S.T. Abby: Paint It All Red - Vérrel festve (Mindf*ck 5.)

"Hadley összerezzen, amikor benyitok a szobájába. Kikapja a füléből a fülhallgatót, a szabad kezét pedig a szívére szorítja."

*

Csitt, kicsi bébi, figyeld a szót… 

Vajon Logan őket választja? 

Vagy együtt nézzük végig, ahogy elégnek? 

Ideje összezavarni a fejüket. 

Ideje befejezni mindent. 

Ideje vérrel festeni… 

A szörnyetegek általában nem remélik, hogy boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

"A jó dolgok kevesebb ideig tartanak, mint a rosszak."

Hajnalig fenn maradtam, hogy befejezzem a Paint It All Redet, mert addig nem tudtam aludni, amíg ki nem derítem, hogy mi lesz Lana sorsa, mi lesz Logannal és tulajdonképpen, hogyan is fog végződni a történetük. Tudnom kellett, hogy vajon Logan feladja e Lanát, vagy eldobva az erkölcseit elfogadja annak a szörnyetegnek, aki? Tudnom kellett, hogy vajon minden bűnös megbűnhődött e, és ha igen, akkor kellőképpen e?

Lezárult az eddig olvasókarrierem legaddiktívabb sorozata, ami a bőröm alá mászott, és ami nem hagyott nyugodni, addig amíg a végére nem értem. Ez az ötödik rész eddig a legkiforrottabb, és legizgalmasabb része a sorozatnak. Tele van végső leszámolásokkal, vérrel, öldökléssel, minden titok kiderül, Lana az eddigi legveszélyesebb és legmeggondolatlanabb tervébe vág bele, ami nemcsak életeket vesz el, de saját magát is veszélybe sodorja. Végig libabőrözött a karom olvasás közben, és nem tudtam elszakadni a történettől. Nagyon hidegrázós, egyúttal zseniális a Paint It All Red, ami pontot tesz Lana bosszújának a végére, és megmutatja, hogy amit eddig olvastunk róla és a bosszújáról semmi ahhoz képest, ami a Vérrel festve alatt történik. Nem hittem volna, hogy lehet még hova fokozni, de S.T. Abby megmutatta, hogy lehet. Kegyetlen, véres, feléget maga után mindent, de az biztos, hogy ezt a finálét nem fogom egykönnyen elfelejteni. Lana, mint egy főnix újjászületik a hamvaiból, és megmutatja, hogy az élete csak most kezdődik el igazán. Kegyelmet nem ismerve tarolja le Delaney Grove városát, és borít lángba mindent, ami az útjába kerül.

Egy nagyon alapos és látványos bosszúval megspékelt lezárást kapunk. Mindenre választ ad, még azokra a kérdéseinkre is, amire nem számítunk. Lana a legádázabb küzdelem során sem veszti el önmagát, és végig megmarad annak a bosszúálló angyalnak, akit már a sorozat nyitókötetében megismerhettünk. Az írónő zseniálisan megalkotta a karakterét, és végig hű maradt ahhoz a képhez, amit kialakított Lanáról.

Ebben az ötödik részben elértük a végső szakaszt. A múlt titkai mind felszínre kerülnek, és olyan összefüggésekre is fény derül, amit eddig nem feltétlenül kötöttünk össze. A romantikus szál sem kevésbé erős, mint az eddigiekben, sőt a vége felé jönnek az igazi mindent megváltoztató döntések, amit már Logan sem tud megmásíttatni. A drámai feszültséget az a pont teszi még feszültebbé, miszerint Logan azt a gyilkost üldözi, aki maga Lana.

Összességében úgy gondolom, hogy a Paint It All Red - Vérrel festve egy erőteljes lezárása a Mindf*ck sorozatnak. A vége már-már idilli, és őszintén megmondom, hogy nem hittem volna, hogy ennyire šzép" lehet a sorozat utolsó fejezetei. Egy bosszú a történet mozgatórúgója, de jóval több lesz a sorozat végére. Kegyetlen, véres, tele leszámolással és mindazzal, amit ez a gyilkossággal teli kötet hordoz magában.

"A szerelemnek nem kell gyönyörűnek lennie. Sokkal inkább nyers, kemény harcnak, ami rákényszeríti az embert, hogy szembenézzen a lénye legsebezhetőbb részeivel, hogy amikor eljön a jó időszak, képes legyen élvezni és értékelni azt, és maximálisan átérezni, hogy milyen értékes. Máskülönben magától értetődőnek veszi."

"Horrorrománc. Az is egy műfaj, nem?"

"Az élet átkozottul jó tud lenni, ha az ember időt szakít arra, hogy megélje."

"Ahogy már mondtam, alábecsültem a sötét elmék igazi zsenialitását."

"Sosem gondoltam úgy a gyilkosságra, mint vágyra. Még soha nem mosódott el bennem ennyire a határ. Most viszont eljött ez a pillanat."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Jukimura Makoto: Vinland ​Saga 4. (Vinland Saga 4.)

*

Askeladd merész csellel kiszabadítja Knutot, a dán herceget, akivel komoly tervei vannak. Thorkell és csapatai azonban a nyomukban vannak, és csak Wales hegyei között lehet reményük lerázni őket. Meg kell egyezniük az ottani királyságokkal a biztonságos átjutásért, ám hamarosan még nagyobb fenyegetéssel kerülnek szembe: beköszönt a halálos tél…

A Vinland Saga negyedik eseménydús része tele van izgalmakkal, és a vikingek portyázó életmódjába is mélyebb betekintést kapunk. Kezd egyre véresebb, durvább és kegyetlenebb lenni a cselekmény, ami hűen tükrözi azokat az ismereteinket, amik fenn maradtak a vikingekről. A dánok, illetve az angol vidék is több teret kap, ami miatt nemcsak szerteágazóbb ez a negyedik rész, hanem sokkal izgalmasabb is.

A kötet cselekménye Askeladd tervére épül, és ezt a tervet követhetjük nyomon. Hol akadályokba ütközünk közbe, hol pedig Thorfinn kerül hajmeresztő helyzetekbe. Ezen már meg sem lepődtem, hiszen ha valaki, akkor ő az első, akit odavetnek az ellenséges sereg elé.

Thorfinn az, aki feláldozható, mégis fűti a bosszú, és ahogy haladunk előre a történetben úgy lesz egyre érettebb, és egyre jobban magának való. Már sehol nincs az a kisfiú, aki az apján csüngött, még mindig bosszúszomjas, de ahogy halad az idő, úgy lesz ő is megfontolt, és csak a megfelelő pillanatokban használja a tettei helyett a szavakat.

A történet egyik fordulópontja ez a negyedik rész, már csak azért is, mert sokkal megfontoltabb és kezdi levetni magáról azt a kezdeti csőlátást, ami eddig jellemző volt rá. Sokkal "vikingesebb" ez a rész, a portyázások, a véres harcjelenetek és az álmodozások miatt. 

Jobban beleillik a korba, és már nemcsak a történet magvas részét képezik, hanem hagyja, hogy a politikai vagy éppen a filozófiai oldala jobban megmutassa magát. Történelmileg korhű, és tele van a vikingekre jellemző sajátosságokkal. Erkölcsileg és politikailag kiforrottabb, de a fő hangsúlyt ezúttal a karakterek fejlődésére helyezi.

A történelmi fontossága mellett az erőszak is kézzel foghatón jelenik meg. A manga java része eköré is épül, ami miatt sokkal durvább jeleneteket kapunk, főleg a vége felé. Oké, hogy a Vikingek sorozatnak köszönhetően volt elképzelésem arról, hogy mennyire kegyetlen volt ez a nép, ám az utolsó pár képkocka mutatja meg igazán a vikingek gondolkodásmódját, és mindazt, ami portyázó gyilkossá tette őket.

A negyedik kötet az Askeladd iránti bosszúvágyat háttérbe szorítva a hatalmi játszmákra fordítja a figyelmet. Persze Thorfinn bosszúvágya ugyanúgy fennáll még, de nem kap akkora figyelmet, mint eddig. A dánok hercege, aki ebben a kötetben új karakter határozza meg a manga utolsó taktusait. Elindul azon az úton, ami a félénk hercegből előhozza a későbbi királlyá váláshoz szükséges elhatározásokat. Nekem kicsit semleges a karaktere eddig, de remélem, hogy ez még változni fog.

Amit nagyon szeretek ebben a mangában az az, hogy Jukimura Makoto nem próbálja meg idealizálni a vikingek életmódját, hanem hűen ábrázolja őket, és a kegyetlen jelenetektől sem riad vissza. Végig hiteles képet ad arról, hogy milyenek voltak a vikingek, hogy hogyan is kerültek Anglia partjaira, és hogyan próbálták meg meghódítani a kontinenst. 

A dánok elleni ellenszenv végig jelen van, kapunk egy kis meglepetést is ezzel kapcsolatban, illetve megmutatja, hogy a vikingek sem feltétlenül egyformák, hiába azonos a gondolkodásmódjuk. Többféle életvonalat tár elénk, és legnagyobb örömömre Thorkell is újra szerephez jut, aki még mindig egy őrült karakter, de nem tudom megunni az őrültségeit.

Összességében ezt a részt is élveztem olvasni. Az illusztrációk még mindig nagyon jól kidolgozottak, zseniális a történet vezetése, és a legvéresebb részek is éppen annyit mutatnak, ami még elfér egy mangában. néhol ugyan kegyetlen, de ilyen a vikingek élete, és a kötet sem finomkodik. Ha szereted az erős és harcias mangákat, akkor nem érdemes kihagyni a Vinland Sagát.

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Vanessa Len: Never a Hero - Sohasem hős (Szörnyek 2.)

 

" - Szedjétek a lábatokat! - kiáltotta az edző."

*

Joan véghez vitte a lehetetlent: visszaállította az idővonalat, megmentette a családját, és elpusztította a hőst, Nicket. 

Csakhogy mindezért súlyos árat fizetett. 

Ő emlékszik egyedül arra, hogy mi történt. 

Aaron, akit nehezen, de barátjává – vagy talán még többé – tett, most az ellensége, és meg akarja ölni. Nick, akit szeretett, idegenné vált, még a nevét sem ismeri. 

És csak Joan tudja, hogy egy könyörtelen, veszedelmes ellenség továbbra is ólálkodik körülöttük. Nem telik el sok idő, és egy halálos támadás után ismét menekülni kényszerül a szörnyek világában. Ráadásul közben rábukkan egy titokra is, ami mindenkit veszélybe sodorhat, akit szeret. Szerelem és család, áldozatok és szörnyű döntések közt őrlődve Joan kénytelen összegyűjteni régi szövetségeseit, hogy szembeszálljanak minden idők legveszélyesebb ellenségével, és újra megmentsék az idővonalat.

"Ha az egyik fél oldalán harcolunk, akkor a másik ellen küzdünk. A döntéseink nem is világosak, nem is egyszerűek."

Először is szeretnék köszönetet mondani az Anassa Könyveknek, hogy elhozták nekünk a második részt. Amikor olvastam a Csak egy szörnyeteget kedvencet avattam, aztán szomorúan tapasztaltam, hogy a magyar olvasóközönség számára nem lett akkora favorit ez a történet, mint nekem, és kétessé vált a sorozat sorsa. Nem lehetek eléggé hálás a kiadónak, hogy Joan, Aaron, Nick és az időutazás kapott még egy esélyt, hogy megmutathassa mekkora erő is lakozik benne.

Azt mondtam, hogy a Csak egy szörnyeteg kedvenc lett, a Sohasem hős meg sem közelíti az első részt, mert fényévekkel jobb annál, és te jó ég, hogy én mennyire vártam, hogy végre jöhessen magyarul is, és nagyon megérte a várakozást, mert IMÁDTAM! Minden várakozásomat maximálisan felülmúlta, és ittam minden egyes szavát. A már megismert izgalmas világot mélyíti el az írónő ebben a részben. A szörny és embervilág kettőse tovább bővül, jobban kifejti az írónő a világok közötti különbséget, azt hogy mit is jelent időutazónak, szörnyetegnek lenni, és ehhez mit kell elvenniük az emberektől. Nemcsak a világot ismerhetjük meg jobban, hanem Joan háttere is kezd kivilágosodni előttünk, azt hogy mi is ő valójában, és miért tűnik ki a többi szörnyeteg közül, miért üldözik, és miért akarják eltüntetni az idővonalakról. Egy nagyon izgalmas, cselekményben gazdag második részt kapunk, ami tele van veszélyes pillanatokkal, bujkálással, üldözéssel és titkokkal, amik szépen lassan kiderülnek, amik alapjaiban változtatják meg a világról alkotott képet. Nemcsak izgalmas, hanem szórakoztató is. A szerelmi háromszög az első kötet lezárása miatt nem hangsúlyos, ugyanakkor nem is tudjuk igazán elengedni ezt a szálat. Az idővonal akarva-akaratlanul is, de befoltozza a hibáit, és akiknek együtt kell lennie, azokat egymás útjába sodorja.

Már nemcsak a konfliktusokon van a hangsúly, hanem a belső vívódáson, azon, hogy mit is jelent jól cselekedni, hogy mi is az, amit a hőseink próbálnak megakadályozni, és mi az, amit Joan a Csak egy szörnyeteg alatt megakadályozott, és mi az, ami miatt tágult, illetve mélyült egy olyan fekete lyukká, ami képes beszippantani és eltörölni mindent. 

Egy sokkal komplexebb olvasásélményt kaptam a Sohasem hőstől, amiben újra megismerhettünk Nick és Aaron karakterét. Látszólag Joan az egyetlen, aki emlékszik az előző idővonalra, arra amit megváltoztatott, ugyanakkor ahogy haladunk előre megmutatja az írónő, hogy ez nem teljesen van így. Nemcsak Nicket és Aaront sodorja újra Joan útjába, hanem az Udvar embereit is, akik nem hagyják, hogy Joan létezzen. 

Úgy érzem, hogy még sok mindenre kell választ kapnunk, de szépen haladunk afelé, hogy ne csak az időutazás ténye vegyen le minket a lábunkról, hanem mindaz, amit közben Vanessa Lennek köszönhetően megismerhetünk. Szerettem a különböző korokba menekülni, szerettem, hogy élményeket adott, és nem egy helyen mutatta meg azt az írónő, hogy nemcsak a világot nem ismerjük, hanem azt az utat sem amerre tereli a karaktereit.

A cselekmény nagyon izgalmas, alig bírtam letenni a kötetet, és minden ébren töltött pillanatomba beleásta magát megmutatva ezzel, hogy nemcsak egy fantasztikus sorozattal van dolgom, hanem egy olyannal, amit nem becsülnek meg eléggé az olvasók, és nem kapja meg a megérdemelt figyelmet. Zseniális ahogy az írónő felépítette a világot, ahogy beleszőtte a szörnyetegeket és az időutazás tényét. Lenyűgözött, és megmutatta, hogy egy második rész is lehet erős, csak úgy mint egy sorozat első része.

A történet ott folytatódik, ahol a Csak egy szörnyeteg lezárult. Joan kénytelen szembenézni a tettei következményével, és azzal, hogy habár visszaállította az idővonalat, és megmentette a szeretteit, de ezáltal elvesztette Nicket és Aaront. Nick nem emlékszik rá, Aaron pedig az ellensége, aki le akarja vadászni őt. Emiatt olyan témák ütik fel a fejüket, mint a hűség kérdése, a jó és a rossz közötti vékony határvonal, és mindaz, ami a szörnyeteg léttel jár. Titkok, elfeledett igazságok és olyan legendák elevenednek meg, amiket a szörnyetegek csak meséknek gondoltak, de ahogy haladunk előre a cselekményben úgy mutatja meg az írónő, hogy minden legendának és mesének van alapja, és ez az alap végig körbelengi a Sohasem hős egészét. Összességében azt érzem az utolsó sorokat olvasva, hogy egy nagyon erős második részt kaptam, amiben rengeteg minden történik, ami sokat segít abban, hogy jobban megismerhessük ezt az időutazós, szörnyeteges világot, és ami megmutatja, hogy akiknek egymás útjába kell sodródni, azok egymás útjába fognak sodródni. A végzetet nem lehet elkerülni, akkor sem ha Joan végzete megismerni Nicket és Aaront. Ha szereted a különleges fantasy regényeket, ne hagyd ki Vanessa Len Sohasem hős c. regényét!

"A fiú, akit szerettem, szörnyvadász volt. Megölte Nagyit és a család többi tagját. De én visszaformáltam őt. Szétbontottam az életét. És a Huntok most újra élnek. 

De nem emlékeznek. 

Ő pedig nem emlékszik rám."

"Az a Nick már nem létezett, és neki nem lenne szabad visszakívánnia őt. 

Nicknek ilyennek kellett volna lennie. 

Egy hétköznapi életet élő fiúnak."

" - Szerintem azért neveztek így el az emberek titeket, mert félnek a hatalmatoktól - motyogta Nick. - Végül minden a félelemről szól."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Sarah Adams: Add nekem, vagy elveszem! (Ha Rómában jársz 3.)

"Nem számít, ki vagy, ha egy hüvelykujj nagyságú városban élsz, akkor mélyen magadba fojtod, és soha nem vallód be, hogy nem tetszik a frizura, amit a fodrász csinált."

*

Emily Walker romantikus regényeket ír, és gyűlöli, ha valaki belerondít az aprólékosan megtervezett világába. 

Különösen akkor, ha legendás ősellensége, Jack Benett teszi, aki pont az ellentéte azoknak a hősöknek, akiket Emily regényeiben megálmodott. Jack egy meghiúsult eljegyzés után visszatér a városba, ráadásul úgy tűnik, maradni is akar… 

Örül, hogy újra Rome-ban van, felújíthatja a házát, és írhatja az újabb krimijét – előző könyve bestseller lett. Egészen addig örül, amíg rá nem ébred, hogy épp annak a nőnek a szomszédja lett, aki mindig is áskálódott ellene. 

Miközben a kettejük közti ellenségeskedés elmérgesedik, Emilynek frusztráló módon épp Jack segítségére lenne szüksége ahhoz, hogy kimásszon a bajból. Ha összefognak, az véget vethet-e a rivalizálásuknak? Vagy olyan fordulathoz vezet, amire egyikük sem számított?

" - Látod, ez is a problémához tartozik. Megtanultam, hogy soha ne fogadjam el a segítségedet, mert az mindig feltételekhez kötődik."

Sarah Adams az egyik olyan romantikus szerző, akinek nem tudom megunni az írásait, a Ha Rómában jársz sorozata pedig a szívem egyik csücske. Nagyon szeretem ezeket a kisvárosi románcokat, de ha valaki azt mondja nekem, hogy Emily története lesz a kedvencem, tuti nem hinnék neki. Annyira szívmelengető, annyira szerethető és lelket simogató az Add nekem, vagy elveszem!, hogy ha tehetném már most pakolnék, és költöznék Rome-ba.

Az Add nekem, vagy elveszem! azok közé a romantikus regények közé tartozik, amit bármikor tudnék olvasni. Igazi napsütés a hétköznapok szürkesége mellett. A karakterek nagyon kedvelhetőek, a cselekmény végig szórakoztató és hozza a Sarah Adamsre, és erre a sorozatra oly jellemző hangulatot. Tele van kísértéssel, adok-kapok helyzetekkel, flörtöléssel, szakadék szélén járással és egy olyan idilli kisvárossal, ahol mindenki ismer mindenkit, akik összetartanak és csak nagy nehézségek árán vetnek ki magukból bárkit is. Emily az a Walker testvér, aki mindenki más boldogságát maga elé helyezi, és aki bármit megtenne a testvéreiért, igen ám, de pont emiatt válik annyira szimpatikus karakterré, hiszen amíg mások igényeit tartja szem előtt, addig az ő érzései szépen a háttérbe szorulnak, és várjuk, hogy mikor érkezik meg a megfelelő férfi az életébe, aki megmutatja, hogy Emily akkor is szerethető, ha önmagát adja, és nem próbál meg mindenkinek megfelelni. Ekkor jön a képbe Jack, aki Emily nemezise, és ki nem állhatják egymást, vagyis Emily biztosan nem, de mi a helyzet Jackkel? Őszintén megmondom ez az egész riválisokból szerelmesek téma nagyon tetszett. A Jack és Emily között kialakult banternek nem tudtam ellenállni, és bármit megtennék, hogy még egy kicsit ott legyek velük Rome-ban.

A kötet eleje eléggé szórakoztatóan kezdődik ahhoz, hogy addig ne legyen nyugta az embernek, amíg a végére nem ér. Azt éreztem, amikor elkezdtem, mintha egy hosszú nap után hazaértem volna. Tele van törődéssel, szeretettel, válaszúttal, nagy döntésekkel és olyan érzelmekkel, amiket már nem lehet elnyomni, amik már nem engedik, hogy ignoráljuk őket, és ennek a regénynek pont ebben rejlik a varázsa.

Imádtam az Emily és a Jack között kialakult szócsatákat, a forced proximity-t, azt ahogy az írónő mindig egymás útjába sodorta őket, és mindazt az érzelmi hullámvasutat, amit az Add nekem, vagy elveszem! hordoz magával. Szerettem ezt a kisvárosi románcot, a riválisokból szerelmesek trope-val együtt, amiről még mindig azt gondolom, hogy az egyik legalulértékeltebb, mégis a legtöbb potenciál rejlik benne.

Az írónő ügyelt a kényes témákra is, és már az elején felhívja a figyelmünket azokra az érzékeny témákra, amiket érint Emily története alatt. Hol a gyász üti fel a fejét, hol a bizonytalanság, hol a nyilvánosság elöli elbújás, de akik szeretik az erotikusabb jeleneteket, azokat sem hagyja cserben az írónő, viszont megmarad az ízléses vonalon. Emiatt a cselekmény nagyon szerteágazó, és megmutatja, hogy képes a legborúsabb napot is beragyogni a fényével.

Maga a cselekmény nagyon szerethető, tele van döntések hadával, olyan pillanatokkal, amik megpecsételik Emily és Jack sorsát, na meg elszalasztott pillanatokkal, elnyomott érzésekkel. Olvasás közben majdnem végig mosolyogtam, és jó érzéssel töltött el a Ha Rómában jársz sorozat harmadik része. Élveztem minden pillanatot, a rivalizálás feldobta a sorokat, és addig-addig húzta halasztotta az írónő az egymásra találást, hogy féltem sosem teszi meg sem Jack, sem pedig Emily azt a bizonyos első lépést. Amit nagyon szerettem ebben a kötetben az az, hogy a szerelem és az érzelmek természetesen alakulnak ki, nincs benne dráma, csak az érzelmek tisztasága. Nem kapunk bonyolultságot, csak két karaktert, akiknek együtt kell lenniük, hiszen kiegészítik a másikat, és többek lesznek azáltal, hogy ott vannak a másiknak és támogatják egymást. Emilynek ez a személy Jack, míg Jacknek Emily, és az Add nekem, vagy elveszem! ezt mutatja meg. Letisztult, romantikus, szerethető és tele van érzelmekkel. Egy igazán szórakoztató, ám szívmelengető történet, amit minden Sarah Adams rajongónak csak ajánlani tudok. Az Add nekem, vagy elveszem! tökéletes tavaszi olvasmány, ami miatt te is úgy érzed, hogy Rome városába csöppentél. Ha egy humoros, szerethető történetet keresel, akkor ne keress tovább, mert megtaláltad!

" - Ez olyan édes, hogy fizikailag fáj."

"Persze, ha az, amire szükséged van, ellentéte annak, ami neki kell, akkor lehet, hogy ez a szerelem csak arra való, hogy szellőként átsöpörjön rajtatok. Időnként találkozunk ilyennel is az életben. És az ilyen szerelmet sem kevésbé csodálatos átélni, csak azért, mert gyorsan jön és gyorsan megy."

" - Helyre kell hoznod. 

  - Mondd meg, hogy mit. És megcsinálom."

" - Fontos utánajárni, miből fakadnak a szavaink. Akkor is a saját gondolatainkat és érzéseinket rögzítjük, amikor egy ideig valaki más bőrébe bújunk írás közben."

"Áttér a másik lábamra, és a legtöbb, amit tehetek, hogy nem csúsztatom a kezemet sűrű barnásszőke hajába. Olyan szép a haja! Olyan konfrontációkerülő. Jack annyira kedves, hogy még igazi hajszíne sincs, nehogy csalódást okozzon bárkinek."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Mocsicuki Nozomu: Könnyhold Birodalom 4. (Könnyhold Birodalom 4.)

*

Felvirradt a kardforgató bajnokság napja, és heves versengés veszi kezdetét. Vajon Abel herceg képes lesz legyőzni gőgös bátyját? És ki állítja meg Sion herceg sikersorozatát? Ki lesz az akadémia legjobb bajvívója? De még ennél is fontosabb kérdés, hogy Mia szendvicsei meghódítják-e Abel szívét, vagy Keithwood akadékoskodása mindent elront?

A Könnyhold Birodalom negyedik része számomra eddig a legrövidebb. Olyannyira elmerültem a cselekményben, és a kardvívásban, hogy igazi sokként ért, hogy a végére értem. Elkezdtem és zsupsz vége is lett. Nem történik sok minden ebben a részben, emiatt nem is értem, miért lett ilyen gyorsan vége. Az a baj, hogy túl szórakoztató volt, és nem vettem észre, hogy halad az idő. Ez is azt mutatja, hogy mennyire élvezhető is ez a történet, és mennyire el lehet veszni a világában.

Úgy érzem, hogy habár számottevő nem történik, mégis ez volt a legizgalmasabb rész, és talán ezt is élveztem eddig a legjobban. A szendvics készítős részek nagyon humorosak voltak, és ha már itt tartunk, akkor én is szívesen megkóstolnám Mia hercegnő lovacska alakú szendvicseit. Sokkal kedvesebb és együttérzőbb ebben a részben, ami a karakterfejlődést is mutatja.

A szendvicsek mellett a kardvívás a hangsúlyos, és mindaz a hatás, amit Mia kivált a környezetében lévőktől. Már most nagyon távol áll a személyisége attól a hercegnőétől, aki a múltban volt, akit nem érdekelt, hogy kit bánt meg, kin gázol át, és ez azt is mutatja, hogy ebben a negyedik részben már elértünk egy olyan pontra, ahol ketté tudjuk választani a jelen és a múlt Miáját. 

Már sokkal inkább arra fekteti a hangsúlyt, hogy jól cselekedjen, és nemcsak azért, hogy elkerülje a guillotinet, hanem a személyisége is változik, önmaga sokkal jobb verziójává kezd válni, és már természetesen jön neki a kedvesség, mások meghallgatása, vagy az, hogy motiválja az embereket. Az önző Mia szépen lassan a háttérbe szorul, és emiatt nem is lehetnék hálásabb, hiszen ez az új Mia nagyon szimpatikus.

A kardvívásos jelenetek nagyon jók, van egy kis versenyszellem is bennük, na meg megmutatási vágy. Sion és Abel kerülnek jobban elő, és ez is azt mutatja, hogy a megfelelő lépésekkel minden megváltoztatható. Ha elég kitartó vagy, és van célod, akkor minden akadály legyőzhető, legyen az fizikai vagy mentális. Minden fejben dől el, és csak rajtad múlik mi mindent teszel meg a győzelemért.

Abel herceg kezd egyre szimpatikusabb lenni, és tudom, hogy Mia továbbra is haragszik Sionra a múlt történései miatt, azonban jó látni, ahogy szépen ő is a történet szerves része lesz, és nem tudja Mia kikerülni őt. Nagyon érdekel, hogy hova fog kialakulni ez a hármas, Mia, Sion és Abel, mert a versengés jót tenne szerintem nekik, és Mia is képes lenne elengedni a múltat.

A manga hangulata hozza a tőle elvártakat. Nagyon tetszettek az illusztrációk, főleg amikor nem volt szöveg, mert így is minden érthető, és nem volt akadály abban, hogy követni tudjam a cselekményt. A képi világ sokszor többet mondott minden leírt szövegbuboréknál, és tökéletesen kiegészítették a már ismert tényeket. Mia arckifejezése nem egy helyen zseniális, és nem egyszer derültem azon, ahogy a különböző helyzetekre reagált.

Örültem, hogy Mia ebben a részben végre másokkal is foglalkozik, és törődik a többiekkel, legyen az egy egyszerű szendvics készítés vagy drukkolás a kardvívás alatt. Egy teljesen új oldalát mutatta meg, ami nemcsak nekem tűnt fel, hanem Abel hercegnek is. 

Ez a rész talán pont amiatt, hogy kicsit más, mint az előző részek sokkal cukibb és aranyosabb, mint amire számítottam, de nagyon jó, hogy meg tudott lepni, és meg tudta egy teljesen új oldalát mutatni. Valahogy időszerű is volt már, hiszen én eddig is láttam Miában a reményt, de kellett ez a bohókásabb rész ahhoz, hogy kézzel fogható tényként lássuk a változást és a törődést.

Összességében imádtam ezt a negyedik Könnyhold Birodalom részt is. Tetszett, ahogy Mocsicuki Nozomu felépítette és fokozatosan adagolta a Miával kapcsolatos változásokat, illetve azokat a meghatározó eseményeket, amik sokat tettek hozzá ahhoz, hogy Mia ne csak akarjon, hanem ténylegesen el is induljon a változás felé vezető úton. Kedves, igazán bájos karakter ő, akit most már csak kedvelni lehet. Úgy érzem, hogy innentől csak még szerethetőbb lesz ez a manga, és alig várom, hogy a kezembe foghassam a következő részt is.

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Eszes Rita: A sárkány végzete (A gyöngyszemű sárkány 1.)

"Az éles fájdalom a fejembe hasít, és hiába nyitom tágra a szememet, nem látok semmit, csak a mindent elborító fényességet."

*

A nőt a birodalomért vagy a birodalmat a nőért? 

794-ben a tenger egy dühödt férfit vet ki magából a japán partokon. Nem közönséges halandó ő: a tengerek ember alakban rekedt istene, aki valójában sárkány. Egy nő megölte a legjobb barátját, őt pedig, a zöldfülű uralkodót, kijátszotta és letaszította a trónjáról. 

Akuma évekig hánykolódott a tengeren, most pedig bosszútól vezérelve vissza akarja szerezni a hatalmát, és megmenteni a népét. Ehhez éppen kapóra jön a trónbitorló kebelbarátnője. 

Tora búvár, szinte lételeme az óceáni közeg, és sokáig bírja víz alatt - tovább, mint a tengeristen jelenlegi alakjában. Egy tenger mélyére történő merülést azonban még ő sem élhet túl, halála pedig bosszúként szolgálna Akuma veszteségéért cserébe. 

A tengeristen vak vándornak adja ki magát, és kihasználja Tora szimpátiáját és elszántságát, aki bármire hajlandó, hogy megtalálja halottnak hitt, elveszett barátnőjét. Ráveszi a lányt, hogy vigye le őt a tengermélyi birodalmába – eltitkolva, hogy Tora nem élheti túl a veszélyes merülést. 

Útnak indulnak az Édesvizű-tenger felé, ám mielőtt elérnék azt, olyan kalandba merülnek, ami mindent örökre megváltoztathat. Még az is lehet, hogy hiába földi halandó csupán, Tora lesz a sárkány végzete. Add át magad a történet sodrásának!

"Egyetlen élet nem számíthat, amikor a népemről van szó, egy egész birodalomról. Az emberi birodalmakról is akár, noha azokhoz eddig nem volt semmi közöm."

Vallomással tartozom: még nem olvastam ezelőtt Eszes Ritától, oké ez nem teljesen igaz, hiszen egy novellájához már volt szerencsém, de az nem olyan élmény, mint egy teljes könyvet olvasni tőle. Szeretem az ázsiai mitológia inspirálta történeteket, így végképp nem értem, hogyan is maradhatott ki az életemből az írónő munkássága. Ha megteszel magadnak egy szívességet, te ne legyél olyan, mint én és merülj el Eszes Rita fantasztikus könyveiben, mivel A sárkány végzete fenomenális, és csak ajánlani tudom!

A sárkány végzete nemcsak egy újabb mitológia inspirálta fantasy, ó nem, ennél jóval több. Olyan érzés olvasni, mintha te is a történet részese lennél, mintha te is ott lennél Akuma és Tora mellett. Eszes Rita egy olyan mesélő, akinek természetesen gurulnak le a szavak a tolláról, és aki képes minden egyes fejezettel meglepni. Hatalmas meglepetés, aztán pedig kedvenc lett A gyöngyszemű sárkány első része, ami nemcsak a sárkány szimbólumra helyezi a hangsúlyt, hanem új kapcsolatokra és egy küldetésre. A történetmesélése könnyed, maga a történet olvasmányos, és baromi könnyen el lehet veszni abban a világban, amit az írónő kínál. Annyira új volt, annyira szerethető és annyira izgalmas, hogy nem is értem, miért nem olvastam eddig az írónőtől. Az újdonság varázsával vett le a lábamról, és a fantasztikusságával nyert meg magának. Már az első fejezet után éreztem, hogy A sárkány végzete nem egy szokványos fantasy, de úgy igazán csak a történet felénél bizonyosodhattam meg arról, hogy jóval több ez a kötet, mint amit eleinte megmutat magából. Az ázsiai kultúra, és mindenféle mitológiai elem hatalmas szerelmem, de az írónő ezeket úgy szövi egybe, hogy közben két karaktert is felépít ergo a nulláról, és megmutatja, hogy mi mindenre képesek lehetnek, ha ott lebeg a szemük előtt a cél, és készek mindent feláldozni.

Olyan elemek jelennek meg A sárkány végzete lapjain, mint a középkori Japán képe, a tenger tomboló mivolta, a japán mítoszok, illetve legendák híres alakjai, úgy mint szellemek, sárkányok, istenek és a kedvenceim a sellők. A sárkány képe végig vezet minket a cselekményen keresztül, és Akumának hála sokszor megjelenik, mint motívum vagy éppen mint legenda.

A sellők képe azonban csak a végén, illetve mindenféle spoiler nélkül mondhatom, hogy akik figyelmesen olvasnak azok már sokkal korábban is megláthatják a jelenlétüket a történetben. Nagyon színes az a skála továbbá, amiben mozog az írónő, és minden egyes jel vagy éppen megkezdett szál rendeltetéssel rendelkezik, és ez a rendeltetés, ha nem is ebben a részben, de be fog érni.

A történetbe mi is úgy csapódunk be, ahogy Akuma kivetődik a partra. Mi tudjuk, hogy mi ő, de Tora csak a kötet végén jön rá. Akuma nemcsak fejlődőképes karakter, de azt is megmutatja, hogy mire képes a céljai elérése érdekében. Eleinte egyáltalán nem volt szimpatikus, de aztán nagyon megkedveltem. Valahol példaértékű a hozzáállása a céljának elérése érdekében, ugyanakkor rezeg alatta a léc, hiszen bármikor lebukhat.

Ami nagyon tetszett a kötetben az az, hogy nemcsak a borító színes, hanem a történet is. A váltott szemszög tökéletesen illeszkedik a megálmodott történet egészébe. Kalandos, olvasmányos és nagyon szerethető az a világ, amit az írónő papírra vetett. Nemcsak egy különleges utazásra invitál minket, hanem egy olyanra is, amit nehezen tudunk majd elfelejteni. Az írói stílus tökéletesen illeszkedik a történetbe, megmutatva ezáltal, hogy mennyire tehetséges történetmesélő is. Úgy éreztem magam olvasás közben, mintha én is a regény része lettem volna, és együtt vágtam volna bele a kalandba Akumával és Torával. Lehengerlő, különleges és megismételhetetlen. A sárkány végzete igaz, hogy egy sorozat első része, mégis tele van erővel, és hatalmas elvárásokat tár a sorozat többi része elé. Nekem hatalmas kedvencem lett, és alig várom, hogy a tenger alatti világban is elmerülhessek, hogy Akumát a természetes közegébe láthassam. Ha szereted az ázsiai mitológia inspirálta fantasy regényeket, Eszes Rita munkásságát vagy csak nem tudsz ellenállni a sárkányoknak, akkor ne hagyd ki A sárkány végzetét, ami A gyöngyszemű sárkány sorozat első lehengerlő része!

"A felkarja a vállamhoz ér, a melle a mellkasomhoz, a sós víz illata bekúszik az orromba, a szíve erőteljesen dobog a bordáim túloldalán, mintha be akarna törni hozzám, mintha azért dörömbölne, hogy beengedjem."

"Az emberek túlontúl veszélyesek, már tapasztaltam. Ha kicsit is kedvezőbb helyzetbe kerülnek, mint ahogyan egyébként élnek, egyből olyanokká válnak, akár a tűzijátékkal játszó gyerekek."

"Sosem derülhet fény a hazugságaimra."

" - Erős vagy - állapítom meg elismerően. Erősebb, mint én."

"És persze ez nem magyarázat a reggeli viselkedésére sem, és nagyon unom, hogy nem mond semmit, én meg próbálok a kedvében járni, mintha hibáztam volna."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Julia Hausburg: Sötét titkok (Dark Elite 1.)

"Eddig soha nem gondoltam a halálra. Miért is tettem volna?"

*

Egy különleges egyetem, egy titokzatos diákszövetség, és egy verseny, amit mindenki meg akar nyerni – bármi áron. 

Elora rövid időn belül elveszít mindent, ami fontos volt számára: imádott édesapját, szeretett otthonát és legjobb barátait. A vidéki lány rosszindulatú sznobok között találja magát, miután anyja hozzámegy egy dúsgazdag svájci üzletemberhez. Elora mielőbb szeretne elmenekülni ebből az árulással és hazugságokkal teli világból, mostohaapja azonban sarokba szorítja, és a Corvina Kastélyba küldi tanulni. Gabriel élete látszólag tökéletes. Gazdag és befolyásos család sarja, aki Svájc patinás elit egyetemén, a Corvina Kastélyban tanulhat, ami csupán kevesek kiváltsága. Élhetné az aranyifjak gondtalan életét, ám ikertestvére tragikus halála összetöri a szívét, és Annabelle-lel együtt benne is meghal valami. 

Amikor az egyetem diákszövetsége, a Fortuna tagfelvételt hirdet, mindketten jelentkeznek. Elora azért, hogy megszabaduljon mostohaapja irányításától, Gabriel azért, hogy megtalálja testvére gyilkosát. Ádáz küzdelem veszi kezdetét az egyetlen szabad helyért, hiszen a győztes mindent visz: ösztöndíj, karrier, megvalósult álmok. Vajon meddig hajlandóak elmenni azért, hogy a Dark Elite a soraikba fogadja őket? A Sötét titkok rejtélyekkel teli, lebilincselő nyitánya a Dark Elite-sorozatnak.

"Én vagyok az iránytű, ő pedig az én északom."

Ha szereted a Prédák házát, illetve a Ragadozók házát és érdekel, hogy hasonló környezetben, egy svájci elitegyetemen berkein belül milyen dark academia kötetet lehet írni, és nem félsz a német szerzőktől, a Dark Elite pontosan az, amire vágysz. Én nagyon szeretem a német szerzők regényeit, a dark academia műfaja az Achilles-sarkam, emiatt nagyon izgatott voltam Julia Hausburg regénye miatt. 

Julia Hausburg személyében egy olyan szerzőt ismerhettem meg, aki tele van ötletekkel, mesterien szövi a dark academia szálat a titkokkal, a hatalommal és az elit életével. Ami már az elején szembeötlő volt számomra az az, hogy nem fogok unatkozni, és a kötet meg fog tenni azért mindent, hogy kedvenc legyen a Dark Elite sorozat. Már ez az első rész érzelmileg intenzív, ami megmutatja az elitegyetem sajátosságait, bevezet minket a sűrűjébe, és a titkok mellett a szerelemre is nagy hangsúlyt helyez. A hatalom, a manipuláció, illetve az érzelmi kiszolgáltatottság ugyanúgy felüti a fejét, mint az ellenségeskedés, illetve a traumák kihatása a jelenre. A két főszereplő között a dinamika, illetve a banter zseniális. Én éltem-haltam az adok-kapok helyzetek miatt, illetve nagyon tetszett, hogy nem próbált meg az írónő idilli környezetet kialakítani, hanem a valóságot tárta elénk, titkokkal, múlttal és traumákkal karöltve. Egy olyan zárt közösségbe helyezte el a karaktereit, amik hozták magukkal a titokzatosságot, és a bizonytalanságot az ismeretlentől. A két főszereplő, Elora és Gabriel egymás ellenfelei, riválisok, ahol csak a legjobb győzhet, és kerülhet be a Fortunába, a Dark Elite-k közé.

Maga a történet nagyon izgalmas, olvasmányos, és ahogy az várható egy dark academia jegyeire épülő regénytől tele van titkokkal, és egy titkos társasággal. Már ezek elegek számomra, hogy szeressek egy történetet, a riválisok trope-ról nem is beszélve. Tempósan lehet haladni a kötettel, és a váltott szemszög, mint a legtöbb esetben most is nagyon jól jött.

Gabriel élete habár tökéletesnek látszik, nem az. Beárnyékolja a múlt tragédiája, az ikertestvérének elvesztése, és a bosszú, ami végig motiválja őt a Dark Elite alatt. A német címe a kötetnek egyébként az, hogy Revenge, szóval igen, a bosszú végig átszövi a cselekményt, viszi előre Gabriel karakterét, de közben olyan bukkanók is felütik a fejüket, mint az érzelmek fokozatos kialakulása, illetve Elora, mint zavaró tényező.

Elora különleges helyzetben van, hiszen nem gazdagként nőtt fel, csupán belecsöppent ebbe a milliőbe, és minden porcikája tiltakozik ez ellen. Miatta látjuk teljesen más megközelítésben a regényt, és pont emiatt lesz a karaktere is annyira szimpatikus. Tetszett, hogy habár nem tartozik az elitek közé születésétől fogva, és foggal-körömmel küzdött az egyetem ellen, mégis sikerült beilleszkednie és szerves része a Corvina Kastélynak.

A történet középpontjában Gabriel oldaláról a bosszú áll, míg Elore oldaláról a függetlenedés, eltávolodás attól a közegtől, amibe belecsöppent és a saját lábára állás, ezért mindkettejük útja a Fortuna Szövetséghez vezet, és innen is indul a rivalizálás kettejük között. A dark academia és a titkos társaság mellett hangsúlyos a romantika és az érzelmek alakulása. A cselekményt a próbatételek viszik előre, amik hol titokzatosak, hol érdekesek, de az biztos, hogy adnak egy olyan hangulatot a történetnek, amitől nem tudunk elszakadni. Nagyon tetszett az a Julia Hausburg féle világ, ahol a zürichi tó mentén áll egy elitegyetem. Van egy olyan tipikus vibe-ja a regénynek, amiért a dark academia rajongók élnek, és a Dark Elite pont ilyen. Ahol kell felüti a fejét a viszály, vagy éppen a másik legyőzése, árulás, titkok, próbatételek és a jól ismert és szeretett romantika, ami megédesíti a sorokat. Ha szereted Diana Hunt méltán híres dark academia könyveit, akkor érdemes egy esélyt adni Julia Hausburgnak is és a Dark Elite sorozatnak. Én személy szerint nagyon várom már a második részt, és biztos vagyok benne, hogy legalább olyan izgalmas lesz, mint a Sötét titkok!

"Fogalmam sincs, hogyan leszek képes valaha is elfelejteni ezt a csókot. De ami ennél is rosszabb, az az égető vágy, hogy az ajkát újra az ajkamon érezzem. Hogy a segítségével végre elűzzem a hideget a lelkemből, mert rohadtul kikészít, hogy folyton csak fázom."

"Akihez feltétel nélküli szeretet fűzi az embert, és egyfajta azonosság, amit a világon senki másban nem talál meg."

"Ha mindig mindenki csak hallgat, akkor nem fog változni semmi."

"Mi az, ami csak játék, és mi a valóság? Mintha egy sötét erdőben tapogatóznék, ahol göcsörtös ágak nyúlnak utánam, gyökerek próbálnak elgáncsolni."

"Érezni akarok és élni, és a jövőtől való félelem nélkül érinteni Gabrielt."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)