vagy hozzá, hogy hagyd magad érezni."

" - Mindannyiunkban van egy kis romlottság, és én nem adnám semmiért. Így maradtunk életben."

" - Az egyik ember fájdalma nem semmisíti meg a másikét. A szívfájdalom nem verseny, hanem híd az empátiához."

" - Nos? Ott akarsz ülni az utcán egész éjszaka, hogy keselyük lakmározzanak rajtad? Vagy inkább velem jössz? Mert rossz a csípőm, és még rosszabb a türelmem."

" - Ha hegyet akarsz mászni, ott leszek melletted, és vigyázok, nehogy lezuhanj - Építeni akarsz valamit? Én a kezedbe adom a szerszámokat."

"Ha a megfelelő ember előtt térdelsz, abban van erő. Abban egyszerre van jelen az imádat és a behódolás. Akkor egyensúlyban van a kontroll."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Jukimura Makoto: Vinland Saga 2. (Vinland Saga 2.)

*

Thors és családja békésen élt egy izlandi faluban, ám egy szörnyű napon Jom vikingjeinek hajója futott be a kikötőbe, élén Flokival a baljós hírek hozójával. Thorsnak döntenie kell: ha csatlakozik a jomsvikingekhez Anglia elleni hadjáratukon, megbocsátják tizenöt évvel korábbi dezertálását. Ha viszont nem teszi, mindent elpusztítanak, amit szeret. Thorsnak azonban Askeladd, a zsoldos csapdát állított, hogy megölje… Ebben a kötetben megismerjük Thorfinn múltját és Askeladd iránti engesztelhetetlen gyűlöletének forrását.

A Vinland Saga első részét meglehetősen megkedveltem, így nem is volt kérdés, hogy tervezem e folytatni a mangát a második résszel. Mint, ahogy azt a borító is sejteti ezúttal a fókusz nem elsődlegesen a bosszún van, hanem azokon az eseményláncolatokon, amik elvezettek az első rész fő motívumához. Thors, Thorfinn apukája áll az események középpontjában, akit nagyon megkedveltem annak ellenére is, hogy tudtam nem lesz tartós a jelenléte, viszont kihatással van a karaktere az események alakulására.

A Vinland Saga első részében meg nem válaszolt kérdéseire kapunk választ ebben a második részben. Már nemcsak azt látjuk, hogy Thorfinn bosszúra szomjas, hanem azt is, hogy mi vezette el őt ehhez a bosszúhoz. Habár hosszabb ez az etap, mint az előző, mégsem éreztem annak, hiszen nagyon gyorsan a végére lehet érni. Az események csak úgy sodornak magukkal, és mire feleszmélünk már látjuk is Thorfinn bosszújának a gyökereit.

Az eleje eléggé tipikus viking kezdés, hiszen harcra készülnek, és elindulnak a vikingek, Thors vezetésével Anglia felé, igen ám, de Thorfinn is a fedélzeten van mindenki szeme láttára látszólag észrevétlenül, és így kerül bele az események forgatagába. Csel, hátbaszúrás, epikus harcjelenetek, ütős párharcok és látványos jelenetek teszik még izgalmasabbá a cselekményt.

Thors karakterével kapcsolatban eleinte voltak aggályaim, de szerencsére őt is legalább annyira megkedveltem, mint Thorfinnt, és végig izgultam, hogy még ne érjen el az a végzetes pont, és had lebegjek a boldog tudatlanság ködében. Persze tudtam, hogy szomorú véget fog vetni az összetűzés, de reménykedtem benne, hogy nem lesz olyan fájdalmas, mint amire számítani lehetett.

Thors egy égi erő, aki a maga erejével legyőz bárkit, aki előtt nincsenek akadályok, aki maga is egy ledönthetetlen fal. Igen ám, de aztán jött Jukimura Makoto és megmutatta, hogy a legádázabb harcosnak is van gyengepontja; a család és a szerettei. Így lett Thorfinn Thors veszte, és így kezdődött el a Vinland Saga, ami a bosszúra helyezi a hangsúlyt.

Maga a manga nagyon könnyen olvasható, a képkockák beszédesek, tele vannak kalandokkal, veszélyekkel, izgalmas eseményekkel, és egy utazással, ami mindent megváltoztat. A vikingek élete tele van lemondással, csellel és ezt Makoto is megmutatja. Hol a múlt eseményeire nyomja rá a hangsúlyt, hol pedig előre vetíti azt, ami végig el fogja kísérni Thorfinnt a bosszúja felé vezető úton.

A Vinland Saga második része, meg úgy maga a sorozat is brutálisabb és kegyetlenebb, mint az eddig általam olvasott mangák. Mélyen támaszkodik az erőszakra, ennek a különböző formáira, és eközben sem tér el a vikinges vonaltól. Végig érezteti a hatását, és megmutatja, hogy milyen veszélyes is volt a 9. századi vikingek élete. Nem kímélt sem felnőttet, sem pedig gyermeket, akiknek már egész korán fel kellett nőniük, és meg kellett tapasztalniuk a világ és a bosszú kegyetlenségét.

Makoto részben azért is választhatta a viking hátteret ehhez a mangához, hiszen a vikingek életének része az erőszak és a halál. Ezáltal egy bizonyos szintig szembe is állítja a hétköznapi szemléletét a vikingek szemléletével.

Összességében nagyon tetszett ez a második rész, jobban mint amire számítottam, és minden várakozásomat sikerült felülmúlnia, már ami Thors karakterét illeti. Habár számára nem ér jó véget a Vinland Saga, mégis ő az a kapocs, az a kiindulópont, ami elindítja Thorfinnt a bosszú útján, és ő az, akihez fel akar a fiú nőni. Thos hiába erős és szinte legyőzhetetlen, mégis ott van az Achilles sarka, ami végül a vesztét okozza.

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Kaylie Smith: Phantasma - Fantazma (Fantazma 1.)

"Az ördög szája gonosz volt, a hangja selymes, mint a bourbon."

*

Isten hozott Fantazmában! 

A játéknak csak két szabálya van. Maradj életben. És ne légy szerelmes. 

Amikor Ophelia testvére eltűnik, csak egy módon mentheti meg. Részt kell vennie a Fantazmában, a kísértetjárta kastélyban játszott halálos küzdelemben, és el kell nyernie a díjat – egyetlen kívánságot. Fantazma egy kacskaringós folyosókkal és pompás báltermekkel, démonokkal és kísértésekkel teli labirintus. Opheliának kilenc kihívással kell szembenéznie, és mindegyik veszélyesebb az előzőnél. Csak egy győztes lehet, és a többi versenyző semmitől sem riad vissza, hogy megsemmisítse a vetélytársait. 

A kastély minden nap új szörnyeket teremt. És amikor már a félelmei azzal fenyegetnek, hogy lebírják, egy titokzatos idegen alkut ajánl Opheliának. Blackwell, aki elbűvölő, arrogáns és dühítően vonzó, azt állítja, hogy végig tudja vezetni Opheliát az előtte álló halálos próbatételeken. Cserében csak tíz évet kér az életéből. Ophelia tudja, hogy nem szabadna megbíznia benne. 

Blackwell nem látszik veszélyesnek, de a látszat néha csal. És még ennél is rosszabb, hogy Ophelia érzi, ahogy egy sötét és ellenállhatatlan vonzalom egyre közelebb sodorja őket egymáshoz. Az életét teszi kockára. De Fantazmában csak egy dolog halálosabb annál, ha veszít a játékban: ha elveszti a szívét…

"Fantazmában soha semmi nem az, aminek látszik."

Kaylie Smith neve már többször szembejött velem különböző közösségi platformokon, emiatt igencsak felkeltette az érdeklődésemet a regénye, hiszen a Phantasma egy olyan romantikus dark fantasy, ami akár a Caraval sötétebb verziója is lehetne, és én emiatt imádtam. Na meg Blackwell is teljesen levett a lábamról. Nekromanta főszereplő és egy fantom férfi hős az a kombó, aminek nem tudok, és nem is akarok ellenállni. Sötét, baljós, veszélyes, fenyegető, kísértő és ámulatba ejtő a Phantasma, de aki belép vigyázzon, mert nem biztos, hogy élve kijut a játékból!

Kaylie Smith üstökösként robbant be az életembe, és nagyon remélem, hogy még egy jó ideig ott is maradnak Blackwellel együtt, mert a Phantasma nekem íródott. Imádom a különlegesebb felállásokat, és mi lehetne különlegesebb, mint egy nekromanta hősnő, egy tiltott szerelem, és egy fantom, akinek nem szabad hinni? A Phantasma jött, látott és teljes mértékben letarolt. Imádtam minden sorát, és ez az a tipikus fantasy kötet, ami megérdemli a hype-ot!! A történet arra helyezi a legfőbb hangsúlyt, hogy a legnagyobb félelmeinket is legyőzve vajon képesek vagyunk e feláldozni mindent, hogy elérjük a célunkat? Jelen esetben, hogy Ophelia megtalálja a húgát a Phantasmában, és fényt derítsen a múlt titkaira. A Phantasma egy olyan hely, ahol a legnagyobb félelmeid valóra válnak, ahol minden sarkon ott lebeg a kísértés, és alig várja, hogy rosszul lépj, és betemessen. Ördögök, halálos próbák és rémálmok járnak a nyomodban. Hol kísérteties, hol kegyetlen, hol pedig brutális a cselekménye, de nekem pont ez tetszett benne, hogy nem félt az írónő keményebb témákhoz nyúlni, és nem félt kegyetlen lenni, ahol arra volt szükség. Letaglóz, elragad és végig kísértésben tart. Ez a Phantasma, ahol a rémálmaid valóra válnak!

A történet alapja nagyon egyszerű, mégsem unalmas. Ophelia Genevieve eltűnése miatt részt vesz a Phantasma versenyén, ahol halálos próbák, veszélyekkel teli labirintus, kihívások és természetfeletti lények sokasága várja. Nemcsak ördögök és fantomok teszik tiszteletüket, hanem ghoulok, alakváltók, familiárisok, lidércek és halhatatlan természetfeletti lények is.

Friss és lebilincselő élmény volt olvasni Kaylie Smith regényét. Vannak benne véresebb jelenetek, ugyanakkor a romantikát és a testiséget sem veti meg, és ez az a kombináció, ami engem teljes mértékben levett a lábamról. Na jó, a fehér hajú Blackwell is nagyban hozzájárult, hogy a kedvencemmé váljon az írónő regénye, mert az az igazság, hogy a fehér hajú férfi karakterek a gyengéim.

A fantasy vonal mellett a mentális betegségre, a kényszertevékenységekre is hangsúlyt helyez, és emiatt Ophelia nem skatulyázható be. Érdekes, új perspektívát mutat ezzel Kaylie Smith és megmutatja, hogy csak rajtunk áll, hogy legyőzzük e a démonainkat, vagy hagyjuk, hogy felülkerekedjen rajtunk és az életünkön. A szorongás is hitelesen lett ábrázolva, nem egyszer futkosott a hideg a hátamon, és nem egyszer éreztem azt, hogy az Árnyékhang az én fejemben is ott duruzsol.

A Phantasma egyszerre kísérteties és gyönyörű. Van ebben a sötét Caravalban valami, ami levesz a lábadról a nyers erejével, és megmutatja, hogy minden sarokban ott leselkedik a veszély, csak az a kérdés, hogy hagyod e, hogy átvegye az életed felett az irányítást, és hagyod e, hogy a kényszerképzetek határozzák meg a lényed. Ophelia a végére megmutatja, hogy milyen fából is faragták, és nem olyan törékeny, mint azt sokan gondolják róla.

Kaylie Smith olyan trope-kat sorakoztat fel a Phantasmában, mint who did this to you, nekromanta x fantom, forbidden romance, forced proximity, Pokol 9 bugyra inspirálta kihívások és kísértések. A kötet egyik legerősebb eleme az Ophelia, aki nem egy tökéletes hősnő, belső konfliktusokkal és korlátokkal éli a mindennapjait, amik kihatással vannak a döntéseire, és arra, hogy hogyan is látja a világot. Az OCD és a kényszeres gondolatok miatt lesz emberi a karaktere, és érezzük azt, hogy lehet azonosulni vele és a problémáival. Összességében nekem hatalmas szerelem lett a Phantasma. Blackwell már az első pillanatban megnyert magának, levett a lábamról és szerelmes lettem a karakterébe. Elvarázsolt a pimasz modora, a személyisége és basszus a vallomásai szíven találtak. Imádtam, és miatta megkockáztatnám a Phantasmán való részvételt, ha ő segítene végig a próbákon. Maga a cselekmény izgalmas, kalandos, néhol veszélyes és végig pörög. Nincs egy unalmas részlete sem, és végig azt éreztem, hogy én is ott vagyok Ophie és Blackwell mellett. A kötet vége meglepett, leesett az állam, de emiatt is odáig voltam, mert képes volt arra, hogy kirántson a megszokottból, és kihívásról kihívásra megmutatta, hogy nincs benne semmi kiszámíthatóság. Meglepő, sokkoló és veszélyes. Ha szereted a dark fantasy világokat, akkor ne hagyd ki Kaylie Smith Phantasma c. kötetét!

" - Csak azért hoztál ide, hogy ihass egyet? - kérdezte Ophelia vádlón. 

- Persze, hogy nem! - felelte a férfi, aztán közvetlenül utána felhajtott egy borostyánsárga italt. 

- A romantikus hangulat miatt hoztalak ide. 

A szobában mindenhol pókháló és piszok volt."

"A sötétségben és a magányban te vagy az egyetlen fénysugaram. A lelkem úgy száll a sírba, hogy a te neked visszhangzik a szívemben."

"Nem akarom, hogy bárki más ugyanígy érintsen meg. Csakis én. Addig duglak, amíg minden más szeretőd nevét elfelejted. Amíg már a saját nevedet is elfelejted. Amíg semmi más nem létezik, csak ez. Mi ketten."

"Mondtam, hogy semmi sem állhat az utamba, hogy odamenjek hozzád, ha szükséged van rám, és ez mindig is így lesz. Az univerzumot is széttépném puszta kézzel, ha kellene."

"Blackwell a kezébe fogta az arcát.

- Egy másik életben, egy igazságos életben addig tartanálak magam mellett, amíg halhatatlan lelkem elporlad - vallotta be neki."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Sirahama Kamome: Boszorkánysüveg-műhely 2. (Boszorkánysüveg-műhely 2.)

Amikor Coco új mesterével és tanonctársaival együtt Kalnba utazik varázspálcát venni, egy álarcos boszorkány mind a négy lányt egy kísértetiesen kihalt városba varázsolja. Hamar kiderül azonban, hogy a hely korántsem néptelen, és egy vérszomjas sárkány ront rájuk. Vajon a boszorkányinasok le tudják győzni a tűzokádó bestiát, vagy a jövőjükről szőtt álmok füstbe mennek?

A Boszorkánysüveg-műhely második része ott folytatódik, ahol az első abbamaradt, és azt kell, hogy mondjam ezt nagyon jól is tette, hiszen több, mint tűkön ültem, hogy végre megtudhassam hogyan is folytatódik tovább Coco története. Viszont ebben a részben már nemcsak az ifjú boszorkánytanoncon van a hangsúly, hanem sokkal inkább azon a veszélyes világon, amibe belecsöppent Coco.

Egy igazán lenyűgöző és meglepően mély második részt kaptam, amire őszintén megmondom nem számítottam. Sokkal komolyabb, mint a manga első része, viszont ez az előnyére válik, hiszen emiatt nem tudtam elszakadni a világától, és megint ott tartok, hogy mégis hol a fenében van a harmadik rész? Úgy kell nekem, mint szomjazónak a hűsítő víz!!

Az első részben már megalapozta Sirahama Kamome a világot, amiben a varázslat szerepet játszik, mégis ebben a második etapban válik minden valóságossá, és látja meg Coco az igazságot, miszerint semmi sem olyan egyszerű, mint ahogy azt hitte. Megmutatja a történet, hogy jóval többet ad, mint egy egyszerű fantasy kötet, hiszen előtérbe kerül a hatalom, a tudás, a felelősség és a kirekesztettség érzése is, mint fő téma.

Úgy érzem, hogy a második rész egyik legnagyobb erőssége a karakterek, bocsánat tanoncok mellett a világ. Sokkal részletesebben és árnyaltabban tárja elénk Sirahama Kamome, mint a Boszorkánysüveg-műhely első részében, és emiatt mi is úgy érezhetjük, hogy Coco mellett mi is tanuljuk a varázslást, és minden egyes ecsetvonásra, körre és jelre fokozott figyelmet kell fordítanunk. Tele van izgalmakkal, veszélyekkel, fejlődéssel és egy meglepő véggel ez a rész.

Sirahama Kamome megmutatja, hogy a mágia sokkal több, mint egy képesség, hiszen egy olyan fegyver ez, amit nem lehet szabályok nélkül művelni, ami képes mindent megváltoztatni. Lehet jóra, de ugyanúgy rosszra is használni. Rossz kezekben veszélyt jelent, míg ha jól használjuk akár életeket és sorsokat is megmenthetünk vele. A manga különlegessége, hogy a varázslatot rajzolják, és minden ecsetvonás számít. A mágiarendszer emiatt egyedi és tele van a csak rá jellemző sajátosságokkal.

A mágia szabályainak jelenléte miatt felütik olyan dolgok a fejüket, mint a morális kérdések köre, hiszen alapvetően ebben a világban bárki képes lehetne a megfelelő tudással varázsolni, de mégis ki az, aki eldönti, hogy kinek lehet varázslatot tanulnia, ki lehet tanonc, és ki nem?! Emellett ott van az is, hogy mindezt titkolni kell, hiszen rossz kezekben veszélyessé is válhat a tudás és a mágia gyakorlata. Ez a rész emiatt kicsit sötétebb is, mint az első, viszont ugyanúgy hozza a megszokott hangulatot, és még mindig nagyon izgalmas és kalandos.

Coco mellett a többi tanonc is bizonyíthat ebben a részben, ugyanakkor a történet lelke továbbra is Coco marad, aki garantálja, hogy ne unatkozzunk. Viszont ebben a második részben már sokkal megfontoltabb, de ha követi őt a baj, akkor nem tud mit tenni, nem tud elmenekülni előle, és higgyétek el, hogy Coco csak úgy vonzza azt.

Ebben a részben Coco már kezd eggyé válni a világgal, már nemcsak külső szemlélő, aki belecsöppent a varázslattal teli események középpontjába, hanem szerves része annak. Fejlődik, hibát-hibára halmoz, mégis aktív része a Boszorkánysüveg-műhely cselekményének alakulásának.

Coco továbbra is megmarad annak a lelkes tanoncnak, akit az első részben volt szerencsénk megismerni. Ugyanakkor itt már szembesül a saját korlátaival, azokkal a határokkal, amikhez még nem elegendő a tudása, és jobban teszi ha a háttérbe húzódik, figyel és kivár. Emiatt a jelleme árnyaltabb, de ugyanúgy megvan benne a tudásra szomjas kislány képe, aki jóvá akarja tenni a cselekedetei következményét. A Boszorkánysüveg-műhely második része tele van izgalmakkal, és én személy szerint alig várom, hogy megjelenjen a harmadik rész, és tovább folytatódjon Coco története!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Mocsicuki Nozomu: Könnyhold ​Birodalom (Könnyhold Birodalom 2.)

A lefejezett és a múltban újjáéledt hercegnő története

*

Miát felvették a nemes fiatalokat oktató Szent Noel Akadémiára. Miközben igyekszik távol tartani magát esküdt ellenségeitől, akik miatt az előző idősíkban kivégezték, továbbra is az az alantas szándék mozgatja, hogy önmagát helyezze előtérbe, és hasznos kapcsolatokat alakítson ki. Valamiért azonban korábbi ellenségei ezúttal jó szándékkal közelítik meg… Mia önző cselekedetei végül nagyot fordítanak a sorsán, és a korábban ügyetlen hercegnő új kihívásokkal szembesül ebben az egyedülálló, jövőt megváltoztató fantasyben!

Ebben a második részben tovább mélyül Mia története. Még többet tudhatunk meg a világból, és a karakterek is elkezdik a fejlődést, egy új oldalukat mutatják, vagy mint Mia esetében láthatjuk, ahogy mindent megtesz annak érdekében, hogy elkerülje az elkerülhetetlent. Ez nagyon pozitív hatással van a jellemére, már most látszik a változás, és tudom, hogy ez a rész is még a történet elejének számít, ugyanakkor én már látom azt a változást, ami lehetőség szerint meg fogja változtatni a Könnyhold Birodalom hercegnőjének a sorsát. Mia nem minden tette önzetlen, ugyanakkor próbál helyesen cselekedni, és a nagyobb képet nézni, nemcsak a jelen egy darabját.

A történet középpontjában továbbra is Mia hercegnő áll, aki erején felül próbálja megváltoztatni a sorsát. Már nem az az elkényeztetett lány, aki volt, sokkal inkább értékeli az életet, és próbálja azt úgy alakítani, hogy ne csak reformokat érjen el, hanem másként is lássák őt az emberek. 

Megmutatja, hogy ki is ő a hercegnő titulusa alatt, azt hogy nem megközelíthetetlen, nem nyafka és kicsit sem kegyetlen, ugyanakkor ha azt nézzük akkor önzőek a cselekedetei, de hiszem hogy ez az önzőség nemcsak Mia javára fog válni, hanem a Birodaloméra is, hiszen nagy szükség van a változásra, és arra, hogy kicsit kibillenjenek a megszokott kerékből a dolgok, és a változás útjára lépjenek.

Mia habár nem így tervezte, de szépen lassan azzá az uralkodóvá érik, aki a későbbiekben majd a birodalom megmentője lesz. Mocsicuki Nozomu már most utalásokat tesz erre, és csak remélni tudom, hogy ez valóban így lesz, hiszen Mia megérdemli a második esélyt, és ezt szépen mangáról mangára be is bizonyítja. Egy olyan vezető alakká növi szépen lassan ki magát, akire érdemes odafigyelni, és aki nagy dolgokra hivatott.

Ennek a második résznek az egyik legnagyobb erőssége Mia karakterének fokozatos fejlődése. Míg a régi Mia kiakadt volna olyan apróságokon, hogy telibe prüszköli egy ló, és emiatt egy egyszerű ruhában kell megjelennie, addig a mostani Mia tárt karokkal fogadja ezeket a változásokat, és nem akad fenn a bukkanókon. Anne felé is őszintén és mindenféle lenézés nélkül viszonyul, már-már azt mondanám, hogy elmosódik közöttük az alá-fölé rendeltség, és kezd kialakulni egy szoros barátság.

A régi Mia egyre inkább kezd elhalványulni, és átveszi a helyét az új Mia, aki kedves, sokkal érettebb, aki tisztába van azzal, hogy minden tettének súlya van, és ezek a tettek sodorták a múltban is a rossz irányba. Sokkal jobban odafigyel arra, hogy hogyan is viszonyul másokhoz, hogy szólítja meg őket, illetve a gondolkodása is kezd érni, ezáltal Mia is egy sokkal érettebb önmagát tudja adni. Ez a változás fokozatosan tör a felszínre, így nem érezzük azt, hogy erőltetett vagy éppen szándékos lenne, hiszen végig hiteles marad.

A Könnyhold Birodalom második része jobban belemélyül a politikai intrikákba, ugyanakkor elsődlegesen a karakterfejlődést helyezi a cselekmény középpontjába. Mia minden lépése úgy látszik, hogy a jó irányba tereli a Birodalom jövőjét, és ez nekünk jó, viszont a félreértések nem egyszer szültek vicces helyzeteket, amik miatt sikerült a kötet komolyságát tompítani. Ez különösen tetszett, hiszen mégiscsak 13 éves a főszereplőnk. Még van rá 7 éve, hogy megváltoztassa a jövőjét, és egy olyan egységet alkosson, ami pozitív hatással van a környező birodalmakra is.

Amit szeretnék még kiemelni az Anne, aki ebben a második részben nagyobb hangsúlyt kap. Nemcsak Mia, hanem ő is megkapja a kiteljesedés és a megnyílás lehetőségét, ami miatt a szívünkbe zárjuk a karakterét. Sokkal több annál, mint Mia hűséges szolgálója, hiszen ő is nagyban közrejátszik abban, hogy Mia a jó irányba sodródjon, és a meglátásai, ha nem is a legélesebbek, Miának segítenek, és csak ez a fontos. Egy igencsak őszinte és jó szándékú karakter ő, aki megérdemli, hogy Mia hercegnővel próbáljon változást elérni.

Összességében a Könnyhold Birodalom második része túlszárnyalja az elsőt, és nemcsak egyszerű folytatásként áll ki a közönség elé, hanem megmutatja az erejét, és nekem pont emiatt tetszett annyira, emiatt faltam be egybe. Mia nagyon sokat fejlődik ebben a részben, a javára válik a jövő ismerete, és nem véletlenül kapta meg a második esélyt, hiszen ott van benne a jóság csak meg kell találnia az elkényeztetett hercegnő álcája alatt. Ha szeretted a manga sorozat első részét, akkor ne hagyd ki ezt a másodikat sem!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)