Tahereh Mafi: Ne tágíts (Ne érints: Új Köztársaság 2.)

" - Nos? - Lassan megfordulok, hogy szembenézzek vele, egyik vállammal a hideg betonfalnak dőlök. - Érzel valamit?"

*

Rosabelle Wolffnak volt egy terve. Most bosszúra szomjazik. Ahhoz, hogy megmenthesse a húgát, haza kell jutnia, hogy elpusztíthassa a rendszert, amely megalkotta. Rosabelle legfőbb ereje, hogy képes halottá tenni a testét és az elméjét; ez az egyetlen lehetősége arra, hogy életben maradhasson a Bárka-sziget megfigyelőállamában. Ám az utóbbi időben a szíve hevesebben ver, a gondolatai kiszámíthatatlanul cikáznak, a védelmi rendszere meggyengült. És mindennek egy bizonyos személy az oka. 

James Andersonnak volt egy terve. Most nincs egyebe, csak problémái. Talán Rosabelle az a szövetséges, akire szüksége van, hogy harcba szálljon a Regenerációval, de senki sem akar megbízni az ellenség bérgyilkosában. Az sem sokat segít, hogy Rosabelle nem igazán beszédes, nem túl jó csapatjátékos, és ösztönből öl. Azzal, hogy a lány oldalára áll, James csaknem mindent kockára tesz – de ha életben tartja, talán megmentheti a világot. Bárcsak meg tudná erről győzni a bátyját is! 

Aaron Warner Andersonnak volt egy terve. Valami sötét dolog közeleg, és Rosabelle érkezése csak az előjáték. Warner saját magát látja a lányban, de semmi esetre sem bízhat meg benne, és már nem is tud olvasni a lelkében. Olyan, mint egy lemerült akkumulátor, semmiféle érzelmet nem mutat. Legalábbis addig, amíg James be nem lép a szobába… 

Vulkanikus feszültség, sokkoló felismerések, nyaktörő akciók – és egy disztópikus világ, amely soha nem rest növelni a tétet. Üdvözlünk ismét az Új Köztársaságban!

"Talán a hamvai annak, aki voltam, termővé teszik a talajt, hogy kinőhessen belőle az, aki lenni akarok."

James és Rosabelle az új Aaron és Juliette, és ennek az ellenkezőjéről nem tudsz meggyőzni. Az írónő úgy látszik, hogy szereti a női karaktereket sérültnek tituálni, akiknek a fejében nem klappol minden, mert Rosabelle is ilyen, sőt nála még nagyobb a katyvasz aközött, hogy mit kellene csinálnia, és mi az, amit helyette csinálni szeretne. Igazi háború dúl az elméjében, amiből nem lehet kiszabadítani, de James hangja képes utat törni a berögzült parancsok és kötelességtudat közé.

Ha az első résznél nem tűnt volna, fel akkor most még jobban kiütközik az, hogy James olyan, mintha az írónő egybegyúrta volna Aaront és Kenjit. Míg Aaron a kinézetéért felel, addig Kenji a belsőt adta, a viccesebb, felelőtlen személyiséggel. Ezzel szemben Rosabelle olyan, mint Aaron belsőleg. Persze még abból az időből, amikor lehetett manipulálni, és amikor a legkegyetlenebb volt. Nagyon vártam a Ne színlelj folytatását, mert az az igazság, hogy ugyanúgy szeretem, mint a Ne érints sorozatot, és minden egyes kötettel ez a szerelem csak egyre erősebb lesz. Már a legeslegelején bedob minket Tahereh Mafi a mélyvízbe, és megmutatja, hogy még nagyon sok mindent nem láttunk James és Rosabelle kapcsán, és a Ne színlelj csak a kezdet volt. Ha az izgalmas és veszélyes volt, akkor a Ne tágíts még annál is veszedelmesebb. James élete folyamatosan veszélyben van, és nemcsak Rosabelle ölési kényszere miatt, hanem amiatt is, hogy végtelenül makacs, és nem tudja elengedni Rosabelle sorsát, akiről igencsak meglepő dolgok derülnek ki. Ha az első rész nem sokkolt eléggé, akkor a második garantáltan fog. Sokkal több információt kapunk Rosabelle által az eddig élt életéről, a viszontagságairól és mindarról, ami őt azzá a gyilkológéppé tette, akit megismerhettünk a Ne színleljben, ezáltal közelebb is kerül hozzánk a karaktere, és emiatt kétes érzések kerítenek hatalmába.

Ami a legjobban tetszett ebben a kötetben az az, hogy kicsit visszatérünk a Ne érintshez, mert James és Rosabelle szemszögén kívül Aaron is újra megmutatkozik, és végre megint olvashatjuk a nézőpontját, a gondolatait és a meglátásait. Úgy kellett ez nekem mint éhezőnek a kenyér. Aaron Warner Andersonból sosem elég, és ezt a Ne tágíts is megmutatja. Tovább folytatódik ezáltal az ő története is, és persze Juliette-é, aki annyira nem hangsúlyos most, de azért megmutatja magát.

Maga a cselekmény veszélyes, néhol felelőtlen és tele van meggondolatlan tettekkel, de James is ilyen, emiatt tökéletesen illik hozzá a Ne tágíts. Hol felelőtlen, hol pedig az érzelmei vezérlik. Néhol nem látja a fától az erdőt, néhol meg olyan makacs, hogy nem lehet meggyőzni az ellenkezőjéről. Lobbanékony, tettre kész, forrófejű és túlontúl önfejű, de így szeretjük őt.

Rosabelle ezzel szemben eleinte olyan, mint egy jól beprogramozott robot, aki a gyilkoláson kívül nem ért semmihez, aki katatón állapotban létezik, és nincs ami a fényre húzza. Ekkor jön James és az ő makacssága, ami utat tör a legnagyobb homályban is. Nem mondom, hogy nem izgalmas Rosabelle fejében lenni, de néha olyan érzés, mintha mi is kezdenénk megőrülni, és mi is ott lennénk az Új Köztársaságban, és alapvetően jó volt látni a fejlődést, tekintve az 45-ös szektor viszontagságait.

Annyira izgalmas volt a kötet cselekménye, hogy szinte le sem tudtam tenni, és nem is nagyon akartam elválni James és Rosabelle párosától. Jó a dinamika közöttük, az új világ fejlődőképes, és már nemcsak külön létezik a Bárka-sziget és az Új Köztársaság, hanem látjuk azokat az ellentéteket, amik ezeket a két elszeparált működéseket illetik. A jól ismert karakterek ismét jelen vannak, aminek szívből örülök, mert kellett Aaron sziklaszilárd személyisége a Ne tágítsnak, na meg Jamesnek is. Lehet, hogy nem Aaron az első ember, akiben megbíznál, de mindig úgy hozza meg a döntéseit, még ha ez nem is látszik, hogy helyes legyen, és a nagyobb jó érdekét szolgálja. Nekem nagyon kellett az útmutatása, mert ha Jamesen és Rosabelle-n múlt volna csak a cselekmény félő, hogy nem éltük volna meg a harmadik kötet megszületését, mert már itt kinyíratták volna a másikat a felelőtlen és meggondolatlan döntéseikkel. Ha szereted a Ne érints sorozatot, de te sem tudod elengedni a karakterek kezét, és érdekel, hogy az Új Köztársaság alatt mi történik még a szeretett karakterekkel, illetve James és Rosabelle párosával, akkor semmiképp se hagyd ki a lobbanékony és megalapozott döntések nélküli veszélyekben gazdag kapcsolatuk alakulását a Ne tágíts c. kötetben!

"De Rosabelle… 

Elfordítja a fejét a párnán, kipirult az arca. 

Aztán felnéz az öcsémre, és olyan döbbenetes erejű fájdalmat érez, hogy hátrahőkölök. 

Hallom, ahogy beszívja a levegőt. 

Azt hiszem, eleget láttam."

" - A szerelem kicsit olyan érzés, mint a haldoklás"

"Egyetlen szó tolul fel bennem újra és újra, és mintha már a torkomban dobogna. 

Enyém."

" - Nem jól tudom, hogy lelőtt téged? Erre te itt ülsz, és apró falatokra vágod neki a gofrit?"

" - Valakinek tudnia kell, hogy a dolgok menetének van egy helyes módja. Miért döntenél úgy, hogy rosszul csinálod, ha van egy jobb megoldás?"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)